OBH 2994/1999.

Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az önkormányzat a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével (Alkotmány 2. § (1) bek.) összefüggésben azzal, ha megtagadja a panaszostól egy olyan pénzösszeg visszafizetését, amely összegért a panaszos semmiféle ellenszolgáltatáshoz nem jutott hozzá.

A panaszos 1999. június 21-én az alcsútdobozi önkormányzatnak, illetve a Déldunántúli Gázszolgáltató Részvénytársaságnak (a továbbiakban: DDGÁZ Rt.) a közműfejlesztési hozzájárulás visszafizetésére vonatkozó kérés elbírálásával kapcsolatos eljárását sérelmezve fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához. A panaszos beadványában előadta, hogy az Alcsútdobozi Önkormányzatnak 1994-ben kifizetett gázközmű-fejlesztési hozzájárulást többszöri kifejezett kérése ellenére sem az önkormányzat, sem a DDGÁZ Rt. nem hajlandó visszafizetni.

Az országgyűlési biztos általános helyettese az ügyben a jogállamiságból fakadó jogbiztonság és a tulajdonhoz való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított.

Tekintettel arra, hogy az önkormányzat és a panaszos férje közötti jogviszony speciális hatósági (államigazgatási) jellegű és polgári jogi elemeket vegyítő jogviszony volt, abban az önkormányzat mint a közszolgáltatásokról gondoskodni köteles szerv vett részt, az önkormányzat és a panaszos közötti viszonyt ebből a szempontból vizsgálta az országgyűlési biztos általános helyettese. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a DDGÁZ Rt. mint közszolgáltató és a panaszos közötti viszony vizsgálata is hatáskörébe tartozik.

A fent kifejtettek alapján tehát a vizsgálat – most már az alanyi kört és a vizsgálat tárgyát is figyelembe véve – arra terjedt ki, hogy köteles volt-e az Alcsútdobozi Önkormányzat, illetve a DDGÁZ Rt. visszafizetni a panaszosnak a hálózatfejlesztési hozzájárulást, – miután gázelosztó vezeték hiányában az utólagos rácsatlakoztatás nem történt meg – és ha igen, okozott-e a visszafizetés megtagadásával, illetve a téves tájékoztatással alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot. A vizsgálat során a biztos általános helyettese megállapította, hogy bár az önkormányzat és a panaszos között megbízási jogviszony jött létre, a panaszos férje által befizetett hatvanezer forintos összeg nem a megbízás ellátásáért fizetett díj volt, hanem a megállapodás szerint az „érdekeltségi egység” bekapcsolásához való jogosultság megszerzésének ellenértéke.

Csatlakozó vezeték hiányában a gázelosztó hálózaton keresztül történő gázszolgáltatást a panaszos értelemszerűen nem képes igénybe venni. A gázelosztó hálózat kiépítésének költségeihez való hozzájárulás mögött nyilvánvalóan a majdani fogyasztónak a gázszolgáltatás igénybevételéhez fűződő érdekeltsége húzódik meg, amely a tényleges rácsatlakozás hiányában elenyészik.

A biztos általános helyettese a vizsgálat során megállapította, hogy a panaszos egy olyan kötelmi jogi igénnyel lépett fel, amely igény egy polgári jogi fogalomhasználat szerinti jogalap nélküli gazdagodáson mint kötelemkeletkeztető tényen alapul.

Az önkormányzat a panaszos kárára jogalap nélkül gazdagodott azáltal, hogy az általa beszedett hozzájárulásért a panaszos ellenszolgáltatást nem kapott. Az önkormányzat érvelése, mely szerint a visszafizetési kötelezettség a gázszolgáltatóra szállt át a gázközművagyon átadásával, több szempontból is megalapozatlan. Legfőképpen azért, mert ha még elfogadható is lenne, hogy a tulajdonosváltozással a közművagyonhoz fűződő kötelezettségek is átszálltak, akkor is nyilvánvaló, hogy az adott vagyon üzemeltetésével nyújtott szolgáltatásból nem részesülő személlyel (a panaszossal) szemben nem lehet a vagyonra tekintettel semmiféle követelést érvényesíteni, illetve nem lehet ilyen hivatkozással egy követelést a panaszossal szemben visszatartani. A hozzájárulás befizetése ugyanis éppen a közművagyon igénybevételével nyújtott szolgáltatáshoz való hozzájutás lehetőségének ellenértéke volt.

Az önkormányzat a jogban járatlan panaszossal szemben nyilvánvaló helyzeti előnyben van, hiszen lényegesen könnyebben jut hozzá a közszolgáltatások ellátásával – és általában a polgári jogi jogviszonyokkal – kapcsolatos jogi információkhoz. Ugyanakkor nemcsak lehetősége, hanem kötelezettsége is, hogy a feladatellátásával kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket ismerje.

A jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye akkor is irányadó az önkormányzatokra, ha közhatalmi feladataik ellátása érdekében polgári jogi jogviszonyokat létesítenek.

Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott az Alcsútdobozi Önkormányzat a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben azzal, hogy megtagadta a panaszostól egy olyan pénzösszeg visszafizetését, amely összegért a panaszos semmiféle ellenszolgáltatáshoz nem jutott hozzá.

A panaszossal szemben a gázszolgáltatót nem terheli visszafizetési kötelezettség, mert nem létezik olyan jogi tény, amelynek következtében az önkormányzatnak kifizetett összeg visszafizetésére vonatkozó kötelezettség átháramlott volna a szolgáltatóra. Éppen ezért a visszafizetésre vonatkozó elutasító nyilatkozata sem okozott alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa felkérte Alcsútdoboz jegyzőjét, hogy kezdeményezze a hatvanezer forintos összegnek panaszos számára való visszafizetését.

Az ajánlást a jegyző elfogadta és az összeget a panaszos számára visszafizette.

OBH 3447/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a vám- és pénzügyőrség munkatársai eljárásuk során úgy foganatosítanak lefoglalást, hogy hatósági tanúkat nem vonnak be az eljárásba, a panaszt pedig késedelmesen továbbítják az elbírálásra jogosult felettes szervhez, végül a lefoglalt dolgot olyan időben semmisítik meg, amikor a jogosult valamennyi jogorvoslati lehetőségét még nem merítette ki.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásság keletkezik akkor is, ha az ügyészség a panaszt a törvényes határidőt túllépve, hosszú idő múlva bírálja el.

A panaszos sérelmezte, hogy a vám- és pénzügyőrség munkatársai jövedéki ellenőrzést tartottak nála, de nem engedték meg, hogy az eseményeket figyelemmel kísérje. Véleménye szerint az ellenőrzés során lakásából és gépkocsijából több értéke eltűnt. Kétségbe vonta azt is, hogy hamis zárjeggyel ellátott palackos italokat tőle foglaltak le. Kifogásolta végül, hogy a vámtisztviselők ellen tett feljelentése alapján a Budaörsi Rendőrkapitányság nem járt el megfelelően, panaszát késve továbbították az elbírálásra hatáskörrel rendelkező szervhez, továbbá a bíróság által bekért iratok nem voltak teljesek. A panasz alapján az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelt el, melynek során vizsgálatra kérte a legfőbb ügyészt, valamint a vám- és pénzügyőrség országos parancsnokát.

A megkeresett szervek vezetőinek tájékoztatóiból, valamint a megküldött iratokból az ombudsman megállapította, hogy a panaszos házában a Vám és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának munkatársai valóban tartottak jövedéki ellenőrzést. A ház és garázs átvizsgálásakor azonban a panaszos mindvégig jelen volt. Az ellenőrzéskor több, jövedéki törvénysértésre utaló körülményt észleltek, többek között hamisnak látszó zárjeggyel ellátott szeszesitalpalackokat találtak. Ez utóbbiakat lefoglalták és a jegyzőkönyvben az italokat fajtánként és mennyiségileg, valamint a rajtuk levő zárjegyek számának feltüntetésével felsorolták. A hamisnak látszó zárjegyekből 11 darabot a Pénzjegynyomdához szakértői vizsgálatra megküldtek. A szakértői vélemény szerint a zárjegyek hamisítványok voltak. Ezért a Budakörnyéki Vámhivatal a lefoglalt italokat elkobozta. Az ez ellen bejelentett panaszt a II. fokú hatóság elutasította. A határozat jogerőre emelkedését követően az elkobzott italokat megsemmísítették. Ez azonban idő előtti volt, mivel a panaszos az elkobzást kimondó II. fokú határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. A keresetet a bíróság elutasította. Ezekre tekintettel a lefoglalás és az elkobzás jogszerűségét – hatáskör hiányában – az ombudsman nem vonta kétségbe.

Az országgyűlési biztos megállapította azt is, hogy a panaszos hivatali visszaélés miatt tett feljelentése alapján a Budaörsi Rendőrkapitányságon folyamatban volt nyomozást bizonyíték hiányában szüntették meg. Ez ellen a panaszos jogorvoslattal élt, amit a Budaörsi Városi Ügyészség késedelmesen utasított el. Az újabb jogorvoslati kérelmeket a Pest Megyei Főügyészség, majd a Legfőbb Ügyészség is elutasította.

A panaszos a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatalhoz is tett feljelentést a jövedéki ellenőrzésnél jelen volt rendőrök ellen. A nyomozó hivatal bizonyíték hiányában megszüntette a nyomozást. A határozat ellen a panaszosnak az elfogultságra vonatkozó jogorvoslati kérelmeit a Dunakeszi Városi Ügyészség, a Pest Megyei Főügyészség és a Legfőbb Ügyészség elutasította.

Nem találta az ombudsman megalapozottnak a panasz azon részét, ami az iratoknak bírósághoz való hiányos megküldésére vonatkozott. A panaszos által hiányolt iratok ugyanis az iratok között voltak a vizsgálat idején. Nem volt helytálló a panaszosnak az az állítása sem, miszerint beadványára a Legfőbb Ügyészség nem válaszolt.

A panaszos feljelentése alapján közokirat-hamísítás miatt is folytatott nyomozást a Budaőrsi Rendőrkapitányság a pénzügyőrök ellen, de azt bűncselekmény hiányában megszüntették. A határozat elleni jogorvoslati kérelmeket az ügyészi szervek nem találták megalapozottnak.

A panaszosnak a jövedéki ellenőrzés során eltűnt tárgyai miatt előterjesztett beadványait a Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Parancsnoksága bírálta el, a panaszt megalapozatlannak, az eljárást pedig törvényesnek minősítették. Erről a panaszost értesítették.

A panaszos később mintegy 10-12 esetben a VPOP vezetőjéhez és a Budakörnyéki Vámhivatalhoz fordult. Ekkor sérelmezte azt is, hogy a Budakörnyéki Vámhivatal elkobzást elrendelő határozata ellen bejelentett panaszát csak hosszabb idő elteltével terjesztették fel elbírálásra. Az országos parancsnok a panaszt megalapozottnak találta. Ezért a vámhivatal vezetőjét figyelmeztetésben részesítette.

Az országgyűlési biztos megállapította továbbá, hogy a Pénzjegynyomda valóban elvégezte a zárjegyeken a szakértői vizsgálatot, tehát a hamis zárjegyek léteztek, és a vám- és pénzügyőrség birtokába kerültek. Ezek alapján a lefoglalás tényét nem vonta kétségbe. A jövedéki ellenőrzés is törvényes jogcímen alapult. A jövedéki ellenőrzést végző vám- és pénzügyőrségi szerv az italok lefoglalásánál a hatósági tanúk mellőzésével, a Budakörnyéki Vámhivatal az elkobzást elrendelő határozat elleni panasz továbbításának késedelmével és a lefoglalt ital megsemmisítésének idő előtti végrehajtásával, a Budaörsi Városi Ügyészség pedig a Budaörsi Rendőrkapitányság határozata elleni panasz késedelmes elbírálásával megsértette a jövedéki termékekkel kapcsolatos eljárásra, illetve a büntetőeljárásra vonatkozó jogszabályokat, ezzel a jogbiztonság követelményével és a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoztak. Ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlotta az országos parancsnoknak, hogy kezdeményezze jogszabály módosítását a hatósági tanú igénybevételére vonatkozóan, és hasonló esetek megelőzése érdekében hívja fel az alárendelt vám- és pénzügyőri szervek állományának figyelmét az előírt eljárási rend maradéktalan betartására. Ajánlotta továbbá a legfőbb ügyésznek, hogy hívja fel a nyomozás törvényességét felügyelő ügyészeket a jogorvoslatokkal összefüggő határidők betartására. A címzettek az ajánlásokkal egyetértettek és teljesítették, kivéve a jogszabály-módosításra tett ajánlást. Ez utóbbi ugyanis időközben már teljesült, az 1998. január 1-jén hatályba lépett jövedéki szabályozás már tartalmazta a hatósági tanú igénybevételével kapcsolatos előírásokat.

OBH 3559/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a megyei egészségbiztosítási pénztár a vállalkozói tevékenység megszűnésének bejelentését figyelmen kívül hagyva nem figyelmezteti az állampolgárt a vállalkozói igazolvány leadására.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3573/1999.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített, a tulajdonhoz való és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha a jegyző és a közigazgatási hivatal a tulajdonostársak egybehangzó hozzájáruló nyilatkozata nélkül ad építési engedélyt.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3594/1999.

A diákok által befizetett hozzájárulásokkal való elszámolás hiányosságai az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvének sérelmén túl visszásságot idéznek elő a befizetéseket teljesítő diákoknak az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való alkotmányos jogával összefüggésben, a diákönkormányzat céljára rendelt pénzeszközök szabálytalan kezelése pedig anyagi oldalról veszélyezteti az ifjúság érdekeinek alkotmányos védelmét deklaráló alapelv maradéktalan érvényesülését.

Teljes szöveg: 3.7. alfejezetben.

OBH 3617/1999.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz fűződő és az Alkotmány 18. §-ban elismert az egészséges környezethez való joggal, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a jegyző huzamos időn túl nem intézkedik az állampolgári kérelemre.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 3760/1998.

A lefoglalt gépkocsi kiadásának évekig tartó elhúzódása, a feloldásra irányuló kérelmek válasz nélkül hagyása, a vámeljárás és az államigazgatási eljárás szabályainak megsértése alkotmányos visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve a tulajdon védelméhez (Alk. 13. § (1) bek.) és a jogorvoslathoz való joggal (Alk. 57. § (5) bek.) összefüggésben.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3767/1999.

A jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való joggal (Alk. 2. § (1) bek.) és ehhez kapcsolódóan a szociális biztonsághoz való joggal (Alk. 70/E. §)) összefüggésben visszásságot okoz, ha az idős korukra önmagukról gondoskodni szándékozók a jövőjüket alapvetően befolyásoló megalapozott döntés meghozatalához ellentmondó tájékoztatást kapnak.

Teljes szöveg: 3.3. alfejezetben.

OBH 3824/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz a képviselő-testület, ha határozatát nem úgy indokolja meg, hogy az az elutasítás tényleges indokainak megismerésére alkalmas legyen.

II. Nem okoz az Alkotmány 70/E. §-ában szereplő szociális biztonsághoz fűződő joggal összefüggésben visszásságot az, ha az ápolási díjat a képviselő-testület mérlegelési jogkörében eljárva nem állapítja meg, mert a mérlegelési jogkör jogintézményéből és a jogbiztonság követelményéből nem következik az, hogy az ügyfél számára kizárólag kedvező döntés születhet.

III. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha a tényállás nincs megfelelően felderítve, és ha a képviselő-testület olyan kérdésben dönt, melyre nincs hatásköre.

A panaszos – képviseletében egyik hozzátartozója – azért fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához, mert sérelmesnek találta, hogy nem kap ápolási díjat az önkormányzattól férje testvérének ápolásáért.

A szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos joggal (Alk 70/E. §) összefüggésben az országgyűlési biztos vizsgálatot indított és a következőket állapította meg

A panaszos férjének testvére 100%-os rokkant. A beteget 1978 óta a panaszos gondozza. A beteg 1969 óta az önkormányzattól „szociális eltartottként” kap havi támogatást jelenleg – 6300 forintot. Ezen kívül egyéb jövedelme nincs. A panaszos 1978 óta 700 forintot kap az önkormányzattól. Ezt az összeget még a Községi Közös Tanács VB szakigazgatási szerve állapította meg, mint „egyéb pénzbeli juttatást”. A panaszos Csehi község önkormányzatához ápolási díj megállapítása iránti kérelmet nyújtott be, mivel munkát vállalni nem tud, és egyéb jövedelme nincs.

A kérelmet a képviselő-testület elutasította arra hivatkozással, hogy az orvosi igazolás alapján indokolt lenne a panaszos részére ápolási díjat megállapítani, de erre a család viszonylag jó jövedelmi helyzete és az önkormányzat szűkös anyagi helyzete miatt nincs lehetőség.

A vizsgálat annak megállapítását célozta, hogy okozott-e alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot az ügyben eljáró képviselő-testület a jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz fűződő alkotmányos joggal, valamint a szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben, amikor a panaszos ápolási díj iránti kérelmét elutasította.

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény rendelkezései alapján az ápolási díjra való jogosultság megállapításának két módja van. Az egyik a törvény 41. § (1) bekezdése, mely szerint az itt felsorolt feltételek fennállta esetén a kérelmező minden további feltétel vizsgálata nélkül jogosult az ápolási díjra. A második esetben (41. § (2) bek.) kétszeresen is mérlegelési jogtól függ az ápolási díj folyósítása.

A szociális tv. 41. § (2) bekezdése alapján ápolási díjra jogosult az a nagykorú, Ptk. szerint hozzátartozónak minősülő személy, aki 18. életévét betöltött tartós beteg ápolását végzi. Ezen feltételeket egészíti ki az önkormányzati rendelet azzal, hogy akkor folyósítja az ápolási díjat, ha az ápolás más módon nem biztosítható, valamint az ellátás elsősorban azt a hozzátartozót illeti meg, aki a tartósan beteg személlyel közös háztartásban él. Továbbá az összeg megállapításakor a rendelet alapján figyelembe kell venni az ápolást végző személy jövedelmi viszonyait.

