Köszöntő

A fenntartható fejlődés mai fogalma hivatalosan az ENSZ-ben 30 évvel ezelőtt jelent meg, amikor 1987-ben a Környezet és Fejlődés Világbizottsága közreadta jelentését. A fenntartható fejlődés alapvető lényegének a generációs méltányosság tekinthető, felölelve a jelen generációk közötti, de különösen a jövő nemzedékek iránti méltányosságot, amikor a jelen igényeinek kielégítése nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől. Az elmúlt harminc évben e generációs méltányosság megvalósulásának intézményi megoldásai jelentették a legnagyobb kihívást. 

E célkitűzés megvalósítása érdekében hozta létre 2008-tól a magyar Országgyűlés a jövő nemzedékek jogainak védelme szolgálatában az önálló ’zöld’ ombudsmani intézményt – Fülöp Sándor vezetésével -, szinte egyedülálló ilyen szervezetként a világban. Az Alaptörvény által generált intézményi korszerűsítés folyamatában az ombudsmani szerep nem változott, azonban az önálló intézmény integrálódott az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalába, biztoshelyettesi szinten, a jövő nemzedékek szószólója elnevezéssel. A szószóló 2012 és 2016 vége között Szabó Marcel volt, akitől 2017. februártól, az alapvető jogok biztosának javaslatára, az Országgyűlés engem választott meg a következő hat évre erre a megtisztelő és rendkívüli kihívást jelentő posztra. Az Alaptörvény által meghatározott elvi keretek – különösen a Nemzeti Hitvallás, a P) cikk, illetve az alapjogok között a XX. és XXI. cikk –, az elődök munkája, erőfeszítései, illetve az ombudsmani rendszer egészének hatékony működése jelentik azt a biztos alapot, amire építkezni lehet és kell.

A jövő nemzedékek védelme tehát az ökológiai szempontokat elsőrendű prioritásként kezelő fenntartható fejlődés megvalósításának gyakorlataként értékelhető, és mint ilyen, a folyamatos útkereséssel is jellemezhető elhivatottságot jelent a magam és a szószólói misszióban részes valamennyi munkatárs számára. Eszközeink az ombudsmani tevékenység sajátosságaiból eredően nem jelentenek szabályozási lehetőségeket, hatásköröket, bármely tevékenységbe való beavatkozási jogokat, sem vitás ügyek eldöntését, hanem sokkal inkább a figyelemfelhívás, felvilágosítás, meggyőzés, javaslattétel, véleményformálás, együttműködés körében maradnak. És éppen ez adja az ombudsmani jogkörök és ezen belül a szószólói lehetőségek számára az erőt, ennek révén kaphatjuk meg azt a társadalmi támogatottságot, amelyben visszaköszön a jövő nemzedékek védelmének sajátossága és ereje, erkölcsi tartalma.

Az nem lehet senki számára sem kétséges, hogy a jövő nemzedékekért felelősek vagyunk, és az sem, hogy – Ferenc pápától (Áldott légy! enciklika 2015) kölcsönvett szavakkal – „A valódi emberi haladásnak erkölcsi jellege van, feltételezi az emberi személy tiszteletét, de a természeti világra is oda kell figyelnie...”. És maradva az enciklikánál, mindebben megjelenő biztató üzenet, hogy „az emberiségnek megvan még a képessége, hogy együttműködjön közös otthonunk építésében.” A szószóló küldetése ennek az együttműködésnek megteremtésében való szerény közreműködés, ahol minden kis lépésnek el nem hanyagolható jelentősége van az egész létrehozásában. A szószólónak ugyancsak fontos funkciója, hogy semleges terepet biztosítson a kormányzat, a gazdasági szereplők, a tudományos élet és a társadalmi szervezetek párbeszéde számára.  Munkatársaimmal együtt meggyőződésünk, hogy legjobban minden érintett szereplő szempontjának lehetőség szerinti megjelenítésével tudjuk érvényesíteni a jövő nemzedékek szerteágazó érdekeit a jelen döntéshozatali folyamataiban.

Ebben kérem Mindenki támogatását és az együttműködés, a közös munkálkodás örömét, az Alaptörvény által adott útmutatás szerint: „Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.”          

                                                                       Bándi Gyula