5.2. A 2000-ben iktatott panaszok

A panaszos azért fordult az országgyűlési biztos, mert sérelmezte az önkormányzat eljárását a csapadék- és belvíz-elvezetési ügyében.

A belvíz- és csapadékvíz-elvezetés hiányosságaival kapcsolatban több településről érkezett panasz. Az országgyűlési biztos már az OBH 5923/1999. számú ügyben felkérte az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjét annak kivizsgálására, hogy az országos vízügyi felügyelet a feladat ellátását hogyan ellenőrzi, illetve annak elmaradása esetén milyen intézkedéseket tett. Az országos képet adó jelentésben a biztos több kezdeményezést, ajánlást tett a települési önkormányzatoknak és a regionális vízügyi igazgatóságoknak, illetve a feltárt visszásságok megoldása érdekében a miniszterelnökhöz fordult.

A gödi önkormányzatot érintő vizsgálatban a korábbi jelentéssel egybehangzóan rámutatott, hogy az 1990. LXV. törvény az önkormányzatok feladataként határozta meg a vízrendezést, a csapadékvíz-elvezetést és a csatornázást. A vízgazdálkodási törvény emellett az önkormányzatok feladatai között említi a vízkár elhárítását is.

A vizsgálat megállapította, hogy Göd Város Önkormányzata a feladatának eleget kívánt tenni, a beruházást megkezdte, és a rendelkezésére álló anyagi lehetőségekhez mérten az folyamatban is van. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a panaszos a beadványaira késve kapott választ. A közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló törvény az eljárási határidő szempontjából nem olyan szigorú, mint az államigazgatási eljárásról szóló törvény, de ha 30 napon belül a panasz érdemben nem válaszolható meg, úgy annak okairól, és a válasz várható időpontjáról kell a panaszost értesíteni.

A vizsgált ügyben ez nem történt meg, ezért az országgyűlési biztos megállapította, hogy a késedelmes eljárás az Alkotmányban deklarált panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott. A vízrendezés és a csapadékvíz-elvezetés megoldatlansága, illetve a beruházás elhúzódása az Alkotmányban garantált tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszás helyzetet teremtett, mivel az épületek állaga a csapadékos időjárást követően időről időre veszélybe került.

Az országgyűlési biztos felhívta a gödi jegyzőt az eljárási határidők pontos betartására és betartatására. Felkérte a polgármestert, hogy a belvíz megelőzése érdekében az önkormányzat a megkezdett beruházást - a költségvetés függvényében - a lehető legrövidebb időn belül fejezze be, és a mélyen fekvő terület csapadékvíz elvezetésére is fordítson fokozott figyelmet.

Az önkormányzat a kezdeményezést elfogadta. Válaszában közölte, hogy a 2001. évi költségvetésükben elkülönített pénzeszközökből az érintett terület belvízelvezető rendszere elsőbbséget élvez, és arra törekednek, hogy a beruházás az egész településen mielőbb megvalósuljon.

A panaszos vadász és a vadászati jog gyakorlásával, illetve átmeneti szüneteltetése esetén követett kamarai gyakorlattal kapcsolatos sérelmei miatt fordult az országgyűlési biztoshoz. Azt kifogásolta, hogy a Magyar Vadászkamara Komárom-Esztergom megyei területi szerve tájékoztatja a helyi rendőrkapitányságot mindazon vadászati joggal rendelkező személyekről, akik az adott évben február 28-ig nem váltják ki az éves vadászati jegyüket. Ezen értesítés alapján a rendőrség az érintett személy fegyvertartási engedélyét egyévi időtartamra visszavonja, és annak visszaadását ismételt elméleti és gyakorlati vizsga eredményes letételéhez köti. Ezzel együtt belügyminiszteri rendelet alapján igazgatási szolgáltatási díjat számolnak fel a fegyvertartási engedély meghosszabbítása címén.

Az országgyűlési biztos a jogbiztonság, a hátrányos megkülönböztetés tilalma sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot rendelt el. A panasz mellékletei között szerepelt az ORFK Közbiztonsági Főigazgatóság Igazgatásrendészeti Főosztály Rendészeti Osztályának állásfoglalása, amely a hivatkozott BM rendeletre figyelemmel nem látott lehetőséget a sérelem orvoslására.

Az országgyűlési biztos megkeresésére a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkára is hasonlóan válaszolt. A kifogásolt eljárás megváltoztatására csak a fegyvertartást szabályozó 115/1991. (IX. 10.) Kormányrendelet módosításával látott lehetőséget.

Az országos rendőrfőkapitány szerint a fegyvertartási engedélyek megújításával kapcsolatos gyakorlattal a Belügyminisztérium egyetértett és az ORFK gyakorlatát az ügyészség elfogadta. Elismerte azonban, hogy a 14/1991. (X. 31.) BM rendeletben nem egyértelmű az engedélyek megújításáért fizetendő díj megállapítása. A megújítás végrehajtásánál a fegyverek számától függ a fizetendő díj összege, a fegyverek jellegétől pedig a hatáskör megállapítása.

A rendőrség által felismert ellentmondásra, illetve értelmezési nehézségre tekintettel az országos rendőrfőkapitány iránymutatást adott ki, amely egyértelművé tette, hogy mely típusú fegyver tartásának megújítását mely rendőri szervnél kell kérni. Ez kiegészült a 174-29/1997. számú Módszertani Útmutató VI. fejezetével. Mindkét okmány a 242/1996. (XII. 27.) Korm. rendelettel módosított 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet egységes értelmezésére és végrehajtására szolgál. Tényként kell elfogadni, hogy a fegyvertartási engedély visszavonásával és a fegyver szállításával, majd huzamosabb ideig történő tárolásával kapcsolatban a rendőrségnek komoly anyagi terhei származnak. Nem kifogásolható az a gyakorlat, hogy ezt a költséget áthárítják az ügyfelekre.

Az országgyűlési biztos egyetértett az országos rendőrfőkapitánnyal abban, hogy a 14/1991. (X. 31.) BM rendelet módosításra szorul, és elfogadta azt az érvet, hogy azzal meg kell várni a készülő fegyvertörvényt. Annak várhatóan több újszerű és az eddigieknél szigorúbb rendelkezése lesz, ezért a végrehajtása tárgyában készülő jogszabályoknak azokhoz kell igazodniuk. A vizsgált területet egyébként a rendőrség folyamatosan figyelemmel kíséri. Ezt bizonyítja a 6/1999. számú ORFK intézkedés, amely a jelentős kárt okozó orvvadászatot hivatott visszaszorítani. Az országgyűlési biztos visszásságot nem állapított meg, de felhívta az országos rendőrfőkapitány figyelmét, hogy változatlanul tartsa napirenden az általa is indokoltnak tartott jogszabály-módosítások előkészítését, majd beterjesztését. Az új jogszabályok kerüljék a kifogásolt ellentmondásokat és értelmezési nehézséget okozó pontatlanságokat. Ennek érdekében a jelenleg alkalmazott Módszertani Útmutató hasznos anyaga is kerüljön a jogszabályba.

Nem okoz a jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot a képviselő-testület, ha árhatósági hatáskörében rendelkezésre állási díjat vezet be.

A panaszos az országgyűlési biztoshoz írott levelében sérelmezte, hogy a Nagykovácsi Vízközmű Kft. rendelkezésre állási díjat vezetett be. Kifogásolta annak mértékét és azt is, hogy az új szolgáltató a fogyasztók hozzájárulása nélkül vette át a szolgáltatást, pedig lehet, hogy a lakosság szívesebben maradt volna az előző szolgáltatónál, mivel az nem alkalmazott rendelkezésre állási díjat. Panaszolta még, hogy az ingatlant ősztől tavaszig nem is használja, a rendelkezésre állási díjat azonban erre az időre is fizetnie kell.

Az országgyűlési biztos a jogbiztonság sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot.

A szolgáltatást 1998. december 31-ig az Érd és Térsége Vízközmű Kft. nyújtotta, majd azt a Nagykovácsi Vízközmű Kft. vette át. Az önkormányzat ekkor vezette be a rendelkezésre állási díjat.

A rendelkezésre állási díjat kifogásoló panaszokkal az országgyűlési biztosok már több alkalommal foglalkoztak (OBH 5673/1999., 4090/1999., 3667/1999.), ezért a biztos ezen ügy elbírálása során is irányadónak tartotta a jelentések megállapításait. A rendelkezésre állás lényege az, hogy a szolgáltató a ténylegesen elhasznált víz mennyiségétől, időbeli megoszlásától függetlenül felel azért, hogy a fogyasztót a víz használatában semmi se akadályozza. A szolgáltatás lényege, hogy a fogyasztó saját döntésétől függően, bármikor hozzájuthat a vízhez, holott annak tényleges igénybevételét egy sor olyan körülmény befolyásolja, amelyhez szakértelem, felszereltség, munkaerő szükséges, ezekkel pedig a fogyasztó nem rendelkezik. A fogyasztónak is költségeket jelentene a "rendelkezésre állás" mint szolgáltatás által lefedett tevékenységek biztosítása, ha arról maga próbálna gondoskodni. Tehát a vízszolgáltatáshoz, de minden egyéb közüzemi szolgáltatáshoz kapcsolódnak olyan tevékenységek, munkafolyamatok, melyeket akkor is el kell végezni, ha a fogyasztó éppen nem veszi igénybe a szolgáltatást, pontosan azért, hogy a fogyasztónak az állandó igénybevétel lehetőségét a szolgáltató biztosíthassa.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot a képviselő-testület, ha árhatósági hatáskörében rendelkezésre állási díjat vezet be.

