Nyomozással és egyéb rendőrségi eljárással kapcsolatos ügyek

OBH 5510/1997.

I. Az Alkotmányban deklarált panaszhoz való joggal (Alkotmány 64. §), a tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint a jogállamiság alkotmányos elvéből eredő jogbiztonság követelményével (Alkotmány 2. § (1) bekezdés) összefüggésben okoz visszásságot a rendőrség eljárása, ha a panaszos egy rendőr magatartását sérelmező beadványaira több mint nyolc hónap eltelte után kap először érdemi választ.

II. Az Alkotmányban deklarált panaszhoz való joggal (Alkotmány 64. §), a tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint a jogállamiság alkotmányos elvéből eredő jogbiztonság követelményével (Alkotmány 2. § (1) bekezdés) összefüggésben okoz visszásságot a budapesti rendőrfőkapitány eljárása, ha a panasz kivizsgálása során kizárólag a fegyelmi felelősség elévülését állapítja meg, nem vizsgálja, hogy a fegyelmi eljárás megindításának elmulasztása felróható-e a rendőrségnek, nem vizsgálja továbbá a beadvány újabb bejelentést tartalmazó részét.

A panaszos a beadványában kifogásolta, hogy a XV. kerületi Rendőrkapitányság állományába tartozó őrmester által elkövetett cselekmény kivizsgálására és a tiszthelyettes felelősségre vonására a rendőrség nem tett megfelelő intézkedéseket.

A panaszos elmondása szerint a közelükben lakó hivatásos rendőr, ittas állapotban, szidalmazta őt és feleségét, trágár szavakat használt, ellenük támadólag lépett fel, kutyáját szájkosár nélkül uszította az idős házaspárra. A rendőr azért támadt rájuk, mert Dunakeszin, a kertjük előtti mellékutcában füvet égettek. A panaszos védelmet kérve bejelentést tett a helyi rendőrkapitányságon, ahol tájékoztatták, hogy az illető személy nem tartozik az állományukba, ezért sem szondázására, sem egyéb intézkedésre nem jogosultak. A panaszos 1996 júniusában a Pest Megyei Rendőr-főkapitánysághoz írásban benyújtott panaszát különböző helyekre küldték, majd 1996. december 28-án kelt levélben tájékoztatták, hogy érdemi válaszra a XV. kerületi Rendőrkapitányságtól számíthat. Időközben, 1996. szeptember 6-án a panaszost lakásán felkereste egy rendőr, aki közölte a panaszossal, hogy az őrmestert vezetője botrányos magatartása miatt figyelmeztetésben részesítette. Kérte a panaszost, hogy írjon alá egy papírt, miszerint a panasz ily módon történő lezárásával egyetért. A panaszos azonban ragaszkodott az írásbeli értesítéshez. Az eljáró rendőr ezt követően átment a panasszal érintett őrmesterhez, ahol rajtuk kívül még egy rendőr tartózkodott és beszámolt a történtekről. A panaszos ennek alapján úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a rendőrök a sérelem nem hivatalos rendezésére törekedtek. Újabb levelében kérte a XV. kerületi kapitányt, hogy az ügy “elsimítása” érdekében eljáró rendőrök magatartását vizsgálja meg. Erre a megkeresésre nem kapott választ, ezért 1996. december 26-án a budapesti rendőrfőkapitányhoz fordult, aki intézkedett a panaszos és felesége meghallgatásáról.

A budapesti rendőrfőkapitány a panaszt kivizsgáltatta, 1997. február 28-án kelt levele szerint az érintett rendőrrel szemben cselekménye miatt fegyelmi eljárás megindítására és felelősségre vonására elévülés következtében nem volt lehetőség. A rendőrt mindössze a kerületi rendőrkapitányság vezetője útján figyelmeztették arra, hogy a jövőben tartózkodjon hasonló magatartás tanúsításától, viselkedésével szolgálaton kívül is feleljen meg a rendőrrel szemben támasztott elvárásoknak.

I. A panaszos a rendőrséghez intézett beadványaira több mint nyolc hónap eltelte után kapott először érdemi választ, annak ellenére, hogy a rendőr őrmester panaszolt cselekménye a fegyelmi felelősségen túl szabálysértési eljárás lefolytatásának szükségességét is felvetette.

II. A budapesti rendőrfőkapitány a panasz kivizsgálása során kizárólag a fegyelmi felelősség elévülését állapította meg, nem vizsgálta, hogy a fegyelmi eljárás megindításának elmulasztása felróható-e az állományilletékes parancsnoknak. Nem vizsgálta továbbá a panaszos beadványának azt a részét, amely az ügyet “elsimítani” próbáló rendőr eljárására vonatkozott.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a rendőrség alkotmányos feladatának teljesítését mulasztotta el, amikor egy rendőr által elkövetett agresszív cselekményről érkezett bejelentést, illetve a fegyelmi felelősség elévüléséhez vezető okokat nem vizsgálta meg. A rendőrség mulasztása meghiúsította az állam alkotmányos jogvédelmi kötelezettségének tényleges gyakorlását, és ezzel hátrányosan befolyásolta a rendőrségbe vetett közbizalom kívánalmának érvényesülését, valamint súlyosan sértette a beadványt tevő panaszhoz való, valamint tisztességes eljáráshoz való jogát.

A konkrét ügyben történt mulasztások orvoslására az eltelt idő miatt már nem volt lehetőség, az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlásában kérte az országos rendőrfőkapitányt, hogy fokozottan ügyeljen a tisztességes és jogszerű eljárás követelményének jövőbeni betartatására, és erre hívja fel a budapesti rendőrfőkapitány, valamint a XV. kerületi rendőrkapitány figyelmét is. Az ajánlást az országos rendőrfőkapitány elfogadta.

OBH 9595/1997.

I. Az engedélyezett lőfegyver határozathozatal nélküli bevonása sérti a 14/1991. (X. 31.) BM rendeletben előírtakat, ezáltal a jogállamiságot és annak lényegi elemét képező jogbiztonság követelményét (Alk. 2 . § (1) bek.), továbbá a tulajdonos jogorvoslati jogát (Alk. 57. § (5) bek.). A fegyverengedély lefoglalás nélküli, három évig tartó visszatartása és elkallódása a panaszos tulajdonhoz való jogát (Alk. 13. § (1) bek.) is sértette.

