---

4. Az alkotmányos visszásság miatt vizsgált panaszok jellemzői

Ebben a részben azt foglaljuk össze, hogy az elmúlt évben milyen típusú panaszokat vizsgáltunk érdemben és azok milyen eredményre vezettek. Számba vesszük azt is, hogy a korábbi vizsgálatainknak 1999-ben milyen – főleg a jogalkotásban megjelenő – következményei voltak.

Az 1999. évi vizsgálati feladatok bonyolultabbak voltak, mint az előző években. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy olyan új típusú ügyek kerültek látókörünkbe, amelyek megoldása valódi szakmai kihívást jelentett. Ilyen volt például a betegjogok az új jogi környezetben, a hivatásos nevelőszülői jogviszony megszüntetése, a közhasznú épületek vizsgálata az akadálymentesség szempontjából, továbbá a tömeges iskolabezárás okból származó panaszok elemzése. Másrészt a négy és fél éves működés után 1999-ben – az új, hasonló tárgyú panaszok miatt – időszerűvé vált a korábbi átfogó vizsgálatok utóvizsgálata is, például a szociális otthonokban a fogyatékosokat ápoló és gondozó otthonokban, az állami nevelőotthonokban, valamint az öngyilkossági kísérletet elkövetők, a hivatásos és a sorállományú katon ák körében. Míg 1998-ban 1266 vizsgálat során 972 visszásságot tártunk fel, addig 1999-ben 1066 vizsgálat során 1198-at.

4.1. A vizsgálati módszerek

Az 1993. évi LIX. törvény 18. §-a értelmében az országgyűlési biztosok igen széles körű vizsgálati jogosultsággal rendelkeznek azokban az eljárásokban, amelyekben megállapították hatáskörüket. 1999-ben a biztosok 1066 panasz vizsgálata során 1931 regisztrált eljárási cselekményt foganatosítottak. Egy-egy vizsgálatban tehát átlag két regisztrált eljárási aktus valósult meg. A vizsgálati módszerek megoszlása a korábbi évekhez képest újfajta gyakorlat megjelenését jelzi. (Lásd a 4/1. számú táblázatot.) Négy és fél éves működésünk alatt egyes hatóságokkal már rendszeres együttműködés alakult ki. Ezért 1999-ben lényegesen gyakrabban kértünk az illetékesektől magyarázatot, nyilatkozatot, véleményt. A hosszabb idejű rendszeres kapcsolat pozitív tapasztalatai alapján bátrabban éltünk azzal a jogszabályi felhatalmazással, amelynek alapján az érintett, illetve a felettes szervet vagy magát a minisztert, illetve az illetékes országos hatáskörű szerv vezetőjét kértük fel az általunk megadott szempontok szerinti vizsgálatokra. Az átfogó vizsgálatok között olyan is volt, amelyet kérdőívek alapján végeztünk el. Ezek összegző elemzése azonban már nálunk valósult meg. A belső és felügyeleti vizsgálatok csak megkönnyítették, de nem helyettesítették saját feladataink megvalósítását. A panasz érdemi elbírálásához kiegészítő eljárási cselekményekre – például szakértői vélemény beszerzésére, helyszíni ellenőrzésre, újabb dokumentumok beszerzésére – továbbra is szükség volt.

Az egyedi és átfogó vizsgálatokhoz legtöbb segítséget továbbra is a megyei közigazgatási hivataloktól, az ügyészségektől, a rendőrségi vezetőktől, az ÁNTSZ országos és helyi szerveitől, valamint a megyei gyermekvédelmi szakszolgálatoktól kaptuk.

4.2. A vizsgált panaszok jellemzői

A beszámolási időszakban a vizsgálattal lezárt panaszok származási idejét és típus szerinti megoszlását a 4/2. számú táblázat tartalmazza. Ebből kitűnik, hogy 1999-ben a befejezett vizsgálatok egyharmada 1997-es, másik harmada 1998-as, a harmadik pedig 1999-es keltezésű panasz volt. A folyamatban lévő eljárások az időszerűség szempontjából az előző évekhez képest valamivel kedvezőbb helyzetet jeleznek. Már csak 475 olyan panaszunk van, amelyet 1998-ban vagy ennél korábbi időszakban kaptunk. (Ezen belül 409 1998-as, 65 1997-es és 1 1996-os.) A le nem zárt ügyek többsége – 2104, azaz 81 százalék – 1999-ből származott. A négy és fél év során felhalmozódott hátralékból tehát sikerült a legrégebbi ügyek jelentős részét befejezni.

4/1. számú táblázat

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese által az 1999. évi vizsgálatok során alkalmazott módszerek megoszlása

A gyors, hatékony eljárás biztosítékaival azonban minden erőfeszítésünk ellenére sem rendelkezünk. A december 31-én be nem fejezett 2579 panasz többségét ugyanis csak vizsgálattal tudjuk lezárni. (Lásd az 1/15. számú táblázatot.) Négy és fél év alatt viszont bebizonyosodott, hogy a jelenlegi állomány évről évre 1000–1300 panasz vizsgálatára képes. Ha 2000-ben egyetlen olyan ügyet sem vizsgálnánk, amely a folyó évben érkezett, akkor sem biztos, hogy be tudnánk fejezni a felgyülemlett hátralékot. A zsúfoltság és a rendkívül kedvezőtlen munkafeltételek miatt jogász kollegáink munkájának hatékonysága tovább nem fokozható, a helyhiány és a költségvetési elvonások miatt pedig a munkatársak köre nem bővíthető. Ez utóbbi a létszám csökkentéséhez is vezethet. A kényszerítő objektív körülmények ellenére meg akarjuk tartani a szakmai igényességet. Kénytelen vagyunk tehát panaszosaink türelmét kérni még olyan ügyekben is, amelyeket a panasz jellege miatt „sürgősnek” minősítettünk. Az erről való folyamatos tájékoztatás, a sürgető levelek megválaszolása viszont újabb megterhelést jelent munkatársainknak.

