Egyéb ügyek

OBH 1293/1998.

(Kapcsolódó ügyek: OBH 6724/1997., 6763/1997.)

Az Alkotmány 64. §-ában deklarált panaszjog érvényesüléséhez elengedhetetlen, hogy az érintett szerv az eljárására vonatkozó jogszabályi előírásokat betartsa, az előírt határidőkön belül kivizsgálja a beadványt. Ennek megsértése a panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz.

Az őstermelői igazolványok kiadásával kapcsolatban érkezett panasz az országgyűlési biztoshoz, sérelmezve, hogy a Csongrád Megyei Agrárkamara 1000, illetve 2000 Ft regisztrációs díjat állapított meg az érdekelteknek, annak ellenére, hogy az igazolvány kiadásáért nem kell díjat fizetni. Ugyanebben a témában a Napi Magyarország adott híradást a Heves Megyei Agrárkamara hasonló eljárásáról, melynek kapcsán az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból indított vizsgálatot. A témával kapcsolatban több újságcikk is megjelent, valamint az akkori Földművelésügyi Minisztérium is úgy foglalt állást, hogy a mezőgazdasági őstermelői igazolványok kiadásáért, az adatnyilvántartásért fizetni nem kell. A Pénzügyminisztérium által kiadott tájékoztatás is azt tartalmazza, hogy az igazolvány kiadásának a díja 1000 Ft, de ezt az összeget 1997–1999. években nem kell megfizetni.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az érintett megyei agrárkamarák ún. regisztrációs díjat megállapító eljárásai ellentétesek a jogi szabályozással, valamint a minisztérium és az agrárkamara által kötött megállapodásban rögzített előírásokkal. Az erre vonatkozó kormányrendelet szerint az őstermelői igazolvány kiadása 1999. december 31-ig ingyenes. A megállapodás pedig rendezi a nem kamarai tagok részére ellátandó számos feladatot, és azt is, hogy a kamarák részére nyújtandó támogatás feltétele e feladatok elvégzése. A sérelmezett és kifogásolt eljárás sértette az Alkotmányban rögzített panaszhoz való jog érvényesülését, mivel a panaszokat érdemben nem vizsgálták ki. Az Alkotmány 64. §-a által biztosított panaszjog nem kizárólag a panasz benyújtásához való jogot jelenti. A panaszjogból az eljáró közigazgatási szervre kötelezettségek hárulnak. Az Alkotmányban biztosított panaszjog tényleges érvényesüléséhez elengedhetetlenül fontos, hogy az érintett szerv az eljárására vonatkozó jogszabályi előírásokat betartsa, az előírt határidőkön belül kivizsgálja a beadványt.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlásában: 1. felkérte a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva vizsgálja felül a jelentésben érintett Csongrád és Heves Megyei Agrárkamara eljárását az őstermelői igazolványok kiadásával kapcsolatban, és gondoskodjon a jogszabálynak megfelelő visszatérítésekről. 2. Felkérte a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert, hogy hívja fel a megyei agrárkamarák figyelmét az őstermelői igazolványokkal kapcsolatos előírások betartására, figyelemmel arra, hogy az érintettek 1999-ben is mentesek a díjfizetés alól. A miniszter az ajánlásokat elfogadta, a szükséges intézkedéseket megtette.

OBH 7208/1998.

I. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a kamara etikai bizottsága az Alkotmány 64. §-ában rögzített panaszhoz való joggal, illetve a jogbiztonsághoz való joggal (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben azzal, ha a beadványt tevő panaszának vizsgálatát indoklás nélkül elutasítja, valamint ha erről a panaszost nem értesíti, mindezzel indokolatlanul megfosztja a panaszost az ügy érdemi elintézésének jogától.

II. Az országgyűlési biztos vizsgálata során a kamarákhoz intézett megkeresése teljesítésének elmulasztása sérti az országgyűlési biztos vizsgálati jogosultságát, korlátozza alkotmányos feladatának ellátásában, ezáltal az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz.

