64. § A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé.
A korábbi beszámolókban követett rendszertől eltérően a kérelem vagy a panasz benyújtáshoz való alkotmányos jogot nem a jogorvoslathoz való joggal együtt tárgyaljuk. Figyelembe véve a közel hat év tapasztalatait, azt az álláspontot alakítottuk ki, hogy az Alkotmány 64. §-ában deklarált panasz vagy kérelem előterjesztésének és az 57. § (5) bekezdésében meghatározott jogorvoslati jognak a vizsgálati gyakorlata alapvetően eltér egymástól. A 64. § arra jogosít fel minden polgárt, hogy panaszokat, kérelmeket terjesszenek elő az illetékes állami szervhez.
A kérelem vagy a panasz előterjesztéséhez való jog tartalmi és formai jogosultságokat biztosít az állampolgárok számára. Az Alkotmány szerint ugyanis mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy – egyedül vagy másokkal – kérelemet vagy panaszt terjesszen elő a különböző hatóságokhoz, szervekhez. Ez az alkotmányos jog formai oldala. Tartalmi szempontból az előbbiből állami kötelezettség származik. Mindig sérül például az állampolgárnak az Alkotmány 64. §-ában rögzített joga, ha az érintett hatóság a panaszt vagy nem tartalma szerint, vagy nem teljeskörűen, esetleg nem tárgyszerűen bírálja el. A hatóságnak jogszabályban rögzített kötelezettsége az, hogy tájékoztassa a panasz vagy a kérelem előterjesztőjét álláspontjáról, döntéséről. Ha ezt elmulasztja, akkor alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okoz.
Az állampolgár kérelmére – a jogszabályokban meghatározott esetekben – írásban kell válaszolni. Nem fogadható el a hatóságnak az a magatartása, ha a panaszos közérdekű bejelentésére írásban nem válaszol, vagy egyéb írásban benyújtott panaszára csak szóban reagál.
Az Alkotmány 64. §-ában deklarált kérelem vagy panasz előterjesztéshez való joggal kapcsolatban a beszámolási időszakban nem volt olyan jelenség, amely – a korábbi évek tapasztalataival szemben – új problémát jelentett. 1999. évben jelentéssel befejezett, de – az ajánlásra adott válasz határidejének meghosszabbítása miatt – 2000-be áthúzódó ügyben fenntartottuk azt a megállapításunkat, hogy visszásságot okoz, ha a hatóság hatáskörét túllépve nem terjeszti fel az állampolgár kérelmét az annak elbírálására jogosulthoz, hanem a kérelem tárgyában saját maga hoz döntést. Ugyanebbe a körbe esik, de más megközelítésben az olyan eset, amikor a hatóság a panaszt érdemi vizsgálat nélkül átteszi a panasszal érintett hatósághoz.
Ugyancsak alkalmas a panaszhoz vagy a kérelemhez való joggal összefüggő visszásság megállapítására az, ha egy ápoló-gondozó otthonban nem működik érdekképviseleti fórum.
Az elmúlt évben is volt példa arra, hogy az önkormányzat jegyzője nem tett eleget a hatóságot terhelő tartalmú kérelem elbírálási kötelezettségének. Ez több módon is megnyilvánulhat. Minden esetben alkotmányos joggal összefüggő visszásság keletkezik, ha a hatóság az állampolgár panasza alapján egyáltalán nem jár el, továbbá ha – irattározás nélkül – a panaszra évek elteltével sem válaszol.
Nem csorbul azonban az Alkotmány 64. §-ában megfogalmazott jog abban az esetben, amikor az eljáró szerv a névtelen bejelentést azért helyezi intézkedés nélkül irattárba, mert annak tartalma hiányos, és a hatóság – tekintettel a bejelentés írójának névtelenségére – nem tudja azt, hogy a hiányzó adatokat kitől szerezze be.
OBH 250/1998.
I. Az Alkotmány 64. §-ában deklarált panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv az állampolgár által benyújtott panaszra évek elteltével sem válaszol.
II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisággal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv az országgyűlési biztos megkeresésére – többszöri sürgetés ellenére – több mint egy év eltelte után sem válaszol.
A panaszos az országgyűlési biztos általános helyetteséhez intézett levelében leírta, hogy Telebingó sorsoláson üdülési lehetőséget nyert, mivel azonban nyereményét hónapok múlva sem kapta meg, tájékoztatást kért, amire azonban az illetékes OTSH-tól választ nem kapott.
A panasz alapján a panaszhoz való joggal kapcsolatos visszásság gyanúja miatt az általános helyettes vizsgálatot indított, vizsgálata során felvilágosítást kért a Belügyminisztériumtól és az Ifjúsági és Sportminisztériumtól. Az iratok beérkezését követően a vizsgálatot az országgyűlési biztos folytatta.
A panaszos Telebingó szerencsejátékon 45 000 forint értékben üdülési lehetőséget nyert. A panaszos miután nyereményét nem kapta meg, a pénzügyminiszterhez fordult. A válaszlevélben arról tájékoztatták, hogy a játékot szervező Bingó Sport Kft. felügyeletét a belügyminiszter látja el, ezért beadványát a Belügyminisztériumhoz tették át. Ezt követően a Belügyminisztérium értesítette a panaszost, hogy beadványát az Országos Testnevelési és Sport Hivatalhoz továbbították intézkedés megtétele céljából. A beadványra azonban válasz nem érkezett, a panaszos nyereményét továbbra sem adták át. A válasz elmaradása miatt a panaszos az országgyűlési biztoshoz fordult. A panasz alapján – a kormányzati szervek időközbeni átszervezése miatt – az általános helyettes az Ifjúsági és Sportminisztériumot kereste meg. A minisztérium az általános helyettes többszöri megkeresése ellenére csak több mint egy év eltelte után adott választ.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az OTSH megszűnésével hatáskörét az Ifjúsági és Sportminisztérium vette át, így az általános jogutódlás körében az OTSH-hoz intézett panaszok, kérelmek vonatkozásában a minisztérium válaszadási kötelezettsége fennáll. Az Alkotmány 64. §-ában deklarált kérelem, panasz előterjesztéséhez való jog az állami szervek oldaláról a panasz elbírálásának, a kérelemre válasz adásának kötelezettségét foglalja magában. Tekintettel arra, hogy a minisztérium ez irányú kötelezettségének nem tett eleget, mulasztásával a panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott.
