3.4. JOGANYAG

OBH 5710/1997.

Ha a törvényi szabályozás kellő garanciákat nyújt a gyerekek megfelelő erkölcsi fejlődéséhez való joga érvényesülésének védelmében, önmagában a közerkölcs törvényi definíciójának hiánya nem okoz alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot, az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált, a gyerekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogával összefüggésben.

A Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke beadványában a közszemérmet sértő, valamint erőszakos hirdetésekkel kapcsolatos szabályozás hiányát kifogásolta, melynek következtében elsősorban a gyerekek érdekei sérülnek. A panaszos leírta, hogy az 1978. évi I. törvény 34. §-a kimondja ugyan, hogy “Tilos minden olyan reklám és hirdetés közzététele, amely …. sérti a közerkölcsöt….”, azonban a közerkölcs fogalmára nincs jogi definíció.

A média hatását a gyermekek érzelmi és értelmi fejlődésére különböző tudományos módszerekkel mérni lehet. A jog feladata ugyanakkor, hogy e felmérések ismeretében megfelelő módon rendezze a gyermekek védelmét. A médiában megjelenő közszemérmet sértő, valamint erőszakos hirdetések érintik a gyermekek Alkotmányban deklarált kiemelt védelemhez való jogát. A gyermekek alkotmányos jogai mellett azonban vizsgálni kell a szólásszabadság, a sajtószabadság kérdését is. A reklámok esetében ezeken túl a gazdasági verseny szabadságát is figyelembe kell venni. Az országgyűlési biztos már korábban megállapította, hogy a reklámtevékenységet szabályozó 1997. évi LVIII. törvény összefoglalja azokat a – korábban alacsonyabb szintű normákban szabályozott – reklámozási módszereket, amelyek tiltottak, és külön hangsúlyozza a gyermek- és fiatalkorúaknak szóló vagy erkölcsi fejlődésüket veszélyeztető reklámok korlátozását, illetve tilalmát. Ezek a tilalmak és korlátozások összhangban vannak a fejlett reklámiparral rendelkező Európai Unió hasonló tárgyú szabályaival. A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény kifejezetten az Alkotmány 67. §-ában foglaltak szemszögéből közelíti meg a problémát, amikor kimondja, hogy “Tilos közzétenni olyan reklámot, amely a gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését károsíthatja, így különösen, ha a gyermek- és fiatalkorúakat veszélyes, erőszakos, továbbá a szexualitást hangsúlyozó helyzetben mutatja be.”

Az országgyűlési biztos általános helyettese magállapította, hogy a hatályos jogi szabályozás védi a gyerekek jogait, és a szabályok megszegésére vonatkozó felelősségi szabályok megállapításával megfelelő garanciákat állít a tilalmak betartatására. A közerkölcs törvényi definícióját – ha egyáltalán ilyesmi megfogalmazható – a jogalkalmazás során ugyanúgy konkrét esetekben lehetne csak értelmezni, mint egy általános érvényű követelmény teljesülését. Természetesen a közerkölcs fogalmának a gyakorlatban tartalommal kell bírnia. Jelentős szerepe van e kívánalom gyakorlati tartalommal való megtöltésében az e téren érvényesülő egyéb, szakmai, etikai szabályoknak, sőt a közízlés különböző megnyilatkozásainak, elutasító vagy befogadó megnyilvánulásainak is. Hazánkban már létrejöttek azok a szakmai érdekvédelmi szervezetek, amelyek képesek – az európai gyakorlatnak megfelelően – tagszervezeteik tekintetében a jogszabályokban nem rendezett kérdések szabályozására a jogszabályokkal összhangban.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesületével és az Országos Rádió és Televízió Testülettel közösen 1998 októberében kétnapos nemzetközi konferenciát szervezett a “Média hatása a gyermekekre és fiatalokra” címmel. A konferencia résztvevői megállapították, hogy az erőszak jelenléte a médiában és az Interneten aggasztó méreteket öltött, és felismerve az e jelenségben rejlő veszélyeket, közös nyilatkozatot tettek. A nyilatkozatban a műsorszolgáltatókhoz, az ORTT-hez és más állami, szakmai szervezetekhez fordultak különböző intézkedéseket kezdeményezve.

OBH 6796/1997.

A tanulót – magatartási problémái miatt – az órák látogatásától eltiltó pedagógus az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság, az Alkotmány 16. §-ában meghatározott, az ifjúság érdekeinek alkotmányos védelmét rögzítő alkotmányos alapelv, valamint az Alkotmány 67. § (1) bekezdésben a gyermek számára kiemelt védelmet deklaráló alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz.

Beadványában a panaszos képviseletében eljáró meghatalmazott a Fővárosi Corvin Mátyás Gimnázium és Műszaki Szakközépiskola fegyelmi ügyben követett eljárását kifogásolta. Sérelmezte továbbá az iskolát fenntartó Fővárosi Önkormányzat aljegyzőjének a fegyelmi eljárás és az annak alapján hozott fegyelmi határozat felülvizsgálata során követett eljárását. A panaszos a beadványában a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 3. §-ának (2) bekezdésére hivatkozott, amely szerint a gyermek, a kiskorú tanuló szülőjének írásbeli nyilatkozatát be kell szerezni (…) minden olyan kérdésről, amelynél jogszabály a nyilatkozat beszerzését előírja. Állítása szerint a szülő nyilatkozatának beszerzése a fegyelmi eljárás során nem történt meg. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének álláspontja szerint a panaszos fenti jogszabályi előírásra való hivatkozása nem volt helytálló. A 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 3. számú mellékletében rögzíti a fegyelmi eljárás részletes szabályait. Ennek 5. pontja értelmében a fegyelmi eljárás során bizonyítási eszközök különösen: a tanuló és a szülő nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás, a szemle és a szakértői vélemény. A bizonyítási eszközök köre elvileg korlátlan. A szabad bizonyítási rendszer alapján bármilyen eszköz felhasználható a jogilag releváns tények bizonyítására. A “különösen” kifejezés nem kizárólagosságot vagy kötelezően alkalmazandóságot jelöl, csak arra utal, hogy a fegyelmi eljárásban a felsoroltakon kívül más bizonyítási eszközök is felhasználhatók. A panaszos állítása szerint a fegyelmi tárgyalás során a tanulót többször tolvajnak és okirat-hamisítónak nevezték. Beadványában azonban a panaszos maga is elismeri, hogy ezen állításai nem dokumentálhatók. Tekintettel arra, hogy az országgyűlési biztosnak nincs módja és lehetősége további bizonyítási eszközöket beszerezni, tartalmilag azokra a bizonyítékokra kell hagyatkoznia, amelyet az érintett a rendelkezésére bocsát. A szükséges bizonyítékok hiányában azonban alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság megállapítása nem lehetséges. A kifogásolt fegyelmi tárgyalás 1997. március 17-én kelt jegyzőkönyvéből azonban megállapítható, hogy a tanulót – korábban – három hétre eltiltották a fizika órák látogatásától. A Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kot.). 10. § (2) szerint a gyermek (…) jogait tiszteletben kell tartani. A Kot. 76. § (1) bekezdése szerint ha a tanuló a kötelességeit vétkesen és súlyosan megszegi, fegyelmi eljárás alapján, írásbeli határozattal fegyelmi büntetésben részesíthető. Enyhébb kötelességszegés esetén az iskola, illetve a kollégium fegyelmező intézkedéseket alkalmazhat. Ezen intézkedések azonban nem korlátozhatják a tanulót jogai gyakorlásában és nem akadályozhatják kötelezettségeinek teljesítésében. A Kot. 10. § (3) bekezdésének a) pontja értelmében a gyermeknek, tanulónak joga, hogy képességeinek, érdeklődésének, adottságainak megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljön (..) és kötelessége, hogy eleget tegyen tanulmányi kötelezettségének. Az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság megállapítása mellett azonban – tekintettel arra, hogy a tanuló iskolával fennálló jogviszonya 1997. május 8-án megszűnt – az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlással nem élt, de a hasonló esetek jövőbeni elkerülése érdekében felhívta az iskola vezetőjének a figyelmét a Kot. előírásainak maradéktalan betartására. Az ügyről készült jelentését pedig tájékoztatás céljából megküldte az iskolát fenntartó Fővárosi Önkormányzatnak.

OBH 8093/1997.

A rendőrség és a GYIVI megfelelő együttműködésének, illetve intézkedésének hiánya abban az esetben, amikor az ifjúsági otthonban élőket és a nevelőket is magatartásával rettegésben tartó fiút nem tudják az intézményen kívül tartani, a gyermekek kiemelt védelemhez való jogával (Alkotmány 67. § (1) bekezdés) és a legmagasabb szintű lelki egészséghez való jogával (Alkotmány 70/D § (1) bekezdés) összefüggésben alkotmányos jog sérelmének veszélyét rejti magában és ezáltal visszásságot okoz.

A Somogy Megyei GYIVI Nyár utcai Ifjúsági Otthonából érkezett panaszban a diákönkormányzat képviselői azt kifogásolták, hogy a rendőrség nem tesz megfelelő intézkedéseket az otthon egyik növendéke ellen, aki rendszeresen zaklatja a bentlakókat.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese kaposvári programja keretében látogatást tett a GYIVI érintett intézetében. Az általa végzett személyes meghallgatások alkalmával a beadványban foglaltak megerősítést nyertek. A nevelők – akiket a fiú ugyanúgy rettegésben tartott, mint társait – nem tudták kezelni a problémát. A rendőrkapitány felvilágosítása szerint az akkor 17 éves fiú ellen 2 rendbeli rablás bűntett, 3 rendbeli sikkasztás vétsége, lopás bűntette, valamint magánokirat-hamisítás vétsége elkövetésének alapos gyanúja miatt folytatott a rendőrkapitányság vizsgálati eljárást. 1997. október 21-én a fiút a Kaposvár Városi Bíróság előzetes letartóztatásba helyezte. A fiú azóta már kiszabott szabadságvesztését tölti.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az érintett hatóságok megfelelő intézkedésének hiánya a gyermekek kiemelt védelemhez való jogával és a legmagasabb szintű lelki egészséghez való joggal összefüggésben alkotmányos jog sérelmének veszélyét rejti magában és ezáltal visszásságot okoz.

