Alkotmány 15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.
16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.
66. § (1) bekezdés: A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében.
(2) bekezdés: A Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani.
(3) bekezdés: A munka végzése során a nők és a fiatalok védelmét külön szabályok is biztosítják.
67. § (1) bekezdés: A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.
(2) bekezdés: A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák.
(3) bekezdés: A családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák.
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény a gyermeki jogok védelmében az országgyűlési biztost nevesítette, és feladatául szabta, hogy a gyermekek alkotmányos jogait érintő – tudomására jutott – visszaéléseket kivizsgálja, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen, valamint intézkedéseiről és tapasztalatairól számoljon be az Országgyűlésnek. E törvényi kötelezettség alapján, az Alkotmány 16. § és 67. §-aiban deklarált jogok érvényesülésével, az Alkotmány 15. §-ában meghatározott, a házasság és a család intézményének védelmével, a férfiak és a nők egyenjogúságát rögzítő 66. §-ával, a gyermeket vállaló anyákat megillető támogatással és a védelmet biztosító szabályok érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatainkat együtt elemezzük.
Az állampolgári jogok – bizonyos politikai jogokat kivéve, mint például a választójog – kortól függetlenül mindenkit megilletnek. A gyermekek alkotmányos jogai is általában megegyeznek a felnőttekével. A gyermekek azonban életkorukból adódóan jogaik gyakorlásában korlátozott képességekkel rendelkeznek, azaz védtelenebbek, kiszolgáltatottabbak. Ez a kiszolgáltatottság minden felnőttel való kapcsolatukra jellemző. A kiszolgáltatottság azonban nem jelent és nem is jelenthet alárendeltséget. Ezért rendelkezik úgy az Alkotmány és a gyermekvédelmi törvény, hogy a gyermeki jogok védelme a szülőkön kívül is minden olyan természetes és jogi személy kötelessége, aki a gyermek nevelésével, oktatásával, ellátásával, ügyeinek intézésével foglalkozik. A gyermekeket és a fiatalokat a korukból adódó hátrányuk kiegyensúlyozása érdekében többletjogosítványok is megilletik. Az alkotmányos jogok érvényesítése során nem elegendő a gyermeki jogokat passzív módon tiszteletben tartani. Ellenkezőleg az állam és a társadalom valamennyi szervezete köteles azok érvényesülési folyamataiban tevékenyen részt venni, a jogok megsértőivel, a kötelezettség elmulasztóival szemben aktívan fellépni. A gyermeki jogokat az Alkotmányon és a gyermekvédelmi törvényen kívül számos, különböző szintű jogi norma szabályozza. A gyermeki jogokat az egészségügyi és szociális ellátásban, az oktatásban, a családi jogállásban, illetve a büntető eljárásban a vonatkozó törvényekben rögzített speciális szabályok rendezik. A 2000. évi tapasztalatainkat ezeknek megfelelően ismertetjük.
Tapasztalataink szerint a gyermekvédelem egyik legkritikusabb pontja volt és maradt a gyermek szociális biztonságának megteremtése, az egészséges fejlődéshez való jogának biztosítása. Közismert, hogy Magyarországon több mint 320 ezer veszélyeztetett gyermek él, közülük több mint 20 ezer állami gondozásban. A veszélyeztetettség legfőbb oka a rossz anyagi helyzet, a nem megfelelő szociális körülmények.
Az országgyűlési biztosok beavatkozási lehetőségeit – ahogy azt a szociális biztonság kérdését tárgyaló résznél már kifejtettük – korlátozza, hogy a szociális jogok államilag garantált szintjét a nemzetgazdaság teljesítőképessége határozza meg. Az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtette, hogy a szociális jogoknak nincs abszolút mértékük és sérelmük is csak akkor állapítható meg, ha az állam szociális gondoskodásának mértéke a még elégséges szint alá csökken, és ezzel az állampolgár létfenntartása kerül veszélybe.
A szociális jogok mellett több alkalommal a gyermeki jogok sérelmének veszélyét is megállapítottuk a lakhatással kapcsolatos panaszok ügyében. Különösen az önhibájukon kívül eladósodott szülők fizetésképtelensége – állami, önkormányzati beavatkozás hiányában – a gyermek számára súlyos következménnyel járhatnak annak ellenére, hogy a gyermekvédelmi törvény több mint 3 éve kizárja a gyermek kizárólag szociális okokra hivatkozással történő kiemelését családjából.
Az állam ugyan nem garantálhatja, hogy a fizetésképtelen – beleértve a gyermekeseket is – családok változatlanul abban a lakásban maradhassanak, amelynek fenntartási költségeit még támogatással sem képesek megfizetni, de az Alkotmánybíróság a 42/2000. (XI. 8.) AB határozatában kifejtette, hogy az állam életveszély esetén köteles a hajléktalanság megszüntetése érdekében szállásról gondoskodni. A már működő hajléktalanszállok azonban sem mennyiségi, sem minőségi hiányosságaik miatt általában nem alkalmasak a gyermekvédelmi törvényben megszabott kötelezettség teljesítésére. Úgy tűnik, hogy a családok ideiglenes elhelyezésére alkalmas szállók befogadóképessége az igényektől lényegesen elmarad. Sok önkormányzat pedig nem is képes az adósságcsapdába került családok szociális biztonságának helyre állítására.
A gyermekeket, a gyermeket nevelő szülőket vagy más személyeket megillető szociális juttatások jogszabályi rendezettsége és annak megfelelő végrehajtása alapvetően határozza meg a gyermeki jogok érvényesülését. Ezért okoz visszásságot a fiatalkorú anyák esetében, hogy a kiskorú anya gyermeke után a kinevezett gyám – aki az esetek döntő többségében a nagyszülő – csak akkor jogosult gyermekgondozási segélyre és családi pótlékra, ha a lakcíme megegyezik a gyámoltéval, és ő maga más rendszeres pénzellátásban nem részesül. A problémát súlyosbítja, hogy míg a 16. életévüket betöltött fiatalkorúak a házasságkötéssel nagykorúvá válnak, a gyermek megszülését vállaló lányok 18 éves koruk eléréséig nem válnak nagykorúvá, és ezzel nem válnak jogosulttá az ellátás saját jogon történő igénylésére. A jogszabály-módosítást célzó ajánlásunkra rendelkezésre álló válaszadási határidő a beszámoló lezárásakor még nem telt el. A beszámolási időszakban több olyan visszásságot állapítottunk meg, amelyeket az önkormányzatok azzal okoztak, hogy a gyermekvédelmi támogatás összegéből levonták az adót vagy az adó módjára behajtható köztartozásokat. Ilyen típusú jelenséget az elmúlt évben nem tapasztaltunk.
A beilleszkedési gondokkal küzdő fiatalok ellátását végző otthonokban folytatott újabb vizsgálatok megerősítették, hogy a drogfüggő, rendszeresen csavargó gyermekek jogait súlyosan veszélyeztetik a társadalmi integrációjuk elősegítését végző otthonok személyi és tárgyi feltételeinek hiányosságai. Megállapítottuk azt is, hogy a gyermekvédelmi törvényben a gyermekjóléti szolgálatok létrehozására előírt kötelezettség még nem mindenütt teljesült. Néhány településen az okozott visszásságot, hogy a feladattal nem a képesítési előírásoknak megfelelő személyt bízták meg. Talán ennek, és a gyakorlat hiányának tudható be, hogy a gyermekorvosok, a pedagógusok, a gyermekek veszélyeztetettségét tapasztalva több esetben nem jelezték ezt a gyermekvédelmi szolgálatoknak, intézményeknek.
A gyermekbántalmazások ügyében 1999-ben megindított átfogó vizsgálatot 2000-ben – a tervezettől eltérően – csak egy megyére kiterjedően folytattuk le. Ez a vizsgálat is alapvetően támasztotta alá azt, hogy az érintett szervezetek, a rendőrség, az ügyészség a gyermekek sérelmére a családon belül elkövetett bűncselekmények észlelése után általában nem értesítették a gyermekvédelmi szervezeteket.
Nem állapítottuk meg a gyermekjóléti szolgálat és a gyámhatóság felelősségét abban az ügyben, amikor a gyermek veszélyeztetettségéről tudomásuk volt, a családot gondozták, de a csecsemő az apja által a fejére mért ütésétől meghalt; továbbá abban az esetben sem, amikor egy gondozott családban a kiskorú öngyilkosságot követett el. Visszásságot okoz azonban az, ha a veszélyeztetett gyermekek nyilvántartása elégtelen, és ezért a bejelentett lakcímükről elköltöző és az új lakhelyükön be nem jelentkező családok gyermekeinek sorsát az illetékesek nem tudják figyelemmel kísérni.
Tapasztaltuk azt is, hogy az intézményi struktúra megváltoztatása önmagában is sértheti a gyermekek alkotmányos jogait. Ezért kiemelten vizsgáltuk a gyermekintézmények megszüntetése, átszervezése, összevonása miatti panaszokat, különös tekintettel arra, hogy ezekben az ügyekben felmerül(het) más alkotmányos jog veszélyeztetése is. Az Alkotmány 67. § (2) bekezdésében a szülőknek a gyermeküknek adandó nevelés megválasztásának joga mellett az Alkotmány 70/F. §-ában deklarált művelődéshez való jog is sérülhet. Ilyen visszásság akkor állapítható meg, ha a gyermekek ellátását biztosító intézményt úgy szüntetik meg, hogy az alapellátásról, illetve a speciális ellátást igénylő gyermekek neveléséről és oktatásáról – akár más formában is – de azonos színvonalon nem gondoskodnak. Ennek megfelelően nem állapítunk meg alkotmányos joggal összefüggő visszásságot, ha az önkormányzat a gyermekek nappali felügyeletére – bölcsödei ellátására – vonatkozó alapellátási kötelezettségét vállalkozók közreműködésével teljesítette.
A külföldi gyermekek örökbefogadása ügyében 1999-ben végzett átfogó vizsgálat tapasztalatai alapján tett ajánlásaink 2000-ben részben eredményre vezettek. A szociális és családügyi miniszter egyetértett azzal, hogy indokolt egy olyan tárcaközi bizottság létrehozása az Igazságügyi Minisztérium, a Külügyminisztérium és a Belügyminisztérium bevonásával, amely megoldást keres a probléma végleges és egyértelmű rendezésére. Az ajánlást az érintetten kívül valamennyi minisztérium támogatta.
A gyermeknek a vérszerinti családban történő nevelkedéshez való joga azonban – amint azt a tavalyi beszámolóban is rögzítettük – az állam számára nem teremt abszolút kötelezettséget. A gyermek védelmét néha éppen a családból való kiemelés szolgálja. Ezekben az esetekben azonban az állam különböző hatóságaitól, különösen a gyámügyi szervektől elvárható, hogy mindent megtegyenek annak érdekében, hogy a gyermek megfelelő családban nevelkedhessen. E kötelezettség teljesítésével összefüggésben okozott visszásságot az a hatóság, amelyik a gyermekvédelmi gondoskodásban élő kiskorúakat kellő előkészítés nélkül helyezte ki nevelőszülőkhöz és a kihelyezést követően nem megfelelően ellenőrizte a nevelőszülő tevékenységét. Egy ilyen ügy vizsgálatában tártuk fel azt az igen a súlyos visszásságot, amely szerint az eljáró hatóságok a gyermek ideiglenes elhelyezése előtt nem vizsgálták – mert nem vizsgálhatták! –, hogy a gyermek gyámságát vállaló személlyel egy háztartásban – gyermekek elleni súlyos bűncselekmény miatt korábban elitélt – büntetett előéletű személy él(het).
Az országgyűlési biztosok által vizsgált ügyek jelentős részét ez évben is a kapcsolattartási ügyek tették ki. Számos ügyben megállapítottuk, hogy a hatóságok a kapcsolattartás szabályozására vonatkozó kérelmeket késedelmesen – előfordult, hogy csak másfél év múlva – bírálták el.
OBH 7815/1997.
I. Nem okozza az Alkotmány 16. §-ában deklarált, az ifjúság kiemelt védelemhez fűződő jogának sérelmét, ha a büntetés-végrehajtási intézetben büntetését töltő fiatal a 21. életéve betöltése után tanulmányai folytatásának céljából csak egyedi elbírálás alapján maradhat a fiatalkorúak börtönében.
II. Az Alkotmány 66. § (2) bekezdésében deklarált, az anyát gyermeke születése előtt és után megillető védelemhez és a 70/D. § (1) bekezdésében deklarált, a gyermek lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogával összefüggésben visszásságot okoz, ha az előzetes fogvatartásban vagy büntetés-végrehajtási intézményben lévő anya és gyermeke együttes elhelyezését nem megfelelően oldják meg.
Az országgyűlési biztos általános helyettese a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat beadványára az ifjúság kiemelt védelemhez való és az anyát a gyermeke születése előtt és után megillető védelemhez való joga sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított. A Gyermekmentő Szolgálat beadványában a következő problémákat vetette fel:
1. Hátrányosan érinti a fiatalkorú elítéltet, ha büntetésének végrehajtása során válik nagykorúvá és ezért más részlegbe helyezik, ha:
– kevesebb mint 12 hónap van hátra büntetéséből, illetve
– a fiatalkorúak részlegében büntetése letöltése alatt valamilyen képzésbe kezdett.
2. A terhes anyákkal kapcsolatban bizonytalan, hogy mikor kerülhetnek át az egészségügyi részlegbe. Meddig és milyen körülmények között maradhatnak a szülés után gyermekükkel. 1. A Btk. hatályos szabályozása szerint, ha az elítélt a büntetés végrehajtásának idején tölti be a 21. életévét, a bíróság a felnőtt korú elkövetőkre irányadó szabályok szerint határozza meg a végrehajtás fokozatát. A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka arról tájékoztatta az általános helyettest, hogy a végrehajtási fokozatnak megfelelő bv. intézetbe való átszállítás esetén az általános és középiskolai tanulmányok folytatására lehetőség van. Az átszállítás esetén egy országos parancsnoki intézkedés nyomán a tanulmányokat figyelembe kell venni. Probléma akkor adódhat, ha az elítélt szakképzésben vagy betanított munkás képzésben vesz részt. Ennek a problémának a kiküszöbölésére az országos parancsnok 1996-ban módosította a vonatkozó intézkedéseit. Eszerint egyedi elbírálás alapján, külön engedéllyel a 21. életévüket betöltött elítéltek is a fiatalkorúak börtönében maradhatnak és folytathatják megkezdett tanulmányaikat, akkor is, ha fogházban vagy fegyházban kellene a továbbiakban a büntetésüket tölteni. Természetesen ilyenkor a fiatalkorúaktól elkülönítik őket.
A büntetés-végrehajtás országos parancsnokának tájékoztatása szerint 1996. és 1998. között egyetlen fiatalkorú fogvatartottnak sem maradt félbe szakképzése vagy betanított munkás képzése abból az okból, hogy 21. éve betöltését követően más bv. intézetbe szállították. A vizsgálat megállapította, hogy az elítéltek képzése, oktatása a felnőttkorúak részére is biztosított a bv. intézetekben. Azokban az esetekben, amikor a Fiatalkorúak Bv. Intézetében megkezdett szakképzés vagy betanított munkás képzés az átszállítással félbeszakadna, van lehetőség az elítélt visszatartására. A gyakorlat azt mutatja, hogy az egyedi elbírálásnál minden esetben figyelembe veszik a folyamatban lévő képzést. Lehetőség van a visszatartásra abban az esetben is, ha az elítéltnek büntetése végrehajtásából már nincs hosszú idő hátra. Az általános helyettes megállapította, hogy nem okoz visszásságot az ifjúság neveléshez, oktatáshoz való jogával kapcsolatosan, ha – a 21. életév betöltése után a szakképzés, illetve betanított munkásképzés folytathatósága érdekében – egyedi elbírálás függvénye az a kedvezmény, hogy az elítélt a továbbiakban is a Fiatalkorúak Bv. Intézetében maradhasson. A vizsgálatnak ezt a részét ezért ajánlás nélkül lezárta.
2. Amennyiben a nő szabadságvesztése végrehajtása alatt szül, akkor az újszülöttet hat hónapos koráig az anyjával együtt kell elhelyezni, kivételesen engedélyezni lehet, hogy a csecsemő egyéves koráig anyjával együtt maradjon a bv. intézetben. A nőket fogvatartó bv. intézetekben nincsenek meg a tárgyi és személyi feltételei az anya és gyermek együttes elhelyezésének. Az anya és a gyermek együttes elhelyezésére, az anya kérelme alapján, a Központi Kórház „rooming-in” kórtermében van lehetőség. Az általános helyettes kérésére büntetés-végrehajtás országos parancsnoka kifejtette, hogy álláspontja szerint biztonságosabb és mindenképpen szakszerűbb megoldást a bv. intézetekben kialakított un. bölcsőderészlegek (körletek) jelenthetnék. Az erre kijelölt intézetben a közegészségügyi és biztonsági előírásoknak megfelelően kialakított bölcsődében 1 éves kor után is együtt maradhatnának az anyák a gyermekkel.
Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a szabadságvesztésüket töltő, illetve előzetes letartóztatásban lévő nőknek az Alkotmány 66. § (2) bekezdésében deklarált jogával, valamint gyermekeik legmagasabb szintű egészséghez való jogával összefüggésben visszásságot okoz, ha együttes elhelyezésükre nincs megfelelő lehetőség. A visszásság orvoslására felkérte az igazságügy-minisztert, hogy vizsgálja meg, hogyan biztosítható a szabadságvesztésüket töltő, illetve előzetes letartóztatásban lévő nők és újszülött gyermekeik büntetés-végrehajtási intézetben való együttes elhelyezése, és – a pénzügyminiszterrel együttműködve – a költségvetés tervezésekor vegye figyelembe ennek pénzügyi vonzatát.
A miniszter a válaszában az ajánlásban foglaltakkal egyetértett, de tájékoztatta az általános helyettest arról, hogy annak megvalósításához a feltételek megteremtése, elsősorban anyagi vonzata miatt, csak hosszabb folyamat eredménye lehet. Az ajánlás gyakorlati megvalósítását csak akkor tartja lehetségesnek, ha ehhez a pénzügyi kormányzat külön költségvetési forrást ad.
OBH 8201/1997. számú ügy utóélete
Az országgyűlési biztos a panaszos nevelőszülő beadványa kapcsán vizsgálatot folytatott. A panaszos kifogásolta, hogy a Fővárosi Gyermekvédő Intézet kötelékébe tartozó általa nevelt öt gyermeket minden előzetes értesítés nélkül beszállították az átmeneti otthonba. A vizsgálat a gyermekeknek az Alkotmányban rögzített kiemelt védelme sérelmének gyanúja miatt indult.
Az országgyűlési biztos 1999 novemberében kelt jelentésében megállapította, hogy a gyermekvédő intézet eljárása nem okozta a gyermeki jogok sérelmét, viszont a Fővárosi Főügyészség a panaszos ellen kiskorú veszélyeztetésének büntette miatt nyomozást rendelt el. Ezért az országgyűlési biztos megkereste a szociális és családügyi minisztert, hogy dolgozza ki annak a kérdésnek a jogi szabályozását, hogy a kiskorú terhére elkövetett bűncselekménnyel gyanúsított vagy vádolt személy gondozásában milyen feltételekkel nevelkedhet gyermek.
Az ügyben büntetőeljárás volt folyamatban, ezzel párhuzamosan a panaszos működési engedélyt kért a Fővárosi Közigazgatási Hivatal Gyámhivatalától otthont nyújtó ellátást biztosító intézmény létrehozására. Mivel ez bizonytalan helyzetet teremtett a gyermekvédelmi feladatokat ellátó szervek számára, ezért az országgyűlési biztos a kérdés jogszabályi rendezéséig, valamint hogy hasonló esetekben más gyámhivatalok is tudják, milyen intézkedést tehetnek, felkérte a szociális és családügyi minisztert az állami irányítás jogi eszközeinek alkalmazására.
A szociális és családügyi miniszter válaszában arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény várható módosításának előkészítésekor feltétlenül figyelembe veszi a jelentés ajánlásait. A miniszter javasolta a működési engedélyt kiadó közigazgatási hivatal gyámhivatalának, hogy ha a működtető ellen büntetőeljárás folyik, az ellátást nyújtó személyre vagy az egész intézményre vonatkozóan fel kell függeszteni a működtetési engedélyt, illetőleg a büntetőeljárás befejezéséig fokozottan kell ellenőrizni az intézményt. A miniszter javaslatával az országgyűlési biztos egyetértett.
OBH 28/1998.
Visszásságot okoz a fogyatékos gyermeknek a megfelelő szellemi fejlődéshez való jogával (Alkotmány 67. § (1) bekezdés) összefüggésben, ha a szülők nem engedik a számára megfelelő képzést nyújtó intézménybe, és a veszélyeztetettségét a gyermekjóléti szolgálat családgondozója nem ismeri fel, nem kezdeményezi védelembe vételét.
Az országgyűlési biztos a Napló 1998. január 3-án megjelent cikkéből értesült egy siketnéma kisfiú képzésével kapcsolatos problémákról, ezért hivatalból vizsgálatot indított a fogyatékos gyermek megfelelő szellemi fejlődéshez való jogának sérelmének gyanúja miatt.
