Az országgyűlési biztosok mindig megkülönböztetett figyelemmel kísérték a fogva tartottak jogainak érvényesülését. Álláspontjuk szerint a bűncselekmények elkövetőit a bíróságok ítéletei csak egyes - törvényben meghatározott - jogaikban korlátozták, emellett azonban a büntetés végrehajtása nem jelent teljes jogfosztottságot. A fogva tartást végrehajtó hatóságok kötelezettsége, hogy intézkedéseik megfeleljenek a jogállammal szemben támasztható elvárásoknak, valamint biztosítsák a fogva tartottakat is megillető alkotmányos jogok érvényesülését. Egyedi panaszok alapján vagy hivatalból indított eljárásai során az országgyűlési biztos minden esetben vizsgálta, hogy a fogva tartási feltételek megfelelnek-e az alkotmányos jogoknak, különösen az emberi méltóság védelméhez, az adott körülmények között a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez szükséges alapvető követelményeknek.

A hivatalba lépő új országgyűlési biztosok a vizsgálatok nagy részét a korábban érkezett beadványok alapján folytatták, illetve fejezték be. Az országgyűlési biztos általános helyettese a vizsgálati tapasztalatok összegzéseként a következőket állapította meg:

A vizsgálatok többsége a büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartott elítéltek és letartóztatottak helyzetével összefüggésben indult, de a rendőrségi fogdákban fogva tartottak is gyakran fordultak panasszal a biztosokhoz. A beadványok számában mutatkozó különbség megközelítően arányban állott a két fogva tartotti csoport arányaival. A panaszok hasonló jellegű valós, esetenként vélt sérelmek miatt keletkeztek, függetlenül a fogva tartottak jogi helyzetétől. A hasonlóság ellenére a rendőrségi fogdákban fogva tartottak beadványaikban az elítéltekénél hátrányosabb helyzetről számoltak be, egyes esetekben az Alkotmányban rögzített emberi jogok súlyos sérelme is megállapítható volt.

Az egyéb panaszokat is kiváltó, alapvető gond - mindkét intézmény-csoportnál - a zsúfoltság, a fogva tartotti létszám és a börtönök, rendőrségi fogdák eredeti befogadóképessége közötti jelentős különbség. A rossz elhelyezési körülmények növelték a belső konfliktusok veszélyét, sértették a fogva tartásra vonatkozó jogszabályokat, nehezítették a fogva tartottak helyzetét és az őrszemélyzet munkáját. A férőhelyeket meghaladó fogvatartotti létszám miatt az őrök túlterheltek, az állomány fluktuációja és a létszámhiány jelzi, hogy a problémák nem csak a fogva tartottak jogait csorbítják. A büntetés-végrehajtási intézmények telítettsége összességében kb. 160%-os, aminek a csökkentésére - kezdeményezéseinkkel összhangban - az igazságügyi tárca és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága jelentős erőfeszítéseket tett. Több intézetet bővítenek, illetve a fővárosban egy korszerű előzetes-ház kezdte meg a működését.

A zsúfoltságot több panaszos kifogásolta, megalapozottságukról a helyszíni vizsgálatok során is meggyőződtünk. Az OBH 4963/2001. számon, a Baranya Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben folytatott vizsgálat megállapította, hogy a telítettség a panaszolt időben jelentősen meghaladta a befogadható létszámot. Az általános helyettes a jogbiztonság sérelme miatt felkérte a bv. országos parancsnokát, hogy vizsgálja meg a zsúfoltság megszüntetésének vagy enyhítésének lehetőségét. A parancsnok szerint a büntetés-végrehajtás intézetrendszerének hosszú távú fejlesztéséről szóló 2072/1998. (III. 31.) Korm. határozat alapján a Baranya Megyei Bv. Intézet 50 fős bővítésére 2005-2007 között kerül sor. Addig is az intézet vezetősége és az Országos Parancsnokság szakfőosztályai mindent megtesznek annak érdekében, hogy az intézetben elfogadható körülmények között tarthassák a fogva tartottakat.

Egy veszprém megyei bv. intézetben fogva tartott sérelmezte, hogy a napi séta rendszerint elmarad, vagy a jogszabályban előírt időtartamot nem tartják be, és a fogva tartottak számára a heti egyszeri fürdési lehetőséget sem biztosítják. Az általános helyettes az OBH 2152/1999. ügyben megállapította, hogy a bv. intézetben a zárkák a föld felszíne alatt vannak, így a természetes fény sem a hivatásos állomány, sem a fogva tartottak számára nem biztosított. A jogszabályban előírt normatíva szerint az intézet 55 fő fogva tartására alkalmas, valójában a fogva tartotti létszám a vizsgálat idején ennek négyszerese volt, így az egy fogva tartottra jutó szabad mozgástér a zárkákban csak 0,8 négyzetméter volt. A zsúfoltság miatt az intézet nem tudta teljesíteni a napi szabad levegőn tartózkodásra vonatkozó előírásokat sem. Az országgyűlési biztos általános helyettese már 1997-ben javasolta az intézet bezárását. Folyamatban van az új Veszprém Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet kivitelezése, amely várhatóan enyhíti az elítéltek zsúfolt elhelyezését.

Az OBH 1872/1999. számú ügyben a Pálhalmai Bv. Intézet sándorházai részlegében folytatott helyszíni vizsgálat időpontjában ott 868 férfit tartottak fogva, a telítettség 161 százalékos volt. A zsúfoltság a fogva tartottak alkotmányos jogait sértette. A tapasztalt körülmények az embertelen, megalázó bánásmód tilalmába ütköztek. Az általános helyettes a visszásság orvoslására ajánlotta az igazságügy-miniszternek, hogy ha a felkészítő-befogadó részlegekben a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII.12.) IM rendelet fogva tartási előírásai nem biztosíthatók, úgy korlátozza a felkészítési eljárás időtartamát. Az igazságügy-miniszter a jogszabály módosítását nem tartotta indokoltnak, de a körülmények javításának szükségességével egyetértett.

Hasonló a helyzet a körszállítások lebonyolításánál, ahol általában 40-50 személyt helyeznek el olyan zárkákban, amelyeknek a befogadóképessége 10-15 fő. A körszállításra váró elítélteket Budapesten a Budapesti Fegyház és Börtönben gyűjtik össze. Itt egy-egy szállítási napon átlagosan kb. 1000 fogva tartott várja a továbbszállítást. A zárkák, melyekben az elítéltek várakoznak, zsúfoltak, bennük sem mosdó, sem mellékhelyiség nincs.

Az elmúlt évben zárult le a Szeged-Nagyfa Országos Bv. Intézetben tartott átfogó vizsgálat, amelynek eredményeként az országgyűlési biztos megállapította, hogy az egészséges környezethez, valamint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal kapcsolatban visszásságot okoz, valamint az élethez és az emberi méltósághoz való jog sérelmének közvetlen veszélyét is magában rejti, ha a bv. intézet épületei és teljes infrastruktúrája leromlott. Ajánlotta az igazságügy-miniszternek és a bv. országos parancsnokának a nagyfai bv. intézet bizonyos épületrészeinek bezárását a teljes felújításig, illetve haladéktalan felújítását, a lakóegységek hiányzó felszerelési-berendezési tárgyainak pótlását, továbbá a bv. országos parancsnokának külön ajánlást is tett a feltárt egyéb visszásságok mielőbbi megszüntetésére.

Az igazságügy-miniszter nem értett egyet a nagyfai bv. intézet I-es és II-es elhelyezési épületeinek, valamint az idegenrendészeti körlet egyes helyiségeinek alkalmatlanná nyilvánításával, mivel ez zavart okozott volna a büntetés-végrehajtás működésében. Az országgyűlési biztos azonban ajánlását fenntartotta, mivel az nem irányult a szóban forgó intézet teljes vagy részleges bezárására, hanem csak arra, hogy az épületeket úgy újítsák fel, hogy az ott szolgálatot teljesítő bv. dolgozók, valamint a fogva tartottak élethez, testi és lelki egészséghez, valamint az egészséges környezethez való minimális jogai érvényesülhessenek. Végül a miniszter az ajánlást teljes egészében elfogadta, a nagyfai bv. intézet felújítási munkálataira ütemtervet készíttetett, meghatározva a munkálatok befejezési időpontját is.

Több esetben érkeztek panaszok a rendőrségi fogdákban elhelyezett fogva tartottaktól, akik közül sokan hónapokig élnek olyan zárkákban, ahol testi szükségleteik elvégzésére sincs lehetőségük. Különösen a fővárosi, központi fogdák állapota kifogásolható. Sajnálatos, hogy az itt észlelt alkotmányos visszásságok orvoslását szolgáló ajánlásainkat a rendőri vezetés nem támogatta.

Az OBH 3042/2001. számú ügyben egy Gyorskocsi utcai fogdában fogva tartott azt sérelmezte, hogy 4 hónapja csak négynaponta, mindössze 10-15 perc időtartamban biztosították számára a szabad levegőn való tartózkodás lehetőségét. A zárkákban rengeteg a csótány, a közös tisztálkodó helyiségek nagyon koszosak, a falakról omlik a vakolat. A Gyorskocsi utcai fogdában nagy zsúfoltságot és a fogdaőri állomány létszámhiányát állapítottuk meg. A fogda parancsnoka szerint a fogva tartottak létszáma miatt naponta átlagosan csak 20-25 perc szabad levegőn tartózkodást tudnak számukra biztosítani. A fogdában történő minden egyéb mozgás zárkaegységenként történik, ezért egy zárkára csak ennyi idő biztosítható. További nehézségeket jelent a napirendben előírtak betartásában a sétálóudvarok száma és a személyzet korlátozott létszáma. A fogda állapota rendkívül leromlott. A csótányirtás negyedévente történik, de nem sikerült teljesen kiirtani őket. A zárkákba alig jut természetes fény. Több zárkában nincs folyóvíz, WC pedig csak a folyosón van, ahová a fogva tartottak kopogással, kiáltozással kéredzkednek ki. A fogva tartottak birtokában tartható tárgyak tárolására nincs elegendő hely. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a fogdaszolgálat - a BM rendelet vonatkozó előírása ellenére - nem biztosítja a fogva tartottak számára naponta a szabad levegőn való tartózkodást. Ez visszásságot okoz a jogbiztonság követelményével, és a fogva tartottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogával összefüggésben. A sétáltatás túlórában, a törvényes pihenőidő terhére történő megoldása pedig sérti a fogdaőröknek a pihenéshez és a szabadidőhöz való alkotmányos jogát.

Figyelemmel arra, hogy a fogda egyes részei nem, más részei pedig csak korlátozottan alkalmasak huzamos emberi tartózkodásra, az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást tett az országos rendőr-főkapitánynak, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a fogda teljes felújítása, a zárkák megfelelő átalakítása (alapterület, folyóvízzel való ellátás, WC biztosítása, megvilágítás, szellőzés javítása) érdekében. Az országos rendőr-főkapitány 2001 szeptemberében azt a tájékoztatást adta, hogy egy PHARE program keretében lehetőség nyílik a fogda korszerűsítésére. A biztos általános helyettese a választ elfogadta.

