3.9.A jogorvoslathoz való jog

Alkotmány 57. § (5): A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.

Alkotmány 64. §: A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé.

A panaszhoz és jogorvoslathoz való jog tartalmi és formai jogosultságokat biztosít az állampolgárok számára. Formai szempontból az Alkotmány előírása alapján biztosítani kell mindenkinek a lehetőséget arra, hogy egyedül vagy másokkal együtt kérelmet, illetve panaszt terjesszen elő, valamint a közigazgatási és más hatósági, bírósági döntésekkel szemben, amelyek jogát vagy jogos érdekét sértik, panasszal élhessen. A szóban forgó alkotmányos jogok azonban tartalmi követelményeket is támasztanak a hatóságokkal szemben. Így minden esetben sérül az ügyfélnek a joga, ha az általa előterjesztett panaszról vagy kérelemről egyáltalán nem döntenek, vagy annak egyes részleteit figyelmen kívül hagyják. Tartalmi jellegű az a kívánalom is, hogy a hatóságok által hozott döntések a döntés alapját pontosan magyarázzák meg, adjanak felvilágosítást jogszabályi hátteréről is.

A jogorvoslathoz való jog és a kérelemhez, panaszhoz való jog nem azonos alanyi jogosultságként jelenik meg az Alkotmányban. A kérelemhez való jog általában mindenkit, minden ügyben megillet. A panaszhoz való jog ugyanakkor az Alkotmány szerint a törvényben meghatározottak szerint gyakorolható. A jogosultak körét, a jogosultság feltételeit tehát a jogalkotó az Alkotmányon kívül szabályozhatja. Az országgyűlési biztosoknak a két alkotmányos jog kapcsán benyújtott panaszok vizsgálatában figyelemmel kell lenniük az említett különbségekre.

Jogorvoslati jogosultság a hatósági eljárások mellett nagy jelentőséggel bír a bírósági ügyekben. Az országgyűlési biztosokról szóló 1993. évi LIX. törvény 29. §-a alapján azonban az országgyűlési biztos az ilyen ügyeket hatáskör hiányában nem vizsgálhatja.

A jogbiztonság érdekében a törvényalkotó a hatósági döntések elleni jogorvoslatok benyújthatóságát határidőhöz kötötte. E határidő önhibából történő elmulasztása megszünteti az ügyfelek alanyi jogosultságát a jogorvoslatra. Az ügyfélnek fel nem róható, a hatóság hibás cselekménye következtében előállott időmúlás azonban nem okozhat az ügyfélnek többletsérelmet. Az ügyfeleknek általában dokumentálniuk kell fellebbezésük, panaszuk időben történő benyújtását. Amennyiben ez megtörténik, ám az elsőfokú hatóság az időben benyújtott fellebbezés ellenére azt nem terjeszti fel, hanem jogerőre emeli saját elsőfokú határozatát, visszásságot okoz az 57. § (5) bekezdésével összefüggésben. Ez még abban az esetben is így van, ha az ügyfél fellebbezését postán juttatja el az adott hatósághoz. Fellebbezés, panasz előterjesztési ideje – a törvény alapján – a postára adás napja, így az ügyfél határidőhöz kötött eljárási cselekmény esetén, ha a határidő utolsó napján adja postára küldeményét, akkor is teljesíti a törvényi követelményt, annak ellenére, hogy a közigazgatási szerv a dokumentumot esetleg jóval a határidőt meghaladó időpontban kapja meg.

Látszólag formai követelmény, de fontos tartalmi következményekkel járó előírás az, hogy az ügyfelek kérelmére a jogszabály által meghatározott esetekben írásbeli határozattal kell válaszolni. A hallgatás mellett az sem elfogadható hatósági magatartás, ha a közigazgatási szerv tájékoztató levelet küld az ügyfélnek, vagy szóban ad felvilágosítást. Ezekben az esetekben az ügyfélnek nincs lehetősége arra, hogy a határozatokkal szembeni jogorvoslat lehetőségét igénybe vegye és hátrányos helyzetbe kerül azért is, mert nincsenek rögzítve azok az indokok, amelyekkel szemben érvelését másodfokú eljárásban előterjeszthetné.

1999-ben jellegzetes problémaként jelentkezett az indokolási kötelezettség tartalmi kifogásolhatósága. Többször előfordult, hogy a határozatok indoklása nem tért ki olyan kérdésekre, amelyek a panaszosok beadványaiban szerepeltek. Ahogy azt már korábban is kifejtettük, a jogorvoslathoz való jog materiális tartalmát a kifogásolt döntés érdemi vizsgálatának kötelezettsége adja. Nem teljesül ez a kötelezettség, amennyiben a jogorvoslati kérelem lényeges elemeit az eljáró szerv nem vizsgálja.

Változatlanul problémát okoz, ha a hatóság az ügyfél kérelmének vagy panaszának elbírálása során a határozathozatalra formanyomtatványt alkalmaz. E formanyomtatvány gyakran nem alkalmas az egyedi ügy minden részletének megvilágítására és esetenként téves következtetések levonására ad alkalmat. Különösen súlyosan értékelhető az olyan típusú formanyomtatvány, amely záradék formájában sem oktatja ki a kérelmezőt a fellebbezés lehetőségéről. Az alkotmányos joggal összefüggő visszásság minden ilyen esetben megállapítható.

A gyermeki jogok sajátosságai következtében különös gonddal vizsgáljuk azokat az eseteket, amikor a kiskorúak nevében és érdekében gondnokok járnak el. Súlyosan sérül a kiskorút is megillető jogorvoslati jog, ha az ügyében eljáró gondnok a kiskorú érdekeit nyilvánvalóan sértő határozattal szemben nem nyújt be fellebbezést. Kissé hasonló ügyben, de már nem gyermekek védelmében állapítottunk meg visszásságot, amikor a hatóság nem rendelt ki ügygondnokot a nem ismert tulajdonosok érdekeinek képviseletére. Ennek hiányában ugyanis az ismeretlen személyekkel szemben hozott határozatok anélkül emelkedtek jogerőre, hogy bárki vizsgálta volna a határozatnak az érdekeikre való megfelelőségét.

A büntetőügyekben eljáró hatóságok döntései fontos állampolgári jogokat érintenek. Az országgyűlési biztosokhoz viszonylag sok beadvány érkezik feljelentések sérelmes kezelése miatt is. Előfordult olyan eset, amikor a feljelentésről semmifajta feljegyzést nem készítettek, az annak alapján született döntésről határozatot nem hoztak. Visszásság azonban akkor is megállapítható, ha azért nem történtek lépések az ügyben, mert az eljáró hatóság nyilvánvalóan tévesen értékelte a bejelentést. Sérelmes a büntető-feljelentés általános számra iktatása, hiszen ennek következtében nem rendelik el a nyomozást vagy feljelentés kiegészítését, valamint a nyomozás megtagadásáról sem határoznak. Ezek sértik az ügyfél kérelemhez való jogát.

Általános probléma a panaszról, kérelemről, illetve a fellebbezésről hozott döntés határidőn túli meghozatala. Az eljárási határidők megtartása nemcsak a jogbiztonság szempontjából fontos, hanem kétségkívül érinti a kérelemhez és a jogorvoslathoz való jog megfelelő érvényesülését is.

JOGANYAGOK

Közigazgatási szervek eljárásával kapcsolatos ügyek

Nyomozással és egyéb rendőrségi eljárással kapcsolatos ügyek

Közszolgáltató és egyéb szervezetek eljárásával kapcsolatos ügyek

Egyéb ügyek