null Az ebtenyésztésről

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának közleménye

az ebtenyésztés feltételei kapcsán végzett vizsgálatáról

(OBH 3072/2007)

 

Két ebtenyésztő a helyi önkormányzat ebtenyészet létesítésével kapcsolatos döntését és az azt megelőző eljárást sérelmezve fordult Hivatalomhoz. Két, ebtenyésztéssel foglalkozó társadalmi szervezet (Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete, a továbbiakban: MEOE, valamint a Magyar Kutyások Szövetsége, a továbbiakban: MKSZ) is panaszt nyújtott be, melyben a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) Központi Állattenyésztési Igazgatóság eljárását sérelmezték. Egy magánszemély – a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek címzett, hozzám másolatban eljuttatott – beadványában a MEOE és az FVM eljárását sérelmezte.

Az egyes ügyek vizsgálata során beszerzett információk alapján, általánosságban is áttekintettem az ebtenyésztés egyes – alkotmányos jogokkal összefüggő – gyakorlati kérdéseit.

Vizsgálatom során kizárólag a jelentésemben megjelölt hatóságok (jegyzők, polgármesterek, képviselő-testületek, FVM, MgSzH) eljárását vizsgáltam, és megállapításaim is e szervek eljárásával kapcsolatosak. A jogalkotó nem volt figyelemmel arra, hogy a fajtatiszta ebek tenyésztői – amennyiben gazdasági haszonnal járna is e tevékenységük – alapvetően eltérő helyzetben vannak a haszonállattartókhoz képest. Nincs tudomásom arról, hogy jelenleg Magyarországon a fajtatiszta ebeket fogyasztási, vagy élelmiszeripari-, illetve feldolgozóipari hasznosítás céljával tenyésztenék. (Vagyis Magyarországon nincsen „hús-kutya" tenyésztés!) Megjegyzem, hogy az ebtenyésztőkkel homogén csoportot alkothatnának pl.: a macskatenyésztők, akikre a hatályos tenyésztési szabályok azonban nem terjednek ki. Mindezekre tekintettel megállapítottam, hogy a kialakult helyzet – a jogszabályok felesleges rendelkezéseire visszavezethető okból – a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggő alkotmányos visszásságot okoz.

Önmagában az, hogy nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezetet, a minisztérium „elismeréssel" hatósági ügy intézésére jogosít fel, a jogállamiság elvével összefüggő visszásságot okoz.

Az állattenyésztésről szóló törvényből (Áttv.) és a fajtatiszta ebek tenyésztésének szabályairól szóló FVM rendeletből (FVMr.) nem derül ki világosan, hogy az elismert tenyésztő szervezet hozzájárulása, illetve előzetes hozzájárulása fogalma alatt pontosan milyen közigazgatási aktusokat kell érteni. Mindez a szabályozás tartalmi bizonytalanságát eredményezi, és a szabályozás a jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz.

Sem az Áttv., sem pedig az FVMr. nem tartalmaz rendelkezést az elismert tenyésztő szervezet, vagy a kinológiai szövetség előzetes hozzájárulás esetleges megtagadásának esetére. Ennek a valószínűsége pedig az eddigi gyakorlat szerint igen nagy. A tenyészeb kiállítások megrendezésének engedélyezésére irányuló eljárásban az elismert tenyésztő szervezet, vagy a kinológiai szövetség előzetes hozzájárulása tekintetében fennáll a jogorvoslathoz való joggal összefüggő visszásság közvetlen veszélye.

A fajtatiszta ebek tenyésztését olyan kérdésnek tartom, amely – hasonlóan más európai államok gyakorlatához – nem igényel állami tenyésztési szabályozást. Mindezek alapján úgy vélem, hogy az állami szabályozásnak nem a tenyésztési szabályokra, hanem legfeljebb az ebtenyésztés tárgyi és szakmai feltételeinek meghatározására kellene kiterjednie. (Abban a nem várt esetben, ha a húscélú, vagy feldolgozóipari alapanyag-célú kutyatenyésztés a sertés- és szarvasmarha tenyésztéshez hasonló jelentőségre tenne szert, természetesen indokolt lehet a szabályozás kiterjesztése. Mindaddig azonban, amíg erre nem kerül sor, az állam indokolatlanul tesz szert többletfeladatokra az ilyen szabályozással.)