A budapesti rendőr-főkapitány álláspontja szerint a bűnüldözési és nyomozati érdekek maradéktalanul csak úgy biztosíthatók, ha - figyelembe véve a fogdaőrök létszámát és a rendelkezésre álló sétaudvarok méretét is - a sétáltatást zárkánként végzik. Az általános helyettes ezért felkérte a főkapitányt, hogy a kezdeményezést terjessze fel az ORFK-hoz. Az országos rendőr-főkapitány egyetértett a budapesti rendőr-főkapitánnyal, és kifejtette, hogy a bűnüldözési és nyomozati érdekek primátusa miatt a kötelező elkülönítést a fogva tartottak szabad levegőn tartózkodása során is biztosítani szükséges. A sétaudvarok méretei pedig amúgy is maximum két zárkában elhelyezett fogva tartottak egy időben való szabad levegőn tartózkodását teszik lehetővé. Az általános helyettes nem vonta kétségbe a kötelező elkülönítés jogosságát és szükségességét, ezért 2001 decemberében ajánlást tett a belügyminiszternek, hogy más módon teremtse meg a BM rendeletben foglaltak érvényesüléséhez szükséges feltételeket. A válaszadás határideje még nem telt le.

Az OBH 1499/2000. számú ügyben az általános helyettes egy Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság fogdájában fogva tartott panaszára megállapította, hogy az emberi méltósághoz való joggal összefüggő visszásságot okoz, ha a rendőrségi fogda nem biztosítja a fogva tartott számára a jogszabályban előírt fekhelyet. A fogdában a fogva tartottak elhelyezésére 40 rögzített fekhely szolgál, átmenetileg azonban a fogva tartottak létszáma meghaladta a fekhelyek számát, ilyenkor matracokon biztosítanak fekhelyet. Az ilyen elhelyezés időtartama nem haladja meg a két hetet. A mellékhelyiségek használatához az őrszemélyzet egyenként engedi ki a zárkákból a fogva tartottakat. A melékhelyiségre való kijutás az őrszemélyzet alacsony létszáma miatt késhet. A vizsgálat megállapította, hogy ha a fogdában nincs elég férőhely, a fogva tartottat más rendőrségi fogdába kell szállítani. A fogda parancsnoka ennek elmulasztásával az emberi méltósághoz való joggal összefüggő visszásságot okozott. Az országgyűlési biztos 2001 májusában felkérte a belügyminisztert, hogy rendelje el a rendőrségi fogdák zárkáiban elkülönített mellékhelyiség kialakítását. A panaszoséhoz hasonló eset jövőbeni előfordulásának megakadályozása érdekében az országgyűlési biztos ajánlásában felhívta a figyelmet a fogva tartottak jogszabályi előírásnak megfelelő elhelyezésére. Az érintettek az ajánlást elfogadták.

Sajátos problémára hívta fel a figyelmet egy panaszos, aki sérelmezte, hogy a Budapesti Fegyház és Börtönben az intézet parancsnoka nem engedélyezte - intézetbeli házasságkötését követően - a fizikai együttlétet házastársával (OBH 2553/2001.). Az előzetes letartóztatását töltő panaszos az ellene folyamatban lévő büntetőügyben hosszú időtartamú szabadságvesztésre számított, ezért kérte, hogy élettársával az intézetben házasságot köthessen, továbbá hogy az intézet biztosítsa a közös gyermek vállalásához szükséges fizikai együttlét feltételeit. A börtön parancsnoka úgy foglalt állást, hogy a házasságkötésnek nincs akadálya, a szükséges írásbeli nyilatkozat és a bíróság engedélye esetén a házasságkötéshez ő is hozzájárul, a gyermek vállalással kapcsolatos kérelmet azonban elutasította azzal az indokkal, hogy azt sem a jogszabályi, sem a tárgyi feltételek nem teszik lehetővé. Álláspontjával az igazságügy-miniszter is egyetértett. Kifejtette, hogy a hatályos jogszabályok szerint a bv. intézetben előzetes letartóztatását töltő személy és hozzátartozója, valamint más személy kapcsolattartási lehetősége csak a látogatásra, csomagküldésre és levelezésre terjed ki. A látogatást az arra kijelölt helyiségben, asztal mellett, ülve kell lebonyolítani. Rámutatott arra is, hogy ha a panaszos és élettársa a bv. intézetben házasságot köt, beszélgetést kérhetnek, melynek végrehajtása megegyezik a látogatásra vonatkozó szabályokkal. Az igazságügy-miniszter végül rögzítette, hogy az új büntetés-végrehajtási törvény kodifikációja során lehetőség lesz a szóban forgó kérdés esetleges szabályozására.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy nem sérültek a panaszos alkotmányos emberi jogai. Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló Egyezmény 8. cikke a családhoz és a magánélethez fűződő jog tiszteletben tartását általánosságban, részletezés nélkül írja elő. A keretjogszabályt tartalommal kitöltő Emberi jogok Európai Bizottságának és Bíróságának több döntése tartalmazza, hogy az elítélteket is megilleti a házasságkötés joga. A Bizottság szerint azonban nem minősül a hivatkozott 8. cikk sérelmének, ha a börtönhatóságok nem engedélyezik a házastársak felügyelet nélküli találkozását és házaséletük folytatását, és az sem, ha a börtönhatóságok az elítéltek házastársai részére nem engedélyezik az ún. házastársi látogatást, amely a szexuális együttlét lehetőségét is biztosítaná. Az országgyűlési biztos szerint az ügyben hozott parancsnoki döntés megfelelt a vonatkozó jogszabályoknak, ezért vizsgálatát ajánlás nélkül fejezte be. Az igazságügy-miniszter azonban nem zárta ki, hogy az új bv. törvény kodifikációja során a jogalkotó megfontolja a házastársi együttlét jogi szabályozásának lehetőségét, ezért a biztos kérte, hogy a szóban forgó törvényalkotás során vegyék figyelembe a panaszos által felvetett problémát és törekedjenek annak megnyugtató megoldására.

Az új törvényre vár az OBH 1431/2001. és 4497/2001. számú ügyben feltárt kérdések rendezése is. Egy terhesség miatti büntetés-félbeszakítási kérelem elutasításával, illetve a börtönben született gyermekekkel való szülői kapcsolattartás szabályozatlanságával összefüggésben sérelmezték, hogy a Kalocsai Fegyház és Börtönben fogva tartott, 17 hetes terhes élettársa - az élelmezés hiányosságai miatt - sokat fogyott, ráadásul hideg vízben kell mosdania, amitől felfázott és fertőzést kapott. Kérték a büntetés végrehajtásának egy évre történő félbeszakítását, valamint kegyelmi kérvényt nyújtottak be az igazságügy-miniszterhez. Az országgyűlési biztos az anyáknak a gyermek születése előtti és utáni védelemhez való jogát érintő visszásság gyanúja miatt vizsgálatot rendelt el. A BVOP tájékoztatása szerint a fogva tartott mind Kalocsán, mind Tökölön a terhes nőket megillető ellátásban részesült. A fogva tartott több hetet töltött a Tököli Központi Kórházban, ahol szakorvosi vizsgálaton és kontrollon vett részt. A kórházi zárójelentések szerint terhessége normális volt, ezért panaszmentesen visszaküldték Kalocsára.

A panaszos és élettársa 2001 januárjában kértek a büntetés végrehajtásának egy évre történő félbeszakítását. Az engedély megadásáról - a Bv. tvr. értelmében - az igazságügy-miniszter mérlegelési jogkörben dönt. A bv. intézet parancsnoka a főorvos, ill. a nevelő pozitív véleménye, továbbá a XVIII. Kerületi Rendőrkapitányságtól és az illetékes polgármesteri hivataltól beszerzett információk alapján - a fogva tartott személyiségét és családi körülményeit figyelembe véve - a büntetés végrehajtásának félbeszakítását javasolta. A BVOP álláspontja szerint orvosi szempontból - a fogva tartott normális terhességére tekintettel - nem volt indokolt a félbeszakítás. Az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára 2001 áprilisában elutasította a kérelmet. Az elítélt bűncselekményének súlyosságára és szabadulási idejére tekintettel nem engedélyezték a büntetés-végrehajtás félbeszakítását.

Az országgyűlési biztos általános helyettese - az Alkotmánybíróság 5/1992. (I. 30.) határozatában foglaltakra is figyelemmel - megállapította, hogy az igazságügy-miniszter döntése elleni jogorvoslat lehetőségének hiánya visszásságot okoz a jogorvoslathoz való alkotmányos joggal összefüggésben. A biztos ajánlást tett az igazságügy-miniszternek, hogy intézkedjen a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet megfelelő módosításáról.

Az igazságügy-miniszter tájékoztatta a biztost, hogy a Bv. tvr. módosítása során kívánják megteremteni a jogorvoslat lehetőségét a miniszteri hatáskörbe tartozó büntetés-félbeszakítási kérelmek elbírálása esetén, oly módon, hogy első fokon a közigazgatási államtitkár járna el.

Az általános helyettes egyetértett a megoldási javaslattal, ugyanakkor kiegészítő ajánlást tett. Jelen esetben ugyanis a döntés nemcsak az anyát, hanem gyermekét is érintette, a születendő gyermeknek pedig alapvető érdeke és alkotmányos joga, hogy csecsemőkorától kezdve lehetőleg családban nevelkedjen. Az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a gyermek jogairól szóló nemzetközi egyezmény értelmében a hatóságoknak minden, a gyermeket érintő döntésükben elsősorban a gyermek mindenekfelett álló érdekét veszik figyelembe. Mindezekre tekintettel az általános helyettes felkérte az igazságügy-minisztert, hogy kezdeményezze a Bv. tvr. olyan módosítását, mely szerint a terhesség alatt vagy közvetlenül a szülés után kért büntetés-félbeszakítási kérelmek elbírálásakor elsősorban a gyermek mindenekfelett álló érdekét kell figyelembe venni. A miniszter a kiegészítő ajánlással egyetértett, de kifejtette, hogy azt csak az új Bv. törvény keretében tartja megvalósíthatónak. Tekintettel azonban arra, hogy az új törvény szövegének kidolgozására csak az új Btk. kodifikációját követően kerülhet sor, az általános helyettes - ajánlását módosítva - felkérte a minisztert, hogy a javasolt jogszabály-módosítást a 6/1996. (VII. 12.) IM rendeletbe építse be. Az igazságügy-miniszter az ajánlást elfogadta, és 2002 januárjában úgy tájékoztatta az általános helyettest, hogy a rendelet módosítása folyamatban van.

A gyermek megszületése után a Tököli Bv. Kórházban ideiglenesen elhelyezett elítélt férje sérelmezte, hogy kisfia születéséről csak napokkal később tájékoztatták, a feleségével nem beszélhetett telefonon, újszülött fiát pedig nem láthatta a bv. kórházban. Csupán a havi egyszeri beszélőt biztosították számukra, ekkor 19 naposan, 5 percre láthatta a gyermekét egy üvegen keresztül. Az intézet nem adott semmilyen felvilágosítást a gyermek állapotáról, ellátásáról, ráadásul a kisfiú nem az anyjával együtt van elhelyezve. A panaszos kifogásolta, hogy felesége nem viselheti az asszonynevét a bv. intézetben. Az általános helyettes a gyermeknek a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemre, illetve gondoskodásra való jogát, valamint a szülőknek a gyermeküknek adandó nevelés megválasztásához való jogát érintő visszásság gyanújára tekintettel OBH 4497/2001. számon vizsgálatot rendelt el. A kisgyermekes anyák helyzete nem egyforma a bv. intézetekben. Az ún. roomingin kórteremben két anya, illetve gyermek közös elhelyezését tudják biztosítani. A házirend szerint a roomingin kórteremben - írásbeli kérelmére - az az anya helyezhető el, aki pszichésen kiegyensúlyozott, bizonyos intelligenciaszinttel rendelkezik és megfelel a higiénés elvárásoknak. Az engedélyt - az osztályt vezető főorvos szakmai véleménye alapján - a főigazgató főorvos adja meg. A helyszíni vizsgálat időpontjában az osztályon lévő többi kilenc anya - köztük a panaszos felesége is - csak a szoptatás idején lehetett együtt gyermekével.

