3.5.Az élethez és emberi méltósághoz való jog

Alkotmány 54. § (1): A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.

(2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni.

Az élethez és emberi méltósághoz való jog olyan alapjog, amely forrásául szolgál más alkotmányos alanyi jogoknak. Az országgyűlési biztosok már az előző években folytatott gyakorlata is igazodott ahhoz az európai elváráshoz, amely pozitív tevőleges kötelezettséget ró az államra az élet védelme érdekében. 1999-ben elsősorban a gyermekek és a fiatalok körében vizsgáltunk olyan ügyeket, amelyekben az élethez való jog különböző feltételeinek biztosítása feltétlenül igényelte az állam közreműködését. Ezekben az ügyekben visszásságot állapítottunk meg olyankor, ha az állam az emberi élet védelmét az adott társadalmi közegben nem segítette tevékenyen elő. Több esetben fordult elő, hogy veszélyeztetett gyermekek súlyos egészségi állapotba kerültek, életüket vesztették a családban történő gondoskodásuk elmulasztása miatt. Ezekben az esetekben többnyire fennáll az állami mulasztás, hiszen indokolt lett volna a gyermekek védelembe vételének kezdeményezése. Ha ennek elmaradása összefüggésbe hozható volt a kialakult állapotokkal, akkor az élethez való jog megsértése vagy közvetlen veszélyeztetése miatt a visszásságot megállapítottuk. Hasonló eredményre jutottunk abban az esetben, amikor gyermekotthonban élő gondozott öngyilkosságot követett el, és azt megelőzően láthatóan rossz pszichés állapota ellenére problémái megoldásához egészségügyi pszichológusi segítséget nem kapott. A külföldi gyermekek örökbefogadásáról folytatott vizsgálatban feltártuk, hogy a kórházban szülő nőnek nincs lehetősége személyazonosságát titokban tartani és ilyen módon örökbe adni gyermekét, ezért fennáll a veszélye a nem kívánt gyermek megölésének és ezáltal közvetlenül sérülhet az élethez való jog.

Az állam pozitív kötelezettségvállalásának nem megfelelő teljesítése más ügyekben is visszásságot okozott. 1999-ben harmadszor került sor a tűzszerész és aknakutató zászlóaljnál vizsgálatra. Az utóvizsgálat számos pozitív változást tárt fel, ám továbbra is negatívumként rögzítette a védőeszközök korlátozott számát és minőségét, az új védőmellények régi elhasznált betétekkel való felszerelését, illetve az aknakutató műszerek és híradástechnikai eszközök korlátozott számát. Mindez az élethez való joggal összefüggésben közvetlen veszélyhelyzettel jár és ezért visszás.

Az élethez való joggal összefüggésben elvi döntést igényelt az a kérdés, hogy ki jogosult az országgyűlési biztoshoz fordulni az élet elvesztése miatt. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a törvény szó szerinti értelmezésében a panaszos ebben az esetben maga az elhunyt lehetne, ami fogalmi képtelenség. Az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlatának megfelelően ezért az Obtv. 16. §-a szerinti panaszosnak tekintjük a közvetlen hozzátartozót, abból a megfontolásból, hogy őt az emberi méltósággal összefüggésben kegyeleti jog illeti meg a haláleset következtében.

Az emberi méltóságból levezethető kegyeleti jog más ügyekben is jelentkezett 1999-ben. Jelentős vizsgálatot folytattunk a terhesség korai időszakában halva született gyermekek eltemettetésével összefüggésben. Megállapítottuk, hogy a vizsgálat időpontjában nem volt lehetőség az elhunyt és a szülő emberi méltóságának egyaránt megfelelő eltemettetésre, és ezzel összefüggésben a halva született gyermek névviselésére. Ezt az említett alkotmányos joggal összefüggésben súlyosan visszásnak tekintettük. A temetői szolgáltatásokkal összefüggésben a korábbi években már vizsgálódott az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. Az átfogó vizsgálat megállapításaihoz képest új jelenség a hosszú időn keresztül temetetlenül maradó holtak problémája. A lefolytatott vizsgálatok alapján visszásnak ítéltük meg az emberi méltósághoz való jog, illetve a hozzátartozók kegyeleti jogának sérelme miatt az ilyen helyzeteket. Ezzel ellentétben viszont nem találtuk jogsértőnek, illetve alkotmányos jogba ütközőnek, hogy hatályos nemzetközi szerződés alapján az Oroszországban tömegsírban eltemetett II. világháborús hősi halottak maradványait exhumálták és hősi emlékhelyen újratemették.

Az állami intézményekben tapasztalható infrastrukturális körülmények szoros összefüggésben vannak az elhelyezettek és az ott szolgálatot teljesítő dolgozók emberi méltóságával. Az infrastrukturális körülményeknek van egy olyan minimális szintje, amely alatt a visszásságot mindenképpen meg kell állapítani. 1999-ben több szociális intézményben is tapasztaltunk kifogásolható objektív körülményeket. Így volt olyan, működési engedéllyel nem rendelkező szociális otthon, ahol az idős gondozottak ápolása hiányos volt, róluk összesen egy ápoló gondoskodott, étkeztetésüknél visszaélések történtek. Hasonló problémákat tapasztaltunk több közösségi és átmeneti szálláson is, amelyekben nem volt beteg-elkülönítő helyiség, külön tisztálkodási helyiség a nők és férfiak számára, túlzsúfoltak voltak a hálókörletek, és a tisztasági és higiéniás viszonyok is elfogadhatatlanok voltak.

A tárgyévben több katonai objektumban is vizsgálatot folytattunk, ezek közé tartozott az 1997-es átfogó honvédelmi vizsgálat utóvizsgálata. E vizsgálatok során az érintett katonai objektumok egy részében úgy találtuk, hogy a laktanyai életkörülmények sértik az emberi méltóságot. Visszásságot állapítottunk meg a nem megfelelő fűtési, melegvíz-ellátási, ruházkodási, élelmezési és elhelyezési feltételek miatt.

A védelemhez való joggal összefüggésben már kifejtettük álláspontunkat a gyermekek bántalmazásáról. 1999 tapasztalatai közé tartozott, hogy egyes oktatási és nevelő intézetekben bántalmazták az ott tanuló, illetve ott élő gyermekeket. Ez súlyos visszásság, különösen azokban az esetekben, mikor a vizsgálat tapasztalatai szerint a testi fenyítések rendszeresek voltak és sokszor következmény nélkül maradtak.

JOGANYAGOK