3.4.A gyermekek védelemhez való joga

Alkotmány 16. §.: A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.

Alkotmány 67. § (1): A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.

(2) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák.

(3) A családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák.

2000-ben harmadszorra kerül sor arra, hogy az 1997. évi XXXI. törvény 11. §-a szerint az országgyűlési biztosok külön törvényi kötelezettség alapján számolnak be a gyermekek alkotmányos jogait érintő tevékenységükről. A tavalyi beszámolóhoz hasonlóan ennek a kötelezettségnek az általános beszámoló keretein belül az Alkotmány 16. § és 67. §-ával összefüggésben és a 4. fejezetben teszünk eleget.

Az országgyűlési biztosok gyakorlata abból indul ki, hogy a gyermekek alkotmányos jogai általában megegyeznek a felnőttekével. A gyermek bár életkorából adódóan bizonyos politikai jogokat – mint például a választójog vagy választhatóság – nem gyakorolhat, valamennyi egyéb alapvető jognak ugyanúgy alanya, mint a felnőtt. Külön kell hangsúlyozni azokat az alkotmányos jogokat, amelyek mintegy anyajogként tartalmazzák az egyéb jogosultságokat is. Kiemelkedő fontosságú a gyermek élethez és emberi méltósághoz való joga, a kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód tilalma és a hátrányos megkülönböztetés tilalma.

Minden előző beszámolóban említést tettünk arról, hogy a gyermek sokkal kevésbé képes saját érdekeinek képviseletére. E hátrány kiegyenlítése érdekében a gyermekeket többletjogosítványok illetik meg, melyek az Alkotmányban is megjelennek. E többletjogosítványok egyben jelzik annak az elvnek az érvényesülését, mely szerint a társadalomban a legfőbb érték a gyermek.

Összefoglalásként tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a gyermeki jogok általában nem különböznek a felnőtteket megillető jogoktól, hanem azokon alapulnak a gyermek korának szellemi és testi fejlettségének megfelelően. Ezen túl az Alkotmány az államot aktív magatartásra kötelezi a gyermekek védelme érdekében. Az Alkotmány 67. §-a deklarálja, hogy minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. Ennek az alkotmányos jognak az érvényesítése során nem elegendő a gyermeki jogokat passzív módon tiszteletben tartani, hanem az államot olyan aktív beavatkozási kötelezettség terheli, melynek elmulasztása esetén visszásságot lehet megállapítani.

A gyermeki jogokat az Alkotmány és a gyermekvédelmi törvény mellett számos más dokumentum is rögzíti. Ezek közül a legfontosabb az 1989. évi New York-i Egyezmény, amelyet 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdettek ki Magyarországon. Fontos fogódzót nyújtanak még az országgyűlési biztosnak a szociális igazgatásról, szociális ellátásokról, a közoktatásról, a büntető törvénykönyvről, a polgári törvénykönyvről, valamint a házasságról, családról és a gyámságról szóló törvények.

Tapasztalataink szerint a gyermekvédelem egyik legkritikusabb pontja a gyermek szociális biztonságának megteremtése, az egészséges fejlődéshez való jog biztosítása. Közismert, hogy Magyarországon több mint 320 ezer veszélyeztetett gyermek él. E gyermekek közül több mint 20 ezer él állami gondoskodásban. A veszélyeztetettség legfőbb oka a rossza anyagi helyzet, a nem megfelelő szociális körülmények.

Az országgyűlési biztos fellépését ezen a területen korlátozza az, hogy a szociális jogok szférája a második generációs alkotmányos jogok közé tartozik, és ahogy erre az Alkotmánybíróság több határozatában utalt, e jogoknak nincsen abszolút mértéke, és sérelmük is csak akkor állapítható meg, ha az állam szociális gondoskodása minimális határ alá esik. Mégis számos alkalommal a szociális jogokkal összefüggésben tettünk kísérletet alkotmányos visszásság orvoslására. A szociális jogok területén is érvényesül az Alkotmány 67. §-ában szabályozott védelemhez való jog, amely az államtól fokozottabb gondoskodást követel meg a gyermekek számára. Az állam köteles a gyermekeket érintő különböző szociális juttatások jogszabályi hátterének kidolgozására csakúgy, mint e juttatások érvényesítésére. Az országgyűlési biztos nem lehet tekintettel arra, hogy valamely garantált és előírt szociális juttatást arra hivatkozással tagadnak meg az érintett gyermekektől, hogy az ehhez szükséges anyagi fedezet nem áll rendelkezésre.

