Közigazgatási szervek eljárásával kapcsolatos ügyek

OBH 3298/1996.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból következő jogbiztonság követelményével, az 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal, a 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal, a 18. §-ban foglalt egészséges környezethez való joggal kapcsolatosan visszásságot okoz a hatóság, ha sorozatosan nem jár el a beadványokra, késedelmesen intézkedik és ezzel visszafordíthatatlan állapotokat hoz létre, eljárásában nincs tekintettel a bírósági ítéletre, illetve a felettes szerv, ha ezeknek a hibáknak az észlelésekor nem kellően intézkedik.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3694/1996.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében meghatározott tulajdonhoz való joggal és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal kapcsolatban visszásságot okozott a jogszabálynak az a hiányossága, hogy a közszemlére tétel tényét nem kellett országos napilapban közzétenni.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 8732/1996.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével, a 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal, az egészséges környezethez (Alk. 18. §) és a jogorvoslathoz (Alk. 57. § (5) bek.) való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a fennmaradási engedélyre vonatkozó új elsőfokú eljárást nem folytatják le, és nem gondoskodnak a jogerős határozatok végrehajtásáról; ha az eljárással kapcsolatos panaszokat nem követik érdemi válaszok és intézkedések, továbbá ha az ügyfél fellebbezését nem fellebbezésként bírálják el.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 1823/1997.

I. Ha egy államigazgatási szerv hatáskörének hiányát állapítja meg, ugyanakkor a hatáskörrel bíró szerv kilétének megállapítására vonatkozó, jogszabály által előírt kötelezettségének nem tesz eleget, lehetetlenné teszi az államigazgatási ügy érdemi elbírálást és ezzel alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a jogbiztonság elvével (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben. Ha ezt a jogsértést másodfokon eljáró szerv követi el, akkor egyszersmind a jogorvoslathoz való joggal (Alk. 57. § (5) bek.) összefüggésben is alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz, mivel az ügy érdemében döntő határozatnak egy, az elsőtől elkülönülő szerv általi elbírálását meghiúsítja.

II. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a jogbiztonság követelményével (Alk. 2. § (1) bek.) és a vállalkozáshoz való joggal (Alk. 9. § (2) bek.) összefüggésben a KERMI Kft., ha a termék forgalomba hozatalra alkalmatlanná minősítésének alapjául szolgáló, jogszabály által megkívánt indoklási kötelezettségének nem tesz eleget, és ezzel azt a lehetőséget idézi elő, hogy egy jogszabályi előírásoknak esetleg megfelelő termék nem kerülhet be az országba.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 2051/1997.

Az Alkotmány 64. §-ában rögzített panasz, kérelem előterjesztéséhez való joggal kapcsolatban visszásságot okoz, ha a polgármester a hozzá benyújtott birtokvédelmi kérelmet nem továbbítja a hatósági jogkörrel rendelkező jegyzőnek.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy a birtokvédelmi kérelmére a nagykállói jegyző éveken keresztül nem folytatta le az eljárást.

Panaszos 1994 októberében kérelmet terjesztett elő a nagykállói polgármesterhez, mert a résztulajdonában álló ingatlanára az önkormányzat tulajdonában lévő, szomszédos óvoda gázelvezető kéményét a hivatal ráépítette. Beadványában kérte a polgármestert, hogy haladéktalanul tegyen érdemi intézkedést az ingatlan megvásárlására vagy a kémény eltávolítására. Kitért kártérítésének lehetőségeire is.

Az országgyűlési biztos általános helyettesét kérésére a nagykállói jegyző arról tájékoztatta, a polgármester kísérletet tett arra, hogy a kémény építésével okozott értékcsökkenést – egyezség keretében – a felek között kialkudott reális kártalanítási összeggel kompenzálhassa. Tekintettel arra, hogy az egyezségi tárgyalás sikertelen volt, a panaszos ezt követően kérte ügyvédje útján (1995. február 14-én) a kémény eltávolítását. Mivel azonban e levél már bírói út igénybevételét említette, a Hivatal úgy ítélte meg, hogy “az államigazgatási eljárás okafogyottá vált”, így valóban nem került sor annak lefolytatására. A panaszos és tulajdonostársai az ingatlant 1995-ben értékesítették.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszos birtokvédelem iránti kezdeményezését téves elnevezéssel, és nem az arra hatáskörrel rendelkező jegyzőhöz, hanem a polgármesterhez nyújtotta be. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy egy lehetséges hatósági eljárás során az önkormányzat mint tulajdonos nem járhatott volna el ellenérdekű félként a tulajdonában álló óvoda korszerűsítése során elkövetett jogsértés ügyében.

Az országgyűlési biztos általános helyettese rámutatott arra, hogy miután a birtoklásában megzavart tulajdonos időközben az ingatlant harmadik személynek adásvétel útján értékesítette, a birtokvédelem államigazgatási úton való érvényesítése az ő tekintetében okafogyottá vált.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a jegyző mulasztást követett el azzal, hogy a panaszos beadványát nem annak tartalma szerint – birtokvédelmi kezdeményezésként – értékelte, a panasz, illetve kérelem előterjesztéséhez való alapjoggal összefüggésben visszásság keletkezett és ezzel a birtokvédelem államigazgatási úton való érvényesítésének lehetőségét zárta ki. Ugyancsak mulasztott a tekintetben a jegyző, hogy mint az ügyben tulajdonosként érintett fél hivatalának vezetője a beadványt nem terjesztette a Közigazgatási Hivatal elé más eljáró hatóság kijelölése érdekében.

Az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlásában felkérte Nagykálló Város polgármesterét és jegyzőjét, hogy a jövőbeni eljárások során a beadványokat azok tartalma szerint értékelje és ennek meg- felelően tegye meg a szükséges intézkedéseket, ideértve a felettes szerv kijelölési joga igénybevételét is.

A megszólított szervek az ajánlásban foglaltaknak megfelelően intézkedtek a jövőbeni szabályos eljárások érdekében. Az országgyűlési biztos általános helyettese a válaszokat elfogadta és az ügyet lezárta.

OBH 2893/1997.

Visszásságot okoz az Alkotmány 57. §. (5) bekezdésben deklarált jogorvoslathoz való joggal kapcsolatban, valamint az Alkotmány 2. §. (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való joggal kapcsolatban, ha a közigazgatási szerv határozatában hibás, hatálytalan jogszabályi rendelkezésre hivatkozik.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3760 /1997.

I. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati jogosultsággal összefüggésben és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével kapcsolatban visszásságot okoz, ha az eljáró hatóságok határidőn belül határozatot nem hoznak, és jogorvoslati lehetőségről sem tájékoztatják az ügyfelet.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal kapcsolatos visszásságot okoz, ha a minisztérium a jogszabály rendelkezésen kívül további feltételeket szab engedélyezési eljárása során.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4089/1997.

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében deklarált jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz a népjóléti miniszter, ha egy szívbeteg kislány halála ügyében, jogorvoslati kérelemre folytatott vizsgálat során nem tesz intézkedést az eredeti kórtörténet beszerzésére, így az új vizsgálat eredménye a sérelmezett döntésen alapul.

A panaszos beadványában kislánya halálának körülményeit kifogásolta. A gyermek az Országos Kardiológiai Intézetben elvégzett műtétet követő 21. napon halt meg. A panaszos véleménye szerint halálában szerepet játszott, hogy túl korán került ki az intenzív őrzőből, valamint az a tény, hogy a kislány tartósan magas lázának okát három hétig nem tudták megállapítani.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese az ügyben az Alkotmányban biztosított élethez, emberi méltósághoz való jog (54. §), valamint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog (70/D. §) érintettsége folytán indított vizsgálatot.

A vizsgálat során az egészségügyi miniszter megküldte az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága által, valamint az ÁNTSZ által az ügyben korábban folytatott vizsgálatok anyagát és eredményét. A panaszos kislánya egy kombinált szívfejlődési rendellenességben szenvedett, amely születése után néhány héttel derült ki. A népjóléti miniszter – az ÁNTSZ vizsgálatát követően – a panaszost levelében arról tájékoztatta, hogy: “a lefolytatott vizsgálat adatai szerint az ellátás szakszerű volt, annak során semmilyen foglalkozási szabályszegés vagy mulasztás nem történt”. A kifogásokra a miniszter leírta, hogy a kislányt a fellépő gombás fertőzés miatt kellett elkülöníteni, az intenzív osztályról kitenni. A fertőzés okát a kórokozó tenyésztése, beazonosítása és további vizsgálata után tudták csak kideríteni. A panaszos a miniszter tájékoztatását nem tartotta megfelelőnek és újabb levelében 27 pontban foglalta össze kérdéseit. A népjóléti miniszter ezt követően az Egészségügyi Tudományos Tanács (továbbiakban: ETT) Igazságügyi Bizottságának állásfoglalását kérte. Az ETT Igazságügyi Bizottsága által lefolytatott vizsgálatról készült jelentésben foglaltak érdemben egyeztek az ÁNTSZ vizsgálatának eredményével. Ezek szerint “a műtétet megfelelő javallat alapján, kifogástalan technikával végezték”, “…nem helytálló a panaszos azon megállapítása, hogy a gombatenyésztést időben elhúzódva végezték”.

AZ ETT Igazságügyi Bizottsága állásfoglalása elején arra hivatkozott, hogy az eredeti kórtörténet másolata a vizsgálatkor nem állt rendelkezésre. A jelentés szerint megkísérelték beszerezni az eredeti kórtörténet másolatot, valamint az Országos Kardiológiai Intézet adott időszakra vonatkozó betegforgalmi adatait, azonban ez többszöri kísérletre sem járt eredménnyel, ezért a vélemény a rendelkezésre bocsátott dokumentumok alapján készült. Így az adatok többségét az ETT a panaszt korábban vizsgáló szakfőorvosok véleményéből nyerte.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a népjóléti miniszter a panaszos beadványaiban szereplő állításokat kivizsgáltatta, az ÁNTSZ eljárását követően az ETT véleményét is kérte az üggyel kapcsolatban. Az iratok tanúsága szerint azonban nem emelt kifogást az ellen, hogy az ETT vizsgálatához nem bocsátották rendelkezésre az eredeti egészségügyi dokumentációt, így az ETT jelentése közvetett – az ÁNTSZ vizsgálata során keletkezett – adatokon alapult. A jogorvoslathoz való jog materiális tartalmát a kifogásolt döntés érdemi vizsgálatának kötelezettsége adja. Nem teljesül ez a kötelezettség, amennyiben a jogorvoslati kérelemre adott választ a korábbi döntés megállapításaira alapozzák. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította ezért, hogy a népjóléti miniszter azon mulasztása, hogy nem tett intézkedést az eredeti kórtörténet beszerzésére és az erre alapozott vizsgálat lefolytatására, visszásságot okozott a panaszos Alkotmányban deklarált jogorvsolathoz való jogával összefüggésben.

A feltárt visszásság orvoslására az országgyűlési biztos általános helyettese kezdeményzete, hogy az egészségügyi miniszter, a népjóléti miniszter jogutódjaként, kérje fel az ETT Igazságügyi Bizottságát a panasz eredeti kórtörténet adatain alapuló vizsgálatára. A miniszter az ajánlást elfogadta, az ETT Igazságügyi Bizottsága a panaszt újra megvizsgálta.

OBH 4250/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az 13. §-ban rögzített tulajdonhoz való alkotmányos joggal és a 64. §-ban meghatározott panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatóságok nem nyújtanak segítséget a szülőnek kiskorú gyermeke vagyoni jogának érvényesítéséhez.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 5218/1997.

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati jogosultsággal, Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez való joggal összefüggésben és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével kapcsolatban visszásságot okoz, ha az eljáró hatóságok határidőn belül határozatot nem hoznak, és a jogorvoslati lehetőségről sem tájékoztatják az ügyfelet.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal és Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati jogosultsággal kapcsolatos visszásságot okoz, ha a jogszabály nem rendezi egyértelműen a hatóság hatáskörét.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 5533/1997.

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében deklarált jogorvoslati joggal és a 64. §-ban biztosított panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatóság az állampolgár kérelme ügyében évek óta nem hoz határozatot.

A panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyetteséhez írt panaszában sérelmezte, hogy a polgármesteri hivatalhoz intézett beadványai ügyében csak meghallgatásokra, jegyzőkönyvek felvételére került sor, de az ügyben érdemi határozat nem született.

1991-ben a panaszos fia a panaszos és a többi tulajdonostárs hozzájáruló nyilatkozata mellett építési engedélyt kapott arra, hogy a közös tulajdonban lévő telken fagylaltozót létesítsen. A panaszos fia a fagylaltozó felépítését követően eszpresszó működtetésére kapott engedélyt. 1996-ban azonban a panaszos fia az üzlethelyiséget bérbe adta, ezért panaszos az építéshez és működtetéshez adott korábbi hozzájárulását a polgármesteri hivatalhoz intézett nyilatkozatában visszavonta, és az épület lebontását, valamint a működési engedély visszavonását kérte arra hivatkozással, hogy nem hajlandó egy idegennek ugyanolyan előnyöket biztosítani, mint a fiának. A polgármesteri hivatal tekintettel arra, hogy a panasz alapját elsősorban egy családi ellentét képezi, megkísérelte a felek kibékítését, ez azonban nem vezetett eredményre. A polgármesteri hivatal a panaszos kérelmeire tájékoztatást ugyan adott, azokat azonban nem bírálta el, így panaszos kérelmei tárgyában határozat nem született.

