3.14. JOGANYAG

OBH 6820/1998.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben nem okoz visszásságot a hatóságnak az az intézkedése, amellyel az adott szociális intézmény vonatkozásában kész tényeket rögzítve, a szabályszerű működési feltételek hiányában az időskorúak szociális otthonának bezárásáról dönt, s a működési engedély visszavonásával egyidejűleg határoz az intézményben gondozott személyek ideiglenes ellátásának megszervezéséről is.

A panaszos a testvérét gondnokként képviselve kért vizsgálatot ügyében.

E szerint gondokoltját 1995. évben, egyszeri alapítványi hozzájárulás befizetése mellett időskorúak szociális otthonában helyezte el. A szociális intézményben – melyet a Probitás Alapítvány, majd annak jogutódja, a Placidus Gondoskodás Háza Közhasznú Társaság Mezőkövesd, Olajfa utca 2. szám alatt működtetett – a gondnokolt a fizetett gondozási díj és a 700 000 Ft összegű egyszeri hozzájárulás fejében emelt szintű ellátásban részesült.

A gondozást ellátó intézményt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal 1429-4/1999. számú határozatával a szabályszerű működési feltételek hiánya miatt bezárta, és a működési engedély visszavonásával egyidejűleg határozott a megszüntetett intézményben gondozott személyekről történő gondoskodás ideiglenes megszervezését illetően is.

A panaszos nővérét a Dél-borsodi Szociális Otthon Közhasznú Társaság által fenntartott, Mezőkeresztes, Május 1. tér 7. szám alatti szociális intézményében helyezték el ideiglenesen. Az itt történő végleges és emelt szintű, valamint a jogutódnak nem minősülő közhasznú társaság által biztosítandó ellátás érdekében a panaszosnak újabb megállapodást kellene kötnie, melyet sérelmez a korábbitól eltérő fizetési feltételek, illetve az újabb intézménybe való elhelyezésért esetlegesen fizetendő egyszeri hozzájárulás miatt.

A vizsgálat megállapította, hogy az ügyben hatóságként eljáró Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal döntésével kész tényeket rögzített, mivel a fizetésképtelenné vált Placidus Kht. a határozat meghozatala előtt maga is bejelentette szociális intézményeinek jogutód nélküli megszűnését. Ugyanakkor rendelkezett egy olyan, a Dél-borsodi Szociális Otthon Közhasznú Társasággal megkötött megállapodással, melyet a gondozottak ideiglenes elhelyezése érdekében kötött a hasonló tevékenységet folytató, de jogutódnak nem minősülő közhasznú társasággal.

A kialakult helyzet a panaszost különféle megoldandó feladatok elé állította. Ennek megfelelően el kell járnia gondnokoltja ellátásának végleges és megnyugtató rendezése érdekében. Az ügy kapcsán bármely jogcímen – akár az egyszeri hozzájárulás arányos részének visszakövetelése, illetve annak az újból szükségessé vált megfizetése okán – felmerülő kártérítési igényét vagy egyéb követelését azonban nem hatósági, hanem polgári peres eljárás keretében érvényesítheti figyelemmel a két fenntartó között létrejött megállapodásban foglaltakra is.

Mindezekre tekintettel az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az ügyben lefolytatott – az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvényben foglalt hatásköri szabályozás szerint kizárólag a hatósági eljárásra kiterjedő – vizsgálata alapján az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot nem állapított meg.

OBH 2605/1997.

Az Alkotmány 70/E. §-ában foglalt szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az állampolgár szociális ellátás iránti kérelmét az illetékes hatóság nem a törvényi feltételek hiányában, hanem más, a jogszabály által nem ismert indokkal utasítja el.

A panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosához intézett levelében sérelmezte, hogy közgyógyellátási igazolvány iránti kérelmét, bár a törvényben meghatározott feltételek esetében fennállnak, az önkormányzat elutasította.

A panaszos 1996-ban munkaképességét 67%-ban elvesztette, nyugdíj helyett rendszeres szociális járadékban részesült, melynek összege nem érte el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át. A panaszos magas gyógyszerköltségei miatt a VII. Kerületi Önkormányzathoz fordult, amelytől közgyógyellátási igazolvány kiállítását kérte. Az önkormányzat a panaszos kérelmét elutasította arra hivatkozással, hogy nem lakik életvitelszerűen az állandó bejelentett lakcímén.

A szociális törvény (1993. évi III. tv.) konkrétan meghatározza a közgyógyellátásra jogosultak körét. Így, többek között az egészségi állapot megőrzéséhez kapcsolódó kiadásainak csökkentésére közgyógyellátási igazolvány állítható ki annak, aki rendszeres szociális segélyben, rokkantsági járadékban részesül. A panaszos munkaképességét 67%-ban elvesztette, rokkantsági járadékban részesült, melynek összege nem érte el a törvényben meghatározott maximumot.

A panaszos tehát a jogszabályban előírt jogosultsági feltételeknek megfelelt, ebből adódóan az önkormányzat arra hivatkozó elutasító határozata, hogy a panaszos nem lakik életvitelszerűen az állandó bejelentett lakcímén, nem volt helytálló, ugyanis a törvény ilyen elutasítási okot nem ismer. Az országgyűlési biztos vizsgálata során megállapította tehát, hogy az önkormányzat eljárása a szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott. Tekintettel azonban arra, hogy az önkormányzat – miután az országgyűlési biztos az ügyben megkereste – az elutasító határozatot saját hatáskörében módosította, és a panaszos részére a közgyógyellátási igazolvány kiállította, az országgyűlési biztos az ügyben ajánlást nem tett.

OBH 4825/1997.

Nem állapítható meg az Alkotmány 70/E. §-ában megfogalmazott szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásság, ha a helyi önkormányzat nem indít hivatalból a szociális ellátás megállapítására irányuló eljárást.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy Dorog Város Önkormányzata nehéz helyzete ellenére nem részesítette lakásfenntartási támogatásban. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint panaszos 1995, 1996 és 1997 folyamán – a vizsgálat megindításáig – lakásfenntartási támogatás iránt nem nyújtott be kérelmet. Az önkormányzat a panaszos részére a vizsgálat ideje alatt lakásfenntartási támogatást állapított meg.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a szociális ellátásról való gondoskodás a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében, ezen belül azonban maga határozza meg – a lakosság igényei alapján, anyagi lehetőségeitől függően –, mely feladatokat, milyen mértékben és módon lát el. Az önkormányzat ennek megfelelően megalkotta a szociális ellátásokról szóló rendeletét, rendelkezik a szociális alapellátás keretében – rászorultság esetén – nyújtható támogatási formákkal. Az önkormányzatnak ezen kötelezettsége azonban nem terjed ki pénzbeli ellátások megállapítására irányuló eljárás hivatalból történő megindítására. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg.

OBH 4952/1997.

Az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében és a 70/E. § (1) bekezdésében deklarált a szabad véleménynyilvánításhoz és a közérdekű adatok megismeréséhez való joggal, illetve a szociális biztonsághoz való joggal összefüggő visszásságot okoz, ha a képviselő-testület nem tart közmeghallgatást, és ha a helyi szociális ellátásokról szóló rendeleteit úgy hozza meg, hogy az nincs összhangban a szociális törvény előírásaival.

Teljes szöveg: 3.8. alfejezetben.

OBH 5440/1997.

Nem állapítható meg az Alkotmány 70./E. §. (1) bekezdésében deklarált szociális biztonsághoz való joggal kapcsolatban visszásság, ha a hatóságok – a panaszos által sérelmezettek ellenére – a jogszabályi előírásoknak megfelelő döntéseket, határozatokat hoztak, illetve a jogszabályi előírásoknak megfelelően jártak el.

A panaszos beadványában sérelmezte Csépa Község Önkormányzatának eljárását.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy: 1. három gyermeke helyett csak egy gyermek után kapott rendszeres nevelési segélyt, és a beiskolázási segélyből ugyanannyit kapott, mint más magasabb jövedelemmel rendelkező személy, valamint a gyermekek kollégiumi étkeztetéséhez nem járult hozzá az önkormányzat, 2. az önkormányzat letelepedésükkor nem részesítette őket letelepedési segélyben, 3. a részére felajánlott közhasznú munka segédmunka és nem betanított munka volt, amit véleménye szerint nem lett volna köteles elvállalni, ennek ellenére a munka elfogadására állítása szerint azért került sor, mert nem felajánlották a munkát, hanem “kötelezővé tették” az elfogadását, 4. kiváltotta a vállalkozói engedélyt, ezt követően hiába várta a helyszíni ellenőrzést és így véleménye szerint az önkormányzat eljárása hiúsította meg vállalkozói tevékenységét, 5. gyermekek után járó lakásépítési kedvezményre a hatóság felvilágosítása értelmében nem jogosult.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem tárt fel. 1. Az 1993. évi III. törvény 45. § (2) bekezdése értelmében havi rendszerességgel adott átmeneti segély rendszeres nevelési támogatásként is adható, valamint segély az önkormányzat rendeletében meghatározott más ellátási formaként is nyújtható. A segély juttatásának feltételei, módja, a költségvetési keret meghatározása az önkormányzat hatáskörébe tartozik. A panaszos segély iránti kérelmének elutasítása a költségvetésben biztosított szociális keret kimerülésére hivatkozva nem okozott alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot. Nem okozott alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot az sem, hogy az önkormányzat – törvényben biztosított hatáskörében eljárva – a beiskolázási segély összegét egységesen határozta meg, és nem a szociális körülmények alapján. A panaszos arra vonatkozó kifogásával kapcsolatban, hogy gyermekei étkeztetéséhez az önkormányzat nem járult hozzá, a vizsgálat megállapította, hogy 1997. január 1-jétől nincs jogszabályi lehetőség az iskoláknál étkeztetést igénybe vevő tanulók után nyújtott normatív kedvezmények összegének megtérítésére. 2. A vizsgálat a letelepedési segélyt érintő panasszal kapcsolatban megállapította, hogy a már korábban hatályon kívül helyezett, illetve a jelenleg hatályos jogszabályok értelmében sem jogosult a panaszos letelepedési segélyre. A jogszabályok taxatíve megjelölik azt a kört, akik letelepedési segélyben részesíthetők. A panaszos nem felel meg a jogszabályban megjelölt feltételeknek. 3. Az 1993. évi III. törvény 34. §-a értelmében szünetel a munkanélküli jövedelempótló támogatásának folyósítása, ha a munkanélküli együttműködést nem vállalónak minősül. A munkanélküli együttműködést nem vállalónak minősül, ha a megfelelő közhasznú munkát – ami szakképzettségének, iskolai végzettségének, illetve annál eggyel alacsonyabb szintű végzettségnek felel meg – nem fogadja el. A panaszos (aki felszolgáló szakképesítéssel rendelkezik) a részére felajánlott közhasznú munkát köteles volt elfogadni, különben nem minősült volna együttműködőnek, és a jövedelempótló támogatásának szüneteltetésére került volna sor. 4. Az 1990. évi V. törvény 8. §-ában meghatározottak szerint az egyéni vállakozói tevékenység megkezdéséhez a vállalkozói igazolvány kiváltása szükséges, az igazolvány birtokában meg lehet kezdeni a vállakozói tevékenységet. 5. A vizsgálat megállapította, hogy a panaszos a 106/1988. Mt. rendelet 2. §-a értelmében nem jogosult a gyermekek után járó lakásépítési kedvezményre. A rendelet meghatározza, hogy a kedvezmény összege nem haladhatja meg az építési költség (eladási ár) 65%-át. A panaszos az előírásnak megfelelő összegű saját tőkével nem rendelkezett.

OBH 5482/1997.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a kérelem elbírálása során az eljáró szerv az elutasítást nem a jogszabályban foglalt feltételek hiányára és ennek bizonyítására alapítja, hanem csupán valószínűsíthető körülményekre, és ezért a jogosult nem részesül az őt esetleg megillető támogatásban.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 5564/1997.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a kérelem elbírálása során az eljáró szerv az elutasítást nem a jogszabályban foglalt feltételek hiányára és ennek bizonyítására alapítja, hanem csupán valószínűsíthető körülményekre, és ezért a jogosult nem részesül az őt esetleg megillető támogatásban.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 5616/1997.

I. Nincs akadálya az országgyűlési biztos eljárásának, ha a bírósági eljárás során a panaszos az első tárgyaláson eláll a keresetétől.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és jogbiztonság elvéből fakadó tisztességes eljáráshoz, és az Alkotmány 70/E. §-ében foglalt szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkanélküli jövedelempótló támogatását együttműködés hiányára hivatkozva azért szünetelteti az önkormányzat, mert az nem fogadja el a segédmunkának minősülő parktakarítási munkát.

III. Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot, ha az önkormányzat a hatályos jogszabályoknak megfelelően azért szünteti meg a jövedelempótló támogatást, mert az abban részesülő személy nem igazolta a jogszabályban megadott határidőn belül, hogy legalább 90 nap munkaviszonnyal rendelkezik.

A panaszos sérelmezte, hogy Budapest Főváros IV. Kerület Újpest Önkormányzat együttműködés hiányára hivatkozva szüneteltette, majd megszüntette a jövedelempótló támogatás folyósítását részére. Az országgyűlési biztos általános helyettese az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és jogbiztonság elvéből fakadó tisztességes eljáráshoz, és ezzel összefüggésben az Alkotmány 70/E. §-ében foglalt szociális biztonsághoz való joggal kapcsolatos sérelem gyanúja miatt indított vizsgálatot. A vizsgálat eredménye szerint a polgármesteri hivatal azért állapította meg a jövedelempótló támogatás szünetelését – a Munkaügyi Központ tájékoztatását alapul véve –, mert a panaszos nem vállalta el a felajánlott parktakarítási munkát. A támogatást végül azért szüntetette meg, mert a törvényben előírt 90 napos munkavégzést nem teljesítette a megadott határidőig. A határozat ellen a panaszos a képviselő-testülethez fellebbezett, a fellebbezést elutasították, így a jövedelempótló támogatás megszüntetését kimondó határozat jogerőre emelkedett. A panaszos a képviselő-testületi döntést bíróság előtt megtámadta, de az ügy érdemi tárgyalására nem került sor, mert a panaszos az első tárgyaláson elállt keresetétől. Erre tekintettel az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az ügy vizsgálatára rendelkezik hatáskörrel.

A továbbiakban az országgyűlési biztos általános helyettese abból indult ki, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján a munkanélküli az együttműködési kötelezettség keretében szakképzettségének megfelelő vagy annál eggyel alacsonyabb szintű közhasznú munkát köteles elvállalni. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény értelmében ez a követelmény a rövid távú közhasznú munkára is érvényes. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszos felsőfokú végzettségű, ennek megfelelően a részére felajánlott segédmunkának minősülő parktakarítási munka nem felelt meg a szociális törvényben meghatározott követelménynek, mivel az nem szakképzettségének vagy iskolai végzettségének megfelelő, de még csak nem is eggyel alacsonyabb szintű munka. Ezért a polgármesteri hivatal döntésével megsértette a panaszos tisztességes eljáráshoz és a szociális biztonsághoz való jogát, hiszen a panaszosnak jogában állt visszautasítani a felajánlott munkát, anélkül hogy ez az együttműködési kötelezettség megsértését jelentette volna, amely megalapozta a jövedelempótló támogatás szünetelését. A panaszos a szünetelés megállapítása elleni jogorvoslatot azonban nem merítette ki, ezért a konkrét sérelem nem volt orvosolható, vagyis az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett. Felhívta viszont a polgármestert, hogy gondoskodjon arról, hogy a jövőben az együttműködési kötelezettség megsértését csak akkor állapítsa meg a polgármesteri hivatal, ha a felajánlott és a munkanélküli által visszautasított közhasznú munka megfelel a munkanélküli szakképesítésének vagy iskolai végzettségének, vagy annál eggyel alacsonyabb szintű. Az ajánlásra még nem érkezett válasz.

A panaszos a jövedelempótló támogatásának megszüntetése miatt fellebbezéssel élt, amelyet a képviselő-testület elutasított. Az országgyűlési biztos általános helyettese ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a polgármesteri hivatal döntése a hatályos jogszabályoknak megfelelt, vagyis alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem okozott, ezért ajánlás nélkül fejezte be vizsgálatát.

OBH 5766/1997.

Nem állapítható meg az Alkotmány 70/E. §-ában megfogalmazott szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásság, ha a helyi önkormányzat csupán anyagi lehetőségeihez mérten támogatja a rászorulókat.

A panaszos a beadványában sérelmezte, hogy Siófok Város Önkormányzata a szociális ellátások iránti kérelmeit elutasította, illetve kérelmeire nem válaszolt. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint a panaszos 1996 folyamán három alkalommal részesült átmeneti segélyben, 1997 folyamán szintén három alkalommal teljesítette az önkormányzat a kérését és állapított meg számára átmeneti segélyt, lakásfenntartási támogatást, illetve átvállalta a fűtési díjhátralék egy részét. Két esetben az önkormányzat a panaszos átmeneti segély iránti kérelmét arra hivatkozással utasította el, hogy fűtési hátralékot az adott évben egyáltalán nem fizetett, illetve arra, hogy panaszos lakásfenntartási támogatásban részesült.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a szociális ellátásról való gondoskodás a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében, ezen belül azonban maga határozza meg – anyagi lehetőségeitől függően és a lakosság igényei alapján –, mely feladatokat milyen mértékben és módon lát el. Megállapította továbbá, hogy szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben akkor állapítható meg visszásság, ha az önkormányzat teljesen ellátatlanul hagyja a területén élő lakosságot, nem gondoskodik a helyi szociális ellátórendszer kialakításáról. Eljárási jogszabálysértés szintén vezethet – a jogállamiság alkotmányos elvéből fakadó jogbiztonság követelménye, vagy a jogorvoslathoz való jog sérelme mellett – a szociális biztonsághoz való joggal kapcsolatban visszássághoz, ha az ügyfél nem kapja meg a neki járó ellátást, vagy nem lehet meggyőződve arról, hogy a körülményeit az előírásoknak megfelelően vizsgálta meg az eljáró államigazgatási szerv és ezért ellátatlanul marad.

Nem sérti a szociális biztonsághoz való jogot és nem vezethet alkotmányos joggal kapcsolatos visszássághoz önmagában az, hogy a kialakított ellátási rendszer milyen típusú támogatásokat tartalmaz, és hol vonja meg az adható támogatások határát, amennyiben az önkormányzat garantálja az ellátások egy minimális szintjéhez való hozzájutás lehetőségét. A vizsgált esetben az önkormányzat a jogszabályi kötelezettségének megfelelően megalkotta a szociális ellátásokról szóló helyi rendeletet, rendelkezik a rászorultság alapján nyújtható támogatási formákkal és a lehetőségeihez képest támogatásban részesítette a panaszost. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg.

OBH 6400/1997.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a kérelmet nem a hatáskörrel rendelkező szerv bírálja el.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 6815/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a másodfokú eljárásokat törvénysértő módon a képviselő-testület helyett az önkormányzat Szociális Bizottsága folytatja le.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való jog és az Alkotmány 2. § (1) be- kezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye sérelmének közvetlen veszélyét hordozza és ezzel visszásságot okoz, ha a Polgármesteri Hivatal Ügyrendje a Szociális és Gyámügyi Osztályra történő önkormányzati hatáskör átruházást tartalmaz.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 8127/1997.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha az önkormányzat a szociális ellátásra való jogosultságot a törvényben meghatározottaknál szigorúbb feltételekhez köti.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy Potony Község Önkormányzata nehéz helyzete ellenére nem részesítette támogatásban. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint a panaszost az önkormányzat időskorúak járadékában és két alkalommal átmeneti segélyben részesítette. Az önkormányzat arra hivatkozással utasította el panaszos rendszeres szociális segély iránti kérelmét, hogy az ügyfél a kérelemhez nem csatolta a gyermekeivel szembeni tartási igényének eredménytelen érvényesítésére vonatkozó bírósági ítéletet.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy az önkormányzat megsértette a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény rendelkezéseit akkor, amikor a panaszos gyermekeivel szembeni törvényes igényének eredménytelen érvényesítésére vonatkozó bírósági ítélethez kötötte a rendszeres szociális segély megállapítását. Megállapította továbbá, hogy a rendszeres szociális segély törvényi szintű szabályozása kevés teret hagy az önkormányzati ren- deletalkotásnak. A törvény a támogatás megállapítását szigorú feltételekhez köti, melyek között azonban nem szerepel az említett bírósági ítélet.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a feltárt visszásság jövőbeni elkerülése érdekében kezdeményezte, hogy az önkormányzat a kérelmek elbírálása során a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény rendelkezéseinek megfelelően járjon el. A válaszadásra nyitva álló határidő nem telt le.

OBH 8619/1997.

Nem állapítható meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az Alkotmány 70/E. §-ában megfogalmazott szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásság, ha az önkormányzat határozatának indoklása hibás, de a határozat rendelkező része megfelel a jogszabályoknak és az ügyfelet alkotmányos jogaival kapcsolatban nem éri hátrány.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 8776/1997.

Visszásságot okoz az Alkotmány 70/E. § (1) és (2) bekezdésében foglalt szociális biztonsághoz és az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való joggal összefüggésben, ha az önkormányzat elmulasztja egyik alapfeladatának – az egészségügyi alapellátás körében a fogorvosi alapellátásnak – maradéktalan teljesítését azáltal, hogy nem köti meg az erre pénzügyi keretet nyújtó finanszírozási szerződést az egészségbiztosítóval.

A panaszos sérelmezte, hogy sürgős fogászati ellátásának a teljes költségét kellett viselnie, noha rokkantnyugdíjasként megillette volna az ingyenes fogászati ellátás, mert Nyírmeggyes Község Önkormányzata nem kötött szerződést az egészségbiztosítási pénztárral.

Az országgyűlési biztos a panaszos beadványa, az általa csatolt dokumentumok, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatójától, valamint a jegyzőtől kért tájékoztatás alapján megállapította, hogy a panaszos rokkantnyugdíjasként vett igénybe fogászati ellátást, melyet maga fizetett ki. Költségtérítés iránti igényével hiába fordult a helyi önkormányzat polgármesteri hivatalához, majd a polgármesterhez, a jegyző elutasította a panaszos költségeinek megtérítését, mivel 1997. évben az önkormányzat nem kötött finanszírozási szerződést az egészségbiztosítási pénztárral. Emiatt az önkormányzatot megillető normatíva a pénztárnál maradt. A panaszos felkereste az Országos Egészségbiztosítási Pénztár panaszirodáját is, ott azt a felvilágosítást kapta, hogy – tekintettel az említett szerződés hiányára – a költségeket megtéríteni nem tudják, azt csak a polgármesteri hivatal térítheti meg.

Az országgyűlési biztos vizsgálata eredményeként rámutatott, hogy az egészségügyi alapellátás – ideértve a fogászati alapellátást is – olyan kötelezően ellátandó települési önkormányzati feladat, melyet az önkormányzatokról szóló törvény szerint az egészségügyi szolgáltató, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár, valamint a helyi önkormányzat közötti megállapodások alapján lehet és kell végezni. A vizsgált időszakban azonban sem Nyírmeggyes Önkormányzata, sem Nyírkáta a szükséges finanszírozási szerződést nem kötötte meg a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárral, ezáltal az önkormányzat elmulasztotta egyik alapfeladatát maradéktalanul ellátni. A nyírmeggyesi jegyző azon érve, hogy az egészségbiztosítási pénztár számára rendelkezésre álló összeg – lévén zárt kassza – finanszírozási szerződés hiányában a pénztárnál halmozódott fel, melynek következtében a panaszos költségei megtérítését onnan igényelhette volna, nem volt megalapozott, és nem alkalmas a konkrét panasz orvoslására.

Ezért az országgyűlési biztos megállapította, hogy a nyírmeggyesi önkormányzat helytelenül járt el a panasz alapjául szolgáló helyzet megoldásában, mellyel nemcsak a szociális biztonsághoz való alapjogot sértette meg, hanem a tulajdonhoz való jog sérelmének veszélyét is előidézte.

Figyelemmel azonban arra, hogy a vizsgálat során az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója – méltányosságból – hozzájárult a vitatott összeg megtérítéséhez, valamint az önkormányzat utólag megkötötte a finanszírozási szerződést a megyei egészségbiztosítási pénztárral, az alkotmányos jogokat érintő sérelem, illetve annak veszélye elhárult, az országgyűlési biztos az ügyben ajánlást nem tett.

OBH 9055/1997.

I. Az Alkotmány 70/E. § (1) és (2) bekezdésében deklarált szociális biztonsághoz való joggal és a 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben az önkormányzat rendelete és gyakorlata visszásságot okoz a juttatások megszorításával.

II. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésben rögzített jogalkotási elvvel ütközik az önkormányzat rendelete, ha az magasabb szintű jogszabállyal ellentétes rendelkezést tartalmaz.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 9090/1997.

I. A megyei közgyűlés elnöke a jogbiztonság alkotmányos elvéből eredő tisztességes eljáráshoz való joggal (Alkotmány 2. § (1) bekezdés) és a szociális biztonsághoz való alkotmányos joggal (Alkotmány 70/E. §) összefüggésben visszásságot okoz azzal, ha az idősek otthonában élő panaszosnak több mint két hónapig nem kézbesíti a személyi térítési díját megállapító határozatot, és ezért a panaszosnak díjhátraléka keletkezik.

