3.5. JOGANYAG

 

OBH 3370/1997.

Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített emberi méltósághoz, az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében deklarált, a szabadsághoz és személyi biztonsághoz, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében meghatározott legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogokkal összefüggésben nem okoz visszásságot az az eljárás, amelynek során a panaszos gyermekét az Országos Mentőszolgálat – az illetékes rendőrség közreműködésével – az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe szállította, amennyiben a mentőszolgálat dolgozói (orvosa) és a közreműködő rendőr az eljárásukra vonatkozó jogszabályi előírások szerint járnak el.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

 

OBH 6165/1997.

(Kapcsolódó ügyek: OBH 2166/1999., 1284/1999.)

Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésben deklarált emberi méltósághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz a diákotthoni nevelő részéről a diákokkal szemben folyamatosan használt sértő hangnem, a taneszközök és a ruhaneműk rongálása.

A panaszosok, mint volt szegedi középiskolai kollégiumi diákok, az állampolgári jogok országgyűlési biztosához fordultak, előadva azt a sérelmüket, mely “A Vasút a gyermekekért” Alapítvány Diákotthona egyik nevelője részéről érte őket. A panaszosok a későbbiekben jelezték, hogy hárman nem kérik az eljárás lefolytatását. Visszalépésüket azzal indokolták, hogy a vasútnál betöltött állásukat féltik.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálata megállapította, hogy a kollégiumi évek alatt a volt diákokat folyamatosan súlyos sérelem érte. A kollégiumi nevelőtanár diákokhoz való viszonyát a fenntartó által felkért vizsgáló bizottság emberileg érthetőnek, de módszereiben meg nem engedhetőnek minősítette. A bizottság a nevelőtanár felelősségét kimondta, ugyanakkor magatartása csak a meg nem engedett hangnem minősítést kapta. A nem megfelelő hangnemet ugyanis tényként rögzítették, nem úgy, mint a tettleges bántalmazást, a taneszközök, ruhaneműk rongálását. Nehezítette a panaszok vizsgálatát az is, hogy többen visszaléptek, az eljárás folytatását nem kérték, illetve az országgyűlési biztos vizsgálatának lezárásáig hosszabb idő telt el. Az országgyűlési biztos vizsgálata megállapította, hogy a volt diákok esetében az Alkotmány 54. § (1) bekezdésben deklarált emberi méltósághoz való joggal kapcsolatos visszásság keletkezett. Az emberi élethez és méltósághoz való jog egységet alkotó olyan oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjog, amely számos egyéb alapjognak forrása és feltétele. Az emberi élethez és méltósághoz mint abszolút értékhez való jog korlátot jelent az állam büntetőhatalmával szemben. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a közoktatás kollégiumi intézményében a fenntartó által korábban felkért bizottsági vizsgálat instrukciói között szereplő munkajogi intézkedés nem megfelelő módon került végrehajtásra. A bizottsági vizsgálat eredményeként egy másik nevelőtanár esett áldozatul, nevezetesen az a tanár, aki a diákokat ért sérelem orvoslásában tájékoztatással volt segítségükre. Ezt a visszás helyzetet jól tükrözi az a jogerős bírósági döntés is, amely az ezzel kapcsolatos munkaügyi pert lezárta.

Az országgyűlési biztos ajánlásában, kezdeményezésében 1. felkérte “A Vasút a gyermekekért” Alapítványt, mint a kollégium fenntartóját, hogy kísérje fokozott figyelemmel a diákjogok érvényesítését a házirendben szabályozott, valamint az Alkotmányban deklarált jogok tekintetésben. Biztosítson megfelelő fórumot a diákok panaszainak vizsgálatára. 2. Felhívta “A Vasút a gyermekekért” 4420 sz. Alapítvány Diákotthonának igazgatóját, hogy a jövőben a nevelőtestület és személy szerint az igazgató kiemelt figyelmet fordítson a diákok alkotmányos jogainak védelmére, elkerülve, hogy az alkotmányos jogokkal, így különösen az emberi méltósághoz való joggal kapcsolatban hasonló panasz előfordulhasson. 3. Tájékoztatást kért arról, hogy a három tagú vizsgálóbizottság 1997-ben befejezett vizsgálatát követően a jelentésben ismertetetthez hasonló panasz érkezett-e az intézmény bármelyik fórumához, esetleg a diákönkormányzathoz, illetve a diákönkormányzat részéről történt-e kezdeményezés azonos tartalmú panasz vizsgálatára, s ha igen, az milyen intézkedést igényelt. 4. A Diákotthon igazgatóját felkérte egy szakmai összefoglaló értékelésre. 5. Kezdeményezte, hogy amennyiben az értékelések, összegzések nem állnak rendelkezésre, úgy azok elkészítéséről az igazgató 60 napon belül gondoskodjon.

Az érintettek az ajánlással, kezdeményezéssel egyetértettek, a szükséges intézkedést megtették.

 

OBH 8904/1997.

Nem okoz az Alkotmány 54. §-ában deklarált emberi méltósághoz való joggal összefüggésben visszásságot az, ha az elítéltnek a gyermeke betegsége miatt szükséges eltávozását nem büntetés-félbeszakítás formájában, hanem jutalomként engedélyezik.

A panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyetteséhez intézett levelében leírta, hogy gyermeke kórházi kezelése miatt büntetés-félbeszakítást kért a Váci Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnokától. A paarancsnok azonban a félbeszakítást nem engedélyezte.

A panaszos büntetésének félbeszakítására vonatkozó kérelmeket a panaszos élettársa terjesztette elő, a kérelmekhez azonban igazolásokat nem csatolt, ezért azokat elutasították. 1997 augusztusában szintén a panaszos élettársa terjesztett elő büntetés-félbeszakítás iránti kérelmet azzal az indokkal, hogy közös gyermekük súlyosan beteg. A kérelemhez iratokat ebben az esetben sem csatolt. Egy hónappal később igazolás érkezett a büntetés-végrehajtási intézethez, mely tanúsította, hogy a gyermek leukémiás, és kórházi kezelés alatt áll. Ennek alapján panaszos nevelője javasolta a büntetés-félbeszakítás engedélyezését, de célszerűbbnek tartotta a jutalomból történő eltávozást, mert az a büntetés időtartamába bele számít. Ezt követően a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka elbírálásra terjesztette fel az ügyet a Büntetés­végre­hajtás Országos Parancsnokságára. A BVOP a kérelmet elutasította. A határozatot a panaszossal ismertették. A kérelem elutasítását követően az intézet parancsnoka a beteg gyermek meglátogatása céljából – jutalomként – 5 nap rövid tartamú eltávozást engedélyezett panaszosnak.

A szabadságvesztés végrehajtását egy évben tíz napig terjedő időtartamra a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka, ezt meghaladó, de három hónapnál nem hosszabb időtartamra a büntetés-végrehajtás or- szágos parancsnoka engedélyezi. A félbeszakítás időtartama a szabadságvesztésbe nem számít be. A panaszos szabadságvesztésének félbeszakítása iránti kérelmekhez a panaszos élettársa csak egy ízben csatolt igazolást, így a többi esetben a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet szerint az intézet parancsnoka szabályosan tagadta meg azok engedélyezését. A panaszos gyermekének súlyos betegsége miatt kért büntetés-félbeszakítás kérelmezett időtartama 14 nap volt, ezért az engedélyezés az országos parancsnok hatáskörébe tartozott. Az országos parancsnok a szükséges igazolások megléte ellenére a félbeszakítás engedélyezését megtagadta. A félbeszakítás az elítéltek részére személyi, családi körülményeikben, egészségi állapotukban bekövetkezett rendkívüli változás esetére biztosított olyan kedvezmény, melynek engedélyezése a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén sem szükségszerű. Az engedély megadása, megadhatósága a jogilag előírt feltételek fennállásakor is függ az elítélt társadalomra veszélyességétől, attól, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben tanúsított magatartása alapján mennyire valószínűsíthető, hogy a félbeszakítás időtartama alatt újabb bűncselekményt fog elkövetni. A panaszos esetében a félbeszakítás iránti kérelem teljesítésének megtagadására éppen a panaszos érdekében került sor, hiszen büntetés-félbeszakítás helyett egy a számára kedvezőbb, a szabadságvesztés időtartamába is beszámító, rövid tartamú eltávozást engedélyeztek neki, amit példamutató magatartására, a munkában elért eredményére tekintettel jutalomként kapott. Mindezek alapján az álatlános helyettes, mivel a panaszos beteg gyermekét meg tudta látogatni, alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg.

 

OBH 9090/1997.

I. A megyei közgyűlés elnöke a jogbiztonság alkotmányos elvéből eredő tisztességes eljáráshoz való joggal (Alkotmány 2. § (1) bekezdés) és a szociális biztonsághoz való alkotmányos joggal (Alkotmány 70/E. §) összefüggésben visszásságot okoz azzal, ha az idősek otthonában élő panaszosnak több mint két hónapig nem kézbesíti a személyi térítési díját megállapító határozatot, és ezért a panaszosnak díjhátraléka keletkezik.

II. A szociális biztonsághoz való joggal (Alkotmány 70/E. §) és az emberi méltósághoz való joggal (Alkotmány 54. § (1) bekezdés) összefüggésben okoz visszásságot a megyei közgyűlés elnökénak eljárása, amely nem biztosítja az idősek otthonában élő panaszosnak a törvényben meghatározott havi minimális költőpénzt.

III. Az Alkotmányban deklarált jogorvoslathoz való joggal (Alkotmány 57. § (5) bekezdés) és a szociális biztonsághoz való joggal (70/E. §) összefüggésben okoz visszásságot a Megyei Önkormányzat Közgyűlése azzal, ha a panaszos fellebbezésében foglaltakra határozatában nem tér ki, valamint azzal, ha a bírósági felülvizsgálat lehetőségéről a panaszost határozatában nem tájékoztatja.

IV. Nincs hatásköre az országgyűlési biztosnak az ügyben, ha a panaszos a rendelkezésére álló köz­igzgatási jogorvoslati lehetőséget nem merítette ki.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

 

OBH 9493/1997.

Nem sértik az élethez és az emberi méltósághoz való jogot (Alk. 54. § (1) bek.) a megkülönböztető jelzéseit használó rendőrségi gépkocsit az úttestről leszorítani akaró elkövetők gépkocsijára leadott – nem személyre irányuló, ezért fegyverhasználatnak nem minősülő – lövések.

A panaszos sérelmezte, hogy fia – N. D. – ellen indított büntetőeljárásban, az eljárás megindítása óta nem kapott tájékoztatást fogva tartott hozzátartozója állapotáról, nem tudta, ki az ügy előadója és nem ismerte a hivatalból kirendelt védő nevét. Sérelmezte továbbá, hogy a rendőrök fegyverhasználattal állították meg a fia gépkocsiját. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. A panaszos által sérelmezett körülmények vizsgálata érdekében a BRFK XI. kerületi Rendőrkapitányság vezetőjétől beszerezte az intézkedésről szóló iratokat.

1997. november 7-én 02.30 órakor Budapesten, a XI. kerületi Budafoki úton intézkedő rendőrök felfigyeltek egy rendszámtábla nélküli Audi típusú személygépkocsira. Az általuk használt gépkocsi tetejére megkülönböztető jelzésként feltették a mobil kék lámpát és megpróbálták az Audit megállásra bírni. Az Audi vezetője a sebességét nem csökkentette, több esetben le akarta szorítani a rendőrök gépkocsiját az útról, amit csak irányváltoztatással és fékezéssel tudtak megakadályozni. Az egyik rendőr a szolgálati fegyveréből három figyelmeztető lövést adott le, majd két esetben a gépkocsi jobb hátsó kerekére célzott lövést adott le. A dél-budai tehermentesítő út és a 70-es út kereszteződésénél az Audi nekiütközött a rendőrök autójának, majd elhajtott a helyszínről. A rendőrök a menekülő gépkocsit és utasait az őrmezői elágazásnál elfogták. Az intézkedés során testi kényszer és bilincs használatára került sor. A rendőrök a gépkocsiban két db pisztolyt találtak. Az Audiban és a rendőrségi gépkocsiban kb. 50–50000 forint kár keletkezett.

N. D. édesapja aznap tudomást szerzett az intézkedésről, mivel családi házában házkutatást tartottak. A házkutatást végrehajtó rendőrök a panaszost az ügy körülményeiről szóban is tájékoztatták és felírták részére a kapitányság telefonszámát. Az ügy előadóját még nem tudták megnevezni, mert az még nem volt kijelölve.

A panaszos sérelmezte, hogy civil rendszámú autóval közlekedő egyenruhás rendőr nem tudja hitelt érdemlően menetközben igazolni, hogy egyáltalán rendőr, mivel sem jelvénye, sem felszerelése – az ablakon kidugott pisztoly vagy jelzőtárcsa kivételével – nem látható. A konkrét esetben a rendőrök a megkülönböztető jelzést adó kék lámpával vették üldözőbe a panaszos fiának gépkocsiját. A megkülönböztető jelzéseket használó járműveknek a közúton történő zavartalan közlekedését a KRESZ 42. és 49. §-aiban foglalt rendelkezések biztosítják. A megkülönböztető jelzéseket használó gépjármű részére minden járművel, minden helyzetben elsőbbséget kell adni és akadálytalan továbbhaladását – félrehúzódással és a szükséghez képest megállással – lehetővé kell tenni. Függetlenül attól, hogy az éjszakai órákban a gépkocsiban ülő rendőrök rendőri jellege menetközben felismerhető volt-e vagy sem, a rendőri intézkedés végrehajtásának módja a panaszos fiának alkotmányos jogait nem sértette.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a rendőri intézkedések a hatályos jogszabályoknak megfeleltek, a panaszos a fia őrizetbevételéről, az ellene indított büntetőeljárás okáról, a házkutatást tartó rendőröktől tájékoztatást kapott, a fogva tartás során a panaszos, illetve fia alkotmányos jogai nem szenvedtek sérelmet, ezért a vizsgálatot alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság hiányában lezárta.

 

OBH 331/1998.

Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében előírt emberi méltóság jogával, valamint a 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiságból eredő jogbiztonsági követelménnyel összefüggésben visszás az, ha a hivatásos katona diszkrecionális jogkörben elrendelhető áthelyezését az eljáró szervek több esetben kilátásba helyezik, ha az eljárási határidőket nem tartják be, és végül az áthelyezésre mégsem kerül sor.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

 

 

 

OBH 434/1998.

I. Az épített környezet, ezen belül a közhasználatú épületek a mozgáskorlátozottak számára általában nem akadálymentesek, ezért az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált, az élethez, az emberi méltósághoz való jogaik sérülnek, helyzetükben az Alkotmány 70/A. §-ában deklarált, a hátrányos megkülönböztetés tilalmához való jogaikkal kapcsolatban folyamatosan visszásságok keletkeznek.

II. Az akadálymentesség megvalósíthatóságához szükséges egységes fogalom-meghatározások, részletszabályok, eszközök hiánya és/vagy hiányossága az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvével összefüggésben sérti az – Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott – élethez, emberi méltósághoz való jogot.

III. Az akadálymentesség hiánya, megvalósításának – az elégtelen eszköztár, teljesíthetetlen feltételek és meg nem határozott következmények folytán való – kiszámíthatatlan idejű eltolódása vagy végre nem hajtása az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében megfogalmazott legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, és a 70/E. § (1) bekezdésében biztosított szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben is visszásságot okoz.

IV. Visszásságot okoz az előbb felsorolt valamennyi alkotmányos joggal kapcsolatban, ha az új épületek építési engedélyezési eljárásaiban az akadálymentességet az építési hatóság nem követeli meg.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

 

OBH 1222/1998.

1. A repülőtéren tartózkodó, be nem léptetett külföldi olyan megítélése, akire a hatályos magyar jogszabályokat nem kell alkalmazni, az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében biztosított alapvető jogok védelméhez, illetve az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot.

2. A repülőtér nemzetközi zónájára vonatkozó értelmező rendelkezések, illetve a kijelölésére vonatkozó eljárási szabályok hiánya veszélyezteti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz, valamint az ország területén jogszerűen tartózkodó külföldieket az Alkotmány 58. § (1) bekezdése alapján megillető szabad mozgáshoz való alkotmányos jog érvényesülését.

3. Az előszűrés eredményeként elkülönített – útiokmánnyal nem vagy nyilvánvalóan érvénytelen okmánnyal rendelkező – külföldiekkel szembeni eljárási szabályok hiánya veszélyezteti az Alkotmány 64. §-ában biztosított kérelem előterjesztéséhez, valamint az Alkotmány 65. § (1) bekezdésében biztosított menedékhez való alkotmányos jogok érvényesülését.

4. Az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében biztosított alapvető jogok gyakorlásával összefüggésben okoz visszásságot, ha az eljáró hatóság törvényben meghatározott cél nélkül kötelezi a külföldi állampolgárt arra, hogy tűrje a csomagjai átvizsgálását.

5. A külföldi állampolgár útiokmányának elvételét vagy lefoglalását tanúsító hatósági igazolás hiánya az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz, továbbá az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot.

6. Az okirat-hamisítások bizonyítékainak a fellebbezési eljárásban történő ismételt vizsgálata nélkül a másodfokú eljárás nem tesz eleget az elsőfokú határozat érdemi felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezéseinek, ezért a külföldi állampolgároknak az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való alkotmányos jogával összefüggésben okoz visszásságot.

7. Az olyan szabadságkorlátozás, amelynek időtartamát, végrehajtásának garanciáit, felülvizsgálatának módját törvény nem szabályozza, az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében biztosított alapvető jogok tiszteletben tartásához, továbbá az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében szabályozott személyi szabadsághoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben okoz visszásságot.

8. Ha a külföldi visszaszállításának határidejét, illetve a repülőtér zárt területén tartásának időtartamát törvény nem szabályozza, az az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében biztosított alapvető jogok tiszteletben tartásához, továbbá az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében szabályozott személyi szabadsághoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okoz.

9. A visszairányított külföldi állampolgároknak a repülőtér várócsarnokában való éjszakáztatása – amennyiben van tranzitszálló – az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot eredményez.

10. A repülőtér tranzitterületén tartózkodó külföldiek meghatalmazott jogi képviselő igénybevételéhez való jogának gyakorlását biztosító garanciális szabályok hiánya az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot.

