2. A PANASZOK ELUTASÍTÁSÁNAK GYAKORLATA

2.1. Bevezetés

Az országgyűlési biztosok az elmúlt években maguk alakították ki eljárásuk rendjét, amely lényegében 1998-ra állandósult, de kisebb-nagyobb változtatások azóta is történtek. Várhatóan a jövőben is lehetnek ebben változások, hiszen a törvény kevés előírást tartalmaz, s ezzel e téren nagy szabadságot ad a biztosoknak, hogy - természetesen a törvényes keretek között - eljárási rendjüket saját elképzeléseikhez és az új ügycsoportok jellegéhez igazíthassák.

Az Obtv. 16. §-a kimondja, hogy az országgyűlési biztoshoz bárki fordulhat, ha megítélése szerint valamely hatóság, illetve közszolgáltatást végző szerv (együttesen: hatóság) eljárása, ennek során hozott határozata, intézkedése, illetőleg intézkedésének elmulasztása következtében alkotmányos jogaival összefüggésben sérelem érte, vagy ennek közvetlen veszélye áll fenn. A törvény 29. §-a pontosan meghatározza, hogy az országgyűlési biztosok eljárása során mely szerveket kell hatóságnak tekinti. (E téren az Obtv.-nek - az Alkotmánybíróság 226/B/1999. számú határozatán alapuló - 2001. évi XC. törvénnyel történt módosítása során változás következett be: részben megváltozott azon szervek köre vagy megnevezése, amelyek tevékenységét az országgyűlési biztosok vizsgálhatják, részben pedig a (2) bekezdésben meghatározták, hogy mely - egyébként hatóságnak minősülő szerv - nem tekinthető az Obtv. alkalmazása szempontjából hatóságnak, s ezáltal a biztosok azok tevékenységét nem is vizsgálhatják.) E módosításnak az országgyűlési biztosok munkájára gyakorolt hatásáról még nem tudunk részletesen számot adni, hiszen a módosítás csak 2001. december 20. napján lépett hatályba. Az azonban máris nyilvánvaló, hogy az országgyűlési biztos hatásköre jelentősen szűkült, aminek következtében a két alapjogvédelmi intézmény, az Alkotmánybíróság és az ombudsmanok közötti, alkotmányos jogvédelem (de nem bírósági jogvédelem!) nélkül maradó sáv kiszélesedett. Már az eltelt néhány hónapban körvonalazódni látszanak azok az ügyek, amelyekben társadalmi igény volna az ombudsmani fellépésre, de az hatáskör hiányában nem járhat el. Ilyenek például a politikai pártok, az elektronikus és írott sajtó, a könyvkiadók, egyes egyházak, egyesületek és más társadalmi szervezetek, állami vagy önkormányzati tulajdonosi szervezetek, közszolgáltatónak nem minősülő nagy gazdálkodó szervezetek (pl. biztosítók, bankok, bevásárlóközpontok, internet-szolgáltatók stb.) által elkövetett emberi jogi jogsértések, illetőleg emberi jogokat közvetlenül veszélyeztető eljárások és magatartások. Erre a problémakörre részleteiben majd egy év múlva térünk vissza. Az Obtv. pontosan definiálja a hatóság fogalmát, ugyanakkor a biztosokra bízta annak kimunkálását, hogy mely szervek tekintendők "közszolgáltatást végző szerv"-nek. E fogalom tartalommal való kitöltéséhez a törvény indokolása adott némi kapaszkodót, de az állandóan változó élethelyzetek mindig újabb és újabb szerveknek e körbe való tartozását vetik fel, ami azzal a következménnyel járhat, hogy az országgyűlési biztosnak kell adott esetben "bizonyítania" eljárásának jogosultságát. Ezt - kiterjesztő jogértelmezéssel - az országgyűlési biztos többnyire meg is teszi, tekintettel a "határesetnek" minősülő, nagy tömegekkel szerződéses viszonyban álló szolgáltatókkal szembeni panaszok növekvő számára.