II. A szociális biztonsághoz való joggal (Alkotmány 70/E. §) és az emberi méltósághoz való joggal (Alkotmány 54. § (1) bekezdés) összefüggésben okoz visszásságot a megyei közgyűlés elnökének eljárása, amely nem biztosítja az idősek otthonában élő panaszosnak a törvényben meghatározott havi minimális költőpénzt.

III. Az Alkotmányban deklarált jogorvoslathoz való joggal (Alkotmány 57. § (5) bekezdés) és a szociális biztonsághoz való joggal (70/E. §) összefüggésben okoz visszásságot a Megyei Önkormányzat Közgyűlése azzal, ha a panaszos fellebbezésében foglaltakra határozatában nem tér ki, valamint azzal, ha a bírósági felülvizsgálat lehetőségéről a panaszost határozatában nem tájékoztatja.

IV. Nincs hatásköre az országgyűlési biztosnak az ügyben, ha a panaszos a rendelkezésére álló közigazgatási jogorvoslati lehetőséget nem merítette ki.

A panaszos – Pest Megye Önkormányzatának fenntartásában működő szadai Margita Idősek Otthona lakója – sérelmezte, hogy Pest Megye Önkormányzat Közgyűlésének elnöke által a személyi térítési díjának felemeléséről hozott határozatát a keletkezéstől számított több mint 2 hónap késedelemmel kapta meg, így jelentős díjhátraléka keletkezett, melyet személyes szükségleteire fordítható költőpénze terhére kellett megfizetnie. A határozat kézbesítésének több mint két hónapos késedelmét a közgyűlésének elnöke által, az országgyűlési biztos kérésére megküldött tértivevény másolata igazolta. A panaszos sérelmezte azt is, hogy a közgyűlés az első fokú határozat ellen benyújtott fellebbezése elbírálása során nem vizsgálta a fellebbezésében leírtakat. A panaszos kifogásolta még, hogy az otthonban fizetendő térítési díj fedezeteként ingatlanára jelzálogjogot jegyzett be az Önkormányzat.

I. Az ügyfél a határozatban foglalt jogairól, kötelezettségeiről jogilag érvényesen a közlésből szerez tudomást. A határozat akkor fejt ki jogi hatást, ha azt az érintettekkel közölték. Az országgyűlési biztos megállapította ezért, hogy a közlés több mint két hónapos elhúzódása méltánytalan az ügyfélre nézve, és nem felel meg a tisztességes eljárás követelményének. A konkrét esetben a kézbesítés késedelme közvetlen kiváltója volt annak, hogy a panaszosnak díjhátraléka keletkezett.

II. A panaszos szerint a keletkezett díjhátralékot úgy kellett törlesztenie, hogy személyes szükségleteire fordítható költőpénzből havonta összesen 2100 Ft-ja maradt. A személyes szükségletekre fordítható költőpénz törvényi minimumának meghatározása (amely 1997-ben 2300 Ft volt), azt a célt szolgálja, hogy minden ellátott életvitelében biztosított legyen egy legalább minimális szintű függetlenség. Ennek hiányában ön- állóságuk mindenfajta kifejeződése ellehetetlenül, amely kihat az emberi méltósághoz való jogukra.

III. A panaszos a személyi térítési díjat megállapító határozat ellen fellebbezést nyújtott be, melyben nem a díj magas összegét kifogásolta, hanem a visszamenőleges kötelezést, ami miatt a személyes szükségleteire fordítható összeg lecsökkent. Pest Megye Közgyűlése a fellebbezést elutasította, a határozat indoklása a kézbesítés késedelmére és az annak folytán kialakult helyzetre azonban egyáltalán nem tért ki. A jogorvoslathoz való jog materiális tartalmát a kifogásolt döntés érdemi vizsgálatának kötelezettsége adja. Nem teljesül ez a kötelezettség, amennyiben a jogorvoslati kérelem tartalmát az eljáró szerv nem vizsgálja.

A vizsgálat során az országgyűlési biztos észlelte azt is, hogy a közgyűlés nem tájékoztatta a panaszost a bírósági felülvizsgálat lehetőségéről, amivel megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 43. § (1) bekezdését. A közgyűlés a bírósági felülvizsgálati lehetőségre történő figyelmeztetés elmulasztásával gyakorlatilag kizárta a panaszos jogorvoslati jogának érvényesítését.

IV. A panaszos kifogásolta még, hogy az intézményi térítési díj és a személyi térítési díj különbözetének fedezetéül ingatlanára jelzálogjogot jegyeztetett be Pest Megye Közgyűlésének elnöke. Az országgyűlési biztos eljárásának feltétele, hogy a panaszos, a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket kimerítse, kivéve ha jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A rendelkezésre álló iratok alapján a panaszos a személyi térítési díjat megállapító határozat jelzálogra vonatkozó része ellen nem élt jogorvoslattal, ezért ebben a vonatkozásban az országgyűlési biztos a hatáskörének hiányát állapította meg.

A feltárt visszásságok az egyedi ügyben már nem voltak orvosolhatók, így az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlásában felkérte Pest Megye Önkormányzat Közgyűlésének Elnökét, hogy a jövőben fokozottan legyen figyelemmel a határozatok ésszerű időn belül történő kézbesítésére; a személyi térítési díjak megfizettetésénél ügyeljen arra, hogy a költőpénz törvényi minimuma az ellátottak részére valóban biztosított legyen; a közgyűlés határozathozatala során fordítsanak fokozottabb figyelmet a kérelemben foglaltakra; valamint arra, hogy a közgyűlés által hozott határozatok minden esetben tartalmazzák az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény által kötelezően előírt tartalmi kellékeket, különös tekintettel a jogorvoslati lehetőségekre és azok igénybevételének szabályaira.

A jelentésben tett ajánlásokat a címzett elfogadta. A főjegyző levelében leírta, hogy 1997-ben a térítési díjak felülvizsgálatának száma megközelítőleg 700 volt, a határozatokkal kapcsolatos érdemi és adminisztratív feladatokat egy ügyintéző végezte, feltehetőleg ez okozta a mulasztásokat.

OBH 9179/1997.

Az Alkotmány 70/E. §-ában védett szociális biztonsághoz, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okoz, ha a panaszos azért nem tudja érvényesíteni előrehozott nyugdíjigényét, mert a szolgálati idejének figyelembevételét lehetővé tevő jogszabályt hatályon kívül helyezték, új pedig még nincs, illetve az csak előkészítés alatt van.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 9362/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a 70/E. §-ában védett szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a panaszos előnyugdíj-igényjogosultságát azért utasítják el, mert a korábbi szociálpolitikai egyezmény megszűnt, új jogszabályt pedig még nem alkottak.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 9524/1997.

Nem állapítható meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásság, ha a helyi önkormányzat a jogszabályi előírásoknak nem tesz eleget, de a jogszabályi előírások megsértése miatt az érintettnek nem származik hátránya.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 9874/1997.

Nem állapítható meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az Alkotmány 70/E. §-ában megfogalmazott szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásság, ha a helyi önkormányzat eljárása megfelel a jogszabályoknak, és csupán anyagi lehetőségeihez mérten támogatja a rászorulókat.

A panaszos a beadványában sérelmezte, hogy Budapest XXII. Kerület Önkormányzata nem támogatta, és letiltatta nyugdíjából a szociális kölcsön esedékes részét. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint az önkormányzat a panaszossal kríziskölcsönről kötött szerződést. A panaszos a nyilvántartások szerint a lejáratkor a kölcsön részleteit nem teljesítette, ezért a Polgármesteri Hivatal Adóügyi Irodája letiltatta az összegeket a panaszos nyugdíjából.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerint a települési önkormányzat képviselő-testülete a létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, valamint időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzdő személyek részére a rendeletében meghatározott átmeneti segélyt nyújthatja. Az átmeneti segély kamatmentes kölcsön formájában is nyújtható. Ezzel a lehetőségével élt az önkormányzat akkor, amikor a panaszossal kölcsönszerződést kötött. A panaszos az esedékes részletfizetési kötelezettségeinek nem tett eleget, ezért a köztartozás behajtására került sor, nyugdíjletiltás formájában. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény a köztartozások végrehajtása tekintetében a bankszámlával nem rendelkező adófizetésre kötelezett személy esetében munkabérből vagy egyéb rendszeres járandóságból, továbbá kifizetőtől járó kifizetésből történő letiltást rendeli el. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az önkormányzat eljárása a kölcsönnel kapcsolatban a jogszabályoknak megfelelő volt, ezért alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg.

OBH 10627/1997.

Az Alkotmány 70/E. §-ában megfogalmazott szociális biztonsághoz való joggal, az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha az államigazgatási szerv a szociális ellátás iránti kérelemre nem válaszol, illetve határozathozatal helyett szóban tájékoztatja az ügyfelet és ennek következtében a jogosult jogorvoslati jogával és bírósági felülvizsgálati lehetőségével nem élhet, továbbá nem részesülhet az esetleg őt megillető támogatásban.

Teljes szöveg: 3.10.1. alfejezetben.

OBH 10730/1997.

Az Alkotmány 70/E. §-ában megfogalmazott szociális biztonsághoz való joggal és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha az ügyfél részére – az ügyintéző mulasztása miatt – fél hónappal később állapítják meg a rendszeres gyermekvédelmi támogatást, és az első hónapban ennek megfelelően nem fizetik ki a támogatás teljes összegét.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy Gyomaendrőd Város Önkormányzata a jogosultság első hónapjában a gyermekvédelmi támogatás összegének csak a felét fizette ki számára. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint a panaszos 1997. november 3-án kitöltve leadta a polgármesteri hivatalban a gyermekvédelmi támogatás kérelmezésére szolgáló nyomtatványt. Az ügyintéző a kitöltött nyomtatványt nem fogadta el, mivel a mellékletek közül hiányzott a panaszos férje részére szóló igazolás a munkaügyi központtól. Az említett igazolás november 14-én érkezett meg a panaszos családjához, a gyermekvédelmi támogatás iránti kérelem beadása és iktatása ezen a napon történt. A kérelemre a polgármester 1997. november 15. napjától kezdődően havi 6900 Ft rendszeres gyermekvédelmi támogatást állapított meg. A panaszos részére az önkormányzat novemberben 3680 Ft-ot fizetett ki rendszeres gyermekvédelmi támogatás címén.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az önkormányzat jogszabályt sértett akkor, amikor a november 3-án beadott kérelemmel kapcsolatban nem iktatás után szólította fel az ügyfelet hiánypótlásra, hanem a kérelmet visszaadta. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény nem teszi lehetővé a kérelem átvételének megtagadását. A kérelmet a hatóság ügyintézőjének át kell vennie, majd amennyiben szükséges, intézkednie kell a hiánypótlás iránt. Megállapította továbbá, hogy amennyiben az ügyintéző a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően jár el, akkor a rendszeres gyermekvédelmi támogatást a panaszos részére november elejétől állapíthatta volna meg az önkormányzat.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy eljárási jogszabálysértés vezethet a szociális biztonsághoz való joggal kapcsolatban visszássághoz, ha az ügyfél nem kapja meg a neki járó ellátást, vagy nem lehet meggyőződve arról, hogy a körülményeit az előírásoknak megfelelően vizsgálta meg az eljáró államigazgatási szerv. A feltárt visszásság orvoslása érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese kezdeményezte, hogy az önkormányzat vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy milyen módon tudja a panaszos számára az elmaradt összeget kifizetni. A kezdeményezést az önkormányzat elfogadta és a panaszos számára az elmaradt összeget kifizette.

OBH 51/1998.

Nem okozott alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot az, hogy az 1941-ben született férfiak öregségi nyugdíjkorhatára 1997. január 1-jétől az általános korhatáremelésnek megfelelően emelkedett, és ennek megfelelően módosultak az öregségi korhatárhoz képest megállapított egyéb jogosultságok is.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 414/1998.

Nem állapítható meg az Alkotmány 70/E. §-ában megfogalmazott szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásság, ha a helyi önkormányzat csupán anyagi lehetőségeihez mérten támogatja a rászorulókat.

Panaszos a beadványában sérelmezte, hogy Abaújvár Önkormányzata nem támogatta és kérelmeire nem határidőben válaszolt. Kifogásolta továbbá, hogy az önkormányzat rendeletei nem megismerhetőek a lakosok számára. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint a panaszos és családja nevelési segélyben, majd a jogszabályok megváltozása után rendszeres gyermekvédelmi támogatásban, illetve tanévkezdési támogatásban részesült. Ezen kívül panaszos természetbeni támogatást és közgyógyellátási igazolványt kapott. Panaszos átmeneti segély iránti kérelmét az önkormányzat anyagi lehetőségeire hivatkozással utasította el. A panaszos a határozat ellen fellebbezett, majd a Miskolci Városi Bírósághoz fordult. A panasznak a bíróság ítéletével érintett részét az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese hatáskör hiányában nem vizsgálta.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az önkormányzat a rendeleteit hirdetmény útján hozza nyilvánosságra és megfelelő alkalmat ad a lakosságnak arra, hogy a helyi jogszabályokkal megismerkedjenek. A panaszos kifogásának az is ellentmond, hogy kérésére levélben megküldték neki az egyik rendeletet.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a szociális ellátásról való gondoskodás a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében, ezen belül azonban maga határozza meg – anyagi lehetőségeitől függően és a lakosság igényei alapján –, mely feladatokat, milyen mértékben és módon lát el. Megállapította továbbá, hogy szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben akkor van mód visszásság megfogalmazására, ha az önkormányzat teljesen ellátatlanul hagyja a területén élő lakosságot, nem gondoskodik a helyi szociális ellátórendszer kialakításáról. Eljárási jogszabálysértés szintén vezethet – a jogállamiság alkotmányos elvéből fakadó jogbiztonság követelménye, vagy a jogorvoslathoz való jog sérelme mellett – a szociális biztonsághoz való joggal kapcsolatban visszássághoz, ha az ügyfél nem kapja meg a neki járó ellátást, vagy nem lehet meggyőződve arról, hogy a körülményeit az előírásoknak megfelelően vizsgálta meg az eljáró államigazgatási szerv és ezért ellátatlanul marad.

Nem sérti a szociális biztonsághoz való jogot és nem vezethet alkotmányos joggal kapcsolatos visszássághoz önmagában az, hogy a kialakított ellátási rendszer milyen típusú támogatásokat tartalmaz és hol vonja meg az adható támogatások határát, amennyiben az önkormányzat garantálja az ellátások egy minimális szintjéhez való hozzájutás lehetőségét. A vizsgált esetben az önkormányzat a jogszabályi kötelezettségének megfelelően megalkotta a szociális ellátásokról szóló helyi rendeletet, rendelkezik a rászorultság alapján nyújtható támogatási formákkal és a lehetőségeihez képest támogatásban részesítette a panaszost. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg.

OBH 434/1998.

I. Az épített környezet, ezen belül a közhasználatú épületek a mozgáskorlátozottak számára általában nem akadálymentesek, ezért az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált, az élethez, az emberi méltósághoz való jogaik sérülnek, helyzetükben az Alkotmány 70/A. §-ában deklarált, a hátrányos megkülönböztetés tilalmához való jogaikkal kapcsolatban folyamatosan visszásságok keletkeznek.

II. Az akadálymentesség megvalósíthatóságához szükséges egységes fogalommeghatározások, részletszabályok, eszközök hiánya és/vagy hiányossága az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvével összefüggésben sérti az – Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott – élethez, emberi méltósághoz való jogot.

III. Az akadálymentesség hiánya, megvalósításának – az elégtelen eszköztár, teljesíthetetlen feltételek és meg nem határozott következmények folytán való – kiszámíthatatlan idejű eltolódása vagy végre nem hajtása az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében megfogalmazott legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, és a 70/E. § (1) bekezdésében biztosított szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben is visszásságot okoz.

IV. Visszásságot okoz az előbb felsorolt valamennyi alkotmányos joggal kapcsolatban, ha az új épületek építési engedélyezési eljárásaiban az akadálymentességet az építési hatóság nem követeli meg.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 1432/1998.

Nem okoz alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot, hogy az 1945-ben született nők öregségi nyugdíjkorhatára – az általános korhatár emelésnek megfelelően – 1997. január 1-jétől emelkedett, és az öregségi korhatárhoz kapcsolódó egyéb jogosultságok is ennek megfelelően módosultak.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 1525/1998.

Az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált gyermeki jogokkal (védelem, gondoskodás), valamint az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az állami gondozott gyermek intézeti gyámja, illetőleg a gyámi tevékenység felügyeletét ellátó önkormányzat illetékes intézménye nem nyújtja be az árvaellátás folyósítására irányuló igényt az illetékes megyei társadalombiztosítási igazgatósághoz.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 2589/1998.

I. Az Alkotmány 70/E. § (1) és (2) bekezdésében deklarált szociális biztonsághoz és a 70/D. § (1) bekezdésben rögzített, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz az önkormányzatnak az a gyakorlata, hogy a méltányossági közgyógyellátási igazolványra való jogosultság megállapításakor a család összjövedelméhez és nem a kérelmező jövedelméhez viszonyítja a gyógyszerköltségét, és ennek alapján a kérelmet elutasítja.

II. Az Alkotmány 70/E. § (1) és (2) bekezdésében deklarált szociális biztonsághoz és a 70/D. § (1) bekezdésben rögzített, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben a közgyógyellátás területén a visszásság létrejöttét nem lehet kizárni azáltal, hogy a rászorult személy esetében az orvos nem a teljes gyógyszerskálából, hanem a külön gyógyszerlistából választhatja ki a gyógyszert és egyéb készítményt.

A panaszos kifogásolta a Budapest Főváros XI. Kerületi Önkormányzatnak a közgyógyellátási igazolványok méltányossági jogkörben benyújtott kérelmekkel kapcsolatos eljárását. A panaszos az önkormányzat képviselője, egyben a szociális bizottság tagja.

I. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy panaszos észrevételei megalapozottak voltak. Az önkormányzat a méltányossági közgyógyellátási igazolványra való jogosultság megállapításakor a család összjövedelméhez, és nem a kérelmező jövedelméhez viszonyította a kérelmező gyógyszerköltségét. A módszert szakvéleményében a Közigazgatási Hivatal is helytelenítette. A vizsgálat lezárása előtt az önkormányzat ezt a gyakorlatot megszüntette, melynek eredményeként már nem a család összjövedelméhez, hanem a kérelmező saját jövedelméhez viszonyítva állapítják meg a támogatást, az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megszűnt.

II. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a közgyógyellátás intézménye ellentmondásos, hiszen egy rászorult személy esetében nem teljes körű a gyógyszerellátottság, mivel csak a közgyógylistán szereplő szert kapja ingyen a rászorult. További ellentmondás, hogy az igazolvánnyal együtt nem jelenik meg az igazolvánnyal rendelkező éves gyógyszertámogatásra fordítható összege, és az igazolványt felhasználják más személy (családtag) ingyenes gyógyszerellátásához is.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa jogalkotási javaslatában felkérte a szociális és családügyi minisztert, hogy kezdeményezze a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény közgyógyellátást szabályozó rendelkezéseinek módosítását, a szükséges önkormányzati rendeletalkotásra is figyelemmel, vagy tegyen javaslatot új jogszabály megalkotására, törekedve a jelenlegi ellentmondásos rendszer feloldására, a visszaélések kiküszöbölésére, és annak a célnak elérésére, hogy az arra rászorult kapja meg a megfelelő támogatást. A miniszter válaszában közölte, hogy a törvény módosítását nem látja indokoltnak, annak ellenére, hogy korábban az ellátórendszer átalakítását tervezte a jelenlegi állapotok kiküszöbölésére és így nyilatkozott: Egy közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkező személy egész rokonsága ingyen jut gyógyszerhez. A becslések szerint legalább 30  százalékot tesz ki a jogosulatlanul felvett közgyógyellátás terhe. Ennek kiküszöbölésével a jövőben hét-nyolcmilliárd Ft is elegendő lehetne a közgyógyellátottak támogatására. Az országgyűlési biztos az elutasító választ tudomásul vette, és azt kérte, hogy a közgyógyellátást érintő későbbi tervezett módosításról az országgyűlési biztost értesítse.

OBH 2826/1998.

Az Alkotmány 70/E. §-ában védett szociális biztonsághoz, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okoz, ha a jogi szabályozás folytán nem érvényesülhet az igazságügyi orvosszakértőnek a vakok személyi járadékára való jogosultságot megalapozó diagnózisa a szemész főorvos eltérő diagnózisa miatt.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 2971/1998.

Az Alkotmány 70/E. § (1)–(2) bekezdésében védett szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az öregséginyugdíj-igényre csak több év múlva állapítanak meg ellátást, valamint az is, ha a tévesen befizettetett járulékot a panaszosnak kamat nélkül utalják vissza.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoznak a nyugdíj-megállapítás során elkövetett eljárási szabálytalanságok is.

A panaszos sérelmezte, hogy öregséginyugdíj-igényét a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíj-biztosítási Igazgatóság a szükséges szolgálati idő hiányára hivatkozással elutasította, a két tanú által aláírt nyilatkozatot, melyben 1947. március 1-jétől december 31-ig és 1948. március 1-jétől 1949. február 28-ig terjedő időre szolgálati időt igazolt, nem fogadta el. A panasz tartalmazta azt is, hogy a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnál a hiányzó szolgálati időre megállapodást kötött a panaszos 79 000 Ft egyidejű befizetésével, azonban a Nyugdíj-biztosítási Igazgatóság ezt sem fogadta el nyugdíja megállapítása alapjául. A panaszos kifogásolta továbbá az ügyintézés bürokratikus, időhúzó és megalázó módját.

Az országgyűlési biztos a vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos 1927-ben született, állandó lakása Ausztráliában van. Első ízben 1992. november 16-án nyújtotta be öregséginyugdíj-igényét, amit elutasítottak azzal az indokkal, hogy az összes szolgálati idő 1943. június 1.–1956. október 5. között megszakítással 8 év 127 nap, a társadalombiztosításról szóló törvény szerint azonban minimálisan 10 év szükséges az öregségi nyugdíjra való jogosultsághoz.

A panaszos kérte az elutasító határozat felülvizsgálatát és további szolgálati idő elismerését, addig figyelembe nem vett szolgálati idejéről. Az Igazgatóság a tanúk által igazolt szolgálati időt nem ismerte el, mert a társadalombiztosítási nyilvántartásban nem szerepelt.

Később az igazgatóság értesítette a panaszost, hogy a szolgálati idejét ugyan 9 év 3 napra módosították, de öregségi nyugdíjra továbbra sem jogosult.

Az országgyűlési biztos megállapította az ügyben azt is, hogy a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár tévesen tájékoztatta a panaszost, akkor, amikor a még hiányzó szolgálati idő megszerzése érdekében 1998. január 22-én – az 1996. szeptember 1-jétől 1997. december 31-ig terjedő időre – megállapodás kötésére hívta fel őt, a Társasvállalkozások Folyószámla Osztályán 79 000 Ft egyidejű befizetésével.

A panaszos ezt követően újabb nyugdíjigényt nyújtott be, melyet a Nyugdíj-biztosítási Igazgatóság első és másodfokon is – a szolgálati idő hiánya miatt – elutasított.

A határozat ellen a panaszos keresettel élt, valamint méltányossági kérelmet is előterjesztett a Nyugdíjbiztosítási Igazgatósághoz. Az igazgatóság ekkor ismét felülvizsgálta a panaszos által korábban benyújtott tanúnyilatkozatokat és azt elfogadta, vagyis elismerte szolgálati időnek a tanúk által igazolt időt.

A Nyugdíj-biztosítási Igazgatóság ismét másodfokú határozatot hozott, melyben az első fokú határozatot megváltoztatta, a panaszos második igénye elutasításáról szóló határozatokat hatályon kívül helyezte, az öregségi nyugdíjat azonban csak 1993. január 1-jétől állapította meg a nyugdíjminimummal azonos összegben. Ezentúl a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság – a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság másodfokú határozata alapján – elszámolt a panaszosnak 702 288 Ft-ot. A vizsgálat során a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatója is visszafizette a panaszosnak az általa korábban befizetett 79 000 Ft-ot.

Az országgyűlési biztos összességében megállapította, hogy az Alkotmány 70/E. § (1)–(2) bekezdésében védett szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíj-biztosítási Igazgatóság akkor, amikor a panaszos 1992. november 16-án benyújtott kérelmét csak évekkel később bírálta el, valamint akkor, amikor a jogos nyugdíj igényét csak 1993. január 1-jétől ismerte el. Visszásságot okozott a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár is, amikor tévesen és jogszabályellenesen 1996. szeptember 1-jétől 1997. december 31-ig terjedő időre 79 000 Ft befizetésével egyidejűleg a panaszossal megállapodást kötött. A Nyugdíj-biztosító által visszamenőleg elszámolt 702 288 Ft-nak és az Egészségbiztosító által tévesen bevételezett 79 000 Ft-nak kamatok nélkül való visszafizetése ugyancsak jogszerűtlen volt.