A szabadságvesztés büntetését töltő fiú távol volt az intézménytől, így a visszás helyzet megszűnt, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett. Levelében kérte azonban az ifjúsági otthon vezetőségét, hogy a rendőrséggel együttműködve próbáljon hathatós megoldást találni a hasonló problémák kezelésére.

OBH 8201/1997.

A gyermekeknek az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemre és gondoskodásra való jogával, valamint a 70/D. § (1) bekezdésében foglalt legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz a gyermekvédelmi intézet és a gyámhatóság azzal, ha a nevelőszülőhöz kellő előkészítés nélkül helyez ki gyermeket, majd nem ellenőrzi a nevelőszülő tevékenységét.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, hogy jogilag szabályozatlan, milyen feltételekkel helyezhető el gyermek kiskorú sérelmére elkövetett bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy vádolt személynél.

A panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosához fordult, sérelmezve a a Fővárosi Gyermek és Ifjuságvédő Intézet (továbbiakban: GYIVI) eljárását. Beadványa szerint az általa nevelőszülőként nevelt gyerekek közül 5 tartozott a fővárosi GYIVI kötelékébe, őket előzetes értesítés nélkül beszállították az átmeneti otthonba.

A Fővárosi GYIVI intézeti gyámja arról tájékoztatta az állampogári jogok országgyűlési biztosát, hogy a panaszos meg nem engedhető nevelési módszereiről érkezett bejelentések nyomán szállították el a gyermekeket. A panaszos lakhelyén tartott helyszíni szemlén állampolgári jogok országgyűlési biztosának munkatársa azt tapasztalta, hogy a panaszos gondozásában sok gyermek volt, különböző státusban. A jogszerűen a panaszosnál élő gyermekek mellett többen jogilag rendezetlen módon álltak “felügyelete” alatt. Teljesen áttekinthetetlennek tűnt a panaszosnál élő gyermekek száma, kiléte, ellátása. Az egymástól független szervek, akikkel kapcsolatban állt, a nevelőszülő felügyeletét rendkívül felszínesen látták el. A Pest megyei GYIVI felügyelője néha látogatta, de ez az intézmény azt követően, hogy – 1997. októberben – a gyermekeket elszállították a panaszostól, 1997. decemberben és 1998. januárban ismét kihelyezett két neveltet. A panaszosnál élő gyermekek helyzete nem volt megnyugtató. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az ügyészséghez fordult a panaszos vezetésével működő nevelőszülői alapítvány törvényességi vizsgálatát kérve, valamint a panaszos ellen büntető eljárást kezdeményezve. Az ügyészség a panaszossal szemben kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt nyomozást rendelt el.

A beszerzett iratok, adatok, helyszíni szemle, valamint a legfőbb ügyész helyettesének levelében foglaltak alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a gyermekek emberi és alkotmányos jogaival kapcsolatos visszásságot okoztak a hatóságok az átgondolatlan nevelőszülői kihelyezésekkel és a nevelőszülő tevékenységének hiányos felügyeletével. A vizsgálat megállapította, hogy a hatóságok eljárásai, valamint a terület jogi szabályozásának hiányosságai miatt sérültek a gyermekeknek a testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemre való jogai.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa kezdeményezte, hogy a Fővárosi, a Pest Megyei, a Szolnok Megyei, a Komárom-Esztergom Megyei Gyermekvédelmi Szakszolgálatok igazgatói vizsgálják felül azt, hogy a panaszoshoz történő kihelyezéseket megelőző eljárások, valamint az ellenőrzések felületessége miatt kit terhel a felelősség. Kérte annak vizsgálatát is, hogy miként fordulhatott elő az, hogy a rendezetlen körülmények ismertté válását a és kiskorúaknak a panaszostól történt elszállítását követően 1997. decemberben, majd 1998. januárban két súlyos magatartási problémás gyermeket helyeztek ki a Pest megyei GYIVI-től a panaszoshoz.

Kezdeményezte, hogy Budapest Főváros XXII. kerület jegyzője készítsen környezettanulmányt a panaszos lakhelyén, és ha ott jelenleg is nevelkednek gyermekek, arról a gyermekjóléti szolgálatot és a kiskorúak lakhelye szerint illetékes gyámhatóságokat értesítse.

Felkérte a szociális és családügyi minisztert, hogy dolgozza ki annak a kérdésnek a jogi szabályozását, hogy kiskorú terhére elkövetett bűncselekménnyel gyanúsított vagy vádolt személy gondozásában milyen feltételekkel nevelkedhet gyermek.

A panaszos működési engedélyt kért a Fővárosi Közigazgatási Hivatal Gyámhivatalától otthont nyújtó ellátást biztosító intézmény létrehozására. Ügyében a büntetőeljárás még folyamatban van, ami teljesen bizonytalan helyzetet teremt a gyermekvédelmi feladatokat ellátó szervek számára. A kérelmének érdemben történő elbírálásához, valamint ahhoz, hogy hasonló esetekben más gyámhivatalok is tudják, milyen intézkedéseket tehetnek, – a kérdés jogszabályi rendezéséig – az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek alkalmazására kérte fel az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a szociális és családügyi minisztert.

A válaszadásra nyitva álló határidőn belül az érintett szervek közül a gyermekvédelmi szakszolgálatok és Budapest Főváros XXII. kerület jegyzője a megkereséseknek eleget tettek, a szociális és családügyi minisztert az országgyűlési biztos ismételten felhívta.

OBH 1525/1998.

Az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált gyermeki jogokkal (védelem, gondoskodás), valamint az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az állami gondozott gyermek intézeti gyámja, illetőleg a gyámi tevékenység felügyeletét ellátó önkormányzat illetékes intézménye nem nyújtja be az árvaellátás folyósítására irányuló igényt az illetékes megyei társadalombiztosítási igazgatósághoz.

A panaszos – aki jelenleg nehéz szociális körülmények között él és hajléktalan – sérelmezte, hogy az 1981-ben meghalt édesanyja után nem kapott árvaellátást, valamint életkezdési támogatást és a családi pótlékról sem elszámolást.

A panasz alapján az országgyűlési biztos általános helyettese rendelt el vizsgálatot. Megállapította, hogy a panaszos 1976. október 5-én született. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Területi Gyermekvédelmi Szolgálata igazgatójának növendéke volt 1979. október 30-tól nagykorúvá válásáig. 1979. november 1-től nevelőszülőknél nevelkedett, és átmenetileg nagykorúságát követően is nevelőszülőjénél maradt.

Megállapította az általános helyettes azt is, hogy az állami gondozottak részére alanyi jogon 1990. áprilistól járt a családi pótlék, amit a nevelőszülőknél nevelkedő gyermekek esetén folyamatosan a gyermek tartására használtak fel. Családi pótlékról tehát a panaszos esetében elszámolni nem kellett, mert azt felhasználták. Ezzel összefüggésben tehát alkotmányos jogokkal kapcsolatban visszásság nem állt fenn.

Életkezdési támogatást a hatályos jogszabály alanyi jogon nem biztosított, tehát az, hogy a panaszos ilyen támogatási formában nem részesült, nem keletkeztetett alkotmányos visszásságot.

A korábban és a jelenleg hatályos társadalombiztosításról szóló törvény szerint árvaellátásra az a gyermek lehet jogosult, akinek szülője haláláig az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt meg- szerezte vagy öregségi és rokkantsági nyugdíjasként halt meg. Az árvaellátás az árva 16. életévének betölté- séig jár, illetőleg, ha az árva oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, a tanulmányok tartamára, de leg- feljebb a huszonötödik életéve betöltéséig. Az igényt az e célra rendszeresített, az igénylő (törvényes képvi- selője) által aláírt nyomtatványon kell benyújtani a lakóhely szerint illetékes Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságon (ha az elhunyt nyugdíjas volt, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságon). Az igényt a benyújtástól számított 6 hónapra visszamenőleg lehet érvényesíteni, amennyiben a jogosultság feltételei már akkor is megvoltak.

A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Területi Gyermekvédelmi Szolgálata szerint az intézet (ismeretlen okból) a panaszos árvaellátását nem kérte, szemben a panaszos testvérével, aki havi 6017 Ft árvaellátást kapott fenntartásos betétbe történt utalással.

A panaszos az árvaellátásra 1981. január 1-jétől 1992. október 5-ig (16. életéve betöltéséig) lett volna jogosult. Az idő múlása miatt ennek igénylésére és folyósítására a panasz elbírálásának időpontjában már nem volt törvényes lehetőség. A panaszos csupán polgári bíróság előtt a Bács-Kiskun Megyei GYIVI jogutódjával, a Megyei Önkormányzat Gyermekvédelmi Szakszolgálatával és a gyámhatósággal szembeni kártérítési perben érvényesíthette volna – az elévülési időn belül – a részére nem biztosított árvaellátást.

Az országgyűlési biztos általános helyettese összességében megállapította, hogy a panaszos szociális biztonsághoz való joga, és – mivel ezen jogsérelem gyermekként érte őt – gyermeki jogai csorbultak. Az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság okozása óta azonban olyan hosszú idő telt el, hogy a jogsérelmet orvosolni már nem lehetett. Ezért a konkrét panasz megoldására ajánlást nem tett. A jövőre nézve azonban felhívta Solt Város Önkormányzat Gyámhatósága, valamint a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Gyermekvédelmi Szakszolgálata vezetőinek figyelmét, hogy a jövőben az állami gondozottaknak járó árvaellátásokat a jogszabályok rendelkezései szerint igényeljék, illetve kísérjék figyelemmel ennek megtörténtét akkor is, ha a jogosult nevelőszülőhöz van kihelyezve.