A vizsgálat idején a siketnéma gyermek képzését egy a lakóhelyéhez közeli általános iskola látta el, ahol hetente egy alkalommal foglalkoztak vele. A szakemberek szerint ez a képzés a halmozottan sérült gyermeknek nem megfelelő, speciális iskolai oktatásra lenne szüksége. A gyermeket a főváros ilyen típusú intézménye fogadta volna, de a szülők a lakóhelyüktől távol eső iskolai képzés lehetőségét nem fogadták el.
A jegyző kérésére az Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság kontrollvizsgálatra hívta a gyermeket, de oda a szülők nem vitték el, ezért a bizottság a rendelkezésére álló iratok alapján tett javaslatot. Szakvéleményük szerint a siketnéma gyermek képzését elsősorban a fogyatékosságának megfelelő intézetben lehetne hatékonyan ellátni. A szülők azonban elzárkóztak attól, hogy a gyermekük lakóhelyüktől távol lévő intézményben tanuljon.
Az apa elfogultsági kifogása miatt az ügy intézésére másik jegyzőt jelöltek ki. A kizárt önkormányzat a gyermek védelmét csak pénzbeli ellátások folyósításával biztosítja. A speciális képzést a veszprémi Nevelési Tanácsadóban heti öt órában surdo-pedagógus végzi, de a következő tanévtől heti tíz órás foglalkozást biztosítanak a gyermek számára. Az önkormányzat az utazás költségét megtéríti, de vállalja a gyermek lakóhelyére utazó pedagógus útiköltségének megtérítését is. A gyermekkel foglalkozó pedagógus tájékoztatása szerint a szülők rendszertelenül veszik igénybe a biztosított képzési lehetőséget, nem működnek együtt. A gyermek 13 éves kora ellenére nem tud írni, olvasni, csak a családon belül kialakult jelnyelvet használja. Véleménye szerint a gyermek fejlődése szempontjából a szakintézményben való képzés jelentene megnyugtató megoldást. Ettől a szülők elzárkóznak. A megyei gyámhivatal vezetőjének tájékoztatása szerint a gyermek védelme érdekében hozott védő-óvó intézkedés 1995. augusztus 1-jén jogerőre emelkedett, de a gyermek sorsának alakulását nem kísérte senki figyelemmel. A gyermekjóléti szolgálat kapcsolatban volt a családdal, de családgondozást nem végzett, így nem ismerte fel a veszélyhelyzetet. A megyei gyámhivatal a veszélyeztetettség megszüntetése érdekében felhívta a gyermekjóléti szolgálatot a kiskorú alapellátására.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy a gyermek védő-óvó ügyében az eljárásra kijelölt jegyző mulasztást követett el, mert nem kísérte figyelemmel a gyermek további sorsát. Látható volt, hogy a szülők nem ismerik el, hogy a halmozottan sérült gyermeküknek speciális képzésre van szüksége, amit csak lakóhelyétől távol tudnak biztosítani. Azzal, hogy a szülők ennek igénybevételét teljes mértékben elutasítják, és a felajánlott oktatási, képzési lehetőséget sem használják ki, a gyermekük társadalomba való integrálódását veszélyeztetik. Ha a siketnéma gyerek nem tanul meg írni, olvasni, nem ismeri a siketnémák által használt egységes jelrendszert, a családon kívül képtelenné válik kommunikációra. Mivel az illetékes szervek nem foglalkoztak a gyermekkel, az a Gyvt. hatálybalépése után kiesett a gyermekvédelmi gondoskodásból.
Az országgyűlési biztos a sérült gyermek szellemi fejlődéshez való joga érdekében felkérte a Veszprém Megyei Gyámhivatal vezetőjét, hogy az illetékes gyermekjóléti szolgálat útján kezdeményezze a kiskorú védelembe vételét. A kijelölt jegyzőt pedig a kiskorú védelembe vételének felülvizsgálatára, illetve a leghatékonyabb a képzési forma alkalmazására.
Az érintettek a felkéréseknek eleget tettek.
OBH 2485/1998.
1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz és a törvényes jogorvoslathoz való joggal kapcsolatban visszásságot okoz, ha az ügyészség a rendőrségről szóló törvény (Rtv.) szabályain alapuló rendőri intézkedés hiányát kifogásoló panaszt a büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) szabályai szerint elbírálja, ezzel hatáskörét túllépi.
2. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben – figyelemmel a kiskorú azon jogos érdekére is, hogy megkapja azt a védelmet és gondoskodást, amely megfelel az Alkotmány 67. § (1) bekezdésének – visszásság közvetlen veszélyét hordozza magában, ha a rendőri szerv indokolatlanul hosszas várakozást követően közli a kiskorú gyermekével együtt a rendőrségen intézkedést váró állampolgárral, hogy ügyében halaszthatatlan nyomozati cselekmény foganatosítását semmi nem teszi szükségessé, a birtokba helyezésre pedig a rendőrségnek nincs hatásköre.
3. Nem okoz alkotmányos joggal összefüggő visszásságot, ha birtokvédelmi ügyben – elfogultság bejelentése miatt – a közigazgatási hivatal által az eljárás lefolytatására kijelölt jegyző a kérelem sorsáról úgy tájékoztatja a kérelmezőt, hogy a feleket egyezségre szólítja fel.
A panaszos sérelmezte, hogy bérbe adója ellen magánlaksértés miatt tett feljelentését a Budaörsi Rendőrkapitányságon mintegy másfélóra alatt foglalták írásba, majd több órán át várakoztatták őt és családját, éjfél után pedig közölték velük, hogy az ügyben nem tesznek azonnali intézkedéseket. Kifogásolta azt is, hogy ezek miatt a Budaörsi Városi Ügyészségen tett panaszára ellentmondó válaszokat kapott, továbbá hogy a lakás tulajdonosa személyes ingóságaik között kutatott, használta a számítógépet, személyes irataikat pedig visszatartotta, végül hogy a Kerepes Nagyközség Önkormányzat jegyzőjétől hiába kért birtokvédelmet. A panasz alapján felmerült a magánlakás sérthetetlenségéhez, a tulajdonhoz, a gyermekek védelemhez való joga, valamint a jogbiztonság követelménye sérelmének, illetve azok közvetlen veszélyének gyanúja miatt az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelt el. Ennek során felülvizsgálatra kérte az országos főkapitányt és a legfőbb ügyészt, valamint – telefonon – tájékoztatást kért a panaszos jogi képviselőjétől.
Az országos rendőrfőkapitány arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy a panaszos 1998. április 4-én kétszer kért rendőri intézkedést a Budaörsi Rendőrkapitányságtól. Az egyiket a délutáni, a másikat az esti órákban. Délután azt sérelmezte, hogy kizárták albérletéből. Ekkor a helyszínre irányított rendőrjárőrök megállapították, hogy a lakás tulajdonosa lecserélte a zárat, mert elromlott. Az új zár egyik kulcsát szándékában állt a bérlőnek átadni, de az nem fogadta el. Az országos főkapitány szerint a rendőrök nem mulasztottak, a helyszínen nem ítélhették meg a panaszos és a lakás bérbe adója közötti vitát, arra polgári bíróság volt hivatott. Erről a feleket a rendőrök a helyszínen tájékoztatták.
Ugyanaz nap a panaszos – az esti órákban – feljelentést tett a Rendőrkapitányságon magánlaksértés miatt az általa bérelt lakás tulajdonosa ellen. Az ügyeletes a feljelentést azonnal írásba foglalta, majd a panaszos a kapitányságról eltávozott. Kis idő múlva családjával együtt visszatért, és várta a további rendőri intézkedést. Eközben – más – súlyos bűncselekmény ügyében a rendőröknek azonnali intézkedéseket kellett tenniük. Ezért csak hosszú várakozás után közölték a panaszossal, hogy a rendőrség a bérlőt nem helyezheti vissza a bérelt lakásba, egyébként pedig birtokvédelmet a polgármesteri hivatalban kérhet. A panaszos jogi képviselője panasszal élt az azonnali rendőri intézkedés elmaradása miatt. A panaszt a Budaörsi Városi Ügyészség bírálta el, melyet elutasított.
A legfőbb ügyész helyettesének tájékoztatása részben hasonló volt az országos főkapitányi megállapításokkal. A helyettes legfőbb ügyész megállapította azt is, hogy a Budaörsi Városi Ügyészségnek a rendőri intézkedés elleni panaszt elutasító határozatával szemben az arra jogosultak nem éltek jogorvoslattal, azt pedig utólag nem lehetett ellenőrizni, hogy a panaszos az ügyben eljáró városi ügyésztől – akinek azóta munkaviszonya megszűnt – ellentétes tájékoztatást kapott volna sérelmére.
Az országgyűlési biztos felülvizsgálta a Budaörsi Városi Ügyészség szóban forgó panaszt elutasító határozatát is. Megállapította, hogy a nyomozás megszüntetése elleni jogorvoslati kérelmét az ügyészség azért utasította el, mert a rendőrök nem követtek el mulasztást, az ügyben rendőri intézkedés nem maradt el.
Az ombudsman áttekintette a Budakörnyéki Ügyészség nyomozást megszüntető határozatát is. Az tartalmazta, hogy a gyanúsított – a lakás bérbe adója – a nyomozás során elmondta, hogy a panaszos (bérlő) házvezetőnőjével üzent a panaszosnak, hogy beszélni szeretne vele, és szeretne az új kulcsból adni neki. A bérlőt a lakásban várta, ahová rendőrökkel érkezett. Az intézkedő rendőröknek külön-külön elmondták a történteket, tőlük felvilágosítást kaptak, majd a rendőrök elmentek. Kijelentette a bérbe adó azt is, hogy nem állt szándékában a bérlőt és családját a lakásból kizárni, a bérlőnek azért nem adott kulcsot, mert a bérlő nem volt hajlandó vele szóba állni. A nyomozó hatóság által kihallgatott tanúk megerősítették a bérbe adó által gyanúsítottként elmondottakat. A nyomozó hatóság határozatában rögzítette továbbá, hogy a bérlő birtokvédelmet kért az ügyben a Törökbálint Nagyközség Polgármesteri Hivatal jegyzőjétől, de azt a jegyző elutasította. Erre tekintettel a lakás tulajdonosának azon magatartása sem volt bűncselekmény, hogy az ingatlanba a bérlőt nem engedte vissza.
A nyomozást megszüntető határozat indokolásából az ombudsman azt a következetést is levonta, hogy kétséget kizárón nem lehetett bizonyítani a panaszos azon állítását, mely szerint az általa bérelt lakás tulajdonosa személyes ingóságaik között kutatott, azokat használta, személyes irataikat pedig – például útlevelüket – visszatartotta. Sőt, ennek ellenkezőjét – például, hogy a bérlő által kért ingóságokat a bérbe adó a bérlőnek kiadta – tanúk bizonyították. Tekintettel arra, hogy az országgyűlési biztos nem büntetőügyben eljáró hatóság, a további vizsgálatot mellőzte, nem állapította meg a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljárással összefüggő alkotmányos visszásságot. Rámutatott azonban arra is, hogy ez nem érinti a panaszosnak azt a jogát, hogy a lakásbérlemény tulajdonosával szemben jogosnak vélt kárigényét polgári bíróság előtt érvényesítse, esetleg – a számítógépében való adatoknak, információknak mások részére való kiadása miatt – a Budaörsi Rendőrkapitányságon ellene büntető feljelentést tegyen.
A panasz birtokvédelmi eljárással összefüggő részében azt állapította meg az országgyűlési biztos, hogy a panaszos Kerepes Nagyközség Önkormányzata jegyzőjétől kért birtokvédelem tárgyában a jegyző elfogultságot jelentett be, melynek a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal helyt adott, az eljárást Gödöllő város jegyzője folytatta le. A gödöllői önkormányzat az ügyben a feleket egyezségre szólította fel. A panaszos tehát tudott birtokvédelmi kérelme sorsáról. Ezért a panasz ezen részét alaptalannak, illetve okafogyottnak tekintette az országgyűlési biztos.
Az ombudsman a megkeresett szervek vezetőinek tájékoztatását elfogadta. Megállapította, hogy a Budaörsi Rendőrkapitányság a panaszos 1998. április 4-én a délutáni, majd az esti órákban tett bejelentései alapján eleget tett fellépési kötelezettségének, megtette a jogszabályban előirt intézkedéseket, lefolytatta a hatáskörébe tartozó eljárásokat. Ahhoz, hogy a panaszos és családja nem jutott be a bérelt lakásba, illetve onnan nem tudta elszállítani valamennyi ingóságát, a panaszos is hozzájárult azzal, hogy semmilyen együttműködésre nem volt hajlandó a lakás tulajdonosával, még a lakás új kulcsait sem volt hajlandó átvenni. A panaszos ezen magatartására, valamint arra tekintettel, hogy a rendőrök jelenlétében a bérlő által kért ingóságokat a bérbe adó a bérlőnek kiadta, nem állapított meg alkotmányos joggal összefüggő visszásságot. Megállapította viszont, hogy miután a panaszos három kiskorú gyermekével megjelent a kapitányságon, a rendőrök indokolatlanul hosszas várakozást követően közölték csak vele, hogy halaszthatatlan nyomozati cselekmények foganatosítását semmi nem teszi szükségessé, a birtokba helyezésre pedig nincs a rendőrségnek hatásköre. Maga a közlés tartalma szakszerű és megalapozott volt. Figyelemmel azonban a panaszos három kiskorú gyermeke azon jogos érdekére, hogy megkapják azt a védelmet és gondoskodást, amely megfelel az Alkotmány 67. § (1) bekezdésének, az éjszakai órákban való többórás várakoztatásuk közvetlenül veszélyeztette a gyermekeknek a jogállamisághoz, illetve a jogbiztonság követelményéhez, továbbá a gondoskodáshoz fűződő alkotmányos jogát. A Budaőrsi Rendőrkapitányságot ezen jogok maradéktalan biztosítása alól az sem mentesítette, hogy súlyos bűncselekmény elkövetése miatt kellett intézkedniük, sőt, az sem, hogy a panaszos és családja szabadon távozhatott volna a kapitányságról.
Vizsgálata során az ombudsman nem állapította meg azt sem, hogy a panaszos feljelentését jegyzőkönyvbe foglaló ügyeletes rendőr indokolatlanul hosszú idő után, a panaszost várakoztatva járt volna el. A panaszos ilyen állítását az országos főkapitány cáfolta, az országgyűlési biztos pedig nem rendelkezik hatáskörrel a további bizonyítékok beszerzésére. Ez utóbbi okok miatt nem állapította meg azt sem, hogy az ügyész a panaszosnak ellentmondó tájékoztatást adott volna.
A Budaőrsi Városi Ügyészség panaszt elbíráló határozatával összefüggésben azt állapította meg az országgyűlési biztos, hogy az eljáró ügyész megsértette a panaszosnak a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonsághoz, valamint a tisztességes eljáráshoz és a törvényes jogorvoslathoz való jogát. Ezt az idézte elő, hogy az ügyész az Rtv. szabályain alapuló rendőri intézkedés hiányát kifogásoló panaszt a Be. szabályai szerint elbírálta, ezzel hatáskörét túllépte.
A megállapított alkotmányos emberi jogokkal összefüggő visszásság, illetve annak közvetlen veszélye jövőbeni elkerülése érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa javasolta a legfőbb ügyésznek, hogy belső rendelkezésben hívja fel az ügyészségek vezetőinek figyelmét arra, hogy ha az állampolgár az Rtv-ben szabályozott rendőri intézkedést vagy annak elmulasztását panaszolja, minden esetben az Rtv. – és nem a Be. – szabályai szerint kell eljárni, és aszerint kell a jogorvoslati lehetőséget is biztosítani. Ez független attól, hogy büntetőeljárás keretében vagy azon kívül került-e sor a törvényben szabályozott rendőri intézkedésre vagy annak elmaradására. Ajánlotta az országos rendőrfőkapitánynak, hívja fel a rendőri szervek vezetőnek figyelmét, hogy a rendőri állomány – lehetőség szerint – legyen figyelemmel annak a kiskorúnak a jogos érdekére, akinek szülei – különösen a késő esti vagy éjszakai órában – úgy kényszerülnek rendőri segítségre, hogy gyermeküket nem tudják más felügyeletére bízni, ezért velük együtt keresik meg a rendőrséget. Az ajánlásokat sem a legfőbb ügyész, sem az országos főkapitány nem fogadta el. Az ombudsman azonban mindkét ajánlást fenntartotta, kérte a címzetteket az ajánlások újragondolására. A legfőbb ügyész még nem reagált a kérésre, az országos főkapitány azonban eleget tett az ajánlásban foglaltaknak.
OBH 3308/1998.
I. Az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált, a gyermekek kiemelt védelméhez való jogával és a 70/D § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű lelki egészséghez fűződő jogával kapcsolatban okoz sérelmet, ha a gyermekvédelmi gondoskodásban élő kiskorúakat kellő előkészítés nélkül helyezik ki nevelőszülőkhöz, és a kihelyezést követően nem megfelelően ellenőrzik a nevelőszülő tevékenységét.
II. A panaszosnak és a gyermekeknek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő tisztességes eljáráshoz fűződő jogával kapcsolatban visszásságot okoz, ha a nevelőszülőknél nevelkedő gyermekek gondozási helyét minden előzetes értesítés nélkül, nem a jogszabályoknak megfelelően változtatják meg.
A panaszos nevelőszülők beadványukban azt sérelmezték, hogy 1998 márciusában a hozzájuk nevelésre kihelyezett három kislányt a Veszprém Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat igazgatója minden indoklás nélkül „elvette” tőlük, részükre új gondozási helyet jelölt ki. A beadvány szerint még azt sem engedték meg a gyerekeknek, hogy nevelőszüleiktől elbúcsúzzanak. Mivel az ügy összefüggésbe volt hozható a gyermekek kiemelt védelméhez és legmagasabb szintű lelki egészséghez fűződő jogának sérelmével, ezért az országgyűlési biztos vizsgálatot indított.
A panaszosok 1993-ban jelentkeztek nevelőszülőnek, a következő évben a kísérleti jelleggel szervezett nevelőszülői tanfolyamot elvégezték, 1995–1997 között helyezték ki hozzájuk a három roma származású kislányt. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) hatálybalépése előtt jogszabály nem írta elő azt, hogy a nevelőszülőknek felkészítő tanfolyamon kell részt venniük. Az 1990-es évektől kezdődően egyes megyékben már indítottak nevelőszülőket felkészítő tanfolyamokat. Ez történt Veszprém megyében is, amikor – bár csak kísérleti jelleggel, – megkezdték a nevelőszülők felkészítését az állami gondoskodás alatt álló gyerekek nevelésére. Azzal, hogy a jövendő nevelőszülők pszichológiai vizsgálata elmaradt, a náluk készített környezettanulmány is csak formális jellegű volt, már sérült a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez való joga.
1997-ben jelzés érkezett a gyermekvédelmi tanácsadótól és az egyik a gyermekeket tanító pedagógustól azzal kapcsolatosan, hogy a nevelőszülők nevelési módszerei nem a legmegfelelőbbek. Ekkor a nevelőszülők figyelmét felhívták arra, hogy változtassanak nevelési módszereiken, de ez a figyelemfelhívás nem oldotta meg a nevelési problémákat.
1998 elején, miután a gyermekvédelmi tanácsadó a nevelőcsalád életében súlyos működési zavart jelzett, ezért a gyermekvédő intézet igazgatója pszichológiai kontrollvizsgálatot kért. Miután a pszichológiai szakvélemény azt állapította meg, hogy a nevelőszülők nem alkalmasak a hozzájuk helyezett, gyermekvédelmi gondoskodásban élő kiskorúak nevelésére, a GYIVI-t felváltó Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat igazgatójának kötelessége volt a gyermekek elhelyezésének megváltoztatását kezdeményezni. 1998 márciusában már hatályos volt a Gyvt. Ezért a gyermekvédelmi szakszolgálat igazgatójának helyes eljárása az lett volna, ha az illetékes gyámhivataltól a kiskorúak intézeti és állami nevelésének soron kívüli felülvizsgálatát kérte volna. Ekkor államigazgatási eljárás keretében a hatályos jogszabályoknak megfelelően dönthettek volna a kiskorúak átmeneti és tartós nevelésbe vételéről, gondozási helyük fenntartásáról vagy megváltoztatásáról. A gyermekek nem voltak közvetlen veszélyben, tehát a gyámhivatal a számára előírt 30 napos ügyintézési határidőn belül a gyermekek további lelki sérülése nélkül dönthetett volna sorsukról. Ez alatt az idő alatt a gyerekeket és a nevelőszülőket – akár pszichológus segítségével – fel lehetett volna készíteni a változásra. A nevelőszülői, a hivatásos nevelőszülői és helyettes szülői jogviszony egyes kérdéseiről szóló 150/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet szerint a nevelőszülőkkel kötött megállapodásokat folyamatosan, de legkésőbb 1998. december 1-éig felül kellett vizsgálni. A rendelet értelmében az 1997. november 1-e előtt létesített nevelőszülői jogviszonyokat folyamatosan, de legkésőbb 1999. február 28-áig meg kellett szüntetni. A nevelőszülői jogviszony megszüntetéséről legalább 60 nappal a megszüntetése előtt írásban tájékoztatni kellett a nevelőszülőt. Ezzel egyidejűleg szintén írásban tájékoztatni kellett a nevelőszülőt arról, hogy a továbbiakban a működtető akarja-e őt foglalkoztatni. Ha a működtető megítélése szerint az általa alkalmazott nevelőszülők nem voltak alkalmasak gyermekek nevelésére, akkor lehetőség lett volna nevelőszülői jogviszonyuk megszüntetésére. Mivel gyámhivatali határozat a gyermekek gondozási helyének megváltoztatásáról nem született, ezért a nevelőszülők nem élhettek jogorvoslati kérelemmel sem.