11. A repülőtér tranzitterületén, valamint a közösségi szálláson tartózkodó külföldiek jogi képviselethez történő hozzáférési lehetősége közötti különbség az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében biztosított diszkrimináció mentes elbánáshoz való joggal összefüggésben eredményez visszásságot.

12. A visszairányított külföldiek visszafogadására vonatkozó szabályok kihirdetésének módja az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamisághoz és az ebből eredő jogbiztonsághoz, továbbá az Alkotmány 7. § (1) bekezdése szerinti nemzetközi kötelezettségek és a belső jog összhangjához való jogokkal összefüggésben okoz visszásságot.

13. A beutazásra vagy átszállásra jelentkező külföldieknek a repülőtér területén – a tranzitzónában, illetve a közösségi szálláson – tartásával megvalósuló szabadságkorlátozását a magyar jog nem ismeri, ami az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében biztosított alapvető jogok tiszteletben tartásához, továbbá az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében szabályozott személyi szabadsághoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben okoz visszásságot.

14. A repülőtér területén szabadságkorlátozás alatt álló külföldiekre vonatkozó hatályos jogi szabályozás nem tesz eleget az Emberi Jogok Európai Bírósága által megfogalmazott követelményeknek, ami az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében megfogalmazott nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangjához való joggal összefüggésben okoz visszásságot.

15. Az útlevélkezelők fegyverhasználati jártasságára figyelemmel fegyveres munkavégzésük az utasoknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát veszélyezteti.

16. A közösségi szálláson szolgálatot teljesítő határőrök számára rendszeresített szociális, illetve közösségi helyiség színvonala meg sem közelíti az elvárható mértéket, ami az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében bizotsított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben okoz visszásságot.

17. Az útlevélkezelők lőfegyverviselési jogosultságára is figyelemmel mentál- higiénés gondozásuk koránt sem kielégítő, ami veszélyezteti az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében bizotsított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos joguk érvényesülését.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

 

OBH 1236/1998.

Nem okoz az Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot, ha e jogot a hatóság az Alkotmány 54. §-ában foglalt élethez való jog érvényesítése érdekében korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás szükséges és arányos.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

 

OBH 1866/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében és az 54. § (1) bekezdésében deklarált jogbiztonsághoz való joggal és az emberi méltósághoz való joggal összefüggő visszásságot okoz, ha az egészségügyi szabályok halottakkal kapcsolatos rendelkezései és a temetkezési szabályok köztemetés esetén nem garantálják az elhunyt hozzátartozója számára a kegyeleti jogok gyakorlását.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

 

OBH 2462/1998.

Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot, ha a mentőszolgálat a beteg beszállításához a rendőrség segítségét vesz igénybe, feltéve hogy ez a módszer arányban áll a beteg állapotából fakadó sürgős szükséggel.

A panaszos sérelmezte az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe való beszállításának körülményeit, amelyet az Országos Mentőszolgálat a rendőrség bevonásával végzett, és az, hogy “drasztikus beavatkozással” vezették a mentőautóhoz. Az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatot rendelt el, mert az ügyben mert felmerült az Alkotmány 54. §-ában foglalt emberi méltósághoz való jog sérelmének a gyanúja.

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főigazgatójától, valamint az Országos Mentőszolgálat vezetőjétől tájékoztatást kért. Megállapította, hogy a panaszos felesége hívta a mentőket a lakásukra, mert a panaszos késsel fenyegette meg családját. A mentőegység kiérkezésekor a családtagok felmutatták a rendelkezésükre álló, pszichiátriai osztályra szóló beutalót, s kérték a panaszos azonnali beszállítását. A mentőtiszt megállapította, hogy a beteg tudata zavart volt, és mind magára, mind környezetére veszélyes (kezében ekkor még kést tartott). A mentősök megkísérelték a kórházba szállítást, ám a beteg hevesen ellenállt. Ekkor az egység vezetője kérte a rendőrség segítségét. A rendőrök megérkezésére a beteg agresszíven reagált, ezért a rendőrök testi kényszert alkalmaztak. Az így elszállított beteget az intézet a család által átadott orvosi beutalóval átvette.

A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszolt esemény időpontjában sürgős szükség esete állt fenn, amely a beteg elmeállapotának akut zavarát jelentette, vagyis saját vagy mások életére, testi épségére, illetőleg a környezetére közvetlen és súlyos veszélyt jelentett. Ez az állapot az egészségügyről szóló törvény erre vonatkozó rendelkezése alapján megalapozhatja a rendőrség közreműködését, ha egyéb módon a beteg intézetbe szállítása nem lehetséges. Annak eldöntését azonban, hogy a beteg állapota milyen eszközök igénybevételét teszi indokolttá, az aktuális helyzetértékelés és szakmai protokoll határozza meg. Ennek felülvizsgálata olyan szakmai, etikai kérdés, mely kizárólag a medicina hatáskörébe tartozik. Annak megítélése tehát, hogy a panaszolt esetben valóban indokolt volt-e a kifogásolt eljárás, nem jogi, hanem orvosi kérdés.

Rámutatott az országgyűlési biztos általános helyettese, hogy az élethez és emberi méltósághoz való alapjog feltétlen védelme, ahogy az államnak, úgy valamennyi egészségügyi szolgáltatónak kötelessége. Ennek bizonyos fokú korlátozása mások életének, testi épségének megóvása érdekében nem sért sem alkotmányos érdeket, sem alkotmányos kötelezettséget. Mindebből következően a panasz alapjául szolgáló körülmények feltárása során az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot nem állapított meg az országgyűlési biztos általános helyettese, így ajánlás nélkül fejezte be vizsgálatát.

 

OBH 3928/1998.

I. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a kórház az élethez és emberi méltósághoz való joggal (Alkotmány 54. §) összefüggésben, ha a fokozott felügyeletre szoruló pszichiátriai gyógykezelt kiszámíthatatlan viselkedéséből fakadó kockázatok csökkentése érdekében nem teszi meg a lehetséges intézkedéseket, illetve az eltűnt beteg keresését a sikertelenség ellenére rövid időn belül abbahagyja.

II. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a rendőrség az élethez és emberi méltósághoz való joggal (Alkotmány 54. §) összefüggésben, ha nem veszi igénybe az eltűnt személy felkutatását szolgáló valamennyi lehetséges eszközt egy pszichiátriai gyógykezelt keresésekor.

A Blikk című napilap 1998. június 26-i, illetve június 30-i lapszámaiban két cikk jelent meg, hírt adva arról, hogy a váci Jávorszky Ödön Kórház I. számú Pszichiátriai Osztályáról 1997. szeptember 28-án az egyik beteg megszökött, a beteget 1997. október 10-én holtan találták meg. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az ügyben hivatalból vizsgálatot indított. A beteg a váci kórház gerontopszichiátriai osztályán állt kezelés alatt. Miután a beteg kimászott az épület földszintjén lévő ablakon, a kórház területét nagy valószínűséggel az épülettől körülbelül harmincöt méterre lévő kibontott kerítésrészen hagyta el. A személyzet az eltűnés megállapítása után azonnal keresni kezdte a beteg férfit, eltűnését az eltűnés vélelmezett időpontja után körülbelül másfél órával jelentették be a rendőrségen. A férfit 1997. október 10-én, a kórháztól mindössze kétszáz méterre holtan találták meg. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának munkatársai a kórházban helyszíni vizsgálatot tartottak. Az eltűnt férfi “Ápolási jelentése” szerint a betegnek már korábban is voltak szökési kísérletei, amikor szintén az ablakon keresztül próbált elmenni, de visszahozták és rögzítették (lekötözték).

I. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az államot az önmagáról gondoskodni képtelen beteg ápolásával kapcsolatban fokozott felelősség terheli, ezt a felelősséget a vizsgált esetben egy további tényező is erősítette, mégpedig a tárgyi feltételek hiányosságába való belenyugvás, az egyszerű tudomásulvétel. A Gerontopszichiátrai Osztály ablakainak könnyű eltávolíthatósága, a kerítés tartós megrongált állapota, illetve a keresés sötétedéskor való abbahagyása mind olyan tényezők, amelyek önmagukban mind veszélyeztető jellegűek voltak, de közvetlenül külön-külön nem sértették az élethez és emberi méltósághoz való jogot. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a fokozott felelősségből fakadó felügyeleti kötelezettség a pszichiátriai gyógykezeltek esetén nem azonosítható pusztán a szorosan vett orvosi tevékenységgel, az a bejelentés nélküli eltávozás lehetőségének kivédésére vonatkozó kötelezettséget is magában foglalja. Ezt az igényt csak fokozza annak a ténynek a tudomásulvétele, hogy a szökésre betegsége miatt fokozottan hajlamos ápolt már több alkalommal megkísérelte az eltávozást. Annak a ténynek az ismerete pedig, hogy a kerítés a rongálások miatt folyamatosan átjárható, a kutatás térbeni kiterjesztésének kötelezettségét kellett volna maga után vonnia. A biztos megállapította, hogy súlyos mulasztásnak minősül egy nagy valószínűséggel a korlátozott cselekvőképesség állapotában lévő pszichiátriai gyógykezelt élethez és emberi méltósághoz való jogának érvényesülése szempontjából, ha az őt ápoló intézmény dolgozói a keresést akkor hagyják abba, amikor a keresés továbbfolytatását nehezítő körülmények (pl. sötétség) a célhoz képest nyilvánvalóan aránytalanul kicsinyek. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott a kórház az élethez és emberi méltósághoz való joggal összefüggésben, amikor a fokozott felügyeletre szoruló pszichiátriai gyógykezelt kiszámíthatatlan viselkedéséből fakadó kockázatok csökkentése érdekében nem tette meg a lehetséges intézkedéseket, illetve amikor az eltűnt beteg keresését a sikertelenség ellenére rövid időn belül abbahagyta.

II. A biztos megállapította, hogy a rendőrség ugyan nem sértett jogszabályi rendelkezést a keresés elrendelése és az ügy áttételéről szóló döntésével összefüggésben, de nem használta ki a rendelkezésére álló valamennyi lehetőséget az eltűnt férfi felkutatására. Nagy a valószínűsége annak, hogy a kiterjedt és intenzív rendőrségi kutatás eredményeként a férfit még a halál bekövetkezése előtt megtalálhatták volna, bár ezt kétséget kizáróan bizonyítani nem lehetett. A beteg férfi keresése kapcsán tapasztalt rendőrségi mulasztás a halál bekövetkezésében éppúgy veszélyeztető jellegű volt, mint a kórház mulasztásai, ez pedig elegendő alapot nyújt az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megállapítására.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa felkérte a Váci Jávorszky Ödön Kórház igazgatóját, hogy az alábbiakban megjelölt intézkedések közül legalább kettőnek a megtörténtéről gondoskodjon:

– a Gerontopszichiátriai Osztály földszinti ablakainak átalakítása vagy kicserélése oly módon, hogy azokat csak az ápoló személyzet, illetve az orvosok tudják kinyitni,

– a kórház területét körülvevő drótkerítés olyan anyagból készült kerítésre való kicserélése, amely a szándékos vagy véletlen rongálásoknak ellenáll, és a kórház zavartalan működésének biztosítására alkalmas,

– a betegek bejelentés nélküli eltávozása (szökése) esetén a kórház személyzetét a kereséssel összefüggésben terhelő kötelezettségek Szervezeti és Működési Szabályzatban való rögzítése.

A biztos felkérte a Váci Rendőrkapitányság vezetőjét, hogy a feltárt visszásság jövőbeni elkerülése céljából intézkedjen annak érdekében, hogy a gyermekkorú, beteg, illetve koránál fogva vagy egyéb okból magáról gondoskodni képtelen, vagy veszélyben lévő eltűnt személy felkutatását szolgáló terület-átvizsgálás komplex módszerét a rendőrség megfelelő időben, kellő gondossággal alkalmazza.

A kórház és a rendőrség az ajánlásoknak eleget tett. A váci rendőrkapitányság vezetője kifejtette azt a véleményét, hogy a pszichiátriai gyógykezeltek eltűnése is az olyan esetek közé tartozik, amelyeknél nagyobb létszámú rendőri erő bevonása indokolt. A kapitányság vezetője bejelentéseket fogadó ügyeletes rendőrök kötelezettségeként határozta meg azon adatok rögzítését, melyek alapján egyértelműen megállapítható, hogy szükséges-e nagyobb létszámú rendőri erő bevonása a keresés érdekében. A bejelentések tartalmának ellenőrzése érdekében a kapitányságvezető elrendelte, hogy a bejelentést tevő személyt a legrövidebb időn belül keressék meg és indokolt esetben a terepkutatásban résztvevőket is azonnal berendelik. A kórház főigazgatójának tájékoztatása szerint a gerontopszichiátriai osztály ablakait oly módon alakították át, hogy a betegek ne legyenek képesek elhagyni az osztály területét. A Szervezeti és működési Szabályzatban rögzítették, hogy a kórház személyzete a betegek bejelentés nélküli eltávozása esetén kötelesek a legkörültekintőbben eljárni a keresés érdekében.

 

OBH 4239/1998.

Nem állapítható meg az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített emberi méltósághoz való jognak, valamint a 67. § (1) bekezdésében deklarált a gyermek védelemre és gondoskodásra való jogosultságának sérelme, ha a pedagógus magatartását sérelmező szülői panasz csak általánosságokat tartalmaz, konkrétumokat nem.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

 

OBH 4662/1998.

Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz való joggal, illetve a hozzátartozók kegyeleti jogával összefüggésben nem okoz alkotmányos visszásságot, ha az Oroszországban tömegsírban eltemetett hősi halottak maradványait exhumálják és az elesett magyar katonák tiszteletére emelt hősi emlékhelyen újratemetik.

Panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy édesapja és hősi halott társai maradványait 1998. évben a Honvédelmi Minisztérium utasítására kiásták és máshová temették anélkül, hogy erről a hozzátartozókat értesítették volna.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot kezdeményezett, melynek során a Honvédelmi Minisztérium a következőket állapította meg.

Goncsarovka faluban található magyar katonai temetkezési hely felülvizsgálata 1998. június 2-án történt meg. A temetés egy régi verembe történt, egy szerelőműhely mögött.

A Magyar-Orosz Hadisíregyezményben kapott felhatalmazás alapján, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó Iroda megrendelésére – az Oroszországi Föderáció területén működő – a “Katonák Emlékezete” Nemzetközi Katonai-hagyományőrző Együttműködési Társaság megbízásából 1998. július 21–25-e között a temetkezési helyen elvégezték az exhumálást, melynek során 170 katona földi maradványait tárták fel. Azonosságukat nem lehetett megállapítani, mert csak 4 db személyi azonosító jel került elő, részben megsérült állapotban.

A katonák földi maradványait átszállították Borgyirevka faluba és újra temették – a Társaság közreműködésével kialakított – az elesett magyar katonák tiszteletére emelt hősi emlékhelyre.

A vizsgálat megállapította, hogy nem történt kegyeletsértés, mert az exhumálást végzők minden egyes halottat sorszámmal láttak el és az újratemetés a sorszámozás figyelembevételével történt.

Megállapították továbbá, hogy az exhumálásokat nem tervszerűtlenül végzik, hiszen a Magyar-Orosz Hadisíregyezmény, melyet 1995. március 6-án a kormányok Moszkvában megkötöttek, részletesen rendezte a kérdést. A végrehajtásért felelős szervnek pedig a 2158/1996. (VI. 25.) Korm. határozat 4. pontja a Honvédelmi Minisztériumot jelölte ki.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította ezért, hogy a minisztérium eljárása a hozzátartozók emberi méltósághoz való jogával kapcsolatban visszásságot nem okozott, mert a hatályban lévő nemzetközi szerződés előírásainak megfelelően járt el. A kialakított hősi emlékmű az elesett magyar katonák emlékét méltó módon őrzi, s a katonasírok háborítatlansága is maradéktalanul érvényesül, amelyet az orosz szervek ápolnak.

 

OBH 5329/1998.

I. Nem okoz az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt élethez és emberi méltósághoz való joggal, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot a szerelőakna kialakításának hiánya, ha a munkaügyi ellenőrző szerv álláspontja szerint a szóban forgó objektumban nem folyik olyan munkavégzés, amelynek a sze- relőakna elengedhetetlen követelménye volna.

II. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltósághoz való joggal, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a fűtés és a szigetelés elégtelensége miatt a szerelők munkaidejük nagy részét a 16–18 Co-os hőmérsékletű szerelőműhelyben töltik.

III. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltósághoz való joggal, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a fizikai munkát végző szerelőknek a munkahelyükön nincs zuhanyozási lehetőségük.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

 

OBH 5578/1998.

I. A gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is figyelemmel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz a rehabilitációs intézet házirendjének jogszabályoknak megfelelő jól látható helyen történő kifüggesztésének elmulasztása. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot az intézmény érdekképviseleti fóruma működésének hiánya.

II. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal, valamint a jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon által biztosított ellátásért fizetendő térítési díjról az érintettek névre szóló értesítés helyett egy, az intézmény vezetője által a fenntartó rendelete alapján készített feljegyzésből értesülnek.

III. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített, a tulajdonhoz fűződő jog sérelmén túl a jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben is visszásságot okoz a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon, ha az általa a gondozottak pénzkezelésével összefüggésben kimunkált gyakorlat mellőzi a gondnokság alá helyezett jogait és törvényes érdekeit védő, törvényben előírt garanciális rendelkezések egyidejű alkalmazását, vagy ha a gondozott a személyes szükségletére elhelyezett pénzéhez csak előzetes egyeztetést követően, igazgatói engedéllyel juthat hozzá. E jogot sérti meg a bentlakásos intézmény akkor is, ha a jogszabály kötelezése ellenére nem gondoskodik a gondozottak értéktárgyainak biztonságos megőrzéséről. Ugyanezen joga megsértése mellett a gondozott emberi méltóságához fűződő alkotmányos joga is sérül, ha a bentlakásos intézmény büntetésből zsebpénzvisszatartás-büntetést alkalmaz.

