A panaszos a résztulajdonában lévő ingatlanon folyó ipari (anyagmozgató) gépeket gyártó tevékenységgel kapcsolatban sérelmezte a Bp. XV. kerületi jegyző eljárásának elhúzódását és az intézkedési kötelezettségének elmulasztását.

Az országgyűlési biztos a tulajdonnal és a jogorvoslati joggal összefüggő visszásság gyanúja miatt indított vizsgálatot. A beszerzett iratokból megállapította, hogy a panaszos és a kerületi önkormányzat 1/5-4/5 arányú osztatlan közös tulajdonában álló ingatlanon, a panaszos lakóháza mellett az önkormányzat által bérbe adott műhelyben felvonójavító és karbantartó üzem működik. A jegyző a panaszos birtokvédelmi kérelmét azzal utasította el, hogy a zajos állapot már több mint egy éve fennáll. A panaszos az ÁNTSZ-hez fordult segítségért, amely megállapította, hogy a lakóház közvetlen közelében működő, zajosnak minősülő gépekkel dolgozó üzem közegészségügyi szempontból kifogásolható, és intézkedést kért a jegyzőtől. A jegyző tájékoztatta a panaszost, hogy a jelzett telephelyre és tevékenységre telepengedély nem adható ki, és kötelezte a műhely üzemeltetőit környezetvédelmi szakhatósági hozzájárulás benyújtására. A vállalkozók jogi képviselője emiatt cserehelyiség biztosítására nyújtott be igényt, de az önkormányzat olyat nem tudott biztosítani, mert nem rendelkezett a célra alkalmas hasonló alapterületű helyiséggel. A jegyző az országgyűlési biztos megkeresésére jelezte, hogy személyi felelősségre vonást kezdeményezett a hivatalán belül, mert az ügyben 2000 szeptembere óta nem történt hatékony intézkedés. A vállalkozók időközben engedély nélküli építkezésbe kezdtek, és ezért az ügyben bírósági eljárás van folyamatban.

A vizsgálat megállapította, hogy a műhelyben 1992 óta engedély nélkül folytatják a kifogásolt tevékenységet, bár az már akkor is engedélyköteles volt. Az 1999-ben hatályba lépő telepengedélyezési eljárásról szóló új kormányrendelet kötelezte azokat a vállalkozókat, akik tevékenységüket a rendelet hatálybalépésekor már működő telepen végezték, hogy 180 napon belül kérjenek engedélyt. A kormányrendelet által megszabott határidőt azonban többször módosították, először 2001. június 30-ig, majd 2002. december 31. napjáig tolva ki a telepengedély megkérésének határidejét. A panaszos beadványa alapján a jegyzőnek ellenőriznie kell, hogy a sérelmezett tevékenység telepengedélyhez kötött tevékenység-e, illetve az megfelel-e a feltételeknek.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jegyző azon mulasztásával, hogy több mint egy évig a jogszabályban előírt feltételek fennállását nem vizsgálta meg, és a panaszos kérelmére nem hozott határozatot, visszásságot okozott a tulajdonhoz, valamint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő joggal összefüggésben. A határozat meghozatalának hiánya a jogorvoslati jogosultság alkotmányos jogát is sérti, mert az érdekeltek nem élhettek e jogukkal.

Az országgyűlési biztos a visszásság megszűntetése érdekében 2001 novemberében felkérte a Bp. XV. kerületi Önkormányzat jegyzőjét, hogy folytassa le a telepengedélyezési eljárást, intézkedjen, hogy a jövőben a polgármesteri hivatalban az eljárási és az anyagi jogi szabályokat egyaránt tartsák be, továbbá adjon tájékoztatást a megindított fegyelmi eljárás eredményéről. A válaszadási határidő a beszámoló előkészítésének lezárásáig nem telt le.

A panaszos az országgyűlési biztoshoz intézett beadványában sérelmezte, hogy a Heves Megyei Földművelésügyi Hivatal (FM Hivatal) a vásárolt részarány-tulajdonának megfelelő aranykorona értékű termőföldet a kérelemben megjelölt helyen még nem adta ki.

Az országgyűlési biztos a tulajdonhoz való jog, valamint a jogbiztonsághoz való jog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot. Az iratokból megállapította, hogy a panaszos 2000 májusában 56 aranykorona értékű termőföld részarány-tulajdont vásárolt, melyet az ostorosi Mg. Tsz. tulajdoni különlapján tartanak nyilván. Az FM Hivatalhoz a vásárlás napján kérelmet nyújtott be, melyben egy megjelölt földrészletből részarány-tulajdonának megfelelő értékű termőföld kiadását kérte. Az FM Hivatal 2001. márciusi tájékoztatása szerint ügyében még nem készült határozat.

Az országgyűlési biztos vizsgálata 2001. áprilisban megállapította, hogy panaszos jogalap nélkül ragaszkodik ahhoz, hogy az FM Hivatal a részarány-tulajdonának megfelelő értékű termőföldet az általa megjelölt földrészletből adja ki. Az FM Hivatalnak a földkiadási kérelmet a részarány-tulajdon helyének sorsolás útján történő meghatározására vonatkozó szabályok szerint kellett volna a törvényben írt ügyintézési határidőn belül teljesítenie. Ezt azonban az FM Hivatal elmulasztotta, amivel a panaszos tulajdonhoz való jogának, valamint a jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz való jogának a sérelmét okozta. Az országgyűlési biztos az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság megszüntetése érdekében ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas határozat haladéktalan meghozatalát kezdeményezte az FM Hivatal vezetőjénél. Az érintett a kezdeményezésben foglaltakkal nem értett egyet, és eljárást felfüggesztő határozatot hozott, az ügy iratait pedig felterjesztette a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Földügyi és Térképészeti Főosztályához.

A felügyeleti szerv válaszában jelezte, hogy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a sorsolást illetően nincs lehetősége az FM Hivatalétól eltérő álláspontot képviselnie, illetve hogy az FM Hivatal által részleges sorsolás lefolytatására kerül sor, a részarány-tulajdonú földek kiadására kijelölt földek 60%-áig terjedően.

Az országgyűlési biztos sem az FM Hivatal vezetőjének a kezdeményezésre adott válaszával és intézkedésével, sem a felügyeleti szervnek az előbbiekre tett észrevételével és intézkedésével nem értett egyet, ezért - 2001 augusztusában - kiegészítő jelentésében arról tájékoztatta az FM Hivatalt és a felügyeleti szervet, hogy kezdeményezését - ajánlásként - változatlan formában fenntartja, és hogy kezdeményezi a felügyeleti szerv már hivatkozott intézkedésének saját hatáskörben történő visszavonását. A felügyeleti szerv az ajánlásra adott válaszában rögzítette, hogy a kezdeményezéssel érintett intézkedését visszavonta, és utasította az FM Hivatalt, hogy a peres eljárással érintett földrészletek kivételével a részarány-tulajdonú földek kiadására kijelölt földrészletek 100%-áig terjedően folytassa le a nyilvános sorsolást.

Az országgyűlési biztos 2001 elején rádióriportból értesült arról, hogy Ópályiban egy 13 éves fiú saját maga kérte a gyermekvédelmi gondoskodásba vételét. Jobb körülmények közé akart kerülni, ahol tanulásra is van lehetősége. Az országgyűlési biztos a gyermek oktatáshoz, a testi, szellemi, erkölcsi fejlődéshez való alkotmányos jogának érintettsége miatt hivatalból indított vizsgálatot. Az 1988-ban született fiú családjában négy kiskorú gyermek él, az anya háztartásbeli, az apa munkanélküli. Saját lakásuk nincs, a szüleik házából használnak egy helyiséget. A fiú betegsége miatt 1996-tól folyamatosan kórházi kezelésre szorult, egy súlyos műtéten is átesett. 2001. január 18-án hiányos öltözetben, éhesen, egyedül kereste fel a Polgármesteri Hivatalt, intézeti elhelyezését kérve annak érdekében, hogy tanulhasson és jobb körülmények közé kerülhessen. A gyámügyi előadó azonnal felkereste a szülőket, akik nem tudtak a gyermek hollétéről. A fiú a hivatalba érkező anyjával nem is akart hazamenni. A jegyző a gyermeket saját kérésére - figyelembe véve a család körülményeit - ideiglenes átmeneti gyermekotthonban helyezte el. A szülők fellebbezését a Közigazgatási Hivatal elutasította. A Gyermekjóléti Szolgálat nem tudott a gyermek veszélyeztetettségéről, mivel az nem járt iskolába. A gyermekvédelmi szolgálat sem kapott jelzést arról, hogy a családban súlyos problémák vannak, így annak megszüntetésére sem tett intézkedést.