Az országgyűlési biztos megállapította továbbá, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium közigazgatási államtitkára azzal, hogy megkeresésére több mint egy éven át nem válaszolt, akadályozta őt abban, hogy az országgyűlés által rá bízott feladatnak eleget tegyen. Az Alkotmány 32/B. §-a kimondja: az állampolgári jogok országgyűlési biztosának feladata, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében intézkedéseket tegyen. Az Ifjúsági és Sportminisztérium közigazgatási államtitkára a megkeresés teljesítésének törvényi határidőn túli elhúzásával az Alkotmány 32/B. §-ával és a jogállamisággal összefüggésben okozott visszásságot.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a megállapított visszásságok orvoslása érdekében felkérte az ifjúsági és sportminisztert, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelően gondoskodjon a panaszos kérelmének megválaszolásáról, továbbá követelje meg a közigazgatási államtitkártól az országgyűlési biztosról szóló 1993. évi LIX. törvény rendelkezéseinek tiszteletben tartását.
Az érintett a kezdeményezést elfogadta.
OBH 963/1998. számú ügy utóélete
Az országgyűlési biztos általános helyettese rámutatott, hogy megsértette az igazságügy-miniszter a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményét, valamint a kérelemhez való jogot akkor, amikor a panaszos kegyelmi kérvényeit érdemben bírálta el, és azokat – az „elutasító” döntésre hivatkozva – nem terjesztette fel a köztársasági elnökhöz, továbbá azzal is, hogy a kegyelmi kérelem felterjesztésére vonatkozó elutasító döntését büntető anyagi jogszabállyal ellentétesen indokolta.
Az ügyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlotta az igazságügyminiszternek, hogy a feltárt visszásság orvoslása érdekében fontolja meg a panaszos mentesítés iránti kegyelmi kérelmének a köztársasági elnökhöz való felterjesztését. A válaszra az általános helyettes – az igazságügy-miniszter kérésére – halasztást adott. A miniszter a 2000. január 28-án kelt átiratában arról tájékoztatta az ombudsman általános helyettesét, hogy az ajánlást elfogadta, a panaszos kegyelmi kérvényét felterjesztette a köztársasági elnökhöz. A vizsgálat tehát eredményes volt.
OBH 2050/1998.
I. A szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvényben előírt ügyintézési határidő túllépése az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamisághoz, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okoz.
II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamhoz, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz, továbbá az Alkotmány 13. §-ában biztosított tulajdonhoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben okoz visszásságot, ha szabálytalan parkolás elkövetésével gyanúsított személy költségeit azért nem térítik meg, mert a szabálysértési eljárást nem a gépkocsit üzemeltető személy felelősségének, hanem a felelősség bizonyítékainak hiányában szüntették meg.
III. A gépkocsi elszállításával összefüggésben felmerült költségek megtérítésére vonatkozó kérelem fellebbezéskénti elbírálása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamhoz, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz, az Alkotmány 13. §-a szerinti tulajdonhoz, továbbá az Alkotmány 64. §-ában biztosított kérelem előterjesztéséhez való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot.
Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.
OBH 2824/1998.
1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz és az Alkotmány 64. §-ában biztosított panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a nyomozás megtagadása ellen a jogosult által benyújtott panaszt a nyomozó hatóság nem bírálja el.
Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.
OBH 3887/1998.
Az Alkotmány 64. §-ában deklarált panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a nyomozó hatóság a panaszt nem annak tartalma szerint bírálja el.
Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.
OBH 4200/1998. számú ügy utóélete
Az országgyűlési biztos általános helyettese az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jog, valamint a 64. §-ában biztosított panaszjoggal kapcsolatban visszásságot állapított meg a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség eljárásában, amiért az a panaszt érdemi vizsgálat nélkül áttette a panaszolt Fővárosi Vízművekhez.
A biztos általános helyettese felkérte a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség főigazgatóját, hogy intézkedjen annak érdekében, hogy az illetékes felügyelőség a panaszos ügyében érdemi vizsgálatot folytasson, és a vizsgálata eredményétől fűggően a szolgáltatóval szemben érdemben intézkedjen.
A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség főigazgatója a vizsgálati felkérésnek a 2000 szeptemberében adott válaszával tett eleget, melyben az egyedi ügy rendezéséről számolt be. Tájékoztatta továbbá az országgyűlési biztost, hogy további átfogó vizsgálatokat kezdtek, illetve a kérdés rendezésére jogszabályalkotást kezdeményeznek.
Az országgyűlési biztos a megkeresett válaszát elfogadta. Az ígért intézkedések eredményéről egyelőre az országgyűlési biztos nem kapott tájékoztatást.
OBH 523/1999.
Az Alkotmány 64. §-ában biztosított panaszhoz való joggal és ezzel kapcsolatban az Alkotmány 2. § (1) bekezdés deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha a jegyző, illetőleg az önkormányzat nem intézkedik az állampolgári bejelentésre.
A panaszos a beadványában azt sérelmezte, hogy sem a közlekedési hatóság, sem a jegyző nem intézkedik beadványaira, amelyeket amiatt tett, mert a lakóháza utcájában a szomszédja az ingatlan előtti gyalogjárda és a közúti útpálya közötti zöldterületen három darab kerékvetőt helyezett el.