IV. A rehabilitációs intézet elkerítésének hiányosságai, valamint a portaszolgálat vagy más ellenőrző rendszer kialakításának elmulasztása visszásságot idéz elő az intézetben gondozottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézet nem számol fel haladéktalanul egy beázott, elektromosvezeték-elosztóban rejlő veszélyforrást, illetve ha az intézet belső útjainak állapota balesetveszélyes. Ugyancsak e joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézetben nem alakítanak ki megfelelő orvosi szobát, vagy ha az intézetben a gyógyszerrendelés ellenőrizhetetlen, áttekinthetetlen és nem megfelelően dokumentált, továbbá ha az intézmény az előírt gyógyszerek árát nem téríti meg automatikusan. A jogszabályban minimálisan előírt orvosi jelenlét, a tisztálkodáshoz szükséges anyagok ellátási hiányosságai e jog sérelmén túl sértik az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát.

V. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot az a rehabilitációs intézetben kialakított gyakorlat, amely szerint minden WC-használat előtt és után a gondozó kíséri a gondozottat, nyitja és zárja a szobák, illetve a mellékhelyiségek ajtait. Az ellátottak ugyanezen jogát sérti meg az intézet, ha a gondozott és a gondozó közötti magázódás és tegeződés gyakorlatát az intézet házirendjében szabályozza. E jog sérelmével jár az is, ha az intézet mellékhelyiségeiben a WC-kagylókat egymástól nem választják el, illetve ha a WC-ajtók hiányából fakadóan az intimitás alapvető feltételei sem adottak.

VI. Az Alkotmány 18. §-ában rögzített egészséges környezethez való jog maradéktalan érvényesülését veszélyezteti, ha a rehabilitációs intézeten belül, a gondozottak által rendszeresen használt területen legeltetik az otthon háziállatait. E jogot sérti, ha az intézet disznóóljait a gazdasági épületek, az ebédlő, a konyha, valamint a lakóotthonok tőszomszédságában helyezik el. Ugyanezen jog sérelmével jár az is, ha az intézet mellékhelyiségeiben található WC-kagylókat nem látják el ülőkével és fedlappal, valamint ha a lakószobákban “bilipadokat” helyeznek el.

VII. Az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében rögzített szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő jogot sérti, ha a bentlakásos intézmény büntetésből kimenőmegvonást alkalmaz.

VIII. A gondozottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát sérti, ha a rehabilitációs intézet nem gondoskodik az általa ellátott utógondozásának, a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon pedig a gondozottak előgondozásának megszervezéséről. Ugyanezen jogot sérti meg az intézet, ha házirendjében rögzíti, hogy csak az erre képtelen gondozottak ruhaneműinek mosásáról gondoskodik, vagy ha az intézmény külön térítési díjat állapít meg a lakók elektromos árammal működtetett készülékeinek használatáért.

IX. Az Alkotmány 64. §-ában deklarált kérelemhez és panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot idéz elő a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon, amikor az írásban benyújtott panaszra szóban ad választ. Ugyanezen jogot sérti az intézet, ha a panasztétel lehetőségét írásbeliséghez köti, vagy ha a gondozottakat érintő panaszokat az intézeti vezető főnővérhez irányítja.

X. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében rögzített, hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben okoz visszásságot a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon, amennyiben a látogatás jogát az intézetvezető előzetes hozzájáruláshoz köti, és a gondozott rokoni körére, illetve törvényes képviselőjének személyére korlátozza.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

 

OBH 6702/1998.

Sérült a kiskorú gyermeknek az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt élethez való joga és 67. § (1) bekezdésben foglalt alapvető gyermeki jogok, azáltal, hogy a településen a veszélyeztetett gyermekek ügyében a gyámhatóság nem intézkedett, a gyermekjóléti szolgálatot nem hozta létre.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

 

OBH 7021/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben foglalt jogállamiság elvével és az 54. § (1) bekezdésében rögzített emberi méltósággal összefüggésben visszásságot okoz a gyanúsított személy halála ellenére folytatott büntetőeljárás és a büntetőeljárást lezáró határozatban az elhunyt büntetőjogi felelősségének megállapítása.

A panaszos a beadványában sérelmezte, hogy elhunyt gyermekét a Kaposvári Katonai Ügyészség nyomozást megszüntető határozatában bűncselekmény elkövetőjeként nevezte meg. Kétségbe vonta azt is, hogy gyermeke valóban önkezével vetett véget életének.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a panasz alapján vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a panaszos gyermeke hivatásos állományú határőrként teljesített szolgálatot és 1998. május 12-én öngyilkosságot követett el. Az öngyilkosság előtti 2 hét alatt ismeretlen tettes előbb 119 000 Ft-ot, majd 24 db ŕ 200 Ft névértékű étkezési utalványt tulajdonított el a határőrség barcsi kirendeltségének zárt lemezszekrényéből. A lopások miatt az illetékes vezetők a katonai ügyészségre feljelentést tettek.

Az utalványok figyeltetésére vonatkozó intézkedés alapján az egyik üzletből az utalvány beváltását jelezték a határőrségnek, ahonnan a feltételezhető tettes elfogására indultak. A keresett étkezési utalványt beváltó és az üzletből az ottmaradásra történt felszólítás ellenére eltávozó férfit az üzletvezető követte, az illető egy házba ment be. A házhoz érkező határőrök megkezdték a férfi keresését az épületben, de mielőtt rátaláltak volna, az illető – a panaszos fia – önvédelmi fegyverével agyonlőtte magát. Az elhunyt ruházatában megtalálták a vásárlást követően megmaradt, 23 db keresett étkezési utalványt.

A rendkívüli halál ügyében a Barcsi Rendőrkapitányság folytatott államigazgatási eljárást. A széles körben és szakszerűen folytatott eljárásban megállapították, hogy az idegenkezűség kizárt, valóban öngyilkosság történt.

A megtalált étkezési utalványokra tekintettel gyanúsítottá vált férfi halála ellenére a katonai ügyészség folytatta a korábban elrendelt nyomozást és annak eredményeként az étkezési utalványok eltulajdonításán túl, konkrétan terhelő bizonyíték nélkül a 119000 Ft eltulajdonításában is megállapították az elhunyt büntetőjogi felelősségét.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy ezzel a katonai ügyészség megsértette az ártatlanság vélelmének elvét, továbbá a hozzátartozók kegyeleti jogát és ezzel összefüggésben visszásságot okozott. Ezért ajánlotta a legfőbb ügyésznek, hogy a gyanúsított halála esetén haladéktalanul intézkedjenek a folyamatban lévő büntetőeljárás megszüntetésére, illetve a büntetőjogi felelősség kérdésében ne hozzanak döntést, mert az sérti a kegyeleti jogot és az ártatlanság vélelmét.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a Katonai Főügyésznek azt ajánlotta, hogy a Kaposvári Katonai Ügyészség határozatát oly módon változtassa meg, hogy az a büntetőjogi felelősség megállapítását mellőzze.

Az ajánlást a címzettek elfogadták.

 

OBH 7126/1998.

Az Alkotmány 70/A. §-a szerinti jogegyenlőség elvével, valamint az 54. § (1) bekezdésében említett emberi méltóság jogával összefüggésben visszás, ha a munkakör betöltésére kiírt pályázat olyan életkori kikötést tartalmaz, amelyet a munka jellege és természete nem indokol.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

 

OBH 7197/1998.

Nem okoz visszásságot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye, illetve az ennek részét képező tisztességes eljáráshoz való, valamint az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített emberi méltósághoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben a büntetés-végrehajtási szervek eljárása, ha a fokozott biztonsági előírások és speciális szabályok alkalmazását, az intézetben tartózkodó személyek élete, testi épsége, személyes biztonsága, az intézetben levő anyagi javak sérthetetlensége és a büntetés-végrehajtási feladatok zavartalan ellátása indokolja.

A panaszos a büntetés-végrehajtási intézetekben a szabadságvesztés büntetését töltő fiával szemben tanúsított bánásmódot, a különlegesen szigorú fogva tartást, a magánzárkában való elhelyezést sérelmezte, és indokolatlannak tartotta a látogatások fokozott biztonsági körülmények között történő engedélyezését.

A állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos fiát 1995. április 11-én fogadta be a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet 1996. május 28-án jogerős 7 év fegyházbüntetésének letöltése céljából. A panaszos fiát a befogadási bizottság az elkövetett bűncselekmény jellege, a szabadságvesztés időtartama és végrehajtási fokozata, a személyisége, előélete, egészségi és fizikai állapota figyelembevételével, a fogva tartás biztonságára való veszélyesség növekvő mértéke szerinti biztonsági csoportba (IV.) sorolta. A fiú korlátozást nehezen viselő, kezelhetetlen, szélsőséges magatartása, valamint az intézetben elkövetett fegyelemsértései miatt a különleges biztonságú körleten való elhelyezését – a Márianosztrai Fegyház és Börtön parancsnoka előterjesztésére – a Különleges Fogvatartást Megállapító Bizottság rendelte el, melyet 1997. augusztus 27-től foganatosítottak a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönben. Ezen intézet parancsnoka – a panaszos fiának ott tartózkodása alatt – 137 esetben kezdeményezett ellene különböző fegyelmi cselekmények miatt eljárást, s mint különleges biztonságú körleten elhelyezett elítélt látogatójával csak zárt fülkéből beszélhetett.

1999. június 2-án különleges biztonságú körleten történő elhelyezését a Különleges Fogvatartást Megállapító Bizottság kezdeményezése alapján megszüntették, és kivizsgálásra az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe szállították, majd – végrehajtási fokozatának megfelelő büntetés-végrehajtási intézetben – a Sopronkőhidai Fegyház és Börtönben helyezték el.

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a panaszos fiával szemben a büntetés-végrehajtási intézetekben foganatosított intézkedésekre a jogszabályok rendelkezései alapján került sor, a fogva tartás rendjét és biztonságát sértő vagy veszélyeztető cselekményeinek megelőzése, illetve megszüntetése érdekében alkalmazták a biztonsági intézkedésként, a különleges biztonságú körletre, illetve zárkába való helyezését. Az országos parancsnok által kijelölt befogadási bizottság annak indokoltságát három hónaponként felülvizsgálta, majd a későbbiekben, mivel indokai már nem álltak fenn, haladéktalanul megszüntette.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a büntetés-végrehajtási szervek mulasztást nem követtek el, a szabadságvesztés végrehajtása során csak az ítéletben és a törvényben meghatározott joghátrányokat alkalmazták, e mellett törekedtek a büntetés-végrehajtás rendjéhez szükséges fegyelem érvényesítésére, a büntetés-végrehajtási intézet biztonságát sértő vagy veszélyeztető cselekmények felszámolására, ezért eljárásuk az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, valamint az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített emberi méltósághoz való alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot nem okozott.

 

OBH 7269/1998.

Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése szerinti emberi méltósághoz való alkotmányos jogból fakadó kegyeleti joggal összefüggésben a Budapesti Rendőr-főkapitányság (a továbbiakban: BRFK) IV. kerületi Rendőrkapitánysága az eltűnt személy felkutatása érdekében végzett tevékenysége során az eljárás elhúzódásával, a nem kellő alapossággal végezett munkával, a személyleírás hiányos rögzítésével alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot idézett elő.

A panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert eltűnt unokája ügyében az eljárást lefolytató BRFK IV. Kerületi Rendőrkapitányság nem kellő alapossággal vizsgálta az ügyet, ezért megkésve került sor az eltűnt személy azonosításra.

A bejelentés alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz fűződő kegyeleti joggal összefüggő visszásság gyanúja miatt.

A panaszos unokájának eltűnése miatt édesanyja 1996. december 20-án tett bejelentést a BRFK Bűnüldözési Főosztály Család-, Gyermek- és Ifjúságvédelmi Osztályán, majd ugyanezen a napon a budapesti IV. Kerületi Rendőrkapitányságon is. A bejelentések adatai alapján a Rendőrkapitányság 144-19-825/96. ált. számon folytatta le az eljárást, amit a jogszabályban előírt 90 napos határidő letelte előtt – mivel az eljárás eredményre nem vezetett – megszüntettek.

A panaszos a beadványában azt sérelmezte, hogy a IV. Kerületi Rendőrkapitányság nem kellő alapossággal és körültekintéssel végezte munkáját, s csak a véletlennek volt köszönhető, hogy a bizonytalan állapot megszűnt, végül is az azonosítás megtörtént.

Az eltűnt személy felkutatása érdekében a Budapesti IV. kerületi Rendőrkapi­tányság széles körű kutatást folytatott. Adatgyűjtést végeztek, megkere­séseket, meghallga­tásokat foganatosítottak.

1997. január 28-án az Országos Rendőr-főkapitányság Kriminalisztikai Azonosító Szolgálata a IV. Kerületi Rendőrkapitányággal közölte, hogy a keresett személy nyilvántartásukban nem szerepel, de ígéretet tettek arra, hogy folyamatosan figyelemmel kísérik az ügyet, és az esetleges azonosítás lehetőségéről tájékoztatják őket. A Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetője által elrendelt vizsgálat ellenben megállapította, hogy ez nem történt meg.

Az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Szakmai Irányító Osztálya 1997. ápr. 14-én a IV. Kerületi Rendőrkapitányság részére további feladatokat határozott meg az eltűnt személy tartózkodási helyének megállapítása céljából. Az ügy előadójának 1997. áprilisában készített feljegyzése szerint az eltűnt személyt ismételten ellenőrizte a név nélküli (N. N.) holttestek nyilvántartásában.

1998 júniusában az eltűnt édesanyjának kezdeményezésére az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnüldözési Osztálya az addig keletkezett államigazgatási eljárás iratait felülvizsgálat céljából bekérte. Végrehajtották az N. N. holttest nyilvántartásban való tényleges ellenőrzést, melynek eredményeként megállapították, hogy az eltűnt személy azonos a Dunaszentbenedeknél 1997. ápr. 8-án a Dunából partra került N. N. holttesttel.

A BRFK vezetője által elrendelt vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az azonosítás elhúzódása az ügy előadójának nem kellő alapossággal végzett munkája, továbbá a hiányosan rögzített személyleírásra vezethető vissza. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az eltűnéskor viselt jellegzetes ruházat az N. N. holttestekkel való egyeztetéskor kellő alapul szolgálhatott volna.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetője a vizsgálat ideje alatt utasította a Budapesti IV. Kerületi Rendőrkapi­tányság vezetőjét, hogy az irányítása alatt álló állomány a jövőben nagyobb szakszerűséggel és gondossággal végezze az ilyen irányú feladatait. Megállapította, hogy a mulasztást elkövető személy fegyelmi felelősségre vonására elévülés miatt nincs lehetőség.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a Budapesti IV. Kerületi Rendőrkapi­tányság az eltűnt személy felkutatása érdekében folytatott államigazgatási eljárás során mulasztásával az Alkotmány 54. § (1) bekezdése szerinti emberi méltósághoz való alkotmányos jogból fakadó kegyeleti joggal összefüggésben visszásságot okozott, aminek a jövőbeni elkerülése érdekében a Budapesti Rendőr-főkapitány időközben intézke­dett, ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlást nem tett.

 

OBH 7284/1998.

I. A gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is figyelemmel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha az időseket ápoló-gondozó otthonban a műszakonként vezetni szükséges dátumozott eseménynapló nem sorszámozott. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot a házirend jogszabályoknak megfelelő jól látható helyen történő kifüggesztésének elmulasztása, valamint az intézmény érdekképviseleti fóruma működésének hiánya is. Az intézet házirendjében szabályozni szükséges egyes tárgykörök felvételének elmulasztása a jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvének megsértésén túl sérti a gondozottak szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos jogát is.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített, a tulajdonhoz fűződő jogot sérti az időseket ápoló-gondozó otthon akkor, ha a gondozottnak az erre vonatkozó meghatalmazása nélkül kezeli a költőpénzét.

III. Az időseket ápoló-gondozó otthon mellékhelyiségei burkolatának nagyfokú, balesetveszélyes sérülései, a folyamatos fűtés és melegvíz-szolgáltatás hiánya, az intézmény elkerítésének hiányosságai – összefüggésben a portaszolgálat vagy más ellenőrző rendszer kialakításának elmulasztásával – visszásságot idéznek elő a gondozottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Ugyancsak e joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézetben nem alakítanak ki megfelelő orvosi szobát és egészségügyi elkülönítőt, vagy a mozgáskorlátozottak közlekedését segíteni hívatott rámpa kialakítása balesetveszélyes. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézet emeleti szennyesledobójának ajtaja nem zárható. A jogszabályban minimálisan előírt orvosi jelenlét, a tisztálkodáshoz szükséges anyagok ellátási hiányosságai e jog sérelmén túl sértik az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát.

IV. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot az, ha az időseket ápoló-gondozó otthon mellékhelyiségeiben a zuhanyzótálcákat, a kádakat, a WC-kagylókat egymástól nem választják el, illetve ha a WC-ajtók vagy a WC-helyiség ablakait takaró függöny hiányából fakadóan az intimitás alapvető feltételei sem adottak. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot az, ha az intézményben az étkezések alkalmával nem adnak szalvétát a gondozottaknak.

V. Az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében rögzített szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő jogot sérti, ha az időseket ápoló-gondozó otthon büntetésből kimenőmegvonást alkalmaz, vagy eseti orvosi szakvélemény nélkül rendelkezik a kimenő megvonásáról.

VI. A gondozottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát sérti, ha az időseket ápoló-gondozó otthon nem teszi félre az ebédjét annak, aki rendszeresen kijár az intézetből. Ugyanezen jogot sérti meg az intézet, ha a gondozottakat a jogszabályi kötelezés ellenre nem látja el az előírt mennyiségű ruházati cikkel.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

 

OBH 287/1999.

I. Megállapítható a megalázó bánásmód (Alk. 54. § (2) bek.) tilalmának sérelme, ha az őrizetbe vett rendőrtisztet – kifejezett kérése ellenére – egyenruhában, más ügyben fogvatartottak közé helyezik a rendőrségi fogdában.

II. A panaszos két órát meghaladó időtartamú, a fejére húzott, szemnyílás nélküli csuklyában, hátrabilincselt kézzel tartása alkalmas az Alkotmányban (Alk. 54. § (2) bek.), a nemzetközi egyezményekben és a rendőrségről szóló törvényben is tilalmazott kínzás és embertelen, megalázó bánásmód miatt az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság megállapítására, továbbá megállapítható a jogállamiság és annak nélkülözhetetlen elemét képező jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.) sérelme is.

