3.3. JOGANYAG

OBH 8769/1997.

I. A megalapozatlan nyomozás – különösen, ha az eljárás alá vont személyt érintő korlátozó intézkedésekkel jár együtt – sérti a Be. 12. § (1) bekezdését, ezáltal az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság és jogbiztonság követelményét.

II. A gyanúsítás közlésének elmulasztása a panaszosnak az Alkotmány 57. § (3) bekezdése szerinti védekezéshez való jogát sérti.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3430/1998.

1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból származtatott tisztességes eljáráshoz, valamint az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében megfogalmazott védelemhez való joggal összefüggésben – figyelemmel a szabálysértési eljárás alá vont személyt megillető jogok érvényesíthetőségére – visszásságot okoz, ha a szabálysértési hatóság az első tárgyaláson nem biztosítja a tolmács jelenlétét, továbbá ha a második tárgyalásra kiküldött idézésben a panaszost kötelezi arra, hogy gondoskodjon tolmácsról.

2. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével kapcsolatban – az eljárásban meghallgatott, de a magyar nyelvet nem ismerő személy érdekeire is figyelemmel – visszásságot okoz, ha a szabálysértési törvény nem írja elő, hogy mikor kell, illetve mikor lehet tolmácsot igénybevenni a szabálysértési eljárásban.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4400/1998.

Az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében foglalt, a védelemhez való joggal összefüggésben visszásságot okoz az ügyészség, ha nem gondoskodik arról, hogy a védőt – a büntetőeljárásról szóló törvény szerint – értesítsék a védence előzetes letartóztatása előtti bírói meghallgatásának időpontjáról.

Az OBH 4400/1998. sz. ügyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlást tett a Budapesti Rendőrfőkapitánynak, hogy “tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a nyomozó hatóság azon tagja ellen, aki az előzetes eljárást megelőző bírói meghallgatásról a gyanúsított védőjét elmulasztja értesíteni, a fegyelmi vizsgálatot az arra illetékes felettes minden esetben indítsa meg.”

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa felülvizsgálta és ennek eredményeképpen visszavonta ajánlását; megállapította ugyanis, hogy a büntetőeljárásról szóló törvény nem a rendőrség, hanem az ügyészség kötelezettségeként írja elő a védő értesítését arról, hogy mikor lesz az eljárás alá vont védence előzetes letartóztatását megelőző bírói meghallgatás. Az ügyészi szerv ilyen mulasztása sértette a konkrét ügyben a védelemhez való jogot. Az OBH 4400/1998. számú ügy példázta azt, hogy a gyakorlatban a védő értesítése gyakran úgy történik, hogy az ügyész megkeresi a rendőrséget a védő értesítése céljából. Az értesítés elmulasztásáért vagy a értesítés dokumentálásának elmulasztásáért azonban nem a rendőrség, hanem az ügyészség felel.

A felülvizsgálat eredményeképpen az országgyűlési biztos felhívta a legfőbb ügyészt, hogy az ügyészség azon tagja ellen, aki az előzetes eljárást megelőző bírói meghallgatásról a gyanúsított védőjét elmulasztja értesíteni, vagy az értesítést – akár a rendőri szerv megkeresése útján, akár más módon történt is – nem dokumentálja a nyomozati iratokban, a fegyelmi vizsgálatot az arra illetékes vezető minden esetben indítsa meg. A legfőbb ügyész elfogadta az ajánlást.

OBH 4874/1998.

Visszásságot okoz az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében rögzített ártatlanság vélelmével kapcsolatban az országos hatáskörű, szakirányító rendőri szerv eljárása, ha a közúti közlekedési szabálysértési ügyben hozott elsőfokú marasztaló határozat másodfokú szabálysértési hatóság által, elévülés folytán történt hatályon kívül helyezését, a szabálysértési eljárás megszüntetését követően, az ügy felülvizsgálatát lezáró értesítésében a balesetért való felelősséget megállapítja.

