2. SZÁMÚ MELLÉKLET
Az
állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének jogszabály-véleményezési
tevékenysége 2000-ben
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese – az adatvédelmi biztostól eltérően – nem rendelkeznek törvényben biztosított feladatkörrel a jogszabálytervezetek véleményezésére, illetve észrevételezésére. Egyes jogszabályok tervezeteit, az előkészítést végzők azonban törvényi kötelezettség nélkül is megküldték részükre.
Viszonylag gyakran előfordult, hogy az országgyűlési biztos, illetve általános helyettese vizsgálatuk eredményeként, ajánlásukban valamely jogszabály megalkotását, módosítását vagy kiegészítését kezdeményezték. A jogszabályok tervezeteit az érintett szervek többnyire annak bizonyítékaként küldték meg az Országgyűlési Biztos Hivatalának, hogy az ajánlásnak eleget tettek. Ezeket a tervezeteket az országgyűlési biztos, illetve általános helyettese általában abból a szempontból vizsgálták, hogy az ajánlás eredményeként született normaszöveg alkalmas lehet-e a vizsgálatok során feltárt alkotmányos visszásságok orvoslására és jövőbeni megelőzésére.
Olyan eset is volt, amikor valamely jogszabályalkotást érintő ajánlás elfogadását követően hosszabb idő elteltével sem érkezett hír az ajánlásban foglaltak megvalósulásáról. Ezért az országgyűlési biztos, illetve általános helyettese az érintett szervnél érdeklődött az előkészítő munkálatok állásáról és „betekintés” céljából kérte a rendelkezésre álló szövegtervezetet. Ezeket az anyagokat a biztosok formálisan nem véleményezték, észrevételeiket azonban közölték az érintettekkel.
Volt példa arra is, hogy azon jogszabályok tervezeteit, amelyek egyes alkotmányos jogok gyakorlati megvalósulását szabályozzák, ezért a jogalanyok széles körét érintik, a jogszabály-előkészítésért felelős szervek a közigazgatási körözés során az Országgyűlési Biztos Hivatalának is megküldték. A jogszabálytervezetek véleményezésekor az országgyűlési biztos és általános helyettese – a vizsgálataik során szerzett jogalkalmazási tapasztalataikra támaszkodva – a normaszövegben rejlő esetleges alkotmányos visszásságokra okot adó szabályozásra hívták fel a kodifikációt végzők figyelmét. Azon jogszabálytervezetek esetében, amelyekről vizsgálati tapasztalatokkal nem rendelkeztek, nem tettek észrevételeket.
Az országgyűlési biztos, illetve általános helyettesének egyetértése nem feltétele a jogszabálytervezetek elfogadásának, illetve hatálybalépésének. Ezért fenntartották a jogot arra, hogy az általuk véleményezett jogszabály hatálybalépését követően feltárt esetleges alkotmányos visszásságok megszüntetésére – ajánlásaikban – javaslatot tegyenek azok módosítására.
Az országgyűlési biztos, illetve általános
helyettese az általuk véleményezett jogszabálytervezetek további sorsát illetően
azt tapasztalták, hogy észrevételeiket az érintett szervek megfontolták, és
a normaszövegek átdolgozása során többnyire hasznosították.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXII.
törvény módosításának tervezete
Az Igazságügyi Minisztérium a tervezetet azért küldte meg az országgyűlési biztosnak, mert egyik rendelkezése az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 22. § c) pontjának hatályon kívül helyezését indítványozta. Az 1993. évi LIX. tv. 22. § c) pontja hatalmazza fel az országgyűlési biztost arra, hogy az Alkotmánybíróságnál alkotmányjogi panasz elbírálását kezdeményezze. Figyelemmel azonban arra, hogy alkotmányjogi panaszt az országgyűlési biztos önállóan nem terjeszthet elő, hanem mindössze a hozzá forduló panaszos által korábban már benyújtott indítványt támogathatja, a tervezet elfogadását nem ellenezte (Gy 300-24/2000.).
A jogszabály még nem lépett hatályba.
A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi
LV. törvény módosításának tervezete
A tervezetet a Belügyminisztérium küldte meg véleményezésre az országgyűlési biztosnak, aki az OBH 1936/1997. számú átfogó vizsgálatáról szóló jelentésében ajánlást tett az 1993. évi LV. törvény alkotmányos alapismeretek vizsgával, továbbá az állampolgárság megszerzése iránti kérelmek intézésével összefüggő szabályainak módosítására.
