Alkotmány 54. § (1) bekezdés: A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
(2) bekezdés: Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni.
Az élethez és az emberi méltósághoz való jogot – figyelemmel az Alkotmánybíróság vonatkozó határozataira – az egyéb alapjogok forrásául és feltételéül szolgáló, az emberrel veleszületett, sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapjognak tekintettük, illetve tekintjük.
2000-ben az élethez való jog különböző feltételeiről való gondoskodás miatt ritkábban állapítottunk meg visszásságot, mint a korábbi években. Fennállt viszont az élethez való joggal összefüggő visszásság olyan esetben, amikor az életveszélyes folyószakasz, tó mellett nem helyezték ki a fürdőzést tiltó táblát.
Az élethez való jog közvetlen veszélyét rögzítettük akkor, amikor a gyógykezelt beteg nem kapott tájékoztatást arról, hogy a számára megvalósított terápia miatt nincs autóvezetésre alkalmas állapotban. Ugyanezen jog biztosításának közvetlen veszélyeként értékeltük azt, amikor az arra illetékes hatóság szakszerűtlenül, nem körültekintően járt el a háborús lövedékek rejtegetésére vonatkozó bejelentésre. Az élethez való jogot közvetlenül veszélyezteti az is, amikor a beteg nem a legrövidebb időn belül részesül egészségi állapotának megfelelő gyógyellátásban.
Sérül az emberi méltósághoz való jog, ha a bv. intézetben elhelyezett fogvatartottak és az ott dolgozók elhelyezési, valamint élet- és munkakörülményei nem felelnek meg a minimális alkotmányos követelményeknek sem.
Súlyosan sérül az élethez és az emberi méltósághoz való jog akkor, amikor a büntetés-végrehajtási intézet személyi állománya nem akadályozza meg, hogy a fogvatartottat társai ne bántalmazzák.
Nem mellőzhető az emberi méltósághoz való joggal összefüggő visszásság megállapítása olyan esetben sem, ha pánikbetegségben szenvedő elítéltet indokolatlanul helyezik magánzárkába, továbbá ha az elítéltet fegyelmi büntetésként a jogszabályban meghatározott maximális időtartamot meghaladóan tartják elkülönítve.
Az elmúlt évekhez hasonlóan honvédségi kiképzőközpontokban és más katonai objektumokban is végeztünk vizsgálatokat. A meglévő infrastrukturális körülmények szoros összefüggésben vannak az ott elhelyezett és szolgálatot teljesítő állampolgárok emberi méltóságával. Alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot okoz, ha a sorkatonák körletének felszereltsége annyira hiányos, hogy a tisztálkodási és a mellékhelyiségek használatának lehetőségét nem tudják biztosítani. Hasonló helyzet alakul ki, ha a hivatásos és szerződéses állomány annyira alacsony létszámú, hogy az veszélyezteti a feladatok biztonságos ellátását.
A rendőrök által törvényesen alkalmazható kényszerintézkedés is sértheti az emberi méltósághoz való jogot. Visszás ugyanis az olyan kényszerintézkedés alkalmazása, amelyet az elérni kívánt cél nem indokol. Ilyen esetben az Alkotmány 54. § (2) bekezdésében rögzített kegyetlen, megalázó, embertelen elbánás tilalmát is megállapítjuk.
A gyermekek sajátos, kiszolgáltatott helyzetéből adódóan mindig megkülönböztetett figyelemmel vizsgáljuk a gyermekbántalmazással kapcsolatos eseteket. A gyermekek bántalmazásakor – a gyermeki jogok alapvető sérelmén túl – sérül az élethez és emberi méltósághoz fűződő joguk is. A sérelem okozója nemcsak a bántalmazást elkövető személy lehet, hanem a védőnő, a tanár, az orvos, az ügyész, és a rendőr is, amennyiben a tudomására jutott eseményt nem jelzi annak a hatóságnak, amelyik a gyermek érdekében eljárhatna.
Az emberi méltósághoz való joggal összefüggésben visszásság keletkezik akkor is, ha a mozgáskorlátozottak és a gyermekkocsival közlekedők számára a tömegközlekedés nem akadálymentes, vagy a segítés céljára létesített berendezésekhez nem férhet hozzá minden rászoruló.
Az emberi méltóság sérülhet úgy is, hogy az önkormányzat a szociális juttatások kifizetését egy arra a célra alkalmatlan helyre, és egy napra korlátozza.