OBH 3266/1998.

Nem okoz alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot, ha a gyermek tartózkodási helyéről való elszállítása – bár a rendőrség és a gyámhatóság közreműködésével – de a gyermek érdekét szolgálta, mivel a gyermek anamnézise a diagnózist követő adekvát beavatkozás szükségességének késedelem nélküli megállapítása céljából történt.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 4004/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvét sérti, és az Alkotmány 16. §-ában meghatározott, az ifjúság érdekeinek alkotmányos védelmét rögzítő alkotmányos alapelv maradéktalan érvényesülését közvetlenül veszélyezteti, ha a tanuló tanulói jogviszonyának megszüntetésekor az iskola a tanulót, kiskorú tanuló esetén a szülőt legalább két alkalommal, írásban nem figyelmezteti az igazolatlan mulasztás következményeire.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4239/1998.

Nem állapítható meg az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített emberi méltósághoz való jognak, valamint a 67. § (1) bekezdésében deklarált a gyermek védelemre és gondoskodásra való jogosultságának sérelme, ha a pedagógus magatartását sérelmező szülői panasz csak általánosságokat tartalmaz, konkrétumokat nem.

A panaszos azt sérelmezte, hogy a Budapest VIII. kerületi Jókai Mór Általános Iskola egyik pedagógusa a diákokat megfélemlíti, megalázza, fenyegeti, gúnyolja. Állítása szerint 6. osztályos leányát szándékosan buktatták meg biológia tantárgyból az 1997/1998-as tanévben.

A szaktanár az iskola igazgatójának adott írásbeli indokolásában részletesen beszámolt az elégtelen osztályzat alapjául szolgáló tényekről, a tanuló féléves teljesítményéről. Eszerint a panaszos leánya a második félévben egy elégséges és hét elégtelen osztályzatot kapott, a szóbeli feleléskor meg sem szólalt. A pedagógus közölte azt is, hogy a kérdéseket mindig a tankönyvből felolvasva tette fel. A szaktanár megítélése szerint a gyermek tudása még a tantervi minimumot sem érte el.

A Polgármesteri Hivatal által az országgyűlési biztos általános helyettesének rendelkezésére bocsátott iratanyagban fellelhető, a panaszostól származó és a Jókai Mór Általános Iskola Igazgatóságának címzett levélben a panaszos csupán a felmérők és az ellenőrző könyv rendelkezésére bocsátását, illetve gyermeke számára a független bizottság előtti vizsgázás lehetőségét kérte. Ebben a beadványban a pedagógus magatartását, módszereit sérelmező észrevétel nincs.

Az alpolgármesternek előterjesztett panaszban a panaszos csak az elégtelen osztályzatot sérelmezte, illetve megemlítette, hogy a pedagógus sértő megjegyzéseket tesz a leányára. A Hivatal a pedagógus diákokat megfélemlítő, megalázó magatartásáról, illetve a tanulók bántalmazásáról nem szerzett tudomást. A Polgármesteri Hivatal e bejelentésre tekintettel kért felvilágosítást az intézmény igazgatójától, aki arról számolt be, hogy a tanuló édesanyja telefonon ugyan panaszt tett a pedagógus magatartására, azonban konkrétumokról nem beszélt. Az igazgató a Polgármesteri Hivatal újabb megkeresésére azt közölte, hogy az érintett tanár ellen nem érkezett olyan panasz – mely szerint megfélemlíti vagy megszégyeníti a gyerekeket –, amelyet ki kellett volna vizsgálni.

A panaszbeadványban írtak, illetve a Polgármesteri Hivatal Oktatási Irodája által lefolytatott vizsgálat eredménye ellentmondanak egymásnak. Az országgyűlési biztosnak nincs lehetősége bizonyítási eszközöket beszerezni, amennyiben azok a jelen esetben is szereplő problémára vonatkoznak.

Az általános helyettes megállapította, hogy a Polgármesteri Hivatal a panaszos bejelentésére, majd az országgyűlési biztos általános helyettesének megkeresésére tájékoztatást kért az intézmény igazgatójától. A tanuló szülei részletes, konkrét eseteket is tartalmazó panaszt nem terjesztettek elő. Konkrét sérelmek megnevezésének hiányában, a pedagógus magatartását pusztán általánosságban kifogásoló szülői bejelentés alapján a Polgármesteri Hivatal Oktatási Irodája a fentieken túl további intézkedést nem tehetett. A vizsgálat így alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megállapítását nem tette lehetővé.

OBH 6702/1998.

Sérült a kiskorú gyermeknek az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt élethez való joga és a 67. § (1) bekezdésben foglalt alapvető gyermeki jogok azáltal, hogy a településen a veszélyeztetett gyermekek ügyében a gyámhatóság nem intézkedett, a gyermekjóléti szolgálatot nem hozta létre.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálatot indított az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített élethez és emberi méltósághoz való jog, valamint a 67. §-ban rögzített gyermeki jogok sérülésének gyanúja miatt, amikor a sajtó híradásaiból arról értesült arról, hogy Egercsehiben egy négy gyermekes, italozó életmódot folytató házaspárnak a gyermeke égési sérüléseibe belehalt. A vizsgálat megállapította, hogy az 1997-ben Egercsehibe költözött családban nevelkedő gyermekeket korábbi lakhelyükön – Egerben – a gyámhatóság veszélyeztetettként tartotta nyilván. Az egercsehi gyámhatóságon eljárás az ügyükben nem volt folyamatban.

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv. szerint 1997. november 1-től minden települési önkormányzatnak gyermekjóléti szolgálatot kellett létrehoznia. Egercsehi Önkormányzat polgármestere erről a feladatról a megyei gyámhivatal 1998 májusában tett törvényességi észrevételéből értesült. 1998. október 15. napjától a Pétervásárai Városi Önkormányzattal kötött együttműködési szerződés alapján ennek a településnek a gyermekjóléti szolgálata látja el ezt a feladatot Egercsehiben is. Az önkormányzat késedelmesen hozta létre az alapellátást biztosító gyermekvédelmi intézményt. A polgármesteri hivatalban gyámhatósági ügyeket előkészítő ügyintéző nem volt. A gyermekek nem kapták meg az önkormányzattól azt a segítséget, amely a gyermekvédelmi törvény alapján megillette volna őket, és amely esetleg védelmet adott volna a súlyosan veszélyeztető szülői magatartással szemben.

Az önkormányzat és a jegyző is visszásságot okozott, ezért az állampolgári jogok országgyülési biztosa

1. felkérte a polgármestert, hogy a képviselő-testület a polgármesteri hivatal szervezetét úgy alakítsa, hogy a gyámhatósági ügyek előkészítése a jövőben megfelelő legyen,

2. a gyámügyi feladatok felügyeletét ellátó szociális és családügyi minisztert felkérte arra, hogy végezzen felmérést a gyermekjóléti szolgálatok létrehozásával kapcsolatban és a szolgálat létrehozását elmulasztó önkormányzatokkal szemben pedig a szükséges intézkedéseket tegye meg.

A kezdeményezést és az ajánlást az érintettek elfogadták.

OBH 7213/1998.

A közigazgatási hivatal elhúzódó eljárása és az ügy érdemében döntést tartalmazó közigazgatási határozat meghozatalának elmulasztása visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben. Az Alkotmány 16. §-ában rögzített, az ifjúság létbiztonságát, oktatását, nevelését és érdekeinek védelmét deklaráló alkotmányos elv maradéktalan érvényesülését közvetlenül veszélyezteti a közigazgatási hivatal, ha határozatával a tanítási év közben semmisíti meg az iskola működési engedélyének kiadásáról hozott határozatot.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 7215/1998.

Ha a közigazgatási hivatal a jogerős és általa felül nem vizsgált jegyzői határozattal korábban megállapított és engedélyezett tanulói létszám után nem folyósítja az állami normatív támogatást, visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság, valamint az Alkotmány 16. §-ában rögzített, az ifjúság létbiztonságát, oktatását, nevelését és érdekeinek védelmét deklaráló alkotmányos elvvel összefüggésben.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 7414/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelményét, valamint a közbiztonság védelmének kötelezettségét meghatározó Alkotmány 40/A. § (2) bekezdését, továbbá az ifjúságnak az Alkotmány 16. §-ában rögzített létbiztonsághoz és neveléshez fűződő alkotmányos jogát közvetlenül veszélyezteti, ha egy lakóingatlant bordélyháznak használnak.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 548/1999. és OBH 649/1999.

I. Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében deklarált jogegyenlőség követelményével, a 70/A. § (1) bekezdésben foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmával, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz a nevelőszülői, a hivatásos nevelőszülői és a helyettes szülői jogviszony törvényi szabályozásának hiánya.

II. A nevelőszülői jogviszony szabályozásával kapcsolatban feltárt visszás helyzet hátrányosan befolyásolja a nevelőszülői hálózat folyamatos fenntartását, ezáltal sérül az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében biztosított gyermeki jogok alkotmányos elve.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 750/1999.

I. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált élethez való jog az állam részéről nem csupán e jog megsértésétől való tartózkodás kötelezettségét jelenti, hanem azt is, hogy e jog biztosítását, az emberi élet védelmét az adott társadalmi közegben tevékenyen is elő kell mozdítania. Ennek elmulasztása alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz.

II. Az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében rögzített gyermeki jogokkal összefüggésben a gyermek védelme és a róla való gondoskodás nemcsak a család alkotmányos kötelessége, hanem az államé, a társadalomé is. Amennyiben a gyermeknek nincs vagy a szülői kötelességeket nem teljesítő szülője van, akkor helyettük az államnak kell helytállnia. A hatóságok részéről való közvetlen helytállás elmulasztása visszásságot okoz.

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

OBH 1004/1999.

Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisággal, a 16. § -ban rögzített az ifjúság jogainak védelme alapelvével és a 70/E. § (1) bekezdésében deklarált szociális biztonsággal kapcsolatban az önkormányzat, ha a gyermekek napközbeni ellátását biztosító intézmény létesítése nélkül szünteti meg a bölcsődei ellátást.