A vizsgálat során feltárt eljárási szabálytalanságok az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben is visszásságot okoztak. Ezért az országgyűlési biztos kezdeményezte, hogy a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság vezetője vizsgálja felül a nyugdíj-megállapító határozatot és a jogszabálynak megfelelően állapítsa meg a jogosultság kezdő napját, gondoskodjék a kamat megállapításáról, illetőleg kifizetéséről, valamint hívja fel az irányítása alatt dolgozó munkatársai figyelmét a jogszabályok maradéktalan betartására.

Az országgyűlési biztos vizsgálata során azt is megállapította, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1998. évi LXXXI. tv. (továbbiakban: Tny. tv.) késedelmi kamatra vonatkozó szabályai nem felelnek meg a jogállamiság és a jogbiztonság követelményeinek, illetőleg egymásnak ellentmondanak. Ezért javasolta a pénzügyminiszternek a jelenlegi szabályozás áttekintését követően a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1998. évi LXXXI. tv. 78. és 80. §-a olyan tartalmú módosítását, mely rendelkezik a kamatfizetésről és lehetővé teszik az egységes jogalkalmazást, megfelelő garanciát adva a jogállamiság és jogbiztonság érvényesüléséhez, továbbá tegye meg a szükséges intézkedéseket a Tny. tv. végrehajtási rendeletének megalkotására.

A Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíj-biztosítási Igazgatóság vezetője az országgyűlési biztos kezdeményezésének csak részben tett eleget. Gondoskodott az 1993. január 1-jétől visszamenőlegesen megállapított öregségi nyugdíj kamatainak kifizetéséről. Elzárkózott azonban az igazgató az eredeti igény benyújtása napjának (1992. november 19.) megfelelő, visszamenőleges elbírálásától, az ügyben eljárt munkatársak felelősségének megállapítására nem látott lehetőséget. A törvénymódosítás megtörtént, a végrehajtási rendelet pedig előkészítés alatt állt.

OBH 3522/1998.

Az Alkotmány 70/E. §-ában védett szociális biztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a munkáltató nem tárolja megfelelő gondossággal a munkabéradatokat, ezért az özvegyi nyugdíj iránti igényt a nyugdíjbiztosító a halál időpontjában érvényes minimálbér alapján állapítja meg.

A panaszos sérelmezte, hogy elhunyt felesége jogán járó állandó özvegyi nyugdíját a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíj-biztosítási Igazgatóság nem az elhunyt jövedelme alapján állapította meg, hanem a halál időpontjában érvényes minimális bérből (20 000 Ft/hó).

Az országgyűlési biztos általános helyettese arra való tekintettel, hogy az igény elbírálásának idején az özvegyi nyugdíjak megállapításával kapcsolatos új szabályok miatt (több panasz kapcsán is) jogbizonytalanságot tapasztalt, valamint hogy a panaszos felesége elhalálozása idején hatályos, a társadalombiztosításról szóló törvény végrehajtására kiadott MT rendelet alapján az elhunyttal azonos munkakörben foglalkoztatottak átlagkeresetének alkalmazására lehetőséget látott, felkérte a panasz vizsgálatára az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetőjét. A vizsgálat eredményeként kedvező döntés született. A panaszos számára 1998. január 1-jétől 1999. április hó végéig terjedő időre 19 368 Ft özvegyi nyugdíjkülönbözet került elszámolásra és kiutalásra, mert 1998-ban havi 1178 Ft-tal, 1999-ben havi 1308 Ft-tal több ellátásra vált jogosulttá.

A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszos elhunyt feleségének foglalkoztatóját terheli felelősség azért, mert nem tárolta a munkabéradatokat megfelelő módon, azok megsemmisültek. Ezért történhetett, hogy a panaszos nyugdíjigénye alapjául nem tudott szolgáltatni béradatokat. Mindezzel a Magyar Posta Rt. a panaszos szociális biztonsághoz való jogát megsértette. A Nyugdíj-biztosító igazgatóság pedig az elhunyttal azonos munkakörben foglalkoztatottak átlagkeresetét, melyre a hatályos jogszabály a magasabb összegű ellátás megállapításához lehetőséget biztosított, csak a panasz vizsgálata során szerezte be.

Tekintettel azonban arra, hogy a panasz időközben orvoslást nyert, az országgyűlési biztos általános helyettese az ügyben ajánlást nem tett.

OBH 3683/1998.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha az önkormányzat megalapozatlanul utasítja el a lakásfenntartási támogatás iránti kérelmet.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy Bátaszék Város Önkormányzata a szociális ellátás iránti kérelmeit rendszeresen elutasította. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint a panaszos átmeneti segélyben részesült. Fűtési támogatás iránti kérelmét az önkormányzat lakásfenntartási kérelemként iktatta, és a korábbi nagyobb összegű támogatásra, illetve a rendszeres segélyezésre tekintettel elutasította. Az önkormányzat a határozat meghozatala előtt környezettanulmányt készített, azonban a megküldött iratok között egyéb, a lakásfenntartás és a fűtés költségeit igazoló dokumentumok nem szerepeltek.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy az önkormányzat megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény azon rendelkezését, mely szerint a közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. A szociális ellátások körében a megalapozott döntéshez elengedhetetlen az ügyfél személyi, jövedelmi, vagyoni viszonyainak feltárása, általában szükséges környezettanulmány készítése. A lakásfenntartási támogatás megállapításához további feltételek vizsgálatát írja elő a jogszabály, így a lakás nagyságának és minőségének, a lakásfenntartás indokolt havi költségének, esetleg a lakás fűtési költségének, a háztartás havi összjövedelmének és az egy főre jutó havi jövedelemnek a vizsgálatát. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította tehát, hogy a lakásfenntartási támogatásról szóló megalapozott döntést csak további igazolások beszerzésével lehetett volna hozni. Ezeket a panaszos nem csatolta, ennek ellenére az önkormányzat nem hívta fel figyelmét ezen igazolások fontosságára és a hiánypótlásra. Ebben az esetben az eljáró államigazgatási szerv az ügyfél körülményeit nem az előírásoknak megfelelően vizsgálta meg és ezért a panaszos esetleges jogosultsága esetén sem kaphatta volna meg a támogatást. A feltárt visszásság orvoslása érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese kezdeményezte, hogy az önkormányzat hivatalból indítson eljárást, és vizsgálja meg, hogy a panaszos jogosult-e lakásfenntartási támogatásra. Az válaszadásra nyitva álló határidő nem telt le.

OBH 4311/1998.

Nem okoz az alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot, ha a nyugdíjbiztosító ügyintézése objektív okok miatt elhúzódik.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4761/1998.

Az Alkotmány 70/E. §-ában védett szociális biztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha az üzemi balesetet szenvedett panaszos baleseti táppénzjogosultságát az Egészségbiztosítási Pénztár nem ismeri el.

A panaszos sérelmezte, hogy a B.A.Z. Megyei Egészségbiztosítási Pénztár üzemi baleset miatti keresőképtelensége idejére csak részben folyósított baleseti táppénzt.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos 1994. augusztus 17-től főfoglalkozású, 1995. július 1-jétől rokkantsági nyugdíjasként kiegészítő tevékenységű, egyéni vállalkozó volt. 1996. október 21-én munkavégzés közben baleset érte. Négy hónapig fekvőbeteg volt, majd a 15 százalékot meghaladó munkaképesség-csökkenésére tekintettel a B.A.Z. Megyei Nyugdíj-biztosítási Igazgatóság I. fokozatú baleseti járadékot állapított meg 1998. január 1-jétől.

A panaszos balesetitáppénz-igényét azonban a B.A.Z. Megyei Egészségbiztosítási Pénztár – annak ellenére, hogy a szabályos munkabaleseti jegyzőkönyv alapján a baleset üzemi jellegét elismerte – eluta- sította. A téves döntéshez hozzájárult, hogy a panaszos háziorvosa a kórházi zárójelentés ellenére sem vette a panaszost keresőképtelen állományba. Úgy vélte, hogy rokkantsági nyugdíjasként nem jogosult táppénzre. Ezen kívül a panaszos is késve nyújtotta be táppénzigényét.

Az országgyűlési biztos a panasz további vizsgálatára az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatóját kérte fel. A vizsgálat a B.A.Z. Megyei Egészségbiztosítási Pénztár ügyviteli hibáját állapította meg, továbbá azt, hogy a panaszos balesetből eredő keresőképtelenségét a baleset bekövetkezésének a napjától, azaz 1996. október 21-től el kell ismerni. A táppénz ettől az időponttól kezdődően egy évig jár. Ezen döntést követően a B.A.Z. Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatója intézkedett a táppénz számfejtésére, valamint tekintettel arra, hogy a baleseti táppénz utólagos megállapítását és kiutalását a korábbi ügyviteli hiba okozta, a késedelmi kamat összegének megállapítására, illetve soron kívüli kiutalására.

Az ügyben az országgyűlési biztos megállapította a panaszos szociális biztonsághoz való joga sérelmét, de tekintettel arra, hogy a panaszt a vizsgálat során orvosolták, ajánlást nem tett.

OBH 5108/1998.

Önmagában nem okoz visszásságot az Alkotmány 70/E. §-ával és a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben, ha a panaszos ápolási díj iránti kérelmét az önkormányzat elutasítja.

A panaszos kifogásolta, hogy Püspökhatvan Önkormányzata ápolási díj iránti kérelmét mind első, mind másodfokon elutasította. A panaszos édesanyja 100%-os rokkant, mozgásképtelen. A családban az egy főre eső jövedelem 17 300 Ft, a panaszos jövedelemmel nem rendelkezik. Az önkormányzat határozataiban elismerte, hogy a panaszos édesanyja ápolásra szorul.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az elutasító határozatok mind első, mind másodfokon tartalmazták az elutasítás indokát. Az önkormányzat mérlegelési jogkörében a család egy főre eső jövedelmét vizsgálta és megállapította, hogy a család megélhetése biztosított akkor is, ha az ápoló személy jövedelemszerzéstől esik el. Mindkét határozat kitért arra, hogy az önkormányzat anyagi helyzete sem teszi lehetővé a támogatás megadását. A polgármester tájékoztatott arról, hogy a községben sok ápolásra szoruló idős ember él. Mint minden esetben, a panaszos kérelménél is megvizsgálták a család anyagi helyzetét. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az önkormányzat eljárása során a vonatkozó jogszabályokat betartotta, a szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot nem okozott.

OBH 5578/1998.

I. A gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is figyelemmel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz a rehabilitációs intézet házirendjének jogszabályoknak megfelelő jól látható helyen történő kifüggesztésének elmulasztása. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot az intézmény érdekképviseleti fóruma működésének hiánya.

II. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal, valamint a jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon által biztosított ellátásért fizetendő térítési díjról az érintettek névre szóló értesítés helyett egy, az intézmény vezetője által a fenntartó rendelete alapján készített feljegyzésből értesülnek.

III. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített, a tulajdonhoz fűződő jog sérelmén túl a jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben is visszásságot okoz a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon, ha az általa a gondozottak pénzkezelésével összefüggésben kimunkált gyakorlat mellőzi a gondnokság alá helyezett jogait és törvényes érdekeit védő, törvényben előírt garanciális rendelkezések egyidejű alkalmazását, vagy ha a gondozott a személyes szükségletére elhelyezett pénzéhez csak előzetes egyeztetést követően, igazgatói engedéllyel juthat hozzá. E jogot sérti meg a bentlakásos intézmény akkor is, ha a jogszabály kötelezése ellenére nem gondoskodik a gondozottak értéktárgyainak biztonságos megőrzéséről. Ugyanezen joga megsértése mellett a gondozott emberi méltóságához fűződő alkotmányos joga is sérül, ha a bentlakásos intézmény büntetésből zsebpénzvisszatartást alkalmaz.

IV. A rehabilitációs intézet elkerítésének hiányosságai, valamint a portaszolgálat vagy más ellenőrző rendszer kialakításának elmulasztása visszásságot idéz elő az intézetben gondozottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézet nem számol fel haladéktalanul egy beázott, elektromosvezeték-elosztóban rejlő veszélyforrást, illetve ha az intézet belső útjainak állapota balesetveszélyes. Ugyancsak e joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézetben nem alakítanak ki megfelelő orvosi szobát, vagy ha az intézetben a gyógyszerrendelés ellenőrizhetetlen, áttekinthetetlen és nem megfelelően dokumentált, továbbá ha az intézmény az előírt gyógyszerek árát nem téríti meg automatikusan. A jogszabályban minimálisan előírt orvosi jelenlét, a tisztálkodáshoz szükséges anyagok ellátási hiányosságai e jog sérelmén túl sértik az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát.

V. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot az a rehabilitációs intézetben kialakított gyakorlat, amely szerint minden WC-használat előtt és után a gondozó kíséri a gondozottat, nyitja és zárja a szobák, illetve a mellékhelyiségek ajtait. Az ellátottak ugyanezen jogát sérti meg az intézet, ha a gondozott és a gondozó közötti magázódás és tegeződés gyakorlatát az intézet házirendjében szabályozza. E jog sérelmével jár az is, ha az intézet mellékhelyiségeiben a WC-kagylókat egymástól nem választják el, illetve ha a WC-ajtók hiányából fakadóan az intimitás alapvető feltételei sem adottak.

VI. Az Alkotmány 18. §-ában rögzített egészséges környezethez való jog maradéktalan érvényesülését veszélyezteti, ha a rehabilitációs intézeten belül, a gondozottak által rendszeresen használt területen legeltetik az otthon háziállatait. E jogot sérti, ha az intézet disznóóljait a gazdasági épületek, az ebédlő, a konyha, valamint a lakóotthonok tőszomszédságában helyezik el. Ugyanezen jog sérelmével jár az is, ha az intézet mellékhelyiségeiben található WC-kagylókat nem látják el ülőkével és fedlappal, valamint ha a lakószobákban “bilipadokat” helyeznek el.

VII. Az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében rögzített szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő jogot sérti, ha a bentlakásos intézmény büntetésből kimenőmegvonást alkalmaz.

VIII. A gondozottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát sérti, ha a rehabilitációs intézet nem gondoskodik az általa ellátott utógondozásának, a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon pedig a gondozottak előgondozásának megszervezéséről. Ugyanezen jogot sérti meg az intézet, ha házirendjében rögzíti, hogy csak az erre képtelen gondozottak ruhaneműinek mosásáról gondoskodik vagy ha az intézmény külön térítési díjat állapít meg a lakók elektromos árammal működtetett készülékeinek használatáért.

IX. Az Alkotmány 64. §-ában deklarált kérelemhez és panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot idéz elő a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon, amikor az írásban benyújtott panaszra szóban ad választ. Ugyanezen jogot sérti az intézet, ha a panasztétel lehetőségét írásbeliséghez köti, vagy ha a gondozottakat érintő panaszokat az intézeti vezető főnővérhez irányítja.

X. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében rögzített, hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben okoz visszásságot a fogyatékosokat ápoló gondozó otthon, amennyiben a látogatás jogát az intézetvezető előzetes hozzájáruláshoz köti, és a gondozott rokoni körére, illetve törvényes képviselőjének személyére korlátozza.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az OBH 600-4/1996. és az OBH 600-19/1996. szám alatt nyilvántartott, névtelen bejelentések alapján indított, a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthonokban élő személyek emberi és állampolgári jogai érvényesülésének helyzetét feltáró vizsgálatát 1996 novemberében fejezte be. Az átfogó vizsgálat befejezését követően, számos olyan beadvány érkezett, amelyek egy-egy fogyatékosotthon vezetésének egyedi határozatát vagy intézkedését, esetleg ezek elmulasztását kifogásolták. Ezeknek a panaszoknak a vizsgálatára az érintett intézetek fenntartóit és a megyei közigazgatási hivatalokat kértük fel. Tapasztalataik alapján készítettük el az egyedi vizsgálati jelentéseket és tettük meg az ajánlásokat. Azokat a panaszokat, amelyek a fogyatékosokat ápoló-gondozó intézetek működésével, az általuk nyújtott ellátással, ápolással-gondozással voltak kapcsolatosak, egyesítettük, és a helyszínek tanulmányozása után, ebben a vizsgálatban igyekeztünk feltárni a beadványokban megfogalmazott sérelmek valóságalapját. A vizsgálat a Fejér Megyei Rehabilitációs Intézetet, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Szociális Foglalkoztató Intézetét, valamint a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat “Napra-forgó” Szakosított Otthonát érintette. A fogyatékosokat ápoló-gondozó otthonokban élő személyek alkotmányos emberi jogai helyzetét feltáró vizsgálat az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 16. § (1) bekezdésén alapult.

I. A Fejér Megyei Rehabilitációs Intézetben a vizsgálat megállapította, hogy az intézmény házirendje valamennyi, jogszabály megkövetelte kelléket tartalmazza. A vizsgálat résztvevői azonban az otthon területén nem láttak kifüggesztett házirendet. A kapott tájékoztatás szerint az ebédlőben és a pedagógiai osztályon szokták kifüggeszteni a szabályzat egy-egy példányát, de az épületekben folyó átalakítások miatt levették. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 97. §-a szerint, ha az intézmény házirendjét a fenntartó jóváhagyta, azt az intézményben jól látható helyen ki kell függeszteni, és gondoskodni kell arról, hogy az a jogosultak, a hozzátartozóik és az intézmény dolgozói számára folyamatosan hozzáférhető legyen. Ezért a házirend jogszabályoknak megfelelő, jól látható helyen történő kifüggesztésének elmulasztása a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben okoz visszásságot. Az intézetben a jogszabály megkövetelte érdek-képviseleti fórum szerepét inkább a nagycsoport tölti be, amely a mentálhigénés asszisztens vezetésével hetente tart pavilononkénti foglalkozást, a lakók és a beosztott személyzet részvételével. Az érdek-képviseleti fórum gyakorlati működésének hiánya – figyelemmel a gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is – a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben okoz visszásságot.

II. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Szociális Foglalkoztató Intézetében a vizsgálat megállapította, hogy az otthon a kötelezett által fizetendő személyi térítési díj összegéről nem értesíti írásban, személyre szólóan a térítési díj fizetésére kötelezettet. Az otthon által biztosított ellátásért fizetendő térítési díjról az érintettek egy, az intézmény vezetője által a fenntartó rendelete alapján készített feljegyzésből értesülnek. A vizsgálat megállapítása szerint ez a gyakorlat – figyelemmel az 1993. évi III. törvénynek azon rendelkezésére, amely szerint ha a jogosult a személyi térítési díj összegét vitatja vagy annak csökkentését, illetve elengedését kéri, az intézményvezető által adott értesítés kézhezvételétől számított nyolc napon belül a fenntartóhoz fordulhat, aki ilyen esetben határozattal dönt a személyi térítési díj összegéről – a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményének megsértésén túl visszásságot idéz elő a gondozottak jogorvoslathoz fűződő alkotmányos jogával összefüggésben is.

III. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Szociális Foglalkoztató Intézetében az intézményi jogviszony keletkezésekor a gondozottakkal – függetlenül attól, hogy a gondozott gondnokság alatt áll vagy sem – aláírattak egy nyilatkozatot, amely szerint “az otthon gondozottja hozzájárul ahhoz, hogy megtakarított pénzét közös takarékbetétben helyezzék el, valamint a betétje utáni kamatot közös rendezvények és beszerzések céljára használják fel”. A vizsgálat megállapítása szerint az otthon által kialakított gyakorlat, amely mellőzi a gondnokság alá helyezett gondozottak jogait és törvényes érdekeit védő, törvényben előírt garanciális rendelkezések egyidejű alkalmazását, a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvének sérelmén túl visszásságot idézett elő a gondozottak tulajdonhoz való jogával összefüggésben. Az otthon házirendjének V. fejezete arról rendelkezett, hogy a gondozottak személyes szükségletre elhelyezett pénzéből csak előzetes egyeztetés után és igazgatói engedéllyel lehet felhasználni. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 18. §-a értelmében a mindennapi életben tömegesen előforduló, különösebb megfontolást nem igénylő szerződéseket még a cselekvőképtelen személyek is jóváhagyás nélkül köthetik meg. Ezért az érintett gondozottak tulajdonhoz való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságnak ítélte a vizsgálat az otthon által alkalmazott gyakorlatot.

A Fejér Megyei Rehabilitációs Intézetben a vizsgálat megállapította, hogy az intézmény házirendjének azon előírása, amelynek értelmében: “a gondozottnak jogában áll pénzét, érték- és vagyontárgyait magánál tartani, nem kérheti azonban ezen tárgyak megőrzését, mert az intézet keretein belül a biztonságos megőrzés feltételei nem adottak”, figyelemmel a 2/1994. NM (I. 30.) NM rendelet 62. § (1) bekezdésére, amely szerint “(…) az értéktárgyak biztonságos megőrzéséről az intézmény vezetője gondoskodik”, alkotmányos joggal összefüggő visszásságot idéz elő a gondozottak tulajdonhoz fűződő jogával összefüggésben.

Ugyanebben az intézetben a vezető arról adott tájékoztatást, hogy a gondozottak fegyelemsértése esetén nem alkalmaznak büntetést. A rendbontást mindig megbeszélik a lakóval. Amennyiben súlyosabb dologról van szó, a nagycsoporton vetik fel a problémát, mert a nagycsoportos foglalkozáson a gondozási egység dolgozói és lakói valamennyien jelen vannak. A felmerült problémák megbeszélése a konfliktusok feloldásának hatékony módja. A kapott tájékoztatásnak azonban ellentmondott az, hogy az otthon hirdetőbláján kifüggesztett lapon felsorolták az intézet által alkalmazott olyan büntetéseket, amelyeket a lakók fegyelemsértése esetén alkalmazhatnak. Ezek a kimenőmegvonás, a zsebpénzvisszatartás, valamint a más intézetbe történő áthelyezés kezdeményezése. A vizsgálat megállapítása szerint az intézet által alkalmazott zsebpénzvisszatartás a gondozottak tulajdonhoz, valamint emberi méltósághoz fűződő alkotmányos jogával összefüggésben okoz visszásságot.

IV. A Fejér Megyei Rehabilitációs Intézetet csak szakaszosan veszi körül kerítés, és portaszolgálat sem működik. A kapott tájékoztatás szerint a gondozottak elkóborlása néha előfordul. A vizsgálat megállapítása szerint az otthon elkerítésének hiányosságai, valamint a portaszolgálat vagy más ellenőrző rendszer kialakításának elmulasztása veszélyezteti az otthon beteg lakóinak életét és testi épségét, és alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okoz a gondozottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. A vizsgálat időpontjában az intézet fiúpavilonjának folyosóján az elektromos vezetékek egyik elosztódoboza beázott. A vizsgálat megállapítása szerint a beázott elosztódoboz balesetet okozhat, veszélyezteti az intézet lakóinak és dolgozóinak életét és testi épségét, ezáltal alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okoz az érintettek lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. A lakóépületek közötti rossz állapotú út a mozgásukban korlátozottak számára balesetveszélyes. Azok észlelt állapota szintén az otthon gondozottainak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogaival összefüggésben okoz visszásságot. Az intézetben orvosi szobát sem alakítottak ki, az orvos a lánypavilon földszintjén, a nővérek szobájában rendel. A nővérszobában történik a gyógyszerelés, és itt tárolják az egészségügyi kartonokat is. A vizsgálat megállapítása szerint az orvosi szoba kialakításának hiánya is ezen alkotmányos joggal összefüggésben teremt visszásságot. Az otthon vezetőjétől kapott tájékoztatás szerint az intézet az előírt gyógyszerek árát automatikusan nem téríti. A gyógyszerellátás úgy történik, hogy az intézet szerzi be az orvos által felírt gyógyszereket és a lakók azokat megveszik. Akinek erre nincs pénze, annak a szükséges gyógyszereket térítés nélkül biztosítják. A 2/1994. (I. 30.) NM rendelet 54. § (2) bekezdése az otthonok kötelességévé teszi az előírt gyógyszer, valamint gyógyászati segédeszköz beszerzését. Az említett gyakorlat tehát a gondozottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogával összefüggésben okoz visszásságot. A vizsgálat megállapította azt is, hogy minden orvosnak, akit az intézetben foglalkoztatnak, számozott füzete van. Ebben vezetik és aláírásukkal igazolják, hogy melyikük mit rendelt a betegeknek. A gondozottak által állandóan szedett gyógyszereket gyógyszerelő lapra vezetik fel és ezekről történik a kiadagolás a nővérszobában. Amennyiben a felírt gyógyszert csak átmenetileg kell adagolni, akkor azt egy dátummal ellátott betétlapra írják fel. A gyógyszerkartonokon kívül listákat készítenek az inzulinosokról, a gyógyszerérzékenyekről. Külön füzetben vezetik az injekciós kezeléseket is. A szolgálatos nővér ezeknek a kartonoknak, listáknak és céduláknak a segítségével dobozolja ki a gyógyszert, amit napjában háromszor osztanak ki az ebédlőben, tálcáról, étkezés után. A vizsgálat tapasztalata szerint a jelenlegi gyakorlat egy bonyolult, nehezen áttekinthető lista- és kartonrendszer kialakulását eredményezte. A gyógyszerrendelés ellenőrizhetetlensége, áttekinthetetlensége és nem megfelelően dokumentált intézeti gyakorlata a gondozottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben okoz visszásságot. A vizsgálat valamennyi otthonban megállapította, hogy az intézményekben a minimálisan előírt orvosi jelenlét hiányzik. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Szociális Foglalkoztató Intézetben havonta egy tekercs WC-papír és egy szappan jár a gondozottaknak. WC-papírt – a kapott tájékoztatás szerint – nem tesznek a mellékhelyiségekbe, mert a főnővér szerint annak “nyomban lába kel”. A sampont literes kiszerelésben raktározzák, de ezt sem adják oda a gondozottaknak, csak ha kérnek belőle. Fogkrémet a gondozottak nem kapnak. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat “Napra-forgó” Szakosított Otthonában a gondozottak vegyesen használják a saját, illetve az intézeti ruhákat. Az ágyneműt és intézeti textíliát az intézet biztosítani tudja a gondozottak számára, azonban az előírt mennyiségű fehérnemű, hálóruha, az évszaknak megfelelő felsőruházat nem áll rendelkezésükre. Ezen hiányosságok a gondozottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészségéhez való jog sérelmén túl a szociális biztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben is visszásságot idéznek elő.