Az Áe. rendelkezései szerint nincs alanyi joga a kérelmezőnek arra, hogy a közigazgatás hallgatása esetén ügyének eldöntése érdekében valamilyen jogorvoslattal élhessen. A döntés hiánya miatt nem nyújthat be fellebbezést, s nem kérhet bírósági felülvizsgálatot sem. Ezen jogorvoslati eszközök igénybevételét ugyanis a törvények csak a már meghozott határozat megtámadása céljából teszik lehetővé. Az Alkotmányban biztosított kérelem előterjesztéséhez való jog egyúttal, a hatóság oldaláról a kérelem elbírálására vonatkozó kötelezettséget is jelent. Ezt a követelményt konkretizálja az Áe. 42. §-a, ami kimondja, hogy a közigazgatási szerv mind az ügy érdemében, mind az eljárás során eldöntendő kérdésekben határozatot hoz. A határozatok meghozatala során tehát a közigazgatási eljárásban az ügyintézési határidő betartásának garanciális jelentősége van.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállam fogalmának egyik feltétlen ismérve a jogbiztonság. A jogbiztonságnak viszont elengedhetetlen követelménye, hogy a jogalkalmazói magatartás – adott esetben az önkormányzat feladat- és hatáskörébe tartozó ügy törvényi szabályozás szerinti elintézése – előre kiszámítható legyen. Az ügyfél közigazgatási határozathozatalra vonatkozó joga érvényesülésének garanciája, a közigazgatási szervek alkotmányos kötelessége, hogy az a hatáskörét gyakorolja, azaz illetékességi területén a hatáskörébe utalt ügyben, az erre megszabott idő alatt érdemi döntést hozzon. Mindezek alapján az általános helyettes megállapította, hogy a Dunaharaszti Polgármesteri Hivatala azzal, hogy a panaszos kérelmeit nem bírálta el, azokban határozatot nem hozott, az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati és az Alkotmány 64. §-ában foglalt kérelem előterjesztéséhez való joggal összefüggésben visszásságot okozott.

Az alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság orvoslása érdekében az általános helyettes kezdeményezésben kérte a jegyzőt, hogy panaszos kérelmei tárgyában hozzon határozatot. A kezdeményezést a jegyző arra hivatkozással, hogy a panaszos tájékoztatása elegendő, nem fogadta el. Az általános helyettes kezdeményezését továbbra is fenntartotta, az újabb válaszadási határidő még nem telt le.

OBH 5749/1997.

Az Alkotmány 64. §-ában deklarált panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatóság az állampolgár kérelmét nem tartalma szerint bírálja el.

A panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosához intézett beadványában Komló Város Önkormányzatának ebtartási rendeletét kifogásolta, valamint azt sérelmezte, hogy az önkormányzat a rendelet módosítására vonatkozó javaslatára nem válaszolt.

Komló Város Önkormányzatának az állatok tartásáról szóló 20/1993 ökr. sz. rendelete szerint több lakást magában foglaló épületben ebet tartani csak az egy szinten lakó valamennyi, valamint a más szinten közvetlenül alatta és felette lakó családok hozzájárulásával lehet. A panaszos ebtartása miatt alsó szomszédja a városi ÁNTSZ-hez fordult panasszal. Az ÁNTSZ a panaszos ebtartását közegészségügyileg megfelelőnek tartotta, a szomszéd bejelentését azonban továbbította az önkormányzathoz. Az önkormányzat helyszíni szemlét tartott, melynek során megállapította, hogy panaszos az ebtartáshoz valamennyi lakó hozzájárulását beszerezte, kivéve az alsó szomszédét. A helyszíni szemlét követően az önkormányzat felszólította a panaszost, hogy az alsó szomszéd hozzájárulását is szerezze be. A panaszos a felszólításnak nem tudott eleget tenni, ezért az önkormányzat határozatban kötelezte az ebtartás megszüntetésére. A panaszos levelet írt a polgármesternek, melyben az önkormányzati rendelet fenti rendelkezését kifogásolta, hangsúlyozva, hogy a lépcsőház összes lakójának hozzájárulását bírja, csak az alsó szomszédjáét nem. A polgármester a válaszában újból ismertette a rendelet ebtartásra vonatkozó szabályait, de magára a kifogásra nem válaszolt, és a panaszos méltányosságra vonatkozó kérelmét sem terjesztette a képviselő-testület elé. A panaszos az ebtartást továbbra sem szüntette meg, ezért az önkormányzat több ízben végrehajtási bírsággal sújtotta.

Az országgyűlési biztos vizsgálata során megállapította azt is, hogy a polgármester a panaszos hozzá intézett leveleit nem tartalmuk szerint bírálta el. Az Áe. 16. § (3) bekezdése szerint a kérelmet tartalma szerint kell elbírálni, és ennek a tartalomnak megfelelően kell intézkedni. A polgármester azzal, hogy a panaszos kérelmét nem a tartalmának megfelelően kezelte, hanem válaszában csak ismételten ismertette a rendeletet, az Alkotmány 64. §-ában biztosított panaszhoz való joggal, valamint a jogállamiság alkotmányos elvével összefüggésben visszásságot okozott.

A fentiekben megállapított visszásság orvoslására az országgyűlési biztos kezdeményezésben kérte a polgármestert, hogy panaszos kérelmét a tartalmának megfelelően bírálja el. Az érintett a kezdeményezést elfogadta.

OBH 6371/1997.

1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joggal összefüggésben – figyelemmel a viharkárt szenvedett és az állami támogatásra valóban rászoruló panaszosok érdekeire is – visszásságot okoz, ha a nyomozó hatóság a büntetőeljárás során nem deríti fel kellően a tényállást, nem szerzi be hiánytalanul a bizonyítékokat és ezzel okot ad a pótnyomozás elrendelésére, valamint ha a nyomozást alaptalanul szünteti meg és csak panaszt követően, felettes szerv utasítására rendel el pótnyomozást.

2. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiságból származó jogbiztonság követelményével kapcsolatban – különös figyelemmel arra, hogy a sértettnek és az eljárásban gyanúsított személynek jogos érdeke fűződik a nyomozás mielőbbi befejezéséhez – visszásságot keletkeztet, ha a nyomozó szerv tagja a nyomozást nem úgy teljesíti, a nyomozó szerv vezetője pedig nem úgy irányítja, hogy a nyomozás időszerűtlenségének veszélye elkerülhető legyen.

3. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiságból származó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a nyomozó hatóság a kirendelt szakértő rendelkezésére álló határidő betartását nem kíséri folyamatosan figyelemmel, és nem él a szakértővel szembeni rendbírság alkalmazásának lehetőségével.

4. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiságból származó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a képviselő-testület a hatáskörébe tartozó kérelmek elbírálása során nem az ügyre vonatkozó jogszabályok szerint jár el.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 6663/1997. és az OBH 6832/1997.

I. Az Alkotmány 13. §-ban biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot az önkormányzati adóhatóság, amikor a tényleges értékcsökkenés kifejezésére alkalmatlan jogszabályi rendelkezés alapján olyan ingatlanokra vet ki telekadót, amelyek tulajdonjoga ténylegesen kiüresedett.

II. A Pénzügyi Bizottság alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az Alkotmányban 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal és a 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben akkor, amikor nem oktatja ki az ügyfelet a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségről.

III. A közigazgatási hivatal az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal, valamint a 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz azzal, hogy az ügyfélnek nem ad tájékoztatást arról, hogy fellebbezésével nem a közigazgatási hivatalhoz kell fordulnia, hanem bírósághoz, mert ezzel lehetetlenné teszi, hogy a panaszos ügyét a hatáskörrel rendelkező szerv elintézze.

Teljes szöveg:. 3.10. alfejezetben.

OBH 6815/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a II. fokú eljárásokat törvénysértő módon a képviselő-testület helyett az önkormányzat Szociális Bizottsága folytatja le.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való jog és az Alkotmány 2. § (1) be- kezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye sérelmének közvetlen veszélyét hordozza és ezzel visszásságot okoz, ha a Polgármesteri Hivatal Ügyrendje a Szociális és Gyámügyi Osztályra történő önkormányzati hatáskör átruházást tartalmaz.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy Budapest XIII. kerületi Önkormányzata elutasította rendszeres szociális segély iránti kérelmét. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint a panaszos rendszeres szociális segély iránti kérelmét az önkormányzat arra hivatkozással utasította el, hogy a családban az egy főre jutó havi jövedelem meghaladta a jogszabályban előírt határt. A fellebbezést elutasító határozatot a II. fokon eljáró Szociális Bizottság hozta. Hasonló módon járt el az önkormányzat a jövedelempótló támogatás megszüntetése során is.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a II. fokú eljárásokat az önkormányzat törvénysértő módon folytatta le, hiszen a kérelmek I. fokú elbírálása után a fellebbezésről a Szociális Bizottság döntött. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény szerint a polgármester, valamint a képviselő-testület bizottságának, részönkormányzat testületének önkormányzati jogkörben hozott hatósági határozata ellen a képviselő-testülethez lehet fellebbezést benyújtani. A képviselő-testület a hatósági határozatok ellen benyújtott fellebbezések elbírálását nem ruházhatja át a polgármesterre vagy a bizottságra. A fellebbezések Szociális Bizottság általi elbírálása a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos alapelvén kívül a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben okozott visszásságot, hiszen nem érvényesülhetett a jogorvoslathoz való jog lényegi tartalma, a más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége. A jegyző intézkedésére azonban az önkormányzat a II. fokú eljárás törvénysértő gyakorlatát a vizsgálat során megszüntette, ezért ezzel kapcsolatban az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlást nem tett.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította azt is, hogy az önkormányzat Polgármesteri Hivatalának Ügyrendje a Szociális és Gyámügyi Osztályra ruházza a rendszeres szociális segély, az időskorúak járadéka, illetve a vakok rendszeres segélye megállapításának, módosításának és megszüntetésének jogát. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény szerint a polgármesteri hivatal ügyosztályára, ügyintézőjére önkormányzati hatáskör nem ruházható át. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének megállapítása szerint ez a hatáskör-átruházás a jogállamiság alkotmányos elvéből fakadó jogbiztonság követelménye és a szociális biztonsághoz való jog sérelmének közvetlen veszélyét hordozta és ezzel visszásságot okozott. Az alkotmányos joggal kapcsolatos sérelem közvetlen veszélye megszüntetésének érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese kezdeményezte, hogy az önkormányzat a jogszabályoknak megfelelően módosítsa a Polgármesteri Hivatal Ügyrendjét. Az önkormányzat az ajánlást elfogadta.

OBH 7361/1997.

I. Az országgyűlési biztos hatásköre – a bíróságok kivételével – a hatóságokra és a közszolgáltatást végző szervekre terjed ki.

II. Visszásságot okoz a másodfokú közigazgatási szerv eljárása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével összefüggésben, ha a fellebbezés elbírálására nyitva álló határidőt túllépi.

III. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz a másodfokú közigazgatási szerv eljárása, ha a részarányként nyilvántartott aranykorona értéknek megfelelő termőföld kiadásáról a törvényben írt határidőben nem intézkedik.

Nevének elhallgatását kérő panaszos azt sérelmezte, hogy a – másokkal együtt általa alapított bioszövetkezet gazdálkodásához kért – földet a tsz részükre nem adta ki, illetve hogy hozzátartozói részaránytulajdonának megfelelő földet nem azok kérelmében megjelölt helyen adta ki az FM Hivatal.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megjelölt jogbiztonság, továbbá az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog, illetve az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jog megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot az országgyűlési biztos általános helyettese.

A vizsgálat megállapította, hogy panaszos által másokkal együtt alapított bioszövetkezet földigénye teljesítésének elmaradása a régi szövetkezet részéről olyan jogvita a két gazdálkodó szervezet között, melyre az országgyűlési biztos hatásköre nem terjed ki. Ezért a beadvány e panasszal érintett részét az országgyűlési biztos általános helyettese hatáskör hiányában elutasította.

A beadványban foglalt panasz további részével kapcsolatban a vizsgálat feltárta, hogy panaszos hozzátartozói (hozzátartozó) a törvényes határidőben nyújtották be földkiadási kérelmüket annak megjelölésével, hogy melyik helyrajzi számú táblából igénylik a részaránytulajdonuknak megfelelő föld kiadását. A kérelmet azonban csak részben teljesítette a megjelölt helyrajzi számú táblából a földkiadó bizottság, illetve az FM Hivatal.

A hozzátartozó több – földkiadást teljesítő elsőfokú – határozat ellen fellebbezéssel élt. A másodfokon eljáró közigazgatási szerv a támadott elsőfokú határozatok ellen benyújtott fellebbezéseket elutasította, majd elutasító határozatát visszavonta, és az elsőfokú közigazgatási határozatokat 1998. március 18-án kelt határozatával megsemmisítette, az új eljárásra való kötelezés mellett.

A megismételt eljárásban a hozzátartozó részére hozott és 1998. augusztus 19-én kelt elsőfokú közigazgatási határozatot a másodfokon eljáró közigazgatási szerv – fellebbezés folytán – ismét megsemmisítette az új eljárásra való kötelezés mellett 1998. december 11-én kelt határozatával.

A vizsgálat megállapította, hogy a többször megismételt új eljárásban 1999. július 6-án hozott elsőfokú határozatot a hozzátartozó a törvényes határidőben (1999. július 22-én iktatott) fellebbezéssel támadta meg. A fellebbezést a vizsgálat időpontjában a másodfokú közigazgatási szerv – a rá irányadó ügyintézési határidő megtartásának figyelmen kívül hagyásával – még nem bírálta el. A másodfokon eljáró közigazgatási szerv mulasztásával megsértette a jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.) alkotmányos elvét, illetve a jogorvoslathoz való joggal (Alk. 57. § (5) bek.) összefüggésben is visszásságot idézett elő. Ugyanakkor ez az eljárás sérti a tulajdonhoz való jogot is azáltal, hogy akadályozza a hozzátartozót abban, hogy részarányának megfelelő aranykorona értékű földtulajdon felett rendelkezhessen.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a felhívott alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság miatt indítványozta ajánlásában a másodfokon eljáró FM Hivatalnak, hogy az elmulasztott döntést haladéktalanul hozza meg.

Az FM Hivatal az ajánlás alapján 1999. október 20-án kelt határozatával érdemi döntést hozott. Az ajánlás elérte célját.

OBH 7406/1997.

A másodfokú szabálysértési hatóság jelentős késedelme a jogorvoslati jog (Alk. 57. § (5) bek.) sérelmével összefüggésben, a jogállamiság nélkülözhetetlen elemét képező jogbiztonság (Alk. 2 . § (1) bek.) követelményét is sérti.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 7679/1997.