A vizsgált esetben az ápolási díj folyósításának második esetéről (41. § (2) bek.) van szó.

A képviselő testület ápolási díj megállapítását elutasító határozatának indokolása alapján az ápolási díj megállapítása az orvosi igazolás alapján indokolt lenne, de figyelembe véve a család jövedelmi viszonyait, valamint az önkormányzat forráshiányát, az önkormányzat nem tudja biztosítani az anyagi hozzájárulást. Az indokolás azonban mellőzi a tényállást teljes egészében annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló iratok alapján a biztos megállapította, hogy az ügy szempontjából releváns tények teljeskörűen megállapíthatóak lettek volna.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a határozatok egyszerűsítése nem vezethet oda, hogy a konkrét esetre vonatkoztatott, meggyőző erejű indokolás helyett a hatóság olyan határozatot hozzon, melyben sem a tényállás egyedi elemeit, sem pedig az egyéni mérlegelés indítékait nem fejti ki. Ennek következtében a határozat nem lehet megalapozott.

A mérlegelési jogkörben hozott döntésekből ki kell tűnnie azoknak a preferenciáknak, melyeket a döntés meghozatala során az eljáró hatóság alkalmazott, amelyekből kitűnik az, hogy a kérelmező mely elvárásoknak nem tett eleget, és melyek azok az elvárások, melyeknek eleget téve a későbbiekben eséllyel nyújthatja be kérelmét. A mérlegelési jogkörre hivatkozva nem lehet minden kérelmet elutasítani, mert ez megalapozatlansághoz, sőt önkényes döntésekhez vezethet. Komoly veszélyt rejt magában az a gyakorlat, amely a mérlegelési jogkörben hozott határozatok esetén valamiféle felmentést lát a jogbiztonság tartalmát adó szabályok alól. Ezért nem fogadható el a képviselő-testület azon gyakorlata sem, miszerint a forráshiányra való hivatkozással történő elutasítást nem fejtette ki bővebben.

Ugyanezen szabályokat kell alkalmazni a kérelmező jövedelmi viszonyaival kapcsolatban is. A kérelmező az ápolási díj iránti kérelmét benyújtva a képviselő testület rendelkezésére bocsátotta a család, valamint az ő személyes jövedelmi viszonyairól szóló iratokat. A rendelet szintén relevánsnak tartotta a kérelmező jövedelmi viszonyait. Ugyanakkor az indokolásban sehol sem található arra vonatkozó utalás, hogy jövedelemi viszonyokat a képviselő testület hogyan vizsgálta, milyen eredményre jutott, valamint hogyan jutott arra a következtetésre, hogy a család jövedelmi viszonyai megfelelőek.

Miután a határozat sem a tényállást, sem a mérlegelés releváns szempontjait nem tartalmazza – ami az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv rendelkezéseivel ellentétes –, így nem felel meg a megalapozottság követelményeinek.

Mindezekre tekintettel az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos követelményével összefüggésben visszásságot okozott a képviselő-testület azzal, hogy az ápolási díj elutasításról szóló határozatát nem úgy indokolta meg, hogy az alkalmas legyen az elutasítás tényleges indokainak megismerésére.

Nem okozott a szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos jogokkal összefüggésben alkotmányos visszásságot a képviselő testület, ha ápolási díjat mérlegelési jogkörében eljárva nem állapít meg, mert a mérlegelési jogkör jogintézményéből és a jogbiztonság követelményéből nem vezethető le olyan, a döntéshozót terhelő kötelezettség, hogy az ügyfél számára kizárólag előnyös döntést hozhat.

A visszásság orvoslása érdekében a biztos kezdeményezte a polgármesternél, hogy intézkedjen annak érdekében, hogy az önkormányzat összes munkatársa tartsa be az 1957. évi IV tv. rendelkezéseit, valamint hogy egészítse ki határozatát a jelentésben foglaltaknak megfelelően, és azt tájékoztatásul küldje meg a hivatalnak. A kezdeményezést a polgármester elfogadta.

A kiegészített határozatban a képviselőtestület megállapította, hogy a panaszos azért nem jogosult ápolási díjra, mert arról a személyről, akit ellát, köztudomású, hogy „nem olyan mérvű beteg”, aki ápolásra szorulna. Ezzel a kiegészített határozattal a képviselőtestület újabb problémát vetett fel, hiszen döntött egy olyan kérdésben – a beteg egészségi állapota –, melyre nem volt hatásköre, másrészt az alaphatározatban ettől eltérően az ápolási díj iránti igényt megalapozottnak tartotta. Amennyiben „köztudomású” az, hogy a beteg nem szorul tartós gondozásra, akkor lehetőség van arra, hogy a képviselő-testület az orvosi szakvélemény felülvizsgálatát kérje.

A biztos ezért megállapította, hogy az alaphatározatban foglaltak és a kiegészítő határozatban szereplő megállapítások egymással ellentmondásban állnak, és a határozat kiegészítése során a képviselő-testület olyan kérdésben döntött, amelyre nem volt hatásköre, így a jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okozott, ezért a biztos az ajánlásra adott választ nem fogadta el. A fent leírtakra tekintettel a biztos felkérte Csehi község önkormányzatának polgármesterét, hogy gondoskodjon arról, hogy a képviselő-testület a tényállást mindig hitelt érdemlően állapítsa meg, ennek keretében orvosi kérdésben ne döntsön, és a határozatba foglalt döntése és indokolása egymással összhangban álljon.

A polgármester a kezdeményezést elfogadta.

OBH 3910/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a nyomozó hatóság a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés esetén megrovást alkalmaz.

A panaszosok azért fordultak az országgyűlési biztos általános helyetteséhez, mert alkotmányos jogaikat sértőnek tartották a Tatabányai Városi Ügyészség megrovásban részesítő határozatát.

A panasz alapján a tisztességes eljáráshoz való joggal kapcsolatos visszásság gyanúja miatt az általános helyettes vizsgálatot indított, vizsgálata során iratokat kért be a Tatabányai Városi Ügyészségtől. Az iratok beérkezését követően a vizsgálatot az országgyűlési biztos folytatta.

A panaszosok ellen a Tatabányai Rendőrkapitányságon magánokirat-hamisítás vétsége miatt nyomozás indult. A nyomozást a Tatabányai Városi Ügyészség a társadalomra veszélyesség csekély foka mint a büntethetőséget kizáró ok miatt megszüntette, ugyanakkor a gyanúsítottakat megrovásban részesítette. A Btk. 71. §-ában szabályozott megrovás intézménye a legenyhébb büntetőjogi jogkövetkezmény. A megrovás alapja minden esetben bűncselekmény elkövetése, feltétele pedig a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapíthatósága. A terhelt szempontjából nem mindegy ugyanis, hogy a nyomozást azért szüntetik meg, mert a cselekmény nem bűncselekmény, illetve azt nem a gyanúsított követte el, vagy a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn. Ez utóbbiak ugyanis megrovás alkalmazásának alapjául szolgálhatnak.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a tévedés mint büntethetőséget kizáró ok a nyomozás megszüntetésére vonatkozó döntésnek alapjául szolgálhat, de megrovás alkalmazásának nem, így a Tatabányai Városi Ügyészség a nyomozás megszüntetéséről szóló határozatban való megrovás alkalmazásával a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott.

A megállapított visszásság orvoslása érdekében az országgyűlési biztos felkérte a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészt, hogy a nyomozás megszüntetéséről szóló határozatot helyezze hatályon kívül és intézkedjen az ügyben az eljárás folytatása iránt.

Az ajánlást az érintett elfogadta.

OBH 4050/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben – figyelemmel a gyanúsítottnak a panasz mielőbbi elbírálásához fűződő érdekére is – visszásságot okoz, ha az ügyészség indokolatlanul késedelmesen bírálja el a védő bizonyítási indítványát elutasító határozat, valamint a nyomozó hatóság mulasztásai ellen előterjesztett panaszt.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelménye, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének közvetlen veszélyét hordozza magában, ha a bv. intézet az orvosi vizsgálatra előjegyzett (visszarendelt) fogvatartottat nem nyilatkoztatja írásban, illetve a nyilatkozat aláírásának megtagadása esetén két tanúal nem igazoltatja, hogy a fogvatartott az orvosi vizsgálaton – akár ő kéri előjegyzését, akár az orvos rendeli vissza – nem kíván megjelenni.

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

OBH 4136/1999.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz való joggal és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha az önkormányzat képviselő-testülete rendeletének hatálya nagyon széles körű, nem kellően átgondolt.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4414/1999., OBH 4590/1999., OBH 4893/1999.

I. A művelődéshez (Alk. 70/F. §) – ezen keresztül a foglalkozás szabad megválasztásához (Alk. 70/B. §) – és a tanszabadsághoz (Alk. 70/G. §) való jog, valamint a jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.) követelménye sérelmének közvetlen veszélye fennáll, ha a felsőoktatási intézmény adott szakán oktató tanárok távozása miatt az oktatásban súlyos nehézségek jelentkeznek, és a jogszabály az ilyen helyzet rendezéséről – a szak esetleges megszűnésekor a tanulmányok folytatásáról – nem rendelkezik.

Teljes szöveg: 3.12. alfejezetben.

OBH 4486/1999.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz való joggal és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az azzal szervesen összefüggő tisztességes eljáráshoz való joggal kapcsolatban visszásságot okoz, ha a jegyző a megindult eljárásban határidőn túl hoz határozatot, és ha a jegyző az előterjesztett kérelmet nem tartalma szerint bírálja el.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 4492/1999.

Visszásságot okozott az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével kapcsolatosan az önkormányzat azzal, ha az elutasító határozatok indokolása nem tartalmazza megfelelően a tényállást, nem tér ki a környezettanulmányban foglaltakra, nem indokolja meg kellőképpen, hogy mire alapozta azt a megállapítását, hogy a bevallott jövedelem nem felel meg a valóságnak.

A panaszos Létavértes Város Önkormányzatának határozatát kifogásolta, melyben rendszeres gyermekvédelmi támogatás iránti kérelmét elutasították.

Az országgyűlési biztos a jogbiztonsághoz való jog megsértésének gyanúja miatt vizsgálatot indított, melynek tájékoztatást kért az önkormányzattól.

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény alapján a települési önkormányzat képviselő-testülete a gyermeket rendszeres támogatásban részesíti, ha a gyermeket gondozó családban az egy főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét és a családban történő nevelkedés nem áll a gyermek érdekével ellentétben. A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet szerint a benyújtott jövedelem nyilatkozatban és igazolásban szereplő adatok valódisága az eljárás során szükség esetén környezettanulmány (helyzetértékelés) készítésével ellenőrizhető. A vizsgálat megállapította, hogy mind a bizottság, mind a képviselő-testület elutasító határozatának indokolása nem mindenben felelt meg az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény előírásainak. Az indokolás tartalmazza a közigazgatási szerv által megállapított tényállást, az elfogadott bizonyítékokat, az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítékokat, a mellőzés okát. A határozat indokolása a határozat alapjául szolgáló jogszabályok megjelölését (nem csupán a jogszabály számára, a paragrafus és a bekezdés számra történő utalást, hanem az érthetőség érdekében a jogszabály tárgyának és a hivatkozási alapot képező szabálynak a tömör felidézését is). Mindezek feltüntetése az indokolásban azért nélkülözhetetlen, mert a döntés csak így lehet meggyőző.

A vizsgálat megállapította, hogy az elutasító határozatok indokolása nem tartalmazta megfelelően a tényállást, nem tért ki a környezettanulmányban foglaltakra, nem indokolta meg kellőképpen, hogy a döntést hozó mire alapozta azt a megállapítását, hogy a bevallott jövedelem nem felel meg a valóságnak. A határozatok indokolásának fenti hiányosságai a jogbiztonsághoz való jog közvetlen sérelméhez vezethet. A jogbiztonság az állam kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. A jogbiztonság megköveteli azt is, hogy a jogalkalmazók – különösen a közigazgatási szervek – a jog előírásait ne csak betartassák, hanem maguk is betartsák. Egyébként nem érvényesülhet a jogbiztonsággal szemben fennálló az a követelmény, hogy a jogalanyok a magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani. A szociális bizottság és a képviselő-testület azzal, hogy a határozataik indokolása nem felelt meg az eljárási szabályok előírásainak, visszásságot okozott a jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa kezdeményezésében felkérte a polgármestert, hogy a rendszeres gyermeknevelési támogatások körében hozott elutasító határozatok indokolásánál a jövőben az eljárási szabályok előírásait maradéktalanul tartsa be.

Az önkormányzat a kezdeményezéssel egyetértett.

OBH 4692/1999.

A szabálysértési hatóság a kellően nem tisztázott körülmények alapján hozott elmarasztaló határozatával sérti a szabálysértési eljárás rendelkezéseit, ezáltal az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiságot és annak nélkülözhetetlen elemét képező jogbiztonság követelményével összefüggésben a tisztességes eljárás elvét.

A panaszos – arra hivatkozva, hogy nem követett el szabálysértést – sérelmezte a Központi Közúti Közlekedési Szabálysértési Osztály által tárgyalás tartása nélkül kiszabott szabálysértési bírságot. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el a jogállamiság lényegi elemét képező jogbiztonság sérelmének gyanúja miatt.

A panaszos – P. Györgyné – gépkocsijával a Budapest, XI. ker. Bertalan L. utcában, a lakása előtt parkolt. Ugyanott állt dr. H. László sértett gépkocsija, amelynek hátsó lökhárítója ismeretlen körülmények között megsérült. Dr. H. László gépkocsija sérülését bejelentette a rendőrségen és közölte, hogy véleménye szerint a kocsi sérülését P. Györgyné okozta. A helyszínre küldött rendőrjárőr csak dr. H. László autóját tudta megtekinteni. P. Györgyné elismerte, hogy az autója valóban a sértett által mondott helyen állt, de a sérülés okozását tagadta, és azt mondta, hogy a járművén sincs sérülés.

A feljelentés alapján a Központi Közúti Közlekedési Szabálysértési Osztály tárgyalás tartása nélkül 9000 forint pénzbírsággal sújtotta a panaszost a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése miatt. A panaszos fellebbezett a határozat ellen. A szabálysértési hatóság a kifogás alapján tárgyalást tűzött ki, amelyen azonban a felek nem jelentek meg. Dr. H. László igazolást nyújtott be. Az újabb tárgyalásra a panaszost ismételten idézték, de a kézbesítés nem járt eredménnyel. A szabálysértési hatóság a panaszos távollétében tartott tárgyaláson, dr. H. László nyilatkozata alapján határozatot hozott, amelyben korábbi határozatát fenntartotta.

A panaszos a határozat ellen – figyelemfelhívás ellenére – nem élt fellebbezéssel. Beadványa szerint az első határozat kézhezvételét követően több esetben kórházban volt, majd hónapokig vidéki rokonainál lakott, így az ügyében tett intézkedésekről nem értesült.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a Budapesti VI-VII. kerületi Rendőrkapitányságtól beszerzett iratok alapján megállapította, hogy a szabálysértési hatóságot – amennyiben a feljelentésből hiányoznak a felelősség megállapításához szükséges adatok – adatkiegészítési és bizonyítási kötelezettség terheli. A feljelentett személy távolléte esetén az eljárást fel kell függeszteni. Amennyiben az elkövető személye, tartózkodási helye vagy az elkövetés ténye nem tisztázható, és az eljárás folytatásától nem várható eredmény, az eljárást meg kell szüntetni. A marasztaló határozat meghozatalára nem elégséges indok az, hogy a feltételezett elkövető a tárgyaláson nem jelenik meg, és a felelősség alól emiatt nem tudja tisztázni magát.

A szabálysértési hatóság a kellően nem tisztázott körülmények alapján hozott határozatával sértette a szabálysértési eljárás rendelkezéseit, ezáltal az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiságot és annak nélkülözhetetlen elemét képező jogbiztonság követelményével összefüggésben a tisztességes eljárás elvét.

Az országgyűlési biztos általános helyettese kezdeményezte, hogy a fővárosi főügyész az 1968. évi I. tv. 71. § (2) bekezdésére tekintettel nyújtson be óvást a szabálysértési hatóságnál.

A fővárosi főügyész az ajánlásnak megfelelően óvást nyújtott be, és a bírság visszautalását indítványozta.

OBH 4700/1999. számú ügy utóélete

I. A nyomozás elhúzódása önmagában nem okoz alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot, ha az adott körülmények között a több hónapig tartó nyomozás szükséges és megalapozott.

II. Az országgyűlési biztos hatásköre annak vizsgálatára nem terjed ki, hogy a bíróság által elrendelt, majd meghosszabbított előzetes letartóztatás indokolt és megalapozott-e.

A panaszos azért fordult az országgyűlési biztoshoz, mert sérelmezte egyrészt előzetes letartóztatásának elrendelését, másrészt azt, hogy bár előzetes letartóztatásban van, a nyomozás vontatottan halad, a kilenc hónap alatt mindössze három alkalommal hallgatták ki. Sérelmezte, hogy előzetes letartóztatása alatt a kapcsolattartása is akadozott, barátnője látogatását megtiltották. Az országgyűlési biztos a jogbiztonság követelménye és a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot folytatott. Ennek során tájékoztatást kért a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjétől, aki az ügyben vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy panaszos ellen jelentős kárt okozó csalás, valamint élet és testi épség elleni fenyegetéssel elkövetett zsarolás miatt indult tettenérését követően, 1999. január 14. napján nyomozás, és rendelte el a bíróság előzetes letartóztatását. Az előzetes letartóztatását előbb a Zala Megyei Bíróság, majd a Legfelsőbb Bíróság meghosszabbította.

A vizsgálat megállapította, hogy a nyomozás azért tartott több hónapon át, mert a nyomozóhatóságnak a zsarolással összefüggésben több alkalommal, több telefontársaságot kellett megkeresnie. A beérkezett válaszokat elemezni kellett. A jelentős számú sértett kihallgatása, szakértő bevonása és a szakvélemény elkészítése is hosszabb időt vett igénybe. Megállapította a vizsgálat azt is, hogy a nyomozás folyamatos volt, a tényállás felderítéséhez és megállapításához szükséges ideig tartott.