Már az előző fejezetben is jeleztük, hogy az országgyűlési biztoshoz és az általános helyetteséhez érkezett beadványokat - a fentebb vázolt hatásköri szabályoknak megfelelően - több lépcsőfokban elemezzük, vizsgáljuk. Mint minden eljárásban, hivatalunkban is először azt kell megállapítani, hogy az adott ügyre kiterjed-e az országgyűlési biztos eljárási jogosultsága, azaz hatásköre, illetve van-e az eljárásnak más akadálya. Amennyiben ezen a szűrőn a panasz átjutott, annak tartalmi elemzése következik: meg kell állapítani, hogy az abban leírt sérelem összefüggésbe hozható-e alkotmányos joggal, s ha igen, felmerül-e alkotmányos visszásság gyanúja. Ha valamennyi kérdésre nemleges a válasz, a panaszt elutasítjuk. A vizsgálat ezen stádiumában hatáskör hiányában, vagy más fennálló akadály észlelése esetén, vagy ha a panasz nem hozható összefüggésbe alkotmányos joggal, az elutasítás tájékoztató levéllel történik. Annak megállapításakor, hogy a hatóság intézkedése során nem sértette meg a panaszos alkotmányban biztosított jogait, rövidített jelentés készül. Bármilyen módon is történik meg az ügy lezárása, a panaszost általában tájékoztatjuk arról, hogy milyen további lehetőségei vannak sérelme orvoslása érdekében. Az elutasító levél vagy jelentés tervezetét ezekben az esetekben általában a Hivatal Jogi-elemző Főosztálya készíti el, s azok nagy részét a hivatalvezető, a jelentéseket kivétel nélkül - a munkamegosztásnak megfelelően - az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vagy általános helyettese írja alá. Amennyiben az előzetes elemzés során azt állapítjuk meg, hogy a panasz vizsgálatára az országgyűlési biztos hatásköre kiterjed, eljárásának nincs jogszabályi akadálya, a panasz alkotmányos joggal összefüggésbe hozható, és felmerül annak gyanúja, hogy az állampolgár alkotmányos jogai sérültek, megkezdődhet az eljárás harmadik szakasza, amelyben a vizsgálatnak arra kell kiterjednie, hogy a hatóság valóban megsértette-e a panaszos alkotmányos jogait és ezzel már alkotmányos visszásságot okozott, vagy még csak az alkotmányos visszásság keletkezésének veszélyét idézte elő. Ezen szakaszban a vizsgálatot szinte kivétel nélkül vagy maga az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, illetve általános helyettese, vagy az általuk megbízott munkatárs végzi a biztos közvetlen irányításával. Az ily módon lefolytatott vizsgálat - bármilyen eredménnyel is zárul - általában jelentéssel fejeződik be.

A korábban már hivatkozott 2/2. táblázat jól mutatja, hogy 2001-ben milyen módon fejeztük be a hivatalban folyamatban volt 7733 panasz ügyében az eljárást. Az eljárás első két stádiumában fejeződött be a panaszok intézése 6517 esetben (84,3%). Ez az előző évek 74-75%-os arányához képest közel 10%-os emelkedést mutat. Megszüntettük az eljárást 485 panasz (6,3%) ügyében. Általában már ebben a két szakaszban sor kerül az eljárás megszüntetésére, de előfordulhat, hogy csak a vizsgálat befejező szakaszában merül fel a megszüntetési ok. Megállapíthatjuk tehát, hogy 2001-ben a panaszoknak mintegy 10%-ában, összesen 731 esetben történt érdemi vizsgálat. (Ez az arány 2000-ben 17,81% volt, ami 1394 panasz vizsgálatát jelentette.) A vizsgálatok eredményének részletes elemzésére a következő fejezetekben térünk ki, előbb azonban azt mutatjuk be, hogy 2001-ben mik voltak a panaszok elutasításának okai. (Lásd a 2/1. táblázatot.)