A panaszos sérelmezte, hogy fiát az 1996. április 17-én történt közúti közlekedési balesetért felelősnek mondták ki, a szabálysértési ügyben a rendőrség nem a tények alapján hozta meg határozatait, az eljárás indokolatlanul elhúzódott, valamint a felügyeleti hatóság is sérelmes döntést hozott.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy az iratok alapján a panaszos fia 1996. április 17-én a Budapest, IX. kerület Fővámtér 13. szám előtti párhuzamos közlekedésre alkalmas úton, az általa vezetett tehergépkocsival nekiütközött az előtte forgalmi okból megálló Ford Tranzit gépkocsinak, amit az ütközési energia az előtte – szintén forgalmi okból – álló személygépkocsinak lökött. Az elsőfokú szabálysértési hatóság, a Budapesti Rendőr-főkapitányság VI-VII. kerületi Rendőrkapitányság Központi Közúti Közlekedési Szabálysértési Osztálya a panaszos fiának balesetért való felelősségét állapította meg, 1996. november 5-én marasztaló határozatot hozott. Fellebbezés folytán az ügy a másodfokú szabálysértési hatósághoz, a Budapesti Rendőr-főkapitányság Igazgatásrendészeti Főosztály Jogorvoslati Alosztályához került, mely szerv 1997. szeptember 30-án kelt határozatának meghozataláig egyetlen eljárási cselekményt sem foganatosított, ezért – elévülés miatt – az elkövetőt már nem vonhatták felelősségre. A másodfokú szabálysértési hatóság eljárási szabálysértése, mulasztása miatt a jogorvoslati beadvány érdemi elbírálására nem került sor. A panaszos fia a jogerős határozattal nem értett egyet, felügyeleti intézkedést kezdeményezett, s elmarasztalhatóságának kérdése ügyében, 1997. december 3-án az MTV Ablak Szerkesztőségéhez is fordult.

Levelét 1998. január 5-én felülvizsgálat céljából továbbították az Országos Rendőr-főkapitányságra. Az Országos Rendőr-főkapitányság Igazgatásrendészeti Főosztály Szabálysértési Alosztálya mint felettes szerv az ügyben felülvizsgálatot folytatott, 1998. május 27-én kelt átiratában (értesítésében) foglaltak szerint felügyeleti intézkedés megtételét nem tartotta szükségesnek, egyúttal véleményét is kifejtette, miszerint “az elévülésre vonatkozó törvényi előírás kizárólag csak a felelősségre vonást tilalmazza, a balesetért való felelősség kimondásának azonban nem akadálya. A…törvény elévülésre vonatkozó előírásai nem zárják ki a felelősség – eljárás megszüntetése melletti – kimondását.” Ezen álláspont a felelősségre vonás fogalmának, két összetevőjének – a felelősség megállapításának és a felelősség jogkövetkezménye alkalmazásának – teljes félreértéséről tanúskodnak, mivel a szabálysértési eljárás alá vont elkövető nem tekinthető felelősnek mindaddig, amíg szabálysértésért való felelősségét, a törvénynek megfelelően, a szabálysértési hatóság jogerős határozata meg nem állapította. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a rendőrhatóság eljárása az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében rögzített ártatlanság véelelmével kapcsolatos alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okozott, ezért ajánlásként kezdeményezte az ORFK értesítés megváltoztatását oly módon, hogy az ne tartalmazza a panaszos fia szabálysértésért való felelősségének megállapítását.

Az országos rendőrfőkapitány az ajánlást elfogadta, teljesítette.

két összetevőjének – a felelősség megállapításának és a felelősség jogkövetkezménye alkalmazásának – teljes félreértéséről tanúskodnak, mivel a szabálysértési eljárás alá vont elkövető nem tekinthető felelősnek mindaddig, amíg szabálysértésért való felelősségét, a törvénynek megfelelően, a szabálysértési hatóság jogerős határozata meg nem állapította. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a rendőrhatóság eljárása az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében rögzített ártatlanság véelelmével kapcsolatos alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okozott, ezért ajánlásként kezdeményezte az ORFK értesítés megváltoztatását oly módon, hogy az ne tartalmazza a panaszos fia szabálysértésért való felelősségének megállapítását.

Az országos rendőrfőkapitány az ajánlást elfogadta, teljesítette.

OBH 5849/1998. és OBH 7345/1998.

A büntetőeljárás során a védői kirendelés vagy a meghatalmazás becsatolása előtt végzett eljárási cselekmények irataiba való betekintés és másolatkérés jogának korlátozása alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a védelemhez való joggal (Alk. 57. § (3) bek.) és a diszkrimináció tilalmával (Alk. 70/A. § (1) bek.) összefüggésben.