E kérdésekkel szorosan összefügg az ellátórendszer kiépítettsége és hatékony működése. Az új gyermekvédelmi törvény által bevezetett követelmények miatt a struktúra folyamatos átalakítása zajlik a gyermekvédelmi intézményrendszerben. Az 1998-ban végzett az otthont nyújtó gyermekintézményekben élő gondozottak alkotmányos jogairól szóló átfogó vizsgálat már rámutatott arra, hogy az intézményrendszer nem megfelelő működése súlyosan sérti a gyermek alkotmányos jogait. A gyermekvédelmi törvény által kijelölt cél – minden gyermek számára biztosítani a családi életet akár a vérszerinti családban, akár az állami gondoskodás körülményei között – minőségi változást jelent a gyermeki jogok területén. A gyakorlati megvalósításban ugyanakkor számos problémával is találkoztunk. A nagy intézmények lebontása igen vontatottan halad, és a munka ütemét figyelembe véve félő, hogy a kijelölt határidőre – 2002. december 1-ére – nem fog befejeződni. Változatlanul fenntartjuk azt a véleményünket, hogy lehetőleg még e határidőt megelőzően fejeződjön be az intézményi struktúra átalakítása, mivel ez felel meg a rászoruló gyermekek megfelelő szellemi, testi és erkölcsi fejlődése biztosításának.

1999. év tapasztalatai megerősítenek minket abban, hogy súlyosan sérti a gyermeki jogokat a beilleszkedési gondokkal küzdő antiszociális, személyiségzavaros, rendszeresen csavargó gyermekek megfelelő ellátásának a hiánya. Továbbra sincsenek olyan speciális otthonok, amelyek megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel rendelkeznének e gyermekek társadalmi integrációjának elősegítésére. Nagyon sürgető feladatnak tartjuk ezért gyermekotthonokban élő gyerekek helyzetének áttekintését és a speciális problémáik folyamatos “kezelésére” alkalmas intézmények felállítását.

Az új gyermekvédelmi törvény kötelezően előírta a gyermekjóléti szolgálatok létrehozását. Több esetben tapasztaltuk, hogy e szolgálatok határidőre nem alakultak meg, illetve olyan tárgyi és személyi feltételek között működnek, melyek nem biztosítják a célul kitűzött feladatok megvalósíthatóságát. A gyermekek jogainak védelme érdekében ilyen gyakorlatot visszásnak minősítettünk.

Az intézményi struktúra más tekintetben is sértheti a gyermekek alkotmányos jogait. 1999-ben több panasz érkezett a nevelőszülői jogviszony rendezetlensége, illetve átalakítása miatt az országgyűlési biztosokhoz. E tárgyban folytatott vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a hivatásos nevelőszülői munkaviszonyt megszüntető döntések csökkenthetik a feladatot vállalók számát és ezzel veszélybe kerülhet az a törvényben rögzített elv, miszerint az ideiglenes hatállyal elhelyezett, az átmeneti és tartós nevelésbe vett gyermekek számára az otthont nyújtó ellátás legfőbb formája a nevelőszülő. Ennek következtében a gyermekek alkotmányos joga is sérülhet, hiszen a hivatásos nevelőszülői státus megszüntetése miatt a munkabérben már nem részesülő nevelőszülőtől a gyermekek visszakerülhetnek a gyermekotthonokba.

Továbbra is kiemelt helyet foglalnak el vizsgálatainkban a gyermekintézmények megszüntetése miatti panaszok. Az ilyen ügyekben általában akkor állapítunk meg visszásságot, ha a gyermekek ellátását biztosító intézményt anélkül szüntetik meg, hogy az alapellátásról más formában gondoskodnának.

2000-ben átfogó vizsgálatot folytattunk a külföldi gyermekek örökbe fogadásának tárgyában. Minden gyermekre nézve megállapítottuk azt, hogy a családhoz, a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez és gondoskodáshoz való joga súlyosan sérült, ha éveken át azért nevelkedett intézetben, mert az ügyében eljárni köteles szervek elmulasztották a szükséges intézkedéseket. Az országos felmérés megállapította azt, hogy a gyermekvédelmi intézetekben évek óta több száz rendezetlen jogállású külföldi állampolgárságú gyermeket nevelnek. Ezekben az ügyekben a gyámhatóságok általában bizonytalanul járnak el. Több ügyben a külföldi hatóságok megkeresése és a gyámság átvétele elmaradt. Észleltük az egységes irányítás hiányát, az intézkedések összehangolatlanságát. A gyermekek jogainak súlyos sérelmeként értékeltük azt a tényt, hogy a hatóságok több esetben – központi intézkedésre hivatkozva – e gyermekek bizonytalan és rossz körülmények közé történő hazatelepítését részesítették előnyben, a gyermekek érdekeinek jobban megfelelő örökbefogadás helyett.

