3.7.A személyes szabadsághoz, biztonsághoz és a magánszférához való jog

Alkotmány 55. § (1): A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.

(2) A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül vagy szabadon kell bocsátani, vagy bíró elé kell állítani. A bíró köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni.

(3) Az, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogva tartás áldozata volt, kártérítésre jogosult.

A személyes szabadsághoz való jog klasszikus emberi jog. Korlátozása kizárólag törvényi felhatalmazás alapján, a szükséges és az arányos mértékben történhet. Ennek az alkotmányos jognak éppen kiemelkedő jelentősége miatt, különös fontossága van a kényszerintézkedések alkalmazása során. Nyilvánvaló, hogy a kényszerintézkedések foganatosítására jogosult hatóságok eljárása során kerülhetnek az állampolgárok leginkább olyan helyzetbe, amelyekben felmerülhet a személyes szabadsághoz való joguk sérelme.

A kényszerintézkedések alkalmazásának alapvető feltétele a vonatkozó törvényi előírások maradéktalan és szigorú betartása. Előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor a jogszabály a jogalkalmazó hatóságnak mérlegelési jogkört biztosít. Az ombudsmannak az ilyen döntéseket rendkívül nagy figyelemmel kell vizsgálnia, hiszen a látszólagosan törvényes keretek közt lezajló eljárás is sértheti az alkotmányos jogokat. Gondosan kell vizsgálni azt, hogy az alkalmazott jogkorlátozás megfelel-e az intézkedés eredeti céljának. Elemezni kell annak mértékét, időtartamát és az alkalmazás körülményeit is.

1999-ben folyamán többször előfordult, hogy egyes rendőri szervek – helytelenül értelmezve az irányadó jogszabályokat – emberi jogokat sértő módon állítottak elő személyeket, ezzel visszásságot okozva a szabad mozgáshoz való alkotmányos joggal összefüggésben. Megállapítottuk, hogy az utcán álldogáló, nyakába a koldulásra utaló táblát akasztó személy előállítása – figyelemmel arra, hogy cselekménye nem jelentett veszélyt a közbiztonságra, nem akadályozta a járókelőket és a közúti közlekedést –, indokolatlan, alkotmányos cél nélkül alkalmazott személyi szabadságot korlátozó intézkedés, ennek következtében visszás.

Hasonló megállapítást tettünk egy közlekedési baleset ügyében. A koccanásos balesetért felelősnek tartott személyt a rendőrség annak ellenére, hogy személyi adatainak birtokában volt és az ügyben bűncselekmény gyanúja nem merült fel, a lakásáról a rendőrség épületébe előállította. Ezt a cselekményt súlyos visszásságként értékeltük a szabadsághoz való alkotmányos jog megsértése miatt.

Minden személyi szabadságot korlátozó intézkedés esetén alapvető követelmény az, hogy a korlátozás kizárólag addig tartson, ameddig az szükséges. Amennyiben az előállításra annak érdekében kerül sor, hogy az előállított személyazonosságát megállapítsák, a hatóságnak az ehhez szükséges cselekményeket maradéktalanul foganatosítania kell. Az előállítás időtartamaként, jogszabályban előírt maximum 8 óra, nem jelentheti azt, hogy a fogva tartás 8 órán keresztül alkotmányos és csak annak eltelte után minősíthető visszásnak. A visszásság abban az esetben is fennáll, ha a hatóság – bár erre volna lehetősége – nem törekszik a fogva tartás megszüntetésére.

A garanciális szabályokhoz hozzá tartozik, hogy minden előállításnál, illetve annak a jogszabályok adta kereteken belüli meghosszabbításánál fel kell tüntetni a jogkorlátozás valós és ésszerű indokát. Ennek hiányában, tehát ha a dokumentáció nem létezik vagy abból a hatóság eljárásának alapja nem tűnik ki, vélelmezni kell a szabad mozgáshoz való alkotmányos jog sérelmét és ennek következtében a visszásságot.

Az előállítás mellett az elővezetés is sértheti az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében rögzített személyi szabadsághoz való jogot. Az elővezetés intézménye a hatóság előtti kötelező megjelenés biztosítéka. Az elővezetés akkor szabályszerű és indokolt, ha a hatóság korábban már minden törvényes eszközt felhasznált az elővezetett személy megjelenése érdekében. Esetenként a jogszabályra visszavezethetően is sérül a személyes szabadsághoz való alkotmányos jog. Az állategészségügyi szabályzat nem egyértelmű rendelkezései miatt fordult elő esetenként az állattartók indokolatlan elővezetése, mely a jelzett alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okozott.

Sajátos és rendkívül összetett probléma a külföldieket megillető szabad mozgás Magyarország területén. E kérdés, Magyarország leendő uniós tagságával összefüggésben különböző szempontok szerint értékelendő. Az országgyűlési biztosok több vizsgálatot végeztek külföldiek jogaival összefüggésben, így többek között menekülttáborokban és átmeneti szállásokon is. A vizsgálatok arra hívták fel a figyelmet, hogy a szabad mozgás korlátozása alkotmányosan lehetséges, ám mind a szabályozásnak, mind pedig a jogalkalmazásnak olyannak kell lennie, amely messzemenően figyelembe veszi az európai normákat, különösen azt a követelményt, amely szerint hozzáférhető, nyilvánosan kihirdetett jogszabályokban és alkotmányos cél érdekében korlátozható a külföldiek mozgása is.

JOGANYAGOK