A tervezet – az országgyűlési biztos ajánlásának megfelelően – lehetővé teszi a vizsgázás alóli felmentést azok számára, akik a vizsga követelményeinek életkoruk, korlátozott fizikai, egészségi vagy szellemi teljesítő képességük miatt nem tudnak eleget tenni.
Észrevételeiben az országgyűlési biztos emlékeztetett arra, hogy az 1997. évi ajánlása ellenére a tervezet továbbra sem rendelkezik arról, hogy az állampolgárság megszerzése iránti kérelmeket a belügyminiszter mennyi időn belül köteles – akár elutasítási javaslattal – döntésre a köztársasági elnök elé terjeszteni (Gy/300-52/2000.).
A jogszabály még nem lépett hatályba.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében
New Yorkban, 1954. szeptember 28-án létrejött, a Hontalan Személyek jogállásáról
szóló Egyezményhez csatlakozásról szóló kormány-előterjesztés tervezete
A tervezetet a Belügyminisztérium két alkalommal, 2000. november 2-án és 2000. december 15-én küldte meg véleményezésre az országgyűlési biztosnak.
Első alkalommal az országgyűlési biztos jelezte, hogy a szülői felügyelet alatt nem álló azon kiskorúak érdekében, akiknek magyarországi jogállása a hontalanság keretében rendezhető, az Egyezmény 27. cikkével összefüggésben módosítandó jogszabályok között az anyakönyvi jogszabályokat is indokolt lenne feltüntetni (Gy 300-52/2000.).
Figyelemmel arra, hogy a tervezet második alkalommal megküldött változatában az Egyezmény 27. cikkével összefüggésben módosítandó jogszabályok között az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. tvr. 35–36. §-it is feltüntették, az országgyülési biztos észrevételt nem tett (Gy 300-52/2-2000.).
A jogszabály még nem lépett hatályba.
A személyhez fűződő jogok törvényi szabályozásának
(Polgári Törvénykönyv) módosításáról szóló kormány-előterjesztés tervezete
A tervezetet az Igazságügyi Minisztérium küldte meg véleményezésre az országgyűlési biztosnak, aki az elmúlt években több – így például az OBH 5622/1996., OBH 3941/1997., OBH 7941/1997., OBH 3264/1997. számú – jelentésében foglalkozott a személyhez fűződő jogokkal, illetve tett ajánlásokat azok érvényesülése érdekében.
A tervezet 79. § (2) bekezdésével összefüggésben, amely szerint személyhez fűződő jogot sért, ha a vélemény indokolatlanul sértő, vagy megalázó, az országgyűlési biztos álláspontja az volt, hogy a véleményalkotás egy gondolati folyamat, vagyis önmagában még a sértő, vagy megalázó vélemény sem szankcionálható. Nyilvánvaló, hogy a véleménnyilvánítás az, ami személyiségi jogokat sérthet, illetve ami ellen védelmet lehet és kell nyújtani.
A tervezet 85/C. § (3) bekezdése széles körű perindítási jogosultsággal kívánta felruházni a társadalmi szervezeteket. Az országgyűlési biztos jelezte, hogy a személyiségi jogok megsértésének ténye, illetve az esetleges „elégtétel” kérdésében az érintett személy értékítéletének fokozott jelentősége van. Az említett okból a jogi szabályozásban az önrendelkezés, valamint a személyes érdekérvényesítés lehetőségét indokolt előtérbe helyezni. Az említett okból alkotmányos aggályokat vethet fel a tervezet azon rendelkezése, hogy a személyiségi jogok megsértése miatt a társadalmi szervezet az érintett személy hozzájárulása nélkül, akár az ő kifejezett akarata ellenére is pert indíthat.
A tervezet 85/D. § (2) bekezdése a személyiségi jogok sérelme esetén a jogsértés eszközének zár alá vételét is lehetővé kívánta tenni. Észrevételeiben az országgyűlési biztos jelezte, hogy sajátos helyzet állhat elő akkor, ha a jogsértést az elektronikus média útján követik el. Jogbizonytalanságot eredményezhet, ha a jogszabály nem intézkedik arról, hogy ilyen esetben az elektronikus eszközt, a stúdiót, a kamerát vagy más eszközt lehet zár alá venni (Gy 300-41/2000.).