A vizsgálattal összefüggésben általános, a vizsgálat keretein túlmutató gondként jelentkezett az anonim módon történő szülés lehetőségének hiánya. A gyermekek élethez és megfelelő testi, lelki és szellemi fejlődéshez való jogának érvényesítése érdekében szükségesnek tartjuk a név nélküli szülés lehetőségének megteremtését.

Természetesen a gyermek családhoz való joga az állam számára nem teremt abszolút kötelezettséget. Az állam különböző hatóságaitól azonban elvárható, hogy mindent megtegyenek ennek az elvnek az érvényesítése érdekében. Az országgyűlési biztosnak több olyan ügyben is el kellett járnia, amikor a hatóságok nem tettek eleget e kötelezettségüknek és ezáltal sérült a gyermekek családhoz való alkotmányos joga. Több esetben megállapítottuk, hogy a gyámhatóságok formális ügyintézése és az eljárás elhúzódása a gyermekek érdekeinek sérelmét okozta. Amennyiben lehetőség van a vérszerinti családban történő gondozásra, az országgyűlési biztos álláspontja szerint az államnak minden rendelkezésre álló eszközzel ezt kell elősegítenie, és az intézeti nevelés elrendelésére csak akkor kerülhet sor, ha semmilyen más megoldás nincs.

Vizsgálataink szerint súlyos problémát okoz a gyermekbántalmazás felderítetlensége és megelőzésének hiánya. A gyermekbántalmazás fogalmába beleértjük a fizikai, a szexuális, az érzelmi erőszakot, valamint az elhanyagolást. A bántalmazással szembeni küzdelem szabályozása többé-kevésbé megfelelőnek tekinthető. Az Alkotmányon kívül kifejezetten tiltja az ilyen jellegű erőszakot a gyermekvédelmi törvény is, mely szerint a gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal – az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. Külön meg kell említeni még a közoktatási törvényt, melynek 10. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a gyermek, illetve tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani és védelmet kell számára biztosítani a fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak.

1999-ben folytatott vizsgálataink alapján mind a családban, mind pedig az intézményekben előfordult a gyermek alkotmányos jogait sértő bántalmazás. Figyelemmel arra, hogy ezen a területen rendkívül magas a látencia, 1999-ben átfogó vizsgálatot indítottunk annak feltárására, hogy a gyermekbántalmazások ügyében fellépő hatóságok eljárása biztosítja-e az alkotmányos jogok érvényesülését. Ennek befejezése 2000 során várható.

Az önrendelkezési joggal összefüggő alkotmányos konfliktus legtöbbször úgy merül fel, hogy a gyermeket azért helyezi el az egyik szülőnél a hatóság, mert szociális biztonságát és neveltetésének feltételeit ott látja megfelelőnek. A gyermek ugyanakkor e döntéssel nem feltétlenül ért egyet, és esetenként nem hajlandó a hatóságok által teremtett helyzetet elfogadni. Az országgyűlési biztosnak ezekben az esetekben azt kell mérlegelnie, hogy melyik alkotmányos jog korlátozható a megfelelő alkotmányos cél érdekében és e korlátozás milyen mértékben szükséges. A hatóságoknak az eljárását mindig ezeknek a feltételeknek a tükrében vizsgáljuk. Fel sem merülhet azonban, hogy a gyermekkel szemben fizikai kényszer alkalmazható az ilyen hatósági határozatok végrehajtása érdekében. Az egyes ügyekben szerzett tapasztalatok szerint a gyámhatósági ügyek végrehajtásával kapcsolatban igen sok a megoldhatatlan probléma.

Az országgyűlési biztosok által vizsgált esetek jelentős részét a kapcsolattartási ügyek teszik ki. Számos ügyben kellett alkotmányos visszásságként értékeltük azt, hogy a hatóságok semmit nem tettek a kapcsolattartás elősegítése érdekében. Ilyen esetekben nem csupán a gyermek alkotmányos jogai, hanem a szülői jogok, továbbá a jogbiztonsághoz és esélyegyenlőséghez való alkotmányos jogok is sérültek.

JOGANYAGOK