3.17. Környezetvédelmi ügyek

A beszámolási időszakban az országgyűlési biztosokhoz érkezett környezetvédelemmel összefüggő panaszokra azok sokfélesége jellemző. Kiemelhető az állattartást, a vendéglátóipari egységek működését és a gépjárműforgalom káros hatásait sérelmező panaszok nagy száma. Ezekben leginkább a tulajdonhoz, az egészséges környezethez és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog érvényesülését vizsgáltuk.

Jelentéseinkben a speciális jogszabályok mellett a Ptk. szomszédjogi és birtokvédelmi szabályaira hivatkoztunk, hiszen már az 1976. évi II. törvény óta a joggyakorlatban a szomszédjogok védelme mellett a birtokvédelem is a környezetvédelem egyik jogi eszközévé vált. A panaszosok figyelmét a tulajdonjog háborítatlanságát védő per megindításának lehetőségére is felhívtuk. Figyelemmel kísérjük a bírói gyakorlatot, hiszen e témakörben több precedens értékű határozat is született. Bár gyakran csak a közvetlen szomszéd sérelmez valamely tevékenységet, szükségesnek tartjuk rögzíteni, hogy a szomszédság jogi fogalma tágabb, mint a köznapi értelme: a szomszédság határa jogilag addig terjed, ameddig maga a szükségtelen zavarás, behatás (szennyezés) kiterjed. A Ptk. szövege és az ítélkezési gyakorlat alapján nyilvánvaló, hogy szomszédok nemcsak telekszomszédok, de mások is lehetnek.

Az önkormányzatok jogosultak a településen az állattartás szabályait rendeletben meghatározni, és a hatóság köteles e rendeletet alkalmazni. Az önkormányzatnak az állattartás helyi szabályainak megalkotásakor figyelembe kell vennie, hogy az állattartók környezetében élők alkotmányos jogainak védelméről is gondoskodnia kell. Az állattartás azonban gyakran az állattartó és családja megélhetését szolgálja, annak korlátozásával vagy esetleges megtiltásával e családok szociális biztonsága veszélybe kerülhet.

Az engedélyezett mértéket meghaladó vagy az engedélyezettől eltérő módon folytatott állattartás az állattartóhely környezetében élőknek jelentős életminőség romlást okozhat. Az ilyen ügyekben is többször észleltük, hogy a hatóság az állattartást sérelmező panaszok kapcsán hosszú időn keresztül érdemben nem jár el, és emiatt a sérelmezett tevékenységet akár éveken keresztül is háborítatlanul folytatják (OBH 534/2000., 5471/2000., 3466/2000., 1104/2001., 3466/2000., 5035/2000.).

Ezzel ellentétes ügyintézés történt az OBH 397/2000. számú ügyben. A kutyakiképzés zavaró hatásait sérelmező beadvánnyal kapcsolatban a polgármester megfelelően eljárt, az érintett rendőrkapitány a kiképzést beszüntette.

Az államigazgatási eljárásról szóló törvényben meghatározott ügyintézési határidő túllépését és a határozathozatali kötelezettség elmulasztását - az ügy tájékoztató levéllel történő intézését - állapítottuk meg az OBH 2493/2001., az 1150/2001. és a 3466/2000. számú ügyben.

Az elmúlt években több vizsgálatot folytattunk az elhullott állatok elhelyezésével kapcsolatban. 2001-ben fejeztük be az okányi dögtemető működését érintő eljárásunkat. A vizsgálat a megyei állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás helyszíni tapasztalatai és az Állategészségügyi Szabályzat előírásainak összevetése alapján megállapította, hogy elmaradt a minden évszakban járható bekötőút megépítése és a terület fásítása (OBH 3511/1998.).

Jelentős a lakóhelyük közelében lévő vendéglátóipari egységek működését sérelmező panaszok száma is. Az onnan kiáramló hangos zene, a vendégek hangoskodása, mulatozása lehetetlenné teszi a közelben élők pihenését. A szórakozóhelyekről távozók utcai randalírozása, provokatív magatartása az ott lakókon kívül az arra járókban is félelmet kelthet. Az ilyen panaszok hatékony kezelése rendkívül nehéz. Az egységben keletkező zavaró hatások, illetve a késői órákban távozó vendégek utcai magatartása miatti fellépés elkülönül egymástól. Az utóbbi esetben a gyakoribb rendőri jelenlét és a veszélyesebb csoportok elleni határozott rendőri fellépés bírhatja kulturáltabb magatartásra a vendégeket. Az egységben jelentkező zavaró hatások csökkentésére irányuló jogalkalmazói gyakorlat alapja az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I.22.) Korm. rendelet. A jegyző a zajterhelési határérték figyelmeztetés ellenére való ismételt túllépése esetén az üzlet éjszakai nyitva tartását korlátozhatja, vagy kötelező zárvatartási időszakot rendelhet el. Emellett megtiltja a műsoros előadás, zene, tánc rendezését, valamint szórakoztató játék folytatását, ha az jogszabálysértő vagy a lakosság jogos érdekeit, nyugalmát sérti.

A megfelelő hatósági fellépés mellett az üzemeltető fokozott gondossága is szükséges az ilyen típusú panaszok kezeléséhez (OBH 3057/2000.). Ha az ismétlődő lakossági zajpanaszokat a hatóság a belkereskedelmi igazgatás normái keretében vizsgálja, döntése alapjául a zajszintmérés szolgál. Ha a szakvélemény a határérték túllépését állapítja meg, a jegyző köteles intézkedni (OBH 5591/2000.).

A járműforgalom káros környezeti hatásait sérelmező panaszosok az autópályadíj bevezetése miatt a pályát elhagyó és a párhuzamos, a településen áthaladó utat igénybe vevő teherjárművek nagy számát (OBH 4433/2000.), a nehézgépjárművek közlekedésére kevéssé alkalmas útvonalon zajló teherautó-forgalmat (OBH 2845/1999., 4487/2000., 5065/2000.), valamint az arra nem alkalmas útvonalon folyó menetrend szerinti autóbusz-közlekedést sérelmezték (OBH 3624/2001., 1924/2001.). Az érdemi változásokat jelentő beruházások, mint az útburkolat felújítása, zajvédő fal építése, de leginkább az elkerülő és ezáltal a településeket mentesítő utak építése jelentős állami, illetve önkormányzati erőforrásokat igényel. Sebességcsökkentő táblák kihelyezésével, valamint a gyorshajtók kiszűrésével a probléma nem oldható meg véglegesen.

Több jelentésben is feltártuk, hogy a különböző káros sugárzások határértékei nincsenek jogszabályban rögzítve. Rendkívül kedvezőnek ítéltük, hogy megszületett a vezeték nélküli távközlési építmény által kibocsátott elektromágneses sugárzás egészségügyi határértékeiről szóló miniszteri rendelet, és az egyéb létesítmények és készülékek által kibocsátott elektromágneses sugárzás egészségügyi határértékeire vonatkozó jogszabály is előkészítés alatt áll, kiadása 2002. első negyedévében várható.

Az egészséges környezethez való alkotmányos jog alapján jogos igény, hogy a szennyvíz lehetőleg közműves szennyvízelvezetőbe jusson, és a szennyvízelvezetés (ártalmatlanítás) egyéb módja csak közcsatorna hiányában legyen alkalmazható. Az egészséges környezethez és a jobb környezeti állapotjellemzőkhöz az is hozzátartozik, hogy a szennyvizet zárt rendszerben, a környezetbe jutás lehetőségének kizárásával vezetik és meghatározott módon tisztítják. Egyrészről tehát gondoskodni kell a szennyvízelvezetésről, ez azonban nem járhat mások szükségtelen zavarásával.

Nem állapítható meg az önkormányzat és az üzemeltető eljárásával kapcsolatban az egészséges környezethez való joggal összefüggő visszásság, ha a szennyvízátemelőből kiáramló bűzhatás csökkentése érdekében több intézkedést is tesznek, valamint jelentős anyagi ráfordítást igénylő - már megvalósult - beruházásokat hajtanak végre (OBH 2668/2001.).

Az ipari és mezőgazdasági termelésből, a szolgáltatásból eredően és a lakossági fogyasztás következtében folyamatosan növekszik a keletkező hulladékok mennyisége és veszélyessége. A folyamat a környezet fokozódó terheléséhez, illetve a természeti erőforrások kimerüléséhez vezethet. A hulladékgazdálkodási törvény megalkotását a szabályozási hiányosságokból is adódó rendezetlenség, a hulladékok elhelyezési, kezelési gyakorlatának környezetet veszélyeztető volta indokolta.

Az ingatlanon végzett hulladékok égetésekor (OBH 6057/2000., 4652/2000.) a közegészség megóvása érdekében elengedhetetlen a határozott, azonnali hatósági fellépés. A hulladéklerakó biztonságos és közegészségügyi szabályokat betartó működtetése akkor is kötelessége az önkormányzatnak, ha a panaszos tudta, hogy milyen környezetbe költözik, ezért nem fogadható el az önkormányzat olyan érvelése, hogy a panaszosnak tudomása volt a szemétlerakó közelségéről (OBH 5479/2000.).