A rendőrtiszt panaszost bűncselekmény gyanúja miatt őrizetbe vették. A kihallgatását végző ügyészt kérte, hogy a lakásáról az ott házkutatást tartó kollégái hozzanak be számára civil ruhát és tisztálkodási eszközöket. Kérését az előadó nem teljesítette, egyenruhában helyezték el a BRFK Gyorskocsi utcai fogdájában, más bűncselekmények miatt fogvatartottak közé.

1998. május végén a panaszost kihallgatásra átszállították a BRFK Teve utcai objektumába. A panaszos kezeit a zárkája előtti folyosón hátrabilincselték és a fejére egy szemnyílás nélküli csuklyát húztak. Az átszállítás során a fejét a két lába közé kellett hajtania. A BRFK-n, egy irodahelyiségben két órán keresztül ebben a testhelyzetben volt, amikor átvezették a felismertető szobába és levették a fejéről a csuklyát. Felismertetésre nem került sor. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el, és tájékoztatást kért a legfőbb ügyésztől és az országos rendőrfőkapitánytól.

Megállapította, hogy a rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet nem tartalmaz olyan elkülönítési előírást, amely a fegyveres erők vagy fegyveres testületek – egyenruhás vagy polgári ruhás – hivatásos állományú tagjainak esetében az általános rendelkezésektől eltérne. Az átkísérésre a rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet 34. § (1) bekezdése szerint a Rendőrség Szolgálati Szabályzata 82. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni. A csuklya nem szerepel a rendőrségi törvényben felsorolt kényszerítő eszközök között és alkalmazásának szabályai sincsenek megállapítva.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlotta a legfőbb ügyésznek, hogy hívja fel az ügyészségi nyomozó hivatalok vezetőinek figyelmét a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzésére létrehozott Európai Bizottság ügyészségre vonatkozó ajánlásainak végrehajtása tárgyában kiadott 2/1995. (ÜK. 11.) LÜ h. körlevél rendelkezéseire,

ajánlotta a belügyminiszternek, hogy az egyenruha és a rendfokozat tekintélyének megóvása érdekében, a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 49. § (1) bekezdésével összhangban intézkedjék a rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet olyan módosítására, amely kizárja, hogy hivatásos állományú személyeket egyenruhában helyezzenek el rendőrségi fogdában,

ajánlotta az országos rendőrfőkapitánynak, hogy intézkedjék a szemnyílás nélküli csuklya – mint tör- vényben nem szabályozott eszköz – használatának megtiltására.

Az országos rendőrfőkapitány az ajánlást elfogadta, a csuklya használatát megtiltotta. A belügyminiszter ugyancsak elfogadta az ajánlást, a rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet módosítására vonatkozó rendelettervezet elkészült. A legfőbb ügyész helyettese szerint a panaszos egyenruhában történő fogdába helyezése nem tekinthető megalázó bánásmódnak, emellett azonban a jogszabály módosítására irányuló ajánlással egyetértett.

 

OBH 462/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében és az 54. § (1) bekezdésében deklarált jogbiztonsághoz való, illetőleg az emberi méltósághoz való joggal összefüggő visszásságot okoz, ha a holttest kiadásának szabályait a kórház szervezeti és működési szabályzatában nem rögzítik, és ennek következtében a holttestet a temetkezési vállalkozó írásos megbízás nélkül is elszállíthatja a kórházból.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

 

OBH 540/1999.

1. Az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében kinyilvánított személyi szabadsághoz és személyi biztonsághoz fűződő joggal öszefüggésben alkotmányos visszáságot okoz, ha a büntetőeljárási törvényben szabályozott magatartás megjelölésére a jogalkotó egy másik törvényben új fogalmat vezet be, továbbá ha a törvényalkotó személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedést úgy iktat törvénybe, hogy annak helye határozatlan, illetve meghatározhatatlan, és nem írja elő végrehajtásának módját sem, valamint ha a személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedés alkalmazásához hiányoznak a jogszabályban biztosított garanciák.

2. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott emberi méltósághoz, az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében rögzített személyi biztonsághoz, az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében deklarált jóhírnévhez és magántitok védelméhez való jog közvetlen veszélyét rejti magában, ha a törvényalkotó egy újonnan létrejött nyomozó hatóság köztisztviselői jogállású tagjai részére a rendőrségnek biztosított bírói engedélyhez nem kötött információgyűjtést változtatás nélkül biztosítja.

3. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott emberi méltósághoz, az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében rögzített személyi biztonsághoz, valamint az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében deklarált jóhírnévhez való jog – figyelemmel az állampolgárok jogos érdekeire is – sérelmének közvetlen veszélyét hordozza magában, ha a pénzügyminiszter az alárendeltségében működő nyomozó hatóság intézkedé­seinek, a kényszerítő eszközök általuk történt alkalmazásának részletes eljárási, valamint a nyomozó hatóság tagjának magatartási szabályait nem határozza meg rendeletben.

4. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz és a panaszhoz fűződő alkotmányos emberi jogokkal kapcsolatos visszásság közvetlen veszélyét rejti magában, ha a törvényalkotó nem ad egyértelmű választ arra, hogy hogyan alakul az állampolgár jogorvoslati joga, ha a nyomozó hatóság tagja által alkalmazható kényszerítő eszköz használatát sérelmesnek tartja.

Teljes szöveg: 3.7. alfejezetben.

 

OBH 750/1999.

I. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált élethez való jog az állam részéről nem csupán e jog megsértésétől való tartózkodás kötelezettségét jelenti, hanem azt is, hogy e jog biztosítását, az emberi élet védelmét az adott társadalmi közegben tevékenyen is elő kell mozdítania. Ennek elmulasztása alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz.

II. Az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében rögzített gyermeki jogokkal összefüggésben a gyermek védelme és a róla való gondoskodás nemcsak a család alkotmányos kötelessége, hanem az államé, a társadalomé is. Amennyiben a gyermeknek nincs vagy a szülői kötelességeket nem teljesítő szülője van, akkor helyettük az államnak kell helytállnia. A hatóságok részéről való közvetlen helytállás elmulasztása visszásságot okoz.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból indított vizsgálatot a Népszava 1999. február 10-i számában “Kisfiú halála a kecskeólban” címmel megjelent újságcikk nyomán, melyből arról értesült, hogy Kázsmárkon ellátatlanság miatt meghalt egy kétéves kisfiú. A család Kázsmárkon rendkívül primitív és szegényes környezetben, egy ingatlan 16 m2-es melléképületében él. A főépületben a nagyszülők laknak. A család jövedelme az apa rendszeres szociális járadékából, a gyermekgondozási segélyből, a családi pótlékból, valamint az önkormányzat által folyósított gyermekvédelmi támogatásból áll. A szülők élettársi kapcsolatából négy gyermek született. Élet- és lakókörülményeit folyamatosan figyelemmel kísérte a gyámhatósági jogkört gyakorló jegyző, a védőnő, a háziorvos, később 1998-tól a gyermekjóléti szolgálat. A védőnő családlátogatásainak alkalmával intézkedésre okot adó körülményt nem észlelt, még az 1998. június 8-án a gyermekjóléti szolgálat részére készített feljegyzés sem utalt súlyos veszélyhelyzetre. A megyei gyámhivatal környezettanulmánya megállapította, hogy a melléképület lakhatásra alkalmas lenne, ha azt tisztán és rendben tartanák a szülők. Súlyos hiányosságként rögzítették, hogy az ablaküveg, valamint az ajtó ablaka hiányzott, az üveget deszka és nylon pótolta. A gyermekek (az anya kórházi szülése miatt) a nagyszülőknél tartózkodtak, amikor 1999. február 5-én este a nagyszülő hívta az ügyeletes orvost, aki kiérkezésének időpontjában a kisebbik fiút ellátni már nem tudta, mert a fiú meghalt. Halálát ellátatlanság, alultápláltság, kiszáradás okozta. A történtek után a gyámhatóság a három gyermek közül kettőt ideiglenesen intézetbe utalt, egyet pedig az apai nagyszülőknél helyezett el. Az ideiglenes elhelyezést időközben átmeneti nevelésbe vételre változtatta a szikszói gyámhivatal, mivel a szülők magatartása, életkörülményei az eltelt idő alatt semmit nem változtak.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy sem a gyermekjóléti szolgálat, sem a védőnő nem mérte fel megfelelően a gyermekek veszélyeztetettségének fokát. Tekintettel arra, hogy a sorozatos környezettanulmányok során semmiféle pozitív változást nem tapasztaltak a családban, indokolt lett volna a gyermekek védelembe vételének kezdeményezése. Megállapította továbbá, a gyermekjóléti szolgálat esetmegbeszéléseket nem tartott. Az információáramlás ugyan működött az érintett szervek és személyek között, de ez nem eredményezett hatékony intézkedéseket a konkrét esetekben.

A gyermekjóléti szolgálat feladatainak ellátásáról az önkormányzat nem gondoskodott. A családgondozó ennek következtében szakmai segítséget munkájához nem kaphatott. Az évi egy-két szakmai továbbképzés a jó színvonalú szakmai munkához nem elegendő. Megállapította, hogy az állam képviseletében eljáró szervek és személyek nem teljes mértékben álltak helyt a gyermekeiket nem megfelelően gondozó szülök helyett. Ez a mulasztás odavezetett, hogy az életben maradt gyermekek gyermeki jogai, az elhunyt kisfiúnak pedig ezen túl az élethez való joga is sérült. A gyermekek Alkotmányban biztosított gyermeki jogai a hatóságok mulasztásának következtében olyan mértékű korlátozást szenvedtek, amely alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okozott. Kázsmárk Önkormányzata a gyermekvédelmi törvény előírásainak megfelelően 1998. január 1-jétől létrehozta és működtette a gyermekjóléti szolgálatot. A rendelkezésre álló adatok és a bekövetkezett tragédia azonban azt támasztják alá, hogy a három községre egy családgondozó nem volt elegendő. Ezt a társult önkormányzatok is jól érzékelték és a gyermekjóléti szolgáltatás létszámának növelésével igyekeztek kiküszöbölni a hibát.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az ügyben a következő kezdeményezéssel és ajánlással élt: 1. Felkérte Kázsmárk Község Önkormányzatának Képviselő-testületét mint a gyermekjóléti szolgálat fenntartóját, hogy a gyermekjóléti szolgálat működéséhez szükséges valamennyi feltételt biztosítsa, folyamatosan kísérje figyelemmel, hogy a családgondozók létszáma elegendő-e a feladatok ellátásához. A gyermekjóléti szolgálat éves beszámolójának elfogadása ne csak formális legyen, éljenek a fenntartó jogával és esetleges elvárásaikat is fogalmazzák meg. Mivel a gyermekjóléti szolgálat várhatóan októbertől intézményi formában fog működni, a gyermekjóléti szolgálat vezetőjének adjanak meg minden segítséget ahhoz, hogy a családgondozók rendszeres továbbképzését és szakmai tapasztalatcseréjét meg tudja szervezni. 2. Felkérte a körjegyzőt, hogy a gyermekjóléti szolgálattal szorosabb kapcsolatot tartson fenn, és a védelembe vételt a jövőben, amennyiben annak jogszabályi feltételei fennállnak, mindig alkalmazza. 3. Felkérte a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Gyámhivatal vezetőjét, hogy a társulás alapján működő gyermekjóléti szolgálat ellenőrzését végezze el. A vizsgálat tapasztalatai alapján tegyen javaslatokat a magasabb színvonalú szakmai munka elérése érdekében.

A kezdeményezéssel és ajánlással minden érintett egyetértett, a szükséges intézkedéseket megtették.

OBH 754/1999.

I. Nem állapítható meg alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság, ha az egészségügyi intézmény a beteg kezelését, diagnosztizálását az egészségügyi törvényben előírtak és az orvos-szakma szabályai szerint végzi, de a beteg ennek ellenére meghal.

II. Nem okoz alkotmányos visszásságot, ha a folyamatban levő műtéti beavatkozás során nem kérik ki az orvosok a beteg vagy hozzátartozója véleményét a műtét kiterjesztésével kapcsolatban, feltéve hogy a jogszabály ezt nem teszi kötelezővé.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

 

OBH 1042/1999.

I. A kényszergyógykezeltek és az ideiglenes kényszergyógykezelés alatt állók jogaival összefüggésben az egészségügyről szóló törvény betegjogokra vonatkozó rendelkezéseitől való eltérés lehetőségének rendeleti szintű, sőt hatályon kívül helyezett jogszabályra hivatkozó miniszteri utasításban történő szabályozása sérti a jogállamiság és annak lényegi elemét képező jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.) alkotmányos követelményét.

II. Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe beutaltak teljes körére vonatkozó telefonhasználati tilalom korlátlan ideig történő fenntartása – megfelelő szintű szabályozás hiányában – sérti a betegek, beutaltak és hozzátartozóik kapcsolattartáshoz való jogát, a levelezésük ellenőrzése a magántitokhoz való jogot (Alk. 59. § (1) bek.) és ezen keresztül az emberi méltósághoz való jogaikat is (Alk. 54. § (1) bek.).

III. Az ideiglenes kényszergyógykezelés alatt álló beteg szabad mozgásában való tartós korlátozás, a kapcsolattartástól való eltiltás – ha ezt lényegében fegyelmező eszközként, a feltétlenül szükséges mértéket meghaladóan alkalmazzák – sérti a betegnek az emberi méltósághoz (Alk. 54. § (1) bek.) és a kapcsolattartáshoz fűződő jogait, illetve a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát (Alk. 70/D. § (1) bek.), ezáltal visszásságot okoz. A korlátozások elrendeléséről való értesítés elmulasztása az egészségügyről szóló törvény rendelkezéseinek sérelmével összefüggésben sérti a jogállamiság és ennek lényegi elemét képező jogbiztonság alkotmányos követelményét.

IV. Az ideiglenes kényszergyógykezelés alatt álló beteg polgári vagy büntető ügyben tartandó tárgyalásra előállításáról – a beutalt elmeállapota alapján, külső kontroll és jogorvoslati lehetőség nélkül – az igazgató főorvos dönt, és erről értesíti a bíróságot. Emiatt fennáll a veszélye annak, hogy sérelmet szenved a beteg alkotmányos joga a bírói meghallgatáshoz (Alk. 57. § (1)bek.).

A panaszos védőügyvéd azért fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert a védencét, R. A.-t – akinek a bíróság ideiglenes kényszergyógykezelését rendelte el – az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI) bezárva tartják, hozzátartozóit nem értesítették arról, hogy leányuk öngyilkossági kísérletet követett el. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa helyszíni vizsgálatot rendelt el. A vizsgálatban az OBH három munkatársa – egyikük pszichiáter – vett részt.

A vizsgálat megállapította, hogy az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet működéséről szóló 106/1980. (IK 4.) IM utasítás több, a betegek jogait érintő rendelkezése a csaknem teljes egészében hatályon kívül helyezett, kiüresedett 8/1979 (VI. 30.) IM rendelet (Büntetés-végrehajtási Szabályzat) szabályaira hivatkozik.

A betegek nem telefonálhatnak az Intézetből, a beérkező leveleket szúrópróbaszerűen, felbontással ellenőrzik. A kimenő leveleket az ellenőrzés érdekében lezáratlanul kell leadni, hasonló jellegű ellenőrzés érdekében.

R. A.-val szemben – lényegében fegyelmező eszközként – ismétlődően sor került hosszabb ideig tartó korlátozásokra, amikor a többiektől elkülönítve, zárt szobában tartották és hozzátartozói sem látogathatták. R. A. magatartása miatt bírósági tárgyalásán sem jelenhetett meg. Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet működéséről szóló 106/1980. (IK 4.) IM utasítás 36. § (1) bekezdése szerint, ha a bíróság a beutaltnak polgári vagy büntető ügyben tartandó tárgyalásra előállítása iránt az IMEI-t írásban megkeresi, az előállításról – a beutalt elmeállapota alapján – az igazgató főorvos dönt, és erről értesíti a bíróságot.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlotta az egészségügyi miniszternek, hogy szakfelügyeleti jogkörében vizsgálja meg, hogy az IMEI-ben alkalmazott korlátozások gyakorlata megfelel-e az egészségügyről szóló törvényben meghatározott betegjogoknak, illetve a terápiás céloknak, és tegye meg az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket. Az egészségügyi miniszter az ajánlást elfogadta.

Javasolta az igazságügy-miniszternek, hogy a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet kényszergyógykezelésre vonatkozó rendelkezéseinek kiegészítésével gondoskodjék a betegjogok érvényesítéséről, különös tekintettel a betegek (és a hozzátartozók) kapcsolattartási jogára, amelyet a korlátozások – megfelelő feltételek biztosítása esetén – nem érinthetnek, illetve intézkedjék a jogbiztonságot sértő megszüntetésére. Az ajánlást az igazságügy-miniszter – annak lényegét tekintve – elfogadta. Egyetértett azzal, hogy szükséges a 106/1980. (IK. 4.) IM utasítás jogszabályi formában történő kiadása, figyelemmel az Eütv. 188. §-ának a) pontjára. Egyetértett azzal is, hogy szükséges az Eütv. hatálya alá tartozó (beteg) fogvatartottak jogainak törvényi szintű szabályozása, amely a megalkotandó új büntetés-végrehajtási törvényben rendezhető véglegesen.

Ajánlotta a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának, hogy intézkedjék az IMEI-ben elhelyezett ideiglenes kényszergyógykezeltekkel és kényszergyógykezeltekkel kapcsolatban elrendelt korlátozások esetében az Eütv. 194. § (1) bekezdésében előírt értesítések végrehajtásáról. Az értesítési kötelezettség – a családi kapcsolatok megőrzése érdekében, a kapcsolattartó hozzátartozó tekintetében – terjedjen ki a beteg egészségi állapotában bekövetkezett jelentősebb, kedvezőtlen változásokra, öngyilkossági kísérletre, rendkívüli eseményre is. A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka az ajánlást elfogadta, intézkedett az értesítési kötelezettség maradéktalan teljesítéséről.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az IMEI-ben elhelyezett ideiglenes kényszergyógykezeltek és kényszergyógykezeltek bíróság elé állításával kapcsolatban ajánlotta, hogy a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka intézkedjék, hogy az IMEI-ben elhelyezett ideiglenes kényszergyógykezeltek és kényszergyógykezeltek bíróság elé állítása a hatályos jogszabályok szerint történjék. Az országos parancsnok észrevétele alapján ezt az ajánlást úgy módosította, hogy az IMEI vezetőjének a kényszergyógykezeltek és ideiglenes kényszergyógykezeltek bíróság elé állítása mellőzésére vonatkozó döntéseinek megalapozottságát az országos parancsnokság egészségügyi szolgálata útján rendszeresen ellenőriztesse. A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka az ajánlást elfogadta.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlotta az IMEl parancsnokának, hogy gondoskodjék az ideiglenes kényszergyógykezeltek és kényszergyógykezeltek által használható nyilvános telefonállomás felszereltetéséről. Az Intézet megbízott vezetője az ajánlást nem fogadta el. Az ismételten megfontolásra javasolt ajánlást az Intézet újonnan kinevezett igazgató főorvosa elfogadta.