Az elmúlt évben külön, önállóan nevesített jogként jelent meg gyakorlatunkban az emberi méltósághoz való jogból eredő önrendelkezési jog. Az önkormányzatok olyan tartalmú rendelete ugyanis, amely szerint a hulladékelszállítás díját előre kell megfizetni, alkalmas az önrendelkezési joggal összefüggő visszásság megállapítására.
Az emberi méltósághoz fűződő jog kortól független. Ezért az ismeretlen szülőktől származó csecsemő emberi méltósághoz való joga csorbul, ha a hatóság mulasztása miatt hosszú ideig nem kap nevet, hanem őt számmal regisztrálják.
Az emberi méltósághoz való jog alapján kifogásoltuk azt, ha egy pszichiátriai betegek otthonában a lakószobák ajtaját állandóan nyitva tartották, vagy ha a súlyos beteget kulcsra zárt szobában, felügyelet nélkül hagyták, végül ha nem voltak nemenként elkülönített mellékhelyiségek, vagy azok nem zárhatók.
Nem okozott viszont visszásságot az emberi méltósághoz fűződő joggal kapcsolatban az, ha egy – a higiéniai előírásokat figyelmen kívül hagyó – a célra alkalmatlan és engedély nélkül működő hajléktalanszállót, a hajléktalanok elhelyezéséről való egyidejű gondoskodás után, bezártak. Az sem, ha a beteg önrendelkezési jogának korlátozása a beteg érdekében hozott orvosszakmai döntésen alapult.
OBH 10037/1997., 4717/1998., 178/2000., 971/2000.
Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított, az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, valamint a 70/A. §-ában foglalt, a hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatos emberi jogokkal összefüggésben visszásságot okoz, hogy az épített környezet nem akadálymentes; továbbá hogy az ilyen környezet használatához biztosított speciális műszaki megoldások nem általánosan hozzáférhetők a rászorultak számára.
Mozgáskorlátozott panaszosok azt sérelmezték, hogy a közhasználatú épületekben, közterületeken, egészségügyi és sportlétesítményekben, a metrón a közlekedés számukra esetenként lehetetlen, és általánosan nem akadálymentes. Különösen így van ez a rámpával át nem hidalható szintkülönbségek esetén.
Az országgyűlési biztos az OBH 434/1998. számú, „A mozgáskorlátozottak emberi és állampolgári jogai érvényesülésének helyzetéről…” szóló átfogó vizsgálatában már megállapította, hogy a közhasználatú épületekben a mozgáskorlátozottak akadálymentes közlekedése általában nem biztosított. Ennek a vizsgálatnak a tapasztalatai azonosak az átfogó vizsgálatban megállapítottakkal. Az országgyűlési biztos azokra vonatkozóan már részletes ajánlásokat tett (lásd ott). Mivel a megszólítottak az ajánlásokat elfogadták, és a szükséges jogszabály-módosítások előkészítése, egyeztetése folyamatban van, ezért újabb ajánlást e körben nem tett.
Az akadálymentesség szempontjából sajátos a közlekedésben a budapesti földalatti vasút (MILL.FAV) helyzete. Ennek állomásait eredeti kiépítésük szerint lépcsőn lehet megközelíteni, amely sem a mozgáskorlátozottak, sem a gyerekkocsival közlekedők számára nem akadálymentes. Az állomások megközelíthetősége érdekében a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) korlátlifteket szerelt fel. A mozgássérült panaszosok szerint ez a rendszer a tömegközlekedésben való részvételüket nagyon kevéssé segíti.
Az épített környezet védelméről szóló törvény szerint: „Akadálymentes: az épített környezet akkor, ha annak kényelmes, biztonságos, önálló használata minden ember számára biztosított,…” Ezért a biztos nem csak a mozgáskorlátozottak, hanem a „minden ember számára” való akadálymentességet vizsgálta. A babakocsival közlekedők a közlekedésben sok hasonló problémával szembesülnek, hiszen a járdán parkoló kocsiktól éppúgy nem férnek el, mint a kerekesszékkel közlekedők, éppúgy a balesetveszélyes úttestre kényszerülnek, jelentősebb szintkülönbségek áthidalására nem képesek.