A jogszabályoknak megfelelő volt az előzetes letartóztatásban levő gyanúsított kapcsolattartása és védőjével való érintkezésének biztosítása is.

A panaszos ügyében eljáró nyomozó hatóságok, továbbá a fogvatatására kijelölt bv. intézet mindenben a jogszabályoknak megfelelően járt el, alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot nem okoztak. Intézkedésre okot adó körülmény nem forgott fenn. Az országgyűlési biztos ajánlást nem tett.

Az Obtv. 29. § (1) bekezdés f) pontja szerint a bíróságok tevékenységének kivizsgálása, illetve ilyen vizsgálat kezdeményezése nem tartozik az országgyűlési biztos hatáskörébe, ezért az előzetes letartóztatás elrendelésének és meghosszabbításának indokoltságát az országgyűlési biztos nem vizsgálta.

A vizsgálat ideje alatt a panaszost a Zalaegerszegi Városi Bíróság az említett bűncselekmények miatt nem jogerősen nyolc évi szabadságvesztésre ítélte, és elrendelte egy korábbi büntetésének feltételes szabadsága végrehajtását is.

OBH 4724/1999.

Súlyos visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben, ha a bv. intézet parancsnoka az elítéltek jogait jelentős mértékben korlátozó, jogszabályban nem rögzített biztonsági célú elkülönítést alkalmaz egyes fogvatartottakkal szemben.

A Szegedi Fegyház és Börtönben szabadságvesztés büntetését töltő panaszos sérelmezte, hogy a bv. intézetben kialakított egyszemélyes körletrészen indokolatlanul szigorúak, sőt embertelenek a fogvatartás körülményei; még a hozzátartozókkal való kapcsolattartást is akadályozzák. Az ügyben az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelt el, és tájékoztatást kért az intézet parancsnokától, illetve a büntetés-végrehajtás országos parancsnokától.

A panaszost 1999. szeptember 15-én a Csillag körlet III. emeletén, egyszemélyes zárkában helyezték el. A 7,7 m² alapterületű zárkákat belső térelválasztó rács segítségével kettéválasztották, így a kialakított zárkarészben a mozgástér 3,1 m² lett. Az egyszemélyes körletrész működésének szabályait az intézetparancsnok később kiadott intézkedése rögzítette. A körletrészre – egyéni, parancsnoki elbírálás alapján – önmagukra vagy másokra különösen veszélyes, IV. biztonsági csoportba sorolt fogvatartottak kerülhetnek. Az egyszemélyes zárkába helyezésről való rendelkezést – nevelői és pszichológusi vélemény alapján – kéthavonta felülvizsgálják.

A Szegedi Fegyház és Börtönben bevezetett egyszemélyes körletrészen elhelyezett fogvatartottak köre megegyezik a 6/1996. (VII. 12.) IM rendeletben szabályozott különleges biztonságú körletre helyezhető elítéltekével. A körletrész működésének szabályozása is alapvetően a különleges biztonságú körletre vonatkozó jogszabályi előírásokból indul ki, ugyanakkor nem biztosítja minden tekintetben a szükséges garanciákat (nem rögzítették pl. az elhelyezés felülvizsgálatának szabályait). A körletrészre nagyon szigorú biztonsági előírások vonatkoznak, mind a fogvatartottak mozgatását, egymással való érintkezését, mind a külvilággal való kapcsolattartását illetően. A fogvatartott – a napi egy órás séta kivételével – gyakorlatilag nem hagyhatja el a zárkáját, és a térelválasztó rács beépítése miatt a zárkában is korlátozott a mozgása, a berendezési tárgyakhoz – biztonsági okokból – nem férhet hozzá. A zárka berendezési tárgyai azonosak a különleges biztonságú zárka felszerelésével. A parancsnok az intézet biztonsága érdekében azt is elrendelheti, hogy az elítélt látogatójával rácson keresztül vagy zárt fülkében beszélhessen. Az egyszemélyes elhelyezésben levő fogvatartottak mindegyike esetén indokolt ez a végrehajtási gyakorlat.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy sérti a jogállamiság és a jogbiztonság elvét, ha az elítéltek meghatározott csoportjára nézve a bv. intézet parancsnoka ír elő határozatlan időtartamú, jogkorlátozó intézkedéseket; ennélfogva az egyszemélyes zárkákat tartalmazó körletrész kialakítása a Szegedi Fegyház és Börtönben súlyos visszásságot eredményez az említett alkotmányos jogok vonatkozásában. A Szegedi Fegyház és Börtön parancsnokának intézkedése olyan előírásokat tartalmaz, amelyek közvetlen hatással vannak az állampolgárok jogaira és kötelezettségeire. Az Alkotmánybíróság 22/1991. (IV. 26.) határozatában megállapította, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény alapján az állampolgárok jogait és kötelezettségeit érintő rendelkezést csakis jogszabályban lehet rögzíteni. Az országgyűlési biztos ezért ajánlást tett az igazságügy-miniszternek, felkérve, hogy miniszteri rendeletben szabályozza az elítéltek jogait és kötelességeit közvetlenül érintő egyéb, biztonsági elkülönítés alkalmazásának feltételeit. A válaszadás határideje még nem telt le.

OBH 4747/1999.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz való joggal és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal, valamint az ezzel összefüggő tisztességes eljárás követelményével kapcsolatban visszásságot okoz, ha az önkormányzat a tulajdonosnak az elővásárlási joggal terhelt és korlátozás alá eső ingatlanára vonatkozó adás-vételi ajánlatára nem nyilatkozik határozottan.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4828/1999.

A pénzügyminisztérium felügyeleti intézkedés kapcsán történt elhúzódó eljárása az ügyfél törvényes érdekeinek sérelmén túl, visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben.

A panaszos a beadványában a Pénzügyminisztérium eljárását sérelmezte. Panaszában előadta, hogy 1998. szeptember 1-jén felügyeleti intézkedés iránti kérelemmel fordult a pénzügyminiszterhez. A válasz és az érdemi intézkedés elmaradása miatt 1998. november 18-án panasszal élt, és állítása szerint az országgyűlési biztoshoz fordulásának időpontjáig sem panaszára, sem az azt megelőző beadványára nem kapott érdemi választ.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa által kért és a Pénzügyminisztérium Jogi és Koordinációs Főosztálya által lefolytatott belső vizsgálat eredménye alapján megállapítható, hogy a minisztérium központi számítógépes iktatóprogramjának adatai rögzítették annak tényét, hogy a panaszos 1998. augusztus 31-én, majd 1998. november 16-án ismételten felügyeleti intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő. A vizsgálat megállapította azt is, hogy adminisztrációs hiba folytán a panaszos beadványai elvesztek, így azokat érdemben megválaszolni a minisztériumnak nem volt lehetősége. A 72/1995. (XII. 15) AB határozat szerint: „Az államigazgatási eljárást szabályozó törvények nem biztosítanak sem jogorvoslati lehetőséget, sem más hatékony jogi eszközt – még a kérelemre indult eljárásokban sem – az ügyfélnek arra, hogy a közigazgatási határozat meghozatalát – a jogszabályokban előírt elintézési határidő huzamos idejű elmulasztása okán – kikényszeríthesse. A közigazgatási eljárásban az ügyintézési határidők betartásának garanciális jelentősége van. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállam fogalmának egyik feltétlen ismérve a jogbiztonság. A jogbiztonságnak viszont elengedhetetlen követelménye, hogy a jogalkalmazói magatartás – adott esetben: az államigazgatás és az önkormányzat döntési feladat- és hatáskörébe tartozó ügy törvényi szabályozás szerinti elintézésének időtartama – előre kiszámítható legyen. (…) Akár kérelemre, akár hivatalból indul tehát az eljárás, a közigazgatási határozat előírt időben történő kiadása jogos magán- és – közvetlenül vagy közvetve – közérdeket szolgál.”

Mindezek alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a Pénzügyminisztérium eljárása, a panaszos törvényes érdekeire is figyelemmel, visszásságot okozott az általa vizsgált alkotmányos joggal összefüggésben. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság orvoslása érdekében kezdeményezte, hogy a panaszos beadványát a pénzügyminiszter soron kívül vizsgálja ki. Felkérte továbbá a pénzügyminisztert arra, hogy a hasonló jellegű jogsérelmek jövőbeni elkerülése érdekében fokozottan gondoskodjék hivatalában a törvényben rögzített ügyintézési határidő és eljárási rend betartásáról. Az érintett az ajánlást elfogadta.

OBH 5012/1999.

Nem sérül a jogbiztonság követelménye és a tisztességes eljáráshoz való jog, ha a polgármesteri hivatal az állattartást szabályozó helyi rendeletnek megfelelő állattartásra hívja fel a panaszolt állattartókat, majd a nemteljesítés észlelésekor határozati úton kötelezi őket erre, és az abban foglaltak teljesítését ellenőrzi.

Az országgyűlési biztoshoz több lakótársa nevében beadványt előterjesztő kecskeméti panaszos azt sérelmezte, hogy Kecskemét Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának hatósági osztálya nem teszi meg a szükséges intézkedéseket a helyi állattartási rendelet előírásainak érvényesülése érdekében.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelménye, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog érintettsége miatt indított vizsgálatot. Eljárása során az ügyben keletkezett iratok és a helyi állattartási rendelet rendelkezésére bocsátását, majd a rendelet előírásai érvényesülésének vizsgálatát kérte Kecskemét jegyzőjétől.

Az állatok tartásának helyi szabályait az 1999. április 1-jén hatályba lépett közgyűlési rendelet (R.) szabályozza.

A panaszosok a hivatal hatósági osztályához intézett beadványukban öt ingatlantulajdonos haszonállat tartását sérelmezték. A hatóság három állattartót az állattartás 1999. december 31-ig történő megszüntetésére, illetve felszámolására, kettőt pedig – az általuk vállalt, ennél korábbi határidőre – az állatállomány csökkentésére és ezáltal a megengedett mértékű állattartásra hívott fel.

A 2000. január 5-én tartott ellenőrzés alapján – mivel az állattartók közül néhányan nem tettek eleget kötelezettségüknek – a polgármesteri hivatal rövid határidő kitűzésével, határozatban kötelezte az érintetteket a helyi rendelet előírásainak betartására.

Az országgyűlési biztoshoz 1999 októberében intézett beadvány előterjesztője a teljesítés elmaradását sérelmezte. A panasz a Polgármesteri Hivatal munkatársainak helyszíni szemléjén tapasztaltak alapján megalapozott volt. A panaszbeadvány keltét követően két állattartó eleget tett kötelezettségének, a többi panaszolt állattartó azonban nem.

A polgármesteri hivatal eljárásával kapcsolatban alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot az országgyűlési biztos nem állapított meg, mivel a hivatal a panaszosok bejelentésére érdemi intézkedéseket tett: hatósági eljárásának keretében az R. rendelkezéseinek megfelelő állattartásra hívta fel a panaszolt állattartókat, majd a nemteljesítés észlelésekor határozati úton kötelezte őket erre.

Az állattartás megszüntetésére felhívott állattartóknak a teljesítésre a hivatal mintegy 6 hónapot biztosított. E viszonylag hosszú határidő megállapításakor az önkormányzat méltányolható körülményeket vett figyelembe, így: az állattartás felszámolásának időigényét és a gazdasági kár elkerülését, továbbá azt, hogy az érintett területen az R. hatálybalépéséig az állattartók jogszerűen tarthattak 2 db közepes és 100 db kis haszonállatot.

Kezdeményezéssel élni az országgyűlési biztos nem kívánt, azonban felkérte Kecskemét jegyzőjét, hogy gondoskodjon az állattartást szabályozó helyi rendelet előírásainak betartatásáról. A jegyző a jelentés elkészültét követően beszámolt a helyszínen tartott újabb ellenőrzés tapasztalatairól. Mivel ekkor már valamennyi panaszolt állattartó az állattartást a helyi rendeletben foglaltaknak megfelelően végezte, az ügyet a biztos lezárta.

OBH 5086/1999.

A nyugdíjbiztosítási igazgatóság és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság megsérti az Alkotmány 2. §. (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz és a 70/E. §-ában foglalt szociális biztonsághoz való jogot, ha a panaszos ellátásainak megállapítása, illetve megszüntetése során a koordinálatlan intézkedések következtében a családnak súlyos megélhetési gondjai keletkeznek.

Teljes szöveg: 3.3. alfejezetben.

OBH 5213/1999.

Nem tekinthető alkotmányos cél által vezéreltnek és ezért alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben (Alk. 2. § (1) bek.) a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség által hozott olyan, hatáskör hiányára alapozott elutasító hatósági döntés, amely a biztonsági szolgálatok vásárlókkal szembeni intézkedéseivel kapcsolatos panaszokat azon indok alapján tekinti hatáskörön kívül eső kérdésnek, hogy a személyhez fűződő jogok védelmében a panaszos bíróság előtt pert indíthat, vagy hogy a panasz lényegében erkölcsi jellegű kifogásokat tartalmaz, ezért jogi szempontokból nem vizsgálható. Alkotmányos cél által nem igazolható, és ezért visszásságot okoz minden olyan hatáskör hiányára alapozott döntés, amelynek indoka a fogyasztóvédelmi felügyelőségek feladat- és hatáskörére vonatkozó rendelkezésekkel ellentétes.

1999. XI. 9-én „Csinos lány a pénztárnál” címmel cikk jelent meg a Kelet-Magyarország című újságban. A cikk írója arról számolt be, hogy az egyik nagy áruházban a biztonsági őrök ok nélkül zaklatják a vásárlókat, megalapozott gyanú nélkül vetik őket biztonsági vizsgálat, motozás alá. A cikkben leírt esetben a gyanúsított vásárló táskáját a biztonsági szolgálat vezetőjének irodájában átkutatták, őt magát pedig egy irodában levetkőztették és a ruháit is átvizsgálták.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a cikk alapján vizsgálatot indított annak tisztázása céljából, hogy a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményének teljesülése érdekében milyen eszközökkel tudják az illetékes hatóságok szabályozni, megakadályozni, illetve szankcionálni az ilyen és hasonló visszaéléseket. Eljárása során megkereste tájékoztatásadás céljából a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség főigazgatóját, az Országos Kereskedelmi Szövetség elnökét és néhány megyei fogyasztóvédelmi felügyelőséget is. A tájékozódás célja az volt, hogy megállapítsa, milyen gyakorlatot folytatnak a fogyasztóvédelmi hatóságok a hasonló ügyekben.

A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy egyes megyei fogyasztóvédelmi felügyelőségek a biztonsági szolgálatok tevékenységével kapcsolatos panaszokat érdemben nem vizsgálják meg, hanem olyan tájékoztatást adnak a panaszosoknak, amely szerint a felügyelőségnek nincs hatásköre az ügyben eljárni, a panaszos az igényeit polgári peres úton érvényesítheti.

Különböző sajtócikkek alapján megállapítható volt, hogy a biztonsági szolgálatoknak a kereskedelmi egységekben folytatott ellenőrzési gyakorlatával kapcsolatban az ország különböző részein több probléma merült fel. A cikkek olyan eseteket ismertettek, amikor udvariatlanul, minden alap nélkül feltartóztattak és motoztak meg vevőket.

Az országosan tapasztalható jelenség kapcsán felmerült az a kérdés, indokolt és jogszerű-e a fogyasztóvédelmi felügyelőségek azon gyakorlata, hogy az ilyen jellegű ügyekben tett panaszokat hatáskör hiányában nem vizsgálják ki.

Az országgyűlési biztos eljárása során arra a következtetésre jutott, hogy a fogyasztóvédelemről szóló törvény és a végrehajtásáról szóló kormányrendelet rendkívül széles hatáskört ad a fogyasztóvédelmi felügyelőségeknek a fogyasztókat érintő ügyekben. A fogyasztóvédelmi hatóság feladat- és hatásköre a más szervek hatáskörébe utalt ügyek kivételével mindazon tevékenységek, jogszabályi és hatósági előírások megtartására kiterjed, amelyek a fogyasztókat érintik.

A belkereskedelemről szóló törvény végrehajtásáról rendelkező 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet 23/A. §-a előírja, hogy az üzlet biztonsági őrei a szolgálat teljesítése, továbbá az üzlet dolgozói a munkavégzésük során tevékenységükkel nem sérthetik a vásárlók személyiségi jogait. A biztonsági szolgálat nevéről és székhelyéről, működésének a vásárlókat érintő szabályairól a vevőket jól láthatóan tájékoztatni kell.

Az említett jogszabályi előírásokból az következik, hogy a fogyasztóvédelmi felügyelőségek minden olyan beadványt kötelesek érdemben megvizsgálni, amelyek a fogyasztói érdekek védelmét szolgáló jogszabályok sérelmére engednek következtetni. Ebbe a körbe beletartozik az üzletekben működő biztonsági szolgálatok tevékenysége is. Kétségtelen, hogy amennyiben a biztonsági szolgálat dolgozója tevékenysége során megsérti a reá vonatkozó szakmai szabályokat, és ezáltal személyiségi jogi sérelmet okoz, a sérelmet szenvedett fogyasztó igényét közvetlenül bíróság előtt is érvényesítheti.

Ez a lehetőség azonban nem jelenti azt, hogy ha a fogyasztó panaszával a fogyasztóvédelmi felügyelőséghez fordul, a panasz hatáskör hiányában vizsgálat nélkül elutasítható. A gyors és hatékony fogyasztói igényérvényesítés válik lehetetlenné, ha a fogyasztóvédelmi felügyelőségek a biztonsági szolgálatok tevékenységével kapcsolatos panaszok vizsgálatát a felügyelőségek feladat- és hatáskörére vonatkozó jogszabályokból le nem vezethető indokok alapján elutasítják.

Az Alkotmány által deklarált jogállamiság követelményéből következik a jogbiztonság és a jogalkalmazás kiszámíthatóságára vonatkozó elvárás. Ezeket a követelményeket sérti, ha a fogyasztóvédelmi felügyelőségek jogszabályból le nem vezethető indokok alapján hatáskörük hiányát állapítják meg, és nem vizsgálják a biztonsági szolgálatok tevékenységével kapcsolatos fogyasztói panaszokat.