 

OBH 1180/1999.

Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a pedagógus – mint a közoktatási intézmény alkalmazottja – a testi épséghez és az emberi méltósághoz való joggal összefüggésben, amikor testi fenyítést alkalmaz a gondjaira bízott diákokkal szemben.

A szigetmonostori általános iskola szülői és tanulói közössége nevében egy panaszos névtelenségét megtartva, egy az általános iskolában történt bántalmazás kivizsgálását kérte az állampolgári jogok biztosától, félve attól, hogy a helyi képviselőtestület összetétele, illetve az iskola igazgatójával szembeni elfogultsága miatt az érintett szülő által a képviselőtestülettől kért vizsgálattól az ügy megnyugtató lezárása nem várható. Az igazgató maga is elismerte a bántalmazások tényét. Szigetmonostor község jegyzője által adott tájékoztatás szerint az országgyűlési biztoshoz intézett panaszok tartalma a településen közismert, sokan tudják, hogy az igazgató rendszeresen testi fenyítést alkalmaz. A jegyző által adott tájékoztatás szerint az iskola igazgatója ellen az egyik bántalmazás miatt a képviselő-testület fegyelmi eljárást folytatott. A képviselő-testület fegyelmi büntetésként megrovásban részesítette az igazgatót. A képviselő-testület kilenc tagja közül négy pedagógus, mindannyian a szigetmonostori általános iskola alkalmazottai, akikkel szemben a munkáltatói jogokat az igazgató gyakorolja. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, az általa folytatott vizsgálat szempontjából az igazgató tettének indokai irrelevánsak, hiszen a közoktatási törvény és az Alkotmány rendelkezései értelmében nincs olyan – az iskolai oktatás, nevelés során felmerülő – ok, amely feljogosítaná a pedagógust a testi fenyítés alkalmazására. A közoktatási törvényhez fűzött miniszteri indoklás szerint a tanulókat megillető legfontosabb jogok felsorolása garanciális jellegű a tanuló számára, mert azok érvényesüléséért az iskola minden alkalmazottja felelős. A tanuló a törvényben meghatározott jogainak megsértése esetén a törvényben meghatározott eljárás szerint védelmet kérhet. A gyermekvédelmi törvény pedig a gyermekek jogainak logikus és szükségszerű ellenpontjaként kifejezetten leszögezi, hogy a gyermeki jogok védelme minden olyan természetes és jogi személy kötelessége, aki a gyermek nevelésével, oktatásával, ellátásával, ügyeinek intézésével foglalkozik. Az általános helyettes megállapította, hogy a jelenleg és a jövőben is fennáll annak a veszélye, hogy az iskola tanulóinak bármelyike az igazgató agresszivitásának áldozatává válhat.

Az általános helyettes megállapította, hogy alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a pedagógus – mint a közoktatási intézmény alkalmazottja – a testi épséghez és az emberi méltósághoz való joggal összefüggésben, amikor testi fenyítést alkalmaz a gondjaira bízott diákokkal szemben.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a képviselő-testület fegyelmi jogkörben gyakorolt tevékenységét – mint a munkáltatói jogkör gyakorlásának részét – nem vizsgálhatja. A képviselőtestület egyedi panaszok kezelésével kapcsolatban folytatott eljárása azonban veszélyeztető jelleget hordozott, hiszen az iskolában tapasztalt egyedi ügyekből kirajzolódó tendenciát nem értékelte.

Az általános helyettes felkérte Szigetmonostor polgármesterét, hogy kezdeményezze képviselő-testület előtt fegyelmi eljárás lefolytatását a vizsgálat által feltárt két bántalmazás ügyében. Felkérte a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét, hogy tekintettel a szigetmonostori képviselő-testületben tapasztalható nyilvánvaló összeférhetetlenségre, jelölje ki a fegyelmi tanács tagjait. A közigazgatási hivatal vezetője a kezdeményezést nem fogadta el, az általános helyettes azt visszavonta, ugyanakkor kiegészítő jelentésben új ajánlásokat tett. Figyelemmel egy korábban tett ajánlás elfogadása nyomán megszületett és az önkormányzati képviselő-testület munkáját befolyásoló összeférhetetlenséget szabályozó törvényjavaslatra, az általános helyettes felkérte a belügyminisztert, hogy a jogalkotási folyamat aktuális helyzetétől függően fontolja meg törvényjavaslat, illetve az elfogadott törvény vizsgálati megállapítások között kifejtett probléma megoldását célzó módosításának kezdeményezését. Az általános helyettes felkérte az oktatási minisztert, hogy a közoktatási törvény alapján indítson szakmai ellenőrzést a szigetmonostori általános iskolában és tájékoztassa az ellenőrzés eredményéről. A belügyminiszter nem tartotta szükségesnek a vizsgálat szempontjából releváns összeférhetetlenség külön szabályozását, az oktatási miniszter azonban elfogadta az ajánlást és szakmai ellenőrzést kezdeményezett az érintett iskolában. Az ellenőrzés eredménye a beszámoló elkészülésének időpontjában még nem ismert.

 

OBH 1485/1999.

Nem okoz visszásságot az Alkotmányban rögzített emberi méltósághoz való joggal (54. § (1) bek.), az esélyegyenlőség elősegítése követelményével (70/A. § (3) bek.) és a szociális biztonsághoz való joggal (70/E. § (1) bek.) összefüggésben, ha a fogyatékos emberek lakóotthonokban való elhelyezésével kapcsolatban az állampolgárok népszavazás keretében véleményt nyilvánítanak a települési önkormányzat képviselő-testülete állásfoglalásának kialakításához, mivel hogy ez a lakóotthon létesítéséről döntő megyei önkormányzati testületre nem kötelező.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

 

OBH 1550/1999.

1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból származó jogbiztonság elvével – különös tekintettel a rendőri intézkedés alá vont személy érdekeire –, valamint az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében deklarált személyi szabadsághoz és személyi biztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a rendőrség hivatásos állományú tagja a szolgálati személygépkocsihoz – személyi adatok ellenőrzése céljából – történő kísérést feltartóztatás helyett előállításként foganatosítja.

2. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelményével kapcsolatban visszásság keletkezik, ha a rendőrhatóság illetékes parancsnoka nem vizsgálja ki minden esetben a személyes szabadság korlátozásának, a kényszerítő eszköz alkalmazásának jogszerűségét, továbbá ha nem minden előállításról készült jelentés tartalmazza a személyi szabadság korlátozása megszűnésének időpontját. Ez utóbbi magában rejti az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében biztosított szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jog sérelmének közvetlen veszélyét, a sérelem megvalósulása esetén pedig az Alkotmány 55. § (3) bekezdése értelmében kártérítés jár.

3. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz, ha az állampolgárt igazoltató rendőr az igazoltató lapot hiányosan tölti ki, továbbá ha az előállított személyt kihallgató nyomozó hatóság tagja nem készít jegyzőkönyvet a kihallgatásról.

4. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 54. § (2) bekezdésében deklarált embertelen, megalázó bánásmód tilalmával kapcsolatban visszásságot okoz, ha a rendőrség hivatásos állományú tagja a szolgálati gépkocsi csomagtartójában szállítja előállításra az elfogott személyt.

5. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében az ember alapvető jogainak tiszteletben tartásával összefüggő állami kötelezettséggel kapcsolatban visszásság közvetlen veszélyét rejti magában, ha a hivatásos állomány tagjával szemben hozott fegyelmi határozat jogereje és végrehajthatósága jogértelmezési problémát okoz.

Teljes szöveg: 3.7. alfejezetben.

 

OBH 1925/1999.

Az elhunyt személy kilenc hónapon át tartó (a vizsgálat lezárásakor egy éven túl) temetetlen állapota súlyosan sérti a hozzátartozók kegyeleti jogát és ezen keresztül az Alkotmányban 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz való jogot.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból rendelt el vizsgálatot, mivel egy elhunyt csecsemő eltemetésére nem került sor. A mintegy kilenc hónap idő alatt a holttestet az Igazságügyi Orvostani Intézet tetemtárolójában tartották.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a vizsgált ügyben a temetőkről és a temetkezési tevékenységről szóló két tárca együttes rendeletének szabályait a ügyben érintett intézmények nem értelmezték helyesen. A vizsgálat megállapította, hogy a csecsemő kilenc hónapon át tartó (a vizsgálat lezárásakor egy éven túl) temetetlen állapota súlyosan sérti a hozzátartozók kegyeleti jogát és ezen keresztül az Alkotmányban garantált emberi méltósághoz való jogot. A köztemetés elrendeléséhez szükséges feltételek megvoltak, intézkedés mégsem született. A hozzátartozó hónapokig nem jelentkezett, tehát a boncolás után a rendeletben előírt határidők eltelte után az intézetnek, valamint a klinikának intézkedni kellett volna a hozzátartozó nyilatkozatának beszerzésére, majd a nyilatkozat beszerzését követően – amennyiben az eltemettetést a hozzátartozó nem tudja vállalni – kezdeményezni kellett volna a köztemetést. Az 1999. október 1-jétől hatályos új temetkezési törvény és az ennek kapcsán kiadott kormányrendelet szigorú előírást tartalmaz arra az esetre, ha a hozzátartozók nem intézkednek. Az új törvény szellemében az önkormányzatoknak közegészségügyi és szociális szempontból egyaránt vannak feladatai. Az országgyűlési biztos arra is rámutatott, hogy az adott ügyben az emberi méltósággal, a hozzátartozók kegyeleti jogával összefüggésben keletkezett visszásság a vizsgálat lezárásakor is fennállott, mivel az elhunyt temetése még ekkor sem került sor.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a következő kezdeményezésekkel élt: 1. Felkérte a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatóját, vizsgálja meg, hogy az intézet munkatársai közül kit terhel a felelősség a hozzátartozói nyilatkozat beszerzése és a köztemetés elmaradása miatt, majd a körülmények értékelését követően tegye meg a szükséges munkáltatói intézkedéseket. 2. Felkérte a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatóját, vizsgálja meg, hogy a halottvizsgálati bizonyítvány kézhezvételét követően (Igazságügyi Orvostan Intézettől) a klinika munkatársai közül kit terhel a felelősség a hozzátartozói nyilatkozat beszerzése és a köztemetés elmaradása miatt, majd a körülmények értékelését követően tegye meg a szükséges munkáltatói intézkedéseket. 3. Végezetül felkérte a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatóját, hogy írásban keresse meg az elhalálozás helye szerinti Budapest Főváros VIII. kerületi Önkormányzat jegyzőjét és hivatalosan közölje azt a tényt, hogy a hozzátartozó a temetést nem vállalja, az eltemettetésre nem képes, kérje intézkedésüket. Az érintettek a kezdeményezéseket egy kivétellel elfogadták. Az 1. pontban megfogalmazott kezdeményezésre az a válasz érkezett, hogy az egy éven túli temetetlen állapot miatt az Igazságügyi Orvostani Intézet munkatársai közül senkit nem terhel felelősség. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ezt követően kezdeményezését ajánlásként fenntartva az egészségügyi miniszterhez fordult, és felkérte, hatáskörében vizsgálja meg a jelentésben foglalt ügyet, és tekintse át a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézet Igazgatójának válaszát, majd ennek alapján közölje álláspontját a kialakult helyzetért való felelősség kérdésében. A sürgetésre érkezett válaszában a miniszter kifejtette, hogy a Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatóját nem terheli felelősség, és rámutatott arra, hogy tárolási gondok miatt a Patológiai Intézetből került ide a holttest. A hasonló esetek elkerülése érdekében a miniszter az egyetem rektorát szabályzat kiadására hívta fel. A válasz a felelősség megállapítása érdekében megadta a vizsgálat további irányát, tehát a Patológiai Intézet mulasztásának vizsgálatát.

 

OBH 1931/1999.

1. Több személy egyidejű meghallgatása a hatósági eljárásban az Alkotmány 54. § (1) bekezdése szerinti emberi méltósághoz való alkotmányos joggal összefüggésben eredményez visszásságot.

2. Az egészségügyi elkülönítő hiánya a külföldieknek, illetve az őrszemélyzetnek az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogával összefüggésben okoz visszásságot.

3. A közösségi szálláson tartózkodó külföldiek tisztálkodó szerekkel, illetve eszközökkel történő rendszeres ellátásra vonatkozó szabályok hiánya az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésébe foglalt legmagasabb színtű testi és lelki egészséghez való alkotmányos joggval összefüggésben okoz visszásságot.

4. A külföldiek vallásuknak előírásaitól eltérő élelmezése az Alkotmány 60. § (2) bekezdésében biztosított, a vallás szabad gyakorlásához fűződő joggal összefüggésben eredményez visszásságot.

5. A kulturált étkeztetéshez szükséges berendezés, illetve az ehhez szükséges eszközök megfelelő tisztítási lehetőségének hiánya az Alkotmány 54. § (4) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz, továbbá az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített legmagasabb színtű testi és lelki egészséghez való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot.

6. A külföldiek személyes holmijának tárolására alkalmas zárható szekrények hiánya az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben valósít meg alkotmányos visszásságot.

7. A külföldiek ruházatának tisztántartásához szükséges felszerelés hiánya az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben eredményez alkotmányos visszásságot.

8. A közösségi szálláson tartózkodás maximális időtartamára vonatkozó törvényi szabályozás hiánya az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerinti alapjogok védelméhez való joggal összefüggésben eredményez visszásságot.

9. A pszichés megbetegedésben szenvedő külföldinek a közösségi szálláson gyógykezelés nélkül történő elhelyezése az Alkotmány 70/D. §-ban biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot.

10. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog érvényesülését veszélyezteti, hogy jogszabály nem rendelkezik arról, hogy a közösségi szálláson élő külföldiek milyen időtartamban jogosultak szabad levegőn tartózkodni.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

 

OBH 2260/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével, az ifjúság létbiztonságához való jogával (Alk. 16. §) és az emberi méltóság (Alk. 54. § (1) bek.) sérelmével összefüggésben visszásságot okoz a gyámhatóság olyan eljárása, melynek során az örökbefogadók egyoldalú kérelme alapján, az ítélőképessége birtokában levő gyermek tudomása nélkül az örökbefogadását felbontja, és ezzel egyidejűleg a kiskorú más néven való anyakönyvezését rendeli el.

Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében megfogalmazott lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal, valamint 67. § (1) bekezdésében meghatározott joggal – mely szerint minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges – összefüggésben visszásságot okoz, ha a gyermek nem részesül egészségi állapotának megfelelő ellátásban.

A jogorvoslathoz való jog [Alk. 57. § (5) bek.] és a panaszhoz való jog [Alk. 64. §] vonatkozásában keletkezik alkotmányos visszásság, ha a kiskorú törvényes képviselője nem látja el feladatát, és a gyámhatóság nem rendel a gyermek részére gyámot.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot az, hogy az intézetben nevelkedő gyermek az őt megillető családi pótlékhoz a gyámhatóság mulasztása miatt nem jut hozzá.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 2394/1999.

1. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jogot közvetlenül veszélyezteti, ha egy közösségi szálláson a hűtőszekrényt nem lehet olyan biztonságosan lezárni, hogy az ott elhelyezett élelmiszert csak az a személy vegye ki, aki annak tulajdonosa.

2. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez és az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott emberi méltósághoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz, ha egy közösségi szálláson a lakótérben nincs öltözőszekrény és beteg-elkülönítő helyiség, külön a nők és külön a férfiak részére tisztálkodási helyiség, továbbá ha a hálókörlet zsúfolt, az épület természetes szellőzési lehetősége korlátozott, végül, amennyiben az étkezési lehetőséget hálókörletben, az edények tisztántartásának lehetőségét pedig a tisztálkodásra használt mosdóban biztosítják.

3. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az Alkotmány 18. §-ában biztosított egészséges környezethez való joggal kapcsolatban alkotmányos visszásság keletkezik, ha a közösségi szálláson a csapok elhasználódtak, a szaniterek balesetveszélyesek, szennyezettek, a lefolyók eldugulnak.

4. A közösségi szálláson elhelyezett egyéb befogadottaknak és az ott dolgozóknak az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott élethez és emberi méltósághoz, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított lehető legmagasabb színtű testi és lelki egészséghez való jogát közvetlenül veszélyezteti a közösségi szállás egyes lakóinak éhségsztrájkban és deviáns jelenségekben megnyilvánuló magatartása.

5. Az állomány élet- és munkakörülményeinek alacsony színvonala közvetlenül veszélyezteti a dolgozóknak az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített élethez és emberi méltósághoz, továbbá az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított lehető legmagasabb színtű testi és lelki egészséghez, valamint az Alkotmány 18. §-ában biztosított egészséges környezethez való emberi jogát.

6. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz, amennyiben a rendőri szerv nem dokumentálja a külföldi hatóságoktól átvett személyek, iratok, tárgyak átvételét, továbbá ha a határőr-igazgatóság nem az előírásoknak megfelelően vizsgálja ki a határőr intézkedésének jog- és szakszerűségét, az igazgatóság parancsnoka pedig nem észleli a mulasztásokat.

7. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való joggal kapcsolatban alkotmányos visszásságot keletkeztet, ha a határőr-igazgatóság parancsnoka nem hoz határozatot az eljárás megszüntetéséről, így arról az érintettek nem értesülnek és nem élhetnek jogorvoslati lehetőségükkel, továbbá ha a felülvizsgálat során az országos parancsnokság, valamint az ügyben felügyeletet gyakorló katonai ügyészség nem észleli a határőr intézkedése kivizsgálásának szakszerűtlenségét és nem intézkedik a jogszabályoknak megfelelő eljárás lefolytatására, illetve határozathozatalra.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

 

OBH 2502/1999.

