Vissza

Az alapvető jogok biztosa egy iskolai bántalmazás kapcsán lefolytatott eljárásról, jogi-szakmai garanciákról, a lelkiismereti szabadság tiszteletéről

Az iskola többszörösen is mulasztott: nem ismerte fel és nem előzte meg két tanuló súlyos konfliktushelyzetét, a helyzet rendezésére pedig nem a megfelelő pedagógiai és jogi megoldást választotta – állapította meg egy gyermekek közötti bántalmazási ügy vizsgálatában az alapjogi biztos. Székely László ombudsman az iskolapszichológus eljárásával kapcsolatosan arra figyelmeztetett, hogy tiszteletben kell tartani a tanuló és a szülők lelkiismereti szabadságát, vallási meggyőződését, figyelembe kell venni az érintettek kéréseit.

Az alapvető jogok biztosának vizsgálatát kezdeményező panaszos beszámolt arról, hogy gyermekét a budapesti iskolában az egyik osztálytársa fojtogatta. Emiatt az iskola a gyámhatóság részvételével esetmegbeszélést hívott össze, védelembe vételi eljárást indítottak, és mindkét gyermeket az iskola pszichológusához küldték. A panaszos a második foglalkozás után közölte az osztályfőnökkel, hogy gyermekét a továbbiakban nem engedi a pszichológushoz, mert ott a konfliktus kezelése helyett a gyermeke vallásos neveltetését firtatták. A szülő a tankerületi központtól is segítséget kért, de onnan írásos választ nem kapott, majd az eljáró szervek munkájának eredménytelensége miatt a gyermekét egy másik kerület iskolájába íratta át.

Székely László ombudsman vizsgálatot indított, és annak jelentésében hangsúlyozta, hogy az emberi méltósághoz való jog a köznevelés intézményeiben valamennyi szereplőt, így a gyermeket is megilleti. A gyermek a pedagógustól többletvédelmet igényel: ha egy tanuló alapjogai egy másik tanuló kötelezettségszegése miatt sérülnek, akkor az iskolának azonnal intézkednie kell. Ebben az esetben csak az volt egyértelműen megállapítható, hogy az órák közti szünetben az egyik tanuló bántalmazta a másikat, az iskola dolgozói viszont ezt megelőzően nem észlelték a gyermekek nézeteltérését, majd később sem tisztázták annak kiváltó okát. A biztos arra is rámutatott, hogy a bántalmazás nyomán az iskola vezetése megpróbálta kezelni a konfliktust. Minimális jogi keretek, eljárási garanciák nélkül, illetve szakszerű ismeretek hiányában azonban nem sikerült eredményesen végigvinni ezt a folyamatot, így nem is tudták eljuttatni az iskolai közösséget a valódi problémamegoldásig.

A biztos jelentésében hangsúlyozta, hogy a gyermekek közötti konfliktus rendezésére elsődlegesen pedagógiai eszközök hivatottak, az érintettek, az iskola szakemberei, a pedagógusok, a pszichológus, a szülők bevonásával. A biztos aggályosnak tartotta, hogy ehelyett az eset után azonnal a gyermekjóléti szolgálathoz és a gyámhatósághoz fordultak, az ő részvételükkel került sor esetmegbeszélésre. Az intézménynek ugyanis akkor kell megkeresnie a gyermek- és ifjúságvédelmi szolgálatot vagy más szervezetet, hatóságot, ha azt a tanulóközösség védelme indokolja, mert a veszélyeztető okokat az iskola a maga pedagógiai eszközeivel nem tudja megszüntetni. 

Az igazgató mindkét gyermek veszélyeztetettségét jelezte a gyámhatóságnak. A hatóság megindította a bántalmazott gyermek védelembe vételének eljárását, a bántalmazó tanuló esetében azonban ugyanezt nem látta indokoltnak. Az ombudsman ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a gyámhatóság a gyermekvédelmi jogszabályok alapján nem mérlegelhette volna az iskola jelzésében foglaltakat, a védelembe vételi eljárást mindkét tanuló esetében meg kellett volna indítania.

Jelentésében a biztos arra is emlékeztetett, hogy az iskolapszichológus feladata egyebek között a közreműködés a nevelési-oktatási intézményben észlelt konfliktusok, erőszakjelenségek megoldásában. A szülők a pszichológus bevonásához előbb hozzá is járultak, majd a panaszos később visszavonta az engedélyét, de ezt már egyáltalán nem vették figyelembe. Az ombudsman felidézte, hogy a bántalmazott gyermek esetében beilleszkedési zavarra, érzelmi bántalmazásra utaló korábbi jelzés nem volt, így arra sem volt jogi-szakmai indok, hogy őt kötelezzék a részvételre a pszichológusi foglalkozáson. A szülő határozott kérésére tehát a pszichológusnak fel kellett volna függesztenie a gyermekkel való foglalkozást. 

A panaszos szülő sérelmezte, hogy a pszichológus a foglalkozásain vallási hovatartozásra, illetve a gyermek vallásgyakorlására vonatkozó kérdéseket is feltett, vallásos tartalmú szöveget olvastatott fel. A biztos tévesnek tartotta az igazgatónak azt az érvelését, hogy a felolvastatott szöveg ugyanolyan forráselemzésnek tekinthető, mint amikor a tanítási órán a Bibliából idéznek egy részt. Kifejtette, hogy a világnézetileg semleges állami iskolában a pszichológus foglalkozásának nem lehet része a vallási hovatartozás iránti érdeklődés, a vallásgyakorlással kapcsolatos kritikai észrevételek. Az alapvető jogok biztosa minderről megállapította, hogy a pszichológus etikailag vitatható eljárása a lelkiismereti és vallásszabadsággal, a szülő neveléshez való jogával összefüggő visszásságot okozott. 

A gyermeket egy másik iskolába íratták. Ezért Székely László ombudsman az igazgatónál, a tankerületi központnál, a Klebelsberg Központ elnökénél, valamint az illetékes gyámhatóság vezetőjénél a jövőre nézve kezdeményezett intézkedéseket az aggályos gyakorlat javítására, a későbbi visszásságok megelőzésére.