Az országgyűlési biztos vizsgálata során megállapította, hogy a gyermekvédelmi gondoskodásban élő kiskorúak alkotmányos jogainak sérelmét elsősorban a nem megfelelően előkészített nevelőszülőhöz való kihelyezésük, másodsorban a nevelőcsaládban felmerülő problémák alapos feltárásának és orvoslásának elodázása okozta. A panaszosok és a gyermekek tisztességes eljáráshoz fűződő jogát egyaránt sértette az, hogy a kiskorúak gondozási helyét nem a hatályos jogszabályoknak megfelelően változtatták meg.
A gyermekvédelmi törvény hatálybalépése óta csak az lehet nevelőszülő, akinek gyermeknevelésre való alkalmasságát orvos igazolja és a felkészítő tanfolyamon részt vesz, ezért a jövőben feltehetőleg elkerülhető lesz az, hogy kellő előkészítés nélkül, felkészületlen vagy nevelésre alkalmatlan személyekhez helyezzenek gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekeket. A szakszolgálat igazgatója már nem áll munkaviszonyban a Veszprém Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálattal, ezért mulasztásai miatt fegyelmi felelősségre vonását az országgyűlési biztos nem kezdeményezhette.
A fentiek miatt a vizsgálatot az országgyűlési biztos ajánlás nélkül lezárta.
OBH 254/1999.
Az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált gyermeki jogokkal összefüggésben visszásságot okoz, ha a gyámügyi eljárásban nem tisztázható, hogy a gyermek ideiglenes elhelyezését vállaló, illetve a gyámnak kirendelt személlyel egy háztartásban büntetett előéletű személy él.
Az RTL Klub Híradója számolt be arról, hogy a 14 éves kislányt a gyámjául kirendelt nagymamával együtt élő nagyapa megerőszakolta, aki már büntetve volt a lányával szemben korábban elkövetett ugyanilyen bűncselekmény miatt. Erről a körülményről azonban az ügyben eljáró gyámhatóságoknak a gyámrendelés, illetve a gyermek ideiglenes elhelyezésének időpontjában nem volt tudomása.
Tekintettel arra, hogy a hír a gyermeki jogokkal összefüggésben, az alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelemre engedett következtetni, az ügyben az országgyűlési biztos vizsgálatot indított. Eljárása során megkereste a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal gyámhivatalát kérve, hogy az ügyben elkövetett esetleges mulasztások felderítésére részletes vizsgálatot folytassanak le. A gyámhivatal a kért vizsgálatot lefolytatta, és annak eredményéről írásban adott tájékoztatást, egyben megküldte a gyámrendelés, illetve a gyermek ideiglenes elhelyezése során keletkezett összes iratot.
Tekintettel arra, hogy a gyermek végleges elhelyezéséről szóló döntést nem a gyámhatóság, hanem a bíróság hozta meg, az országgyűlési biztos csak a gyámrendelésről és a gyermek ideiglenes elhelyezéséről hozott gyámhatósági határozattól a gyermek végleges elhelyezéséről szóló bírósági eljárásig eltelt időszakot vizsgálta.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a gyámhatósági eljárás idején nem volt olyan hatályos jogszabály, amely a gyermek ideiglenes elhelyezésekor kötelezően vizsgálandó körülményeket megjelölte volna. A helyszíni szemle – az államigazgatási eljárás szabályai alapján – jellegénél fogva nem alkalmas a büntetett előéletre vonatkozó adatok tisztázására. A hatályos jogszabályi rendelkezések szerint pedig az eljáró gyámhatóságnak nem állt módjában a bűnügyi nyilvántartásból sem adatot kérni annak a családnak a tagjairól, akiknél a gyermeket ideiglenesen elhelyezte.
Az országgyűlési biztos a gyermeki jogokkal kapcsolatos visszásság jövőbeni megakadályozása érdekében ajánlásban kérte fel a szociális és családügyi minisztert, hogy kezdeményezze a gyermekvédelmi törvény, valamint a 149/1997. (IX. 10) Korm. rendelet olyan módosítását, hogy azok alapján az ideiglenes elhelyezésről, illetve gyámrendelésről döntő gyámhatóság, a határozatának meghozatalakor a „nevelésre alkalmasság” vizsgálatánál köteles legyen az ideiglenes elhelyezést vállaló személlyel, illetve a leendő gyámmal egy háztartásban élő személyek büntetett előéletére vonatkozó adatokat is figyelembe venni és arra vonatkozóan az adatokat a bűnügyi nyilvántartásból beszerezni. Javasolta, hogy a büntetett előéletre vonatkozó adat csak meghatározott bűncselekményi kategóriák, például élet elleni bűncselekmények, nemi erkölcs elleni bűncselekmények esetén zárják ki a gyermek adott személynél történő elhelyezését, illetve meghatározott személy gyámként való kirendelését.
A szociális és családügyi miniszter elfogadta az országgyűlési biztos javaslatát. Válaszában azt is közölte, hogy az ideiglenes gyermekelhelyezésre és a gyámrendelésre vonatkozó jogszabályok módosításán túl olyan rendelkezések kidolgozása is folyamatban van a tárcánál, amelyek a gyermekotthonban elhelyezett gyermekek fokozottabb védelmét hivatottak szolgálni. Az igazságügy-miniszter a jogalkotási törvényből eredő kötelezettségére való tekintettel a tárca aktív közreműködéséről biztosította az országgyűlési biztost.
A beszámoló elkészítésének időpontjában a módosítások előkészítése folyamatban volt a szociális tárcánál.
OBH 400/1999. számú ügy utóélete
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az otthont nyújtó gyermekvédelmi intézetekben végzett vizsgálat során szerzett tudomást arról, hogy évek óta nevelkednek rendezetlen jogállással külföldi állampolgárságú gyermekek ezekben az intézményekben. A megyei és a fővárosi gyámhivatalok tájékoztatásai megerősítették azt a feltételezést, hogy a külföldi állampolgárságú gyermekek ügyében követendő eljárás szabályozása nem egyértelmű, ennek megfelelően rendkívül eltérő gyakorlatot folytatnak a különböző gyámhatóságok, gyermekvédelmi szakszolgálatok. Nincs egységes irányítás, felügyelet ezen a területen, az intézkedések összehangolatlanok. A jogi szabályozás egységes értelmezése, az összehangolt joggyakorlat érdekében központi intézkedések nem történtek, megyénként, gyakran településenként változó módon próbálták megoldani az érintett gyermekek ügyét.
Az általános helyettes 1999. december 22-én kelt jelentésében megállapította, hogy a gyermekvédelmi gondoskodásban élő külföldi állampolgárságú gyerekek sorsának rendezése érdekében egységes joggyakorlat nem alakult ki. Azoknak a gyermekeknek az ügyében, akik teljesen elhagyottak, az örökbeadásuk akadálya külföldi állampolgárságuk.
A vizsgálat eredményeként megállapított alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok [Alkotmány 67. § (1), 70/D. § (1), 54. § (1), 66. § (2), 2. § (1)] orvoslásának érdekében az országgyűlési biztos általános helyettese az alábbiakban fogalmazta meg észrevételeit, javaslatait:
A családügyi és szociális miniszternek ajánlást tett, hogy kezdeményezze tárcaközi bizottság létrehozását az Igazságügyi Minisztérium, a Külügyminisztérium és a Belügyminisztérium bevonásával, mely áttekinti a helyzetet, és megoldást keres a végleges és egyértelmű rendezés érdekében. A miniszter válaszlevelében az ajánlást elfogadta.
A külügyminiszternek ajánlotta, hogy a szomszédos – volt szocialista – országokkal kötött kétoldalú jogsegély szerződések korszerűsítését, átdolgozását kezdeményezze a vizsgálat megállapításainak figyelembevételével. A külügyminiszter álláspontja szerint a kezdeményezés a szociális és családügyi miniszter feladata, a kodifikációs munkában a külügyminisztérium részt kíván venni. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a válasszal egyetértett.
A szociális és családügyi miniszternek egységes nyilvántartás vezetését ajánlotta az országban nevelkedő külföldi állampolgárságú elhagyott kiskorúakról. A nyilvántartás bevezetésére vonatkozóan javasolta az 1997. évi XXXI. törvény adatkezelésre és nyilvántartásokra vonatkozó fejezetének kiegészítését is. A miniszter az ajánlást elfogadta.
A szociális és családügyi minisztert felkérte arra, hogy a gyámhivatalok részére nyújtson pontos és részletes eligazítást a külföldi megkeresésekre vonatkozóan. A miniszter a gyámhivatalok részére körlevelet adott ki a gyermekvédelmi gondoskodásban élő külföldi kiskorúak tekintetében követendő eljárás szabályozására.
A megyei és fővárosi gyámhivataloknak, valamint a megyei és fővárosi gyermekvédelmi szakszolgálatok részére tett ajánlásában javasolta, hogy a külföldi gyermekekre vonatkozó elkülönült nyilvántartásokat készítsenek. A külföldi gyermekek helyzetét vizsgálják felül és kezdeményezzék – a gyermek érdekeinek megfelelő – végleges megoldás iránti eljárások lefolytatását. Azoknak a gyermekeknek az ügyében, akiknél a külföldi hatóságok megkeresése még nem történt meg, a szükséges intézkedésekre a gyámhivatalokat haladéktalanul szólítsák fel. Az érintettek az ajánlást elfogadták, a szükséges intézkedéseket megtették.
Végül javaslatot tett a szociális és családügyi miniszternek, hogy kezdeményezze az 1997. évi XXXI. törvény módosítását az örökbefogadásra vonatkozó illetékességi szabályok tekintetében akként, hogy az az szülő, aki szeretné lakókörnyezete előtt titokban tartani azt, hogy gyermeke született, ezt megtehesse. A miniszter válaszában arról tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy az ajánlást megfontolás tárgyává teszi, ha indokoltnak tartja, azt az 1997. évi XXXI. törvény módosítási javaslatába beépíti.
OBH 463/1999.
Nem okozza az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált, a gyermekek kiemelt védelemhez való jogának sérelmét, ha a gyermekek veszélyeztetettségének észlelése után a családot a gyermekjóléti szolgálat gondozza, a jegyző a gyermekeket védelembe veszi. Az országgyűlési biztos a Kossuth Rádió „Magyarországról jövök” című műsorában elhangzott riport alapján a gyermeki jogok sérelmének gyanúja miatt hivatalból vizsgálatot indított.
A riportban elhangzottak szerint az apa kiskorú gyermekeit rendszeresen bántalmazta. A gyermekek bántalmazása akkor derült ki, amikor a legfiatalabb gyermek elmenekült otthonról, és csak a rendőrség segítségével találták meg. Az apa ellen kiskorú veszélyeztetésének alapos gyanúja miatt büntetőeljárás indult, de a nyomozást a Bács--Kiskun Megyei Főügyészség megszüntette, mert nem volt megállapítható a bűncselekmény elkövetése.
Az illetékes polgármesteri hivatal az esetről a rendőrkapitányság telefonhívásából és a rádióban elhangzott riportból szerzett tudomást. Ezt követően megkezdték a család gondozását. Jegyzőkönyvet vettek fel a gyermekeket tanító pedagógusokkal, akik úgy nyilatkoztak, hogy a gyermekeken soha nem láttak külsérelmi nyomokat, nem volt tudomásuk arról, hogy a család életében működési zavar lenne. Az osztályfőnökök írásbeli pedagógiai jellemzést adtak a gyerekekről. Meghallgatták a nagyszülőt, véleményt kértek az apa munkáltatójától. Jegyzőkönyvet vettek fel az anyával és a gyerekekkel, akik elismerték, hogy az apa a gyermekeket és az anyát is bántalmazta. A településen a családgondozói feladatokat is ellátó védőnő környezettanulmányt készített a családnál.
1998 májusában a jegyző a család három kiskorú gyermekét védelembe vette. Júniusban megszüntették az apa előzetes letartóztatását, szabadlábra helyezték. Ezt követően a családgondozó rendszeresen látogatta a családot, kérte, hogy a Nevelési Tanácsadó pszichológusának segítségét vegyék igénybe, időpontot is egyeztetett a pszichológussal. A Nevelési Tanácsadó nem a család lakóhelyén van, ezért az odautazás is problémát jelentett nekik. Az apa a pszichológus segítségét feleslegesnek tartotta, ezért sem a feleségét, sem gyerekeit nem engedte el hozzá. A pszichológus emiatt kéthetente a szülők lakhelye szerinti gyermekjóléti szolgálatnál tartott foglalkozást az anya és a két kisebb gyerek részére, az apát pedig otthonában kereste fel. Az apa ellenállását végül sikerült oldani.
A családgondozó decemberben kérte a védelembe vétel felülvizsgálatát. A felülvizsgálat során megállapították, hogy a legidősebb gyermek védelembe vételét indokolatlan tovább fenntartani, ezért azt megszüntették. A két kisebb gyermek védelembe vételét továbbra is fenntartották, a családot kötelezték arra, hogy a Nevelési Tanácsadó pszichológusának segítségét vegyék igénybe. A gyermekjóléti szolgálat és a gyermekeket tanító pedagógusok között jó kapcsolat alakult ki. Az 1999/2000-es tanévben a gyermekekkel magatartási problémák nem voltak, tanulmányi eredményük gyenge, ebben segítséget igényeltek és kaptak.
A gyermekjóléti szolgálat vezetőjének tájékoztatása szerint a család folyamatos gondozásával elérték azt, hogy a gyermekek védelembe vételének további fenntartására már nem volt szükség, ezért azt a jegyző 2000 júniusában megszüntette. Ezt követően megszületett a család negyedik gyermeke, a védőnő rendszeresen látogatja őket, a családot gyermekjóléti alapellátásban továbbra is gondozzák.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a kiskorúak alkotmányos jogai attól kezdve, hogy a hatóságok tudomást szereztek bántalmazásukról, nem sérültek, ezért a vizsgálatot lezárta.
OBH 1180/1999. számú ügy utóélete
A szigetmonostori általános iskola szülői és tanulói közössége nevében egy panaszos egy az általános iskolában történt bántalmazás kivizsgálását kérte az állampolgári jogok biztosának általános helyettesétől.
Az általános helyettes 1999. július 29-én kelt kiegészítő jelentésében felkérte az oktatási minisztert, hogy a közoktatási törvény 107. §-ának (8) bekezdése alapján indítson szakmai ellenőrzést a szigetmonostori általános iskolában. Az oktatási miniszter az ajánlást elfogadta, és szakmai ellenőrzést kezdeményezett az érintett iskolában.
Az ellenőrzést az oktatási miniszter munkatársai 2000. március 1–7-e között végezték el. Az észlelt törvénysértések megszüntetésére az oktatási miniszter 60 napos határidő kitűzésével felszólította Szigetmonostor polgármesterét.
OBH 2414/1999.
Nem okoz az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált, a gyermekek kiemelt védelemhez és a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez fűződő jogának sérelmével kapcsolatosan visszásságot, ha a gyermekvédelmi gondoskodásban élő, pszichésen sérült gyermekeket speciális gyermekotthonba helyezik, és ott állapotuknak megfelelően pszichológus, pszichiáter foglalkozik velük.
Az országgyűlési biztoshoz telefonon bejelentés érkezett, hogy a Zirzen Janka Gyermekotthonból két gyermek megszökött. A gyermekek állítása szerint a gyermekotthonban megverték, majd onnan kizárták őket, nem volt hol aludniuk. Az ügy összefüggésbe volt hozható a gyermekek kiemelt védelemhez fűződő jogával, ezért annak kivizsgálására az országgyűlési biztos helyszíni vizsgálatot rendelt el, az intézmény igazgatójától az ügyre vonatkozó iratokat bekérte.
A Zirzen Janka Gyermekotthonból két gyermek megszökött, állításuk szerint az intézményben megverték őket. Egy közelben lakó férfi segítségét kérték, aki a Fővárosi Önkormányzat Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetének 1. számú Átmeneti Otthonába kísérte őket. A kiskorúak az éjszakát az átmeneti otthonban töltötték, másnap reggel pedig visszavitték őket a gyermekotthonba.
Az országgyűlési biztos munkatársai a helyszíni vizsgálat során és az áttanulmányozott orvosi zárójelentésekből megállapították, hogy az egyik gyermek örökbefogadó, a másik nevelőszülőktől került állami gondoskodásba, mindketten depressziós magatartászavarban szenvednek, súlyos beilleszkedési zavaraik vannak. Az adott gyermekotthon speciálisan magatartászavaros gyermekek gondozását, nevelését látja el. Az országgyűlési biztos munkatársai a helyszíni vizsgálaton mindkét gyermeket meghallgatták, ekkor egyikük sem utalt arra, hogy bántalmazták volna őket. A helyszíni vizsgálaton bebizonyosodott, hogy egyik nevelő vizes törölközővel verte a gyerekeket, de a bántalmazások két évvel korábban történtek, a férfi már nem is dolgozik a gyermekotthonban.
A helyszíni vizsgálat és a bekért iratanyagok áttanulmányozása során kiderült, hogy a pszichésen sérült gyermekeket állapotuknak megfelelő speciális gyermekotthonban helyezték el, ahol pszichológus, pszichiáter foglalkozik velük, amikor az szükséges, kórházi kezelésük is megoldott. Fizikai bántalmazásukat helyszíni vizsgálat során nem erősítették meg, szökésüket inkább a kalandvágy, unalom motiválta.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a kiskorúak alkotmányos jogai nem sérültek, ezért a vizsgálatot lezárta.
OBH 2528/1999.
I. Nem sérti a panaszosnak és a gyermekvédelmi gondoskodásban élő kiskorúaknak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített tisztességes eljáráshoz fűződő jogát, ha a gyámhivatal a panaszosnak a gyermekvédelmi gondoskodásban élő kiskorúakkal való kapcsolattartásának szabályozására vonatkozó kérelmét hatáskör hiányában elutasítja.
II. Sérti a gyermekvédelmi gondoskodásban élő kiskorúaknak az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált kiemelt védelemhez való jogát, ha a nem közeli hozzátartozókkal való kapcsolattartásuk szabályozatlan.
A panaszos a beadványában sérelmezte, hogy a hódmezővásárhelyi lakásotthon gondozottjainak gyámja tiltja a gyermekek vele való kapcsolattartását, a gyermekek részére adott adományok juttatását is betiltotta. A panaszos az illetékes gyámhivataloktól kérte a gyermekkel való kapcsolattartása szabályozását. Véleménye szerint a kapcsolattartás tiltása miatt sérültek mind az ő, mind a gyermekek Alkotmányban rögzített állampolgári jogai, és kifogásolta, hogy a lakásotthon vezetője nem gyámoltjai érdekének megfelelően végzi munkáját. A vizsgálat a gyermekek kiemelt védelemhez fűződő jogának sérelme miatt indult.
A panaszos a szegedi gyermekvédő intézet igazgatójánál bejelentést tett a hódmezővásárhelyi lakásotthon vezetésével kapcsolatban. A gyermekvédő intézet igazgatója a panaszos beadványát kivizsgálta, a vezető megbízását visszavonta, az illető pedagógus azóta már nem áll munkaviszonyban a gyermekvédő intézettel. A kiskorúak részére gyámul a lakásotthon új vezetőjét kinevezték. A gyermekek gyámja hozzájárult a panaszos és a kiskorúak kapcsolattartásához.
Az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról (a továbbiakban: Gyvt.) az intézeti gyámságot lebontotta, a gyermekotthonok és lakásotthonok vezetőit jogosította és kötelezte az intézményükben elhelyezett gyermekek törvényes képviseletének ellátására.
A gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekek esetében a szülői felügyeleti jogokat a gyám gyakorolja, munkája során a gyermekek mindenekfelett álló érdekét kell képviselnie, ami nagy felelősséget ró rá, de visszaélésre is lehetőséget ad. Munkája éppen ezért nem maradhat konrollálatlan. Mivel a panaszos a beadványában ilyen jellegű visszaélésekre is utalt, ezért az országgyűlési biztos a gyermekvédő intézet igazgatójától tájékoztatást kért azzal kapcsolatban is, hogy a gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló kiskorúak gyámjainak jogszabályban előírt segítségnyújtási és ellenőrzési kötelezettségének a gyermekvédő intézet miként tesz eleget. Az igazgató arról tájékoztatta, hogy jelenleg gyámi tanácsadókat státushiány miatt nem tud alkalmazni, de valamennyi lakásotthon vezetője elvégezte a gyámok részére indított tanfolyamot. A gyermekvédő intézet szakértői csoportja és az igazgató folyamatosan látogatja a nevelési helyeket, a gyámokat tanácsaikkal segítik. Az igazgató telefonon mindennapos kapcsolatban van a gyámokkal, kérésükre tanácsot ad. A gyámok munkáját folyamatosan ellenőrzik. A félévente esedékes jelentéseket a gyámhivataloknak elküldik. A gyermekek panaszaikat, akár név nélkül is, a gyermekotthonban elhelyezett lezárt panaszládába helyezhetik, a panaszládák kulcsa a gyermekvédő intézetben van, de a gyermekek közvetlenül a GYIVI igazgatójához is fordulhatnak panaszaikkal. Minderről a gyermekeknek tudomásuk van. A nagyobb gyermekek elképzeléseit jövendő sorsukkal kapcsolatban kikérik. A vizsgálat megállapította, hogy a gyámok munkáját a gyermekvédő intézet munkatársai jogszabályi kötelezettségüknek megfelelően segítik, ellenőrzik, így a gyermekek alkotmányos jogai nem sérültek.