II. A panaszos jogi képviselője által küldött beadványok válasz nélkül hagyása sérti a panaszosnak az Alkotmány 64. §-ában meghatározott panasztételhez való jogát, ezáltal a jogbiztonságot is.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 9824/1997.

A jogellenes előállítás és a panaszos több órás fogvatartása sérti a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény szabályait, ezáltal a jogállamiságot és a jogbiztonsághoz való jogot (Alk. 2 . § (1) bek.), valamint a személyes szabadsághoz való jogot (Alk. 55. § (1) bek.). Az emiatt tett panasz ügyében a határozathozatal mellőzése a jogorvoslathoz való jog (Alk. 57. § (5) bek.) sérelmével összefüggő alkotmányos visszásságot okoz.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 10035/1997.

1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvéből levezethető méltányos eljárás követelményével összefüggésben – tekintettel arra is, hogy a Be. 105. § (1) bekezdése szerint a lefoglalást, a házkutatást az érintett kíméletével, lehetőleg nappal kell végezi – visszásságot okoz, ha az ügyészségi határozat hatályon kívül helyezését követően nem hoznak jogerős döntést a panaszban kifogásolt minden sérelemről.

2. Figyelemmel az Alkotmányban és a Be-ben rögzített ártatlanság vélelmére és a gyanúsított jogos érdekeire is, ugyancsak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdés szerinti jogorvoslathoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha a Rendőrségről szóló törvény hatálya alá tartozó panaszt a rendőri szerv vezetője a Be. szabályai szerint bírálja el.

3.Visszásság keletkezik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével kapcsolatban – figyelemmel az intézkedés alá vont személy érdekeire és az ártatlanság vélelmére – akkor is, amikor a rendőri nyomozó szerv parancsnokának döntése nem terjed ki a beadvány egész tartalmára.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 10114/1997.

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az eljáró hatóság a személyi igazolvány kicserélése iránti kérelem elutasításáról nem hoz határozatot.

Beadványában a panaszos azt kifogásolta, hogy a Miskolc Városi Rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztálya (a továbbiakban: Igazgatásrendészeti Osztály) az érvényességi idő lejártát követően azért nem állított ki számára új személyi igazolványt, mert a teljes neve nem fért volna be a nyomtatványba. Ezért az Igazgatásrendészeti Osztály az okirat kicserélése helyett annak utolsó oldalára azt jegyezte be, hogy érvényessége “határidő nélküli”.

Az Országos Rendőr-főkapitányság Igazgatásrendészeti Főosztályának tájékoztatása szerint a panaszos 1994. július 21-én a Miskolci Rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztályán benyújtotta a személyazonosító igazolvány kiállításához szükséges adatlapot. A kitöltött adatlap alapján megállapítható, hogy panaszos házasságkötésekor a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 26. § (1) bekezdés a) pontjának második fordulata szerint névviselést választotta, vagyis a panaszos a férje teljes nevét viseli a házasságra utaló toldással, amelyhez a maga teljes nevét hozzákapcsolta.

A személyi igazolvány kiadásának és nyilvántartásának átmeneti szabályairól szóló 147/1993. (X. 26.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdésének utolsó mondata szerint “a polgár kérésére a lejárt személyi igazolványt ki kell cserélni”. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 34. §-a értelmében a törvény alapján lefolytatott eljárásra, a hatósági nyilvántartás vezetésére, valamint a hatósági bizonyítvány és igazolvány kiadására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvénnyel módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Ae. 49. § (3) bekezdése szerint a hatósági igazolvány kiadásának megtagadásáról, valamint a hatósági nyilvántartásba való bejegyzés (módosítás, törlés) megtagadásáról a közigazgatási szerv határozatot hoz.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az Áe. hivatkozott rendelkezésére figyelemmel a panaszos személyi igazolványának kicserélésére vonatkozó kérelme elutasításáról a Miskolci Rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztályának határozatban kellett volna döntenie, aminek elmulaszása a panaszosnak az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való alkotmányos jogával összefüggésben okozott visszásságot.

A feltárt alkotmányos visszásság megszüntetésére az országgyűlési biztos ajánlást tett a Miskolci Rendőrkapitányság vezetőjének, amelyben kezdeményezte, hogy panaszos kérelmének elutasításáról hozzon határozatot.

Az ajánlást a Miskolci Rendőrkapitányság vezetője elfogadta. A Rendőrkapitányság az ajánlást oly módon hajtotta végre, hogy panaszos személyi igazolványát, gépjármű-vezetői engedélyét, továbbá személygépkocsija forgalmi engedélyét illetékmentesen kicserélte. Az új okmányokba panaszos nevét kérésének megfelelően jegyezték be.

OBH 10858/1997.

Nem sérül a hivatásos állományú panaszos jogorvoslathoz való joga (Alk. 57 . § (5) bek.) amiatt, hogy szolgálati minősítését nem közvetlen parancsnoka, hanem magasabb beosztású vezető készíti.

A panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert szolgálati panaszát a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat főigazgatója, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárcanélküli miniszter irodájának vezetője, valamint a Katonai Ügyészség vezetője elutasították. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a panaszos felhatalmazásával a Nem- zetbiztonsági Szakszolgálat központjában megtekintett személyi iratok alapján megállapította, hogy a pa- naszos minősítése, illetve minősítés-kiegészítése, valamint az emiatt tett panaszok elbírálása során a pana- szos alkotmányos jogait érintő jogszabálysértés nem történt.

A panaszos 1995 nyarán megbízott alosztályvezetői beosztást töltött be a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat miskolci alegységénél. Szakszerűtlen munkavégzés miatt fegyelmi vizsgálat indult ellene, amelynek eredményeként alacsonyabb beosztásba került. Szolgálati minősítésére tett észrevételét megalapozottság hiányában elutasították. A minősítés-kiegészítés alapján változatlan beosztásban Debrecenbe helyezték át.

