5. Példatár. Egyes kiemelt vizsgálatok rövidített leírása

5.1. Az 1999-ben iktatott panaszok

A panaszos képviseletében eljáró ügyvéd sérelmezte, hogy védencét - miután tanúként idézték és hallgatták ki - anélkül vették őrizetbe a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányságon, hogy az alapos gyanú fennállását korábban közölték volna vele. Gyanúsítotti kihallgatására csak másnap került sor. A panaszos folyosón várakozó, meghatalmazott védője számára pedig nem tették lehetővé, hogy az eljárásban részt vegyen. A védő ezt követően panasszal élt az őrizetbe vétel és a rendőrség eljárása miatt a B-A-Z Megyei Főügyészségen, továbbá feljelentést tett az Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál jogellenes fogva tartás és hivatali visszaélés miatt.

Az országgyűlési biztos a jogbiztonság elvét és a védelemhez való jogot érintő visszásság gyanújára tekintettel vizsgálatot rendelt el. Az Ügyészségi Nyomozó Hivatal a nyomozást - bűncselekmény alapos gyanújának hiányában - megtagadta. Az indoklás szerint a jogellenes fogva tartás bűntette csak szándékosan, a hivatali visszaélés pedig csak célzatosan követhető el, ezek a tényállási elemek azonban nem állapíthatók meg. Nem volt jogsértő, hogy a tanúkihallgatás alatt a jogi képviselőt nem engedték részt venni az eljárásban, hiszen a tanúnak nem lehet védője.

A határozat ellen benyújtott panaszt a Megyei Főügyészség, majd a Legfőbb Ügyészség elutasította. A főügyészség álláspontja szerint az őrizetbe vétel alaki és tartalmi feltételei fennálltak, a kényszerintézkedés elrendelésének ugyanis nem törvényi feltétele a gyanúsított kihallgatása. Ugyanakkor megállapították, hogy jelen esetben téves nyomozó hatósági intézkedésként került sor az őrizetbe vétel elrendelésére a gyanúsítotti kihallgatást megelőzően. A főügyészség a vonatkozó büntetőeljárási szabályok helyes értelmezését elősegítő nyomozó hatósági gyakorlat kialakítása érdekében átiratot intézett a Miskolci Városi Ügyészséghez. A rendőrségtől kapott felvilágosítás szerint a továbbiakban azt a gyakorlatot követik, hogy a gyanúsított őrizetbe vételét megelőzően közlik a bűncselekmény alapos gyanújának fennállását, és felhívják a figyelmét a védőválasztás jogára. Ezt követő 24 órán belül kerül sor az őrizetbe vett gyanúsított kihallgatására.

Az országgyűlési biztos a 2001. április 10-én lezárt vizsgálata során megállapította, hogy a Megyei Rendőr-főkapitányság eljárása visszásságot okozott a jogbiztonság követelményével összefüggésben. A Városi Ügyészség, illetve a Megyei Rendőr-főkapitányság ugyanakkor megtette a szükséges intézkedéseket a főügyészségi átiratban foglaltak érvényesítése érdekében. Az őrizetbe vett gyanúsított védelemhez való jogát nem korlátozták; a nyomozást megtagadó ügyészségi határozatok törvényessége pedig nem vonható kétségbe. Mindezekre tekintettel a biztos ajánlást nem tett, de felhívta a megyei rendőrfőkapitány figyelmét a büntetőeljárási szabályok pontos követésére és a gyanúsítottakat megillető jogok gyakorlásának biztosítására.

Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot az önkormányzat, ha az üdülőingatlanokon keletkező hulladék elszállítását gyűjtő-konténeres módszerrel biztosítja, és a szállítás díjának a szolgáltatással való arányosságát nem ingatlanonként, hanem az érintett terület egészére vonatkozóan érvényesíti.

Szolnoki lakos a város köztisztasággal és a települési szilárd és folyékony hulladékkal összefüggő tevékenységről, a szervezett köztisztasági közszolgáltatás kötelező igénybevételéről szóló rendelet alkalmazásával kapcsolatban nyújtott be panaszt. Sérelmezte, hogy a szolgáltató a város területén lévő hobbi-telke után egész évre szóló hulladékszállítási díj megfizetésére kötelezi, holott az ingatlan használata alapján csak az lenne reális, ha legfeljebb 8 hónapra kellene hulladékszállítási díjat fizetnie. Kifogásolja, hogy míg másutt figyelembe veszik a díj megállapításánál az ingatlan tényleges használatát, Szolnokon erre nincs lehetőség.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a helyi önkormányzatok a települési szilárd hulladék összegyűjtésével kapcsolatos kérdések szabályozásában nagyfokú önállósággal rendelkeznek. Ennek során szabadon állapíthatják meg a hulladékszállítás ellátásának rendjét és módját, a szolgáltató és a tulajdonos ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit. A hulladékgazdálkodásról szóló törvény által adott felhatalmazás alapján minden település önkormányzata külön-külön állapíthatja meg rendeletében a hulladékszállítás rendjét és módját, az alkalmazott díj mértékét, az esetleges kedvezményeket. Ennek következtében jelentős mértékben eltérhet egymástól az egyes településeken rendszeresített szolgáltatás módja, a díj mértéke és az alkalmazott kedvezmények köre. Az a körülmény, hogy valamely önkormányzat nem biztosít olyan kedvezményeket, amelyeket más önkormányzat megad az ingatlantulajdonosoknak, önmagában nem alkalmas alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság megállapítására. A díjkedvezmények megállapítása során az önkormányzat nagyfokú mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag az is Alkotmánnyal összhangban álló megoldás, ha egy önkormányzat egyáltalán nem állapít meg díjkedvezményt, miközben mások kedvezményeket adnak. A szolgáltatás díjának meghatározásánál az önkormányzatoknak figyelembe kell venniük a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányosságának polgári jogi alapelvét. A hulladékgazdálkodásról szóló törvény külön is kimondja, hogy a közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan külön jogszabályban meghatározott módon figyelembe véve kell megállapítani. A Szolnok Megyei Jogú Város Közgyűlésének rendelete értelmében a város üdülőterületén, illetve hobbitelkes körzetében a hulladékot nem az egyes ingatlanokról szállítja el a szolgáltató, hanem a körzetenként elhelyezett konténerekben gyűjti. Tekintettel arra, hogy a hulladékszállítás módjának és rendjének meghatározásában az önkormányzat szabadon dönthet arról, hogy a településen vagy annak egyes részein milyen hulladékszállítási módot alkalmaz, így a gyűjtőkonténeres szállítási mód rendszeresítése alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot nem eredményez.

A panaszos sérelmezte, hogy a birtokán tetten ért kukoricatolvajokkal szemben az intézkedő rendőrök nem tették meg a szükséges intézkedéseket, és feljelentése alapján a Veszprémi Rendőrkapitányságon nem indítottak eljárást.

Az országgyűlési biztos a jogbiztonsághoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot érintő visszásság gyanújára tekintettel vizsgálatot rendelt el. A panaszos 1996-ban bejelentést tett a Balatonalmádi Rendőrőrsre, és intézkedést kért a kukoricaföldjén tetten ért és visszatartott tolvajokkal szemben. A kiérkező rendőrök azt állapították meg, hogy a kukorica a feljelentettek telkéről származik, ezért annak lefoglalására nem intézkedtek, az érintettekkel szemben pedig nem indítottak eljárást. A panaszos ezt követően a veszprémi ügyészségtől kérte, hogy a feljelentése alapján rendeljenek el nyomozást, és vizsgálják ki az eljáró rendőrök által elkövetett szabálytalanságokat. A Veszprémi Rendőrkapitányság által készített jelentés szerint a kukorica jogosan került vissza az érintett tulajdonába, akivel szemben sem bűncselekmény, sem szabálysértés nem állapítható meg.

A Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányságtól beszerzett iratok között ugyanakkor szerepel a veszprémi rendőrkapitány 1998 februárjában kelt jelentése, melyben leírta, hogy a megismételt panasz kivizsgálása során több eljárásjogi hiányosságot állapítottak meg. A rendőrök nem készítettek jelentést a helyszíni eljárásról, a panaszos bejelentését nem vették feljelentésnek, továbbá a kukoricát nem foglalták le a büntetőeljárás szabályai szerint. A parancsnoki jelentés rögzítette, hogy büntetőeljárás keretei közt kellett volna dönteni a nyomozás elrendelése vagy megszüntetése tárgyában. Ezt azonban nem hozták a panaszos tudomására.

Az országgyűlési biztos 2001. március 5-én lezárt vizsgálata során megállapította, hogy a Veszprémi Rendőrkapitányság eljárása a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okozott. A rendőrség súlyos mulasztást követett el azzal, hogy a panaszos feljelentése nyomán nem indított büntető- vagy szabálysértési eljárást, és az ügyben egyáltalán nem hozott alakszerű határozatot. A rendőrség azonban a mulasztás észlelését követően, 1998 februárjában még megindíthatta volna az eljárást, de az ügyben akkor sem tett semmilyen intézkedést.

Az országgyűlési biztos mindezek alapján ajánlást tett a megyei rendőrfőkapitánynak, hogy a hasonló jogsértések megelőzése végett gondoskodjon arról, hogy az irányítása alá tartozó rendőri szervek a feljelentett bűncselekmények esetén indítsák meg a szükséges eljárást, és tegyék meg az egyéb indokolt intézkedéseket.

A rendőrfőkapitány az ajánlást elfogadta és intézkedett, hogy a rendőrségi állomány megismerje az ügyet.

Az elítéltek és letartóztatottak befogadása és szállítása során a büntetés-végrehajtási intézetek befogadó és szállítási részlegeiben a túlzsúfoltság miatt nem biztosíthatók a jogszabályoknak megfelelő körülmények és a huzamosabb emberi tartózkodáshoz szükséges, minimális higiénés feltételek, ami az embertelen, megalázó bánásmód tilalmába ütközik és sérti a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot is.

A panaszos sérelmezte, hogy a Pálhalmai Büntetés-végrehajtási Intézet sándorházai alegységében "embertelen körülmények" között helyezik el az előzetes letartóztatásban lévőket. Sérelmezte, hogy a zárkák túlzsúfoltak, és kifogásolta a higiénés körülményeket is. Az országgyűlési biztos az emberi méltósághoz, és a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmének a gyanúja miatt helyszíni vizsgálatot rendelt el.

A vizsgálat időpontjában 868 férfit tartottak fogva az intézetben, így a telítettség 161 százalékos volt. A létszámtöbblet ellenére csak egyes részlegekben volt tapasztalható olyan jellegű zsúfoltság, amely a fogva tartottak alkotmányos jogait sértette, mivel a fogva tartottak nagy része napközben a különböző munkahelyeken dolgozik. A külső körletek tágasak, az udvaron sportolásra is van lehetőség. Az intézet befogadó, felkészítő, illetve szállítási részlegeiben a zárkák túlzsúfoltak. A részlegekben esetenként 25-30 fogva tartottat helyeznek el. Harminc főre egy WC jut. Az emeletes fekvőhelyek kb. félméteres térközzel voltak elhelyezve, közöttük a szabad mozgásra nem volt lehetőség. A fogva tartottak személyes tárgyaikat a zárkán belül - szekrények hiányában - nem tudták elhelyezni. A fogva tartottak többsége az ágyán tartotta a holmiját. Az elhelyezési körülmények csak kivételesen indokolt szükséghelyzetben, egy-két napos tartózkodás esetén fogadhatók el. A túlzsúfolt körülmények között a felkészítési-befogadási eljárás hatályos szabályozása a fogva tartottakat az elviselhetőnél és a szükségesnél jóval hosszabb időtartamra embertelen, megalázó helyzetben tartja.

