Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának közleménye

az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium hallgatásáról

A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (TMRSZ) titkára azt sérelmezte, hogy az igazságügyi és rendészeti miniszternek 2006-ban írt beadványaira több hónap elteltével sem kapott választ.

A jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelménye, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének veszélye miatt a biztos vizsgálatot indított, és vizsgálatra kérte fel az igazságügyi és rendészeti minisztert.

A miniszter előbb arról tájékoztatta a biztost, hogy a TMRSZ titkára által, részére telefaxon továbbított beadványok beérkezésére vonatkozó, technikailag ellenőrizhető információval nem rendelkezik. A beadványok egyike sem lelhető fel az iratkezelési rendszerben, a minisztérium szervezeti egységei nem rendelkeznek az iratok beérkezésére vonatkozó információval, de indokoltnak tartotta a beadványok tartalmának haladéktalan, érdemi vizsgálatát, amely iránt egyidejűleg intézkedett, valamint ígéretet tett arra is, hogy a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatni fogja az országgyűlési biztost.

A miniszter újabb tájékoztatása szerint a szakszervezet egyik beadványa a szakszervezeti jogok megsértése tárgyában – hivatkozva a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvényre, valamint annak végrehajtására kiadott 14/1997. (II. 26.) BM rendeletre – munkaügyi ellenőrzés lefolytatását kezdeményezte. Ahhoz, hogy a panaszt munkaügyi ellenőrzés keretében vizsgálják ki – az eljárásra hatáskörrel rendelkező szerv kijelölése érdekében – a vonatkozó BM rendelet módosítása szükséges, melynek előkészítésére az intézkedés megtörtént. Ezzel mintegy párhuzamosan – már a jogszabály-módosítást megelőzően – az iratokat megküldte az országos rendőrfőkapitány részére kivizsgálás és a szükséges lépések megtétele céljából, tekintettel arra, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint a panasz feltehetően megalapozottnak bizonyul. Az ügy, a válasz megküldésekor folyamatban volt.

A TMRSZ másik beadványában olyan – a miniszteri válasz idején – érdemben meg nem válaszolható kérdésekre vonatkozóan kért tájékoztatást, mint például a szervezetkorszerűsítést, illetve a struktúra-átalakítást követő rendőrségi, illetve határőrségi létszám alakulása. Az érdekképviseleti szerv ezen túlmenően megfogalmazta véleményét és egyben aggályát a közszolgálati reform munkavállalóit, elsősorban a hivatásos állományt érintő hatásairól. Ez a feladat olyan stratégiai jelentőségű és egyben komplex módon kezelendő, hogy azzal kapcsolatban valamennyi érintett (így a TMRSZ főtitkára által is) tett érdemi javaslatot figyelembe veszik a végrehajtás során. A miniszter e kérdésekkel kapcsolatban is további tájékoztatásra tett ígéretet.

Az ombudsman azonban az újabb, haladéktalan tájékoztatásra vonatkozó ígéret ellenére sem kapta meg azt, ezért a vizsgálatát a rendelkezésre álló iratok alapján kellett lefolytatnia.

A TMRSZ első, tájékoztatást kérő, valamint véleményt megfogalmazó javaslatát – tartalma szerint – közérdekű bejelentésként és kérelemként kellett volna a miniszternek kezelnie. A panaszos beadványának elintézése során azonban nem volt figyelemmel „a közérdekű kérelmekkel, panaszokkal és bejelentésekkel kapcsolatos eljárás" szabályaira. Eljárása a panasz előterjesztéséhez való joggal (Alkotmány 64. §), a Panasztv.-ben foglalt határidő többszörös túllépése pedig a jogállamiság elvével, valamint az abból fakadó jogbiztonság követelményével (Alkotmány 2. § (1) bekezdés) összefüggő visszásság közvetlen veszélyét okozta.