A panaszos az országgyűlési biztoshoz fordulva kifogásolta, hogy a salgótarjáni önkormányzat a településen működő utolsó két bölcsőde bezárásáról hozott döntést.

Az országgyűlési biztos az ifjúság alkotmányban biztosított jogai sérelmének veszélye miatt vizsgálatot indított, melynek során megkereste az önkormányzat polgármesterét és a megyei közigazgatási hivatal vezetőjét. A vizsgálat megállapította, hogy a város utolsó két bölcsődéjét 1999. III. 31-én, illetve VI. 30-án zárják be. Az önkormányzat jelezte, hogy a normatív támogatás a bölcsőde fenntartási költségének csak 17%-át fedezi. A bölcsődék átlagos tényleges kihasználtsága az általuk leadott létszámjelentések szerint 82%-os volt, és a normatív támogatást annak alapján igényelhetik. Mivel a bölcsődék nyáron eddig is mindig zárva voltak, ezért a gyermekek elhelyezése csak szeptemberben lesz újra gond, de addig a gyermekek 4/5-e betölti a 3 éves kort és beírathatók az óvodákba. Azon családok esetében, ahol az anya kénytelen a munkaviszonyát felfüggeszteni, az önkormányzat egyedi megoldásként felajánlotta, hogy a kieső munkabér és a GYES közötti különbség egy részét jövedelempótló támogatás címén megfizeti. Ha a gyermek napközbeni gondozását az egyedülálló szülő a munkaviszonya miatt vagy egészségi okból nem tudja megoldani, a gyermek 3 éves korának eléréséig az önkormányzat a házi segítségnyújtás keretében nyújthat segítséget. Ezen intézkedések csak a bölcsődei ellátásra már felvett gyermekek szüleinek helyzetét oldaná meg, mivel új felvételekre már nem kerül sor. Az önkormányzat vállalkozói alapon működő gyermekfelügyeletek működését fogja támogatni, úgy, hogy ahhoz a célnak megfelelő épületet és berendezést ingyenesen adja használatba, továbbá a szülőknek a térítési díjhoz rászorultság alapján támogatást nyújtana. Az önkormányzat a megyei gyámhivatalt a tervezetről értesítette, és a képviselők a válaszlevél ismertében hozták meg a döntésüket.

A vizsgálat feltárta, hogy a jogszabályok szerint az önkormányzat napközbeni ellátás keretében köteles biztosítani a családban nevelkedő, ellátatlan gyermek nappali felügyeletét, gondozását, nevelését. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerint a három éven aluli gyermekek napközbeni ellátása megszervezhető napközbeni vagy hetes időszakra, különösen bölcsődében, családi napköziben vagy házi gyermekfelügyelet keretében. A felsorolás elvben szabad választás lehetőséget biztosít az önkormányzat számára, amelynek a kapott felhatalmazással élve – a lakosság igényei alapján, anyagi lehetőségeitől függően – kell eldöntenie, hogy a feladatokat milyen mértékben és módon látja el. Az idézett rendelkezésben adott lehetőségek azonban nem választhatók szét. Az önkormányzat kizárólag gazdaságossági szempontok szerint, tényleges lakossági igény esetén nem választhatja meg szabadon a gyermekek szociális alaptevékenységnek minősülő napközbeni ellátásának módját.

Míg a szociális törvény a személyes gondoskodás megszervezésére a települési önkormányzatokat a lakosságszám függvényében differenciált módon kötelezi, addig a gyermekvédelmi törvény nem követte ezt az elvet, így a gyermekek napközbeni ellátása megszervezésekor az önkormányzatnak csupán a lakosság igényét és saját anyagi lehetőségeit kell figyelembe vennie. A jogszabályok az elmúlt években a gyermekek ellátásának minél magasabb színvonala érdekében olyan feltételrendszert alakítottak ki, amely a bölcsődei ellátás költségeit jelentős mértékben megemelte, ehhez azonban nem járult a normatív támogatás reálértékének megőrzése. Az önkormányzat által közölt adatok szerint a fenntartás teljes költségének az állami normatív támogatás csupán 17%-át fedezi, és a térítési díjak jogszabályi korlátozása miatt az intézmény saját bevételei nem növelhetők.

Az intézmény működtetésével a nem állami vagy önkormányzati intézmény fenntartója akkor hagyhat fel, ha ezt a szándékát közli az ellátott családokkal, mégpedig csak a közlés időpontjától számított három hónap elteltével. Az önkormányzat ezt a vállalkozókra is kötelező határidőt sem tartotta be, amikor az egyik bölcsődét két hónapon belül bezárta. Az önkormányzat kötelező alapfeladatainak törvényi meghatározása lehetőséget teremt az eltérő értelmezésére, ami jogbizonytalanságot idéz elő.

A vizsgálat alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy az önkormányzat a bölcsőde rövid határidővel, a gyermekek napközbeni ellátását folyamatosan biztosító más intézmény létesítése nélkül, az állampolgárok által előre nem tervezhető módon történő megszüntetésével az állampolgárok jog- és szociális biztonságával, valamint az Alkotmány 16. §-ában foglalt az ifjúság védelmének elvével kapcsolatban alkotmányos visszásságot okozott.

I. Az országgyűlési biztos ezért felhívta az önkormányzat jegyzőjét, hogy vizsgálja felül az önkormányzatnak a bölcsődék ügyében hozott határozatát, és kezdeményezze a képviselőtestületnek a határozat ismételt megtárgyalását.

Az önkormányzat polgármestere a válaszában jelezte, hogy a képviselőtestület az ajánlással nem értett egyet, és fenntartotta álláspontját, hogy az intézkedései jogszerűek voltak, mert már 1999 nyarán megszervezett két olyan vállalkozói gyermekfelügyeletet, ahol 7-7 gyermek elhelyezése oldható meg, és további igények esetén a szolgáltatást az önkormányzat bővíteni fogja.

Az országgyűlési biztos a polgármester válaszát tudomásul vette, de jelezte, hogy az alapellátás iránti lakossági igények teljesítésével kapcsolatosan utóvizsgálatot fog folytatni.

II. Az országgyűlési biztos a közigazgatási hivatal vezetőjét is felkérte álláspontjának közlésére, aki az ajánlásnak eleget téve szintén felszólította az önkormányzatot, hogy az alapellátási kötelezettségét minden körülmények között teljesítse.

III. A szociális és családügyi minisztert kérte, hogy kezdeményezze a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv. olyan módosítását, amely a gyermekek napközbeni ellátása kapcsán a települési önkormányzatok kötelezően ellátandó feladatait lakosság-arányosan határozza meg.

A miniszter a törvény javasolt módosításával nem értett egyet, ezért az országgyűlési biztos az ajánlását fenntartotta, de részben módosítva alternatív megoldásra kérte a minisztériumot. Az újabb ajánlásra a miniszter már ígéretet tett olyan jogszabály-módosítás lehetőségének megvizsgálására, amely egyrészt ellenőrizhetővé teszi, hogy az önkormányzat eleget tesz-e a tényleges lakossági igényeknek, másrészt az állami normatíva igénylési szabályainak módosításával a bölcsődét fenntartó önkormányzatok több támogatáshoz juthatnak. Az országgyűlési biztos a miniszter utóbbi válaszát az ajánlása elfogadásának tekintette. A normatívát 1999-es évben módosították, de egyelőre nem jött létre szervezeti struktúra (annak jogszabályi háttere) a bölcsődei elhelyezési igények – önkormányzattól független – felmérésére.

A megindított OBH 5312/996. számú utóvizsgálat még nem fejeződött be.

OBH 1062/1999.

Az Alkotmány 70/A. §-a szerinti jogegyenlőség jogával összefüggésben – figyelemmel a 15. §-ban deklarált a család intézményének védelmére vonatkozó joggal, valamint a 67. § szerinti a gyermekek védelmére vonatkozó jogra – visszásságot okoz az a szabályozás, mely szerint a kiskorú gyermeket nevelő nyugállományú hivatásos katona főszezonban nem részesülhet kedvezményes honvédségi üdültetésben, hanem csak önköltséges üdülést vehet igénybe.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 1606/1999.

Visszásságot okoz az Alkotmány 67. § (2) bekezdésében a szülőnek a gyermekének adandó nevelés szabad megválasztását biztosító jogával összefüggésben az önkormányzat, ha nem kellő időben és nem megfelelően tájékoztatja az érintett szülőket az iskola pedagógiai programjának megváltoztatásáról.

A Budapest XVIII. kerületi Benedek Elek Általános Iskola szülői közössége fordult panasszal az országgyűlési biztoshoz az iskolájuknak a körzeten kívüli iskolává minősítése miatt. Sérelmezték, hogy az önkormányzat és az Etalonsport Rt. között létrejött megállapodás alapján az iskolában a következő tanévben sportprogramot kívánnak bevezetni.

Az országgyűlési biztos a szülők – a gyermeküknek adandó nevelés szabad megválasztásához fűződő – jogát érintő visszásság gyanújára tekintettel vizsgálatot indított. Az előzményekből megállapította, hogy az önkormányzat 1998. VI. 9-én kötött megállapodást az Etalonsport Rt-vel, abból a célból, hogy hosszú távú lehetőséget teremtsenek a sportutánpótlás nevelésére. Az önkormányzat a Benedek Elek és a Kastélydombi iskolát jelölte ki az Rt. által létrehozott “Vargazoli” FC programjának megvalósítására, melyeket a következő tanévtől általános iskolai sportközpontként kívánták működtetni. A megállapodást az oktatási és közművelődési bizottság 1999. március 1-jén hagyta jóvá, és a Benedek Elek Általános Iskolát körzeten kívülivé nyilvánította. A testület az előterjesztést 1999. március 18-án tárgyalta meg, és az iskola nevét a következő tanévtől 1. számú Etalonsport Általános és Sportiskolára változtatta.