Az országgyűlési biztos tájékoztatást kért a jegyzőtől, majd a Budapesti Közlekedési Felügyelettől. A tájékoztatásokból az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos bejelentette a XVIII. kerületi önkormányzat jegyzőjének, hogy abban az utcában, ahol lakik, az egyik lakótársa a közterületen kerékvetőket helyezett el és ezzel balesetet okozhat. A jegyző felszólította az elhelyezőt, hogy távolítsa el a kerékvetőket, aki a felszólításnak nem tett eleget. Az országgyűlési biztos megkeresésére a jegyző a kérelmet áttette a Fővárosi Közlekedési Felügyeletnek. Az elsőfokú közlekedési hatóság határozatával kötelezte elkövetőt a kerékvetők eltávolítására. A Közlekedési Főfelügyelet a közlekedési hatóság hatáskörének hiányára hivatkozva az elsőfokú határozatot megsemmisítette, és az ügyet visszautalta a helyi jegyző hatáskörébe rámutatva arra, hogy a zöldterület, amelyen a kerékvetőt elhelyezték, közforgalmi közlekedési célt nem szolgál, ezért közlekedési hatósági intézkedés nem szükséges. A jegyző arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a helyi közterület-használat rendjével és engedélyezésével kapcsolatos 37/1995. (XI. 23.) Ök. rendelet alapján nincs mód a közterület-használati engedély kiadására, de a kerékvetők eltávolíttatására sem. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Közlekedési Főfelügyelet helyesen járt el, amikor megsemmisítette az elsőfokú határozatot, mert a kérdéses zöldterület kiépítettsége szerint rendeltetésszerűen közforgalmi közlekedési célt nem szolgál. Megállapította továbbá, hogy a jegyzőnek kezdeményeznie kellett volna a polgármesternél, illetőleg a helyi képviselő-testületnél a rendelet módosítását a fentiekre figyelemmel.
A panaszos által sérelmezett esetben a bejelentés elbírálatlan maradt. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében deklarált jogorvoslathoz való jog és az Alkotmány 64. §-ában biztosított panaszhoz való jog – a konkrét ügyet nézve – a hatóságok oldaláról a kérelem elbírálására vonatkozó kötelezettséget jelenti. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy ez a jog a bejelentés esetén a tulajdonosra azt a kötelezettséget rója, hogy intézkedjen a kerékvetők eltávolíttatásáról, vagy arról értesítse a panaszost, hogy mint tulajdonos nem kíván semmit tenni eltávolításuk érdekében. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az intézkedés elmaradása a panaszhoz és a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott.
Az országgyűlési biztos indítványozta ezért a polgármesternek, hogy vagy kezdeményezze a helyi közterület-használati rendelet módosítását és rendelkezzen a más jogszabályban nem szabályozott műtárgyak (így a kerékvetők) közterületen való elhelyezése (építése) engedélyezéséről, vagy ha nem köti engedélyhez, akkor szabályozza az ezzel kapcsolatos eljárás rendjét.
A jegyző arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a helyi önkormányzat képviselő-testülete módosította a rendeletét az ajánlásnak megfelelően.
Az országgyűlési biztos a választ elfogadta és az ügyet lezárta.
OBH 2361/1999.
Az Alkotmány 64. §-ában deklarált panaszhoz való joggal, a 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való joggal, a 70/E. §-ában foglalt szociális biztonsághoz való joggal és a 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben a sérelem veszélyét hordozza, és ezzel visszásságot okoz, ha az otthon a házirendje az egyes tárgyköröket nem vagy nem megfelelően szabályozza.
Az Alkotmány 64. §-ában foglalt panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha egy ápoló-gondozó otthonban nem működik érdekképviseleti fórum.
Teljes szöveg: 3.3. alfejezetben.
OBH 2800/1999.
Nem okoz alkotmányos joggal összefüggő visszásságot, ha bejelentés hiányában, vagy a bejelentés tartalmának hiányossága miatt a rendőri szerv a névtelen bejelentést intézkedés nélkül irattárba helyezi.
Névtelen bejelentő beadványa szerint egy Jugoszláviában született, Magyarországon élő személy szemtanúja volt az F. H. sérelmére elkövetett bűncselekménynek. A bejelentő azt állította, hogy F. H.-t egy magyar, cigány származású személyekből álló csoport ölte meg, melynek vezetője „Novák” vezetéknevű. A bejelentés tartalmazta azt is, hogy a rablást és az emberölést két rendőrtiszt tervelte ki. Az egyik neve B. I., a másik rendőrt „Tamás” néven ismerte meg. A bejelentés tartalmazta végül, hogy a bűncselekmény szóban forgó szemtanúja az eljárás során olyan kapcsolatba került a rendőrséggel, melyre figyelemmel jogosultságot szerzett a rendőrség által kitűzött nyomravezetői díjra. Ezt azonban nem kapta meg. Emiatt írásban megkereste 1993-ban az országos főkapitányt, majd 1997-ben az ORFK Központi Bűnügyi Igazgatóság vezetőjét. Választ egyik levelére sem kapott.
Az országgyűlési biztos – figyelemmel arra, hogy a beadvány alapján felmerült a tisztességes eljáráshoz, valamint a kérelem vagy panasz előterjesztéshez való jog sérelmének gyanúja – a bejelentés tartalmáról tájékoztatta a legfőbb ügyészt és az országos főkapitányt azzal, hogy esetleges intézkedéseikről tájékoztassák őt.