V. A Fejér Megyei Rehabilitációs Intézetében a munkaidő alatt a lakóépületek szobáit és a mellékhelyiségeket zárva tartják, a kulcsok az ügyeletes gondozónál vannak. A kialakult gyakorlatot azzal indokolták, hogy így igyekeznek megelőzni a lopásokat. A vizsgálat megállapítása szerint az otthon által bevezetett gyakorlat, amely szerint minden WC-használat előtt és után a gondozó kíséri a gondozottat, nyitja és zárja a szobák, illetve a mellékhelyiségek ajtait – rehabilitációs intézetről lévén szó –, az otthon lakóinak emberi méltósághoz fűződő alkotmányos jogával összefüggő visszásságot okoz. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Szociális Foglalkoztató Intézetének házirendje előírta, hogy az alkalmazott csak nagy korkülönbség esetén tegezheti a lakót, lakó viszont nem tegezheti az alkalmazottat. A vizsgálatot végzők álláspontja szerint, figyelemmel arra, hogy a magázódás és a tegeződés gyakorlatát csak és kizárólag az érintettek egymás közötti kapcsolata alakíthatja ki, ennek a kérdésnek házirendben történő szabályozása alkotmányos joggal összefüggő visszásságot idéz elő a gondozottak emberi méltósághoz fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat “Napra-forgó” Szakosított Otthonában a “G”, “F” és “I” osztályok WC-fülkéi nincsenek egymástól elválasztva, azokat függöny sem takarta. A “B”, “C”, és “D” osztályokon a WC-fülkéknek nincs ajtaja, azokat csak oldalról osztja meg válaszfal. A vizsgálat megállapítása szerint a WC-ajtók hiányából, továbbá a WC-kagylók egymástól való elválasztása hiányából fakadóan az intimitás elemi feltételei hiányoznak, és ez az otthon lakóinak emberi méltósághoz fűződő alkotmányos jogával összefüggő visszásságot okoz.

VI. A Fejér Megyei Rehabilitációs Intézetében állattartással is foglalkoznak, birkát, disznót, kecskét és gyöngytyúkot nevelnek. A vizsgálat időpontjában az intézet birkái és kecskéi az otthon főbejárata mellett, a gondozottak által mindennap használt füves területen – amit a vizsgálat tapasztalata szerint nem tisztítanak – legeltek. Az állati ürülékkel szennyezett terület, a rendszeres gondozás hiánya fertőzésveszélyt jelent, és veszélyeztetheti az otthon gondozottainak egészséges környezethez fűződő alkotmányos jogát. Az intézetben mintegy kétszáz sertést nevelnek. A disznókat helyben, az intézet vágóhídján vágják le és a húst saját szükségleteik kielégítésére fordítják. Aggályosnak és a gondozottak egészséges környezethez fűződő jogával összefüggésben visszásnak ítélte a vizsgálat azt, hogy a disznóólat a gazdasági épületek tőszomszédságában alakították ki, így azokat, különösen az ebédlőt, a konyhát és az újonnan épült lakóotthonokat rajokban lepték el a legyek. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat “Napra-forgó” Szakosított Otthonában a “G”, “F” és “I” osztályok 11 fürdőszobájában a WC-kagylókon nem volt sem ülőke, sem takarólap. A “B”, “C” és “D” osztályok mellékhelyiségeit a lakószobákat összekötő köztes helyiségben alakították ki. Állapotuk ugyanolyan, mint a régi épületben, valamennyi sürgős felújításra szorul. A WC-kagylókon itt sincs sem ülőke, sem takarólap. A “G” osztály lakószobáiban “bilipadokat” helyeztek el. A vizsgálat megállapítása szerint a fedetlen, ülőke nélküli WC-kagylók a fokozott balesetveszély, a lakószobákban elhelyezett “bilipadok” a közvetlen fertőzésveszély miatt okoznak a gondozottak egészséges környezethez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot.

VII. A Fejér Megyei Rehabilitációs Intézetében a vezető arról adott tájékoztatást, hogy a gondozottak fegyelemsértése esetén nem alkalmaznak büntetést. A kapott tájékoztatásnak azonban ellentmondott, hogy az otthon hirdetőbláján kifüggesztett lapon felsorolták az intézet által alkalmazott olyan büntetéseket, amelyeket a lakók fegyelemsértése esetén alkalmazhatnak. Ezek a kimenőmegvonás, a zsebpénzvisszatartás, valamint a más intézetbe történő áthelyezés kezdeményezése. Amint arra már az időskorúakat ápoló-gondozó otthonokban élő személyek emberi és állampolgári jogainak érvényesülését feltárni kívánó II. számú összefoglaló jelentés is hivatkozik, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerint a jogosult eltávozása csak akkor tagadható meg, ha a jogosult kezelőorvosa szakvéleményében – a jogosult önmagát vagy másokat veszélyeztető egészségi állapota miatt – az eltávozást nem javasolja. A vizsgálat megállapítása szerint az intézet által alkalmazott kimenőmegvonás a gondozottak szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő alkotmányos jogával összefüggésben okoz visszásságot.

VIII. A 2/1994. (I. 30.) NM rendelet szerint amennyiben a gondozott intézményi jogviszonya a sikeres rehabilitáció következtében megszűnt, az intézmény a gondozás megszűnésétől számított legalább hat hónapig a rehabilitált személy utógondozását végzi. Az utógondozás körébe tartozik különösen a rehabilitált személy környezetének felkészítése a gondozott befogadására, a lakóhelye szerinti alapellátást végző szociális intézményekkel való kapcsolattartás, munkahelyi beilleszkedésének elősegítése, továbbá családja és a lakóhelye szerinti alapellátást végző intézmények részére történő tanácsadás. Ugyanezen rendelet az előgondozásról szólva rögzíti, hogy az ápolóotthon a beutaltat előgondozásban részesíti. Az előgondozás részeként az intézmény vezetője által kijelölt személy felveszi a kapcsolatot a beutalttal, valamint – ha a beutalt más személyes gondoskodási formában részesül – a személyes gondoskodást nyújtó szervezet vezetőjével. Az előgondozás során ismerhetők meg a leendő gondozott családi körülményei, életvitele, társas kapcsolatai. Az előgondozás során lehet feltárni, hogy milyen elvárásai vannak az otthonnal kapcsolatban. Az intézet választ kaphat arra, hogy mi a bekerülés oka, akar-e a leendő gondozott valahova rendszeresen eljárni, mit szeretne magával hozni az intézetbe, milyen szobatársakat szeretne, milyen típusú programokat szeret, vannak-e félelmei, élt-e valaha közösségben. Felmérhetik a gondozott önellátási képességét is, azt, hogy tud-e egyedül étkezni, öltözködni, tisztálkodni, járni, felállni, kommunikálni, vagy mindehhez segítséget igényel. Ezenkívül egészségi állapotát, a különböző egészségügyi problémáit is megbeszélhetik az arra illetékessel. Mindezek okán súlyos mulasztásnak értékelte a vizsgálat, hogy valamennyi intézmény elmulasztotta a kötelező előgondozás, a Fejér Megyei Rehabilitációs Intézet pedig a kötelező utógondozás megszervezését. A vizsgálat megállapítása szerint a jogszabályban rögzített elő-, illetve utógondozási kötelezettség elmulasztása a gondozottak szociális biztonsághoz való alkotmányos jogával összefüggésben idéz elő visszásságot. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Szociális Foglalkoztató Intézetének házirendje szerint: “(A lakók) az energiával működő készülékeket az intézmény hálózatáról térítés ellenében működtethetik”, valamint “A saját ruhaneműik mosásáról, javításáról a lakók elsősorban maguk gondoskodnak, amennyiben erre képtelenek, úgy az otthon dolgozói azt térítésmentesen elvégzik.” Miután a 2/1994. (I. 30.) NM rendelet 47. § (5) bekezdése előírja, hogy a gondozottak ruházatának tisztításáról és javításáról az intézmény a házirendben meghatározott módon gondoskodik, annak ténye, hogy az otthon csak az erre képtelen gondozottak ruhaneműinek mosásáról gondoskodik, visszásságot okoz az intézményben élők szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Az 1993. évi III. törvény 67. § (1) bekezdése szerint az önmaguk ellátására nem vagy csak folyamatos segítséggel képes személyek (…) teljes körű ellátásáról az ápolást, gondozást nyújtó intézményben kell gondoskodni. A vizsgálatot végzők szerint az intézmény által nyújtott teljes ellátás fogalomkörébe – amennyiben a korlátozásnak nincs ésszerű indoka – beletartozik az intézet elektromos hálózatának külön térítés nélküli használata. A vizsgálat rámutatott, hogy a külön térítést megállapító házirendi előírás ugyancsak a gondozottak szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos jogával összefüggésben okoz visszásságot.

IX. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Szociális Foglalkoztató Intézetében az írásban benyújtott panaszra az érintett szóban kap választ. Az 1993. évi III. törvény 98. § (1) bekezdése szerint a jogosult és hozzátartozója, valamint a jogosult jogait és érdekeit képviselő társadalmi szervezet a házirendben foglaltak szerint panasszal élhet az intézmény vezetőjénél vagy az érdek-képviseleti fórumnál az intézményi jogviszony megsértése, különösen személyiségi jogainak, kapcsolattartásának sérelme, továbbá az intézmény dolgozóinak szakmai, titoktartási és vagyonvédelmi kötelezettségei megszegése esetén, vagy az ellátás körülményeit érintő kifogások orvoslása érdekében. A panasz kivizsgálására jogosult köteles tizenöt napon belül írásban értesíteni a panasztevőt az elé terjesztett panasz kivizsgálásának eredményéről. A szükséges intézkedések egyidejű megtételével felhívja a figyelmet a sérelem orvoslásának esetleges más módjaira is. Az (1) bekezdésben meghatározott személyek és szervek panaszukkal az intézmény fenntartójához fordulhatnak, ha a panasz kivizsgálására jogosult határidőben nem intézkedik, vagy intézkedésével nem értenek egyet. A vizsgálat megállapítása szerint az intézeti panaszkezelés gyakorlata azon túl, hogy ellentétes mind a házirendben foglaltakkal, mind az idézett jogszabály előírásaival, visszásságot okoz a gondozottak és hozzátartozóik panaszhoz való jogával összefüggésben. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat “Napra-forgó” Szakosított Otthonának házirendje arról rendelkezett, hogy a gondozottakat érintő (…) panaszt az intézeti vezető főnővérnek kell bejelenteni. Az 1993. évi III. törvény 98. § (1) bekezdése szerint a jogosult és hozzátartozója, valamint a jogosult jogait és érdekeit képviselő társadalmi szervezet a házirendben foglaltak szerint panasszal élhet az intézmény vezetőjénél vagy az érdek-képviseleti fórumnál. A vizsgálat megállapítása szerint, egyrészt a panasztétel lehetőségének írásbeliséghez kötött korlátozása, másrészt a gondozottakat érintő panaszoknak az intézeti vezető főnővérhez irányítása visszásságot okoz a gondozottak és hozzátartozóik panaszhoz való jogával összefüggésben.

X. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat “Napra-forgó” Szakosított Otthonának házirendje szerint a gondozottakat csak a közvetlen hozzátartozó rokonok, illetve törvényes képviselő látogathatja. A szabályzat értelmében az intézet megtekintésére, a gondozottak látogatására – kívülálló, idegen személyek esetében – az igazgató főorvos vagy az általa megbízott személy előzetes hozzájárulása alapján kerülhet sor az engedélyezett időben és meghatározott céllal. A vizsgálat megállapítása szerint a látogatás jogának a gondozott rokoni köre, illetve törvényes képviselője személyén kívüli korlátozása és előzetes hozzájáruláshoz kötése, az önkényességet kizáró garanciális jelentőségű szabályozás hiányában, visszásságot idézett elő a diszkrimináció tilalmának alkotmányos elvével összefüggésben.

Az általa vizsgált intézetek működésével kapcsolatban megállapított, alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok orvoslására 30 egyedi ajánlást tett az országgyűlési biztos. Ebből 23 ajánlást elfogadtak az érintettek, egy ajánlást visszavontunk, hat ajánlás tekintetében további szakmai párbeszédre volt szükség az érintettekkel. Ezek a következők:

A Fejér Megyei Önkormányzat által fenntartott Fejér Megyei Rehabilitációs Intézet működésével összefüggésben megállapított alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok orvoslása érdekében a Fejér Megyei Önkormányzatnak – egyebek mellett – a következő ajánlást tette az országgyűlési biztos. Felkérte, hogy gondoskodjon az egészségügyi feladatok ellátásához minimálisan szükséges orvosi jelenlét biztosításáról. Az intézet igazgatójától kapott felvilágosításra hivatkozva a fenntartó arról adott tájékoztatást, hogy az alapellátást nyújtó orvos a havi 48 óra szolgálatot teljes mértékben teljesíti, probléma az orvosi ellátás miatt nem merült fel, az ellátás megfelelőnek bizonyult. Mindennek ellenére elismerte, hogy az orvos nem napi rendszerességgel, minimum két órában látja el a feladatait. Utalt arra is, hogy a szociális törvény módosítása tartalmazza azt, hogy az intézmények egészségügyi ellátásáról külön jogszabály fog rendelkezni. A végrehajtással kapcsolatos rendelkezések még nem ismertek. Ígéretet tettek arra, hogy az ajánlást is figyelembe véve az új jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően fognak eljárni az alapellátás megszervezésében, és az ehhez szükséges pénzügyi feltételek biztosításában. A kapott választ az országgyűlési biztos nem fogadta el. A személyes gondoskodást nyújtó intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 2/1994. (I. 30.) NM rendelet 1. számú melléklete minimumszabályként rögzíti, hogy a fogyatékosok rehabilitációs intézményében szükséges egészségügyi feladatok ellátásához, 50 fős gondozási egységenként, 100 férőhely felett, az orvos jelenlétére havonta napi átlag két órában van szükség. Ezen felül kell biztosítani a szükséges szakorvosi ellátást. A helyszíni vizsgálat időpontjában az intézmény központi részlegében 250 gondozottat ápoltak. A jogszabály hivatkozott előírása, valamint a gondozottak számának ismeretében megállapítható, hogy az intézetben teljes munkaidőben foglalkoztatott orvosra lenne szükség. Ezért az egészségügyi feladatok ellátásához minimálisan szükséges orvosi jelenlét biztosítására vonatkozó ajánlást változatlan formájában fenntartotta. Az országgyűlési biztos szakmai érveinek megismerését követően a fenntartó korábbi álláspontját felülvizsgálta és az ajánlást elfogadta.

A Fejér Megyei Önkormányzat által fenntartott Fejér Megyei Rehabilitációs Intézet működésével összefüggésben megállapított, az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok orvoslása érdekében az intézet igazgatójánál az alábbi – az érintett által vitatott – kezdeményezésekkel élt az országgyűlési biztos.

Felkérte, hogy gondoskodjon a közalkalmazotti jogviszony összeférhetetlenségre vonatkozó rendelkezéseinek maradéktalan betartásáról. Az intézett igazgatója szerint az összeférhetetlenség nem áll fenn. Az igazgató érvelését az országgyűlési biztos elfogadta. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény szociális, egészségügyi, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 113/1992. (VII. 14.) Korm. rendelet 2–3. §-ai, illetve az intézmény szervezeti és működési szabályzatának az igazgató által hivatkozott rendelkezései alapján – figyelemmel arra, hogy a mentálhigiénés csoport vezetője nem minősül vezető beosztásnak – megállapította, hogy nem okozott összeférhetetlenséget és alkotmányos joggal összefüggő visszásságot annak ténye, hogy a mentálhigiénés csoport vezetőjének gyermeke a vizsgálatot megelőzően, illetve annak időpontjában a csoportvezető közvetlen irányítása alatt dolgozott, ezért ajánlását visszavonta.

Felkérte, hogy intézkedjen az intézet fiúpavilonjának folyosóján beázott elektromos elosztódoboz előidézte baleseti forrás felszámolásáról. Az intézet igazgatója szerint a vizsgálat által tapasztalt elosztódoboz beázása nem állt fenn. A kapott választ az országgyűlési biztos nem fogadta el. A vizsgálatot végzők az intézményben végzett helyszíni vizsgálatuk során – a jelentésben hivatkozott adatok, tények és körülmények tényszerű szerepeltetése érdekében – fénykép- és videófelvételeket készítettek. A jelentésben valóban nem szerepel, hogy a pavilon folyosóján egészen pontosan hol, melyik bejárati ajtó felett volt tapasztalható a kifogásolt beázás. A beázott elosztódoboz pontos helyének meghatározásában, tekintettel arra, hogy a felvételen csak a beázás ténye rögzített – a fényképről készült fénymásolat megküldésén túl –, további segítséget adni nem állt módunkban. Tekintettel azonban arra, hogy az intézet folyosóján készített fényképen jól kivehető a falon futó elektromos vezeték elosztódoboza beázásának és salétromosodásának ténye, a baleseti forrás felszámolására tett ajánlást az országgyűlési biztos változatlan formában fenntartotta. A fenntartó az intézet álláspontjának felülvizsgálata során az országgyűlési biztos által tett kezdeményezést elfogadta.

Felkérte, hogy intézkedjen annak az intézeti gyakorlatnak a megszüntetéséről, hogy munkaidő alatt a gondozottak csak az ügyeletes gondozó segítségével tudjanak lakószobájukba bejutni és használni a lakóépület mellékhelyiségeit. Az igazgató válaszlevelében nem vitatta annak tényét, hogy a munkaidő alatt a lakóépületek szobáit és a mellékhelyiségeket zárva tartják, és a kulcsok az ügyeletes gondozónál vannak. A kialakult gyakorlatot azzal indokolta, hogy így igyekeznek megelőzni a lopásokat. A jelentésben e gyakorlat helytelenítése mellett az intézmény házirendje VI. pontjának azon előírását is kifogásolta, amely szerint a gondozottnak jogában áll pénzét, érték- és vagyontárgyait magánál tartani, nem kérheti azonban ezen tárgyak megőrzését, mert az intézet keretein belül a biztonságos megőrzés feltételei nem adottak. A kapott választ az országgyűlési biztos nem fogadta el. Nem vitatva az igazgató válaszlevelének azon megállapítását, miszerint: “rendkívül nehéz feladat a lopások megelőzése és megakadályozása, mert egyes lakókban nem fejlődött ki olyan morális érzés, hogy fékentartaná a lopásoktól, mások pedig tudatosan kihasználják a lehetőséget és eltulajdonítják lakótársaik tulajdonát képező tárgyakat”, rá kellett mutatnia az intézet vezetése teremtette helyzet visszás voltára. A gondozottak vagyontárgyainak megőrzéséről, mint a megelőzés leginkább kézenfekvő módjáról – jogszabályi kötelezés ellenére – nem gondoskodnak, de a szigorú ellenőrzést – egyebek mellett – az értékek után kutatók által feltört zárakkal indokolják. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 72. § (1) bekezdése szerint a rehabilitációs intézmény a bentlakók önálló életvezetési képességének kialakítását, illetve helyreállítását szolgálja. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint az intézet által kialakított gyakorlat ellentétben áll ezzel a törvényi céllal, nem készíti elő megfelelően a gondozott családi és lakóhelyi környezetbe történő visszatérését és ellentétes az Országos Fogyatékosügyi Program stratégiai céljai körében, elvi éllel meghatározott azon követelménnyel is, amely szerint: “Amennyiben a különböző támogatási formák igénybevétele mellett sem biztosítható a fogyatékos személy saját otthonában történő megfelelő ellátása, úgy törekedni kell arra, hogy nyitott és humanizált intézményi elhelyezés mellett kaphassa meg a megfelelő ellátást. Mindezekre hivatkozva a jelentésnek azt a megállapítását, amely szerint az otthon által bevezetett gyakorlat, amely szerint (a lakóépületekben, munkaidőben) minden WC-használat előtt és után a gondozó kíséri a gondozottat, nyitja és zárja a szobák, illetve a mellékhelyiségek ajtait – rehabilitációs intézetről lévén szó –, az otthon lakóinak emberi méltósághoz fűződő alkotmányos jogával összefüggő visszásságot okoz, változatlanul fenntartotta. A fenntartó az intézet álláspontját felülvizsgálva elfogadta az országgyűlési biztos kezdeményezését, és intézkedett a lakószobák napközbeni nyitva tartása tilalmának feloldásáról, valamint a kifogásolt házirendi előírás alapján folytatott gyakorlat megváltoztatásáról.

Az országgyűlési biztos felkérte, hogy gondoskodjon a jogszabályban előírt orvosi szoba kialakításáról és rendeltetésszerű használatának biztosításáról. Az igazgató az előírt orvosi szoba hiányát kifogásoló megállapítást vitatta. Arra hivatkozott, hogy az intézetben a kezdetektől fogva van megfelelő orvosi szoba. A kapott választ az országgyűlési biztos nem fogadta el. A jogszabály előírása, valamint a gondozottak számának ismeretében megállapítható, hogy az intézetben teljes munkaidőben foglalkoztatott orvosra lenne szükség. A 2/1994. (I. 30.) NM rendelet 42. § (2) bekezdésének e) pontja szerint a bentlakásos intézményben biztosítani kell az egészségügyi gondozás céljára (például orvosi szoba, betegszoba) szolgáló helyiségeket. Egy minden igényt kielégítő orvosi szoba léte vagy nem léte nem a szoba elnevezésének kérdése. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint a hivatkozott jogszabály által megkövetelt általános orvosi jelenlét, az intézet által biztosított – a nőgyógyászati és a fogorvosi rendelőn kívüli – egyetlen vegyes használatú helyiségben – amely egyben a vizsgáló, az orvosi szoba az ügyeleti szoba és a nővérszoba is – nem megoldható. Mindezekre hivatkozva, a megfelelő orvosi szoba kialakítását hiányoló megállapítást megalapozottnak tartjuk, és a szakmai minimumszabályoknak megfelelő orvosi szoba kialakításának és rendeltetésszerű használata biztosításának érdekében tett ajánlást változatlanul fenntartotta. A fenntartó az országgyűlési biztos által tett kezdeményezést elfogadta. Az intézetben felülvizsgálták a “vegyes használatú orvosi szoba” funkcióját. Az orvosi szoba a továbbiakban kizárólag az orvoslás célját szolgálja, ápoló csak akkor tartózkodhat az orvosi szobában, ha azt az orvos kéri, vagy ha beteget kezel.

Felkérte, hogy intézkedjen az intézeti gyógyszerrendelés gyakorlatának ellenőrizhetőségéről, áttekinthetőségéről és a gyógyszerellátás dokumentáltságának megteremtéséről. Az intézet igazgatója nem értett egyet a jelentés megállapításaival, és visszautasította azt, hogy az otthon által kimunkált rendszer áttekinthetetlen. Álláspontja szerint az intézetben a kórházakban alkalmazott gyakorlatot követik. A kapott választ nem fogadtuk el. A vizsgálat tapasztalata szerint az intézetben rendszeresen rendelő orvosok mindegyike egy sorszámozott füzetet vezet. Ebbe a füzetbe írja fel az orvos, hogy milyen kezelést rendel a betegnek, a gondozottnak milyen gyógyszerre, injekcióra van szüksége. A rendelést aláírásával igazolja. Az orvos által szükségesnek tartott gyógyszerrendelés alapján a gondozottak által állandóan szedett gyógyszereket a nővérek ún. gyógyszerelőlapra vezetik át. A gyógyszerelőlap alapján történik a gyógyszerek kidobozolása. Tekintettel arra, hogy a gyógyszerelőlap nem dátumozott, nem állapítható meg, hogy az adott beteg mennyi ideig szedi az adott gyógyszert. Amennyiben az orvos a gyógyszert csak átmeneti időre – három nap, öt nap, egy hét – rendeli alkalmazni, akkor azt dátumozott “betétlapra” írják fel. Ezen a lapon azonban csak az adagolás kezdő dátumát tüntetik fel, annak utolsó napját nem. Ez utóbbit – a kapott tájékoztatás szerint – az orvos szóban közli a nővérrel. Ezenkívül a nővérszoba szekrényének ajtajára és oldalára helyezik el az azon gondozottakról készített listát, akik cukorbetegségük kezelésére inzulint kapnak, vagy ismert gyógyszerallergiájuk van. Ez a helyzet a napi szükséges orvosi jelenlét hiányával együttesen okozhatja a gyógyszerelés követhetetlenségét, az esetlegesen indokolatlanul hosszú ideig tartó gyógyszerelést, sőt a csere lehetősége sem zárható ki. Mindezek alapján a gyógyszerelés-vizsgálat tapasztalta ellenőrizhetetlenségére, áttekinthetetlenségére és nem megfelelő dokumentáltságára vonatkozó megállapítást megalapozottnak tartotta, a helyzet megnyugtató rendezésére vonatkozó ajánlást változatlan tartalommal tartotta fenn. A fenntartó az országgyűlési biztos kezdeményezését elfogadta.

