null A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről

Közlemény a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről

 

Önkényesen és méltánytalanul alkalmazta a jogszabályt a Fővárosi Igazságügyi Hivatal Áldozatsegítő Szolgálata, amikor elutasította egy meggyilkolt fiatalember súlyosan mozgássérült édesanyjának kárenyhítési kérelmét – állapította meg az állampolgári jogok biztosa.

Az ombudsman azt követően indított hivatalból vizsgálatot, hogy egy magányos édesanya segítségért fordult hozzá. A panaszos gyermeke – egyetlen támasza – bűncselekmény áldozata lett. Az asszony mások segítségére szorul, mert egyik lábát amputálták, tolókocsiban él, és éppen személyes körülményei miatt nem volt képes időben jogvédelmet kérni. Amikor pedig kárenyhítési támogatásra adott be kérelmet, azzal a Szolgálat már érdemben nem foglalkozott és elutasította azt is, hogy a panaszos igazolhassa a késedelme okát.

Az ombudsman vizsgálatában alapvetően arra kereste a választ, hogy eljárásában a hivatal maradéktalanul betartotta-e az Alkotmány, valamint az ügyben irányadó egyéb jogszabályok előírásait. A jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelménye és a tisztességes eljáráshoz való jog sérült - állapította meg a biztos. A hivatal a panaszos kérelmét érdemben nem vizsgálta, egészségi állapotát, személyi körülményeit figyelmen kívül hagyta, amikor a jogszabályi előírásokat méltánytalanul alkalmazva úgy döntött, hogy a kérelmező tartós betegsége, mozgáskorlátozottsága, idős kora nem indokolta a késedelmet.

A jogszabály önkényes, méltánytalan alkalmazását jelentette az is, hogy nem szólították fel a panaszost orvosi igazolás utólagos benyújtására. Pedig az asszony igazolhatta volna azt is, hogy a fia elvesztése olyan lelki sérülést okozott számára, ami miatt kárenyhítési kérelmét csak határidőn túl, de még az abszolút elévülési időn belül tudta előterjeszteni.

Az állami kárenyhítésről szóló törvény szerint a kárenyhítés iránti kérelem késedelmes előterjesztésének okát megfelelően igazolni kell. A biztos rámutatott, hogy a normaszövegből nem derül ki világosan sem az állampolgár, sem a hatóság számára, hogy mi tekintendő „megfelelő igazolásnak". A jogszabályhely e tartalmi bizonytalansága nem teljesíti a normavilágosság követelményét, ami ugyancsak visszásságot okoz a jogbiztonság követelményével összefüggésben.

A biztos javasolta az igazságügyi és rendészeti miniszternek, hogy fontolja meg a törvény szóban forgó rendelkezésének módosítását és vizsgáltassa felül a kárenyhítési kérelmek késedelmes előterjesztése „megfelelő igazolásának", valamint a hiánypótlásra való felhívásnak a gyakorlatát. Felkérte továbbá a Fővárosi Igazságügyi Hivatal Áldozatsegítő Szolgálata vezetőjét, hogy a panaszos ügyében hozott elutasító döntéseket vizsgálja felül és hozzon a jogállamiság elvének, valamint a jogszabályi előírásoknak és a modern, szolgáltató jellegű közigazgatás alapkövetelményeinek maradéktalanul megfelelő határozatokat.

 

Budapest, 2008. május 29.

Dr. Szabó Máté sk.