Több panaszos sérelmezte a különféle ipari tevékenységből származó zajhatást és a szagokat. A kibocsátó közelében lakó panaszosok sok esetben több éve kénytelenek elviselni a határértéket gyakran túllépő zajt. A sérelmezett tevékenységek általában a telepengedély alapján gyakorolható ipari és szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről szóló 80/1999. (VI.11.) Korm. rendelet hatálya alá tartozó tevékenységek. A jogszabály szerint, akik a rendelet hatálybalépésekor már működő telepen végzik a rendelet hatálya alá tartozó tevékenységet, kötelesek 2002. december 31. napjáig telepengedélyt kérni. A jegyző a telepengedélyt akkor adja meg, ha a szakhatósági hozzájárulások alapján megállapítja, hogy a tevékenység a telep környezetében élők nyugalmát nem zavarja, a dolgozók, a környezetben élők egészségét és a környezetet nem veszélyezteti. Bár a rendelet a szomszédnak a határozat ellen önálló fellebbezési jogot nem biztosít, ez azonban nem jelenti azt, hogy a szomszéd a telepengedély kiadását követően ne léphetne fel. Ilyenkor a lakossági bejelentés vizsgálata és a szükséges intézkedések megtétele az eljáró hatóság kötelessége.

Zajpanasz esetén az elsőfokú környezetvédelmi hatóság a 12/1983. (V. 12.) MT rendelet előírásai alapján jár el. E jogszabály a zajbírság kiszabása mellett lehetőséget biztosít a környezetvédelmi hatóságnak a veszélyes mértékű zajt és rezgést okozó tevékenység korlátozására vagy felfüggesztésére, ha a kötelezett túllépi a zajkibocsátási határértéket, és ez a környezetre közvetlen, súlyos veszély jelent. A tevékenység korlátozása, felfüggesztése előtt az elsőfokú közegészségügyi hatóság véleményét figyelembe kell venni.

Az OBH 2435/2000. számú ügyben rámutattunk a legfeljebb évenként kiszabható zajbírság csekély ösztönző hatására. A panaszosok számára e szankció alkalmazása nem jelent megoldást.

Számos panaszos kifogásolta, hogy a zajmérés idején a vizsgált telephely az egyébként szokásosnál lényegesen kisebb mértékű zajt bocsátott ki. Azt feltételezik, hogy az előzetes értesítéssel a vizsgált létesítmény vezetésének tudomására jut a vizsgálat időpontja, ezért a működés akkor nem üzemszerűen történik. Ezt a problémát nemcsak állampolgárok vetették fel, de az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség is. A tényleges zajkibocsátás csak akkor állapítható meg, ha a vizsgálat a létesítmény üzemszerű működése közben, az összes zajforrás figyelembevételével történik, a ténylegesnél alacsonyabb mért érték befolyásolja a bírság összegét, továbbá határérték alatti eredmény esetén kizárja a további hatósági eljárást. A környezetvédelmi minisztert arra kértük, hogy olyan eljárási rendet dolgozzon ki, amely biztosítja, hogy a vizsgálatok a valós zajkibocsátást állapítsák meg. Ennek megvalósításáig indokolt, hogy a környezetvédelmi hatóságok - az Áe. 56.§-a alapján - előzetes értesítés nélkül járjanak el, és az ellenőrzöttet a zajmérés megkezdése előtt csak szóban értesítsék. A miniszter a megállapításainkkal egyetértett, és észrevételeinket figyelembe kívánja venni a zaj- és rezgésvédelmi jogszabályok felülvizsgálatakor. Emellett azonnal megvalósuló intézkedésként az előzetes értesítés mellőzéséről rendelkezett, amellyel remélhetőleg megszűnnek vagy legalább csökkennek a hasonló esetek.

A környezetvédelmi felügyelőség felülvizsgálatot rendel el azokban az esetekben, melyekben a jelenlegi jogi szabályozás a tevékenység gyakorlását környezetvédelmi engedélyhez köti - vagyis a környezeti hatásvizsgálati eljárásra kötelezett tevékenységek esetében -, és a tevékenységet ilyen engedély nélkül kezdték meg. A felülvizsgálat célja, hogy az annak idején az esetleges környezeti következmények megfelelő feltárása nélkül indult tevékenységek esetében pótolható legyen ez a mulasztás.

A felülvizsgálat alapján lehetőség van arra, hogy a működő üzemek, a már folytatott tevékenységek környezeti megfelelőségét elbírálják, és a környezetszennyezőnek bizonyult tevékenységeket a hatóságok korlátozhassák vagy leállíthassák, illetőleg meghatározzák azokat a környezetvédelmi feltételeket, amelyek teljesítése esetén folytatható az adott tevékenység. Pl. az OBH 2145/2000. számú ügyben egy több mint 10 éve zavaró üveggyártó tevékenység során a zajkibocsátás a határértéket oly mértékben haladta meg, hogy szükségesnek tartottuk a környezetvédelmi felülvizsgálat elrendelését.

Az ügyekben már a 2001. január 1-jén a hulladékgazdálkodással kapcsolatban hatályba lépett új jogszabályok alapján folytak az eljárások. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.) hatályon kívül helyezte az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvénynek (Kötv.) a hulladékgazdálkodásra vonatkozó részét, és önállóan szabályozta a hulladékgazdálkodás témakörét. A Kormány pedig megalkotta a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló 242/2000. (XII. 23.) kormányrendeletet.

A panaszok ebben az évben is elsősorban a közszolgáltatás kötelező igénybevételével, valamint a szemétszállítási díj összegének megállapításával voltak kapcsolatosak. Az önkormányzati rendeletek áttekintését követően további problémák vetődtek fel. Több rendelet nem felelt meg a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányossága követelményeinek, valamint szabálysértési tényállást fogalmazott meg arra az esetre, ha az ingatlan tulajdonosa a közszolgáltatást nem veszi igénybe, vagy nem fizeti meg a megállapított díjat. A Hgt. által meghatározott szabályozási követelmények (a képviselő-testületnek mely kérdéseket kell szabályoznia) megvalósításának hiánya is vezetett alkotmányos visszásság megállapításához.

Ebben az évben is sokan panaszolták a szolgáltatás igénybevételének kötelezettségét. A lezárt vizsgálatok esetében megállapítható, hogy a panaszosok fele - egyebek mellett - azt sérelmezi, hogy szemétszállítási díjat kell fizetnie annak ellenére, hogy a háztartásában keletkező hulladékot eltüzeli, komposztálja, a nem hasznosítható anyagokat pedig évente két-három alkalommal elviszi a szeméttelepre, illetve volt olyan, aki egy használaton kívüli kútba dobta.

A panaszok ezen részét minden esetben elutasítottuk, tekintettel arra, hogy a Kötv. és a Hgt. is kimondja, hogy a szolgáltatás igénybevétele kötelező ott, ahol az önkormányzat megszervezi a közszolgáltatást. (OBH 1431/1999., 5876/ 2000., 1311/2000., 3016/2000. - ezekről egy jelentés készült: 3285/2001. -, 2683/2000., 2869/2000., 3590/2000.)

Egy esetben a tulajdonos úgy döntött, hogy felmondja a közszolgáltatóval kötött szerződést tekintettel arra, hogy nem veszi igénybe a szolgáltatás. A szolgáltató a Kötv.-re és a helyi rendeletre hivatkozva arról tájékoztatta, hogy nincs lehetősége a szerződés felmondására. A rendelet azonban az igénybevevő és a szolgáltató által kötött szerződésre a Ptk. közüzemi szerződésekre vonatkozó szabályait rendelte alkalmazni, melyet a Kötv.-re vezetett vissza. A Kötv. azonban 2001. január 1-jétől csak a kéményseprő-ipari közszolgáltatásokra vonatkozik, tekintettel arra, hogy ekkor lépett hatályba a Hgt., amely rendeleti felhatalmazásban már nem hivatkozik a Ptk.-ban szabályozott közüzemi szerződéssel kapcsolatos rendelkezésekre. A közüzemi szerződés ugyanis biztosítja a felmondás lehetőségét, mely a hulladékgazdálkodás esetében azt jelentené, hogy az ingatlan tulajdonosa bármikor felmondhatná a közszolgáltatóval kötött szerződést. Ez azonban összeütközésbe kerülne a Hgt.-vel, melynek megalkotásakor a törvényalkotónak az volt a célja, hogy a tulajdonosokat minden esetben kötelezze - az arányosság szabályainak figyelembevételével megállapított - díj megfizetésére, ha az ingatlanukon hulladék keletkezik. A rendelet tehát ellentétes a Hgt.-vel, ezért az Alkotmány 44/A.§-ának (2) bekezdésében foglaltakkal - a helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal -, valamint a jogállamiság és az abból eredő jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot állapítottunk meg (OBH 2869/2000.).

A szemétszállítási díj összegével kapcsolatos panaszok vizsgálata során minden esetben fokozott figyelmet fordítottunk a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének megvalósulása vizsgálatára. Általánosságban a rendeletek áttekintését követően megállapítható, hogy az önkormányzatok a rendeletalkotás során egyre inkább figyelembe veszik az Alkotmánybíróság vonatkozó döntéseit.

Ezért a szemétszállítási díj összegét érintő panaszok kevesebb mint egyharmada esetében állapítottunk meg az arányosság körében visszásságot és tettünk ajánlást. Ilyen volt, amikor a rendelet csak egyfajta űrmértékű kuka használatát rendezte, és csak erre vonatkozóan állapított meg díjat (OBH 5385/ 2000.), valamint amikor a rendelet négy különböző űrtartalmú szeméttároló méretet határozta meg, azonban a szemétszállítási díjat az űrtartalomtól függetlenül lakásonként azonos összegben állapította meg (OBH 2683/2000.). Mind a két esetben ajánlottuk a rendelet módosítását az arányosság jogszabályai követelményének figyelembevételével.