A jogszabály még nem lépett hatályba.
A
határőrizetről és a Határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvény módosításának tervezete
A tervezetet a Belügyminisztérium azért küldte meg véleményezésre az országgyűlési biztosnak, mert a Ferihegy Nemzetközi repülőtéren működő határátkelőhely, a tranzitterület és a közösségi szállás működéséről valamint a szolgálatot teljesítő határőrök képzettségéről és munkakörülményeiről szóló OBH 1222/1998. számú jelentésében – egyebek mellett – ajánlást tett a belügyminiszternek, amiben a tanzitterületre vonatkozó speciális szabályok kidolgozását is kezdeményezte.
A tervezet meghatározta a tranzitterület fogalmát és felsorolta azokat a jogosítványokat, amelyeket a határőrség az idegenrendészeti hatóság által elrendelt intézkedések végrehajtása érdekében a tranzitterületen alkalmazhatna.
Válaszában az országgyűlési biztos megköszönte, hogy a tranzitterülettel kapcsolatos jogalkotási ajánlásait a tervezet készítői teljesítették (Gy 300-66/2000.).
A jogszabály még nem lépett hatályba.
A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény
módosításának tervezete
A tervezetet az Igazságügyi Minisztérium küldte meg az országgyűlési biztosnak, aki a tervezet kapcsán megfontolásra javasolta a törvény nagyobb terjedelmű módosítását.
Az országgyűlési biztos egyik javaslata az 1973. évi I. törvénynek az ártatlanul fogva tartottak vagy elítéltek kártalanítási igényére vonatkozó szabályaira vonatkozott. Az országgyűlési biztos emlékeztetett az OBH 3583/1997. számú jelentésére, amelyben – egy korábbi ajánlását fenntartva – javasolta az 1973. évi I. tv. 383. § (3) bekezdés b) pontja első részének – „…az eredményes felderítés meghiúsítása végett a hatóság megtévesztésére törekedett…” –, valamint a 384. § (2) bekezdés a) és b) pontjainak – a) „az alapügyben elhallgatta azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeken a perújítás során hozott ítélet alapul”, b) „az alapügyben hozott ítélet ellen nem fellebbezett” – hatályon kívül helyezését. Észrevételeiben az országgyűlési biztos emlékeztetett arra, hogy az Igazságügyi Minisztérium egyik, korábban hivatalban lévő helyettes államtitkára ígéretet tett arra, hogy az ajánlásban foglaltakat az új büntetőeljárásról szóló törvény megalkotása során a tárca figyelembe fogja venni. Időközben az 1973. évi I. törvényt többször módosították, de a hivatkozott ajánlással érintett rendelkezések változatlanul hatályban vannak, továbbá az 2003. január 1-jén hatályba lépő új büntetőeljárási jogszabály is tartalmazza az országgyűlési biztos által hatályon kívül helyezni javasolt előírásokat.
Az országgyűlési biztos a kirendelt védői tevékenységgel kapcsolatos vizsgálati megállapításait összegző OBH 6564/1996. számú jelentésével összefüggésben fogalmazta meg a másik javaslatát. Az OBH 6564/1996. számú jelentésben az országgyűlési biztos javasolta, hogy a törvényalkotó változtassa meg – szélesítse ki – a védő jelenléte nélkül foganatosítható nyomozati cselekmények körét, továbbá módosítsa az 1973. évi I. törvényt annak érdekében, hogy a védő ne csak az iratismertetés során kerüljön abba a helyzetbe, hogy az egész nyomozati anyagot megismerje. Végül az országgyűlési biztos az 1973. évi I. törvény olyan tartalmú módosítását kezdeményezte, amelynek értelmében az előzetes letartóztatás elrendelését megelőző bírói meghallgatáson a védő jelenléte kötelező legyen (Gy. 300-360/2000.).
A jogszabály még nem lépett hatályba.
A személy- és tárgykörözésről szóló törvény
tervezete
A tervezetet a beszámolási időszakban a Belügyminisztérium négy alkalommal küldte meg az országgyűlési biztosnak, aki azt minden esetben véleményezte.
