3.3.Az ártatlanság vélelme és a védelemhez való jog

Alkotmány 57. § (2): A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.

 

A büntetőeljáráshoz számos olyan elv kapcsolódik, amely az eljárás résztvevőinek, így a terhelteknek, sértetteknek, tanúknak a jogait rögzíti. Ezek közül kiemelkedő jelentőségénél fogva az Alkotmány is szabályozza az ártatlanság vélelméhez, továbbá a védelemhez való jogot. Olyan alapvető jogokról van szó, amelyek ma már nemzetközi követelmények. Az Európai Emberi Jogi Konvenció 6. § (2) bekezdése kimondja, hogy minden bűncselekménnyel gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell tekinteni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították. Érdemes megfigyelni, hogy az európai bírói gyakorlat rendkívül kevés esetben állapította meg e bekezdés sérelmét. Ennek az lehet a magyarázata, hogy jogállami körülmények között ez a jogelv már mélyen meggyökeresedett.

Az ártatlanság vélelme, a magyar Alkotmány és a nemzetközi jogi egyezmény szerint is, a büntetőeljárások keretében érvényesíthető jog. Ismételten hangsúlyozzuk azonban – ahogy erre már többször rámutattunk –, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően ebbe a körbe tartozónak tekintjük a szabálysértési ügyeket is. A szabálysértési jog gyakorlatilag olyan “kis büntetőjog”, amelyben a legfontosabb klasszikus eljárási garanciáknak érvényesülniük kell.

Az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlatára figyelemmel az ártatlanság vélelmének fogalmi körét az országgyűlési biztosok sem szűkítik le az eljárásjogi garanciákra. Ahogy az Európai Emberi Jogi Bíróság több döntésében is kifejtette, ennek az elvnek a gyakorlati érvényesülése azt is megköveteli, hogy a hatóságok mindaddig ne tegyenek a bűnösségre utaló kijelentéseket, amíg a végső bírói döntés az ügyben meg nem születik. Ilyen jellegű anomáliák előfordultak az országgyűlési biztosok gyakorlatában. Több olyan esetünk is volt, amikor a büntetőeljárás kezdete után elhunyt személlyel szemben folytatták a nyomozást, majd a nyomozást megszüntető határozat indokolási részében kimondták az elkövetett bűncselekmény miatt az elhunyt személy felelősségét. A büntető anyagi jog szabályai szerint a gyanúsított halála megszünteti a büntethetőséget, ami viszont a büntetőeljárás folytatásának akadálya. A büntetőeljárási törvény értelmében a törvény célja, hogy a büntetőeljárás szabályozásával a törvényességnek megfelelően biztosítsa a bűncselekmény felderítését, a Magyar Köztársaság büntető törvényeinek alkalmazását. E cél a terhelt halálával meghiúsul, de megszűnik a büntetőeljárás útján elvben elérhető jogkorlátozás alkotmányos alapja is, így semmilyen további – ide nem értve természetesen a büntetőeljárási törvényben megjelölt tárgyi jellegű korlátozásokat, mint amilyen az elkobzás – jogkorlátozás alkotmányos nem lehet (66/1991. AB határozat).

A büntetőjogi felelősség kimondása a nyomozás megszüntetéséről hozott hatósági határozatban minden esetben sérti az Alkotmány 57. § (2) bekezdésébe foglalt ártatlanság vélelmét, mivel abból kötelezően következik, hogy a büntetőjogi felelősségről bíróság döntsön. Ettől a szabálytól csak a terhelt érdekében lehet eltérni, ezért minden más esetben visszás a hatóság határozata.

Hasonló problémák merültek fel szabálysértési ügyekben is. Így megállapítottuk a visszásságot olyan esetben, amikor a szabálysértési ügyben elsőfokon elmarasztalták a terheltet, míg a másodfokú szabálysértési hatóság – a törvényeknek megfelelően – észlelve az ügy elévülését az elsőfokú határozatot hatályon kívül helyezte, de az ügy felülvizsgálatát lezáró értesítésében a terhelt felelősségét megállapította.

Elsősorban a közlekedési balesetek ügyében, de más ügyekben is felmerült az a probléma, hogy az ártatlanság vélelmével kapcsolatos előzőekben vázolt helytelen gyakorlat nem sérti-e más személyek polgári jogi igényét. Álláspontunk szerint az ártatlanság vélelmének szigorú betartása nem jelenti egyéb alanyi jogok korlátozását, figyelemmel arra, hogy más jogágakban az ártatlanság vélelme nem köti az eljáró hatóságokat. E felfogásunk teljes mértékben megfelel az Európai Emberi Jogi Bíróság által követett gyakorlatnak.

A védelemhez való jog érvényesülésére kezdettől fogva fokozott figyelemet fordítunk. Az országgyűlési biztos 1996-ban átfogó vizsgálatot folytatott a kirendelt védők tevékenységéről. E vizsgálat utóellenőrzésére folyamatosan sort kerítettünk. A védelemhez való jog egyik kritikus pontjának Magyarországon éppen a kirendelt védő tevékenysége tűnik. Számos jel utal ugyanis arra, hogy a védelemnek ez a formája nem működik hatékonyan. Sok esetben előfordult, hogy a kirendelt védővel a terheltek a bírósági szakig egyetlen alkalommal nem találkoznak, sőt védőik nevét sem tudták. Ez azt jelenti, hogy a kirendelt védő egyetlen nyomozati cselekményen sem vett részt, védence jogait és érdekeit nem képviselte és a védelemhez való jogot nem érvényesítette. Az ilyen magatartás egyértelműen visszás az Alkotmány 57. § (3) bekezdésének sérelme miatt.

A védelemhez való jogot általános jelleggel rögzítik az Alkotmányban. E jog egyes részjogosítványait egyéb jogszabályok, elsősorban a büntetőeljárás jogi törvény tartalmazza (Be). Az országgyűlési biztosok azonban emellett különös figyelmet fordítanak az Európai Emberi Jogi Konvenció 6. cikkely 3. §-ában előírt követelményekre. Ennek keretében vizsgáljuk a következő feltételek teljesülését:

a) a terheltet a legrövidebb időn belül tájékoztassák olyan nyelven, amelyet megért, és a legrészletesebb módon az ellene felhozott vád természetéről és indokairól,

b) rendelkezzék a védekezésének előkészítéséhez szükséges idővel és eszközökkel,

c) személyesen vagy az általa választott védő segítségével védekezhessék, és ha nem állanak rendelkezésére eszközök védő díjazására, amennyiben az igazságszolgáltatás ezt követeli meg, hivatalból és ingyenesen rendeljenek ki számára ügyvédet,

d) kérdéseket intézzen vagy intéztessen a vád tanúihoz és kieszközölhesse, éspedig

ugyanolyan feltételek mellett, mint a vád tanúi esetében, a mentő tanúk megidézését és kihallgatását,

e) ingyenes tolmács álljon rendelkezésére, ha nem érti vagy nem beszéli a tárgyaláson használt nyelvet.

A felsorolt követelmények megsértése esetén az adott ügy sajátosságait is figyelembe véve állapítható meg a védelemhez való joggal összefüggő visszásság.