Visszásságot okoz az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz, az 57. §. (5) bekezdésében deklarált jogorvoslathoz, a 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való joggal kapcsolatban, ha a közigazgatási szervek határozatukat nem a jogszabályban meghatározott alaki és anyagi feltételeknek megfelelően módosítják, valamint eljárásuk során nem az 1957. évi IV. tv. rendelkezéseinek megfelelően járnak el.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 8175/1997.

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz a polgármesteri hivatal azzal, ha a panaszos fellebbezését több hónapig nem terjeszti a felettes szervhez, továbbá ha a másodfokú határozatot késedelmesen kézbesíti a panaszosnak.

Az indítványozó Budapest-Zugló Polgármesteri Hivatalának késedelmes eljárása miatt fordult az országgyűlési biztoshoz.

A panaszos a Zuglói Polgármesteri Hivatalhoz intézett bejelentésében a lakóházközösség nyugalmát nagymértékben zavaró kutyaugatást sérelmezte. A Polgármesteri Hivatal határozataiban arra kötelezte a panasszal érintett ebtartókat, hogy az ebeket a környéken élők nyugalmának zavarása nélkül tartsák. A panaszos a határozatokat a törvényes határidőn belül megfellebbezte.

A közigazgatási szerv törvényben rögzített kötelessége, hogy a fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezési határidő leteltétől számított nyolc napon belül felterjessze a felettes szervhez, kivéve ha a megtámadott határozatot visszavonja, illetőleg a fellebbezésnek megfelelően módosítja, kijavítja vagy kiegészíti.

Azzal, hogy a panaszos ügyében a felterjesztésre több hónapig nem került sor, az eljáró hatóság korlátozta a panaszosnak az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joga érvényesülésének lehetőségét, miáltal alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot idézett elő.

A Fővárosi Közigazgatási Hivatal határozatát az elsőfokú hatóság nem kézbesítette, mulasztását csak később, az állattartási ügyek felülvizsgálatakor pótolta. Ezt a határozatot a Polgármesteri Hivatal tehát csak késedelmesen kézbesítette a panaszos részére.

A másodfokú határozat késedelmes kézbesítése szintén visszásságot okozott a jogorvoslati joggal összefüggésben, hiszen esetleges bírósági felülvizsgálatra csak a határozat közlését követően, annak ismeretében kerülhet sor.

Végül nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az országgyűlési biztos jogszabályon alapuló megkeresésére a válasz csak többszöri, távbeszélőn történt sürgetés után érkezett meg.

Kétségtelen, hogy a Polgármesteri Hivatal képviselője a mulasztás észlelésekor tett intézkedéseket (a határozat kézbesítése, újabb helyszíni szemle, kapcsolatfelvétel a panaszossal) és lényeges körülmény az is, hogy a panasz részben megoldódott, mindezek ellenére a Polgármesteri Hivatal ismertetett mulasztásai alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot okoztak.

A visszásság orvoslása érdekében az országgyűlési biztos kezdeményezte, hogy Budapest-Zugló jegyzője a jövőben fokozottan gondoskodjon az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvénynek a fellebbezések felterjesztésére és a fellebbezési eljárás során hozott határozatok közlésére vonatkozó rendelkezéseinek maradéktalan betartásáról.

A jegyző válaszában közölte, hogy a jelentésben foglaltakkal teljes mértékben egyetért, az eljárási törvény betartására a jövőben fokozottan ügyelni fog, a panaszolt ügyben eljáró aljegyző figyelmét erre írásban hívta fel.

OBH 8538/1997.

A panaszhoz való alkotmányos joggal (Alkotmány 64. §) összefüggésben okoz visszásságot a honvédelmi miniszter, ha nem válaszol írásban az óvoda megszüntetését kifogásoló szülők és alkalmazottak levélben leírt panaszaira.

A pápai Honvédóvoda vezetője beadványában sérelmezte, hogy a honvédelmi tárca az óvoda megszüntetését tervezi, kifogásolta továbbá, hogy a szülők és az óvoda dolgozóinak leveleit a minisztérium válasz nélkül hagyta. Az érintetteket az intézkedés indokairól és körülményeiről nem tájékoztatták.

A honvédelmi miniszter tájékoztatása szerint a pápai óvoda továbbra is a honvédelmi tárca fenntartásában működik, egyelőre nincs szó a megszüntetéséről, így ebben a kérdésben a panasz tárgytalanná válására tekintettel a vizsgálatot az országgyűlési biztos általános helyettese lezárta.

A panaszos kifogásolta, hogy a szülők és az óvoda dolgozóinak leveleit a minisztérium válasz nélkül hagyta. Mivel az óvoda megszüntetésére nem került sor, visszamenőleg nem állapítható meg, hogy a minisztérium a döntési folyamat során kikérte volna-e az alkalmazottak és a szülői szervezetnek (közösségnek) a véleményét. Megállapítható azonban, hogy az óvodavezető által és a szülők által (a beadványt minden szülő aláírta) 1997 folyamán írt levélre csak az országgyűlési biztos általános helyettesének első megkeresését követően, 1998 márciusában válaszolt írásban a miniszter. A panaszhoz való jog materiális tartalmát az adja, hogy az illetékes állami szerv a panasszal érdemben foglalkozik. Elvárható továbbá, hogy az összes szülő által aláírt írásbeli beadványokra a minisztérium olyan választ adjon, amely feltételezhetően eljut minden panaszoshoz. A miniszter által hivatkozott szóbeli tájékoztatás tehát az írásbeli válaszadást nem pótolja.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a honvédelmi miniszter a panaszhoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okozott, amikor nem válaszolt írásban az óvoda megszüntetését kifogásoló szülők és alkalmazottak panaszaira. A visszásságot a miniszter országgyűlési biztos általános helyettese megkeresését követően saját hatáskörében orvosolta, így az ügyben ajánlástételre nem volt szükség.

OBH 8738/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az önkormányzat nem a jogszabályoknak megfelelően jár el a határozat kézbesítése során, és ezért az ügyfél nem élhet a jogorvoslat lehetőségével.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy Pálfa Község Önkormányzata megszüntette jövedelempótló támogatásának folyósítását. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint az önkormányzat azért szüntette meg a jövedelempótló támogatás folyósítását, mert a panaszos kimerítette a támogatás időtartamát. Ezután a panaszos rendszeres szociális segély iránti kérelmet adott be az önkormányzathoz. A kérelemre az önkormányzat a következő tartalmú levéllel válaszolt: “Tájékoztatjuk, hogy kérelmére a Pálfa községi Önkormányzat Képviselő-testülete az 1998. augusztus 17-én megtartott ülésén a 119/1998. (VIII. 17.) Ökh. számú határozatot hozta: Pálfa községi Önkormányzat Képviselő-testülete … alatti lakos rendszeres szociális segélyre irányuló kérelmét elutasítja azzal, hogy helyette szeptember hónaptól munkát kínál fel.”

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a jövedelempótló támogatás megszüntetésére a jogszabályoknak megfelelően került sor. Megállapította azonban azt is, hogy az önkormányzat nem a jogszabályoknak megfelelően járt el a rendszeres szociális segély iránti kérelemmel kapcsolatban hozott határozat közlése során. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a közigazgatási határozat érvényességi feltétele a határozat közlése, a döntés tartalmáról szóló tájékoztatás nem minősül közlésnek. A közlés elmaradásával sérült a panaszos jogorvoslathoz való joga, hiszen a tájékoztató levél nem tartalmaz erre vonatkozó figyelmeztetést, tájékoztatást. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese a feltárt visszásság orvoslása érdekében kezdeményezte, hogy az önkormányzat vizsgálja meg, a panaszos jogosult-e rendszeres szociális segélyre és az Áe. által a kérelmek elintézésére előírt szabályok szerint járjon el. Az önkormányzat az ajánlást elfogadta és ígéretet tett a jogszabályok jövőbeni betartására. A panaszos a vizsgálat idején közhasznú foglalkoztatottként dolgozott, ezért az önkormányzat rendszeres szociális segélyben részesíteni nem tudta.

OBH 8816/1997.

Az Alkotmány 2. §-ában deklarált jogállamisággal és a 64. §-ban foglalt panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatóság a közérdekű bejelentés elbírálásáról a bejelentőt értesíti ugyan, de állásfoglalásának indokait nem közli.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 9090/1997.

I. A megyei közgyűlés elnöke a jogbiztonság alkotmányos elvéből eredő tisztességes eljáráshoz való joggal (Alkotmány 2. § (1) bekezdés) és a szociális biztonsághoz való alkotmányos joggal (Alkotmány 70/E. §) összefüggésben visszásságot okoz azzal, ha az idősek otthonában élő panaszosnak több mint két hónapig nem kézbesíti a személyi térítési díját megállapító határozatot, és ezért a panaszosnak díjhátraléka keletkezik.

II. A szociális biztonsághoz való joggal (Alkotmány 70/E. §) és az emberi méltósághoz való joggal (Alkotmány 54. § (1) bekezdés) összefüggésben okoz visszásságot a megyei közgyűlés elnökének eljárása, amely nem biztosítja az idősek otthonában élő panaszosnak a törvényben meghatározott havi minimális költőpénzt.

III. Az Alkotmányban deklarált jogorvoslathoz való joggal (Alkotmány 57. § (5) bekezdés) és a szociális biztonsághoz való joggal (70/E. §) összefüggésben okoz visszásságot a Megyei Önkormányzat Közgyűlése azzal, ha a panaszos fellebbezésében foglaltakra határozatában nem tér ki, valamint azzal, ha a bírósági felülvizsgálat lehetőségéről a panaszost határozatában nem tájékoztatja.

IV. Nincs hatásköre az országgyűlési biztosnak az ügyben, ha a panaszos a rendelkezésére álló közigzgatási jogorvoslati lehetőséget nem merítette ki.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 9683/1997.

Az Alkotmány 64. §-ában deklarált panaszjog megsértésén túl a 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben is visszásságot okoz, ha az önkormányzat a törvényben előírt eljárási szabályokat nem tartja be.

A panaszos beadványában Tibolddaróc Község Önkormányzatának működését kifogásolta. Kritikával illette a képviselő-testület több döntését, így többek között a helyi általános iskola átszervezését, valamint azt, hogy konkrét beadványára választ nem kapott. Sérelmezte a jegyző és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal eljárását is. A panasz több tételt tartalmazott, így lakáselhelyezéssel kapcsolatos sérelmet, munkajogi kapcsolatot, az iskola működésével összefüggő átszervezést, melyekkel kapcsolatban a panasz részben megoldódott, illetve az országgyűlési biztos vizsgálatát az országgyűlési biztos feladatáról szóló törvény nem teszi lehetővé. Lényeges pont azonban az a tény, hogy panaszos nehezen jutott hozzá a testületi jegyzőkönyvekhez, tekintettel arra, hogy ezek időben nem készültek el, s ezt a Közigazgatási Hivatal is megállapította. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal 1998. évi tevékenységéről szóló beszámolóban, a törvényességi ellenőrzés adatai között szerepel, hogy Tibolddaróc Önkormányzata a jegyzőkönyveket minden eseten késedelmesen terjesztette fel. Ezzel az önkormányzat megsértette az önkormányzati törvényben előírt 15 napos felterjesztési határidőt. A Közigazgatási Hivatal ezen túlmenően azt is megállapította, hogy a képviselő-testület törvénysértő módon járt el, amikor nem kérte az érintett nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy beleegyezik-e a nyilvános tárgyalásba. Ez a napirendi pont az iskola igazgatójának beszámolója volt. A zárt ülés elrendelésének törvénysértő tényét tehát a Közigazgatási Hivatal megállapította. Ezen túlmenően felszólította az önkormányzatot, hogy a jövőben a legmesszebbmenőkig tartsák be az önkormányzati törvény előírásait.

Az országgyűlési biztos vizsgálatában megállapította, hogy a panaszjog megsértésén túl a jogbiztonsággal kapcsolatosan is visszásság keletkezhetett, mert az önkormányzat a törvényben előírt eljárási szabályokat nem tartotta be. Jegyzőkönyveit késedelmesen terjesztette fel. Az 1998-as évben minden jegyzőkönyv esetében előfordult a törvényi előírás megszegése.

Az országgyűlési biztos ajánlásában és kezdeményezésében: 1. felkérte a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal Vezetőjét, hogy 1999-ben is fokozott figyelemmel kísérje Tibolddaróc Község Ön- kormányzat Képviselő-testületének működését, és hasonló törvénysértés esetén ismételten szólítsa fel a testületet a törvényes működésre. 2. Felhívta Tibolddaróc Község Önkormányzat képviseletében eljáró polgármester figyelmét, hogy az önkormányzathoz címzett beadványokat, panaszokat, kérelmeket minden esetben a törvényes határidőn belül válaszolják meg, valamint gondoskodjon arról, hogy a bizottsági és testületi jegyzőkönyveket mindenkor az előírt határidőben terjesszék fel a Közigazgatási Hivatalhoz. Az érintettek az ajánlást, illetve kezdeményezést elfogadták.

OBH 10007/1997.

Az Alkotmány 2. §-ában deklarált jogállamisággal és a 64. §-ában biztosított kérelem előterjesztéséhez, valamint az 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv a törvényben előírt eljárási határidőt többszörösen túllépve hoz csak a kérelem tárgyában határozatot.

A panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosához írt levelében sérelmezte, hogy szociális kérelme tárgyában az önkormányzat a törvényben meghatározott eljárási határidő letelte ellenére nem határozott.

A panaszos 1997 márciusában munkanélküli jövedelempótló támogatás iránti kérelmet nyújtott be Kenézlő Polgármesteri Hivatalánál. A kérelem tárgyában döntést az önkormányzat csak 1998-ban hozott, és a panaszos részére 1997. márciustól munkanélküli jövedelempótló támogatást állapított meg. A panaszos 1997 decemberében gyermeknevelési támogatás megállapítását kérte az önkormányzattól. Az önkormányzat a kérelemnek helyt adott, az ellátást jelenleg is folyósítják.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az önkormányzat a panaszos jövedelempótló támogatás megállapítására irányuló kérelmére az ügyintézési határidőt többszörösen túllépve hozott határozatot, és ezzel a jogállamiság alkotmányos elvéből eredő jogbiztonság követelményével, valamint a kérelem előterjesztéséhez és a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a fentiekben megállapított alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság orvoslására kezdeményezésében felkérte a jegyzőt, hogy hívja fel az ügyintézők figyelmét az eljárási határidők betartására. A jegyző a kezdeményezésnek eleget tett.