Az országgyűlési biztos felkérte, hogy gondoskodjon az intézet gondozottjainak szükséges gyógyszerek térítésmentes biztosításáról. Az igazgató szerint “felsőbb szervek” állásfoglalása szerint a beszerzés fogalmát nem lehet kiterjesztően értelmezni. A beszerzés véleménye szerint egyértelműen az intézmény feladata, de bizonyos esetekben – ha ehhez az anyagi eszközök rendelkezésre állnak – a gyógyszer ellenértékének térítése az intézetlakó költségére történik. A kapott választ az országgyűlési biztos nem fogadta el. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 67. § (1) bekezdése szerint az önmaguk ellátására nem vagy csak folyamatos segítséggel képes személyek napi legalább háromszori étkeztetéséről, ruházattal, illetve textíliával való ellátásáról, mentális gondozásáról, valamint egészségügyi ellátásáról (a továbbiakban: teljes körű ellátás) az ápolást, gondozást nyújtó intézményben kell gondoskodni. A már többször hivatkozott 2/1994. (I. 30.) NM rendelet 45. §-a értelmében a bentlakásos intézményben gondozott személy az e rendeletben foglaltak szerint részesül teljes körű ellátásban. A rendelet 54. § (2) bekezdése az otthonok kötelességévé teszi az előírt gyógyszer, valamint gyógyászati segédeszköz beszerzését. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint a személyes gondoskodást nyújtó intézményekben gondozott személyek egészségügyi ellátását is magában foglaló teljes ellátás fogalomkörébe beletartozik az orvos által előírt gyógyszerek automatikus térítése, ezért az intézet gondozottjainak szükséges gyógyszerek térítésmentes biztosítására vonatkozó ajánlást változatlanul fenntartotta. A fenntartó az országgyűlési biztos kezdeményezését elfogadta.

Az országgyűlési biztos felkérte, hogy intézkedjen a büntetésből alkalmazott kimenőmegvonás és zsebpénzvisszatartás gyakorlatának megszüntetéséről. Az igazgató álláspontja szerint a vizsgálat által kifogásolt hirdetményt: “Máig érthetetlen okból, saját elhatározásból és az intézet vezetőjének engedélye vagy akár csak előzetes tájékoztatása nélkül, a kihelyezett részleg közalkalmazottja helyezte el, közvetlenül az ellenőrzést megelőző időszakban. Az intézmény vezetőjének tehát nem volt tudomása a leírtakról.” Az intézet igazgatója – válaszleveléből kitűnőleg – arról sem tudott, hogy működése ideje alatt a gondozottak bármelyikével szemben büntetésből kimenőmegvonást alkalmaztak volna. Az intézmény székesfehérvári telephelyén készült videófelvételen látható, és jól olvasható a faliújságon szereplő, a jelentésben foglaltakat megalapozó hirdetmény szövege, amely szerint: “Büntetés: zsebpénzhalasztás, kimenő-visszavonás, intézetből való elhelyezés.” A kezdeményezés visszautasításán túl semmi más nem engedett arra következtetni, miért szükségszerű velejárója a zsebpénzvisszatartás és a kimenőmegvonás élő gyakorlatának az, hogy az igazgató tudomással bírjon azok alkalmazásáról. Válaszából kitűnőleg nem volt ismerete arról sem, hogy ki, miért, milyen megfontolás alapján, és mikor helyezte el a hirdetmény szövegét a faliújságon. Az, hogy az intézmény vezetőjének nincs ismerete arra vonatkozóan, hogy a gondozottak bármelyikével szemben büntetésből kimenőmegvonást alkalmaztak volna, nem jelenti feltétlenül azt is, hogy ilyen eset az intézetben – működési ideje alatt – nem fordult még elő. Mindezek alapján a büntetésből alkalmazott kimenőmegvonás és zsebpénzvisszatartás tényének jelentésben történő rögzítését – a vizsgálat időpontjában rendelkezésünkre álló adatok alapján – megalapozottnak tartotta az országgyűlési biztos. Pozitívumként értékelte a kérdéssel kapcsolatban, hogy az általa kifogásolt iratot eltávolították, továbbá hogy az igazgató az intézet dolgozóinak figyelmét nyomatékosan felhívta a gondozottak elleni büntetések alkalmazásának tilalmára.

Felkérte, hogy gondoskodjon az intézet házirendjének jól látható helyeken történő kifüggesztéséről. A házirend hiányát rögzítő megállapítást is vitatta az intézet vezetője. A vizsgálat résztvevői nem vonták kétségbe az igazgatótól kapott tájékoztatás valóságtartalmát – jelesül, hogy az intézetben állandó jelleggel kifüggesztett a házirend, és az alapdokumentumot csak a helyszíni vizsgálat idején folyó felújítási munkák alatt távolították el –, csupán a házirend hiányának általuk tapasztalt tényét konstatálták. Erre, valamint a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 97. §-ára hivatkozva, amely szerint ha az intézmény házirendjét a fenntartó jóváhagyta, azt az intézményben jól látható helyen ki kell függeszteni, és gondoskodni kell arról, hogy az a jogosultak, a hozzátartozóik és az intézmény dolgozói számára folyamatosan hozzáférhető legyen. Mindezek okán a jelentés házirendet hiányoló megállapítását az országgyűlési biztos megalapozottnak tartotta.

Az egyedi ajánlásokon kívül, a fogyatékos otthonokban gondozottak alkotmányos emberi jogainak mind teljesebb érvényesülése és védelme érdekében 17 megyei önkormányzatnak és 19 közigazgatási hivatalnak tett ajánlást az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. A közigazgatási hivatalok vezetőit felkérte, hogy a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthonok működési engedélyezése és az előírt ellenőrzések során maradéktalanul követeljék meg a jogszabályi előírások betartását. A fővárosi és megyei önkormányzatokat arra kérte, intézkedjenek, hogy a megyei módszertani otthonok módszertani feladataik körében – fenntartótól függetlenül – nyújtsanak közvetlen szakmai és módszertani segítséget a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthonok házirendjeinek és egyéb belső szabályzatainak kidolgozásához. Kezdeményezte továbbá, hogy szervezzék és valamennyi rendelkezésükre álló eszközzel segítsék a fenntartói szakmai felügyelettől független civil kontrollt. A hozzájuk intézett ajánlást valamennyi megyei önkormányzat elnöke és közigazgatási hivatal vezetője elfogadta.

OBH 6400/1998. és OBH 1296/1999.

Az Alkotmány 70/E. §-ában védett szociális biztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha a háziorvosi szolgálatok és az Országos Orvosszakértői Intézet bizottságai között vita alakul ki, és emiatt, valamint az egyéb okok miatt keletkezett hátralék felszámolására intézkedéseket vezetnek be.

Az ÁNTSZ Fejér Megyei Intézete tiszti főorvosa, a Fejér Megyei Pszichiátriai Gondozó vezető főorvosa kifogásolta a Megyei Nyugdíj-biztosítási Igazgatóságok által a rokkantsági nyugdíj igénylésekor, illetőleg soros felülvizsgálathoz a betegnek megküldött, illetve igényük elbírálásához kötelezően előírt “orvosi tájékoztató” kitöltését. A panasz szerint az orvosi tájékoztatóban feltett kérdések, illetve az azokra adható válaszok sértik az orvosi titoktartási kötelezettséget, egyes kérdések pedig nem is orvosi jellegűek. Ezen panaszhoz kapcsolódóan egy állampolgár a szóban lévő nyomtatvány bevezetését sérelmezte, mert háziorvosa a formanyomtatvány kitöltésétől elzárkózott.

Az országgyűlési biztos álalános helyettese vizsgálatot folytatott az ügyben. Abból indult ki, hogy a rokkantnyugdíjrendszer átalakításáról, a munkaképesség változásának megállapításával és az ezekhez kapcsolódó ellátásokkal összefüggő egyes feladatokról szóló kormányhatározat előírta, hogy a munkaképesség-csökkenés megítélésének új orvosszakmai kritériumrendszere kidolgozásáig a jelenlegi orvosi, illetve egészségügyi elbírálási szempontokat korszerűsíteni kell. Az új megállapításoknál és felülvizsgálatoknál már ezek alapján határozták meg a rokkantság, illetve a munkaképesség csökkenésének mértékét. 1997-ben legfeljebb egyéves időtartamra. Javaslatot kellett készíteni információs és ellenőrzési rendszerek kialakítására. Ezen feladat végrehajtása érdekében az Országos Orvosszakértői Intézet három megyében modellkísérletet folytatott. A modellkísérlet során szerzett tapasztalatok alapján az intézet jól hasznosítható elemek országos bevezetésére tett javaslatot az egészségügyi miniszternek. A javaslat tartalmazta, hogy a “Beutaló” nyomtatványt a jövőben csak a fekvőbeteg-gyógyintézeti beutalásra használják. A munkaképesség-csökkenés véleményezését célzó és az OEP–OOSZI elé kerülő betegekre vonatkozóan vezették be az említett “Orvosi tájékoztató”-t.

Az egészségügyi miniszter az “Orvosi tájékoztató” elnevezésű nyomtatvány kitöltését és használatát szakmailag indokoltnak tartotta. Közölte továbbá, hogy a módosított és bevezetésre kerülő “Orvosi tájékoztató” elnevezésű nyomtatvány csak az orvosi bizottságok tájékoztatását szolgálja, ezért kitöltése nem sérti az orvosi titoktartási kötelezettséget.

A panaszos III. csoportos rokkant volt. Soros felülvizsgálatát az orvosi bizottság 1998. június 30-ra írta elő, erre azonban csak 1998. augusztus 11-én került sor. Itt ismét a III. csoportos rokkantságot véleményezték, és a soros felülvizsgálatot 1999. februárra írták elő. Tekintettel arra, hogy az ún. irat alapján történő soros felülvizsgálathoz a panaszos a kért “Orvosi tájékoztatót” nem tudta benyújtani, mert kezelőorvosa annak kitöltését megtagadta, ezért 1999. augusztus 12-ére személyes megjelenésre idézték, és ismét III. csoportos rokkantnak minősítve, majd alig négy hónap elteltével újra soros felülvizsgálatát rendelték el. A III. csoportos rokkantak irat alapján történő soros felülvizsgálata 1999. augusztustól megszűnt, de az I. és II. csoportos rokkantak soros felülvizsgálata a korábbi gyakorlat szerint történik. Eszerint a szóban lévő orvosi tájékoztatót, valamint az aktuális leleteket a betegeknek a rokkantsági nyugdíjosztályok részére kell megküldeniük, és onnan továbbítják az orvosi vizsgálat napjára az illetékes bizottsághoz. Így az egészségügyi miniszter megállapítása és tájékoztatása, mely szerint “a módosított és bevezetésre kerülő orvosi tájékoztató elnevezésű nyomtatvány csak az orvosi bizottság tájékoztatását szolgálja, ezért kitöltése nem sérti az orvosi titoktartási kötelezettséget”, téves, hiszen a kitöltött nyomtatványt a kötelezően csatolandó leletekkel, zárójelentésekkel együtt nem csak orvos látja, hanem más személyek is megismerhetik azok tartalmát. Ez pedig alkotmányos visszásságot okozott. Ezért az országgyűlési biztos általános helyettese felkérte az egészségügyi minisztert az “Orvosi tájékoztató” című nyomtatvány rendszeresítésére és használatára vonatkozó, az előbbi sérelmeket megszüntető szabályozás kiadására, az Országos Orvosszakértői Intézet főigazgatóját pedig az iratok alapján történő soros felülvizsgálatok gyakorlatának áttekintésére, különös tekintettel az orvosi titkokat tartalmazó iratok kezelésére.

Az egészségügyi miniszter, valamint az Országos Orvosszakértői Intézet főigazgatója válasza szerint folyamatban van a rokkantsági nyugdíj megállapítási rendjének áttekintése. Az eljárási szabályokat tartalmazó miniszteri rendelet megjelenése 2000 áprilisában várható.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a választ elfogadta, a vizsgálatot lezárta.

OBH 6812/1998.

Nem okoz az alkotmányos jogokkal összefüggően visszásságot, ha az állandó özvegyi nyugdíj megállapítását azért tagadja meg az illetékes igazgatóság, mert a jogszabályok szerint az özvegyi nyugdíjra való jogosultság meghatározott korhatár betöltéséhez kötött.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 7034/1998.

Visszásságot okoznak az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal és a 70/E. § (1) bekezdésében foglalt szociális biztonsághoz való joggal kapcsolatban a hatóságok, ha a hatályos végrehajtási jogszabályok merev értelmezésével a fizetésképtelen családoknak a szociális szükségletet meg nem haladó méretű lakásuk elvesztését okozzák.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 7284/1998.

I. A gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is figyelemmel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha az időseket ápoló-gondozó otthonban a műszakonként vezetni szükséges dátumozott eseménynapló nem sorszámozott. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot a házirend jogszabályoknak megfelelő jól látható helyen történő kifüggesztésének elmulasztása, valamint az intézmény érdek-képviseleti fóruma működésének hiánya is. Az intézet házirendjében szabályozni szükséges egyes tárgykörök felvételének elmulasztása a jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvének megsértésén túl sérti a gondozottak szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos jogát is.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített, a tulajdonhoz fűződő jogot sérti az időseket ápoló-gondozó otthon akkor, ha a gondozottnak az erre vonatkozó meghatalmazása nélkül kezeli a költőpénzét.

III. Az időseket ápoló-gondozó otthon mellékhelyiségei burkolatának nagyfokú, balesetveszélyes sérülései, a folyamatos fűtés és melegvíz-szolgáltatás hiánya, az intézmény elkerítésének hiányosságai – összefüggésben a portaszolgálat, vagy más ellenőrző rendszer kialakításának elmulasztásával – visszásságot idéznek elő a gondozottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Ugyancsak e joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézetben nem alakítanak ki megfelelő orvosi szobát és egészségügyi elkülönítőt, vagy a mozgáskorlátozottak közlekedését segíteni hivatott rámpa kialakítása balesetveszélyes. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézet emeleti szennyesledobójának ajtaja nem zárható. A jogszabályban minimálisan előírt orvosi jelenlét, a tisztálkodáshoz szükséges anyagok ellátási hiányosságai e jog sérelmén túl sértik az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát.

IV. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot az, ha az időseket ápoló-gondozó otthon mellékhelyiségeiben a zuhanyzótálcákat, a kádakat, a WC-kagylókat egymástól nem választják el, illetve ha a WC-ajtók vagy a WC-helyiség ablakait takaró függöny hiányából fakadóan az intimitás alapvető feltételei sem adottak. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot az, ha az intézményben az étkezések alkalmával nem adnak szalvétát a gondozottaknak.

V. Az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében rögzített szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő jogot sérti, ha az időseket ápoló-gondozó otthon büntetésből kimenőmegvonást alkalmaz, vagy eseti orvosi szakvélemény nélkül rendelkezik a kimenő megvonásáról.

VI. A gondozottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát sérti, ha az időseket ápoló-gondozó otthon nem teszi félre az ebédjét annak, aki rendszeresen kijár az intézetből. Ugyanezen jogot sérti meg az intézet, ha a gondozottakat a jogszabályi kötelezés ellenére nem látja el az előírt mennyiségű ruházati cikkel.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa OBH 2454/1998. számon, 1998 novemberében fejezte be az időskorúakat ápoló-gondozó otthonokban élő személyek emberi és állampolgári jogai érvényesülésének helyzetét feltáró átfogó vizsgálatát. Ennek megindítását követően érkezett olyan beadványok megalapozottságának vizsgálatára, amelyek tárgya az idősotthoni ellátás volt, az átfogó vizsgálat keretében – idő és eszköz hiányában – már nem vállalkozhatott. Tekintettel azonban arra, hogy a panaszok mindegyike a panaszosnak otthont adó, időskorúakat ápoló-gondozó intézetek működésével, az általuk nyújtott ellátással, ápolással-gondozással volt kapcsolatos, vizsgálatukat egyesítettük, és az alapvizsgálat szempontjai alapján, helyszíni vizsgálat keretében igyekeztünk feltárni a beadványokban megfogalmazott sérelmek valóságalapját. A vizsgálat a Pest Megyei Önkormányzat tápiószentmártoni Idősek és Mozgáskorlátozottak Otthonát, a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Esthajnal Időskorúak Otthonát, a Kornisné Liptay Elza Szociális és Rehabilitációs Közhasznú Társaságot, a Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthonának Pesti úti telephelyét, a Nyíregyháza MJ Város Szivárvány Idősek Otthonának nyíregyházi telephelyét és a Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthonának Rózsa utcai telephelyét érintette. Az időseket ápoló-gondozó otthonokban élő személyek alkotmányos emberi jogai megvalósulásának, illetve ezen jogok érvényesülésének helyzetét feltáró vizsgálat az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 16. § (1) bekezdésén alapult.

I. A Pest Megyei Önkormányzat tápiószentmártoni Idősek és Mozgáskorlátozottak Otthonában a napi eseményeket az osztályos átadó füzetben vezetik. A vizsgálat azonban megállapította, hogy az otthonban műszakonként vezetett, dátumozott eseménynapló a 2/1994. (I. 30.) NM rendelet kötelezése ellenére nem sorszámozott. A sorszámozott eseménynapló hiánya – figyelemmel a gondozottak törvényes érdekeire – visszásságot okoz a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben. A vizsgálat megállapította azt is, hogy az otthon érdek-képviseleti fóruma formailag létezik, gyakorlatilag azonban nem működik. Az érdek-képviseleti fórum működésének hiánya is a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben okoz visszásságot. A Kornisné Liptay Elza Szociális és Rehabilitációs Közhasznú Társaságot, valamint a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Esthajnal Időskorúak Otthonát szintén az érdek-képviseleti fórum működtetésének hiánya miatt kellett elmarasztalnunk. Ez utóbbi otthonban a vizsgálat résztvevői egyetlen helyen láttak kifüggesztett házirendet. A házirend jogszabálynak megfelelő, jól látható helyen történő kifüggesztésének elmulasztása szintén a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben okoz visszásságot. A házirendből hiányzott több, jogszabályban előírt szabályozási tárgykör. Egyebek mellett az otthonba bevihető tárgyak köre, a tisztálkodási szerekkel és egyéb szükségleti cikkekkel való ellátás rendje, a készpénz intézményben vagy pénzintézetben való megőrzésének esetei, a személyes letétben elhelyezhető készpénz havi összege, és az esetenkénti alkoholfogyasztás szabályai. Az egyes tárgykörök szabályozásának hiánya a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményébe ütközésen túl a szociális biztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben is visszásságot okoz.

II. Tekintettel arra, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény értelmében a mindennapi életben tömegesen előforduló, különösebb megfontolást nem igénylő szerződéseket még a cselekvőképtelen személyek is jóváhagyás nélkül köthetik meg, az érintett gondozottak tulajdonhoz való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságnak ítélte a vizsgálat, hogy az otthonok – a Nyíregyháza MJ Város Szivárvány Idősek Otthonának nyíregyházi telephelyének kivételével – a gondozott erre vonatkozó meghatalmazása nélkül kezelik az ellátottak költőpénzét.

III. A Pest Megyei Önkormányzat tápiószentmártoni Idősek és Mozgáskorlátozottak Otthonában a vizsgálat megállapításai szerint a zuhanyzók állapota nem volt megfelelő, jelentős részük kerekes székkel és a nehezebben mozgó gondozottak számára – a peremek magassága miatt – nem vagy csak nehezen közelíthető meg. A zuhanytálcák állapota a régi kocsiszínből átalakított épületben volt a legrosszabb, néhánynak a belső részéről hiányozott a takarólap egy része. A padlólapok nagymértékben sérültek, a tálcák előtti széttöredezett és el nem távolított darabok komoly balesetveszélyt jelentenek. A Nyíregyháza MJ Város Szivárvány Idősek Otthonának nyíregyházi telephelyének néhány szobájában a parketta volt nagymértékben sérült. Az eltávolított parkettát nem pótolták, a feltöltetlen terület komoly balesetveszélyt jelent. A vizsgálat megállapítása szerint a Pest Megyei Önkormányzat tápiószentmártoni Idősek és Mozgáskorlátozottak Otthona zuhanyzóinak kialakítása és a 2. számú részlegében észlelt állapota az otthon gondozottainak a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogaival összefüggő visszásságot okozott. A Nyíregyháza MJ Város Szivárvány Idősek Otthonának nyíregyházi telephelye egyes lakószobáinak állapota szintén e joggal összefüggésben okozott visszásságot. A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Esthajnal Időskorúak Otthonában a vizsgálat megállapítása szerint az otthon elkerítésének hiányosságai, valamint a portaszolgálat vagy más ellenőrző rendszer kialakításának elmulasztása veszélyezteti az otthon lakóinak életét és testi épségét, és alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okoz a gondozottak legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Az otthont el kellett marasztalni azért is, mert az intézet széntüzelésű kazánjai nem tudják folyamatosan biztosítani a folyamatos fűtés- és melegvíz-szolgáltatást; mert a főépület hátsó lépcsője mellé olyan rámpát építettek, amely lejtős, kanyarodik, de csak az egyik oldalán van korlát, ezért segítség igénybevétele nélkül nem lehet rajta kerekes székkel közlekedni; mert az emeleti női mosdóból nyíló szennyesledobó ajtaja a vizsgálat idején nyitva volt. A vizsgálat megállapítása szerint a rámpa jelenlegi kialakítása, a nyitva tartott szennyesledobó balesetet okozhat, veszélyezteti az otthon lakóinak életét és testi épségét, ezért visszásságot okoz a gondozottak legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. A vizsgálat alá vont 6 intézmény közül 5-ben (kivéve a Sóstói Szivárvány Idősek Otthona nyíregyházi telephelyét) nem gondoskodtak a jogszabályban előírt elkülönítő betegszoba, 3-ban (Tápiószentmártoni Idősek és Mozgáskorlátozottak Otthona, Sóstói Szivárvány Idősek Otthona nyíregyházi telephelye, valamint a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Esthajnal Időskorúak Otthona) az előírt orvosi szoba kialakításáról. Ez a mulasztás szintén az otthonokban élő gondozottak legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogaival összefüggésben okoz visszásságot. Két otthonban (a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Esthajnal Időskorúak Otthona, és a Kornisné Liptay Elza Szociális és Rehabilitációs Kht.-ban) tapasztalta a vizsgálat, hogy az intézményben felmerülő egészségügyi feladatok ellátásához az otthonban lakók számához viszonyított minimálisan szükséges orvosi jelenlétet nem biztosították, ami ugyancsak a gondozottak legmagasabb szintű testi és lelki egészségéhez, valamint szociális biztonságához való alkotmányos jogával összefüggésben okoz visszásságot. A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Esthajnal Időskorúak Otthonának vezetője a gondozottak tisztálkodószerekkel történő ellátásával kapcsolatban arról adott tájékoztatást, hogy nem akadályozzák meg, ha valaki azokat megveszi magának. A lakónak havonta csak egy tekercs WC-papírt és egy szappant adnak. A sampont a nővérek kapják, mert ők mossák a gondozottak haját. Ha egy fennjáró idős egyedül akar hajat mosni, akkor is a nővértől kell sampont kérnie. Fogkrémet a gondozottak egyáltalán nem kapnak. A jogszabályban előírt, tisztálkodáshoz szükséges anyagokkal való ellátásban tapasztalt hiányosság a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő jog sérelmén túl, a szociális biztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben is visszásságot okoz.

