null Az OPNI bezárásáról

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának közleménye

az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása ügyében

(OBH 2464/2007)

 

Az egészségügyben zajló struktúra-változás, a fekvőbeteg ellátók ágykapacitásának átrendezése, a megszűnésre ítélt intézmények átmeneti helyzetének problémája túlmutat egy-egy intézmény bezárásán, felveti az államot terhelő intézményes ellátási kötelezettség alapjogi szempontú vizsgálatát. Az intézet bezárása aggályos helyzetet teremtett mind a mentálisan sérült vagy neurológiai betegségben szenvedő betegek, mind az egészségügyi dolgozók, végső soron pedig az egész társadalom számára – állapította meg az állampolgári jogok biztosa, aki az egészségügyi miniszterhez és az Országgyűlés egészségügyi bizottságához fordult.

A budapesti Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (továbbiakban: OPNI) bezárása kapcsán kialakult helyzet indokolta az országgyűlési biztosok fellépését 2007-ben, és ez magyarázza a mostani jelzést is, kiegészítve az Országos Addiktológiai Intézet (továbbiakban: OAI) sorsával. A nagyhírű OPNI bezárásának valódi indokait mind a mai napig nem ismerhette meg sem a szakma sem a közvélemény. Az egészségügyi miniszter megígérte, hogy a szakmai csapatok együtt maradva dolgozhatnak új helyükön. Ez azonban még abban a két esetben sem teljesült, amikor valóban egész osztály került át új helyére.

Jelentésében az országgyűlési biztos hangsúlyozta, hogy a valódi problémát, és ezzel a szakmai és alapjogi aggályokat az olyan betegek sorsa jelenti, akik a megszűnő ágyakon feküdtek, és akiket a minél gyorsabb ágyszámcsökkentés érdekében elbocsátottak az intézményből. Jelentős számban közülük kerültek ki az ellátás nélkül maradó betegek. Pszichés zavaruk következtében sokuk nem rendelkezik a betegségükkel kapcsolatos belátási képességgel, ezért visszautasítják a kezelést, és problémáikért nemegyszer az őket kezelő intézményt, orvosaikat okolják. Ők azok, akik elbocsátásuk után rövid időn belül, vagy nyomban abbahagyják a gyógyszerek szedését, nem mennek el az ideggondozóba, romló állapotuk következtében az utcán kötnek ki, növelve a hajléktalanok számát. Az immár ellátáson kívül rekedt betegek a fővárosban koncentrálódnak. Ezzel összefüggésben a biztos megjegyezte, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint a pszichiátriai ágyak számának csökkenésével arányosan nő a pszichiátriai betegek által elkövetett bűncselekmények száma.

Az intézkedéssel a pszichiátriai után megszűnt az európai színvonalú stroke-ellátás is, a főváros budai oldalán egyetlen intézmény maradt, ahol ezt az ellátást biztosítani tudják. A Buda-környéki területek e tekintetben ellátatlanul maradtak. A Budapesten belüli közlekedés jelenlegi állapota és budapesti körgyűrű budai részének hiánya miatt ott nem tartható az a rövid, legfeljebb 3 órás idő, amelyen belül meg kellene kezdődnie az agyi stroke megfelelő kezelésének.

Az Informatikai Osztály megszűnésével oda lett az OPNI egyik igen fontos funkciója, a pszichiátriai ellátásra vonatkozó adatok rendeletben szabályozott gyűjtése és feldolgozása. Adatok hiányában tervezhetetlenné válik a betegellátás. Megszűnt egy magas szintű oktatási és kutatási centrum, az OPNI keretében működött ugyanis az orvos-továbbképzés három tanszéke, és a pszichológus szakképzés egyetemi tanszéke is. Megszűnt egy gyógyítási centrum, amelyben olyan osztályok, részlegek működtek, amelyekhez fogható az országban máshol nem, vagy csak nagyon kevés létezik.

Az előkészítetlen áttelepítés miatt több száz krónikus pszichiátriai beteg sorsa vált bizonytalanná, akik pszichiátriai otthoni elhelyezésre évek óta vártak az OPNI-ban. Ellátás nélkül maradt számtalan drogbeteg, mert a főváros budai oldalán csak az OPNI-ban működött addiktológiai osztály és drogambulancia. Ennek pótlására a Nyírő Gyula Kórház bázisán indították újra a több száz (!) beteget ellátó Metadon-programot, bár továbbra is kérdéses, hogy mi lett a sorsa a budai oldalon azoknak, akik nem vettek részt ebben a programban.

 

A fővárosban továbbra is megoldatlan a 14-18 éves korú serdülők akut pszichiátriai ellátása, illetve a Heim Pál Gyermekkórházhoz integrált Faludi utcai serdülő-pszichoterápiás rendelő bezárása miatt megoldatlan ennek a korosztálynak az ambuláns (járóbeteg) ellátása is. Megszűnt a pszichiátria érdekeit képviselő és a szakmát integráló módszertani központ.

A Neuropatológiai Laboratórium felbecsülhetetlen értékű metszetállománya átkerül ugyan a Semmelweis Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetébe, de bizonytalanná vált az úgynevezett prior-program sorsa (az emberre is veszélyes, és hatalmas gazdasági kárt okozni képes betegség, a kergemarha kór magyarországi monitorozása). Az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI) kezeli kiürített osztályokon maradó kórrajzokat. A Lipót több mint 100 éves könyvtárát (jobb esetben) részekre bontva helyezik el a különböző intézményekben. A lipóti múzeum a Tudományos Akadémia kezelésébe kerül, mert csak ez az intézmény rendelkezik a szükséges raktározási kapacitással, de arról nincs információ arról, hogy a gyűjtemény az új helyén valaha látogatható lesz-e. Végül elvész a műemlékké nyilvánított, és alapítványi pénzből részlegesen felújított kápolna is.

Alkotmányosan sem rövid, sem hosszútávon nem indokolható, hogy az egy helyre koncentrált, minőségi ellátás helyett a struktúraváltás minősíthetetlen és szakmai szempontból vállalhatatlan körülményeket teremtsen – állapította meg mindezek nyomán a biztos. Jelentésében felkérte az egészségügyi minisztert, hogy az érintett intézmények, a szakma képviselőinek bevonásával kezdeményezzen széles körű egyeztetést, és a jelentés következtetéseit is figyelembe véve fontolja meg egy szakmai bizottság felállítását.

Felkérte továbbá az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságát, hogy tűzze napirendjére a pszichiátriai, addiktológiai, valamint stroke-ellátás fekvőbeteg-ellátó intézményei helyzetének áttekintését.