A bv. kórházban született és elhelyezett gyermekek láthatását a bv. országos parancsnokának, valamint a Központi Kórház főigazgató főorvosának új intézkedései szabályozták 2001. szeptember 1-jétől. Az intézkedés alapján a terhes nő nyilatkozatától függően küldenek értesítést a gyermek születéséről. A kapcsolattartásra jogosult személyek részére a soron kívüli látogatás lehetőségét biztosítják, ezenkívül rendszeres - heti egyszeri - látogatásra is jogosultak. A vizsgálat szerint a jogi szabályozás hiánya sértette az apa és a bv. kórházban született gyermeke alkotmányos jogait. A Csjt.-ben és a gyermekek jogairól szóló New York-i Egyezményben foglalt kapcsolattartás joga mind a gyermeket, mind a különélő szülőt megilleti, ez a szülőnek kötelessége is. A gyermeket nevelő személy pedig köteles biztosítani a zavartalan, személyes és közvetlen kapcsolattartást. A kiadott intézkedések az apa panaszát orvosolták.

Az általános helyettes megállapította továbbá, hogy az anyák és gyermekük együttes elhelyezésének hiánya sérti az érintett gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemre, illetve gondoskodásra való jogát, továbbá hátrányos megkülönböztetést jelent a számukra. Mindezekre tekintettel ajánlást tett az igazságügy-miniszternek, hogy intézkedjék a megfelelő körlet létrehozása érdekében. Az igazságügy-miniszter az ajánlást elfogadta, és tájékoztatást adott, hogy 2002 első félévében, a feltételeknek leginkább megfelelő Bács-Kiskun Megyei Bv. Intézet II. Egységében tervezik kialakítani az anya-gyermek körletet. A munkálatok kb. 20 millió Ft-ra becsült összege az IM költségvetéséből kigazdálkodható.

A büntetés-végrehajtás során meg kell akadályozni minden olyan cselekményt, amely akár a fogva tartottak, akár az őrszemélyzet részéről a kínzás vagy az embertelen, megalázó bánásmód tilalmába ütközne, vagy sértené az emberi méltóságot. A panaszok között csak kivételesen fordult elő bántalmazást sérelmező beadvány. Egy bv. intézetben fogva tartott az OBH 4479/2000. számú ügyben azt sérelmezte, hogy zárkatársai bántalmazzák, személyes használati tárgyait elveszik, és a bv. hivatásos állománya nem tesz ellene semmit. A panaszos elhelyezését a vele kapcsolatban kialakult gyakori konfliktusok miatt, a befogadását követően 11 alkalommal változtatták meg. Három hónap elteltével a panaszos egyik zárkatársa jelentette, hogy a panaszos több napja fájlalja a fülét. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy berepedt a dobhártyája. A panaszos elmondta, hogy sérülését zárkatársa okozta. A fegyelmi eljárás során a vallomását visszavonta, ezért az intézet parancsnoka a fegyelmi eljárást megszüntette. Az országgyűlési biztos 2001 márciusában megállapította, hogy az intézet eljárása az élethez és emberi méltósághoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott, mert a megindított fegyelmi eljárást az ügy tényleges kivizsgálása nélkül szüntették meg. Felkérte a bv. országos parancsnokát, hogy vizsgálja meg az intézet parancsnokának a fogvatartotti bántalmazások elszaporodása miatti felelősségét. Az érintett az országgyűlési biztos ajánlását elfogadta.

A panaszbeadványok jelentős része ez évben is kisebb jelentőségű sérelmek miatt érkezett. Többen panaszkodtak az élelmezés színvonala miatt, mások a hozzátartozók részére nehezebben megközelíthető bv. intézetbe szállítás, vagy éppen az átszállítás iránti kérelem elutasítása miatt, esetleg a megszokott gyógyszerek hiányát vagy az orvosi kezeléssel összefüggő sérelmeket kérték kivizsgálni (OBH 2860/2000.). A vizsgálatok ezekben az ügyekben általában nem tártak fel alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságokat. A vizsgálatok eredményeként megállapítható volt, hogy a büntetés-végrehajtás a rendelkezésére álló anyagi lehetőségek keretein belül biztosítja a fogva tartottak egészségi állapotához, végzett munkájához, vallási igényeihez igazodó ellátást. Nem igazolódtak az egészségügyi ellátásra vonatkozó panaszok sem. A gyógyszerek árának emelkedése ellenére a betegek gyógykezeléséhez szükséges gyógyszereket minden esetben biztosították. Az orvosi ellátás színvonala nem marad el a civil intézményektől, sőt a rendszeres orvosi vizsgálatok, szűrések eredményeként a fogva tartottak többségének egészségi állapota a korábbiakhoz képest javult.

A fogva tartottakat is megillető alkotmányos jogok sérelme általában nem volt megállapítható azokban a panaszokban, amelyeket a fogva tartással összefüggő magatartási szabályok megkövetelése, a korlátozott kapcsolattartási lehetőségek, a büntetés-végrehajtás keretében nem teljesíthető kérelmek elutasítása, a biztonsági intézkedések és ellenőrzések váltottak ki. Alkotmányos jogsérelem hiányában az ilyen ügyekben a vizsgálatot ajánlás nélkül megszüntettük.

A fogyatékos személyek jogaival, ellátásával összefüggő panaszok több kérdést érintenek: idetartoznak a fogyatékosok intézményi elhelyezésével kapcsolatos problémák (OBH 493/2000.), a fogyatékosoknak adható különböző támogatásokat érintő panaszok és a különböző szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetőségeit felvető beadványok.

A beszámolási időszakban kiemelkedően sok olyan panasz érkezett, mely a fogyatékkal élőknek adható különböző anyagi támogatási formákra vonatkozott. Ezeknek a panaszoknak a száma magasan meghaladja a fogyatékosok esélyegyenlőségének, szolgáltatásokhoz való hozzáférésének hiányát sérelmező beadványokét. Ha az országgyűlési biztoshoz érkező beadványok alapján kívánunk egy társadalmi csoport problémáira vonatkozóan következtetést levonni, akkor megállapíthatjuk, hogy a fogyatékkal élő emberek számára a megélhetési problémák jelentik az elsődleges gondot. Ehhez képest a különböző szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya, az esélyegyenlőtlenségek kérdése még mindig csak másodlagos.

Az anyagi támogatásokra vonatkozó panaszok két csoportra oszthatók. Az egyik csoportot a parkolási engedéllyel mint közlekedési támogatással összefüggő beadványok alkotják. Három esetben azt sérelmezték, hogy a parkolási engedélyekkel csak a kijelölt helyen várakozhatnak ingyenesen, de ha ezek foglaltak, semmit nem ér az engedélyük, hiszen másutt fizetni kell a várakozásért (OBH 4729/2000., 1972/2001., 6309/2000., 1132/2001.). Ilyen tartalmú panaszokat az országgyűlési biztos az előző beszámolási időszakban már vizsgált. Az akkori vizsgálat eredményeképpen jogszabályok módosításával a jogalkotó megteremtette a mozgássérültek számára a nem csak a kijelölt helyekre vonatkozó ingyenes parkolási lehetőséget. A jogszabályváltozás után az önkormányzatok is módosították rendeleteiket. A panaszosokat, akiket így már minden várakozóhelyen megillet az ingyenes parkolás lehetősége, az országgyűlési biztos tájékoztatta a korábbi vizsgálatról és a jogszabályok változásáról.

A KRESZ 2001 májusában hatályba lépett módosítása, amely a parkolási engedéllyel rendelkező mozgáskorlátozottak számára lehetővé tette, hogy bármely parkolóhelyen díjfizetés nélkül várakozhatnak, további panaszokat eredményezett. Az önkormányzatok véleménye szerint az ilyen széles körben ingyenes parkolásra jogosító parkolási engedélyekkel való visszaélések száma megnőtt, az engedélyek hamisítása gyakoribb, ezért az ellenőrzést az önkormányzatok szigorították. Az országgyűlési biztos hivatalához sok olyan beadvány érkezett, melyben az igazolványt jogosan használó mozgássérültek kifogásolták az ellenőrzési eljárást, és a velük szemben alkalmazott szankciókat. Az országgyűlési biztos az OBH 3266/2001., 3319/2001., 3553/2001., 3722/2001., 4356/2001., 4608/2001. számú beadványok vizsgálata során megállapította, hogy a társulások kötelesek lettek volna a parkolási engedélyeket ellenkező bizonyításig valódinak elfogadni. Megállapította továbbá, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak mint a közszolgáltatás nyújtása során eljáró társulás meghatalmazójának biztosítania kellett volna azt, hogy meghatalmazottja ne járhasson el jogszabálysértő módon - azaz ne kötelezhesse az ingyenes parkolásra jogosító engedéllyel rendelkező mozgássérülteket további bizonyításra -, és figyelemmel kellett volna lennie arra is, hogy ha a parkolási engedélyt hamisnak és így a kedvezmény igénybevételét jogosulatlannak tartják. A társulásokat, illetve az önkormányzatot terheli az erre vonatkozó bizonyítási kötelezettség. A beadványokkal kapcsolatban az országgyűlési biztos a jogbiztonság követelményével és az esélyegyenlőség biztosításának célkitűzésével összefüggésben állapított meg visszásságot.

A támogatási rendszerrel kapcsolatos panaszok másik csoportját a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény által bevezetett fogyatékossági támogatás megállapítását és a közlekedési kedvezmények közül a személygépkocsi szerzési támogatást érintő beadványok alkották. Az első támogatási formára vonatkozó jogszabályok már a korábbi években megszülettek, de a folyósítás csak 2001. július 1-je után kezdődött, így a problémák is csak a beszámolási időszakban merültek fel. A jogszabály által használt "mozgásszervi fogyatékos" kategória megfogalmazása miatt sok kérelmező állapota ellenére nem részesült a támogatásban. Az említett jogszabály szerint mozgásszervi fogyatékosként fogyatékossági támogatásra - a többi feltétel teljesülése esetén - az a személy jogosult, akinek a mozgásrendszer károsodása, illetve funkciózavara miatt helyváltoztatása a külön jogszabályban meghatározott segédeszköz állandó és szükségszerű használatát igényli, állapota tartósan vagy véglegesen fennáll, továbbá önálló életvitelre nem képes vagy mások állandó segítségére szorul. A gyermekkoruk óta mozgássérült panaszosok fogyatékossági támogatás iránti kérelmét azért utasították el, mert nem használták a felsorolt segédeszközök valamelyikét, illetve az általuk használt segédeszközt nem tartalmazta a jogszabály melléklete. Az országgyűlési biztos azon mozgáskorlátozottak tekintetében, akik súlyosan fogyatékosok, de segédeszköz használatának hiányában nem részesülhetnek a fogyatékossági támogatásban, az emberi méltósághoz való joggal, a diszkrimináció tilalmával és a szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben állapított meg visszásságot. (OBH 5314/2000., 4892/2001.)