A panaszos a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamarától lefolytatni kért etikai vizsgálat elmulasztását sérelmezve fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához.

I. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálata során megállapította, hogy az etikai bizottság a kamara által elfogadott etikai kódex szabályai szerint az érdemi vizsgálat nélküli elutasításra nem volt jogosult az adott ügyben. Az elutasítás indokaként meghatározott ok pedig nem felelt meg a kamara etikai kódexének. Az eljárás elindításának megtagadásáról szóló döntésről a beadványt tevőt nem értesítették. Az Alkotmány 64. §-a által biztosított panaszjog tényleges érvényesülésének minimális feltételei sem teljesülnek akkor, ha a panasz címzettje a beadványra nem reagál, illetve az ügyet ténylegesen nem vizsgálja. A gazdasági kamarákról szóló törvény szerint a kamarák a törvényben meghatározott feladataikat kötelesek ellátni, az állam által átruházott közhatalmi jogosítványok gyakorlása nem lehet szabad belátás tárgya. A jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye azt a kívánalmat is magában foglalja, hogy a közhatalmi eljárások során ne kerülhessen sor önkényes döntésekre. Az önkényesség megnyilvánulhat abban is, ha az államigazgatási szerv egyszerűen nem tesz eleget eljárási kötelezettségének, hiszen az hatását tekintve éppúgy kiszámíthatatlanságot eredményez. A kamarai törvény rendelkezéseiből kiolvashatóan az etikai bizottság eljárására vonatkozó kötelezettségek célja a gyors és a fogyasztók érdekeinek védelmére ténylegesen alkalmas eljárás elősegítése volt, olyan ügyekben is, amelyek jogi elbírálása egyébként a jogalkotó által is elismerten a bíróság hatáskörébe tartozik. Önkényesnek és a jogbiztonság elvét súlyosan sértőnek minősül az eljárásra kötelezett szerv tevékenysége, ha a jogszabály által meghatározott eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, és ezzel a jogszabályok által védeni kívánt érdekek tényleges érvényesülését lehetetlenné teszi. A vizsgált ügyben az eljáró etikai bizottság többszörösen megsértette az Áe. rendelkezései, illetve a gazdasági kamarákról szóló törvényt, valamint a kamara etikai kódexét. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Etikai Bizottsága alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott az Alkotmány 64. §-ában rögzített panaszhoz való joggal, illetve a jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben, amikor a beadványt tevő panaszának vizsgálatát indoklás nélkül elutasította, valamint amikor erről a panaszost nem értesítette. Vizsgált eljárásával ugyanis a kamara etikai bizottsága indokolatlanul megfosztotta a panaszost az ügy érdemi elintézésének jogától.

II. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a vizsgálata során tett megkeresés kamara általi teljesítésének elmulasztása sérti az országgyűlési biztos számára az 1993. évi LIX. törvény által biztosított vizsgálati jogosultságot, a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke korlátozta az országgyűlési biztost alkotmányos feladatának ellátásában, ezáltal az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság vonatkozásában alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okozott.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa felkérte a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, hogy hívja fel a kamara etikai bizottságát az etikai eljárás lefolytatására, felkérte a gazdasági minisztert, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva intézkedjen a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Etikai Bizottsága törvényes működésének helyreállítás érdekében. A kamara a felkérésnek megfelelően az etikai vizsgálatot lefolytatta.

OBH 389/1999.

Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a polgármester a panaszjoggal összefüggésben (Alk. 64. §), ha elmulasztja a hatáskörébe nem tartozó, hozzá érkező beadvány áttételét, és ezzel hosszabb időre lehetetlenné teszi az ügy érdemi elbírálását.

