1.3. A panaszok sorsa

Az Obtv. nem határozza meg az országgyűlési biztos és általános helyettesének eljárási rendjét, csupán hatáskörüket és annak korlátait, valamint eszközeit jelöli meg. A biztosok által kialakított ügymenetet előbb ideiglenes, majd - a megszerzett tapasztalatok birtokában - az Országos Levéltár jóváhagyásával megszerkesztett végleges ügyirat-kezelési szabályzat írja elő. Ennek értelmében az eljárás lényegében két szakaszra bontható. Az első szakasz azzal kezdődik, hogy a beadvány megérkezik a hivatalba, illetve a személyesen megjelenő ügyfél kérelmét az eljáró ügyintéző írásban rögzíti. Az ügyirat iktatását követően azonnal jelezzük a panaszosnak, hogy beadványa megérkezett hivatalunkba, s közöljük az iktatószámot is, hogy a továbbiakban megkönnyítsük részére ügyintézésünk nyomon követését. Egyúttal arról is tájékoztatjuk, hogy hivatalunkra nem vonatkozik a közigazgatási eljárásban kötelező 30 napos ügyintézési határidő. Hivatalunk elavult számítógép-rendszere 2001-ben sem tudta megoldani az e-mailen érkezett beadványok biztonságos fogadását (pl. kompatibilitási problémák nehezítik a konvertálást és az elektronikus aláírás hitelesítésének megoldatlansága miatt az ily módon hozzánk fordulók beadványa nem tekinthető hitelesnek), ezért postai levelezési cím hiányában kénytelenek vagyunk az ily módon hozzánk fordulókat arra kérni, hogy beadványukat ismételjék meg postai úton, s válaszunkat is csak így küldjük el. Ebben kedvező változást az hozhat, hogy hivatalunk 2001 végén a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztossága által meghírdetett "Elektronikus kormányzat" című pályázaton 32 millió forintos támogatáshoz jutott, amelynek jelentős részét a szolgáltatás-központú iktatórendszer megvalósítására fordítjuk.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese hivatalába érkezett panaszok szűrése - az általuk hivatalból indított eljárások kivételével - a hivatal Jogi-elemző Főosztályán történik. 2001-ben az itt dolgozó 16 érdemi ügyintéző megvizsgálta a beadványokat olyan szempontból, hogy már pusztán a leírtakból megállapíthatóan nincs-e valamilyen törvényi akadálya az országgyűlési biztos eljárásának. Ilyen akadály lehet, hogy a sérelmezett eljárás 1989. október 23-dika előtt indult, a panaszos a rendes jogorvoslati lehetőséget nem merítette ki, a panasz olyan hatóság ellen (pl. bíróság) irányul, amelynek tevékenységét az ombudsman nem vizsgálhatja, illetve a sérelmesnek tartott határozatot 1 évnél régebben közölték vagy a panaszt nem az érintett terjesztette elő. Ha ezen körülményeket a beadványból nem lehet pontosan megállapítani, az ügyintézők a panasz pontosításához, elbírálásához szükséges iratokat bekérik az ügyféltől, személyesen meghallgatják a panaszost, vagy a hatóságokat kérik fel az iratok megküldésére, illetve tájékoztatást kérnek tőlük. Amennyiben a beadványok vagy a beszerzett további iratok alapján azt állapítják meg, hogy - hatásköre hiányában vagy más okból - az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vagy általános helyettese nem járhat el, a panaszt levélben elutasítják, amelyben részletesen kifejtik azt is, hogy mi a vizsgálat elmaradásának oka. Ugyanebben a levélben tájékoztatják a panaszost arról is, hogy van-e lehetősége ügyében bármit tenni (például kártérítési igényét bírósági úton érvényesíteni, a jogerős ítélet végrehajtását kérni stb.). Ha ezen előzetes elemzés után azt állapítják meg, hogy az eljárásra más szerv jogosult, a beadványt - a panaszos egyidejű értesítése mellett - az eljárásra jogosult szervhez átteszik. Ilyen esetekben is gyakran felhívják a panaszos figyelmét arra, hogy az érintett szerv eljárásának lefolytatása után vagy annak elmaradása esetén az országgyűlési biztoshoz fordulhat.