A jegyző szerint a gyermek elhúzódó betegségéről tudott a hivatal, de a veszélyeztetettségéről nem. A szülők gondoskodtak három gyermekük rendszeres iskolába járásáról, csak az érintett gyermeket nem íratták be az iskolába. Az iskolaigazgató a jegyzőnek írt levelében utalt a gyermek hosszan tartó betegségére, amelyről a háziorvos is régóta tudott. A gyermek sem óvodába, sem iskolába nem járt. Beiskolázására az igazgató-helyettes és a jegyző véleménye szerint is szülői elhanyagolás miatt nem kerülhetett sor.

A tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottság 2001. február 26-án megfogalmazta a tankötelezettség teljesítésére vonatkozó javaslatát. A gyermek a kijelölt oktatási intézményben az illetékes gyermekvédelmi hatóság döntésétől függően bentlakóként vagy magántanulóként tanulhat. A jegyző a gyermeket saját kérésére ideiglenes hatállyal gyermekotthonban helyezte el, a gyermek érdekeit érvényesítette.

A jegyző a tájékoztató levelében többször is hangsúlyozta a szülők felelősségét, hogy szándékosan nem tettek eleget a beiskolázási kötelezettségüknek. A szülőknek a közoktatási törvény alapján valóban kötelességük, hogy biztosítsák a gyermekük tankötelezettségének vagy képzési kötelezettségének teljesítését. Ennek ellenőrzése azonban a törvény szerint a jegyző feladata, amit ő nem teljesített. Fel kellett volna hívnia a szülők figyelmét a beiskolázási kötelezettségük elmulasztására, és azt szabálysértési eljárás vagy szükség szerint büntetőeljárás kezdeményezésével kikényszeríteni.

A szülők feltehetőleg nem ismerték fel annak fontosságát, hogy a beteges gyermeküknek speciális képzésre van szüksége. A gyermekjóléti szolgálat és a gyámhatóság nem észlelte időben a kiskorú veszélyeztetettségét. A megküldött dokumentumok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a gyermekjóléti szolgálat semmilyen formában nem segítette a családot.

A gyermekvédelmi törvény szerint a gyermek veszélyeztetettsége esetén a háziorvos is köteles jelzéssel élni a gyermekjóléti szolgálatnál, amelynek a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzése érdekében észlelő és jelző rendszert kell működtetnie. Ezekre azonban nem került sor. A jegyzőnek intézkednie kellett volna a gyermek védelembe vétele iránt, ha megállapítja, hogy a családgondozás a veszélyeztetettségét nem oldja meg.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a gyámhatóság, a gyermekjóléti szolgálat, a háziorvos és az iskola a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez való alkotmányos jogát sértette azzal, hogy nem észlelte annak veszélyeztetettségét, és nem kezdeményeztek megfelelő intézkedéseket annak megakadályozására; másrészt azzal, hogy a jegyző és az iskola nem intézkedett a kiskorú beiskolázására. A jövőbeni visszásságok megelőzése érdekében az országgyűlési biztos 2001 áprilisában felkérte a gyermekjóléti szolgálat vezetőjét, hogy a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzése érdekében működtesse a veszélyeztetettséget észlelő- és jelző-rendszert, szervezze meg és hangolja össze a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatokat ellátó munkáját. Szükség szerint a már kialakult veszélyeztetettség megszüntetése érdekében folytasson családgondozást a családban jelentkező működési zavarok és konfliktusok ellensúlyozására. A jegyzőt pedig arra hívta fel, hogy biztosítsa a gyermekjóléti szolgálat vezetőjének és munkatársainak folyamatos továbbképzését. A község háziorvosánál és házi gyermekorvosánál kezdeményezte, hogy amennyiben a gyermekek veszélyezettségét észlelik, úgy azt haladéktalanul jelezzék a gyermekjóléti szolgálatnak és szükség szerint más, a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatokat ellátó szervnek és személynek. A mulasztások miatt a polgármesternek javasolta a jegyző és az iskolaigazgató fegyelmi felelősségre vonását, és az eddigi beiskolázási gyakorlatok áttekintését. A gyámhivatal vezetőjét felkérte, hogy szervezzen továbbképzéseket és szakmai konzultációkat a kistelepülésen dolgozó gyermekjóléti szolgálatok munkatársainak, és nyújtson módszertani segítséget munkájuk szakszerű ellátásához. Az érintettek a kezdeményezésekkel egyetértettek. A polgármester az iskola igazgatóját figyelmeztetésben részesítette, a jegyző fegyelmi felelősségre vonásától azért tekintett el, mert a jegyzői tisztséget már más személy tölti be.

Az országgyűlési biztos 2001 januárjában újsághírből értesült arról, hogy egy átányi férfi bezárta az élettársát, annak lányát, férjét és gyermekeit az általuk lakott önkormányzati lakásba, majd azt felgyújtotta. Az életveszély-okozás miatt a férfit őrizetbe vették, ellene büntetőeljárás indult. A biztos a gyermekek testi, szellemi, erkölcsi fejlődéshez való jogát sértő alkotmányos visszásság lehetősége miatt hivatalból indított vizsgálatot. Az önkormányzat jegyzője és gyermekjóléti szolgálata a gyermekvédelmi gondoskodás keretében akkor került kapcsolatba a családdal, amikor a jegyző - a gyermekjóléti szolgálat javaslatára - 2000 októberében védelembe vette az egyik kiskorú gyermeket. A 2001. január 23-án történt tűzesetről a gyermekjóléti szolgálat értesítette a gyámhatóságot. A gyermekjóléti szolgálat vezetője szerint a tűzesettel kapcsolatban a jelzőrendszer nem működött. Hivatalos jelzést a rendőrségtől vagy a tűzoltóságtól sem a szolgálat, sem a gyámhatóság nem kapott. A jegyző szerint a családgondozó a helyszíni látogatásakor a gyermekek közvetlen veszélyeztetését nem tapasztalta, orvosi kezelésre nem volt szükségük. A tűzoltóparancsnokság leveléből értesültek arról, hogy a felgyújtott házban tartózkodó személyek közvetlen életveszélyben voltak.

A gyermekjóléti szolgálat az esetet követően rendkívüli gyermekvédelmi támogatás kiutalására tett javaslatot a két, önkormányzati lakásban élő család számára. Javasolta az önkormányzatnak az ablakok beüvegeztetését, továbbá a kiskorú gyermekek védelembe vételét, valamint a család ruhaadománnyal való ellátását és folyamatos gondozását. A polgármester a gyermekjóléti szolgálat javaslatára 10, illetve 15 ezer Ft rendkívüli gyermekvédelmi támogatásban részesítette a családokat. A polgármester a gyermekjóléti szolgálatnak írt levelében arra hívta fel a figyelmet, hogy az állam és az önkormányzat a családot támogatja, de nekik is el kellene gondolkodniuk a kötelességeiken, mert rajtuk kívül ezt senki nem teljesítheti. A jegyző a gyermekeket védelembe vette, és kötelezte a szülőket a családgondozóval történő együttműködésre. A jegyző véleménye szerint a gyermekek a tűzeset során átmenetileg rendkívüli élethelyzetbe kerültek, a gyermekek tartós veszélyeztetettségét azonban nem tapasztalták, ezért más hatósági beavatkozás nem volt indokolt.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez való alkotmányos joga sérült. Egyrészt azzal, hogy a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzésére és megakadályozására a gyámhatóság és a gyermekjóléti szolgálat csak a tűzesetet követően kezdeményezett kellő súlyú intézkedéseket. Másrészt azzal, hogy nem működött jól az észlelő- és jelzőrendszer. A tűzesetet követően a gyermekjóléti szolgálat és a jegyző saját hatáskörében megfelelő és szakszerű intézkedéseket tett.