A panaszos sérelmezte azt is, hogy túl magas a rendelkezésre állási díj mértéke. Ezen pontnál a panaszos arra kérte az országgyűlési biztost, hogy egy árhatóság által, önkormányzati rendeletben megállapított díj mértékét vizsgálja felül. Az elemzés során a biztos megállapította, hogy erre nincs hatásköre.

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. alapján az egészséges ivóvíz biztosítása a helyi önkormányzat feladata és nem a lakosságé. A panaszos figyelmen kívül hagyta azt, hogy a víziközmű lakossági részvétellel történő megépítése nem jelenti azt, hogy a beruházás után a szolgáltatás szabályozásában is részt kellene vennie, ezért a beadvány ezen részét mint nyilvánvalóan alaptalant a biztos elutasította.

Az elemzés annak megállapítására is irányult, hogy a panaszos fordult-e a szolgáltatóhoz panasszal annak érdekében, hogy számoljon el a beszedett rendelkezésre állási díjak sorsával. Az adatgyűjtés során az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos nem fordult a szolgáltatóhoz a helyzetet tisztázása érdekében, így a jogorvoslati lehetőségét nem merítette ki, ezért az országgyűlési biztos a hatásköre hiányát állapította meg, és a panaszt 2001. január 10-én elutasította.

A Budapest XVI. kerület gyámhivatalának vezetője kifogásolta, hogy egy gyermekotthonban élő középsúlyos értelmi fogyatékos gyermeket a kijelölt intézmények helyhiányra hivatkozva nem fogadtak. A panaszos a konkrét üggyel más hasonló sorsú gyermekek elhelyezési problémájára is fel akarta hívni a figyelmet.

Az országgyűlési biztos a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez, valamint az ifjúság védelméhez való alkotmányos joga sérelmének gyanúja miatt 2000 januárjában vizsgálatot indított, és az üggyel kapcsolatban tájékoztatást kért az illetékes főpolgármester-helyettestől.

A gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekről a 4. sz. Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői Bizottság megállapította, hogy a kiskorú nem oktatható, de képezhető, ezért a gondozási helyének megváltoztatását, fogyatékosok ápoló-gondozó intézetében történő képzését javasolták. A bizottság és a gyám gondozási helynek három alkalmas intézményt is javasolt, de azok vezetői jelezték, hogy a gyermeket helyhiány miatt nem tudják fogadni.

A főpolgármester-helyettes 2000 januárjában arról tájékoztatta a gyámhivatalt, hogy a főváros egészségügyi gyermekotthonaiban nincs a gyermek korának, nemének és állapotának megfelelő férőhely, de várhatóan még az első félévben elhelyezést tudnak biztosítani a számára. A gyermeket a gyámhivatal 2000 júniusában az állapotának megfelelő intézménybe elhelyezte.

A főpolgármester-helyettes tájékoztatása szerint a főváros egészségügyi gyermekotthonaiban a tárgyi és személyi feltételek a kiskorú fogyatékosok ellátásának felelnek meg, de a gondozottak több mint ötöde tizennyolc éven felüli. Csak ritkán szabadulnak fel férőhelyek. A megfelelő otthonba történő továbbhelyezésük súlyos nehézségekbe ütközik, mivel a fogyatékos gondozottak ellátását biztosító Fővárosi Önkormányzati intézmények a fővárostól távol működnek. Ezeknek az intézményeknek a befogadóképessége igen korlátozott, ezért a fenntartó a létszámbővítést, az intézmények Budapesthez közelebbi elhelyezését tűzte ki célul. A Fővárosi Önkormányzat a fogyatékos emberek ápolását, gondozását biztosító intézmények létszámát folyamatosan bővíti, működési körülményüket javítja. Ezen igyekezetüket azonban a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek erősen befolyásolják, korlátozzák.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a fogyatékos kiskorú elhúzódó elhelyezése a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez, valamint az ifjúság védelméhez való alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okozott.

A gyámhivatalok feladatát az átmeneti nevelésbe vett gyermekek elhelyezésével kapcsolatban kormányrendelet szabályozza. A tartósan beteg vagy fogyatékos, beilleszkedési, magatartási vagy tanulási zavarokkal küzdő, valamint a kora miatt sajátos szükségletekkel bíró gyermek számára olyan gondozási helyet kell kijelölni, amely képes biztosítani a speciális ellátását. A kijelölési kötelezettség azonban nem eredményezi automatikusan a gyermekek megfelelő elhelyezését. A szociális törvény hatálya alá tartozó egészségügyi gyermekotthonban elhelyezést a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye és a beutaló határozat alapján csak üres férőhelyekre biztosítanak. A gyámhivatal köteles a gyermek sajátos szükségleteinek megfelelő gondozási helyet kijelölni, az érintett intézmény azonban csak üres férőhely esetén tudja a gyermeket fogadni. A jogszabály szerint, ha az ellátásra vonatkozó igény a beutaló határozat megküldését követően férőhely hiányában nem teljesíthető, az intézményvezető nyilvántartásba veszi a jogosultat, és a beérkezés sorrendjében gondoskodik az elhelyezéséről. Az egészségügyi gyermekotthonok tizennyolc éven felüli gondozottainak megfelelő otthonba történő továbbhelyezése sem kötelezettség. A jelenlegi helyzet megváltozása, a férőhelyhiány csökkentése csak a tartósan beteg, fogyatékos kiskorúak sajátos igényeit biztosító intézmények megfelelő fejlesztésétől, új férőhelyek kialakításától várható.

A Szociális és Családügyi Minisztérium a gyermekvédelmi törvény tervezett módosításában már egyértelművé teszi, hogy a gyermekvédelmi szakellátás keretében biztosított otthont nyújtó ellátás során milyen egészségi és személyiség állapotú gyermeknek kell különleges ellátást, illetve speciális ellátást biztosítani, ezért az országgyűlési biztos jogszabály alkotására vonatkozó ajánlást nem tett. A helyzet javítása érdekében a törvény módosítása mellett azonban fontosnak tartotta az igények, a jelenlegi lehetőségek és nehézségek pontos ismeretét, valamint az ezekhez kapcsolódó fejlesztési tervek részletes kidolgozását.

Az országgyűlési biztos 2001 augusztusában felkérte a főpolgármestert, hogy mérje fel, mennyiben és milyen módon biztosított a fővárosi fogyatékos, tartósan beteg kiskorúak különleges ellátása, milyen arányban várakoznak intézményi elhelyezésre. A feltárt igényekre és a jogszabályi előírásokra figyelemmel dolgozzon ki koncepciót a tartósan beteg, fogyatékos kiskorúak speciális ellátását biztosító intézmények továbbfejlesztésére.

Felkérte továbbá a szociális és családügyi minisztert, hogy készítsen országos szintű felmérést a tartósan beteg, fogyatékos kiskorúak speciális igényeit biztosító intézményi ellátásról, a várakozók arányáról, a várakozási idő hosszáról. Tájékoztassa, hogy milyen intézkedéseket kezdeményeznek a feltárt problémák megoldására, és hogyan kívánják a gyermekvédelem és a szociális ellátás területén az önkormányzatok intézményfejlesztési feladatait támogatni, elősegíteni.

Az érintettek az ajánlásokat határidőben elfogadták. A miniszter a felmérést elkészítette.

A panaszos a zuglói Gárdonyi Géza Általános Iskola szülői közössége, diákjai és tantestülete nevében fordult panasszal az országgyűlési biztoshoz az önkormányzatnak az iskola megszüntetésével kapcsolatos tervei miatt. Kifogásolta, hogy a döntés során nem vették figyelembe a nagy hagyományokkal rendelkező iskola kiemelkedő teljesítményét és kiegyensúlyozott működését. Az iskola kiválasztását sem szakmai, sem anyagi indokok nem igazolják. Kifogásolta még, hogy az önkormányzat az iskolák körzethatárát már februárban, a végleges döntés és a beiratkozások lezajlása előtt megváltoztatta, és abban a Gárdonyi már nem is szerepelt.

Az országgyűlési biztos a művelődéshez való alkotmányos joggal összefüggő visszásság gyanúja miatt vizsgálatot indított, és megkereste az önkormányzatot. A válasz szerint a képviselő-testület az intézmény megszüntetéséről a 129/2000. (III.10.) számú határozattal döntött, és a határozat végrehajtásáról készített beszámolót a 2000. szeptember 19-i ülésén elfogadta.

Az országgyűlési biztos vizsgálata megállapította, hogy önkormányzat az iskolák körzethatárának megváltoztatásával kijelölte azokat az iskolákat, amelyek kötelesek a tanulókat felvenni, de a szülők az iskolaválasztási szabadságukkal élve dönthettek másik iskola mellett. Annak megítélésére, hogy valamely tanulónak az iskola megszüntetése okozott-e aránytalan terhet, néha csak utólag van lehetőség, ezért az országgyűlési biztos a következő tanévre történő beiratkozásokat is figyelemmel kísérte. Az önkormányzat tájékoztatása szerint a tanulók négyötöde a kerület többi általános iskoláiba, egyházi iskolába vagy hatosztályos gimnáziumba iratkozott be. Többen azonban kerületen kívüli iskolát választottak. Az iskolában folyó testnevelés tagozatos képzést a kerület másik iskolája, a Német Imre Általános Iskola folyamatosan biztosítja.