IV. A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Esthajnal Időskorúak Otthonában az otthon felső távolsági épülete szemrevételezésének időpontjában a gondozottak éppen ebédeltek. A tálalás során szalvétát nem kaptak, az ételt a tányérba kitéve hozták be az ebédlőbe. A vizsgálatot szerint a kulturált étkezés olyan elengedhetetlen kellékének, mint a szalvétának a hiánya, visszásságot okoz az otthon lakóinak emberi méltósághoz fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Az intézményben a legtöbb vizesblokk állapota leromlott. A fürdőhelyiségek egy részét férfiak és nők vegyesen használják. Többségük szűk, kerekes székkel való közlekedésre nem alkalmas. Az akadálymentes közlekedést gátolja az, hogy nem minden vizesblokkban szereltek fel kapaszkodókat és sok helyen a küszöböt is meghagyták. Több fürdőszobában és mellékhelyiségben a WC-fülkéknek nincs ajtaja, a zuhanyzótálcák, kádak, WC-k egymástól még függönnyel sincsenek elválasztva. A Nyíregyháza MJ Város Szivárvány Idősek Otthonának nyíregyházi telephelyén, annak ellenére, hogy az épület földszintes és azt emeletes lakóházak veszik körül, a nyolc WC-helyiség egyetlen ablakát sem takarta függöny. A vizsgálat megállapítása szerint a WC-ajtók és az elválasztó függönyök, illetve a WC-ablakok függönyeinek hiányából fakadóan az intimitás elemi feltételei hiányoznak. Ez az állapot az otthon lakóinak emberi méltósághoz fűződő alkotmányos jogával összefüggő visszásságot okoz.

V. A Pest Megyei Önkormányzat tápiószentmártoni Idősek és Mozgáskorlátozottak Otthonában a lakók szerint – és ezt az intézményvezető is megerősítette – a legnagyobb problémát az alkoholista gondozottak jelentik. Az idősek között kevésbé, a fiatalabb mozgáskorlátozottak körében azonban erőteljesen jelentkezik italozásból eredő magatartási probléma. A házirend tiltja nagyobb mennyiségű alkohol behozatalát az otthonba, ennek ellenére azt nem tudják megakadályozni. A helyzetet hátrányosan befolyásolja, hogy az utcában több “bögrecsárda” is működik. Az alkoholos állapot miatt előforduló súlyosabb rendbontásokat azzal büntetik, hogy az italozó lakót egy hétig nem engedik kimenni az otthonból. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerint a jogosult eltávozása csak akkor tagadható meg, ha a jogosult kezelőorvosának szakvéleménye – a jogosult önmagát vagy másokat veszélyeztető egészségi állapota miatt – az eltávozást nem javasolja. Az italozást elítélő és háttérbe szorítani kívánó intézeti magatartás helyeslése mellett a vizsgálat megállapította, hogy az intézet által alkalmazott kimenőmegvonás mint büntetés visszásságot okoz a gondozottak szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Esthajnal Időskorúak Otthonának házirendje szerint a lakók a nyári hónapokban 21 óráig, téli hónapokban 19 óráig előzetes bejelentéssel – az étkezési idők figyelembevételével – hagyhatják el az otthont. Ez alól kivétel a gondnokság alatt álló, aki csak a gondnoka engedélyével vagy kérésére engedhető el, vagy kísérővel, aki vállalja a felelősséget a gondnokoltért. Ez a gyakorlat a gondnokság alá helyezett gondozottak szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő jogával összefüggésben idéz elő visszásságot, mert önmagában annak a ténye, hogy valaki gondnokság alatt áll, nem jelenti automatikusan azt, hogy folyamatosan önmagát vagy másokat veszélyeztető egészségi állapotban van. A vizsgálat által kifogásolt szabály pedig ezt feltételezi.

A Kornisné Liptay Elza Szociális és Rehabilitációs Kht. házirendje a gondnokság alatt álló, továbbá az italos állapotban távozni kívánó lakókra vonatkozóan szigorú szabályokat állapít meg. Az otthon házirendjének azon előírása, amely szerint a gondnokolt gondozottak hosszabb (többnapos) távollétére csak a gondnok és a hozzátartozók előzetes egyetértése után kerülhet sor – figyelemmel arra, hogy a többnapos távollét fogalomkörébe az otthon által szervezett közös kirándulások, üdültetések is beletartoznak –, szintén a gondnokság alá helyezett gondozott lakó szabad mozgásához és a tartózkodási helyének szabad megválasztásához fűződő alkotmányos jogával összefüggésben okoz visszásságot. A vizsgálat aggályosnak találta a házirend azon előírását is, amely szerint ittas állapotban lévő lakó nem hagyhatja el az intézmény területét. A vizsgálat ez esetben is rámutatott, hogy a gondozottak jogát sérti, ha az intézet megfelelő definíció és egyéb garanciális jelentőségű szabályok hiányában alkalmazza az otthon elhagyásának tilalmát. A vizsgálatot végzők álláspontja szerint annak ténye, hogy valaki gondnokság alatt áll vagy italos állapotú, nem jelenti egyértelműen azt, hogy folyamatosan önmagát vagy másokat veszélyeztető egészségi állapotban van.

VI. A vizsgálat elmarasztalta a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Esthajnal Időskorúak Otthonát azért is, mert az igazgatótól kapott tájékoztatás szerint annak a részére, aki rendszeresen eljár, nem teszik félre az ebédjét. A vizsgálat megállapítása szerint az otthonban kialakított ezen gyakorlat a gondozottak szociális biztonsághoz való alkotmányos jogával összefüggésben idéz elő visszásságot. Ugyanezzel a joggal összefüggésben okoz visszásságot az intézet, ha az otthon nem tudja a jogszabály által megkövetelt mértékben biztosítani, illetőleg pótolni a gondozottak ruházatát.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa által vizsgált intézetek működésével kapcsolatban megállapított, alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok orvoslására 40 egyedi ajánlást tett az országgyűlési biztos. Ebből 38 ajánlást elfogadtak az érintettek, 2 ajánlást visszavont az országgyűlési biztos.

Ezek a következők. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a tiszavasvári Kornisné Liptay Elza Szociális és Rehabilitációs Közhasznú Társaság, valamint a Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata fenntartásában működő sóstói Szivárvány Idősek Otthona, Etelköz utca 11–13. szám alatti telephelyének működésével összefüggésben megállapított hiányosságok orvoslása érdekében ajánlással fordult a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjéhez. Figyelemmel arra, hogy a vizsgálat megállapítása szerint a tiszavasvári Kornisné Liptay Elza Szociális és Rehabilitációs Közhasznú Társaság otthon “A” és “B” épülete nem felel meg a 2/1994. (I. 30.) NM rendelet azon előírásának, amely szerint csak az a bentlakásos intézmény alkalmas gondozási feladatok ellátására, amelyikben 10 ellátottra legalább egy, nemenkénti zuhanyozó vagy fürdőkád, illetve WC, továbbá legalább hat-nyolc négyzetméternyi lakószoba jut, illetve hogy a Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata fenntartásában működő Sóstói Szivárvány Idősek Otthona, Etelköz utca 11–13. szám alatti telephelyének tevékenysége eltér a működési engedélyben megjelölt besorolástól, továbbá annak épülete nem felel meg a 2/1994. (I. 30.) NM rendelet azon előírásának, amely szerint csak az a bentlakásos intézmény alkalmas gondozási feladatok ellátására, amelyikben 10 ellátottra legalább egy, nemenkénti zuhanyozó vagy fürdőkád, illetve WC jut, felkérte a közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy vizsgálja felül és szükség szerint módosítsa a kht. határozatlan időre szóló működési engedélyét. A közigazgatási hivatal vezetője szerint az ajánlás nem volt összhangban a személyes gondoskodást nyújtó intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló, többször módosított 2/1994. (I. 30.) NM rendelet 102. § (1) bekezdésében írtakkal, mert a jelzett rendelet 102. § (1) bekezdése értelmében a rendelet hatálybalépésekor már működő intézmények a 2. § (3) bekezdés a) és b) pontjában, a 42. § (2) bekezdés a)–c) pontjában, a 43. §-ban, a 75. § (3) bekezdésében, a 85. §-a (2) bekezdésének a), b), d) pontjában foglaltaknak nem kell hogy megfeleljenek. A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény működésének engedélyezéséről szóló 161/1996. (XI. 7.) Korm. rendelet 15. § (3) bekezdése szerint azonban a működést engedélyező szerv a rendelet hatálybalépése előtt kiadott működési engedélyeket – hivatalból – felülvizsgálja (…). Ha a felülvizsgálat szerint a szociális intézmény működése a jogszabályi feltételeknek nem felel meg, a működést engedélyező szerv felszólítja az intézmény fenntartóját, hogy a 3. és 6. §-ban foglalt feltételeknek megfelelő működés feltételeit 1997. december 31-ig teremtse meg. A hivatkozott jogszabályhely (4) bekezdése értelmében, amennyiben a szociális intézmény 1997. december 31-ig a működési engedély kiadásához szükséges feltételeknek nem felel meg, de az intézmény működtetése ellátási érdekből indokolt, a működési engedély ideiglenesen, legfeljebb 1999. december 31-ig hosszabbítható meg. E határidőt követően az ideiglenes működési engedély érvényét veszti. Ezért azt az ajánlást, amely arra irányult, hogy a közigazgatási hivatal vezetője vizsgálja felül és szükség szerint módosítsa a tiszavasvári Kornisné Liptay Elza Szociális és Rehabilitációs Kht. intézetének, valamint a nyíregyházi Szivárvány Idősek Otthonának Etelköz utcai telephelyének határozatlan időre szóló működési engedélyét, az országgyűlési biztos megerősítette és változatlanul fenntartotta.

A szociális és családügyi miniszterrel folytatott szakmai párbeszédet követően figyelemmel arra, hogy a közigazgatási hivatalnak tett ajánlás alapjául szolgáló, a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény működésének engedélyezéséről szóló 161/1996. (XI. 7.) Korm. rendeletet, a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről szóló 188/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte, illetőleg arra, hogy a személyes gondoskodást nyújtó intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 2/1994. (I. 30.) NM, valamint a módosításáról szóló 54/1996. (XII. 27.) NM rendeletet hatályon kívül helyezte a személyes gondoskodást nyújtó intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SZCSM rendelet az országgyűlési biztos ajánlásait visszavonta.

Az egyedi ajánlásokon kívül, az időseket ápoló-gondozó otthonokban gondozottak alkotmányos emberi jogainak mind teljesebb érvényesülése és védelme érdekében 19 közigazgatási hivatalnak tett ajánlást az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. A közigazgatási hivatalok vezetőit felkérte, hogy a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények működési engedélyezése, és az előírt ellenőrzések során maradéktalanul követeljék meg a jogszabályi előírások betartását. A hozzájuk intézett ajánlást valamennyi közigazgatási hivatal vezetője elfogadta.

OBH 572/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból adódó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében rögzített megkülönböztetés tilalmával és a 70/D. § (1) bekezdésében meghatározott legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, a 70/E. § (1) bekezdésében leírt szociális biztonsághoz fűződő jogokkal összefüggésben nem okoz visszásságot, ha a helyi önkormányzat az egészségügyi intézményeiben átszervezést, racionalizálást hajt végre, amennyiben a továbbiakban is biztosítja az érintett betegek megfelelő szintű ellátását.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 594/1999.

Az Alkotmány 70/D. §-ában rögzített legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal, valamint az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében deklarált szociális biztonsághoz és ellátáshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz az időseket ápoló-gondozó otthon, ha az intézetben az ápolási-gondozási feladatokat főként szakképzetlen dolgozók látják el.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 652/1999.

Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében deklarált szociális biztonsághoz és ellátáshoz való joggal összefüggésben nem okoz visszásságot a működését 1994. január 1-je előtt megkezdő időseket ápoló-gondozó otthon, ha az intézményben egy ellátottra nem jut legalább hat-nyolc négyzetméternyi lakószoba, tíz ellátottra legalább egy fürdőkád vagy zuhanyzó, valamint nemenkénti WC, továbbá nem biztosított gondozási egységenként legalább harminc négyzetméter alapterületű közösségi együttlétre szolgáló helyiség.

A panaszos névtelen beadványában a sárospataki egyesített szociális intézmény túlzsúfolt lakószobáit kifogásolta.

A Közigazgatási Hivatal vezetőjének tájékoztatása, valamint az ahhoz mellékelt iratanyag alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a közigazgatási hivatal munkatársai 1998. szeptember 10-én ellenőrzést végeztek az otthonban. Az ellenőrzésről jegyzőkönyv, majd ezt követően a fenntartó részére – a tapasztalt hiányosságok megszüntetése érdekében – összefoglaló értékelés készült. Az intézmény működésével kapcsolatban általános megállapítás volt a nagyfokú zsúfoltság és az egyéb tárgyi feltételek hiánya. A 2/1994. (I. 30.) NM rendelet a bentlakásos intézményekre vonatkozó általános szabályokat rögzítő rendelkezései között (42. § (2) bekezdés) előírja, hogy csak az a bentlakásos intézmény alkalmas gondozási feladatok ellátására, amelyikben a) egy ellátottra legalább hat-nyolc négyzetméternyi lakószoba; b) tíz ellátottra legalább egy fürdőkád vagy zuhanyzó, valamint nemenkénti WC; c) gondozási egységenként legalább harminc négyzetméter alapterületű közösségi együttlétre szolgáló helyiség jut, és biztosított a folyamatos fűtés és melegvíz-szolgáltatás.

Az országgyűlési biztosnak vizsgálata során azonban figyelemmel kellett lennie arra a körülményre, hogy e rendelet 102. § (1) bekezdése előírja, hogy a jogszabály hatálybalépésekor már működő intézmények a 2. § (3) bekezdés a) és b) pontjában, a 42. § (2) bekezdés a)–c) pontjában, a 43. §-ban, a 75. § (3) bekezdésében, a 85. §-a (2) bekezdésének a), b), d) pontjában foglaltaknak nem kell hogy megfeleljenek, azonban az e rendelet hatálybalépésekor nyújtott szolgáltatásaik feltételei és minősége nem romolhat. A közigazgatási hivatal vezetője által rendelkezésre bocsátott dokumentumok alapján megállapítást nyert, hogy a feltárt hiányosságok megszüntetése érdekében az intézményt fenntartó Sárospatak Városi Önkormányzat Képviselő-testülete – határozattal – több ízben döntött. A vizsgálatban jelzett hiányosságok megszüntetésére, az otthon tárgyi feltételeinek javítására mindösszesen 2422 E Ft-ot különített el, azonban – tekintettel az önkormányzat jelentős forráshiányára – az intézmény működtetését, illetve ezen térségi feladat ellátását a jövőben nem tudja vállalni, ezért az otthon átadását kezdeményezte a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzatnak. Tekintettel arra, hogy az ügyben eljáró közigazgatási hivatal az előírt ellenőrzést lefolytatta, és a szükséges intézkedések megtételére felhívta az intézményt fenntartó önkormányzatot, arra, hogy a fenntartó önkormányzat az otthon tárgyi feltételeinek javítására külön forrást biztosított, végezetül arra, hogy az otthon ideiglenes működési engedélye 1999. december 31-én lejár, és a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény működésének engedélyezéséről szóló 161/1996. (XI. 7.) Korm. rendelet 15. § (4) bekezdése értelmében e határidőt követően – amennyiben az otthon nem tudja biztosítani az előírt követelményeket – az ideiglenes működési engedély érvényét veszti, az országgyűlési biztos külön ajánlással nem kívánt élni és az ügyben folytatott vizsgálatát lezárta.

OBH 703/1999.

A települési önkormányzat képviselő-testülete az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével, az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonsághoz és ellátáshoz való joggal, valamint az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített, tulajdonhoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha helyi rendeletével az általa fenntartott időseket ápoló-gondozó otthonokban egyszeri bekerülési összeg megfizetését írja elő, annak ellenére, hogy az otthonok nem biztosítják az ehhez jogszabályban előírt, az átlagot jóval meghaladó minőségű elhelyezési körülményeket.

A panaszos beadványában Vác Város Idősek Otthonának, valamint Vác Város Polgármesteri Hivatalának eljárását sérelmezte.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a rendelkezésére bocsátott dokumentumokból megállapította, hogy a panaszos időskorú szülei 1996 márciusában elhelyezést nyertek a Vác Város Önkormányzata által fenntartott, Arany János utcai Idősek Otthonába. Felvételük feltételeként, hivatkozva Vác Város Önkormányzatának akkor hatályos az önkormányzat fenntartásában működő személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátásokról és azok igénybevételéről szóló 34/1993. (X. 11.) számú rendeletére, az otthon egyösszegű bekerülési összegként személyenként 420 000 Ft-ot határozott meg. A hivatkozott önkormányzati rendelet szerint – összhangban a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról 1993. évi III. törvény 117/B. § (1) bekezdésével, amely szerint a szociális és családügyi miniszter által rendeletben meghatározott, az átlagot jóval meghaladó minőségű elhelyezési körülményeket és szolgáltatásokat biztosító tartós bentlakásos intézményben a személyi térítési díj mellett az intézményi elhelyezéskor egyszeri hozzájárulás vagy személyi térítési díjpótlék is kérhető – egyszeri bekerülési összeget azoknak kellett befizetni, akik az idősek otthona emelt szintű részlegeiben kerülnek elhelyezésre. A személyes gondoskodást nyújtó intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 2/1994. (I. 30.) NM rendelet 44. §-a szerint az átlagot jóval meghaladó minőségű elhelyezési körülménynek minősül az olyan önálló, egy- vagy kétszemélyes lakrész, amely lakószobát, konyhát és fürdőszobát, esetleg egyéb helyiséget foglal magában, illetve az olyan egy- vagy kétszemélyes lakószoba, amelyhez önálló fürdőszoba tartozik. A Pest Megyei Közigazgatási Hivatalának vezetője a Vác Város Idősek Otthonainak helyzetét elemző vizsgálatának eredményei alapján megállapította, hogy az otthonok emelt szintű részlegei nem felelnek meg a személyes gondoskodást nyújtó intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 2/1994. (I. 30.) NM rendelet 44. §-ában rögzített feltételeknek. Vác Város Képviselő-testülete 1996. november 25-én tartott ülésén hozott 39/1996. (XI. 26.) számú határozatával módosította 34/1993. (X. 11.) számú rendeletét és egyúttal utasítást adott arra, hogy a jövőben az idősek otthonaiba történő felvételek során a fentiekben hivatkozott NM rendelet előírásainak megfelelően kell eljárni. A határozatot követően az Arany János utcai Otthonban elhelyezésre kerülőknek már nem kellett egyszeri bekerülési összeget fizetni. A fentiek ismeretében a panaszos időskorú – időközben elhalt – szülei nevében levélben fordult Vác polgármesteréhez és kérte a szülei által teljesített egyösszegű hozzájárulás visszafizetését. A polgármester a kérést elutasította. Figyelemmel arra, hogy az 1993. évi III. törvény 117/B. § (1) bekezdése előírja, hogy kizárólag az átlagot jóval meghaladó minőségű elhelyezési körülményeket és szolgáltatásokat biztosító tartós bentlakásos intézményben van arra mód, hogy a személyi térítési díj mellett az intézményi elhelyezéskor egyszeri hozzájárulást kössenek ki, és a 2/1994. (I. 30.) NM rendelet 44. §-a taxatív módon határozza meg, hogy melyek azok a tárgyi feltételek, amelyek megléte esetén egy személyes gondoskodást nyújtó intézmény az átlagot jóval meghaladó minőségűnek minősül, Vác Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a vizsgált alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okozott, amikor 34/1993. (X. 11.) számú rendeletét módosító 6/1995. (III. 20.) számú rendeletében egyszeri bekerülési összeg megfizetését írta elő, annak ellenére, hogy ennek tárgyi feltételeivel az otthonok akkor nem rendelkeztek. A jogsértő állapotot 1996. november 25-én tartott ülésén hozott, 39/1996. (XI. 26.) számú határozatával a jövőre nézve megszüntette azonban azzal, hogy az Önkormányzat az 1995. március 20. és 1996. november 26. között a jogszerűtlenül kért egyszeri hozzájárulások összegével az érintettekkel nem számolt el, mulasztásban megnyilvánuló, alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot idézett elő, figyelemmel az érintettek törvényes érdekeire is. A visszásság orvoslása érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztos ajánlásában felkérte Vác Város polgármesterét, hogy a hatályos jogszabályok keretei között intézkedjék a jogalap nélkül kért egyszeri hozzájárulások elszámolása érdekében. Az érintett az ajánlást nem fogadta el. Az országgyűlési biztos a válasz ismeretében felkérte a polgármestert, hogy ajánlását terjessze a képviselő-testület elé. A képviselő-testület az ügy érdemében hozott határozatával szintén elutasította az ajánlást. Az országgyűlési biztos ekkor a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét kérte fel arra, hogy hatáskörében eljárva vizsgálja felül a képviselő-testület döntésének jogszerűségét. A közigazgatási hivatal vezetője a felkérésnek eleget téve megvizsgálta az országgyűlési biztos által sérelmezett határozatot. Megállapításai alapján törvényességi észrevételt tett, amelyben felszólította a képviselő-testületet a jogsértő állapot megszüntetésére. A képviselő-testület a felszólításnak eleget téve intézkedett, hogy az otthon az általa 1995. március 20. és 1996. november 26. között jogszerűtlenül kért egyszeri hozzájárulások összegével az érintettekkel elszámoljon.

OBH 816/1999.

Az Alkotmány 70/E §. (1)–(2) bekezdésében deklarált szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben nem okoz visszásságot, ha a családi pótlék megállapítására és folyósítására a törvényben meghatározott keretek között kerül sor.

Panaszos fogyatékos gyermekét orvosi javaslatra a Fogyatékosok Otthona és Rehabilitációs Intézetben helyezték el. Az intézet a családi pótlék megállapításához szükséges folytatólagos igénylésre jogosító igazolványt beszerezni nem tudta, ezért az igényt az Egészségbiztosítási Pénztár határozatban elutasította. Ellene fellebbezés benyújtására nem került sor.

Az igényt később az intézet megismételte, majd többszörös levélváltás után volt lehetőség az utolsó családi pótlékot folyósító szerv megállapítására, ahonnan a szükséges igazolás megérkezése után már nem volt akadálya annak, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár a családi pótlékot megállapítsa.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy az ellátás elbírálása során a jogszabályban előírt követelményeket vették figyelembe, ezért a szociális biztonsághoz való joggal összefüggő visszásság nem történt.

OBH 873/1999.

Az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdésével védett szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság téves adatközlés miatt az arra jogosult nyugdíjas ellátásának folyósítását megszünteti.

Nem kapta meg a nyugdíját egy pécsi lakos asszony, mert halottnak nyilvánították. A hír a Blikk egyik cikkében jelent meg. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa sürgős vizsgálatot kért az ügyben a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól, mert felmerült a szociális biztonság sérelmének gyanúja. A vizsgálat megállapította, hogy a Központi Nyilvántartó és Választási Hivataltól érkezett téves személyi azonosító miatt – a valóban elhunyt budapesti lakos hölgy nyugdíja helyett – az újságcikkben megjelent pécsi nyugdíjas nyugdíjának folyósítását szüntették meg. A hiba feltárását követően a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az elmaradt ellátást kiutalta, és intézkedett a további folyósítás érdekében. Ezenkívül a Központi Nyilvántartó és Választási Hivatal Rendszer- és Igazgatásfelügyeleti Főosztálya a téves adatokat a központi számítógépes nyilvántartásában kijavította, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa kérésére pedig vizsgálatot folytatott.

A vizsgálatot folytató főosztály megállapította, hogy az ügyben a téves halálozási adatot a Budapest IX. Kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalának anyakönyvvezetője juttatta a központi számítógépes nyilvántartásba. Az elfogadott tételekről készült listát nem ellenőrizte, nem vetette össze annak adattartalmát az anyakönyvbe bejegyzett adatokkal. Ezen kívül a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság is mulasztott, mert nem értesítette a Központi Nyilvántartó és Választási Hivatalt az általuk már felfedett hibáról.

Az országgyűlési biztos a hibás adatszolgáltatás miatt megállapította a szociális biztonság sérelmét, ezért ajánlotta a Budapest IX. Kerületi Önkormányzat polgármesterének, hogy biztosítsa az anyakönyvvezető által elkövetett hibás adatközlés elkerülését, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság vezetőjének pedig a beérkezett adatok ellenőrzését.

A polgármester a vizsgálat eredményét és az ajánlást elfogadta, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság vezetője azonban az ajánlást nem fogadta el, azt felterjesztette az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság vezetőjéhez, aki azt szintén elutasította.

Az országgyűlési biztos ezt követően az ajánlását változatlan tartalommal felterjesztette a Pénzügyminisztérium társadalombiztosítás központi hivatali szerveinek irányítását ellátó politikai államtitkárához, aki a vizsgálat megállapításaival és az ajánlással egyetértett. Felkérte az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság főigazgatóját, hogy a hibás adatszolgáltatás miatti alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok jövőbeni elkerülése érdekében az ajánlásban foglaltaknak megfelelően biztosítsa a beérkezett adatok ellenőrzését.

Az országgyűlési biztos vizsgálata eredményesen zárult.

OBH 1004/1999.

Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisággal, a 16. §-ban rögzített az ifjúság jogainak védelme alapelvével és a 70/E. § (1) bekezdésében deklarált szociális biztonsággal kapcsolatban az önkormányzat, ha a gyermekek napközbeni ellátását biztosító intézmény létesítése nélkül szünteti meg a bölcsődei ellátást.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 1318/1999.

Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében deklarált szociális biztonsággal összefüggésben nem állapítható meg visszásság a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság azon döntése során, amellyel a panaszos baleseti kártérítésének folyósítása iránti kérelmet elutasította.