OBH 10018/1997.

Az Alkotmány 2. §-ában deklarált jogállamisággal és az 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az ügyfél kérelmére indult eljárásban a hatóság hoz ugyan határozatot, de közlését elmulasztja.

A panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosához intézett levelében sérelmezte, hogy a települési önkormányzatnál benyújtott eseti nevelési segély iránti kérelmének elutasításáról személyes érdeklődése során tájékoztatták ugyan, de az erről szóló határozatot három hónap elteltével sem kapta kézhez, így jogorvoslati jogával nem élhetett.

A panaszos 1997-ben eseti nevelési segély iránti kérelmet nyújtott be a települési önkormányzat kép- viselő-testületéhez. A képviselő-testület a panaszos kérelmét elutasította, a testületi ülésről készült jegyzőkönyv azonban a döntés indokolását nem tartalmazta. A kérelem tárgyában hozott döntést – bár a jegyzőkönyv indokolást nem tartalmaz – nem foglalták egyedi határozatba, így a határozatnak a panaszos részére való kézbesítése annak ellenére elmaradt, hogy a panaszos a döntés meghozatalánál nem volt jelen. A döntés egyedi határozatba foglalásának elmaradása miatt a panaszos kérelme elutasításának indokáról nem szerezhetett tudomást.

Az országgyűlési biztos megkeresésére az ügyet a Somogy Megyei Közigazgatási Hivatal is vizsgálta. Vizsgálata során a Közigazgatási Hivatal megállapította, hogy panaszos esete nem egyedi, a képviselő-testület a szociális kérdésekben hozott határozatait rendszeresen nem indokolja, és közlésük is elmarad. Ennek alapján a Közigazgatási Hivatal a települési önkormányzat képviselő-testületét a törvénysértő gyakorlat megszüntetésére és a jegyzővel szemben fegyelmi eljárás lefolytatására kérte fel. A Közigazgatási Hivatal felkérésének megfelelően a képviselő-testület utasította a jegyzőt, hogy a jövőben a testületi döntések egyedi határozat formájában kerüljenek kézbesítésre, de a fegyelmi eljárás lefolytatását megtagadta. A képviselőtestület azonban a Közigazgatási Hivatal eljárása ellenére a kérelem elbírálásáról hozott határozatát a panaszossal továbbra sem közölte. A határozat közlésének kötelezettsége olyan alapvető eljárási elem, ami az ügyfél alkotmányban biztosított jogorvoslati jogának érvényesülését garantálja. A jogorvoslati jog gyakorlásának feltétele ugyanis a határozat közlése, hiszen ennek hiányában a jogorvoslati jog gyakorlására biztosított eljárási határidő el sem kezdődik. Mindezek alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott, hogy a panaszos kérelmét elbíráló határozatot a panaszossal nem közölték. Az országgyűlési biztos ajánlásban kérte a jegyzőt, hogy pótolja a határozat kézbesítését, továbbá a jövőben tartsa be a határozatok közlésére, a kézbesítésre vonatkozó előírásokat. Az országgyűlési biztos felkérte a Somogy Megyei Közigazgatási Hivatalt, hogy ismételten folytasson le törvényességi ellenőrzést a somogyszentpáli polgármesteri hivatal kézbesítési gyakorlatára vonatkozóan.

Az országgyűlési biztos ajánlásait az érintettek elfogadták.

OBH 10086/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatóság nem tesz eleget törvényi kötelezettségének, mert a kérelemre nem határozattal válaszol és a polgármester határozata elleni fellebbezést az önkormányzat népjóléti bizottsága bírálja el.

A panaszos a beadványában sérelmezte, hogy Hajdúböszörmény Város Önkormányzata elutasította rendszeres nevelési segély iránti kérelmét. A kérelem elutasítása ellen a panaszos fellebbezett, de válaszként nem határozatot, hanem egy tájékoztató levelet kapott. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese a vizsgálat során megállapította, hogy a kérelmet elutasító határozat elleni fellebbezéssel kapcsolatban az önkormányzat nem a jogszabályban előírt módon járt el. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól 1957. évi IV. törvény szerint a közigazgatási szerv mind az ügy érdemében, mind az eljárás során eldöntendő kérdésekben határozatot hoz. A polgármester tájékoztató levele nem helyettesíti a fellebbezést elbíráló határozatot.

A polgármester a család anyagi helyzetére hivatkozva megszüntette a rendszeres gyermekvédelmi támogatás folyósítását, de a panaszos fellebbezett a határozat ellen. A fellebbezést az önkormányzat Népjóléti Bizottsága elutasította. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese a vizsgálat során megállapította, hogy az önkormányzat a rendszeres gyermekvédelmi támogatással kapcsolatos II. fokú eljárást törvénysértő módon folytatta le. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény szerint a képviselő-testület a hatósági határozatok ellen benyújtott fellebbezések elbírálásának jogát nem ruházhatja át a polgármesterre vagy a bizottságra.

Mint azt az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese korábbi vizsgálatai során megállapította (OBH 8687/1996., OBH 8263/1996.), a jogállamiság alkotmányos elvéből fakadó jogbiztonság követelménye az állampolgárokat csak közvetve érinti az állami szabályozó rendszeren keresztül. A nem megfelelő hatósági eljárás sérti a jogbiztonság elvét, az állampolgár tekintetében alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság azonban csak akkor keletkezik, ha az állampolgárt érdeksérelem éri, vagy a hatósági magatartás más alkotmányos jog sérelmével jár. A vizsgált esetben a fellebbezésre nem határozattal történő válaszadás és a fellebbezés Népjóléti Bizottság általi elbírálása a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos alapelvén kívül a panaszos jogorvoslathoz való jogával összefüggésben okozott visszásságot. A feltárt visszásság orvoslása érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese kezdeményezte, hogy az érintett önkormányzat vizsgálja meg, hogy panaszos jogosult-e rendszeres gyermekvédelmi támogatásra, és az alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem jövőbeni elkerülése érdekében a jogszabályoknak megfelelően járjon el a fellebbezések elbírálása során. Az önkormányzat a kezdeményezést elfogadta. A polgármester ígéretet tett arra, hogy ismételten megvizsgálja, a panaszos jogosult-e rendszeres gyermekvédelmi támogatásra, és figyelemmel lesz az eljárási szabályok betartására is.

OBH 10383/1997.

1. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a jegyző a birtokháborítási panaszokat nem határozattal bírálja el, hanem csak levélben válaszol.

2. Az 1989. évi XXXI. tv. hatálybalépését megelőzően indult eljárásokat az országgyűlési biztos nem vizsgálja.

A panaszos azzal fordult az országgyűlési biztoshoz, hogy szomszédai zaklatták, birtokában háborgatták, kerítését aláásták, de az önkormányzat bejelentéseire nem intézkedett.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy a panaszos és szomszédai között 1960 óta különböző módokon megnyilvánuló rossz viszony áll fenn. E viszonyt és az azt előidéző helyzetet, a korábbi közigazgatási eljárásokat az országgyűlési biztos általános helyettese nem vizsgálta, mivel azok az 1989. évi XXXI. törvény hatálybalépését megelőzően indult eljárások voltak. Az 1996-tól 1999-ig terjedő időszakban, a szabadszállási polgármesteri hivatal panaszolt eljárásárát vizsgálta. Megállapította, hogy a panaszos és szomszédai közötti kölcsönös rossz viszonyba időről időre a felek a közigazgatást is bevonták. Így a panaszos is több birtokháborítási panaszt tett, amelyre azonban a jegyző (nevében eljáró) nem vagy csak levélben válaszolt. Az ombudsmani vizsgálat elindítása után a jegyző meghallgatást tartott. Az 1996–99 között a polgármesteri hivatalhoz intézett panaszokból a kerítés “aláásására” vonatkozót értékelte az ügyfél el nem intézettnek, de hatósági eljárást abban sem kért. Az ezt követő új beadványra a jegyző szakértő kirendelésével és határozathozatallal már szabályszerűen járt el, a bírósági jogorvoslat lehetőségéről a feleket tájékoztatta. Megállapítható volt, hogy a felek között a rossz viszony kialakulása, a panaszosnak a tulajdonához fűződő jogai esetleges sérelme nem következménye az országgyűlési biztoshoz küldött panaszban felsorolt hatósági eljárásnak vagy mulasztásnak, közöttük ok-okozati összefüggés nincs. A vizsgált időszakban a panaszost a jogorvoslathoz való, az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe foglalt jogaival összefüggésben sérelem érte, mivel panaszaira csak szóban vagy levélben válaszoltak. A város jegyzője még a vizsgálat folytatásának idején orvosolta a sérelmeket. (Bár az így már biztosított jogorvoslat jogával panaszos végül nem élt.) Az eljáró ügyintézőt a jegyző felelősségre vonta. Ennek elintézési módját az országgyűlési biztos általános helyettese az elkövetett jogsértéssel arányban állónak találta.

Ezért és mivel azt az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot, amely a hatóság eljárásával összefüggésbe hozható és így az országgyűlési biztosok intézkedési körébe tartozik, az előidéző szerv saját hatáskörében megszüntette, ajánlást az ügyben nem tett.

OBH 10412/1997.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a jogbiztonság szerves részének tekinthető tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot a hatóság azzal, hogy a panaszos kérelmét csak részben bírálja el.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslati joggal összefüggésben okoz visszásságot a II. fokú hatóság, ha a fellebbezést 2 év alatt nem bírálja el.

A panaszos sérelmezte, hogy a Nyíregyháza Megyei Jogú Város önkormányzata a fűtési segély, valamint az átmeneti segély iránti kérelmét is elutasította. Az országgyűlési biztos általános helyettese által indított vizsgálat az Alkotmányban biztosított jogállamiságból fakadó jogbiztonság (Alk. 2. § (1)), és a jogorvoslathoz való jog (Alk. 57. § (4)) sérelmének gyanúja miatt indult.

Panaszos átmeneti segély iránti kérelmet nyújtott be Nyíregyháza Polgármesteri Hivatal Szociális Irodájához. A panaszos a kérelmét egy váratlan költözködés magas költségeivel, valamint a magas gyógyszerköltségeivel indokolta. A panaszos átmeneti segély iránti kérelmét a polgármester azzal utasította el, hogy a magas gyógyszerköltség csökkentésére kérjen a panaszos közgyógyellátási igazolványt. A panaszos a határozat ellen fellebbezett. A fellebbezését a polgármesteri hivatal azzal intézte el, hogy a panaszost 3000 Ft-os vásárlási utalványban részesítette.

A panaszos beadványában előadta, hogy fűtési segély iránti kérelmét is elutasították, azonban ezt sem ő, sem a hivatal iratokkal nem tudta alátámasztani.

I. A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy az I. fokú hatóság a panaszos kérelmét nem tartalma szerint bírálta el és ezzel megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. 16. § (1) bekezdését, amely a kérelem tartalom szerinti elbírálásának elvét tartalmazza.

A jogbiztonsággal szerves összefüggésben álló tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülésének egyik alapkövetelménye, hogy a hatóság a rá vonatkozó jogszabályi előírásoknak – értve ezen az alapelvi jelentőséggel kimondott ügyféli jogokat – megfelelően határidőben, a kérelemben foglaltakra alapozva hozza meg a határozatot. Amennyiben a hatóság nem tartja teljesíthetőnek az ügyfél kérelmét vagy nem fogadja el az ügyfél érvelését, erre köteles döntésében utalni, mind ténybelileg, mind jogilag alátámasztva.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a polgármester eljárása a jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvével, illetve a jogbiztonság szerves részének tekinthető tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott akkor, amikor figyelmen kívül hagyta a panaszos kérelmében előadottakat és úgy hozott határozatot, hogy a panaszos kérelmét csak részben bírálta el, mert ezzel lehetetlenné tette,hogy a panaszos a teljesíthetetlenség okait megismerje.

II. Az I. fokú határozatot a panaszos megfellebbezte, amelyre a II. fokú hatóság mind a mai napig nem hozta meg a határozatot. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a közgyűlés e mulasztásával megsértette a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményét, valamint a jogorvoslathoz való jogot és ezzel visszásságot okozott.

Az országgyűlési biztos kezdeményezte az illetékes önkormányzatnál, hogy a közgyűlés a lehető legrövidebb időn belül hozza meg a II. fokú határozatot. A polgármester a kezdeményezést elfogadta.

OBH 10627/1997.

Az Alkotmány 70/E. §-ában megfogalmazott szociális biztonsághoz való joggal, az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha az államigazgatási szerv a szociális ellátás iránti kérelemre nem válaszol, illetve határozathozatal helyett szóban tájékoztatja az ügyfelet és ennek következtében a jogosult jogorvoslati jogával és bírósági felülvizsgálati lehetőségével nem élhet, továbbá nem részesülhet az esetleg őt megillető támogatásban.

A panaszos a beadványában sérelmezte, hogy Ózd Város Önkormányzata nem részesítette támogatásban és kérelmeire szóbeli elutasítás volt a válasz. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint panaszos rendszeres szociális segély iránti kérelmére az önkormányzat tájékoztató levéllel válaszolt, melyet követően az ügyfél felkereste az önkormányzat szociális osztályát, ahol szóban közölték vele, hogy nem jogosult a kért támogatásra. A panaszos későbbi, pénzbeli támogatás iránti kérelmére az önkormányzat nem válaszolt.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az önkormányzat azzal, hogy a panaszos kérelmére nem válaszolt, megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény azon rendelkezését, mely szerint a közigazgatási szerv a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén köteles eljárni. Megállapította továbbá, hogy az említett törvény rendelkezéseit akkor is megsértette az önkormányzat, amikor az ügyfél két kérelmére nem határozattal, hanem tájékoztató levéllel, illetve szóbeli tájékoztatással válaszolt, hiszen a közigazgatási szerv mind az ügy érdemében, mind az eljárás során eldöntendő kérdésekben határozatot köteles hozni.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az ügyfél kérelmének válasz nélkül hagyása és a kérelmekre határozat helyett tájékoztató levéllel történő válaszadás az Alkotmányban biztosított jogorvoslathoz való joggal és a jogállamiság alkotmányos elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben okozott visszásságot. Megállapította továbbá a szociális biztonsághoz való jog sérelmét is, hiszen a panaszos rendszeres szociális segély iránti kérelmére végső soron csak szóban kapott választ, ami nem garantálja, hogy az önkormányzat megvizsgálta a rendszeres szociális segélyezés feltételeit. A feltárt visszásságok orvoslása és jövőbeni elkerülése érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese kezdeményezte, hogy az önkormányzat tartsa be az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szabályait és az ügyfelek kérelmeire határozattal válaszoljon, és vizsgálja meg a panaszos rendszeres szociális segélyezésének lehetőségét. Az önkormányzat az ajánlást elfogadta, ígéretet tett az említett törvény rendelkezéseinek betartására és megvizsgálta, hogy a panaszos jogosult-e rendszeres szociális segélyre. Az újabb eljárást lezáró határozatot az önkormányzat megküldte az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének.