A közlekedési kedvezmények közül a személygépkocsi-szerzési támogatás a korábbi években is sok panaszra adott okot. A beszámolási időszakban két olyan beadványt vizsgált az országgyűlési biztos, mely a támogatás iránti kérelem elbírálására vonatkozott. Az egyik esetben eljárási szabálysértések adtak alapot az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság megállapítására (OBH 3442/2001.). A másik esetben szintén eljárásjogi panasz miatt érkezett a beadvány, azonban a konkrét esetből kiindulva a támogatás feltételeinek vizsgálatára került sor (OBH 4876/2001.). A vizsgálat megállapította, hogy azok a súlyos állapotú mozgássérültek, akik jogosítvánnyal nem rendelkeznek és ezért a gépkocsi használatához családtagjuk segítségét kénytelenek igénybe venni, a támogatás célja és állapotuk szempontjából homogén csoportnak tekinthetők, és összehasonlítható helyzetben vannak. A jogalkotó mégis különbséget tett közöttük aszerint, hogy ki vállalja a mozgássérült személy szállítását. Arra az esetre, ha a mozgássérült személy szállítását a gyermek vagy a testvér vállalja, a jogalkotó szigorúbb jogszabályi feltételeket szabott. Ez a különbségtétel alkotmányos indok hiányában önkényes. Sérti az emberi méltóságot, ha a jogalkotó az érintetteket nem kezeli egyenlő méltóságú személyként, nem azonos figyelemmel és méltányossággal értékeli a súlyos mozgáskorlátozottak egyéni szempontjait. A jogalkotó az ajánlás nyomán ígéretet tett a visszásság orvoslására, melyre a közlekedési kedvezmények rendszerének teljes felülvizsgálata keretében kerül majd sor.

Az országgyűlési biztos 2001-ben vizsgálta a siketek nyelvi jogait. A közlekedéssel és akadálymentességgel kapcsolatos panaszokon túl ez volt az egyetlen olyan vizsgálat, mely nem az anyagi támogatási rendszerre vonatkozott, hanem közvetlenül az esélyegyenlőség kérdését érintette (OBH 3907/2000., 3903/ 2001.). A vizsgálat megállapította, hogy a siket személyek esélyegyenlőségének javításában kulcsszerepe van a siketek nyelvi jogai és ezen belül a siketek jelnyelve elismerésének. Megállapította, hogy a siketek nyelvi jogaira, illetve a siketek jelnyelvének elismerésére vonatkozó szabályozás hiánya a diszkrimináció mentes elbánáshoz való joggal és az esélyegyenlőség állami célkitűzésével összefüggésben okozott visszásságot. Az országgyűlési biztos vizsgálta a feliratozás kérdését is. Megállapította, hogy a jogszabály sem a feliratozásra, sem a jelnyelvi tolmácsolásra, sem ezek mértékére nem ír elő konkrét kötelezettséget. A jogi szabályozás nem tartalmaz garanciákat a siketek és nagyothallók esélyegyenlőségének érdekében. A bizonytalan normatív tartalom így nem garantálja a feliratozás, illetve jelnyelvi tolmácsolás megvalósulását, és ezen keresztül esélyegyenlőségüket sem.

A gyermeki jogok megvalósulásának különleges területe a gyermekotthon. 2001-ben az országgyűlési biztos általános helyettese a gyermekotthonok tevékenységét beadványok alapján vizsgálta, hivatalból nem indított vizsgálatot.

A beadványokban többek között sérelmezték, hogy a gondozottak alkoholt és/vagy drogot fogyaszthatnak az intézmény területén, a nevelők, gyermekfelügyelők felügyelet nélkül hagyják a kiskorúakat, bántalmazzák, lelkileg terrorizálják őket, élelem-, illetve zsebpénzmegvonást alkalmaznak, megfelelő foglalkozás hiányában a csecsemőkorúak nem életkoruknak megfelelően fejlődnek, a kapcsolattartás akadályozását, hogy a civil szervezetektől vagy magánszemélyektől kapott adományokat nem juttatják el a gyerekekhez, a sérült gyermek nem kapja meg a gyógyszerét, az utógondozói ellátás önkényes megszüntetését, illetve a vallásgyakorlás akadályozását.

Az országgyűlési biztos általános helyettese az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan a gyermekotthont érintő panaszok esetében először nem helyszíni vizsgálatot tartott, hanem felkérte a gyermekvédelmi intézmények ellenőrzésére jogosult és kötelezett megyei gyámhivatal vezetőjét a panasszal érintett intézmények vizsgálatára. Ezzel párhuzamosan a gyermekotthonok gyámi, gondozói tevékenységének ellenőrzésére és segítésére hivatott Megyei Területi Gyermekvédelmi szakszolgálat vezetőjétől tájékoztatást kért arról, hogy munkájuk során mit tapasztaltak a panaszolt gyermekotthonban. A kért vizsgálatok az elmúlt évben csak egy esetben, az OBH 2461/1999. számú vizsgálat során igazolták a beadványban foglaltakat. Ez a vizsgálat a panaszban foglaltakon túl arra is fényt derített, hogy a fővárosban a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.)1997. november 1-jei hatálybalépése óta a fenntartó még nem határozta meg azt a létszámot, amellyel a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat a jogszabályban előírt gyámi, gondozói munkát segítő és ellenőrző munkáját ellátná. Ez a mulasztás ahhoz vezetett, hogy a Fővárosi Önkormányzat által fenntartott gyermekotthonokban ezt a tevékenységet nem a jogszabály által előírt módon tudták ellátni, ezért sérültek a gyermekek alkotmányos jogai. A biztos ajánlására a főpolgármester-helyettes azt válaszolta, hogy a feladat ellátásához szükséges álláshelyeket 2001 második felétől biztosítja.

Ha a vizsgálatra felkért felügyeleti szerv nem állapított meg alkotmányos joggal összefüggésbe hozható visszásságot, illetve a jogsérelmet saját hatáskörében orvosolta, a biztos általános helyettese az ügyet ajánlás nélkül lezárta. Az intézmények vezetőit pedig tájékoztatta, hogy újabb beadvány esetén helyszíni utóvizsgálatot tart (OBH 3629/2001., 3904/2001., 1982/2001.).

Sajnálatos, hogy az elmúlt évek leterheltsége miatt 2001-ben még 1999-es beadványokat is vizsgáltunk. Egyes esetekben a vizsgálat már eleve elkésett volt, mert a panaszolt gyermekotthont a vizsgálat idejére már átalakították vagy megszüntették. Az OBH 3826/1999. számú ügyben a vizsgálat eredményéről a panaszosokat - elérhetőség hiányában - nem sikerült értesíteni.

Az országgyűlési biztos 2001-ben az OBH 4184/1999. számú ügyben megvizsgálta a gyermekek átmeneti gondozását ellátó intézmények azon körét, amelyek 1975-1997. között hetes gyermekotthonként működtek. A Gyvt. a hetes otthonokat nem nevesítette, ezt az eljárási formát besorolta a gyermekek átmeneti gondozását ellátó intézmények közé. Az átmeneti gyermekotthonok feladata azonban csak részben azonos a hetes otthonokéival. A biztos vizsgálata során megállapította, hogy a gyermek családhoz és kiemelt védelemhez fűződő alkotmányos jogát sérti, hogy a Gyvt. mellőzte a hetes otthonokat, ezért a szociális és családügyi miniszternek ajánlotta, hogy a törvény módosításakor a gyermekek átmeneti gondozása mellett a hetes otthoni ellátást is nevesítse. A miniszter az ajánlást nem fogadta el, de a Kormány elé terjesztés előtt szükségesnek tartotta a szóbeli egyeztetést. Az országgyűlési biztos általános helyettese az egyeztetést eredményesnek tartotta.

A gyermekvédelmi szakszolgálatokat érintő, vizsgálatra érdemes beadvány 2001-ben nem volt.

Egy gyermekvédő intézetet érintő panaszt zárt le az OBH 4586/1998. számú ügyben az országgyűlési biztos általános helyettese 2001-ben. A vizsgálat megállapította, hogy sem a gyermekvédő intézet gyámja, sem a jogtanácsosa nem járt el elég körültekintően, amikor a gyermekvédelmi gondoskodásban élő kiskorúak összegyűlt családi pótlékából olyan ingatlant vásárolt, amelynél nem tisztázta az ingatlan tehermentességét.

Nem a gyermekvédő intézet és a gyámhivatal mulasztása okozott alkotmányos jogokkal összefüggő sérelmet, ha a román állampolgárságú gyermeket évekig a román hatóságok hallgatása miatt nem lehetett örökbe adni (OBH 5393/1999.).

Az országgyűlési biztos nem állapított meg alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot a gyermekvédelmi szakszolgálat utógondozója munkáját érintően az OBH 742/2000. számú ügyben.

A Gyvt. kötelezően ellátandó feladatként nevesíti a gyermekjóléti szakszolgálatok működését, melyek munkáját az országgyűlési biztosok többször vizsgálták. Tekintettel arra, hogy 2001-ben nem érkezett ilyen panaszbeadvány, a vizsgálatok hivatalból indultak. A korábbi vizsgálatok célja elsősorban az volt, hogy felderítse, a települési önkormányzatok létrehozták-e ezen intézményeket, és a szolgálatok működtetik-e a gyermekek veszélyeztetettségét észlelő- és jelzőrendszert.

A gyermekek megfelelő testi, és szellemi és erkölcsi fejlődéséhez való jogával kapcsolatban állapított meg visszásságot a biztos, amikor a gyermekjóléti szolgálat nem működtette a törvény által kötelezően előírt észlelő-, és jelzőrendszert, ezért a gyámhatóság csak késedelmesen értesült a kiskorúak veszélyeztetettségéről (OBH 1590/2001.).

Az országgyűlési biztos általános helyettese nem állapított meg alkotmányos jogokkal összefüggő sérelmet, ha a gyermekjóléti szolgálatok és a hatóságok a jogszabályokban előírt kötelezettségeiknek eleget tettek. (OBH 3665/2001., OBH 2946/2001.).

Az országgyűlési biztos gondnoksági ügyekben 2001-ben csupán négy vizsgálatot folytatott. A panaszosok által felvetett problémák a gondnokolt vagy kiskorú ingatlanvagyonával, a nyugdíjfolyósítással illetve gondnokrendeléssel kapcsolatosak voltak. A vizsgálatok a jogbiztonsághoz fűződő jog sérelmét állapították meg, amikor a gyámhivatal a korlátozottan cselekvőképes gondnokolt kérelmét hosszú időn keresztül figyelmen kívül hagyta, az eljárását csak a kérelem benyújtása után egy évvel kezdte meg. Ugyanezt a jogot sértette a gyámhivatal az OBH 4257/2001. számú ügyben, mert a gondnok kiválasztásánál nem körültekintően járt el, a munkáját nem ellenőrizte, a gondnok pedig nem látta el jogszabályban előírt kötelezettségét.

A jogbiztonsággal kapcsolatban csekély mértékű visszásságot okozott a gyámhivatal, amikor eljárása során a gondnokolt érdekét szem előtt tartva hozta meg határozatát, de annak indoklása nem volt megfelelő (OBH 6048/2000).

A tulajdonhoz való alkotmányos jog közvetlen veszélyét állapította meg az országgyűlési biztos általános helyettese azért, mert a kiskorú vagyoni érdekének képviseletére kinevezett eseti gondnok több éven keresztül nem nyújtotta be a keresetlevelet, amely a kiskorú tulajdonjogának megállapítására irányult. (OBH 4257/2001.).