Az országos főkapitány megállapította, hogy az ORFK nyilvántartása szerint F. H. elrablása óta 1997. október 31-ig az országos főkapitány nem kapott írásos bejelentést olyan személytől, akinek vezetékneve a bejelentésben megjelölt lett volna. Az ORFK Központi Bűnügyi Hivatal vezetőjéhez 1997. október 17-én érkezett ugyan az üggyel kapcsolatban bejelentés, de az nem támasztotta alá a nyomozás addigi adatait. Ezért a névtelen bejelentést intézkedés nélkül irattárba helyezték.
Megállapította az országos főkapitány azt is, hogy a bejelentésben két néven megjelölt személy egy és ugyanaz a személy. Ő tatabányai lakos, és feltehetően munkakapcsolatban állt egy azóta nyugdíjas rendőrtiszttel. Megállapította továbbá, hogy a „Tamás” utónevű rendőrtiszt is létező személy, aki szintén nyugállományban van, és Tatabányán lakik.
A főkapitány a bejelentő személyi adatainak megállapítása céljából is végeztetett ellenőrzést. A beszerzett adatokból azt az álláspontot alakította ki, hogy a beadványban megjelölt személy nem volt azonosítható. Ezért nem volt kit értesíteni a beadvány adatainak hasznosságáról vagy mellőzéséről.
A beadványban lévő információk további ellenőrzése céljából az országos főkapitányság meghallgatást foganatosított, de ily módon sem értek el eredményt az ügyben. A legfőbb ügyész tájékoztatója ugyanazokat a megállapításokat tartalmazta, mint a főkapitányi tájékoztató. Külön vizsgálatot is végeztetett. Megállapította, hogy sem a Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság, sem a Tatabányai Rendőrkapitányság érintett dolgozói nem ismertek olyan cigány személyt, akinek vezeték nevére a bejelentés utalt.
Az országgyűlési biztos – hatáskör hiányában – nem vizsgálta a panasznak a rendőrség által kitűzött nyomravezetői díjjal kapcsolatos részét.
A megkeresett szervek tájékoztatását az országgyűlési biztos elfogadta. Megállapította, hogy az ügyben eljáró rendőri szervek intézkedései, eljárása a vonatkozó jogszabályoknak megfelelt. A legfőbb ügyész és az országos főkapitány is mindent megtett annak érdekében, hogy a beadvány tartalmát hasznosítsa, és azonosítsa a benne megnevezett személyt, de az – rajtuk kívül álló okok miatt – nem járt eredménnyel. Az ügyben összességében az országgyűlési biztos a fellépését igénylő alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot nem állapított meg. A vizsgálatot ajánlás nélkül fejezte be.
OBH 2920/1999. és OBH 2921/1999.
Az Alkotmány 64. §-ában deklarált kérelemhez és panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot idéz elő az időskorúakat ápoló-gondozó otthon, ha az írásban benyújtott panaszra szóban ad választ.
Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.
OBH 3229/1999.
I. A tanuló jog- és érdekérvényesítéséhez szükséges tájékoztatás elmaradása sérelmet okoz az Alkotmány 64. §-ában rögzített, kérelem előterjesztéséhez fűződő alkotmányos joggal összefüggésben.
II. A szükséges bizonyítékok hiányában az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó tisztességes eljáráshoz fűződő alkotmányos jog sérelme nem állapítható meg.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához intézett beadványában a panaszos azt sérelmezte, hogy gyermekei a Budapest XIX. kerületi Kós Károly Általános Iskolában az 1998/99-es tanév végén osztályismétlésre kényszerültek. A beadvány kitért arra is, hogy a tanulók szüleinek a viszonya a gyermekek osztályfőnökével megromlott, panaszaikat az iskola vezetése nem vette figyelembe. A panaszos állítása szerint a tanulók várható bukásával kapcsolatos tájékoztatás késve, és nem teljeskörűen történt meg. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa által kért és a fenntartó által elrendelt vizsgálat megállapította, hogy a panaszos gyermekeinek beiskolázása során a Nevelési Tanácsadó azt javasolta, hogy a gyermekek logopédiai osztályba kerüljenek, de mindenképpen külön osztályban tanuljanak. A szülők a szakértők véleményét nem fogadták el, és a gyermekeket a Kós Károly Általános Iskola 1. c osztályába íratták be. A gyermekeket tanító pedagógus és a szülők között a tanév folyamán rendszeres volt a kapcsolat. A vizsgálat megállapítása szerint a tanárnő szóban többször próbálta jelezni a gyermekek tanítása során felmerült problémákat, de a szülők ezt többnyire elhárították, és a pedagógus véleményét nem fogadták el. Az országgyűlési biztos a rendelkezésére bocsátott dokumentumokból megállapította, hogy a tanulók teljesítményéről az iskola írásban, folyamatosan tájékoztatta a szülőket. Arról, hogy a tanulók tudása nem felel meg az első osztály követelményeinek – a vizsgálat megállapítása szerint – hivatalosan csak 1999. június 7-én értesültek a szülők. Ez az időpont – figyelemmel arra, hogy a tanév 1999. június 18-án fejeződött be, és a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet a félév, illetve a szorgalmi idő utolsó napját megelőző harmincadik napban jelöli meg a független vizsgabizottság előtti vizsgára jelentkezés legkésőbbi időpontját – mindenképpen késői. Az iskola vezetője és az érintett pedagógus a vizsgálat során kijelentette, hogy a szülőknek többször