Az országgyűlési biztos, illetve általános helyettese az elmúlt években több jelentésükben – így például az OBH 9700/1997., OBH 10870/1997., OBH 4106/1998., OBH 7740/1998. számú ügyekben – megállapították, hogy a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: törvény) 36. § (1) bekezdésének azon rendelkezésén túl, amely a rendőri szerveket felhatalmazza arra, hogy a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható vagy az eltűnt személy, illetve tárgy felkutatására, továbbá ismeretlen holttest azonosítására körözést rendeljenek el, a rendőrségi körözést további jogszabály nem rendezi. Az országgyűlési biztos, illetve általános helyettesének álláspontja szerint a rendőrségi körözés részletes szabályainak hiánya az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiság, valamint az abból fakadó jogbiztonság követelményével, továbbá az Alkotmány 8. § (1) bekezdéséből eredő, az alapvető jogok tiszteletben tartásához és védelméhez való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot.
Az országgyűlési biztos 2000 áprilisában jelezte, hogy a tervezetből hiányoznak azok a szabályok, amelyek – a körözésnek a büntetőeljárás során kötelezően alkalmazandó szabályaihoz hasonlóan – esetenként kötelezővé tennék az eltűnt személy és az elveszett dolog körözésének elrendelését. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint előfordulnak olyan élethelyzetek, amikor a személy- és tárgykörözés elrendelése nem mellőzhető, vagyis ezekben az esetekben az állampolgárt nem lehet a hatóság döntésének, illetve eljárásának „kiszolgáltatni”. Az országgyűlési biztos felhívta a figyelmet arra is, hogy nemcsak az állampolgárok, hanem a rendőrség számára is garanciát jelentene, ha egyes, a törvényben meghatározott esetekben a körözést kötelező lenne elrendelni. Az országgyűlési biztos fontosnak tartotta, hogy a tervezet a nemzetközi körözéssel kapcsolatos előírásokat is tartalmazzon, ugyanis álláspontja szerint a nemzetközi körözés intézményének törvényi szabályozása az élethez és az emberi méltósághoz, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog, továbbá a jogbiztonság követelményének ugyanúgy feltétele, mint a személy- és tárgykörözésre vonatkozó hazai előírások nyílt jogszabályban való rögzítése. Észrevételeiben az országgyűlési biztos javasolta, hogy a tervezetbe kerüljön be olyan szabály is, ami meghatározza, hogy a hatóságnak a tudomására jutásától számított milyen határidőn belül kell elrendelni a körözést. Az országgyűlési biztos a körözés elrendelésének kötelező és lehetséges eseteitől elválaszthatatlannak tartotta a körözés elrendelésére nyitva álló határidő törvényben való előírását. A körözés elrendelésének határidejével kapcsolatos álláspontja indokaként az országgyűlési biztos emlékeztetett arra, hogy az OBH 4106/1998. számú jelentésében azért állapította meg az alkotmányos joggal összefüggő visszásságot és tett ajánlást, mert a rendőrség a körözést indokolatlanul későn, az ügyben érintett személy eltűnésének bejelentésétől számított 16 nap elteltével rendelte el. Az országgyűlési biztos elfogadhatatlannak tartotta, hogy a tervezet nem biztosított jogorvoslati lehetőséget arra az esetre, ha a rendőri szerv a körözést nem vagy csak késve rendeli el.
Az országgyűlési biztos második alkalommal 2000 augusztusában véleményezte a tervezetet. Ez a szövegváltozat – a nemzetközi körözéssel kapcsolatos előírások kivételével – tartalmazta azokat a rendelkezéseket, melyeket az országgyűlési biztos korábban hiányolt. Ezért észrevételeiben az országgyűlési biztos fenntartotta azt az álláspontját, hogy az említett szabályok hiányában nem lesz egységes a körözési eljárás.