Az elmúlt évekhez hasonlóan kapcsolattartási ügyekben több beadvány érkezett az országgyűlési biztos általános helyetteséhez. A panaszosok általában a gyermeküktől külön élő apák, esetleg a nagyszülők. A vizsgálatok tapasztalatai azt mutatták, hogy a kapcsolattartásban akadályozott hozzátartozók végső elkeseredésükben kérték a biztos segítségét. Megpróbálták jogi eszközökkel elérni, hogy gyermekeiket láthassák, a jogi eszközök azonban a gyermekeiktől külön élő szülők számára nem segítették elő, hogy a bírósági ítéleten alapuló jogaikat gyakorolják. A kapcsolattartás végrehajtására kötelezett gyámhivatalok többnyire betartották a rájuk vonatkozó jogszabályokat. Azokban az esetekben azonban, amikor a gyermek szülei nem voltak képesek együttműködni közös gyermekük érdekében, gyakorlatilag tehetetlenek voltak. A kapcsolattartást akadályozó szülő bírságolása, a karhatalom igénybevétele nem szolgálná a gyermek érdekét. A hatóságok a kapcsolattartást akadályozó szülőt általában pénzbírsággal sújtják, de a rendőrség segítségét - a gyermek nyugalma érdekében - nem veszik igénybe. A biztos jelentés nélkül zárta le azokat az ügyeket, amelyekben a rendelkezésére álló dokumentumok alapján egyértelmű volt, hogy nem a gyámhatóság eljárása, hanem a szülők okoztak gyermekeiknek alkotmányos jogsérelmet. A szülők figyelmét tájékoztató levelében próbálta felhívni arra, hogy gyermekeik érdekében ne jogi megoldást keressenek.

A gyámhivatalok eljárása azokban az esetekben sértette a gyermek családhoz és kiemelt védelemhez, valamint a tisztességes eljáráshoz fűződő jogát, ha az eljárás elhúzódott, az ügyfél kérelmére nem válaszoltak, vagy késedelmesen hoztak határozatot (OBH 4106/2001., 5885/2000.). A gyermek családhoz és kiemelt védelemhez főződő jogának sérelmét idézte elő a gyámhivatal, amikor nem vett igénybe minden jogi eszközt az apai kapcsolattartás realizálása érdekében.

A gyámhivatalokat, gyámhatóságokat érintő panaszok tekintetében a biztos több esetben megállapította a jogbiztonsághoz, és ezen belül a tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelmét. A visszásságot a gyámhivatalok azzal okozták, hogy figyelmen hagyták az ügyfelek kérelmét, határozatukat illetékességük hiányában hozták meg (OBH 3879/2000.) az ügyintézési határidőt többszörösen túllépték (OBH 5519/1999.), a határozat jogszabályi hivatkozása nem volt helytálló (OBH 1741/2001.), a gyámhivatali ügyintéző hatáskörét túllépve adott tájékoztatást az ügyfél folyamatban lévő büntetőügyéről (OBH 5325/2000.).

A gyámhivatali eljárás, illetve a késedelmesen kezdeményezett eljárás több esetben okozta a gyermekek kiemelt védelemhez fűződő jogának sérelmét. Így amikor a gyámhivatal kellő körültekintés nélkül helyezte vissza a kisgyermeket vér szerinti családjába, a gyermekvédelmi törvény által kötelezően előírt gyermekjóléti szolgálatot csak a törvény hatálybalépését követő két év múlva hozta létre.

Egy 13 éves, még iskolába nem járó gyermek oktatáshoz, és megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez fűződő joga sérült azzal, hogy a hatóságok nem tették meg mindent a tankötelezettsége teljesítése érdekében (OBH 1546/ 2001.).

A gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez fűződő joga sérül, ha a gyámhivatal nem reálisan értékeli a gyermek veszélyeztetéséről kapott információkat, csak akkor kezdeményez intézkedést, ha a gyermeket bántalmazzák (OBH 5545/1999.).

A gyermekek és a fiatalkorúak jogaival összefüggésben az országgyűlési biztos, illetve általános helyettese vizsgálta a hivatásos nevelőszülői intézménnyel kapcsolatos gyakorlatot is. A korábbi években e vizsgálatok két fő területet érintettek. A hivatásos nevelőszülők érdekképviselete azt sérelmezte, hogy a hivatásos nevelőszülőkre vonatkozó munkajogi szabályozás nem törvényi, hanem csak kormányrendelet szintű. Másrészt a két megyét érintő hivatásos nevelőszülői státus megszüntetését kifogásolták. Az első témában az országgyűlési biztos még 1999-ben ajánlást tett a miniszternek, hogy kezdeményezze a nevelőszülői, a hivatásos nevelőszülői és a helyettes szülői jogviszony alapvető kérdéseinek törvényi szabályozását, és méresse fel, hogy miként érintette a jogszabály változása a munkaviszony alapján foglalkoztatott hivatásos nevelőszülői kört, és az új jogi szabályozás miatt hány gyermek került vissza állami gondoskodásba. A miniszter az ajánlást teljesítette, és jelezte, hogy a gyermekvédelmi törvény soron következő módosításában az szerepelni fog. Az Országgyűlés Szociális Bizottsága 2002. január 30-án a megvitatta az ajánlásnak megfelelő törvénytervezetet.

A másik témakörben a kezdeményezés nem vezetett eredményre, és sem Bács-Kiskun megyében, sem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nem állították vissza a hivatásos nevelőszülői státuszt. Az intézkedés a két megyében közel 100 hivatásos nevelőszülőt érintett, akiknek így a nyugdíjjogosultságot biztosító munkaviszonyuk szűnt meg.

Hivatásos nevelőszülőtől egyetlen panasz érkezett, de a gyermekvédelmi szakszolgálat és a gyámhivatal eljárása nem okozott visszásságot, mert az megfelelt a jogszabályoknak.

Az országgyűlési biztosok 2001-ben is számos - a gyermekek, illetve a fiatalkorúak jogait érintő - olyan panaszt vizsgáltak meg, amely az önkormányzatok vagy más fenntartók által összevonásra, átszervezésre vagy megszüntetésre ítélt oktatási-nevelési intézmények közösségeitől érkezett. A vizsgálatok megállapításai nem tértek el jelentősen a korábban végzett vizsgálatok eredményeitől. A fenntartói döntéssel kapcsolatos panaszok vizsgálata során előzetesen meg kellett állapítani, hogy az önkormányzatok ilyen döntése is kizárólag törvényességi és alkotmányossági okból vizsgálható felül. A törvény csak az önkormányzatok kötelezően ellátandó feladatait határozza meg, annak módját a képviselőtestület határozza meg. Az önkormányzat gazdálkodását célszerűségi szempontból felülbírálni egyetlen szervezetnek sincs törvényben biztosított joga.

A művelődéshez való jog az alkotmányban biztosított alapjogok második generációjaként ismert jogok csoportjának része, olyan társadalmi konszenzuson alapuló érték, amely államcélként fogalmazódik meg. Az állam a törvényekben vállalt feladatának ellátását - helyi szinten - az önkormányzatok közreműködésével valósítja meg azáltal, hogy biztosítja az ingyenes és kötelező általános iskola igénybevételének lehetőségét. A szabad iskolaválasztás joga az országgyűlési biztos szerint nem értelmezhető kiterjesztően, ezért a művelődéshez való alkotmányos jog nem biztosít az érintetteknek jogalapot arra, hogy valamely intézmény változatlanul hagyását követeljék, ha az átszervezés miatt az alapellátás nem sérül. A döntés érdemére vonatkozóan a jogszabályok a fenntartónak széles mérlegelési jogot biztosítanak, ezért a jogszabályok az önkormányzat döntéseivel szemben az érintettek számára főként az eljárási szabályok körében nyújtanak garanciákat a látensen megjelenő anyagi jogi sérelmek megakadályozására. A közoktatási törvény széles körű véleményezési lehetőséget biztosít az érintett intézmények dolgozóinak, a diákoknak és szüleiknek valamennyi olyan kérdésben, amely az oktatási intézmény működését alapvetően befolyásolja. E szabályok garantálják, hogy a képviselők a lehető legteljesebb mértékben tisztában legyenek a döntésük várható következményeivel, és az előre látható problémákat zárják ki, illetve döntésükkel ne okozzanak aránytalanul súlyos terheket, vagy ha az elkerülhetetlen, úgy kompenzálják azokat. Az országgyűlési biztos nem vizsgálhatja, hogy az önkormányzat a döntése meghozatalánál a szempontokat helyesen mérlegelte-e, ha a döntése nem csorbította az alkotmányban és a közoktatási törvényben garantált ingyenes és kötelező általános iskola, illetve óvoda azonos színvonalú, aránytalan terhet nem okozó igénybevételének lehetőségét.

Az önkormányzatoknak az oktatási intézményrendszereik racionalizálására irányuló törekvéseivel szemben már 1995-től - az országgyűlési biztosok tevékenységének kezdetétől - megfigyelhető volt az állampolgárok érdekérvényesítési törekvése. 1999-től kezdve azonban jelentősen megnőtt a benyújtott panaszok száma. A panaszok vizsgálata alapján egyértelműen megállapítható, hogy ezt a növekedést az ország demográfiai mutatóinak romlása okozta. Ezekre az évekre csökkent ugyanis olyan mértékben az iskolaköteles korú gyermekek száma, hogy az érintett településeken az 1980-as évekhez képest 2/3-ára, egyes önkormányzatoknál pedig a felére csökkent a tanulók száma, és a születési adatok ismeretében ez a tendencia még évekig folytatódik.

Az országgyűlési biztos az önkormányzatok fenntartói tevékenységével kapcsolatos panaszok ügyében általában azt vizsgálta, hogy az érintettek a döntés előtt élhettek-e a véleményezés jogával, vagy az okozott-e aránytalanul súlyos terheket a tanulóknak.

Az OBH 5085/2000. számú ügyben a panaszosok a tapsonyi általános iskola alsó tagozatának összevonásáról hozott döntést vitatták. A 2001. január 29-i jelentés megállapította, hogy az általános iskolai osztályok, csoportok összevonása nem ütközik jogszabályba, de az önkormányzat a jogbiztonság elvével összefüggésben mégis visszásságot okozott, mert döntését megelőzően nem kérte ki az érintettek véleményét. A közigazgatási hivatal felhívására azonban azt pótlólag beszerezte, és így a visszásságot saját hatáskörében orvosolta.

Az OBH 927/2000. számú ügyben a zuglói Gárdonyi Géza Általános Iskola, az OBH 942/2000. szám alatt pedig a Bp. VI. kerületi Közlekedésgépészeti Szakközépiskola megszüntetését vizsgálva az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az átszervezés a tanulók korára is tekintettel nem okozott aránytalan terhet.

Az OBH 2563/2000. számú ügyben a soproni Erkel Ferenc Általános Iskola megszüntetésére irányuló terveket, az OBH 2680/2001. számú ügyben a sárospataki Petőfi Sándor Általános Iskola összevonására irányuló határozatot, míg az OBH 2726/1999. számú ügyben az esztergomi Balassa Bálint Általános Iskola megszüntetésének terveit érintő panaszokat vizsgáltuk. A biztos valamennyiben megállapította, hogy az önkormányzat a döntése előtt intézkedett az érintettek véleményének kikéréséről, a döntés aránytalan terhet nem okozott, az önkormányzat alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem okozott, ezért a vizsgálatot megszüntette.

Az OBH 3279/2000. számú ügyben a Pedagógusok Szakszervezete Békés Megyei Irodája kérelemére az általános helyettes a megyei önkormányzatnak a Békés és Gyula városok középfokú intézményeit érintő integrációs terveit vizsgálta meg. A 2001. július 17-i jelentés megállapította, hogy az átszervezés jelentősebb sérelem és visszásság nélkül zajlott le. Az OBH 3595/2000. számú ügyben a szegedi Felsővárosi Általános Iskolának Atlétikai Sportiskolává tervezett átalakítása kapcsán állapította meg a jelentés, hogy az önkormányzat döntése nem okozott alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot.