A jelentésemben megfogalmazottakon túl indokoltnak tartom felhívni a figyelmet arra is, hogy az önkéntes tagságú társadalmi szervezetek között – a tagok megszerzéséért folytatott versenyen túl is – versenyhelyzetnek kell fennállnia a jogállami követelmények szerint. Az Alkotmánybíróság döntései szerint még a kötelező tagságú érdekszervezetek esetében sem zárható ki az ugyanarra a feladatra való önkéntes szerveződés; sőt a jognak biztosítania kell, hogy az ilyen párhuzamos szervezetek működését a kényszertagságú kamara „ténylegesen ne lehetetlenítse el." De még az ilyen helyzetekben is követelmény a versenytárs életben hagyása! A jelen esetben azonban állami érdek hiányában nem látom indokát egyetlen ebtenyésztő szervezet monopol-helyzetbe hozásának sem. A szervezeti pluralizmus alkotmányos elvéből pedig az is következik, hogy a régi szervezetek és az új szervezetek között az esélyegyenlőség biztosítására kell törekedni.

Az FVMr. jelentős része (így különösen a kiállítások előzetes bejelentése) kívül esik a tenyésztő szervezetekre, valamint a vadászkutya fajtacsoportra vonatkozó szabályok megalkotására kapott felhatalmazás keretein is. Mindezekre tekintettel megállapítom, hogy az FVMr. alkalmazása során alkalmas lehet arra, hogy a jogállamiság elvével, az abból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggő visszásság közvetlen veszélyét okozza, az Áttv.-vel ellentétes, azt egyes esetekben indokolatlanul leszűkítő, vagy éppen kiterjesztő rendelkezései miatt.

Fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy a fajtatiszta ebek tenyésztésével kapcsolatban – az FVMr. hatálybalépése óta is – rendszeresen aggasztó hírek látnak napvilágot, amelyek szerint változatlanul működnek az ún. „kutyagyárak", ahol az alapvető állatvédelmi és állategészségügyi szabályok megsértésével nem a szó hagyományos értelmében vett ebtenyésztés, hanem nagyüzemi szaporítás folyik. Megjegyzem, hogy mégha alkotmányosan indokolható (szükséges) is lenne a fajtatiszta ebek tenyésztésének állami szabályozása, kimondható, hogy a hatályos tenyésztési szabályozás alkalmatlan az ilyen „kutyagyárak" és a tömeges illegális kutya-export visszaszorítására.

Mindezek alapján szükséges lehet az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvényben kapott – esetleg kiegészítésre, pontosításra szoruló – felhatalmazás alapján olyan végrehajtási rendelet megalkotása, amely a tömeges kutyatartás és az ebtenyésztés állatvédelmi követelményeit (pl.: az ebtenyészet létesítése, a tenyészállatok elhelyezése, mozgatására, anyaállatok fedeztetési gyakorisága) meghatározná. Megjegyzem azonban, hogy az e pontban jelzett problémák jelentős részét az állatvédelmi bírságról 244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet alapján a jegyző és az MgSzH mint állategészségügyi hatóság állatvédelmi hatósági jogkörében eljárva – bírság kiszabásával –, valamint a kormányrendelet rendelkezései alapján a jegyző – meghatározott cselekmény végzésére, tűrésére vagy abbahagyására kötelezéssel, állattartás korlátozásával, megtiltásával – a jelenlegi szabályozás mellett is orvosolni tudná!

A jelentésemben feltárt, alkotmányos joggal összefüggő visszásság orvoslása, jövőbeni megszüntetése és megelőzése érdekében felhívtam az önkormányzati és területfejlesztési miniszter útján valamennyi helyi önkormányzat képviselő-testületének figyelmét arra, hogy fordítsanak különös gondot arra, hogy állattartási rendeleteik – az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlatából megismerhető szempontok szerint – ne tartalmazzanak alkotmányellenes rendelkezéseket.

Felkértem valamennyi közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy a törvényességi ellenőrzés során fordítsanak kiemelt figyelmet az állattartásról, illetve ebtartásról szóló helyi önkormányzati rendeletek tartalmának vizsgálatára, szükség esetén pedig az önkormányzatokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően – határidő tűzésével – hívják fel az érintettet a törvénysértés megszüntetésére. Felkértem a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert arra, hogy vizsgálja meg olyan végrehajtási rendelet megalkotásának lehetőségét, amely a tömeges kutyatartás és az ebtenyésztés állatvédelmi követelményeit (pl.: az ebtenyészet létesítése, a tenyészállatok elhelyezése, mozgatására, anyaállatok fedeztetési gyakorisága) meghatározná. Szükség esetén pedig ennek érdekében a Kormány útján tegyen javaslatot állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényben kapott felhatalmazás kiegészítésére, vagy pontosításra.

Tekintettel arra, hogy a vizsgálat során feltárt, alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok jelentős része döntően az FVMr. – a törvényi felhatalmazás kereteit túllépő szabályozás, valamint az állam indokolatlan többletfeladatait meghatározó, nem egyértelmű – rendelkezéseire vezethető vissza, a visszásság jövőbeni elkerülése érdekében, az FVMr. hatályon kívül helyezését javasoltam a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek.

 

Budapest, 2008. január 3.

Dr. Szabó Máté sk.