A gyámhivatalok a hatályos jogszabályoknak megfelelően jártak el, amikor a panaszos kapcsolattartási kérelmét hatáskör hiányában elutasították. A gyermekotthonban nevelkedő gyermekek esetében állami feladat a gyermekek gondozásának, nevelésének, törvényes képviseletének, vagyonkezelésének ellátása, melyet az állam nevében a gyermek gyámja gyakorol. A gyám felelőssége és joga, hogy gyámoltjának milyen „külső kapcsolatot” engedélyez. A gyámhivataloknak határozatban csak a gyermek és közeli hozzátartozói kapcsolattartását kell szabályozniuk, más személyekkel való kapcsolattartás engedélyezését a gyámra bízzák. A gyermekek érdekét nem szolgálja, ha ezek a „külső kapcsolatok” szabályozatlanok maradnak, ezért az országgyűlési biztos felkérte a megyei területi gyermekvédelmi szakszolgálatokat, mint a gyermekotthonok ellenőrző és tanácsadó szerveit, hogy dolgozzanak ki egy megállapodásiszerződés-tervezetet, melyet a gyermek gyámja és a gyermeket patronálni kívánó személy kötnének.
A panasz vizsgálatával kapcsolatosan az országgyűlési biztos megállapította, hogy a gyermekotthonban nevelkedő kiskorúak érdekeinek védelmében szükséges a közeli hozzátartozókon kívüli személyek kapcsolattartásának jogi szabályozása, ezért kezdeményezte a szociális és családügyi miniszternél:
1) a Gyvt. 33. § (2) bekezdése c) pontjának a következőkkel való kiegészítését: „a más kapcsolattartásra jogosult személy”, a 34. § (1) bekezdéséből pedig „a közeli hozzátartozója” kifejezés kihagyását;
2) a Gyer. 28. § (1) bekezdésének a következőkkel való kiegészítését: a gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló kiskorú gyámja beleegyezésével és kérelmére kapcsolatot tarthat más, közeli hozzátartozóin kívüli személlyel is. Felkérte a szociális és családügyi minisztert, hogy a jelentésben tett javaslatai megvalósíthatóságát szíveskedjen a kiskorúak mindenek felett álló érdekeinek figyelembevételével megvizsgálni.
Mivel az egyedi ügyben eljáró szervek eljárása alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot nem okozott, ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a vizsgálatot lezárta.
A miniszter válaszlevelében közölte, hogy a kapcsolattartásra jogosult személyek körének bővítését azért nem tarja indokoltnak, mert az legtöbbször kezdeti érzelmi fellángoláson alapuló rendszertelen kapcsolattartást takar, álláspontja szerint a gyám- és a gyermekvédelmi szakszolgálat felelőssége és feladata a gyermek érdekében a külső kapcsolatok engedélyezése. A megyei területi gyermekvédelmi szakszolgálatok többsége az országgyűlési biztos jelentésében foglaltaknak eleget téve a gyermekvédelmi gondoskodásban élő kiskorúak nem közeli hozzátartozókkal való kapcsolattartását, vagy a javasolt „patronálási szerződéssel”, vagy más, a gyermek érdekeit szem előtt tartó intézkedéssel kontrollálják. Munkájukat a gyámhivatalok is segítik, ezért az országgyűlési biztos a miniszter válaszát tudomásul vette.
OBH 2597/1999.
Az Alkotmány 16. §-ában deklarált, az ifjúság létbiztonsághoz, oktatáshoz és neveléshez való jogával, a 67. § (1) bekezdésében deklarált a gyermekek kiemelt védelemhez fűződő jogával és a 70/D. § (1) bekezdésében rögzített legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogával kapcsolatosan okoz visszásságot, ha a veszélyeztetett, valamint védelembe vett gyermekek nyilvántartása elégtelen, ezért a bejelentett lakcímükről elköltöző és az új lakhelyükön be nem jelentkező családok gyermekeinek sorsát a gyermekvédelemmel foglalkozó szervek nem tudják figyelemmel kísérni.
A „Mai Nap” 1999. június 1-jén megjelent cikke adott hírt arról, hogy Martfűn a szomszédok bejelentése alapján a rendőrség szabadított ki két kisgyereket (4 és 2 éves), akiket szüleik két napja magukra hagytak, illetőleg bezárták őket.
Az országgyűlési biztos hivatalból indított vizsgálatot annak kiderítésére, hogy az alapvető emberi jogokkal összefüggő visszásságra utaló körülmények között élő gyermekekről a gyermekvédelmi ellátás miként gondoskodott.
1999 májusában állampolgári bejelentés érkezett rendőrséghez, miszerint két gyereket szülei napokon át magukra hagytak bezárva. A gyermekek az ajtó résein keresztül az intézkedő rendőröknek elmondták, hogy éhesek és sokszor hagyják őket magukra. Ezt követően a rendőrség gyermekeket a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Gyermekotthon Befogadó Otthonába szállította. A szomszédok elmondták, hogy a szülők nappal általában elmentek, és bezárták a két gyermeket, akiknek a sírását gyakran hallották és az ajtó résein keresztül próbáltak nekik élelmet adni.
A településen (Martfű) működik gyermekjóléti szolgálat. A család egy önkényesen elfoglalt lakásban lakott, és lakhatási problémáik megoldásához kértek segítséget a szolgálat családgondozójától. A családgondozó segített az albérlet keresésben és abban, hogy az anya élettársának munkát találjanak. Mivel a családnak Tiszaföldváron találtak albérletet, megegyeztek abban, hogy a közeljövőben odaköltöznek, az anya élettársa ott vállal munkát.
Egy hét múlva kiderült, hogy a közösen talált megoldásokat a család nem fogadta el. A családgondozó ekkor a védőnővel együtt környezettanulmányt készített. Azt tapasztalták, hogy rendkívül rossz körülmények között élnek a gyerekek, élelmezésük sem megfelelő, gyakran vannak egyedül. A család egy olyan rezsóval fűtötte a lakást, amelynek használata életveszélyes volt. A tapasztaltakat a családgondozó azonnal jelezte a gyámhatósági feladatokat ellátó ügyintézőnek. Annak ellenére, hogy a gyermekjóléti szolgálat és a jegyzői hatáskörbe tartozó feladatokat ellátó gyámügyi előadó ismerte a körülményeket, mégis a szomszédok jelezték a rendőrségnek azt, hogy a gyermekek súlyos veszélyhelyzetben vannak. A vizsgálat során az országgyűlési biztos az illetékes gyámhatóságtól tájékoztatást kért azzal kapcsolatosan, hogy miért nem történt gyors és hatékony beavatkozás a gyermekek érdekében. A kapott tájékoztatás szerint a család csak rövid ideje (egy hónapja) élt a településen, és a gyermekjóléti szolgálattól úgy tudták, hogy rövidesen elköltöznek.
A család Szolnokról érkezett a településre, állandó bejelentett lakhelyük is ott volt. A szolnoki gyámhatóság, a gyámhivatal, valamint a gyermekjóléti szolgálat a gyermekek létezéséről csak intézetbe utalásukat követően szerzett tudomást. A szülőkkel a gyermekek gyermekotthonba utalása után a kiskorúak elhelyezési tárgyalásán találkoztak, azóta semmit nem tudnak róluk, valószínű nem Szolnokon élnek. Az a szolnoki védőnő, aki a család állandó lakhelyének területi felelőse, elmondta, hogy a gyermekekről nem is hallott soha.
Az esetből az derült ki, hogy teljesen követhetetlen az, hogy miként kerülhet be a gyermekvédelmi ellátórendszerbe, illetőleg miként kerülhet ki belőle az a veszélyeztetett gyermek, akinek szülei gyakran változtatják tartózkodási helyüket. Esetleges – lényegében a gyermekvédelmi rendszer résztvevőinek lelkiismeretességén, véletleneken múlhat – az, hogy az alapellátásra jogosult gyermek valóban részesül-e ebben.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a veszélyeztetett, valamint a védelembe vett gyermekek nyilvántartása elégtelen. Nincs olyan jogszabályi előírás, melynek alapján a gyermekjóléti szolgálatnak vagy gyámhatóságnak lehetősége/kötelessége lenne az illetékességi területéről elköltözött vagy odaérkezett gyermek elő- vagy utóéletével kapcsolatban tájékozódni, intézkedni. Abban az esetben, ha a családjából kiemelt gyermek szülei nem állandó bejelentett lakóhelyükön élnek, akkor a gyermek visszahelyezésének elősegítése érdekében eljárni illetékes gyermekjóléti szolgálat fel sem tudja venni a kapcsolatot a szülőkkel. A szülők tartózkodási helyén működő gyermekjóléti szolgálat pedig nem tud arról, hogy illetékességi területén ilyen helyzetben lévő szülők élnek. Természetesen ezekben az esetekben a szülők felelőssége is jelentős, de gyakran előfordul, hogy ők a gyermekjóléti szolgálatok létezéséről sem tudnak. Be nem jelentett lakhelyváltozás esetén a gyermekvédelmi szakellátásból kikerült gyermekek utógondozása is megoldhatatlan. Előfordulhat, hogy a gyermekek nevelésbe vételét a rokonok által történő befogadásra hivatkozva megszüntetik. A szülő ezt követően minden nehézség nélkül eltűnhet gyermekével együtt. Ha új lakhelyén „véletlenül” mégis bekerül a gyermekvédelmi ellátásba, azok a korábbi sorsukról semmit nem tudnak.
A vizsgálat megállapította, hogy a gyermekvédelmi rendszer működésének előbb részletezett esetei, zavarai a gyermekek legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogának, valamint a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogának és az ifjúság létbiztonsághoz, oktatáshoz, neveléshez való jogának sérelmét okozták.
A konkrét ügy vizsgálata során az országgyűlési biztos megállapította, hogy a családgondozó és a védőnő a gyermekek veszélyeztetésének észlelése után haladéktalanul jelezte azt a gyámhatósági feladatokat ellátó ügyintézőnek. Az ügyintéző nem tudott azonnal intézkedni, mert a szülőkkel nem tudta felvenni a kapcsolatot. A gyámhatóság intézkedését a szomszédok bejelentése alapján megelőzte a rendőrség. A fenti alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságokat elsősorban nem az eljáró szervek mulasztása, hanem az okozta, hogy a nem állandó bejelentett lakóhelyükön élő „vándorló családok” költözködését a gyermekvédelmi ellátórendszer nem tudja követni.
Az országgyűlési biztos a veszélyeztetett gyermekek jogai jövőbeli sérelmének elkerülése érdekében a következő ajánlásokat tette: 1) a martfűi Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálat vezetőjének ajánlotta azt, hogy ha a jövőben tudomásukra jut a településükről elköltöző, gyermekvédelmi alapellátásban részesülő gyermek családjának új lakcíme, az új lakcím szerinti gyermekjóléti szolgálatot értesítsék a kiskorú veszélyeztetettségéről;
2) Martfű város jegyzőjének ajánlotta azt, hogy ha a jövőben tudomására jut, hogy védelembe vett gyermek családja városukból elköltözik és ismert a település neve, ahol a veszélyeztetett gyermek családja élni fog, a társhatóságot akkor is értesítse a veszélyeztetés tényéről, ha az adott településen a család nem létesít lakóhelyet, ezért az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 7. § (1) bekezdése értelmében nem kell a kiskorú gyámhatósági iratanyagait a társhatósághoz áttennie.
Az érintettek az országgyűlési biztos ajánlásait határidőben elfogadták.
OBH 4101/1999.
Nem sérti az Alkotmány 70/F. § (1) bekezdésében rögzített művelődéshez való alkotmányos jogot, ha az általános iskola – megfelelő fedezet hiányában – felső tagozatos évfolyamaiban összevontan tartja a rajz, ének és testnevelés órákat. Azonban az iskola igazgatójának megbízása – ugyanezen ok miatt – a gyermek és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatok ellátásával közvetlenül veszélyezteti az Alkotmány 16. §-ában rögzített, az ifjúság érdekeinek védelmét deklaráló alkotmányos alapelv maradéktalan érvényesülését.
A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy az olaszfai általános iskola felső tagozatában a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény rendelkezései ellenére évek óta összevontan tartják a rajz, ének-zene és testnevelés órákat, valamint hogy az iskolában – szintén a törvény rendelkezései ellenére – nem alkalmaznak ifjúságvédelmi felelőst. Az oktatási minisztertől kért és kapott szakmai állásfoglalás alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az összevonás önmagában nem ütközik a hatályos jogszabályok előírásaiba. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kot.) 3. számú melléklete az osztályok, csoportok szervezése kérdéskörében egyértelműen kijelenti, hogy az összevonás lehetséges. Az iskola lehetőségeit két körülmény határozza meg: egyrészt összevont osztályokat szervezni csak az általános iskola első–hat évfolyamán lehet, másrészt összevont osztályt szervezni legfeljebb három iskolai évfolyam tanulóiból lehet. Fontos kitétel, hogy tanév közben osztályt összevonni nem szabad. A Kot. a közoktatási intézmény fenntartójának nem adott döntési jogot oktatásszervezési kérdésekben. Az évfolyamok önálló vagy összevont működtetéséről az intézmény vezetője jogosult dönteni a fenntartó által megállapított éves költségvetés és az engedélyezett pedagógus-létszám alapján. Mindezt azonban úgy kell meghatározni, hogy az lehetővé tegye a Kot-ben meghatározott minimálisan kötelező feladatok ellátását. Olaszfa és Pacsony községek önkormányzatai a közösen fenntartott, összesen 59 fős általános iskolájuk számára olyan költségvetést és pedagógiai létszámot állapítottak meg, amely heti 12 óra híján elegendő a felső tagozat 5–8. évfolyamainak önálló működtetésére. Az iskola igazgatója az önálló osztályok szervezése mellett döntött, a 12 óra fedezetének hiányából eredő problémát pedig a készségtárgyak összevonásával oldotta meg. Az 1998 szeptemberétől bevezetett NAT nem korlátozza az egyes tantárgyak összevonását. A kötelező műveltséganyag évfolyamokba, illetve tantárgyakba rendezésének, valamint a pedagógiai munka szervezésének kérdései helyi üggyé, a pedagógiai program elkészítésének részévé váltak. Ha tehát az iskola helyi pedagógiai programját a készségtárgyak összevonásával készítette el, és a fenntartó azt jóváhagyta, alkalmazása ellen nem lehet kifogást emelni. Amennyiben az iskola a helyi pedagógiai programját a felső tagozati évfolyamokon már ebben a tanévben alkalmazza, a készségtárgyak összevonásával végzett munka jogszerű. Mindezek alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az olaszfai általános iskola azzal, hogy a felső tagozatos évfolyamaiban összevontan tarja a rajz, ének és testnevelés órákat, nem sérti a diákok művelődéshez fűződő alkotmányos emberi jogát. A Kot. 1. számú mellékletének első része az iskolai, kollégiumi nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottak körébe sorolja a gyermek és ifjúságvédelmi felelőst. A hivatkozott rész szerint a fenntartónak az iskolatípusnak megfelelő, a Kot. 17. § (1) bekezdésének b)-e) és j) pontjában, illetve (2) bekezdésében felsorolt vagy pszichológus, szociális munkás végzettséggel és szakképzettséggel rendelkező szakembernek az általános iskolában, középiskolában, szakiskolában történő alkalmazására fél létszámot és bért kell biztosítania, vagyis a feladat pótlékkal nem finanszírozható. Mindezek alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az iskola igazgatójának – fedezet hiányában – történő megbízása a gyermek és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatok ellátásával sérti a hatályos Kot. rendelkezéseit, és közvetlenül veszélyezteti az ifjúság érdekeinek védelmét deklaráló alkotmányos alapelv maradéktalan érvényesülését. Az alkotmányos joggal összefüggő visszásság jövőbeni megszüntetése érdekében az országgyűlési biztos ajánlással élt. Ajánlásában Olaszfa község körjegyzőjét felkérte, hogy kezdeményezze a képviselőtestület korábbi döntésének felülvizsgálatát, és az olaszfai általános iskolában a hatályos jogszabályok keretei között intézkedjék a gyermek és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatok ellátásáról. Az érintett az ajánlást elfogadta, és intézkedett a törvénysértő állapot megszüntetéséről.
OBH 4358/1999.
Visszásságot okoz az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált gyermeki jogokkal kapcsolatosan az általános iskola és diákotthon azzal, ha az intézmény szervezeti és működési szabályzata nem kellő körültekintéssel határozza meg azt a kört, amelyhez tartozók a szülő felhatalmazása alapján a gyermeket az intézményből elvihetik.
A panaszos beadvánnyal fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mivel sérelmezte a Vasadi Általános Iskola és Diákotthon hetes iskolájában elhelyezett gyermeke hétvégi eltávozásával kapcsolatban az igazgatónő és az osztályfőnök intézkedését.
Az országgyűlési biztos a gyermeki jogok megsértésének gyanúja miatt vizsgálatot indított, melynek során megkereste az intézmény igazgatóját.
A vizsgálat megállapította, hogy az intézmény igazgatója az osztályfőnökkel együtt helyesen döntött, amikor a gyámhatóság véleményének kikérése után nem engedélyezte, hogy a gyermeket az édesanya barátja elvigye. A barát az anya nyilatkozata szerint írásbeli meghatalmazással érkezett, s ez a körülmény a jelenlegi szervezeti és működési szabályzat rendelkezése értelmében elegendő lett volna az eltávozás engedélyezéséhez. A szabályzat úgy rendelkezik, hogy a szülő írásos kérése esetén a gyermek elhagyhatja az intézményt. Ebben az esetben azonban ez azt jelentette, hogy egy idegen, az intézmény munkatársai számára ismeretlen személynek kellett volna átadni a gyermeket. Ez aggállyal töltötte el a pedagógust és az intézményvezetőt. A gyámhatóság véleményével egyetértésben arra a döntésre jutottak, hogy a gyermeket nem adják át az ismeretlen személynek. A vizsgálat az intézmény munkatársai döntésének helyességét igazolta. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint a jelenlegi szabályzat adott esetben a gyermek érdekével ellentétes lehet, és ennek következtében az Alkotmányban garantált gyermeki jogokkal kapcsolatos visszásság veszélyét hordozza magába. A szabályzat szövege nem pontosítja azt a kört, amelyhez tartozó személy a szülő felhatalmazása esetén a gyermeket az intézményből elviheti. Az érvényben lévő szabályozás szerint akár minden alkalommal (elsősorban hétvégén) lehetőség van arra, hogy más és más személy jelenjen meg az intézményben tanuló gyermekekért, feltéve, hogy a szülő írásban ezt kéri. Egyebek mellett felvetődik a meghatalmazás aláírásának hitelessége is. A döntésben elsődleges szempont a gyermekért való felelősség. Beláthatatlan következményei lehetnek egy ismeretlen személy részére történő átadásnak. A megoldás az lehet, hogy a szülő írásban előre jelzi (időközönként pontosítja) azt a személyi kört, akinek akadályoztatása esetén a gyermek átadható. Ez az előzetes engedély a konkrét meghatalmazással együtt biztosítékul szolgálhat a gyermeki jogok védelmére.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa felkérte a Vasadi Általános Iskola és Diákotthon igazgatóját, hogy a vizsgálat megállapításai szerint pontosítsa a Szervezeti és Működési Szabályzat érintett pontját.
Az igazgató a kezdeményezést elfogadta, és a szabályzat kiegészítéséről gondoskodott.
OBH 4632/1999.
Nem okoz a művelődéshez való joggal (Alk. 70/F. § (1) bek.) a szabad iskolaválasztás jogával (Alk. 67. § (2) bek.), valamint a tanszabadság (Alk. 70/G. § (1) bek.) jogával összefüggésben, ha a szülő saját elhatározásából olyan alapítványi iskolába íratja be gyermekét, ahol a képzési hozzájárulást kell fizetnie.
Teljes szöveg: 3.12. alfejezetben.
OBH 5312/1999.
Nem okoz visszásságot az önkormányzat azzal, ha a gyermekek nappali felügyeletére vonatkozó alapellátási kötelezettségét – a törvényes kertek között – vállalkozók közreműködésével teljesíti.