A vizsgálat arra irányult, hogy a panaszos az intézkedésekkel összefüggésben élhetett-e jogorvoslati jogaival, panaszait érdemben és elfogultság nélkül, a jogszabályi előírásoknak megfelelően elbírálták-e, és az illetékes vezetők eleget tettek-e válaszadási kötelezettségüknek.

A panaszos és közvetlen szolgálati elöljárója közötti viszony tartós megromlása a minősítés-kiegészítést készítő parancsnok véleménye szerint a munkahelyi légkörre is kedvezőtlen hatással volt. Az a tény, hogy ezt a panaszos minősítés-kiegészítésében is rögzítették, illetve erre hivatkozva – változatlan beosztásban – más szolgálati helyre helyezték, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény rendelkezéseire tekintettel nem volt jogszabálysértő. A minősítés megállapításaira a panaszos észrevételt tehetett, ezeket az illetékes szolgálati elöljáró elbírálta. Szolgálati panaszait a Szakszolgálat főigazgatója, illetve a miniszter nevében eljáró hivatalvezető megvizsgálta és megválaszolta. Kérelmének megfelelően a katonai ügyészség ugyancsak megvizsgálta a panaszát és megállapításairól tájékoztatta. A Szakszolgálat főigazgatója indokolt választ adott arra a kifogására is, hogy a minősítés-kiegészítést miért nem a Humánszolgálati Szabályzatban meghatározott közvetlen vezető készítette. A Szabályzat nem jogszabály, ezért a rendelkezéseitől eltérő intézkedés sem minősül jogszabálysértésnek.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a panasz ügyében alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg, ezért a további vizsgálatot lezárta.

OBH 278/1998.

A rendőrségi ügyviteli szabályok megsértése miatt a feljelentés eltűnése, a feljelentés alapján a büntetőeljárás szabályainak megfelelő intézkedések elmulasztása, illetve azok késedelmes – csak a panaszos beavatkozását követő – végrehajtása, az eljárás kimenetelétől függetlenül, veszélyezteti a panaszosnak a jogállamisághoz és jogbiztonsághoz (Alk. 2 . § (1) bek.), továbbá a jogorvoslati joghoz (Alk. 57. § (5) bek.) fűződő alkotmányos jogait.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 466/1998.

A jogerős bírói ítélet szerinti új közigazgatási eljárás lefolytatásának elmulasztása az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz, továbbá az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot.

A jugoszláv állampolgár panaszos 1998. január 18-án azért fordult az Országgyűlési Biztos Hivatalához, mert sérelmezte, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság Igazgatásrendészeti Főosztálya – a Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott felülvizsgálati kérelmére hivatkozással – megakadályozza a Csongrád Megyei Bíróság jogerős másodfokú ítéletének végrehajtását.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a panaszos és családja bevándorlási kérelmét mind az elsőfokú hatóságként eljáró Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság Igazgatásrendészeti Osztálya, mind a másodfokú hatóságként eljáró ORFK Igazgatásrendészeti Főosztálya elutasította, ezért bírósághoz fordult. A közigazgatási határozat hatályon felülvizsgálata iránti perben a Szegedi Városi Bíróság az ORFK Igazgatásrendészeti Főosztályának határozatát – a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság Igazgatásrendészeti Osztályának elsőfokú határozatára kiterjedően – hatályon kívül helyezte és az elsőfokon eljáró közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Az ORFK Igazgatásrendészeti Főosztálya az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést nyújtott be. A Csongrád Megyei Bíróság – mint másodfokú bíróság – 1996. december 3-án kelt ítéletével az elsőfokú ítéletet helyben hagyta. Az ítélet ellen az ORFK Igazgatásrendészeti Főosztálya 1997. február 19-én felülvizsgálati kérelmmel fordult a Legfelsőbb Bírósághoz.

Az ORFK Igazgatásrendészeti Főosztálya 1997. augusztus 15-én kelt levelében tájékoztatta panaszos jogi képviselőjét arról, hogy a másodfokú ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, ezért további intézkedéseket csak ennek elbírálását követően fog tenni.

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 73. § (1) bekezdése értelmében a bíróság jogszabálysértés megállapítása esetén az államigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi és – szükség esetén – a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezi. A határozat hatályon kívül helyezése és az elsőfokon eljárt közigazgatási szerv új eljárásra kötelezése az jelenti, hogy a kérelmet új ügyként kell kezelni és az eljárást a bíróság döntésére figyelemmel az elejétől kezdődően meg kell ismételni. Az Áe. 73. § (3) bekezdésére figyelemmel a megismételt eljárás és a határozathozatal során a közigazgatási szervet a bírósági ítélet rendelkezései és indokolása köti, annak tartalmát köteles figyelembe venni, vagyis az ítéletben megállapított jogsértést kiküszöbölni.

A megismételt eljárásban is irányadó az Ae. 26. § (2) bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint a közigazgatási szerv által hivatalosan ismert tényeket nem kell bizonyítani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az alapeljárásban már benyújtott okiratokat, igazolásokat nem szükséges újból beszerezni, az alapeljárásban lefolytatott és a bíróság által elfogadott bizonyítást sem kell megismételni. Jelentésében az országgyűlési biztos megállapította, hogy a közigazgatási szerv által hivatalosan ismert ténynek tekintendő az is, ha az alapeljárás eredeti iratai helyett csak azok fénymásolata áll rendelkezésre, különösen akkor, amikor a másolatokat a közigazgatási szerv, illetve annak munkatársa készítette.

Az Alkotmánybíróság 9/1992. (I. 30.) AB határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy a “jogbiztonság megköveteli, hogy a jogerős határozat – az eldöntött kérdés személyi és tárgyi keretei között – irányadóvá váljék mind az eljárásban résztvevőkre, mind a később eljáró bíróságra, illetőleg más hatóságra. Ha a jogerő beálltához előírt feltételek teljesültek, akkor annak hatálya a határozat tartalmi helyességétől függetlenül beáll.”