OBH 934/1998.

I. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az eljáró közigazgatási szerv nem folytatja le a fennmaradási engedély iránt benyújtott kérelem alapján az építésrendészeti eljárást.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal kapcsolatban visszásságot okoz, ha az elsőfokú építésügyi hatóság a jogszabály hibás értelmezése miatt nem hoz határozatot.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 963/1998.

I. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az igazságügy-miniszter a jogállamiságból fakadó jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bekezdés) elvével, valamint a kérelemhez való joggal (Alkotmány 64. §) összefüggésben, ha érdemben elbírál egy kegyelmi kérelmet, és az “elutasító” döntésre hivatkozva nem terjeszti fel azt a köztársasági elnökhöz.

II. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az igazságügy-miniszter a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével (Alk. 2. § (1) bek.) és a kérelemhez való joggal (Alk. 64. §) összefüggésben, ha a kegyelmi kérelem felterjesztésére vonatkozó elutasító döntését egy büntető anyagi jogszabályi rendelkezéssel kifejezetten ellentétes megfontolással indokolja.

A panaszos azért fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához, mert magára nézve sérelmesnek találta az igazságügy-miniszter azon döntéseit, melyekkel az két alkalommal – a köztársasági elnökhöz való felterjesztés nélkül – elutasította kegyelmi kérelmeit.

I. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a vizsgálata szempontjából releváns sérelemnek az igazságügy-miniszter döntéséből fakadó azon – a panaszos számára – hátrányos következményeket tekintette, amelyek lényege az volt, hogy a kegyelem iránti kérelem nem jutott el a döntésre jogosult szervhez. A kérelemhez való alkotmányos jogosultság sérelmének megállapítását nem befolyásolja a kérelem panaszos számára kedvezőtlen elbírálásának lehetősége. A vizsgálat során azt a kérdést kellett tisztázni, hogy az igazságügy-miniszter a jogszabályi rendelkezések betartásával járt-e el. Azt a kérdést, hogy a vizsgált esetben a kegyelem melyik fajtájának gyakorlásáról lett volna szó, az általános helyettes saját vizsgálata szempontjából a következők miatt minősítette irrelevánsnak: A vizsgálat szempontjából releváns sérelem az a körülmény volt, hogy a kegyelem iránti kérelem nem jutott el a döntésre jogosult szervhez. Ebből a szempontból pedig annak volt jelentősége, hogy az igazságügy-miniszter lényegében tartalmi indokokra hivatkozva érdemben elbírált egy kegyelmi kérelmet, és ezzel lezárta a kegyelmi eljárás egy formai jellegű szakaszát. A kegyelmi elhatározás joga a köztársasági elnököt illeti meg. A legfőbb ügyész és az igazságügy-miniszter a kegyelem iránti kérelmet akkor is köteles a köztársasági elnökhöz felterjeszteni, ha a kegyelemben részesítéssel nem ért egyet. Az igazságügy-miniszter a kegyelmi jogkör egyik fajtájánál sem rendelkezik a kérelem érdemi elbírálásának jogával. A jogbiztonság követelményéből meghatározott kötelezettségek hárulnak mind a jogalkotó, mind a jogalkalmazó szervekre. A jogbiztonság követelményéből a jogalkalmazó szervekre háruló kötelezettségek minimumának tekinthető a kifejezett jogszabályi rendelkezések betartása. A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény kifejezett rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a legfőbb ügyész, illetőleg az igazságügy-miniszter a kegyelmi kérelmet a köztársasági elnökhöz akkor is felterjeszti, ha a kegyelem gyakorlása iránt nem tesz előterjesztést.

Az Alkotmány 64. §-ban foglalt kérelemhez való jogból kizárólag eljárási jellegű garanciák vezethetőek le, a kérelem kérelmező számára kedvező elbírálásához való jogosultság – és így a kérelem címzettjeként megjelölt szerv ilyen irányú kötelezettsége – azonban nem tekinthető ezen alkotmányos jog tartalmának. A kérelemhez való jog, valamint a jogbiztonsághoz való jog, mint egymással szoros összefüggésben álló alkotmányos támpontok, és a hatályos jogszabályi rendelkezések összevetéséből ugyanakkor az is következik, hogy a 64. § alapján nem pusztán a kérelem bármely szerv általi elbírálásához való jogosultság következik, hanem kifejezetten az a jogos elvárás is levezethető, hogy a kérelem eljusson a döntésre jogosult szervhez, vagyis a kérelmező joggal bízhasson abban, hogy a kérelmét az a szerv fogja elbírálni, amelyet arra a jogszabályok feljogosítanak. A jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvét ugyanis súlyosan sérti egy olyan gyakorlat, amelyben egy állami szerv szabad mérlegelésétől függ az, hogy a kérelmek eljutnak-e a döntésre jogosult szervhez.

Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott az igazságügy-miniszter a jogállamiságból fakadó jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.) elvével, valamint a kérelemhez való joggal (Alk. 64. §) összefüggésben, amikor érdemben elbírált egy kegyelmi kérelmet, és az “elutasító” döntésre hivatkozva nem terjesztette fel a kegyelmi kérelmet a köztársasági elnökhöz.

II. Az általános helyettes megállapította, hogy az igazságügy-miniszter azon érvelése, mely szerint a lefokozás mellékbüntetés alóli mentesítésre a kegyelmi eljárás során azért nem kerülhet sor, mert a büntetésekhez kapcsolódó további jogkövetkezmények alóli mentesítésre a köztársasági elnöknek nincs kegyelmezési jogköre, tartalmában sem volt megalapozott. Az elítélt azon hátrányos következmények alól mentesül, amelyeket az elítéléshez jogszabály fűz. Elítélésen a bűncselekmény elkövetése miatt jogerős határozattal kiszabott büntetést kell érteni. Az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények részben büntetőjogon belül, részben azon kívül érvényesülnek. A büntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezmények lehetnek alkotmányjogiak, közjogiak, munkajogiak, családjogiak, polgári jogiak, de pl. a gazdasági élet területén is található ilyen jellegű rendelkezés. A büntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezmények tartalmuk szerint lehetnek olyanok, amelyek kizárják, hogy az elítélt bizonyos tisztséget, munkakört betöltsön, foglalkozást űzzön, de az elítélés együtt járhat hivatalvesztéssel, a már meglévő jogosítványok elvesztésével is. A vizsgált esetben olyan ügyről volt szó, amelyben a terhelttel szemben alkalmazott egyik mellékbüntetéshez (vagyis egy kifejezetten büntetőjogi jogkövetkezményhez) egy másik jogszabály további – a terhelt számára hátrányos – jogkövetkezményt fűz. A büntetőjogi és nem büntetőjogi jogkövetkezmény közötti ilyen összefüggés tipikusnak tekinthető. Az az érvelés tehát, amely szerint a büntetésekhez kapcsolódó további jogkövetkezmények alóli mentesítésre a köztársasági elnöknek nincs kegyelmezési jogköre, azért nem megalapozott, hiszen a köztársasági elnök kegyelmezési jogköre a nem büntetőjogi jogkövetkezményekre is kiterjed. Abból a megállapításból, mely szerint a kegyelmi kérelem köztársasági elnökhöz való felterjesztésének elmulasztása – a felterjesztés elmaradásának indoklására való tekintet nélkül – alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz, nem következik az, hogy az indoklás az országgyűlési biztos vizsgálata szempontjából irreleváns. Ha ugyanis az indoklásra alapozott “kvázi-elutasítás” önmagában alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet okoz, akkor az országgyűlési biztos azt hivatalból vagy kérelemre szintén megvizsgálhatja. Ugyanaz az egy eljárás, határozat, illetve mulasztás tehát több alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság okozására is alkalmas lehet. A fent kifejtettekből kiindulva az általános helyettes megállapította, hogy alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot okozott az igazságügy-miniszter a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével (Alk. 2. § (1) bek.) és a kérelemhez való joggal (Alk. 64. §) összefüggésben, amikor a kegyelmi kérelem felterjesztésére vonatkozó elutasító döntését egy büntető anyagi jogszabályi rendelkezéssel kifejezetten ellentétes megfontolással indokolta.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese felkérte az igazságügy-minisztert, hogy a feltárt visszásság orvoslása érdekében fontolja meg a panaszos mentesítési iránti kegyelmi kérelmének a köztársasági elnökhöz való felterjesztését. A válaszra az általános helyettes az igazságügy-miniszter kérésére halasztást adott.

OBH 2371/1998.

Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség a jogbiztonság követelményéből fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal (Alk. 2. § (1) bek.) és a jogorvoslathoz való joggal (Alk. 57. § (5) bek.) összefüggésben, ha az eljárására irányadó jogszabály helyett egy másik jogszabályt alkalmaz, és ezzel megfosztja az ügyfelet az irányadó jogszabály által biztosított eljárási garanciáktól, valamint attól a lehetőségtől, hogy az államigazgatási szerv határozatát bíróság előtt megtámadja.

A panaszos a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség eljárását sérelmezve fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához, mivel véleménye szerint az eljárása során nem tartotta be az államigazgatási eljárásról szóló törvény több garanciális jelentőségű rendelkezését.

Tekintettel arra, hogy az ügy elintézése során más jogszabály alkalmazása miatt az Áe. összes rendelkezését figyelmen kívül hagyták, az országgyűlési biztos megállapította, hogy az Áe. által az ügyfél érdekeit védő garanciák, illetve az ügyfél számára biztosított jogok nem érvényesültek.

Az eljárásban a jogszabály rendelkezése alapján kötelezően alkalmazandó törvény figyelmen kívül hagyása olyan súlyos mulasztás, amely alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz a jogbiztonság és a tisztességes eljáráshoz való jog vonatkozásában. Az ügyben eljáró Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség nem nyilatkozott arról, hogy a panaszos által előterjesztett, a jótállási jegyre vonatkozó kérelem alapos-e, nem teljesítette ugyan a panaszos által előterjesztett egyik kérelmet, viszont tulajdonképpen nem is hagyta elintézetlenül. Az Áe. szabályainak alkalmazása esetén az ügy érdemében való döntést tartalmazó határozat indoklásából az ügyfél megállapíthatja, hogy kérelmét az eljáró szerv miért intézte a kérelemtől eltérő módon. Az Áe. szabályainak figyelmen kívül hagyása következtében – a vizsgált ügyben – a panaszosnak nem volt módja megállapítani, hogy kérelme a hatályos jogszabályok szerint miért volt megalapozatlan, vagy hogy megalapozatlan volt-e egyáltalán. Nem tekinthető az ügy érdemében való döntésnek az, amikor a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség a 117/1991. számú kormányrendelet egyik rendelkezésének idézésével reagált a panaszos újabb beadványára. Az országgyűlési biztos a jogszabályok alapján megállapította, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek két kérdésben is döntenie kellett volna: az egyik a jótállási jegy hiányosságaira, illetve a cég ezzel kapcsolatos eljárására vonatkozó panaszosi kérelem, a másik pedig a videomagnó kicserélésére vonatkozó kérelem. Az első kérdésben a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség a kérelemtől eltérően döntött, a második kérelemről pedig egyáltalán nem döntött. Ezzel a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség megfosztotta a panaszost az Áe. által biztosított olyan garanciáktól, amelyek célja éppen az, hogy az ügyfél a közigazgatási szerv döntését és ezzel közvetve az érintett cég eljárását vitathatóvá tegye. A panaszos joggal feltételezhette, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség eljárása gyors és a fogyasztói érdekeket kifejező határozattal zárul, ily módon pedig elkerülhető a céggel szembeni jogvita bíróság elé utalása.

Élve az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 21. §-ában foglalt felhatalmazással, az országgyűlési biztos felkérte a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget, hogy hívja fel az illetékes megyei fogyasztóvédelmi felügyelőséget a vizsgált üggyel kapcsolatos államigazgatási eljárás lefolytatására.

A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség az ajánlást elfogadta és arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy felhívta az illetékes felügyelőséget az államigazgatási eljárás, szükség szerint a szabálysértési eljárás lefolytatásra.

OBH 2853/1998.

A beadványt előterjesztő ügyfél tájékoztatásának elmaradása vagy aránytalan késedelme az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben sérti a 64. § szerinti panaszhoz való jogot.

A panaszosok azt sérelmezték, hogy a XXII. kerületi Polgármesteri Hivatal Műszaki Irodájához előterjesztett beadványukra nem történt intézkedés, továbbá választ több mint egy év elteltével sem kaptak.

A panaszosok a lakóhelyük közelében végzett tereprendezés miatt fordultak a Polgármesteri Hivatalhoz. A kialakult állapotot sérelmező beadványukat 1997. április 16-án vették át a Polgármesteri Hivatalban.