Az országgyűlési biztos a salgótarjáni önkormányzatnak a településen működő utolsó két bölcsőde bezárásáról hozott döntése ügyében vizsgálatot indított, és az OBH 1004/1999. számú jelentését megküldte a salgótarjáni önkormányzatnak. A polgármester jelezte, hogy a képviselőtestület az ajánlással nem értett egyet, és fenntartotta azon álláspontját, hogy az intézkedések jogszerűek voltak, mert már 1999 nyarán megszerveztek két olyan vállalkozói gyermekfelügyeletet, ahol 7-7 gyermek elhelyezése oldható meg, és további igények esetén a szolgáltatást bővíteni fogják. Az országgyűlési biztos az önkormányzat intézkedései megfelelőségének ellenőrzésére utóvizsgálat indított, melyhez újabb panaszbeadvány is kapcsolódott.
A panaszos azon szülők nevében nyújtotta be kérelmét, akik 1999 szeptemberét követően szerették volna gyermekeiket bölcsődében elhelyezni, de arra csupán üresedés esetén kaptak ígéretet. Üresedés azonban – tudomásuk szerint – csak akkor várható, ha az önkormányzat a gyámhatóság javaslatára a családi napköziben elhelyezett négy gyermek ellátását megszünteti. Az elhelyezési igények elbírálásánál az önkormányzat előnyben fogja részesíteni azokat a gyermekeket, akiknek mindkét szülője dolgozik, és meg fogják szüntetni annak a gyermeknek is az ellátását, akinek a magatartászavara veszélyezteti a többi gyermek fejlődését. A panaszosok jelezték, hogy az ellátást nem kívánják annak árán igénybe venni, hogy emiatt olyan gyermekeket zárjanak ki az ellátásból, akik emiatt esetleg állami gondozásba kerülhetnek, mert a szüleik otthon nem tudnak róluk megfelelően gondoskodni.
Az ügyben a megkeresett önkormányzat arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy 1999 szeptemberétől 9 szülő jelezte írásban, hogy gyermekét szeretné a családi napköziben elhelyezni. Az intézmény vezetője személyesen kereste fel valamennyi igénylőt, környezettanulmány készítése céljából. A szülők közül többen közölték, hogy csak szolidaritásból írták alá a levelet, de pillanatnyilag nem kívánják a gyermeküket napközibe adni, mert otthon vannak a gyermekkel. Végül csak három szülő kérte a gyermeke felvételét, aminek az önkormányzat 1999. szeptembertől eleget is tett. Nem a gyámhatóság javasolta azon gyermekek elhelyezését, akik ellátása időközben megszűnt, hanem az önkormányzat szociális irodája javasolta, hogy a létszám teljes feltöltéséig helyezzenek el a napköziben olyan gyermekeket, akiknek a szülei egyébként is szociális gondoskodásban részesülnek. Az önkormányzat a 2000-es évre 7%-os mértékben megemelte a támogatás összegét. A szülők által fizetendő térítés összege nem változott. A vizsgálat befejezéséig az önkormányzatnál nem jelentkezett vállalkozó további napközik indítására.
Az utóvizsgálat az kívánta feltárni, hogy az önkormányzat a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényben meghatározott alapellátási kötelezettségét hogyan teljesíti. Mint fenntartó ugyanis nagyfokú önállósággal bír az intézményi struktúra szervezésében. Az önkormányzatok kötelező feladatait meghatározó törvények és a végrehajtásukra kiadott rendeletek egyértelműen előírják, hogy az önkormányzat napközbeni ellátás keretében köteles biztosítani a családban nevelkedő, a szülők munkavégzése, betegsége vagy egyéb ok miatt ellátatlan gyermek nappali felügyeletét, gondozását, nevelését. Mint azt az országgyűlési biztos az OBH 1004/1999. számú jelentésében megállapította, az önkormányzat tényleges lakossági igény esetén nem korlátozhatja kizárólag gazdasági érdekből a gyermekek napközbeni ellátására alkalmas intézmények befogadói létszámát. A panaszosok által felvetett problémák azonban nem támasztották alá kétséget kizáróan, hogy az önkormányzat a tényleges igényeket nem képes kielégíteni.
Azt a véleményt, hogy többen azért nem is igényelték a szolgáltatást, mert annak magas díját nem képesek megfizetni, a panaszosok nem támasztották alá, így annak bizonyítása sem lehetséges, különös tekintettel arra, hogy a két működő családi napközi közül az egyiket az önkormányzat tarja fenn, és ott a szülők csak az étkezési térítési díjat fizetik. Az önkormányzat által közölt adatok szerint ott 2000. március 16-án is volt szabad férőhely. A vállalkozó által fenntartott családi napköziben fizetendő magasabb térítési díj sem jelent alkotmányos joggal kapcsolatos sérelmet, mert a 133/1997. (VII. 29.) Kormányrendelet értelmében a vállalkozó által működtetett intézményben a térítési díjat a fenntartó állapítja meg, ahhoz azonban az önkormányzat támogatást nyújt, amely összeggel a fizetendő térítési díjat csökkenteni kell. A szülő a díj megfizetéséhez rászorultság esetén az önkormányzattól támogatást kérhet, ezért a fizetendő térítési díj összege a szülők munkavállalási lehetőségét jelentősen nem befolyásolja.
Nem igazolódott a panaszosoknak az a félelme, hogy gyermekeik elhelyezése csak olyan áron történhet, hogy a már elhelyezett gyermekek egészséges fejlődését korlátoznák azzal, hogy a családi napköziben történt ideiglenes elhelyezésüket megszüntetik. Az önkormányzat – az 1999 nyarán adott tájékoztatással összhangban – közölte, hogy a be nem töltött helyeket a kapacitás teljes kihasználása érdekében a szociális iroda javaslatára ideiglenesen töltötték fel, azokkal a gyermekekkel, akik szülei egyébként is gondoskodás alatt álltak. Arra a szülői kérésre, hogy a családi napközit fenntartó vállalkozónak adott támogatáshoz hasonlóan azok a szülők is igényelhessék e támogatást, akik a napközit nem veszik igénybe, az önkormányzat – helyesen – elutasító választ adott, mert az intézményi támogatás mintájára nem adható szociális támogatás annak aki az intézményt nem veszi igénybe. Az önkormányzat ugyanis nem zárkózik el további intézmények létesítésének épülettel, eszközzel és anyagiakkal történő támogatásától, ha a működtetésre jelentkezne vállalkozó. A vállalkozók azonban éppen a csekély igény miatt nem jelentkeznek.
Az országgyűlési biztos az önkormányzat eljárásának – a gyermekek napközbeni ellátására vonatkozó kötelezettség megfelelő teljesítése irányuló – utóvizsgálatát alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megállapítása nélkül megszüntette.
OBH 5748/1999.
Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való joggal, valamint az Alkotmány 16. §-ában rögzített ifjúság létbiztonsághoz való jogával összefüggésben, ha az önkormányzat a gyermekvédelmi támogatás kifizetésekor levonja abból az adók módjára behajtható köztartozásokat.
A Nógrád Megyei Hírlapban 1999 decemberében „Jogtalan igazoló számla?” címmel cikk jelent meg. Bárna községben a gyermekvédelmi támogatások kifizetésekor az önkormányzat levonta a támogatásból a szemétszállítási díjhátralékot. A cikkben nyilatkozó személy gyermekvédelmi támogatásából – állítása szerint – olyan szemétszállítási díjat vontak le, amelyet már korábban kifizettek.
Az önkormányzat eljárásának következtében felmerült az Alkotmányban rögzített jogbiztonsággal és a gyermeki jogokkal összefüggésben a sérelem közvetlen veszélye, ezért az országgyűlési biztos hivatalból vizsgálatot indított, és felkérte Bárna község polgármesterét, hogy a cikkben leírtakkal kapcsolatban vizsgálja ki, milyen jogszabály/ok alapján vonták végrehajtás alá a gyermekvédelmi támogatást.
Az országgyűlési biztos a kapott tájékoztatásból megállapította, hogy a cikkben szereplő konkrét ügyben az érintett nyilatkozata nem fedte a teljes valóságot. A konkrét ügyben a dokumentumok tanúsága szerint, a cikkben nyilatkozó személy 1998. évben nem fizetett szemétszállítási díjat, sőt 1997. évről 800 forint hátraléka volt. A hátralékról az önkormányzat jegyzője 1999. május 31-én kelt felszólításában tájékoztatta a kötelezettet. A fizetési felszólításra az ügyfél nem reagált, ugyanakkor fizetési meghagyás kibocsátására sem került sor. Az önkormányzat utóbbi 4-5 évben nem bocsátott ki fizetési meghagyásokat.
A vizsgálat alapjául szolgáló cikkben az is szerepelt, hogy többen kevesebb járandóságot kaptak kézhez, mint amire jogosultak voltak. Ezzel szemben a vizsgálati anyagból kiderült, hogy a községben jelentős számú hátrányos helyzetű család él, mivel az önkormányzat lehetőséget biztosított a rászorulóknak arra, hogy a járandóságaik terhére a hónap közepén előleget vegyenek fel, többek között a szükséges gyógyszerek kiváltására; az óvodai, iskolai térítési díjak kifizetésére stb. A következő hó eleji kifizetésekkor a felsorolt előlegek, hitelek kerültek levonásra, természetesen kamatmentesen. 1999. december 3-án a cikkben említett esetekben is ez történt, hasonlóan a korábbi hónapokhoz.
A cikkben említett konkrét ügyben szereplő személy fennálló tartozása 1999. december 1-jén összesen 4229 forint volt, ezért a gyermekvédelmi támogatásból valóban levontak 2000 forintot, helytelenül. Ezt a súlyos tévedést az idézte elő, hogy a jegyző haláleset miatt szabadságát töltötte.
Az országgyűlési biztos vizsgálata során megállapította, hogy a vizsgálat alapjául szolgáló cikkben leírtak nem teljesen feleltek meg a valóságnak, hiányos ténymegállapításokon alapultak. A cikkben feldolgozott konkrét esetben valóban – egy alkalommal, tévesen – a gyermekvédelmi támogatásból szemétszállítási díjhátralék törlesztése címén levontak. A hiba észlelésekor az önkormányzat jegyzője megtette a szükséges intézkedést a jogerős bírósági végzés hiányában jogtalanul levont szemétszállítási díj, illetve gyermekvédelmi támogatás kifizetésére, ugyanakkor gondoskodott a szemétszállítási díjhátralék behajtására a fizetési meghagyás kibocsátásáról. Mivel a jegyző saját hatáskörében haladéktalanul orvosolta a tévedést, az országgyűlési biztos a konkrét ügyben ajánlást nem tett.
OBH 5790/1999.
Nem okoz alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot a rendőrség akkor, ha a gyermekkorú, illetve fiatalkorú sértett sérelmére elkövetett erőszakos, nemi erkölcs elleni bűncselekmény nyomozati szakaszában a sértett kihallgatása során – ha a sértett személyisége, értelmi, illetőleg érzelmi fejlettsége szükségtelenné teszi – nem használják a speciális kihallgató szobát.
A Magyar Helsinki Bizottság, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda, a Roma Polgárjogi Alapítvány és a Társaság a Szabadságjogokért közös vitafórumot rendezett „A sértett jogérvényesítésének határai” címmel. A Nő és Gyermekjogi Jogvédő Panasziroda képviselője hozzászólásában kifogásolta, hogy a rendőri szervek nem használják a szexuális bűncselekmények kiskorú sértettjeinek kihallgatására kialakított speciális kihallgató helyiséget, az ún. gyerekszobát.
Az országgyűlési biztos a gyermekek Alkotmányban biztosított jogainak érintettsége miatt hivatalból vizsgálatot rendelt el, melynek során tájékoztatást kért Budapest Rendőrfőkapitányától és az Országos Rendőrfőkapitánytól.
A kapott válaszok alapján megállapította, hogy 1999. március 1-től a BRFK Nyomozó Főosztály Szervezett Bűnözés Elleni Osztály Ifjúságvédelmi Alosztályához tartozik a speciális kihallgató szoba. A helyiség használatának célja – az elhangzottak videofelvételen való rögzítésével – a gyermek- és a fiatalkorú sértettek emberi méltóságának fokozottabb védelme, az áldozatok eljárási jogainak a büntetőeljárás keretén belüli hatékonyabb érvényesítése. A gyermekkorú, illetve fiatalkorú sértettek sérelmére elkövetett erőszakos, nemi erkölcs elleni bűncselekmények nyomozati szakaszában a sértettek kihallgatása során előfordulhat, hogy nem indokolt a speciális kihallgató szoba használata. Számos esetben ugyanis a sértett személyisége, értelmi, illetőleg érzelmi fejlettsége szükségtelenné teszi azt. A büntetőeljárás nyomozati szakaszában gyakran előfordul az is, hogy egyes eljárási cselekmények során olyan új körülmények merülnek fel, amelyek a sértett ismételt meghallgatását teszik szükségessé. Ebben az esetben elkerülhetetlen a bűncselekmény egyes körülményeinek, az elkövetés körüli szituációknak a sértett általi ismételt felelevenítése.
A sértettek kihallgatására kijelölt szaknyomozó, valamint a pszichológus szakértő a kihallgatás kezdete előtt minden esetben előzetes elbeszélgetést, „ismerkedést” folytat a gyermekkel. Ennek során felméri személyiségét, értelmi, érzelmi fejlettségi fokát, vizsgálja a gyermek kognitív, nyelvi, társadalmi, szexuális, fizikai és egyéb fejlettségét és a gyermek koncentráló képességét. Ezt követően dönt arról, hogy az adott gyermek esetében, a gyermek kímélése, illetve a kihallgatás menetének megkönnyítése érdekében hasznosíthatók-e a külön kihallgató helység által nyújtott speciális adottságok, körülmények.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a rendőrség a speciális kihallgatószoba használatának előnyeire, lehetőségeire valamennyi helyi és területi szervének a figyelmét felhívta. Minden érintett rendőrhatóság megkapta az „Útmutató a gyermek- és fiatalkorúak sérelmére ismeretlen tettes által elkövetett egyes nemi erkölcs elleni bűncselekmények nyomozása során a helyi rendőri szerveknél végrehajtandó elsődleges feladatokhoz” című kiadványt, melynek második bekezdése tartalmazza a „gyermek szoba” használatának alkalmazási körülményeit. Ezzel a rendőrség biztosította, hogy a nyomozati eljárás során ne sérüljenek a gyermekek alkotmányban biztosított jogai. Ezért a vizsgálatot alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság hiányában ajánlás nélkül zárta le az ombudsman.
OBH 5824/1999.
Visszásságot okoz az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal, a 67. § (1) bekezdésében deklarált gyermeki jogokkal, a 70/A. §-ban rögzített hátrányos megkülönböztetés tilalmával és a 2. §-ban biztosított jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben a gyámhatóság azzal, ha egy éves ügyintézés után a szabályozásra való hivatkozással a gyermektartásdíj megállapításának megelőlegezését elutasítja.
A panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert sérelmezte Nagykáta Város Gyámhivatala tartásdíj megelőlegezésével kapcsolatos eljárását.
Az országgyűlési biztos az Alkotmányban deklarált jogorvoslathoz való jog, a gyermeki jogok, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és a jogbiztonság megsértésének gyanúja miatt vizsgálatot indított.
A vizsgálat megállapította, hogy Nagykáta Város Gyámhivatala és a Józsefvárosi Önkormányzat Gyermekvédelmi Osztálya megsértette az államigazgatási eljárás szabályait azzal, hogy a kérelem megfelelő időben történő elbírálásáról nem gondoskodott, illetve az eljárás során megkeresett hatóság nem intézkedett időben a megkeresés teljesítéséről. Panaszos 1999. március hónapban nyújtotta be kérelmét, de a nagykátai gyámhivatal csak 1999. június 13-án küldte az első megkeresést a Budapest VIII. kerületi önkormányzat jegyzőjéhez. Megkeresését még háromszor ismételte meg és csak 1999. október végén kapott választ Budapestről. A határidő túllépésével az érintett hatóságok megsértették az Alkotmányban deklarált jogorvoslathoz való jog és a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményét. E hosszadalmas ügyintézés több mint egy év elteltével elutasítással zárult, mivel a hatóság a jelenlegi szabályozás értelmében az ismeretlen helyen tartózkodó kötelezett esetében a tartásdíj megelőlegezésről nem intézkedhetett. A vizsgálat megállapította, hogy a hatályos szabályozás az Alkotmányban deklarált gyermeki jogok megsértésén túl érinti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát is. A vizsgált esetben a gyermek – a kötelezett ismeretlen helyen tartózkodása miatt – a megfelelő juttatást nem kaphatta meg. A panaszos esetében a gyermektartásdíjra kötelezett személy címe ismert, de a kötelezett ismeretlen helyen tartózkodik. Ebből a tényből kiindulva a gyermekvédelmi törvény nem teszi lehetővé a gyermektartásdíj megelőlegezését. Abban az esetben viszont, ha a kötelezett személy tartózkodási helye ismert, az állam által történő megelőlegezésnek nincs akadálya. Az ismert és az ismeretlen helyen való tartózkodás ténye az Alkotmányban deklarált hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben visszásságot okozott. Az Alkotmánybíróság a 9/1990. (IV. 25.) AB határozata a következőket tartalmazza: „… A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapján nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni.” A vizsgálat azt is megállapította, hogy a városi gyámhivatal tartási kötelezettség elmulasztása miatt a kötelezett ellen büntető feljelentést nem tett.
Az országgyűlési biztos ajánlásában felkérte a szociális és családügyi minisztert, hogy a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény tervezett módosítása során vegye figyelembe a feltárt alkotmányos visszásságot és gondoskodjon annak megszüntetéséről. Kezdeményezésében felkérte Nagykáta Város Gyámhivatalának vezetőjét, hogy a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény alapján tegyen büntető feljelentést a kötelezett ellen. Felkérte Nagykáta Város Önkormányzatának jegyzőjét az államigazgatási eljárás szabályainak betartására. Ugyan erre kérte Budapest Főváros Józsefvárosi Önkormányzat jegyzőjét is.
Az érintett hatóságok a kezdeményezéseknek maradéktalanul egyetértettek, a szükséges intézkedéseket megtették. A szociális és családügyi minisztert az jogalkotási javaslattal egyetértett, és válaszában közölte, hogy a gyermekvédelmi törvény módosításakor azt figyelembe veszik.
OBH 407/2000.
I. Visszásságot okoz az Alkotmány 70/E. §-ában rögzített szociális biztonsághoz fűződő és a 67. § (1) bekezdésében deklarált a gyermekek megfelelő testi, szellemi fejlődéséhez való jogával kapcsolatban, ha a fiatalkorú anya gyermeke után a kinevezett gyám csak akkor jogosult gyermekgondozási segélyre és családi pótlékra, ha a lakcíme megegyezik gyámoltjáéval, és ő maga nem részesül más rendszeres pénzellátásban.
II. Visszásságot okoz a szociális biztonsághoz fűződő joggal, és az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonság követelményével összefüggésben a gyámhivatal, ha hónapokig nem nevez gyámot a fiatalkorú anya gyermekének, és emiatt a gyám csak késedelmesen igényelheti a gyermek után járó pénzbeli ellátásokat.
Az országgyűlési biztoshoz az ország hat településéről érkezett beadványban a panaszosok a kiskorú anyák újszülötteinek pénzbeli ellátásával kapcsolatos problémát vetették fel. Ugyanis a kiskorú anya korlátozott jogképessége miatt nem lehet gyermeke törvényes képviselője, ezért az újszülöttnek gyámot kell nevezni, aki vagy az ifjú anya édesanyja, vagy más arra alkalmas személy. A kinevezett gyám csak akkor jogosult gyermekgondozási segélyre, ha a gyermek másfél éves koráig keresőtevékenységet nem folytat, illetőleg rendszeres pénzellátásban nem részesül. A jogi szabályozás szerint a gyám csak egyféle pénzbeli ellátásban részesülhet. A jogszabály értelmében ezzel a családot súlyos anyagi hátrány éri.
Az egyik, kiskorú panaszos azt is sérelmezte még, hogy a gyámhivatal a szülést követően csak több hónap múlva nevezett gyámot az újszülöttnek, ezért a család többhavi családi pótléktól és gyestől esett el.
Az országgyűlési biztos a demokratikus jogállamiságból eredő tisztességes eljáráshoz, a szociális biztonsághoz való jog, az anyát és gyermekét megillető támogatás és védelem sérelme miatt vizsgálatot indított.
Négy beadvány vizsgálatánál megállapította, hogy a kiskorú anyák gyermekeinek gyámjául az újszülöttek vér szerinti nagyszüleit nevezték. A gyámok vagy jövedelempótló támogatásban részesültek, vagy saját jogon nyugdíjat kaptak, ezért a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 21. és 27. § (1) bekezdése szerint gyermekgondozási segélyre nem voltak jogosultak. Mindezek miatt a kiskorúak szociális biztonsághoz való joga sérült, de ezt nem az eljáró szervek mulasztása, hanem a jogi szabályozás hiányossága okozta, ezért az eljáró önkormányzatoknak ajánlást nem tett.