A befogadási eljárás, orvosi illetve pszichológusi vizsgálatok, munkaalkalmassági vizsgálat, befogadó bizottság eljárása kb. tíz napot vesz igénybe. A 6/1996. (VII.12.) IM rendelet szerint a fogva tartott maximálisan 30 napot tölthet a felkészítő részlegben, amely további 30 nappal meghosszabbítható.

A felkészítő részlegben tapasztalt zsúfoltság és a zárka felszerelési hiányossága az embertelen, megalázó bánásmód tilalmába ütközik. Az országgyűlési biztos a alkotmányos visszásság orvoslására felkérte az igazságügy-minisztert, hogy amennyiben a felkészítő-befogadó részlegekben a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII.12.) IM rendelet fogva tartási előírásai nem biztosíthatók, úgy korlátozza a felkészítési eljárás időtartamát.

A büntetés-végrehajtás országos parancsnokát felkérte, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az intézet befogadó zárkáiban a rendkívüli zsúfoltság megszüntetésére és minden zárkában, a jogszabályban előírt felszerelés biztosítására. A miniszter nem tartotta indokoltnak a jogszabály módosítását, de a körülmények javításának szükségességével egyetértett. A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka az ajánlást elfogadta, és intézkedett, hogy a befogadási eljárás időtartama ne haladja meg az egy hetet, a fogva tartási körülmények közelítsenek a jogszabályi előírásokhoz, illetve a zárkákat szereljék fel a megfelelő berendezésekkel.

A panaszos azért fordult az országgyűlési biztoshoz, mert az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet bevonta az ingatlan-, pénzügyi lízing tevékenységet folytató cégének engedélyét, és az ÁPTF feljelentése alapján a BRFK V. kerületi Rendőrkapitánysága nyomozást indított ellene. Az országgyűlési biztos a jogbiztonság követelménye, illetve a tulajdon védelméhez való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot rendelt el.

A panaszos tulajdonában lévő Menthon Ingatlan Lízing Kft. lakáslízing-előszerződéseket kötött magánszemélyekkel. A Kft. a szerződésekben vállalta, hogy az ügyfelek által lízingelni kívánt lakásokat megvásárolja. Az ügyfelek az előszerződés megkötésekor 275 ezer forint előleget fizettek, azonban a Kft. nem vásárolta meg a lakásokat és az ügyfeleknek sem fizette vissza az előleget. Az ÁPTF a Kft. felügyeleti engedélyét visszavonta, és bűncselekmény alapos gyanúja miatt feljelentést tett a panaszos ellen. A feljelentés alapján a BRFK V. Kerületi Rendőrkapitánysága közokirat hamisítás és 18 rendbeli csalás bűntettének gyanúja miatt nyomozást rendelt el.

Az ÁPTF a panaszos tevékenységére vonatkozó engedély visszavonásáról a hatályos pénzügyi jogszabályoknak és az államigazgatási eljárás szabályainak megfelelő határozatban döntött. A panaszos beadványai alapján több ügyészi fórum is foglalkozott az üggyel. A bűncselekmény gyanújával kapcsolatos adatok mérlegelését a büntetőeljárásról szóló törvény a nyomozó hatóságok, illetve az ügyészség, vádemelés esetén pedig a bíróság hatáskörébe utalja. Ennek megfelelően az országgyűlési biztos nem mérlegelheti a nyomozás elrendelése vagy megtagadása ügyében figyelembe vett, vagy a nyomozás során felmerült bizonyítékokat. Csak azt állapíthatja meg, hogy a hatóság a jogszabályoknak, végső soron az Alkotmánynak megfelelően járt-e el, a hatóságok intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása okozott-e alkotmányos visszásságot.

Az országgyűlési biztos a 2001 márciusában készült jelentésében alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg, ezért a vizsgálatot lezárta.

A panaszos a Veszprém Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben lévő fogva tartási körülményeket sérelmezte. A napi szabad levegőn tartózkodás rendszerint elmarad, ha van is séta, a jogszabályban előírt időtartamot nem tartják be, a fogva tartottak számára a heti egyszeri fürdés lehetőségét sem biztosítják. A panaszosnak krónikus bőrbetegsége miatt az orvos külön egészségügyi fürdőt rendelt, amit hónapok óta nem tesznek lehetővé. Epebetegsége is folyamatos orvosi kezelésre szorulna, de gyógyszereit sem kapja meg, epetájéki fájdalmainak erősödése ellenére szakorvosi vizsgálatra nem viszik. A büntetés-végrehajtási intézetben a könyvtár nem vehető igénybe, oda sem olvasás, sem könyvkölcsönzés céljából nem lehet bemenni.

Az országgyűlési biztos az emberi méltósághoz, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez és a művelődéshez való joggal összefüggő visszásság gyanúja miatt vizsgálatot indított, melynek során megállapította, hogy a bv. intézetben a zárkák a föld felszíne alatt vannak, így a természetes fény sem a hivatásos állomány, sem a fogva tartottak számára nem biztosított. Az intézet az 1980-as évek elejéig az országban utolsóként ún. kübli rendszerrel működött. A közművesítettség napjainkban már teljes, de a csatorna- és a vízrendszer elavult, így az intézet a heti egyszeri melegvizes fürdést sem minden esetben tudja biztosítani. A jogszabályban előírt normatíva szerint az intézet 55 fő fogva tartására alkalmas, valójában a fogva tartotti létszám ennek négyszerese, így az egy fogva tartottra jutó szabad mozgástér a zárkákban csak 0,8 m². A zsúfoltság miatt az intézet nem tudja teljesíteni a napi sétára vonatkozó előírást. Az épület emberi tartózkodásra alkalmatlan, az alapvető létfeltételek hiánya miatt sérelmet szenved mind a hivatásos állomány, mind a fogva tartottak emberi méltósághoz, lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joga. Az országgyűlési biztos már 1997-ben javasolta az intézet bezárását. A javaslatnak megfelelően folyamatban van az új Veszprém Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet terveinek kivitelezése, amely várhatóan 2002 decemberében be is fejeződik.>

A vizsgálat idején a könyvtár használata valóban korlátozott volt. A könyvtárosi feladatokat egy nevelő teljesítette, aki nevelői munkakörének ellátása mellett nem tudta a könyvtárat is nyitva tartani. A fogva tartottaknak törvényben foglalt joguk, hogy a büntetés-végrehajtási intézet könyvtárát önképzési, művelődési célokból igénybe vegyék, a büntetés-végrehajtási intézeteknek pedig kötelessége a könyvtár nyitva tartása, az ezzel kapcsolatos mulasztás a művelődéshez való joggal összefüggésben visszásságot okoz.

A panaszos egészségügyi problémáival többször jelentkezett orvosi vizsgálatra. Az orvos a panaszos epetájéki fájdalmaira és bőrbetegségére gyógyszeres kezelést írt elő, valamint elrendelte, hogy a fogva tartott számára napi rendszerességgel biztosítsák a melegvizes fürdést. A gyógyszeres kezelés ellenére a panaszos epe tájéki fájdalmai erősödtek, azonban a panaszost szakorvosi kivizsgálásra nem vitték el. A szakorvosi vizsgálat elmaradása a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okozott.

A megállapított alkotmányos joggal összefüggő visszásságok orvoslása érdekében az országgyűlési biztos 2001 februárjában felkérte a Veszprém Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnokát, hogy fordítson fokozottabb figyelmet a fogva tartottak kielégítő egészségügyi ellátásának biztosítására és arra hogy, - a feladatellátás jobb megszervezésével - biztosítsa a fogva tartottak számára a könyvtár használatát. Az országgyűlési biztos ajánlását az érintett elfogadta.

A panaszos az országgyűlési biztoshoz intézett beadványában Solymár Nagyközség Önkormányzatának idegenforgalmi adó kivetésével kapcsolatos eljárást sérelmezte, mert a hatóság a megismételt eljárást nem zárta le.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a tulajdonhoz való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított, és az alábbiakat állapította meg.

A panaszos 1992. évben nyújtott be adóbevallást a tulajdonában álló solymári ingatlanról, de abban nem tüntette fel az épület alapterületét. Bevallását 1994-ben megismételte, de mivel az alapterületet ezen sem közölte, az ügyintéző hivatalból töltötte ki a nyomtatványt. Az alapterületet 48 m2-ben határozta meg, és 1992-94. évekre visszamenőlegesen kivetette az adót. A panaszos fellebbezése folytán a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal a határozatot megsemmisítette, és az elsőfokú hatóságot új eljárás folytatására utasította. A panaszost ekkor felszólították az építményadó-bevallás kitöltésére, melyen már feltüntették az alapterületet. A bevallás alapján vetették ki az adót az 1993-96. és 1997. évekre vonatkozóan, mellyel szemben a panaszos kifogással élt. Ennek részben helyt adva a határozatot kiegészítették. Mindezek után 1998. végéig folyamatos levelezésben volt a hivatal a panaszossal.

A vizsgálat megállapította, hogy az ügyfél tisztességes eljáráshoz, így az időben történő közigazgatási határozathozatalhoz való joga nem tehető függővé attól, hogy a közigazgatási szerv milyen időpontban hajlandó dönteni a hatáskörébe utalt ügyben. A közigazgatás szervnek alkotmányos kötelessége, hogy hatáskörét gyakorolja, azaz illetékességi területén a hatáskörébe utalt ügyben az erre megszabott idő alatt érdemi döntést hozzon. Az ügyfélnek ugyanakkor alapvető érdeke fűződik e döntés mielőbbi meghozatalához.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a polgármesteri hivatal több mint két éven át nem folytatta le az új eljárást. Ezzel a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot idézett elő. A kérelemhez való joggal összefüggésben okozott alkotmányos visszásságot a hivatal azzal, hogy a panaszos levelére nem adott választ.

Az országgyűlési biztos általános helyettese felkérte a jegyzőt, hogy hívja fel a munkatársai figyelmét a hatályos jogszabályok fokozott megtartására. A jegyző az ajánlást elfogadta.

A pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthon egyik lakója fordult az országgyűlési biztoshoz azt sérelmezve, hogy az otthonban nem működik érdekképviseleti fórum, a lakók a panaszhoz való jogukat nem gyakorolhatják és a bánásmód sem megfelelő. Az országgyűlési biztosnak már az OBH 2454/1998. számú - az időskorúakat ápoló-gondozó otthonokban élő személyek emberi és állampolgári jogai érvényesülésének helyzetét érintő - átfogó vizsgálatában is szerepelt a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthon. A jelentés már akkor megállapította, hogy az otthonban nem működik mentálhigiénés csoport és érdekképviseleti fórum.