felajánlották azt, hogy amennyiben elégedetlenek az iskola értékelésével, kérhetik a független vizsgabizottság kijelölését, ez a tájékoztatás azonban minden esetben szóban történt. A panaszos több alkalommal is – írásban és szóban egyaránt – megkereste a fenntartót panaszával. Az első beadvány 1999. július 15-én érkezett levélben, majd 1999. augusztus 18-án a szülő személyesen is felkereste a fenntartó önkormányzat művelődési, egészségügyi és sport irodájának vezetőjét. Aznap kelt levelében írásban kérte, hogy gyermekei független vizsgabizottság előtt adhassanak számot tudásukról. Figyelemmel arra, hogy a kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő már letelt, az Országos Közoktatási Szolgáltató Iroda nem jelölhetett ki független vizsgabizottságot. Tekintve, hogy az országgyűlési biztosnak nincs módja és lehetősége a szóban történt tájékoztatás megtörténtének bizonyítására, tartalmilag azokra a bizonyítékokra kellett hagyatkoznia, amelyeket az érintettek a rendelkezésére bocsátottak. A szükséges bizonyítékok hiányában azonban alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság megállapítása e kérdésben nem lehetséges. Az országgyűlési biztos mindemellett szükségesnek tartotta megerősíteni, figyelemmel arra is, hogy a szülők és a gyermekeket tanító pedagógus viszonya feszültségektől vált terhessé, hogy a jelzett tájékoztatás írásban is indokolt és szükséges lett volna. A fenntartó a vizsgálat megállapításai alapján felhívta az oktatási intézmény igazgatójának figyelmét arra, hogy fokozottabban ügyeljen a szülők tájékoztatásának egyértelműségére és rendszerességére. Kötelezte az iskolát arra, hogy már a tanév elején írásban adjon tájékoztatást a szülőknek a független vizsgabizottság kijelölésének lehetőségéről, valamint arra, hogy a jövőben azokban az esetekben, amikor a tanuló valamely tantárgyból nem éri el az előírt követelményszintet, a szülők tájékoztatása legkésőbb harminc nappal a jegyek lezárása előtt az ellenőrző könyvbe (tájékoztató füzetbe) beírással vagy közvetlen levélben történjen. Az országgyűlési biztos a fenntartó intézkedéseivel való egyetértése okán a konkrét ügyben ajánlást nem tett és vizsgálatát lezárta.
OBH 3407/1999.
Az Alkotmány 64. §-ában deklarált panaszhoz való joggal és az Alkotmány 16. §-ába foglalt ifjúság védelmének alkotmányos elvével összefüggésben visszásságot okoz, ha az állampolgár bejelentéséről jegyzőkönyvet felvevő igazgatási előadó a panaszbejelentést intézkedés nélkül irattárba helyezi.
Teljes szöveg: 3.8. alfejezetben.
OBH 3536/1999.
I. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joggal kapcsolatban visszásságot okoz, ha az elsőfokon eljáró szerv a határidőben benyújtott fellebbezést nem terjeszti fel a felettes hatósághoz.
II. Visszásságot okoz az Alkotmány 64. §-ában foglalt panaszhoz való joggal összefüggésben, ha a panaszra az egészségügyi szolgáltató nem ad teljes körű választ.
A panaszost a ceglédi Toldy Ferenc kórházban malignus daganat miatt megműtötték. A műtét után a jobb füle alatt bizonytalan tapintású csomót észlelt. Később a SOTE Orr-, Fül-, Gégészeti Osztályán újra megműtötték. Az újabb szövettani vizsgálat is azt bizonyította, hogy nem indult el kóros sejtburjánzás. A panaszos panasszal fordult a ceglédi Toldy Ferenc kórházhoz, mert szerinte a kórház nem jár el körültekintően, és a háziorvosa ellen, mivel szerinte jogtalanul adta ki a ceglédi kórháznak a SOTE Orr-, Fül-, Gégészeti Osztályán keletkezett egészségügyi dokumentációit.
Az országgyűlési biztos vizsgálatot indított az ügyben, mert felmerült az Alkotmányban biztosított jogorvoslati joggal és a panaszhoz való joggal összefüggésben a visszásság gyanúja. Vizsgálatát a panaszos által rendelkezésre bocsátott részletes dokumentáció vizsgálatával folytatta le.
Az országgyűlési biztos hatáskörét illetően megállapította, hogy nem bírálhatja felül a beteg gyógyításával és kezelésével kapcsolatos orvosszakmai döntéseket. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának hatásköre annak vizsgálatára terjed ki, hogy a panaszos panaszát a törvényi szabályozásnak megfelelően kivizsgálta-e az egészségügyi szolgáltató.
A panaszos 1998 februárjában panasszal élt a ceglédi kórház ellen a kórház főigazgatójánál. A kórház főigazgatója intézkedett a panasz kivizsgálásáról, amelynek keretében személyesen meghallgatták panaszost, és megvizsgálták a ceglédi kórházban és a SOTE Orr-, Fül-, Gégészeti Osztályán keletkezett egészségügyi dokumentációt. A kórház főigazgatója tájékoztatta a panaszost a vizsgálat eredményéről, amelyben a panaszt mint alaptalant elutasította. A panaszos válaszlevelében kifogásolta, hogy nem kapott választ a panaszban megfogalmazott minden kérdésre.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a ceglédi kórház kivizsgálta a panaszt, és ennek eredményéről tájékoztatta a panaszost. A törvényben meghatározott 10 napos határidőt elmulasztotta, azonban figyelemmel arra, hogy a vizsgálat során személyesen meghallgatták a panaszost, illetve más kórháztól is kértek ki dokumentációt, a panaszt ésszerű határidőn belül kivizsgálták.