Az egyik hivatalból indult ügyben a kiskorú anya gyermekének a munkaviszonyban álló apai nagyszülőt nevezték ki gyámul. A szülők és a nagyszülő gyámnevezési kérelme után az oroszlányi gyámhivatal csak két hónap múlva nevezte gyámul a nagyszülőt. Az anya saját jogán gyermekgondozási segélyt és családi pótlékot igényelt, melyet a Komárom-Esztergom Megyei Egészségbiztosítási Pénztár folyósított részére. Időközben az Egészségbiztosítási Pénztár tudomására jutott, hogy az újszülöttnek gyámot neveztek, ezért az anyát háromhavi családi pótlék és gyes összegének visszafizetésére kötelezték. A kiskorú anya 1999 májusában házasságot kötött gyermeke apjával, a házasságkötéssel nagykorúvá vált. Házasságkötése után saját jogán családi pótlék és gyes igénylést nyújtott be. Az országgyűlési biztos megállapította azzal, hogy a gyámhivatal késedelmesen nevezett gyámot, megsértette az ügyfelek demokratikus jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz, ezen belül a tisztességes eljáráshoz és a szociális biztonsághoz fűződő jogát. A jogszabályokat ismerő gyámügyi ügyintézőtől pedig elvárható lett volna, hogy a jogban járatlan ügyfelet jogairól tájékoztassa. Az országgyűlési biztos az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok elkerülése érdekében felkérte az oroszlányi gyámhivatal vezetőjét, hogy fokozottan ügyeljen az ügyintézési határidő betartására és az ügyfelek megfelelő tájékoztatására. A Komárom-Esztergom Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatóját, hogy ha a jövőben kiskorú anya családi pótlékot és/vagy gyes-t igényel, minden esetben vizsgálják meg, hogy ki az újszülött gyámja. Az érintettek a felkérést elfogadták.
A következő panasz szerint a kiskorú 1999. májusában, nyolchónapos terhesen, lakóhelye szerinti illetékes polgármesteri hivatal tanácsára felkereste a kazincbarcikai gyámhivatalt és kérte, hogy születendő gyermeke gyámjául nagykorú, jövedelemmel nem rendelkező unokanővérét nevezzék ki. A panaszos szülei a születendő gyermek felett a gyámságot azért nem tudták elvállalni, mert még dolgoztak, ezért gyest nem igényelhettek. A gyermek alkalmi kapcsolatból fogant, a panaszos gyermeke apját nem kívánta megnevezni, így a vér szerinti apa sem lehetett a gyermek törvényes képviselője. A panaszos a gyámhivatalnál azt a tájékoztatást kapta, hogy gyámot majd csak a gyermek megszületése után neveznek, kérelmét ismételje meg a szülés után. Arra a kérdésre, hogy nem jelent-e problémát, ha a jövendő gyám és a gyermek lakcíme nem azonos, a gyámhivatalnál tévesen arról tájékoztatták, hogy ez nem számít. A gyermek 1999. június 6-án megszületett. A gyermek megszületése után körülbelül hét héttel a panaszos és a jövendő gyám ismét felkereste a gyámhivatalt azzal a kéréssel, hogy az újszülöttnek nevezzenek gyámot. A kinevező határozatot az érintettek csak a gyermek születését követő ötödik hónapban vehették át, mert a határozatot a vezető utasítása ellenére, az ügyintéző tartós betegállománya miatt nem postázták. A gyámhivatal a határozat saját hatáskörben való kijavításával (visszadátumozással) próbált segíteni a családon, de valójában nem értek el semmit, mert a gyámot jogai és kötelezettségei csak a határozat kézhezvételét követő naptól terhelik, illetve jogosítják. Mivel a kiskorúnak nem volt törvényes képviselője, pénzbeli juttatásokat sem kapott, ezért az eljáró gyámhivatalnak soron kívül kellett volna a határozatot meghoznia. Ezzel időben korrigálni lehetett volna az eljáró ügyintéző azon tévedését, hogy gyámnak és gyámoltnak nem szükséges azonos lakcímen laknia. Ezt is csak később tudták megtenni. Az újszülöttel azonos lakcímen lakó nagyszülők a gyámot lakásukba fogadták, a gyám írásban nyilatkozott arról, hogy gyámoltját 1999. október 1-étől saját háztartásában tartja el. Ezzel már minden feltétel adott volt a pénzbeli ellátások folyósításához, az Egészségbiztosítási Pénztár mindkét ellátást 2000. október 1-étől folyósítja. A vizsgálat megállapította, hogy ügyintézési határidő be nem tartása miatt a kiskorúnak hónapokig nem volt törvényes képviselője, az utána járó juttatásokat sem lehetett igényelni, így mintegy négyhavi családi pótlékot és gyermekgondozási segélyt nem kapott meg a család. Mindezekkel sérült a kiskorú szociális biztonsághoz, testi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz fűződő alkotmányos joga, a panaszos demokratikus jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz és tisztességes eljáráshoz fűződő joga. Az országgyűlési biztos felkérte Rudolftelep polgármesterét, hogy saját hatáskörében vizsgálja meg, milyen módon tudná a panaszos családját úgy segíteni, hogy a kiskorú ellátásából kiesett családi pótlék és gyes összegét pótolná. A polgármester válaszában közölte, hogy az érintett családot gyermeknevelési támogatással és átmeneti segéllyel is segítik. Kazincbarcika jegyzőjét arra kérte, ellenőrizze, hogy a gyámhivatalnál dolgozók létszáma elegendő-e a feladat ellátásához, tartós betegállomány esetén megoldott-e helyettesítésük? Kérte továbbá, hogy fokozottan ügyeljen az ügyintézési határidő betartatására. A jogsérelmet előidéző vezető mulasztása miatt mérlegelje a vezető fegyelmi felelősségre vonásának indokoltságát. A jegyző válaszában arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a gyámhivatalban már többen dolgoznak, így a betegállományban lévő munkatársak helyettesítését is megtudják oldani, a vezető fegyelmi felelősségre vonását viszont nem tartotta indokoltnak. Válaszát az országgyűlési biztos elfogadta.
A gyermekek szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos joga jövőbeli sérülésének elkerülése végett az országgyűlési biztos a szociális és családügyi miniszternek ajánlotta, hogy kezdeményezze a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény rendelkezéseinek kiegészítését azzal, hogy ha a fiatalkorú anya maga neveli gyermekét, a gyermek kinevezett gyámja – a saját jövedelmétől és bejelentett lakcímétől függetlenül – a gyermek jogán igényelhesse és kaphassa a gyermek után járó családi pótlékot és gyermekgondozási segélyt. A miniszter az ajánlást nem fogadta el. Az országgyűlési biztos ajánlását fenntartotta és felkérte a minisztert, hogy amennyiben az ajánlással továbbra sem ért egyet, azt terjessze a Kormány elé. A válaszadásra nyitva álló határidő még nem telt le.
OBH 2332/2000.
Az Alkotmány 16. §-ában rögzített, az ifjúság létbiztonságát, oktatását, nevelését és érdekeinek védelmét deklaráló, valamint az Alkotmány 67. § (1) bekezdésben a gyermek számára kiemelt védelmet deklaráló alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz, ha pedagógus – az oktatás során felmerült probléma súlyát és jellegét figyelmen kívül hagyva – nem kéri az iskola vezetésének sürgős és hathatós intézkedését a kialakult helyzet rendezésére.
A szülői panaszbeadvány Apc község Általános Iskolájában uralkodó állapotokról számolt be. A panaszosok sérelmezték az iskola igazgatójának vezetési stílusát, valamint azt, hogy közömbös az egyes tanulóknak a többieket terrorizáló magatartásával szemben, amiért is több tanuló hagyta el már az iskolát.
Az országgyűlési biztos a jegyző által rendelkezésére bocsátott dokumentumok alapján megállapította, hogy a panaszos 1999 októberében jelezte a 3. osztály osztályfőnökének, hogy gyermekét egyik osztálytársa bántalmazta. A szülő azt követelte, hogy a bántalmazó cigány tanulót emeljék ki az osztályból, mert az egész közösség életét megbontja. A tanárnő a problémát nem jelezte az iskola igazgatójának, és nem tett semmit annak érdekében, hogy az osztályban jelentkező feszültségek enyhüljenek, sőt a tanulók szüleit arra biztatta, hogy szintén követeljék a cigány tanuló eltávolítását az osztályból. 1999 decemberében a gyermekjóléti szolgálat, az illetékes gyámhatóság, valamint az iskola igazgatónője több alkalommal végzett családlátogatást a kifogásolt magatartású tanuló szüleinél, azzal a szándékkal, hogy a gyermek magatartásának megváltoztatására megoldást találjanak. A Heves Megyei Önkormányzat Hatvan Város és Körzete Nevelési Tanácsadója elvégezte a szükséges vizsgálatokat. 1999 decemberében kelt szakvéleménye szerint: „(…) Valószínűsíthető, hogy magatartás-problémái másodlagosak, a részképesség gyengeségre épültek, azt kompenzálják. A kisfiú megoldási stratégiájából kitűnik, hogy igyekszik a hibákat a minimumra csökkenteni, a kudarcokat elkerülni. Sok biztatással, egyéni feladatokba való bevonással pozitív önértékelés kialakítása a cél, eddigi rosszul rögzült magatartásán így tudna változtatni.” 1999. december 13-án a bántalmazott gyermekek szüleinek kezdeményezésére az önkormányzat képviselő testülete egyeztető ülést tartott, ám ezen az osztályban tanító pedagógus nem jelent meg. A megbeszélés eredményeként a szülők beleegyeztek abba, hogy az iskola vezetésével közösen kidolgozzák azt a megoldást, amely a cigány tanuló kiemelése nélkül rendezheti a kialakult konfliktust. Erre azonban már nem kerülhetett sor, mert a szülők gyermekeiket (16 fő) átíratták a zagyvaszántói általános iskolába, és az ügyben érintett pedagógus is távozott az intézményből. A konfliktus rendezésébe az iskola igazgatója bevonta az oktatási jogok miniszteri biztosát is, aki a helyszínen próbált meg közvetíteni a felek között, eredménytelenül. Annak rögzítése mellett, hogy az iskola igazgatója helyesen és jogszerűen járt el, amikor a nevelési tanácsadó szakvéleménye alapján, a „sértett” szülők akarata ellenére nem emelte ki a gyermeket az osztályközösségből és nem kezdeményezte, hogy magántanulóként folytassa tanulmányait. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a gyermeket tanító pedagógus magatartásával megsértette a Közoktatási törvény előírásait, és visszásságot idézett elő az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 16. §-a valamint 67. §-ának (1) bekezdésével összefüggésben. Az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság megállapítása mellett azonban – tekintettel arra, hogy az érintett pedagógus közalkalmazotti jogviszonya az iskolával megszűnt – az országgyűlési biztos ajánlást nem tett, és vizsgálatát lezárta.
OBH 2760/2000.
Ha a gyermekjóléti szolgálatnak és a gyámhatóságnak tudomása volt a gyermek veszélyeztetettségéről, és a gyermekjóléti szolgálat a családot alapellátásban gondozta, még akkor sem állapítható meg az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált, a gyermekek kiemelt védelméhez fűződő jog sérelme, ha a kiskorú öngyilkosságot követett el.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a Magyar Hírlap 2000. május 31-én megjelent cikkéből szerzett értesülése alapján, mely szerint egy soltvadkerti tanyán apja brutalitása miatt öngyilkosságot követett el egy tizenegy éves kislány, hivatalból vizsgálatot indított annak felderítésére, hogy a gyermekek védelmére hivatott szervek és hatóságok mulasztása okozta-e a gyermek kiemelt védelemhez fűződő jogának sérelmét. A területileg illetékes jegyzőtől és a gyermekjóléti szolgálattól tájékoztatást kért azzal kapcsolatban, hogy az érintett család a gyermekvédelmi szakemberek látókörében volt-e, alapellátásban a családot gondozták-e.
Az országgyűlési biztos vizsgálata során megállapította, hogy az illetékes gyámhatóság és a gyermekjóléti szolgálat a gyermekvédelmi törvényben előírt kötelezettségeinek eleget tett. A gyermekek veszélyeztetettségét észlelő- és jelzőrendszert működtet. A konkrét esetben a kiskorúak veszélyeztetésének észlelésekor a család gondozását megkezdte, ennek során nem látta okát annak, hogy az alapellátáson túl a gyermekek védelembe vételét kezdeményezze.
Mind a gyámhatóságnak, mind a gyermekjóléti szolgálatnak tudomása volt a család nehéz anyagi helyzetéről, az apa agresszív természetéről. A családot anyagilag segítették, a család életét figyelemmel kísérték, akkori tapasztalataik szerint az apa agresszivitása csak szavakban nyilvánult meg, a gyermekek fizikai bántalmazásáról nem volt tudomásuk.
A gyermekvédelmi törvény elsődleges célja az, hogy a gyermekeket vér szerinti családjuk nevelje. A már kialakult veszélyeztetettség esetén a család gondozása, segítése a gyermekvédelemmel foglalkozó szervezetek és a hatóság feladata. Ezt az ügyben eljáró hatóság és gyermekjóléti szolgálat a maga eszközeivel megtette, a tragédia bekövetkezése nem az ő mulasztásuk miatt történt.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az ügyben eljáró szervek eljárása alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot nem okozott, ezért a vizsgálatot lezárta.
OBH 2818/2000.
I. Az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez való jogát sérti, ha a gyámhivatal az autista gyermeket átmeneti otthonba helyezi.
II. Sérül a gyermeknek az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált családhoz való joga, ha a gyámhivatal azt a sérült gyermeket, akinek elsősorban egészségügyi ellátásra van szüksége, átmeneti nevelésbe veszi.
III. Sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált demokratikus jogállamiságból fakadó tisztességes eljáráshoz fűződő jog, ha az első fokon eljáró gyámhivatal a határidőn túl benyújtott fellebbezést nem továbbítja a másodfokon eljáró gyámhivatalnak.
A panaszos beadványában az országgyűlési biztos segítségét kérte abban, hogy autista, középsúlyos értelmi fogyatékos unokája az állapotának megfelelő ellátásában, fejlesztésben részesüljön. Az országgyűlési biztos a gyermek megfelelő szellemi fejlődéshez való joga sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot.
Az 1999 novemberében készült szakértői vélemény szerint a gyermek normál óvodai keretek között nem fejleszthető, ezért bentlakásos gyógypedagógiai óvodai elhelyezését javasolták. A gyermek anyja felvételi kérelmet nyújtott be a javasolt intézménybe. A gyermeket 2000 szeptemberére előjegyzésbe vették, ugyanakkor az anyának azt a tájékoztatást adták, hogy a felvételnél a gyermekvédelmi gondoskodásban lévő gyermekek előnyt élveznek. 2000 januárjában az anya az illetékes gyámhivatalnál külföldön dolgozó férje beleegyezésével kérte gyermeke átmeneti nevelésbe vételét. Remélte, ha gyermeke gyermekvédelmi gondoskodásba kerül, akkor hamarabb felveszik az állapotának megfelelő gondozó intézménybe. Az anya kérelmében azt is előadta, hogy egészségi állapota megromlott, műtéti beavatkozásra lenne szüksége, de gyermeke elhelyezését nem tudja megoldani.
Az illetékes gyámhivatal az anya kérelméről jegyzőkönyvet vett fel, majd a gyermek gondozási helyének kijelölésére felkérte a Fővárosi Önkormányzat Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatát (továbbiakban: TEGYESZ). A TEGYESZ elhelyezési értekezletet hívott össze, melyen a kijelölt gondozó intézmény képviselője nem jelent meg, ezért a gyámhivatalt a szakszolgálat arról értesítette, hogy a gondozási hely kijelölésére új elhelyezési értekezletet kell összehívni. Az anya saját egészségi állapota miatt sürgette a kiskorú elhelyezését, ezért a gyámhivatal a gyermeket átmeneti nevelésbe vette, a végleges gondozási hely kijelöléséig a 2. számú Átmeneti Otthonba helyezte. A gyermek kinevezett hivatásos gyámja a határozatot megfellebbezte. Véleménye szerint a határozat indoklása megalapozatlan, a kiskorú nem gyermekvédelmi, hanem speciális egészségügyi ellátásra szorul. A gyám fellebbezését a gyámhivatal határidőn túl benyújtottnak tekintette, ezért nem továbbította a közigazgatási hivatal gyámhivatalához.
Júniusban a TEGYESZ ismét elhelyezési értekezletet hívott össze, melyen a gondozó intézmény képviselője is megjelent, a következő tanévet a gyermek a speciális óvodában kezdhette, ezért a továbbiakban már nem sérül a gyermek megfelelő szellemi fejlődéshez való joga.
Az elhelyezési értekezletet követően a középsúlyos értelmi fogyatékos autista gyermeket a 2. számú Átmeneti Otthonba vitték. A gyám tájékoztatása szerint édesanyja néhány nap múlva hazavitte, mert az átmeneti otthon körülményeit megismerve belátta, hogy ez az intézmény nincs szakmailag felkészülve beteg gyermekek ellátására.
A vizsgálat megállapította, hogy az eljáró gyámhivatal nem járt el elég körültekintően, amikor az anya kérésére a fogyatékos autista gyermeket átmeneti nevelésbe vette. A gyermekvédelmi szakszolgálat átmeneti otthonába való utalásával pedig sérült a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez való joga.
A hivatásos gyám megalapozatlannak találta a gyermek gyermekvédelmi gondoskodásba vételét, ezért a határozatot megfellebbezte. Azzal, hogy a gyámhivatal határidő mulasztás miatt a fellebbezést nem továbbította a felettes szervhez, megsértette a fellebbezésre jogosult gyámnak a jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz, ezen belül a tisztességes eljáráshoz fűződő jogát.
A gyermekvédelmi szakszolgálat a kötelezettségének eleget tett, amikor a gyermek gondozási helyének kijelölésére az elhelyezési tárgyalást összehívta. A gondozó intézmény részvétele nélkül azonban nem tehetett javaslatot a gyermek gondozási helyre. A második elhelyezési értekezleten már részt vett a gondozó intézmény, ekkor már tudott a szakszolgálat javaslatot tenni a gondozási helyre. A gondozó intézmény mulasztást követett el, amikor az első elhelyezési értekezleten nem jelent meg, illetőleg távollétét nem mentette ki.
A gyermek átmeneti nevelésbe vétele és annak további fenntartása nem szolgálja a gyermek érdekét. A gyermek eddig családban nevelkedett, az anya kérelmét feltehetőleg elkeseredettsége motiválta. Egészségi állapota miatt nem tudta gyermekét ellátni, külföldön dolgozó férjétől sem számíthatott segítségre.
A gyámhivatal munkatársa az anya kérését teljesítette, amikor a gyermeket átmeneti nevelésbe vette, de nem mérlegelte azt az alapvető gyermeki jogot, hogy a gyermeknek joga van saját családi környezetében való nevelkedéséhez. Ez a „saját családi környezet” jelen esetben nem mindig jelent mindennapos együttlétet, mert a gyermek állapota miatt olyan speciális ellátásra szorul, ami miatt hét közben a gondozó intézményben kell tartózkodnia.
Az alkotmányos jogok sérelmének kiküszöbölésére az országgyűlési biztos a következő kezdeményezéseket tette: 1. Azért, hogy a gyermek családhoz való joga ne szenvedjen csorbát, kezdeményezte az eljáró gyámhivatalnál, hogy mérlegelje az átmeneti nevelésbe vételi határozat saját hatáskörben való visszavonásának lehetőségét. A gyámhivatal a jelentés kézhezvétele után kiegészítő eljárási cselekményeket végzett, megállapította, hogy a gyermek érdekét egyelőre az szolgálja, ha átmeneti nevelésbe vételét továbbra is fenntartják. Az országgyűlési biztos a választ elfogadta.
2. A tisztességes eljáráshoz fűződő jog érvényesülése érdekében az eljáró gyámhivatal vezetőjénél kezdeményezte, hogy a jövőben a határidőn túl benyújtott fellebbezéseket is továbbítsa a másodfokon eljáró gyámhivatalnak. A gyámhivatal a kezdeményezést nem fogadta el, mert a hivatásos gyámot felszólította igazolási kérelem benyújtására, de ezzel a lehetőséggel a gyám nem élt. Az országgyűlési biztos e magyarázatok alapján kezdeményezését visszavonta.
3. A gyermekvédelmi gondoskodásba került gyermekek elhelyezésének biztonsága érdekében felkérte a gondozó intézmény vezetőjét, hogy a jövőben a szakszolgálat által összehívott elhelyezési értekezleten képviseltesse intézményét, illetőleg a meghívó kézhezvételét követően, még az értekezlet előtt jelezze, ha férőhely hiányában nem tudja a gyermeket fogadni. Az intézmény vezetője a felkéréssel egyetértett.
OBH 2989/2000.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogbiztonsághoz való joggal és a 67. § (1) bekezdésében foglalt, a gyermekek kiemelt védelemhez való jogával összefüggő visszásságot okoz az építésügyi hatóság azzal, ha az életveszélyes épület haladéktalan kiürítésére vonatkozó határozat hatósági úton történő végrehajtásáról nem intézkedik.
A Tokodi Üveggyár területén vállalati bérlakásban lakók azzal a panasszal fordultak az országgyűlési biztoshoz, hogy az Üveggyár Kft., az Üvegipari Művek új tulajdonosa 2000 februárjában felszólította őket, hogy 60 nap alatt költözzenek ki az épületből annak életveszélyes állapota miatt. Sürgős segítséget kértek, mert négy nagy családról van szó kiskorú gyermekekkel. Az egyik család értelmi fogyatékos.
