Az alapvető jogok biztosának jelentése a közfoglalkoztatással kapcsolatos rendszerhibákról

Országos szintű működési és szabályozási rendszerproblémákat tárt fel az alapjogi biztos a Heves megyei közfoglalkoztatási, illetve munkaügyi szervezetrendszer vizsgálata során. Székely László ombudsman szerint alapjogi szempontból aggályosak lehetnek a közfoglalkoztatásból az elsődleges munkaerő-piacra való átlépés akadályai, a közfoglalkoztatási programok tervezhetőségének bizonytalanságai A biztos mielőbbi intézkedésre kérte a belügyminisztert.

A biztos hivatalból indított vizsgálatot a Heves megyei munkaügyi szervezetrendszer működéséről, munkatársai több helyszíni vizsgálatot is folytattak. Azokra a településekre is ellátogattak, ahol mintaértékű közfoglalkoztatási programok zajlanak, így Recsken megtekintették a helyi sajátosságon alapuló kőpattintó programot, Mezőtárkányon pedig a közfoglalkoztatás keretében működtetett asztalos és brikett üzemet, sertéstelepet. A biztos kifejezetten a megyét érintő visszásságot nem tárt fel, de több általános „működési zavarra” is rámutatott. A kistelepüléseken az egyetlen foglalkoztató az önkormányzat, így ezeken a településeken felértékelődik a helyi vezetők – elsősorban a polgármester – szerepe. A programok sikeréhez ugyanis – mind annak tervezése, mind megvalósítása során – elkerülhetetlen a helyi vezetők egyre aktívabb részvétele. Probléma, hogy nem egyszer évről évre ugyanazok az emberek jutnak munkához a különböző közfoglalkoztatási programokban.

A Heves megyei településeken a közfoglalkoztatottak 10-15 százaléka 25 év alatti fiatal, ezért a biztos – immár nem először - felhívta a figyelmet az álláskeresők képzésének fontosságára. Kiemelte, hogy a szervezéskor figyelembe kellene venni a környékbeli munkaadóknál felmerülő képzési igényeket és a munkaerő-piac szakmai szükségleteit. A valós igényekre épülő képzések a közfoglalkoztatás öncélú újratermelődése helyett a munka világába történő előrelépést segíthetnék elő.

Probléma az is, hogy a közfoglalkoztatás számos esetben elvonja a munkaerőt az elsődleges munkaerő-piac elől. A jelenlegi szabályozás ugyanis nem ösztönzi a közfoglalkoztatottakat, hogy kilépjenek az elsődleges munkaerő-piacra. Az ombudsman jelentésében emögött anyagi körülményeket, a szociális ellátásra való jogosultság meghatározásának módját láttatja. Közfoglalkoztatáskor ugyanis a szociális ellátások megállapításakor a jövedelem számítása során nem a közfoglalkoztatási bért veszik alapul, hanem a foglalkoztatás helyettesítő támogatás összegét, ami az öregségi nyugdíjminimum 80 százaléka, 22.800 forint. Az öregségi nyugdíjminimum 2008. január 1-e óta változatlanul havi 28.500 forint, miközben a minimálbér a duplájára nőtt. Így ha a családban bármelyik felnőtt az elsődleges munkaerő-piacon vállal munkát, akkor – még minimálbér esetén is – a család nem válik jogosulttá a szociális ellátásokra. A közfoglalkoztatott tehát a kilépésével a családja megélhetését kockáztatja: a munkabér nem kompenzálja a kieső szociális transzfereket. A biztos megállapította, hogy a szociális biztonsághoz kapcsolódó állami jogvédelmi kötelezettséget sérti, hogy a 10 éve „befagyasztott” öregségi nyugdíjminimum összege nem alkalmas a megélhetési minimum biztosítására.

Az ombudsman szerint a másik diszfunkció, illetve rendszerprobléma, amely a közfoglalkoztatási programok megvalósítását és tervezhetőségét akadályozza az, hogy a munkáltatót terhelő táppénz-hozzájárulást – azaz a betegszabadság időtartamára a közfoglalkoztatási bér 70 %-át, majd a kifizetett táppénz egyharmadát – a közfoglalkoztatónak kell megfizetnie. Ugyanakkor a táppénzes állomány időtartamára a közfoglalkoztatási bérhez és járulékaihoz támogatás nem igényelhető. Így ha az önkormányzat nagyobb létszámban foglalkoztat közfoglalkoztatottakat, az emiatt kifizetendő – és előre nem is tervezhető – költség nagyon megterhelheti a költségvetését. Sok nehéz helyzetű kistelepülés azért nem vesz részt a közfoglalkoztatási programokban, mert a szűkös költségvetéséből ezeket a kiadásokat nem tudja fedezni, így éppen a legrászorultabbak maradhatnak ki a rendszerből.

A biztos felkérte belügyminisztert, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy elősegítsék a közfoglalkoztatásban munkát vállaló személyeknek az elsődleges munkaerő-piacra történő kilépését. Ennek jegyében tegyék lehetővé, hogy a közfoglalkozatásból a munkaerőpiacra átlépő személy egy ideig ne veszítse el a szociális ellátásokra való jogosultságát, vagy olyan foglalkoztatást ösztönző támogatásban részesülhessen, amely biztonságot jelentene a családja számára. A biztos emellett azt is kezdeményezte, hogy vizsgálják meg a közfoglalkoztatáshoz nyújtható támogatásokról szóló rendelet módosításának lehetőségét és a közfoglalkoztatási programok megvalósítása során a közfoglalkoztató az előre nem látható táppénz költségeire is kaphasson támogatást. Végül javaslatot tett arra, hogy a szaktárca gondoskodjon arról, hogy a közfoglalkoztatási képzések tervezése során előzetesen mérjék fel a helyi igényeket, és a képzéseket ezeket figyelembe véve szervezzék meg.