A többi esetben a rendeletek megfelelően szabályozták - az arányosság követelményének betartásával - a szemétszállítási díj összegét. Így a hulladékgyűjtő edények - legalább háromfajta nagyságú - űrmértéke szerint differenciálnak, illetve figyelembe veszik a lakások és a benne lakók számát, és az edények ürítésének gyakoriságát (OBH 3209/2000., 3590/2000., 5032/2000.).

Nem állapítottunk meg az arányossággal összefüggésben alkotmányos visszásságot akkor, amikor az önkormányzat az üdülőingatlanon keletkező hulladék elszállítását gyűjtő konténeres módon biztosítja, tekintettel arra, hogy gyűjtőkonténeres hulladékgyűjtés és szállítás esetén nincs olyan ismert módszer, amellyel megállapítható lenne az egyes ingatlanokról a konténerben ténylegesen elhelyezett hulladék mennyisége, így az egyes érintett ingatlanokra vonatkozóan a hulladékszállítási díj értelemszerűen csak átalány jellegű lehet. Az átalány alkalmazása e feltételek mellett összhangban van a kormányrendelet előírásaival (OBH 927/1999.).

A hulladékszállítással kapcsolatos panaszok alapján megvizsgált rendeletek fele szabálysértésnek minősítette a közszolgáltatás igénybevételének és a szolgáltatási díj megfizetésének elmulasztását. A rendeletek ezt különböző módon fogalmazták meg. Volt olyan, amely a közszolgáltatás igénybevételének elmulasztását rendelte büntetni (OBH 4315/2000., 3285/2001.), és olyan, amely a szemétszállítási költség meg nem fizetését minősítette szabálysértéssé (OBH 3209/2000.). Végül voltak olyan rendeletek, melyek szabálysértésnek minősítették, ha a tulajdonosok a rendelet előírásainak nem vagy csak részben tesznek eleget, illetve a rendelet előírásait megszegik vagy kijátsszák (OBH 2683/ 2000., 3285/2001.). Ezen keret-tényállások értelmében tehát szabálysértésnek minősülnek mindazok a cselekmények, amelyek a hulladékszállítási közszolgáltatással mint polgári jogi jogviszonnyal kapcsolatos - az önkormányzati rendeletben szabályozott - előírások megsértését jelentik.

A szabálysértési tényállásokkal kapcsolatban állandó gyakorlat - az Alkotmánybíróság 19/1998 (V. 22.) AB határozatát alapul véve -, hogy mivel a szolgáltató és az igénybevevő között létrejött szerződés a polgári jog körébe tartozó jogviszony, az ezzel kapcsolatos jogviták rendezése is csak a polgári jog szabályai szerint történhet. Erre tekintettel a polgári jogi kötelezettség teljesítésének elmulasztása önmagában szabálysértéssé nem nyilvánítható.

A Hgt. már kimondja, hogy a közszolgáltatás igénybevételéért az ingatlantulajdonost terhelő díjhátralék adók módjára behajtható köztartozás, és szabályozza a hátralék rendezését is.

A szabálysértésekkel kapcsolatban minden esetben megállapította az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, illetve általános helyettese az alkotmányos visszásságot, és ajánlotta a közigazgatási hivatalvezetőknek, hogy tegyenek e körben törvényességi észrevételt. A képviselő-testületek minden esetben hatályon kívül helyezték rendeletükből a szabálysértési tényállásokat.

A vizsgált rendeletek több mint kétharmadában voltak olyan egyéb hiányosságok, melyek a jogbiztonsággal összefüggésben alkotmányos visszásságot okoztak a magasabb szintű jogszabállyal való ellentét miatt.

Ilyen, amikor a rendelet nem tartalmazta a közszolgáltató megnevezését (OBH 2683/2000., 3285/2001.), a szolgáltatásért járó díjat (3285/2001.), illetve előfordult, hogy a rendelet a díjat csak a vállalkozások esetében mulasztotta el szabályozni (OBH 5385/2000.).

Visszásságot kellett megállapítani abban a esetben, amikor a törvényi felhatalmazással ellentétben nem a rendelet, hanem az önkormányzat és a szolgáltató közötti megállapodás tartalmazta a szolgáltatás ellátásának szabályait (OBH 5032/2000.), valamint akkor is, amikor a rendelet nem rendelkezett a közszolgáltatás ellátása alapján a tulajdonost terhelő díj megfizetésének rendjéről (OBH 3209/2000.).

Megállapította az országgyűlési biztos, illetve általános helyettese, hogy a kormányrendelettel ellentétes, ha a helyi rendelet szerint a tulajdonos - akár részben is - előre köteles megfizetni a szolgáltatás díját (OBH 3590/2000., 3285/2001.). Visszásságot állapított meg az országgyűlési biztos annál a rendeletnél, amely nem szabályozta, hogy a település mely részei tekintendők üdülőterületnek, miközben a rendelet a díjszabás megkülönböztetésének alapjául ezt veszi figyelembe (OBH 3285/2001.).

A kedvezményekre és mentességekre vonatkozó panaszokkal kapcsolatban - egy esetet kivéve - nem állapított meg az országgyűlési biztos, illetve általános helyettese alkotmányos visszásságot, tekintettel arra, hogy ezek meghatározása során minden önkormányzat nagyfokú mérlegelési jogkörrel rendelkezik, ezért a kedvezmények, mentességek köre településenként jelentős mértékben eltérhet. A kivételes esetben mind a rendelet, mind az önkormányzat és szolgáltató között létrejött megállapodás tartalmazott kedvezményeket és mentességeket, ezért azt kellett megállapítani, hogy a szabályozás ellentétes a Hgt.-vel (OBH 5032/2000.).

Kommunális adó körébe tartozó panasz egy volt (OBH 4315/2000.), mely sérelmezte, hogy az önkormányzat a helyi kommunális adó bevezetése ellenében ingyenessé tette a hulladékszállítást. Az országgyűlési biztos rámutatott, hogy a változtatás a helyi adókról szóló törvénnyel összhangban van, mértéke nem haladja meg a törvényes mértéket, ezért a panasszal összefüggésben alkotmányos visszásság nem keletkezett. Visszásságot okozott azonban, hogy az önkormányzat a kommunális adó bevezetésével ingyenessé tett szemétszállítást nem rögzítette rendeletben.

2001-ben 17 ügyben - összesen 34 panasz kapcsán - került sor az ajánlások utóéletének követésére. Az ajánlások címzettjei a közigazgatási hivatalok voltak, egy esetben a közszolgáltató. A ajánlásokat a címzettek - két kivétellel - elfogadták. A kivételes esetekben az országgyűlési biztos, illetve általános helyettese fenntartotta az ajánlást, ezt követően mind a hivatalvezető (OBH 4971/1999.), mind a közszolgáltató (OBH 2251/2000.) azt elfogadta.

Az ajánlások eredményeképpen kilenc ügyben került sor önkormányzati rendelet módosításra. További három ügyben a rendelet módosítását követően a közigazgatási hivatal ismételten felhívta az önkormányzatokat a rendeletek további módosítására. Két esetben azért, mert a képviselő-testület a rendelet módosításakor nem helyezte hatályon kívül a szabálysértési felelősségre vonás alkalmazását (OBH 1185/1999., 405/2000.), egy esetben pedig a módosítás nem felelt meg az utána hatályba lépő Hgt. rendelkezéseinek (OBH 4025/2000.). Mind a három ügyben a módosításokkal kapcsolatos tájékoztatás még nem érkezett meg.

Négy ügyben a közigazgatási hivatal vezetőjének törvényességi ellenőrzését követően a képviselő-testület úgy ítélte meg, hogy a vizsgált rendeletet hatályon kívül helyezi és új rendeletet alkot (OBH 2084/1999., 2251/2000., 538/2000., 4229/2000.).

Az OBH 6621/1998. számú ügyben a korábbi általános helyettes az Alkotmánybírósághoz fordult. 2001 őszén született határozat, melyben az Alkotmánybíróság a rendelet meghatározott részeiről megállapította, hogy alkotmányellenesek, ezért azokat 2002. március 1-jei hatállyal megsemmisítette.

Az országgyűlési biztosokhoz az elmúlt évben több panasz érkezett, amelyben a panaszosok a lakóhelyük környezetében működő vállalkozások zajos, bűzös tevékenységét, valamint az ezzel kapcsolatos kérelmeikre vonatkozó hatósági eljárásokat sérelmezték. A vizsgálatok gyakran azt állapították meg, hogy a hatóságok csak indokolatlanul hosszú idő után intézkedtek, illetve egyes hatóságok intézkedését a jogi szabályozás eltérő értelmezése okozta.

A telepengedélyezési eljárásról szóló 20/1982. (X.12.) IpM rendeletet a 85/ 1997. (V. 28.) Korm. rendelet 1997. július 2-i hatállyal hatályon kívül helyezte. Az országgyűlési biztos általános helyettese 1997. decemberében az OBH 2250/ 1995. számú jelentésében felkérte az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztert, hogy dolgozza ki a szolgáltató és ipari tevékenységre vonatkozó telepengedélyezési eljárás, valamint a szolgáltatást végzők működésének szabályait.