Az országgyűlési biztos újabb vizsgálatot rendelt el, és megállapította, hogy a házirend - kivéve azt, hogy a panaszhoz való jog gyakorlásának jogosultjai közül hiányzik a lakók jogait és érdekeit képviselő társadalmi szervezetet - a jogszabálynak megfelelően tartalmazta a panaszhoz való jog gyakorlásának módját, és az érdekképviseleti fórum tagságát, működését. A gondozottak gyakorolhatták a panaszhoz való jogukat, és az érdekképviseleti fórum is betöltötte a szerepét. Ezért az országgyűlési biztos a panasz és kérelem előterjesztéséhez való joggal összefüggésben visszásságot nem állapított meg.

A vizsgálat azonban azt is feltárta, hogy az intézmény a mentálhigiénés ellátás szempontjából sem a létszámnormáknak, sem a képesítési előírásoknak nem felelt meg. A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet szerint a mentálhigiénés ellátást 170 gondozott esetén négy szociális, mentálhigiénés munkatársnak, egy mentálhigiénés csoportvezetőnek és két foglalkoztatás szervezőnek kellene ellátnia, a vizsgált otthonban ezzel szemben a fizikoterápiás asszisztens és két általános ápolói végzettséggel rendelkező nővér végezte az ellátást. A bentlakásos otthonokban a konfliktushelyzetek kialakulásának megelőzése érdekében mentálhigiénés ellátás keretében egyéni és csoportos megbeszélést is biztosítani kell. Az otthonban a mentálhigiénés csoportok munkájában csupán 20-25 lakó vett részt aktívan. Az otthon dolgozóinak elmondása szerint a nővérek a testi gondozáson túl aktív részesei a mentálhigiénés ellátásnak is. A teljes ellátásra szoruló fekvőknél pedig elsősorban a nővérek feladata a mentálhigiénés gondozás.

A mentálhigiénés ellátás elégtelenségét jelenti, hogy 18 általános ápolói végzettségű nővér feladata, hogy az ápolási munkáik mellet egyéni beszélgetések keretében 170 lakó mentálhigiénés gondozását is biztosítsák. Az intézmény dolgozói szupervízión nem vettek részt, külső szakember nem segítette a munkájukat.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonban a szakszerű mentálhigiénés ellátás személyi feltételei nem voltak adottak, és a mentálhigiénés gondozás jogszabályban felsorolt összetevőinek egy része a vizsgálat idején nem működött, mivel ez az Alkotmány 70/D.§ (1) bekezdésében biztosított lehető legmagasabb szintű lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okozott.

A feltárt alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság orvoslása érdekében az országgyűlési biztos kezdeményezte, hogy az otthon vezetője a mentálhigiénés ellátás színvonalának javítása érdekében kérjen szakmai segítséget a megyei módszertani intézménytől, továbbá a mentálhigiénés ellátás személyi feltételeinek biztosítása érdekében alakítson ki megfelelő számú és szakképzettségű szakemberből álló mentálhigiénés csoportot.

A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal összefüggő visszásságot okoz a gyermekotthon vezetője, ha az iszlám vallásra áttért, gyermekvédelmi gondoskodásban élő fiatal számára nem biztosítja a vallásának megfelelő étkezést, és a vallási közösségével való kapcsolattartás lehetőségét. A gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez, az emberi méltósághoz, a szabadsághoz és személyi biztonsághoz fűződő joggal összefüggésben visszásságot okoz a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek testi és lelki fenyítése, a fegyelmezés és büntetés eszközeinek önkényes alkalmazása. Ezen módszerek alkalmazása veszélyezteti legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez fűződő és a művelődéshez való jogot is. A panaszhoz való joggal összefüggő visszásságot okoz, ha a gyermekvédelmi gondoskodásban élő fiataltól számon kérik, hogy kinél és milyen alapon merte sérelmezni a gyermekotthon nevelési módszereit. A gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez, valamint a legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez fűződő jogával összefüggő visszásságot okoz, ha a gyermekotthonban nem biztosítják a pszichológiai kezelést az arra rászorulóknak.

A gyermekvédelmi gondoskodásban élő panaszos a Fővárosi Önkormányzat Menyecske utcai Gyermekotthona nevelési módszereit és intézkedéseit kifogásolta, mert az otthonban dolgozó gyermekfelügyelők agresszíven és megalázóan bántak a gyerekekkel, testileg, lelkileg fenyítették őket, és nem volt ritka a bántalmazás sem. Sérelmezte, hogy a gyermekotthonban az egyéni szükségleteket, igényeket nem vették figyelembe, akadályozták a vallásának, lelkiismereti meggyőződésének gyakorlásában. A felmerült alkotmányos jogokra tekintettel az országgyűlési biztos 1999 nyarán vizsgálatot indított. A panaszos és az öccse 1992-től élt a Menyecske utcai gyermekotthonban. 1999 májusában áttért az iszlám hitre, de az ebből adódó életforma-változás nehezen volt összeegyeztethető a gyermekotthon házirendjével. Súlyos konfliktusai voltak a nevelőtanárával és az igazgatónővel. Az igazgató és a gyermekotthon családgondozója felelősségre vonták, amiért külső szervezeteknél, fórumoknál panasszal élt.

Az intézmény vezetője 2000 januárjában a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálattól az éves felülvizsgálat előrehozását kérte, mivel megítélése szerint az iszlám hitre áttért kiskorú nem tartja be a házirend egyetlen szabályát sem, öntörvényűen és elkülönülten él az otthonban. Az igazgató semmi ésszerű megoldást nem látott a probléma kezelésére. A gyámhivatal éves felülvizsgálatát követően a gyám a szabad vallásgyakorlást úgy biztosította, hogy a panaszost külön szobában helyezte el. A heti étkeztetésekre fordítható összegeket kézhez kapta, így vallásának megfelelő étkezése megoldhatóvá vált. Ettől kezdve az iszlám közösséggel való kapcsolatát sem akadályozták. 2000 februárjában csak a gyámi tanácsadó közvetítése után engedte el a panaszost nevelőtanára pszichológushoz. A panaszos 2001-ben nagykorú lett, az otthonból kiköltözött, míg kiskorú öccse továbbra is a gyermekotthonban él.

A fenntartó által az országgyűlési biztos felkérésére 2001 februárjában a testi fenyítésekkel kapcsolatban folytatott meghallgatások során egyedül a panaszos öccse jelentette ki, hogy bántalmazták. A fenntartó szerint a többi meghallgatott gyermek reakcióiból, az általuk használt szófordulatokból jutottak arra a következtetésre, hogy a testi fenyítés többszöri előfordulása valószínűsíthető. A helyszíni vizsgálat során 1999-ben a biztos munkatársai is hasonló következtetésre jutottak. Az egyik gyermekfelügyelő elismerte, hogy mint minden családban, itt is elcsattant egy-egy pofon. Az igazgatónő 1998-ban két gyermekfelügyelőt szóbeli és írásbeli figyelmeztetésben részesített. A fegyelmi határozat rövid indoklása szerint a gyermekfelügyelők a csoportjukban élő gyermekek körében meg nem engedhető pedagógiai módszert alkalmazva akartak eredményt elérni. A fenntartó az akkori felelősségre vonás mértékével nem értett egyet, sokkal határozottabb intézkedést tartott volna szükségesnek. Az otthonban alkalmazott fegyelmezési módszerek közül a meggyőzés, a szóbeli ráhatás a jellemző, de sajnálatos módon a nevelők egy része fegyelmezési eszköznek használja az edzésekről való átmeneti eltiltást. Elfogadhatatlan fegyelmezési eszközöket is alkalmaztak, mint pl: "a kicsiknél egyértelmű fegyelmezési eszköz, ha nem adhat puszit a nevelőnek, továbbá, ha a gyermek átmenetileg nem tegezheti és nem szólíthatja keresztnevén a nevelőjét". A gyermekotthon házirendje többek között a következő fegyelmezési eszközöket rögzíti: kártérítésre kötelezés; kedvezményekből kizárás, emelt zsebpénz csökkentése, külföldi vagy belföldi utazásból kizárás, külső szakkör látogatásának korlátozása vagy tilalma; hétközi kimenő, illetve rövid vagy hosszú hétvégi eltávozás megvonása. A fenntartó azt állapította meg, "hogy az intézmény egészére a gyermekekkel szembeni nem megfelelő pedagógiai módszerek alkalmazása, testi, lelki bántalmazása nem jellemző. Valószínűsíthető, hogy a két nevelő esetében előfordult a testi fenyítés alkalmazása".

A fenntartó a felmerült problémák megszüntetése és ismételt előfordulásuk megelőzése érdekében több intézkedést is kezdeményezett. A gyermekotthonnak rendszeres pszichológiai kezelést kellett volna biztosítania a panaszos és öccse számára. Ezért az intézmény vezetőjét írásban szólították fel, hogy biztosítsa a kiskorú kerületi ideggondozóban történő pszichológiai gondozását. Az intézmény vezetőjét írásban utasították, hogy a jövőben a testi fenyítés alkalmazásának legkisebb gyanúja esetén is sokkal szigorúbban járjon el a gyermekotthon dolgozóival szemben. A gyermekvédelmi gondoskodás rendszerében élő gyermekek érdekeinek védelmében felülvizsgálják a gyámi tanácsadók tevékenységét és munkájuk hatékonyságát.

A vizsgálat megállapította, hogy a panaszos által kifogásolt gyermekotthoni nevelési módszerek és fegyelmezési eszközök több alkotmányos jogot is sértettek. A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joga sérült a gyermeknek, amikor az iszlám hitre történő áttérését követően az intézmény vezetője és a gyermek nevelője nem segítette elő a vallásának megfelelő étkezés biztosítását és a vallási közösségével való kapcsolattartás lehetőségét. A gyermek szabad vallásgyakorlásával kapcsolatos problémák - a gyámi tanácsadó közvetítésével - az átmeneti nevelésbe vétel éves gyámhivatali felülvizsgálatát követően oldódtak meg.

A testi, lelki fenyítés, a fegyelmezés, büntetés önkényesen alkalmazott eszközei sértették a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez, az emberi méltósághoz, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jogokat. Veszélyeztették továbbá a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint a művelődéshez való alkotmányos jogok érvényesülését is. A panaszhoz való jog sérült, amikor a gyermekotthon igazgatója és a családgondozója olyan megjegyzéseket tettek, amelyek közvetve alkalmasak voltak a gyermek felelősségre vonására, megfélemlítésére, amiért a kiskorú panasszal élt külső szervezeteknél, fórumoknál. A gyermekotthon vezetőjének kötelessége, hogy minden eszközzel elősegítse a gyermek panaszhoz való jogának érvényesülését, feladata továbbá, hogy elhárítson minden akadályt, amely ebben a kiskorút gátolja, akadályozza. A gyermekek testi, szellemi, erkölcsi fejlődéséhez, valamint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmét okozta, hogy a gyermekotthonban nem biztosították a panaszosnak és öccsének a rendszeres pszichológiai kezelését. A család nélkül felnövő, legtöbbször halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek esetében helyrehozhatatlan következményekhez vezet, ha lelki problémáik megoldásához nem kapnak megfelelő segítséget.