Az ismertetett okok alapján az országgyűlési biztos ajánlást tett a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség főigazgatójának, melyben felkérte a főigazgatót, hogy a feltárt visszásság jövőbeni elkerülése érdekében hívja fel az összes megyei fogyasztóvédelmi felügyelőség igazgatóját a jelentés megállapításainak figyelembevételére, és a biztonsági szolgálatokkal kapcsolatos panaszok intézésének módosítására.

A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség főigazgatója az ajánlást elfogadta. A jelentést megküldte a területi felügyelőségek igazgatóinak, országos értekezleten szóban is felkérte a területi szervek vezetőit a megállapítások figyelembevételére, továbbá körlevelet adott ki a hatáskör szerinti eljárásokról, intézkedésekről.

A körlevélben egyebek mellett felhívta a figyelmet arra, hogy a kereskedelmi egységekben végzett ellenőrzések során minden esetben vizsgálni kell, megvalósulnak-e az üzlet biztonsági őreinek tevékenységére vonatkozó előírások.

Az országgyűlési biztos a választ elfogadta.

OBH 5260/1999.

A közúti ellenőrzés során, a személyi adatok rádión történő egyeztetésének időtartamára az igazoltatott személy visszatartása az intézkedés helyszínén nem jogszabálysértő és nem érinti az igazoltatott személy alkotmányos jogait.

A panaszos sérelmezte a Gyöngyösi Rendőrkapitányság járőre által végrehajtott közúti igazoltatás módját. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el a jogállamiság lényegi elemét képező jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.) sérelmének gyanúja miatt.

A tényállás szerint a Gyöngyösi Rendőrkapitányság járőre 1999. november 6-án 23 óra 40 perckor közlekedési ellenőrzés alá vonta L. F. gyöngyösi lakos gépkocsiját. Ebben a gépkocsiban a panaszos mint utas tartózkodott. Az ellenőrzés során a járőrvezető megállapította, hogy a gépkocsi vezetőjénél nem volt vezetői engedély. Egyéb iratai rendben voltak, ezért a járőrvezető kisebb súlyú szabálysértés miatt 5000 forint helyszíni bírságot szabott ki vele szemben. A szabálysértést a gépkocsivezető elismerte, a kitöltött postai befizető lapot átvette.

A járőr intézkedése közben a panaszos kiszállt a gépkocsiból és közölte a rendőrökkel, hogy a gépkocsivezető a barátja és a lakásukra tartanak. A járőrvezető elkérte a panaszos igazolványát és az adatokat rádión ellenőrizte. A panaszos az ellenőrzés alatt, a hideg időjárás ellenére, a járőrkocsi mellett állt. A hidegtől mellkasi fájdalmai lettek, amellett a felesleges rendőri intézkedést jogszerűtlennek, embertelennek és megalázónak tartotta.

Az intézkedés ellen tett panaszát a Gyöngyösi Rendőrkapitányság vezetője megvizsgálta, ennek eredményéről a határozat megküldésével értesítette. A határozat elleni panaszát a Heves megyei rendőrfőkapitány elutasította. A megyei rendőrfőkapitány vizsgálatának megállapítása szerint a járőr nem gátolta meg abban, hogy az adatok ellenőrzésének idejére a gépkocsiba üljön. A határozatban felhívták a figyelmét arra, hogy 30 napon belül a bíróságtól kérheti a határozat felülvizsgálatát.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a panaszos által beadványához mellékelt iratok alapján megállapította, hogy a panaszos ellenőrzésére csak azt követően került sor, hogy a gépkocsiból saját elhatározásából, külön felszólítás nélkül kiszállt. Az igazoltatás módja, az adatok ellenőrzése nem sértette a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény, illetve a rendőrség szolgálati szabályzatáról kiadott 3/1995. (III. 1.) BM rendelet előírásait.

A panaszos második beadványában sérelmezte, hogy amikor a járőrvezető kérésére a tokban lévő személyi igazolványát átadta, a rendőr a tokban elhelyezett egyéb igazolványait és iratait is átnézte. Erre abból következtetett, hogy a visszaadást követően ellenőrizte az iratait és azok elhelyezési sorrendje megváltozott. Tekintettel arra, hogy a rendőrök csak a személyi igazolványát kérték el, a panaszosnak jogában állt volna csak ezt az egy okiratot átadni. A panaszos egyéb irataiba való betekintéssel összefüggésben legfeljebb akkor lenne vizsgálható az esetleges jogsértés, ha ezek átadását a rendőrök kezdeményezték volna.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a panasz ügyében alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg, ezért a vizsgálatot lezárta.

OBH 5278/1999.

Visszásságot okoz az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal, a 70/E. §-ában rögzített szociális biztonsághoz való joggal, a 70/A. §-ában deklarált hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésével és a 2. §-ban deklarált jogállamiság elvéből fakadó tisztességes eljárás követelményével kapcsolatosan az önkormányzat azzal, hogy a vis maior támogatás elosztásakor az önkormányzat a panaszos ügyében az eljárást megszüntette, és a helyreállításhoz szükséges költségvetési támogatást nem biztosította.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 5297/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és jogbiztonság követelményével, továbbá a 13. §-a szerinti tulajdonhoz való joggal és az 59. § (1) bekezdésében rögzített magánlakás sérthetetlenségéhez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a nyomozó hatóság és a nyomozás felügyeletét ellátó ügyészség, a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanújára utaló feljelentés esetén a nyomozás elrendelése és lefolytatása helyett a nyomozás megtagadásáról rendelkezik.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 5305/1999.

I. Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben, ha a nyomozó hatóság megállapítja a közvádra üldözendő bűncselekmény miatti feljelentés nyilvánvaló alaptalanságát, és nem tesz eleget a Be. 122. § (2) bekezdésében írt feljelentési kötelezettségének.

II. Nem okoz viszont alkotmányos joggal összefüggő visszásságot, ha a rendőrhatóság a bűncselekmény elkövetésére utaló bejelentés alapján, a feljelentett személy lakásán megjelenve, olyan intézkedést hajt végre, amelynek megtétele a Rendőrségről szóló törvény (Rtv.) 13. § (1) bekezdése alapján számára kötelező, és az intézkedését nyomban beszünteti, amint a bejelentés alaptalanságáról meggyőződött.

A panaszos az Országgyűlési Biztos Hivatalához írt beadványában sérelmezte, hogy házának lakói ellene alaptalan bejelentéseket tesznek a Dorogi Rendőrkapitányságnál, és ezek miatt állandó rendőri zaklatásoknak van kitéve. A rendőrök az alaptalan bejelentések következményeként lakásán megjelennek, lakásán fegyver után kutatnak, és őt megbilincselve előállítják a rendőrkapitányságra.

A bejelentés alapján az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelt el. Ennek során vizsgálat tartására kérte fel a Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét. A vizsgálat megállapította, hogy a panaszos bejelentése a történteknek megfelelt. A Dorogi Rendőrkapitányság járőre két alkalommal jelent meg a panaszosnál. Először azért, mert a panaszos házának lakóitól olyan bejelentés érkezett, hogy a panaszos élet elleni bűncselekményt akar elkövetni, második alkalommal pedig azért, mert olyan bejelentést tettek, hogy a panaszos lakásán engedély nélkül lőfegyvert tart. Megállapította a vizsgálat azt is, hogy az intézkedő rendőrök a rendőrségi törvény 13. § (1) bekezdése és a Szolgálati Szabályzat 6. §-ának rendelkezései szerint jártak el. Eljárásukkal alkotmányos visszásságot nem okoztak.

Alkotmányos visszásságot okozott azonban az, hogy az alaptalan bejelentést tevőkkel szemben hamis vád, illetve hatóság félrevezetésének bűncselekménye miatt a feljelentést nem tették meg arra hivatkozva, hogy ezeknek a bűncselekményeknek a felderítése nehéz.

Az országgyűlési biztos ajánlással élt a Komárom-Esztergom Megyei Rendőrfőkapitánynál. Azt kérte, vizsgálja meg a Dorogi Rendőrkapitányság gyakorlatát a nyilvánvalóan alaptalan bejelentések intézése (büntető-feljelentések megtétele) vonatkozásában, továbbá felhívta a figyelmét arra, hogy a rendőrhatóság eljáró tagja dokumentálhatóan kérje ilyen esetekben az alaptalanul zaklatott elnézését, megindokolva azt is, hogy arra miért volt szükség.

Az ajánlást a Komárom-Esztergom megyei főkapitány elfogadta. Intézkedett, hogy a Dorogi Rendőrkapitányság vezetője az illetékes Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál tegye meg a sérelmezett ügyben feljelentését. Utasította a kapitányság vezetőjét, hogy a jövőben minden esetben tegyenek eleget a Be. 122. § (2) bekezdésében írt feljelentési kötelezettségnek. Utasítást adott arra is, hogy amennyiben a jogszerű rendőri intézkedés alaptalan bejelentésen alapul és az intézkedés az érintett személy alkotmányos jogait sértette vagy veszélyeztette, az intézkedő rendőr dokumentálható módon kérjen elnézést a sérelmet szenvedőtől. Az országgyűlési biztos vizsgálata eredményes volt.

OBH 5402/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal és az Alkotmány 8. §-ába foglalt alapvető jogok állami védelmének elvével összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv az előtte megindított eljárásban az ügyintézési határidőt többszörösen meghaladó időtartamon át sem foganatosít eljárási cselekményt, és emiatt az elévülés beáll.

A panaszos a szomszédja ellen csendháborítás miatt szabálysértési feljelentést tett. A csendháborítás szabálysértésének elkövetését az elsőfokú szabálysértési hatóság megállapította. A határozatot a panaszos szomszédja megfellebbezte. A fellebbezés alapján a másodfokú hatóság egy év eltelte után hozott csak határozatot, melyben az eljárást elévülésre hivatkozással megszüntette.

A panasz alapján az országgyűlési biztos a tisztességes eljáráshoz való joggal kapcsolatos visszásság gyanúja miatt vizsgálatot indított.

A közigazgatási szerv köteles a hatáskörébe tartozó ügyben a törvényben előírt ügyintézési határidőn belül eljárni. A Fővárosi Közigazgatási Hivatal ezen kötelességének nem tett eleget, ezzel a jogállamiság szerves részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal és az alapvető jogok állam általi védelmének alkotmányos elvével összefüggésben visszásságot okozott. Az a tény, hogy a szabálysértés elévülése – az elkövetéstől számított hat hónap elteltével – objektíve bekövetkezett, nem mentesíti a Fővárosi Közigazgatási Hivatalt az ügyintézési határidőn belüli eljárás elmulasztásának következményei alól.

Az országgyűlési biztos a megállapított alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság orvoslása érdekében felkérte a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjét az ügyintézési határidők betartására, továbbá felkérte a belügyminisztert, hogy vizsgálja meg a Fővárosi Közigazgatási Hivatal szabálysértési ügyekben folytatott eljárási gyakorlatát 1998 szeptembere és 2000 februárja között.

A belügyminiszter és a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője az ajánlást elfogadta. Az ajánlásra adott válaszában a közigazgatási hivatal vezetője leírta, hogy a szabálysértési osztályon tapasztalt fluktuáció miatt a ügyintézési határidő többszörös letelte után több alkalommal is sor került az eljárások elévülés miatti megszüntetésére.

OBH 5418/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság részét képező jogbiztonsághoz és a 70/D. §-ában biztosított, a legmagasabb szintű testi-lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az építésügyi igazgatásban a hatóságok kijelölési eljárása nem biztosítja a jogalkalmazás szakszerűségét, és ez maradandó károkat okozhat az épített és természetes környezetben.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 5444/1999.

Az országgyűlési biztos nem mérlegelheti a nyomozás során felmerült bizonyítékokat, csak azt állapíthatja meg, hogy a hatóság a jogszabályoknak, végső soron az Alkotmánynak megfelelően járt-e el, a hatóságok intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása okozott-e alkotmányos jogokkal kapcsolatban visszásságot.

A panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert sérelmezte, hogy ellene és más gyanúsítottak ellen büntetőeljárás folyik vámorgazdaság miatt, ugyanakkor egy másik, hasonló tényállású cselekmény ügyében a nyomozóhatóság – feljelentés-kiegészítést követően – megtagadta a nyomozást.

A panasz alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el a jogállamiság lényegi elemét képező jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.) sérelmének gyanúja miatt. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságától beszerezte mindkét ügy iratait.

A panaszost érintő ügy tényállása szerint az ORFK Teve utcai épületében több személy – rendőrök és polgári alkalmazottak – vásárolt behozatali fémjel nélküli aranyékszereket, számla nélkül, részletfizetésre. A terjesztő az eladott ékszerekről több füzetben, kézzel írott nyilvántartást vezetett. A lefoglalt dokumentumokból a nyomozást folytató Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Nyomozó Hivatala megállapította a vásárlók nevét, telefonszámát és a vásárolt értékeket, illetve a tartozásokat. Az eljárás megindulásakor kb. 3,1 millió forint értékű török eredetű, magyar fémjel nélküli aranytárgyat foglaltak le.

A másik ügyben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár tett feljelentést egy nő ellen, aki az OEP épületében árult ruhaneműket, illetve aranyékszereket. Az értékesítés módszere megegyezett az előző ügyben írottakkal, de a megtalált feljegyzések nem tartalmazták a vásárolt áruk megnevezését. Aranytárgyakat nem foglaltak le. Mindezek alapján a nyomozóhatóság a vámorgazdaság vétsége miatt a nyomozás megtagadásáról határozott, egyúttal adócsalás bűntette elkövetésének alapos gyanúja miatt az iratokat megküldte az APEH Bűnügyi Igazgatóságának.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a két ügy a hasonló tényállások ellenére lényegesen különbözött egymástól a feljelentett cselekmények bizonyíthatósága szempontjából. A vám- illetve adónyomozó hatóságok minden törvényes lehetőséget felhasználtak a feljelentett cselekmények bizonyítására. Tevékenységüket az ügyészség figyelemmel kísérte.

A bűncselekmény gyanújával kapcsolatos adatok mérlegelését a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 5. § (1) bekezdése a nyomozó hatóságok, illetve az ügyészség, vádemelés esetén pedig a bíróság hatáskörébe utalja, minthogy a tényállás tisztázását az eljáró hatóságok feladatává teszi. Ennek megfelelően az országgyűlési biztos nem mérlegelheti a nyomozás során felmerült bizonyítékokat, csak azt állapíthatja meg, hogy a hatóság a jogszabályoknak, végső soron az Alkotmánynak megfelelően járt-e el, a hatóságok intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása okozott-e alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot. Olyan adat nem merült fel a vizsgálat során, amely arra utalt volna, hogy a Nyomozó Hivatal átlépte a mérlegelési jogkör alkotmányos korlátait.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a panasz ügyében alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg, ezért a vizsgálatot lezárta.

OBH 5483/1999.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz való joggal és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha a jegyző kötelezést tartalmazó határozata végrehajtásának kikényszerítése érdekében nem tesz meg – a jogszabály szerint lehetséges – minden intézkedést.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 5496/1999.

Az ügyészség a nyomozást megszüntető határozat közel kétéves késéssel történt megküldésével a jogállamiság lényegi elemét képező jogbiztonság alkotmányos elvéhez tartozó tisztességes eljárás követelményével összefüggésben visszásságot okoz.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy a vele szemben folytatott büntetőeljárást megszüntető határozatot csaknem kétéves késedelemmel küldték meg részére. A határozat ellen panasszal élt, ezt azonban elutasították. Azt is sérelmezte, hogy a rendőrség, az ügyészség és a bíróság a férjét tekintette a bűncselekmény elkövetőjének, holott az eljárás során elismerte, hogy az egyik cselekményt ő maga követte el. Kifogásolta továbbá, hogy az ügyészség a bejelentett perújítási kérelmet nem az előírt határidőben továbbította a bírósághoz.

A panasz alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el a jogállamiság lényegi elemét képező jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.) sérelmének gyanúja miatt. Az ügyben tájékoztatást kért a Csongrád megyei főügyésztől.

A tájékoztatás szerint a panaszos és férje ellen a Szentesi Rendőrkapitányság lopás vétsége miatt folytatott büntetőeljárást, mert részben a szegvári termelőszövetkezet területén levő baromfinevelő épületben, részben a lakásukon a villamos fogyasztásmérő zárpecsétjét feltörve jogtalanul és térítés nélkül fogyasztottak áramot. Ezzel a termelőszövetkezetnek, illetve az áramszolgáltatónak kb. 400 000 forint kárt okoztak.

A büntetőeljárás során a panaszos elismerte, hogy a lakáson történt bűncselekményt ő követte el. A nyomozás egyéb adatai alapján azonban a nyomozó hatóság arra a következtetésre jutott, hogy mindkét cselekményt a férj követte el. Ezért a panaszossal szembeni büntetőeljárást a Szentesi Városi Ügyészség megszüntette, azonban a határozatot ügyviteli hiba miatt a panaszos részére nem küldték meg.

A férjjel szemben vádat emeltek, bűnösségét a bíróság a vádirat szerint mindkét eset vonatkozásában megállapította, és elmarasztalta őt. A férj az elsőfokú ítélet ellen perújítási kérelmet terjesztett elő azzal, hogy a lakáson történt áramlopást nem ő, hanem a panaszos követte el.

A Szentesi Városi Ügyészség a perújítási kérelem vizsgálata során észlelte, hogy az ügyészség nyomozást megszüntető határozatát a panaszos részére nem küldték meg, ezért arra 1999. október 5-én, hivatalból intézkedtek. A panaszos a megküldött határozat ellen a Szentesi Városi Ügyészségen személyesen jelentett be panaszt. Panaszában előadta, hogy korábbi vallomásának megfelelően a lakáson történt bűncselekményt ő követte el. A városi ügyészség a panaszt elbírálásra a Csongrád Megyei Főügyészségre felterjesztette, ahol azt – mint megalapozatlant – elutasították.