A telepengedély alapján gyakorolható ipari és szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezési eljárásról szóló 80/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet 1999. október 11-én hatályba lépett. Aki annak hatálybalépésekor már működő telepen végezte tevékenységét, az köteles 180 napon belül telepengedélyt kérni. E határidőt a 9/2000. (II. 2.) Korm. rendelet 2001. VI. 30-ig, a 78/2001. (V. 9.) Korm. rendelet pedig 2002. XII. 31-ig hosszabbította meg. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) a jogszabály megsemmisítése érdekében az Alkotmánybírósághoz fordult, de az az indítványt elutasította.

Az országgyűlési biztos a kormányrendelet kihirdetését követően megkereste a gazdasági minisztert (OBH 132/1999.), hogy adjon arról tájékoztatást, kik tekintendők érdekeltnek az ipari vagy szolgáltató tevékenység folytatásában, mert álláspontja szerint a norma szövegéből az nem derül ki egyértelműen, hogy a telepengedély megadásáról a szomszéd és más érdekelt hogyan értesül. A miniszter szerint a jegyző a helyszíni szemléről a rendeletben meghatározottakat köteles értesíteni. A rendelet szerint a jegyzői intézkedések kezdeményezői az államigazgatási eljárásban ügyfelek, ezért a jegyző a határozatát köteles velük is közölni. Az országgyűlési biztos ezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a jegyző a lakossági bejelentésre indult eljárásban annak ellenére le kell folytatnia a telepengedélyezési eljárást a panaszolt tevékenység folytatójával szemben, hogy a kormányrendeletben az új telepengedély iránti kérelem benyújtására szabott határidő még nem járt le.

A biztosok e jogértelmezést szem előtt tartva folytatták le a vizsgálatokat, és ha azt állapították meg, hogy a jegyző nem bírálta el határozattal a beadványt, kezdeményezték az eljárás alakszerű határozattal való lezárását (OBH 1147/ 1998., 1095/2001., 3617/2000.).

Az említett ügyekben az országgyűlési biztosok megállapították, azzal, hogy a beadványokra a jegyzők nem hoztak érdemi határozatot, sérült a bejelentőknek az Alkotmányban biztosított jogorvoslati joguk. Továbbá mert nem tisztázták a tényállást az eljáró hatóságok, sérült a tulajdonhoz és az egészséges környezethez való joguk is. Az OBH 1169/2001. számú ügyben folytattak telepengedélyezési eljárást, de a vizsgálat alatt a kifogásolt asztalos tevékenységet megszüntették, ezért az országgyűlési biztos a vizsgálatot lezárta.

Az említett ügyekből kitűnik, hogy az országgyűlési biztos álláspontja egyértelmű a telepengedélyezést illetően. A kérelmekre a jegyzőnek el kell járnia és határozatot kell hoznia. A döntést megelőzően a tényállás-tisztázási kötelezettségnek megfelelően kell kivizsgálni a kérelmeket, s a határozat meghozatalával biztosítani kell a beadványtevő jogorvoslati jogát.

A fővárosi kerületi polgármesteri hivatalokkal folytatott konzultációkból kitűnt, hogy a Fővárosi Közigazgatási Hivatal álláspontja szerint a jegyzők a Korm. rendeletben szabott 2002. december 31. határidőig nem jogosultak hatósági intézkedésre a zajos és bűzös tevékenységet folytató vállalkozások ellen. Ezt a másodfokú hatóság is megerősítette több esetben telefonon. Ugyanakkor az ország többi megyéjében minden jegyző eljárt a zavaró tevékenységet sérelmező állampolgári bejelentések alapján.

A beszámolási időben benyújtott további panaszokban felmerült problémáknak, valamint annak tisztázására, hogy a szomszédjog törvényi szabályozása hogyan érvényesül a jegyzői eljárásokban, az országgyűlési biztos átfogó vizsgálatot indít, és ennek során alakítja ki a jogalkalmazói gyakorlattal kapcsolatos álláspontját, majd megismerteti a vizsgálat megállapításait és esetleges ajánlásait a közigazgatási hivatalok vezetőivel és az érintett miniszterrel.

Ezen a területen jellemzőek általában a közszolgáltatók és a hatóságok elégtelen működésére együttesen vonatkozó panaszok, továbbá az is, hogy csak jelentős beruházásokkal lehetne a sérelmeket orvosolni, akkor sem teljeskörűen.

Számos panasz érkezett a közlekedés okozta környezeti ártalmak (zaj, bűz, rezonancia), valamint a forgalomszervezési intézkedések miatt. A tömegközlekedés, az utak állapota sok helyen nem megfelelő, és nincs elmozdulás a környezetkímélő megoldások felé, mint a vasúti szállítás a kamionforgalom helyett, elővárosi vasutak a személyautó- és buszáradat helyett, a forgalomirányító lámpákkal védett kereszteződések és a jól szervezett "zöldfolyam".

A forgalomszervezéssel összefüggő panaszok jellemzően továbbra is a településeken áthaladó fő közlekedési utak mentén élőktől érkeznek, de a nagyvárosi - elsősorban a budapesti - főútvonalak mellett lakók is egyre nagyobb számban panaszkodnak a szüntelenül növekvő forgalomra. Az első esetben hosszú távon a települést elkerülő utak megépítése lehet a megoldás, vagy legalább a teherforgalomnak az autópályákra kényszerítése (OBH 4433/2000.).

A nagyvárosi közlekedés azonban szinte megoldhatatlan problémákat okoz. Rendszerint választási lehetőség sincs más útvonal kijelölésére, a főútvonal tehermentesítésére. Legfeljebb abban van mozgástere a közlekedési hatóságnak és az önkormányzatnak, hogy A vagy B utca lakosságát terheli-e. Az esetek többségében a biztos vizsgálati lehetősége ezért arra terjed ki, hogy feltárja, az önkormányzat és a hatóságok a konkrét panaszok kapcsán megtették-e az adott körülmények között mindazt az intézkedést, melyekre lehetőségük volt, és hogy nem indokolatlanul döntöttek-e valamely terület, útvonal forgalmi jellegének meghatározásakor.

Elfogadja a szakmai érveket amellett, hogy az átmenő forgalom kitiltásával vagy korlátozásával az feltehetően más, hasonló vagy még kedvezőtlenebb adottságú útvonalra terelődne át, és ott hasonló gondok jelentkeznének. Így a főútvonal hálózaton értelmetlen lenne bármilyen forgalomkorlátozás bevezetése, hisz pont az a cél, hogy a forgalom itt, és ne a lakó-pihenő területeken haladjon át. Ezért azokban az esetekben, amelyekben az állapítható meg, hogy az illetékes önkormányzat és hatóság a tőle elvárható intézkedéseket megtette (táblakihelyezés, forgalomszámlálás, szakvélemények, tervek készíttetése, alternatívák keresése stb.), és a panaszokat érdemben megválaszolta, a konkrét ügyekben a panaszosnak az egészséghez, az egészséges környezethez való alkotmányos állampolgári jogával összefüggésben sem a vonatkozó jogszabályi rendelkezések, sem az azokon alapuló hatósági eljárások és intézkedések tekintetében visszásságot nem állapít meg. A felmerülő nagyszámú és súlyos probléma folyamatos figyelemmel kísérése és a további állapotromlás lehetőség szerinti megakadályozása mellett más intézkedést nem kezdeményez.

Ugyanakkor e biztos a konkrét panaszos és minden más - a közlekedési vagy bármely egyéb mai, modern környezeti ártalomnak folyamatosan kitett - panaszos figyelmébe ajánlotta, hogy a környezet-tudatosság erősítése, az egyre súlyosbodó környezeti ártalmakkal szembeni védekezés hosszú távra szóló össztársadalmi feladat. A folyamat felgyorsítása részben a társadalom ez irányú értékrendjének és szemléletének megváltozásától, részben a helyi, regionális és országos társadalmi és politikai intézményrendszertől remélhető (OBH 4076/ 2000.).

Amikor a biztos az OBH 1924/2001. számú ügyben azt állapította meg, hogy a környezet terhelése a forgalom más útvonalra - egy erre a célra épített főútvonalra - terelésével csökkenthető lenne, felhívta az önkormányzatot a szükséges intézkedések megtételére, de nem járt az eredménnyel. A forgalomszervezéssel összefüggő további ügyek: OBH 3565/1999., 4487/2000., 5623/2000., 3624/2001.

Mind a panaszok, mind a megállapítások tekintetében hasonló a helyzet az autóbusz-megállók elhelyezésével kapcsolatos ügyekben is. Senkinek nem kellemes, ha a háza előtt van a megálló, az ott várakozó emberek zajonganak, szemetelnek, a járművek szintén fokozzák a környezeti ártalmakat. Ugyanakkor kétségtelen, hogy tömegközlekedés megállóhelyek nélkül nem létezhet. A biztosi vizsgálat arra terjedhet ki, hogy a megálló-kijelölés eljárása a jogszabályoknak megfelelt-e; körültekintően, az állampolgárokat leginkább kímélő, de a forgalom és az útvonal más műszaki jellemzői között még megvalósítható megoldás mellett döntöttek-e az illetékesek; e döntésekről megfelelően tájékoztatták-e az érintetteket. A biztos csak akkor fordul kezdeményezéssel az önkormányzathoz és a közlekedési hatósághoz, ha ebben a folyamatban észlel olyan mulasztást, amely az alkotmányos jogokkal kapcsolatban visszásságot keletkeztet (OBH 4679/2000., 5345/2000.).