Mivel az intézkedések elmulasztásából adódó alkotmányos visszásságot a gyermekjóléti szolgálat és a gyámhatóság saját hatáskörében megszüntette és orvosolta, így ezzel kapcsolatban a biztos kezdeményezéssel nem élt. 2001 áprilisban az észlelő- és jelzőrendszer jobb működtetése érdekében a Gyermekjóléti Szolgálat vezetőjénél kezdeményezte, hogy a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzése érdekében működtesse hatékonyabban a veszélyeztetettséget észlelő- és jelzőrendszert, szervezze meg és hangolja össze a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatokat ellátó szerveket és személyeket. Szükség szerint szervezzen számukra konzultációs fórumokat, ahol megvitathatják és konkrétan meghatározhatják az észlelő- és jelzőrendszer hatékony működtetésének formáit, mechanizmusát. A körzeti megbízottakat figyelmét felhívta, hogy haladéktalanul jelezzék a gyermekjóléti szolgálatnak, ha gyermekek veszélyeztetettségét észlelik. Az érintettek a kezdeményezéseket elfogadták.

Visszásságot okoz a jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben, ha a jegyző vízügyi és építésügyi hatósági jogkörét nem gyakorolja.

A Berettyóújfaluban lakó panaszos azt sérelmezte, hogy a város önkormányzata nem takaríttatja ki a telke melletti belvízelvezető árkot, a város más részeiről is ide vezeti a vizet, továbbá nem gondoskodik a megfelelő belvízrendezésről. Mindez veszélyezteti a lakóházát és a hozzá tartozó gyümölcsöskertet is. Mivel a panaszban ismertetett helyzet összefügg a panaszos alkotmányos jogaival, az országgyűlési biztos vizsgálatot indított, amelyben közreműködésre felkérte a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságot is.

A város jegyzője a biztos megkeresésére közölte, hogy a panaszos családi háza valóban olyan telken készült el, mely egy belvízelvezető csatorna közvetlen szomszédságában fekszik. A belvizes időszakban e csatornában a víz szintje megemelkedett, ami azzal járt, hogy a teleknek a meder - nem a ház - felőli oldalán a füves területen néhány centiméteres vízállás alakult ki. A meder vízszállító képessége egyébként a természetes feliszapolódás miatt csökkent. Emellett azonban a jegyző által nem ismert személyek a vízelvezető csatorna medrét "áttöltötték" (elzárták), és amikor a hatóság (a jegyző) kezdeményezte ennek a megszüntetését a szabadabb vízfolyás biztosítására, akkor ez "lakossági ellenállásba ütközött". Később a belvíz súlyosabb kártételének megakadályozására az önkormányzat már különböző intézkedéseket tett (homokzsákos töltés, gépi tisztítás), hogy a panaszos ingatlanát és a környékbeli többi ingatlant megvédje a belvíztől.

A Vízügyi Igazgatóság a 2001 augusztusában tartott helyszíni szemlét követően közölte: jogos a panaszos azon igénye, hogy a csatorna felújítása megtörténjen. Az önkormányzat eredményes pályázata lehetővé tette, hogy a munka megkezdődjön. A Vízügyi Igazgatóság képviselője a helyszíni szemlén meg is győződött erről. Az önkormányzat tájékoztatása szerint 2002 tavaszáig a beruházás befejeződik. A panaszt kiváltó belvízelvezetést tehát megnyugtatóan rendezik.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos konkrét sérelmét az önkormányzat orvosolja, ezért abban nincs szükség ajánlásra. A panaszos tájékoztatására megküldte az azonos témájú vizsgálatáról készült OBH 2852/1999. számú jelentését, amelyben kifejtette álláspontját többek között a jegyző hatósági jogköréről és a környezet mesterséges átalakításának hatásairól is.

A vizsgált ügyben a panaszos esetétől elvonatkoztatva az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jegyző a vízügyi vagy építési hatósági jogkörét - a képviselő-testület, vagy a lakosság véleményétől, esetleges ellenállásától függetlenül - köteles a jogszabály előírásai szerint gyakorolni. A jogszabály ugyanis olyan közérdeket kíván érvényre juttatni, amely nem függhet az egyes csoportok aktuális érdekeitől. Az adott esetben az intézkedés késedelmét az okozta, hogy a lakosság egy része a csatornát úttal keresztezte, de azt csak a vonatkozó építési szabályok megtartásával és a vízügyi hatóság engedélyével tehette volna. A jegyző a hatásköre gyakorlásának elmulasztásával a jogbiztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okozott.

A jegyző a kezdeményezéssel egyetértett.

A bejegyzés alatt álló Pogányért Polgári Kör Érdekvédelmi Egyesület elnöke az országgyűlési biztoshoz intézett beadványában sérelmezte, hogy a pécs-pogányi sportrepülőtér nyilvános kereskedelmi repülőtérré fejlesztése veszélyezteti lakókörnyezetüket, a tervezett beruházásról a polgármestertől nem kaptak megfelelő tájékoztatást annak ellenére, hogy a környezetvédelmi szakhatóság a repülőtér fejlesztésére már ki is adta a környezetvédelmi engedélyt.

Az országgyűlési biztos a jogbiztonsághoz, a tulajdonhoz, valamint az egészséges környezethez való jog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot.

Az első fokú környezetvédelmi hatóság a pécsi önkormányzat részére 2000. szeptember 20-án környezetvédelmi engedélyt adott ki a Pogány község közigazgatási területén fekvő Pécs-Pogány sportcélú repülőtér regionális szerepkörrel bíró polgári közforgalmú nemzetközi repülőtérré való fejlesztéséhez. A környezetvédelmi hatóság tájékoztatása szerint a határozata jogerőre emelkedett. A repülőtér fejlesztésével összefüggő tájékoztatás hiányosságai miatt 360 pogányi lakos levélben kérte a polgármestert, hogy adjon tájékoztatást a repülőtér fejlesztésével összefüggő kérdésekről.

A pécs-pogányi repülőtér önkormányzati tulajdonba adásáról és kereskedelmi repülőtérré fejlesztéséről rendelkező 2122/1998. (V.6.) Korm. határozat szerint "a Kormány előzetesen egyetért a repülőtér nyilvános, kereskedelmi repülőtérré való fejlesztésével. A fejlesztéssel összefüggésben - a hatósági engedélyezési eljárásokat megelőzően - el kell végezni a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 43-44.§-aiban előírt vizsgálati elemzést, amelynek eredményéről az Országos Környezetvédelmi Tanács állásfoglalásának ismeretében a Kormányt tájékoztatni kell. Felelős: közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter. Határidő: 2001. június 30."

A vizsgálat feltárta, hogy az elsőfokú környezetvédelmi hatóság a környezetvédelmi engedélyt annak ellenére kiadta, hogy a Kormány csak előzetes egyetértését adta a repülőtér nyilvános kereskedelmi repülőtérré fejlesztéséhez, továbbá hogy a feladat megvalósításáért felelős minisztereknek - a hatósági engedélyezési eljárásokat megelőzően - 2001. június 30. napjáig kell az előírt feladatokat elvégezni, és az a határozat kiadásáig még nem történt meg. A környezetvédelmi hatóság e feltétel teljesítésének hiányában adta ki a környezetvédelmi engedélyt a repülőtér fejlesztéséhez, amely fellebbezés híján jogerőssé vált.