A feltárt visszásságok miatt az országgyűlési biztos a 2001 májusában kelt jelentésében a Főváros Önkormányzat Menyecske utcai Gyermekotthona igazgatójánál kezdeményezte, hogy tegyen intézkedéseket a testi fenyítések és lelki bántalmazások megakadályozására. Lépjen fel az ilyen fegyelmezési eszközöket alkalmazó munkatársaival szemben. Módosítsa a gyermekotthon házirendjét, tájékoztassa az otthonban élőket azon intézményekről, amelyekhez panasszal fordulhatnak jogaik védelmében. Az érintett a kezdeményezéseket elfogadta.

A főpolgármester-helyettest felkérte, hogy vizsgálja meg az önkormányzat fenntartása alá tartozó gyermekotthonok házirendjét, fegyelmezési gyakorlatát, a gyermekek panaszhoz és kérelemhez való jogának érvényesülési lehetőségét, vizsgálja felül a gyámi tanácsadók tevékenységét, munkájuk hatékonyságát, és határozza meg a gyámi tanácsadók létszámát.

A főpolgármester-helyettes az ajánlásokat elfogadta, s válaszában közölte, hogy a gyámi tanácsadók esetszámának meghatározása 2001 júniusában már folyamatban volt, a feladat megfelelő ellátásához szükséges álláshelyeket a fenntartó 2001 második felétől biztosítja. Felkérte a szociális és családügyi minisztert, hogy az országgyűlési biztos általános helyettese által hivatalból indított, az otthont nyújtó gyermekintézményben élő gondozottak alkotmányos jogai érvényesülésének feltárását tartalmazó átfogó vizsgálat OBH 550/1998. számú jelentésének - a miniszter által elfogadott ajánlásai - végrehajtásáról, annak gyakorlati megvalósulásáról adjon tájékoztatást. A kért tájékoztatást a miniszter megadta.

A vállalkozás szabadságának alkotmányos jogával összefüggő visszásságot okoz az önkormányzat, ha a bevezetett közlekedési korlátozás az elérni kívánt céllal nincs arányban.

Az Életfa Környezetvédő Szövetség egy füzesabonyi lakos panaszát továbbította az országgyűlési biztoshoz, aki a szomszédjában található szállítási vállalkozás zavaró működését sérelmezte. Hasonló tárgyú panasz érkezett a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Füzesabonyi Csoportjának vezetőjétől is, aki 15 érintett személy nevében fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához. A vizsgálat során a panaszolt vállalkozás vezetőitől is érkezett panaszbeadvány, ezért a biztos a telephely környezetében élőket megillető alkotmányos jogok mellett a vállalkozók alkotmányos jogai érvényesülését is vizsgálta.

Az országgyűlési biztos a tulajdonhoz, az egészséges környezethez, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint a vállalkozáshoz való jog érintettsége miatt indított vizsgálatot, melynek során tájékoztatást kért az intézkedéseikről a füzesabonyi jegyzőtől és az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőségtől. Az országgyűlési biztos munkatársa 2000 októberében helyszíni vizsgálatot tartott. A telephely és az érintett lakóterület a 33-as számú főút, a vasút és két utca által határolt területen fekszik. A vállalkozás működése leginkább a két szomszédos egyirányú utcában lakókat érinti. A közeli útkereszteződéseknél 5 tonnás súlykorlátozást jelző táblákat, behajtani tilos és egyirányú forgalmi út jelzőtáblákat helyeztek el. Az így kialakított forgalmi rend azzal járt, hogy a vállalkozás 5 tonnánál nagyobb össztömegű járművei nem hajthatnak ki a telephelyről, illetve nem is térhetnek oda vissza. A gépjárművezetők az esetleges áthajtásokkal közlekedési szabálysértést követtek volna el.

A forgalomtechnikai intézkedésekre a lakosságot érő környezeti terhelés csökkentése érdekében került sor. A Környezetvédelmi Felügyelőség vizsgálatai szerint sem a telepről, sem pedig a közlekedésből származó zaj nem haladja meg a határértéket. Emiatt a környezeti zaj szempontjából a korlátozások nem voltak indokoltak. A nehézgépjárművek száma nem olyan mértékű, amely állandó zajt okozna. Az önkormányzat a fokozatosság elvének figyelembevételével kívánt eljárni, amikor először sebességkorlátozó táblát helyezett ki. A következő intézkedés már az 5 tonnánál nagyobb járművek teljes kitiltása volt.

A vállalkozás jogának tartalmát az Alkotmánybíróság már több határozatában értelmezte. "A vállalkozás alapjogát érintő állami korlátozások alkotmányossága eltérő mérték alapján minősül aszerint, hogy az állam a vállalkozás gyakorlását, vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e." (1105/B/1993. AB határozat) A vállalkozás szabadsága nem korlátozhatatlan. A súlykorlátozó táblák kihelyezése a foglalkozás (vállalkozás) gyakorlásának korlátozásával járt, mert a vállalkozásnak csak az 5 tonnánál kisebb járművei közlekedhetnek az adott utcákon.

Az 5 tonnánál nagyobb járművek teljes kitiltása aránytalan sérelmet okozott a vállalkozásnak, figyelemmel a környezeti zajvizsgálat határérték alatti zajszintet megállapító eredményeire, valamint a viszonylag kis számú járműparkra. Az önkormányzat aránytalanul súlyos terhet jelentő forgalomkorlátozása a vállalkozás szabadságával összefüggő visszásságot okozott.

A 12/1983. (V.12.) MT rendelet egyébként a már meglevő út forgalma által okozott, az új létesítményekre megengedett zaj-, illetőleg rezgésterhelési határértéket jelentősen túllépő zaj, illetve rezgés esetén írja elő, hogy az üzemeltetőnek forgalomszervezési és egyéb intézkedéseket kell tennie. A konkrét esetben nem merült fel a határérték jelentős túllépése.

A környezeti terhelés csökkenthető a nehézgépjárművek áthaladásának kizárásával. Ez a törekvés megvalósíthatónak látszott egy szervizút megépítésével, de arra mégsem került sor, ezért helyezte ki az önkormányzat a korlátozó táblákat.

Az országgyűlési biztos az összes körülmény alapján úgy vélte, hogy a vállalkozás működése nem zavarhatta olyan mértékben a lakókat, amely ilyen szigorú, a vállalkozás működésére lényegesen kiható korlátozás elrendelését tette volna szükségessé. A jelentés emiatt állapította meg a vállalkozáshoz való joggal összefüggésben a visszásságot. Nem vitatta az önkormányzat jogosultságát a közút forgalmi rendjének kialakítására, az összes körülményre figyelemmel mégis úgy vélte, az önkormányzat intézkedése a konkrét esetben aránytalan sérelmet okozott.

A panasz szerint a teherautók esős időben szinte "szétpasszírozzák" az utcákat. Az utcák állagának megóvása úgy is biztosítható lenne, ha a vállalkozó - megfelelő ösztönzés esetén - vállalná és végre is hajtaná a rendszeres útkarbantartást. A forgalom teljes korlátozása akkor lenne indokolt, ha egy szakértői vizsgálat a közlekedés és a házakban történt állagromlás közötti okozati összefüggést állapítana meg. A lakók szerint az épületekben a forgalom hatására következett be állagromlás, de emiatt az érintettek kártérítési igénnyel léphetnek fel.

Az országgyűlési biztos megítélése szerint a probléma forgalomtechnikai változtatásokkal véglegesen nem oldható meg, alapvető megoldást csak a lakókörnyezetet teljesen elkerülő szervizút megépítése jelenthet.

Az országgyűlési biztos a 2001. május 7-én kelt jelentésében javasolta a füzesabonyi polgármesternek, hogy a jelentés megállapításait terjessze a képviselő-testület elé. A biztos rámutatott, hogy a probléma csak a felek hatékony együttműködésével, kölcsönös engedményekkel oldható meg, ezért kezdeményezte, hogy az önkormányzat és a vállalkozó a lakók képviselőinek bevonásával tegyenek kísérletet egyezségkötésre. A testület intézkedjen a rendelkezésre álló adatok alapján aránytalannak tekinthető korlátozás módosítására. A biztos felhívta a figyelmet, hogy a szervizút teljes megépítéséhez hiányzó összeg megszerzése pályázatokon való részvétellel is lehetséges. A polgármester azonban válaszában tájékoztatta a biztost, hogy a vállalkozó az önkormányzat forgalomszabályozásról rendelkező határozata miatt közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt bírósághoz fordult. Az országgyűlési biztos hatásköre kizárt, ha panaszolt ügyben bírósági eljárás van folyamatban, vagy jogerős ítélet született, ezért az országgyűlési biztos a kezdeményezését visszavonta, és a további vizsgálatot hatáskör hiányában megszüntette.

A panaszos azt kifogásolta, hogy a levelező hallgatók utazási kedvezményét 1999-ben megszüntették, az már csak a lakóhelyéről az egyetemre közlekedéshez illeti meg őt, de ez is hátrányosan. A kedvezményes jegyet ugyanis az egyetem székhelyéig, Pécsig kell megváltania, holott neki csak a budapesti konzultációs központba kell utaznia. Sérelmezte azt is, hogy a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem (JPTE) megszüntette a debreceni kihelyezett tagozatot, amelynek művelődés szervezői szakán a panaszos levelező hallgatóként már két évet elvégzett, és e változás miatt a tanulmányait Budapesten kellett folytatnia. A debreceni hallgatónak ez nagyobb közlekedési költséget jelent, továbbá több szabadságot kellene igénybe vennie a konzultációkra utazáshoz. Erre azonban nincs módja, ezért szükségképpen felkészületlenebb a vizsgákon, mint társai.

Az országgyűlési biztos a művelődéshez való jog sérelmének veszélye miatt vizsgálatot indított, és mindkét tárgyban tájékoztatást, nyilatkozatot kért az oktatási minisztertől. A diákigazolványt és a hallgatók utazási kedvezményét érintő kérdésére 1999. július 13-án választ kapott, de a kihelyezett tagozat megszüntetéséről csak többszöri sürgetésre 2001. július 24-én érkezett meg a miniszter válasza.

Az utazási kedvezmény ügyében az országgyűlési biztos már 1999 júniusában közölte a panaszossal, hogy egy egyszerű intézményi igazolással lehetősége van arra, hogy csak a budapesti konzultációs központig váltson kedvezményes jegyet, és így a tévedés okozta hátrányt soron kívül orvosolták.

Az utazási kedvezmények sérelmezett változásának lényege az volt, hogy a levelező tagozaton tanulók a havi bérletekre nem kapnak kedvezményt, és a menetjegy-kedvezmény is csak a lakóhely és az oktatási hely közötti utazásra illeti meg őket. Annak mértéke azonban a távolsági autóbusz igénybevétele esetén magasabb a korábbinál. A jogszabály-változtatást az indokolta, hogy a levelező rendszerű oktatás szórványos intézménylátogatást, csak konzultációt jelent, ezért a napi iskolalátogatás támogatását szolgáló bérlet-kedvezménynek az oktatás támogatása tekintetében nem volt szerepe. Az új rendszerben a kedvezmény erősebben kötődik az adott oktatási formában szükséges iskolalátogatáshoz.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszt nem közszolgáltató vagy hatóság intézkedése okozta, hanem a jogszabály módosítása. Az országgyűlési biztos a miniszter válasza alapján leszögezte, hogy az utazási kedvezmény változása nem okozott visszásságot a panaszos alkotmányos jogaival kapcsolatban.