A legfőbb ügyész helyettesének állásfoglalása szerint a Szentesi Városi Ügyészség a perújítási kérelem tárgyában készített indítványa előterjesztésével nem esett késedelembe.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Szentesi Városi Ügyészség a panaszossal szemben a nyomozást megszüntető határozatának közel kétéves késéssel történt megküldésével a jogbiztonság alkotmányos elvéhez tartozó tisztességes eljárás követelményével összefüggésben visszásságot okozott. A visszásság megállapítása mellett ajánlást nem tett, mert a sérelmet időközben orvosolták.

OBH 5640/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha az önkormányzat a közigazgatási hivatal jelzésére huzamos ideig nem módosítja állattartási rendeletét és így nem tisztázott, hogy ki a törvényben meghatározott hatósági jogkör gyakorlója.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 5717/1999.

A gondozottaknak, hozzátartozóiknak, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is figyelemmel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a pszichiátriai intézet házirendje nem tartalmazza a jogszabályban meghatározott, kötelező tartalmi elemeket, ha az intézeti érdekképviseleti fórum összetétele nem felel meg a jogszabályoknak. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézmény érdekképviseleti fóruma nem működik.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 5748/1999.

Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való joggal, valamint az Alkotmány 16. §-ában rögzített ifjúság létbiztonsághoz való jogával összefüggésben, ha az önkormányzat a gyermekvédelmi támogatás kifizetésekor levonja abból az adók módjára behajtható köztartozásokat.

Teljes szöveg: 3.8. alfejezetben.

OBH 5774/1999.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamisággal összefüggésben visszásságot okoz, ha a települési önkormányzat képviselő-testülete nem a jogerős bírósági ítéletnek megfelelően hoz döntést a helyi lakos szociális ellátás iránti kérelme tárgyában.

Teljes szöveg: 3.3. alfejezetben.

OBH 5950/1999., OBH 1698/2000., OBH 2111/2000.

A jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal (Alk. 2. § (1) bek.) és a jogszabályok betartására irányuló kötelezettséggel (Alk. 77. § (2) bek.) összefüggő visszásságot valósít meg az olyan önkormányzati rendelet alkalmazása, amely

I. előírja a díjfizetési kötelezettséget a települési szilárd hulladék elszállításával összefüggésben, miközben a közszolgáltatás díját a helyi adóból származó bevételből maga fedezi;

II. rendeleti szabályozási körbe tartozó kérdések rendezését az önkormányzat és a szolgáltató között létrejött szerződés körébe utalja;

III. a hulladékszállítási díjak mértékét nem jogszabályban, hanem szerződésben szabályozta, felhatalmazást adott a polgármesternek arra, hogy döntsön rendeletalkotást igénylő egyes kérdésekben;

IV. szabálysértéssé minősíti a hulladékszállítási kötelező közszolgáltatás igénybevételének elmulasztását.

Teljes szöveg: 3.12. alfejezetben.

OBH 5954/1999.

Visszásságot okoz az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal, a 70/E. §-ban rögzített szociális biztonsághoz fűződő joggal, és a 70/A. §-ában rögzített hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésével, valamint a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével kapcsolatosan az önkormányzat azzal, ha a panaszos részére nem biztosít megfelelő határidőt a vis maior támogatás felhasználására a megrongálódott ingatlanának helyreállítása érdekében.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 7225/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben – figyelemmel a fogvatartottaknak azon érdekére, hogy megismerjék a szabadságvesztés, illetve az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályait, továbbá az azokkal kapcsolatos valamennyi joganyagot – visszásságot okoz, ha a bv. intézet könyvtárában elhelyezett jogszabály-gyűjtemények hiányosak.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 126/2000.

Visszásságot okoz az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal, a 42. §-ban rögzített önkormányzáshoz való joggal, valamint a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos követelményével összefüggésben a népszavazás lebonyolításakor az önkormányzat a saját rendelete módosításának elmulasztásával; a helyi választási iroda a hibás aláírásgyűjtő ívek hitelesítésével; a helyi választási bizottság a késedelmesen kiadott határozatával és a jogorvoslati lehetőség téves feltüntetésével; a közigazgatási hivatal a törvényességi ellenőrzés és a bírósági eljárás elmulasztásával, valamint a késedelmes iktatással, mivel mindezek miatt a népszavazás ellenére az önálló községgé alakításra irányuló kezdeményezése nem valósulhat meg.

Teljes szöveg: 3.12. alfejezetben.

OBH 168/2000.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz fűződő joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az ügyvédi kamara elnöke a határozatát indokolatlanul hosszú idő, a bejelentés előterjesztése után több hónap múlva és olyan időpontban hozza meg, amikor a panaszolt ügyvéd felelősségre vonása elévülés miatt már nem lehetséges.

II. Ugyancsak a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljárással kapcsolatban keletkezik alkotmányos joggal összefüggő visszásság, ha a fellebbezés elbírálására jogosult kamara elnöke a másodfokú határozatban – jogkörét túllépve – olyan döntést hoz, melyre a jogalkotó nem ruházta fel.

A panaszos sérelmezte, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara megszüntette azt az előzetes vizsgálati eljárást, melyet ő kezdeményezett egy ügyvéddel szemben, a Magyar Ügyvédi Kamarához előterjesztett fellebbezésését pedig elutasították.

A panasz alapján felmerült a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelménye, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének gyanúja. Ezért az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelt el. Ennek során áttanulmányozta a panaszt és mellékleteit.

Megállapította, hogy a panaszos mint vevő ingatlan-adásvételi szerződést kötött 1996. június 27-én. A felek a szerződést a panaszolt ügyvéd okiratszerkesztői közreműködésével 1998. február 16-án felbontották. Az ügyvéd a szerződés elkészítésével, valamint az abból adódó egyéb teendők ellátásával kapcsolatos megbízást nem foglalta írásba, és nem szerezte be az ingatlan tulajdoni lap másolatát. Ugyanezen a napon a felek elszámolási kötelezettséget tartalmazó „Elismervény” elnevezésű szerződést is kötöttek. Ezt ugyancsak a panasszal érintett ügyvéd szerkesztette, melynek írásba foglalását szintén elmulasztotta. Sőt, az általa szerkesztett iratban nem határozta meg, hogy az eladók mely időpontig kötelesek a vevőnek (panaszosnak) visszajáró egymillió forintot letétbe helyezni, és milyen letéti feltételeket kell a feleknek betartani.

A panaszos, miután a vele szerződő felek 1999. március 16-ig nem teljesítették vételár-visszafizetési kötelezettségüket, bejelentést tett a Budapesti Ügyvédi Kamarához az ügyvéd ellen. A kamara fegyelmi megbízottja – a panaszos hiányt pótló beadványa megérkezését követően – elrendelte az előzetes vizsgálati eljárást. Az ügyben a kamara elnöke 1999. július 8-án hozott határozatot, melyben megállapította, hogy a panaszolt ügyvéd a tényállás felvételének elmulasztásával megsértette az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény, valamint az ügyvédi letétkezelésről rendelkező szabályzat vonatkozó előírásait. A megbízás írásba foglalásának elmaradásával összefüggésben a kamara elnöke azt az álláspontot alakította ki, hogy elévülés miatt az ügyvéd fegyelmi felelősségre nem vonható. Ezért az előzetes vizsgálati eljárást ez irányban megszüntette. Az ügyvédi letétkezelésről szóló szabályzat figyelmen kívül hagyása miatt a panasszal érintett ügyvédet figyelmeztetésben részesítette. A panaszos a döntés ellen fellebbezéssel élt a Magyar Ügyvédi Kamarához. Ez utóbbi kamara elnöke a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökének határozatát helybenhagyta és kiegészítette azzal, hogy az írásbeli figyelmeztetés kiterjed az ügyvéd 1998. február 16-i okirattal kapcsolatos mulasztásaira is, mert a szerződést felbontó okirattal összefüggő kifogások nem évültek el.

Az előzetes vizsgálat megszüntetését és a panaszolt ügyvéddel szemben alkalmazott figyelmeztetés megalapozottságát az országgyűlési biztos nem vizsgálta, mivel az az ügyvédi kamara elnökének mérlegelési jogkörébe tartozik.

Az országgyűlési biztos megállapította az ügyben, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke – figyelemmel a panaszos azon érdekére is, hogy bejelentését a kamara olyan időn belül bírálja el, hogy az ügyvéd által elkövetett fegyelmi vétség ne évüljön el – megsértette a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményét, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot. Az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot az okozta, hogy a kamara az előzetes vizsgálati eljárást megszüntető határozatot indokolatlanul hosszú idő, a bejelentés előterjesztésétől mintegy négy hónap múlva és olyan időpontban hozta meg, amikor a panaszolt ügyvéd felelősségre vonása elévülés miatt már nem volt lehetséges.

A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke is megsértette a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményét, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot akkor, amikor a figyelmeztetést kiterjesztette a panaszolt ügyvéd 1998. február 16-i cselekményére. Ezzel hatáskörét túllépte, ugyanis az ügyvédekről szóló törvény ilyen jogosítvánnyal nem ruházta fel őt.

A megállapított alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok megszüntetése érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlotta a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének – mint szakmai feladatokat is ellátó köztestület vezetőjének –, hogy hívja fel a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökének figyelmét arra, hogy határozatait olyan időn belül hozza meg, hogy legyen figyelemmel az elintézési idő garanciális jelentőségére, illetve a jogbiztonság követelményére és a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogra. A kamara elnöke és főtitkára az ajánlást csak azt követően fogadta el, miután az országgyűlési biztos az ajánlást – annak nem teljesítése miatt – fenntartotta. Az országgyűlési biztos azt is kezdeményezte a Magyar Ügyvédi Kamara elnökénél, hogy az előzetes vizsgálat megszüntetése ellen benyújtott fellebbezés elbírálása során a jövőben maradéktalanul vegye figyelembe az ügyvédekről szóló törvény vonatkozó előírásait, jogkörét ne lépje túl. A kezdeményezéssel már az első válaszában egyet értett a címzett. A vizsgálat eredménnyel zárult.

OBH 175/2000.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz való joggal és a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az ezzel szervesen összefüggő tisztességes eljárással kapcsolatban visszásságot okoz, ha a jegyző évekig nem hajtatja végre a kötelezést elrendelő határozatait.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 181/2000.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben, figyelemmel a dolgozók, továbbá a hatóság ügyfeleinek törvényes érdekire is, visszásságot okoz, ha az APEH ügyfélszolgálati munkatársait nem látják el a napi helyi sajtóval.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 207/2000.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált demokratikus jogállamiságból fakadó tisztességes eljáráshoz fűződő joggal kapcsolatosan okoz visszásságot, ha a gyámhivatal átgondolatlanul, több hónapos késéssel hozza meg határozatait.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 238/2000.

A jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz való joggal (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben is visszásságot okoz a Földhivatal eljárása, ha az ügyintézésre a törvényben megállapított határidőt túllépi.

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

OBH 300/2000., 3810/2000., 3919/2000., 4430/2000.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság részét képező jogbiztonsághoz való joggal és a 70/A. §-ában biztosított a hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban visszásságot okoz, ha a mozgáskorlátozottak gépkocsival való várakozásának feltételeit elégtelenül szabályozzák. Ha ennek következtében településenként is lényegesen eltérő számukra a parkolás lehetősége, és a kedvezmények, mentességek az önkormányzat rendeletével megszüntethetők vagy korlátozhatók.

Teljes szöveg: 3.7. alfejezetben.

OBH 327/2000.

Az FM Hivatal, illetve a másodfokon eljáró közigazgatási szerv eljárása nemcsak a tulajdonhoz való joggal, illetve a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben, hanem a jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz való joggal (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben is visszásságot okoz, mert nem felelt meg a jogszabályban előírt ügyintézési határidőnek.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 367/2000.

Amennyiben a pénzügyi felügyeletet ellátó hatóság ellenőrzési feladatait a hatályos jogszabályoknak megfelelően látja el, nem állapítható meg alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság amiatt, hogy az alaptőkéjét elvesztő pénzintézet tevékenységi engedélyét – a további veszteségek megakadályozása érdekében – visszavonja és ennek következtében a befektetők kárt szenvednek.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 407/2000.

Visszásságot okoz a szociális biztonsághoz fűződő joggal és az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonság követelményével összefüggésben a gyámhivatal, ha hónapokig nem nevez gyámot a fiatalkorú anya gyermekének, és emiatt a gyám csak késedelmesen igényelheti a gyermek után járó pénzbeli ellátásokat.

Teljes szöveg: 3.8. alfejezetben.

OBH 483/2000.

I. Nem okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggő visszásságot, ha a külföldön született magyar állampolgár hazai anyakönyvezését végző hatóság a magyar jogszabályokat alkalmazza.

II. Az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében biztosított alapvető jogok védelméhez való joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha külföldön született magyar állampolgár a külföldön kiállított anyakönyvi okiratban szereplő családnevét Magyarországon nem használhatja.

A panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert sérelmezte, hogy az Amerikai Egyesült Államokban született gyermekét a magyar hatóságok nem anyakönyvezték.

Az országgyűlési biztos az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz, továbbá Alkotmány 8. § (1) bekezdésében biztosított alapvető jogok védelméhez való alkotmányos joggal összefüggő visszásság gyanúja miatt indított vizsgálatot az ügyben

A beadvány mellékleteként becsatolt iratok szerint a magyar állampolgár panaszosnak 1999. június 1-jén gyermeke született az Amerikai Egyesült Államokban, akit a helyi hatóság kettős családi névvel anyakönyvezett. Az anyakönyvi okirat értelmében a gyermek családi nevének első része az anya családi neve, második része az apa utóneve. A panaszos a Magyar Köztársaság New Yorkban működő főkonzulátusához fordult és kérte, hogy gyermekét a magyar jogszabályok szerint is anyakönyvezzék. Az anyakönyvezésre illetékes magyar hatóság, Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatalának Igazgatási és Hatósági Ügyosztálya levélben tájékoztatta a panaszost arról, hogy gyermeke Magyarországon az Amerikai Egyesült Államokban kiállított anyakönyvi okiratban szereplő kettős családi névvel nem anyakönyvezhető.

1. A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. tv. 3. § (1) bekezdése alapján a panaszos gyermeke születésénel fogva magyar állampolgárságot szerzett, tehát névviselése ügyében a magyar jogszabályokat kellett alkalmazni. A nemzetközi magánjogról szóló 1973. évi 13. tvr. 55. § értelmében kizárólag magyar hatóság járhat el a magyar állampolgár személyállapotára vonatkozó eljárásban, kivéve ha külföldi bíróság vagy más hatóság ilyen kérdésben hozott határozatát a törvényerejű rendelet értelmében el kell ismerni. Azokat a kérdéseket, amelyekben a külföldi hatóság határozatát Magyarország elismeri, az 1973. évi 13. tvr. 71. §-a sorolta fel. A hivatkozott jogszabályhely alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos gyermeke számára az Amerikai Egyesült Államokban kiállított anyakönyvi okirat tartalmát a magyar anyakönyvi hatóság nem vehette figyelembe. A rendelkezésére álló adatok alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatalának Igazgatási és Hatósági Ügyosztálya a panaszos gyermekének magyarországi anyakönyvezése során alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően járt el, a vizsgálat az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggő visszássára utaló körülményt nem észlelt.

2. A panaszos gyermekének magyarországi anyakönyvezésekor a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 42. § (1) bekezdését kellett alkalmazni, amelynek értelmében a gyermek – szüleinek megállapodása szerint – apjának vagy anyjának családi nevét viseli. Házasságban élő szülők gyermeke azonban anyjának családi nevét csak akkor viselheti, ha az anya kizárólag a maga nevét viseli. Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet 18. § (1) bekezdése szerint a szülők megállapodását a házassági anyakönyv is tartalmazza. A vizsgálat adatai szerint külföldi házasságkötésük miatt a szülőknek a gyermek névviselésére vonatkozó megállapodása nem állt rendelkezésre, ezért azt a gyermek születési anyakönyvezésre irányuló magyar eljárásban kellett beszerezni. Figyelemmel arra, hogy a panaszos és férje az Amerikai Egyesült Államokban kötöttek házasságot és az eredeti nevüket mindketten megtartották, az anyakönyvvezető a főkonzulátust kérte, nyilatkoztassa a szülőket arról, hogy a gyermek melyikük családi nevét fogja viselni. Az anyakönyvvezető jelezte a főkonzulátusnak, hogy a gyermek az Amerikai Egyesült Államokban anyakönyvezett kettős családi névvel csak egy esetleges névváltoztatási kérelem eredményeként lesz anyakönyvezhető.

Jelentésében az országgyűlési biztos felhívta a figyelmet arra, hogy a panaszos gyermekének névviselése tárgyában irányadó Csjt. 42. § (1) bekezdése – ami 1953. január 1-je óta változatlan szöveggel van hatályban – a jelenlegitől gyökeresen eltérő politikai, társadalmi körülmények között született és nem felel meg a magyar állampolgárok utazási szabadságából eredő egyéni és társadalmi igényeknek. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint méltánytalan a panaszos gyermekét arra kényszeríteni, hogy többes állampolgársága, külföldi születési helye, esetleg szülei eltérő állampolgársága miatt több nevet viseljen. Hasonlóan méltánytalan a panaszost, illetve férjét a gyermekük nevének megválasztásához való joguk gyakorlásában korlátozni. Az említett méltánytalanságokkal szemben az országgyűlési biztos azt az érvet sem fogadta el, hogy egy esetleges névváltoztatási kérelem elbírálása keretében a gyermek neve a szülők igényei szerint rendezhető, hiszen az említett ügyben az eljáró hatóság mérlegelésére kellene hagyatkozniuk.

Az országgyűlési biztos hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette, hogy alkotmányos jog csak valamely másik alkotmányos jog érvényesülése érdekében korlátozható. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint nincs olyan alkotmányos jog, amelynek érvényesülése érdekében a panaszos gyermekét indokolt lenne arra kényszeríteni, hogy két különböző tartalmú, egyébként hiteles közokirat birtokában, két névvel éljen. Ezért a vizsgálat során feltárt jogi helyzet az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében biztosított alapvető jogok védelméhez való joggal összefüggésben okoz visszásságot.