A lakók bejelentését követően a Polgármesteri Hivatal munkatársai 1997. április 21-én helyszíni szemlét tartottak. A szemle megtartásáról az ügyfelet értesíteni kell akkor is, ha nem ő a szemletárgy tulajdonosa. Az országgyűlési biztos általános helyettesének rendelkezésére álló információk szerint a szemle megtartásáról a bejelentők (az eljárást kezdeményező ügyfelek) értesítése nem történt meg. A helyszíni szemle tapasztalatairól, a hatóság megállapításairól a bejelentők szintén nem kaptak tájékoztatást. A jegyzői válaszlevélhez mellékelt lakókhoz intézett levél 1998. június 24-én, tehát a panasz alapjául szolgáló lakossági bejelentést követően több mint egy évvel készült. A lakók korábbi tájékoztatásának elmaradását látszik alátámasztani az is, hogy az országgyűlési biztos általános helyettesének megkeresésére adott válaszban – bár a megkeresésben erre a helyettes országgyűlési biztos kitért – nincs szó a lakók 1997. április 16-án átvett kérelmének megválaszolásáról vagy akár a válasz elmaradásának okáról.

A bejelentésre lefolytatott helyszíni szemle érdemi intézkedés ugyan, azonban annak eredményéről tájékoztatni kellett volna a panaszosokat. Hiába vizsgálja ki a lakossági bejelentést a Hivatal, ha az indítványozó állampolgár a vizsgálat eredményéről és végső soron a hatóság álláspontjáról nem értesül.

A hatóságnak a beadvány kivizsgálásán túl az azt előterjesztő ügyfél tájékoztatása is feladata, annak elmaradása vagy aránytalan késedelme sérti a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvét, továbbá a panaszhoz való jogot, ezáltal alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz.

A visszásság orvoslása érdekében az általános helyettes felkérte a XXII. kerületi Polgármesteri Hivatal jegyzőjét, hogy a jövőben különös gondossággal érvényesítse a korrekt államigazgatási eljárás szabályait, ezen belül az ügyfelek folyamatos tájékoztatását.

A jegyző a jelentésben foglaltakat elfogadta. Az országgyűlési biztos általános helyettesének megállapításairól az érintett iroda valamennyi dolgozóját irodaértekezlet keretében – majd írásban – tájékoztatta. Felhívta az iroda köztisztviselőinek figyelmét az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény előírásainak maradéktalan betartására. A tájékoztató során külön kitért az alábbiakra:

– a helyszíni szemléről az érintetteket előzetesen tájékoztatni kell, ha az a szemle eredményét nem veszélyezteti;

– az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 34. § (5) bekezdése értelmében az érdemi határozatot a kérelem előterjesztésétől számított 60 napon belül meg kell hozni;

– az eljárási cselekményről az ügyfelet az ügyintéző értesíteni köteles.

A Hivatal az 1957. évi IV. törvény szabályai betartásának ellenőrzését az ellenőrzési program II. félévi munkatervébe felvette.

OBH 3199/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való alkotmányos joggal összefüggésben nem okoz visszásságot, ha az ügyben eljáró szervek az eljárási szabályok betartásával a benyújtott panaszokat kivizsgálták és megtették azokat az intézkedéseket, amelyeket a jogszabályok kötelezően előírnak.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4145/1998.

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében deklarált jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az adóhatóság a fellebbezést nem határozattal bírálja el.

A panaszos sérelmezte, hogy az APEH Dél-budapesti Igazgatósága a fellebbezésére csupán telefonon, illetve egy tájékoztató levélben válaszolt.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos az 1995. évre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallásában az Új Polgár Alapítványba történt befizetése címén adót csökkentő tételként vallott be összeget. A lefolytatott adóellenőrzés nem fogadta el adót csökkentő tételként a befizetést, majd a Legfelsőbb Bíróság ítéletét követően, 1997. október 9-én megállapította, hogy az alapítványi befizetés az adókedvezmény igénybevételére feljogosítja a panaszost, és ennek alapján hivatalból történt intézkedés a visszajáró adónak – 20800 Ft – és kamatának a kiutalása iránt.

A panaszos 1997. augusztus 25-én részletfizetési kérelmet nyújtott be az adóhatósághoz 1996. évi 32447 Ft – általa bevallott – személyi jövedelemadó megfizetésére.

A részletfizetést engedélyező határozat jogerőssé válása után a panaszos személyesen kérte, hogy a fentiek szerint kiutalandó személyi jövedelemadót számítsák be a tartozásába, így azt adóhatóság nem utalta ki az összeget. Később kelt beadványában azonban kérte mind a visszajáró adót és a visszautalás késedelmes teljesítése esetére járó kamatot, de kérelmét az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) alapján elutasították. A panaszos fellebbezése után előbb telefonon, majd levélben az adóhatóság arról tájékoztatta a panaszost, hogy az Art. 32. § (4) bekezdése alapján az adózót megillető adóvisszatérítést az általa nyilvántartott adótartozás összegéig visszatarthatja. A panaszos nem válaszolt a fenti levélre.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megkeresésének nyomán az adóhatóság beidézte a panaszost az ügy tisztázása érdekében, melynek eredményeként az elutasító határozat egyidejű visszavonása mellett 24583 Ft kamatot állapított meg, mely összegből a tartozás rendezését követően történik meg a kiutalás.

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szerint a közigazgatási szerv mind az ügy érdemében, mind az eljárás során eldöntendő kérdésekben határozatot hoz. A törvény 62. § (1) bekezdése értelmében az ügyfél az ügy érdemében hozott elsőfokú határozat ellen fellebbezhet.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította ezért, hogy a hatóság azzal, hogy a panaszos fellebbezésére csupán telefonon, illetve egy tájékoztató levélben válaszolt, megfosztotta az ügyfelet attól, hogy a jogszabályban biztosított jogorvoslati jogával élhessen, miáltal alkotmányos joggal összefüggő visszásságot idézett elő. Ajánlással nem élt, tekintettel arra, hogy a panaszt közbenjárására az adóhatóság saját hatáskörben orvosolta.

OBH 4399/1998.

Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, s ennek részét képező tisztességes eljáráshoz és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való alkotmányos joggal összefüggésben a vámhatóság eljárása, ha az adott ügyben vizsgálata nem körültekintő, nem tisztázza kellően a tényállást, döntése a hivatalos iratok kézbesítéséről, valamint az adózás rendjéről szóló jogszabályokra való téves hivatkozásokon alapul.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4904/1998.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal és az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonjoggal kapcsolatos visszásságot okoz, ha a földhivatal késedelme miatt a széljegyzett tulajdonos nem szerez tudomást az ingatlan használatát korlátozó határozatról.

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati jogosultsággal kapcsolatos visszásságot okoz, ha a földhivatal nem rendel ki ügygondnokot a nem ismert tulajdonosok érdekeinek védelme érdekében.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal kapcsolatos visszásságot okoz, ha a hatóság eljárásának speciális szabályait nem jogszabályban határozzák meg, és a bányaszolgalom jogi szabályozása ellentmondásos.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 5284/1998.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az ebből fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv évekig nem folytatja le a bíróság által elrendelt új eljárást.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az ügyfél által benyújtott kizárási indítványára hozott helytelen másodfokú hatósági döntést a kijelölt hatóság nem észrevételezi, valamint ha a kijelöléstől számított több mint egy éven át nem hoz döntést.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 5674/1998.

Az Alkotmány 64. §-ában biztosított panaszhoz való jogot sérti a polgármesteri hivatal eljárása, ha a panaszos beadványát nem tartalma szerint bírálja el, ezért nem értékeli birtokvédelmi kezdeményezésként, és azt nem terjeszti a Közigazgatási Hivatal elé más eljáró hatóság kijelölése érdekében.

A nagykállói panaszos családjának a Szilágyi István Általános Iskola közelsége miatti megpróbáltatásairól, illetve az őket ért károkról számolt be. Előadta, hogy a házával szemben lévő iskolaudvarról a tanulók rendszeresen kertjébe rúgják át a labdákat. Ingatlana megóvása érdekében védőháló felszerelését kérte, erre azonban nem került sor.

A panaszos első ízben 1997. szeptember 29-én fordult a Polgármesteri Hivatal jegyzőjéhez. Kérelmében egyrészt az Iskola közelségéből eredő, a birtoklását zavaró körülményeket (zaj, por, a családot a diákok részéről ért zaklatás) tárt fel, másrészt a lakóházat ért károsodásra és a közeli beépítésből eredő értékcsökkenésre tett utalást. A kérelem tárgyaként a “kérelem ingatlantulajdon értékcsökkenésével kapcsolatosan” megállapítás szerepel. Ebben a kérelemben ugyan nem szerepel, de a képviselő-testület későbbi határozatában olvasható a panaszos útlezárásra és kerítésmagasításra vonatkozó kérelme is.

A panaszos újabb beadványában már felvetette az ingatlan adásvételére, illetve cseréjére vonatkozó szándékát is. E beadványban – melynek tárgymegjelölése megegyezik a korábbival – a panaszos kérte a szóban ígért útlezárást és labdafogó drótháló felszerelését is.

A képviselő-testület elutasította a panaszos adásvételre, illetve cserére vonatkozó ajánlatát, valamint az útlezárásra és kerítésmagasításra vonatkozó ajánlatát is.

Újabb beadványban a panaszos a lakóház helyreállítását, továbbá a károk, a közeli beépítésből eredő értékcsökkenés és a szakértői díj megfizetését kérte.

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény úgy rendelkezik, hogy a kérelmet tartalma szerint kell elbírálni. Megállapítható, hogy a panaszos egyrészt a birtoklását zavaró körülmények, másrészt viszont a lakóházát ért károsodás és értékcsökkenés miatt fordult a település jegyzőjéhez, majd a polgármesterhez. A beadványokban a birtokháborításra és a károkozásra utaló megállapítások egyaránt szerepelnek, így a jegyző számára nem tűnhetett ki egyértelműen a panaszos szándéka.

Egy hasonló tárgyú korábbi vizsgálat megállapításaira figyelemmel, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese szerint a Polgármesteri Hivatal mulasztást követett el azzal, hogy a panaszos beadványát nem értékelte birtokvédelmi kezdeményezésként és azt nem terjesztette a Közigazgatási Hivatal elé más eljáró hatóság kijelölése érdekében. Ennek következtében az eljárás alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot okozott az Alkotmány 64. §-ában biztosított panasz, illetve kérelem előterjesztéséhez való joggal összefüggésben.

A feltárt visszásság orvoslása érdekében az általános helyettes kezdeményezte, hogy Nagykálló Város Jegyzője tegyen intézkedést a felettes szerv kijelölési joga igénybevételére.

A jegyző válaszában közölte, hogy eljáró hatóság kijelölését kérte a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivataltól, amely Nyíregyháza Megyei Jogú Város Jegyzőjét jelölte ki az eljárás lefolytatására. A kijelölt hatóság határozatában a nagykállói Szilágyi István Általános Iskola tanulói által elkövetett birtokháborítás tényét megállapította, és kötelezte az Iskola igazgatóját, hogy megfelelő intézkedéseket foganatosítson annak érdekében, hogy a vezetése alatt álló intézmény tanulói az ingatlanra semmilyen tárgyat ne dobjanak át, illetve ilyen jellegű cselekményekkel ne zavarják a panaszost a békés birtoklásban.

OBH 6483/1998.

Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve az ennek részét képező tisztességes eljáráshoz, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben, ha a vámhatóság eljárási jogszabálysértéseket is megvalósító eljárása indokolatlanul elhúzódik.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 6669/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, a jogbiztonsághoz való jogot is magában foglaló jogállamiság elvével, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az önkormányzat a napközit igénybe nem vevő gyermeknek külön szolgáltatásként tízórait biztosít úgy, hogy ennek feltételrendszerét, ezen belül a térítési díjat, valamint a jogorvoslati lehetőséget helyi rendeletében nem szabályozza.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 6754/1998.

Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve az ennek részét képező tisztességes eljáráshoz, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való joggal összefüggésben az ügyvédi kamara eljárása, ha a fegyelmi eljárás lefolytatását kezdeményező felet – függetlenül attól, hogy megilleti-e a fellebbezés joga – a vizsgálatot lezáró döntésről, a határozat megküldésével, írásban nem tájékoztatja.

A panaszos sérelmezte, hogy miután ügyvédje a képviseletéről lemondott, a későbbiekben az ellenérdekű fél jogi képviselőjeként járt el, s korábbi információit felhasználva számára jelentős anyagi és erkölcsi hátrányt okozott.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos az ügyvédnőt, 1991-ben indított, vagyonmegosztással együtt járó házassági bontóperében képviselőként meghatalmazta. A per félbeszakadt, és amikor az később folytatódott, az ügyvédnő az ügyet már nem vállalta. A beadványhoz csatolt, a Szarvasi Városi Bíróság 1995. november 29-én kelt tárgyalási jegyzőkönyve alapján megállapítható, hogy a házastársi vagyonközösség megszüntetése tárgyában folytatott perben az ügyvédnő már a volt férj mint II. r. alperes képviselőjeként lépett fel.

1996. október 18-án a panaszos levélben fordult az Országos Ügyvédi Kamara Elnökéhez, hogy sérelme orvoslást nyerjen, mivel a Békés Megyei Ügyvédi Kamara (a továbbiakban: megyei kamara) panaszára kilenc hónap után sem adott választ. 1996. október 25-én az Országos Ügyvédi Kamara értesítette a panaszost, hogy a megyei kamarát levélben megkeresték, és kérték, hogy adjon tájékoztatást az ügy állásáról. Hét hónap múlva 1997. május 30-án ismét az Országos Ügyvédi Kamarához fordult a panaszos, mert a megyei kamarától csak telefonon kapott értesítést arról, hogy az ügyvédnő tevékenysége etikai vagy fegyelmi vétséget nem képez, holott írásbeli tájékoztatást is ígértek. 1997. július 14-én a megyei kamara elnöke arról értesítette a panaszost, hogy az előzetes eljárást megszüntette, mivel a panaszos által kiegészítésül küldött okiratok sem alapozzák meg a vétkes kötelezettségszegést vagy az etikai szabályokba ütköző ügyvédi képviselettel kapcsolatos összeférhetetlenséget.