A panasz további részét illetően az országgyűlési biztos megállapította, hogy a JPTE Bölcsészkara (utóbb a Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézet) művelődésszervezői szak debreceni kihelyezett tagozatának 1998. szeptemberi megszüntetése összefüggött azzal, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) vizsgálata során a képzés olyan hiányosságait állapította meg, amely miatt a záróvizsgáztatási és oklevélkiadási jog felfüggesztését javasolta az oktatási miniszternek. A miniszter végül 1998 januárjában a kihelyezett képzés további indítását nem engedélyezte, a tanulmányaikat folytatók esetére úgy rendelkezett, hogy ők szigorlatot, záróvizsgát csak az egyetem nappali tagozatán oktató tanárok előtt tehetnek. Egyúttal a miniszter felkérte a MAB-ot, hogy a kihelyezett konzultációs központokban a képzés színvonalát ismételten vizsgálja meg. A JPTE az új akkreditációs eljárás megindításakor szüntetett meg egyes konzultációs helyeket, a hallgatókat máshová, így Budapestre irányítva.

Az országgyűlési biztos a hatáskörében azt vizsgálhatta, okozott-e visszásságot az alkotmányos jogokkal összefüggésben az intézmény ilyen egyoldalú lépése? Bármely tartós jogviszonyban előfordulhat, hogy annak változatlan fenntartása valamelyik résztvevő lényeges, jogos érdekét sértené, és ezért indokolt a módosítás. Ha ez a jogviszony a felsőoktatási hallgatói jogviszony, akkor a változás jogszerűségével kapcsolatos bizonytalanság veszélyeztetheti a művelődéshez való alkotmányos jog érvényesülését. A panaszok és a vizsgálatok azt mutatják, hogy e tekintetben a garanciák még nem kielégítőek. Amíg pl. a polgári jog területén - megegyezés hiányában - a változtatásra a bíróság jogosult (Ptk. 241.§), a hallgatói jogviszonyban az intézmény ezt egyoldalúan megteheti. (A hallgató az intézményt és a szakot választhatja meg, és ezt tanulmányainak ideje alatt meg is változtathatja. E jog gyakorlása egyébként az intézmény oldalán a szervezeti változtatás szükségességével járhat.)

Az intézmény és a hallgató közötti viszony nem polgári jogi jogviszony, még a költségtérítéses képzés esetén sem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a másik fél helyzetét nem kell figyelembe venni. Erre a közigazgatási jog adhat szabályokat. Így pl. a közelmúltban kormányrendelet korlátozta a költségtérítés emelésének mértékét a képzési időn belül (147/2000. (VIII. 23.) Korm. r.). A felsőoktatási törvény (1993: LXXX. tv.) módosítása pedig szigorította a székhelyen kívüli képzés feltételeit, ami a stabilitást, a szolgáltatás biztonságát szolgálja.

Az országgyűlési biztos a vizsgálatát összegezve azt állapította meg, hogy a jogbiztonság sérelme révén visszásságot okoz a hallgató művelődéshez való alkotmányos jogával összefüggésben, ha a felsőoktatási intézmény nem tájékoztatja a kihelyezett tagozatra jelentkezőt arról, hogy a képzést esetleg egyoldalú döntéssel más településre helyezheti át. És bár az eddigi intézkedések, az intézmények tapasztalatai nyomán valószínű, hogy a kezdeti hibák megszűnnek, a biztos felkérte az oktatási minisztert, vizsgálja meg, milyen intézkedéssel biztosítható, hogy a fent említett tájékoztatás megtörténjen, és ennek megfelelően tegye meg a szükséges lépéseket.

A miniszter a válaszában ismertette mindazokat az intézkedéseket, jogszabály-módosításokat, amelyek a székhelyen kívüli képzés biztonságát szolgálják. Közölte továbbá, tervezik a hallgatói jogviszonyt érintő szabályozás keretében annak az előírását kormányrendeletben, hogy a hallgatót érintő ügyekben a hallgatóra nézve hátrányos intézkedés megfelelő előkészítés, igazolt tájékoztatás nélkül nem tervezhető, illetve csak felmenő rendszerben vezethető be helyi szabályozás esetén is. Ha ezt a jogszabályt megalkotják, akkor a tanulmányok ideje alatt hátrányos változtatás jogszerűen nem történhet, ez pedig szükségtelenné teszi az előzetes figyelemfelhívást. A biztos ezért a miniszteri választ elfogadta.

A hagyaték címén megszerzett gépkocsi vámkezelése során a közvetlen vámfelügyelet elrendelése és a teljes elértéktelenedésig tartó vámraktárba helyezés - amennyiben a hatóság nem bizonyítja az ügyfél rosszhiszeműségét - szükségtelenül korlátozza a tulajdonhoz való jogot és ezzel alkotmányos visszásságot okoz.

A panaszos a Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Parancsnokságának eljárását sérelmezte. A beadvány szerint a panaszos nővére - néhai özv. T. J.-né - hazatelepült férjétől örökölt egy 1981-ben gyártott VW gépkocsit. A meghatalmazottként eljáró panaszos kérte a gépkocsi hagyaték jogcímén történő vámmentes vámkezelését. A vámhivatal a vámáru-nyilatkozatot behozatali korlátozásokra hivatkozva visszautasította, a gépkocsit közvetlen vámfelügyelet alá vette és vámraktárban helyezte el. A raktározási költségek a vámárú vámértékét felemésztették, ezért a vámhivatal a gépkocsi értékesítéséről határozott.

Az országgyűlési biztos a jogbiztonsághoz, illetve a tulajdon védelméhez fűződő jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot rendelt el. A Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokának tájékoztatása és a beszerzett iratok alapján megállapította, hogy a vámkezelés visszautasítása ügyében a vámhatóság a hatályos jogszabályok alapján járt el. A 7. sz. Vámhivatal tájékoztatta az örököst és meghatalmazottját arról, hogy a belföldi forgalom számára négyévesnél öregebb gépkocsik nem vámkezelhetők. A panaszos által vámkezeltetni kívánt gépkocsi ekkor 16 éves volt. A határozatban tájékoztatták a panaszost a rendelkezésére álló választási lehetőségekről. A gépkocsit vámbiztosíték nyújtása mellett külföldre visszaszállíthatta, vagy ellenszolgáltatás nélkül felajánlhatta volna az állam részére.

A vámkezelés jogszerű visszautasítása mellett jogszabályt sértett a vámhatóság, amikor a törvényes zálogjog biztosítása érdekében elrendelte a gépkocsi közvetlen vámfelügyeletét és vámraktárban történő elhelyezését. A gépkocsit az örökösök jóhiszeműen szerezték meg, ezért velük szemben a közvetlen vámfelügyelet jogsértő volt és szükségtelenül korlátozta a tulajdonhoz való jogukat és ezzel alkotmányos visszásságot okozott.

A késedelmes határozat miatt a raktározási költségek indokolatlanul növekedtek. A panaszos a II. fokú határozat ellen nem élt keresettel, ezért az a kézbesítés napján jogerőre emelkedett. A Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Parancsnoksága a II. fokú határozat késedelmes meghozatalával sértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezését, ezáltal a jogbiztonsággal összefüggésben alkotmányos visszásságot okozott.

Az országgyűlési biztos 2001 áprilisában a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokát felhívta, hogy a visszásságok jövőbeni elkerülése érdekében tegye meg a hatáskörébe tartozó szükséges intézkedéseket, különösen az ügyfelek tájékoztatásának, jogi útbaigazításának javítása és az eljárási szabályok betartása tekintetében. Az országos parancsnok az ajánlásokat részben elfogadta, utasította a vámszerveket a jogszabályok betartására és intézkedett az ügyfelek tájékoztatásának javítására.

A jogbiztonsághoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő jogot sérti a gyámhivatal, ha a panaszos kérelmét figyelmen kívül hagyja.

A panaszos a Szarvasi Városi Bíróságnak a gyermek-elhelyezési perben elhúzódó eljárását és a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság gyermekbántalmazással kapcsolatos feljelentés ügyében hozott nyomozást megszüntető határozatát sérelmezte. A panaszos fia (K. J.) édesanyja beadványát kiegészítette azzal, hogy a Szolnoki Igazságügyi Orvosszakértői Intézet a rendőrség által kért szakvéleményt csak hosszú idő múlva készítette el.

Az országgyűlési biztos általános helyettese 2000. február 29-én kelt levelében a megyei rendőr-főkapitányság nyomozást megszüntető határozata ellen benyújtott panaszt - mivel a sérelmezett jogerős határozat közlése és a panasz benyújtása között több mint egy év telt el -, és a Szarvasi Városi Bíróság elhúzódó eljárásával és a Szolnoki Igazságügyi Orvostani Intézet késedelmes szakvéleményével kapcsolatos panaszt hatáskör hiányában elutasította. A szarvasi gyámhivatal és a szarvasi rendőrkapitányság eljárásának vizsgálatára azonban hivatalból indított vizsgálatot, mert a beadvánnyal kapcsolatban felmerült a jogbiztonsághoz, és a tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelme. Vizsgálatra kérte fel a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét, aki megállapította, hogy a Szarvasi Rendőrkapitányság eljárása jogszerű volt.

A szarvasi gyámhivatal tevékenységét - az általános helyettes kérésére - a Békés Megyei Közigazgatási Hivatal Gyámhivatala vizsgálta. A szarvasi gyámhivatal 1998. júniusa óta ismeri K. J. családi problémáit. K. J. ugyanis ekkor kérte, hogy gyermekeit ideiglenesen nála helyezze el a gyámhivatal. A gyámhivatal ekkor bizonyítási eljárást folytatott le, és megállapította, hogy a gyermekek veszélyeztetettek, mivel a velük egy háztartásban élő nagyszülő ellen a kiskorúak bántalmazása miatt büntetőeljárás folyt, de családjukból való kiemelésük nem volt indokolt. A gyermekek nem voltak olyan veszélyhelyzetben, amely indokolta volna, hogy azonnali hatállyal annál a vér szerinti apánál helyezze el őket a gyámhivatal, akikkel évek óta nem volt semmilyen kapcsolatuk.

A Szarvasi Rendőrkapitányság bűnügyi osztálya a kiskorú veszélyeztetésének alapos gyanúja miatt indult nyomozást megtagadta, mivel a feljelentés kiegészítése során olyan adat nem merült fel, miszerint a szülők a kiskorúak nevelése terén olyan súlyos kötelességszegést követtek volna el, mellyel a gyermekek fejlődését veszélyeztették volna.

K. J. gyermekei ideiglenes hatályú nála való elhelyezésére való kérelmét 1999 októberében megismételte, a szarvasi gyámhivatal a kérelemről nem hozott határozatot. Mulasztásukat a megyei gyámhivatal megállapította.

Az országgyűlési biztos 2001 májusában kelt jelentésében megállapította, hogy a szarvasi gyámhivatal eljárása a gyermekek alkotmányos jogait nem sértette. Azzal, hogy K. J.-nek a gyermekei ideiglenes elhelyezésére vonatkozó második kérelmét figyelmen kívül hagyták, sérült az ügyfél tisztességes eljáráshoz fűződő joga. Időközben a gyermekek K. J. gondozásába kerültek, ezzel okafogyottá vált a gyermekek ideiglenes elhelyezésére vonatkozó kérelme, így a biztos a szarvasi gyámhivatalnak nem tett ajánlást. Az országgyűlési biztos felhívta az gyámhivatal vezetőjének figyelmét arra, hogy a jövőben fokozottan ügyeljen a kérelmek határidőben való elbírálásáról.