A tervezet következő változatát 2000. szeptemberben kapta meg az országgyűlési biztos. A tervezet ekkor kivétel nélkül tartalmazta azokat a rendelkezéseket, melyeket az országgyűlési biztos korábban hiányolt, vagyis a körözés kötelező eseteit, a nemzetközi körözésre vonatkozó előírásokat, az eljárási határidőket, valamint a jogorvoslat lehetőségét is. Ez alkalommal az országgyűlési biztos a tervezetnek jogorvoslatról szóló szakaszai további kiegészítését javasolta. Az országgyűlési biztos a jogorvoslati fórumok közül hiányolta a bírósági felülvizsgálat lehetőségét, továbbá nem tartotta megfelelően szabályozottnak azt sem, hogy a körözés visszavonásának elmulasztása miatt ki és milyen fórumon élhet jogorvoslattal.A tervezet 2000. novemberi változatából a körözés kötelező eseteinek meghatározására és a körözés elrendelési határidejére vonatkozó szabályok kimaradtak. Ezért ezekre fontosságára az országgyűlési biztos újra felhívta a tervezet készítőinek figyelmét. Az országgyűlési biztos hiányosnak találta a tervezet jogorvoslattal kapcsolatos rendelkezéseit is, mivel nem tartalmaztak előírást az állampolgár jogorvoslati lehetőségeiről arra az esetre, ha az illetékes szerv a körözést nem vagy későn rendeli el, továbbá kimaradt a bírósági út igénybevétele lehetőségének törvénybe iktatása is (Gy/300-14/2000.).
A jogszabály még nem lépett hatályba.
Az épített környezet alakításáról és védelméről
szóló 1999. évi LXXVIII. törvény módosításának tervezete
A tervezetet a földművelési és vidékfejlesztési miniszter küldte meg véleményezésre az országgyűlési biztosnak, aki több ajánlásában kezdeményezte az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1999. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) módosítását. Így például a mozgáskorlátozottaknak a középületekben való akadálymentes közlekedésének átfogó vizsgálatáról szóló OBH 484/1998. számú jelentésében az országgyűlési biztos kezdeményezte az akadálymentességgel kapcsolatos fogalmak meghatározását, az akadálymentesség kialakítására kötelezettek, továbbá az említett kötelezettség részletszabályainak megalkotását. Ajánlásaiban az országgyűlési biztos a hatósági hatáskörrel kapcsolatos összeférhetetlenségi szabályok, a szakmai döntési minimum szint garanciáinak megteremtését, továbbá a gépkocsival megközelíthetetlen építési telkekhez fűződő építési jogok szabályozását is kezdeményezte.
Az országgyűlési biztosnak a közhasznú épületek pontos megjelölésére, az akadálymentessé utólag sem tehető épületekben nyújtott szolgáltatások helyettesítésére, valamint az akadálymentesség kötelezettsége teljesítésének határidejére vonatkozó észrevételeit a tervezet készítői elfogadták és a szöveg kidolgozásánál figyelembe vették (Gy 300-31/2000.).
A jogszabály még nem lépett hatályba.
A közvetítői tanácsról szóló törvény tervezete
A tervezetet az Igazságügyi Minisztérium küldte meg véleményezésre az országgyűlési biztosnak. A tervezet az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 34. §-a bekezdésének felhatalmazása alapján készült, amely a beteg és az egészségügyi szolgáltató között felmerülő jogviták peren kívüli rendezésére közvetítői eljárás lehetőségét írta elő. Az 1997. évi CLIV. törvény 34. § (2) bekezdése a közvetítői tanács összetételének és a közvetítői eljárás rendjének meghatározását külön jogszabályra bízta. Az országgyűlési biztosnak a tervezettel kapcsolatban két észrevétele volt.
A tervezet 1. § (2) bekezdése értelmében a közvetítői eljárás lehetőségéről a betegjogi képviselő tájékoztatást ad. A szövegből nem derült ki világosan, hogy a betegjogi képviselő segíthet-e a betegnek a kérelme megfogalmazásában, továbbá képviselheti-e a beteget az eljárásban.
A tervezet 11. § (3) bekezdése rendelkezett a beteg és a szolgáltató jogi képviselőjének a díjáról, amiből – kifejezett rendelkezés nélkül – is következett, hogy a feleknek lehetőségük van arra, hogy jogi képviselő útján vehettek részt az eljárásban. Ezért az országgyűlési biztos jelezte, hogy indokolt lenne a tervezetet kiegészíteni azzal, hogy az ülésre történő meghívóban fel kellene hívni az érintett fél figyelmét arra is, hogy a közvetítői eljárásban jogi képviselőt vehet igénybe (Gy 300-31/2000.).
Az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló 2000. évi CXVI. törvényt 2000. november 22-én kihirdették, és 2001. január 21-én lép hatályba.
A jogalkotó az országgyűlési biztosnak a tervezettel kapcsolatos észrevételeit elfogadta, és azokat 2000. évi CXVI. törvény 6. § (3) bekezdésének, illetve a 6. § (5) bekezdésének szövegében hasznosította.