1999. január 20-án egy panaszos az óbudai gázgyári lakások elidegenítésével kapcsolatos fővárosi, illetve III. kerületi önkormányzati eljárást, az ebből a lakások használóira háruló terheket sérelmezve, valamint a III. kerületi művelődési ház és néhány egyéb önkormányzati ingatlan hasznosítását szolgáló indítvány tárgyában segítséget kérve fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a beadvány vizsgálata nem tartozik a hatáskörébe, ezért azt Budapest III. kerületének polgármesteréhez áttette. A polgármester az áttételről szóló levélre csak három hónap eltelte után válaszolt, a panaszost is csak ekkor és mindössze az országgyűlési biztos hivatalához küldött – hatáskörének hiányát megállapító – levél fénymásolati példányának megküldésével tájékoztatta. Az önkormányzat áttétel utáni eljárása során a panaszjoggal összefüggésben okozott alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem gyanúja miatt az országgyűlési biztos az ügyben hivatalból vizsgálatot indított. A panaszos által az Országgyűlési Biztosok Hivatalához benyújtott beadványt az országgyűlési biztos 1999. március 2-án tette át a III. kerületi polgármesterhez. A polgármester 1999. június 7-én kelt és az országgyűlési biztos hivatalához június 10-én érkezett levelében arról tájékoztatta a biztost, hogy a III. kerületi önkormányzat a beadványban foglalt egyik panasz vizsgálatára sem rendelkezik hatáskörrel. Az alpolgármester a beadványnak a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervhez való eljuttatása érdekében azonban nem intézkedett. A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy a III. kerületi polgármesternek a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I. törvény rendelkezései alapján kellett volna eljárnia. Ha a közérdekű bejelentés vizsgálata előreláthatólag hosszabb ideig tart, erről a bejelentőt (javaslattevőt) harminc napon belül tájékoztatni kell, az elintézés várható időpontjának közlésével. Ha a közérdekű bejelentést, illetőleg javaslatot nem az elintézésre hivatott szervhez tették meg, azt nyolc napon belül oda át kell tenni. Az áttételre vonatkozó rendelkezés – az Áe. szabályaihoz hasonlóan – az ügy érdemi elintézésének alternatívája. Ugyanazt a célt szolgálja, mint az ügy érdemi elintézésének kötelezettséget kimondó szabály. A közérdekű bejelentés címzettje tehát köteles azt vagy érdemben elbírálni, vagy az érdemi elbírálásra jogosult szerv kilétének meghatározása után a beadványt áttenni. Az eljáró szerv döntése a hatáskör hiányának megállapítása esetén sem szorítkozhat kizárólag az ügy érdemi elbírálásának elutasítására, létezik ugyanis olyan szabály, amely ilyenkor az érdemi elbírálás lehetőségének helyébe lép. Az áttétel ebben az esetben azt a célt szolgálja, hogy a panaszosnak a hatásköri szabályokkal kapcsolatos tájékozatlansága ne tegye lehetetlenné a beadvány érdemi vizsgálatát. Ezért teszi a jogszabály a hatásköri szabályokat a panaszosnál mindenképpen jobban ismerő címzett kötelezettségévé a hatáskör tisztázását, és az ügyintézés felesleges elhúzódása érdekében az áttételt. A Magyar Köztársaság Alkotmányának 64. §-a a következő rendelkezést tartalmazza: “A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé.” Az idézett rendelkezés nem értelmezhető úgy, hogy abból kizárólag az érintett szervhez fordulás joga következik. Az ügy érdemi elintézéséhez való joghoz képest ugyanis ez a lehetőség puszta formalitás, önmagában értelmezhetetlen. A fent kifejtettek alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a III. kerületi polgármester alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott, amikor a hozzá érkező beadványt a hatáskör hiányának megállapítása mellett nem tette át a hatáskörrel rendelkező szervhez, ezzel lehetetlenné tette a közérdekű bejelentés érdemi elintézését. Élve az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 21. §-ában foglalt jogkörével, az országgyűlési biztos felkérte Budapest Főváros III. kerületének alpolgármesterét, hogy a panaszos beadványát a hatáskörrel rendelkező szervhez tegye át. A polgármester az ajánlást elfogadta, és intézkedett az ügy áttételéről.