2.2. A hatáskör hiányában történt elutasítások

Az országgyűlési biztosok hatáskörét szabályozó Obtv. kimondja, hogy az országgyűlési biztos a hatóságok és a közszolgáltatást végző szervek eljárását, intézkedését jogosult vizsgálni. A 29. § 2001. december 15-ig hatályban volt (1) bekezdése tételesen meghatározta, hogy a törvény alkalmazásában mely szerveket kell hatóságnak tekinteni. Ezek az államhatalmi, államigazgatási feladatot ellátó szervek, az államigazgatási jogkörben eljáró egyéb szervek, a fegyveres erők, a rendőrségi és rendészeti szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok - a bíróságok kivételével -, az igazságügyi szervek, a helyi önkormányzatok és a bíróságon kívül jogvitát kötelező érvénnyel eldöntő szervek voltak. Az intézmény fennállása óta vita volt a bizonytalan megfogalmazás miatt, hogy mely szervek sorolhatók ebbe a körbe. (Évek alatt jutottak például az országgyűlési biztosok és a Legfőbb Ügyészség képviselői arra a megállapodásra, hogy az ügyészség tevékenysége is vizsgálható.) Az utóbbi években többen fordultak az Alkotmánybírósághoz e törvényhely megsemmisítése érdekében, mert részben túl tágnak, részben viszont elégtelennek találták azon szervek körét, amelyek tevékenységét az országgyűlési biztosok vizsgálhatják. 2001. március 13-án született meg az Alkotmánybíróság 226/B/1999. számú határozata, amellyel 2001. december 15-i hatállyal megsemmisítette a hivatkozott 29.§ (1) bekezdésének egyes rendelkezéseit arra való hivatkozással, hogy a törvényhozó bizonytalan jogfogalmakkal határozta meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosának hatáskörébe tartozó "hatóságokat", s ezáltal a hatalommegosztás

2/1. számú táblázat Az elutasított panaszok száma

rendjében meghatározó helyet elfoglaló szervek között vitatottá vált az állampolgári jogok országgyűlési biztosának a hatásköre, az általa gyakorolható ellenőrzési jog terjedelme. Ezután a törvényhozókra várt a feladat, hogy újrafogalmazzák az állampolgári jogok országgyűlési biztosa tevékenységének szervi hatályára vonatkozó rendelkezéseket. 2001. december 20. napján hatályba lépett a 2001. évi XC. törvény, amely két módon is meghatározta az országgyűlési biztos hatáskörébe tartozó hatóságokat: a 29. § (1) bekezdése 10 pontban tételesen felsorolja, hogy az Obtv. alkalmazása szempontjából mely szervek tekintendők hatóságnak, ugyanakkor a (2) bekezdésében pontosan meghatározza, hogy melyek nem minősülnek annak. Ez a meghatározás részben szűkebb körű, részben azonban tágabb annál a körnél, amelyeknek vizsgálatára korábban az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenysége kiterjedt, így "terjedelmileg" összességében lényegileg nem változott. Maga a módosítás azonban 2001-ben még értelemszerűen nem gyakorolhatott érzékelhető változást a biztosok ellenőrző tevékenységében.

Korábban sem tartották a biztosok hatáskörükbe tartozónak a bíróság tevékenységét: amennyiben a panasz valamilyen bírósági döntésre, eljárásra vagy magára a bíró tevékenységére irányult, azt - hatáskör hiányában - elutasították. Tekintettel arra, hogy a bírósági végrehajtók tevékenysége felett is a bíróság elnöke gyakorolja a törvényességi felügyeletet, az ilyen jellegű panaszokat is elutasítottuk. Ezekben az ügyekben legfeljebb általános tanácsot adtunk a panaszosnak, például tájékoztattuk a rendes vagy rendkívüli jogorvoslat lehetőségéről, feltételeiről, illetve arról, hogy a bírákat érintő panaszával az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz, a végrehajtók tevékenysége miatt pedig a kamara vagy a bíróság elnökéhez fordulhat. Sok esetben a panaszosnak az ügyét érintő anyagi jogszabályokról adtunk felvilágosítást. Ilyen okból utasítottuk el 2001-ben a panaszok 23,2%-át, összesen 1511 panaszt. Hasonlóan magas volt ez az arány az előző években is: 2000-ben 25,55%, 1999-ben 27,41%, 1998-ban 28,02%. Tartunk azonban attól, hogy a csökkenés nem a bíróságok jobb munkájának köszönhető, hanem annak, hogy minden lehetséges fórumon hangsúlyozzuk: az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese a bíróságok tevékenységét nem ellenőrizheti.