A vizsgálat során feltárt alkotmányos joggal összefüggő visszásság megszüntetésére 2000. április 21-én az országgyűlési biztos ajánlást tett az igazságügyminiszternek, amelyben kérte, hogy kezdeményezze a nemzetközi magánjogról szóló 1973. évi 13. tvr. 71. § olyan tartalmú kiegészítését, ami lehetővé tenné a külföldi hatóságok névviselés tárgyán hozott határozatának magyarországi elfogadását.

Az ajánlást 2000. június 26-án kelt levelében az igazságügy-miniszter elfogadta. Levelében az igazságügy-miniszter tájékoztatta az országgyűlési biztost arról, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 1973. évi 13. tvr. átfogó felülvizsgálata az Igazságügyi Minisztérium kodifikációs tervében is szerepel, továbbá a közeli jövőben tervezik a a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény névviselésre vonatkozó szabályainak áttekintését és korszerűsítését is.

Az igazságügy-miniszter válaszát az országgyűlési biztos elfogadta.

OBH 553/2000.

Igazoltatásra, mint a személyazonosság megállapítását szolgáló – személyes adatok megismerését, kezelését is jelentő – rendőri intézkedésre jogszerűen csak a célhozkötöttség követelményének betartásával kerülhet sor. Ennek hiányában a személyes adatok védelméhez való jog (Alk. 59. § (1) bek.), illetve a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményének (Alk. 2. § (1) bek.) sérelmét okozza.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 632/2000.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a nyugdíjbiztosítási igazgatóság téves határozatát nem javítja ki és tévesen tájékoztatja az ügyfelet a jogorvoslati lehetőségéről.

A panaszos azért kért segítséget, mert a Fejér Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság, bár elismerte a téves szolgálati idő számítását, határozatát nem módosította. Emiatt a panaszost egy szolgálati év veszteség érte, annak ellenére, hogy az igazgatóság ügyfélszolgálatának tanácsa alapján nyújtotta be a nyugdíjigényét.

A panasz alapján az országgyűlési biztos a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított. A panaszos által becsatolt és a Fejér Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság által rendelkezésre bocsátott iratok alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy az 1943. február 19-én született panaszosnak a Fejér Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a határozatában 35 év 59 nap szolgálati időt ismert el (ebből a leckekönyv alapján 1723 napot). A határozat ellen fellebbezés nem volt. A panaszos 1999. március 29-én benyújtott nyugdíjigényére az igazgatóság 1999. május 7-én kelt határozatában – 1998. szeptember 1-jétől visszamenőleg – előrehozott öregségi teljes nyugdíjat állapított meg 36 év 302 nap szolgálati idő alapján. A panaszos kérésére az igazgatóság felülvizsgálta szolgálati idejét és megállapította, hogy az egyetemi tanulmányi ideje számítása hibásan történt, így szolgálati ideje 36 év 330 napra változott.

Amennyiben a panaszos nyugdíjigénye benyújtásakor tudta volna, hogy még 35 nap szolgálati idővel nyugdíjának összege a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresete 74 százaléka helyett 75,5 százalék, dönthetett volna arról, hogy 35 napra járó nyugdíj helyett a magasabb összegű, bár később folyósításra kerülő nyugdíj megállapítását kérje-e. Döntési lehetősége azonban nem volt, mert a szolgálati idő korrekciója a nyugdíj megállapításakor sem történt meg.

Ezzel a Fejér Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott.

Ugyancsak a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joggal kapcsolatban okozott visszásságot az Igazgatóság 2000. január 10-én kelt tájékoztató levele, mely szerint – mivel a megállapító határozat jogerőssé vált – a nyugdíj újbóli megállapítására nincs sem jogi, sem méltányossági lehetőség. Ugyanis a hatályos társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény téves elutasítás vagy a nyugellátás téves megállapítása esetén, továbbá az eljárási tévedés, mulasztás vagy jogszabálysértés esetére öt éven belüli korrekcióra adott lehetőséget.

Az országgyűlési biztos az ügyben kezdeményezte az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetőjénél, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megszüntetése érdekében vizsgálja meg a jogsérelem orvoslásának lehetőségét.

A főigazgató az ajánlást elfogadta, új vizsgálatot rendelt el, melynek eredményeként a panaszos előrehozott öregségi nyugdíját a nyugdíjbiztosító 37 év 67 nap szolgálati idő és változatlan, azaz havi 56 086 forint átlagkereset alapján 1998. szeptember 1-jei visszamenőleges hatállyal 42 345 forintra módosította. A vizsgálat eredménnyel zárult.

OBH 664/2000.

I. Az alkotmányos jogokkal összefüggésben nem okoz visszásságot a Megyei FM Hivatal (FM Hivatal) eljárása, ha a panaszost – kérelmére a mezőgazdasági művelés alatt álló külterületi termőföldjei után az ár- és belvizek által okozott károk miatt – a jogszabályban megállapított összegű támogatásban részesíti.

II. Visszásságot okoz az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal összefüggésben a Vízügyi Igazgatóság eljárása, ha a jogszerűen végrehajtott belvíz elleni védekezésével okozati összefüggésben a panaszos külterületi földjein okozott kár miatt kártérítési kötelezettségének csak részben tesz eleget.

III. Nemcsak a tulajdonhoz való joggal, hanem a jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz való joggal (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben is visszásságot okoz a Vízügyi Igazgatóság eljárása, ha nem felelt meg a jogszabályban előírt ügyintézési határidőnek.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 681/2000.

Helytelen összegek feltüntetése a számlán, fizetési felszólítások és a szerződés felmondásának indokolatlan postázása, valamint a jóváírás során okozott kellemetlenség alkalmas arra, hogy az ügyfélnek érdeksérelmet okozzon, ezért a MATÁV eljárása visszásságot eredményezett az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben.

A panaszos azt sérelmezte, hogy távbeszélő állomásának áthelyezését követően a MATÁV Rt. mind a korábbi, megszűnt, mind pedig az új, működő fővonal előfizetési díját számlázta részére. A számlákat öt hónapon keresztül régi lakcímére küldték. Nehezményezte továbbá, hogy az ügyfélszolgálati irodák megszűntek, a számlán, borítékon nem tüntetnek fel címet. Álláspontja szerint lassan érkeznek rendeltetési helyükre az előfizetői befizetések.

Az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatát a jogállamiságból fakadó jogbiztonság és a tulajdonhoz való jog sérelmének gyanúja miatt indította meg. Eljárása során felkérte a MATÁV Rt. lakossági üzletág igazgatóját a panasz kivizsgálására.

Az általános helyettes megállapította, hogy a panaszos távbeszélő állomás áthelyezésére vonatkozó kérelmét a szolgáltató teljesítette. Ezt követően azonban a korábbi címen a számlázást nem szüntették meg, ezért az aktuális számlákon két fővonal számlázása történt. A MATÁV válaszában az szerepel, hogy 1999. szeptember 27. előtt sem írásbeli, sem telefonon történt reklamációt nem rögzítettek. Ezzel szemben a panaszos a MATÁV-hoz 1999. szeptember 4-i dátumozással küldött levelében azt állította, hogy bejelentései ellenére (1212 számon) nem veszik figyelembe, hogy 1999. január 28-án lakást változtatott. Ebben a levélben szerepel az is, hogy a számlákat hosszabb ideig a korábbi lakcímére küldték, amelyeket így nem kaphatott meg, de reklamációi óta jó címre küldik, azonban változatlanul két állomást számláznak.

1999. július 13-án címmódosítási kérelem érkezett a szolgáltatóhoz, a számlákat ettől kezdve a panaszos újabb lakcímére küldték. Ezen időponttól kezdve tehát már a panaszos jelenlegi címére postázták a számlákat, azonban változatlanul rossz tartalommal. A címmódosítási kérelem eredetéről nem tudtak felvilágosítást adni.

Az általános helyettes tájékoztatta a panaszost, hogy az ingyenesen hívható 1212-es szám lehetőséget biztosít az ügyfeleknek, hogy ügyeiket otthonukból intézzék. A kapcsolás után gépi hang hívja fel az ügyfél figyelmét, hogy a beszélgetést rögzítik. Az ügyeiket személyesen intézni kívánó ügyfelek számára a nagyobb bevásárlóközpontokban MATÁV Pont boltok állnak rendelkezésre. A számlabefizetések feldolgozása 5-6 napot vesz igénybe, ez azonban a számláját határidőben befizető ügyfél számára nem jelent problémát. A szolgáltató a telefonszámlákon feltünteti a Telefonos Ügyfélkapcsolat postacímét és díjmentesen hívható telefonszámát. A borítékon a postacím szerepel.

Azzal, hogy a MATÁV az áthelyezést követően több hónapon keresztül nem szüntette meg a régi címen a számlázást, és ezáltal a számlák két fővonal előfizetési díját tartalmazták, mulasztást követett el. A jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvével összefüggésben alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság akkor keletkezik, ha az állampolgárt érdeksérelem éri, vagy a panaszolt szerv eljárása más alkotmányos jogának sérelmével jár.

A konkrét ügyben a helytelen számlázás ténye egyértelmű, a MATÁV által is elismert. Mivel a vitatott számlák jóváírása megtörtént és így a panaszos csak az általa ténylegesen igénybe vett szolgáltatások díját térítette meg, a tulajdonhoz való jog sérelme nem valósult meg. A MATÁV eljárása a helytelen összegek szerepeltetésével, a fizetési felszólítások és a szerződés felmondásának postázásával, valamint a jóváírás során okozott kellemetlenséggel alkalmas volt arra, hogy érdeksérelmet okozzon, ezért az alkotmányos joggal összefüggő visszásság megállapítható. Mivel azonban a szolgáltató a hibát időközben orvosolta, a megoldódott panaszra való tekintettel az országgyűlési biztos kezdeményezéssel nem élt.

OBH 757/2000.

Nem okoz alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot az önkormányzat, ha az állatorvosi végzettségű polgármesterrel szemben nem állapít meg összeférhetetlenséget azért, mert havi egy alkalommal hétvégi állatorvosi ügyeletet lát el.

A panaszos kifogásolta a helyi képviselő-testület határozatait, amelyekben kimondták, hogy a polgármester esetében összeférhetetlenség nem áll fenn. A panaszos szerint a polgármester bizonyíthatóan hétvégi állatorvosi ügyeletet lát el, előre meghirdetve havonta, és az jövedelemszerzésre irányul, ami egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonynak minősül.

A jogbiztonsághoz fűződő alkotmányos jog sérelmének gyanúja miatt az országgyűlési biztos vizsgálatot indított, és a beszerzett iratok alapján a következőket állapította meg: A részfoglalkozású állatorvosként foglalkoztatott polgármester a megválasztását követően a polgármesteri munkakör betöltésének időtartamára fizetés nélküli szabadságot kért, és ezt részére engedélyezték. Az állatorvosi ügyeletre havonta egy alkalommal történő beosztásáért ügyeleti díjban nem részesült, a külön jogszabályban meghatározott, ellátható szakmai munkájáért szolgáltatási díj illeti meg.

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 33/A. § (3) bekezdése a munkavégzésre irányuló jogviszonyt a képviselői tisztséggel összeférhetetlennek határozza meg, és e tekintetben a képviselő-testület a tevékenység végzéséhez hozzájárulást nem adhat.

Az adott ügyben a jogszabályok értelmezése és a tényállási elemek összevetése eredményeképpen az országgyűlési biztos megállapította, hogy az eseti jelleggel munkát végző polgármester sem munkaviszonyban, sem polgári jogviszonyban nem áll. Az állattartóktól kapott alkalmankénti szolgáltatási díj nem minősül „egyéb jogviszonyból” származó díjazásnak, hanem eseti díjazásnak felel meg.

Az Alkotmánybíróság a 11/1992. (III. 5.) AB határozatában – többek között – a következőket állapította meg: „A jogállam alapvető eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság – többek között – megköveteli a megszerzett jogok védelmét, a teljesedésbe ment vagy egyébként véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását, illetve a múltban keletkezett, tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását.”

Az országgyűlési biztos a jogbiztonság megvalósulását abban látta, hogy a megválasztása óta a helyi közügyek intézésében közreműködő polgármester tevékenysége töretlenül folytatódjon a több éve létrejött közszolgálati jogviszonyában.

Az alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság hiányára való tekintettel az országgyűlési biztos az eljárást megszüntette.

OBH 874/2000.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz való joggal és a 13. § (1) bekezdésében említett tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásságot okoz, hogy a Fővárosi Kerületek Földhivatalánál a lakótelepek és ipartelepek területrendezésének elhúzódása miatt felhalmozott ügyirathátralék következtében évek óta rendezetlen a lakótelepek és ipartelepek tulajdoni nyilvántartása, a nyilvántartás adatai és a tényleges állapot ellentmondásban vannak.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 1107/2000.

I. Visszásságot okoz az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való joggal és a 2. § (1) bekezdéséből levezethető tisztességes eljáráshoz fűződő joggal összefüggésben, ha a földhivatal a bejegyzési kérelemben foglaltaknak csak egy részét jegyzi be, de a bejegyzést kérőt csak több év múlva szólítja fel hiánypótlásra.

II. Ugyanilyen visszásságot okoz a gyámhivatal, ha nem értesíti a földhivatalt az ingatlan tulajdonosának gondnokság alá helyezéséről, illetve ha nem ellenőrzi a hivatásos gondnok tevékenységét, vagy ha az eljárásban nem tartja be az ügyintézési határidőt.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 1326/2000.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz való jog részét képező tisztességes eljáráshoz való jogával, továbbá az egészségügyi törvényben deklarált egészségügyi dokumentáció megismeréséhez való jogával összefüggésben sérelmet okoz, ha kórház helytelen jogértelmezésre hivatkozva megtagadja az egészségügyi dokumentáció kiadását az arra jogosultnak.

A panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosához intézett beadványában azt sérelmezte, hogy az elhunyt élettársára egészségügyi dokumentációit nem adták ki neki.

A panaszos élettársa balesetet szenvedett, beszállították az Országos Traumatológiai Intézetbe, ahol haláláig kezelés alatt állt. A panaszos élettársát kezelő főorvos azt az ígéretet tette, hogy a kezeléssel kapcsolatos valamennyi iratot és teljes dokumentációt a rendelkezésére bocsátja. A temetés után a panaszos levélben kérte a fent említett dokumentáció kiadását. A kórház főigazgató helyettese azt a válaszolta, hogy kérésének nem tudnak eleget tenni, mert az egészségügyi dokumentációt csak saját részre, közeli hozzátartozó kérésére, valamint rendőrhatósági vagy bírósági kérésre áll módjukban kiadni. Ezután a panaszos közös háztartásban nevelt fia fordult a kórházhoz az elhunytra vonatkozó egészségügyi dokumentáció kiadásáért. A kérésre azt a választ kapták, hogy mindaddig, amíg hitelt érdemlően nem igazolják, hogy a gyermek valóban az elhunyt nevelt gyermeke volt, nem áll módjukban kiadni a dokumentációt. A panaszos ezt követően a rendőrséghez fordult, és mivel törvényszéki boncolást kért, illeték lerovása ellenében rendelkezésére bocsátották a boncolási jegyzőkönyvet, de abból sajnos nem derültek ki a panaszos élettársa halálának körülményei.

A panaszos ezek után fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához. Mivel az ügyben felmerült jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz való jog részét képező tisztességes eljáráshoz való jog, továbbá az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) törvényben deklarált az egészségügyi dokumentáció megismeréséhez való jog sérelmének a gyanúja, az országgyűlési biztos általános helyettese az ügyben vizsgálatot indított. A vizsgálat során megkereste az Országos Traumatológiai Intézet főigazgatóját és állásfoglalást kért az üggyel kapcsolatban.

Az Országos Traumatológiai Intézet főigazgató főorvosa válaszlevelében ismertette az üggyel kapcsolatos állásfoglalását. Kifejtette, hogy Intézetük az egészségügyi törvény alapján járt el, amikor a panaszos írásban kérte elhunyt élettársa orvosi dokumentációjának kiadását. A hivatkozott jogszabályhely szerint a beteg halála esetén a gyógykezeléssel kapcsolatos egészségügyi adatokat megismerni a beteg törvényes képviselője, közeli hozzátartozója, valamint örököse jogosult. Tekintettel a Ptk. 685. § c) pontjára az élettárs nem közeli hozzátartozó. Az elhunyt beteg nevelt gyermekének ugyanazon jogszabályi előírásokból eredően joga van a nevelőapja orvosi dokumentációjának megismeréséhez. Ennek érdekében kérte a főigazgató helyettes a levelében, hogy hitelt érdemlően igazolja, hogy ő az elhunyt nevelt gyermeke.

A főigazgató úgy foglalt állást, hogy az Országos Traumatológiai Intézet eljárásával semminemű jogszabályt nem sértett, mindössze azt akarta elkerülni, hogy újabb személyiségi jogi sérelem miatti eljárásban kelljen magyarázkodnia az egészségügyi dokumentáció jogosultatlan kiadása miatt.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az egészségügyi törvény 24. § (11) bekezdése kimondja, hogy [a] beteg halála esetén törvényes képviselője, közeli hozzátartozója, valamint örököse – írásos kérelme alapján – jogosult a halál okával összefüggő vagy összefüggésbe hozható, továbbá a halál bekövetkezését megelőző gyógykezeléssel kapcsolatos egészségügyi adatokat megismerni, az egészségügyi dokumentációba betekinteni, valamint azokról – saját költségére – másolatot kapni.

A közeli hozzátartozó fogalmát valóban szabályozza a Ptk.-ban van szabályozva, de az egészségügyi törvény különös szabályokat állapít meg arra, hogy kiket kell közeli hozzátartozó alatt érteni: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, a testvér, valamint az élettárs. A jogértelmezés egyik alapelve, hogy a speciális szabályok elsőbbséget élveznek az általános szabályokkal szemben, ezért az egészségügyi dokumentáció kiadása iránti kérelmek elbírálásánál közeli hozzátartozón az egészségügyi törvény által meghatározott személyeket kell érteni.

