Az alapvető jogok biztosa – a tanítási-tanulási folyamat motivációinak szabályozási kérdéseit elemző, hivatalból indított átfogó vizsgálata részeként, az adatgyűjtő szakasz lezárásaként – szakmai konferenciát szervezett a hivatalában 2017. november 29-én.
A vizsgálat és a konferencia kiinduló gondolata az volt, hogy a pedagógus szakmai kötelezettsége a tanuló tanulási motivációinak (és ezen keresztül az iskolai eredményességének) a javítása, de az államnak is számos olyan lehetősége van, amellyel a tanárok és a szülők motiválásra motiválását, illetve a tanulók motivációit javíthatja. A szabályozás és az oktatási rendszer üzemeltetési feltételei, ha közvetetten is, de érdemben befolyásolják a tanítási-tanulási folyamat résztvevőinek motivációit, és ezen keresztül az iskolai eredményességet.
Dr. Garamvári Miklós, az ombudsmani hivatal főtitkára megnyitó beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy mérések, nemzetközi és hazai mérések teszik lehetővé a reális, tényeken alapuló oktatási elemzést. A felmérések hiteles adatai és a tudomány általi elemzések birtokában rendelkezik az oktatásirányítás annak lehetőségével, hogy általános értelemben vett jó oktatáspolitikát csináljon, a jó irányokat megtartsa, a rosszakat kijavítsa vagy teljesen elvesse. Az eredményesség javítását kitűző oktatáspolitikának is a tényeken, tudományos kutatási eredményeken, a neveléstudomány és a pedagógusszakma adatelemző jelzésein és visszacsatolásán kell alapulnia.
A főtitkár rámutatott, hogy mivel az ombudsmannak nemcsak lehetősége valamely alapvető jog érvényesülésének átfogó vizsgálata, hanem a gyermekek jogainak körében törvényben nevesített feladata is, hatáskörén belül marad, sőt, egyik kiemelt kötelességének tesz eleget, ha – mérési adatokra, tényekre, illetve tudományos elemzésekre alapozva – a tanítási-tanulási folyamat eredményességét befolyásoló körülményeket vizsgál. Az ombudsman „csak a dolgát teszi”, amikor a tudomány és az érintett szakma segítségét kéri: adatokat kér be, adatok elemzésére kér fel, tudományos megalapozottságú véleményeket hallgat meg és összegez, majd tár – direkt politizálás nélkül – az érintett szakmai és politikai irányítást ellátó hatóságok elé.
A főtitkár kiemelte, hogy a magyar oktatási rendszer előtt álló modernitással, versenyképességgel, és esélyegyenlőséggel kapcsolatos kihívásokra, mint motivációs rendszerproblémákra a pedagógus szakmának, az oktatáskutatóknak, a neveléstudománynak és az oktatásirányításnak együtt kell megtalálnia válaszokat; a szembenézés szakmai és erkölcsi felelőssége tehát közös.
Az ombudsman által felkért előadók a neveléstudomány, az oktatáskutatás, a méréstudomány és a gyakorló pedagógusok szemszögéből elemezték a témát. Az előadások, illetve előadásvázlatok az alábbiakban olvashatóak:
Csapó Benő: Az oktatási rendszerek eredményességét meghatározó tényezők és a magyarországi helyzet
Fejes József Balázs: A hátrányos helyzetű tanulók motiválása
Tokár Imre P. János: Vallási nevelés és motiváció
Mendrey László: Az intézményfenntartó rendszer és az oktatási eredményesség
Bánné Mészáros Anikó: A református iskolák eredményessége
Fórika László: A motivációs ombudsmani vizsgálat oka, célja és eredményei
Lápossy Attila: Alapjogok és gyermekjogok az oktatásban – az ombudsmani gyakorlat tapasztalatai
Dr. Vizi László Tamásné: A pedagógus-továbbképzések rendszere és hatékonysága
Göggené Somfai Zsuzsanna: Motivációs tevékenység egy eredményes, jó társadalmi-szociális bázisú iskolában
Farczádi-Bencze Tamás: Motivációs tevékenység egy eredményes, „kevésbé jó” társadalmi-szociális családi környezettel bíró iskolában
Kukuts Csilla: Motivációs tevékenység egy hátrányos helyzetű tanulókat tanító iskolában