A közigazgatási hivatal mind a bizottsági, mind a képviselőtestületi határozatok ellen törvényességi észrevételt tett, mert megállapította, hogy az oktatási bizottság jogszabálysértő módon döntött az iskola körzeten kívül helyezéséről. Kifogásolta, hogy a képviselő-testület a közoktatási törvény előírásaival ellentétes határozatokat hozott. Az oktatási bizottság a törvényességi észrevételt maradéktalanul elfogadta, és az iskola körzeten kívül helyezését a beiratkozás előtti napon megszüntette. A képviselő-testület az észrevétellel csak részben értett egyet, de a közigazgatási hivatal vezetője úgy döntött, hogy a határozatok bírósági felülvizsgálata nem indokolt, mivel a módosított szerződés magasabb szintű jogszabályokkal nem ellentétes. A közigazgatási hivatal vezetője 1999. május 10-én közölte, hogy a törvényességi vizsgálatot az ügyben mégis folytatja, mivel a szülők jelezték, hogy az önkormányzat az elfogadott törvényességi észrevételt nem hajtja végre. A panaszosok kifogásolták, hogy az önkormányzat és az Rt. képviselői ellentmondásos tájékoztatást adtak a szülőknek, és felhívták őket, hogy a személyi jövedelemadójuk 1%-át az Etalonsport Magyarország Alapítvány javára ajánlják fel, továbbá kötelesek aláírni egy szerződést az Rt-vel, és gyermekenként havi 6000 Ft tandíjat fizetni. A sport- és életmód programról írásos tervezetet kértek, de azt nem kapták meg.

Az oktatási bizottság a Benedek Elek Általános Iskola visszakörzetesítéséről a beiratkozást megelőző este, április 14-én hozott határozatot, de a beíratás napján az iskola bejáratára azt nem függesztették ki.

A vizsgálat feltárta, hogy a beiratkozáskor a Benedek Elek Általános Iskola pedagógiai programja nem tartalmazta az Etalonsport nevével fémjelzett szakmai programot. A szülők a beiratkozásig csak szóbeli és egymásnak ellentmondó információkat kaptak a sportprogram bevezetéséről. Nem voltak tisztában azzal sem, hogy az iskola a beiratkozáskor körzetes vagy körzeten kívüli iskolának minősül, a sportprogram a tanterv része vagy választható szabadidős tevékenység.

Ennek következtében azt sem tudták, hogy mely szülőknek és milyen feltételekkel kell szerződést kötni az Etalonsport Rt-vel. Az országgyűlési biztos aggályosnak találta, hogy az önkormányzati fenntartású iskolában a szülőknek a vállalkozóval kell szerződést kötniük, és a fenntartó a szerződésben foglaltakért nem vállal felelősséget.

A lefolytatott vizsgálat alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy az önkormányzat eljárása következtében az Alkotmány 67. § (2) bekezdésben biztosított szülői jog tartalma kiüresedett. A nevelés megválasztásának jogával nem élhettek, mivel nem kapták meg az iskolaválasztáshoz szükséges egyértelmű tájékoztatást, ez az alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okozott.

Az országgyűlési biztos ezért 1999. május 20-án felhívta az önkormányzat képviselő-testületét, hogy az Etalonsport program 1999. szeptember 1-jei bevezetését halassza el, és a kérdést szükség esetén tárgyalja újra.

Az önkormányzat az ajánlásban foglaltakkal nem értett egyet, mert véleménye szerint a program bevezetése semmiféle érdeksérelemmel nem jár azok vonatkozásában, akik azt nem kívánják igénybe venni. Éppen a program bevezetésének elhalasztása sértené azon szülők jogait, akik a sportprogram ismeretében választották az iskolát.

Az országgyűlési biztos az ajánlását változatlan formában fenntartotta, és megállapította, hogy az oktatási program módosításának elmaradása valamennyi szülő jogát egyformán sértette.

Az önkormányzat képviselő-testülete az országgyűlési biztos ismételt kezdeményezésével sem értett egyet, és a szeptember 1-jén megkezdett új program szerinti oktatás zavartalanságára tekintettel az ajánlást elutasította.

Az országgyűlési biztos az ajánlásának elutasítását felettes szerv hiányában tudomásul vette, de az éves beszámolójában az esetet az országgyűlés elé terjeszti.

OBH 1806/1999.

A gyermekeknek az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemre és gondoskodásra való jogával, valamint a 70/D. § (1) bekezdésében foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joghoz összefüggésben visszásságot okoz az, hogy a településen 1998. szeptember 1-jéig nem működött gyermekjóléti szolgálat, annak ellenére, hogy a Gyvt. szerint azt 1997. november 1. napjától létre kellett volna hozni.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az alapvető emberi jogokkal összefüggő alkotmányos visszásság gyanúja miatt hivatalból indított vizsgálatot, miután a sajtóból tudomást szerzett arról, hogy Márok községben egy 2 éves, veszélyeztetettként nyilvántartott, felügyelet nélküli gyermeket a vonat elgázolt, életveszélyes állapotban vitték kórházba. Az eset a gyermekvédelmi ellátórendszer esetleges mulasztásait valószínűsítette.

A vizsgálat megállapította, hogy Márok Önkormányzata 1998 szeptemberében csatlakozott – társulás formájában – a Siklósi Családsegítő Szolgálat keretén belül működő Gyermekjóléti Szolgálathoz, a településen korábban nem működött gyermekjóléti szolgálat.

Az 5 gyermekes család 1997-ben költözött a községbe,helyzetük fokozatosan romlott. A gyámhatóság és az önkormányzat segélyekkel, az apa részére közhasznú munka felajánlásával, a gyermekek ingyenes étkeztetésével, adományokkal próbált a családon segíteni, de a szülők – különösen az italozó apa – nem működtek együtt velük.

1998. szeptembertől a gyermekjóléti szolgálat családgondozója a családdal szoros kapcsolatot tartott, a gyermekeket védelembe vette a gyámhatóság. Az iskoláskorúak elhelyezését megkísérelték úgy megoldani, hogy nevelésbe vételük elkerülhető legyen. Ennek eredményeként két gyermek kollégiumba került, egy pedig foglalkoztató iskolával rendelkező diákotthonba. A baleset bekövetkezte előtti napokban tartott esetmegbeszélésen már világossá vált, hogy a gyermekek veszélyeztetettsége súlyos, intézetbe utalásukról döntöttek. Az 1999. április 9-én balesetet szenvedett gyermeket a következő hét elején szállították volna az átmeneti otthonba. Márok településen egy évet késett a gyermekjóléti szolgálat létrehozása és ennek a hiányát nem pótolta a hatóság jóindulata, valamint az anyagi támogatás. Amikor a gyermekjóléti szolgálat elkezdte a családgondozást, akkor már nagyon súlyos problémáik voltak. ( Mindkét szülő italozása, fűtetlen lakás, áram kikapcsolva stb.) A szülők életvitele már olyan mértékben volt befolyásolhatatlan, hogy a családgondozó lelkiismeretes munkája nem volt elég a gyermekek veszélyeztetettségének megszüntetésére.

A család korábbi és jelenlegi helyzetét ismerve és figyelemmel arra, hogy a gyermekjóléti szolgálat a balesetet megelőzően eredményesen és pozitívan befolyásolta a nagyobb gyermekek sorsának alakulását, arra lehet következtetni, hogy ha a család gondozása hamarabb kezdetét veszi, akkor a tragédia elkerülhető lett volna.

Az alkotmányos jog sérelmét az okozta, hogy a településen 1998. szeptember 1-jéig nem működött gyermekjóléti szolgálat. Tekintettel arra, hogy jogsérelem orvoslása megtörtént, a gyermekjóléti szolgálatot a települési önkormányzat létrehozta, az országgyűlési biztos az ügyben ajánlással nem élt.

OBH 1998/1999.

Az oktatási intézmény belső konfliktusai, az intézményvezető és a pedagógusok közötti feszültség, valamint az iskolában tanító pedagógusok elvándorlásának rendkívüli mértéke együttesen közvetlenül veszélyezteti az Alkotmány 16. §-ában rögzített, az ifjúság létbiztonságát, oktatását, nevelését, és érdekeinek védelmét deklaráló alkotmányos elv maradéktalan érvényesülését.