Az ügyben a biztos a Fővárosi Önkormányzatot, mint a budapesti tömegközlekedés közszolgáltatóját kereste meg. A tájékoztatás szerint a korlátliftek telepítésére – a mozgáskorlátozottak kezdeményezésére – a Deák téri, Széchenyi fürdői és a Mexikói úti állomásokon került sor, a többi állomás szűk lejárata lehetetlenné tette még ezt is. A korlátliftek használói egyben „liftkezelők” is. A lift használata vizsgatételhez és egy kulcs birtoklásához kötött. Ez részben hatósági előírás, részben az illetéktelen kezelést kívánják így kizárni. A korlátliftek konstrukciójából adódóan nem szükséges külön kezelőszemélyzet beállítása. Kulcsnélküli üzemre való áttervezése, átalakítása és külön személyzettel való üzemeltetése a BKV szerint olyan jelentős költségvonzatú, amelyhez forrással nem rendelkeznek. A kulcs megszerzésének feltételeit a mozgáskorlátozottak szervezeteivel közölték, a számukra készülő írott sajtóban is meghirdették. Ennek ellenére legfeljebb napi egy-két utazást regisztrálnak.
Az országgyűlési biztos kérdésére a BKV megállapította, hogy a korlátliftek jelen állapotukban nem alkalmasak a babakocsik biztonságos szállítására, azokat a kerekes székkel közlekedők egy részének használhatóan fejlesztették ki. A biztonsági berendezések jelenlegi kialakítása (üzemelés közben lehajló korlát, folyamatosan nyomva tartandó nyomógomb) gyakorlatilag lehetetlenné teszi a korlátlifteken babakocsi szállítását. Alkalmassá tételük a biztonsági berendezések módosítását igényelné, valamint a liftet csak vizsgát tett és kulccsal rendelkező személy kezelheti. Ebben a rendszerben minden, a liftet használni kívánó személynek vizsgával és kulccsal kellene rendelkeznie. Ez kivitelezhetetlen.
Az esélyegyenlőségről szóló törvény szerint a kihirdetésekor már működő közlekedési rendszereknek, tömegközlekedési eszközöknek, utasforgalmi létesítményeknek fokozatosan, de legkésőbb 2010. január 1-jéig kell az akadálymentesség feltételeinek megfelelniük, így a földalatti vasút állomásainak is. Tekintetbe véve a megvalósításhoz szükséges anyagi fedezetet, a műszaki feltételek bonyolultságát, az országgyűlési biztosnak a törvény határidőre vonatkozó előírását el kellett fogadnia, erre ajánlást nem tett.
Kezdeményezte azonban, hogy a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, valamint a közlekedési és hírközlési miniszter vizsgálja felül a korlátliftek üzemeltetésére és használatára vonatkozó előírásokat. Változtassák meg azokat úgy, hogy lehetséges, illetve biztosított legyen a közforgalomban a felvonók (korlátliftek) kezelői vizsga nélküli közhasználata.
Felkérte Budapest főpolgármesterét, hogy a budapesti metró- és földalatti állomásokon addig is biztosítsa
– a már üzembe helyezett korlátliftek folyamatos és minél szélesebb körű igénybevehetőségét,
– további korlátlift elhelyezéseknél a gyermekkocsival való igénybevétel lehetőségét is,
– további állomások építésénél – bárhol legyenek is azok – az akadálymentes le-feljutást mind a mozgássérültek, mind a gyermekkocsival közlekedők számára, tekintet nélkül arra, hogy az építkezés az előírt 2010. január 1-je előtt vagy után történik.
A főpolgármester a jelentést elfogadta. A szükséges jogszabályváltozás és anyagi lehetőségeik függvényében a Főváros a felkérésnek eleget tesz.
A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter az ajánlással egyetértett, de jelezte, hogy mivel a korlátliftek nem minősülnek felvonónak, hanem emelőgépnek, ezért nem illetékes.
A közlekedési miniszter az ajánlást elfogadta, a tárcához tartozó területeken az akadálymentes közlekedésre vonatkozó, hiányzó műszaki szabályozást minisztériuma elkészíti.
A korlátliftek emelőgépnek való minősítésük miatt a gazdasági miniszter hatáskörébe tartoznak. Mivel a széles körben való használhatóságukat kívánta elérni az ajánlás, és az emelőgépként kétséges, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert kérte fel a biztos, hogy az érintett tárcák bevonásával oldja meg a kérdést.
A válaszadásra nyitva álló határidő még nem telt le.
OBH 8271/1997.