A TMRSZ főtitkára második beadványában munkaügyi ellenőrzés lefolytatását kezdeményezte. Ennek lefolytatásának objektív akadályaként jelölte meg a miniszter, a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 1. § (8) bekezdés alapján megalkotott rendelete módosításának szükségességét. A rendelet megalkotására azonban a mai napig nem került sor. Az országgyűlési biztos OBH 4047/2006. számú jelentésében egy másik rendvédelmi szervvel kapcsolatban már rámutatott, hogy a munkaügyi ellenőrzéseket nem külső, a munkaügyi ellenőrzések lefolytatásában lényegesen nagyobb gyakorlattal rendelkező, kifejezetten erre a célra létrehozott szervezet látja el a vizsgált szervezetnél.

Elfogadhatatlannak tartom, hogy – az ombudsmani vizsgálatokat leszámítva – nincs olyan állami szerv, amely pl. szolgálati időre, a pihenőidőre, a túlszolgálatra, valamint a szabadságra vonatkozó jogszabályban előírt rendelkezések, vagy – amint arra jelen vizsgálat is rávilágított – a szakszervezeti jogok érvényesülésé vizsgálta volna, továbbá feltárta, illetve nyilvánosságra hozta volna annak eredményét. Magam is úgy vélem, hogy a munkaügyi ellenőrzést nem látják el minden esetben kellő színvonalon a 1996. évi LXXV. törvény 1. § (8) bekezdése alapján megalkotott miniszteri rendeletben erre felhatalmazott szervezetek. Az előzőekre tekintettel megállapítottam, hogy a kialakult helyzet (munkaügyi ellenőrzések, illetve azok érdemi hatásának elmaradása) a jogállamiság elvével és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a szakszervezeti szabadsághoz való joggal összefüggő visszásságot okoz(hat), egyúttal azt is jelenti, hogy a hatályos szabályozás mellett, az állam nem tesz eleget objektív alapjogvédelmi kötelezettségének sem.

Az IRM-ben a panaszos – miniszterhez eljuttatott – beadványainak elintézését csak jelentős késedelemmel, az ombudsmani megkeresés nyomán kezdték meg.

Amint azt az Alkotmánybíróság a 72/1995. (XII. 15.) AB határozatában is kifejtette, „Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállam fogalmának egyik feltétlen ismérve a jogbiztonság. A jogbiztonságnak viszont elengedhetetlen követelménye, hogy a jogalkalmazói magatartás – adott esetben: az államigazgatás […] feladat- és hatáskörébe tartozó ügy törvényi szabályozás szerinti elintézésének időtartama – előre kiszámítható legyen. […] A közigazgatásnak ugyanis alkotmányos kötelessége, hogy hatáskörét gyakorolja, azaz illetékességi területén a hatáskörébe utalt ügyben az erre megszabott idő alatt érdemi döntést hozzon." Ez a követelmény pedig a panasszal érintett esetekben – nem vitatottan – nem teljesült.

Összességében megállapítottam, hogy a válaszadás elmaradása, vagy jelentős késedelme (ideértve az országgyűlési biztosnak ígért, de nem teljesített tájékoztatást is) – függetlenül annak okától – önmagában alkalmas arra, hogy a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okozzon.

A vizsgálat során feltárt, alkotmányos joggal összefüggő visszásság orvoslása és jövőbeni előfordulásának megelőzése érdekében, az Obtv. 25. §-a alapján javaslom az igazságügyi és rendészeti miniszternek, hogy teremtse meg a valóban hatékony munkaügyi ellenőrzés jogszabályi feltételeit, továbbá az Obtv. 21. § (1) bekezdése alapján kezdeményezem az igazságügyi és rendészeti miniszternél, hogy fordítson különös gondot arra, hogy az általa vezetett, irányított, illetve felügyelt szervezetek a jövőben a Panasztörvény rendelkezéseinek megfelelő eljárásban intézzék el a hozzájuk érkezett közérdekű kérelmeket, panaszokat és bejelentéseket.

Dr. Szabó Máté sk.