Nem okoz az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított emberi méltóság szerves részének tekintendő önrendelkezési joggal összefüggésben visszásságot az ÁNTSZ azon intézkedése, mellyel egy adott helyen a magas talajvízszint miatt, ideiglenes hatállyal a koporsós temetkezést megtiltja.

A panaszos sérelmezte, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei ÁNTSZ határozatban tiltotta meg a koporsós temetést Tiszasülyön a magas talajvíz miatt, így a tiszasülyiek nem tudták a halottaikat végrendeletük szerint eltemetni. A halottak végrendelet szerinti hagyományos módú eltemettetésére csak egy másik faluban volt lehetőség. A későbbi exhumálás pedig anyagi terhet ró az eltemettetőkre.

A vizsgálatot az országgyűlési biztos az Alkotmányban biztosított emberi méltósághoz fűződő önrendelkezési jog (Alk. 54. § (1)) sérelmének gyanúja miatt indította.

1998. november 23-án született határozatában az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Szolnok Városi Intézete a Tiszasüly, Felszabadulási úton lévő községi temető területén a koporsós temetkezést a rendkívül magas talajvízre való hivatkozással megtiltotta. Az ÁNTSZ a határozat azonnali végrehajtását rendelte el. Az 1999-es év folyamán a tiszasülyi polgármester többször fordult a Szolnok Megyei ÁNTSZ tisztifőorvosához, hogy a koporsós temetést engedélyezzék újra. 1999. október 24-én az ÁNTSZ a határozatát visszavonta, mert a talajvíz 1,6 m alá süllyedt és ezért nem volt indokolt a további korlátozás fenntartása.

Ahogy azt az Alkotmánybíróság már 996/G/1990. sz. határozatában kifejtette: “az Alkotmány 18. §-a és 70/D . § (2) bekezdése alapján az állam köteles az egészséges környezethez való jog megvalósítását szolgáló sajátos intézmények kialakítására és működtetésére.” A 27/1995. (V. 15.) AB határozatban pedig kifejti az Alkotmánybíróság, hogy az egészséges környezethez való jog érvényesítése állami kötelezettség. Ezen állami kötelezettségnek tett többek között eleget az állam akkor, amikor a közegészségügyi és járványügyi feladatok ellátására létrehozta a állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálatot. Az ÁNTSZ feladatai a közegészségügyet, járványügyet és egészségvédelmet ölelik fel.

A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy az ÁNTSZ azon intézkedése, mellyel megtiltotta egy településen a hagyományos koporsós temetkezést a talajvíz előírt szintig való süllyedésig, jogszerű volt, hiszen az 1991. évi XI. tv. 11 § (2) bekezdése alapján határozattal kell elrendelni az olyan szükséges intézkedések végrehajtását, amelyek az adott esetben a közegészségügyi vagy járvány veszély elhárításához szükségesek.

Az eljárás során az országgyűlési biztos vizsgálta azt is, hogy az ÁNTSZ intézkedése nem sértette-e az önrendelkezési jogot. A végrendelet készítésének joga az egyén önrendelkezési jogának része, amennyiben nem a tulajdonjog tárgyait érinti a rendelkezés. Az önrendelkezési jog tartalma, mely arra irányul, hogy az ember életében meghatározhatja azt, hogy hol és miként helyezzék végső nyugalomra, kiürülne, ha az illető elhunytával végakaratát nem vennék figyelembe. Hiszen ezen jog pontosan azt a célt szolgálja, hogy az ember halála estére szóló rendelkezést tesz, amelyet értelemszerűen csak elhunytával lehet teljesíteni.

Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog vagy egyéb alkotmányos érdek védelme vagy alkotmányos cél elérése érdekében történik, hanem az is szükséges, hogy a korlátozás megfeleljen az arányosság követelményeinek. Az ÁNTSZ-re vonatkozó jogszabályok, valamint konkrét határozat vizsgálata során az országgyűlési biztos megállapította, hogy koporsós temetkezés megtiltásával a vizsgált esetben az ÁNTSZ a közegészségügyi és járványügyi viszonyok szabályozásával kapcsolatos feladatának tett eleget és ezzel közvetve az adott területen élők egészséges környezethez való jogát védte.

A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy az ÁNTSZ azon intézkedése, mellyel egy adott helyen a magas talajvízszintre hivatkozással ideiglenes hatállyal a koporsós temetkezést megtiltotta, az önrendelkezési joggal összefüggésben nem okozott alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot, mert az egészséges környezethez való jog csak ilyen módon érvényesülhetett.

A panasz második felével kapcsolatban az országgyűlési biztos megállapította, hogy az esetleges exhumálás és az ÁNTSZ határozata között közvetett okozati összefüggés van.

Egyrészt nincs alkotmányos sérelem az exhumálással kapcsolatban, ez az intézkedés éppen a megsértett önrendelkezési jog helyreállítását célozza, másrészt az exhumálás engedélyezéséről szóló hatósági határozat az érintett ( hozzátartozó) kifejezetten erre irányuló kérelmét jóváhagyó határozatnak minősül, ezért az Obtv. 16. §-a szempontjából az exhumálással okozott bármilyen sérelem nem a hatósági intézkedésre, hanem az érintett, kifejezett, erre irányuló kérelmére vezethető vissza.

Mindezekre tekintettel a beadvány ezen részét az országgyűlési biztos mint nyilvánvalóan alaptalant elutasította.

 

OBH 2624/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével, valamint az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált, az emberi méltósághoz fűződő joggal összefüggésben visszásságot okoz az iskola igazgatója, ha annak ellenére, hogy az ügy súlya és jellege ezt feltétlenül indokolja, a tudomására jutás időpontjában nem kezdeményez azonnal fegyelmi eljárást.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

 

OBH 2763/1999.

Az Alkotmányának 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével, az Alkotmány 64. §-ában foglalt panaszjoggal, az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített emberi méltósághoz fűződő joggal, valamint az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében deklarált azon joggal összefüggésben, amely szerint “a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van (…) arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze”, nem állapítható meg visszásság, ha az adóhatóság ügyfélszolgálati tevékenysége megfelel az adóhatóság és az adózók kapcsolatának korszerűsítését célzó APEH irányelv előírásainak.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

 

 

OBH 2872/1999.

Az olyan méretű elkülönítő fülke, amelyben a fogvatartott csak álló testhelyzetben tartózkodhat, a kegyetlen, embertelen, megalázó elbánás tilalmába ütközik (Alk. 54. § (2) bek.), továbbá a jogállamisághoz és a jogbiztonsághoz való jog (Alk. 2. § (1) bek.) és az emberi méltóság sérelmével összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa Baranya megyei látogatása során helyszíni utóvizsgálatot tartott a a Pécsi Rendőrkapitányság fogdájában fogvatartottak helyzetének ellenőrzése érdekében.

A fogdában 29 zárkában 72 fogvatartottnak van hely. Vizsgálatunk idején 53 fogvatartott volt a fogdában, közülük többen külföldiek voltak. A házirend több nyelven ki volt függesztve – az európai nyelveken kívül arabul és kínai nyelven is –, így a fogvatartottak tájékoztatása megfelelő volt.

A WC-k, fürdőhelyiségek, ételosztó helyiség műszaki állapota, tisztasága megfelelő volt. A fogdában két ügyvédi beszélőt rendeztek be, a fogvatartottak itt fogadhatják látogatóikat is. A helyiségek kialakítása, felszerelése a fogdaépítési szabályoknak és a védővel való zavartalan kapcsolattartásnak megfelelt. A zárkák mérete, kialakítása, szellőzése és megvilágítása a hatályos egészségügyi előírásoknak megfelelő volt. A fogvatartottak szabad levegőn tartózkodására a fogda padlásterében két fedett sétálóudvart alakítottak ki. A napi egy órás szabad levegőn tartózkodást, a befogadott létszámtól függetlenül, minden esetben biztosítani tudták. A fogda bejárása során kikérdezett fogvatartottak az ellátásra, fogva tartásuk körülményeire, az őrszemélyzetre nem panaszkodtak. A korábbi vizsgálatokhoz képest javult a kirendelt védőkkel való kapcsolat lehetősége.

A bejárás során a fogda folyosójáról nyíló helyiségben két belső elkülönítő fülkét találtunk. A fülkék alapterülete egyenként kb. 1 m2 volt, a falaik és az ajtó kb. 10 cm vastagságú párnázattal, az ajtó betekintő sávval volt ellátva. A fülkék nem érték el a zárkák előírt alapterületét, emiatt nem voltak elhelyezhetők bennük az emberi tartózkodásra szolgáló felszerelési tárgyak (pad, fekvőhely) sem. Bennük csak állva vagy a padlóra kuporodva – a lábak kinyújtására sem volt hely – lehetett tartózkodni. A fogdaparancsnok tájékoztatása szerint a fülkéket akkor használták, ha a fogvatartott kárt akart tenni magában vagy olyan dühöngési rohama volt, amelyet más módon nem lehetett megfékezni.

A rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995 (XII. 13.) BM rendelet sem biztonsági, sem fegyelmezési céllal nem tesz lehetővé ilyen jellegű elkülönítést. A belügyminiszter 22/1998. BM parancsával kiadott fogdaépítési szabályzat ilyen elkülönítő építésére, fenntartására nem tartalmaz előírásokat. A fogvatartottal szemben a rendőrségi törvényben meghatározott kényszerítő eszközök a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet szabályai szerint alkalmazhatóak. A kényszerítő eszközök között ez a módszer nem szerepel.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az elkülönítő fülke sérti az emberi méltósághoz fűződő jogot és a kegyetlen, embertelen, megalázó elbánás tilalmába ütközik, ezzel alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz. Ajánlotta a Baranya megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének, hogy az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság orvoslása érdekében haladéktalanul intézkedjen a Pécsi Rendőrkapitányság fogdájában létesített elkülönítő fülkék megszüntetésére.

A Baranya megyei Rendőr-főkapitányság vezetője az ajánlást elfogadta, az elkülönítő fülkéket megszüntette.

 

OBH 3228/1999.

Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése szerinti emberi méltóság jogával, a 18. § szerinti egészséges környezethez való joggal, valamint a 70/B. § (4) bekezdése szerinti pihenéshez való joggal összefüggésben visszásságot okoz az a fegyver nélküli vagyonvédelmi szolgálat, melynek teljesítéséhez a honvédség nem biztosítja az elemi higiénés feltételeket, a kielégítő élelmezést, valamint huzamos időn keresztül az alvásigény kielégítését.

A panaszos sorkatonai szolgálatot teljesített a Magyar Honvédség 11/3. Vegyes Légvédelmi Rakétatechnikai Zászlóalja mezőfalvai laktanyájában. Ez az alakulat látja el a Mezőfalvától mintegy 40 km-re található, használaton kívüli, romos állapotban levő börgöndi laktanya őrzését. A sorkatonákból álló 4 fős vagyonvédelmi szolgálatot egyhetes váltásokkal vezénylik. Ez idő alatt a katonák kizárólag konzervet és kenyeret kapnak élelemként, ivóvízszükségletüket pedig palackos vízzel elégítik ki. Vezetékes víz és megfelelő mosdóhelyiség hiányában a tisztálkodás nem megoldott, és vízöblítéses WC használatára sincs lehetőség. A katonák szükségüket csak a szabadban, illetőleg a közvetlenül a szolgálati helyiség hátsó oldalánál kialakított feltűnő bűzt árasztó árnyékszéken végezhetik. A vizsgálat napján egy félreeső helyiségbe bedobálva nagy mennyiségű száraz penészes kenyeret, és szintén jelentős mennyiségű, láthatóan hetek óta el nem szállított, részben rothadó állapotban levő bűzös szemetet találtunk. Nyilvánvalóan ezen körülmények következtében a szolgálati helyiségben olyan nagy számú légy és egyéb rovar volt, hogy az a katonák pihenését nagyban zavarhatta, sőt a velük folytatott néhány perces beszélgetést is alig tette lehetővé.

A szolgálatteljesítés az előírások szerint abból áll, hogy a katonának 2–5 óránként egy héten keresztül éjjel-nappal járőröznie kell egy 1500–2000 m hosszú kijelölt útvonalon. A kiadott szolgálati intézkedés szerint a szolgálat fő rendeltetése a börgöndi bázis területe, épületei és berendezései vagyonvédelmének biztosítása, az anyagok illetéktelen személyek általi kivitelének megakadályozása, az épületek zártságának és pecsételtségének biztosítása, a területre való ki- és belépés szabályainak betartatása, a gépjárműforgalom ellenőrzése és dokumentálása. E feladatok ellátása azonban a körülmények folytán legalábbis nagyban akadályozott. Megállapítottuk, hogy a laktanyahelyiségek nem voltak lezárva, illetve lepecsételve, a kerítés hézagos volt, a területen mezőgazdasági gépek, járművek, illetve polgári személyek is rendszeresen áthaladnak. A nagy kiterjedésű (mintegy 300 ha) éjjel megvilágítatlan terület egészében elhanyagolt, magas gaz borítja, így abban az esetleges külső behatolók könnyen elrejtőzhetnek. A járőrök fegyverrel nem, hanem csak gumibottal vannak ellátva, és a szolgálathoz tartozik egy kutya is. A területen kinnlevő járőr esetleges támadás vagy illetéktelen behatolás esetén sem a szolgálati helyiségben, sem a terepen levő társaitól nem kérhet segítséget, mert nincs ellátva rádió adó-vevő készülékkel, a nagy távolságok miatt pedig közvetlen segítségkérésre nincs mód. A szolgálati helyiség rádió-összeköttetésben áll a mezőfalvai laktanya ügyeletes tisztjével. A kinnlevő sorkatonákat azonban hivatásos katona nem ellenőrzi rendszeresen, a kiadott parancs szerint a szolgálat ellátását a zászlóaljparancsnok ellenőrzi havi egy alkalommal.

A panaszos előadta, hogy az ilyen körülmények közötti szolgálatteljesítés félelmet keltett benne és másokban is különösen azután, hogy egy alkalommal az őrökre ismeretlen személyek fegyverrel rálőttek. A helyszínelést folytató nyomozó állítólag azt javasolta, hogy ha lehet, az éjszakai őrjáratok ne menjenek ki a bázis területére. A mezőfalvi laktanyában, illetve a börgöndi őrségben meghallgatott sorkatonák egyhangúan osztották a panaszos beadványában említett aggályokat, úgy nyilatkoztak, hogy a jelzett körülmények között az előírt vagyonvédelmi feladatot felelősséggel nem lehet ellátni, és a szolgálatteljesítés körülményeit is mindenki elfogadhatatlannak tartotta. A zászlóalj meghallgatott vezetői elismerték az ellátási és a higiénés körülményekre vonatkozó panaszok megalapozottságát, a zászlóalj törzsfőnöke azonban nem osztotta azt a véleményt, hogy ilyen körülmények között ne lehetne a kijelölt szolgálati feladatokat megfelelően teljesíteni, illetve hogy ezek a körülmények mentesítenék az előírások megszegőit a felelősség alól. Mindazonáltal ő is úgy vélte, hogy a vagyonvédelmet célszerűen más formában, elsődlegesen külső polgári őrség bevonásával lehetne megoldani.

A panaszos előadta, hogy szolgálatteljesítési ideje alatt, 1999. április 25-én 21,00 óra és 26-án 07,00 óra közötti időben az egyik tárolóépület oldalfaláról kb. 300 m2 alumínium burkolatot távolítottak el ismeretlen tettesek. A kérdéses időszakban utoljára a 21,00 órai járőr ment ki, az éjszakai járőrözések elmaradtak, ezért a lopási ügy kapcsán a panaszos ellen szolgálati kötelességszegés vétsége miatt büntetőeljárás indult. A zászlóalj törzsfőnöke úgy tájékoztatott, hogy az alumíniumlemezek értékesítésében egyes szolgálatban levő katonák is közreműködtek, de tudomása szerint a panaszos esetében erre nincs bizonyíték. A panaszos személyes meghallgatása során egyértelműen cáfolta ezt a vádat, azt azonban elismerte, hogy az előzőekben vázolt körülményekre tekintettel éjjel a járőrözési feladatát nem teljesítette.

Az ismertetett szolgálatteljesítési, valamint a higiénés, az elhelyezési és ellátási körülmények mindhárom vizsgált alkotmányos jog tekintetében visszásságot okoztak. Különösen súlyos a pihenéshez való jog tekintetében előállt visszásság. A panaszosnak és társainak lényegében egy héten keresztül nem volt, illetve nincs módjuk legelemibb pihenési szükségletük, az alvásigényük kielégítésére, minthogy – a járőrözés időtartamára is tekintettel – egybefüggően négy óránál hosszabb pihenőidejük ez idő alatt nem lehet. Az egyhetes folyamatos szolgálat fizikailag szinte lehetetlen erőfeszítést követel, és ez a körülmény önmagában is a szolgálat ellátásának elégtelenségéhez, a katona éberségének gyengüléséhez vezet. A pihenés (alvás) lehetőségét az is rontja, hogy nem áll rendelkezésre külön pihenőhelyiség. További problémaként értékelte a helyettes országgyűlési biztos a zászlóalj azon jogértelmezését, mely szerint a vagyonvédelmi szolgálat után nem jár semmiféle törvényes pihenőidő, bár a gyakorlatban igyekeznek gondoskodni a katonák bizonyos mértékű pihenéséről.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a vonatkozó jogszabályokra hivatkozással felhívta a figyelmet arra, hogy miközben a katonák a parancsok és az előírások feltétlen betartására kötelesek, és ezért fokozott (büntetőjogi) felelősséggel tartoznak, az elöljáróknak is biztosítaniuk kell a végrehajtás feltételeit, gondoskodniuk kell alárendeltjeikről. A honvédelmi jogrendszer a szolgálati feladatok teljesítése és a végrehajtáshoz szükséges feltételek biztosítása között egyensúlyt feltételez. Ez az egyensúly a vizsgált esetben megbomlott, a börgöndi vagyonvédelmi szolgálat elrendelői nem biztosították a hatékony vagyonvédelemhez szükséges szakmai és tárgyi feltételeket, és nem gondoskodtak a végrehajtók elégséges pihenéséről és ellátásáról sem. A kialakult helyzetért való felelősség megállapításával a helyettes országgyűlési biztos nem foglalkozott, de jelentését megküldte a Budapesti Katonai Ügyészségnek is.