A forgalomszervezés egyik sajátos területe a mozgáskorlátozottak közlekedésének biztosítása. Az országgyűlési biztosok évek óta foglalkoznak e kérdéssel, és az akadálymentesség érdekében számtalan - de még nem elégséges - intézkedés született. Ma már nem jellemző, hogy figyelmen kívül hagynák a mozgáskorlátozottak érdekeit, a jogaik érvényesítése azonban esetenként még most sem zökkenőmentes (OBH 116/2001.).

Visszatérően érkeznek panaszok a településeken földutak mellett élőktől. A vizsgálat itt leginkább arra terjedhet ki, hogy az önkormányzat az Ötv. és a rendelkezésére álló pénzügyi keretek között intézkedett-e, tájékoztatási kötelezettségének eleget tett-e. A biztos nem vizsgálhatja az önkormányzat gazdálkodását, ezért arra közvetlen hatással bíró intézkedéseket sem kezdeményez (OBH 5521/1999., 397/2000.).

A 2001. évben az előző évekhez képes számottevően csökkent a közoktatással összefüggő panaszok száma. Köszönhető ez egyrészről az oktatási jogok miniszteri biztosa intézménye megismerésének és elfogadásának és talán annak is, hogy az elmúlt évek az országgyűlési biztosok által folytatott vizsgálatainak köszönhetően több, magas színvonalú tananyag készült az állampolgári jogok témakörében, továbbá hogy az írott és az elektronikus média a korábbinál gyakrabban foglalkozik és érzékenyebben reagál a diákokat ért, adott esetben az emberi jogok sérelmére utaló esetekkel.

Az országgyűlési biztosok eddigi eljárásai a diákjogok körében két fő forráson alapultak. Indult vizsgálat a jogaiban sértett tanuló illetve törvényes képviselőjének közvetlen panasza nyomán, de emellett egyre gyakoribbá vált, hogy az országgyűlési biztosok a sajtó és az elektronikus média tudósításai alapján hivatalból indítottak vizsgálatot. Ez 2001. évben sem volt másképpen. Az OBH 2259/2000. számú ügyben a panaszos egyrészt azt sérelmezte, hogy gyermekét az óvodában a gondozók fizikailag bántalmazták, másrészt hogy panasza alapján a fenntartó önkormányzat a szükséges intézkedések megtételét elmulasztotta. Az ügy vizsgálata során a bántalmazás tényét - az ehhez szükséges eszköz hiányában - nem sikerült megállapítani, de a közreműködő hatóságokat az országgyűlési biztos elmarasztalta, mert megsértették az ilyen és ehhez hasonló ügyekben előírt eljárás szabályait, a tényállást nem tisztázták, és ennek, valamint az időmúlásnak köszönhetően a sérelem a jog eszközeivel már nem volt orvosolható. A feltárt visszásság jövőbeni elkerülése érdekében az országgyűlési biztos nyomatékosan felhívta Budapest IV. kerületi Önkormányzata jegyzőjének, valamint a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjének a figyelmét arra, hogy fokozottan gondoskodjanak hivatalukban a jogszabályokban rögzített eljárási szabályok és a bennük testet öltő garanciák maradéktalan betartásáról.

Sajtóértesülések alapján hivatalból, majd később benyújtott panaszbeadvány alapján indult az OBH 2610/2001. és OBH 3325/2001. számon nyilvántartott ügy vizsgálata. Az ügy lényege, hogy a debreceni Ady Endre Gimnázium eltérő pontszámot határozott meg az iskolába jelentkező fiúk, illetve lányok részére. Az országgyűlési biztos vizsgálati jelentésben foglalt érvelése az Alkotmánybíróság korábbi határozatain alapult. Ennek során rögzítette, hogy "[...] a megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni." [...]. "Az a kérdés, hogy a megkülönböztetés az alkotmányos határok között maradt-e, csakis a mindenkori szabályozás tárgyi és alanyi összefüggésében vizsgálható [...]. Az egyenlőségnek az adott tényállás lényeges elemére nézve kell fennállnia. Ha azonban adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamely csoportra, ez a megkülönböztetés tilalmába ütközik, kivéve ha az eltérésnek kellő súlyú alkotmányos indoka van. A vizsgálat megállapítása szerint annak ténye, hogy az iskola pedagógiai programjának megvalósítására hivatkozva, amely szerint szükség van a megfelelő leány-fiú arány kialakítására, nem valamennyi esélyes, hozzá jelentkezőt hívott be a szóbeli elbeszélgetésre, visszásságot idézett elő a diszkrimináció tilalmának alkotmányos elvével összefüggésben. A fenntartó az esetről való tudomásszerzést követően azonnali intézkedésként felhívta az igazgató figyelmét az esélyegyenlőség megteremtésére. Az észrevételt követően az intézmény minden tanulónak lehetőséget adott a szóbeli vizsgára, így a rangsorban hátrább került tanulók is részt vehettek a szóbeli vizsgán."

Az OBH 3316/2000. számú ügyben is a diszkrimináció tilalma elvének érvényesülését vizsgálta az országgyűlési biztos. A panaszos azt sérelmezte, hogy a balatonalmádi Munkaügyi Központ által támogatott idegenvezetői és hostess tanfolyam sikeres elvégzése ellenére - az iskola által szükségesnek tartott "C" típusú nyelvvizsga hiányában - nem veheti át vizsgabizonyítványát. Az ipari és kereskedelmi szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeiről szóló 18/1995. (VI. 6.) IKM rendelet egyértelműen rögzíti, hogy az egyes szakképesítések megszerzése esetén melyek a szakmai vizsgára bocsátás feltételei. Ez az idegenvezető és hostess (felsőfokú szakképesítés) esetén - középfokú nyelvvizsga bizonyítvány (típus megjelölése nélkül). Az iskola szakértő által jóváhagyott képzési programja azonban "C" típusú nyelvvizsga kötelezettségét írja elő. Megállapítható volt tehát, hogy az "Idegenvezető és hostess" szakképesítés jelenleg olyan, államilag elismert szakma, amely a szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeinek, a szakértők és vizsgáztatók általi különböző értelmezhetősége miatt, különböző minőségű nyelvi felkészültséggel szerezhető meg. Így előfordulhat, hogy amíg egyikük elegendőnek tartja a kérdéses szakterületen az "A", vagy "B" típusú nyelvvizsgát, addig egy másik szakértő kizárólag a "C" típusú nyelvvizsgát tartja elegendő színtűnek. Az országgyűlési biztos jelzése alapján a miniszter az ügyben teljes körű vizsgálatot tartott.

Ennek során megállapította, hogy a panaszos a szükséges szakmai vizsga eredményes letételével és a középfokú "A" típusú nyelvvizsga bizonyítvány bemutatásával is jogosult a szakképesítést tanúsító bizonyítvány átvételére. A hasonló esetek elkerülése érdekében utasította a Nemzeti Szakképzési Intézetet, hogy az idegenvezető és hostess szakképesítés iskolarendszeren kívüli képzési programjaiban, illetőleg az iskolai rendszerű szakképzés központi programjaiban a szükséges módosítást végezzék el, és erről értesítsék az érintett iskolákat, a képzést folytató intézményeket, a szakmai vizsgaelnököket, valamint a területileg illetékes munkaügyi központokat. Az Egry József Szakközépiskola és Gimnázium szakmai felügyeletét ellátó Nemzeti Szakképzési Intézet főigazgatóját felkérte, hogy az iskola igazgatóját szólítsa fel önrevízióra, annak megállapítása érdekében, hogy az intézménybe folytatott képzés során nem történt-e más hallgatók esetében is hasonló méltánytalansággal párosuló téves intézkedés. Elrendelte, hogy a szakmai felügyeleti terület vizsgáltassa meg, hogy az iskolarendszerben vagy iskolarendszeren kívüli intézményben folytatott idegenvezető-hostess-képzés során, más képzési helyeken nem történtek-e hasonló jogsértések. Végezetül ígéretet tett, hogy a Munkaügyi Központokat felügyelő Gazdasági Minisztériumnál kezdeményezi, hogy a minisztérium hívja fel a Munkaügyi Központok figyelmét a munkaerő-piaci központokkal megállapodást kötők vonatkozásában fennálló folyamatos és helyes tájékoztatási kötelezettség megtartására. Intézkedéseiről számot adó levelében az oktatási miniszter tájékoztatást adott arról, hogy a nyelvvizsgáztatás rendjéről, a nyelvvizsga-bizonyítványokról és az államilag elismert nyelvvizsga egységes követelményrendszeréről az utóbbi években megjelent jogszabályok tekintetében időszerűnek és szükségesnek tartja az oktatási tárcához tartozó, nyelvvizsgához kötött szakképesítéseknek a nyelvvizsgák egységes értelmezését, illetőleg a szakmai és vizsgakövetelmények átdolgozását.

2001-ben 14 felsőoktatással összefüggő vizsgálati jelentés készült, amelyből egy a határon túli magyar tanulók állami ösztöndíját, hat a diploma feltételeként előírt nyelvvizsga-kötelezettséget érintette. Hivatalból indult vizsgálat az OBH 4301/2000. számú ügyben, az OBH 5474/2000. számon pedig országgyűlési képviselő kérdése nyomán folyt a vizsgálat.