Az ügyben a kiskunfélegyházi Bajcsy-Zsilinszky Endre Általános Iskola Iskolaszékének OBH 6231/2000. számú kérelemére a biztos kifejtette, hogy nem okoz visszásságot az önkormányzat, ha kikéri az érintettek véleményét, de nem annak megfelelően dönt.

Az országgyűlési biztosok a művelődéshez való joggal összefüggésben nemcsak az iskolákat érintő intézkedéseket, hanem szükség esetén az óvodák, bölcsődék átszervezését, bezárását is megvizsgálták. Az OBH 3955/2001. számú ügyben egy pilisvörösvári óvoda áthelyezését vizsgálta, és kifejtette, hogy az óvoda fenntartója is köteles az intézményt érintő döntése előtt lehetőséget biztosítani az érintetteknek a véleményük kifejtésére, ami az adott esetben elmaradt, ezért felhívta az önkormányzat figyelmét, hogy a jövőben a közoktatásról szóló törvény előírásait maradéktalanul tartsák be. A debreceni Ibolya utcai Óvoda megszüntetése miatt benyújtott panaszt az OBH 2547/2001. számú ügyben vizsgáltuk. Az önkormányzat az óvoda jogutód nélküli megszüntetése kérdésében hozott végleges döntése előtt kikérte ugyan az intézmény érdekvédelmi szervezeteinek véleményét, de az óvodai csoportok számának 7-ről 4-re csökkentéséről az érintettek véleményének ismerete nélkül döntött. Közvetlenül a beíratások előtt csökkentette az óvodai csoportok számát, így a vélemények kikérésekor az óvodának már nem volt módja új gyermekek felvételére.

Az országgyűlési biztos még 2000 szeptemberében az OBH 2004/1999. számú ügyben felhívta a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjének a figyelmét arra, hogy az alapítványi fenntartású rákospalotai Meixner Iskola működési engedélyének a tanévkezdés napján történt megsemmisítésével és a pénzügyi feltételek ellehetetlenítésével a tanulók számára okoz sérelmet. A hivatalvezető a felhívásra nem is válaszolt, ezért a biztos a válaszadási kötelezettség elmulasztása miatt a hivatalvezetővel szemben 2000 decemberében fegyelmi eljárást kezdeményezett. A belügyminiszter a fegyelmi eljárást nem tartotta szükségesnek, de 2001. február 13-án felszólította a közigazgatási hivatalok vezetőit a válaszadási kötelezettségük teljesítésére.

Az országgyűlési biztosokhoz a tárgyévben is kevés panasz érkezett hajléktalanoktól. Az utcán élő emberek érdekérvényesítő képessége rendkívül alacsony. A szociális szakemberek azok érdekében tudnak szót emelni, akik már kapcsolatba kerültek egy szociális ellátó intézménnyel. Az országgyűlési biztosok emiatt fordítanak különös figyelmet a hajléktalanok problémáira, és az ilyen esetekben gyakran hivatalból indítanak vizsgálatot.

A 2001-ben folytatott vizsgálatok is hivatalból indultak, újságcikkek és a szociális szakmában dolgozók jelzései alapján. A hajléktalansággal kapcsolatos problémák leggyakrabban az élethez és emberi méltósághoz való jog, a diszkrimináció tilalma és az esélyegyenlőség biztosításának állami célkitűzése, a szociális biztonsághoz valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmének veszélyét hordozzák. Az említett alkotmányos jogok közül kiemelt szerepet játszik az emberi méltósághoz való jog, hiszen a szociális biztonsághoz és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog az Alkotmánybíróság gyakorlatában csak az emberi méltóságra tekintettel részesülnek alapjogi védelemben.

A hajléktalanokat érintő vizsgálatok egyrészt e csoport elsődlegesnek tűnő problémájával az elhelyezési lehetőségekkel kapcsolatban indultak, de kiterjedtek a hajléktalanságból és a lakcím-nélküliségből eredő egyéb gondokra is.

Az elhelyezési problémákat érintő vizsgálatok tekintetében az országgyűlési biztos vizsgálati lehetőségeit behatárolta az Alkotmánybíróság 42/2000. (XI. 8.) AB határozata. E határozat szerint "az Alkotmány 70/E.§ (1) bekezdése szerinti megélhetési minimum alkotmányos alapkövetelményeként meghatározott emberi élethez és méltósághoz való jog védelmében az állam az emberi lét feltételeiről köteles gondoskodni. Ennek megfelelően az állam ellátási kötelezettsége a hajléktalanság esetén az emberi életet közvetlenül fenyegető veszélyhelyzetben kiterjed a szállás biztosítására is. A szállás biztosítására irányuló állami kötelezettség nem azonos a ťlakhatáshoz való jogŤ megteremtésével. A szállás biztosítására az állam abban az esetben köteles, ha a szállásnélküliség az emberi életet közvetlenül fenyegeti. Az állam tehát ebben a végső helyzetben köteles azokról gondoskodni, akik az emberi lét alapfeltételeit önerejükből nem tudják megteremteni."

Az állam, a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényben és a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényben felsoroltak szerint köteles - a gyermekek, illetve gyermekes családok tekintetében is - éjszakai, átmeneti vagy bentlakásos ellátási formák, szállások biztosítására. Az Alkotmánybíróság határozata alapján az állam kötelezettsége ezen szállók működtetésén túl másra nem terjed ki. Az országgyűlési biztos tehát azt vizsgálhatja, hogy a működtetésre köteles szervek az említett szállókat fenntartják-e, vizsgálhatja a szállások működését és az elhelyezési körülményeket, hogy biztosítottak-e bennük azok a feltételek, melyeket a jogszabályok előírnak. Vizsgálhatja továbbá az igénybevétel folyamatát, azokat az eljárásokat, amelyek során az igénylőket elhelyezik, vagy esetleg kitiltják a szállókról. Az utcán élő gyermekes családok esetén különösen nehéz a hatóságok és a szociális ellátó intézmények feladata, hiszen nemcsak a lakás hiányából fakadó, és az ebből eredő szociális problémákat kell orvosolni, hanem elsősorban a gyermek szempontjaira kell figyelemmel lenni. A gyermekvédelmi törvény szerint a gyermek szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját érdekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választható el. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani. A törvény indoklása kimondja, hogy a törvény kiinduló eleme a család többirányú támogatása, melynek szervesen kell kapcsolódnia a szociálpolitika egészéhez. A gyermeket a családból kiemelni csak akkor lehet, ha a többoldalú támogatás ellenére a gyermeket veszélyeztető körülmények a családon belül nem szüntethetők meg. Az indoklás szövegében szereplő többirányú támogatás egy hajléktalanná vált család esetén természetesen magába foglalja a lakhatási lehetőség felajánlását is, hiszen enélkül a család egybetartása és a gyermek felnevelése nem képzelhető el. Abban az esetben, ha a családban egyéb problémák nem merülnek fel, lakhatási lehetőség felajánlása nélkül nem lehet megindítani a hatósági eljárást. A gyermekvédelmi törvényben szerepel olyan ellátási forma, ahol a gyermek otthontalanná vált szülője is elhelyezhető. A családok átmeneti otthona biztosítja a szülő számára a gyermekével együttes lakhatást és a szükség szerinti további ellátást, segítséget nyújt a szülőnek gyermeke teljes körű ellátásához, gondozásához, neveléséhez, közreműködik a család otthontalanságának megszüntetésében, helyzetének rendezésében. Fontos, hogy az ellátás igénybevétele önkéntes, a szülő kérelmére történik, tehát nem előzi meg a szülői felügyeleti jog csorbítására irányuló hatósági eljárás. Az országgyűlési biztos a hajléktalan családok esetén nemcsak azt vizsgálhatja, hogy az érintett önkormányzatok működtetik-e a gyermekvédelmi törvény által előírt intézményeket (a családok átmeneti otthonait), hanem azt is, hogy az egyes esetekben a családokkal kapcsolatba kerülő hatóságok megtettek-e mindent annak érdekében, hogy a szükséges segítséget az érintettek megkapják illetve azt is, hogy nem emelték-e ki pusztán anyagi okból a gyermeket a családból.

A beszámolási időszak végén különösen sok újságcikk szólt hajléktalanként élő családokról. Az országgyűlési biztos sok esetben kért információt, és ha ezek alapján indokoltnak bizonyult, akkor hivatalból vizsgálatot indított. Két hajléktalan családot érintő vizsgálat (OBH 1406/2001., 4907/1999.) zárult le az adott időszakban, melyben a hatóságok felajánlották a szükséges segítséget, a családból való kiemelés lehetősége pedig csak akkor merült fel, amikor bebizonyosodott, hogy a szülők a felkínált lehetőségekkel nem éltek, és ezzel a gyermekük fejlődését veszélyeztették.

A hajléktalanság problémája azonban nem csak a szállás kérdését veti fel. Ezen túl is felmerülhetnek olyan kérdések, melyek az utcai életmódból, esetleg a lakcím-nélküliségből adódnak. Ilyen például az, hogy éri-e hátrány a hajléktalanokat az egészségügyi ellátás során azért, mert utcán élnek, nincs lakcímük, esetleg nincsenek irataik. Az országgyűlési biztos 2000-ben OBH 3604/2000. számon vizsgálatot folytatott a hajléktalanok egészségügyi ellátásával kapcsolatban. A vizsgálat alkotmányos joggal összefüggő visszásságot állapított meg a mentőszolgálat eljárásával, a hajléktalanok kórházi osztályra történő felvételével, a kórházi felvétel előtti fürdetés, fertőtlenítés gyakorlatával összefüggésben. Alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okozónak ítélte azt a körülményt is, hogy a kizárólag hajléktalan betegeket ellátó egészségügyi szolgáltatók a felszereltségükhöz képest súlyosabb állapotú betegeket is kénytelenek felvenni, továbbá azt is, hogy az egészségügyi ellátást már nem igénylő, de önellátásra alkalmatlan hajléktalanok elhelyezése megoldatlan. Az ajánlásokat az érintettek a beszámolási időszakban fogadták el, és annak eredményeképpen több intézkedés is történt. Ezek célja az utcán élő emberek egészségügyi ellátásának javítása volt. A Szociális és Családügyi Minisztérium az Egészségügyi Minisztériummal közösen munkacsoportot állított fel, mely vizsgálja az egészségügyi ellátás után hosszú távon további gondozásra szoruló, utcai életre, önellátásra képtelen hajléktalanok elhelyezési problémáit, felmérik a létező férőhelyeket és az igényeket. A két minisztérium egy bizottságot is létrehozott azzal a feladattal, hogy új megoldásokat dolgozzon ki a fertőtlenítő fürdetéssel és a preventív kezelésekkel kapcsolatban; továbbá, hogy vizsgálja meg, milyen megoldási módok lehetségesek a hajléktalan tbc-s nők és tumoros hajléktalanok kezelésére.

A Fővárosi Önkormányzat fenntartásában működő intézményekben a beszámolási időszakban több változás is történt. A Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórház Krónikus II. Pulmonológiai Osztályán 2001 februárjától főállású szociális munkás dolgozik. A Fővárosi Szociális Központ és Intézményei közé tartozó Egészségügyi Szolgálat elhelyezésére szolgáló épületrészt felújították, bővítették, új kórtermeket, fürdőket, fertőtlenítő helyiségeket, kezelőket és orvosi szobát alakítottak ki. A finanszírozási nehézségek megoldása érdekében - a felújításra és a működési engedélyre tekintettel - kérték az OEP-től a finanszírozási szerződés módosítása során a rehabilitációs tevékenységnek megfelelő 1,4-es szorzószám alkalmazását. A főpolgármester-helyettes fegyelmi felelősségre vonás terhe mellett felhívta a Fővárosi Önkormányzat fenntartásában működő kórházak főigazgatóinak figyelmét, hogy a kórházakban fogadják a hajléktalan betegeket. Az OMSZ vezetőjétől tájékoztatást kértek azokról az esetekről, amikor ez nem történt meg. A Főpolgármesteri Hivatal Egészségügyi Ügyosztályának vezetője intézkedése szerint a Fővárosi Önkormányzat fenntartásában működő kórházakban az oda érkező hajléktalanok fertőtlenítését el kell látni.

