AZ ALAPVETŐ JOGOK BIZTOSA ÉS A JÖVŐ NEMZEDÉKEK SZÓSZÓLÓJA KÖZÖS KÖZLEMÉNYE

Új szemléletű környezetvédelmet szorgalmaz a Föld napja alkalmából közös közleményében Dr. Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa és Dr. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes.

„Milyen világot szeretnénk hagyni azokra, akik utánunk jönnek, a gyermekekre, akik most nőnek fel?” – teszi fel a kérdést Ferenc pápa Laudato Si’ kezdetű, 2015-ben kiadott enciklikájában.

Magyarország Alaptörvénye kiemelten védelembe vette természeti és kulturális örökségünket, és mindenki számára elvárt kötelezettségként írja elő a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét. A Föld napja alkalmából az alapvető jogok biztosa és a Jövő Nemzedékek Szószólója arra hívja fel a figyelmet, hogy az Alaptörvényben megfogalmazott elvárásoknak az felel meg, ha azokat a jogszabályok és hatósági döntések megfelelően tükrözik, biztosítva az egészséges környezethez való jog érvényesülését az ország minden területén, valamint mindenki felismeri, hogy mindennapi döntéseivel közvetlenül befolyásolja környezetünk állapotát, a jelen és jövő nemzedékek esélyegyenlőségét.

A világ eddig megszokott működési rendjét alapjaiban felforgató koronavírus-világjárvány megrendítő erővel mutatja meg az ember és a természet, a gazdaság és a környezet kapcsolatának immár az elviselhetőség határáig jutó feszültségeit is. A pandémia során a gazdaság részleges leállását kísérő, rövid idő alatt bekövetkezett, feltűnő mértékű környezetállapot-javulás látványosan teszi érzékelhetővé, mekkora nyomást gyakorol a természetre az ipari civilizáció, a globalizáció. A világvárosok és nagy ipari körzetek térségében a levegő – az űrből is kivehetően – hihetetlen mértékben kitisztult, a világ olajfelhasználása és ezzel összefüggésben az üvegházhatású szén-dioxid-kibocsátás korábban elképzelhetetlen mértékben lecsökkent, a vadon élő állatok birtokukba vesznek olyan élőhelyeket is, ahonnan eddig az embertömegek és a motorizáció elűzte őket.

Mindez felhívja a figyelmet arra is, hogy az élet reménybeli újraindulásakor nem folytathatjuk ott, ahol a koronavírus-világjárvány miatt kényszerűen abbahagytuk. A rendkívüli helyzet rámutatott, hogy a világgazdaság és világkereskedelem eddigi rendje felesleges környezetterhelést és jelentős ellátási kockázatot is hordozott. A helyi, az elérhető, az emberléptékű gazdaság egyik napról a másikra felértékelődik. Felértékelődnek az emberléptékű közösségek, amelyek hiányát napjainkban a legfájdalmasabban érezzük, felértékelődnek olyan, szinte elfeledni látszó hagyományos értékek, mint a család, a kisebb közösségek, a helyi kezdeményezések, a szolidaritás, a személyes példa ereje.

Kívánatos lenne az újratervezéskor kitüntetett figyelmet szentelni mindezeken belül az egészségvédelemnek, kiváltképpen a környezet-egészségügynek. A világjárvány sajátosságait vizsgáló tudományos kutatások szerint az egészséges környezet döntő szerepet játszik a szervezet ellenállóképességének megőrzésében. A szennyezett levegőjű vidékeken a pandémia érzékelhetően több emberéletet követelt, mint a természetközeli térségekben. Ezek a kutatások nyilvánvalóvá tették, hogy a környezet- és természetvédelem – a tiszta ivóvízhez, a tiszta levegőhöz és az egészséges élelmiszerekhez hasonlóan – a túlélés egyik záloga. Gyermekeink, unokáink, a még meg nem született nemzedékek élhető jövője is a mi kezünkben van. A gyorsan regenerálódó környezet példái azt üzenik, hogy még nincs késő változtatni az eddigi gyakorlatokon.

Megfontolásra javasoljuk, hogy a gazdaság újraindítása, a fejlesztési programok tervezése, településeink arculatának alakítása során a természeteshez minél jobban közelítő állapotokra törekedjünk. Mindehhez a hazai fenntartható fejlődés stratégiai programjai már ma is rendelkezésre állnak, közös feladatunk, hogy ezeket a napi gyakorlatban – az eddiginél sokkal komolyabban – figyelembe is vegyük.