A panaszos pécsi ügyvéd a nyomozó hatóságtól a meghatalmazásának becsatolása előtt meghallgatott tanúk vallomásairól készült jegyzőkönyvek megtekintését és kiadását kérte. A vizsgáló a kérés teljesítését megtagadta. Az ügyvéd emiatt tett panaszát a városi és a megyei ügyészség is elutasította. A nyomozó hatóság és az ügyészség álláspontja szerint a nyomozás befejezése előtt a Be. csak a meghatalmazás becsatolása után keletkezett tanújegyzőkönyvek megismerését teszi lehetővé a védő számára. Egy másik panaszos a Győr-Moson-Sopron Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal eljárása miatt azonos tartalmú panasszal élt.

A panaszok alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a védelmet megillető irat-megtekintési és iratmásolat-kérési jog gyakorlására vonatkozó eljárási szabályok a védő irat-megtekintési jogát lényegében a terhelt jelenléti jogához, illetve a nyomozás érdekeihez kötötték.

A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosítására vonatkozó, 1999. március 1-jén hatályba lépett 1998. évi LXXXVIII. törvény az eljárásba való bekapcsolódást megelőzően keletkezett iratokról is lehetővé teszi másolat adását a védő részére.

Az új Be. – a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 604. § (2) bekezedése – szerint felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a büntetőeljárás során keletkezett iratokból másolat adását a belügyminiszterrel együttesen és a legfőbb ügyésszel egyetértésben, rendeletben szabályozza. A rendelet megalkotásánál figyelembe kell venni, hogy alapvető jog lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja.

Az Alkotmánybíróság 6/1998. (III. 11.) AB határozatában rámutatott arra, hogy csak a védelemhez való jognak az elkerülhetetlenül szükséges, arányos és a lényeges tartalmat nem érintő korlátozása felel meg az alkotmányosság követelményeinek (ABH 1991, 418–419). Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése kimondja, hogy alapvető jog lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint valamely alapjog lényeges tartalmát az a korlátozás sérti, amely – valamely más alapvető jog vagy alkotmányos cél érdekében – nem elkerülhetetlenül szükséges, továbbá ha szükséges is, a korlátozás által okozott jogsérelem az elérni kívánt célhoz képest aránytalan.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlotta az igazságügy-miniszternek, hogy kezdeményezze a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény kiegészítését a védő irat-megismerési és másolatkérési jogára vonatkozó – az eljárásba való bekapcsolódását megelőzően keletkezett iratokra is kiterjedő – szabályokkal és ezekkel kapcsolatban a nyomozás érdekeinek sérelmét meghatározó törvényi értelmezéssel.

Felhívta a legfőbb ügyész, a belügyminiszter és a pénzügyminiszter figyelmét arra, hogy irányítási jogkörükben gondoskodjanak a büntetőeljárás szabályait módosító 1998. évi LXXXVIII. törvény iratmásolatok kiadására vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásáról a nyomozó hatóságoknál folyamatban lévő eljárásokban.

Az igazságügy-miniszter az ajánlást elfogadta, de az eljárási törvény hatálybalépésének elhalasztása miatt a módosító javaslatot – önmagában – nem látta indokoltnak. Más módosításokkal együtt, 2001. június 30-i határidővel tartja kezdeményezhetőnek a javaslatot. A figyelemfelhívásban érintett címzettek alárendelt nyomozó hatóságaik részére a szükséges intézkedéseket kiadták.

OBH 1559/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével, valamint az 57. § (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz a II. fokú szabálysértési hatóság, ha úgy hagyja elévülni a szabálysértési cselekményt, hogy nem tesz semmilyen eljárási cselekményt.

II. Az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében kimondott ártatlanság vélelmével összefüggésben visszásságot okoz az eljáró szabálysértési hatóság, ha a feljelentett felelősségét határozatban kimondja, ugyanakkor elévülés folytán az eljárás megszüntetésével az I. fokú marasztaló határozatot hatályon kívül helyezi.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4650/1999.

I. A ügyvédi hivatás szabályainak megszegése, a kiszolgáltatott helyzetben lévő, büntető eljárás alá vont és fogva tartott személy részére a védelem biztosítási kötelezettségének elmulasztása, a kapcsolattartás elmaradása veszélyezteti az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében deklarált védelemhez való jogot, ezáltal visszásságot okoz.