Az országgyűlési biztos az utólagos ellenőrzés alapján megállapította, hogy az önkormányzat döntése a tanulóknak és szüleiknek nem okozott aránytalan terhet, és ezzel az önkormányzat az eljárásában alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem okozott, ezért a vizsgálatot a 2001. május 15-i jelentésével megszüntette.

A hivatásos állományú dolgozónak a jogbiztonsághoz, a tisztességes eljáráshoz és a kérelem előterjesztéshez való jogával összefüggő visszásságot okoz az elöljárója, ha az írásban benyújtott kérelmét a vezető nem írásban bírálja el, és a döntésről csak szóban tájékoztatja.

A nemzetbiztonsági hivatal egy hivatásos állományú tagjának panasza alapján az országgyűlési biztos az OBH 5403/1998. számú jelentésében a végzett munka mennyisége és minősége szerinti jövedelemhez való alkotmányos joggal összefüggő visszásságot állapított meg, ezért ajánlásokat tett a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszternek, aki azokat teljesítette. Hivatali munkája során viszont tudomására jutott az ombudsmannak, hogy a korábbi vizsgálata során a panaszos ügyintéző gépjárművezetői engedélyét bevonták, amit később írásbeli kezdeményezésére sem kapott vissza, sőt írásban választ sem kapott kérelmére. Az országgyűlési biztos a jogbiztonság követelménye, valamint a tisztességes eljáráshoz, a kérelem vagy panasz előterjesztéshez való jog, továbbá a diszkrimináció tilalma sérelmének gyanúja miatt hivatalból indított utóvizsgálatot, melynek során a tárca nélküli minisztert felülvizsgálatra kérte fel. A minisztertől kapott válasz alapján megállapította, hogy a gépjárművezetői engedély iránti kérelem szóbeli elbírálásával, és a döntésről adott szóbeli tájékoztatással sérült a jogbiztonság követelménye, továbbá a panaszos tisztességes eljáráshoz és a kérelem előterjesztéshez való joga.

Az alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot annak ellenére megállapította az ombudsman, hogy a mulasztás nem érintette a kérelem tárgyában hozott döntést, mivel - bár látszólag formai követelmény - fontos tartalmi előírásokkal járó jogszabályi rendelkezés az, hogy az érintett kérelmére a jogszabályban meghatározott esetekben írásban kell válaszolni. A biztos rámutatott arra is, hogy nem fogadható el a Nemzetbiztonsági Hivatal eljáró tagjának az a magatartása, hogy a hivatásos állományú dolgozó kérelmére írásban nem, csupán szóban válaszol.

Az országgyűlési biztos a megállapított alkotmányos joggal összefüggő visszásság ellenére nem tett ajánlást, mivel elegendőnek és megfelelőnek tartotta a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter saját hatáskörében tett azon intézkedését, hogy felhívta a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójának figyelmét a hasonló mulasztások jövőbeni elkerülésére.

A panaszos sérelmezte, hogy korábbi üzleti partnere feljelentése alapján a rendőrség - előzetes letartóztatás mellett - megalapozatlan büntető eljárást indított ellene. Vállalkozásának iratait lefoglalták, de a védekezését alátámasztó iratok a rendőrségre történt beszállítás során eltűntek.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a jogbiztonsághoz, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog és a védelemhez való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot rendelt el, és a Budapesti Rendőr-főkapitányságtól beszerezte az eljárási iratokat.

A panaszos egy társasház lakásainak megvásárlásával kapcsolatos sikertelen üzleti, elszámolási vita után csalás gyanúja miatt feljelentést tett üzlettársa ellen. A nyomozást a BRFK Vizsgálati Főosztálya megszüntette. A panaszos üzlettársa ugyancsak feljelentést tett a panaszos ellen, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntettének gyanúja miatt. A Budapesti Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Osztálya házkutatást tartott a panaszos lakásán és irodájában, majd a panaszost előállították, őrizetbe vették és két nappal később letartóztatták.

A panaszos és védője kérték az előzetes letartóztatás megszüntetését. A védő a kérelemhez csatolta azokat a bizonylatokat, amelyek alkalmasak voltak a gyanúsításban szereplő kb. 50 millió forint eltulajdonításának cáfolatára. A panaszos előzetes letartóztatását a Fővárosi Bíróság megszüntette. A bíróság megállapította, hogy az előzetes letartóztatás elrendelése óta lefolytatott nyomozás adatai, különösen a becsatolt bizonylatok a sikkasztás bűntettének alapos gyanúját nem támasztják alá. Mivel a bűncselekmény jogi minősítése enyhébb lett, a bűncselekmény súlya az előzetes letartóztatás fenntartását nem indokolta. A panaszos sérelmezte, hogy fogva tartása alatt, a rendőrség épülete előtt, őrizetlenül parkoló gépkocsijának csomagtartójából eltűnt a pilótatáskája, valamint az abban lévő iratok. Panaszát a BRFK GVO vezetője a panasztétel után két héttel kivizsgáltatta. A vizsgálat eredményéről egy hónappal később írásban tájékoztatta a Fővárosi Főügyészséget. Az előállítást végző nyomozók jelentései szerint a panaszban leírt táska nem volt a gépkocsiban. A panasz kivizsgálásának eredményéről a panasztevőt nem értesítették.

A hatóság nem gondoskodott a panaszos felügyelet nélkül maradt gépkocsijának biztonságba helyezéséről, ezzel megsértette a Be. 94.§-ában meghatározott kötelezettséget. A hatóság azon gyakorlata, hogy az egyes házkutatási helyszíneken feltalált cégiratokat tételes jegyzékbe vétel nélkül, bezsákolva elszállították, és csak hetekkel a gyanúsított letartóztatását követően vizsgálták át, a panaszos védelemhez való jogát sértette. Az eljárás kezdetén a panaszos és védője nem rendelkeztek részletes információval a lefoglalt iratokról. A panaszos részére csak két hónappal a letartóztatás elrendelése után vált ismertté, hogy ügyének megítélése szempontjából lényeges iratok nem szerepelnek a bűnjeljegyzékben. A büntetőeljárás indokolatlanul elhúzódott. A nyomozás elrendelése után három évvel, a felügyeletet gyakorló ügyész kifogásolta, hogy a nyomozó hatóság az ügyészi rendelkezéseket nem hajtotta végre, egyes tényállási elemek tekintetében érdemi nyomozati cselekményeket nem végeztek el, a nyomozás során ismertté vált tények és bizonyítékok ellenére megalapozatlanul fenntartották a terhelt cselekményének minősítésével kapcsolatos koncepciójukat. A büntetőeljárás objektivitását, a valóságnak megfelelő tényállás megállapítását, a terhelő és mentő, valamint a büntetőjogi felelősséget súlyosító és enyhítő körülmények megállapítását szolgáló eljárásjogi szabályok megsértése jelentős mértékben megnehezítette a terhelt védekezését, ezáltal a védelemhez való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okozott. A nyomozás elhúzódása egyúttal a jogbiztonság követelményét is sértette. A biztos általános helyettese a 2001. októberi jelentésében felkérte a budapesti rendőrfőkapitányt, hogy tegye meg a visszásságok jövőbeli elkerüléséhez szükséges intézkedéseket, és gondoskodjon a lefoglalásra vonatkozó eljárásjogi szabályok betarttatásáról. A főkapitány az ajánlásokat elfogadta, a javasolt intézkedéseket megtette.

Az országgyűlési biztos az egészséges környezethez való jog és a gyermeki jogok sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot. Ennek során megkereste az önkormányzat polgármesterét és a gyermekjóléti szolgálat vezetőjét. A polgármester az országgyűlési biztost tájékoztatta, hogy a panaszos igényét az 1998. november 24-én benyújtott kérelme alapján nyilvántartásba vették, és megállapították, hogy jogosult önkormányzati bérlakásra. A városban azonban sok, hasonlóan rossz körülmény között élő, alacsony jövedelmű család várja az önkormányzattól lakáshelyzete megoldását. Az elmúlt években lezajlott lakásprivatizáció miatt az önkormányzati bérlakásállomány nagymértékben lecsökkent. Az önkormányzati tulajdonban maradt lakásokból évente csak 6-8 bérlakás üresedik meg. Ezeknek is csak az egy része használható fel a lakáskérelmek teljesítésére, mivel az önkormányzatot kötelező elhelyezési feladatok is terhelik.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az egészségtelen lakáskörülmények következtében a panaszosnak és családjának a környezete egészségügyi szempontból nem megfelelő, a kiskorú gyermekek allergiás betegségének a gyógyítását hátráltatja. Mindezek a körülmények együttesen az egészséges környezethez való jog sérelmét okozták. A jogsérelem megállapítása mellett ugyanakkor vizsgálta az egészséges környezethez való jog érvényesítésének a lehetőségeit is. A jogérvényesítés lehetséges eszközeit a jogszabályok határozzák meg.

Az önkormányzati rendelet a bérlakáshoz jutás feltételeit a kérelmezők vagyoni, jövedelmi és családi körülményeit figyelembe véve állapította meg. A kérelem teljesítésének feltétele azonban az, hogy az önkormányzat megfelelő számú, szociális jelleggel bérbe adható önkormányzati tulajdonú lakással rendelkezzen. A szociális jelleggel bérbe adható lakások hiánya pedig nem a jog, hanem a gazdaság körébe tartozó kérdés.

Az országgyűlési biztos az egészséges környezethez való joggal összefüggő visszásságot nem állapított meg, mivel a székesfehérvári önkormányzat a jogszabálynak megfelelően járt el a panaszos kérelmében. Az önkormányzat, a korlátozott lehetőségei ellenére is törekszik a panaszos lakáshelyzetének mielőbbi megoldására.