A jogállamiságból eredő tisztességes eljáráshoz fűződő, a tulajdonhoz, az emberi méltósághoz, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz, továbbá a szociális biztonsághoz való joggal kapcsolatban okoz visszásságot [Alk. 2. § (1) 13. § (1) 54. § (1) 55. § (1) 70/E. §], ha a belátási képességében korlátozott, de cselekvőképességet érintő gondnokság alá nem helyezett személlyel íratnak alá olyan gondozási szerződést, amelyben vállalja, hogy élete végéig bentlakásos ellátásban részesül.
Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.
OBH 2686/1998.
A büntetés-végrehajtási intézetben a fogvatartottak által társuk sérelmére elkövetett, életveszélyes sérülést okozó, folyamatos bántalmazás – figyelemmel arra, hogy az ilyen cselekmények megakadályozása az érintett személyi állomány törvényben meghatározott kötelezettsége – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve Alkotmány 54. § (1) bekezdésében meghatározott – az élethez és emberi méltósághoz való – alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okoz.
S. R. fiatalkorú elítéltet a Hajdú-Bihar Megyei Büntetésvégrehajtási Intézetben zárkatársai bántalmazták, ennek során súlyosan megsérült. Édesanyja panasza alapján az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelt el. A történtekről tájékoztatást kért a legfőbb ügyésztől és a Hajdú-Bihar Megyei Rendőrfőkapitányság Vizsgálati Osztályától.
S. R.-t a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság szabadságvesztés büntetésre ítélte. Büntetése letöltésére 1998. március 18-án jelentkezett a Hajdú-Bihar Megyei Büntetésvégrehajtási Intézetben. A jogszabályi előírásoknak megfelelően egy olyan zárkában helyezték el, amelyben rajta kívül három másik fiatalkorút tartottak fogva. Bántalmazása már az intézetbe kerülése után néhány nappal megkezdődött. Zárkatársai eleinte csak pofozták, ököllel ütlegelték, B. K. nevű zárkatársa az étkezéshez rendszeresített bicskával szurkálta a combját és a fejét, majd fajtalanságra kényszerítették és megerőszakolták. Március 29-én folyosótakarítás közben is ütlegelték. Takarítás és fürdés után a zárkájukba mentek, ahol kb. 5 perc múlva S. R. elvesztette az eszméletét. A mentők kórházba szállították, ahol sürgős műtéti beavatkozásra került sor (az édesanya beadványa szerint a fia bordája eltört és lépe összeroncsolódott). A beteget, állapotának stabilizálását követően szállították át a Büntetés-végrehajtás Tököli Központi Kórházába. A büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka a Debreceni Városi Ügyészségen feljelentést tett a sértett zárkatársai ellen.
A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény 11. § (4) bekezdése alapján a személyi állomány tagja köteles megakadályozni, hogy a fogvatartottak egymást bántalmazzák, sanyargassák, vagy egyéb, az emberi méltóságot sértő magatartást tanúsítsanak. S. R. több napon át tartó, súlyos következményekkel járó bántalmazása – a megfélemlített sértett panaszának hiányában is – megakadályozható lett volna, ha nagyobb figyelmet fordítanak az agresszív természetű B. K. és társai ellenőrzésére.
A büntetés-végrehajtási intézetben a fogvatartottak által társuk sérelmére elkövetett, életveszélyes sérülést okozó, folyamatos bántalmazás – figyelemmel arra, hogy az ilyen cselekmények megakadályozása az érintett személyi állomány törvényben meghatározott kötelezettsége – a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve az élethez és emberi méltósághoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okozott. Az országgyűlési biztos felhívta a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának a figyelmét arra, hogy kísérje megkülönböztetett figyelemmel a fogvatartottak egymás sérelmére elkövetett cselekményeinek alakulását és azok okainak vizsgálatát.
Ajánlotta a legfőbb ügyésznek, hogy a fogvatartottak által egymás sérelmére elkövetett bűncselekmények visszaszorítása érdekében – különös tekintettel a fiatalkorúak védelmére – a büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi felügyeletéről szóló 1/1990. Legf. Ü. utasításban határozza meg a jelentős rendkívüli esemény fogalmát és a balesetekre meghatározott vizsgálati szempontokat terjessze ki ezekre az eseményekre is. A legfőbb ügyész az ajánlást elfogadta és 2000. július 31-én a 2/2000. (ÜK. 7.) LÜh. utasításban szabályozta a rendkívüli események körét és a jelentési kötelezettséget.
OBH 3041/1998.
Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez és az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltósághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben kényszergyógykezelt személyek helyzete.
Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.
OBH 3228/1998.