Az előzetes, de már érdemi vizsgálat eredményezheti azt is, hogy már a rendelkezésre álló dokumentumok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a panasz ugyan az országgyűlési biztos hatáskörébe tartozik, de nem keletkezett visszásság a panaszos alkotmányos jogaival összefüggésben. Ilyen esetekben a hivatal munkatársai jelentést készítenek, s azt terjesztik fel az országgyűlési biztosnak vagy általános helyettesének. Ugyancsak felterjesztik az iratokat egy rövid feljegyzéssel, ha elemzésük alapján arra a következtetésre jutnak, hogy az alkotmányos visszásság gyanúja felmerül vagy felmerülhet, de annak megállapítása további vizsgálatot kíván. A kialakult gyakorlatnak megfelelően azt, hogy nincs alkotmányos visszásság vagy az éppen megvalósult, illetve felmerült, de csekély jelentőségű, csak az országgyűlési biztos mondhatja ki. (A hatáskör hiányában történő elutasításokról szóló leveleket - az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, illetve általános helyettese megbízásából a hivatal vezetője is aláírhatja, de ezekben az esetekben is, ha a panaszos ismételten az országgyűlési biztoshoz fordul, azt - az iratok áttanulmányozása után - már az országgyűlési biztos vagy általános helyettese utasítja el.) Az elutasítással, illetve a felterjesztéssel lezárul az eljárás első szakasza, s megkezdődik a második, a beadvány érdemi vizsgálata, amit az országgyűlési biztos és általános helyettese közvetlen irányítása alatt álló vizsgálati főosztályok munkatársai végeznek. A hivatalból indított vizsgálatok ügyiratai iktatás után közvetlenül az országgyűlési biztos vagy helyettese által kijelölt munkatárshoz kerülnek.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez benyújtott panaszok, illetve a hivatalból indított eljárások "sorsát" jól mutatja a későbbiekben bemutatásra kerülő 2/2. táblázat. Eszerint 2001. január 1. és december 31. között összesen 7733 panaszt intézett el az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének, valamint a hivatal Jogi-elemző Főosztályának 31 - az előző évinél kettővel kevesebb - érdemi ügyintézője. (Lásd az 1/13. táblázatot.) A panaszok nagy része, majdnem 80%-a tájékoztató levéllel vagy jelentéssel elutasításra, további több mint 5%-a pedig áttételre került (a két elutasítás aránya együttesen 84,3% volt.) Ha ehhez hozzávesszük a 6,3%-os megszüntetést, megállapíthatjuk, hogy 2001-ben mindössze az ügyek kb. 10%-ában történt érdemi vizsgálat az előző évi 17,81%-hoz képest. A csökkenés a befejezés módját illetően (alkotmányos visszásság hiánya, orvosolhatatlanság, a panasz időközben megoldódott, ajánlás stb.) minden vizsgálattal befejezett ügyben arányos volt.

A fentebb jelzett számok, arányok nem csupán a 2001-ben, hanem a korábbi évekből származó panaszok befejezését is mutatják. Ez az oka annak, hogy bár 2001-ben csak 6415 panaszt regisztráltunk, 7733-at fejeztünk be, tehát 1318-cal többet, mint amennyi érkezett a tárgyévben. A 2001. évi befejezések száma 93-mal kevesebb volt az előző évinél, de munkatársaink száma is kettővel volt kevesebb. Tovább nőtt tehát a munkatársak teljesítménye; míg 2000-ben 1 érdemi ügyintézőre 237 befejezés jutott, 2001-ben majdnem 250,3.