null A mobiltelefon bázisállomások sugárzása miatti alkotmánybírósági indítvány

 

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jogkörében eljáró adatvédelmi biztos

közleménye

a mobiltelefon-hálózatok működését biztosító bázisállomások sugárzása miatti alkotmánybírósági indítványról

(OBH 4419/2007.)

 

 

Az elmúlt években számos, a mobiltelefon-hálózatok működését biztosító bázisállomásokat érintő beadvány érkezett az Országgyűlési Biztos Hivatalába. Az indítványozók azt sérelmezték, hogy ezeket a berendezéseket a lakóhelyük közelében helyezték el, ezzel egyidejűleg a kibocsátott sugárzás egészségre gyakorolt hatása miatti félelmüknek adtak hangot. Egyesek azt is felvetették, hogy a bázisállomás közelsége miatt ingatlanuk értéke jelentősen csökkent.

 

A mobiltelefont használók száma az elmúlt évtizedben – más országokhoz hasonlóan – Magyarországon is ugrásszerűen megnőtt. A Nemzeti Hírközlési Hatóság tájékoztatója szerint 2007 júliusában a három hazai mobiltelefon-szolgáltató ügyfeleinek száma 60 ezerrel, 10 millió 286 ezerre nőtt, így Magyarországon száz lakosra 102,3 előfizetés jutott. A szolgáltatást több ezer bázisállomás biztosítja, országosan igen magas lefedettségi szintet nyújtva az ügyfeleknek.

 

A mobiltelefon használóját érő nem ionizáló sugárzás sokkal nagyobb, mint amely egy bázisállomás közelében élő személyt ér, ugyanakkor – eltekintve a mobiltelefon által a közeli bázisállomással való kapcsolat fenntartása céljából időnként kibocsátott jeltől – a telefon csak akkor továbbít energiát, amikor arról hívás zajlik, a bázisállomások azonban folyamatosan bocsátanak ki jeleket.

 

A mobil technológia terjedését az adótornyok árnyékában élő lakosság egy része növekvő aggodalommal figyeli. Időről időre felbukkannak ugyanis olyan hírek, amelyek szerint a nem ionizáló sugárzás hosszú távon megbetegedéseket okozhat, illetve növeli bizonyos egészségi problémák, betegségek kialakulásának a kockázatát. Sokan ezért annak ellenére veszélyben érzik egészségüket, hogy egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a mobiltelefonok rendszeres használatának, illetve a tornyok közelségének (tehát a határérték alatti, ámde folyamatos sugárzásnak) egészségkárosító hatása lenne. Ugyanakkor hangsúlyozni kell azt is, hogy annak egyértelmű, tudományos cáfolatára sem került eddig sor, hogy az adótornyok közelében élők, illetve a mobiltelefont használók egészségét hosszútávon nem befolyásolja, károsítja a sugárzás.

 

Magyarországon nincs olyan általános, az ország egész területére kötelező szabály, amely a lakosság egészségének védelmében védelmi övezeteket jelölne ki, kizárná például, hogy lakóterületeken, egészségügyi és gyermekintézményektől számított meghatározott távolságon belül ne lehessen antennákat telepíteni. A védelmi övezet hiánya következtében antennák lényegében bárhová telepíthetőek, akár lakóházak (illetve egyéb, huzamosabb emberi tartózkodásra szolgáló épületek) közvetlen közelébe, vagy magukra az épületekre is.

 

Kérdésként merül fel, hogy megelégedhet-e a jogalkotó azzal a megállapítással, hogy jelenleg (esetleg csak még) „nincs meggyőző bizonyíték arra", hogy a mobiltelefonok használata, az adótornyok sugárzása növelné a rák vagy bármely más betegség kialakulásának a kockázatát? Nincs-e a jogalkotónak olyan kötelezettsége, hogy minden ésszerű és lehetséges óvintézkedést megtegyen, ameddig egyértelműen ki nem lehet jelenteni, hogy a mobiltelefonok és különösen az adótornyok (ez utóbbi esetben ugyanis mégcsak nem is önként vállalt kockázatról van szó) hosszútávon sem jelentenek semmilyen veszélyt az emberi egészségre?

 

Mindezekre tekintettel, az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 22. § e) pontja alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jogkörében eljáró adatvédelmi biztos indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság az elővigyázatosság és megelőzés elvére tekintettel, a lakosságot érő nem ionizáló sugárzás szabályozásával összefüggésben, értelmezze az Alkotmány 18. és 70/D. §-ait.

 

Budapest, 2007. szeptember  24.

 

 

Dr. Péterfalvi Attila