II. A nevelőintézetben a cigaretta nevelési eszközként, tárgyjutalomként vagy fegyelmi büntetésként való alkalmazása, ezáltal a káros dependencia kialakítása vagy elmélyítése visszásságot idéz elő, mivel veszélyezteti az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese hivatalból indított vizsgálatot annak felderítésére, hogy a Szociális és Családügyi Minisztérium Rákospalotai Leánynevelő Intézetében – az intézeti nevelés és gondozás során – miként érvényesülnek a bíróság által javítóintézeti nevelésre ítélt, illetve előzetes letartóztatásba helyezett fiatalok, ezenkívül az Anya-gyermek-otthonban (a családok átmeneti otthonában) élők és az utógondozást igénybe vevők alapvető emberi és állampolgári jogai. A helyszíni vizsgálatra előzetes bejelentés nélkül került sor.

I. A fiatalkorú terheltek – életkoruknál, ítélőképességüknél vagy esetleg egyéb körülményüknél fogva – nem képesek jogaik védelmében ugyanolyan hatékony módon fellépni, mint a társadalom felnőtt tagjai. Ebből következik, hogy ha a fiatalkorú személyesen nem képes tényleges és hatékony védekezést kifejteni, akkor joga van ahhoz, hogy védő – még ha az kirendelt védő is – segítségével védekezhessék, ezért esetükben – kiváltképp az előzetes letartóztatás időtartama alatt – fokozottabb jelentőséget kap a védői jelenlét és a megfelelő védelemhez való jog, az az alkotmányos alapjog, amelynek gyakorlati érvényesülését a büntetőeljárás minden szakaszában biztosítani kell minden terhelt számára. A védelem biztosítása tehát nemcsak a kirendelt védő tárgyaláson való megjelenési kötelezettségét jelenti, hanem magába foglalja a terhelttel való folyamatos kapcsolattartás kötelezettségét is, amely elengedhetetlenül szükséges a kirendelt védői feladat hatékonyabb ellátásához. A vizsgálat időpontjában az intézetben tartózkodott egy előzetes letartóztatásba helyezett fiatalkorú lány, akit a kirendelt védője – az elsőfokú eljárás során – az előzetes letartóztatás időtartama alatt egyszer sem látogatott meg. A fiatalkorú panaszos büntetőügyében a megyei bíróság a fellebbezési tárgyalást kitűzte. Az előzetes személy részére megküldött iratokon kirendelt védőként már más ügyvéd neve szerepel, aki ugyancsak nem vette fel a kapcsolatot védencével. A ügyvédi hivatás szabályainak ily módon történő megszegése, a kiszolgáltatott helyzetben lévő, büntető eljárás alá vont és fogva tartott személy részére védelem biztosítási kötelezettségének elmulasztása, a kapcsolattartás elmaradása veszélyezteti az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében deklarált védelemhez való jogot, ezáltal visszásságot okoz.

II. Az intézetben a nevelésre utaltak szorgalmát, tanulmányi előmenetelét, munkában elért eredményét jutalmazással értékelik. Az adható jutalmak körében legjelentősebbek a dicséretek (igazgatói, igazgatóhelyettesi, nevelői), a tárgyjutalmak (édesség, cigaretta, könyv, ruházat stb.), a rendkívüli kimenő, eltávozás, de ismeretes még a külön telefon engedélyezése, a kiszabott fegyelmi büntetés elengedése is. Az előzetesen fogva tartott növendékek esetében főként az intézeten belül érvényesíthető jutalmakat alkalmazzák, melyeket a bíróságnak megküldött vélemény kialakítása során is figyelembe vesznek. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a cigaretta nevelési eszközként, tárgyjutalomként vagy fegyelmi büntetésként való alkalmazása, ezáltal a káros dependencia kialakítása vagy elmélyítése visszásságot idéz elő, mivel veszélyezteti az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese kezdeményezésében: 1. felkérte a Hajdú-Bihar Megyei Ügyvédi Kamara elnökét, hogy vizsgálja ki és a vizsgálat eredményéhez képest fontolja meg a panasszal érintett két ügyvéd ellen indítandó fegyelmi eljárás lehetőségét, 2. kérte a Szociális és Családügyi Minisztérium Rákospalotai Leánynevelő Intézetének igazgatónőjét, hogy az intézet által alkalmazott fegyelmezési és jutalmazási rend körében használt eszközök sorában a cigaretta ne szerepeljen. Az intézet igazgatója a kezdeményezéssel egyetértett, a szükséges intézkedést megtette. Az érintett megyei ügyvédi kamara a kezdeményezésre adott választ elmulasztotta, a sürgetést követően még nem érkezett válasz.