A panaszos 1996-ban érkezett első beadványában azt sérelmezi, hogy szabadságvesztése ideje alatt szüneteltetik baleseti kártérítési járadékát, amelyet a Tatabányai Szénbányászati Tröszt 1966. december 1-jétől keresetveszteség pótlásaként állapított meg számára.

A Legfelsőbb Bíróság M. törvény II. 10083/1977. számú döntése azt mondja ki, hogy nem jár a dolgozónak üzemi baleset alapján kártérítési járadék arra az időre, amely alatt a szabadságvesztés büntetését tölti. Erről 1996-ban, 1997-ben, 1998-ban tájékoztattam panaszost, aki kérdései megismétlése során – kérelmünk ellenére – ügyével kapcsolatos iratokat nem bocsátott az Országgyűlési Biztosok Hivatala rendelkezésére.

Kártérítési járadékával kapcsolatos panaszának ismétlésével egyidejűleg a társadalombiztosítási ellátások folyósítási szabályairól érdeklődött – az iratanyag elemzésre átadása nélkül.

A keresetveszteség pótlására szolgáló kártérítési járadékot 1995. március végétől szüneteltetik. Ekkor jutott a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság tudomására, hogy a panaszos a szabadságvesztését tölti. Ellátását – több jogcímen – tartozás terhelte (terheli jelenleg is), amelyet a nyugellátásából – bírói ítélet alapján – kellett levonni. A nyugellátás folyósítása meghatalmazott kezeihez történt. Az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság kérte, a folyósításban szükségesnek tartott változásról értesítse a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot.

1999. március 18-ai keltezésű megkeresésben a büntetés-végrehajtási intézet kérte a folyósítót az ellátásoknak a nagyfai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet számlaszámára való utalására, az érintett pedig írásban előadta kérelmét tartozásainak 50%-ban való levonására.

A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság tájékoztatta a panaszost arról is, hogy mivel a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény már nem tiltja meg többféle ellátás együttes folyósítását, 1998. január 1-jétől a rokkantsági nyugdíját és rokkantsági járadékát együtt is folyósítják. Jelenleg számára II. csoportos rokkantsági nyugellátást, 2. fokozatú baleseti járadékot és a cukorbetegek étkezési hozzájárulását folyósítják 35 949 Ft összegben. Szénjárandóságának pénzbeli megváltását minden év május havában utalják ki. A keresetveszteség pótlására szolgáló kártérítési járadékot – jogszerűen – továbbra sem utalják. Ez nem jár.

Az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való jog tartalmát – az ország teherbíró képességének figyelembevételével – a törvények határozzák meg. A kártérítési járadék folyósításának szüneteltetéséről a szabadságvesztés végrehajtásának idejére az idézett társadalombiztosítási jogszabályok rendelkeznek, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság ennek figyelembevételével járt el.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a járadék folyósításának szüneteltetése nem okozott visszásságot a szociális biztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben.

OBH 1323/1999.

Nem okoz alkotmányos visszásságot, ha a nyugdíjbiztosító az öregségi korhatárt megelőzően, méltányossági alapon, nem állapít meg öregségi nyugdíjat.

A panaszos férje alacsony összegű ellátását kifogásolta és kérte annak vizsgálatát, hogy korhatár előtt, magas szolgálati idő esetén méltányossági alapon, miért nem állapítható meg öregségi nyugdíj.

Az országgyűlési biztos a panasz alapján vizsgálatot folytatott, mert felmerült a szociális biztonsághoz való jog sérelmének gyanúja. Megállapította, hogy a panaszos férje a B-A-Z Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság Ózdi Kirendeltségénél 1995. május 25-én rokkantsági nyugdíj iránti igényt nyújtott be. Az igényt a kirendeltség első- és másodfokon is elutasította – rokkantság hiányában –, mivel munkaképesség-csökkenésének mértéke 40% volt. A másodfokú határozat ellen benyújtott kereset alapján a bíróság a panaszos férjének 50%-os munkaképesség-csökkenését állapította meg, 1996. április 22-étől. Az ítélet alapján a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló miniszteri rendelet előírásainak megfelelően átmeneti járadékra vált jogosulttá, mely az öregségi nyugdíj összegének 75%-a. A benyújtott igényt a kirendeltség elbírálta. Öregségi nyugdíjra azonban az igénylő – tekintettel arra, hogy 1940-ben született –, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény vonatkozó előírása szerint 62. életéve betöltésétől lesz jogosult. Ettől eltérni méltányossági alapon, törvényi felhatalmazás hiányában nem lehet.

Az ügyben tehát az országgyűlési biztos alkotmányos visszásságot nem állapított meg, ajánlást nem tett.

OBH 1485/1999.

Nem okoz visszásságot az Alkotmányban rögzített emberi méltósághoz való joggal (54. § (1) bek.), az esélyegyenlőség elősegítése követelményével (70/A. § (3) bek.) és a szociális biztonsághoz való joggal (70/E. § (1) bek.) összefüggésben, ha a fogyatékos emberek lakóotthonokban való elhelyezésével kapcsolatban az állampolgárok népszavazás keretében véleményt nyilvánítanak a települési önkormányzat képviselő-testülete állásfoglalásának kialakításához, mivel hogy ez a lakóotthon létesítéséről döntő megyei önkormányzati testületre nem kötelező.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 2077/1999.

Az Alkotmány 70/E. §-ában védett szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a nyugdíj-megállapító szerv a korábban megállapított nyugdíj összegét módosító határozatát késedelmesen hozza meg.

A panaszos a beadványában a Nyugdíjbiztosító Igazgatóság eljárását sérelmezte. Nem értett egyet a részére kiutalt – különböző jogcímeken járó – ellátások összegével, a késedelmes utalásra nem kapott kamatot, az adózás miatt szükséges javított igazolást sem kapta meg.

A panasz alapján az országgyűlési biztos vizsgálatot folytatott. Megállapította, hogy a panaszos részére a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíj-biztosítási Igazgatóság öregségi teljes nyugdíjat állapított meg. A nyugdíjra jogosultság kezdete 1998. szeptember 1. volt.

A Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz a nyugdíj-megállapító határozat 1998. október 2-án érkezett meg. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az 1998. szeptemberre és októberre járó nyugdíjat (kétszer 29 637 forintot) egy összegben 1998. október 21-én belföldi postautalványon utalta ki. Ez az összeg azonban 1998. november 26-án visszaérkezett az Igazgatósághoz. Közben a panaszosnak 1998. novemberre járó nyugdíját hóközi bizonylaton postázták.

A megállapító szerv 1998. október 14-én kelt határozattal módosította a korábban meghatározott öregségi nyugdíj összegét. Ez a határozat 1998. október 16-án érkezett a folyósító szervhez.

Mivel az özvegy az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésére tekintettel özvegyi nyugdíjat nem igényelt, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a beérkezett határozatot egyben özvegyinyugdíj-igényének is tekintette, ezért a nyugdíjastól bekért nyilatkozat után – mely szerint újabb házasságot nem kötött – a módosító határozattal együtt az özvegyi nyugdíjat is elszámolta.

Figyelemmel a korábbi 1998. április 30-i igénybejelentésre, a nyugdíjas özvegyi nyugdíjra jogosultsága 1997. október 1-jétől éledt fel.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy valóban késedelmesen történt a módosító határozat szerinti nyugdíj összegének elszámolása, ezért jogos igény a késedelmi kamat kifizetése. Ennek kiutalása azonban megtörtént. Bonyolította a helyzetet, hogy a nyugdíjas 1998 novemberében kérte, hogy lakcíme helyett az OTP-nél vezetett folyószámlára utalják a nyugdíját. Az első alkalommal lakcímre utalt kéthavi nyugdíj összege visszaérkezett a folyósító szervhez, ismételt kiutalása azonban már a folyószámlára történt.

A panaszos a vizsgálati jelentésben és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól külön is részletes elszámolást kapott, az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság munkatársa pedig személyesen is fogadta a panaszost. A panaszos az elszámolást elfogadta.

Az országgyűlési biztos megállapította a szociális biztonság sérelmét az ügyben, mert a megállapító szerv módosító határozatát valóban késedelmesen hozta meg. Ajánlást azonban nem tett, mert időközben mind a teljesítés, mind a kamatelszámolás megtörtént.

Az országgyűlési biztos nem állapította meg azonban a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság felelősségét amiatt, hogy a vitatott, az első alkalommal lakcímre utalt nyugdíj visszaérkezett, valamint azért sem, hogy az OTP-nél vezetett folyószámlára utalás csak 1999. február 1-jén teljesült. Ennek oka ugyanis az volt, hogy a panaszos a folyószámlára történő utalást csak 1998 novemberében kérte, vagyis az összeg visszaérkezését követően kerülhetett sor az ismételt utalásra.

OBH 2150/1999.

Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében deklarált szociális biztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben nem okoz visszásságot a nyugdíjbiztosító, amikor az öregségi nyugdíj megállapításakor a nyugdíjalap számításához csak a vállalkozóként biztosításban eltöltött időket veszi figyelembe.

A panaszos sérelmezte, hogy a 39 év 22 nap szolgálati idő ellenére nyugdíját nagyon alacsony összegben állapították meg. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa átlalános helyettesének vizsgálata a következőket állapította meg, figyelemmel a Pest Megyei Nyugdíjbiztosítótól kapott tájékoztatásra.

Az 1989–1997-es évek átlagkeresete (jövedelme) alapján vették figyelembe a nyugdíjalapját.

A nyugdíjazása időpontjában hatályos társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 44. §-a szerint az öregségi nyugdíj összegét 1988. január 1-jétől kezdődően a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig a főfoglalkozásban elért nyugdíjjárulék-köteles kereset, illetve nyugdíjjárulék-köteles jövedelem havi átlaga alapján kellett megállapítani. Az 1988. január 1-je előtti keresetek, jövedelmek figyelembevételére csak abban az esetben volt lehetőség, ha az 1987. december 31-ét követően a nyugdíj megállapításának időpontjáig az igénylőnek nincs legalább 1260 napra keresete, illetve jövedelme. Az 1987–1988-ban kapott kereseteket beszámítani nem tudták, mert – a társadalombiztosító ellenőrei szerint – az ügyvezető igazgató az erre az időszakra eső adatokat nem tudta szolgáltatni az iratok megsemmisítése miatt. Az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása okán a dolgozónak kártérítés iránti igénye keletkezett a munkáltatójával szemben, amelyet annak megszűnése miatt a bíróságon sem tud érvényesíteni. A Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosító Igazgatóságot a bérlapok felkutatásában nem terheli mulasztás. A figyelembe vehető időre járó alacsony összegű nyugdíjjárulék következtében alacsony összegű nyugellátást állapítottak meg. A szolgálati idő és nyugdíjalap számításánál a jogszabálytól eltérni méltányossági alapon nem lehet. 1998. január 1-jétől havi 2000 Ft-tal viszont a megállapított nyugdíj összegét a nyugdíjbiztosító méltányosságból megemelte.

Az Alkotmánybíróság 105/B/1992. AB határozata szerint a jogalkotás körébe tartozó feladat az, hogy a különböző körbe tartozó járulékfizetésre kötelezettek esetében a járulékszámítás alapjának milyen jövedelmet kell figyelembe venni. Ez a nyugdíj összegét meghatározza.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította ezért, hogy az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében biztosított, a szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben a nyugdíjbiztosító az eljárása során nem okozott visszásságot.

OBH 2320/1999.

Az Alkotmányban a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonsághoz és a 70/E. §-ában meghatározott szociális biztonsághoz való jogokkal összefüggésben visszásságot nem okoz, ha a kötelező szolgáltatás igénybevételéért ellenszolgáltatást követel a szolgáltató. Az országgyűlési biztos jogszabályok alkotmányosságát önmagában nem vizsgálhatja, figyelemmel az Obtv. 16. § (1) bekezdésére.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 2403/1999.

I. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a képviselő-testület a jogállamiság szerves részeként értelmezhető jogbiztonság követelményével, a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben (Alk. 2. § (1) bek.), ha a képviselő-testületet új eljárás lefolytatására utasító bírósági ítélet tartalmával kifejezetten ellentétes határozatot hoz. Ugyanezen alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot az eljáró képviselő-testület, ha nem jelöli meg a határozatban foglalt elutasító döntés indokául szolgáló jogszabályi rendelkezést.

II. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a képviselő-testület a jogbiztonság szerves részének tekinthető tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben (Alk. 2. § (1) bekezdés), ha határozatának indoklásában az alapul szolgáló jogszabályi rendelkezésekre azok tartalmuk megjelölése nélkül, csak paragrafus, illetve bekezdés alapján hivatkozik.

III. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a képviselő-testület a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben (Alk. 2. § (1) bekezdés), ha a határozat indoklásában a tényállás részeként nem rögzíti pontos tartalommal az ügyfél kérelmét, mert így a döntés tényleges mibenléte sem megállapítható, ez pedig az önkényes döntés veszélyét eredményezi.

IV. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a képviselő-testület a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben (Alk. 2. § (1) bek.), ha az eljárása során kötelezően irányadó bírósági ítélettel nyilvánvalóan ellentétes és az eljárás szempontjából szükségtelen bizonyítási cselekményekkel elhúzza az államigazgatási eljárást.

V. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a képviselő-testület a szociális biztonsághoz való joggal (Alk. 70/E. § (1) bek. ) összefüggésben, ha többszörösen jogszabálysértő eljárásával, illetve annak elhúzódásával az érintett létbiztonságát veszélyezteti.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 2424/1999.

Jogszabályi rendelkezés hiányára visszavezethető alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az önkormányzati képviselő-testület a jogbiztonság követelményével (Alk. 2. § (1) bek.) és a szociális biztonsághoz fűződő joggal (Alk. 70/E. §) összefüggésben, ha élve a fogalommeghatározás hiányából fakadó szabad mérlegelés jogával, maga dönti el, hogy az ex lege jogosultságot megalapozó, illetve a jogalkotói és jogalkalmazói mérlegeléstől egyaránt függő jogosultság alapjául szolgáló fogalom közül konkrét ügy elbírálásakor melyiket alkalmazza.

A panaszos Szabadszállás város képviselő-testülete által hozott, az ápolási díj iránti kérelmét elutasító határozatot sérelmezve fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához.

1999. március 10-én kelt határozatában Szabadszállás polgármestere a szociális törvény 41. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre, valamint a helyi önkormányzati rendeletben megállapított havi rendszeres jövedelemküszöbre hivatkozva elutasította a panaszos ápolási díj megállapítása iránti kérelmét. A panaszos a határozat ellen fellebbezett. Szabadszállás képviselő-testülete a polgármester határozatát – ugyanazon jogszabályi rendelkezésekre hivatkozva – helybenhagyta. Az országgyűlési biztos által lefolytatott vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy okozott-e alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot az ügyben eljáró polgármester a jogbiztonsággal, illetve a szociális biztonsághoz fűződő joggal összefüggésben, amikor a panaszos ápolási díj iránti kérelmét elutasította. A szociális törvény (1993. évi III. tv.) rendelkezései szerint az ápolási díj megállapításának feltételei, illetve a jogosultság jellege szempontjából két nagy csoportra osztható. Az egyik esetben (41. § (1) bek.) a szociális törvény határozza meg azon feltételeket, melyek teljesülése esetén az ápolási díj megállapítása kötelező, a jogszabály által rögzített feltételek teljesülése esetén tehát az eljáró szervnek nincs mérlegelési lehetősége. A második esetben (41. § (2) bek.) az ápolási díj megállapítása kétszeresen is a mérlegelési jogtól függ. Egyrészt a szociális törvény feljogosította az önkormányzatokat arra, hogy mint jogalkotók e második kategóriába tartozó ápolási díj folyósításának további feltételeket szabjanak, másrészt a jogalkalmazót a törvény és az önkormányzati rendelet által együttesen megállapított feltételek teljesülése esetén is megilleti a konkrét ügy körülményeinek mérlegelése, vagyis az ápolási díj a jogszabályi feltételek teljesülése esetén sem jár automatikusan. A 18. életévét betöltött ápolt esetén a jogalkalmazónak el kell döntenie, hogy a konkrét esetben a 41. § (1) bekezdését vagy a 41. § (2) bekezdését alkalmazza-e. Ehhez azonban tudnia kell, hogy az ápolt súlyos fogyatékosnak vagy tartósan betegnek minősül-e. A két évnél idősebb súlyos fogyatékos ápolt esetén a törvényben meghatározott feltételek teljesülése automatikusan jogosultságot biztosít, míg a 18. életévét betöltött tartós beteg gondozása nem biztosít ilyen automatikus jogosultságot, annak tényleges megállapítása jogalkalmazói mérlegeléstől függ. A vizsgált ügyben a polgármester a szociális törvény 41. § (2) bekezdésének felhívása után a jogszabályok előírásainak betartásával járt el. Az önkormányzati rendelet által az ápolási díj megállapításának feltételeként meghatározott összeget a panaszos édesanyjának rendszeres havi jövedelme valóban meghaladta. A vizsgálat során azonban az országgyűlési biztos megállapította, hogy a döntés alapjául szolgáló jogszabályhelyre való hivatkozás nem feltétlenül helyes. A 18. életévét betöltött ápolt esetében annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a jogalkalmazó mely csoportba sorolja a konkrét esetet, attól függ, hogy az ápolt súlyos fogyatékosnak vagy tartósan betegnek minősül-e. Sem a szociális törvény, sem más jogszabály nem határozza meg azonban azt, hogy a szociális törvény rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából ki minősül súlyos fogyatékosnak, illetve tartós betegnek. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezések értelmében az eltérő joghatással járó szociális törvénybeli szabályok alapjául szolgáló fogalmakat nem definiálták. Ennek hiányában a jogalkalmazó mindenkori döntésétől függ, hogy az ápolási díj megállapításáról vagy elutasításáról való döntés meghozatala során – amennyiben az ápolt személy a 18. életévét betöltötte – a szociális törvény 41. §-ának mely bekezdésére hivatkozik.

A fent kifejtettek alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a súlyos fogyatékosságnak és a tartós betegségnek a szociális törvény alkalmazása szempontjából történő meghatározásának elmulasztásával a jogalkotó olyan széles mérlegelési jogot biztosított a jogalkalmazónak, amely az ápolási díj megállapítása iránti igény elbírálását teljes mértékben kiszámíthatatlanná teszi, hiszen eltérő joghatású rendelkezések közötti választáshoz nem ad alapot. Ezen széles mérlegelési jog gyakorlásával pedig a jogalkalmazó alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben, tekintettel arra, hogy a szociális biztonsághoz fűződő jogot megalapozatlan döntéseivel, az ex lege jogosultság esetleges elvonásával veszélyezteti.

Az országgyűlési biztos felkérte a szociális és családügyi minisztert, kezdeményezze olyan jogszabály-módosítási javaslat benyújtását, amely a feltárt visszásságot okozó jogalkotási hiányosság kiküszöbölésére alkalmas. A szociális és családügyi miniszter válaszában arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy egyetért a vizsgálat azon megállapításával, mely szerint szükséges a “súlyos fogyatékosság” fogalmának szociális törvényben való meghatározása. A miniszter tájékoztatása szerint válaszának keletkezése idején a kormány már el is fogadta azon jogszabálytervezeteket, melyek a fogyatékosoknak nyújtott támogatásokról szóló jogszabályok módosításának részeként a súlyos fogyatékosság fogalmát is meghatározzák. A miniszter ugyanakkor annak a véleményének adott hangot, mely szerint a súlyos fogyatékosság meghatározása szükségtelenné teszi a tartós beteg fogalmának jogszabályi definiálását, ez utóbbi kérdés a miniszter véleménye szerint egyébként is orvosszakmai kérdés. Az országgyűlési biztos válaszában kifejtette, hogy véleménye szerint a súlyos fogyatékosság definiálása semmilyen kihatással nincs a jelentésben felvetett másik probléma, a tartós beteg meghatározásának hiányából fakadó visszásság fennálltára, ezért kérte a minisztert, fejtse ki bővebben a tartós beteg fogalma definiálásának szükségtelenségére vonatkozó álláspontját. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az 1993. évi III. törvény 43. §-a csak annak a ténynek az igazolására jogosítja fel a háziorvost, hogy az ápolt önmaga ellátására képtelen, állandó és tartós felügyeletre, gondozásra szorul, ugyanakkor a törvény rendelkezései szerint a háziorvos szakvéleményével igazolható tények köre nem esik egybe a tartós beteg fogalmával, ezért a biztos véleménye szerint nem állítható, hogy a jelenleg hatályos rendelkezések szerint a tartós beteg fogalma a háziorvos mérlegelési körébe tartozó, kifejezetten orvosi kérdés. Összességében tehát a jelenleg hatályos törvény se nem definiálja a tartós betegség fogalmát, se nem utalja orvosi mérlegelés körébe, ezért a jelentésben foglalt vizsgálati megállapításokat és az ajánlást az országgyűlési biztos fenntartotta. A miniszter a biztos válaszára még nem reagált.

OBH 2497/1999.

A gondozottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát sérti, ha az időseket ápoló-gondozó otthon külön térítési díjat állapít meg a lakók elektromos árammal működtetett készülékeinek használatáért.

Az időskorúakat ápoló-gondozó otthonokban élő személyek emberi és állampolgári jogai érvényesülésének helyzetét feltárni szándékozó, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa által végzett, és 1998 novemberében zárult átfogó vizsgálat (OBH 2454/1998.) egyik helyszíne a Nyugdíjasok Acsádi Otthona volt. Egy, a nevének elhallgatását kérő panaszos beadványában az otthonban uralkodó, a vizsgálatot követő negatív változásokról számolt be.