Az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálata alapján megállapította, hogy a kórház helytelenül értelmezte az egészségügyi törvényt, így az egészségügyi dokumentáció kiadásának megtagadása a panaszosnak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz való jog részét képező tisztességes eljáráshoz való jogával, továbbá az egészségügyi törvényben deklarált egészségügyi dokumentáció megismeréséhez való jogával összefüggő sérelmet okozott. Ezért ajánlással fordult az Országos Traumatológiai Intézet főigazgató főorvosához, hogy haladéktalanul intézkedjen az elhunytra vonatkozó egészségügyi dokumentáció kiadásáról a panaszos részére. Az ajánlást a címzett határidőben elfogadta.

OBH 1329/2000.

Visszásságot okoz az Alkotmány 18. §-ban deklarált egészséges környezethez való joggal és a jogállamiság elvéből fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben a kerületi és a fővárosi önkormányzat, valamint a közművállalat mulasztása, mivel nem gondoskodnak a környezetszennyező szennyvíz-leeresztőhely megszüntetéséről vagy a szakszerű működtetéséről.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 1410/2000.

Az Alkotmányban biztosított jogbiztonsággal (Alk. 2. § (1) bek.) és tulajdonjoggal (Alk. 13. § (1) bek.) összefüggésben visszásságot okoz a biztosító elhúzódó eljárása, ha a kárrendezés gyorsítása érdekében nem jár el kellő körültekintéssel.

A panaszos a gépkocsijával autóbalesetet szenvedett és gépkocsijában komoly anyagi kára keletkezett. A kárfelmérés azonnal megtörtént, a biztosítási eljárás megkezdődött. A balesetet okozó gépkocsi tulajdonosa úgy nyilatkozott, hogy a gépkocsit a balesetet megelőző napon eladta egy autókereskedésnek, a baleset napján már nem volt a tulajdonában. A biztosító megkereste az autókereskedést, de megkeresésére nem kapott választ, ezért a megállapított kárösszeget sem fizette ki a panaszosnak. A panaszos ezt követően az Állami Biztosításfelügyelettől a panasza kivizsgálását kérte. A Biztosításfelügyelet a panaszt felülvizsgálatra elküldte a biztosítónak. A biztosító csak ezután adott írásbeli tájékoztatást a panaszosnak, azonban a kárösszeget továbbra sem fizette ki. A panaszos a beadványában azt sérelmezte, hogy a biztosító visszaélt helyzetével, és az ügy tisztázása érdekében megkeresett Állami Biztosításfelügyelet sem járt el körültekintéssel, és semmiféle intézkedést nem tett.

Az országgyűlési biztos vizsgálatot indított, mert felmerült az Alkotmányban biztosított jogbiztonsághoz fűződő joggal és a tulajdonhoz való joggal összefüggésben a visszásság gyanúja, ezért megkereste az Állami Biztosításfelügyelet elnökét a biztosító eljárásának a kivizsgálására.

A Biztosításfelügyelet a lefolytatott vizsgálat alapján megállapította, hogy a panaszos 1999. július 30-án a tulajdonát képező gépkocsijával karambolozott. A balesetet okozó gépkocsi tulajdonosának, Sz. I.-nek a kötelező felelősségbiztosítását az OTP-Garancia Biztosító Rt. kezelte. A kártérítési eljárás során Sz. I. nem ismerte el felelősségét, mert állítása szerint a gépkocsit a károkozást megelőzően eladta az autókereskedéssel foglalkozó Tradex Car Kft-nek. A biztosítótársaság felkérte a káresemény részeseit a kárbejelentő kitöltésére, illetve a Kft-t az adásvételi szerződés másolatának megküldésére. SZ. I. nyilatkozatában megerősítette, hogy a gépkocsit eladta, a Kft. pedig a biztosító felhívására nem válaszolt. A jogalap tisztázása érdekében 1999 októberében a biztosító megkereste a BM Központi Adatfeldolgozó Hivatalt. A hivatal értesítése szerint a kárt okozó gépkocsi forgalmi engedélyébe bejegyzett tulajdonos a káresemény időpontjában Sz. I. volt, aki továbbra is állította, hogy a gépkocsit eladta. A biztosító ismételten felkérte a Kft. vezetését az adásvétel körülményeinek igazolására. A Kft. erre a felkérésre sem válaszolt.

A panaszos a késedelmes kárrendezés miatt 1999 decemberében írásos bejelentést tett az Állami Biztosításfelügyeletnek. A bejelentést a felügyelet az érintett biztosító vezérigazgatójának kivizsgálásra megküldte. A biztosító 2000. február 15-én levelében arról tájékoztatta a felügyeletet és a bejelentőt, hogy a biztosított – a tulajdonos – tisztázatlan személye miatt jelenleg nem áll módjában kártérítést fizetni. A tulajdonos személyének megállapítása után érvényesíthető a károsult jogos igénye. Csak ezután került sor a szakértői vizsgálat megrendelésére. A felügyelet a biztosító válaszát tudomásul vette, mivel a biztosító a jogalap tisztázása érdekében a kárügyet tovább vizsgálta. A káresemény körülményeinek és Sz. I. állításának ellenőrzése érdekében a biztosító 2000 februárjában szakértői vizsgálat lefolytatására a CARIERE Biztosítási Kárellenőrző és Tanácsadó Kft-t kérte fel. A szakértő vizsgálati jelentése leszögezte, hogy a kárt okozó gépkocsit nem adták el, hanem bizományi értékesítésre adta át a tulajdonos az autókereskedésnek. A károkozás időpontjában a gépkocsi tulajdonosa Sz. I. volt. Ezt követően a kártérítés kalkulált összegét a panaszos részére átutalták. A biztosításfelügyelet felhívta a biztosító társaság figyelmét arra, hogy a kártérítés összegének kiutalásán túl a törvényes kamat kifizetése iránt is intézkedjen.

A biztosító a késedelmes kárrendezés okaként elsősorban a kárt okozó gépkocsi tulajdonosának és az autókereskedő kft.-nek megtévesztő eljárását jelölte meg. A kárrendezés során a jogalap tisztázása érdekében tett intézkedések eredményeként nyílt lehetőség a kárügy végleges lezárására.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 16. § (1) bekezdésének értelmében az országgyűlési biztos a biztosítótársaság eljárását – közvetlenül – nem vizsgálhatta, azonban az Állami Biztosításfelügyelet eljárását, intézkedéseit igen. Ebben a vonatkozásban megállapította, hogy a felügyelet a panaszos írásos bejelentését törvényes határidőn belül továbbította a panaszolt biztosítónak az ügy kivizsgálása végett. A biztosító valójában csak a felügyelet megkeresését követően tette meg a szükséges intézkedéseket a kárügy érdemi elintézésére.

A panaszos a káreseményt követően majdnem 8 hónap múlva kapta meg jogos kártérítését, a törvényes kamatot pedig csak a felügyelet felszólítására. Az, hogy a biztosító a kárrendezés gyorsítása érdekében nem járt el kellő körültekintéssel és az eljártás elhúzódott, az Alkotmányban biztosított jogbiztonsággal és ennek folyományaként a tulajdonjoggal összefüggésben visszásságot okozott.

Mivel az Állami Biztosításfelügyelet is megállapította, hogy a panaszolt biztosító nem járt el kellő körültekintéssel, és haladéktalanul intézkedett az elhúzódó eljárás miatt járó törvényes kamat kifizetéséről is, ezzel a panaszos ügye megnyugtatóan lezárulhatott, az országgyűlési biztos a konkrét ügyben ajánlást nem tett. Azonban a vizsgálat során megállapított alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okozó elhúzódó eljárás miatt felhívta az Állami Biztosításfelügyelet elnökének figyelmét arra, hogy felügyeleti eljárásai és intézkedései során fokozott figyelmet fordítson a biztosítóknak a káresemény-rendezéssel kapcsolat eljárásaira.

OBH 1513/2000.

A jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével (Alk. 2. § (1) bek.) és a tulajdonhoz való joggal (Alk. 13. § (1) bek.) összefüggésben visszásságot okoz, emellett veszélyeztetheti az egészséges környezethez való jogot (Alk. 18. §), ha a települési hulladéklerakó nincs bekerítve, ezáltal a szél a környező ingatlanokra hordhatja a hulladékot.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 1959/2000.

Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz a nyugdíjbiztosítási igazgatóság, ha – jogszabályi indok nélkül – határozatában a Romániában szerzett szolgálati idő miatt „román teher” szöveget alkalmaz.

Teljes szöveg: 3.3. alfejezetben.

OBH 1985/2000. és OBH 2638/2000.

A jogállamisággal (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a diszkrimináció tilalmával (Alk. 70/A. § (1) bek.) kapcsolatos visszásságot okoz az olyan helyi önkormányzati rendeleten alapuló közszolgáltatói gyakorlat, amely a települési szilárd hulladék elszállítási díjának megállapításakor nem veszi figyelembe, hogy egyes háztartásokban heti 120 liternél kevesebb hulladék elszállítására van szükség, továbbá az olyan önkormányzati rendeleti szabályok alkalmazása, amelyek nem egyértelmű, esetleg ellentmondásos előírásokat tartalmaznak.

Teljes szöveg: 3.7. alfejezetben.

OBH 2194/2000.

Önmagában nem okoz alkotmányos joggal összefüggő visszásságot, ha a Rendőrségről szóló törvényben a titkos információgyűjtés egyik eszközeként szabályozott nyomozás-megtagadás vagy -megszüntetés kilátásba helyezésének gyakorlata nem problémamentes.

A panaszos sérelmezte, hogy a rendőrség nem teljesítette azt a szóbeli megállapodásukat, mely szerint az ellene előzetes letartóztatás mellett folytatott nyomozást megszüntetik, amennyiben F. H. sérelmére elkövetett emberölés miatt indult büntetőeljárásban bebizonyosodik az általa közölt információ valódisága. A panaszos szerint ő teljesítette a rendőri szervnek tett ígéretét, a rendőrség viszont nem tett eleget ígéretének. A vele történtek miatt úgy gondolta, hogy nem várható el senkitől az igazságszolgáltatás (a rendőrség) szerveivel való együttműködés, ha csak az egyik fél teljesíti vállalását.

A panasz alapján az országgyűlési biztos hatáskörének hiányát állapította meg. Rámutatott, hogy az országgyűlési biztos nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a panaszos rendőrséggel kötött szóbeli megállapodásának érvényességét vagy érvénytelenségét, illetve annak következményét vizsgálja. Kifejtette azt is, hogy a nyomozás megtagadásának vagy megszüntetésének kilátásba helyezése – mint a titkos információgyűjtés egyik, ügyészi jóváhagyáshoz kötött eszközének alkalmazása – nem független a rendőri szerv mérlegelési jogkörétől. A mérlegelési jogkör kihat annak meghatározására is, hogy az elérhető bűnüldözési célhoz fűződő érdek meghaladja-e az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő érdekeit. Az országgyűlési biztosnak nincs lehetősége az ilyen ügyben hozott rendőrségi döntések vizsgálatára és a döntések további mérlegelésére.

A panasz azonban tartalmazott olyan körülményeket, melyekből a jogbiztonság követelménye közvetlen veszélyére lehetett következtetni. Ezért a panaszt megküldte az ombudsman a belügyminiszternek azzal a kéréssel, hogy esetleges intézkedéseiről tájékoztassa őt.

A miniszter arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a rendőrség és a panaszos között létrejött egyezség az volt, hogy ha a panaszos olyan közvetlen bizonyítékként használható információt szolgáltat a rendőri szervnek, amely hozzájárul a szóban forgó ügyekben a bűncselekmények felderítéséhez, úgy az ellene rablás miatt indult nyomozást – az ügyészség előzetes jóváhagyásával – megszüntethetik. A megegyezés azonban azt is tartalmazta, hogy amennyiben a panaszos közvetett bizonyítékokat nyújt, akkor a rendőri szerv a szabadlábon történő védekezés lehetőségét kínálja fel neki.

A miniszter megállapította továbbá, hogy a nyomozó szerv – a Rendőrségről szóló törvény (Rtv.) 67. §-ában biztosított mérlegelési jogkörében eljárva – úgy ítélte meg, hogy megállapodásukat a panaszos nem teljesítette teljes egészében. Ezért a nyomozás megszüntetéséhez nem, csak szabadlábra helyezéséhez nyújtottak segítséget.

Feltárta a miniszter végül azt, hogy az Rtv. már hivatkozott 67. §-ában szabályozott nyomozás megtagadásának vagy megszüntetésének kilátásba helyezése a gyakorlatban nem problémamentes. Ezért előírta, hogy a Rendőrtiszti Főiskolán történő oktatás és a rendőri állomány továbbképzése során alakítsák ki a szóban forgó témakörnek – az ügyészi szervekkel egyeztetett – egységes gyakorlatát.

Az ügyben alkotmányos joggal összefüggő visszásságot, sem annak közvetlen veszélyét nem állapította meg az országgyűlési biztos. A belügyminiszter válaszát, tett intézkedését elfogadta, mivel elegendőnek tartotta – az alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot nem okozó – hiányosságok megszüntetésére.

OBH 2759/2000.

Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített, az élethez és az emberi méltósághoz való joggal összefüggésben – a jogállamiságból (Alk. 2. § (1) bek.) eredő jogbiztonság követelményét megsértve – visszásságot okoz, ha a folyókban való fürdésre vonatkozó jogszabály nem egyértelmű, továbbá nem teszi lehetővé az objektív körülményekhez kellően igazodó és ily módon a veszélyt nagyobb valószínűséggel megelőző eljárást.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 2818/2000.

Sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált demokratikus jogállamiságból fakadó tisztességes eljáráshoz fűződő jog, ha az elsőfokon eljáró gyámhivatal a határidőn túl benyújtott fellebbezést nem továbbítja a másodfokon eljáró gyámhivatalnak.

Teljes szöveg: 3.8. alfejezetben.

OBH 2989/2000.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogbiztonsághoz való joggal és a 67. § (1) bekezdésében foglalt, a gyermekek kiemelt védelemhez való jogával összefüggő visszásságot okoz az építésügyi hatóság azzal, ha az életveszélyes épület haladéktalan kiürítésére vonatkozó határozat hatósági úton történő végrehajtásáról nem intézkedik.

Teljes szöveg: 3.8. alfejezetben.

OBH 3027/2000.

A nyugdíjbiztosítási igazgatóság eljárásával, döntésével visszásságot idéz elő az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz való joggal és a 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal kapcsolatban, ha az eredeti jogszerző és az ő jogán hozzátartozói nyugellátást igénylő járandóságának korrekciója iránti igényt jogsértően elutasítja.

Teljes szöveg: 3.3 alfejezetben.

OBH 3056/2000.

Az Alkotmány 15. §-ában deklarált családhoz való joggal és a 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz fűződő joggal kapcsolatban okoz visszásságot, ha a gyámhivatal a panaszos gyermekével való kapcsolattartásának szabályozását csak másfél év múlva bírálja el.

Teljes szöveg: 3.8. alfejezetben.

OBH 3166/2000.

Visszásságot okoz az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal, valamint a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben a víziközmű-szolgáltató, amikor az ingatlantulajdonhoz kapcsolódó locsolási kedvezmény igénybevételét nem biztosította.

Kapcsolódó ügyek: OBH 3205/2000., OBH 3588/2000.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3437/2000.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogbiztonsághoz való joggal, valamint a 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a földhivatal azzal, ha az iktatás után elveszett iratok pótlásáról és a tulajdonjog bejegyzéséről hét évig nem intézkedik.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3591/2000.

A jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal (Alk. 2. § (1) bek.), a tulajdoni formák egyenjogúságán alapuló piacgazdasággal (Alk. 9. § (1) bek.), továbbá az emberi méltósághoz való jogból eredő önrendelkezési joggal (Alk. 54. § (1) bek.) összefüggő alkotmányos visszásságot eredményez az olyan önkormányzati rendeleten alapuló gyakorlat, amely

– olyan átalánydíjat állapít meg a települési szilárd hulladék elszállításáért és kezeléséért, amely nem az elvégzendő szolgáltatáson alapul, sérti a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányosságának elvét, és az objektív ismérveknek megfelelően meghatározott egyes igénybevevői körökre nem azonos joghatású rendelkezéseket állapít meg;

– előírja a közszolgáltatásért járó díj részben vagy egészben előre történő megfizetését;

– a közszolgáltatási polgári jogi jogviszonyból eredő egyes polgári jogi kötelezettségek elmulasztását szabálysértéssé minősíti;

– olyan szabálysértési rendelkezéseket állapít meg, melyekből a szabálysértési tényállások konkrét tartalma egyértelműen nem határozható meg.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 3914/2000.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból eredő jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a rendőri szerv a jogszabály alapján fogvatartottnak minősülő személynek nem biztosítja az ugyancsak jogszabály által garantált azon jogát, hogy hozzátartozóját vagy más személyt – aki lehet védő is – értesítse.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljárással és az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében rögzített védelem jogával összefüggésben – tekintettel az eljárásban meghallgatott, de a szabad mozgásában és a tartózkodási hely megválasztásában korlátozott személy érdekeire is – visszásságot okoz, ha a törvény nem tartalmaz rendelkezéseket arra, hogy ha az eljárás alá vont személyt meghallgatása alkalmával fogvatartják, akkor védőt választhat, de ha nem él ezen lehetőségével, az a meghallgatásának nem akadálya.

III. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljárással és az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében rögzített védelem jogával összefüggésben visszásságot okoz az is, ha a rendőrség épületében nincs a fogvatartott által használható telefon, ezzel megakadályozzák, hogy a személyes szabadságában korlátozott személy értesíthesse hozzátartozóját, esetleg más személyt (védőt).

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

OBH 3974/2000.

A gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is figyelemmel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthonban az intézmény érdekképviseleti fóruma nem működik. Ugyanezen jog sérelme mellett az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézet rendelkezik határozatlan idejű működési engedéllyel, bár az ahhoz szükséges feltételek hiányoznak.