A vizsgált panaszok jelentős része – 12–16 százaléka – kifejezetten szociális jellegű volt, nagyságrendileg ezt követték a büntetőügyekkel kapcsolatosak (10–12 százalékkal), majd közel azonos aránnyal szerepeltek a közüzemi szolgáltatással (6 százalékkal), oktatással (6 százalékkal), szabálysértésekkel, a kárpótlási és földügyekkel, valamint a környezetvédelemmel összefüggőek. (Lásd a 4/2. számú táblázatot.)

4/2. számú táblázat

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese által 1999-ben vizsgált panaszok megoszlása a panasz típusa szerint

A vizsgálati gyakorlatunkban az elmúlt évihez képest növekedett a büntetőeljárással és a büntetés-végrehajtással, az egészségügyi ellátással, az oktatással, az önkormányzati, szociális ellátással kapcsolatos eljárások aránya. Valamivel csökkentek az építési, a kárpótlási és földdel kapcsolatos, valamint a szociális, nem önkormányzati ügyek vizsgálatának aránya.

A vizsgálatban érintett hatóságok, intézmények megoszlását a 4/3. számú táblázat tartalmazza. Mivel a polgárokkal kapcsolatos legtöbb „hivatalos” döntés a helyi önkormányzatoknál és a polgármesteri hivatalokban születik meg, így nem meglepő, hogy minden eddigi beszámolási időszakban vizsgálataink legnagyobb hányada ezeknek a testületeknek, hivataloknak, hatóságoknak a tevékenységére irányult. 1999-ben ez az arány 27 százalék volt. Az 1998-as beszámolási időszakhoz képest e területen némi emelkedés volt tapasztalható. Az önkormányzatokkal és polgármesteri hivatalokkal kapcsolatos eljárásainkban nőtt az oktatási, a szociális ellátási és a birtokvédelmi ügyek, ugyanakkor csökkent a szabálysértési és az építési ügyek aránya. (Lásd a 4/2.a. számú táblázatot.) A rendőrséggel kapcsolatos vizsgálatok aránya évről évre folyamatosan növekedett: 1995–1997 között 9 százalék körül volt, 1998-ban már 13 százalék, 1999-ben viszont meghaladta a 15 százalékot.

4/2.a. számú táblázat

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese által vizsgált, a helyi önkormányzatokra vonatkozó panaszok megoszlása 1999-ben

A további panaszok vizsgálata közel egyenletesen – 2,5–5 százalék között – oszlott meg a közüzemi szolgáltatók, a büntetés-végrehajtás, a nyugdíjbiztosító, a szociális intézmények, az ügyészség és a határőrség között. (A többi hatóság, intézmény aránya nem érte el a 2,5 százalékot.)

A közüzemi szolgáltatók elleni panaszok vizsgálata arányát tekintve csökkent ugyan (7,42 százalékról 5,16 százalékra), de ebben a körben sokakat érintő és szakmailag is figyelemre méltó ügyeket vizsgáltunk, tehát tanulságos lehet az e körben vizsgált panaszok összetételének áttekintése is. (Lásd a 4/3.a. számú táblázatot.)

A hozzánk fordulók általában igen pontosan megjelölik sérelmeiket. A általuk kifogásoltak azonban nem mindig esnek egybe az alkotmányos visszásság gyanúját megalapozó értékítéletekkel, azzal a szakmai hipotézissel, amely a vizsgálat során vagy beigazolódik, vagy nem. A beszámolási időszakban többnyire (38 százalékban) a sérelmes eljárás alapozta meg a vizsgálatok megindítását. Itt az előző évihez képest az emelkedés több mint 15 százalék volt. Az elmúlt évihez hasonlóan 1999-ben is 28-29 százalék körül alakult a sérelmes döntés gyanúja mint vizsgálati ok. Ugyanakkor 1998-hoz képest csökkent a vizsgálat megindokolásához szükséges döntéshozatali eljárásában az eljárás elhúzódására és a jogszabály kifogásolására vonatkozó alapos gyanú. Változatlan maradt a hatóság hallgatása, százból minden 7., 8. eljárás e vélelem alapján indult. (Lásd a 4/4. számú táblázatot.)

4/3. számú táblázat

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese által 1999-ben vizsgált panaszok megoszlása a panasszal érintett szervek szerint

4/3.a. számú táblázat

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese által 1999-ben vizsgált, a közüzemi szolgáltatókat érintő panaszok megoszlása

4/4. számú táblázat

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese által 1999-ben vizsgált panaszok megoszlása a panasz jellege szerint