A panasszal érintett ügyben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 228. § (1) bekezdésére figyelemmel a közigazgatási határozattal kapcsolatos jogvitát a Csongrád Megyei Bíróság – mint másodfokú bíróság – jogerősen elbírálta. A másodfokú ítélet végrehajtását a Legfelsőbb Bíróság nem függesztette fel, ezért a közigazgatási szervnek – a Pp. 233. § (4) bekezdésére figyelemmel – a megismételt eljárást a felülvizsgálati kérelem benyújtásától függetlenül le kellett volna folytatnia. Az a tény, hogy a közigazgatási szerv a jogvita alapjául szolgáló ügyiratokat felterjesztette a Legfelsőbb Bírósághoz, nem mentesít az ítélet jogerejéhez fűződő kötelezettségek alól.

A leírtak alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy az ORFK Igazgatásrendészeti Főosztályának 1997. augusztus 15-én kelt levelében megfogalmazott jogi álláspontja, vagyis az új eljárás jogerős bírói ítélet szerinti lefolytatásának elmulasztása az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamhoz, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz, továbbá az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben okozott visszásságot.

Az ORFK Igazgatásrendészeti Főosztályának vezetője 1998. május 22-én intézkedett arról, hogy a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság Igazgatásrendészeti Osztálya az elsőfokú eljárást – az első, illetve a másodfokú ítéletek indokolásának figyelembevételével – az ügyiratok másolati példányai alapján folytassa le, ezért a panasszal érintett ügyben az országgyűlési biztos ajánlást nem tett.

OBH 467/1998.

I. A törvénysértő előállítás sérti a panaszosnak a jogállamisághoz és jogbiztonsághoz (Alk. 2. § (1) bek.), továbbá a személyi szabadsághoz (Alk. 55. § (1) bekezdés) fűződő alkotmányos jogait.

II. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog sérelmének közvetlen veszélye megállapítható minden olyan esetben, amikor a beadvánnyal érintett hatóság egyáltalán nem hoz határozatot – vagyis nincs jogorvoslattal megtámadható hatósági aktus –, illetve a jogorvoslati jogra nem oktatja ki az ügyfelet.

III. A szabálysértés utólagos átminősítése bűncselekménnyé, annak érdekében, hogy a panaszos előállítását jogszerűnek tüntessék fel, sérti a jogállamisághoz és jogbiztonsághoz (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a tisztességes eljáráshoz fűződő jogot (Alk. 57. § (1) bek.).

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 1276/1998.

I. Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz és ennek részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint az Alkotmány 64. §-ában deklarált panaszhoz való joggal kapcsolatban, ha a rendőrség a panaszost nem értesíti ügyének más hatósághoz történő áttételéről.

II. Nem okoz visszásságot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz és ennek részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint az Alkotmány 64. §-ában deklarált panaszhoz való joggal kapcsolatban, ha a rendőrség a helyszínelésről jegyzőkönyv helyett feljegyzést készít.

III. Az országgyűlési biztosnak nem terjed ki a hatásköre a bizonyítási eljárás lefolytatására, ha a panaszos állítása és a megkeresett hatóság által közölt adatok, tények egymásnak ellentmondanak.

A panaszos beadványában sérelmezte a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság és a Veszprémi Rendőrkapitányság eljárását.

A vizsgálat a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való jog és a panaszhoz való alkotmányos jog érintettsége miatt indult.

A panaszos az országgyűlési biztoshoz benyújtott beadványában kifogásolta, hogy az elmúlt években többször tett feljelentést a szomszédja ellen a nyomozó hatóságoknál, de ügyében érdemi intézkedés – egy feljelentés kivételével – nem történt. Állítása szerint a feljelentésekkel kapcsolatos iratai a rendőrségen eltűntek. 1997. május 3-án feljelentést tett a szomszédja ellen, a helyszínelésről készült jegyzőkönyvet (véleménye szerint jegyzőkönyv nem készült), szakvéleményt nem látta.

Az 1993. évi LIX. tv. értelmében az országgyűlési biztos egyebek mellett olyan esetekben léphet fel, amikor a jogalkalmazás során derül ki, hogy a hatóság által okozott és alkotmányos jogokkal összefüggésbe hozható visszásság jogszabály hiányára, ellentmondásosságára vagy feleslegességére vezethető vissza, illetve a hatóság jogszabályban előírt kötelezettségének megszegésével, eljárása során vagy döntésével mulasztásával alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott. Az országgyűlési biztos az alkotmányos emberi és állampolgári jogokkal, valamint az Alkotmányból levezethető általános elvekkel összefüggésben állapíthat meg visszásságot.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vizsgálata megállapította, hogy a Veszprémi Rendőrkapitányság eljárása, amely során a panaszost, ügyének áttételéről – mint alapvető eljárási cselekményről – írásban nem értesítették, sérti a panaszos jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz, illetve az ennek részét képező tisztességes eljáráshoz való jogát. Az értesítés hiánya közvetve sértette a panaszos panaszhoz való alkotmányos jogát is.

A visszásság orvoslására az országgyűlési biztos kezdeményezte, hogy a Veszprémi Rendőrkapitány gondoskodjon arról, hogy a hivatalban a szabálysértési ügyekben a panaszosokat tájékoztassák ügyüknek más hatósághoz történő áttételéről. A kezdeményezést a rendőrkapitány határidőben elfogadta. Az ajánlásra adott választ az országgyűlési biztos elfogadta.

Az országgyűlési biztos vizsgálata megállapította, hogy a panaszos állítása és a nyomozó hatóság tájékoztatása ellentmondó arra vonatkozóan, hogy a panaszos több feljelentést tett a rendőrségen, amelyeket érdemi intézkedés nem követett, míg a nyomozó hatóságtól az a tájékoztatás érkezett, hogy a panaszos 1997. május 3-i feljelentésén kívül más feljelentéssel kapcsolatos irat sem a városi, sem a megyei kapitányságon nem található. A feljelentés kapcsán a helyszínelésről jelentés készült. A hatóságtól bekért iratok nem támasztották alá a panaszos állítását. Az országgyűlési biztosnak az 1993. évi LIX. tv. rendelkezései értelmében vizsgálati hatásköre nem terjed ki bizonyítási eljárás lefolytatására. A panaszos azon kifogásával kapcsolatban, hogy a helyszínelésről jegyzőkönyv nem készült, illetve abból, valamint a szakértői vizsgálatról készült szakvéleményből a panaszos nem kapott, az országgyűlési biztos vizsgálata nem állapított meg alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot, mivel a panaszos feljelentése kapcsán a helyszínelésről jelentés készült, és a szabálysértésekről szóló törvény nem ír elő a nyomozó hatóságnak olyan kötelezettséget, amely szerint a helyszínelésről köteles jegyzőkönyvet készíteni, valamint azt, illetve a szakértői véleményt a panaszosnak köteles lenne megküldeni.