A vizsgálat a gyermeki jogokkal összefüggésben kiterjedt a panaszos gyermekeiről való önkormányzati gondoskodásra is, és megállapította, hogy a Családsegítő Központ és a Gyermekjóléti Szolgálat a családgondozás keretében folyamatosan segítséget nyújtanak a gyermekek nevelkedéséhez. A gyermekek családban történő nevelkedését segítő ellátást - a gyermekvédelmi rendszeren keresztül - a család megkapja.

A vizsgált alkotmányos állampolgári jogokkal összefüggésben az országgyűlési biztos a 2001. január 22-én kelt jelentésében visszásságot nem állapított meg, ezért az ügyben ajánlást, kezdeményezést nem tett.

A jogbiztonság érvényesülését veszélyeztetheti a hatósági ügyintézés tartós zavara, ha a személyi vagy tárgyi feltételek hiányosságai miatt a hatóság a feladatainak nem képes eleget tenni, késedelmesen vagy egyáltalán nem hoz határozatot, és az eljárása vagy intézkedése az állampolgárok alkotmányos jogait is érintő sérelmet okoz.

A panaszos azért fordult az országgyűlési biztoshoz, mert elveszett okmányainak pótlása a Bp. III. kerületi Önkormányzat Okmányirodájában csak több munkanapját igénybe vevő ügyintézés, és többszöri sorbaállás után sikerült, mert az annak kiadáshoz szükséges alapiratokról, beszerzésükről nem kapott megfelelő tájékoztatást. Az országgyűlési biztos a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot.

Az okmányirodák 2000. január 1-jétől vették át és kezdték meg egyes, korábban redőségi hatáskörbe tartozó okmányok kiadását. A panaszos sérelmesnek tartotta, hogy három hivatalban (rendőrség, okmányiroda, anyakönyvi hivatal) kellett az ügyét elintéznie, a félfogadási idők mindenütt úgy voltak megállapítva, hogy emiatt munkahelyéről el kellett jönnie vagy szabadságot kellett kivennie. Minden hivatalban csak hosszabb sorbaállást követően jutott az érdemi ügyintéző elé. Rajtuk kívül - előzetes telefon-érdeklődésre - senki nem tudott pontos felvilágosítást adni a szükséges kellékekről és alapiratokról. A polgármester tájékoztatása szerint a kerületi okmányiroda négy fő okmányügyintézővel kezdte meg működését, ami a kerület 135-140 ezres lakosságához mérten alacsonynak bizonyult. A dolgozók felkészítésének színvonala, a Belügyminisztérium által biztosított technológia, az anyagi és tárgyi eszközök elégtelensége, az okmányirodák elhelyezésének megoldásához szükséges teljes információhiány eredményezte, hogy a hatósági munka nem tudott zökkenőmentesen megindulni. A működéssel kapcsolatos problémákat többször jelezték a Belügyminisztériumnak.

2000. október 25-től a nagyrészt önkormányzati forrásokból létrehozott új irodában fogadták az ügyfeleket, és sor került a félfogadási idők meghosszabbítására is. 2001. január 1-jétől növelték az iroda dolgozóinak létszámát, akik mindent elkövettek a torlódások elkerülésére. A polgármester tájékoztatását az országgyűlési biztos elfogadta, és a hasonló panaszok miatt indított vizsgálatok tapasztalatait is figyelembe véve megállapította, hogy az új típusú hatósági tevékenység beindításával együtt járó nehézségek ellenére az állampolgárok alkotmányos jogai nem szenvedtek sérelmet. Alkotmányos jogokkal való kapcsolat hiányában a rossz munkaszervezés vagy az ügyfelek elégedetlenségét kiváltó egyéb körülmények nem alapozzák meg az országgyűlési biztosok eljárását sem.

Az önkormányzatok az okmányirodák működésével - elsősorban a felek tájékoztatásával, az ügyintézés zavaraival - kapcsolatos panaszokat folyamatosan orvosolták, a hatósági tevékenység színvonalát folyamatosan javították, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese további intézkedést nem tartott szükségesnek, a vizsgálatot alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság hiányában 2001. decemberében lezárta.

A jogorvoslathoz való joggal, a jogbiztonság elvével, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a nyomozást megszüntető határozat kézbesítésének elmulasztása.

A panaszos sérelmezte, hogy a rendőrség nem kézbesítette részére az ellene folytatott nyomozás megszüntetéséről szóló határozatot. A panasz alapján az országgyűlési biztos a jogbiztonság követelménye, illetve a jogorvoslathoz való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot rendelt el, és a XIII. Kerületi Rendőrkapitányságtól beszerezte az eljárás iratait.

A panaszos és társai ellen üzletszerűen elkövetett csalás vétsége miatt nyomozást rendelt el a BRFK XIII. Kerületi Rendőrkapitánysága. A tényállás szerint a gyanúsítottak MATÁV dolgozóknak adták ki magukat, és különböző összegekért magánszemélyek részére telefonvonal beszerelését vállalták, amit a szomszédos lakások telefonvonalaira való illegális rákötéssel oldottak meg. Az egyik gyanúsított a bűncselekmények elkövetését beismerte és a panaszosra is terhelő vallomást tett. A panaszost a Pesti Központi Kerületi Bíróság előzetes letartóztatásba helyezte. Gyanúsítotti kihallgatása során a bűncselekmények elkövetését tagadta, a szembesítések nem vezettek eredményre, ezért egyéb bizonyítékok hiányában a nyomozó hatóság megszüntette az ellene folytatott nyomozást. Az eljárás alá vont személyek egyikével szemben a Budapesti V-VIII-XIII. Kerületi Ügyészség vádindítványt tett. A panaszos időközben elköltözött, lakcímének megváltozásáról a nyomozó hatóságot nem értesítette, ügyének alakulásáról évekig nem érdeklődött.

A nyomozást megszüntető határozatot postai úton megküldték a panaszos rendőrség által ismert lakcímére. A kézbesítés nem járt eredménnyel, a tértivevény "a címzett ismeretlen helyre költözött" jelzéssel érkezett vissza a nyomozó hatósághoz. Az ügy vizsgálója a sikertelen kézbesítésről nem szerzett tudomást, mert az ügyrend szerint az iratok postázását a segédhivatal végezte. A Be. 116.§ (3) bekezdése szerint "a határozatot azzal kell közölni, akire rendelkezést tartalmaz; a terhelttel közölt határozatot a védővel is". A vizsgált ügyben a terhelt védője nem szerepelt a kézbesítési listán, így a nyomozó hatóság a megszüntető határozatot neki meg sem kísérelte kézbesíteni.

Az országgyűlési biztos általános helyettese 2001. októberi jelentésében megállapította, hogy a megszüntető határozat kézbesítésének elmaradása a jogorvoslathoz való jog sérelmét, illetve a jogbiztonság elvét, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot érintő visszásságot okozott. Az általános helyettes a belügyminisztert felkérte, hogy fontolja meg a bűnügyek rendőrségi nyomozásáról szóló 40/1987. BM számú utasítás kézbesítésre vonatkozó szabályainak megfelelő kiegészítését. A belügyminiszter az ajánlást nem fogadta el, mert álláspontja szerint a rendőrség iratkezelési szabályzata alapján az előadónak, illetve az ügykezelőnek az irattározás előtt ellenőriznie kell az iratokat. Az általános helyettes a miniszter álláspontját tudomásul vette és felhívta az érintett budapesti rendőrfőkapitány figyelmét az iratkezelési szabályok betartására.

A panaszos azt sérelmezte, hogy annak ellenére kell szemétszállítási díjat fizetnie, hogy a háztartásában keletkezett hulladékot komposztálja, elégeti, illetve a nem hasznosítható anyagokat évente 2-3 alkalommal elviszi a szeméttelepre. A panasszal kapcsolatban az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy nem merül fel alkotmányos jog sérelme a szemétszállítási díj megfizetési kötelezettséggel kapcsolatban. Ugyanis, mind az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény, mind pedig az azt 2001. január 1-jével hatályon kívül helyező hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény, és annak végrehajtására kiadott 242/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet alapján is kötelező a hulladékszállítási közszolgáltatás igénybevétele és az azzal kapcsolatos díj megfizetése akkor is, ha valaki a közszolgáltatást nem veszi igénybe.

A gyulai önkormányzat 33/1998. (XII. 18.) számú rendeletével kapcsolatban azonban alkotmányos jog sérelmének gyanúja merült fel, ezért szükségessé vált a rendelet vizsgálata. A rendelet négy különböző űrtartalmú szeméttároló méretet határoz meg, de a szemétszállítás díját lakásonként havonta 600 Ft (+áfa) összegben állapítja meg. A biztos vizsgálata szerint a rendelet a szemétszállítási díj meghatározásakor, a magasabb szintű jogszabályokban megfogalmazottakkal ellentétesen nem veszi figyelemben, a lakásonként kezelt és a kukák nagyságából megállapítható tényleges hulladék mértékét.

A biztos megállapította, hogy a rendelet nem tartalmazza a nyilvánosan meghirdetett pályázatot elnyert közszolgáltatást végző szolgáltató megnevezését. Ez a ellentétes a 2000. évi XLIII. törvény azon szakaszával, mely kimondja, hogy a települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg a közszolgáltató megnevezését.