Hasonlóan nagy számban utasítottunk el panaszt azért, mert az nem hatóság vagy közszolgáltató intézkedése ellen irányult. A bíróságon kívül a hatóságok körébe nem tartozó szervek (például pénzintézetek, gazdálkodó szervezetek, vagy akár hatóságoknak nem hatósági jogkörében gyakorolt, hanem például a munkáltatói jogkörben hozott intézkedése) körének meghatározásakor könnyebb helyzetben voltunk, mint a közszolgáltatók esetében. Ide azokat a szerveket soroljuk, amelyek jogszabály alapján a lakosság ellátására hivatottak és monopolhelyzetben vannak, tehát az állampolgárnak nincs lehetősége arra, hogy választhasson közöttük, illetve hogy dönthessen arról, igénybe vegye-e szolgáltatásukat. Az ilyen szervek ellen benyújtott panaszokat attól függetlenül vizsgáltuk, hogy azok milyen vállalkozási formában működtek: önkéntes lakossági társulásként, az önkormányzat által alapított egyszemélyes társasági formában, vagy akár magánszemélyek részvénytársaságaként. E két körbe nem tartozónak ítéltük meg a panaszok 32,7%-át (2136-ot). Az utóbbi négy évben jelentősen nőtt azon panaszok aránya, amelyeket azért kellett elutasítanunk, mert nem hatóság vagy közszolgáltató ellen irányult: arányuk 1998-ban 12,27%, 1999-ben már 24,49%, 2000-ben 29,1%, a 2001. évi növekedés 3,6%-os volt az előző évhez képest.

A panaszok több mint felét változatlanul azért kellett elutasítanunk, mert az nem tartozott az országgyűlési biztos tevékenységének szervi hatálya alá. Évről évre növekszik az ilyen panaszok aránya: 1998-ban a panaszoknak "csak" 49,2%-át kellett elutasítanunk azért, mert bíróság, illetve hatóságnak vagy közszolgáltatónak nem minősülő szerv ellen irányult, ez az arány 1999-ben már 52,4%, 2000-ben 54,65%, 2001-ben pedig 56,5% volt.

2.3. Egyéb eljárási akadály miatti elutasítások

A hivatalba érkező beadványok elsődleges elemzése során, mint azt az előbbiekben láttuk, azt vizsgáljuk, hogy kiterjed-e az érintett szervre az országgyűlési biztosok szervi hatásköre. Az Obtv. szerint azonban a biztosok eljárásának más törvényi akadálya is lehet.

Az országgyűlési biztos szervi hatáskörét szabályozó 16. § (1) bekezdése állítja fel a következő eljárási akadályt: tekintve, hogy az ombudsman nem jogorvoslati fórum, hanem rendkívüli jogvédő intézmény, eljárását meg kell előznie az arra jogosult szervek eljárásának, beleértve a rendes jogorvoslati eljárást is. Ezért rendelkezik úgy a törvény, hogy az országgyűlési biztoshoz akkor lehet fordulni, ha a panaszos a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket már kimerítette, illetve jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. (Ezt a rendelkezést egészítette ki az Obtv. módosítása azzal, hogy a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát nem kell a panaszosnak előzetesen kérnie. Ezzel a törvényben is rögzítették a biztosok korábban követett gyakorlatát, mert előtte sem tekintették a bírósági út igénybevételét eljárásuk előfeltételének.) 2001-ben 1053 panasszal, az elutasított panaszok 16,2%-ával nem foglalkozhattunk érdemben azért, mert a panaszosok a rendelkezésükre álló jogorvoslattal nem éltek. Hasonló (1011) volt az előző évben ez okból elutasított panaszok száma is. Fokozott figyelmet fordítunk annak ellenőrzésére, hogy a hivatalba érkezett panasz ügyében a panaszos számára nyitva áll-e még a rendes jogorvoslat igénybevételének lehetősége. Ebben az esetben ugyanis - a fél egyidejű értesítése mellett - haladéktalanul áttesszük a beadványt a rendes jogorvoslatra jogosult és köteles szervhez, egyúttal tájékoztatjuk a panaszost arról, hogy a jogerős határozat kézhezvételétől számított egy éven belül ismét az országgyűlési biztoshoz fordulhat, ha úgy érzi, hogy a megszületett határozat következtében alkotmányos jogaival összefüggésben sérelem érte vagy ennek közvetlen veszélye áll fenn. Gyakran a későbbiekben is figyelemmel kísérjük az áttett ügyeket, s tájékoztatást kérünk az eljáró szervtől a jogorvoslat eredményéről. Az áttételt akkor mellőzzük, ha a felülvizsgálati eljárásnak jelentős a költségkihatása, de a jogorvoslat módjáról a lehetőséghez képest ilyen esetekben is értesítjük - akár telefonon is - a panaszost.