A vizsgálat megállapította, hogy a környezetvédelmi hatóságnak a kormányhatározatban foglalt rendelkezés mellőzésével lefolytatott eljárása és határozata jogbizonytalanságot idézett elő, amely alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okozott.

Az országgyűlési biztos a 2001 áprilisában kelt jelentésében a visszásság megszüntetése érdekében törvényességi óvás benyújtását kezdeményezte a Baranya megyei főügyésznél az elsőfokú környezetvédelmi hatóság jogerős határozata ellen, és a Pogány Község Önkormányzata polgármesterénél olyan intézkedések megtételét, amelyek biztosítják a repülőtér fejlesztésével összefüggő folyamatos lakossági tájékoztatást.

Az országgyűlési biztos a polgármester válaszát tudomásul vette. A főügyész a kezdeményezésre adott válaszában kifejtette, hogy álláspontja szerint a környezetvédelmi hatóság eljárása és határozata nem törvénysértő, ezért ügyészi óvás benyújtására nincs lehetősége. Az országgyűlési biztos a választ tudomásul vette, de álláspontját fenntartotta. A főügyész erre kifejtette, hogy nem tartozik a megyei főügyészség hatáskörébe annak vizsgálata, hogy a miniszterek a jelentéseiket határidőben a Kormány elé terjesztették-e. Az országgyűlési biztos a kezdeményezését továbbra is fenntartotta, ezért a főügyész az országgyűlési biztos kezdeményezését felterjesztette a Legfőbb Ügyészségre.

A panaszos az országgyűlési biztoshoz intézett névtelen beadványában az Egressy Gábor Ipari Szakközépiskolában az érettségi utáni szakképzésben történő továbbtanulás felvételi vizsgához kötését sérelmezte. Kifogásolta: mivel az iskolában nem működik diák-önkormányzat, a diákok fokozottan kiszolgáltatott helyzetben vannak.

Az országgyűlési biztos a 2001. április 11-én kelt jelentésében megállapította, hogy a vizsgálat nem igazolta azt a kifogást, hogy az érettségi utáni technikusi képzésre az arra történő felvételin rosszul szereplő diákok számára az iskola csak egyetlen egyéves irányítás-technikusi minősítést adó évfolyamot indított. A közoktatási törvény értelmében az iskola meghatározhatja a tanulói jogviszony létesítésének tanulmányi feltételeit. A felvételi követelményeket pedig a felvételi tájékoztatóban, a tanév rendjében meghatározott időben köteles nyilvánosságra hozni. A vizsgálat megállapította, hogy az igazgató megfelelően tájékoztatta a szülőket a számítástechnikai technikusképzés beiskolázási feltételeiről. Az iskolában elektronikai műszerész és irányítástechnikai műszerész szakon érettségit szerzett tanulók az érettségi utáni 13. évfolyamon, az írásbeli felvételi eredményétől függően tanulhatnak tovább a műszaki számítástechnikai technikus, illetve az ipari elektronikai technikus és a finommechanikai és automatizálási technikus szakon. Erről már az iskolába jelentkezéskor tájékoztatják a szülőket és a tanulókat. Az irányítás-technikus minősítést adó képzés pedig évek óta folyik az iskolában. Nem felelt meg a valóságnak az az állítás sem, hogy az iskola diákönkormányzata nem működik. Az iskola szervezeti és működési szabályzata, a nevelési és oktatási intézmények működéséről szóló, 11/1994 (VI.8) MKM rendelet 4.§ (2) bekezdésének d) pontja értelmében rögzíti a diák-önkormányzati szerv, a diákképviselők, valamint az iskolai vezetők közötti kapcsolattartás formáját és rendjét. Az iskolai élet szervezésén, az iskolai diákújság készítésén és szerkesztésén túl a diákok részt vesznek a Zuglói Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzat munkájában is.

Mindezek alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy az iskola a tanulói jogviszony létesítésének tanulmányi feltételei meghatározásakor nem sértette meg a diákok alkotmányos jogait. Ezért a konkrét ügyben ajánlást nem tett és az eljárást lezárta.

A Miskolc, Szabadságharc utcai panaszosok a Szabadságharc utcában zajló közúti forgalom mértékét sérelmezték. Előadták, hogy a megnövekedett autóbusz- és személygépjármű-forgalom károsítja egészségüket, környezetüket, emellett vagyoni kárt is előidéz.

Az önkormányzat a forgalom csökkentése érdekében a Szabadságharc utcában a tömegközlekedési járművek forgalmát 22,00-05,00 óra között kitiltotta, de egyéb forgalom korlátozást nem rendelt el. A közgyűlés az önkormányzat költségvetésében biztosította a közlekedési vállalat részére a kilométertöbbletből adódó üzemeltetési költség fedezetét és az út kezelője részére az új járati útvonalon kiépítendő megállóhely 6 millió Ft-os költségét.

A panaszosok kifogásolták, hogy a forgalom jelentős része annak ellenére az arra minden szempontból alkalmatlan Szabadságharc utcán zajlik, hogy az Avasi lakótelep forgalmának lebonyolítására megépült a 2 x 2 sávos Ifjúság útja.

A Szabadságharc utca Miskolc város önkormányzatának tulajdonában és kezelésében van, így a 12/1983. (V.12.) MT rendelet értelmében az üzemeltetőnek forgalomszervezési és egyéb intézkedéseket kell tennie, ha a forgalom által keltett zaj jelentősen túllépi az új utakra érvényes határértékeket. A forgalomszervezési intézkedés célja ugyanis a határértéket jelentősen túllépő zaj csökkentése. Az utcában végzett zajmérés szerint a közlekedés nappal 70 dB, éjjel 63 dB zajterhelést okoz. A túllépés jelentősnek minősíthető, nappal: 10 dB, éjjel 13 dB.

Az országgyűlési biztos vizsgálata annak megállapítására irányult, hogy a zajcsökkentés érdekében milyen forgalomszervezési intézkedés történt, és az mennyiben alkalmas a veszélyes mértékű zaj csökkentésére. A beadványban említett vagyoni károk miatt vizsgálatot nem folytatott, abban az érintettek kártérítés iránt keresetet nyújthatnak be a bíróságon.

A Közgyűlés a tömegközlekedési járművek 22,00-05,00 óra közötti kitiltásáról döntött, egyéb korlátozást nem tett. Ez az intézkedés nem járt a Szabadságharc utca forgalmának lényeges csökkenésével, mert az autóbuszok az adott időszakban amúgy is ritkán, vagy egyáltalán nem közlekednek A személygépjárművek forgalmának semmiféle korlátozására nem került sor.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a közgyűlés forgalomtechnikai intézkedése a zajterhelés számottevő mérséklésére nem alkalmas, ezért az érintett lakóknak a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogával összefüggésben visszásságot okoz. A jelentés azonban rámutatott arra is, hogy a teljes forgalom más útvonalra történő átterelése sem jelentene megoldást, mert az csak a panaszosok személyében eredményezne változást, magát a problémát nem oldaná meg.

Az országgyűlési biztos 2001. május 16-án kezdeményezte, hogy a polgármester a jelentés megállapításait terjessze a közgyűlés elé, és kezdeményezte, hogy a közgyűlés kíséreljen meg olyan optimális forgalommegosztáson alapuló megoldást kidolgozni, amely érdemben csökkenti a Szabadságharc utcai lakosok zajterhelését.

A közgyűlés a Szabadságharc utca forgalmi rendjének kérdését ismételten megtárgyalta, és úgy döntött, hogy a korábbi határozatát változtatás nélkül fenntartja.

Az országgyűlési biztos általános helyettes a beszámoló készítésének időpontjában a lakossági panasz további vizsgálatának lehetőségeit mérlegelte.