A panaszos beadványában a Budapest I. kerületi Kosztolányi Dezső Általános Iskola és Gimnáziumban uralkodó állapotokról adott tájékoztatást. Beadványához mellékelte a fenntartó Budavári Önkormányzat polgármesteréhez intézett, 1998 novemberében kelt panaszlevelét is, amelyben az iskolában tanító pedagógusok elvándorlásának mértékéről, a közpénzek kezelésének általa visszásnak ítélt módjáról, a közalkalmazotti törvény előírásainak figyelmen kívül hagyásáról számolt be. Beadványában sérelmezte azt is, hogy a fenntartó részéről az ügyben nem történt érdemi intézkedés.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálata során megállapította, hogy a Budavári Önkormányzat – egyebek mellett a panaszostól kapott tájékoztatás alapján – 1999. május-június hónapokban átfogó szakmai-törvényességi ellenőrzést végzett az iskolában. Ennek során megállapították, hogy az iskola alapító okirata, pedagógiai programja, szervezeti és működési szabályzata és az iskola tényleges működése között ellentmondás van, az iskola alaptevékenysége önkényes intézkedések eredményeként módosult, a tantestület erőteljesen cserélődött, amely az eredeti pedagógiai program végrehajtását fenyegeti és az intézmény szakmai munkáját veszélyezteti, jogsértően és önkényesen történt a szakmai munkaközösségek megszüntetése, a tantárgygondozói rendszer bevezetése, végül, hogy az igazgatóhelyettesek a belső konfliktusok miatt nem vesznek részt az intézmény munkájában. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az oktatási intézmény belső konfliktusai, az intézményvezető és a pedagógusok közötti feszültség, valamint az iskolában tanító pedagógusok elvándorlásának rendkívüli mértéke együttesen közvetlenül veszélyezteti az Alkotmány 16. §-ában rögzített, az ifjúság létbiztonságát, oktatását, nevelését, és érdekeinek védelmét deklaráló alkotmányos elv maradéktalan érvényesülését. Az iskolában 1999. február 9. és 1999. március 9. között tartott átfogó pénzügyi-gazdasági ellenőrzés megállapította, hogy az intézmény elavult szabályzatokkal rendelkezik, különösen a számviteli politika, számlarend esetében, a felújítási munkák dokumentáltsága súlyosan hiányos. A gimnáziumban 1999. március 23-án, 31-én és április 14-én megtartott munkaügyi ellenőrzés során megállapították, hogy a munkáltatói joggal rendelkező intézményvezető a tanári és a technikai dolgozók esetében is túllépte a kollektív szerződés hiányában elrendelhető túlmunkára vonatkozó rendelkezést, a munkáltató 1998-ban és 1999. január-március hónapokban is rendszeresen megszegte a munkaügyi jogszabályok előírásait. A Fővárosi Munkaügyi Központ a feltárt szabálytalanságok miatt munkaügyi bírságot szabott ki. Az iskolában 1999 júliusában megtartott revizori célvizsgálat megállapította, hogy a személyi jellegű juttatások felhasználásáról nincs analitikus nyilvántartás, ezért a kifizetések alakulása nem kísérhető figyelemmel, hiányzik a személyre szóló tételes tervezés és a kifizetés havonkénti, személyre szóló tételes vezetése, az étkezési utalványokról, utazási költségtérítés kifizetéséről hiányzik a név szerinti, illetve szám szerinti nyilvántartás, a listákat nem csatolták a pénztárbizonylatokhoz, hiányzik az iskola helyettesítési szabályzata, a helyettesítési napló csak a tények dokumentálására szolgál, a szabályozatlanságot nem pótolja, a munkavállalókkal kapcsolatos kérdésekben az igazgatónő egyszemélyben dönt, a Közalkalmazotti Tanács véleményének kikérése rendszeresen elmarad, a döntésekről nem készül jegyzőkönyv. A feltárt szabálytalanságok és eseti jogszabálysértések miatt a fenntartó kötelezte az iskola vezetőjét, hogy valamennyi tervezett munkáltatói intézkedése előtt egyeztessen a fenntartóval, kötelezte az iskola igazgatóját, hogy a hiányzó szabályzatokat 1999. szeptember 15-re pótolja, a meglevő szabályzatokat igazítsa a helyi viszonyokhoz, végül kötelezte az iskola vezetőjét arra, hogy 1999. szeptember 20-i határidőre a feltárt hiányosságok megszüntetése érdekében készítsen intézkedési tervet. Tekintettel arra, hogy a fenntartó önkormányzat által lefolytatott átfogó gazdasági-pénzügyi ellenőrzés, az intézmény szakmai munkájára a pedagógiai program megvalósulására és a törvényesség betartására irányuló célvizsgálat, valamint a Fővárosi Munkaügyi Központ felügyeleti ellenőrzése feltárta a szakmai hibákat, a visszásságokat és a szabálytalanságokat, továbbá arra, hogy az ellenőrzést végző szervek egyidejű intézkedéseikkel orvosolták azokat, az ügyben az országgyűlési biztos további ajánlással élni nem kívánt és a Hivatalánál folyó vizsgálatot lezárta.

OBH 2167/1999.

I. A gyermekvédelmi törvény 11. §-ában és a 17. §-ában foglalt jogszabályi előírások megszegésével a gyermek legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal [Alk. 70/D. § (1) bek. ], a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemre és gondoskodásra való joggal [Alk. 67. § (1) bek.], az ifjúság létbiztonsághoz, oktatáshoz, neveléshez való jogával [Alk. 16. §], valamint az emberi méltósághoz való joggal összefüggésben súlyos visszásságokat okoznak a gyermekvédelmi alapellátás szervei.

II. A gyermek meghallgatásának mellőzése a panaszhoz való alkotmányos emberi jog tekintetében okoz visszásságot [Alk. 64. § ].

III. A jogbiztonsághoz való alkotmányos emberi jogok sérelmét idézte elő [Alk. 2. § (1) bek.] a gyermekjóléti szolgálat azzal, hogy a feladataira vonatkozó jogszabályi előírásokat teljesen figyelmen kívül hagyta. A jogbiztonság sérelmét okozta Devecser Város Önkormányzata és jegyzője azzal is, hogy a gyermekjóléti szolgálatot nem ellenőrizte.

A “Napló” című napilapban megjelent cikk beszámolt arról, hogy Devecseren egy 4 éves kisgyermeket olyan súlyosan bántalmaztak, hogy az okozott sérülések következtében meghalt. Az újságcikkből kiderült az is, hogy a gyermekvédelemmel foglalkozó intézmények már korábban ismerték a gyermek körülményeit. Az, hogy egy gyermek őt súlyosan veszélyeztető körülmények között élt, melyek miatt bekerült a gyermekvédelem rendszerébe, és mégis életét vesztette, az ellátórendszer hiányosságait, esetleges mulasztásait is valószínűsítette. Ezért az alapvető emberi jogokkal összefüggő visszásságra utaló körülmények miatt az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálatot indított.

A vizsgálat megállapította, hogy a kiskorú Sz. R. súlyosan veszélyeztetettként élt. Ennek az állapotnak a megszüntetése és a gyermek védelme érdekében eljárni köteles hatóságok a minimális intézkedéseket is elmulasztották. Az ügyben érintett szervek eljárásai, illetve a szükséges intézkedések elmulasztása, a felsorolt jogszabálysértések sorozata súlyos visszásságokat okozott az Alkotmányban rögzített emberi jogok vonatkozásában. A gyermekvédelmi alapellátás Devecseren formálisan működik. A gyermekvédelmi törvény és a végrehajtására kiadott rendeletek részletesen megfogalmazzák a gyermekvédelmi alapellátásban résztvevők feladatait, kötelességeit. Az alapellátás működésének részletesen kidolgozott szabályai kötelezővé teszik több intézmény, hatóság számára azt a munkát, melynek megfelelő ellátása mellett a családban nevelkedő gyermekek veszélyeztetettsége megszüntethető. Ebben az ügyben a jogszabályi előírásokat minden intézmény teljesen figyelmen kívül hagyta. A gyermekjóléti szolgálat a gyermek védelme, veszélyeztetettségének megszüntetése érdekében semmi érdemi intézkedést nem tett, a védelembe vétel szükségességét nem vizsgálták, a gyámhatóságot nem is értesítették. A gyermekjóléti szolgálatnak, a települési önkormányzat jegyzőjének mint gyámhatóságnak együtt kell működnie, a hatóságnak minden veszélyeztetett gyermekről tudomást kell szereznie. A gyermek édesapja szerette volna gyermekével felvenni a kapcsolatot, a gyermeket anyai nagyszülője az óvodában látogatta. A gyermekvédelmi szervek iratai ezekre a tényekre nem utalnak, a nagyszülővel egyik gyermekvédelmi szerv sem vette fel a kapcsolatot.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okozott valamennyi gyermekvédelmi szolgáltató: a gyermekjóléti szolgálat, az óvoda, a védőnő, a családorvos azzal, hogy nem teljesítették a jogszabályban előírt kötelezettségeiket. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az alábbi ajánlásokat és kezdeményezéseket tette:

1. Felkérte a Miniszterelnöki Hivatalt, hogy a Belügyminisztérium, valamint a Szociális és Családügyi Minisztérium együttműködésével, az önkormányzatok által a gyermekvédelmi alapellátásban kötelezően ellátandó feladatokra vonatkozó jogszabályi előírásoknak szerezzen érvényt.

2. Kezdeményezte, hogy a szociális és családügyi miniszter, a gyermekvédelmi alapellátásról készült értékelések alapján, az Országos Család és Gyermekvédelmi Intézet közreműködésével, dolgozzon ki módszertani útmutatót az alapellátások működésének segítésére.

3. Megkereste a Veszprém Megyei Orvosi Kamara elnökét, kezdeményezzen etikai vizsgálatot annak felderítése érdekében, hogy a gyermeket ellátó orvost terheli-e mulasztás a gyermek egészségügyi ellátásában, valamint a szignalizáció elmulasztásában.

4. Felkérte Devecser Város Önkormányzatát mint a gyermekjóléti szolgálat fenntartóját, hogy a szolgálat szakmai tevékenységét a jogszabályban foglaltak szerint ellenőrizze és a szükséges intézkedéseket tegye meg, indokolt esetben intézkedjen, hogy a családgondozók létszámát az ellátandó feladatok mértékéhez igazítsák, valamint a működéshez szükséges megfelelő szakmai munkáról folyamatosan gondoskodjanak.

5. Felkérte a Veszprém Megyei Gyámhivatalt arra, hogy a devecseri gyermekjóléti szolgálat tevékenységét átfogóan vizsgálja meg, esetleges észrevételeit, javaslatait a fenntartó számára küldje meg.

6. Felkérte Devecser Város Önkormányzatát mint a jegyző és a védőnő munkáltatóját, valamint Devecser Város Családsegítő Szolgálatának vezetőjét mint a gyermekjóléti szolgálat vezetőjének munkáltatóját, hogy az érintettek vonatkozásában vizsgálják meg a fegyelmi eljárás lefolytatásának indokoltságát.

Az érintett szervek a kezdeményezéseket, ajánlásokat elfogadták, az intézkedéseket megtették.

OBH 2260/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével, az ifjúság létbiztonságához való jogával (Alk. 16. §) és az emberi méltóság (Alk. 54. § (1) bek.) sérelmével összefüggésben visszásságot okoz a gyámhatóság olyan eljárása, melynek során az örökbefogadók egyoldalú kérelme alapján, az ítélőképessége birtokában levő gyermek tudomása nélkül az örökbefogadását felbontja, és ezzel egyidejűleg a kiskorú más néven való anyakönyvezését rendeli el.

Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében megfogalmazott lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal, valamint 67. § (1) bekezdésében meghatározott joggal – mely szerint minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges – összefüggésben visszásságot okoz, ha a gyermek nem részesül egészségi állapotának megfelelő ellátásban.

A jogorvoslathoz való jog [Alk. 57. § (5) bek.] és a panaszhoz való jog [Alk. 64. §] vonatkozásában keletkezik alkotmányos visszásság, ha a kiskorú törvényes képviselője nem látja el feladatát, és a gyámhatóság nem rendel a gyermek részére gyámot.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot az, hogy az intézetben nevelkedő gyermek az őt megillető családi pótlékhoz a gyámhatóság mulasztása miatt nem jut hozzá.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese egy nevelőotthonban folytatott vizsgálat során találkozott azzal a 12 éves gyerekkel, akinek az örökbefogadását a gyámhatóság felbontotta, és a gyermek nevét is megváltoztatta. A gyámhatóság az örökbefogadást csak a kiskorú érdekében bonthatja fel, ezért alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság gyanúja miatt hivatalból vizsgálatot indított

A kiskorú ügyében eljáró gyámhatóságtól beszerzett iratokból a vizsgálat az alábbiakat állapította meg: Az örökbefogadó szülők – tekintettel a gyermek súlyos magatartási problémáira – szakembereket, orvosokat kerestek meg, majd 1993-ban a gyermek intézetbe utalását kérték és 1997-ben az örökbefogadás felbontását. Kérelmüket – egyebek között – azzal indokolták, hogy a gyermekkel már hosszú ideje semmilyen kapcsolatuk nincs, egy éve nem is látogatták.

A Budapest Zugló Gyámhivatala az örökbefogadás felbontását engedélyezte, valamint döntött a névviselésről is akként, hogy a gyermeket a 9 évig viselt név viselésétől megfosztotta, és a születésekori névvel való anyakönyvezését rendelte el. Ezzel a 11 éves kislány keresztneve is megváltozott.

A kiskorú 1993. június 9-től intézeti elhelyezésben részesült, de ezzel az intézkedéssel egyidejűleg semmit nem tettek a gyermek megfelelő ellátása, kezelése érdekében, semmilyen szakellátásban nem részesült, holott az elhelyezés oka a gyermek magatartási problémáinak kezelhetetlensége volt. A megtett intézkedések, illetőleg a szükséges intézkedések megtételének elmulasztása alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okozott az oktatáshoz, neveléshez való jog [Alk. 16. §], a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemre és gondoskodásra [Alk. 67. § ( 1) bek.], valamint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog [Alk. 70/D. § (1) bek.] vonatkozásában.

Az intézeti elhelyezett és intézeti nevelt között a jogszabályban rögzített elhatárolás teljesen egyértelmű volt az intézkedés idején hatályban lévő jogi szabályozás szerint: “ha a gyermek nevelése – magatartása miatt – a családban nem biztosítható, a gyámhatóság a kiskorút intézeti nevelésbe veszi.” Jogszabálysértő az, hogy intézeti elhelyezett státusban volt a gyermek, mert gyakorlatilag törvényes képviselő nélkül élt évekig. Az, hogy az örökbefogadás felbontása iránti eljárás időszakában és azt megelőzően a gyermek érdekeit már senki sem védte, a gyermek jogorvoslathoz való jogának [Alkotmány 57. § (5) bekezdés és a panaszhoz való jogának [Alk. 64. §] a vonatkozásában visszásságot idézett elő.

Az intézeti nevelt gyermek részére megállapított családi pótlék a kiskorú vagyonát képezi, gyámhatósági betétkönyvben kerül elhelyezésre. Mivel azonban a gyermek 6 éven át tévesen nem intézeti neveltként, hanem intézeti elhelyezettként élt állami gondoskodásban, erre az időszakra nem kaphatta meg a családi pótlékot a kamataival, ami súlyos visszásságot okozott a tulajdonhoz való alkotmányos joga vonatkozásában.

Az örökbefogadás felbontása csak abban az esetben gyámhatósági hatáskör, ha a felek – függetlenül az örökbefogadott életkorától – a felbontást közösen kérik, és a felbontást a gyámhatóság csak akkor engedélyezheti, ha az a kiskorú érdekében áll. A gyámhatósági eljárásról szóló kormányrendelet előírja azokat az adatokat, melyeket az örökbefogadás felbontása iránti kérelemnek és a határozatnak tartalmaznia kell. A vizsgált ügyben a kérelemről nem is készült jegyzőkönyv, az örökbefogadás felbontását az örökbefogadók levélben írt kérelme alapján engedélyezte a gyámhatóság. Azzal, hogy fent leírt módon a gyámhatóság felbontotta az örökbefogadást, a jogbiztonsággal (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemre és gondoskodásra való jogával (Alk. 67. § (1)) összefüggésben súlyos visszásságot okozott. Az örökbefogadás felbontása iránti eljárás és a határozat jogszabálysértések sokaságát tartalmazza. A határozat – a kiskorú személyiségi jogait teljesen negligálva – részletesen tartalmazza azokat a magatartási problémákat, eseményeket, melyeket az örökbefogadók mondtak el.

Az örökbefogadott az örökbefogadással felvett családi nevet az örökbefogadás felbontása után akkor viselheti, ha azt az örökbefogadás alapján kialakult körülmények és a hosszú időn át fennállt névviselés indokolhatja. A keresztnév megváltoztatására vonatkozó döntés meghozatala anélkül, hogy a gyermeket ismerő szakembert, pedagógust, sőt az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket bárki is megkérdezte volna, az emberi méltósághoz való alkotmányos jog súlyos megsértését eredményezi.

A vizsgálat eredményeként megállapított, alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok orvoslásának érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az alábbi ajánlásokat és kezdeményezéseket tette:

1. Felkérte a Fővárosi Közigazgatási Hivatal Gyámhivatalát, hogy

I. mint a másodfokú hatósági jogkört gyakorló szerv – felügyeleti jogkörében eljárva –, vizsgálja meg Budapest Zugló Gyámhivatalának határozatát, és a gyermek érdekeit figyelembe véve a jogszabályoknak megfelelő döntést hozzon;

II. mint a szakmai irányítást és felügyeletet ellátó szerv vizsgálja meg Budapest Zugló Gyámhivatalának tevékenységét;

III. tekintettel arra, hogy a kiskorú államigazgatási jogkörben okozott kárának megtérülése iránti eljárásban Budapest Zugló Gyámhatósága nem láthatja el az eseti gondnok tevékenységének felügyeletét, ezért a kiskorú ügyeinek intézésére más eljáró szervet jelöljön ki.

2. Felkérte Budapest Zugló Önkormányzatának jegyzőjét, hogy mint a gyámhivatal vezetőjének munkáltatója, vizsgálja meg a fegyelmi eljárás során történő felelősségre vonás indokoltságát.

3. Felkérte a Fővárosi Gyermek és Ifjúságvédő Intézet (Gyermekvédelmi Szakszolgálat) igazgatóját, hogy vizsgálja meg a kiskorúak részére kirendelt eseti gondnok(ok) tevékenységét. A vizsgálat arra is terjedjen ki, hogy azokban az esetekben, amikor a kiskorú gyámja a nevelőotthon vezetője vagy a nevelőszülő, az eseti gondnok rendelkezik-e elegendő információval ahhoz, hogy a gyermek érdekeit megfelelően képviselhesse, illetőleg hogyan valósul meg a gyám és az eseti gondnok együttműködése.

4. Felkérte a Fővárosi Gyermek és Ifjúságvédő Intézet igazgatója útján kiskorú D. Zs. eseti gondnokát, hogy az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérülése érdekében tegye meg a szükséges intézkedést.

Az érintettek a kezdeményezéseket, ajánlásokat tudomásul vették, intézkedtek és lefolytatták a szükséges eljárásokat.

OBH 3374/1999.

Nem okoz az Alkotmány 67 §. (1) bekezdésével összefüggő gyermeki jogok megsértését eredményező visszásságot a gyámhatóság, amikor a kapcsolattartást szorgalmazza és bírsággal való kikényszerítésére törekszik.

Panaszos kapcsolattartási ügyében fordult az országgyűlési biztoshoz, sérelmezve, hogy mint gyermekét gondozó szülő köteles kapcsolattartást biztosítani a gyermek édesanyjának, aki a Jehova tanúi felekezet tagja, és aki a gyermek sérülése esetén nem adná beleegyezését az életmentő véradáshoz.

Az eljárás során panaszos megismerte a vonatkozó jogszabályokat, az OBH 8619/1996. sz. ügyben készült jelentést és beadványát módosította, arra kért választ, hogy a gyermekelhelyezés újraszabályozása érdekébe, egyben ellenkeresete alapján a kapcsolattartás korlátozását kérő per idején jogosult-e a gyámhivatal a korábbi kapcsolattartás végrehajtását szorgalmazni és végrehajtást kikényszeríteni.

A beadvány alapján az ügyet az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megvizsgálta, és megállapította, hogy a gyermek kapcsolattartására vonatkozó 1996-ban jogerőssé vált ítélet hatályban van, a pszichopedagógiai szakvélemény szerint a gyermek kötődik édesanyjához.

A kapcsolattartásról és végrehajtásáról a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény rendelkezik. A Csjt. 92. §. (1) bekezdése szerint: “A gyermekétől különélő szülő joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen (a kapcsolattartás joga). A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles zavartalan kapcsolattartást biztosítani. A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn.”

A (6) bekezdés szerint: “A kapcsolattartásra vonatkozó bírósági határozat végrehajtásáról a gyámhatóság gondoskodik.”

A bírósági ítéletben kialakított kapcsolattartási rend hatályban van – ezt panaszos sem vitatja –, megállapítható ezért, hogy nem okoz az Alkotmány 67. §. (1) bekezdésével összefüggő visszásságot a gyámhatóság, amikor a kapcsolattartást szorgalmazza és bírsággal való kikényszerítésére törekszik.