Végül megállapította a biztos, hogy a rendelet köztisztasági szabálysértésnek minősíti, ha a tulajdonosok a rendelet előírásainak, nem vagy csak részben tesznek eleget. A 2001. január elsejével hatályba lépő hulladékgazdálkodásról szóló törvény a rendeletalkotással kapcsolatos felhatalmazásában már nem tünteti fel a szabálysértéseket. A meg nem fizetett szemétszállítási díj költsége a eszerint a tulajdonost terhelő díjhátralék, amely adók módjára behajtható köztartozás. A rendeleti szabályozás ezért a magasabb szintű jogszabállyal ellentétes.

A feltárt alkotmányos visszásságok jövőbeni elkerülése érdekében az országgyűlési biztos felkérte a közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy törvényességi ellenőrzési jogkörében vizsgálja meg, hogy a rendelet - különös tekintettel a szemétszállítási díj megállapításának rendjére, valamint a szabálysértési rendelkezésekre és a közszolgáltató megnevezésére - megfelel-e a törvény és a végrehajtására kiadott kormányrendelet előírásainak. Ha az önkormányzati rendelet és a magasabb szintű jogszabályok közötti összhang hiányzik, úgy kezdeményezze az önkormányzat rendeletének módosítását.

A beszámoló előkészítésének lezárásáig a válaszadási határidő még nem telt le.

Nem okoz a pihenéshez való joggal összefüggésben visszásságot az önkormányzat, ha a jogszabályoknak megfelelően működő szórakozóhely további üzemelését engedélyezi.

A Vas Népe 2000. június 14-ei számában megjelent olvasói levélben - Lidérces szombat éjszakák - a levél írója arról panaszkodott, hogy házuk közelében egy volt raktárhelyiséget diszkóvá alakítottak át, amely hétvégeken este tíz órától hajnali ötig működik. Az ezzel járó zaj a környék lakóinak hétvégi pihenését zavarja. A lakók a szórakozóhely zavaró működése miatt tiltakoztak a polgármesteri hivatalnál, amire a hatóság bizonyos munkák elvégzésére kötelezte az üzembentartót, de a zaj mértéke továbbra is elviselhetetlen maradt. Az országgyűlési biztos hivatalból indított vizsgálatot.

A kőszegi jegyző tájékoztatta a biztost, hogy a működési engedély az üzemeltető számára a zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 4/1984. (I. 23.) EüM rendeletben előírtak alapján meghatározta a hangnyomásszint megengedett mértékét. Ennek mértéke a szórakozóhely lakóterületi elhelyezkedése miatt 06,00-22,00 óra között 50 dB, éjszaka 40 dB.

A lakossági panaszokat követően a polgármesteri hivatal felkérésére zajkibocsátási határérték teljesítését ellenőrző mérést végeztek, amely megállapította, hogy a létesítmény zajkibocsátása megfelel az előírásoknak. Tekintettel arra, hogy a lakossági panaszok a vendégek közterületi rendzavarásával kapcsolatban továbbra is fennmaradtak, a jegyző a városi rendőrkapitánytól kérte a környék fokozott rendőri ellenőrzésének elrendelését. A kapitányságvezető tájékoztatása szerint a diszkó környékén péntek és szombat este a járőrszolgálat rendszeres ellenőrzést folytat, minden bejelentésre reagálnak és intézkednek. A létesítményben nem került sor olyan rendőri intézkedésre, amely indokolta volna, hogy az üzemeltetés korlátozása vagy megszüntetése iránt javaslatot tegyen a jegyzőnek. A diszkó környékén történt jogsértések esetén a büntető, illetve szabálysértési eljárásokat minden esetben lefolytatták.

Az üzemeltető 2000. év elején hanggátló fal építésére kért engedélyt, ami 2000. április 5-én jogerőssé és végrehajthatóvá vált. A hanggátló fal elkészültét követően újabb lakossági panaszbejelentés nem érkezett, az üzemeltető hatósági felszólításra megkérte a használatbavételi engedélyt. A létesítményt 2000 májusától új bérlő üzemelteti, aki fokozottan figyel a működtetéssel járó zaj csökkentésére.

A jegyző az országgyűlési biztos megkeresésére 2001. július 6-án arról adott tájékoztatást, hogy a szórakozóhely működése miatt az elmúlt évben sem érkezett újabb panaszbejelentés az önkormányzathoz.

Az országgyűlési biztos a 2001. augusztus 23-án kelt jelentésében megállapította, hogy az önkormányzat a panaszokat kivizsgálta, műszeres mérést rendelt el, amely a jogszabályoknak megfelelő hangerejű működést állapított meg. A hanggátló fal megépítése, valamint az új üzemeltető és a rendőrség fokozott figyelme az ittas vendégekre csökkentette a működéssel kapcsolatos zajt. Mindezekre tekintettel az országgyűlési biztos a zajpanasz miatt a pihenéshez való joggal összefüggő visszásságot nem állapított meg, vizsgálatát ajánlás nélkül lezárta.

A Sopronkőhidai Fegyház és Börtönben fogva tartott panaszos sérelmezte, hogy a börtönösök mindenben hátrányosabb helyzetben vannak, mint a fegyházasok. 18 órakor bezárják őket; a beszélő időtartamát nemrég 60 percre csökkentették. Kifogásolta a reggeli minőségét. A zárka takarításához a tisztítószereket a fogva tartottaknak kell beszerezniük, mosniuk nem szabad, a saját törülköző használata tilos. Az intézet boltjában az árak naponta változnak. A szabadulás idejére tartalékolt pénzösszeghez nem lehet hozzányúlni, de nem is kamatozik. Nem megfelelő az egészségügyi ellátás, nem kapnak vitamint, a térítésmentes fogpótlást méltányosságból senkinek sem biztosítják. A biztonsági ellenőrzések alkalmával előfordul, hogy az őrök leverik a szekrények pántját, és ezzel esetenként anyagi kárt is okoznak. Körszállítás esetén indokolatlanul korlátozzák a szállítózárkákba bevihető tárgyak körét (pl. a tárgyalási iratokat nem lehet bevinni). A jogaikat nem ismerik, csak a kötelességeiket, a bv. érvényes házirendjét nem kapják meg.

Az országgyűlési biztos a védelemhez és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogokat érintő visszásság gyanújára tekintettel vizsgálatot rendelt el. A 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet alapján a fegyház fokozatú elítéltek zárkáinak ajtaját zárva kell tartani, a börtön fokozatúakét a reggeli létszámellenőrzéstől az esti létszám-ellenőrzésig nyitva kell hagyni. Este 6 órától a szolgálat átadás-átvétel miatt valamennyi zárka ajtaját bezárják, ezt követően a fogva tartottak takarodóig a zárkán kívül is tartózkodhatnak. A látogatási idő minden elítélt esetén azonos, havonta minimum fél óra, amit a parancsnok meghosszabbíthat. A fogva tartottakkal a befogadásukat követően ismertetik az intézet házi- és napirendjét, melyekből minden zárkában megtalálható egy példány. Az intézet könyvtárában minden elítélt számára hozzáférhetők a fogva tartottak jogaira és kötelességeire vonatkozó jogszabályok.

Az intézetben a felvágottakat és más romlandó élelmiszereket a beszállítástól a kiosztásig hűtve tárolják, az előírásoknak megfelelően. Az intézet vegyesboltjában az árlistát ki kell függeszteni, az árak nem magasabbak a soproni boltok átlagos árainál. A zárkák takarításához szükséges tisztítószereket rendszeresen biztosítják az intézetben. A fogva tartottak ruházatát, ágyneműjét központilag mossák. Csak kisméretű saját frottír törölközőt tarthatnak maguknál, a nedves frottíranyag ugyanis alkalmas lehet rácstörésre. Csak az orvos által engedélyezett gyógyszert, vitamint, tápszert tarthatnak maguknál a zárkában. A térítésmentes fogpótlás biztosítása méltányossági alapon - az intézet anyagi lehetőségeit figyelembe véve - a parancsnok által engedélyezhető, így e tekintetben nem áll fenn kötelezettsége az intézetnek. Az elítélt szabadulása idejére a mindenkori alapmunkadíjnak megfelelő összeget kell tartalékolni. Ezt intézeti letétbe helyezik el, ezért nem fizethető utána kamat, de kezelési költség sem számítható fel.

Az IM rendelet alapján a zárkában levő szekrényét az elítélt saját költségére lakattal lezárhatja, de az egyik kulcsot köteles átadni az intézetnek. A zárkaszekrényt az elítélt jelenlétében a parancsnok vagy az általa megbízott személy ellenőrizheti, amit a fogva tartott köteles lehetővé tenni. Biztonsági okból a szekrény az elítélt távollétében is kinyitható az intézetnek leadott kulccsal. A parancsnok engedélyével pedig erőszakkal is feltörhető. Az elítélt távollétében tartott bizottsági ellenőrzésről jegyzőkönyvet kell felvenni, tételesen felsorolva a szekrényben talált tárgyakat. Az erőszakkal felnyitott szekrény helyreállítását az intézet költségén kell biztosítani. Az országos parancsnok intézkedése értelmében a fogva tartottak megőrzésesként történő szállításakor az elítélt letéti zsákjában mindazon tárgyak elhelyezhetők és szállíthatók, amelyeket az IM rendelet melléklete szerint a birtokában tarthat (a televízió és a hangszer kivételével). A Sopronkőhidai Fegyház és Börtön parancsnokának 2000 júliusában kiadott utasítása rögzíti, hogy a fogva tartott a szállítózárkában konkrétan milyen tárgyakat tarthat magánál. A BVOP tájékoztatása szerint a korlátozást elsősorban az indokolja, hogy a fogva tartott nem tudja lezárni a zárka szekrényeit, ezért értéktárgyainak és személyes adatainak védelme nem biztosítható, így csak egyedi, előzetes engedély alapján lehetséges, hogy a fogva tartott a szállítózárkában magánál tartsa a tárgyalásra való felkészüléshez szükséges iratokat.