1997. december 3-án a panaszos ismét levélben kereste meg az Országos Ügyvédi Kamara elnökét, s kérelméhez az ügyvédnő által készített beadványokat, egyéb okiratokat is csatolta. Az Országos Ügyvédi Kamara 1998. január 26-án arról értesítette a panaszost, hogy beadványát felülvizsgálati kérelemnek tekinti, s az iratokat a megyei kamarától felkérte. A vizsgálatot követően az Országos Ügyvédi Kamara elnöke az eljárást megszüntette, a panaszos által támadott határozatot 1998. április 6-án helybenhagyta. Döntését többek között azzal is indokolta, hogy a panaszos a megyei kamara elnökének hívására sem az ügyvédi kamarában, sem az elnök irodájában nem jelent meg, személyesen meghallgatni nem lehetett, továbbá a kérelmében előadottak sem voltak alkalmasak a határozat megváltoztatására. A korábbi ügyfél ügyeinek ismerete az új ügyfél számára jogtalan előnyt nem biztosított, a vállalt ügy tárgya nem állt összefüggésben a közös megegyezéssel indult, majd megszüntetett házassági bontóperrel. Az Országos Ügyvédi Kamara e döntéséről 1998. április 23-án kelt levélben a panaszost értesítette.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettes megállapította, hogy a Békés Megyei Ügyvédi Kamara az 1996. január 15-én kelt panaszt határidőben nem vizsgálta ki, s a panaszost az ügy állásáról csak jóval később, először szóban, majd az Országos Ügyvédi Kamara felszólítására írásban is tájékoztatta.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese utalt az OBH 6157/1997. számú jelentésben foglaltakra, amely szerint az Országos Ügyvédi Kamara Fegyelmi Eljárási Szabályzatát alapul véve a megyei ügyvédi kamara elnökének mint a fegyelmi jogkör gyakorlójának joga és kötelessége gondoskodni arról, hogy a fegyelmi eljárást a megyei kamara lefolytassa, illetve az előírt jogi feltételek hiánya esetén azt megtagadja. Az ügyvédekről szóló 1998. július 1-jén hatályba lépett 1998. évi XI. törvénynek a fegyelmi eljárás lefolytatásáról szóló rendelkezései csak a jogerős határozat kézbesítését írják elő kötelező érvénnyel. Ez azonban nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a megyei kamara fegyelmi tanácsának elnöke már az elsőfokú határozatot is megküldje az eljárást kezdeményező félnek, hiszen az őt ért sérelem volt az eljárás megindításának az oka. A határozat megküldése különösen akkor indokolt, ha az elsőfokú határozat érdemi döntést is tartalmaz.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a Békés Megyei Ügyvédi Kamara mulasztása a fenti alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okozott. Figyelemmel arra, hogy az Országos Ügyvédi Kamara elnöke az érdemi intézkedések megtételére a Békés Megyei Ügyvédi Kamara elnökénél intézkedett, valamint a panaszos kérelme alapján a későbbiekben – felülvizsgálati eljárás során – az ügyet részletesen áttekintette, majd az elsőfokú kamarai döntést helybenhagyta, az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett.

OBH 7145/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvével, illetve az 57. § (5) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha közigazgatási eljárásban nem állapítható meg, hogy a határozatot kézbesítették-e az ügyfélnek.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 132/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az ebből fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal, az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal, valamint ebből következően az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben visszáságot okoz, ha az elsőfokú hatóság évekig nem folytatja le az új eljárást.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben visszáságot okoz, ha a jegyző évekig nem hoz határozatot az engedély nélküli ipari tevékenység gyakorlása miatt tett bejelentésre.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 153/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben és az 57. § (5) bekezdésében deklarált jogorvoslathoz való jog tekintetében visszásságot okoz a gyámhatóság azzal, ha az új eljárás lefolytatására utasító határozatnak nem tesz eleget.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 540/1999.

1. Az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében kinyilvánított személyi szabadsághoz és személyi biztonsághoz fűződő joggal öszefüggésben alkotmányos visszáságot okoz, ha a büntetőeljárási törvényben szabályozott magatartás megjelölésére a jogalkotó egy másik törvényben új fogalmat vezet be, továbbá ha a törvényalkotó személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedést úgy iktat törvénybe, hogy annak helye határozatlan, illetve meghatározhatatlan, és nem írja elő végrehajtásának módját sem, valamint ha a személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedés alkalmazásához hiányoznak a jogszabályban biztosított garanciák.

2. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott emberi méltósághoz, az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében rögzített személyi biztonsághoz, az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében deklarált jó hírnévhez és magántitok védelméhez való jog közvetlen veszélyét rejti magában, ha a törvényalkotó egy újonnan létrejött nyomozó hatóság köztisztviselői jogállású tagjai részére a rendőrségnek biztosított bírói engedélyhez nem kötött információgyűjtést változtatás nélkül biztosítja.

3. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott emberi méltósághoz, az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében rögzített személyi biztonsághoz, valamint az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében deklarált jó hírnévhez való jog – figyelemmel az állampolgárok jogos érdekeire is – sérelmének közvetlen veszélyét hordozza magában, ha a pénzügyminiszter az alárendeltségében működő nyomozó hatóság intézkedéseinek, a kényszerítő eszközök általuk történt alkalmazásának részletes eljárási, valamint a nyomozó hatóság tagjának magatartási szabályait nem határozza meg rendeletben.

4. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz és a panaszhoz fűződő alkotmányos emberi jogokkal kapcsolatos visszásság közvetlen veszélyét rejti magában, ha a törvényalkotó nem ad egyértelmű választ arra, hogy hogyan alakul az állampolgár jogorvoslati joga, ha a nyomozó hatóság tagja által alkalmazható kényszerítő eszköz használatát sérelmesnek tartja.

Teljes szöveg: 3.7. alfejezetben.

OBH 567/1999.

Nem okoz visszásságot az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben az, ha a közigazgatási hivatal építésügyi hatósága az építmény bontását tíz év eltelte után nem rendeli el.

Panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy telekszomszédja – lakásbővítés során – az utcai kerítését is “bővítette” és a háza falát támasztó, védő díszpillért elbontotta. Azt kérte, hogy “az eredeti állapot helyreállítását követeljük meg”.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a vizsgálat során megállapította, hogy mind a helyi polgármesteri hivatal, mind pedig a közigazgatási hivatal építési hatósága jogszerűen járt el, döntései megalapozottak voltak. A panaszos szomszédja kerítésének átépítése kb. 1985 évre tehető. Az 1997. évi LXXVIII. tv. 48. § (8) bekezdése értelmében az építési hatóság az építmény bontását annak építésétől számított tíz éven belül rendelheti el. Jelen ügyben az építés óta több mint tíz év eltelt, így az elsőfokú elutasító, majd az azt helybenhagyó másodfokú határozatok jogszerűek voltak.

Az eljáró hatóságok a jogorvoslati út igénybevételére, illetve a bírói felülvizsgálat lehetőségére is felhívták a panaszos figyelmét.

A fentiekre tekintette az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese a vizsgálatot lezárta.

OBH 960/1999.

Ha az elsőfokú adóhatóság a jogorvoslatra vonatkozó szabályokat figyelmen kívül hagyva, annak ellenére emeli jogerőre elsőfokú határozatát, hogy az ellen a panaszos határidőben előterjesztett fellebbezéssel élt, visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített, jogorvoslathoz fűződő joggal összefüggésben.

A panaszos a beadványában az APEH Csongrád Megyei Igazgatóságának eljárását sérelmezte. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a rendelkezésére bocsátott dokumentumok alapján megállapította, hogy az APEH Csongrád Megyei Igazgatóságának Adatszerző- és Előkésztő Osztálya 1994. június 10-én hozott határozatával a panaszost nyugtaadási és számlaadási kötelezettségének elmulasztása miatt százezer forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú adóhatóság határozatában a panaszosnak biztosította a jogorvoslat lehetőségét. Az iratokhoz mellékelt tértivevény igazolja, hogy a panaszos a határozatot 1994. június 13-án vette át. A panaszos a számára biztosított törvényes határidőn belül, 1994. június 28-án fellebbezéssel élt. Ennek megtörténtét a panaszos az ajánlott küldemény feladóvevényének másolatával igazolta. Az elsőfokú adóhatóság a fellebbezést nem terjesztette fel, így a határozat jogszerűségét a másodfokon eljáró szerv nem vizsgálhatta, és nem hozhatott jogerős másodfokú határozatot sem. Az első fokú adóhatóság a határidőben előterjesztett fellebbezés ellenére jogerőre emelte saját, elsőfokú határozatát, és a panaszos ellen megindította a végrehajtási eljárást. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 4. § (1) bekezdése szerint, ha az Art. másként nem rendelkezik, az adóügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Tekintettel arra, hogy az adóigazgatási eljárásban a jogorvoslat során az Art. a határidők számítására nem rendeli speciális szabályok alkalmazását, a határidők számításánál az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) szabályai szerint kell eljárni. Az Áe. 39. § (3) bekezdése szerint a postán küldött beadvány előterjesztési ideje a postára adás napja. Az ügyfél a kérelmét, nyilatkozatát, bejelentését, a hiánypótlási felhívás teljesítését többnyire postai úton juttatja el az eljáró hatósághoz. A postai kézbesítés elhúzódhat, amely nem róható fel az ügyfélnek. A különböző vitákat, bizonyítási eljárásokat elkerülendően szabályozza a törvény azt is, hogy a postán küldött beadvány előterjesztési ideje a postára adás napja. Így, ha az ügyfél egy határidőhöz kötött eljárási cselekményt végez, azt határidőn belül teljesíti, ha a határidő utolsó napján postán feladja, még akkor is, ha azt a közigazgatási szerv jóval a határidőt meghaladó időpontban kapja meg. Azzal, hogy az elsőfokú adóhatóság a jogorvoslatra vonatkozó szabályok figyelmen kívül hagyásával annak ellenére emelte jogerőre elsőfokú határozatát, hogy az ellen a panaszos határidőben előterjesztett fellebbezéssel élt, visszásságot okozott az országgyűlési biztos által vizsgált alkotmányos emberi-állampolgári jogokkal összefüggésben. Tekintettel arra, hogy az adóhatóság elsőfokú határozata ellen a panaszos határidőben tett fellebbezését az országgyűlési biztos vizsgálatának megindításáig nem bírálták el, az ügyben olyan jogerős határozatról, amely jogalapot ad a végrehajtási eljárás megindítására, nem beszélhetünk. Az országgyűlési biztos ajánlásában felkérte az APEH elnökét, hogy az adóhatóság – annak törvényes kamataival együtt – fizesse vissza a jogszabálysértő módon megindított végrehajtási eljárásban a panaszos által befizetett pénzösszeget. Az APEH elnöke az ajánlásban foglaltaknak eleget tett.

OBH 1262/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz a Központi Kárrendezési Iroda (KKI) eljárása, ha a kárpótlás iránti kérelmet a törvényben előírt határidőben nem bírálja el, úgyszintén akkor is, ha a tényállás tisztázását a határozathozatalhoz szükséges mértékig elmulasztja.

II. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével kapcsolatban visszásságot okoz a KKI eljárása, ha a hozzá benyújtott fellebbezést határidőre nem bírálja el.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 1309/1999.

I. Az Alkotmány13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal kapcslatban visszásságot okoz, ha a jegyző az ügyintézési határidőt jelentősen túllépve hozza meg határozatát a hozzá benyújtott birtokvédelmi kérelemre.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási hivatal téves jogértelmezése miatt nem intézkedik felügyeleti jogkörében.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1344/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az ebből következő tisztességes eljárás követelményével kapcsolatos joggal, valamint az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv a kötelezettséget tartalmazó döntését huzamos ideig nem hajtatja végre.

II. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv a határozata végrehajtásának teljesítésére az ellenérdekű fél tájékoztatása nélkül engedélyez határidő-módosítást.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1469/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a jegyző nem terjeszti fel elbírálásra a fellebbezést a jogszabályban meghatározott időn belül.

A panaszos a Hivatal Panaszirodáján személyesen előadott panaszában az építési ügyében elhúzódó másodfokú közigazgatási eljárást sérelmezte. Az országgyűlési biztos tájékoztatást kért a Fővárosi Közigazgatási Hivataltól az eljárás elhúzódásának okáról.

A XI. kerület jegyzője a panaszos ingatlanával szomszédos ingatlanon folytatott engedély nélküli építkezésre a fennmaradási és továbbépítési engedélyt megadta. A panaszos fellebbezést nyújtott be, melynek elbírálásáról a hónapokkal későbbi panasz előterjesztésekor még nem volt tudomása.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jogszabályban előírt határidőn belül benyújtott fellebbezést a XI. kerületi jegyző csak két és fél hónap múlva terjesztette fel elbírálásra a Fővárosi Közigazgatási Hivatalnak. A másodfokú hatóság hatvan napon belül elbírálta a jogorvoslati kérelmet.

Az államigazgatási eljárásról szóló törvény értelmében a fellebbezést 8 napon belül kell felterjeszteni az elbírálásra hatáskörrel rendelkező szervhez. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az elsőfokú hatóság ezen kötelezettségének nem tett eleget, a törvénysértésen kívül a jogbiztonság alkotmányos követelményével, továbbá a jogorvoslati jog igénybevételét biztosító alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okozott. Amikor az elsőfokú hatóság közel három hónap múlva a fellebbezést az iratokkal végül is felterjesztette a közigazgatási hivatalhoz, megszüntette az általa okozott jogbizonytalanságot, lehetővé téve a fellebbezés elbírálását.

A Fővárosi Közigazgatási Hivatal az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényben előírt 60 napos ügyintézési határidőn belül meghozta döntését, biztosítva határozata ellen a jogorvoslati jogot. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy ezzel a közigazgatási hivatal megszüntette az elsőfokú hatóság által okozott visszásságot.

Figyelemmel arra, hogy a panasz a vizsgálat alatt megoldódott, az országgyűlési biztos a konkrét ügyben ajánlást nem tett.

A jövőre nézve, a hasonló mulasztások megelőzése érdekében, ajánlásában felkérte a XI. kerület Önkormányzat jegyzőjét, hogy hívja fel munkatársai figyelmét mind az anyagi, mind az eljárási jogszabályok maradéktalan megtartására, kellő rendszerességgel ellenőrizze az ügyintézési határidők megtartását,

A jegyző az ajánlást nem fogadta el, hivatkozva arra, hogy a panaszos ügyében már bírói eljárás is folyamatban van. Az országgyűlési biztos az ajánlását fenntartotta, miután megállapította, hogy a XI. kerületi jegyző a panaszos másik ügyére vonatkozó álláspontját ismertette. A jegyző a megismételt ajánlást elfogadta, az abban foglaltakat teljesítette. Az ügyet az országgyűlési biztos lezárta.