OBH 4022/1999.

I. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált élethez és emberi méltósághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az emberi élet és méltóság védelmét az állam az adott társadalmi közegben tevékeny módon nem segíti elő.

II. Az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében rögzített gyermeki jogokkal összefüggésben a gyermek védelme és a róla való gondoskodás nemcsak a család alkotmányos kötelessége, hanem az államé, a társadalomé is. Az állam részéről való mulasztás e jogokkal kapcsolatban visszásságot okoz.

III. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a jegyző a rászorult személy esetében nem tette meg a szükséges és lehetséges intézkedéseket, megsértve ezzel az államigazgatási eljárási törvényben megfogalmazott alapelveket, mely szerint az államigazgatási szervek eljárásukban következetesen érvényre juttatják a törvényességet, demokratizmust és humanizmust.

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

OBH 4761/1999.

Közvetlen veszélybe kerül a gyermek kiemelt védelemhez és gondoskodáshoz való – az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált – joga, mert a gyermek fejlődését hátrányosan befolyásolhatja, amennyiben egy televízió egy 8 éves kislány édesanyjának meggyilkolásáról szóló tévéműsort készül közölni és a kislány nem tud édesanyja halálának szörnyű körülményeiről.

A panaszos telefonon kereste meg a hivatalt. A panaszost egy ismerőse tájékoztatta az RTL Klub hétvégiműsor-előzetese alapján, hogy a Helyszíni szemle című műsorban a testvére ellen elkövetett emberölésről lesz szó. Az áldozat 8 éves kislánya nem tudott arról, hogy édesanyját meggyilkolták. Még a temetési szertartást végzők is figyelemmel voltak arra, hogy a gyermek ne szembesüljön túl korán édesanyja halálának szörnyű körülményeivel. A panaszos az adás előtt többször is próbálta jelezni a Helyszíni szemle szerkesztőségének aggályait. A gyártásvezető, akivel végül a műsor napján sikerült beszélnie, arról tájékoztatta, hogy nem lát problémát a riport adásba kerülésével kapcsolatban.

A panaszost értesítő ismerős beazonosította az áldozatot. Ennek alapján fennállt a lehetősége annak, hogy a kislány a műsorban elhangzottak alapján értesül édesanyja meggyilkolásának körülményeiről. Ehhez természetesen nem lett volna feltétlenül szükséges, hogy a gyermek az adást személyesen lássa, közvetlen környezetében élőktől is tudomást szerezhet a riportban elhangzottakról.

Az Alkotmány 67. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. Az Alkotmány és a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény rendelkezései alapján a gyermekek joga a védelemhez és a gondoskodáshoz a társadalom részéről aktív, tevőleges beavatkozást igényel. Ahhoz, hogy a gyermek az őt emberként megillető jogokkal képes legyen élni, biztosítani kell számára az életkorának megfelelő minden feltételt felnőtté válásához. Ahogyan azt már az országgyűlési biztos általános helyettese korábbi jelentéseiben is megállapította, a kötelezettség a gyermeket nem csupán családja részről, de az állam nevében vagy megbízásából eljáró szervezetek és az egész társadalom részéről is megilleti.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a kislány édesanyjának meggyilkolásáról készült tévéműsor a gyermek fejlődését hátrányosan befolyásolhatja, ezzel közvetlen veszélybe került a gyermekek kiemelt védelemhez és gondoskodáshoz való – az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált – joga. Mivel a kislány alkotmányos jogával összefüggő, esetleg bekövetkező sérelem – jellegéből adódóan – utóbb már nem lett volna orvosolható, az országgyűlési biztos általános helyettese szükségesnek látta az RTL Klub vezetőségét tájékoztatni arról, hogy az ügyben az érintett hatóságon keresztül van lehetősége fellépni alkotmányos visszásság esetén.

Az országgyűlési biztos általános helyettese az adatvédelmi biztossal közösen írt levélben hívta fel a televízió igazgatójának a figyelmét arra, hogy amennyiben az adásba kerülő riport az érintettek jogait sértené, az Országos Rádió és Televízió Testülethez mint hatósághoz fordulnak.

A riport az RTL Klub televízió döntése alapján nem került adásba, így további intézkedésre nem volt szükség.

OBH 4811/1999.

Ha a hajléktalanokat ellátó intézmény a szükséges személyi és tárgyi feltételek hiányosságai miatt nem rendeltetésszerűen működik, az az intézmény környezetében lakók alkotmányos jogai (emberi méltósághoz, szabad mozgáshoz, a gyermek védelméhez, a testi és lelki egészséghez – Alk. 55. § (1), 58. § (1), 67. § (1), 70/D. § (1) bek.) sérelmének közvetlen veszélyét jelenti, de egyúttal a rászorult hajléktalanok szociális biztonsághoz való (Alk. 70/E. §) jogát is veszélyezteti.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 5074/1999.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal és az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált gyermekek védelemhez való jogával összefüggésben sérelem közvetlen veszélyét jelenti és ezzel visszásságot okoz, ha az önkormányzat pénzügyi fedezet hiányában nem alakítja ki a gyermekek átmeneti gondozásának ellátási formáit.

A sajtóban megjelent, a veszprémi átmeneti szállón lakó gyermekes családok kiköltöztetésekről tudósító híradások alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálatot indított. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata által fenntartott átmeneti szálláson a lakók átlagosan 24 hónapig vették igénybe a szolgáltatást. Az önkormányzat rendeletének módosítása következtében az átmeneti szálláson tartózkodás időtartamát csupán egy alkalommal lehetett további három hónappal meghosszabbítani, a módosítás hatálybalépésekor szállón tartózkodók jogosultsága pedig 1999. október 31-ig tartott. Az itt élők közül négy családot – öt gyermeket – érintett az intézményi jogviszony megszüntetése. Két család lakhatási gondjait az önkormányzat a vizsgálat idejéig megoldotta, azonban két család, két gyermekkel továbbra is az átmeneti szállón tartózkodott. Az intézményi jogviszonyuk megszűnése ellenére a polgármester ígérete szerint addig maradhattak a szállón, amíg lakásproblémájukat sikerül megoldani. Az önkormányzat a családok átmeneti otthonát a vizsgálat idejéig nem hozta létre, mert ennek kialakítására és működtetésére a költségvetéséből nem tudott fedezetet biztosítani.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerint a hajléktalanok átmeneti szállása a hajléktalan személyek időleges tartózkodására szolgáló intézmény, ahol a lakók ideiglenes jellegű ellátásáról van szó. Az önkormányzat rendeletében ennek megfelelően szabályozta a szálló igénybevételi lehetőségét.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a szociális biztonsághoz való jog azon alkotmányos jogok közé tartozik, melyek nem teremtenek alanyi jogosultságot az ellátásra, csupán az államot terheli egy minimális ellátási szint nyújtásának kötelezettsége. Megállapította azonban azt is, hogy az állam köteles a gyermekek ezen jogáról oly módon gondoskodni, hogy ez lehetőséget nyújtson a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésére. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította továbbá, hogy a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény szerint a gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani. Ennek a garanciális szabálynak az érvényesülését hivatott elősegíteni a gyermekek átmeneti gondozásának és a családok átmeneti otthonának intézménye, mely ellátási formákról az önkormányzatnak kellett volna gondoskodnia 1999. december 1-ig. Az a körülmény, hogy az önkormányzat pénzügyi fedezet hiányában a vizsgálat idejéig nem alakította ki az említett intézményeket, az Alkotmányban deklarált gyermekek védelemhez és a szociális biztonsághoz való jogával összefüggésben sérelem közvetlen veszélyét jelentette és ezzel visszásságot okozott. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a feltárt visszásság orvoslása érdekében kezdeményezte, hogy az önkormányzat a lehető leghamarabb tegyen eleget törvényi kötelezettségének, hozza létre a gyermekek átmeneti gondozásának ellátási formáját. Annak érdekében, hogy gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt ne szakítsanak el családjától, a törvényben előírt megoldási formák közül lehetőleg részesítse előnyben a családok átmeneti otthonát. Az önkormányzat az ajánlást elfogadta és ígéretet tett a családok átmeneti otthonának 2000. július 1-ig történő létrehozására.

OBH 5163/1999.

1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az abból származó jogbiztonság elvével – különösen a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés alá vont fiatalkorú érdekeire tekintettel –, valamint az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében rögzített személyi szabadsághoz való joggal és az ifjúságnak az Alkotmány 16. §-ában megfogalmazott létbiztonsághoz fűződő joga érvényesülésének követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a rendőri szerv a fogdában a fogva tartott fiatalkorút nem különíti el a felnőtt korúaktól.

2. Figyelemmel a fogva tartott fiatalkorú azon érdekére is, hogy sérelmét elfogulatlanul, pártatlanul ítéljék meg, ugyancsak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz, továbbá az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha a rendőrhatóság vezetője olyan bejelentés alapján, melynek vizsgálatára az ügyészségi nyomozó hivatalnak van hatásköre, tényfeltáró vizsgálatot folytat, és emiatt a fogvatartott nem élhet a büntetőeljárásról szóló törvény által biztosított panaszjogával sem.

3. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben – tekintettel azoknak az állampolgároknak a jogos érdekeire is, akikkel szemben a kényszerítő eszközt alkalmazzák, továbbá az ártatlanság vélelmére – visszásság keletkezik, ha a rendőrség hivatásos állománya által alkalmazott kényszerítő eszközök kivizsgálásáról szóló jegyzőkönyvek, jelentések nem a rendőrség szolgálati szabályzatában előírt részletességgel készülnek. E visszásság okozásához hozzájárul az is, ha a kényszerítő eszköz alkalmazásáról kitöltendő formanyomtatvány nem felel meg maradéktalanul az erre irányadó jogszabályi követelményeknek.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.