A vizsgálat megállapította, hogy a szabálysértési ügyekben alkalmazható jogszabályok nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek köteleznék a nyomozó hatóságokat arra, hogy ügyének áttételéről a panaszost – hasonlóan az 1957. évi IV. törvényhez – értesíteni kell. Ez eredményezheti azt, hogy a panaszos nem rendelkezik kellő tájékozottsággal ügyével kapcsolatban, ami adott esetben a panaszhoz, illetve a jogorvoslathoz való jogának, valamint törvényes érdekeinek sérelmét jelent(het)i. A rendelkezésre álló dokumentumokból megállapítható volt, hogy egy-egy ügyben a nyomozó hatóság értesíti a panaszost ügyének áttételéről, de tekintettel arra, hogy ezt az eljárási cselekményt semmilyen publikus jogi norma nem rendezi, a vizsgálat megállapította, hogy az állampolgárok fentiekben részletezett jogai nincsenek megfelelően garantálva.

Az országgyűlési biztos a visszássággal kapcsolatban javasolta a Belügyminiszternek, hogy gondoskodjon arról, hogy szabálysértési ügyekben a nyomozó hatóságok eljárása során az áttételről szóló értesítési kötelezettséget megfelelő jogszabályi szinten rendezzék. A miniszter az ajánlást megküldte az Országos Rendőrfőkapitánynak azzal, hogy saját hatáskörben intézkedjen és tegyen javaslatot a visszásság megszüntetéséhez szükséges jogszabály módosítására. Az Országos Rendőrfőkapitány az ajánlást – határidőn túl – elfogadta, és azt a tájékoztatást adta, hogy a szabálysértésekről szóló, 2000. március 1-én hatályba lépő 1999. évi LXIX. tv. végrehajtási rendeletének előkészítése során kezdeményezni fogja a jogalkotónál a hatósági értesítési kötelezettség jogszabályba foglalását. Az országgyűlési biztos az ajánlásra adott választ elfogadta.

OBH 2704/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal – figyelemmel az eljárás alá vont személynek az ellene indult eljárás mielőbbi befejezéséhez fűződő érdekére és az ártatlanság vélelmére is –, továbbá az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a rendőrhatóság dolgozója nem rendelkezik a baleset helyszíneléséhez szükséges nyomrögzítő eszközökkel, a fellebbezést nem tartalma szerint bírálja el, illetve nem tesz semmit a panasz elbírálására, valamint ha az illetékes parancsnok nem észleli az irányítása alatt álló dolgozó szakszerűtlen intézkedését, és nem tartja be az ügyiratkezelés szabályait, végül ha egy belső norma ex-lex állapotot teremt.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3295/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az 57. § (5) bekezdésében deklarált jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a rendőri intézkedés elleni panaszt nem a Rendőrségről szóló törvény rendelkezése szerint intézik, sőt a panaszosnak nem is válaszolnak.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 5175/1998.

Visszásságot okoz az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való alkotmányos joggal összefüggésben, ha a nyomozó hatóság az elhunyt sértett hozzátartozóját – a nyomozást felfüggesztő határozat rendelkező részében – panaszjogára nem oktatja ki.

A panaszos kifogásolta a fia sérelmére elkövetett segítségnyújtás elmulasztása bűntett elkövetőjének felderítése érdekében indított büntetőeljárás elhúzódását, valamint azt, hogy a rendőrhatóság és az ügyészség nem tett meg mindent a tettes kézre kerítése, a bizonyítékok megszerzése érdekében.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese a rendelkezésére álló adatok alapján megállapította, hogy a panaszos fia 1993. február 6-án az esti, éjszakai órákban személygépkocsival közlekedett a 87-es főúton Szombathely irányából Kőszeg irányába, elvesztette uralmát a járműve felett, lehaladt a jobb oldali árokba, majd az árok melletti szántóföldön a járművel többször átfordulva állt meg. A panaszos fia a baleset után gyalogosan kiment a főútra, ahol 23 óra 30 perc körüli időben – kb. 90 méterre a korábbi balesetétől – egy Kőszeg irányából közlekedő ismeretlen gépkocsi elütötte, majd segítségnyújtás nélkül a helyszínt elhagyta. A sérült személyre egy osztrák állampolgár talált rá, aki a rendőrséget értesítette. A helyszínre érkezett mentő megkísérelte az újraélesztést, de a sérült elhalálozott.

A helyszínen maradt nyomok, valamint Ausztriában a határ közelében levő szervízből származó információk alapján alapossá vált a gyanú, hogy a bűncselekményt osztrák felségjelű gépkocsival követték el, mely gépkocsival egy Ausztriában élő török állampolgár lépett be Magyarország területére, aki a baleset után 1993. február 7-én az országot elhagyta. Személyét azonosították, ellene nemzetközi körözést adtak ki, s a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság Közlekedési Osztálya (a továbbiakban: nyomozó hatóság) segítségnyújtás elmulasztás bűntettének alapos gyanúja miatt a büntetőeljárást megindította. A nyomozó hatóság 1993. május 6-án – mivel jogsegély teljesítése végett külföldi hatóságot kellett megkeresni – a büntetőeljárást felfüggesztette, határozatát a sértetti hozzátartozó részére kézbesítette.