A visszásság megszüntetése érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese a következő ajánlást tette a honvédelmi miniszternek: Intézkedjen a Magyar Honvédség 11/3. Vegyes Légvédelmi Rakétatechnikai Zászlóalj börgöndi objektuma őrzése jelenlegi formájának haladéktalan megszüntetésére, az őrzés olyan ellátásának megszervezésére, amely biztosítja a katonák pihenéshez és egészséges környezethez való jogát, emberi méltóságát, valamint az őrzés-védelem alapvető szakmai feltételeit. Az említett követelmények teljesítéséhez a jelenlegi feltételek között legalább az őrök napi váltásának biztosítása, a higiénés feltételek javítása és az őrzéshez szükséges technikai feltételek javítása látszik szükségesnek. Ha ez célszerűen nem valósítható meg, az őrzés külső polgári őrséggel való ellátását javasolta. Felkérte továbbá a honvédelmi minisztert, vizsgálja meg a Magyar Honvédségnél rendszeresített fegyver nélküli vagyonvédelmi szolgálatok működésének szakmai és személyi feltételeit, különös tekintettel arra, hogy a szolgálat ellátásához szükséges tárgyi feltételek, valamint a szolgálatot ellátók pihenéshez való joga és megfelelő ellátása mennyiben biztosítottak. Az ajánlásra a honvédelmi miniszter a törvényes határidőn belül érdemben nem válaszolt, álláspontjának kialakításához a honvédségnél folyó vizsgálat lezárultáig további időt kért.

 

OBH 3614/1999.

Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a strand személyzete az élethez és emberi méltósághoz való joggal összefüggésben (Alk. 54. § (1) bek.), ha a medence ürítését szolgáló rács állapotának állandó ellenőrzését elmulasztja, és a víz leengedését megkezdi annak ellenére, hogy a medencében még fürdőzők tartózkodnak, ezzel ugyanis az ott tartózkodók életét veszélyezteti.

A Tv3 “Hírhárom” című műsora arról tájékoztatta a tévénézőket, hogy 1999. július 18-án az igali strandon a víz leengedése közben balesetet szenvedett egy kilenc éves kisfiú, akit az ürítéskor a víz magával sodort. A kisfiú a balesetet túlélte, de súlyos sérüléseket szenvedett. A vizsgált esetben a biztos abból indult ki, hogy a gyermek által elszenvedett tényleges sérülések és a fürdő üzemeltetési körülményei közötti okozati összefüggés nem tekinthető egyértelműen bizonyítottnak. Ugyanakkor ennek hiányában is létezett olyan veszélyeztetés, amely bizonyítottan okozati összefüggésbe hozható a fürdő alkalmazottainak tevékenységével, és így az országgyűlési biztos azokból megalapozott következtetéseket vonhat le. A fokozott veszéllyel járó tevékenység lényege, hogy csekély hiba is aránytalanul súlyos károkat okozhat. A biztos megállapította, hogy az úgynevezett töltő-ürítő rendszerű medence vízcseréje olyan fokozott veszéllyel járó tevékenység, amely e tevékenység folytatójára – kifejezett jogszabályi rendelkezések hiányában is – többlet-kötelezettségeket hárít. E többlet-kötelezettség egyrészt az ürítés körülményeinek fokozott körültekintéssel való lefolytatása, másrészt a víz ürítésére szolgáló nyílást lefedő – és jogszabályi rendelkezés által is előírt – rács felszerelése, valamint annak karbantartása. Ezek azok a többlet-kötelezettségek, amelyek a vizsgálat tárgyát képező baleset, illetve hasonló balesetek megelőzésére nyilvánvalóan alkalmasak volnának. A vizsgált esetben a veszélyhelyzetet előidéző mulasztás, illetve tevékenység – vagyis a rács állapota állandó ellenőrzésének elmulasztása és a víz leengedésének megkezdése annak ellenére, hogy a medencében még fürdőzők tartózkodtak – együttesen vezettek annak a veszélyhelyzetnek a kialakulásához, amelyet az országgyűlési biztos a vizsgálat szempontjából relevánsnak tekintett. A Ptk. rendelkezései értelmében a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti többek között a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése is. Vizsgálata szempontjából a biztos a Ptk. ezen rendelkezését tekintette olyan szabálynak, amely egyértelművé teszi, hogy az élethez és emberi méltósághoz való jog megóvásának kötelezettsége a polgári jogi jogviszonyban álló személyeket is terheli.

A fent kifejtettekre tekintettel a biztos megállapította, hogy alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott az igali strand személyzete az élethez és emberi méltósághoz való joggal összefüggésben, amikor a rács állapota állandó ellenőrzését elmulasztotta, és a víz leengedését megkezdte annak ellenére, hogy a medencében még fürdőzők tartózkodtak, ezzel az ott tartózkodók életét veszélyeztette.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa felkérte az igali strand ügyvezető igazgatóját, hogy a feltárt visszásság jövőbeni elkerülése érdekében üzemeltetési szabályzatban határozza meg a víz leengedésének részletes szabályait, így különösen azt, hogy arra csak a medence teljes kiürítése után kerülhet sor, felkérte továbbá az ügyvezető igazgatót, hogy intézkedjen az üzemeltetési szabályzat oly módon történő módosításáról, hogy az a védőrácsok rendszeres ellenőrzésére vonatkozó kötelezettséget is magában foglalja.

Az ajánlásokat a fürdő üzemeltetője elfogadta, és az üzletszabályzatot megfelelően módosították.

 

 

OBH 3971/1999. és OBH 3972/1999.

A személyes gondoskodást nyújtó nem állami intézmények ellenőrzésének szabályozási hiányosságai, az engedély nélkül működő intézmények bezáratását lehetővé tevő jogszabály hiánya, emiatt az érintett hatóságok intézkedéseinek elhúzódása és hatástalansága sérti a gondozottak jogát a jogállamisághoz és ennek lényegi elemét képező jogbiztonsághoz (Alk. 2. § (1) bek.), az élethez és az emberi méltósághoz (Alk. 54. § (1) bek.), a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez (Alk. 70/D. § (1) bek.) és az öregség, betegség, rokkantság esetén a szükséges ellátáshoz (Alk. 70/E. § (1) bek.)

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

 

OBH 4022/1999.

I. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált élethez és emberi méltósághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az emberi élet és méltóság védelmét az állam az adott társadalmi közegben tevékeny módon nem segíti elő.

II. Az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében rögzített gyermeki jogokkal összefüggésben a gyermek védelme és a róla való gondoskodás nemcsak a család alkotmányos kötelessége, hanem az államé, a társadalomé is. Az állam részéről való mulasztás e jogokkal kapcsolatban visszásságot okoz.

III. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a jegyző a rászorult személy esetében nem teszi meg a szükséges és lehetséges intézkedéseket, megsértve ezzel az államigazgatási eljárási törvényben megfogalmazott alapelveket, mely szerint az államigazgatási szervek eljárásukban következetesen érvényre juttatják a törvényességet, demokratizmust és humanizmust.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból indított vizsgálatot abban az ügyben, amikor Alsópáhokon egy édesanya a kútba dobta 22 éves fogyatékos, már halott fiát. Az elhunyt fiú K. Z. Little-kórban, vízfejűségben szenvedett, emellett mozgáskorlátozott is volt. Intellektusa az imbecilitás szintjén mozgott. Egészségi állapota ennek ellenére lehetővé tette, hogy általános iskolai tanulmányait kisegítő iskolában mindennapi bejárással Keszthelyen elvégezze. Egy autóbaleset következtében mozgása a korábbinál is korlátozottabbá vált, de még ekkor is képes volt önálló közlekedésre. A fiú családi házban élt szüleivel és három testvérével. A szülei időközben elváltak, a ház használatát megosztották. A két leánygyermek és K. Z. az édesanyával az alsó szinten, a másik fiú gyermek az apával a felső szinten lakott. 1998. június 17-én kelt levélben az apa a jegyzőhöz fordult azzal, hogy az anya K. Z.-t nem látja el megfelelően. Tisztálkodásra és WC-használatra nincs lehetősége. Nem kap főtt ételt, napi étkezése öt szelet kenyér és két pohár víz. Július 18-án a jegyző a háziorvos kíséretében a helyszínen környezettanulmányt végzett. Megállapították, hogy K. Z. egy szobának nem nevezhető helyiségben tartózkodik. A helyiség csak hősugárzóval fűthető, mennyezeti világítása nincs. A padozat szőnyegekkel lefedett hideg burkolat. A helyiség piszkos és rendetlen. K. Z. napi mozgása nincs biztosítva, tornáztatását, levegőztetését nem oldják meg. Ruházata olyan piszkos, amiből arra lehet következtetni, hogy hetek óta folyamatosan viseli azokat. Körmei, a szem körüli bőr állapota arra utal, hogy ápolatlan, nem fürdik rendszeresen. A fekvőhely mellett egy üveg víz és kenyérszeletek voltak kikészítve. Kérdésre K. Z. elmondta, hogy ezt szokta enni, néha szalámit is kap. WC-használata a szobában történik. Saját erejéből, eszköz igénybevétele nélkül fél métert sem tud megtenni. Gyógyszereit bizonytalanul szedi. A környezettanulmányt a jegyző 1998. szeptember 11-én kelt levélben az orvosi szakvéleménnyel együtt elküldte a szülőknek. Az apát tájékoztatta arról, hogy mivel K. Z. nagykorú, gyámhatósági intézkedést nem tud tenni az ügyben. Indokolt lenne azonban a fiú speciális szociális otthoni elhelyezése, ehhez azonban K. Z. kérelmére van szükségük, mivel a fiú nem áll gondnokság alatt. K. Z. kérelmet nem nyújtott be. 1999. augusztus 5-én K. Z. édesapja bejelentést tett a rendőrségen, hogy a fiút 10 napja nem látta. Az eltűnés miatt indult államigazgatási eljárásban az anya a fiú tartózkodási helyéről több egymással ellentétes nyilatkozatot tett. Azt is állította többek között, hogy a fiú a keresztanyjánál van. Lányainak pedig K. Z. eltűnése után azt mondta, hogy a fiú kórházba került. 1999. augusztus 7-én az apa szomszédaival együtt felfedezte, hogy az udvaron használaton kívül lévő kútban egy emberi test van. A holttest kiemelése után megállapították, hogy az azonos az eltűnt fiúval. Az anyát emberölés bűntettének alapos gyanúja miatt őrizetbe vették. A kihallgatáson elmondta, hogy K. Z. egy éjszaka rosszul lett és ezután meghalt. Mivel attól tartott, hogy volt férje egy újabb gyermek-elhelyezési perben a fiú halálát és annak körülményeit ellene használná fel, úgy döntött, hogy a holttestet eltünteti. Az orvosszakértői vélemény szerint a sértett halálát heveny keringési, légzési elégtelenség okozta, a test a halál beállta után került a kútba. A boncolás során leromlott testi állapotot, orvosi beavatkozások nyomainak hiányát észlelték. A keringési rendszer elégtelenségét a leromlott testi állapot csak súlyosbította. A felfekvések arra utaltak, hogy a sértettet nem megfelelően gondozták. Amennyiben K. Z.-t megfelelően, gondosan, szakszerűen ápolták volna, halála nagy valószínűséggel megelőzhető lett volna. A kihallgatott tanúk vallomásából arra lehet következtetni, hogy az anya évek óta bezárva tartotta a fiát, sem az apát, sem mást nem engedett a gyermekhez. Ellátásáról, ápolásáról nem gondoskodott megfelelően, rendszerint csak kenyérrel és vízzel táplálta, és a szükséges gyógyszereket sem szerezte be. A hévízi családsegítő és gyermekjóléti szolgálat véleménye szerint az anyánál elhelyezett gyermekek esetében védelembevételre nincs szükség, de alapellátást biztosítani kell számukra. A gyermekek mellé családgondozót rendeltek ki, a gondozási-nevelési terv elkészítése folyamatban van.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy mind a jegyző, mind a háziorvos tudott K. Z. helyzetéről, ezt bizonyítja az általuk elkészített környezettanulmány és orvosi szakvélemény. Az apának elküldött levél keltezésétől K. Z. eltűnéséig majd egy év telt el. Ezalatt az idő alatt nem keresték fel újra a családot, hogy meggyőződjenek arról, változott-e valami K. Z. életkörülményeiben. Nem keresték meg az apát újra, hogy a kérelem benyújtásának szükségességére ismételten felhívják a figyelmet. A hatóság várakozó álláspontra helyezkedett, holott ismerte K. Z. emberhez nem méltó életkörülményeit és kiszolgáltatottságát. A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy K. Z. nem volt szellemi képességei teljes birtokában. Ez a gyanú felmerült a jegyzőben is, hiszen mérlegelte a gondnokság alá helyezés lehetőségét is, de e lehetőséget nem szakmai indokok alapján vetette el, hanem az eljárás hosszadalmasságát mérlegelte és azt a lehetőséget, hogy az anya lesz a fiú gondnoka. Az eljárás elmulasztására nem lehet indok az eljárás negatív végeredményének feltételezése, illetve az eljárás hosszúságának vélelmezése. Megállapította, hogy a jegyző köteles lett volna K. Z. gondnokság alá helyezési eljárását, valamint ideiglenes gondnok kirendelését kezdeményezni a városi gyámhivatalnál. A helyszínen saját maga győződött meg arról, hogy K. Z.-t egészségi, mentális állapota, valamint anyja magatartása korlátozza abban, hogy alapvető jogainak érvényt szerezhessen. A jegyző akkor várhatta volna el minden alappal a szociális otthoni kérelem benyújtását, ha az ideiglenes gondnok kirendeléséhez szükséges orvosi szakvéleményt beszerzi és az azt tartalmazza, hogy K. Z. az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik. Az orvosi szakvélemény hiányában nem tudhatta, hogy K. Z. azért nem nyújt be kérelmet, mert valóban nem akarja a szociális otthoni elhelyezést, vagy mert ennek eldöntéséhez szükséges belátási képessége hiányzik vagy korlátozott. A jegyző azzal, hogy nem tette meg K. Z. érdekében a szükséges és lehetséges intézkedéseket, megsértette az államigazgatási eljárási törvényben megfogalmazott alapelveket, mely szerint az államigazgatási szervek eljárásukban következetesen érvényre juttatják a törvényességet, demokratizmust és humanizmust. Ezzel a mulasztással a jegyző a jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okozott, és ezen keresztül K. Z.-nak az élethez és emberi méltósághoz való joga – amely minden ember tekintetében korlátozhatatlan alapjog – súlyos sérelmet szenvedett.

A vizsgálat azt is megállapította, hogy a jegyző azt sem tudhatta biztosan, hogy az anyát elmeállapota alkalmassá teszi-e a két kislány nevelésére, hiszen az igazságügyi elmeorvosi szakvélemény elkészítésére még nem került sor. Ha sor is került a nyomozás során, kétséges, hogy annak tartalmát a jegyző ismeri-e. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a jegyző döntése során nem mérlegelte az eset összes körülményeit megfelelően, emiatt fennáll annak a közvetlen veszélye, hogy a kiskorúak megfelelő szellemi és erkölcsi fejlődéshez való joga sérelmet szenvedjen.

Az országgyűlési biztos kezdeményezésében, ajánlásában: 1. felkérte Alsópáhok képviselő-testületét, hogy fegyelmi eljárásban tisztázza a jegyző felelősségét a gondnokság alá helyezési eljárás elmulasztása és amiatt, hogy a környezettanulmányt követően semmilyen intézkedést sem tett K. Z. életkörülményeinek javítása érdekében.

2. Felkérte a Zala Megyei Gyámhivatal vezetőjét, hogy vizsgálja meg – a jelentésben felvetett szempontok figyelembevételével –, elegendő-e a két kislány kiskorúak védelme érdekében csak az alapellátás, nem indokolt-e a védelembe vételük elrendelése.

Az érintett szervek az ajánlással, kezdeményezéssel egyetértettek, a szükséges intézkedéseket megtették.

 

OBH 4167/1999.

Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében, valamint a 70/D. § (1) és (2) bekezdésben deklarált, az emberi méltósághoz és a lehető legmagasabb szintű egészséghez való alkotmányos jogokkal összefüggésben a kedvezőtlen körülmények között működő kórház a sérelem közvetlen veszélyét jelenti.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

 

OBH 4367/1999.

I. A büntetés-végrehajtási épület csatornarendszerének elöregedése miatt jelentkező folyamatos meghibásodás veszélyezteti a fogvatartottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát, ezáltal visszásságot okoz.

II. Az elítéltek speciális helyzetének, az adott – mesterséges, normálistól eltérő – körülményeknek, valamint a jogszabályban előírt követelményeknek a figyelembevételével megállapítható, hogy a megfelelő funkciójú nyílászáró hiánya, illetve e miatt fellépő fény- és levegőhiány sérti az elítélteknek az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz, továbbá a 70/D. § (1) bekezdésében rögzített legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát, ezáltal visszásságot okoz.

III. A sportolási és mozgási lehetőségek hiánya veszélyezteti az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot, ezáltal visszásságot okoz.

IV. Az eltávozásról visszatérők szűrővizsgálatának, ezáltal a megfelelő megelőző és védőintézkedésének a hiánya visszásságot idéz élő, mivel veszélyezteti az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésben rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot.

V. Az intézet területére bevihető dolgok és értéktárgyak pontos szabályozásának hiánya, valamint a bevitt dolgok kezelésére alkalmatlan raktárhelyiség az Alkotmány 13. § (1) bekezdésben deklarált tulajdonhoz való jogot veszélyezteti, ezért visszásságot okoz. Az újonnan befogadottak tárgyai letétbe helyezésének megtagadása – helyhiányra való hivatkozással – ugyanakkor az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző hátrányos megkülönböztetés tilalmának veszélyét idézi elő, és ez minősíthető visszásnak.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

 

OBH 4781/1999.

Nem sérti az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltósághoz való jogot az oktatási intézmény, ha az elsőéves tanulók beilleszkedésének megkönnyítését szolgáló nyilvános, tervezett és felügyelt “befogadási ceremóniát” szervez.