Az országgyűlési biztos a 2001. január 30-án lezárt vizsgálata során megállapította, hogy a szállítózárkában tartható tárgyak körének korlátozása visszásságot okoz a védelemhez való joggal összefüggésben. Az országos parancsnok intézkedése szerint a megőrzésre szállított elítélt mindazon tárgyakat magával viheti, melyeket egyébként a birtokában tarthat, de az intézkedés nem határozza meg pontosan a szállítózárkába is bevihető tárgyak körét. A sopronkőhidai parancsnok utasítása viszont tételesen felsorolja, hogy a fogva tartott mely tárgyakat tarthatja magánál a szállítózárkában, nem említve ezek között az iratokat.

A védelemhez való jog magában foglalja, hogy a vádlott rendelkezzen a védekezéshez szükséges eszközökkel. Amennyiben nincs anyagi lehetősége ügyvéd meghatalmazására és nem kötelező a védő kirendelése, saját magának kell ellátnia a védelmét. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy akár a szállító zárkában, akár a tárgyaláson tanulmányozhassa a rendelkezésére álló iratokat, és jegyzeteket készíthessen az elhangzottakról. Mindezekre tekintettel a biztos ajánlást tett a bv. országos parancsnokának, hogy a védelemhez való jog teljes körű érvényesülésére figyelemmel határozza meg a szállító zárkákba bevihető tárgyak körét. Az országos parancsnok válaszában foglaltak szerint a kifogásolt intézkedés egyedinek tekinthető, ezért utasította a Sopronkőhidai Fegyház és Börtön parancsnokát, hogy minden korlátozást szüntessen meg a szállító zárkába bevihető tárgyak tekintetében.

A fogva tartás egyéb körülményeire vonatkozó panasz esetén nem állapítható meg alkotmányos joggal összefüggő visszásság.

A panaszos, a Tolna Megyei Neutron Beavatkozó Alosztály műveleti parancsnoka sérelmezte, hogy szolgálati panaszt nyújtott be a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjéhez, de a panaszára az ügyintézési határidő többszörös eltelte után sem kapott választ.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a panaszhoz való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított, melynek során megállapította, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) hatálybalépése óta a rendőrség hivatásos állománya vonatkozásában problémát jelent a terrorelhárító beosztás ismérveinek meghatározása, és az ahhoz kapcsolódó szolgálati kedvezmények, így a szolgálati idő kétszeres szorzóval történő számítása és a 14 nap pótszabadság alkalmazása. A Hszt. 251.§-a szerint a belügyminiszter határozza meg a rendőrség hivatásos állományára vonatkozó szabályok hatálya alá tartozó beosztásokat, "terrorelhárító" beosztásról, annak ismérveiről azonban a belügyminiszter irányítása alá tartozó szerveknél rendszeresített hivatásos beosztások meghatározásáról szóló 11/1997. (II. 18.) BM rendelet nem rendelkezik. A Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 71.§-a szerint ugyanakkor a rendőrség feladatai közé tartozik a terrorcselekmények megelőzése és felszámolása (elhárítás), ezt a feladatot látják el a Készenléti Rendőrség Különleges Szolgálatok Parancsnoksága Terrorelhárító Szolgálatának tagjai is. A jogszabályi hiányosság gyakorlati nehézséget okozott a beavatkozó alosztályok tagjai szolgálati idejének és pótszabadságának meghatározása során, hiszen az ORFK 21/1992. intézkedése szerint a beavatkozó alosztályok feladatai között szerepel a terrorcselekmények felszámolása. A Hszt azonban az említett szolgálati kedvezményeket kizárólag a terrorelhárítónak minősített beosztásban lévők részére biztosítja. Miután a hivatásos beosztások meghatározásáról szóló rendelet terrorelhárítónak minősített beosztást nem ismer, a megyei rendőr-főkapitányságok beavatkozó alosztályainak felszámolói - így a panaszos is - szolgálati panasszal éltek, melyben kérték a terrorelhárítókat megillető kedvezmények rájuk való kiterjesztését. A panaszos szolgálati panaszát a megyei főkapitány elutasította, és azt egy hónap eltelte után a Hszt 194.§ (2) bekezdésére hivatkozással, elbírálás végett az Országos Rendőr-főkapitánysághoz terjesztette fel. Az Országos Rendőr-főkapitányság szakmai egyeztetést kezdeményezett az érintett megyei szervek vezetőivel, mivel a panasz alapját joghézag képezte. A szakmai egyeztetés egy hónap múlva sem vezetett eredményre, így az ORFK a szolgálati panaszok elbírálásának határidejét 30 nappal meghosszabbította - erről a panaszost nem értesítette -, majd az eljárást az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) rendelkezéseire hivatkozással felfüggesztette, erről azonban határozatot nem hozott. A szakmai álláspont kialakítása után, 2000. október 16-án a panaszos szolgálati panaszát az ORFK is elutasította. A Hszt 194.§-ában foglalt előírás szerint, ha a döntést hozó elöljáró a panasznak nem ad helyt, haladéktalanul köteles azt felterjeszteni az elöljáró parancsnokhoz. A panaszos esetében ez csak egy hónap múlva történt meg. Az elöljáró parancsnok az elbírálási határidő meghosszabbításáról a panaszost nem értesítette, a felfüggesztés tárgyában határozatot nem hozott, bár a Hszt. a szolgálati panasz elbírálása során az eljárás felfüggesztésének intézményét nem ismeri.

Az általános helyettes 2001 júliusában megállapította, hogy a megyei rendőr-főkapitány és az elöljáró parancsnok eljárása a panaszhoz való joggal összefüggő visszásságot okozott. A biztos a belügyminiszter figyelmét hívta fel a visszásságot előidéző jogszabályi hiányosság megszüntetésének szükségességére. Felkérte továbbá a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét a Hszt. szabályainak maradéktalan betartására, egyúttal felszólította az országos rendőr-főkapitányt az Áe. szolgálati panaszok elbírálása során való alkalmazhatóságáról szóló állásfoglalás kiadására. Az érintettek a biztos ajánlását elfogadták.

Visszásságot okoz a jogbiztonság alkotmányos követelményét sértve a művelődéshez, közvetve pedig a munkához való alkotmányos joggal összefüggésben a főiskola, ha a tanulmányi és vizsgaszabályzata eltér a képesítési feltételeket meghatározó jogszabálytól, és a hallgató ezért csak késedelmesen szerezheti meg a diplomáját. A művelődéshez való joggal összefüggő visszásságot okoz a főiskola, ha a hallgatói jogviszonyt az oklevél kiadása előtt - a törvény erre vonatkozó rendelkezése nélkül - megszünteti. A hallgatói jogviszony jogellenes megszüntetésével az ifjúság létbiztonsághoz való alkotmányos joga is sérelmet szenved, ha amiatt az árvaellátásra való jogosultsága is megszűnik.

A panaszos gyermeke a Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Wargha István Pedagógiai Főiskolai Karán a szociálpedagógia szakon 2000. június 9-én eredményes záróvizsgát tett, de diplomáját mégsem kaphatta meg, mert nem volt középfokú állami nyelvvizsgája. A panaszos ezt az eljárást azért kifogásolta, mert a hallgatók csak 1999-ben szereztek tudomást arról, hogy állami nyelvvizsgát kell tenniük, és nem elegendő az intézményi vizsga. Sérelmezte a panaszos azt is, hogy gyermekét a főiskola törölte a hallgatók soraiból, emiatt nem kap diákigazolványt, és a gyermek után az árvajáradékot sem folyósítják számára.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a felsőoktatási törvény felhatalmazása alapján kormányrendeletben kiadott képesítési követelmény a hallgatók számára attól függetlenül kötelező, hogy időközben az oktatási miniszter már kezdeményezte a jogszabály módosítását. E kezdeményezést azonban - hogy a szociálpedagógus szakon a nyelvvizsga követelményeket az intézmény határozhassa meg - a Kormány nem fogadta el. Az országgyűlési biztos nem folytathat bizonyítási eljárást arra nézve, hogy az intézmény milyen tájékoztatást adott a diplomához elegendő belső nyelvvizsgáról. A panaszos által rendelkezésére bocsátott iratok, valamint az oktatási miniszternek a felkérésére lefolytatott vizsgálata alapján azonban azt megállapította, hogy a főiskola tanulmányi és vizsgaszabályzata a szociálpedagógus szakon a záróvizsgára bocsátás feltételei között nem tett említést az állami nyelvvizsga-követelményről. E hiányosságnak egyik oka - más hasonló panaszok tapasztalata alapján is -, hogy a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény (Ftv.) 95.§ (4) bek. b) pontja szerint a záróvizsgára bocsátás feltétele "az intézmény által előírt nyelvismeret megszerzésének igazolása". Ez a törvényszöveg - mivel nem utal a képesítési követelmények szabta korlátra - alkalmas annak az álláspontnak az alátámasztására, hogy az intézményi tanácsnak van hatásköre ebben a kérdésben. Ezt az értelmezést követte az említett szabályzat is, mert a záróvizsgára bocsátás feltételeként a szociálpedagógus szakon a főiskola tanterve által előírt idegennyelv-vizsgák letételét írta elő. A főiskola 2001. szeptember 1-jétől úgy módosította a szabályzatát, hogy az a záróvizsgára bocsátás feltételeit nem sorolja fel, hanem csak utal az egyes szakok képesítési követelményeire, ezzel elkerüli az ellentmondás lehetőségét.