Az otthonteremtés és -megtartás támogatásáról
szóló kormányrendelet tervezete
A tervezetet a Gazdasági Minisztérium és a Pénzügyminisztérium közösen küldte meg az országgyűlési biztosnak, aki az elmúlt években több alkalommal is foglalkozott a lakáshitelek visszafizetésére képtelen családok helyzetével, a lakáshoz jutással, illetve annak megtartásával kapcsolatos problémákkal. Észrevételeiben az országgyűlési biztos emlékeztetett arra, hogy az OBH 7034/1998. számú jelentésében már megállapította, hogy a szociálisan hátrányos helyzetben lévők adósságterhének enyhítéséről és lakhatási körülményeinek javításáról szóló 96/1998. (V. 13.) Kormányrendelet csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanis az önkormányzatok jelentős része nem alkotott rendeletet, továbbá a lakosság egy része az adósságtehernek még a kormányrendeletben előírt 30%-át sem képes megfizetni (Gy. 300-25/2000.).
A lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Kormányrendelet 2001. február 1-jén lépett hatályba, ami részletesen szabályozza a települési önkormányzatok által, a szociálisan hátrányos helyzetű családok elhelyezése érdekében igénybe vehető központi költségvetési támogatások felhasználását.
A településrendezéssel kapcsolatos kártalanítás
végrehajtásáról szóló
miniszteri rendelet tervezete
A tervezetet a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium azért küldte meg véleményezésre az országgyűlési biztosnak, mert az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1999. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 62. § (2) bekezdésének felhatalmazása alapján elő kell készítenie a településrendezéssel kapcsolatos kártalanításról szóló miniszteri rendeletet. A Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium az országgyűlési biztoshoz érkezett kisajátítási panaszok legfőbb jellemzőiről, továbbá azokról a kérdéskörökről kért tájékoztatást, amelyeket a tervezetben szabályozni kellene.
Válaszában az országgyűlési biztos jelezte, hogy a jogalkalmazásban számos ellentmondást okoz a hatályos szabályozás azon rendelkezése, amelynek értelmében a kisajátítási eljárást csak abban az esetben lehet lefolytatni, amennyiben a kisajátítást végző önkormányzat erre fedezettel rendelkezik. Az országgyűlési biztos felhívta a figyelmet arra is, hogy megfelelő szabályok hiányában jelenleg nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy meg kell-e változtatni a település rendezési tervének előírásait abban az esetben, ha a korlátozással terhelt ingatlan kisajátítása nem vezet eredményre. Jogbizonytalanságot okoz a hatályos szabályozás azon hiányossága, hogy hány tulajdonos változás esetén tartható fenn az ingatlanra vonatkozó elővásárlási jog, továbbá milyen módon bizonyítható az a kár, amit az ingatlan rendeltetésének megváltozása okoz.
A jogszabály még nem lépett hatályba.
Az építőipari kivitelezési, valamint felelős
műszaki tevékenységről szóló
miniszteri rendelet tervezete
A tervezetet a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a közigazgatási köröztetést megelőzően, szakmai konzultáció céljából küldte meg az országgyűlési biztosnak.
Észrevételeiben az országgyűlési biztos jelezte, hogy az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény előírásait a műszaki ellenőri névjegyzékbe történő felvétellel kapcsolatos eljárás egészére, nem csak egyes mozzanataira kell alkalmazni. Az országgyűlési biztos javasolta, hogy a tervezet készítői pontosan szabályozzák azt, hogy az építési naplóba mely szervek, illetve személyek jogosultak bejegyzéseket tenni. Az engedély nélküli építkezések megelőzése, illetve a folyamatban lévő építkezések hatékonyabb ellenőrzése érdekében az országgyűlési biztos javasolta, hogy az építési engedély és tervdokumentáció az építési naplótól el nem választható dokumentáció legyen (Gy. 300-12/2000.).
Az országgyűlési biztos észrevételeit a tervezetbe beépítették. Az építőipari kivitelezési, valamint a felelős műszaki vezetői tevékenység gyakorlásának részletes szakmai szabályairól és az építési naplóról szóló 51/2000. (VIII. 9.) FVM-GM-KöViM együttes rendelet 2000. augusztus 17-én hatályba lépett.
A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975.