A Somogyi Hírlap 1999. október 9-i lapszámában megjelent “Megalázott elsősök” című írásából értesült az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a siófoki középiskolai kollégiumban elhelyezett első éves tanulók megalázó “beavatási szertartásáról”. Az újságcikk szerint a tanulóknak egy hónapon keresztül szarvakkal és farokkal kellett az épületben közlekedni, csak így járhattak az étkezésekre és csak így nézhették a televíziót. A cikk kitért arra is, hogy a szertartás szenvedő alanyainak az egyik hajnalon négykézláb kellett körbejárniuk a kollégium kavicsos udvarán, és ugyancsak négykézláb kellett bejárniuk a kollégium egész épületét. A cikk állítása szerint az intézmény ügyeletese és vezetője egyaránt tudott az “elsősavatásról”.

Az országgyűlési biztos felkérésére a Somogy Megyei Önkormányzati Hivatal Humán Szolgáltatási Főosztálya helyszíni vizsgálatot tartott a kollégiumban. A vizsgálóbizottság tájékoztatást kért az intézmény vezetőjétől az elsőévesek fogadásával és beilleszkedésük elősegítésével kapcsolatos szokásokról. Meghallgatták a rendezvényekért felelős nevelőtanárt, az elsőéves és a végzős tanulók véletlenszerűn kiválasztott 5 fős csoportját, továbbá valamennyi tanuló számára biztosították a meghallgatás lehetőségét. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a rendelkezésére bocsátott dokumentumok alapján megállapította, hogy a kollégiumnak az elsőéves tanulók beilleszkedésének megkönnyítését szolgáló hosszú évek óta működő, kialakult hagyományrendszere van. A tanulók fogadására és felkészítésére elsős tábort, továbbá nyilvános, tervezett és felügyelt “befogadási ceremóniát” szerveznek. Az avatást a végzős diákok – az általuk felkért tanár közreműködésével – maguk szervezik, a szülők az iskolai szokásokról az év eleji első szülői értekezleten tájékoztatást kapnak. A vizsgálat időpontjáig az kollégium nevelőtestületéhez, a kollégiumi diák-önkormányzathoz a “befogadási szertartással” összefüggésben sem diák, sem szülő nem fordult panasszal. A vizsgálatot végző munkacsoport által meghallgatott tanulók a jelmezes megkülönböztetést egyértelműen jó mókának tartották, annak ellenére, hogy a titokzatos készülődés és a különböző helyekről származó információk alapján voltak félelmeik az avatási feladatokat illetően. A beavatást a csoportos versenyzés és feladat-végrehajtás miatt játéknak tekintették, sem megszégyenítőnek, sem megalázónak nem tartották a feladatokat. Az újságcikk állításait valamennyi megkérdezett – pedagógus és diák egyaránt – megalapozatlannak tartotta (ténybeli tévedésnek minősítették egyebek mellett, hogy sós vizet itattak velük, hogy az elsőévesek ruházata tönkrement a feladatok végrehajtása során, hogy sérüléseket szereztek volna). Ennél is jobban sérelmezték azonban a megtörtént dolgok hamis színben feltüntetését, a játékos hangulat megalázó, megszégyenítő helyzetté alakítását. A pedagógusok – egyetértve a durvaságok elleni fellépés szükségességével – sérelmezték, hogy a cikk a kollégiumot hamis színben tüntette fel, és rontotta az intézmény jóhírnevét. A rendelkezésére álló dokumentumok egyidejű és körültekintő értékelése alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a vizsgált alkotmányos joggal összefüggő visszásság nem történt, ezért ajánlással nem élt.

 

 

OBH 6038/1999.

I. A sorkatonák laktanyai ellátása és elhelyezése általában olyan, hogy az sérti az emberi méltóságot, az egészséges környezethez való jogot, valamint a legmagasabb szintű lelki és testi egészséghez való jogot [Alkotmány 54. § (1) bekezdés, 18. §, 70/D. §], illetőleg e jogok megsértésének közvetlen veszélye nem zárható ki, ezért visszásságot okoz.

II. Visszásságot okoz az Alkotmány 58. § szerinti mozgásszabadság összefüggésében az a szabályozás, mely szerint a sorkatonák nem hagyhatják el alanyi jogon a laktanyát olyan esetekben, amikor a benntartózkodást a szolgálati feladatok nem indokolják.

III. Visszásságot okoz az Alkotmány 58. § szerinti mozgásszabadság összefüggésében az a gyakorlat, mely szerint a kiképzőközpontokban az újonnan bevonuló sorkatonák laktanyán belüli szabad mozgását bizonyos ideig korlátozzák.

IV. Az emberi méltóság és a legmagasabb szintű lelki és testi egészséghez való jog [Alkotmány 54. § (1), 70/D. §] tekintetében visszás az a gyakorlat, hogy a segélyhelyen fekvő betegeket munkavégzésre veszik igénybe.

V. Az Alkotmány 70/A. §-a szerinti jogegyenlőség, valamint a 70/B. §-a szerinti munkához való jog, valamint a 2. § (1) bekezdés szerinti jogbiztonság összefüggésében visszás az, hogy a honvédségnél nem alakult ki egységes gyakorlat a hivatásos katonák más kereső foglalkozásának engedélyezését illetően.

VI. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdés szerinti jogbiztonság, és a 70/B. § szerinti munkához való jog összefüggésében visszás az a szabályozás, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai részére újonnan előírt fizikai alkalmassági követelményeket azokra is alkalmazzák, akik korábban is hivatásos állományban voltak, illetve, hogy ha ők a követelményeknek nem felelnek meg, szolgálati viszonyuk megszüntethető.

VII. Az Alkotmány 61. §-a szerinti véleménynyilvánítási jog, illetve 64. §-a szerinti panaszjog összefüggésében visszás, hogy a katonák általános tapasztalata szerint a panaszt tevőket informális retorzióban részesítik.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese 1996–1997-ben hivatalból átfogó vizsgálatot végzett az alkotmányos jogok honvédségen belüli érvényesülése tárgyában. Ennek utóvizsgálata keretében 1998 decembere és 1999 decembere között ellenőrzést végzett három kiképzőközpontban (Kalocsa kétszer, Tapolca és Szombathely), valamint a hivatal Bács-Kiskun Megyei munkalátogatása során a kecskeméti az 59. Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezrednél. A helyszíni tapasztalatok birtokában személyes egyeztetés történt a Honvéd Vezérkar logisztikai főigazgatójával. Az utóvizsgálat célja az átfogó vizsgálat ajánlásai és tapasztalatai gyakorlati megvalósulásának felmérése volt. Az utóvizsgálat az átfogó vizsgálatnál szűkebb körre korlátozódott, csupán a jellemzően előforduló, jelentős tömeget érintő kérdésekkel foglalkozott. Az utóvizsgálat azonban némileg túl is ment az átfogó vizsgálat keretein, amennyiben néhány újabb, az átfogó jelentésben még nem szereplő problémát is regisztrált.

A vizsgálat módszerei a következők voltak: a sorkatonák életterének megtekintése, beszélgetés a parancsnokokkal, a sor- és a hivatásos állomány különböző csoportjaival, a sorkatonák kérdőíves kikérdezése. A távollétükben folytatott beszélgetések tapasztalatait a vizsgált szervezet parancsnokaival utólag egyeztettük. Valamennyi megkeresett szervezet vezetői együttműködést tanúsítottak, vizsgálatunkat a jogszabályoknak megfelelően lehetővé tették és elősegítették, részünkre a kért felvilágosítást megadták.

A vizsgálat különös hangsúllyal foglalkozott a sorkatonák élet- és elhelyezési körülményeivel.

Az észlelt problémák okait a következőkre vezette vissza:

a) az elhelyezésre és az ellátásra vonatkozó részletes szabályok elavultak;

b) továbbra sincs az elhelyezési és az életkörülményeket érdemben szabályozó kihirdetett jogszabály;

c) az állampolgárok és az országgyűlési biztos számára egyaránt hozzáférhetetlen hatályos belső rendelkezések széttagoltságuk és a nagyszámú módosítások miatt még az adott szakterülettel hivatásszerűen foglalkozók számára is alig használhatók;

d) sok esetben még az elavult és nehezen megismerhető előírások teljesítéséhez sincs meg a kellő anyagi fedezet;

e) a honvédség belső ellenőrzési rendszere az előírások betartását a gyakorlatban nem képes hatékonyan biztosítani.

A jelentés a megállapításoknak megfelelő ajánlásokat tett.

A sorkatonai szolgálat célja – az Alkotmány 70/H. §-ából következően – a haza fegyveres védelme, illetőleg az arra való kiképzés és felkészítés. Ehhez kapcsolódóan és részben ezen túlmenően a sorkatona feladatait és kötelességeit (pl. szolgálatok ellátása, laktanyai munkavégzés, humanitárius segítségnyújtás) a Hkt. 3. §-a részletesen rögzíti, a 69. § (2) bekezdése pedig meghatározza azokat a feladatokat, amelyeket ezek közül a katonának kiképzési időn kívül is el kell látnia. A Hkt. 72. § (1) bekezdése utal bizonyos létszám harckészültségi okból a szolgálati helyen való tartásának lehetőségére. Ezek azok a tág értelemben legitimnek tekinthető célok, amelyek érdekében a sorkatonák mozgásszabadsága korlátozható. Az Alkotmánybíróság és az országgyűlési biztosok gyakorlatai következetesek abban, hogy az alapvető jogok korlátozását csak elfogadható cél érdekében, és a cél eléréséhez feltétlenül szükséges mértékben tekinti alkotmányosnak. Ebből következően a sorkatonák mozgásszabadságának korlátozását is úgy kell szabályozni, hogy az kielégítse a célhoz kötöttség alkotmányos követelményét.

A mai szabályozás a feltétlenül szükséges mértéken túl is lehetővé teszi a laktanya elhagyásának megtiltását, ami visszaélésre ad lehetőséget, vizsgálatunk pedig alátámasztotta, hogy az ilyen jellegű visszaélés nem csupán elvi lehetőség, de általános gyakorlat is a honvédségnél. A laktanya elhagyása indokolás nélküli megtiltásának lehetőségét rendeltetésellenesen jutalmazásra és informális fenyítésre, különösen a panaszjog vagy az orvoshoz való fordulás törvényben biztosított joga gyakorlásának megbüntetésére használják fel. Ezt a gyakorlatot csak úgy lehet kiiktatni, ha alanyi jognak tekintjük a szolgálati helytől való távolmaradást azokban az időszakokban, amikor a katona nem lát el olyan feladatot, ami miatt őt a szolgálati helyen kellene tartani. (Ez az eljárás értelemszerűen semmiféle legitim katonai érdeket nem érinthet hátrányosan.) A ma hatályos szabályozás nem felel meg mindenben ezeknek a követelményeknek, ezért visszásnak tekinthető.

A vizsgálat megállapította, hogy nincs törvényes alapja az újonnan bevonult sorkatonák laktanyán belüli szabad mozgása korlátozásának.

A segélyhelyen fekvő betegek munkavégzésre való igénybevétele azon túl, hogy az emberi méltóságot sérti, nem egyeztethető össze a gyógyulás céljával sem.

A hivatásos katonák más kereső foglalkozása engedélyezését illetően egységes gyakorlat nem alakult ki. Visszás az az ésszerű indok nélküli különbségtétel az egyes katonák közt a szerint, hogy a honvédség mely alakulatánál teljesítenek szolgálatot, illetve hogy mikor vagy kihez adták be a kérelmüket.

Az 1996. szeptember 1-jén hatályba lépett törvény vezette be a hivatásos katonák fizikai alkalmassági követelményeit azzal, hogy az alkalmatlannak minősülők szolgálati viszonyának megszüntetésére csak a hatályba lépést követő 5 év elteltével, azaz 2001. szeptember 1. után kerülhet sor. A jogalkotók ezzel a felkészülésre elegendő időt kívántak biztosítani, és igyekeztek gondoskodni a szükséges feltételek megteremtéséről is. Ennek jegyében született a következő előírás: “Az alkalmasság elérésének és szinten tartásának feltételeit a fegyveres szerv biztosítja.” A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú tagjai fizikai felkészítéséről szóló 95/1997 (HK 24.) MH parancsnoki vezérkari főnöki intézkedés az érintettek részére munkaidőben napi egy óra felkészülési lehetőséget biztosít. A katonai testnevelés és sporttevékenység megszervezéséről, végrehajtásáról, valamint a feltételrendszer biztosításáról szóló 76/1998. (HK 1/1999.) HM utasítás egyebek között előírja a katonai szervezeteknél kondicionáló terem létesítését, valamint az alegységeknél és a katonai szervezeteknél fizikai felkészítők, illetve testnevelők működését. A vizsgálat megállapította, hogy ezek a rendelkezések a gyakorlatban nem érvényesülnek, így érdemben nem tudnak hozzájárulni az érintettek felkészüléséhez.

Még ha a honvédség ténylegesen biztosítaná is a felkészüléshez és a szinten tartáshoz szükséges feltételeket, akkor sem várható el bizonyos koron felül, illetve bizonyos, éppen a túlterhelő szolgálat hatására kialakult életvitellel rendelkező személyektől a folyamatos fizikai aktivitásra alapozó normák teljesítése, ezért visszásság állapítható meg.

A honvédségnél észlelt kommunikációs probléma eléri az alkotmányos visszásság szintjét a panaszjog, a véleménynyilvánítási jog és a legmagasabb szintű lelki és testi egészség jogának összefüggésében. A meghallgatott hivatásos és sorkatonák meggyőződése az, hogy ha panaszt tesznek, ha bármely kérdésben – a jogszabályok által lehetővé tett keretek között – kritikai véleményt nyilvánítanak, vagy akár csak ha javaslattal is élnek, akkor különböző, általában önmagában jogellenesnek nem feltétlenül tekinthető, de kézzel fogható hátrány fogja érni őket. Ilyen hátrány a sorkatonák esetén például a nem alanyi jogon járó eltávozás korlátozása, hivatásosoknál pedig kimaradás a nem alanyi jogon járó kedvezményekből és előnyökből, a különböző karrierlehetőségekből vagy az átszervezés címén való felmentés stb.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a honvédelmi miniszternek a kö- vetkező ajánlásokat tette:

1. Gondoskodjon arról, hogy a laktanyákban az elhelyezési és az életkörülmények megfeleljenek a jogos társadalmi elvárásoknak, a kor színvonalának és ezzel az alkotmányos követelményeknek. Ennek érdekében

a) gondoskodjon a sorkatonák elhelyezésére és ellátására vonatkozó, őket közvetlenül érintő részletes szabályok (különösen a fűtés, a világítás, a melegvíz-ellátás, a higiénés körülmények, a körlet berendezése és maximális létszáma, az élelmezés, a mosás és a tisztacsere, az egyenruházat állapota) áttekinthető, hozzáférhető, kihirdetett jogszabály(ok)ban való megállapításáról;

b) gondoskodjon arról, hogy a szabályozás tartalmilag feleljen meg a mai kor társadalmi elvárásainak;

c) vizsgálja meg, hogy a kívánatos szint elérése érdekében milyen rövid és középtávú intézkedéseket kell tenni, ennek keretében különösen mérje fel azt, hogy milyen időbeli ütemezésben milyen anyagi ráfordításra van szükség, és saját hatáskörben, avagy más szervek bevonásával gondoskodjon a szükséges források rendelkezésre bocsátásáról;

d) a kérdés általános rendezéséig is gondoskodjon a ma hatályos normák szigorú betartásáról, és ennek ellenőrzéséről.

2. A hatályos szabályozók és a gyakorlat átalakításával gondoskodjon arról, hogy a katonák élelmezése folyamatosan tartalmazza a napi C-vitaminszükséglet kielégítését biztosító élelmiszereket (friss zöldség, gyümölcs).

3. Kezdeményezze a Hkt. olyan módosítását, melynek eredményeként a sorkatonáknak csak a megállapításokban említett legitim célok megvalósításához feltétlenül szükséges időben kelljen a szolgálati helyen tartózkodniuk. A törvényi szabályozás módosításig is tegye meg azokat az intézkedéseket, amelyek a szolgálati hely elhagyásának adhatóságából eredő visszaélések csökkentése érdekében szükségesek.

4. Intézkedjen annak a gyakorlatnak a megszüntetésére, mely szerint az újonnan bevonult sorkatonáknak meghatározott ideig megtiltják a körlet elhagyását, vagy indokoltság esetén vizsgálja meg a jogszerű korlátozás lehetőségét.

5. Intézkedjen a segélyhelyen fekvő betegek munkavégzésre való igénybevételének megszüntetésére.

6. Gondoskodjon a feladatok és a feltételek olyan összhangjának megteremtéséről, amelyben a jogszabályok, és különösen a pihenőidőre és a szabadidőre vonatkozó előírások maradéktalanul betarthatók.

7. Jogszabályi módosítással avagy a joggyakorlat egységesítésével gondoskodjon arról, hogy a honvédségnél a más kereső foglalkozás iránti kérelmeket egységes elvek szerint bírálják el.

8. Kezdeményezze a Hszt. olyan módosítását, melynek értelmében az új fizikai alkalmassági követelményeknek csak a törvény hatálybalépése után hivatásos állományba vetteknek kelljen megfelelniük. Ha ezzel nem ért egyet, olyan módosítást kezdeményezzen, mely szerint a törvény hatálybalépése előtt hivatásos állományba vettek közül csak a hatálybalépéskor a 35. évüket be nem töltött személyeknek kelljen megfelelniük a fizikai alkalmassági követelményeknek. Ez utóbbi esetben azonban gondoskodjon arról, hogy az érintett hivatásos állomány részére a honvédség ténylegesen és teljes körűen biztosítsa a felkészüléshez szükséges anyagi, technikai, személyi és munkaidőkedvezmény-beli feltételeket.

9. Az általános helyettes ismételten kéri a honvédelmi minisztert, hogy tegyen intézkedést a bizalmi rendszer átalakítására, amely a sorállomány panaszhoz való jogával összefüggésben jelentős előrelépést hozhat.

10. Erősítse meg, és szükség esetén szervezze át a HM és a honvédség ellenőrzési rendszerét, gondoskodjon arról, hogy az általános és speciális ellenőrző szervek alkalmasak és képesek legyenek a jogszabá­lyoktól és egyéb hatályos normáktól való rendszeres, illetve jelentős eltérések megakadályozására.