A sérelmet kiváltó másik ok az volt, hogy a 97/2000. (VI. 22.) Korm. rendelet a nappali tagozatos hallgatók esetén csak arra adott lehetőséget, hogy a nyelvvizsga-bizonyítványt a záróvizsgára bocsátás feltétele helyett a záróvizsga részének minősítse az intézményi tanács a 2001. július 31-ig terjedő időszakra. Ennek alapján tájékoztatta a panaszos gyermekét a főigazgató úgy, hogy ha a hiányzó nyelvvizsga-bizonyítványt bemutatja, a diplomáját 2001. július 31-ig kaphatja meg. A kormányrendelet rendelkezése persze nem azt jelentette, hogy addig (2001. július 31-ig) kell a nyelvvizsga-bizonyítványt megszerezni, de arról valóban nem rendelkezett sem jogszabály, sem intézményi szabályzat, hogy ez a "türelmi idő" meddig tarthat, és mi a "hallgató" jogállása ez idő alatt. Ez a hiányosság hozzájárult ahhoz, hogy a panaszos gyermekének hallgatói jogviszonyát az intézmény a hallgatói névsorból való törléssel megszüntette. Erre az Ftv. 28.§ (1) bekezdése szerint azonban csak két év szünetelés után van lehetőség, ha a hallgató nem iratkozott be. A záróvizsga részének ilyen halasztása nem ez az eset. Az intézmény ezzel a jogsértő intézkedésével visszásságot okozott a panaszos gyermekének a művelődéshez való alkotmányos jogával összefüggésben. Minthogy pedig a hallgatói jogviszonyhoz kapcsolódott az árvaellátás, ennek megszüntetésével sérelmet szenvedett az ifjúság létbiztonsághoz való alkotmányos joga is.

A visszásságok újabb előfordulásának megelőzése érdekében az országgyűlési biztos felkérte az oktatási minisztert, kezdeményezze az Ftv. 95.§ (4) bekezdés b) pontjának olyan módosítását, amely egyértelművé teszi az intézmény hatáskörét a diploma nyelvismereti előfeltételének meghatározását illetően. Felkérte továbbá az oktatási minisztert, vizsgálja meg a 97/2000. (VI.22.) Korm. rendelet 1.§-ában lehetővé tett kedvezmény miatt kialakult bizonytalan helyzetet, és kezdeményezze a vizsgahalasztás következményeinek rendezéséhez szükséges szabályozást. A konkrét ügy rendezésére pedig kezdeményezte a Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Wargha István Pedagógiai Főiskolai Kar főigazgatójánál, hogy haladéktalanul intézkedjék a panaszos gyermeke hallgatói jogviszonyának visszaállítására, a törlés időpontjára visszamenőleges hatállyal. Kérte, hogy a többi, a hallgatói névjegyzékből hasonló okból törölt hallgató ügyét is vizsgálja meg, és ugyanezen elv alapján intézkedjék.

A miniszter a kezdeményezéseket elfogadta. Javaslatot tett a törvény módosítására. Továbbá előbb körlevélben hívta fel az intézmények figyelmét az említett kormányrendelet alapján lehetséges nyelvvizsga-kedvezménnyel kapcsolatos intézményi szabályozás szükségességére, majd pedig az Ftv. módosítási javaslata is kitért a hallgatói jogviszony szüneteltetésének szabályozására. Erre annál inkább szükség volt, mert ez az eset rávilágított arra, hogy a hallgatói jogviszony szüneteltetése és az árvaellátásra jogosultság - időközben módosított - szabályait összhangba kell hozni. A két illetékes miniszter egyeztette a benyújtott törvénymódosítást. Az Ftv. módosításáról az Országgyűlés a megalkotta a 2001. évi XCI. törvényt. Az egyetem végül is helyreállította a hallgató jogviszonyát úgy, hogy az szünetel a nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzésével lehetséges diplomakiadásig. A panaszos a leánya után az árvaellátást arra az időre megkapta, amelyre a törvény szerint megillette.

A panaszos a szigetvári önkormányzat a lakossági szemétszállítási díjat megállapító rendeletével kapcsolatban sérelmezte, hogy annak ellenére kell szemétszállítási díjat fizetnie, hogy a háztartásában nem keletkezik elszállítást igénylő hulladék. Az éghető hulladékot eltüzelik, a növényi hulladékot komposztálják, és az előbbi módszerekkel nem hasznosítható hulladékot pedig egy használaton kívüli kútba dobják.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy mind az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény, mind pedig az azt 2001. január 1-jével hatályon kívül helyező hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény, és annak végrehajtására kiadott 242/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet alapján is kötelező a hulladékszállítási közszolgáltatás igénybevétele és az azzal kapcsolatos díj megfizetése akkor is, ha valaki a közszolgáltatást nem veszi igénybe. Nem okoz alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot az, hogy panaszosnak fizetnie kell a közszolgáltatás díját annak ellenére, hogy a lakásában keletkezett hulladékot megsemmisíti, feldolgozza, illetve egy használaton kívüli kútban elhelyezi.

A rendelet a szemétszállítási díj megfizetésére differenciált rendszert alkotott, amely figyelembe veszi a lakások nagyságát és az abban lakó személyek számát, valamint az alkalmazott szemétgyűjtő tartály nagyságát és az elszállítások gyakoriságát is. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy ez a szabályozás törekszik a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányosságának biztosítására, ezért az alkalmazott díjrendszer alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem eredményez. A rendelet értelmében a szemétszállítási díjat negyedévenként számlázzák, befizetése a szolgáltató által kiállított számla alapján a negyedév közepén esedékes. A hulladékszállítási díj részleges előre fizetésének előírása ellentétes a kormányrendelet azon rendelkezésével, mely szerint a közszolgáltatás igénybe vevője a közszolgáltatási díjat a teljesített közszolgáltatás alapján, számla ellenében meghatározott időszakonként utólag köteles megfizetni.

Az országgyűlési biztos a feltárt visszásság jövőbeni elkerülése érdekében felkérte a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét, hogy törvényességi ellenőrzési jogkörében vizsgálja meg, hogy Szigetvár Város Önkormányzat képviselő-testületének a lakossági szemétszállítás díjának megállapításáról szóló rendelete összhangban van-e a hatályos magasabb szintű jogszabályokkal.

A közigazgatási hivatal vezetője az ajánlást elfogadta, és megállapította, hogy a rendeletnek a szemétszállítási díj számlázásra és befizetésére vonatkozó szabályai valóban jogsértőek, ezért felhívta a jegyzőt, hogy intézkedjen arról, hogy a képviselő-testület a jogsértő rendelkezést módosítsa. Az önkormányzat 2001. július 12-én módosította a rendeletét.

A panaszos azért fordult az országgyűlési biztoshoz, mert a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatalban a szigorúan titkossá minősített, ún. "megfigyelési" ügyben a mentességre való figyelmeztetés nélkül, tanúként kihallgatták, és az ügy minősítése miatt nem volt lehetősége arra, hogy a tanúvallomásában elhangzottakról szabadon beszélhessen. Emiatt tett panaszát az ügyészség nem bírálta el. Sérelmezte azt is, hogy kihallgatása hat órán keresztül, szünet nélkül tartott. A panasz alapján az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelt el a jogbiztonság elve, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog, a jogorvoslathoz való jog és a szabad véleménynyilvánításhoz való jog sérelmének gyanúja miatt.

A biztos a fővárosi főügyésztől kért tájékoztatást, amely szerint a panaszos nem kérte a kihallgatás megszakítását sem étkezés, sem pihenés céljára. Ilyen kérelem esetén az ügyész a kihallgatást megszakította volna, hiszen az számára is megterhelő volt.

A mentességre figyelmeztetés sérelmezett elmaradása a főügyész szerint a tanú jogait nem sértette. A panaszosnak a kihallgatás befejezése után tett panaszát - amelyben az elhangzott kérdésekre és összefüggésekre vonatkozó kifogásait fogalmazta meg - a nyomozó hatóság nem bírálta el. A fővárosi főügyész tájékoztatása szerint a bizonyítás körébe tartozó nyomozati cselekmény elrendelése miatt nincs helye panasznak, az e fogalmi körbe sorolható panasz elbírálására így nincs szükség. Az ügyészségről szóló törvény szerint a panasz (kérelem) elbírálása akkor mellőzhető, ha azt nem jogosult terjesztette elő, illetőleg az ügyész a törvényben biztosított jogorvoslati kérelmet már elbírálta, vagy ha a panaszt a sérelmezett határozat közlésétől számított egy éven túl nyújtották be, és a késedelmet alapos indokkal nem igazolták.

Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény részletesen szabályozza az ügyészség büntetőjogi tevékenysége körében államtitokkörbe tartozó adatokat. A nyomozás egészének titkosítása sérti a törvény előírásait, különösen a védekezéshez való jog tekintetében megnehezíti az eljárási garanciák érvényesülését, ezáltal veszélyezteti a jogállamiság lényegi elemének tekintett jogbiztonságot is. A titoktartalmat nélkülöző információk államtitokká, szolgálati titokká minősítése sérti mindazokat, akiket a hatóságok az állampolgári alapjogaikban ily módon korlátoznak.