Az eljárások - hasonlóan az előző évek ügyeihez - legtöbbször a jogbiztonság, a tisztességes eljárás követelményét érintették. Ezek sérelme miatt az ügyek sajátos tárgyára való tekintettel megállapította az országgyűlési biztos a művelődéshez és esetenként (pl. ha a panaszos nem jutott a diplomájához) a munkához való joggal összefüggésben a visszásságot. Többször sérült a panaszhoz való alkotmányos jog is, mert a panaszosok nem kaptak választ vagy csak hiányosan. A tulajdonhoz való jogot érintette a nyelvvizsga díj fizetési kötelezettség abban az esetben, ha az előírt vizsga állami finanszírozású felsőfokú képzéshez kapcsolódik (OBH 4875/2000.). Egy panasz a tanszabadság jogával függött össze, amelyben azonban meg kellett állapítani, hogy az intézmény - legalábbis e jog tekintetében - nem okozott visszásságot (OBH 2939/2001.). Egy esetben közvetve - a tisztességes eljáráshoz és a panaszhoz való jog sérelme folytán - érintett volt a hallgató vélemény nyilvánításhoz való joga is.

Ami az országgyűlési biztosok eljárásának eredményességét illeti, az intézmények és általában az oktatási miniszter is elfogadták az országgyűlési biztos, majd pedig az ebben az ügykörben eljáró általános helyettes kezdeményezéseit, ajánlásait. Így 2001-ben sor került a felsőfokú oklevél (képesítés) feltételeként előírt államilag elismert nyelvvizsga-kötelezettség miatt indult ügyek alapján a felsőoktatási törvény (1993. évi LXXX. tv.) módosítására két vonatkozásban is. A miniszter az országgyűlési biztos helyettesének OBH 2939/2001. számú ügyben tett kezdeményezésére a törvényességi felügyeleti jogát gyakorolva intézkedett, mert a hallgatónak a törvénysértő intézményi szabályzat visszásságot okozott. Az ilyen hibákat az intézmény gyakran már az eljárás alatt észlelte, és kijavította (OBH 3480/2000., 4824/2000., 1314/2001.).

Az ügyek többségében a visszásság orvoslására nem, vagy csak részben kerülhetett sor, de a jövőre nézve ilyenkor is intézkedést kértünk az intézménytől a hasonló esetek megelőzésére. Az országgyűlési biztosi eljárások jelentősége ezen a területen főként abban állt, hogy például az OBH 5474/2000. számú ügyben felhívta az intézmények figyelmét arra, miként kell az ő mindennapi munkájuk során érvényre jutniuk az állampolgárok - a felsőoktatási intézmények hallgatói - alkotmányos jogait. Ideértve azt is, hogy a hallgatót is megilletik az Alkotmányban biztosított szabadságjogok, természetesen a törvényben szabott korlátokkal.

Másrészt az intézményen kívüli jogorvoslati lehetőség hiánya és a szolgáltatást igénybe vevő, több évig fennálló szükségképpen függő helyzete is felértékelte a biztos eljárásának szerepét. Esetenként a panaszolt intézményi eljárást csak általánosan lehetett vizsgálni, mert a hallgató a nevének elhallgatását kérte.

Az elmúlt évben különösen fontos volt az eljárások időszerűsége azért, mert a nyelvvizsga-diploma-panaszok miatt soron kívül kellett az esetleges hibákat feltárni, hogy a még lehetséges korrekció a visszásság elhárítására megtörténhessen. (Ezeket a panaszokat hallgatói csoportok nyújtották be, jelentős sajtónyilvánosságot is kaptak a vizsgálattól függetlenül - már azt megelőzően - is.) Pozitív tapasztalatként értékelhető, hogy a minisztérium a munkatársi (informális) szinten kért segítséget haladéktalanul megadta, ahol erre mód volt, és gyorsan intézkedett a megelőzésre is. Az országgyűlési biztosok megkeresésére azonban már csak nagyon hosszú idő elteltével, olykor többszöri sürgetésre és hiányosan válaszolt az Oktatási Minisztérium.

A 2001. évben elintézett ügyekre is ugyanazok az általános megállapítások érvényesek, mint az elmúlt két évben. Változatlanul a tisztességes eljáráshoz való jogot nem vették tekintetbe a panaszolt intézmények és a minisztérium. Ez legtöbbször a panaszosoknak adott hiányos, késedelmes válaszokban nyilvánult meg (OBH 6930/1998.). De érdekes példa erre a határon túli magyar tanuló felsőoktatási állami ösztöndíj pályázatának elutasítása miatt indult ügy is, amelyben a miniszter a panaszosnak részletes választ írt ugyan, de az alkotmányos kifogásaira nem reagált (OBH 5171/2001.).

3.19. Közszolgáltatókkal kapcsolatos ügyek

Áramszolgáltatási ügyekben 2001-ben is több panasz érkezett a téves számlázás, az éves elszámolásra való áttérés miatt. Ezeket a panaszokat az országgyűlési biztos vizsgálat nélkül áttette a Magyar Energia Hivatalhoz, amely e panaszok kivizsgálását a felügyeleti jogkörében elvégezte.

Az országgyűlési biztos egy igazságügyi szakértő bejelentésére, melyben a villamos energia törvénynek és végrehajtási rendeletének a szerződésszegésre vonatkozó szabályait, illetve a szolgáltatónak a szabálytalan vételezés esetén alkalmazott eljárását kifogásolta, OBH 5279/2001. számon átfogó vizsgálatot folytatott. A vizsgálat során összevetette az 1994. évi XLVIII. törvény (Vet), a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény, a villamos energia árának megállapításáról szóló 10/1999. (III. 19.) GM rendelet, a Közüzemi Szabályzat és a Budapesti Elektromos Rt. üzletszabályzatának rendelkezéseit a Ptk. előírásaival. Áttanulmányozta a szakértő által csatolt dokumentumokat és a villamos energiáról szóló törvényjavaslat tervezetét.

Megállapította, hogy a szabálytalan vételezés esetén alkalmazott felemelt díj, illetve az ezt megállapító rendelkezés, a Közüzemi Szabályzatnak a kihasználási óraszámra vonatkozó rendelkezése és a szolgáltató ezen alapuló gyakorlata, továbbá az a körülmény, hogy a szolgáltató lejárt hitelességű fogyasztásmérővel szolgáltat, az említett alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okozott. Az országgyűlési biztos a közérdekű adatok nyilvánosságára hivatkozva hiányolta az új villamos energia törvénynek a fogyasztók védelmét szolgáló szabályait. A visszásságok orvoslása érdekében ajánlást tett a villamos energia törvény tervezetének módosítására. Felkérte a gazdasági minisztert, hogy vegye fontolóra egy költségvetési forrásból finanszírozandó kompenzáció javaslatának kidolgozását, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű fogyasztók díjtámogatásban részesülhessenek.

Felkérte a Magyar Energia Hivatal főigazgatóját, hogy felügyeleti jogkörében ellenőrizze a szolgáltatóknak a mérőórák hitelességére vonatkozó nyilvántartását, és amennyiben szükséges, tegyen intézkedéseket annak érdekében, hogy a szolgáltató a jövőben megfelelő nyilvántartással és hiteles fogyasztásmérő-állománnyal rendelkezzék.

A gazdasági miniszter és a Magyar Energia Hivatal elnöke az ajánlást elfogadta. Az elfogadott villamos energia törvény már nem tartalmazta a felemelt díjat, helyette kötbér fizetéséről rendelkezik, és előírja, hogy közüzemi szolgáltatást csak hiteles fogyasztásmérő alapján lehet végezni. A kihasználási óraszámoknak az életvitelszerű fogyasztáshoz való módosítása, valamint a szociális villamosenergia-ellátás igénybevételének részletes szabályai a végrehajtási rendeletben kerülnek megfogalmazásra. Az országgyűlési biztos kérte a közigazgatási államtitkárt, hogy a végrehajtási rendelet tervezetét tanulmányozásra küldje el. A Magyar Energia Hivatal elnöke felszólította valamennyi villamos áram szolgáltatót, hogy számoljon be a mérőórák hitelességének állapotáról. A felmérés utáni intézkedésekről tájékoztatni fogja az országgyűlési biztost.

Az OBH 3152/1999. számú ügyben azért indult vizsgálat, mert a hálózatfejlesztési hozzájárulás teljes összegének megfizetése ellenére a csatlakozó vezetéket nem vezették át a telekhatáron és nem építették meg a vezeték véget lezáró gázcsonkot. A panaszos az építési munkálatok befejezését kérő leveleire az önkormányzattól vagy választ sem kapott, vagy az nem volt érdeminek tekinthető, és a hiányzó szakasz nem épült meg. Az önkormányzat a mulasztásával alkotmányos visszásságot okozott a tisztességes eljáráshoz, a tulajdonhoz és a panaszhoz való joggal összefüggésben.

Az OBH 5866/2000. számú ügyben a panaszos azt kifogásolta, hogy a Fővárosi Gázművek Rt. többszöri kérése ellenére sem hajlandó az életveszélyes állapotot megszüntetni. A vizsgálat feltárta, hogy az ingatlanrész gázvezeték-hálózata valóban nem felelne meg az előírásoknak, ha az adott ingatlan lakásnak minősülne, de az a panaszos esetében "csak" műterem, és annak lakássá történő átalakítása ügyében a tulajdonostársak között jogvita van, amely polgári bírósági útra tartozik.

Az OBH 5469/2000. számú ügyben az országgyűlési biztos hivatalból indított vizsgálatot, mert egy 2000 novemberében megjelent cikk szerint egy budapesti lakóházban több hétig szünetelt a gázszolgáltatás. A vizsgálat megállapította, hogy a gázszolgáltatás azért szünetelt, mert a házban gázvezetékcsere után gázszivárgást észleltek. A hiba elháríttatása a tulajdonosok feladata, de javításra a gázművek részére nem érkezett megrendelés. A biztos a vizsgálatot alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság hiányában szüntette meg.