OBH 1609/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonjoggal, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv több mint egy év elteltével sem bírálja el a hozzá benyújtott kérelmet.

Teljes szöveg: 3. 11.6. alfejezetben.

OBH 1732/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az ebből következő tisztességes eljárás követelményével, az Alkotmány 13. § (1 bekezdésében biztosított tulajdonjoggal, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv huzamos idő múlva hoz határozatot a hozzá benyújtott kérelemre, valamint ha a megismételt eljárásban csak több mint egy év elteltével dönt.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1745/1999.

Az elsőfokú fegyelmi jogkört gyakorló iskola, ha mind az alapeljárás, mind a megismételt eljárás során megsérti a fegyelmi eljárásra vonatkozó jogszabályok előírásait, valamint ha a fenntartó a másodfokú eljárás során nem észleli az általa megismételni rendelt elsőfokú eljárás és az annak alapján hozott új elsőfokú határozat súlyos anyagi és alaki jogi fogyatékosságait, továbbá ha saját határozatában nem ad tájékoztatást a jogorvoslat lehetőségéről, visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével, az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz fűződő joggal, valamint az Alkotmány 64. §-ában meghatározott panaszjoggal összefüggésben.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 2167/1999.

I. A gyermekvédelmi törvény 11. §-ában és a 17. §-ában foglalt jogszabályi előírások megszegésével a gyermek legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal (Alk. 70/D. § (1) bek.), a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemre és gondoskodásra való joggal (Alk. 67. § (1) bek.), az ifjúság létbiztonsághoz, oktatáshoz, neveléshez való jogával [Alk. 16. §] valamint az emberi méltósághoz való joggal összefüggésben súlyos visszásságokat okoznak a gyermekvédelmi alapellátás szervei.

II. A gyermek meghallgatásának mellőzése a panaszhoz való alkotmányos emberi jog tekintetében okoz visszásságot (Alk. 64. §).

III. A jogbiztonsághoz való alkotmányos emberi jogok sérelmét idézte elő (Alk. 2. § (1) bek.) a gyermekjóléti szolgálat azzal, hogy a feladataira vonatkozó jogszabályi előírásokat teljesen figyelmen kívül hagyta. A jogbiztonság sérelmét okozta Devecser Város Önkormányzata és jegyzője azzal is, hogy a gyermekjóléti szolgálatot nem ellenőrizte.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 2260/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével, az ifjúság létbiztonságához való jogával (Alk. 16. §) és az emberi méltóság (Alk. 54. § (1) bek.) sérelmével összefüggésben visszásságot okoz a gyámhatóság olyan eljárása, melynek során az örökbefogadók egyoldalú kérelme alapján, az ítélőképessége birtokában levő gyermek tudomása nélkül az örökbefogadását felbontja, és ezzel egyidejűleg a kiskorú más néven való anyakönyvezését rendeli el.

Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében megfogalmazott lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal, valamint 67. § (1) bekezdésében meghatározott joggal – mely szerint minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges – összefüggésben visszásságot okoz, ha a gyermek nem részesül egészségi állapotának megfelelő ellátásban.

A jogorvoslathoz való jog (Alk. 57. § (5) bek.) és a panaszhoz való jog (Alk. 64. §) vonatkozásában keletkezik alkotmányos visszásság, ha a kiskorú törvényes képviselője nem látja el feladatát, és a gyámhatóság nem rendel a gyermek részére gyámot.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot az, hogy az intézetben nevelkedő gyermek az őt megillető családi pótlékhoz a gyámhatóság mulasztása miatt nem jut hozzá.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 2763/1999.

A Magyar Köztársaság Alkotmányának 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével, az Alkotmány 64. §-ában foglalt panaszjoggal, az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített emberi méltósághoz fűződő joggal, valamint az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében deklarált azon joggal összefüggésben, amely szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van (…) arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze, nem állapítható meg visszásság, ha az adóhatóság ügyfélszolgálati tevékenysége megfelel az adóhatóság és az adózók kapcsolatának korszerűsítését célzó APEH irányelv előírásainak.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3521/1999.

1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból származó jogbiztonság elvével – különös tekintettel az állampolgárnak ahhoz fűződő érdekére, hogy törvényes határidőn belül megismerje az általa megkeresett minisztérium vizsgálatának eredményét és esetlegesen tett intézkedéseit –, valamint a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos emberi joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a minisztérium nem értesíti az állampolgárt beadványa kivizsgálásának eredményéről és az ügyiratot válaszadás nélkül irattározza.

2. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos emberi joggal kapcsolatban visszásságot okoz, amennyiben a később hivatalba került miniszter utólag sem gondoskodik az állampolgár válasz nélkül maradt, korábban hivatalban volt miniszterhez címzett beadványának megválaszolásáról. A miniszternek ez a mulasztása az Alkotmány 64. §-ában deklarált kérelem vagy panasz előterjesztéshez való alkotmányos jog sérelmének közvetlen veszélyét is magában rejti.

3. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelményével – arra is figyelemmel, hogy az állampolgárnak érdeke fűződik ahhoz, hogy tudja, melyik szervtől várjon tájékoztatást –, valamint a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos emberi joggal kapcsolatban visszásságot keletkeztet, ha az országos hatáskörű szerv vezetője nem tájékoztatja az állampolgárt arról, hogy bejelentése kivizsgálását az illetékes miniszter folytatja, így annak eredményéről is tőle fog értesítést kapni.

4. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében előírt jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásság keletkezik – különös tekintettel arra, ha az állampolgár nem kap választ az országos hatáskörű szerv korábbi vezetőjéhez egymást követő napokon tett bejelentéseire sem –, ha az utóbb hivatalba került országos hatáskörű szerv vezetője, a hozzá címzett állampolgári levél alapján elrendelt vizsgálatot követően, annak eredményéről és a tett intézkedésről nem tájékoztatja a levél íróját. A szerv vezetőjének ez a mulasztása az Alkotmány 64. §-ában rögzített kérelem vagy panasz előterjesztéshez való alkotmányos jog sérelmének közvetlen veszélyét is magában hordozza.

5. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében előírt jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelményével kapcsolatban alkotmányos visszásságot okoz, amennyiben a rendőrség illetékes vezetői állománya nem tartja be maradéktalanul az országos rendőrfőkapitány által kiadott belső utasításban foglaltakat.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3817/1999.

I. Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben a Központi Kárrendezési Iroda (KKI) eljárása, ha a rá irányadó ügyintézési határidőt túllépi.

II. Visszásságot okoz az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével összefüggésben a KKI eljárása, ha a nála benyújtott kereseti kérelmet a törvényben megszabott határidőben nem továbbítja a bírósághoz.

A panaszos azt sérelmezte, hogy édesapja életének a munkaszolgálat ideje alatt történő elvesztése miatt benyújtott kérelmét elbíráló közigazgatási határozat ellen előterjesztett kereseti kérelmét KKI a törvényes határidőben nem továbbította a bírósághoz.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a jogorvoslathoz való jog (Alk. 57. § (5) bek.) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot.

A tényállás szerint panaszos kárpótlás iránti kérelmét 1997. július 28. napján nyújtotta be KKI-nál. A kérelmet elutasító határozat kelte 1999. február 22. napja. Panaszos a kérelmet elutasító közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérte a KKI-nál 1999. március 29. napján benyújtott kereseti kérelmével.

Az országgyűlési biztos vizsgálata feltárta, hogy a KKI a nála benyújtott kereseti kérelmet csak 1999. augusztus 17. napján továbbította a bírósághoz, továbbá azt is, hogy jelentős lehet a vizsgált üggyel azonos esetek száma is.

A vizsgálat megállapította, hogy KKI az ügyintézési határidő túllépésével megsértette a jogbiztonság alkotmányos elvét (Alk. 2. § (1) bek.), mert a rá irányadó 8 napos határidőt több mint 120 nappal túllépte, továbbá azt is, hogy a KKI mulasztása sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot is, miáltal mulasztása a felhívott alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot idézett elő.

Az országgyűlési biztos ajánlásában indítványozta a KKI-nak, hogy adjon tájékoztatást arról, hogy hány olyan kereseti kérelmet tartanak nyilván 1999. szeptember 30. napján, melyeket a hozzá érkezéstől számított 8 napon belül nem továbbítottak a bírósághoz, illetve hogy e kérelmek bíróság elé terjesztését haladéktalanul végezzék el. A KKI főigazgatója az ajánlást elfogadta, s arról adott tájékoztatást, hogy a náluk nyilvántartott, de még nem továbbított 784 db kereseti kérelmet 1999. december 20. napjáig a bíróság elé terjeszti. Az ajánlásra adott választ az országgyűlési biztos elfogadta. Az ajánlás elérte célját.

OBH 4141/1999.

Nem sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elve, továbbá a panaszosnak az Alkotmány 57. § (5) bekezdésén alapuló jogorvoslathoz fűződő joga, illetve az Alkotmány 64. §-ában meghatározott panaszhoz fűződő joga, ha az iskolának, annak fenntartójának, valamint a felügyeleti szerveknek az eljárása megfelel az irányadó jogszabályok előírásainak.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4570/5/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonjoggal, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a jegyző a kötelezést nem határozatban írja elő.

A panaszos a beadványában azt sérelmezte, hogy az ikladi jegyző nem intézkedik érdemben és megfelelően a szomszédja esővíz-elvezetési ügyében.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos 1998-ban szóban panaszt tett a szomszédja telkéről saját ingatlanára átfolyó esővíz miatt. Az elsőfokú építésügyi hatóság helyszíni szemlét tartott, amelynek során megállapította, hogy a két ingatlan között egy betonszerkezetű lépcső létesült, ami akadályozza az esővíz elvezetését. A hatóság álláspontja az volt, hogy annak elbontása feltétlen szükséges, ezért a munka közös elvégzését tartotta célszerűnek. Felkérte továbbá a panaszos szomszédját, hogy a telke csapadékvíz elvezetését “valamilyen módon vezesse ki a közterületre”. A panaszos 1999-ben ismételten, most már írásban kért intézkedést szomszédja csapadékvíz-elvezetése miatt.

A jegyző most már csak a panaszosnak válaszolt, amikor is megismételte az előző levelében foglaltakat, egyben bizonyos munkálatok elvégzésére szólította fel. A csapadékvíz-elvezetés megoldását ismét közös feladatként határozta meg a jegyző. Tájékoztatta kérelmezőt, ha nem ért egyet a válasszal, polgári peres úton érvényesítheti jogait.

Az építésügyi hatóság tényként állapította meg a megtartott helyszíni szemlén, hogy a panaszos szomszédja nem oldotta meg a csapadékvíz szabályos elvezetését, azonban érdemi intézkedés helyett csak udvarias felkéréssel fejezte be eljárását.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy mivel a jegyző elmulasztotta a döntését határozatba foglalni, a “kötelezést” nem kérheti számon a hatóság. Ezzel a mulasztással a jogbiztonsághoz, továbbá a tulajdonhoz fűződő alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásság keletkezett. Az országgyűlési biztos azt is megállapította, hogy nemcsak a szomszédot, hanem a panaszost is meghatározott munkálatok elvégzésére hívta fel a hatóság levelében. A határozat meghozatalának elmulasztásával mindkét érdekelt felet megfosztotta a jogorvoslat igénybevételének lehetőségétől a hatóság.

Az országgyűlési biztos a visszásság megszüntetése érdekében felkérte az ikladi jegyzőt, hogy soron kívül bírálja el határozattal a kérelmet, valamint intézkedjen hivatalában mind az anyagi, mind az eljárási jogi szabályok maradéktalan megtartásáról.

A válaszadási határidő még nem telt le.

OBH 4637/1999.

1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiság részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz az, ha a földhivatal nem biztosítja az ingatlan-nyilvántartásba való iratbetekintést.

2. Az Alkotmány 64. § szakaszában foglalt kérelemhez való joggal kapcsolatosan okoz csekély mértékű visszásságot, ha a földhivatal az ügyészség törvényességi felügyeleti intézkedésének nyomán e törvénysértő mulasztását orvosolja, az iratbetekintés lehetőségéről a panaszos jogi képviselőjét tájékoztatja, illetve az iratok másolatát az ügyvéd rendelkezésére bocsátja, ezzel egyidejűleg viszont a panaszos e tárgyban kelt levelére nem válaszol.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 6426/1998.

Nem okoz visszásságot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve az ennek részét képező tisztességes eljáráshoz és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében deklarált jogorvoslathoz való alkotmányos jogokkal összefüggően az ügyvédi kamarák eljárása, ha a fegyelmi eljárást a jogszabályok betartásával folytatják le, döntéseik jogszerűek, az ügyvédek magatartása nem ellentétes a jogszabályokkal és az ügyvédi hivatás magatartási szabályaival.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 7169/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az ahhoz fűződő jogbiztonság elvével, illetve ebből eredően a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben is visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv az eljárás során eldöntendő kérdésekben nem hoz határozatot, csupán levélben tájékoztatja a panaszost. E mulasztás a jogorvoslathoz való jogot is sértette, mert határozat hiányában a panaszos nem fellebbezhetett.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy Szárliget község jegyzője által birtokvédelmi körben hozott határozatát a szomszédja teljes egészében nem hajtotta végre, az eredeti állapotot nem állította helyre. A szárligeti jegyző helyszíni szemlét tartott, amelyen mindkét fél jelen volt. Ezt követően a jegyző arról tájékoztatta panaszost, hogy – mivel a telekhatár kérdésében szomszédjával nem tudtak megegyezni – forduljon bírósághoz, vagy “méresse” ki telkét.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a panasz vizsgálata során megállapította, hogy Szárliget község jegyzője a panaszos kérelmére jóval a határidőn túl intézkedett, az intézkedése sértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 42. § (1) bekezdését, vagyis nem hozott érdemi határozatot és e mulasztásával panaszosnak az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogát sértette, mert határozat hiányában panaszos nem fellebbezhetett. Így az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlásában felhívta Szárliget jegyzőjét, hogy saját hatáskörben vizsgálja felül a hozott intézkedését.