Az országgyűlési biztos eljárásának időbeli hatályát állapítja meg az Obtv. 17.§-ának (3) és (4) bekezdése. Az országgyűlési biztoshoz csak - az intézményt is létrehozó - 1989. évi XXI. törvény hatálybalépését követően indult eljárások miatt lehet fordulni, hogy az ne váljon "csúcs-panaszfórummá", és a hivatalt ne árasszák el az olyan beadványok, amelyek az elmúlt évtizedek során felhalmozódott jogsérelmek orvoslását célozzák. Ezt a törvény megakadályozni ugyan nem tudta, de lehetőséget teremtett arra, hogy az 1989. október 23. előtt indult eljárásokkal okozott sérelmek miatt hozzá fordulókat - az ügy érdemi vizsgálata nélkül - elutasíthassuk. 2001-ben erre 62 esetben került sor. Ez is mutatja, hogy sokan vannak olyanok, akik régi sérelmeiket még mindig nem tudták feldolgozni, s azok orvoslását kérik - esetenként követelik - az országgyűlési biztostól.

A törvényben meghatározott másik időbeli korlát az a rendelkezés, hogy az országgyűlési biztoshoz csak a hatóság jogerős határozatának kézhezvételét követő egy éven belül lehet fordulni. Ez az egy éves határidő megfelel a jogbiztonság alkotmányos követelményeinek, s megegyezik a rendkívüli közigazgatási jogorvoslati eszközök igénybevételére nyitva álló határidővel is. A jogerős határozat ugyanis jogokat, kötelezettségeket állapít meg, szüntet meg vagy módosít, s ezzel alakítja mások - a legtöbb esetben a panaszoson kívüli személyek - életviszonyát is, ezért hosszabb idő után az ebbe történő beavatkozás, ami esetleg a panaszos sérelmét orvosolná, másnak okoz sérelmet. Évek óta 3% körüli azoknak a panaszoknak az aránya, amelyekben a panaszosok késlekedtek kérelmük előterjesztésével, s ezért azt el kellett utasítani. Ha azonban lehetősége van még a panaszosnak arra, hogy valamilyen jogorvoslati lehetőséget igénybe vehessen (például a hosszabb ideje fennálló birtokháborítás szenvedő alanya bírósághoz fordulhat a jogsértő helyzet megszüntetése érdekében), arról minden esetben tájékoztatjuk.

Az Obtv. 19. § (2) bekezdése szerint az országgyűlési biztos az ismételten előterjesztett és érdemben új tényt, adatot nem tartalmazó beadványt érdemi vizsgálat és indokolás nélkül elutasíthatja. Természetesen az országgyűlési biztos vagy munkatársa minden, tehát az ismételten benyújtott beadványt is alaposan áttanulmányozza, s ha abból új körülményre derül fény, nincs akadálya annak, hogy az egyszer már elutasított panaszt érdemben vizsgáljuk. Gyakran előfordul azonban, hogy a korábbi elutasítást nem tudja elfogadni a panaszos, vagy megérti ugyan, hogy az országgyűlési biztos hatásköre nem terjed ki az ügyre, de a saját esetében kivételes eljárásra tart igényt. Sajnos a rendszeresen visszatérő panaszosok között sok a beteg ember. Az ugyanabban az ügyben ismét hozzánk fordulót igyekszünk meggyőzni arról, hogy vélt vagy valós sérelmét miért nem orvosolhatja az országgyűlési biztos, de ez nem mindig sikerül. Előfordul, hogy a panaszostól az ügyintézőt vagy a válasz aláíróját sértegető levelet, vagy újabb és újabb, szinte szó szerint azonos tartalmú beadványt kapunk. 2001-ben 394 olyan ismételt panaszt utasítottunk el, amelyik a korábban előadottakhoz képest nem tartalmazott újdonságot. Az ilyen címen elutasított panaszok száma évek óta 300-400 között változott (2000-ben is ugyanennyi, 1999-ben 50-nel kevesebb volt).