A panaszos – 1995. február 2-án – a Kőszegi Városi Ügyészségen sérelmezte, hogy a nyomozás felfüggesztéséről szóló határozatot – melyben panasztételi jogára nem hívták fel a figyelmét – már közel két éve megkapta, de a nyomozás állásáról azóta sem értesítették. A Vas Megyei Főügyészség 1996. december 12-én a további nyomozati cselekmények végrehajtása érdekében a nyomozás továbbfolytatását rendelte el. A nyomozó hatóság az elrendelt nyomozást – 1997. január 23-án – ismételten felfüggesztette, intézkedését azzal indokolta, hogy a gyanúsított vallomásának beszerzésére van szükség, mely csak akkor teljesíthető, ha nevezett személy Magyarországon tartózkodik. A Vas Megyei Rendőr-főkapitányság a kiadatási eljárás megindítását kezdeményezte, melyet a Főügyészség a nem elegendő bizonyítékokra hivatkozással nem teljesített.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy a nyomozó hatóság a jármű körözését haladéktalanul elrendelte, azt később az elkövető nevével, majd a jármű forgalmi rendszámával kiegészítette, az eljárás során széles körű bizonyítást folytatott, orvosszakértői véleményt szerzett be, tanúkutatást végzett, tanúkihallgatásokat foganatosított, felvette a kapcsolatot a határmenti osztrák rendőri, a területi határőr- és vámszervekkel, valamint az Interpol Magyar Nemzeti Irodájával. A nyomozó hatóság a büntetőeljárást haladéktalanul felajánlja, ha az osztrák hatóságok a gyanúsított állampolgársági kérelmének eleget tesznek.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság és a Vas Megyei Főügyészség a büntetőeljárás során a tényállás hiánytalan tisztázására, a valóságnak megfelelő megállapítására, a bűncselekmény alapos felderítésére törekedtek, feltárták azokat az okokat és körülményeket, melyek a bűncselekmény elkövetését közvetlenül lehetővé tették. Az ügy kivételes bonyolultsága miatt elhúzódó nyomozás során a sértetti hozzátartozót a nyomozási cselekményekről értesítették, több alkalommal személyesen is tájékoztatták.

A nyomozó hatóság 1993. évben történt mulasztása, a panasztétel lehetőségére való felhívás hiánya az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okozott, de tekintettel arra, hogy az már nem orvosolható, valamint a panaszost jogorvoslati jogosultságának érvényesítésében nem befolyásolta, az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett.

OBH 5276/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság és az ahhoz kapcsolódó jogbiztonság elvével, valamint az 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz büntetőügyben a büntető-eljárási szabályok alkalmazásának mellőzése és a feljelentő tájékoztatásának elmulasztása.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 5564/1998.

Nem okoz visszásságot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve az ennek részét képező tisztességes eljáráshoz, valamint az Alkotmány 64. §-ában foglalt kérelemhez, panaszhoz való jogokkal összefüggésben a rendőrhatóság eljárása, ha a panaszok kivizsgálására vonatkozó jogszabályok alapján jár el, a beadványokban, bejelentésekben foglaltakat minden esetben ellenőrzi, a helyszínt megtekinti, tanúkutatást végez, a vizsgálat befejezésére irányuló intézkedéseket tesz.

A panaszosok többek között sérelmezték a Baranya Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál lakótársuk N-né B. M. ellen – életveszélyes fenyegetés – miatt tett feljelentésük rendőrségre való továbbítását, illetve panaszuk elintézésének módját. A panaszosok kifogásolták, hogy a rendőrség a szomszédok folyamatos fenyegető magatartása ellen nem nyújt védelmet, sőt már a rendőrök is zaklatják őket. Attól tartanak, hogy a megyei bíróság jogerős végzése ellenére – mely alapján 1997. évben lakásukat visszakapták – ismételten megtörténhet kilakoltatásuk.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy a Baranya Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal (a továbbiakban: ügyészség) a panaszosok beadványát, 1998. augusztus 3-án, hatáskör hiányában – a szabálysértési eljárás esetleges lefolytatása végett – a Mohácsi Rendőrkapitánysághoz (a továbbiakban: rendőrkapitányság) tette át. A feljelentés tartalmát a mohácsi rendőrkapitány megvizsgálta, s mivel a feljelentésben foglaltak nem tartalmaztak az élet és testi épség ellen irányuló olyan közvetlen fenyegetéseket, melyek a veszélyes fenyegetés szabálysértésének törvényi tényállását kimerítették volna, úgy döntött, hogy azt állampolgári panaszként kezeli, és intézkedett a kivizsgálásra.

Az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatát követően – a csatolt iratok, valamint a rendőrkapitányság tájékoztatása alapján – megállapította, hogy a panaszosok az elmúlt évek során – különböző sérelmeik miatt – több esetben tettek írásos bejelentést a bolt tulajdonosnőjével szemben, valamint a szomszédok magatartása miatt a rendőrkapitányságon. Panaszbeadványaikban az ügyeiket vizsgáló rendőrök munkáját is sérelmezték. A panaszosok az idézésekre nem jelentek meg, meghallgatásuk lakásukon sem volt megoldható, ezért a kivizsgálást folytató rendőrtiszt közterületen történt találkozásuk alkalmával kért tőlük felvilágosítást. A panaszosok ezt is zaklatásnak vélték, s a rendőrrel szemben is panaszt terjesztettek elő.

A panaszosok megalapozatlan és ismételt panaszaik miatt az elmúlt év folyamán, a mohácsi rendőrkapitány – 1998. április 1-jén kelt – válaszlevelében már tájékoztatta a panaszosokat, hogy a jövőben új tényeket, adatokat nem tartalmazó beadványaikkal érdemben nem foglalkozik. Az ügyészségtől áttett feljelentés panaszként történt kivizsgálásáról 1998. augusztus 6-án a rendőrkapitányságon jelentés készült, de érdemi választ a panaszosok azért nem kaptak, mert a mohácsi rendőrkapitány előző panaszukra adott értesítésében már felhívta a figyelmüket arra, hogy a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról 1977. évi I. törvény 9. § (2) bekezdése alapján ilyen jellegű beadványaikat válaszadás nélkül irattározza.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a rendőrkapitányság a panaszok kivizsgálására vonatkozó jogszabályok alapján járt el, mulasztást nem követett el, eljárása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, valamint az Alkotmány 64. §-ában rögzített kérelemhez és panaszhoz való alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot nem okozott.