Teljes szöveg: 3.3. alfejezetben.

OBH 4056/2000.

Visszásságot okoz a a jogállamiság és a jogbiztonság elvével (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben, ha a bv. intézetben a fogvatartott fegyelmi elkülönítését a jogszabályi feltételek hiányában, írásbeli határozat nékül rendelik el.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 4135/2000.

Az őrszolgálat elítéltekkel való ellátása ellentétes a Bvtvr. rendelkezéseivel, ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével kapcsolatban visszásságot okoz, de közvetlenül veszélyezteti az őrként foglalkoztatott elítéltek emberi méltóságát is.

Az elkülönítő zárka használatára vonatkozó részletes szabályozás hiánya és emiatt a jogszerű használat ellenőrzésének lehetetlensége sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságot és annak lényegi elemét képező jogbiztonságot. Az elkülönítő zárkában a világítás és ülőhely hiánya, a természetes szükségletek emberi módon történő elvégzésének lehetetlensége sérti az emberi méltósághoz fűződő jogot és a kegyetlen, megalázó bánásmód tilalmába ütközik, ezáltal alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 4411/2000.

I. Az ENSZ útlevéllel utazó nigériai állampolgár vízum beszerzésre kötelezése sem az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállam, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz, sem az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében biztosított nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangjához. alkotmányos joggal összefüggésben nem okoz visszásságot.

II. Az ENSZ útlevéllel utazó nigériai állampolgár beutazásának feltételeivel kapcsolatos téves tájékoztatás az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, illetve az ebből eredő „fair” eljáráshoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot.

III. Nem okoz az az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében biztosított diszkriminációmentes elbánáshoz való alkotmányos joggal összefüggő visszásságot, ha az ENSZ útlevéllel utazó nigériai állampolgárt vízumkérelme benyújtásakor a határőrség a jogszabályban előírt nyomtatványok kitöltésére kötelezi.

IV. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának nincs hatásköre a légitársaságok munkatársai eljárásának vizsgálatára.

A Közép-Európai Egyetem rektora (a továbbiakban: rektor) azért fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert a Ferihegy Nemzetközi Repülőtér munkatársainak a nigériai állampolgár (a továbbiakban: panaszos), Nobel-díjas íróval szembeni eljárását kifogásolta.

A rektor által rendelkezésünkre bocsátott adatok szerint a panaszos a Közép-Európai Egyetem (a továbbiakban: egyetem) meghívására, Göncz Árpád leköszönő köztársasági elnök tiszteletére rendezett konferencia résztvevőjeként, 2000. június 22-én érkezett Budapestre. A panaszos érkezését megelőzően az egyetem egyik munkatársa a Belügyminisztérium egyik tisztviselőjétől azt a tájékoztatást kapták, hogy az ENSZ-diplomata-útlevél birtokában a panaszos vízum nélkül utazhat az országba. 2000. június 22-én a Budapesti Határőr Igazgatóság munkatársai csak a beutazó vízum beszerzése után, több órás várakozást követően léptették be a panaszost az országba.

2000. június 25-én – elutazásakor – a panaszosnak az útlevél ellenőrzést követően, a repülőgépbe történő beszállást közvetlenül megelőző utolsó ellenőrzéskor mind a beszálló kártyáját, mind az útlevelét át kellett adnia a légi társaság szolgálatban lévő munkatársának, aki azokat elvitte. A panaszosnak a beszállásra várakozó utasokat feltartva kellett várakoznia addíg, amíg az iratait visszakapta. Az utasok között még egy fekete bőrű személy volt, akivel szemben a légi társaság alkalmazottja ugyanúgy járt el, mint a panaszossal. A panaszos – fehér bőrű – feleségének állítása szerint a professzornak minden magyarországi látogatását követően az említett bánásmódban volt része.

Az országgyűlési biztos az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállam, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz, az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében biztosított nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangjához, továbbá az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében biztosított diszkriminációmentes elbánáshoz való alkotmányos joggal összefüggő visszásság gyanúja miatt indított eljárást.

Az országgyűlési biztos az 1993. évi LIX. tv. 18. § (3) bekezdése alapján a a beadványban foglaltakat vizsgálata céljából belügyminiszterhez fordult és kérte, hogy vizsgálata megállapításairól – a rendelkezésére álló ügyiratok másolatainak egyidejű megküldésével – tájékoztassa őt.

1. A belügyminiszter tájékoztatása szerint a nemzetközi szervezet tagja, illetve alkalmazottja – választása szerint – mind az állampolgársága szerinti állam, mind a nemzetközi szervezet által kibocsátott úti okmányt használhatja. A Magyar Köztársaság sem a Nigériai Szövetségi Köztársasággal, sem az Egyesült Nemzetek Szervezetével (ENSZ) nem kötött vízummentességi megállapodást. Az említett körülmény folytán mind az ENSZ-útlevelek (United Nations-Lasser Passer), mind az ENSZ szakosított intézményei által a velük szolgálati viszonyban álló személyek hivatalos útjaira kiállított útlevelek vízumkötelezettek. A belügyminiszter által rendelkezésére álló adatok, illetve a hatályos jogszabályok alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos vízumbeszerzésre kötelezése sem az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállam, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz, sem az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében biztosított nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangjához. alkotmányos joggal összefüggésben nem okozott visszásságot.

2. A belügyminiszteri vizsgálat megállapította azt is, hogy a Közép-Európai Egyetem munkatársa az ENSZ-útlevéllel utazó nigériai állampolgárok magyarországi beutazását illetően téves tájékoztatást kapott, ami az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, illetve az ebből eredő „fair” eljáráshoz való joggal összefüggésben okozott visszásságot. Figyelemmel azonban arra, hogy a beadványban sem a tájékoztatást adó belügyminisztériumi munkatárs neve, sem az őt foglalkoztató szervezeti egység megjelölése nem szerepelt, így – információ hiányában – a személyi felelősség megállapítására nem volt lehetőség.

3. A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. tv. (a továbbiakban: Itv.) 4. § (1) bekezdésben megjelölt útlevéllel, illetve vízummal nem rendelkező külföldi nem lépheti át az országhatárt. Figyelemmel azonban arra, hogy a panaszos a belépését megelőző útlevélvizsgálatkor valószínűsítette, hogy beutazásához fontos állami, társadalmi érdek fűződik, így vízumkérelme elbírálásakor a Budapesti Határőr Igazgatóság az Itv. 11. § (2) bekezdésének megfelelően járt el. A panaszos vízumkérelmének benyújtása során keletkezett okiratok vizsgálata alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Budapesti Határőr Igazgatóság eljáró munkatársai az Itv. (3)-(4) bekezdésében megjelölt adatok beszerzése kapcsán kizárólag a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény, valamint a 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet végrehajtásáról szóló 9/1994. (IV. 30.) BM rendelet vonatkozó rendelkezéseiben megjelölt nyomtatványokat töltették ki a panaszossal és minden tőlük telhetőt megtettek a kérelem mielőbbi elbírálása érdekében. Az országgyűlési biztos a rendelkezésére álló dokumentumok vizsgálata során a panaszos vízumkérelmének elbírálásakor az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében biztosított diszkriminációmentes elbánáshoz való alkotmányos joggal összefüggő visszásságra utaló körülményt nem észlelt.

4. Az 1993. évi LIX. tv. 16. § (1) bekezdése értelmében az állampolgári jogok országgyűlési biztosának akkor van lehetősége eljárni, ha a beadványban megjelölt sérelem valamely hatóság [29. § (1) bek.], illetve közszolgáltatást végző szerv (a továbbiakban együtt: hatóság) eljárása, ennek során hozott határozata (intézkedése), illetőleg a hatóság intézkedésének elmulasztása következtében állt elő, illetve ennek közvetlen veszélye áll fenn. Figyelemmel arra, hogy a panaszos okmányait a repülőgépbe történő beszállást közvetlenül megelőzően nem valamely – az 1993. évi LIX. tv. 29. § (1) bekezdésében felsorolt – hatóság, illetve közszolgáltatást végző szerv, hanem a légi társaság munkatársa ellenőrizte, a beadványnak az említett személy eljárását sérelmező részét az országgyűlési biztos hatáskör hiányában elutasította.

OBH 4419/2000.

Az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való joggal, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményének részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a nyugdíjbiztosítási igazgatóság az 1998-ban benyújtott ellátási igényt több mint két év elteltével bírálja el.

Teljes szöveg: 3.3. alfejezetben.

OBH 4604/2000.

Nem okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamiság részét képező jogbiztonsághoz való joggal összefüggő visszásságot, ha az elektromos szolgáltató a fogyasztó háromhavi tartozása esetén a szolgáltatásból kikapcsolás szankciót alkalmazza.

A Petőfi Népe „Kikapcsolják az áramot” című cikke a DÉMÁSZ azon gyakorlatát kifogásolta, hogy már egy havi díjtartozás esetén is kikapcsolják a fogyasztónál az áramot, és felmondják a közüzemi szerződést anélkül, hogy a tértivevény alapján meggyőződnének arról, hogy a fogyasztó a felszólítást átvette-e. Erre az intézkedésre már 800 forintos díjtartozás esetén is sor került. A fogyasztók egyike a DÉMÁSZ azon intézkedését is kifogásolta, hogy a szolgáltató akkor is kikapcsolja az áramot, ha az átutalási idő miatt a fizetési határidőn belül nem érkezik meg a pénz. Az országgyűlési biztos a jogbiztonsággal összefüggő visszásság gyanúja miatt indított vizsgálatot. A villamosenergia-termelésről, -szállításról és -szolgáltatásról szóló 1994. évi XLVIII. törvény vonatkozó szabályai és a DÉMÁSZ üzletszabályzata alapján csak háromszori felszólítás után lehet a fogyasztót a szolgáltatásból kikapcsolni és a felszólítás átvételét tértivevénnyel dokumentálni kell.

Az országgyűlési biztos a vizsgálatra a Magyar Energia Hivatalt kérte fel. A főigazgató a vizsgálat eredményéről a következő tájékoztatást adta: A DÉMÁSZ Rt. 1999. év végi 1,7 Mrd Ft-os kintlevősége 2000. május végéig 2,7 Mrd Ft-ra emelkedett. Ennek egyik oka, hogy a fogyasztók jelentős része a számlafizetési kötelezettségének nem tett eleget, a DÉMÁSZ Rt. pedig a három havi nem fizetés esetén lehetséges kikapcsolás szankciót nem alkalmazta. Ennek következtében a fogyasztók jelentős része 6-7 hónapi számlatartozást halmozott fel.

A DÉMÁSZ Rt. Bajai Kereskedelmi Centrumához 90000 fogyasztó tartozik, mely közül az újságcikk megjelenésének idején 300 fogyasztót kapcsoltak ki a szolgáltatásból. A 300 fogyasztó névjegyzékéből véletlenszerűen kiválasztott 10 fogyasztóra vonatkozó adatok részletes áttanulmányozása után a Magyar Energia Hivatal megállapította, hogy a fogyasztóknak minden esetben 90 napon túli – több tízezer forintos – tartozása állt fenn. A szolgáltató a kikapcsolást az üzletszabályzatban foglaltaknak megfelelően hajtotta végre, azaz a fogyasztók a fizetési felszólítást aláírva átvették, a tartozást ennek ellenére nem egyenlítették ki. Mindezek alapján az Magyar Energia Hivatal megállapította, hogy a szolgáltató mulasztást nem követett el, mindenben a jogszabályoknak megfelelően járt el.

A vizsgálat eredményének megfelelően az országgyűlési biztos az ügyben alkotmányos joggal összefüggő visszásságot nem állapított meg. Helyesnek tartotta, hogy a szolgáltató a kintlevőségeit a törvényben előírt módon behajtani igyekszik. Elfogadhatónak tartotta azt is, hogy a végrehajtás során a szolgáltató nem tesz különbséget aszerint, hogy a fogyasztó kisebb vagy nagyobb összeggel tartozik-e. A fogyasztónak és szolgáltatónak egyaránt az az érdeke, hogy a tartozások ne halmozódjanak fel túlzott mértékben.

Ezért bár az ügyben alkotmányos joggal összefüggő visszásság hiányában ajánlást nem tett, felhívta a DÉMÁSZ Rt. vezérigazgatójának figyelmét arra, hogy legyen következetes az elmaradt szolgáltatási díjak miatti intézkedések megtételében, ugyanakkor ha a fogyasztó igazolja, hogy a tartozás átutalásáról már intézkedett, akkor a szolgáltatásból való kikapcsolásra ne kerüljön sor.

A szolgáltató vezérigazgatója elfogadta a figyelemfelhívást. Jelezte, hogy a jövőben még nagyobb figyelmet fordítanak a jogszabályszerű eljárásra, hogy minél kevesebb ügyfelüket hozzák kényelmetlen helyzetbe.

OBH 4624/2000.

Nem merül fel alkotmányos joggal összefüggő visszásság, ha a közigazgatási hivatal a polgári szolgálat teljesítésére vonatkozó engedély iránti kérelmeket a jogszabályoknak megfelelően bírálja el.

2000. október 4-6. között kihelyezett ügyfélfogadással egybekötött munkalátogatásra került sor Heves megyében. Az Országgyűlési Biztosok Hivatalába egy korábban érkezett egyedi panasz adott okot arra, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megvizsgálja a polgári szolgálat teljesítésének engedélyezése iránt benyújtott kérelmek intézésének gyakorlatát a megyében.

Az országgyűlési biztos vizsgálatát a jogállamiságból fakadó jogbiztonság és a tisztességes eljáráshoz való jog érintettsége miatt indította meg.

A közigazgatási hivatal hatósági főosztályán kialakult gyakorlat szerint a polgári szolgálat engedélyezésével kapcsolatos eljárással több ügyintéző is foglalkozik. A biztos munkatársai megbeszélést folytattak a hatósági főosztály vezetőjével, osztályvezetőjével és az eljáró ügyintézőkkel, valamint megvizsgáltak néhány kérelmet elutasító, illetve a polgári szolgálatot engedélyező határozatot.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy mind a vezető, mind pedig az ügyintéző köztisztviselők rendkívül felkészültek, széles körű szakmai ismeretekkel rendelkeznek. Valamennyi megvizsgált határozat megfelelt az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényben meghatározott követelményeknek. A határozatok indokolása alapos, elutasítás esetén annak oka egyértelműen kiderül. Amennyiben a kérelem tartalma indokolja, a hivatal a határozatban további tájékoztatást is ad az ügyfélnek.

Összességében a biztos megállapította, hogy a Heves Megyei Közigazgatási Hivatal a polgári szolgálat teljesítésére vonatkozó engedély iránti kérelmek tárgyában a jogszabályoknak megfelelően jár el, ezért alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot nem állapított meg.

OBH 4829/2000.

A közigazgatási hivatal eljárása nemcsak a jogorvoslathoz való joggal, hanem az Alk. 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben is visszásságot okoz, ha eljárása és ennek során hozott határozata a jogszabályok rendelkezéseitől eltér.

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

OBH 5055/2000.

Nem okoz alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot, ha a rendőrség közlekedési igazgatási eljárással, köztük a személygépkocsik átírásával foglalkozó igazgatásrendészeti osztály, az állampolgárok sorbaállásának elkerülése végett naponta meghatározott mennyiségű sorszámot osztva, azok sorrendjében intézi az ügyeket.

A panaszos „Nyílt levél”-ben fordult a BRFK. XV. Kerületi Rendőrkapitányság vezetőjéhez, a Magyar Autóklub elnökéhez és több sajtó orgánumhoz, valamint az állampolgárok országgyűlési biztosához, azt sérelmezte, hogy három alkalommal sikertelenül próbálkozott a vásárolt, használt személygépkocsija átíratásával a XV. Kerületi Rendőrkapitányságon. Első alkalommal arról értesült, hogy sorszámot kellett volna kérnie, második alkalommal áramszünet miatt szünetelt az ügyintézés, harmadik alkalommal pedig az ügyfélfogadási idő megkezdésekor már elfogytak az aznapra kiadott sorszámok. Ez utóbbi alkalommal azt ajánlották neki, hogy jöjjön az ügyfélfogadás megkezdésének időpontja előtt egy órával, ha sorszámhoz akar jutni.

A panaszos a „Nyílt levél” címzettjeinek, így az országgyűlési biztosnak az intézkedését is kérte e rendszer megváltoztatása érdekében. Utalt arra, hogy nem érti, miért kell a gépkocsi átírása ügyében személyesen eljárni, s ha a rendszer miatt az átírást a jogszabályban előírt 15 napon belül elvégeztetni nem tudja, s így vesz részt gépkocsijával a közúti forgalomban, az következményekkel járhat.

Az országgyűlési biztos a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelménye, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot rendelt el. Annak során a „Nyílt levél”-ben foglaltakról felvilágosítást kért a budapesti rendőrfőkapitánytól, aki a kért felvilágosítást megadta, egyben tájékoztatásul mellékelte a „Nyílt levél” írójának küldött válaszlevelét. Az országgyűlési biztos a rendőrfőkapitány tájékoztatását elfogadta, s egyben megállapította, hogy a rendőrkapitányság a jogszabályok előírásait nem sértve vezette be – éppen az állampolgárok felesleges sorbaállásának elkerülése végett – ezt a rendszert. Megállapította azt is a személygépkocsi átírásának elintézéséhez nem szükséges a személyes jelenlét, az a szükséges iratoknak postai úton való megküldésével is elintézhető, az azonban hosszabb időt vesz igénybe. A rendőrkapitányság ügyfélfogadási rendje a tisztességes eljáráshoz való jogot nem sértette, nem veszélyeztette.

Az országgyűlési biztos – a vizsgálatot lezárva – megállapításait a „Nyílt levél” írójával közölte, tájékoztatva a panaszost arról is, hogy az államigazgatási eljárás a hatóságok és az ügyfelek hatékony együttműködésére épül, s hogy az ügyfél jóhiszemű közreműködése és megértése is szükséges az államigazgatási eljárások lefolytatásához. Az érvénytelen forgalmi engedéllyel való részvétel a közúti forgalomban pedig szabálysértést valósít meg.