A panaszos kifogásolta, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közigazgatási Hivatal a polgári szolgálat engedélyezésére irányuló kérelmek elbírásánál bizonyítást folytat a lelkiismereti ok meglétének igazolására, emiatt aránytalanul sok az elutasító határozat. Megküldte a közigazgatási hivatal vezetőjének a panaszára küldött válaszát is. Az országgyűlési biztos az emberi méltósághoz, a lelkiismereti és vallásszabadsághoz, a tisztességes eljáráshoz való jog, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalma sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot. A helyszínen személyes megbeszélést is folytatott a hivatal vezetőjével, a polgári szolgálattal kapcsolatos engedélyezési eljárást végző főosztályvezetővel és munkatársaival.

Az országgyűlési biztos a panasszal kapcsolatos vizsgálattal egy időben hivatalból összehasonlító vizsgálatot indított a Heves Megyei Közigazgatási Hivatalnál is a szóban forgó engedélyezési eljárásra vonatkozóan. Továbbá konzultációt folytatott e tárgyban a Budapest Fővárosi Hadkiegészítő parancsnokával és jogtanácsosával.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közigazgatási Hivatal sérelmezett határozatait a másodfokon eljáró Szociális és Családügyi Minisztérium helybenhagyta, de az azzal szemben benyújtott keresetek alapján a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság megállapította, hogy a vizsgált tárgyban nem a kérelmezőn van a bizonyítási teher.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a polgári szolgálatra irányuló kérelem csak akkor utasítható el, ha a lelkiismereti okra való hivatkozás alaptalansága állapítható meg. Mivel azonban a panaszolt ügyekben eljáró hivatal a bírósági ítéletek figyelembevételével időközben kiküszöbölte a visszásságot eredményező gyakorlat hibáit, az országgyűlési biztos nem tett ajánlást. A Heves Megyei Közigazgatási Hivatalnál folytatott vizsgálat alkotmányos jogot sértő vagy veszélyeztető visszásságot nem állapított meg.

A főpolgármester-helyettes állásfoglalást kérő leveléből és állampolgári panaszok alapján jutott az országgyűlési biztos tudomására, hogy a fővárosban és Bicskén 1975-1997 között hetes otthonként működő intézmények jelenleg a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) szerint a gyermekek átmeneti otthonaként működnek. Ezekben az intézményekben legfeljebb kilenc hónapig maradhatnak a gyerekek, ezt követően dönteni kell arról, hogy visszatérhetnek-e a családjukba, vagy további egészséges fejlődésük érdekében gyermekvédelmi gondoskodásba vételüket kell kezdeményezni. A biztos általános helyettese 1999 szeptemberében a gyermekek családhoz és kiemelt védelemhez fűződő joga sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot, amely megállapította, hogy az átmeneti otthonként működő hat intézményben 395 kiskorút gondoznak, akiket a gyermekjóléti szolgálatok javaslata alapján vesznek fel, ha azt a kiskorú törvényes képviselője kéri, vagy abba beleegyezik. Az otthonok igazgatóinak tájékoztatása szerint a felvételi kérelem idején a családok problémái általában halmozottan jelentkeznek. A gondozott gyermekek döntő többségénél a felvételi kérelem egyik indoka a család rossz anyagi vagy lakáshelyzete.

A gyermekek átmeneti gondozását a Gyvt. az alapellátások között nevesíti, amely legfeljebb kilenc hónapig tarthat. A törvény szerint az alapellátásnak hozzá kell járulnia a gyermek családjából történő kiemelésének megelőzéséhez. Ezt a prevenciós munkát az 1975-1997 között hetes otthonként működő gyermekotthonok mindig is alapfeladatuknak tekintették, ugyanakkor olyan feladatokat is felvállaltak, amik már a szakellátás körébe tartoznak, mint a tanulási és/vagy magatartási gondokkal küzdő gyermekek nevelése, gondozása. A hetes otthonok elsődleges feladata a válsághelyzetbe került családok gyermekeinek befogadása volt. Ez az elhelyezési forma a szülőket ösztönözte arra, hogy körülményeiken igyekezzenek változtatni. Gyermekeiket minden hétvégén és szünetben el kellett vinni az otthonból, gondoskodniuk kellett ellátásukról. A gyermek után járó juttatásokat megkapták, azt gyermekeik érdekében kellett felhasználniuk. A szülők életvezetési tanácsot is kaphattak. A volt hetes otthonokban dolgozó szakemberek többéves tapasztalata szerint a család intenzív gondozása nagyon fontos volt, mert ezzel sok esetben meg tudták előzni azt, hogy a gyermeket ki kelljen emelni a családból. Természetesen ha a gyermek érdeke úgy kívánta, akkor kezdeményezték az állami gondoskodásba vételt. A hatályos jogszabályok szerint, ha a szakemberek a gyermekeket elhanyagoló olyan szülői magatartást tapasztalnak, amely indokolja a gyermekvédelmi gondoskodásba vétel kezdeményezését, akkor erről értesítik az illetékes gyermekjóléti szolgálatot. Szakmai megbeszélést hívnak össze, melyen részt vesz az átmeneti otthon vezetője, pszichológusa, családgondozója, a gyermek nevelője, a gyermekjóléti szolgálat és gyámhivatal munkatársa, a szülő. A megbeszélésen megpróbálnak olyan megoldást találni, amely a gyermek érdekét a leginkább szolgálja. Amennyiben nincs más lehetőség a gyámhivatal a gyermeket átmeneti vagy tartós nevelésbe veszi.

A vizsgálat megállapította, hogy a Gyvt.-ben nevesített gyermekek átmeneti gondozását ellátó gyermekek átmeneti otthona és a törvény hatálybalépése előtt hetes otthonként működő intézmények feladata és tevékenysége csak részben azonos. Azzal, hogy a jogalkotó a közel negyedszázadon át jól működő hetes otthonokat a Gyvt.-ből kihagyta és belekényszerítette az intézményeket egy olyan ellátási formába, amelynek csak részben tudnak megfelelni.

A rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint a hetes otthonokban nevelkedő gyermekek jelentős részének felvételét a szülők anyagi és/vagy lakásgondjai miatt kérik. Abban az esetben, ha a szülő önhibáján kívül nem tudja a törvényadta határidőn belül megoldani gondjait, és ezért gyermeke nem térhet vissza családi környezetébe hatósági intézkedést kell kezdeményezni. A hatósági intézkedés többnyire a gyermek átmeneti nevelésbe vétele, amivel a jogalkotó még azzal is "bünteti" a szülőt, hogy gyermekét teljesen az állam gondoskodására kell bíznia, törvényes képviseleti jogát pedig szünetelteti. Mindezzel a gyermekek családhoz való és kiemelt védelemhez fűződő alkotmányos és emberi joga sérül.

Az országgyűlési biztos 2001 januári jelentésében a szociális és családügyi miniszternek ajánlotta, hogy a Gyvt. a gyermekek átmeneti otthona gondozási forma mellett a hetes otthoni ellátást is nevesítse. A miniszter az ajánlást nem fogadta el, a Kormány elé terjesztés előtt szóbeli egyeztetést tartott szükségesnek, amelyen a minisztérium és a biztos képviselője megállapították, hogy a Gyvt. módosítása ugyan nem nevesíti a hetes gyermekotthonokat, de a jelenleginél rugalmasabban szabályozza a gyermekek átmeneti gondozását. Az egyeztetés eredményeként az SzCsM munkatársai javaslatot tesznek a Fővárosi Önkormányzatnak arra, hogy vizsgálja felül a korábban hetes otthonként működő intézményeit, hogy a jövőben azokat hátrányos helyzetű gyermekek kollégiumaként, esetleg tehetséggondozó kollégiumként vagy gyermekek átmeneti otthonaként működtesse.

A panaszos 1996-ban férjétől elvált, közös kiskorú fiukat a bíróság nála helyezte el. A beadvány szerint 1998 végétől az apai kapcsolattartások alkalmával a gyermeket az apa nagybátyja több alkalommal természet elleni erőszakos fajtalanság eltűrésére kényszerítette. A panaszos ezt jelezte a kiskunhalasi gyámhatóságon, a rendőrkapitányságon pedig feljelentést tett a gyermek nagybátyja ellen. A panaszos sérelmezte, hogy a gyámhivatal a bejelentéssel kapcsolatban nem járt el elég körültekintően, mert a rendőrség "szőnyeg alá söpörte" az ügyet.

Az országgyűlési biztos 1999 novemberében a tisztességes eljáráshoz és a gyermek megfelelő testi, lelki fejlődéshez való joga sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot. Az ügy kivizsgálására felkérte a Bács-Kiskun Megyei Gyámhivatal és a megyei rendőr-főkapitányság vezetőjét. A kecskeméti ügyészség és a rendőrkapitányság valamint a kiskunhalasi gyámhivatal vezetőinek tájékoztatását és az ügyben keletkezet iratok másolatának megküldését kérte.

A panasz rendőrségi eljárást sérelmező részével kapcsolatban a biztos általános helyettese a beszerzett iratok és a megyei rendőr-főkapitány vizsgálata alapján megállapította, hogy a rendőrség eljárása a jogszabályoknak megfelelő volt, ezért a panasz rendőrségi eljárást sérelmező részét lezárta.

