3.14.A szociális biztonsághoz való jog

Alkotmány 70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.

A szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben változatlanul sok beadvány érkezik az országgyűlési biztosokhoz. Az ügyek jelentős részét teszik ki az Alkotmány 70/E. §-át érintő vizsgálatok. Az országgyűlési biztosoknak természetesen nincs módjuk olyan kezdeményezéseket tenni, amelyek alapján a hozzájuk fordulók sokszor meglehetősen alacsony életszínvonala közvetlenül javulhatna. A biztosok hatásköre csak annak ellenőrzésére terjedhet ki, hogy az alkotmányos kötelezettségként létrehozott szociális intézményrendszer megfelelő módon működik-e, a jogszabályi előírásokat betartják-e, a mérlegelési jogkörben hozott döntésnél pedig e jogkör alkotmányos határait nem lépik-e túl.

A társadalombiztosítási ellátásoknál nem lehet figyelmen kívül hagyni ugyanakkor, hogy az ellátások egy része biztosítási alapon nyújtandó. Ez annyit jelent, hogy az ellátási szint egy bizonyos mérték alá történő csökkenése nem csupán a szociális biztonsághoz való jogot, hanem a tulajdonhoz való jogot is sérti. Ilyen esetekben a visszásságot a tulajdonhoz való alkotmányos jog jellege miatt könnyebben meg tudtuk állapítani.

Figyelemre méltó, hogy 1999-ben a szociális biztonsággal összefüggésben inkább a jogalkalmazás, mint a jogalkotás területén állapítottunk meg visszásságot. A korábbi években többször fordult elő, hogy az egyes jogalkotó szervek – mindenekelőtt az önkormányzatok – nem tettek eleget jogalkotási kötelezettségüknek, és ezért nem lehetett szociális támogatást nyújtani a település lakóinak. A tárgyév vizsgálatai azt mutatták, hogy az utóbbi időben inkább a jog helytelen alkalmazása, értelmezése, vagy a konkrét hatósági intézkedés elmulasztása okozott visszásságot.

Az intézmény-fenntartási kötelezettség alapvető feltétele a szociális biztonság érvényesítésének. Amennyiben már meglévő ilyen intézményeket úgy szüntetnek meg, hogy az adott alapellátás más intézményben nem biztosítható, a 70/E. § sérelme állapítható meg.

A fentiekben már említettük, hogy esetenként a mérlegelési jogkör túllépésével okoz a jogalkalmazó visszáságot a szociális biztonsághoz való jog tekintetében. Előfordul az is, hogy a helytelen mérlegelés jogszabályi okokra vezethető vissza. Így a súlyos fogyatékosságnak és a tartós betegségnek a szociális törvény alkalmazása szempontjából történő meghatározásának elmulasztásával a jogalkotó olyan széles mérlegelési jogkört biztosított a jogalkalmazónak, amely az ápolási díj megállapítása iránti igény elbírálását teljes mértékben kiszámíthatatlanná tette, és fennállt a közvetlen veszélye olyan megalapozatlan döntéseknek, amely törvényben biztosított járandóság elvonását jelenthették.

A jogalkalmazó – tapasztalataink szerint – több esetben tévesen értelmezte a társadalombiztosításról szóló törvényt is. A téves értelmezés következményeként a korengedményes nyugdíjas panaszosok kiegészítő tevékenységét, vállalkozói jogviszonyát visszamenőlegesen főfoglalkozású viszonnyá minősítették és ennek megfelelően késedelmi pótlékkal terhelt járulékfizetési kötelezettséget írtak elő. Ez a lépés panaszosok szociális biztonságát súlyosan sértette és ezért visszásságot okozott.

Az önkormányzatokhoz benyújtott szociális kérelmek elutasítását gyakran az adott önkormányzat forráshiánya okozta. Ezekben az ügyekben az országgyűlési biztosoknak nincs lehetőségük fellépni. Anyagi bázist az önkormányzatok részére nem tudnak teremteni. Más a helyzet akkor, ha a kérelmet azért utasították el, mert a közigazgatási szerv a határozathozatalhoz szükséges tényállást elmulasztotta felderíteni. Így például lakásfenntartási támogatásnál vizsgálni kell a lakás nagyságát és minőségét, a fűtési költséget, a háztartás havi összjövedelmét és az egy főre jutó havi jövedelmet. Az ennek hiányában született elutasító döntés megalapozatlan, önkényes és közvetlenül veszélyezteti a szociális biztonságot. Hasonlóan visszás, ha a méltányossági közgyógyellátási igazolványra benyújtott kérelem esetén az elbírálásnál a család összjövedelmét, nem pedig a kérelmező jövedelmét veszik alapul.

A juttatások késedelmes megállapítása és folyósítása egyértelműen súlyosan sérti a szociális biztonsághoz való jogot. Gyakran előfordul, hogy a szociális juttatásokra irányuló kérelmeket egyáltalán nem bírálják el, az ügyben elutasító határozatot sem hoznak, az eljárási határidő meghosszabbításáról sem értesítik a kérelmezőt. Visszásságot okoz az a késedelem is, amikor a nyugdíj-megállapító szerv határozatát vagy módosító határozatát késedelmesen hozza meg. Az ilyen késedelmek esetén csak abban az esetben lehet eltekinteni a visszásság megállapításától, ha a mulasztás az ügyfél ellátását nem érinti, mert az más forrásból egyébként biztosítva van.

JOGESETEK