Ugyanez a törvényhely biztosítja az országgyűlési biztos számára, hogy a nem jogosulttól származó, valamint a névtelenül benyújtott panaszt elutasítsa. Ez azonban csak lehetőség, de nem kötelező az ombudsman számára, s nem is él túl gyakran vele. 2001-ben csak 20 esetben utasítottunk el panaszt azért, mert nem az arra jogosulttól származott. Ilyen esetben általában felhívjuk a hozzánk forduló figyelmét arra, hogy csatolja meghatalmazását, vagy maga az érintett erősítse meg a panaszt. Nem célszerű ugyanis az érintett felhatalmazása nélküli eljárás, s ezzel - esetleg éppen az akarata ellenére - ügyébe beavatkozni. Amennyiben a beadvány névtelen, illetve azon valótlan személyt, címet tüntetnek fel, de az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vagy általános helyettese úgy látja, hogy az alkotmányos sérelem súlyos vagy sokakat érint, az Obtv. 16. § (2) bekezdése alapján hivatalból is indíthat akár átfogó vizsgálatot is, mint arra több esetben már sor került. (A névtelenül hozzánk érkezett 7 panasz ügyében az eljárást megszüntettük.)

2001-ben 395 panaszt utasítottunk el áttétellel. Ezekben az ügyekben már az iratokból megállapítható volt, hogy az országgyűlési biztosnak nincs eljárási jogosultsága, de az is, hogy annak elbírálására mely szervnek van hatásköre és illetékessége, ezért az iratokat - az Obtv. 19. § (3) bekezdése alapján - oda áttettük az ügyfélnek az elutasításról szóló értesítésével egyidejűleg. A más szervekhez való áttétellel intéztük el évek óta a panaszok több mint 6%-át. 2001-ben is előfordult, hogy 1999-ben és 2000-ben érkezett panaszt tettünk át az eljárásra jogosult szervhez. Ez azért is sajnálatos, mert az állampolgári jogok volt országgyűlési biztosa és a hivatalvezető a korábbi rossz tapasztalatok alapján felhívta munkatársai figyelmét arra, hogy a beadvány kézhezvétele után haladéktalanul vizsgálják meg: az adott ügyben nem kell-e sürgősen intézkedni vagy azt más szervhez áttenni. A késedelmesen áttett ügyek száma jelentősen csökkent, de az 50 ilyen eset is megengedhetetlen.

2.4. A panasz tartalmának érdemi vizsgálata utáni elutasítások

Amennyiben a korábban leírt, viszonylag könnyen felismerhető okból nem utasítottuk el a panaszt, annak tartalmát vizsgáltuk, vagyis azt, hogy az - a fél által megküldött vagy a hivatalból beszerzett iratok alapján - megalapozott-e, a vélt vagy valós sérelem összefüggésbe hozható-e alkotmányos joggal, és ha igen, a sérelem milyen súlyú. 2001-ben 1153 panaszt (az előző évinél 186-tal többet) utasítottunk el azért, mert az már az iratok alapján megalapozatlannak bizonyult, illetve az abban leírt sérelem egyetlen alkotmányos joggal sem volt összefüggésbe hozható. (Ez az elutasítási okok közül a - szervi hatáskör hiánya miatti elutasítást követő - harmadik leggyakoribb.) Tendencia ezen elutasítási ok gyakoriságában nem figyelhető meg, de az esetek egyötödében-egyhatodában szerepel. A nyilvánvaló alaptalanság nem feltétlenül szándékos félrevezetést jelent, vagy azt, hogy a leírt tények nem felelnek meg a valóságnak. Akkor is nyilvánvalóan alaptalannak tekintjük a panaszt, ha a leírt tények, a jogi okfejtés és a vélt vagy valós sérelem között nincs összefüggés, az nem úgy áll fenn, ahogy a panaszos levezette, esetleg a beadvány alapjául szolgáló okfejtés nincs összhangban a jogszabályi rendelkezéssel. Az is előfordulhat, hogy a panaszost valós sérelem érte, de az alkotmányos jogát nem érintette. (Az Alkotmánybíróság már több esetben állást foglalt abban a kérdésben, hogy mely jog tekinthető "alkotmányos jog"-nak; így például az elmúlt évben kimondta, hogy a lakáshoz, lakhatáshoz való jog nem alkotmányos jog.) Nem tekintjük alkotmányos jog sérelmének, ha nincs a Magyar Köztársaság Alkotmányában, a Magyarországot kötelező nemzetközi dokumentumokban olyan jog, illetve a gazdasági, a társadalmi, a politikai rend alapelveivel kapcsolatos olyan jogosultság, amellyel a sérelem tárgya összefüggésbe hozható lenne, vagy ha a hatóság a mérlegelési jogkörének alkotmányos kereteit nem lépi át. (Esetenként nem könnyű annak elhatárolása, hogy mikor nem hozható a panaszos sérelme alkotmányos joggal összefüggésbe, és mikor nem sértették meg alkotmányos jogait. Ez utóbbi esetben a panaszügy nem elutasítással fejeződik be, hanem az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vagy általános helyettese vizsgálati jelentésben állapítja meg az alkotmányos visszásság hiányát.)