Az országgyűlési biztoshoz 2001. évben érkezett panaszok között azok voltak a legjellemzőbbek, amelyek a Fővárosi Vízművek Rt. által a mellékvízmérők vízszámlájának kiállításáért szedett különdíjat kifogásolták. A panaszok vitatták a díj jogosságát és annak mértékét is (OBH 2957/2001., 3724/2001., 6445/ 2001.) A Fővárosi Csatornázási Művek Rt.-vel szemben is több panasz érkezett, amikor szintén bevezette a mellékszámla-kiállítási díjat, de ennek ügyében az országgyűlési biztos már a panaszokat megelőzően hivatalból vizsgálatot indított. A panaszosok a főmérő és a mellékmérők között mutatkozó különbözet elszámolásával kapcsolatos gyakorlatot is sérelmezték (OBH 1227/2000.).

A 2001-ben vizsgált panaszok közös jellemzője volt, hogy a szolgáltatók nem működtek együtt a fogyasztókkal, panaszaikat érdemben nem vizsgálták ki, és azokra sablonos, főként elutasító tartalmú levélben válaszoltak. A legtöbbször érintett alkotmányos jogok a jogállamiságból fakadó jogbiztonság és az ehhez kapcsolódó tisztességes eljáráshoz való jog, valamint a szerződési szabadság joga.

A Pécsi Vízmű Rt. tevékenységének vizsgálata során megállapítottuk, hogy hiányos volt a panaszosoknak adott tájékoztatás, és ezért nem is értesültek arról, hogy lehetőségük van saját költségre a vízóra rendkívüli vizsgálatának megrendelésére, majd az Országos Mérésügyi Hivataltól a vízóra rendkívüli hitelesítését lehet kérni (OBH 2270/1999.).

Egy balatonfüredi lakos panasza a Dunántúli Regionális Vízművek Rt. tevékenységével kapcsolatban azt sérelmezte, hogy a balatonfürediek messze az országos átlagnál magasabb vízdíjat kénytelenek fizetni. A vizsgálat során azonban kiderült, hogy a vízmű állami tulajdonú közüzemi vízműből szolgáltatja a vizet, ezért az árat minden évben a közlekedési és vízügyi miniszter állapítja meg. A rendeletben meghatározott küszöbértéket meghaladó ráfordítás esetén a költségvetés támogatást nyújt. A balatonfüredi önkormányzat is részesült a költségvetési támogatásban. Hasonló panasszal kapcsolatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az anyagi igazságosság jogállami követelménye a jogbiztonságot szolgáló intézményeken és garanciákon belül maradva valósulhat meg. Az anyagi igazságosság érvényesülésére az Alkotmány nem biztosít alanyi jogot. Az OBH 2708/1999. számú ügyben ez azt jelentette, hogy az országgyűlési biztos nem vizsgálhatta az ár tartalmát abból a szempontból, hogy az megfelel-e a jogbiztonság követelményének, ebből ugyanis az anyagi igazságossághoz való alanyi jog nem vezethető le. Így a vizsgálat során semmilyen alkotmányos jog érintettségét nem lehetett megállapítani.

A Komló Víz Kft.-nél a szerződési szabadsághoz való joggal összefüggő alkotmányos visszásságot állapítottuk meg az OBH 4125/1999. számú ügyben, mert a szolgáltató a panaszos szerződéssel kapcsolatos véleményeltérésre vonatkozó közlését egyáltalán nem vizsgálta, majd pedig a szerződés aláírását úgy próbálta meg kikényszeríteni, hogy a mellékmérőt a hitelesítési idő lejárta ellenére sem cserélte le. E szolgáltató a jogbiztonsággal összefüggő visszásságot okozott azzal, hogy a szolgáltatási szerződést visszamenőleges hatállyal felmondta.

Nem okozott alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot az a szolgáltató, amelyik a több év alatt felhalmozódott díjhátralék iránti igényét úgy próbálta meg érvényesíteni, hogy a vízszolgáltatást a lehető legrövidebb időre korlátozta, és ezzel - a rossz műszaki megoldás miatt - azokat a fogyasztókat is hátrányosan érintette, akik a vízdíjat fizették. A vizsgálat feltárta, hogy a szolgáltató a jogszabályoknak megfelelően biztosította a minimális higiéniai követelményeket (OBH 5311/1999.). A jogbiztonsággal és tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben okozott visszásságot az OBH 4082/1999. számon vizsgált ügyben a Fővárosi Vízművek Rt., amikor nem kötött közüzemi szerződést a fogyasztóval, s nem tisztázta, hogy kit kell fogyasztónak tekinteni, ugyanakkor az elfogyasztott vízmennyiség után fizetendő díjat a panaszos terhére számlázta ki.

A Nagykovácsi Víziközmű Kft. tevékenységével kapcsolatban az OBH 481/ 2000. számú ügyben panaszolták, hogy a szolgáltató rendelkezésre állási díjat vezetett be. A vizsgálat megállapította, hogy a rendelkezésre állás is szolgáltatásnak minősül. A biztos alaptalannak minősítette azt a panaszt, amely hiányolta a szolgáltató-változás esetében a fogyasztók hozzájárulását.

A mobil telefonhálózat kiépítéséhez szükséges adótornyok, átjátszótornyok és antennák építésével, telepítésével kapcsolatos panaszokból az derült ki, hogy az emberek félnek a tornyok, antennák által kibocsátott sugárzástól. Ugyanerről tudósítottak az újságcikkek és a televízióban elhangzott riportok, amelyek a lakossági tiltakozásról adtak hírt. A híradásokból az is kiderült, hogy a mobiltársaságok megegyezésre törekszenek, és igyekeznek az építményeket közterületen elhelyezni. Általában nem azok kifogásolják az építmények elhelyezését, akiknek ingatlanán felépítik, hanem a szomszédos ingatlan tulajdonosai, illetve a környék lakói.

A lakosság nem tesz különbséget az adótorony építési engedélye és az átjátszáshoz szükséges rádióengedély között. Természetesen megfelelő építmény nélkül nincs mire felszerelni az átjátszó, továbbító berendezést, a két engedély azonban a panaszok alapjául szolgáló ügyek többségében két különböző hatóság feladatkörébe tartozott. Az 1999-es jogszabály-módosítást követően azonban már a tornyok építési engedélyét is a hírközlési felügyeletek adják meg. Az engedélyezési eljárásban a települési jegyző szakhatóságként jár el, és a döntéshez az önkormányzat nyilatkozatára is szükség van. Az önkormányzat megkapja a határozatot, és a döntéssel szemben jogorvoslattal is élhet. Az önkormányzatnak ebben az eljárásban is a település lakosságának érdekeit kell képviselnie. Az önkormányzatok képviselő-testületeinek a vonalas létesítményeket a településrendezési tervekben jelölnie kell. E terveket a közösség azok elfogadása előtt lakossági fórumon megismerheti, így a nyomvonalat és a tornyok várható telepítési helyeit is.

A frekvencia törvény (1993. évi LXII. tv.) adta felhatalmazás alapján a rádióengedélyek kiadásának eljárását szabályozó miniszteri rendelet (2/2001. (I. 31.), MeHVM rendelet 2001. február 1-jén lépett hatályba. E szabályozás szerint, hasonlóan az előző szabályokhoz, nem kell vizsgálni, hogy a meglévő tornyok, antennák létesítését engedélyezték-e, illetve hogy a nem engedélyköteles 4 méter alatti antennák a tulajdonosok hozzájárulásával létesültek-e. A hírközlési felügyeletek konzultációink után úgy tájékoztattak, hogy elkerülendő a későbbi hatósági eljárásokat, igyekeznek a tulajdonosi hozzájárulás beszerzéséről is gondoskodni. A panaszosok az adó- és átjátszó tornyok, illetve antennák építésével, telepítésével kapcsolatosan feltételezhető egészségkárosításra hivatkoztak. Elvétve akadt olyan ügy, amelyben a panaszos a konkrét eljárást is sérelmezte. A nem engedélyköteles antennák lakóházon való elhelyezése a társasházak határozatai alapján történik. A társasházi közgyűlés döntésbe a hatóság nem szólhat bele, a határozatát bíróság előtt lehet megtámadni. Ilyen perre a panaszokban nem hivatkoztak.

A távközlési törvény 1999-es módosítását követően közel kétszáz beadvány érkezett az Alkotmánybírósághoz. Ezekben az Alkotmánybíróság többek között azt vizsgálja, hogy sérült-e a tulajdonhoz, az egészséges környezethez és a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog.

Az országgyűlési biztos 2000-ben a folyamatban lévő panaszok vizsgálatát az Alkotmánybíróság döntéséig felfüggesztette, majd 2001 júliusában az alkotmánybírósági eljárás bizonytalan távoli időpontra tehető befejezésére tekintettel azokat megszüntette.

A jogszabályi háttér időközben megváltozott, mert a hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény hatályon kívül helyezte a beadványokkal érintett távközlési törvényt.