A gyámhivatal tevékenységének vizsgálata során az általános helyettes megállapította, hogy munkájuk során szinte kizárólag a szülők kapcsolattartási konfliktusának rendezésére törekedtek, és figyelmen kívül hagyták a panaszosnak a gyermek szexuális zaklatására utaló jelzéseit. A panaszos 1999 januári kapcsolattartás módosítására irányuló kérelmében szerepelt, hogy a kisfiú az apai kapcsolattartás után panaszkodott arra, hogy az apa munkahelyén bántalmazták. A jegyzőkönyv felvételekor a panaszos már nem említette a bántalmazást, az ügyintéző pedig tudomást sem vett a beadványnak erről a részéről. A panaszos a kapcsolattartás felfüggesztésére irányuló kérelmében már konkrétan az apa nagybátyját nevezte meg gyermeke bántalmazójaként. Utal arra is, hogy a férfi ellen büntető-feljelentést tett. A gyámhivatal ezt is figyelmen kívül hagyta, tevékenysége során csak azt akarta elérni, hogy a panaszos az egyezség szerinti kapcsolattartást tartsa be. Az apát csupán figyelmeztette, hogy a kapcsolattartások során törekedjen a gyermek megfelelő biztonságos felügyeletéről. 1999 szeptemberében felkérte a pszichiátert a gyermek vizsgálatára, de nem tért ki arra, hogy vizsgálata során a gyermeket ért esetleges szexuális inzultust is próbálja felderíteni. Erre vonatkozólag a rendőrségtől is csak decemberben kért tájékoztatást. A konkrét esetben nem bizonyosodott be az, hogy a gyermeket szexuálisan bántalmazták volna. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ilyen cselekményre utaló információkat a gyámhivatal figyelmen kívül hagyhatja. A panaszos többször hivatkozott arra, hogy azért nem engedi el az apához a gyermeket, mert az apai kapcsolattartások idején szexuálisan bántalmazzák. Célszerű lett volna már az első, a gyermek bántalmazására utaló jelzésnél ezt a szülőkkel tisztázni, esetleg szakértő segítségét igénybe venni. A gyámhivatal a büntető-feljelentésről való tudomásszerzés után is csak mintegy hat hónappal kért tájékoztatást a rendőrségtől. A szülők közötti konfliktus rendezéséhez mindenképpen szükséges lett volna a gyermekjóléti szolgálat szakembereinek segítségét igénybe venni. A gyermekvédelmi törvény szerint ez a gyermekjóléti szolgálat egyik alapfeladata. Munkájuk eredménytelensége esetén a gyermeket védelembe kellett volna venni. A védelembe vételi határozatban a szülők számára magatartási szabályokat írhattak volna elő. A gyámhivatal szülők közötti egyezség létrehozására irányuló kísérleti formálisak és eredménytelenek voltak. Sem a panaszos figyelmeztetésével, sem a pénzbírság kiszabásával nem értek el eredményt. Az illetékes jegyző csak a megyei gyámhivatal felkérésére - a panaszos országgyűlési biztoshoz benyújtott beadványának vizsgálatával összefüggésben - jelezte a gyermek veszélyeztetettségét a gyermekjóléti szolgálatnak. Jelzése ekkor már elkésett volt, hiszen a gyermek apja ekkorra már lemondott a gyermekével való közvetlen kapcsolattartásról, a továbbiakban már csak tájékoztatást kért a gyermek sorsának alakulásáról.

Az időmúlásra tekintettel az általános helyettes a vizsgálatot lezáró 2001. július 17-i jelentésében a konkrét ügyben ajánlást nem tett. A gyermekek megfelelő testi, lelki fejlődése és családi kapcsolathoz való jogának érvényesülése érdekében felhívta a kiskunhalasi gyámhivatal figyelmét, hogy ha a jövőben kapcsolattartási ügyek konfliktus kezeléséhez vegyék igénybe a gyermekjóléti szolgálat segítségét. Ha az alapellátásban a családnak nyújtott segítség eredménytelen, fontolják meg a gyermek védelembe vételének szükségességét. Amennyiben a tudomásukra jut, hogy a gyermek bármilyen jellegű bántalmazása miatt feljelentést tettek haladéktalanul vegyék fel a kapcsolatot az eljáró nyomozóhatósággal.

A Szegedi Fegyház és Börtönben fogva tartott panaszos sérelmezte, hogy az Alföldi Bútorgyártó Kft.-nél végzett munkájáért a minimálbérnél jóval alacsonyabb összeget kap. A kft. semmilyen szerződést nem köt az elítéltekkel.

Az országgyűlési biztos a hátrányos megkülönböztetés tilalmát és az egyenlő munkáért egyenlő bérhez való jogot érintő visszásság gyanújára tekintettel vizsgálatot rendelt el.

A panaszos 1999. márciustól októberig állt alkalmazásban az Alföldi Bútorgyártó Kft. székösszeállító üzemében. Egy hónapig összeszerelő munkakörben, betanulóként 22,70 Ft-os óradíjért foglalkoztatták, ezt követően pedig óránként 38 Ft-ban állapították meg a munkadíját, amit júniusban 40 Ft-ra emeltek.

Az igazságügy-miniszter tájékoztatása szerint az elítélteknek a büntetés-végrehajtás keretében való foglalkoztatása nem a Munka Törvénykönyve által szabályozott munkaviszonynak minősül. Az elítélt ugyanis a büntetés-végrehajtásról szóló jogszabályok alapján köteles a számára kijelölt munkát elvégezni, ennélfogva közte és a munkáltató között nem jöhet létre szabad elhatározáson alapuló munka- vagy megbízási szerződés. A fogva tartottak munkáltatásának célja az elítélt testi és szellemi erejének fenntartása, szakmai gyakorlat megszerzésének, illetve fejlesztésének biztosítása, valamint a szabadulás után a társadalomba való beilleszkedés elősegítése. Az elítélt a munkájáért nem munkabért, hanem munkadíjat kap, amit - az általános bérezési elveket figyelembe véve - a teljesítmény, a ledolgozott idő, illetve ezek kombinációja alapján kell megállapítani. A teljes munkaidőben foglalkoztatott elítélt havi alapmunkadíjának - a 6/1966. (VII. 12.) IM rendelet értelmében - el kell érnie a minimálbér egyharmadát. A munkadíj mértéke azért kisebb a munkabérnél, mert azt az elítélt a bv. által nyújtott természetbeni ellátáson felül kapja. Az elítélt az általa végzett munkáért megkapta a jogszabályban előírt összeget.

Az országgyűlési biztos 2001. május 8-án lezárt vizsgálata során nem tárt fel alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot. Az Alkotmánybíróság az 50/ 1996. (X. 30.) AB. határozatában kifejtette, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben levő személyek közt tesz a jogalkotó olyan különbséget, mely alapjogsérelmet okoz, illetve azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. A fogva tartottak jogi helyzete azonban lényegesen eltér a szabad munkavállalókétól, ezért munkáltatásukra is speciális szabályok vonatkoznak.

A panaszos védőügyvéd beadványában vitatta természet elleni fajtalanság és más bűncselekmények miatt előzetesen letartóztatott védence - P. R. - fogva tartásának indokoltságát. Sérelmezte, hogy öngyilkossági kísérletét követően megbilincselve szállították másik büntetés-végrehajtási objektumba, illetve cselekménye miatt fegyelmi határozattal magánzárkába helyezték. A panasz alapján az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelt el a jogbiztonság, valamint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmének gyanúja miatt és tájékoztatást kért a büntetés-végrehajtás országos parancsnokától.

P.R. előzetes letartóztatását a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet Gyorskocsi utcai objektumában töltötte. Az intézet vezetése a zsúfoltság miatt úgy döntött, hogy átszállítják a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet I. sz. objektumába. P. R. a szállítás napján bal alkarját borotvapengével kb. 3 cm hosszban megsebezte. A szándékos önkárosító cselekményt elismerte, nyilatkozatát két fogva tartott tanúként igazolta. Sebének ellátását követően átszállították a másik objektumba.

A cselekmény miatt az intézet parancsnoka fegyelmi eljárást rendelt el. A vizsgálat megállapította, hogy a sérülést P. R. szándékosan okozta, és ezzel fegyelemsértést követett el. A fegyelemsértés miatt négy nap magánelzárással sújtották. A határozat tartalmazta, hogy fellebbezéssel fordulhat a büntetés-végrehajtási bíróhoz. P. R. a fenyítés ellen nem fellebbezett, a magánelzárást - orvosi vizsgálatát követően - végrehajtották.

A védő védence ügyében több beadványt küldött az intézet parancsnokának. Beadványaira csak késedelmesen kapott írásbeli választ. A késedelem okát a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka kivizsgáltatta és intézkedett a hasonló esetek elkerülése érdekében. Utasítására az intézet parancsnoka - tekintettel arra, hogy a védő és védence szóban megfelelő tájékoztatást kapott - figyelmeztetésben részesítette a mulasztást elkövető bv. tisztet.

A szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII.12.) IM rendelet alapján az előzetes letartóztatott más intézetbe szállításáról való döntés az ügyészség, illetve a bíróság hatáskörébe tartozik. Az átszállítás ellen P.R. azért tiltakozott, mert a másik intézetben lévő meg nem nevezett fogva tartottak részéről atrocitásokra számított. Kérelmére tájékoztatták az elhelyezési lehetőségekről, valamint az esetleges személyi problémáinak előterjesztési lehetőségeiről. A támadások elkerülése érdekében egyszemélyes zárkában helyezték el.

P.R. önkárosító cselekménye a testi épségét veszélyeztette, de azt nem öngyilkosság szándékával, hanem az átszállítás elleni tiltakozásként, illetve annak akadályozására követte el. Cselekménye sértette az intézet rendjét is, ezért fegyelmi felelősségre vonása indokolt és jogszerű volt. Az eljárás során a fegyelmi eljárás rendjére vonatkozó szabályokat betartották, a kiszabott fenyítés arányban volt a fegyelemsértés súlyával, a fogva tartott tájékoztatást kapott a jogorvoslat lehetőségéről. A fenyítés ideje alatt megfelelő orvosi felügyelet alatt állt.

Az intézkedések nem sértették a fogva tartott alkotmányos jogait. A védő beadványaira adott írásbeli válaszadás késedelme nem volt jelentős, az országos parancsnok intézkedését követően a mulasztás elkövetőjének felelősségét megállapították és a sérelmet orvosolták.

A fentiek alapján az országgyűlési biztos alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg, ezért a vizsgálatot 2001. április hónapban lezárta.

A Szegedi Fegyház és Börtönben fogva tartott panaszos meghatalmazott védője sérelmezte, hogy ügyfelét 1999. szeptember 15-én - minden magyarázat, indoklás nélkül - egyszemélyes zárkába helyezték, és rendkívül szigorú - a különleges biztonságú körlet előírásainak megfelelő - biztonsági intézkedéseket alkalmaztak vele szemben. Ennek keretében megvonták tőle a sportolás és a tanulás lehetőségét, a megkezdett tanfolyamokat nem fejezhette be, sem istentiszteleten, sem szabadidős-közösségi programban egyáltalán nem vehetett részt. Megszigorították a hozzátartozókkal való kapcsolattartása feltételeit, valamint mind a szabad levegőn tartózkodás, mind a beszélőre való előállítás, ill. telefonálás alkalmával megbilincselték. A panaszost egy hónap múlva a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönbe szállították át, mellyel összefüggésben - az ügyvédnő szerint - felmerült a bűncselekmény gyanúja is.

Az országgyűlési biztos a jogbiztonság elvét és a kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód tilalmát érintő visszásság gyanújára tekintettel vizsgálatot rendelt el. A IV. biztonsági csoportba sorolt panaszos 1999. szeptember 15-én egyszemélyes zárkába került. Az egyszemélyes körletrész működésének szabályait az intézet-parancsnok 1999. szeptember 17-én kiadott intézkedése rögzítette. Eszerint a körletrészre a IV. biztonsági csoportba sorolt fogva tartottak közül - egyéni, parancsnoki elbírálás alapján - azok az elítéltek kerülhetnek, "akiknek előélete, elkövetett bűncselekménye, büntetési ideje, illetve viselkedése miatt okkal lehetet arra következtetni, hogy az intézet rendjét súlyosan sértő cselekményt, szökést követ el, saját vagy mások életét, testi épségét sértő vagy veszélyeztető magatartást fog tanúsítani vagy ilyen cselekményt már elkövetett." A fogva tartottak egyszemélyes zárkába helyezéséről való rendelkezést - nevelői és pszichológusi vélemény alapján - kéthavonta felülvizsgálják.