Az Obtv. 17.§ (2) bekezdése lehetőséget ad az országgyűlési biztosnak arra, hogy - bár eljárásának valamennyi korábban vázolt feltétele adott - a panaszt ne vizsgálja ki teljes alapossággal, hanem azt - a visszásság csekély jelentőségére hivatkozással - elutasítsa. Ezzel a felhatalmazással az országgyűlési biztosok ritkán éltek, hiszen az bánthatja a panaszos érzékenységét: az a tapasztalat, hogy mindenki számára a saját sérelme a legnagyobb. 2000-ben négy, 2001-ben öt esetben utasította el az országgyűlési biztos a panaszt azért, mert annak súlyát csekélynek értékelte. Ezen a címen csak akkor utasítjuk el a panaszt, ha az eljárás alkotmányossági szempontból kifogásolható volt ugyan, de nem okozott súlyos méltánytalanságot és az érdemi döntés sem idézett elő alkotmányos visszásságot.

2.5. A panasz elutasításának formája

A már többször hivatkozott 2/2. táblázat mutatja, hogy 2001-ben a panaszok csaknem 85%-át elutasítottuk a korábban részletezett okokból. A 2/1. táblázatból kiolvasható, hogy a 6517 esetben milyen formában került sor az elutasításra. Az elutasítás az esetek nagy részében, 93,2%-ában levél formájában történt, amelyben megindokoltuk, hogy az ügyben az országgyűlési biztos vagy általános helyettese miért nem járhatott el. A válaszban rendkívül nagy figyelmet szentelünk a tájékoztatásnak: a panaszost tájékoztatjuk a jogairól, esetleg kötelezettségeiről, ezek érvényesítésének lehetőségeiről. A tájékoztatás csak abban az esetben marad el, ha a beadványt változatlan tartalommal már többször benyújtották vagy olyan szakmai (például orvosi vagy műszaki) kérdésekre vonatkozott, amelyek nem tartoztak az országgyűlési biztos kompetenciájába. Amennyiben a beadványból megállapítható, hogy az adott ügyben az ombudsmannak nincs eljárási jogosultsága, de más hatóságnak igen, a beadványt - a panaszos egyidejű értesítése mellett - áttettük a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervhez. Erre 2001-ben 395 esetben (6,1%) került sor. A szükséges tájékoztatást ezekben az ügyekben is megadtuk. Mindössze 44 panaszt (0,7%) - az előző évi hasonló módon történt elutasításoknak (119) alig egyharmadát - utasítottunk el jelentéssel. Erre akkor került sor, amikor az elutasítási okra az érdemi vizsgálat során derült fény; ilyen ok volt, hogy időközben a panaszos bírósághoz fordult (esetleg éppen a hivatal gyors tájékoztatása alapján), a beszerzett dokumentumokból kiderült a panasz alaptalansága vagy az, hogy a sérelem nem hatósági vagy közszolgáltató eljárása során keletkezett, illetve a sérelem nem volt összefüggésbe hozható alkotmányos joggal. Ez utóbbitól megkülönböztetendő, ha a vizsgálat azt állapítja meg, hogy nem történt alkotmányos visszásság. 225 panasz zárult ennek megállapításával, de erről a későbbi fejezetekben beszélünk, mint ahogy a további 506 panaszról is, amelyekben szintén vizsgálati jelentés készült. A fennmaradó 485 panasz ügyében (az összes 2001-ben befejezett panasz 5,9%-a) az eljárást különböző egyéb okokból szüntettük meg. Erre az eljárás bármilyen stádiumában sor kerülhet.

2/2. számú táblázat
A befejezett panaszok megoszlása az elintézés módja szerint