Az országgyűlési biztos az ifjúság kiemelt védelemhez, a testi, lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogának, valamint a jogbiztonság sérelmének lehetőségére tekintettel indított vizsgálatot, melyben kikérte az egészségügyi minisztert álláspontját. A becsatolt iratokból és a miniszter válaszából megállapította, hogy egyes önkormányzatok a nem általuk fenntartott óvodákba járó gyermekek iskola-egészségügyi ellátására nem jelöltek ki személyzetet, és arra a fenntartóval sem kötöttek szerződést. A helyi önkormányzatokról szóló törvény a minisztert a helyi önkormányzatok által fenntartott intézmények működése szakmai követelményeinek rendeleti szabályozására jogosítja. Néhány önkormányzat szerint az iskola-egészségügyi ellátást szabályozó 26/1997. (IX. 3.) NM rendelet az önkormányzatokat csak az általuk fenntartott intézmények esetében kötelezi az ellátás szervezésére, az oktatási intézmények egészségügyi ellátását a fenntartók kötelesek biztosítani.

A vizsgálat megállapította, hogy a panasz megalapozott, mert a jogalkalmazók körében a vonatkozó jogszabályok értelmezésében és az abban foglalt kötelezettségek kötelezettjeinek személyében vita keletkezett. A vonatkozó jogszabályok rendelkezése tehát nem egyértelmű, azaz félreérthető. Az egészségügyi alapellátási kötelezettségen belül nem egyértelmű, hogy az egyes feladatok végrehajtásáért, így az egészségügyi ellátásért, annak megszervezéséért és finanszírozásáért mely szervek felelősek. Az egyik jogszabályban az intézmény vagy annak vezetője a kötelezett, a másikban a fenntartó. Az Ötv. az önkormányzatok kötelezettségeit rendezi, de a részletszabályok kidolgozására a minisztert kötelezi. E felhatalmazás félreérthető, mert csak az önkormányzatok által fenntartott intézményekre vonatkozik. Az adott önkormányzat jegyzője az önkormányzatok által fenntartott intézményeken csak az oktatási intézményeket érti, és abból kizárja az egészségügyi intézményeket. Így az önkormányzat jogértelmezésén múlik, hogy a településen működő nem önkormányzati intézményben megszervezik és finanszírozzák az iskola-egészségügyi ellátást, vagy csupán ellenőrzik meglétét, és amennyiben annak hiányát állapítják meg, úgy megtagadják a működési engedély kiadását. Az iskola-egészségügyi ellátás hiánya alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a visszásság a jogszabály nem egyértelmű rendelkezésére, illetve az adott kérdés jogi szabályozásának hiányára vezethető vissza. A biztos javasolhatja a jogalkotásra jogosult szervnek a jogszabály módosítását, hatályon kívül helyezését vagy kiadását. Az iskola-egészségügyi ellátásról szóló 26/1997. (IX. 3.) NM rendelet kiadására a művelődési és közoktatási miniszterrel egyetértésben került sor, ezért annak módosítására az egészségügyi miniszter és az oktatási miniszter együttesen jogosult.

Az országgyűlési biztos 2001. november 9-én felhívta a Kormányt, hogy a több szaktárcát érintő jogszabály alkalmazása körül felmerült értelmezési vitát rendezze, és szükség esetén a végrehajtási jogszabályok módosítására intézkedjen.

A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter a szaktárcák egyeztetett álláspontja alapján közölte, hogy a feladat ellátása a fenntartó személyétől függetlenül az önkormányzatokat terheli, de a vonatkozó jogszabályok egyértelműsítésétől nem zárkóztak el.

A panaszos a debreceni Ibolya utcai Óvoda megszüntetésével kapcsolatos közgyűlési döntés miatt fordult az országgyűlési biztoshoz. A közgyűlés a 2001. márciusi döntéssel nem csupán kifejezte szándékát az óvoda 2002-ben történő jogutód nélküli megszüntetéséről, mivel a közeli beíratásokra tekintettel 7-ről 4-re csökkentette az óvodai csoportok számát. Az országgyűlési biztos a művelődéshez való jog érintettsége miatt vizsgálatot indított.

Az önkormányzat a jogutód nélküli megszüntetés kérdésében a végleges döntés előtt kikérte ugyan az intézmény érdekvédelmi szervezeteinek véleményét, de az óvodai csoportok számáról végleges döntést hozott, mivel azt úgy csökkentette, hogy új gyermekek felvételére a vélemények kikérésekor már nem volt mód. A panaszos kifogásolta, hogy az óvoda megszüntetésre történő kiválasztását sem szakmai, sem anyagi indokok nem igazolják.

Az országgyűlési biztos a 2001. május 31-én kelt jelentésében megállapította, hogy az önkormányzat a költségvetését a törvényes kertek között szabadon határozza meg, és nagyfokú önállósággal bír az intézményi struktúra szervezésében. Döntését a csökkenő gyermeklétszám miatt alacsony kihasználtságú intézmények gazdaságtalan működése indokolja. Az országosan tapasztalható oktatási-nevelési intézmény átszervezés, összevonás vagy megszüntetés gazdasági és demográfiai okok természetes következménye, és önmagában nem tekinthető jogellenes magatartásnak egy intézmény megszüntetése, ha az alapító betartja az arra vonatkozó garanciális szabályokat.

A vizsgálat feltárta, hogy a közgyűlés 2001. március 8-án az Ibolya utcai Óvoda megszüntetése ügyében nem csupán szándéknyilatkozatot tett, hanem kötelező érvényű határozatot is hozott azzal, hogy a következő nevelési évre vonatkozó beíratások előtt a működtethető óvodai csoportok számának korlátozásával az új gyermekek felvételét megtiltotta. E határozat az intézmény átszervezésével, feladatának megváltoztatásával, valamint költségvetésének meghatározásával és módosításával összefüggő döntésnek minősül, és ezért e döntése előtt ki kellett volna kérnie az intézmény alkalmazotti közössége és a szülői szervezet véleményét. Az önkormányzat az új óvodai csoport indításának megakadályozásával, és annak megszüntetésével a 2002-es nevelési évben 63 gyermek számára kell másik óvodai elhelyezésről gondoskodni. Az önkormányzat a gyermekek elhelyezésére az Ibolya utcai Óvoda megszüntetését követően is megfelelő számú férőhellyel rendelkezik. Az önkormányzat az előkészítő eljárásában nem tartotta be maradéktalanul a közoktatási törvényben előírtakat, és ezzel közvetve a művelődéshez való alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot okozott.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az önkormányzat az intézmény jogutód nélküli megszüntetése előtt a véleménynyilvánítás lehetőségét biztosította, így a garanciális szabályoknak eleget tett, ezért a visszásság rendezésére ajánlást nem tett. Az önkormányzat polgármesterének figyelmét azonban felhívta, hogy az önkormányzat a közoktatási intézmények átszervezésével összefüggő döntései előtt a jövőben minden esetben szerezze be az intézmények érintett közösségeinek a véleményét.

Az önkormányzat jegyzője nem értett egyet azzal a megállapítással, hogy az indítható csoportok számának korlátozásával kapcsolatos döntés kötelező érvényű lett volna, mert a közgyűlés a határozatban csak a szándékát fejezte ki.

Az országgyűlési biztos általános helyettese 2001. július 11-i levelében jelezte, hogy fenntartja azt az álláspontot, hogy az intézmény a felvételi korlátozást kötelező érvényűnek tekintette, ezért a jövőben a hasonló döntések előtt kérjék ki az érintettek véleményét.

Mozgáskorlátozott panaszosok sérelmezték, hogy a Fővárosi Közterületi Parkolási Társulás és a Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft. munkatársai a parkolási engedéllyel rendelkező mozgáskorlátozottak autóira rendszeresen parkolási díj és pótdíj megfizetésére kötelező felszólítást helyeztek el annak ellenére, hogy a parkolási engedély alapján ők díjfizetés nélkül várakozhatnak. A felszólítást azzal indokolták, hogy az autóban elhelyezetett parkolási engedély valódiságát, érvényességét és használatának jogosságát nem lehet ellenőrizni, ezért a parkolási engedélyt azonosítatlannak tekintették. A panaszosokat az ügyfélszolgálaton arról tájékoztatták, hogy amennyiben az első figyelmeztetés után a társulás ügyfélszolgálati irodáján bemutatják a parkolási engedélyüket, és nyilvántartásba vetetik magukat, úgy a továbbiakban nem kapnak fizetési felszólítást.

A súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeiről szóló 164/1995. (XII. 27.) Korm. rendeletben szabályozott parkolási engedély a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II.15.) KPM-BM együttes rendeletben meghatározott díjmentes parkolás kedvezményének igénybevételére jogosítja a mozgáskorlátozottakat. Az államigazgatási eljárásról szóló törvény szerint a hatósági bizonyítványt és igazolványt ellenkező bizonyításig mindenki köteles elfogadni, a bejegyzett adatok és jogok más bizonyítására az ügyfél nem kötelezhető. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a társulások kötelesek lettek volna a parkolási engedélyeket ellenkező bizonyításig valódinak elfogadni, és a díjmentesség igénybevételéhez nem kérhettek volna a panaszosoktól egyéb bizonyítást.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak mint a közszolgáltatás nyújtása során eljáró társulás meghatalmazójának biztosítania kellett volna, hogy a meghatalmazottja ne járhasson el jogszabálysértő módon. Ne kötelezze az ingyenes parkolásra jogosító engedéllyel rendelkező mozgássérülteket további bizonyításra, mert ha a parkolási engedély valódiságával, érvényességével és használatának jogosságával kapcsolatban kétség merül fel, úgy a bizonyítási kötelezettség a társulásokat vagy az önkormányzatot terheli.

Az a körülmény, hogy a társulások ezt a jogszabálysértő gyakorlatot több hónapig követhették, és az önkormányzat felszólítása ellenére sem hagytak fel vele, a jogbiztonság követelményével és a pozitív diszkrimináció alkotmányos célkitűzésével összefüggésben okozott visszásságot.

Az alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság jövőbeni elkerülése érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa kezdeményezte, hogy a Fővárosi Önkormányzat gondoskodjon arról, hogy a meghatalmazott Fővárosi Közterületi Parkolási Társulás és a Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft. a jogszabálysértő gyakorlatot szüntesse meg, és teremtse meg annak feltételeit, hogy a parkolási engedélyek valódisága - például a sorszámozott parkolási engedélyek nyilvántartásának segítségével - ellenőrizhető legyen.

Egy lengyel állampolgár nagykövetsége útján fordult panasszal az országgyűlési biztoshoz, mert előzetes letartóztatásba helyezését és annak fenntartását sérelmezte, továbbá hogy a rendőrség erről nem értesítette haladéktalanul a nagykövetséget. Kifogásolta az eljárás elhúzódását, a rendőrségi fogdában való orvosi ellátását, illetve hogy zárkatársai vele szemben tanúsított magatartása miatt a rendőrség nem intézkedett.

Az országgyűlési biztos a jogbiztonsághoz, a tisztességes eljáráshoz, valamint a lehető legmagasabb színtű testi és lelki egészséghez való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot rendelt el. Állásfoglalásra kérte fel a BRFK VI.-VII. kerületi Rendőrkapitányság vezetőjét, iratokat kért be a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól, továbbá szóbeli tájékoztatást kért a panaszos ellen folyamatban volt nyomozás előadójától.

A vizsgálat megállapította, hogy az előzetes letartóztatással kapcsolatos panasz vizsgálatára nincs hatásköre, mert azt a bíróság rendelte el és hosszabbította meg. A BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal 2001. április 12-én tájékoztatást kért a BRFK VI.-VII. kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály vezetőjétől arról is, hogy miért csak késedelmesen értesítették a nagykövetséget az előzetes letartóztatásról, s történt-e rendőri intézkedés a panaszos zárkatársai által tanúsított jogsértő magatartás miatt? A Hivatal felhívta a nyomozó hatóságok figyelmét, hogy tegyenek eleget a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény végrehajtására kiadott 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet 45.§-ában meghatározott értesítési kötelezettségüknek, vagyis a nyomozás elrendeléséről, felfüggesztéséről vagy megszüntetéséről, valamint a külföldivel szemben alkalmazott személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésekről tájékoztassák a hivatalt. A VI.-VII. kerületi kapitányság bűnügyi osztályvezetője arról tájékoztatta a hivatalt, hogy a panaszos ellen - a 2001. január 10-én 23 óra 20 perckor történt előállítását követően - közokirat-hamisítás bűntette miatt indult nyomozás, mert útlevelében a vízum érvényességi ideje át volt javítva, és alapos gyanú volt arra, hogy a javítást (hamisítást) ő végezte. A kapitányság készenléti szolgálatban volt vizsgálója azonnal megkísérelte faxon értesíteni a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetségének Konzuli Osztályát, de az nem sikerült, a fax-számot csak később, a konzulátus képviselőjével folytatott személyes megbeszéléskor tudták meg. Ekkor tudták értesíteni a nagykövetséget az állampolgárukkal szemben elrendelt nyomozásról, és a bíróság által elrendelte előzetes letartóztatásról. Értesíteni kívánták a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalát is, de az értesítést - téves címzés miatt - az Országos Rendőr-főkapitányságra küldték. A panaszost a rendőrségi fogdában bántalmazó és tőle személyes tárgyakat eltulajdonító zárkatársaival szemben a kapitányság bűnügyi osztályvezetője 2001. április 19-én rablás miatt nyomozást rendelt el.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a BRFK VI.-VII. kerületi Rendőrkapitányság ügyben eljáró előadója, valamint annak parancsnoka megsértette a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményét, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot akkor, amikor elfogadta és belenyugodott abba, hogy a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetsége Konzuli Osztályán a telefon nem volt fax-fogadására alkalmas állapotban. A visszásságot az okozta, hogy az ügyintéző és parancsnoka figyelmen kívül hagyta a kormányrendeletben foglaltakat, valamint a magyar és a lengyel állam közötti konzuli egyezményt, amely szerint "A fogadó állam illetékes hatóságai késedelem nélkül értesítik a küldő állam illetékes konzuli tisztviselőjét a küldő állam állampolgárának letartóztatásáról, vagy személyes szabadságának bármilyen más korlátozásáról."

Az országgyűlési biztos rámutatott arra is, hogy az ügyintézőt és parancsnokát nem mentesítette a mulasztás alól az, hogy tévedés miatt az Országos Rendőr-főkapitányságra küldték a lengyel állampolgárságú panaszos ellen foganatosított rendőri intézkedésekről szóló értesítést. A bűnügyek rendőrségi nyomozásáról szóló 40/1987. számú BM Utasítás (NYUT) 660. pontja ellentétes a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény végrehajtására kiadott 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet azonos témakört érintő szabályával, mert ez utóbbi szerint a nyomozó hatóságnak a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatala útján kell a külföldi konzuli védelmét ellátó külképviseletet tájékoztatnia. A NYUT szerint erről a BM ORFK-n keresztül a Külügyminisztérium Konzuli Főosztályát kell értesíteni. A jogalkotásról szóló törvény előírja, hogy alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal, az országgyűlési biztos megállapította, hogy a NYUT sérti a jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelményét, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot. A biztos rámutatott, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság sem volt figyelemmel a jogbiztonság követelményére, amikor a VI.-VII. kerületi kapitányság hozzá érkezett értesítését nem továbbította a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnak. Az eljárási szabályok szerint az ORFK-nak hivatalból kellett volna vizsgálnia a hatáskörét és illetékességét, és ha azok hiányát állapította meg, az értesítést továbbítania meg kellett volna az Állampolgársági Hivatalnak.

A biztos a panaszos rendőrségi fogdában való bántalmazása és tőle való lopás ügyében nem állapított meg visszásságot, mert a VI.-VII. kerületi Rendőrkapitányság a rablás alapos gyanúja miatt nyomozást rendelt el.