A bv. országos parancsnokának tájékoztatása szerint a hosszú büntetést töltő fogva tartottakkal kapcsolatos helyi problémák megoldása és az intézet biztonságának javítása érdekében döntöttek az egyszemélyes körletrész kialakításáról, ill. az ún. rotációs szállítási módszer bevezetéséről. Ezáltal egyes, a büntetés-végrehajtás szempontjából potenciálisan veszélyes fogva tartottakat folyamatosan az ország különböző fegyházfokozatú bv. intézeteibe szállítják át. A panaszossal szemben mindkét intézkedés alkalmazása indokolt volt. Átszállítását követően felmerült a gyanú, hogy az intézkedést egy bv. alkalmazott személyes okból kezdeményezte. A Csongrád Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal 1999 novemberében büntetőeljárást indított az ügyben.

Az országgyűlési biztos 2000 decemberében az OBH 4724/1999. számú jelentésében már megvizsgálta a Szegedi Fegyház és Börtön egyszemélyes körletrészén fogva tartottak helyzetét, és megállapította, hogy az egyszemélyes körletrészen elhelyezhető fogva tartottak köre megegyezik a különleges biztonságú körletre helyezhető elítéltekével. A körletrész működésének szabályozása is alapvetően a 6/1996. (VII. 12.) IM rendeletben meghatározott különleges biztonságú körletre vonatkozó előírásokból indul ki, ugyanakkor nem biztosítja minden tekintetben a szükséges garanciákat. Az IM rendelet alapján, az intézet biztonságának fenntartása érdekében a parancsnok elrendelheti, hogy az elítélt látogatójával rácson keresztül vagy zárt fülkében beszélhessen, továbbá dönthet a fogva tartott mozgását korlátozó eszköz - bilincs - alkalmazásáról is. A parancsnoki intézkedés ugyanakkor kimondja, hogy "az egyszemélyes körletrészen való elhelyezés nem jelenthet fegyelmező eszközt, csupán biztonsági intézkedés, ezért az ide helyezett fogva tartottak jogait minden tekintetben biztosítani kell. A speciális fogva tartásnak azonban lehetnek negatív hatásai, amelyeket lehetőség szerint csökkenteni kell." A körletrészre nagyon szigorú biztonsági előírások vonatkoznak, mind a fogva tartottak mozgatását, egymással való érintkezését, mind a külvilággal való kapcsolattartását illetően. A fogva tartott az intézetben folyó kulturális, vallási, szabadidős és sporttevékenységekben nem vehet részt - a napi egyórás séta kivételével -, gyakorlatilag nem hagyhatja el a zárkáját, annak berendezési tárgyaihoz nem férhet hozzá. A zárka berendezési tárgyai azonosak a különleges biztonságú zárka felszerelésével.

Az országgyűlési biztos a korábbi jelentésére figyelemmel a 2001. január 15-én lezárt vizsgálata során megállapította, hogy az egyszemélyes zárkákat tartalmazó körletrész kialakítása a Szegedi Fegyház és Börtönben - melynek keretében az elítéltek meghatározott csoportjára nézve a bv. intézet parancsnoka írt elő határozatlan időtartamú, jogkorlátozó intézkedéseket - visszásságot okoz a jogállamiság és a belőle levezethető jogbiztonság elvével összefüggésben. A bv. intézetek parancsnokai az IM rendelet alapján jogosultak az intézetben különleges biztonságú körletet kialakítani, valamint egyes fogva tartottakat ilyen körletre helyezni; nincs hatáskörük azonban egyéb, a jogszabályokban nem szereplő biztonsági célú elkülönítésről rendelkezni. A Szegedi Fegyház és Börtön parancsnokának intézkedése olyan előírásokat tartalmaz, amelyek közvetlen kihatással vannak az állampolgárok jogaira és kötelezettségeire, így azokat csakis jogszabályban lehet rögzíteni.

Az országgyűlési biztos ezért ajánlást tett az igazságügy-miniszternek, hogy amennyiben szükségesnek tartja, rendeletben szabályozza az egyéb, biztonsági célú elkülönítés alkalmazásának feltételeit. Az igazságügy-miniszter tájékoztatta a biztost, hogy az országos parancsnok haladéktalanul intézkedett a helyi intézkedés hatályon kívül helyezése és a jogszabálysértő gyakorlat megszüntetése iránt, továbbá új parancsnoki intézkedést adott ki a biztonsági elkülönítés részletszabályainak egységes meghatározása érdekében.

A Csongrád Megyei Főügyészség által megküldött iratokból megállapítható, hogy a panaszos Sátoraljaújhelyre való átszállítására a BVOP rendelkezése nyomán jogszerűen került sor, ezzel kapcsolatban alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot a biztos nem tárt fel.

A panaszos a Pilisvörösvári Polgármesteri Hivatal "törvénytelen, összefonódásokkal terhelt, szövevényes" ügyintézését sérelmezte. Kifogásolta az ügyben eljáró ügyintéző magatartását, aki véleménye szerint nem volt "pártatlan". Az országgyűlési biztos a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének alapos gyanúja miatt indított vizsgálatot, melynek során közigazgatási hivatal vezetőjétől kért tájékoztatást a panaszos ügyének elbírálásáról. Felkérte a polgármesteri hivatal szabálysértési előadójának magatartásával kapcsolatban az álláspontjának kifejtésére. A hivatalvezető arról értesítette a biztost, hogy a közigazgatási hivatal már két alkalommal folytatott vizsgálatot az ügyben. Eszerint a panaszos az öröklés útján megszerzett ingatlanát nem használta életvitelszerűen, így az évek óta lakatlanul áll, és gondozatlan, elhanyagolt állapotban volt. Az ingatlant csak a szomszédos ingatlannal közös bejáróról lehetett megközelíteni, de a panaszos a szomszédos ingatlan tulajdonosával és családjával perben állt, és évek óta rossz viszony volt közöttük. A felek vitatták a két ingatlan közötti telekhatárt, mert a szomszédok szerint a panaszos az ő ingatlanrészükre helyezte el a kerítést, és ezzel 6 m2 területet jogosulatlanul használt. A pert a panaszos elveszítette, mert a bíróság arra kötelezte, hogy a vitatott területet adja vissza a szomszéd birtokába, aminek azonban nem tett eleget.

A panaszos a szomszédja ellen szabálysértési feljelentést tett, melyben a közös bejáratuk eltorlaszolását és bizonyos vasoszlopok, T elemek (vasrácsok) eltűnését állította. A helyszíni szemle alkalmával bebizonyosodott, hogy a bejáraton a szomszéd nem tárolt árut. Az ügyintéző és a szomszéd megtalálták a vasoszlopokat a panaszos hóval befedett udvarán. Ezek már elrozsdásodott állapotban voltak és használati értéket nem képviseltek. Az iratok tanúsága szerint a panaszos visszavonta a feljelentését. Ingatlanát 2000 tavaszán eladta, a házat azóta a tulajdonos elbontotta, és újat épített helyette.

A közigazgatási hivatal mindkét ellenőrzése során vizsgálta az eljáró ügyintéző magatartását. Az ügyintéző határozottan cáfolta a panaszos által sérelmezett lekezelő bánásmódját, és az ügyben a panaszosnak hátrányt okozó elfogultságát. A vizsgálat egyéb adatai sem támasztották alá az ügyintézőnek a panaszos által kifogásolt magatartását.

A közigazgatási hivatal vezetője a vizsgálatok alapján megállapította - amivel az országgyűlési biztos is egyetértett -, hogy a pilisvörösvári polgármesteri hivatal eljárásában mulasztás nem történt. A Pest Megyei Közigazgatási Hivatal által lefolytatott vizsgálat és a tényállás teljes körű feltárását követően az országgyűlési biztos arra a következtetésre jutott, hogy a polgármesteri hivatal eljárása a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben nem okozott visszásságot, ezért a 2001. február 28-án kelt jelentésében az eljárást megszüntette.

A panaszos azért fordult az országgyűlési biztoshoz, mert gyermekkorú fiát a Gödöllői Rendőrkapitányságra előállították, és bűncselekmény alapos gyanúja miatt szülői jelenlét nélkül kihallgatták. A panasz alapján az országgyűlési biztos a jogbiztonság, valamint a jogorvoslathoz való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot rendelt el és a Gödöllői Rendőrkapitányságtól beszerezte az ügy iratait.

A tényállás szerint Csömörön leégett egy épülőfélben lévő családi ház tetőszerkezete. A tűzoltóság megállapította, hogy a tüzet két iskoláskorú fiú szándékos gyújtogatása okozta. A beszerzett adatok alapján a csömöri Általános Iskolából előállították a gyermekkorú tanulókat. A rendőrök a két fiút a Gödöllői Rendőrkapitányságra vitték. A szülők távollétében a Bűnügyi Osztály vezetője eseti gondnok kirendelését kérte a gyámhivataltól. A kirendelt gondnok jelenlétében a gyermekkorúakat meghallgatták. Mindketten elismerték és egybehangzóan elmondták, hogy a tüzet ők okozták, amikor a lakatlan ház padlásterében gyufával játszottak. A meghallgatást követően a fiúkat visszavitték Csömörre - kérésüknek megfelelően - az iskolájukhoz. A nyomozást büntethetőséget kizáró ok (gyermekkor) miatt megszüntették.

A szülők panasszal éltek a rendőrkapitányságon az intézkedés ellen. Sérelmezték, hogy gyermekeiket a távollétükben hallgatták meg, illetve azt, hogy bántalmazással, fenyegetéssel bírták rá őket a cselekmény beismerésére. A bántalmazás miatt feljelentést tettek. A Pest Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal a Btk. 227.§-ba ütköző kényszervallatás bűntettének gyanúja miatt nyomozást rendelt el. A Gödöllői Rendőrkapitányság vezetője - a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 93.§ (2) bekezdésére tekintettel - vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat eredményeként a panaszt elutasította. A szülők fellebbezésére a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője a Gödöllői Rendőrkapitányság határozatát megsemmisítette, és új eljárást rendelt el. A megismételt eljárásban a rendőrkapitány a panaszt elbírálás végett megküldte a Gödöllői Városi Ügyészségnek. Az ügyészség az előállítás tekintetében helyt adott a panasznak. Álláspontjuk szerint a gyermekkorúak által elkövetett tényállásszerű cselekmény - alany hiányában - nem bűncselekmény, így nem lett volna mód az előállításukra sem. Meghallgatásukkal kapcsolatban ugyanakkor megállapították, hogy az a törvényi előírásoknak megfelelően történt, mivel a meghallgatás - a törvényes képviselők sikertelen értesítését követően - a gyámhatóság által kirendelt gondnok jelenlétében történt.

A kényszervallatás miatt elrendelt nyomozást a Pest Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal - mivel nem volt megállapítható a bűncselekmény elkövetése - megszüntette.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a kapitányság rendőrei az előállítással megsértették a rendőrségről szóló törvény, továbbá a gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény rendelkezéseit, ezáltal a jogbiztonsággal összefüggő visszásságot okoztak. Tekintettel arra, hogy az ügyészi szervek intézkedései a keletkezett jogsérelmet részben orvosolták, az ügyben ajánlást nem tett, azonban 2001 júniusában kelt jelentésében felhívta a Pest megyei rendőrfőkapitány figyelmét, hogy a hasonló esetek elkerülése érdekében a kiskorúakat érintő eljárásokban fordítson megkülönböztetett figyelmet a jogszabályi előírások betartatására.