Beadványában sérelmezte, hogy az ellátás minősége a vizsgálatot követő rövid idő elteltével ismét romlott. Állítása szerint a portai ellenőrzést megszüntették, az orvos által előírt diétát a betegek nem kapják meg, a karitatív szervezetektől kapott ruhaneműsegélyt az intézet alkalmazottai maguk között osztották szét. A panaszos sérelmezte azt is, hogy az otthon vezetője a személyi térítési díjakat a törvényi maximum fölött állapította meg, az elektromos használati cikkek használatáért az otthon lakóinak külön kell fizetniük, az intézet nem biztosítja az orvos által felírt gyógyszereket, továbbá, hogy a nővérszobák egy részét betegszobává alakították.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának felkérése alapján a Vas Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője egy több lépcsőből álló vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat eddig lezárult szakaszában az országgyűlési biztoshoz intézett beadványban konkrétan megfogalmazott sérelmek valóságalapját tárták fel, az ezt követő második szakaszban az intézmény működésének teljes szakmai-törvényességi felülvizsgálatára kerül sor. A helyszíni vizsgálat megállapításai részben alátámasztották a beadványában foglaltakat. A vizsgálat megállapította, hogy az intézet főbejárati portaszolgálata jelenleg is működik. Az épület gazdasági bejáratának portaszolgálata valóban megszűnt, de az annak bejáratára szerelt kaputelefon segítségével a főbejárati portaszolgálat el tudja látni az ajtó ellenőrizhető nyitását és zárását. A vizsgálat – a bejelentéssel ellentétben – megállapította azt is, hogy a gondozottak az orvos által előírt diétát megkapják. Az intézmény egyidejűleg ötféle – normál, cukros, könnyű-vegyes, colis és pépes – étrendet biztosít. Az intézmény karitatív szervezettől adományt egy esetben, a Máltai Szeretetszolgálattól kapott. Az adományt szállítólevél alapján vette át a raktáros, amit aláírásával és bélyegzővel hitelesített. Az ömlesztett módon kapott ruhaneműt a raktáros válogatta szét, majd ezt követően az osztályvezető nővérek közreműködésével a ruhaneműt a rászoruló gondozottak részére kiadták. A raktáros név szerinti nyilvántartást kezel arra vonatkozóan, hogy az adományból ki, hány ruhát kapott. A ruhaneműk felét igény hiányában még nem adták ki, azokat a vizsgálat idején, az intézet raktárhelyiségében elkülönítve tárolták. A vizsgálat nem igazolta a panaszos azon állítását sem, hogy az otthon vezetője a személyi térítési díjakat a törvényi maximum fölött állapította meg. Az intézmény fenntartója évente egy alkalommal rendeletben állapítja meg az intézményi térítési díjat. 1999-ben a Nyugdíjasok Acsádi Otthonának pavilonépületében 23 400 Ft/hó, az otthon kastélyépületében pedig 21 600 Ft/hó a megállapított intézményi térítési díj. A személyi térítési díjak megállapításánál a vizsgálat nem tapasztalt jogszabályba ütköző gyakorlatot. A vizsgálat igazolta azonban a panaszos azon állítását, amely szerint a gondozottaknak egyes elektromos készülékek használatáért külön kell fizetniük. A közigazgatási hivatal vizsgálati megállapítása szerint az intézmény vezetőjét a fenti díjak bevezetésére a fenntartó utasította. A hivatkozott utasítás dokumentált formában nem volt fellelhető. A helytelen gyakorlat azonnali megszüntetésére a közigazgatási hivatal felhívta az intézményvezető figyelmét. Az intézményvezetőtől kapott tájékoztatás kitért arra is, hogy 1999-ben ezen a jogcímen térítési díjat egyetlen gondozott sem fizetett. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint az intézmény által nyújtott teljes ellátás fogalomkörébe beletartozik az intézet elektromos hálózatának külön térítés nélküli használata. A vizsgálat rámutat, hogy a külön térítést megállapító házirendi előírás a gondozottak szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okoz. A közigazgatási hivatal vizsgálata megállapította, hogy a gondozottak az orvos által felírt gyógyszereket megkapják. A gyógyszernyilvántartást az intézet gyógyszerkartonokon vezeti, az egyéni gyógyszerfelhasználást pedig az egészségügyi lapon könyvelik. Az osztályokra az osztályos ápoló a gyógyszerkönyv alapján adja ki a gyógyszereket. Az otthon érdek-képviseleti fórumának 1999. június 30-án megtartott üléséről készült jegyzőkönyv tanúsága szerint: “(…) a gondozottak panaszkodtak, hogy egy-egy nap nem kapták meg a gyógyszereiket.” A vizsgálat megállapítása szerint ennek az az oka, hogy a gyógyszerek vásárlása heti rendszerességgel, minden héten szerdán és pénteken történik. Így az olyan egyedi gyógyszerek vonatkozásában, amelyek készletezése az intézmény gyógyszerraktárában nem lehetséges, valóban előfordulhatott egy-két napos késedelem, mert ezen gyógyszerek beszerzésekor az intézetnek a vásárlási napokhoz kellett igazodnia. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint a személyes gondoskodást nyújtó intézményekben gondozott személyek egészségügyi ellátását is magában foglaló teljes ellátás fogalomkörébe beletartozik az orvos által előírt gyógyszerek folyamatos biztosítása. Ezért a panaszos által kifogásolt intézeti gyakorlat csak akkor és annyiban fogadható el, ha az ideiglenes hiány nem alapvető, életfontosságú gyógyszerek vonatkozásában áll elő, ellenkező esetben a kialakított gyakorlat a gondozottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos joga sérelmének közvetlen veszélyét idézi elő. Más vetületben ugyan, de megfelelt a valóságnak a panaszos azon állítása is, hogy a lakók elhelyezési feltételeiben az országgyűlési biztos által végzett átfogó vizsgálatot követően változás állt be. A Vas Megyei Önkormányzat Nyugdíjasok Kőszegi Otthonában folyó rekonstrukciós munkálatainak befejezéséig ugyanis a felújításra kerülő otthon lakóit ideiglenes jelleggel a többi megyei intézményben – többek között az acsádiban – helyezték el. A kőszegi intézmény teljes felújítása várhatóan 2000. június 30-ig fejeződik be. Figyelemmel arra, hogy a közigazgatási hivatal az eddigi ellenőrzése során feltárt – az intézet elektromos hálózatának használatáért elrendelt használati díj bevezetése miatt bekövetkezett – jogsértő állapot megszüntetése érdekében azonnal intézkedett, e kérdés kapcsán az országgyűlési biztos ajánlással nem kívánt élni. Azonban a gondozottak alkotmányos jogát érintő, alkalmanként előforduló ideiglenes jellegű gyógyszerhiány megszüntetése érdekében az otthon fenntartójánál ajánlással élt. Felkérte a Vas Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnökét, hogy a szükséges szakértők bevonásával vizsgáltassa meg, hogy az otthon életfontosságú gyógyszerekkel való ellátása megfelel-e a szakmai minimumszabályoknak. Az érintett az ajánlást elfogadta, és az ÁNTSZ Vas Megyei Intézetének főgyógyszerészével megvizsgáltatta, majd ennek alapján megállapította, hogy az intézmény gondozottjainak alapvető gyógyszerekkel való ellátása a szakmai előírásoknak megfelelően történik.

OBH 2768/1999.

Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében deklarált szociális biztonsághoz való jog elvével kapcsolatosan nem állapítható meg alkotmányos visszásság a nyugdíjbiztosító azon döntésének vizsgálatakor, amelyben a panaszos özvegyi nyugdíj iránti igényét elutasította.

A panaszos az özvegyi nyugdíjával kapcsolatos panaszával fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához. Kétszer kötött házasságot. Első férje 1988. október 30-án halt meg. Az akkor hatályos társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény szerint (és a jelenleg hatályos a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény szerint is) özvegyi nyugdíjat igényelni kell. Ez az igénylés az erre rendszeresített nyomtatványon kell hogy megtörténjék. Ezt panaszos elmulasztotta.

Újabb házasságkötésekor felvetődött a korábbi házassággal kapcsolatos hozzátartozói ellátáshoz való joga. Az újabb házasságkötésnél már csak végkielégítést kaphatott.

Újabb házasságát 1997. május 27-én kötötte. Házastársa a következő év – 1998 – januárjában elhunyt. A nyolc hónapos házasságot élettársi együttélés előzte meg.

A második férje jogán is benyújtotta özvegyi nyugdíj iránti kérelmét. Az elutasító határozatnak több oka is van: A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 48. § (1) bekezdése szerint az, akinek házastársa a házasság megkötésekor a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító életkort már betöltötte, özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha a házasságból (a korábbi együttélésből) gyermek származott, vagy a házastársak a házasság megkötésétől öt éven át megszakítás nélkül együtt éltek. A házastársak mindketten e korhatáron túl voltak házasságuk megkötésekor.

Az 1997. évi LXXXI. törvény 45. § (2) bekezdése szerint az élettársi együttélés esetén a tízévi együttélés vagy gyermek születése esetén a megszakítás nélkül egy esztendő a jogosultság elismeréséhez szükséges feltétel.

Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/E. §-ának értelmezése során több ízben rámutatott arra, hogy az állam e paragrafusban megfogalmazott kötelezettségének eleget tesz, ha a szociális ellátás biztosítására megszervezi és működteti a társadalombiztosítást. Ezen belül a jogalkotó maga határozhatja meg, hogy milyen eszközzel éri el a társadalompolitikai céljából.

Megállapítható, hogy az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való jogot a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság nem sértette meg azáltal, hogy panaszos özvegyi nyugdíja iránti igényét elutasította, visszásságot ezen alkotmányos joggal összefüggésben az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese nem állapított meg.

OBH 2826/1999.

Nem okoz visszásságot az Alkotmány 70/E. §-ban biztosított szociális biztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben az önkormányzat, ha a bérlakások bérének jelentős emelése mellett támogatást nyújt a szociálisan rászoruló személyek számára a lakások fenntartásához.

A panaszos azért fordult kérelemmel az országgyűlési biztosokhoz, mert a szolnoki önkormányzat a önkormányzati bérlakások lakbérét 1999. július 1-jei hatállyal 100%-os mértékben megemelte, és a lakbér mértéke már a létfenntartásukat veszélyezteti. Kifogásolta még, hogy az önkormányzat az épületet évtizedek óta nem újította fel, csupán a lakbért emelte.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a szociális biztonság sérelmének veszélye miatt vizsgálatot indított, melynek során megállapította, hogy az önkormányzat a tulajdonában lévő lakások bérét valóban a kétszeresére emelte.

A vizsgálat megállapította, hogy az önkormányzat mind a lakástörvény, mind a szociális törvény által előírt rendeletalkotási kötelezettségének eleget tett. A lakástörvény nem kötelezi az önkormányzatokat a bérlakásaik szociális bérrel történő bérbeadására. Az önkormányzati tulajdont az Alkotmány az állami és a magántulajdonnal egyenlő rangúnak tekinti, és egyenlő védelemben részesíti. Ennek alapján az önkormányzat mint tulajdonos jogszerűen döntheti el, hogy a lakásfenntartás költségeinek mekkora hányadát hárítja át a bérlőkre. Annak megítéléséhez, hogy az önkormányzat a tulajdonában álló lakások lakbérének kétszeresére emelésével sértett-e jogszabályt, ismerni kell a lakások fenntartásának költségeit és az adott lakás műszaki állapotát. Vita esetén a lakbér mértékének megállapítására kizárólag bíróság jogosult. Amennyiben a panaszos nem a lakbér közlését, hanem magát a jogszabályt kifogásolja, úgy azt a bíróság sem vizsgálhatja felül, csupán indítványt nyújthat be az Alkotmánybírósághoz, ha valószínűsíthető, hogy az önkormányzat rendelete magasabb szintű jogszabállyal ellentétes. Egyetlen hatályos jogszabály sem kötelezi az önkormányzatot, hogy a lakásokat a piaci viszonyokat és a bérlők jövedelmét figyelmen kívül hagyva, olcsó lakbér ellenében adja bérbe. Az önkormányzati lakások bérlői nem képeznek sem jövedelmi, sem vagyoni szempontból homogén (egynemű) közösséget, ezért a szociális törvény csak arra kötelezi az önkormányzatot, hogy a rászorulóknak nyújtson lakásfenntartási támogatást. Az önkormányzat rendelete szerint lakásfenntartási támogatásra jogosult, aki a család létszámához igazított szobaszámot meg nem haladó méretű lakásban lakik, feltéve hogy a családtagok együttes jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíjminimum háromszorosát, de a lakás fenntartásának költsége eléri a jövedelmük 35%-át. A rászoruló fűtési támogatást is igényelhet, ha a fűtés költsége eléri a havi jövedelme 20%-át. A panaszosok nem közölték személyes adataikat, így csak általánosságban kaphattak tájékoztatást a támogatás igénylésével kapcsolatban, pontosabb információért az önkormányzat ügyfélszolgálatát kell felkeresniük.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy az önkormányzat rendelete jogszabállyal nem ellentétes, alkalmazása során visszásság nem keletkezett, ezért a további eljárást megszüntette.

OBH 3116/1999.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való jogot a társadalombiztosító szerv és az önkormányzat szociális feladatot ellátó szerve nem sértette meg, mivel a tv. szerint nyújtható ellátást biztosították.

A panaszos 43 esztendős férje III. csoportú rokkantsági nyugdíjban részesül 1992 óta. Korábban gépkocsivezető volt. Egy, a munkája során előállt krízishelyzet – gyalogos elgázolásának kivédése – súlyos, tartós személyiségzavart idézett elő. (A panaszos szerint a megállapított diagnózis: schizophrénia.)

A III. csoportú rokkantsági nyugdíjban részesülők önmaguk ellátására képesek. A beteg házastársának mégis lehetősége van arra, hogy mellette legyen. Az önkormányzat ápolási díjban részesíti. A 18 év feletti tartósan beteg személyeknél a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj 60%-át állapítják meg ezen a jogcímen.

A panaszos által kapott 18 906 Ft lényegesen ezen összeg felett van, szolgálati időnek számít.

A 14 esztendős gyermek után családi pótlékot, rendszeres gyermekvédelmi támogatást kapnak. Ez utóbbi összeget az 1997. évi XXXI. törvény alapján az öregségi nyugdíj legkisebb összegének legalább 20%-ban kell megállapítani – jogosultság esetén.

A megállapítás megfelel az előírtaknak.

Megállapítható tehát, hogy a család létfenntartásához a társadalombiztosító szerv és a helyi önkormányzat – a megállapítás során figyelembe vehető jogszabályok és az ehhez rendelkezésre álló anyagi eszközük alapján – a lehetséges segítséget biztosította. Mivel a szociális biztonsághoz való jog tartalmának a jogalkotó által történő meghatározása az ország teherbíró képességétől függ, a törvényben írtaknál több ellátásra senkinek nincs alanyi joga.

Megállapítható, hogy eljárása során Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Társadalombiztosítási Igazgatóság eljárása során nem sértette meg az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében deklarált szociális biztonság elvét, ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ezen alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot nem állapított meg.

OBH 3117/1999.

Nem okoz alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot, ha jogszabály-módosítás miatt 1999. április 1-jétől a 65. életévüket betöltött nyugdíjasok az őket megillető utazási kedvezményeket házastársukkal (élettársukkal) nem oszthatják meg.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3358/1999.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben nem állapítható meg visszásság a nyugdíjbiztosító azon eljárása során, amikor a korábban már elvált túlélő özvegyi nyugdíj iránti igényét határozatában elutasította, és a méltányossági alapon történő nyugdíj megállapításának sem adott helyt.

A panaszos az 1995. április 8-án elhunyt (tőle 1984-ben elvált) férje jogán özvegyi nyugdíj megállapítását kérte. A Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosító Igazgatóság az igényt a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 63. §-ára hivatkozva elutasította. Az indokok között a legfontosabb: Az igénylő (özvegyi) nyugdíjjogosultsága a válást követően tíz éven belül nem következett be. Az eredeti jogosult (elvált házastárs) csak a bontóper jogerőre emelkedése után tizenegy évvel hunyt el.

Tehát a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosító Igazgatóság az özvegyi nyugdíj megállapítása iránti kérelmet jogszabály szerint utasította el.

A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény nem tette, és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény sem teszi lehetővé özvegyi nyugdíjának méltányosságból való megállapítását.

Az Alkotmány a tulajdonjogot mint az egyéni cselekvési autonómia hagyományos anyagi alapját részesíti védelemben. Az alkotmányos védelemnek úgy kell követnie a tulajdon társadalmi szerepének változását, hogy közben ugyanezt a védelmi feladatot elláthassa. Az alapjogi tulajdonvédelem kiterjed a vagyoni jogokra, illetve közjogi alapú jogosítványokra is, például a társadalombiztosítási igényekre. Ezt a 64/1993. (XII. 22.) ABH mondja ki. Az özvegy a társadalombiztosítási igény tekintetében tehát a jogszerző biztosítottal azonos jogállású bizonyos feltételek között. Ezek megállapítása a jogalkotó feladata.

Az emberek túlnyomó többsége nem nyugdíjas, hanem munkája bizonyos mértékű eredményét a társa- dalombiztosításba ruházza be, ennek a szolgáltatásai látják el a szűken értelmezett polgári jogi vagyonbiztonságot garantáló feladatot.

Bizonyos idő elteltével a járulékalap már annyira csökken, hogy az egyébként már közszerzeményben régóta nem élő házastársak túlélő tagjának hozzátartozói ellátására szolgáló fedezet teljesen megszűnik.

Végül is az özvegyi nyugdíj nem szociális ellátás, nem függetleníthető teljességgel a fedezetként szolgáló járulékalaptól.

A fentiekben kifejtettek értelmében az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosító Igazgatóság a döntése során az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben nem okozott visszásságot.

OBH 3774/1999.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal és az Alkotmány 70/D. §-ában megfogalmazott legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a bentlakásos otthonban a jogszabályi előírások ellenére nem alakítják ki az elkülönítőt.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 3878/1999.

Az Alkotmány 70/E. §. (1) bekezdésében deklarált szociális biztonsághoz való jog elvével kapcsolatosan nem okoz visszásságot a nyugdíjbiztosító, ha a panaszos özvegyi nyugdíj iránti megalapozatlan igényét elutasította.

A beadványt tevő azzal a panasszal fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához, hogy az 1999. március 9-én elhunyt házastársa jogán özvegyi nyugdíj megállapítása iránt benyújtott igényét a Somogy Megyei Nyugdíjfolyósító Igazgatóság (továbbiakban: nyugdíjbiztosító) elutasította. Az elutasítást a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 48. §-ában foglaltak indokolják: Az, akinek házastársa a házasság megkötésekor a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító életkort már betöltötte, özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha a házasságból (a korábbi együttélésből) gyermek származott, vagy a házastársak a házasság megkötésétől öt éven át megszakítás nélkül együtt éltek.

Ez az öt év a házassági életközösség fennállása alatt nem teljesülhetett. A korábbi élettársként közösen töltött egy esztendőt ehhez az öt évhez hozzászámítani nem lehet.

A fenti törvény 45. §. (2) bekezdése szerint az élettársi együttélés esetén a tízévi együttélés vagy gyermek születése esetén a megszakítás nélküli egy esztendő a jogosultság elismeréséhez szükséges feltétel.

Méltányosságból – amint azt a panaszos kéri – özvegyi nyugdíját megállapítani számára nem lehet. Saját jogú nyugdíjjal rendelkezik, nem ellátatlan.

Mivel a szociális biztonsághoz való jog tartalmának a jogalkotó által történő meghatározása az ország teherbíró képességétől függ, a törvényben leírtaknál több ellátásra senkinek nincs alanyi joga.

Megállapítható, hogy az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való jogot a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság nem sértette meg azáltal, hogy a panaszos özvegyi nyugdíj iránti igényét elutasította, így az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ezen alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot nem állapított meg.

OBH 3971/1999. és OBH 3972/1999.

A személyes gondoskodást nyújtó nem állami intézmények ellenőrzésének szabályozási hiányosságai, az engedély nélkül működő intézmények bezáratását lehetővé tevő jogszabály hiánya, emiatt az érintett hatóságok intézkedéseinek elhúzódása és hatástalansága sérti a gondozottak jogát a jogállamisághoz és ennek lényegi elemét képező jogbiztonsághoz (Alk. 2. § (1) bek.), az élethez és az emberi méltósághoz (Alk. 54. § (1) bek.), a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez (Alk. 70/D. § (1) bek.) és az öregség, betegség, rokkantság esetén a szükséges ellátáshoz (Alk. 70/E. § (1) bek.).

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4053/1999.

Az Alkotmány 70/E. §. (1) bekezdésében deklarált szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben nem okoz visszásságot a nyugdíjbiztosító döntése, ha a panaszos nyugdíjemelés iránti igényét a törvényes keretek között elutasította.

A panaszos 1939-ben született, 1986 óta rokkantnyugdíjas. 1995. október 1-jétől a III. csoportból a II. csoportú rokkantsági kategóriába került. Ekkor a fentieknek megfelelően külön 5%-kal megemelték nyugdíjának összegét. 1996 januárjában a rendes évi emelés a megemelt összeggel együttesen történt.

1999. április 12-én kérelemmel fordult a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatósághoz (továbbiakban: nyugdíjbiztosítási igazgatóság) méltányossági nyugdíjemelés igénylésével. Az elutasítás indoka: nyugellátásának összege magasabb a méltányossági nyugdíjemelést engedélyező összeghatárnál.

Méltányossági nyugdíjemelés engedélyezhető, ha a folyósított ellátás összege (ide értve a nem társadalombiztosítási ellátás, az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedésekkel, valamint a semmissé nyilvánított elítéléssel összefüggésben járó emelés és az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről 1991. évi XII. törvény alapján megszüntetett nyugdíj-kiegészítés helyébe lépő pótlék, valamint az özvegyi nyugdíj összegét is), és a rendszeres egyéb jövedelem együttes havi összege a kérelem elbírálásakor érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének kétszeresét nem haladja meg.

A beadványt tevő panaszát feltehetőleg az Alkotmány 70/E. §-ára alapozta.

Mivel a szociális biztonsághoz való jog tartalmának a jogalkotó által történő meghatározása az ország teherbíró képességétől függ, a törvényben írtaknál több ellátásra senkinek nincs alanyi joga.

Megállapítható, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság elutasító határozatával nem sértette meg az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében deklarált szociális biztonság elvét, így ezen alkotmányos joggal összefüggésben az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese visszásságot nem állapított meg.

OBH 4327/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével, valamint az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonsághoz fűződő joggal összefüggésben visszásságot okoz az időskorúakat ápoló-gondozó otthon és a fenntartó önkormányzat, ha a gondozott áthelyezésének kezdeményezése, illetőleg elrendelése során megsértik az irányadó jogszabályok előírásait.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4811/1999.

Ha a hajléktalanokat ellátó intézmény a szükséges személyi és tárgyi feltételek hiányosságai miatt nem rendeltetésszerűen működik, az az intézmény környezetében lakók alkotmányos jogai (emberi méltósághoz, szabad mozgáshoz, a gyermek védelméhez, a testi és lelki egészséghez – Alk. 55. § (1), 58. § (1), 67. § (1), 70/D. § (1) bek.) sérelmének közvetlen veszélyét jelenti, de egyúttal a rászorult hajléktalanok szociális biztonsághoz való (Alk. 70/E. §) jogát is veszélyezteti.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei általános vizsgálata során helyszíni szemlét tartott a Nyíregyháza, Árpád utca 41/A szám alatti hajléktalanok nappali melegedőjében. A Kelet-Magyarország című lap 1998. július 8-i száma ugyanis közölte az Állomás téri lakóközösség panaszát a (nappali melegedő) használóinak magatartása miatt; a hajléktalanok alkoholos állapotban megbotránkozást, félelmet keltenek (káromkodnak, rongálnak stb.). Súlyosbította a helyzetet, hogy megszüntették ott a rendőr körzeti megbízotti szolgálatot, és a szálló mellett drogambulanciát kívánt a városi önkormányzat kialakítani. Ez ellen tiltakoztak a környéken élők. Úgy látták: lakásaik értéke felére csökkent, gyermekeik biztonsága veszélyben van.

A helyszíni vizsgálatkor – ebédosztás után – már csak néhányan tartózkodtak a melegedő nagyon elhanyagolt állapotú, felszereltségű helyiségeiben. A hajléktalanok egyike-másika alkoholos állapotban agresszívan lépett fel a szociális munkással és a többi hajléktalannal szemben. Ez – a jelen levő szociális munkás elmondása szerint – máskor is előfordul, ilyenkor az ott dolgozó bezárkózik a szobájába, és hívja a rendőrséget (a pályaudvaron, a közelben van). Az intézmény 8–16 óráig tart nyitva. A hajléktalanok csak ilyenkor vannak az épület környékén, amely egy lakótelep szélén, a vasút mellett van. Az épületben működik orvosi rendelő is, ahol a hajléktalanokat látják el. Van olyan betegük, aki már 9 éve az utcán él. A szociális munkások próbálnak a hajléktalanok számára munkahelyet, albérletet keresni.

Az 1993:III. tv. 87. §-a értelmében a megyei jogú város önkormányzata köteles a településen életvitelszerűen tartózkodó hajléktalanok számára nappali melegedőt fenntartani. Az országgyűlési biztos a tapasztaltak alapján kezdeményezte, hogy az önkormányzat vizsgálja meg az intézmény működési feltételeit, gondoskodjon annak javításáról, a környezet rendjének védelméről.

Nyíregyháza Megyei Jogú Város alpolgármestere az ajánlásra tájékoztatott arról, hogy 1996 óta folyamatosan építik ki a hajléktalanellátó rendszert (az ilyen célú önkormányzati kiadás megháromszorozódott, a foglalkoztatott szakemberek száma két és félszeresére nőtt), de a feladatokra, a problémákra hosszú ideig számítani kell. Ezért elkészítették a város hajléktalanellátásának stratégiai tervét, amelynek része a nappali melegedő tárgyi és személyi feltételeinek fejlesztése is. Az ajánlásra tett intézkedést az országgyűlési biztos elfogadta.

OBH 5074/1999.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal és az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált gyermekek védelemhez való jogával összefüggésben sérelem közvetlen veszélyét jelenti és ezzel visszásságot okoz, ha az önkormányzat pénzügyi fedezet hiányában nem alakítja ki a gyermekek átmeneti gondozásának ellátási formáit.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 1022/1999.

Az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz fűződő joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a szociális ellátásokra irányuló kérelmeket a hatóságok késedelmesen intézik el.

A panaszos a beadványában előadta, hogy még 1998. december elején kérte a IX. Kerületi Önkormányzattól közgyógyellátási igazolványának a meghosszabbítását, tekintettel arra, hogy a meglévő “társadalombiztosítás közgyógyellátásra jogosító igazolványa” 1999. január 7-ig volt csak érvényes.

A panaszos azt sérelmezte, hogy panasza benyújtásáig, 1999. február 25-ig ügyében nem született döntés, ezért gyógyszereit anyagiak hiányában nem tudta kiváltani. Az illetékes önkormányzat kérelmét nem bírálta el, ügyében elutasító határozatot sem hozott, és az eljárási határidő meghosszabbításáról sem értesítették.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megkereste az érintett önkormányzat jegyzőjét, hogy vizsgálja ki a panaszt.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének megkeresését követően a jegyző utasítást adott a panaszos kérelmének soron kívüli elintézésére. A helyi önkormányzat képviselő-testületének a gyermekjóléti és szociális ellátásokról szóló többször módosított 26/1997. (XII. 22.) sz. rendelete 33. § (3) bekezdése alapján “a 70. év feletti lakosoknak, ha a család egy főre eső jövedelme a legkisebb öregségi nyugdíj 2,5-szeresét nem haladja meg”, a polgármester 1999. március 31-én kiadott határozatában megállapította a panaszos méltányossági közgyógyellátásra való jogosultságát.

A panasz kivizsgálása során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a kérelem késedelmes elintézése miatt a panaszost az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz fűződő jogával összefüggésben sérelem érte. Tekintettel arra, hogy a helyi önkormányzat a panaszt saját hatáskörében orvosolta, a konkrét ügyben ajánlást nem tett.

Az országgyűlési biztos általános helyettese felhívta a jegyző figyelmét arra, hogy a jövőben a szociális ellátások természetére való tekintettel, ezen ellátásokra irányuló kérelmek elbírálásánál az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 15. §-ában szabályozott eljárási határidőt tartsák be.