Az országgyűlési biztos az ügyben kezdeményezte a kiemelt építési hatóság eljárását annak megállapítására, hogy az épület valóban életveszélyesnek minősíthető-e.
Dorog város jegyzője soron kívül intézkedett, és 2000. júniusi határozatában az épületet életveszélyes állapotúnak nyilvánította. Kötelezte a Tokodi Üveggyár Kft.-t az életveszély elhárítására, az épület haladéktalan kiürítésére, az elhárítást követően a további döntés előkészítéséhez szükséges vizsgálatok elvégeztetésére. Elrendelte a határozat azonnali végrehajtását, és megkereste Tokod nagyközség jegyzőjét, hogy a lakók elhelyezésében működjön együtt a tulajdonossal.
Tokod polgármesterének tájékoztatása szerint a Tokodi Üveggyár vezetőivel folytatott egyeztető tárgyalás alapján remény volt arra, hogy az Üveggyár csereként felajánlja a tokodaltárói használaton kívüli munkásszállása épületét azzal, hogy a lakók azt önkormányzati támogatással felújítják, és a tulajdonukba kerül. Júliusban Tokod polgármestere elküldte azt a jegyzőkönyvet, amely a tokod-üveggyári kultúrotthonban tartott tárgyaláson készült. Ennek alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy az elhelyezés kérdésében megegyezés nem jött létre, a lakók továbbra is az életveszélyes épületben tartózkodtak. A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. tv. 23. § (4) bekezdése szerint, ha a lakás elemei csapás vagy más ok következtében megsemmisül, illetőleg az építésügyi hatóság annak kiürítését rendelte el, és a bérlő elhelyezéséről maga vagy a lakással rendelkező szerv nem tud gondoskodni, az ideiglenes elhelyezés az említett lakás fekvése szerinti települési önkormányzat feladata.
Az országgyűlési biztos kifejtette azt a véleményét, hogy a bentlakók életének és testi épségének védelme érdekében első lépésként elhelyezésükről kell gondoskodni. Ez történhet a tokodaltárói munkásszálló épületében, ha azt a kötelezett az ideiglenes elhelyezésre alkalmassá teszi, vagy más erre alkalmas helyen. Ezután kerülhet csak sor azokra az egyeztető tárgyalásokra, amelyek a bérlők végleges elhelyezését célozzák. E problémának a megoldása függ attól is, hogy az építésügyi hatóság által elrendelt vizsgálatok alapján az életveszélyes épület újjáépíthető-e vagy le kell bontani. A csatolt iratokból megállapíthatóan az Üveggyár Kft. ezeket a vizsgálatokat nem készíttette el, és a határozat végrehajtására egyéb intézkedéseket sem tett. A Tokod nagyközség jegyzője együttműködött az elhelyezésben, mint ahogy azt számára a határozat előírta, de megállapodásra sem az Üveggyárral, sem a bérlőkkel nem jutott.
A fentiek alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy az ügyben eljáró hatóságok késedelme a fent említett alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okozott. Ennek orvoslására a következő ajánlást tette:
Felkérte Dorog város jegyzőjét, hogy gondoskodjon a haladéktalan kiürítést elrendelő határozat hatósági úton történő végrehajtásáról.
Amennyiben az ideiglenes elhelyezésre a felajánlott munkásszálló nem tehető alkalmassá, tegyen intézkedéseket annak érdekében, hogy a lakás céljára megfelelő helyiségekről a települési önkormányzat gondoskodjon.
Az ajánlást követően augusztus hónapban sor került az életveszélyes épület kiürítésére és a lakóknak a tokodi önkormányzat által biztosított ideiglenes lakhelyeken történő elhelyezésére. A határozat végrehatásánál a jegyző jelen volt, és annak megtörténtét ellenőrizte. A lakók figyelmét felhívták a polgári peres eljárás keretében történő, az épület tulajdonosával szembeni igényérvényesítés lehetőségére. Az időközben befejeződött szakértői vizsgálat az épületet bontásra javasolta. Az Üveggyár benyújtotta a bontási engedély iránti kérelmét. Az ezzel kapcsolatos eljárás a beszámoló idején még folyamatban volt.
OBH 3056/2000.
Az Alkotmány 15. §-ában deklarált családhoz való joggal és a 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz fűződő joggal kapcsolatban okoz visszásságot, ha a gyámhivatal a panaszos gyermekével való kapcsolattartásának szabályozását csak másfél év múlva bírálja el.
A brit állampolgárságú panaszos a beadványában a szegedi városi gyámhivatal eljárását sérelmezte. A beadvány szerint 1999 januárjában azzal a kérelemmel fordult a gyámhivatalhoz, hogy 12 éves fiával való kapcsolattartását szabályozzák. Februárban a gyámhivatal a kapcsolattartás kérdésében megpróbált a szülők között egyezséget létrehozni, sikertelenül. A brit állampolgár panaszos azon kérelmét, hogy a meghallgatáson tolmács is vegyen rész, a gyámhivatal ügyintézője elutasította. A panaszos beadványát 2000 júniusában nyújtotta be az állampolgári jogok országgyűlési biztosának hivatalához, addig a kapcsolattartás szabályozása ügyében nem hozott határozatot az illetékes gyámhivatal. Az országgyűlési biztos a családhoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított.
A panaszos és felesége 1989-ben elváltak. A bíróság az 1987-ben született közös gyermeküket az anyánál helyezte el. A kapcsolattartás kérdésében jóváhagyta a szülők egyezségét, mely szerint a gyermeket nevelő anya – a továbbiakban is a gyermekkel való kapcsolattartást – kötetlen formában biztosítja a panaszos számára. A szegedi gyámhivatal 2000 júliusában kelt határozatával pszichológiai szakvélemény alapján, lényegében a panaszos kérelmének megfelelően szabályozta a kapcsolattartást.
A panaszos 1999 januárjában benyújtott kérelme után a panaszossal és elvált feleségével februárban vett fel jegyzőkönyvet a gyámhivatal. Ezt követően a gyámhivatal a következő eljárási cselekményét (környezettanulmány készítése a panaszos lakásán) a kérelem benyújtását követően mintegy kilenc hónap múlva tette meg. Közben az ügyintézési határidőt nem hosszabbította meg, az eljárást nem függesztette fel. Az eljárás megindulásától a kapcsolattartás szabályozásáig másfél év telt el.
Beadványában a nem magyar anyanyelvű panaszos sérelmezte, hogy kérelme ellenére a vele és volt feleségével készült jegyzőkönyv felvételekor nem volt jelen tolmács. Ennek az volt az oka, hogy az eljáró ügyintéző úgy ítélte meg, hogy a panaszos – mivel hosszú évek óta él Magyarországon – megfelelő szinten érti és beszéli a magyar nyelvet. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe) lehetővé tette volna, hogy a panaszos kérelmére – ha annak költségeit a panaszos viseli – tolmács is jelen lehessen a jegyzőkönyv felvételekor.
A panaszos a közte és volt felesége között elmérgesedett viszony miatt nem tudott kapcsolatot tartani gyermekével, ezért kérte a kapcsolattartás szabályozására jogosult gyámhivatal segítségét. A gyermek családjához akkor is egyaránt hozzátartozik az édesapja és édesanyja, ha a szülei nem élnek együtt.
A gyámhivatal az eljárás indokolatlan elhúzásával megsértette a panaszosnak jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz, ezen belül a tisztességes eljáráshoz fűződő jogát. A kapcsolattartás késedelmes szabályozásával sérült a gyermek családhoz való joga. A vizsgálat alapján megállapított, alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok jövőbeli elkerülésének érdekében az országgyűlés biztos 1. felkérte Szeged Megyei Jogú Város Gyámhivatalának vezetőjét, hogy a jövőben fokozottabban kísérje figyelemmel az elintézési határidők betartását. Az érintett a kezdeményezést elfogadta.
2. Felkérte Szeged Megyei Jogú Város jegyzőjét, mint a munkáltatói jogkör gyakorlóját, hogy vizsgálja meg az ügyben először eljáró ügyintéző fegyelmi felelősségre vonásának indokoltságát. A jegyző az eljáró ügyintézőt figyelmeztette.
OBH 3606/2000.
Nem okozza az Alkotmány 16. §-ában és 67. § (1) bekezdésében deklarált a gyermek oktatáshoz és megfelelő erkölcsi fejlődéshez való jogának sérelmét, ha azt a fogyatékos lányt, aki saját elhatározásából együtt él az őt megrontó férfival, a gyámhatóság védelembe veszi, de nem helyezi gyermekotthonba.
Az országgyűlési biztos a Mai Nap cikkéből szerzett értesülése alapján hivatalból vizsgálatot indított egy Tiszakécskén élő 15 éves fogyatékos lány ügyében, aki együtt él azzal a férfival, aki megrontotta. A lány még tanköteles korú, de az elmúlt tanévben is sokat mulasztott, így kérdésessé vált, hogy tankötelezettségét teljesíti-e.
A fiatal lány oktatáshoz és megfelelő szellemi és erkölcsi fejlődéshez fűződő jogának védelme érdekében az országgyűlési biztos a területileg illetékes jegyzőnek javasolta a lány átmeneti nevelésbe vételétét és speciális gyermekotthoni elhelyezésének kezdeményezését.
A jegyző az országgyűlési biztost arról tájékoztatta, hogy a lányt először 1999 novemberében vette védelembe a szülők italozó életmódja és a gyermek iskolai hiányzásai miatt. 1998 szeptemberében a gyermekjóléti szolgálat javaslatára a védelembe vételt megszüntette. A védelembe vétel megszüntetését követően a gyámhatóság tudomására jutott, hogy az akkor még 14. életévét be nem töltött lány beleegyezésével szexuális kapcsolatot létesített egy 38 éves férfi. A jegyző ezért a lányt 1999 augusztusában ismét védelembe vette, majd a gyermekjóléti szolgálat javaslatára szeptemberben ideiglenes hatállyal gyermekotthonba helyezte. A lány innen többször megszökött, az őt megrontó férfihoz ment. A gyermekjóléti szolgálat és a gyámhivatal felismerte, hogy a lányt akarata ellenére nem lehet a nyitott rendszerben működő gyermekotthonban tartani, ezért visszahelyezte a családjába, és ezzel egyidejűleg a jegyző ismét védelembe vette. Májusban a Tiszakécskei Speciális Általános Iskola a lány ismételt intézeti elhelyezését kérte. Az intézeti elhelyezést a gyermekjóléti szolgálat ellenezte, ezért a kérelmet a jegyző elutasította. Az iskola fellebbezésére a másodfokon eljáró gyámhivatal a jegyzőt új eljárás lefolytatására utasította.
A jegyző a lány védelembe vételét felülvizsgálta, eljárása során megállapította, hogy a 2000/2001-es tanévben a lány magántanulóként teljesíti tankötelezettségét. Kapcsolata szüleivel rendeződött, otthon megfelelő ellátást kap, jól érzi magát a szüleinél, éjszakánként otthon tartózkodik. Napközben az őt megrontó férfinál van. A férfit a másodfokon eljáró Bács-Kiskun Megyei Bíróság megrontás és más bűncselekmények miatt jogerősen két év börtönbüntetésre ítélte. A férfi a börtönbüntetés letöltését folyó év decemberében kezdi meg. A jegyző megállapította, hogy a lány védelembe vételének fenntartása indokolt. Veszélyeztetettsége azzal, hogy az őt megrontó férfi a közeljövőben megkezdi börtönbüntetését, kapcsolata családjával jobbá vált, tankötelezettségét teljesíti, jórészt megszűnt, ezért családjából való kiemelése és gyermekotthonba helyezése nem szolgálná érdekét.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az illetékes gyámhatóság és a gyermekjóléti szolgálat a gyermekvédelmi törvényben előírt kötelezettségeinek eleget tett, eljárása a gyermek alkotmányos jogait nem sértette, ezért az ügyet további vizsgálat nélkül lezárta.
OBH 3684/2000.
Ha a gyermekjóléti szolgálatnak és a gyámhatóságnak a gyermek veszélyeztetettségéről tudomása volt és a családot gondozták, a gyermeket védelembe vették, még akkor sem állapítható meg az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált a gyermekek kiemelt védelemhez fűződő jogának sérelme, ha a csecsemő meghalt attól az ütéstől, amit az apja a fejére mért.
A Blikk című újság cikke szerint, azért halt meg egy öt hónapos csecsemő, mert apja erősen fejbe ütötte. Az ügyben az országgyűlési biztos a gyermek kiemelt védelméhez fűződő joga sérelmének gyanúja miatt hivatalból vizsgálatot indított. A területileg illetékes jegyzőtől, a gyermekjóléti szolgálattól és a gyermekorvostól tájékoztatást kért azzal kapcsolatban, hogy az érintett család a gyermekvédelmi szakemberek látókörében volt-e, alapellátásban a családot gondozták-e, illetőleg a gyermek részesült-e valamilyen gyermekvédelmi gondoskodásban, a gyermekjóléti szolgálat működtet-e veszélyeztetettséget észlelő- és jelzőrendszert?
Az országgyűlési biztos vizsgálata során megállapította, hogy a gyermekvédelmi törvény előírásainak megfelelően az illetékes gyermekjóléti szolgálat a gyermekek veszélyeztetettségét észlelő- és jelzőrendszert működtet, a kiskorúak veszélyeztetésének észlelésekor a család gondozását alapellátásban haladéktalanul megkezdte. A védőnő és a családgondozó megpróbáltak a család segítségére lenni mind gyermeknevelési, mind életvezetési problémáik megoldásában. Céljuk egyértelműen az volt, hogy segítséget nyújtsanak ahhoz, hogy a gyermekeket ne kelljen a családból kiszakítani. A csecsemő bántalmazására utaló nyomokat mind a védőnő, mind a gyermekorvos látott a gyermek testén, jelzési kötelezettségének eleget tettek. A védőnő és a családgondozó a csecsemő sérülései miatt kezdeményezte a gyermekek védelembe vételét. A jegyző a kiskorúakat védelembe vette.
Az üggyel kapcsolatosan felmerül az a kérdés is, hogy a gyermekjóléti szolgálat családgondozója, a védőnő és az orvos odafigyelése, munkája hiábavaló volt, ha a csecsemő mégis meghalt. Azok után, hogy a csecsemőn többször is sérülési nyomokat láttak, táplálása sem volt megfelelő, ezek miatt kórházi kezelésre is szorult, a védelembe vétel kezdeményezése – mint utóbb bebizonyosodott – nem jelentett a csecsemő számára megfelelő „valódi” védelmet.
A gyermekvédelmi törvény szerint a gyermeket csak saját érdekében lehet elválasztani szüleitől. A gyámhatóságok számára komoly dilemmát jelent annak eldöntése, hogy meddig kell a családot segíteni annak érdekében, hogy ne kelljen elválasztani a gyereket a szüleitől, és mikor következik be az az esemény, amikor a gyerek érdekét inkább az szolgálja, ha kiemelik a családból. A vizsgált ügyben az öthónapos csecsemő életét mentette volna meg, ha ennek a döntésnek a súlyát felvállalják a szakemberek. Az egyik kisgyermek meghalt, a másikat a tragédia bekövetkezése után ki kellett emelni a családból. A védőnő, a családgondozó és az önkormányzat számára is ismert volt a család problémája, sokat foglalkoztak velük. A szakemberek bíztak abban, hogy a védelembe vétel elegendő lesz ahhoz, hogy a szülők nagyobb odafigyeléssel neveljék gyermekeiket. A tragédia bekövetkezése azonban azt igazolta, hogy a családdal foglalkozó és a döntésre jogosult szakemberek a gyermekvédelmi gondoskodási formák közül nem azt választották, ami a kisgyermeknek valódi védelmet jelentett volna.
Az országgyűlési biztos a jövőbeli hasonló jellegű tragédiák elkerülése érdekében kezdeményezte, hogy az orvos és a védőnő abban az esetben, ha azt vélelmezik, hogy a gyermeken látható sérülésnyomok bántalmazásból erednek, azt ne csak a gyermekjóléti szolgálatnak és a jegyzőnek, hanem a rendőrségnek is jelezzék. Ha a családgondozó a család alapellátásban való gondozását nem tartja hatékonynak, minden esetben fontolja meg azt, hogy elegendő-e, ha csak a védelembe vételt kezdeményezi, vagy a gyermek családból való kiemelését javasolja. A jegyző a védelembe vételi javaslat áttanulmányozása után az eset összes körülményeit mérlegelve döntse el azt, hogy a javaslatnak megfelelő hatósági határozatot hoz, vagy a gyermekvédelmi gondoskodás más – a szülői jogokat erőteljesebben korlátozó – formáját alkalmazza.
A válaszadásra nyitva álló határidőn belül az érintettek a kezdeményezéseket elfogadták.
OBH 3719/2000.
Visszásságot okoz az Alkotmány 15. § -ában deklarált, a házasság és család intézményének védelmével, valamint az 58. § (1) bekezdésében biztosított tartózkodási hely szabad megválasztásának jogával összefüggésben az önkormányzat azzal, ha a rendelete nem engedélyezi egyes hozzátartozók befogadását.
Teljes szöveg: 3.8. alfejezetben.
OBH 3965/2000.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvének sérelmén túl, az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált, a gyermek kiemelt védelemhez és gondoskodáshoz fűződő alkotmányos jogával összefüggésben is visszásságot okoz, ha a települési önkormányzat a rendszeres gyermekvédelmi támogatás összegét levonja a helyi adótartozás összegéből.
A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy helyi adótartozását Geszteréd Község Önkormányzatának jegyzője mint elsőfokú adóhatóság a rendszeres gyermekvédelmi támogatás összegéből vonta le. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a rendelkezésére álló dokumentumok alapján megállapította, hogy a jegyző mint elsőfokú adóhatóság 2000. augusztus 4-én valóban levonta a panaszos helyi adótartozását a panaszos részére korábban megállapított rendszeres gyermekvédelmi támogatás összegéből. Intézkedését – egyebek mellett – azzal indokolta, hogy „…(a panaszos) több ízben hencegett azzal, hogy ő nem fizet adót, és a hivatal úgysem tud mit kezdeni, hiszen tehetetlen, és ez irritálja a tisztességesen fizető adózókat…”. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény rendszeres gyermekvédelmi támogatásról rendelkező 19. § (1) bekezdése szerint a rendszeres gyermekvédelmi támogatás célja, hogy elősegítse a gyermek családi környezetben történő ellátását, nevelését és megelőzze a gyermek kiemelését a családból. A 19. § (2) bekezdése értelmében a települési önkormányzat képviselő-testülete a gyermeket rendszeres támogatásban részesíti, ha a gyermeket gondozó családban az egy főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét (a továbbiakban: az öregségi nyugdíj legkisebb összege) és a családban történő nevelkedés nem áll a gyermek érdekével ellentétben, feltéve, hogy a települési önkormányzat rendelete alapján elrendelt vagyoni helyzet vizsgálata során az egy főre jutó vagyon értéke nem haladja meg külön-külön vagy együttesen a (7) bekezdésben meghatározott értéket. Mivel a rendszeres gyermekvédelmi támogatás célja, hogy az anyagi okok miatt veszélyeztetett gyermeket segítse abban, hogy a gyermeki jogokkal összhangban a rászorult család képes legyen a gyermek otthon történő ellátására, az országgyűlési biztos megállapította, hogy a támogatás levonása a helyi adótartozás összegéből, a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvén túl, sérti a gyermek kiemelt védelemhez és gondoskodáshoz fűződő alkotmányos jogát. Tekintettel azonban arra, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal haladéktalanul intézkedett annak érdekében, hogy Geszteréd Község Önkormányzata a jogszerűtlenül levont 6640 forintot a panaszos részére visszafizesse, egyúttal mellékelte az összeg átvételét tanúsító kiadási pénztárbizonylat másolatát, továbbá arra, hogy felhívta a jegyző figyelmét, hogy a helyi adótartozások behajtási eljárása során csak és kizárólag az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény rendelkezései alapján járhat el, az országgyűlési biztos ajánlást nem tett, és a Hivatalánál folyó eljárást lezárta.
OBH 4360/2000.
Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő, valamint az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében rögzített, a gyermekek kiemelt védelemhez való jogával kapcsolatban visszásságot okoz, ha a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény előírásait megszegve egyes települési önkormányzatok nem hozzák létre a gyermekjóléti szolgáltatás valamilyen formáját, vagy a szolgáltatás ellátásával nem a képesítési előírásoknak megfelelő személyt bíznak meg, illetőleg ha a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai nem minden esetben élnek jelzési kötelezettségükkel.
Az országgyűlési biztos a médiumokban egyre gyakrabban megjelenő negatív tartalmú tudósításokra tekintettel hivatalból vizsgálatot folytatott annak megállapítása érdekében, hogy a gyermekek veszélyeztetésének, illetve veszélyeztetettségének megelőzésével kapcsolatos állami feladatellátás hogyan valósul meg a gyakorlatban, hogyan érvényesülnek ezen a területen a gyermekeket megillető alkotmányos emberi jogok. Az országos helyzet felderítésére átfogó vizsgálatot tervezett. Erő hiányában azonban csak Heves megyében hajtotta végre.