A beadvány alapján megállapítható, hogy a panaszos számára az aggodalomra okot adó körülmény az volt, hogy nem távolították el teljesen a daganatot. Az egészségügyről szóló törvény rendelkezik a tájékoztatáshoz való jogról, amely kimondja, hogy a beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körű tájékoztatásra. A panaszhoz való joggal ez úgy függ össze, hogy a panasz forrása gyakran a beteg nem megfelelő tájékoztatásából fakadó félreértés, amely a beteget aggodalommal tölti el egészségéért vagy életéért. A kórház főigazgatója a panasz kivizsgálásáról szóló tájékoztató levelében nem tért ki arra, hogy miért csak részleges eltávolítást végeztek. A panaszosban a hiányos tájékoztatás következtében az az elképzelés alakult ki, hogy nem azt a műtétet végezték el, amit kellett volna.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panasz nem teljes körű megválaszolása a panaszosnak az Alkotmány 64. §-ában foglalt panaszhoz való jogával összefüggésben visszásságot okozott. Azt az ajánlást tette a főigazgatónak, hogy a beteget a fenti kérdésekben is megfelelően, egy orvostudományban járatlan ember számára érthető módon, életkorára, iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára, e tekintetben megfogalmazott kívánságára figyelemmel kell tájékoztatni. A címzett az ajánlást elfogadta és a szükséges intézkedést megtette.
A panaszos ugyancsak panasszal fordult a Nagykőrösi Városi Kórház-Rendelőintézet igazgatójához, mert a háziorvosa kiszolgáltatta a SOTE Orr-, Fül-, Gégészeti Osztályáról származó zárójelentéseit a ceglédi kórháznak. A ceglédi kórház főigazgatója a panasz megvizsgálásakor ezeket a dokumentumokat is megvizsgálta. A nagykőrösi rendelőintézet igazgatója hatáskör hiánya miatt a panaszt továbbította a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Nagykőrösi Alapszervezetéhez.
Az orvosi kamara nagykőrösi alapszervezetének elnöke elutasította a panaszt, mert a panaszos nem tiltotta meg a háziorvosnak, hogy a ceglédi kórháznak felvilágosítást adjon a betegségéről. Felhívta a panaszos figyelmét a fellebbezési jogra, amivel a panaszos élt is, azonban a kamara elnöke a fellebbezését nem vette figyelembe. Ezután a panaszos megküldte a fellebbezést a Magyar Orvosi Kamara Országos Szervezetének.
Mivel az egészségügyi adatok és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésével és védelmével kapcsolatos kérdések az adatvédelmi biztos hatáskörébe tartoznak, az országgyűlési biztos kikérte az adatvédelmi biztos véleményét. Az adatvédelmi biztos szerint a háziorvosnak valóban tájékoztatnia kellett volna a panaszost arról, hogy joga van megtiltani a kérdéses adatok továbbítását a ceglédi kórháznak. A mulasztás azonban az ügy körülményeire, az adatkezelés célhozkötöttségének elvére és a beteg érdekeire tekintettel „csekély jelentőségű”, ezért nem tartja indokoltnak külön adatvédelmi biztosi eljárás lefolytatását.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a MOK Nagykőrösi Alapszervezete a panaszosnak az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogával kapcsolatban visszásságot okozott, amikor a határidőben benyújtott fellebbezést nem terjesztette fel a felettes hatósághoz. Mivel a panaszos maga továbbította fellebbezését a MOK Országos Szervezetéhez, az országgyűlési biztos ajánlást nem tett.
OBH 3631/1999.
Nem sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elve, továbbá a panaszosnak az Alkotmány 57. § (5) bekezdésén alapuló jogorvoslathoz fűződő joga, illetve az Alkotmány 64. §-ában meghatározott panaszhoz fűződő joga, ha az iskolának, fenntartójának, valamint a felügyeleti szerveknek az eljárása megfelel az irányadó jogszabályoknak.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosát a panaszos arról tájékoztatta, hogy a kecskeméti Kada Elek Szakközépiskolában tanuló gyermeke az első félévében, majd a tanév végén is megbukott történelem tantárgyból. A panaszos sérelmezte, hogy a tanuló bukást megalapozó tanulmányi eredményeiről olyan időpontban, amikor még reális lehetőség lett volna a javításra, nem kapott értesítést az iskolától. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a panaszos által rendelkezésére bocsátott, valamint az iskola fenntartójától bekért dokumentumok alapján megállapította, hogy a panaszos június 15-én panaszbejelentéssel élt az iskolát fenntartó Kecskemét MJ Város jegyzőjéhez. A jegyző utasítására a polgármesteri hivatal oktatási és kulturális osztálya bekérte az iskolától a tanuló történelem érdemjegyeit és az osztályzatokat dokumentáló anyagok másolatát. Ezenkívül személyes megbeszélésre hívta a panaszost és a gyermeket tanító pedagógust. A jegyző által elrendelt vizsgálat megállapította, hogy a tanulót elmarasztaló tanári vélemények ellenére nem fogadható el a diák tanév végi osztályzata, mert a tanév végi osztályozó értekezletről nem készült jegyzőkönyv. Ennek elmaradása miatt a jegyző új eljárásra utasította az iskola igazgatóját. Június 29-én az iskolában megismételték a tanév végi osztályozó konferenciát. A jegyzőkönyvből megállapítható volt, hogy a jelenlevő szaktanárok elfogadták a tanulót tanító szaktanár indoklását, és helybenhagyták az általa javasolt elégtelen osztályzatot. A jegyző a panaszost tájékoztatta arról is, hogy a hozzá intézett kérelem teljesítése – a tanuló érdemjegyének megváltoztatása – nem áll módjában, és egyben – a tanévből hátralévő időre figyelemmel – tájékoztatta a szülőt arról, hogy a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 22. §-ának (3) bekezdése értelmében a tanuló – kiskorú tanuló esetén a szülő aláírásával – a bizonyítvány átvételét követő tizenöt napon belül kérheti, hogy javítóvizsgát független vizsgabizottság előtt tehessen. A tanuló élve a jogszabály által felkínált lehetőséggel kérelmezte a független vizsgabizottság előtti javítóvizsgát. Kérelmét a fenntartó 1999. július 8-án eljuttatta a független vizsgabizottság előtti javítóvizsga megszervezésére hivatott Országos Közoktatási Szolgáltató Irodához. A panaszostól kapott tájékoztatás kitért arra is, hogy a tanuló a független vizsgabizottság előtt sikeres javítóvizsgát tett. Mindezek alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy az ügyben nem sérült a panaszos panasz előterjesztéséhez fűződő és a jogorvoslathoz való alkotmányos emberi joga. Az iskola vezetéséhez, a fenntartóhoz intézett beadványokat az arra illetékesek megvizsgálták, illetve megvizsgáltatták, a tőlük elvárható intézkedéseket megtették. Elmaradt vagy megalapozatlan intézkedést nem észlelt az ügyben, és nem állapított meg más, a fellépését igénylő alkotmányos emberi-állampolgári jogokkal összefüggő visszásságot sem. Ezért a vizsgálatot ajánlás nélkül fejezte be.