(II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ)
módosításáról
A tervezetet a Közlekedési Hírközlési és Vízügyi Minisztérium küldte meg véleményezésre az országgyűlési biztosnak, aki korábban már több jelentésében is kezdeményezte a KRESZ módosítását. Így például az OBH 7817/1997. számú jelentésben az országgyűlési biztos azt kérte, hogy a KRESZ tegye kötelezővé a biztonsági gyermekülés használatát. Az országgyűlési biztos több jelentésében – így például az OBH 9663/1997., OBH 9792/1997., OBH 300/2000., számú ügyekben – olyan, általánosan kötelező jogszabályi rendelkezés megalkotását kezdeményezte, amely biztosítja, hogy a mozgáskorlátozottak gépjárművei számára biztosított parkolás lehetőségét, illetve annak ingyenességét helyben, önkormányzati rendelettel ne lehessen elvonni vagy korlátozni. Az ajánlásokat az érintett miniszter elfogadták.
Figyelemmel arra, hogy a vonatkozó ajánlásokat a tervezet szövegébe beépítették, az országgyűlési biztosnak észrevétele nem volt (Gy. 300-8/2000.).
A jogszabály még nem lépett hatályba.
Az adónyomozói intézkedések és a kényszerítő
eszközök alkalmazásának részletes eljárási-, valamint az adónyomozói magatartás
szabályairól szóló pénzügyminiszteri rendelet tervezete
A tervezetet a Pénzügyminisztérium küldte meg véleményezésre az országgyűlési biztosnak, aki az OBH 540/1999. számú jelentésében ajánlást tett annak megalkotására. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII. törvényben (a továbbiakban: törvény) szabályozott olyan jogosítvány hiányában, amely felhatalmazná az adónyomozót arra, hogy intézkedése során magánszemély, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet segítségét és azok birtokában lévő eszközöket igénybe vegye, az országgyűlési biztos az említett jogkörök miniszteri rendeleti szintű szabályozását elfogadhatatlannak tartotta. Az országgyűlési biztos az általa kezdeményezett jogszabály megalkotását illetően megjegyezte, hogy amennyiben a tervezetből kimarad az, hogy az előállítható személyt mikor kell bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsíthatónak tekinteni, akkor hiányzik – a 2000. március 1-jétől kezdődően – a bíróság által elrendelhető házi őrizet mint személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedés intézménye. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint, amennyiben a tervezet a rendvédelmi szervek fogalmát a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben foglaltaktól eltérően határozza meg, akkor az veszélyezteti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményének érvényesülését.
Észrevételeiben az országgyűlési biztos jelezte, hogy a rendelet tervezetéből hiányoznak az olyan rendelkezések, melyek iránymutatást adnának arra, hogy az adónyomozó kérelemhez, illetve panaszhoz való jogát miként gyakorolhatja (Ügyszám: Gy/300-82/2000.).
A jogszabály még nem lépett hatályba.
Az országos településrendezési és építési
követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.)
Kormányrendelet módosításának tervezete
A tervezetet a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium küldte meg véleményezésre az országgyűlési biztosnak, aki korábban már több jelentésében, így például az OBH 6890/1997., illetve az OBH 434/1999. számú ügyekben kezdeményezte az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Kormányrendelet (a továbbiakban: OTÉK) módosítását, illetve kiegészítését.
Észrevételeiben az országgyűlési biztos jelezte, hogy az OTÉK több helyen is lehetővé teszi, hogy az előírásaitól kivételes esetekben el lehet térni, azonban a kivételes helyzet fogalmát, annak ismérveit nem szabályozza. Az országgyűlési biztos a mezőgazdasági üzemi terület szabályozása kapcsán felhívta a tervezet készítőinek figyelmét arra, hogy az azonos rendeltetésű területekre indokolt azonos szabályokat alkalmazni. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint az nem lehet mérvadó, hogy a mezőgazdasági üzemnek azonos tulajdonosa van, hanem az ingatlan övezeti besorolását, illetve az adott övezetben létesíthető építmény nagyságát indokolt figyelembe venni.
Az országgyűlési biztos megítélése szerint a tervezet szövegezése kizárta a panelházakban lévő lakások fűtésének korszerűsítését, ami hátrányos megkülönböztetést eredményezhet azokban a középmagas, illetve magas épületekben, ahol az egyedi fűtés megvalósításának műszaki akadálya nincsen.
A jogszabály még nem lépett hatályba.