OBH 4534/1999.

A határozat kiadásának elmulasztása az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz.

A panaszos a kereskedelmi és iparkamara eljárását kifogásolta, sérelmezve panasza ügyében az eljárás módját és határidejét.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a kamara az etikai bizottság hatáskörébe utalt ügyek intézése során közhatalmi jogosítványokat gyakorol. A kamara válaszlevelei nem felelnek meg a határozat alaki és tartalmi követelményének, továbbá panaszos beadványára csak közel két hónap múlva kapott választ a kamarától. A határozat hiánya, a jogorvoslati jogról való tájékoztatás elmaradása a jogorvoslathoz való alkotmányos joggal kapcsolatosan visszásságot okozott. Ebben a határozatban lett volna lehetőség a megállapított tényállás rögzítésére, a felajánlott, de a kamara által mellőzött bizonyítás indokainak közlésére, a jogszabályok megnevezésére, a rendelkező részben pedig a jogorvoslati út igénybevételéről szóló tájékoztatásra kellett volna utalni. Az országgyűlési biztos vizsgálata nem a döntés érdemi részét érintette, az eljárási, a formai előírások figyelmen kívül hagyása azonban nem tette lehetővé az alkotmányos jog gyakorlását, és ezzel visszásságot okozott.

Az országgyűlési biztos általános helyettese kezdeményezésében felkérte a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, hogy a konkrét ügyben az eljárási szabályoknak megfelelően hozzon határozatot, rendelkezzen a jogorvoslat lehetőségéről. A határozat egy példányát küldje meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese részére is. A kezdeményezéssel az érintett egyetértett, a határozat kiadásáról intézkedett.

OBH 6038/1999.

I. A sorkatonák laktanyai ellátása és elhelyezése általában olyan, hogy az sérti az emberi méltóságot, az egészséges környezethez való jogot, valamint a legmagasabb szintű lelki és testi egészséghez való jogot (Alkotmány 54. § (1) bekezdés, 18. §, 70/D. §), illetőleg e jogok megsértésének közvetlen veszélye nem zárható ki, ezért visszásságot okoz.

II. Visszásságot okoz az Alkotmány 58. § szerinti mozgásszabadság összefüggésében az a szabályozás, mely szerint a sorkatonák nem hagyhatják el alanyi jogon a laktanyát olyan esetekben, amikor a benntartózkodást a szolgálati feladatok nem indokolják.

III. Visszásságot okoz az Alkotmány 58. § szerinti mozgásszabadság összefüggésében az a gyakorlat, mely szerint a kiképzőközpontokban az újonnan bevonuló sorkatonák laktanyán belüli szabad mozgását bizonyos ideig korlátozzák.

IV. Az emberi méltóság és a legmagasabb szintű lelki és testi egészséghez való jog (Alkotmány 54. § (1), 70/D. §) tekintetében visszás az a gyakorlat, hogy a segélyhelyen fekvő betegeket munkavégzésre veszik igénybe.

V. Az Alkotmány 70/A. §-a szerinti jogegyenlőség, valamint a 70/B. §-a szerinti munkához való jog, valamint a 2. § (1) bekezdés szerinti jogbiztonság összefüggésében visszás az, hogy a honvédségnél nem alakult ki egységes gyakorlat a hivatásos katonák más kereső foglalkozásának engedélyezését illetően.

VI. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdés szerinti jogbiztonság, és a 70/B. § szerinti munkához való jog összefüggésében visszás az a szabályozás, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai részére újonnan előírt fizikai alkalmassági követelményeket azokra is alkalmazzák, akik korábban is hivatásos állományban voltak, illetve, hogy ha ők a követelményeknek nem felelnek meg, szolgálati viszonyuk megszüntethető.

VII. Az Alkotmány 61. §-a szerinti véleménynyilvánítási jog, illetve 64. §-a szerinti panaszjog összefüggésében visszás, hogy a katonák általános tapasztalata szerint a panaszt tevőket informális retorzióban részesítik.

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.