OBH 5748 /1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság és az ahhoz kapcsolódó jogbiztonság elvével, valamint az 57. § (5) bekezdésben rögzített jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz a hamis vád bűntette miatti eljárás késedelmes elrendelése, illetve a lefoglalás megszüntetése és a dolog kiadása körüli határozatlanság, valamint a nyomozást megszüntető határozat késedelmes megküldése.

Teljes szöveg: 2.3.4. alfejezetben.

OBH 6845/1998.

1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben – figyelemmel a bűncselekmény sértettjének (károsultjának) az eljárás mielőbbi befejezéséhez, a tőle ellopott dolog visszaszerzéséhez vagy kártérítéshez fűződő érdekére is – visszásságot okoz, ha nyomozó hatóság nyomozást felfüggesztő határozata nem tartalmazza, hogy azt kinek kell kézbesíteni, továbbá ha úgy hoz új nyomozást felfüggesztő határozatot, hogy a korábbi határozatot nem helyezi hatályon kívül és nem rendeli el az eljárás folytatását.

2. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog sérelmének közvetlen veszélyét rejti magában, ha a nyomozó hatóság kiegészítő nyomozást megszüntető határozata nem tartalmaz rendelkezéseket a jogorvoslat lehetőségéről, valamint ha a nyomozást felfüggesztő határozat nem felel meg az erre vonatkozó előírásoknak.

3. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében megfogalmazott alapvető emberi jogok tiszteletben tartásával összefüggő állami kötelességgel kapcsolatban – figyelemmel a vagyon elleni bűncselekmények sértettjének a tőle ellopott dolog birtoklásához fűződő jogos érdekére is – visszásságot okoz, ha a rendőrség körözési tevékenységét jogszabály nem rendezi.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 7415 /1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és jogbiztonság követelményével, továbbá az 57. § (5) bekezdésben deklarált jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az államigazgatási és büntetőügyben eljárást folytató rendőri és ügyészi szervek megsértik az államigazgatási és büntető jogszabályokat, és a panaszost jelentős késedelemmel tájékoztatják.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 864/1999.

Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve az ennek részét képező tisztességes eljáráshoz, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben a nyomozó hatóság eljárása, ha a nyomozást megtagadó határozatát a feljelentőnek nem küldi meg.

A panaszos sérelmezte, hogy a lopás vétsége miatt tett feljelentésével kapcsolatban a rendőrhatóság nem tájékoztatta, a büntetőügy állásáról érdemi választ, határozatot nem kapott.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos 1998. július 25-én a Balatonlellei Rendőrőrsön azért tett feljelentést B-né R. I. balatonboglári lakos ellen, mert tőle külön élő férje lakásán megjelent, s eltulajdonította B. I. diplomatatáskáját, benne a vezetése alatt álló Dél-Balaton Utazási és Ingatlan-forgalmazási Kft. irataival, mintegy 25000 Ft értékben, valamint 180 DM készpénzt. Az elkövető a táskát később visszaszolgáltatta, így a sértett kára megtérült.

A Fonyódi Rendőrkapitányság (a továbbiakban: nyomozó hatóság) az adott büntetőügyben a feljelentés kiegészítését rendelte el, B. I. sértettet meghallgatta, aki megerősítette a feljelentésben leírtakat, de válófélben levő, beteg felesége felelősségre vonását nem kívánta, magánindítványt – a rendelkezésre álló határidőn belül – nem terjesztett elő. A nyomozó hatóság – büntethetőséget kizáró ok miatt – a nyomozást megtagadta, 1998. augusztus 26-án hozott határozatát azonban a feljelentőnek nem küldte meg. A nyomozó hatóság vezetője ezt a mulasztást elismerte, s a határozat utólagos megküldésére intézkedett. A sértett a határozatot átvette, ellene panasszal nem élt.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a nyomozó hatóság eljárása a fenti alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okozott, de tekintettel arra, hogy a nyomozást megtagadó határozat panaszos részére pótlólag történő kézbesítésével a panasz orvoslást nyert, ajánlást nem tett. Az országgyűlési biztos általános helyettese felhívta a Fonyódi Rendőrkapitányság vezetőjének figyelmét a büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezéseinek maradéktalan betartatására.

OBH 1080/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 64. §-ában rögzített kérelemhez és panaszhoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a rendőrhatóság a panaszost – érdemben új tényt, adatot nem tartalmazó beadványának vizsgálat nélkül történő irattárba helyezéséről – nem értesíti.

A panaszos beadványában többek között a rendőrség eljárását azért sérelmezte, mert a rendőrhatóság feljelentéseit, panaszait nem vizsgálta ki, azok megoldására nem intézkedett, a hamis tanúk félrevezették.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettes vizsgálata során megállapította, hogy a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya (a továbbiakban: megyei rendőr-főkapitányság) a panaszos 1998. január 6-án az országos rendőrfőkapitányhoz benyújtott beadványában foglaltakat kivizsgálta, az 1993. évtől keletkezett büntető- és egyéb ügyeivel kapcsolatban a panaszost részletesen meghallgatta, az általa elmondottakat, valamint kérelmét, hogy a rendőrhatóság “perújrafelvételt javasoljon a Gödöllői Bíróságnak”, jegyzőkönyvben rögzítette. A megyei rendőr-főkapitányság vezetője 1998. március 19-én kelt levelében arról értesítette a panaszost, hogy beadványa nem tartalmaz bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére utaló bizonyítékot, így azzal nem áll módjukban foglalkozni. Tájékoztatta, hogy a bírósági ítélettel lezárt ügyét a rendőrség ismételten nem vizsgálhatja, s felhívta figyelmét a rendkívüli perorvoslat lehetőségére. A panaszos legutóbbi, 1998. október 16-án írt panaszbeadványát az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Főosztályának vezetője – 1998. november 4-én – a megyei rendőr-főkapitányság vezetőjének intézkedés végett megküldte. A levelet, újabb vizsgálat nélkül – 1998. november 25-én – irattárba helyezték.