Az országgyűlési biztos a 2001. június 12-én kelt jelentésében a visszásságok orvoslása érdekében a belügyminiszternek javasolta, hogy vizsgálja felül a NYUT "Külföldi állampolgárságú személyeket érintő eljárási szabályok" című fejezetét. Az országos rendőrfőkapitánynak azt javasolta, hogy a nem magyar állampolgár ügyében, a rendőrségi nyomozó hatóságokra háruló értesítési kötelezettség megfelelő teljesítése érdekében belső rendelkezésben határozza meg a követendő eljárási szabályokat és annak végrehajtását visszatérően ellenőriztesse. A címzettek a javaslatokat elfogadták. A miniszter szerint a jogszabály-módosítással kapcsolatos tevékenység elkezdődött, az országos főkapitány bűnügyi helyettese pedig kiadta a javaslatban megfogalmazott körlevelet.

A biztos felhívta a budapesti rendőrfőkapitányt, hogy a büntetőeljárás előadójával és annak parancsnokával szemben vizsgálja meg a fegyelmi eljárás keretében való felelősségrevonás lehetőségét. A főkapitány a fegyelmi eljárást elrendeltette, de azt végül felelősségre vonás nélkül szüntetette meg. A biztos a panasznak az eljárás elhúzódását érintő részében visszásságot nem állapított meg, mert rámutatott arra, hogy a VI.-VII. kerületi rendőrkapitányság a nyomozást a törvényben biztosított két hónap alatt - nyomozási határidő hosszabbítás nélkül - befejezte, a nyomozás iratait 2001. március 9-én küldte meg az illetékes ügyészi szervnek. Nem merült fel mulasztásra vagy szabályszegésre utaló adat a rendőrségi fogdában való orvosi ellátással összefüggésben sem, mert a panaszos a rendőrségi fogdában többször részesült orvosi és - indokolt esetben - szakellátásban, a szükséges gyógyszereket pedig megkapta.

A panaszos azért kért segítséget az országgyűlési biztostól, mert a Hajdú-Bihar Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatósághoz 2000. szeptember 12-én benyújtott kérelmére több mint fél évig nem kapott választ. Kérelmét végül 2001. június 27-én a Szociális és Családügyi Minisztérium utasította el. A panaszos a gyermeke számára kért méltányosságból árvaellátást, mivel az apa a haláláig nem szerezte meg a jogosultsághoz szükséges szolgálati időt.

Az országgyűlési biztos a jogbiztonsághoz, valamint a szociális biztonsághoz való jog sérelmének lehetősége miatt indított vizsgálatot, és megállapította, hogy a panaszos 2000. július 26-án nyújtott be árvaellátási igényt a gyermeke részére a Nyugdíjbiztosítási Igazgatósághoz, mert a gyermek édesapja 2000. március 31-én elhunyt. Az Igazgatóság az igényt elutasította, mert az elhunyt a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, és ennek alapján a hozzátartozója számára hozzátartozói nyugellátás nem állapítható meg.

Az országgyűlési biztos vizsgálata megállapította, hogy az Igazgatóság mindent megtett a beadványban közölt szolgálati idő bizonyítása érdekében, de nem járt eredménnyel, ezért az elutasítás jogszerűen történt. A panaszos ezt követően méltányossági alapon kérte az árvaellátás megállapítását. Az Igazgatóság a kérelmet illetékességből az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Méltányossági Ellátási Osztályára továbbította elbírálásra.

A 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet szerint kivételes árvaellátás akkor állapítható meg, ha az elhunyt jogszerző az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíj megállapításához életkora szerint előírt szolgálati időnek legalább a felével rendelkezik. A panaszolt esetben 4 év szolgálati idő lett volna szükséges, de az elhunyt csak 3 év 178 nap szolgálati időt szerzett. A 23/1997. (Tb. K.9.) ONYF utasítás III/9. c. pontja szerint "az ONYF főigazgatója a törvényben biztosított személyes (diszkrecionális) jogkörében eljárva - a kérelemben szereplő, szokásostól eltérő, tényszerűen igazolt körülmény, pl. súlyos családi tragédia, az egyéni élethelyzet objektív okok miatti súlyos romlása, vagy egyéb különösen méltányolandó körülmény esetén az utasításban foglaltaktól eltérően is dönthet." A Főigazgatóság 2000. október 19-én a debreceni jegyzőt környezettanulmány készítésére kérte fel. Az azonban csak az ismételt megkeresést követően 2001. január 5-én érkezett meg, és különös méltánylást érdemlő körülményt igazolt. A Főigazgató azonban már nem hozott döntést, mert a feladat ellátása 2001. január 1-jétől a Szociális és Családügyi Minisztérium hatáskörébe került át. A panaszos kérelmét ott csak 2001. áprilisban iktatták. Az új feladat ügyviteli rendjének kialakulatlansága, valamint a hatáskör változásról rendelkező 75/2001. (V. 9.) Korm. rendelet késedelmes megalkotása miatt a minisztérium a panaszos kérelmét csak a 2001. június 27-én kelt határozatával utasította el.

Az országgyűlési biztos vizsgálatát követően a SzCsM az ügyet felülvizsgálta és az elutasító határozatot visszavonta, a panaszos rendkívül indokolt körülményeire tekintettel méltányossági alapon 2001. január 1-jétől havi 15 000 Ft árvaellátást engedélyezett.

Az országgyűlési biztos vizsgálata azt is feltárta, hogy az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) a kivételes nyugellátás engedélyezését 2001. január 1-jétől a szociális és családügyi miniszter hatáskörébe utalta, a megállapításra vonatkozó 75/2001. (V. 9.) Korm. rendelet késedelmesen került kiadásra, és ez az igények elbírálásában lemaradást, nagymértékű hátralékot eredményezett. E rendelet tovább szűkítette a különös méltánylást érdemlő körülmények körét, és a korábbi mérlegelési jogosultsággal a szociális és családügyi miniszter már nem rendelkezik.

Az országgyűlési biztos ezért javasolta a pénzügyminiszternek, hogy fontolja meg a rendelet olyan módosítását, amely lehetőséget adna a szociális és családügyi miniszternek, hogy diszkrecionális jogkörben méltányosságot gyakoroljon.

A válaszadás határideje a beszámoló előkészítésének befejezéséig nem telt le.

A tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben okozott visszásságot az I. fokú építési hatóság azzal, hogy az állampolgár bejelentésére négy éven át csak olyan határozatot hozott, amit a II. fokú hatóság megsemmisített. Ugyanilyen visszásságot okozott a felettes hatóság is azzal, hogy az új eljárásra utasításon túl nem tett semmit az ügy érdemi lezárására és a felelősség megállapítására.

A panaszos azzal fordult az országgyűlési biztoshoz, hogy szomszédja engedély nélküli építkezést folytatott, így ingatlanának benapozottsága csökkent, a kerítése föld-feltöltés alá került, és a csapadékvizet az ő telkén át vezették el. 1998 áprilisában a Séi Építésügyi Igazgatási Társulásnál eljárást kezdeményezett a szomszédja ellen, de az 2001 őszéig sem vezetett eredményre. A biztos a tulajdonhoz és a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésének gyanúja miatt indított vizsgálatot, amit a Vas Megyei Közigazgatási Hivatal tájékoztatása és a benyújtott iratok alapján folytatott le. A panaszos szerint a szomszédja az elmúlt években az ingatlanán hatósági engedély nélkül bővítést végzett, és ezt 1998. április 6-án a jegyzőnek be is jelentette.

Az országgyűlési biztosnak nem volt lehetősége a panasz érdemében állást foglalni, mivel a rendelkezésre álló adatokból nem volt megállapítható sem az építkezés ténye, sem az ellenkezője, az esetleges építés ideje és engedélyhez kötöttsége, továbbá az sem, hogy a fennálló állapot mennyiben van kihatással a panaszos telkére, illetve a szomszédjogokra. Az ügyben I. fokú eljárás volt folyamatban, így a biztos a tulajdonhoz való joggal összefüggésben megállapítást nem tett.