Az ÁNTSZ Fővárosi Intézetének vezetője rendelkezett a hajléktalanok kórházi felvételének irányításáról, és felhívta a kórházak figyelmét arra, hogy az ÁNTSZ Fővárosi Intézete Központi Ágygazdálkodási Osztálya által elrendelt betegirányítását minden egészségügyi intézménynek figyelembe kell venni. Az országos tisztifőorvos korábbi utasítását, amely szerint az ÁNTSZ által fenntartott háziorvosi rendelőt és az ezzel együtt működő fertőtlenítő fürdőt meg kell szüntetni, illetve működtetését másnak át kell adni, felülvizsgálták.

Az országgyűlési biztos ajánlására az egészségügyi miniszter kezdeményezte alapító okirat megfelelő kiegészítését.

Mintegy tíz éve folyik a Magyar Honvédség átszervezése, részben a korábbi nemzetközi szerződések érvényességének megszűnése, részben az új nemzetközi kötelezettségeknek való megfelelés követelménye miatt. E körbe illeszkedik a haderő átalakítás terve is, amelynek egyik részre az alkotmányos állampolgári kötelezettség teljesítése a sorállomány részéről. A hadkötelezettség fenntartásának, illetve annak hosszabb-rövidebb időn belül történő megszüntetésének kérdése folyamatosan napirenden van. A hadkötelesek bevonulási készségére az alapvető kérdések eldöntetlensége miatti közhangulat hátrányosan hat. Az országgyűlési biztos általános helyettese, illetve az országgyűlési biztos 2001-ben előbb panasz alapján, majd - a vizsgálat tapasztalataira figyelemmel - hivatalból folytatott vizsgálatot a honvédség három kiképző központjában, Tapolcán, Szabadszálláson és Szombathelyen.

A vizsgálatok a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, az egészséges környezethez való jog érvényesülésére és a hátrányos megkülönböztetés tilalmára terjedtek ki. A honvédelmi költségvetésben szereplő pénzzel való elszámolás, a katonák kiképzési és más életfeltételeinek alakítása és a családok fiaival szemben tanúsított bánásmód az Alkotmányban rögzített említett alapvető jogokkal összefüggésben áll.

A hadkötelesek jelentős hányada (országrészenként változó mértékben) alkalmatlanság okán marad ki a sorkatonai szolgálatból. A leggyakoribb alkalmatlansági ok az allergia és más krónikus betegség. Nem ritka a homoszexualitás sem. Ennek megállapítására az első alkalmassági vizsgálat után is sor kerülhet, ha a sorköteles újrasorozását kéri. Amennyiben az alkalmatlanság megállapítása ilyen eljárás alapján kerül sor, nincs alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság (OBH 4180/2000.).

Egyre jobban növekszik a polgári szolgálatot kérő sorkötelesek száma is. A megyei közigazgatási hivatalok korábban nem folytattak egységes gyakorlatot a lelkiismereti okra való hivatkozás ellenőrzésénél. Voltak esetek, ahol környezettanulmányt szereztek be vagy személyes meghallgatáson tisztázták az okot, de volt olyan is, ahol a hadkötelesre hárították a bizonyítási kötelezettséget. Az utóbbi esettel kapcsolatban vizsgálatot folytatott a korábban hivatalban volt országgyűlési biztos, amely alapján kiderült, hogy kereset alapján a bíróságon is folyik eljárás. Három ítéletben állapította meg a bíróság, hogy a lelkiismereti ok bizonyítási terhének a sorkötelesre hárítása nem törvényes, s a bírói ítéletek nyomán azóta a helyes eljárást folytatják. Az országgyűlési biztos megállapította az alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot, de ajánlást nem tett, mert a másodfokon is helytelen határozatokat hozó Szociális- és Családügyi Minisztérium ugyancsak változtatott a korábbi elbírálási gyakorlatán, ezzel megszűnt a biztos által megállapított visszásság (OBH 3750/1999.).

A sorkatonák elhelyezési körülményeinek egyik lényeges jellemzője a fűtés, a melegvíz-szolgáltatás és a fürdés lehetősége. Az ezzel kapcsolatos körülmények mindhárom kiképző központban más és más képet mutatnak. Csak egy helyen van mindenütt központi fűtés, a másik laktanyában részben olajkályhás, részben központi fűtés van, míg a harmadikban még hagyományos fa- és szénfűtést is alkalmaznak. Az olajkályhák állapota miatt gyakori az kályhatűz, a hagyományos fűtést pedig a tüzelő vételezésétől kezdve a kályha kezeléséig a sorkatonák végzik, amikor a körletben vannak. Távozáskor kiürítik a kályhákat, és 6-8 óra múlva visszatérve kihűlt körlet várja őket. Az általános helyettes megállapította, hogy ez az egészséghez való joggal összefüggő visszásságot okoz, és annak megszüntetésére ajánlást tett. Mivel a honvédelmi miniszter nem mindenben fogadta el azokat, az általános helyettes fenntartotta álláspontját. A beszámoló készítésekor a válaszadásra nyitva álló határidő még nem tel el (OBH 2072/2001.).

A szombathelyi kiképző központ fűtési rendszere korszerű, semmilyen panasz nem merült el. Ugyanakkor - bár az egyik legfiatalabb objektum - az épületek első felújítása indokolt. A beázások rendszeresek, azokat mégiscsak kisebb javításokkal igyekeznek elhárítani, holott a tetőszerkezet teljes felújításának szükségességét minden elöljárói ellenőrzés elismerte. Az országgyűlési biztos - különös tekintettel az egyik épület földszintjén levő egészségügyi központ kórtermeinek állapotára - megállapította az egészséges környezethez való joggal kapcsolatos visszásságot és ajánlást tett annak megszüntetésére. A honvédelmi miniszter az ajánlást azzal fogadta el, hogy előrehozta az egészségügyi központnak helyet adó épület felújítását 2002-re (OBH 5172/2001.).

A három kiképző központnál megtartott helyszíni vizsgálat megállapította, hogy sehol sem biztosított az állománytáblában rendszeresített orvosi létszám feltöltése. Van, ahol központi vezényléssel pótolják rövidebb-hosszabb ideig a hiányzó orvost, de van, ahol ilyen megoldás sincs. A központi vezénylés sem megnyugtató, mert ha szakorvost, például szemészt küldenek, akkor a mindennapos panaszokkal is a helyi kórház szakrendelésére utalja a beteget. Az országgyűlési biztos általános helyettese az orvos hiányra és a középszintű egészségügyi szakdolgozók állományának csökkentésére tekintettel, megállapította a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal kapcsolatos visszásságot, és ajánlás tett azok megszüntetésére.

A honvédelmi miniszter részben kitérő választ adott, de a középszintű egészségügyi szakdolgozókra vonatkozóan pozitív intézkedést tett. Mivel a válasz a folyamatos orvoshiány megszüntetése tekintetében nem volt elfogadható, az általános helyettes az erre irányuló ajánlását fenntartotta. Egyben tájékoztatta a minisztert, hogy a három kiképző központ utóvizsgálatát 2002 második negyedére tervezi. A fenntartott ajánlásra adandó válasz határideje a beszámoló készítésekor még nem járt le (OBH 4368/2001.).

A sorkötelesek bevonulásukkal alkotmányos kötelezettségüket teljesítik. Ezzel összefüggésben jelentkezik a honvédelmi vezetés azon kötelezettsége, hogy biztosítsa a sorkatonák részére azokat az alapvető állampolgári jogokat, amelyekkel kapcsolatban az országgyűlési biztos vizsgálata visszatérő vagy folyamatosan fennálló visszásságokat állapított meg. Az ajánlások ezek kiküszöbölésére irányultak korábban is és most is.

A békeidőben is harcszerű feladatot ellátó tűzszerész katonák szolgálati és elhelyezési körülményei, technikai felszereltségük állapota és általában életkörülményeik folyamatos figyelemmel kísérése és hatékony javítása a honvédelmi vezetés különösen fontos feladata. Ezzel összefüggésben folytonos késedelem volt megállapítható, és azok közül több még ma is fennáll.

Az országgyűlési biztos általános helyettese 1997-ben hivatalból tartott vizsgálatot azzal kapcsolatban, hogy miként érvényesül a tűzszerész katonák élethez és emberi méltósághoz, valamint a személyes szabadsághoz és biztonsághoz való joga a különleges feladatuk ellátása során (OBH 6883/1997.). Ugyan ebben a tárgyban 1999-ben utóvizsgálatot is végzett a tűzszerész zászlóalj Budapest Váci úti laktanyájában. E jelentésben tett ajánlásokra figyelemmel új kormányrendeletet adtak ki, ezzel megszűnt a sorkatonák tűzszerészként való alkalmazása, ezt e faladatot kizárólag hivatásos állományú katonák végzik. Kialakult a nemzetközi tapasztalatcsere megfelelő rendszere, főként a balkáni békefenntartás keretében. Az állománytábla módosításával azóta egy pszichológusi álláshelyet is betöltöttek. További ajánlások arra irányultak, hogy töltsék fel az alakulat állományát, és amennyiben lehetséges, a tűzszerész járőrparancsnokét bővítsék. Ennek érdekében javítsák a tűzszerész katonák jövedelemszintjét. Fejlett és kielégítő számú híradástechnikai eszközökkel biztosítsák a megfelelő kapcsolattatást. A helyszínen nem robbantható eszközök szállításához szerezzenek be korszerű gépjárműveket. A honvédelmi miniszter az ajánlásokat elfogadta, de kifejtette, hogy azok végrehajtásához különböző, leginkább pénzügyi okokból, két évre van szükség (OBH 4908/1999.).

A 2000 októberében következett újabb halálos kimenetelű tűzszerész-baleset miatt az országgyűlési biztos saját hatáskörében rendelt el vizsgálatot. A jelentés több pontban is azonosak volt az előző jelentésben feltárt problémákkal. Az országgyűlési biztos általános helyettese ezért ismét nyomatékosan kérte, hogy a honvédelmi miniszter teljesítse korábbi ígéreteit. Dolgozza át a jelenlegi pótlékrendszert, mert az nem alkalmas a tűzszerész pálya vonzóbbá tételére, ugyanis most nem a teljes szolgálati időre, hanem csak akkor kaphat a tűzszerész többletjutatást, ha a konkrét mentesítési munkát végez, a robbanószer közvetlen közelében. A hiányzó hivatásos állományú katonák sikeres pótlása érdekében gondoskodni kell a szerződéses állomány jobb anyagi és elhelyezési körülményeiről. A tervezett technikai korszerűsítés érdekében gyors és hatékony intézkedés szükséges. El kell rendelni a Magyar Honvédség MÜ/31. Tűzszerész Szakutasítás sürgős és alapos felülvizsgálatát és korszerűsítését. A helyszínen nem megsemmisíthető robbanószer biztonságos szállítása érdekében biztonságos szállítóeszközök beszerzése szükséges, de indokolt a szabályozás felülvizsgálata is.