OBH 4218/1999.
Az Alkotmány 42. §-ában meghatározott önkormányzáshoz való joggal és a 64. §-ban foglalt panasz előterjesztéséhez való joggal összefüggő visszásságot okoz, ha a polgármester a panaszos közérdekű bejelentésére írásban nem válaszol, és nem gondoskodik a fogadóórák rendjének biztosításáról és meghirdetéséről.
A Napló című napilapban 1999. szeptember 3-án megjelent olvasói levél arról számolt be, hogy az egyik községben megválaszolatlanul hagyják a lakosok kérdését. Az egyik polgár 1999. február 14-én két kérdést tett fel a polgármesternek, az egyik a közmű-hozzájárulás 15%-ának visszafizetésére, a másik a pedagógusok részére fenntartott lakás bérbeadására vonatkozott. Kérdéseire az újságcikk megjelenéséig nem kapott választ. Ezért elment a körjegyző meghirdetett fogadónapjára, de ő házon kívül volt. Véleménye szerint ha az ügyfélfogadás szünetel, akkor azt a hirdetőtáblán közölni kell. Az országgyűlési biztos az ügyben hivatalból indított vizsgálatot.
Megkereste a község polgármesterét annak érdekében, hogy tájékozódjon arról, hogy érkezett-e a fenti tartalommal levél a polgármesteri hivatalhoz, megválaszolására mikor és miképpen került sor, vagy ennek elmulasztása miért történt. Felvilágosítást kért továbbá a körjegyző fogadónapjáról és arról, hogy a kérdéses napon miért volt távol a hivatalától.
A polgármester asszony válasza és a mellékelt iratok alapján a következő tényállást állapította meg: A körjegyző a kérdéses napon és időben hivatalos ügyben volt távol, viszont a hivatal dolgozói készséggel álltak az ügyfelek rendelkezésére. Egyébként a körjegyző, ha a hivatalában van, mindennap fogadja a polgárokat.
A panaszos levélben is feltette a kérdéseket, de ezekre írásban sem kapott választ. A polgármester asszony szerint a panaszos a feltett kérdésekre az 1999. február 12-én tartott közmeghallgatáson már választ kapott. A panaszos azonban éppen azért írta a levelet, mert a „zűrzavaros szócsaták és kiabálások” között nem értette a választ. A levelében nem csupán a feltett kérdésekre adandó választ hiányolta, hanem a polgármester politikai meggyőződésével és önkormányzati működésével kapcsolatosan is tett helyenként sértő kifejezéséket. A panaszos a korábbi polgármester ellen, aki a község földgázzal való ellátásának bonyolítását végezte, büntetőeljárást kezdeményezett amiatt, mert úgy gondolta, hogy a befizetőknek visszajáró közmű-hozzájárulást saját hasznára fordította. A nyomozás során az eljárást bűncselekmény hiányában megszüntették.
A felkért szakértő megállapította, hogy a lakosságot nem érte anyagi kár, a visszatérítés nem pénzben, hanem gázóraszekrény célját szolgáló ún. fehér dobozok formájában történt. A beruházás elszámolását az önkormányzat általános gazdasági-pénzügyi ellenőrzése során az Állami Számvevőszék (továbbiakban: ÁSZ) is vizsgálta, majd a polgármester asszony felkérésére könyvvizsgáló is. Az ÁSZ jelentése súlyos gazdálkodási hiányosságokat tárt fel, a gázellátással kapcsolatos beruházás elszámolásában több szabálytalanságot is megállapított. Ellentmondásosnak találta az elszámolást a könyvvizsgáló is. A gázberuházáshoz az önkormányzat a Környezetvédelmi Alapból 4 millió forint vissza nem térítendő támogatást kapott, amelyet teljes egészében saját költségének csökkentésére fordított, holott csak a teljes beruházási költség 11%-át viselte, 73%-át pedig a lakosságra hárította. A könyvvizsgáló nem minősítette az eljárást szabálytalannak, de etikátlannak tartotta, hogy a támogatást az önkormányzat nem a költségviselés arányában számolta el.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a fentiek ismeretében érthető a panaszos bizalmatlansága, amelyet az önkormányzati tisztségviselőkkel szemben tanúsított.
Ugyancsak érthető felháborodása és az a szándéka, hogy a közmű hozzájárulásból visszatérítést igényeljen. Ez irányú beadványa közérdekű bejelentésnek minősíthető, amelyet az 1977. évi I. törvény 10. §-a alapján 30 napon belül el kellett volna bírálni. Az ÁSZ jelentéséből és a könyvvizsgáló beszámolójából megismert előzmények után különösen fontos lett volna, hogy a panaszos minden kérdésére írásban pontos tájékoztatást és magyarázatot kapjon, és megismerhesse az új polgármester és a testület intézkedéseit és ezeknek a község további gazdálkodására gyakorolt hatását. Az önkormányzási jog nemcsak a képviselő-testületet és a polgármestert illeti, hanem a választópolgárok közösségét is, és ebből következően az egyes polgárt is. Az önkormányzási jog közvetlen gyakorlásának egyik módja a közmeghallgatás, illetve a falugyűlés intézménye. Az ott szóban elhangzottak azonban nem pótolhatják a lakosságtól érkező panaszbeadványokra adandó írásos válaszokat. Ugyanezen okból kell a meghirdetett fogadóórákat is megtartani, illetve elmaradásukat előre jelezni.