Az országgyűlési biztos az OBH 6541/1996. szám alatt egy kaposvári lakóházban lévő transzformátor működése, illetve annak emberekre gyakorolt élettani és egészségügyi hatása miatt indított vizsgálatot. Az 1998-ban kelt jelentésben az országgyűlési biztos megállapította, hogy súlyosan veszélyezteti az egészséges környezethez, valamint a legmagasabb szintű egészséghez való jogot, és ezáltal a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, hogy a különböző káros sugárzások határértékei nincsenek jogszabályban rögzítve. Akkor e biztos felkérte az egészségügyi minisztert, hogy a környezetvédelmi miniszterrel egyetértésben intézkedjen a határértékek jogszabályban történő megállapításáról. Az országgyűlési biztos a jogszabály kiadását az OBH 387/2000. és az 1210/2000. számú ügyekben már 2000-ben is sürgette. Az egészségügyi miniszter jelezte, hogy a vezeték nélküli távközlési építmény által kibocsátott elektromágneses sugárzás egészségügyi határértékeiről kiadták a 32/2000. (XI.16.) EüM rendeletet, az egyéb létesítmények, illetve készülékek által kibocsátott elektromágneses sugárzás egészségügyi határértékeire vonatkozó jogszabály pedig előkészítés alatt áll. Az egészségügyi miniszter az országgyűlési biztos 2001. szeptemberi felkérésére a jelen beszámolási időszakban küldte meg a kérdéses jogszabály közigazgatási egyeztetésre szánt tervezetét, amelynek megjelenése 2002. első negyedévében várható.

A 2001. évben érkező panaszok többsége a távfűtési díj számlázásával és a távfűtő műveknek fizetendő alapdíjjal volt kapcsolatos. Az országgyűlési biztos egy ügyben a székesfehérvári polgármestert kérte fel vizsgálatra, máskor maga folytatta le a vizsgálatot.

Az OBH 3798/1999. számú ügyben a Székesfehérvári Lakásbérlők és Lakástulajdonosok Érdekvédelmi Egyesülete kifogásolta, hogy a távhőszolgáltatási díj meghatározásakor az épülethez vezető ellátó vezetékek hőveszteségeit is figyelembe veszik. Kérte a vonatkozó jogszabályok olyan módosítását, amely ezt a lehetőséget megszünteti. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a hővezetés során keletkező hőveszteség a szolgáltató oldalán költségként jelenik meg. A jogszabály lehetővé teszi ezen költségek áthárítását a fogyasztókra. A hőveszteség, bár nem közvetlenül használják fel a tulajdonosok, az ő épületeik ellátása érdekében keletkezik, és megszüntetésére az adott technika feltételek mellett nincs lehetőség. A Hőszolgáltató számlázási gyakorlata sem a jogbiztonsággal, sem a tulajdonhoz való joggal összefüggésben nem okoz visszásságot, ezért a vonatkozó jogszabályok módosítására nem tett ajánlást. Az Érdekvédelmi Egyesület kifogásolta azt is, hogy a lépcsőház fűtésének ideiglenes kikapcsolása idején a szolgáltató alapdíjat számított fel. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a szolgáltató az önkormányzat rendeletének megfelelően járt el. Ez tartalmazza azt az előírást, hogy ideiglenes kikapcsolás esetén a fogyasztó az alapdíjat folyamatosan köteles fizetni. Az a szolgáltatás, amelyért a távhőszolgáltató az alapdíjat felszámítja, egy rendelkezésre állás típusú szolgáltatás, mellyel kapcsolatban költségek merülnek fel, így pl. a készenlétben tartáshoz szükséges gépek karbantartása, illetve a szükséges hőmennyiség rendelkezésre tartása. A panasznak ez a része sem okozott alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot.

Az OBH 4460/2000. számú ügyben a panaszos azért fordult az országgyűlési biztoshoz, mert sérelmezte a Szegedi Hőszolgáltató Kft. számlázással kapcsolatos eljárását. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos állításával ellentétben a Szegedi Hőszolgáltató Kft. 1999. július hónapban nem számlázta kétszeresen a fűtési díjat, hanem a számla a tárgyhavi esedékes díjat és az előző fűtési időszak elszámoló számláját tartalmazta. A szolgáltató eljárása nem sértett jogszabályt, ezért az országgyűlési biztos alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg.

Az országgyűlési biztosok 2001-ben a korábbiakhoz képest számottevően kevesebb távközléssel összefüggő vizsgálatot folytattak. Nincs lehetőségük arra, hogy a számlák összegét sérelmező beadványokban műszaki tartalmú tényállást állapítsanak meg, és a számlázás helyessége, a hálózat zártsága, valamint a számlapanaszok vizsgálata során irányadó további műszaki kérdésekben állást foglaljanak. Az panaszok kapcsán azt vizsgálták, hogy a kivizsgálást végző szerv a panaszra eljárt-e illetve betartotta-e a rá vonatkozó szabályokat. A számlareklamáció alapos vizsgálata mellett a szolgáltató köteles az eljárási szabályokat is betartani, amely nem csak a jogbiztonság és a tisztességes eljárás szempontjából fontos, hanem kétségkívül érinti a jogorvoslathoz való jog megfelelő érvényesülését is.

Az OBH 4246/1999. számú ügyben megállapítottuk, hogy a számlareklamáció vizsgálatának az üzletszabályzatban meghatározott időtartamot jelentős mértékben túllépő elhúzódása alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz.

Az OBH 2088/2001. számú ügyben megállapítottuk, hogy az előfizetőnek lehetősége van arra, hogy a szolgáltatótól a szolgáltatás szüneteltetését kérje. A szolgáltatónak a szünetelés ideje alatt is biztosítania kell a szolgáltatás ismételt igénybevételének lehetőségét, ha azt az előfizető kéri. Ez egyfajta készenléti szolgáltatás, ezért nem okoz visszásságot, ha a szolgáltató az ilyen szünetelés idejére un készenléti díjat számláz. Ilyenkor azonban a szünetelés idejére készített számlákon ezt a díjat külön nevesítenie kell.

Az országgyűlési biztos 2001-ben az egészségügyi intézményeknek a halottakkal kapcsolatos mulasztásai, a köztemetés, a temető nem megfelelő üzemeltetése, illetve a kegyeletsértő temetkezési szolgáltatás miatt folytatott vizsgálatot. Vizsgálatot folytatott a Nemzeti Sírkert méltóságának megőrzése miatt érkezett panasz alapján is, de a sajtóban megjelent hiradások alapján hivatalból is indított vizsgálatot.

Egészségügyi intézmény és a rendőrhatóság együttes mulasztása okozta a halottakkal kapcsolatos több évig tartó jogellenes állapotot az OBH 2246/ 2000. számú ügyben. Az OBH 5764/2000. számú ügyben pedig az egészségügyi intézmény, a polgármester és a jegyző, valamint a posta mulasztása következtében nem értesítették időben a panaszost édesapja balesetéről, haláláról és az önkormányzat által elrendelt köztemetésről.

Az OBH 3984/1999. számú panasz esetében az emberi méltósághoz való jog sérelmén túl az országgyűlési biztos az egészséges környezethez való joggal, a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való joggal, valamint a diszkrimináció tilalmával összefüggő visszásságot is megállapított. A panaszos sérelmét az önkormányzatnak az a mulasztása okozta, hogy késlekedett az új köztemető kialakításával, valamint a felekezeti temető tulajdonosának a mulasztása azzal, hogy nem tájékoztatta a panaszost arról, hogy a világi szertartás szerinti temetést is választhatja.

Eltérő tartalmú, de ugyancsak az emberi méltósághoz való jogot érinti az OBH 3745/2000. számú ügyben vizsgált panasz, amelyben a Fiumei úti temető mint Nemzeti Sírkert kegyeleti méltóságának megőrzése érdekében fordultak az országgyűlési biztoshoz. E vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította az alkotmányos joggal összefüggő visszásságot amiatt, hogy a Nemzeti Kegyeleti Bizottság még nem határozta meg a Nemzeti Sírkerthez tartozó temetőket, és amiatt is, hogy a temető fenntartására és üzemeltetésére a tulajdonos Kincstári Vagyoni Igazgatóság nem kötött szerződést a Budapesti Temetkezési Intézet Rt.-vel.

A vizsgálatok eredményeképpen jogszabály-módosításra vagy -alkotásra vonatkozó ajánlást az országgyűlési biztos nem tett, a kezdeményezések minden esetben az érintett hatóság vagy intézmény vezetőjének szóltak. Az új temetkezési törvény és a végrehajtási rendelete elegendő garanciát nyújt ahhoz, hogy e szolgáltatás az alkotmányos jogok sérelme nélkül valósulhasson meg. A vizsgált esetekből azonban az is látszik, hogy a jogszabályok végrehajtása terén mutatkoznak hiányosságok. Különösen erősíteni kell a temetkezési szolgáltatók alkalmassági vizsgálatát, működésük során folyamatos ellenőrzésüket, ami a jegyzők feladata. Ugyancsak jegyzői hatáskörbe tartozik a köztemetés elrendelése, mely a panaszokból megítélhetően még nagyobb körültekintést igényel. Hasonlóképpen problematikus az egészségügyi intézmények és különösen a temetkezési szolgáltatást végző vállalkozók halottakkal kapcsolatos eljárása, amit célszerű volna mindenhol szervezeti és működési szabályzatban, illetőleg egy etikai kódexben részletesen megfogalmazni. A temetkezéssel kapcsolatos panaszok általában olyan sérelmeket tartalmaznak, amelyek utólag már nem orvosolhatók. Az országgyűlési biztos az ilyen ügyekben csak a jövőre nézve tud ajánlást tenni annak érdekében, hogy hasonló panaszok a jövőben ne fordulhassanak elő. A vizsgálatok során tett ajánlásokat az érintettek elfogadták és az annak megfelelő intézkedéseket megtették.