A biztos általános helyettese 2001. novemberében megállapította, hogy a panaszos által tett tanúvallomás államtitokká nyilvánítása és a titoktartásra kötelezés jogszerűtlen volt és sértette a panaszos alkotmányos jogát a szabad véleménynyilvánításhoz. A legfőbb ügyészt felkérte, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a vizsgálat során feltárt visszásságok orvoslásához. A legfőbb ügyész válaszában - elvi egyetértése mellett - közölte, hogy a minősítést az erre jogosult feljelentő végezte, és az eljárás során nem volt mód az államtitkot képező és a nyílt iratok fizikai elkülönítésére. A panasz elbírálásával kapcsolatos mulasztásra felhívta a fővárosi főügyész figyelmét. Az általános helyettes a legfőbb ügyész válaszát elfogadta.

A panaszos a Veszprém Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás intézkedését sérelmezte, mert az kötelezte őt a szigligeti ingatlanán található gyomfertőzés megszüntetésére.

Az országgyűlési biztos az egészséges környezethez való jog és jogbiztonság érintettsége miatt indított vizsgálatot, és megkereste az Állomás igazgatóját is. A kapott információk szerint a földművelésügyi tárca 1999-ben országos gyommentesítési programot hirdetett meg az elhanyagolt parlagterületek nagy száma és a vonalas létesítmények állapotát is veszélyeztető gyomok terjedése miatt. Az allergén gyomok pollenjei egészségkárosodást, a szétszóródott gyommagvak pedig gazdasági kárt okoznak. A program végrehajtása az Állomás feladatkörébe tartozott. A panaszost az Állomás ennek keretében kötelezte a szántó művelési ágú osztatlan közös tulajdonban lévő ingatlanán a helyszínen észlelt gyomfertőzés megszüntetésére. A hatóság a határozat azonnali végrehajtását rendelte el. A panaszos a határozat ellen fellebbezett, és vitatta a kérdéses földterületre vonatkozó tulajdonjogát, és jelezte, hogy egészségi állapota miatt már egyáltalán nem tudja a földet megművelni. A másodfokú eljárásban az Állomás igazgatója a fellebbezést elutasította, és 2000 szeptemberében a közérdekű védekezést elvégeztette.

Az országgyűlési biztos a tulajdoni bejegyzések alapján megállapította, hogy a panaszos és két testvére öröklés jogcímen szereztek az ingatlanon tulajdonrészt. A panaszosnak a tulajdonjogát vitató közlése megalapozatlan, mivel a telekkönyvi adatokat az ellenkező bizonyításig valósnak kell tekinteni.

A növényvédelemről szóló jogszabály kimondja, hogy a termelő köteles a károsítók ellen védekezni és a terjedésüket megakadályozni. Termelő alatt a földtulajdonnal rendelkezőket is érteni kell, ezért a föld tulajdonjoga önmagában megalapozza a károsítók elleni védekezési kötelezettséget. A panaszos érvei, miszerint a területen növényeket nem termeszt, és ezért őt védekezésre sem lehet kötelezni, megalapozatlanok.

Az országgyűlési biztos álláspontja szerint a konkrét ügyben nem lehet figyelmen kívül hagyni a környezetvédelmi szempontokat sem, mivel az Alkotmány elismeri mindenki jogát az egészséges környezethez. Mindezekre tekintettel az országgyűlési biztos a jogbiztonság követelményével összefüggésben nem állapított meg visszásságot, mert az Állomás a jogszabályoknak megfelelően járt el. Az egészséges környezethez való alkotmányos joggal összefüggésben sem keletkezett visszásság, mivel a közérdekű védekezést a tulajdonos mulasztását követően az Állomás saját maga végeztette el.

Az országgyűlési biztos a vizsgálatot a 2001. április 26-i jelentésével lezárta.

Visszásságot okoz a jogorvoslathoz, valamint a jogbiztonsághoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben a jegyző azzal, ha a személyazonosító igazolvány kiadásával kapcsolatos kérelem ügyében nem hoz határozatot.

A panaszos az országgyűlési biztoshoz fordulva a miskolci önkormányzatnál működő okmányiroda eljárását sérelmezte, mert az a személyazonosító igazolvány kiadása iránti kérelmét szóban utasította el arra hivatkozva, hogy 2008-ig érvényes személyi igazolvánnyal rendelkezik, mely kiváló állapotban van, tehát nem szorul cserére. Kifogásolta, hogy az új okmánnyal lehetősége lenne útlevél nélkül is Svájcba vagy Horvátországba utazni.

A vizsgálat a jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének gyanúja miatt indult. Az országgyűlési biztos általános helyettese rámutatott, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény főszabályként azt írja elő, hogy az államigazgatási szervnek vagy államigazgatási ügy intézésére feljogosított más szervnek az érdemi határozatát a kérelem előterjesztésétől, illetőleg az eljárás hivatalból történt megindításától számított harminc napon belül meg kell hoznia.

A vizsgálat megállapította, hogy az igazolvány kiadásáról és nyilvántartásáról szóló kormányrendelet úgy rendelkezik, hogy a körzetközponti jegyző elsőfokú hatósági jogkörében eljárva dönt a személyazonosító igazolvány kiadásáról, kiadásának megtagadásáról. Ezen szabályozás azt jelenti, hogy az ügyben a körzetközponti jegyzőnek határozattal kell dönteni.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának jegyzője a jogorvoslathoz, valamint a tisztességes eljáráshoz fűződő joggal kapcsolatban alkotmányos visszásságot okozott azzal, hogy a panaszosnak a személyazonosító igazolvány kiadásával kapcsolatos kérelme ügyében nem hozott határozatot, ezért felkérte a jegyzőt, hogy az okmányiroda útján gondoskodjon a panaszos kérelmének haladéktalan elbírálásáról, és a határozat kézbesítéséről.

Az országgyűlési biztos már 1998-ban is folytatott vizsgálatot a siketek nyelvi jogai és a televíziós műsorok feliratozásával kapcsolatos rendelkezések ügyében. Az akkori OBH 5920/1996. számú jelentés megállapította, hogy a siket személyek esélyegyenlőségének javításában kulcsszerepe van a siketek nyelvi jogainak, és ezen belül a siketek jelnyelve elismerésének. A siketek nyelvi jogaira, illetve a siketek jelnyelvének elismerésére vonatkozó szabályozás hiánya a diszkriminációmentes elbánáshoz való joggal és az esélyegyenlőség állami célkitűzésével összefüggésben okozott visszásságot. Kezdeményezte, hogy a Kormány intézkedjen a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. tv. módosítására.

A korábbi vizsgálat óta az Országgyűlés elfogadta az Országos Fogyatékosügyi Programról szóló 100/1999. (XII.10.) OGY. határozatot. Annak értelmében a fogyatékos emberek számára a kommunikáció lehetőségét a közszolgáltatások során is érvényesíteni kell. Az Országos Fogyatékosügyi Program szerint indokolt legalább napi egy hírműsor híreinek siketek által is megérthető - feliratozással és/vagy jelnyelvi tolmács segítségével történő - kijelzése valamennyi országos televízió műsorszolgáltatásaiban. A fogyatékos személyek számára a közszolgáltatások minden területén biztosítani kell a hozzáférés lehetőségét, így például a hivatalos ügyek intézése, illetve a hétköznapi együttműködés és kommunikáció során. Az Országos Fogyatékosügyi Program értelmében a kommunikáció területén előirányzott feladatok közül a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést 2003. január 1-jéig, a hírműsorok kijelzését 2001. január 1-jéig kell megoldani. Az Országos Fogyatékosügyi Programot azonban csak egy országgyűlési határozat tartalmazza, mely nem jogszabály, csupán az országgyűlés feladatkörébe tartozó tervek megfogalmazására szolgál.

A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény kívánt módosítása nem történt meg, jelenleg is csupán a közszolgálati műsorszolgáltatókkal és a közműsor-szolgáltatókkal összefüggésben fogalmazza meg azt, hogy az említettek különös figyelmet fordítanak az életkoruk, szellemi és lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetű csoportok számára fontos információk elérhetővé tételére. A testi állapotuk miatt hátrányos csoportok azóta kikerültek a különös figyelmet igénylő csoportok közül. A jogszabály sem a feliratozásra, sem a jelnyelvi tolmácsolásra, sem ezek mértékére nem ír elő konkrét kötelezettséget. A jelenlegi jogi szabályozás tehát nem tartalmazza azokat a garanciákat, melyek bevezetésére - a siketek és nagyothallók esélyegyenlőségének érdekében - a korábbi ajánlás irányult. A bizonytalan normatív tartalom így továbbra sem garantálja a feliratozás, illetve jelnyelvi tolmácsolás megvalósulását, és így az esélyegyenlőséget sem. Nem került sor a siketek nyelvi jogainak, és ezen belül a jelnyelvnek az elismerésére sem. Az országgyűlési biztos a közérdekű adatok megismeréséhez, a diszkriminációmentes elbánáshoz való joggal és az esélyegyenlőség állami célkitűzésével összefüggésben visszásságot állapított meg. Kezdeményezte, hogy a Kormány a szaktárcák közreműködésével dolgozza ki a siketek nyelvi jogait, a jelnyelv használatát és a jelnyelvi tolmácsolást érintő jogszabályokat, kezdeményezze - a siketeknek szóló jelnyelvi tolmácsolásra és a feliratozásra vonatkozó konkrét tartalmú kötelezettségek beillesztése érdekében - a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. tv. módosítását.

A beszámoló előkészítésének befejezéséig nem érkezett válasz a kezdeményezésre.