null A hajléktalanok pénzbeli ellátásáról

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának közleménye

a hajléktalan személyek pénzbeli szociális ellátásának megállapítására irányuló eljárás elhúzódásáról

 

A Menhely Alapítvány hozzám forduló munkatársának beadványa alapján, vizsgálatot indítottam egy lakóhellyel rendelkező, de ténylegesen hajléktalan életvitelt folytató ügyfelük rendszeres szociális segély iránti kérelme elbírálásának elhúzódása miatt. Annak ellenére, hogy a panaszos az ellátásra jogosult lett volna, közel egy évig e nélkül maradt, mert valamennyi önkormányzat, ahova a kérelmét eljutatta az illetékességének hiányát állapított meg.

A bejelentett lakóhely szerinti önkormányzat arra hivatkozva, hogy a panaszos a lakóhelyén életvitelszerűen nem lakik, a kérelmet a tartózkodási hely szerinti, egyik Fővárosi kerületi önkormányzathoz továbbította, ahol a panaszost hajléktalanként egy hajléktalan szállón gondozták. A tartózkodási hely szerinti önkormányzat azonban a kérelmet áttette a Fővárosi Önkormányzathoz, mivel a hajléktalanok rendszeres szociális segélyének megállapítása a Fővárosban az ő feladata. A Főváros Önkormányzat észlelve, hogy a panaszos bejelentett lakóhellyel rendelkezik, tehát jogi státusza szerint nem hajléktalan, a kérelmet visszatette a lakóhely szerinti önkormányzathoz. A kérelem több alkalommal „utazott körbe" az önkormányzatok között anélkül, hogy azok az illetékességi vita rendezését érdemben megkísérelték volna. Végül, amikor a kérelem harmadszorra ért a lakóhely szerinti önkormányzathoz, a szociális törvény módosítása alapján hatáskört kapott jegyző felkérte a felettes közigazgatási hivatalt az eljárásra köteles szerv kijelölésére. A hivatalvezető – az ügy bonyolult megítélésére hivatkozva – a kijelölésről csak a felkérést követően három hónappal később intézkedett, és az eljárásra a panaszos lakóhelye szerint illetékes önkormányzatot jelölte ki, annak ellenére, hogy a panaszos ténylegesen több száz kilométerre tartózkodott bejelentett lakóhelyétől. Így a jogszabály alapján előírt kötelezettséget, miszerint az önkormányzat által – illetékességi területén – kijelölt munkaügyi központtal, illetve családsegítővel kapcsolatot tartson, csak indokolatlan nehézségek árán tudta volna teljesíteni.

Vizsgálatom során megállapítottam, hogy a pénzbeli szociális ellátásokról szóló jogszabály az eljárás elhúzódása miatt időközben megváltozott, azonban álláspontom szerint, helyes jogértelmezéssel úgy a jogszabály módosítás előtt, mint utána az eljáró hatóságoknak arra következtetésre kellett volna jutnia, hogy az ellátás iránti kérelem elbírálására, valamint az ellátás folyósítására az az önkormányzat köteles, amelynek területén a kérelmező életvitelszerűen tartózkodik. Ez lehet lakóhely vagy tartózkodási hely is, a döntő kérdés tehát az életvitelszerű helyben tartózkodás. Kézenfekvő és logikus jogalkotói megoldás ez, hogy a szociális alapellátás körébe tartozó pénzbeli ellátást a jogosult a számára legközelebbi önkormányzatnál vehesse igénybe.

A panaszos esetében az okozott problémát, hogy bár ténylegesen hajléktalan életvitelt folytat, ennek ellenére bejelentett lakóhellyel rendelkezett, így a vonatkozó jogszabály alapján nem minősült hajléktalannak. Álláspontom szerint a jogszabályok alapvető funkciója, hogy minden egyes személyt tényleges állapotának megfelelően kezeljen. Aki hajléktalan, annak nem lehet bejelentett lakóhelye – kivéve, ha bejelentett lakóhelye egy hajléktalan szálló –, akinek pedig bejelentett lakóhelye van, nem tekinthető hajléktalannak. Ezért a probléma megoldását abban látom, hogy a hajléktalan életmódot folytató személy – amennyiben pénzbeli szociális ellátást kíván igénybe venni – jogi helyzetét tényleges élethelyzetének megfelelően rendezze. Ezzel egyértelművé válik az is, hogy kérelme elbírálására mely hatóság illetékes, hiszen hajléktalanként a tartózkodási helyére vonatkozó nyilatkozata alapján maga jelölheti meg azt az önkormányzatot, amelytől az ellátást igénybe kívánja venni. A lakcímrendezés igényét erősíti az is, hogy a pénzbeli szociális ellátás iránti kérelmet elbíráló jegyző, amikor észleli, hogy a kérelmező a bejelentett lakóhelyen nem lakik, és tartózkodási helye nem megállapítható, tekintettel arra, hogy a lakóhelyre vonatkozó – tehát közhiteles hatósági nyilvántartás által tartalmazott – adat valótlanságát a jegyző hivatalos eljárása során észlelte, a helyes jogértelmezés szerint, intézkednie kell az adat érvénytelenné nyilvánításáról. A jegyzőnek, mint közigazgatási szervnek ugyanis hivatalból kell intézkedést kezdeményeznie abban az esetben, ha az eljárása során tudomására jut, hogy egy hatósági nyilvántartás valótlan vagy hamis adatot tartalmaz.

A vizsgálat ügyben szereplő közigazgatási szervek alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okoztak azzal is, hogy az illetékességi vita rendezését érdemben meg sem kísérelték, valamint hogy az eljáró hatóság kijelölésére köteles szerv csak az eljárására vonatkozó határidőt jóval túllépve tett intézkedést, és határozathozatala során a vonatkozó jogszabályokat és az ügy körülményeit nem kellő körültekintéssel vette figyelembe.

Az alkotmányos jogokkal összefüggő sérelmek orvoslása érdekében javaslatot tettem a kérelem elbírálásra kijelölt, bejelentett lakóhely szerinti jegyzőnek arra, amennyiben észleli, hogy a lakcímnyilvántartás valótlan adatot tartalmaz, azt érvénytelenítesse. Felkértem az önkormányzati és területfejlesztési minisztert, gondoskodjon arról, hogy a regionális közigazgatási hivatalok és kirendeltségeik vezetői a jelentésemben foglaltakat megismerjék, és megismertessék az illetékességi területükön működő, a szociális ellátások biztosítására köteles közigazgatási szervekkel is. Kértem továbbá, fontolja meg, hogy a közigazgatási hatósági eljárás szabályairól szóló törvény hatásköri és illetékességi összeütközésre vonatkozó szabályainak olyan jellegű módosítását kezdeményezi, amely az érintett szerveknek a vita rendezésére irányuló eljárását pontosan meghatározza.

 

Budapest, 2007. november 19.

 

 

Dr. Szabó Máté