Vizsgálata Heves megyében a következő hatóságokra terjedt ki: elsőfokú gyámhatóságok, a megyei gyámhivatal, a települési önkormányzatok mellett működő gyermekjóléti szolgálatok, a megyei főügyészség, a megyei rendőr-főkapitányság, továbbá a városi rendőrkapitányságok e tárgyhoz tartozó tevékenységei.
A vizsgálat első fázisában Heves megyében beszerezte a gyermekkorú sértettek sérelmére elkövetett, a vizsgálat szempontjából relevánsnak minősített bűncselekmények alapos gyanúja miatt 1997–1999 évben indult nyomozások iratait. Ezeket az országgyűlési biztos munkatársai áttanulmányozták, majd a vizsgálat szempontjából jelentős adatokat értékelték. Helyszíni ellenőrzéssel, előre elkészített kérdőívek alapján interjúkat készítettek az ifjúságvédelmi szakterületen dolgozó rendőrökkel, ügyészekkel, s a megyei gyámhivatal, illetve elsőfokú gyámhatóságok alkalmazottaival, továbbá gyermekjóléti szolgálatok vezetőivel.
A második szakaszban az országgyűlési biztos írásban tájékoztatást kért az érintett településeken működő gyermekjóléti szolgálatok és gyámhatóságok vezetőitől arról, hogy a hivatal által a vizsgálat első fázisában feldolgozott nyomozati anyagokban, vádiratokban szereplő kiskorú sértetté válásáról tudott-e a gyámhatóság, illetve az adott települési önkormányzat mellett működő gyermekjóléti szolgálatának volt-e információja a kiskorú veszélyeztetettségéről.
A vizsgálat harmadik fázisában az országgyűlési biztos a gyámhatóság, illetve a gyermekjóléti szolgálat rendelkezésére álló, a kiskorú gondozásáról, esetleges védelembe vételéről készült iratok másolatait is bekérte.
Vizsgálata célja volt: általános képet kapni arról, hogy a gyermekvédelmi törvény hatálybalépése óta a Heves megyei települések milyen módon gondoskodtak a gyermekjóléti szolgáltatás megteremtéséről. Ennek keretében mód nyílt arra is, hogy az országgyűlési biztos átvilágítsa a megyében működő minden olyan gyermekvédelmi és hatósági feladatot, valamint hatáskört gyakorló szerv tevékenységét, amelyek munkájuk során kötelesek megakadályozni a veszélyeztetettség kialakulását, illetve kötelesek beavatkozni akkor, ha ilyen állapot kialakulása vagy annak közvetlen veszélye a tudomásukra jut. Ellenőrzése kiterjedt a gyermekvédelemi jelzőrendszer működésének, illetve gyakorlati hatékonyságának a vizsgálatára is.
A vizsgálat szempontjából azokat az eseteket értékelte érdemben, amelyekben az elkövetett bűncselekmény jellege, az elkövetés körülményei arra utaltak, hogy a vizsgált család működésében már jóval a bekövetkezett bűncselekmény előtt olyan zavar volt vagy lehetett, amelyről a gyermekjóléti szolgálatnak, illetve a gyámhatóságnak tudomásuk kellett volna hogy legyen.
A gyermekbántalmazással kapcsolatos rendőrségi eljárás vizsgálata során az országgyűlési biztos megállapította, hogy a gyermekkorú és fiatalkorú sértettek sérelmére a családon belül elkövetett lelki, illetve testi bántalmazások jelentős többsége ismeretlen marad a hatóságok, különösen a rendőrség előtt. Heves megyében a városi rendőrkapitányságokon nincsenek külön ifjúságvédelmi előadók. Ezt létszámhiánnyal és az állománytábla hiányosságaival magyarázták a helyszíni megbeszélésen részt vevő rendőrök. A gyermekkorúak és fiatalkorúak családon belüli bántalmazása miatt indult büntetőeljárás nyomozati szakaszában azonban többnyire ugyanazok a vizsgálók járnak el.
A helyszíni vizsgálat azt bizonyította, hogy a nyomozati cselekményeket végző rendőröknek a gyermekjóléti szolgálatok munkatársaival csak informális kapcsolatuk van. A hivatalos eljárás során tudomásukra jutott veszélyeztetettségi helyzet kialakulásáról az esetek többségében nem értesítik a gyermekvédelemmel foglalkozó hatóságokat, szervezeteket.
A vizsgálat azt is megállapította, hogy – egy város kivételével – olyan esetben, amikor a kiskorút is nevelő családban, nagykorú családtag sérelmére elkövetett személy elleni erőszakos bűncselekmény, illetve nagykorú családtag által elkövetett egyéb bűncselekmény miatt folyt büntetőeljárás, a rendőrhatóság általában nem értesíti a területileg illetékes gyermekjóléti szolgálatot az esetleges veszélyhelyzetről. A családban a felnőtt személy sérelmére elkövetett bántalmazás miatt indult nyomozás során – a családban nevelkedő kiskorú védelme érdekében – kiskorú veszélyeztetése alapos gyanúja miatt a vizsgált időszakban csak kivételesen indult büntetőeljárás. A gyermekbántalmazás miatt általában a rokonok, hozzátartozók kezdeményezték a büntetőeljárást. Gyermekvédelmi hatóságok – illetve ilyen feladatkörrel rendelkező személyek – bejelentést alig tettek. A gyermekvédelmi jelzőrendszer gyakorlatilag tehát alig működik.
A Heves megyei főügyész tájékoztatást adott arról, hogy a megyei főügyészség – törvényességi felügyeleti jogkörében – a közelmúltban vizsgálta a gyámhatóságok védelembe vételi eljárását. Azt tapasztalták, hogy a gyámhatóságok által hozott határozatok a törvényi feltételeknek, előírásoknak megfeleltek. A határozatokhoz kapcsolódó gondozási-nevelési tervek azonban vagy hiányosak voltak, vagy teljesen hiányoztak. Ennek az az oka, hogy amíg a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) előírásai szerint maga a védelembe vételi eljárás jogi szabályozása okozza a gondozási-nevelési tervek hiányát vagy hiányosságát. Amíg ugyanis a gondozási-nevelési terv felülvizsgálatánál a norma határidőt szab meg, addig magának a gondozási-nevelési tervnek az elkészítését időkorlát nélküli kötelezettségként jelöli meg. Az országgyűlési biztos – egyetértve a főügyészség ifjúságvédelmi ügyekkel foglalkozó munkatársaival – megállapította, hogy a Gyer. előbbiekben feltárt hiányossága magában hordozza a gyermek védelemhez való alkotmányos emberi joga és a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye sérelmének közvetlen veszélyét.
A gyermekjóléti szolgálatok és a gyámhivatalok munkatársaival folytatott szakmai konzultációra a megyei gyámhivatal vezetője a megye tizenegy települése gyermekjóléti szolgálatának és gyámhatóságainak munkatársait hívta össze. A kapott adatok szerint Heves megye 118 települése közül 10 (8,5%) kistelepülésén jelenleg a gyermekjóléti szolgáltatás semmilyen formája nem működik.
Az elmúlt években előfordult, hogy néhány kisebb településen a gyermekjóléti szolgáltatás ellátására közhasznú munkást foglalkoztattak, aki feladatát csak átmenetileg látta el. Eközben a családok olyan jellegű problémáival kellett foglalkoznia, amelyek megoldása komoly szaktudást és a családokkal történő folyamatos, töretlen együttműködést igényelt.
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) előírja, hogy a gyermekjóléti szolgáltatásnak a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése érdekében veszélyeztetettséget észlelő- és jelzőrendszert kell működtetnie. A konzultáción szerzett tapasztalatok szerint a családjuk által veszélyeztetett gyermekek esetében a szomszédok ritkán jeleznek, mert félnek a család felnőtt tagjainak „bosszújától”. A kisebb településeken a védőnők is tartanak a család megtorlásától. Ezért ha bejelentési kötelezettségüknek eleget is tesznek, nevük elhallgatását kérik. A segítő szakemberek megítélése szerint az iskolák, óvodák gyermekvédelmi felelőseivel jó a kapcsolatuk, jelzési kötelezettségüknek az ott dolgozók eleget tesznek. Több településen az érdekeltek esetmegbeszélésen tárják fel a családok problémáit, együttesen döntenek a segítség mikéntjéről is.
A tizenegy település közül kettő képviselője úgy nyilatkozott, hogy az orvosokra nemigen számíthatnak, mint ismeretközlőkre. A rendőrséggel való kapcsolattartásról mindössze három település családgondozója mondta azt, hogy a kapcsolat jó, egymásnak jelzik, ha tudomásuk van a gyermek veszélyeztetettségéről. A gyermekjóléti szolgálatok munkatársai örömmel veszik, ha a családok önként keresik fel őket, és nemcsak kérik, hanem igénylik is a segítségüket.
A gyámhivatalokkal és a gyermekjóléti szolgálatokkal folytatott konzultáció alapján, valamint a feldolgozott vádiratokból és nyomozati iratok alapján a vizsgálat megállapította, hogy a rendőrség a Gyvt 17. §. (1) bekezdésének d) pontjában és (2) bekezdésében rögzített jelzési kötelezettségének nem tesz maradéktalanul eleget. A jelzőrendszer bővülését bizonyítja viszont, hogy egyes településeken a gyermekjóléti szolgálatok esetmegbeszélő csoportjainak állandó tagja a rendőrség ifjúságvédelemmel foglalkozó munkatársa. A Heves Megyei Főügyészség által végzett vizsgálata eredménye szerint a gyámhatóságok és a gyermekjóléti szolgálatok mellett a rendőrség is többször kezdeményezett védelembe vételi eljárást. A védelembe vétellel kapcsolatban mind a konzultáción szerzett tapasztalatok, mind a gyermekjóléti szolgálatoktól bekért iratok feldolgozása megerősítette azt, hogy mivel a Gyer. nem ír elő határidőt a gondozási, nevelési tervek elkészítésére, sérülhet a gyermekek kiemelt védelemhez való joga, valamint a jogbiztonság követelménye is veszélyben van.
A gyermekjóléti szolgálattól kapott iratanyagok feldolgozása során egyértelművé vált, hogy a Gyvt. hatálybalépése előtt is működő családsegítő központok tevékenységét, feladatkörét a lakosság ismerte. Ahol volt ilyen, ott a bajba jutott emberek, akár a családsegítő központtól, akár a később megalakuló gyermekjóléti szolgálattól könnyebben kértek segítséget. A családsegítő központok és a gyermekjóléti szolgálatok elsősorban akkor tudnak beavatkozni, ha a rászorulók önként kérik a segítségüket és együttműködnek velük. Ehhez viszont nélkülözhetetlen, hogy az adott településen működjön a gyermekjóléti szolgáltatás valamilyen formája, az ott élőknek tudomásuk legyen arról, hogy mivel foglalkoznak, szükség esetén bizalommal forduljanak hozzájuk. Ilyenkor az alapellátás keretében is meg tudják oldani a család problémáit, a gyermekek védelembe vételére esetleg nem is lesz szükség.
A vizsgálat aggályosnak találta, hogy a védőnők még azokban az esetekben sem jelzik a veszélyeztetettséget, ha olyan korú gyermekről van szó, akinek rendszeres látogatása a védőnő kötelessége. (Ahol a gyermekbántalmazással kapcsolatos bűncselekmény elkövetése idején még nem alakult meg a gyermekjóléti szolgálat, ott természetesen nem tudtak segíteni.)
A vizsgálat megállapította, hogy Heves megye településeinek 91,5 százalékában működik a gyermekvédelmi szolgáltatás valamilyen formája. A Gyvt. által kötelezően előírt jelzőrendszert a gyermekjóléti szolgálatok általában működtetik. Az együttműködők köre azonban bővíthető, a közös munka hatékonysága az elvárástól elmarad. A vizsgálat tapasztalatai azt mutatták, hogy a védőnők, orvosok, ügyészek, bírák, a rendőrség jelzései elmaradnak vagy hiányosak. Kisebb településeken a Gyvt. hatálybalépését követő kezdeti időszakban előfordult, hogy ahol önálló családgondozó alkalmazásával látták el a gyermekjóléti szolgáltatást, a képesítési előírásoknak nem megfelelő személyt bíztak meg a feladat ellátásával. Mindezekkel sérült a gyermekek Alkotmányban rögzített kiemelt védelemhez és gondoskodáshoz, valamint a lehető legmagasabb testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos, emberi joga.
A gyermeki jogok védelme és a gyermekvédelmi törvényben foglaltak érvényesítése érdekében az országgyűlési biztos a következőket ajánlotta és kezdeményezte:
1. A szociális és családügyi miniszternek, hogy egészítse ki a gyámhatóságokról, valamint a gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendeletet olyan előírással, amely kötelezően meghatározza, hogy az arra rászoruló gyermek védelembe vételéről rendelkező határozatnak tartalmaznia kell azt a határidőt, amelyen belül a gondozási-nevelési tervet el kell készíteni.
2. Heves Megye Közigazgatási Hivatala vezetőjének, hogy határidő kikötése mellett hívja fel a mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés megszüntetésére azoknak a települési önkormányzatoknak a képviselőtestületét, melyek a Gyvt. 40. § (1) bekezdésében meghatározott gyermekjóléti szolgálatot eddig nem hozták létre. A Közigazgatási Hivatal vezetője az ajánlással egyetértett, 2001. február 15-i határidővel felhívta a települési önkormányzatokat a mulasztásos törvénysértés megszüntetésére.
3. A belügyminiszternek, hogy fontolja meg a bűnügyek rendőrségi nyomozásáról szóló 40/1987. számú BM utasítás kiegészítését olyan előírással, melynek alapján a rendőri nyomozó hatóság köteles értesíteni a kiskorú lakhelye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálatot és a kiskorú lakhelye szerint illetékes elsőfokú gyámhatóságot abban az esetben, ha a kiskorút nevelő család nagykorú tagjával szemben – a kiskorú erkölcsi, szellemi, testi fejlődését veszélyeztető – bűncselekmény alapos gyanúja miatt indul büntetőeljárás.
4. A legfőbb ügyésznek, hogy gondoskodjon arról, hogy az ügyészségek a nyomozás törvényessége felett felügyelet keretében ellenőrizzék azt, hogy a nyomozást folytató rendőri szerv a 3. pontban ajánlott értesítést megteszi-e.
5. A legfőbb ügyésznek, hogy gondoskodjon arról, a gyermek- és ifjúságvédelmi szakfeladatokat ellátó ügyészek rendszeresen ellenőrizzék azt, hogy a gyakorlatban érvényesül-e a Gyvt. 17. § (1) bekezdésében foglalt értesítési kötelezettség, vagyis az az előírás, hogy ha a büntetőeljárás sértettje vagy elkövetője gyermek- vagy fiatalkorú, az eljárás megindulásáról írásban értesíteni kell a nyomozást folytató hatóságnak a kiskorú lakhelye szerint illetékes gyámhatóságot és a gyermekjóléti szolgálatot. A legfőbb ügyész mindkét ajánlást elfogadta.
Kezdeményezte a Heves Megyei Közigazgatási Hivatal Gyámhivatala vezetőjénél, folyamatosan és visszatérően ellenőrizze, hogy az önálló családgondozót alkalmazó települések jegyzői – mint a gyermekjóléti szolgálatot ellátó személyek munkáltatói – a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendeletben foglaltaknak megfelelő személyt alkalmaznak-e családgondozóként. A gyámhivatal vezetője a kezdeményezéssel egyetértett.
Az országgyűlési biztos a rendőri szerveknek ajánlást nem tett, de felhívta az országos rendőrfőkapitány, és kiemelten a Heves megyei rendőrfőkapitány figyelmét a Gyvt. 17. § (1) bekezdésében foglalt előírás teljesítésére (lásd 5. pontban).
A szociális és családügyi, valamint a belügyminiszter válasza még nem érkezett meg, de a számukra a válaszadásra nyitva álló határidő még nem telt le.
OBH 4625/2000.
Nem sérül a gyermekvédelmi gondoskodásban élő kiskorúaknak az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében rögzített kiemelt védelemhez és gondoskodáshoz fűződő joga azzal, ha a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) előírása szerint az otthont nyújtó intézmények 40 fős gyermekotthonná alakítása, illetőleg a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek családi környezetbe való kihelyezése a megyei önkormányzat előzetes ütemezési tervétől részben eltér.
Az országgyűlési biztos Heves megyei munkalátogatása során tájékozódott arról, hogy a Gyvt. előírásainak megfelelően hogyan halad a nagy gyermekotthonok átalakítása, a gyermekek számára családias légkört nyújtó lakásotthonok kialakítása, a nevelőszülői hálózat fejlesztése, ezért munkalátogatása felkereste a Heves Megyei Önkormányzat Egri Gyermekotthonát, konzultált a gyámhivatalok munkatársaival.
Vizsgálata során megállapította, hogy az eredetileg 140 férőhelyes egri gyermekotthon átalakítása megkezdődött. Az épületben jelenleg a gyermekotthon vezetősége, a gazdasági részleg dolgozik. A helykihasználás miatt itt működik többek között a Heves Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat és annak 20 fős átmeneti otthona és a nagykorúak garzonháza. A gyermekotthon épületében ma mindössze két csoportnyi gyereket, illetve fiatal felnőttet gondoznak. A két lakórészt már családias jellegűvé alakították. A gondozottak elhelyezése és ellátása megfelelő. Az egri gyermekotthon kiváltása pályázaton nyert pénzből már 1996-ban megkezdődött. Ekkor két, 1997-ben négy családi házat vásároltak. A megye hat településén létesített lakásotthonban 46 kiskorú nevelkedik. Elhelyezésük megfelel a Gyvt. előírásainak.
A gyermekotthonok közül a Pétervásárán működő gyermekotthon 55 férőhelyes, 40 fős gyermekotthonná való átalakítását 2000. december 31-ig tervezték. A gyermekotthon az átalakításra kétszer is adott be pályázatot, egyiken sem nyert, az önkormányzat anyagi fedezet hiányában nem tudta a gyermekotthon átalakítását megkezdeni, ezért az átalakítás tervezett határidejét már nem tudják tartani.
A lőrinci gyermekotthon átalakítását 1999. augusztus 31-éig tervezték. Az önkormányzat pénzügyi fedezetével 24 férőhelyes, két önálló lakóegységgel rendelkező gyermekotthont alakítottak ki. Az otthon a törvényi előírásoknak megfelel, 1999. szeptember 30-án határozatlan idejű működési engedélyt kapott.
A megyei önkormányzat Speciális Gyermekotthona közös igazgatás alatt a fogyatékos gyermekek otthonával 40 férőhelyen csecsemőket és óvodásokat is gondoz. Az intézmény átalakítását nem tervezik, mert az megfelel a törvény előírásainak.
A megyei önkormányzat Óvoda-Általános Iskola és Diákotthona a közoktatási törvény hatálya alá tartozik. A fejlesztési javaslatok között szerepel, hogy az intézményt vagy többcélú közoktatási intézménnyé kell átalakítani, vagy ha az átmeneti és tartós nevelt gyerekek átlaglétszáma a 15 főt meghaladja, akkor gondoskodni kell a gyermekek nevelőszülőnél, gyermekotthonban vagy lakásotthonban való elhelyezéséről. A megvalósításra 2001-ig adtak határidőt.
A megyei közgyűlés és a gyermekotthon igazgatójának tervei között szerepel a szenvedélybeteg, magatartási gondokkal küzdő kiskorúak részére speciális gyermekotthon átadása 2001 decemberéig.
A megyei közgyűlés új létesítményként 2001. december 31-ig Utógondozó Otthon létrehozását is tervezte azoknak a gyermekvédelmi gondoskodásból kikerülő fiatal felnőtteknek, akiknek semmilyen családi hátterük nincs. 2000 júniusában ellátási szerződést kötöttek a BIOECO Alapítvánnyal utógondozói otthon létrehozására és működtetésére. A 28 személy befogadására alkalmas „biofaluban” jelenleg 11 utógondozott fiatal él.
A gyermekvédelmi gondoskodásban élő kiskorúak közül hetvenhatan 73 hagyományos nevelőszülőnél, kilencvenen 22 hivatásos nevelőszülőnél nevelkednek. A Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat eddig 9 csoportot indított a hagyományos nevelőszülők képzésére, ezt a 73 nevelőszülőből 57-en sikeresen elvégezték, októberben és novemberben még indult egy-egy csoport. Ezzel a Heves megyében dolgozó hagyományos nevelőszülők képzését befejezték. A jobb, eredményesebb együttműködés érdekében a nevelőcsaládokkal párhuzamosan a segítő szakemberek is elvégezték a tanfolyamot. A nevelőszülői hálózat fejlesztésére a szakszolgálat toborzási tervet készített, amelyet november elején indítottak be.
Az országgyűlési biztos a Heves megyei munkalátogatása során megállapította, hogy a megyében a nagy létszámú gyermekotthonok 40 fős gyermekotthonná alakítása, illetve a gyermekvédelmi gondoskodásban élő kiskorúak családot pótló környezetbe való kihelyezése (lakásotthon, nevelőszülő) részben a tervezettnek megfelelően történik.
A gyermekvédelmi gondoskodásban élő kiskorúak alkotmányos jogai Heves megyében a gyermekotthonok átalakítása során nem sérülnek. A vizsgálatot az országgyűlési biztos lezárta.