Megállapította azonban az 1998 április óta folyó, le nem zárt hatósági eljárásról, hogy abban az I. fokú hatóság hónapokig nem hozott határozatot, csak levelezett a panaszossal. Eljárása és döntései alkalmatlanok voltak az ügy tisztázására és jogszerű lezárására. A II. fokú hatóság 1998 áprilistól 2001 végéig háromszor rendelt el új eljárást ugyanabban az ügyben, ugyanakkor semmilyen eljárást nem kezdeményezett a szakmai és eljárásjogi tévedések és hibák miatt az I. fokú hatóságnál. Tekintettel arra, hogy a megsemmisítő és új eljárásra utasító határozat ellen bírósági felülvizsgálati lehetőség nincs, a panaszos nem élhetett a bírósági jogorvoslat lehetőségével. Sérti a jogbiztonságot és a tisztességes eljáráshoz való jogot, ha egy közigazgatási szerv a hatáskörébe és illetékességébe tartozó ügyben évekig még a tényállást sem tisztázza, akkor is, ha a kérelmet végül el kell utasítani.

A biztos megállapította azt is, hogy a panaszos maga is közrehatott az eljárás elhúzódásában, mert többször hivatkozott a birtokában lévő, az építés tényét és idejét igazoló bizonyítékokra, de azokat nem bocsátotta a hatóságok rendelkezésére, és azt az országgyűlési biztosnak sem adta át.

Az országgyűlési biztos a 2001. októberi jelentésében felhívta a közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy intézkedjék az eljárás azonnali lezárására, továbbá vizsgálja ki az I. fokon eljárók felelősségét a négy éve húzódó ügyben, és szükség szerint hatáskörében intézkedjék.

Megjegyezte ugyanakkor, hogy az országgyűlési biztosok korábbi ajánlásaikban felhívták a figyelmet az építésügyi törvény által biztosított lehetőséggel kapcsolatos aggályokra. E lehetőség meghatározott építésügyi hatósági jogkörök ellátására történő kijelölésre vonatkozik. A kijelölés vissza nem vonható, a kijelölt hatóság szakmai alkalmasságát, az előírt feltételek meglétét stb. nem ellenőrzi senki, illetve ha igen, a megállapításoknak nincsen következménye. Mivel az erre vonatkozó ajánlásokat az illetékes miniszterek elfogadták, és az Étv. ilyen értelmű módosításának tervezete is elkészült, ezért ebben a kérdésben a biztos újabb ajánlással nem élt.

A panaszos az országgyűlési biztoshoz fordult, mert sérelmezte, hogy a 2001. évi tiszai árvíz során károsodott ingatlanának helyreállításához sem a közigazgatási hivataltól, sem a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságtól, sem a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságtól (OKF) nem kapott megfelelő segítséget.

A panaszos azt látva, hogy a kár megtérítésére nem számíthat, csak a szolgáltató utján történő felújításra kap lehetőséget, aláírta az építménykár helyreállítására vonatkozó megállapodást. Amikor azonban azt észlelte, hogy az ingatlan műszaki állapotában jelentős romlás következett be, a megyei katasztrófavédelmi igazgatósághoz - statikai és épületdiagnosztikai szakértői vélemény csatolásával - benyújtott új kérelmében a helyreállítás helyett az épület bontását és újjáépítését kérte. Kérelmére a vizsgálat lezárásáig nem kapott választ.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a megkeresett hatóságok válasza és eljárása nincs összhangban az ügyben érintett jogszabályokkal, illetve jogszabálynak nem minősülő, de a panaszos szempontjából az elbírálás alapját képező kormányhatározatokkal. A vizsgálat megállapította, hogy a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvényben szabályozott állami feladatvállalás mint keretszabály mellett a kárt szenvedett állampolgárok ügyeiben nincs egyértelmű eligazító jogszabály, amely meghatározná, hogy milyen feltételekkel illeti meg katasztrófasegély az állampolgárokat.

A vizsgálat megállapította, a Kormány visszásságot okozott azzal, hogy a károsultakat megillető jogokat és kötelezettségeket kormányhatározattal szabályozta. További visszásságot okozott az OKF a válaszában kifejtett álláspontjával és az ott felvázolt gyakorlattal, a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság a Helyreállítási és Újjáépítési Tárcaközi Bizottság (továbbiakban: bizottság) döntésére alapított elutasítással, illetve a közigazgatási hivatal azon álláspontjának fenntartásával, mely szerint az 1033/2001. (IV. 12.) számú kormányhatározat értelmében a panaszos a kára megtérítésére nem jogosult. Ezen túl sérült a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelménye is, mivel az érintett hatóságok az ügyben alkalmazandó kormányhatározatban foglaltakat nem alkalmazták, illetve olyan álláspontra helyezkedtek, hogy a kormányhatározatot a bizottság döntése módosította, és az elutasítást erre alapozták.

Az országgyűlési biztos általános helyettese felhívta a Kormány figyelmét, hogy amennyiben a vis maior károk helyreállítására vonatkozó eljárást nem az önkormányzatok útján kívánja megoldani, úgy az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok kiküszöbölése érdekében célszerű a megfelelő szintű jogszabály mielőbbi kiadása. Felkérte a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságot és a bizottságot, hogy a panaszos kérelmét haladéktalanul bírálják el. Felkérte a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság igazgatóját és a közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy soron kívül intézkedjenek az eljárás lefolytatásáról.

A Miniszterelnöki Hivatal válasza szerint az igazságügy-miniszter a megfelelő szabályozás előkészítését figyelemmel fogja kísérni. Az OKF válasza szerint az árvízkárt szenvedett ingatlan helyreállíthatóságáról két, egymásnak ellentmondó szakvélemény készült, és az építésügyi hatóság a bontást megtagadta. A megyei katasztrófavédelmi igazgatóság az érdemi döntés meghozatalához felkérte a megyei mérnök kamara elnökét, a bizottság elnökhelyettese pedig az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kht.-t független szakértői vizsgálat lefolytatására. A panaszos azonban ahhoz nem járult hozzá, ezért a meglévő szakvélemények alapján hozott döntés szerint a panaszos ingatlana helyreállítható, bontás és újjáépítés nem rendelhető el. A károsult az építési szolgáltatás formájában történő helyreállítástól elzárkózott, a költözést nem vállalta. A bizottság lehetősége ezzel kimerült a panaszos kárának enyhítésére. A károsult a vita eldöntését kérheti a bíróságtól, de továbbra is jogában áll a helyreállítási szolgáltatás elfogadása. A közigazgatási hivatal vezetője úgy foglalt állást, hogy a helyreállítási, újjáépítési vagy lakásvásárlási támogatási megállapodást azonnal megkötik a panaszosokkal, amint a független szakértői intézet szakvéleményét megkapják, és azt a panaszos is elfogadja. A megyei katasztrófavédelmi igazgatóság közölte, hogy az OKF az ügy jelentőségére tekintettel azt saját hatáskörébe vonta. A hatóságok a problémát a panaszos együttműködésének hiányában látták, a panaszos viszont azt sérelmezte, hogy a négy éve felépült és súlyosan károsodott, 5,6 millió forint felújítási költséget igénylő ingatlanát számára át nem látható és el nem fogadható technikai megoldással kívánják felújítani, és így egy élet munkájának megsemmisülését kell elszenvednie. Számára csak az újjáépítés vagy a pénzbeli térítés lenne elfogadható.

Az árvíz sújtotta térségben a befejezéséhez közeledő újjáépítés és helyreállítás a vizsgált esetben nem vezetett eredményre. A panaszos és családja a négy éve felépült, súlyosan károsodott és egyre romló műszaki állapotú házában várja sorsának jobbrafordulását.