Jelen esetben a polgármester elmulasztotta a panaszost írásban értesíteni közérdekű bejelentésével kapcsolatban, és nem gondoskodott a fogadóórák rendjének biztosításáról és meghirdetéséről sem. Ezzel a fent említett alkotmányos jogokkal kapcsolatban visszásságot okozott.
A sérelem orvoslása, illetve a hasonló panaszok megelőzése érdekében az országgyűlési biztos az alábbi ajánlást tette: Felkérte a polgármestert, hogy érdemben bírálja el a panaszos közérdekű bejelentését, alkalmazva az 1977. évi I. törvény vonatkozó szabályait; a szervezeti és működési szabályzatban állapítsa meg az önkormányzati tisztségviselőkhöz, illetve a polgármesteri hivatalhoz benyújtott közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok elbírálásának részletes szabályait, valamint a fogadóórák időpontjában történő változások közzétételének módját.
A polgármester az ajánlást elfogadta. Megválaszolta a panaszos közérdekű bejelentését. Tájékoztatta őt arról, hogy a rendőrség tovább vizsgálja az ügyet. A vizsgálat lezártáig további intézkedést nem tart indokolnak. Elküldte az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatát, amely a polgármester és a körjegyző fogadóóráját is rögzíti, valamint az ügyrendet, amely a körjegyző helyettesítéséről is rendelkezik. Az országgyűlési biztos a polgármester válaszát és intézkedését elfogadta.
OBH 4414/1999., OBH 4590/1999., OBH 4893/1999.
Az Alkotmány 64. §-ában foglalt panaszjoggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményező a beadványára nem kap teljes körű és tárgyszerű választ.
Teljes szöveg: 3.12. alfejezetben.
OBH 382/2000.
Az Alkotmány 64. §-ában deklarált kérelem előterjesztéséhez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv nem ad az ügyfélnek tájékoztatást a hozzá benyújtott kérelemmel kapcsolatban.
A panaszos súlyosan mozgáskorlátozott személy, aki egészségi állapotára való tekintettel a 164/1995 (XII. 27.) Korm. rendelet alapján közlekedési támogatásra és parkolási engedélyre jogosult. A panaszos jogosultságát 1998-ban a megyei közigazgatási hivatal állapította meg. A közigazgatási hivatal határozata alapján a panaszos 1998-ra automatikusan megkapta a támogatásokat. A panaszosnak azonban nem volt tudomása arról, hogy a támogatást minden évben, jogvesztő határidő mellett újra meg kell igényelni, így 1999-ben támogatást nem kapott. A panaszos az országgyűlési biztos általános helyetteséhez intézett levelében sérelmezte, hogy a polgármesteri hivatal a parkolási engedély kiadásakor, illetve a támogatás megállapításával egyidejűleg nem tájékoztatta őt arról, hogy a kérelmet minden év április 30-ig be kell nyújtani.
A panasz alapján alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság gyanúja miatt az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatot indított, vizsgálata során iratokat kért be Miskolc Megyei Jogú Város jegyzőjétől.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal a miskolci polgármesteri hivatal határozatát megváltoztatva a panaszos részére közlekedési támogatást állapított meg. A jogosultság megállapítását a közigazgatási hivatal azzal indokolta, hogy az OEP Országos Orvosszakértői Intézetének szakvéleménye szerint a panaszos súlyos mozgáskorlátozott. A panaszost azonban nem tájékoztatták arról, hogy a kérelmet minden év április végéig újra be kell nyújtani.
Az általános helyettes megállapította, hogy az Alkotmány 64. §-ában deklarált kérelem előterjesztéséhez való jog nem csak a kérelmek elbírálásának követelményét támasztja a hatóságokkal szemben. Az elbírálási kötelezettségen túl ehhez az alkotmányos joghoz hozzátartozik az is, hogy a hatóságok a kérelemmel kapcsolatban tájékoztatást adjanak az előterjesztőnek. A tájékoztatás szükségességét indokolja, hogy a legtöbb állampolgár nem rendelkezik a jogai érvényesítéséhez szükséges információval. A hatóságok és az állampolgárok közötti együttműködés nélkül elképzelhetetlen az alkotmányos jogok érvényesítése, az előírt kötelezettségek teljesítése. Ennek az együttműködésnek az egyik eleme a tájékoztatás.
A panaszos esetében a polgármesteri hivatal szociális osztálya elmulasztotta a panaszos tájékoztatását a közlekedési kedvezmények iránti kérelem benyújtásának határidejéről és e határidő jogvesztő jellegéről. A hatóság mulasztása következtében panaszos önhibáján kívül nem tudta a kedvezményre vonatkozó jogát érvényesíteni. A polgármesteri hivatal szociális osztályának ügyintézője tehát eljárásával az Alkotmány 64. §-ában deklarált kérelem előterjesztéséhez való joggal és a jogállamiság alkotmányos elvével összefüggésben visszásságot okozott.
A megállapított visszásság orvoslása érdekében az általános helyettes felkérte Miskolc Megyei Jogú Város jegyzőjét, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a panaszos az őt megillető kedvezményt megkapja, és figyelmeztesse az ügyintézőt a tájékoztatási kötelezettség betartására.
Az érintett a kezdeményezést elfogadta, a panaszos a kedvezményeket megkapta.