Az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatának során, a rendelkezésére álló adatok és iratok alapján megállapította, hogy a megyei rendőr-főkapitányság a panaszos 1998. évben benyújtott beadványait minden esetben megvizsgálta, a jogszabályokban biztosított megfelelő intézkedéseket megtette. Az 1998. október 16-án kelt panaszbeadványt, mivel az az előző beadványoktól tartalmilag nem különbözött, új tényt, adatot nem tartalmazott – 1998. november 25-én, a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I. tv. 9. § (2) bekezdésében biztosított lehetőséggel élve, a megyei rendőr-főkapitányság vezetőjének utasítására, irattárba helyezték. Vezetői döntését az iratra rávezették, de a panaszost ezen intézkedéséről, a mellőzés indokairól írásban nem értesítették.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a panaszos 1998. október 16-án kelt, az országos rendőrfőkapitánynak címzett beadványának sorsáról, annak elintézési módjáról azóta sem értesült, a megyei rendőr-főkapitányság mulasztása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, valamint az Alkotmány 64. §-ában rögzített kérelemhez, panaszhoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okozott. Tekintettel arra, hogy a panaszos ügyeit a megyei rendőr-főkapitányság korábban, személyes meghallgatását követően részletesen kivizsgálta, részére megfelelő tájékoztatást adott, az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett, de felhívta a Pest megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének figyelmét az ügyfelek értesítésére vonatkozó kogens szabályok maradéktalan betartatására.

OBH 2394/1999.

1. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jogot közvetlenül veszélyezteti, ha egy közösségi szálláson a hűtőszekrényt nem lehet olyan biztonságosan lezárni, hogy az ott elhelyezett élelmiszert csak az a személy vegye ki, aki annak tulajdonosa.

2. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez és az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott emberi méltósághoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz, ha egy közösségi szálláson a lakótérben nincs öltözőszekrény és beteg-elkülönítő helyiség, külön a nők és külön a férfiak részére tisztálkodási helyiség, továbbá ha a hálókörlet zsúfolt, az épület természetes szellőzési lehetősége korlátozott, végül, amennyiben az étkezési lehetőséget hálókörletben, az edények tisztántartásának lehetőségét pedig a tisztálkodásra használt mosdóban biztosítják.

3. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az Alkotmány 18. §-ában biztosított egészséges környezethez való joggal kapcsolatban alkotmányos visszásság keletkezik, ha a közösségi szálláson a csapok elhasználódtak, a szaniterek balesetveszélyesek, szennyezettek, a lefolyók eldugulnak.

4. A közösségi szálláson elhelyezett egyéb befogadottaknak és az ott dolgozóknak az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott élethez és emberi méltósághoz, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát közvetlenül veszélyezteti a közösségi szállás egyes lakóinak éhségsztrájkban és deviáns jelenségekben megnyilvánuló magatartása.

5. Az állomány élet- és munkakörülményeinek alacsony színvonala közvetlenül veszélyezteti a dolgozóknak az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített élethez és emberi méltósághoz, továbbá az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az Alkotmány 18. §-ában biztosított egészséges környezethez való emberi jogát.

6. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz, amennyiben a rendőri szerv nem dokumentálja a külföldi hatóságoktól átvett személyek, iratok, tárgyak átvételét, továbbá ha a határőr-igazgatóság nem az előírásoknak megfelelően vizsgálja ki a határőr intézkedésének jog- és szakszerűségét, az igazgatóság parancsnoka pedig nem észleli a mulasztásokat.

7. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való joggal kapcsolatban alkotmányos visszásságot keletkeztet, ha a határőr-igazgatóság parancsnoka nem hoz határozatot az eljárás megszüntetéséről, így arról az érintettek nem értesülnek és nem élhetnek jogorvoslati lehetőségükkel, továbbá ha a felülvizsgálat során az országos parancsnokság, valamint az ügyben felügyeletet gyakorló katonai ügyészség nem észleli a határőr intézkedése kivizsgálásának szakszerűtlenségét és nem intézkedik a jogszabályoknak megfelelő eljárás lefolytatására, illetve határozathozatalra.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 3305 /1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból és jogbiztonságból eredő tisztességes eljáráshoz, valamint az 57. § (5) bekezdésében deklarált jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a rendőrség a panaszost jelentős késedelemmel értesíti panasza elbírálásáról.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 5163/1999.

1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az abból származó jogbiztonság elvével – különösen a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés alá vont fiatalkorú érdekeire tekintettel –, valamint az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében rögzített személyi szabadsághoz való joggal és az ifjúságnak az Alkotmány 16. §-ában megfogalmazott létbiztonsághoz fűződő joga érvényesülésének követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a rendőri szerv a fogdában a fogva tartott fiatalkorút nem különíti el a felnőtt korúaktól.

2. Figyelemmel a fogva tartott fiatalkorú azon érdekére is, hogy sérelmét elfogulatlanul, pártatlanul ítéljék meg, ugyancsak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz, továbbá az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha a rendőrhatóság vezetője olyan bejelentés alapján, melynek vizsgálatára az ügyészségi nyomozó hivatalnak van hatásköre, tényfeltáró vizsgálatot folytat, és emiatt a fogvatartott nem élhet a büntetőeljárásról szóló törvény által biztosított panaszjogával sem.

3. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben – tekintettel azoknak az állampolgároknak a jogos érdekeire is, akikkel szemben a kényszerítő eszközt alkalmazzák, továbbá az ártatlanság vélelmére – visszásság keletkezik, ha a rendőrség hivatásos állománya által alkalmazott kényszerítő eszközök kivizsgálásáról szóló jegyzőkönyvek, jelentések nem a rendőrség szolgálati szabályzatában előírt részletességgel készülnek. E visszásság okozásához hozzájárul az is, ha a kényszerítő eszköz alkalmazásáról kitöltendő formanyomtatvány nem felel meg maradéktalanul az erre irányadó jogszabályi követelményeknek.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 6779/1998.

Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve az ennek részét képező tisztességes eljáráshoz, valamint az Alkotmány 64. §-ában rögzített kérelemhez és panaszhoz, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben a rendőrhatóság eljárása, ha a bejelentéseket, feljelentéseket szakszerűtlenül, a büntetőeljárás szabályait sértően kezeli és intézi, a rendőri intézkedések elleni panaszokat jogorvoslattal megtámadható határozat meghozatala nélkül zárja le.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.