A honvédelmi miniszter az ajánlásokkal egyetértett, és azokat azzal a fenntartással fogadta el, hogy a végrehatás a tárca költségvetésének függvénye. Az országgyűlési biztos általános helyettese a választ elfogadta és egyben jelezte, hogy a tűzszerész zászlóalj utóvizsgálatát 2002 második negyedére tervezi.

A beszámoló készítésekor már kihirdetésre került a 3/2002. (I. 25.) HM rendelet a katonák illetményéről és illetményszerű juttatásairól, és az 5/2002. (I. 25.) HM rendelet a szerződéses katonák továbbszolgálói jutalma, leszerelési segélye, illetőleg toborzópénze megállapításának és kifizetésének rendjéről. Több Volkswagen gyártmányú korszerű szállító gépjárművet is kaptak. Mindez azt mutatja, hogy a vizsgálati megállapítások alapján tett ajánlások folyamatosan végrehajtásra kerülnek.

Nem állapítható meg visszásság az 1992. évi XXXIII. tv. 72.§-ában meghatározott illetménypótlék alkalmazására kiadott HM utasítás szabályozási rendszerével kapcsolatban. A HM utasítás ugyanis minősítési kényszert ír elő annak megállapításához, ki jogosult veszélyességi pótlékre. Ezen utasítás szerint a HM Egészségvédelmi Intézete állapítja meg a konkrét kockázati tényezőket, és az illetékes parancsnok ennek alapján parancsban rendeli el a veszélyességi pótlék kifizetését (OBH 5892/1999.).

Nem okoz a hátrányos megkülönböztetésből származó tilalommal és a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot, ha a pályázatot benyújtó honvédtiszt pályázatát azért utasították el, mert a pályázata nem felelt meg a követelményeknek, különösen azért, mert korábban nem dolgozott a pályázat tárgyköréhez kapcsolódó témában, nem látott el a pályázattal kapcsolatos szakterületen szolgálatot. Ugyanakkor vizsgálat hasznos volt, mert a Honvédelmi Minisztérium számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a tárgykört érintő világos szabályozás elkerülhetetlen, a több különböző jogszabályban található rendelkezések egységesítésére is szükség van (OBH 1192/2000.).

Az ilyen ügyeket az jellemezte, hogy vagy egy kamarai tag panaszkodott a kamara eljárása ellen, vagy egy kamarai tag tevékenysége miatt indult vizsgálat. Egy esetben a Magyar Gyógyszerész Kamara fordult panasszal az országgyűlési biztoshoz.

Az OBH 3651/2001. számú ügyben az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jogorvoslathoz, a panaszhoz, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okozott a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara az a mulasztásával, hogy egy kamarai tagnak a munkáltatója ellen irányuló, munkajoggal és etikai eljárással összefüggő ügyében nem határozattal döntött. Mind a panaszos, mind a munkáltatója kamarai tag volt. Az országgyűlési biztos felkérte a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara Budapesti Szervezete elnökét, hogy a panaszos kérelmét haladéktalanul bírálják el, és az erről szóló határozatot a panaszosnak kézbesítsék. Kérte, hogy az esetleges összeférhetetlenséget is vizsgálja ki. Felhívta az elnök figyelmét a hasonló esetek jövőbeni elkerülése érdekében, hogy a kamara etikai szabályzatában előírtakat mindenkor tartsa be. A kamara elnöke az országgyűlési biztos megismételt és fenntartott kezdeményezésre megtette a szükséges intézkedéseket, és a határozatot meghozta.

A Magyar Könyvvizsgálói Kamara elleni OBH 5701/1999. számú panaszban az országgyűlési biztos megállapította, hogy a kamara a vállalkozáshoz, a munka szabad megválasztásához, a jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott, amikor egy tagfelvételi és fellebbezési kérelmet azzal utasított el, hogy a benyújtott iratok nem alkalmasak a gyakorlati idő igazolására. A vizsgálat megállapította, hogy a kamarai szabályzat nem volt összhangban a kamarai törvény szakmai gyakorlatot előíró rendelkezésével. A kamara a törvény által meghatározott 3 éves szakmai gyakorlatot csak akkor fogadja el, ha azt a kérelmező a felvételt megelőző 5 éven belül végezte. Az országgyűlési biztos felkérte a kamara elnökét, hogy kezdeményezze a kamarai alapszabály olyan módosítását, hogy az legyen összhangban a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvénnyel, vagy kezdeményezze a törvény módosítását. A kamara elnöke az ajánlással nem értett egyet, és azt felterjesztette a felügyeleti szervéhez. A pénzügyminiszter álláspontja szerint az ellentmondás a kamarai törvény módosításával rendezhető, ezért a törvény következő módosítása keretében kezdeményezni fogja a vitatott alapszabályi rendelkezés konkrét törvényi hátterének megteremtését.

Az OBH 1857/2000. számú ügyben a panaszhoz, valamint jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz és a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben okozott visszásságot a Budapesti Közjegyzői Kamara azzal, hogy a panaszos beadványára nem válaszolt. Az országgyűlési biztos felhívta a kamara elnökét, hogy a panaszügyek elintézésekor legyen tekintettel az ügyintézési határidőkre. A kamara elnöke a kezdeményezést elfogadta.

A jogorvoslathoz, a panaszhoz, valamint a jogállamiság elvéből fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben okozott visszásságot az OBH 2468/2000. számú ügyben a Győri Igazságügyi Szakértői Kamara és a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara azzal, hogy a panaszos ügyében nem hozott határozatot, a felügyeletet ellátó Igazságügyi Minisztérium pedig azzal, hogy a beadvány megválaszolására határidőben nem intézkedett. A panaszos azt sérelmezte, hogy a megyei és országos kamara sürgetése ellenére sem hozott határozatot egy pszichológus, igazságügyi szakértő tevékenysége ellen tett panasza ügyében. A minisztérium pedig csak hónapok múltán válaszolt, de a kamara annak alapján sem hozott határozatot. A vonatkozó szakmai kamarai törvény úgy rendelkezik, hogy az idő múlása miatt az etikai eljárás már nem folytatható le. Az országgyűlési biztos a 2001. július 5-i jelentésében felhívta a Győri Igazságügyi Szakértői Kamara elnökének figyelmét a feltárt visszásságokra, és kérte azok kiküszöbölését. Felhívta a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara elnökét és az igazságügy-minisztert az eljárási határidők mindenkori betartására. Az érintettek a kezdeményezést és az ajánlás elfogadták.

Az OBH 4418/2001. számú ügyben a Magyar Gyógyszerész Kamara panaszolta, hogy az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Országos Tisztifőgyógyszerésze megtiltotta a kamara által szervezett aláírásgyűjtést. A kamarai az aláírásgyűjtést azért kezdeményezte, hogy az állampolgárok támogassák a betegekre és a gyógyszerészekre egyaránt hátrányosan megállapított gyógyszer árrések megváltoztatását. Az országgyűlési biztos meggyőződött arról, hogy az aláírásgyűjtés a gyógyszerészi feladat végzésében fennakadást sehol sem okozott. Az országgyűlési biztos a vizsgálat során egyetlen szóban előadott panaszról értesült, ezért az országos tisztifőgyógyszerész intézkedését indokolatlannak és kirívóan aránytalan lépésnek tekintette. Megállapította, hogy a tisztifőgyógyszerész intézkedése a gyógyszerek árrésével kapcsolatos, a gyógyszertárakban kihelyezett aláírásgyűjtő íveknek haladéktalan visszavonására visszásságot okozott a véleménynyilvánítással és a panaszhoz való alkotmányos joggal összefüggésben, de figyelemmel arra, hogy a kamara és a minisztérium megállapodást kötött a gyógyszertárak biztonságos működését szavatoló intézkedésekről, az országgyűlési biztos nem élt ajánlással.

Az országgyűlési biztosok az elmúlt években számos jelentésükben állapítottak meg alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot a nemzetközi szerződésekkel okozott károk megtérítésének elmulasztása miatt. Ide tartozott a csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény vagyonjogi rendezésének elmaradása is. Az országgyűlési biztos a 2000. évi országgyűlési beszámolójában a szükséges törvényalkotásra is ajánlást tett. A törvényjavaslat Országgyűlés elé terjesztésére azonban nem került sor. E törvényjavaslat tervezetét legutóbb 2001 októberében tárgyalta a Kormány, de visszaadta az előterjesztőnek.
Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény korábbi rendelkezései szerint az élet elvesztéséért - az ott meghatározott jogosultaknak - egymillió forint összegű kárpótlás járt. Az említett törvényt módosító 1997. évi XXIX. törvény az élet elvesztéséért járó kárpótlás eseteit kibővítette, az összegszerűség tekintetében pedig úgy rendelkezett, hogy a kárpótlás összegéről, a kifizetés rendjéről, határidejéről, ütemezéséről külön törvény rendelkezik. E külön törvény a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi XC. törvény az egyösszegű kárpótlás összegét 30 ezer Ft-ban határozta meg. Az Alkotmánybíróság a 46/2000. (XII. 14.) AB határozatával a törvény ezen részét alkotmányellenesnek minősítette, ezért azt a törvény hatálybalépésének napjára visszamenőleges hatállyal megsemmisítette.
A megsemmisített rendelkezés helyett az Országgyűlés még nem alkotott új szabályt. Amíg erre nem kerül sor, addig a törvény hatálya alá tartozó kárpótlásra jogosultak részére nincs mód kárpótlás fizetésére.
Az országgyűlési biztos szerint az új rendelkezés megalkotásáig mulasztásban megnyilvánuló alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság áll fenn. E visszásság megszüntetése érdekében ajánlásként fogalmaztuk meg az Országgyűlés részére, hogy alkossa meg az 1992. évi XXXII. törvény alapján járó egyösszegű kárpótlás mértékéről rendelkező jogszabályt.
A részarány földtulajdon kiadására vonatkozó alapvető szabályokat a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény tartalmazza. A beszámolási időszakban az országgyűlési biztos által vizsgált földkiadással összefüggő panaszok jogszabályalkotásra vagy a hatályos jogszabályok megváltoztatására irányuló kezdeményezést nem vetettek fel, s ilyen kezdeményezést az országgyűlési biztos sem fogalmazott meg vizsgálati jelentéseiben. E körülmény azzal magyarázható, hogy a földkiadással összefüggő jogszabályi környezet kialakult, a földkiadást közigazgatási szervek végzik, illetve hogy a földkiadási munka jelentős részét az FM hivatalok már elvégezték.
A panaszok döntően a földkiadási eljárás elhúzódását, a fellebbezések késedelmes elbírálását sérelmezték. Ezek között olyanok is találhatók, melyben a panaszosok sérelmezték, hogy a részarány-tulajdonuknak megfelelő aranykorona értékű termőföldet nem az általuk megjelölt helyrajzi számú táblából adták ki, vagy a földet késedelmesen adták tulajdonukba, illetve a kiadott termőföld önálló ingatlanná alakításával kapcsolatos költségeik részbeni visszatérítésére irányuló kérelmüket nem teljesítették. Más panaszosok a részaránytulajdon kielégítésének fedezetére szolgáló földalap-cserével, vagy a tulajdonba adott termőföld minőségével, alakjával kapcsolatos sérelmeket fogalmaztak meg.
A vizsgált panaszok általában a földkiadási ügyekben első fokon eljáró megyei FM hivatalok tevékenységét és határozatait, valamint e határozatok másodfokú elbírálására jogosult közigazgatási szervek tevékenységét és határozatait érintették (OBH 5451/2000., 1246/2000., 2999/2001., 1353/2001., 3391/2001., 3610/2000., 1431/2000., 4368/2000.).