Sérti az egészséges környezethez és az emberi méltósághoz való jogot (Alk. 18. § és 54. § (1) bekezdése), ha a sorkatonák körletének felszereltsége annyira hiányos, hogy nem biztosított a tisztálkodás lehetősége és megfelelő mellékhelyiség használata.
Teljes szöveg: 3.12. alfejezetben.
OBH 7287/1998.
Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz való és az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, hogy a fogvatartottakat az ún. körszállítás során vizesblokkal el nem látott zárkákban, a zárkák férőhelyeit háromszorosan meghaladó létszámban helyezik el.
A panaszos az országgyűlési biztos általános helyetteséhez intézett beadványában a fogvatartottak szállítása és ehhez kapcsolódó ideiglenes elhelyezése során uralkodó körülményekről szerzett tapasztalatait írta le. A panasz szerint a körszállítások lebonyolításánál 40-50 személyt helyeznek el olyan zárkákban, amelyeknek a befogadóképessége 10-15 személy, és hiányzik belőlük a vizesblokk.
A panasz alapján az emberi méltósághoz való joggal kapcsolatos visszásság gyanúja miatt az általános helyettes vizsgálatot indított, a vizsgálat során tájékoztatást kért a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokától.
A körszállítás a fogvatartottak hetenkénti gyakorisággal végzett – bv. intézetek, illetve egyéb intézmények közötti – szállítása. A körszállításra váró elítélteket Budapesten a Budapesti Fegyház és Börtönben gyűjtik össze. Itt egy-egy szállítási napon átlagosan kb. 1000 fő várja a továbbszállítást. A zárkák, melyekben az elítéltek várakoznak zsúfoltak, bennük sem mosdó, sem mellékhelyiség nincs.
Az Alkotmány kimondja, hogy minden embernek veleszületett joga van az élethez és emberi méltósághoz (Alk. 54. §), valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez (Alk. 70/D. §). Mindkét jog – a teherbíró-képességhez mérten – az állam kötelességévé teszi azon körülmények biztosítását, melyek e jogok érvényesülésének feltételeit képezik. A büntetés-végrehajtási intézeteken belüli fogvatartás esetén e körülményeket a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet határozza meg. Ennek 135. § (2) bekezdése kimondja, hogy a zárkákban folyó vízzel ellátott mosdót és elkülönített WC-t kell kialakítani. A rendelet az előbbi előírás alól csak az ön- és közveszélyes elítéltek tartózkodására kialakított zárkák esetében tesz kivételt.
Az általános helyettes megállapította, hogy az a tény, hogy a fogvatartottak bv-n belüli elhelyezésére vonatkozó előírásokkal ellentétben az ún. szállító zárkákban nincs vizesblokk, a jogállamiság követelményén túl az emberi méltósághoz és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben is visszásságot okoz.
A visszásság orvoslása érdekében az általános helyettes felkérte a büntetés-végrehajtás országos parancsnokát, hogy tegyen intézkedést a szállításra kerülő fogvatartottak elhelyezési körülményeiből adódó visszásságok enyhítése érdekében, továbbá hogy jelezze a központi költségvetés készítésekor a megállapított alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságok megszüntetésének szükségességét.
Az érintett az ajánlással egyetértett, azt elfogadta.
OBH 100/1999. és OBH 3787/2000.
A jogállamiságból eredő jogbiztonsággal (Alk. 2. § (1) bek.), az emberi méltóság részét képező önrendelkezési joggal (Alk. 54. § (1) bek.), valamint a diszkrimináció tilalmával (Alk. 70/A. § (1) bek.) összefüggő alkotmányos visszásságot eredményez az olyan önkormányzati rendelet alkalmazása
– amely nyelvtanilag nem érthető, jogalkalmazási szempontból pedig nem értelmezhető előírásokat tartalmaz;
– nem szabályozza, hogy a hulladékszállítási díjkedvezmény megállapításának szempontjait miként kell alkalmazni és azok figyelembevételével milyen mértékű díjkedvezmény adható;
– amely előírja a hulladékszállítási közszolgáltatási díj előre történő megfizetését;
– az egyes objektív ismérveknek megfelelően azonos csoportba tartozó ingatlantulajdonosokra vonatkozóan eltérő joghatású szabályokat tartalmaz;
– amelynek szabálysértési rendelkezései nincsenek összhangban a hatályos szabálysértési törvény előírásaival.
Teljes szöveg: 3.7. alfejezetben.
OBH 287/1999. számú ügy utóélete
A rendőrtiszt panaszost bűncselekmény gyanúja miatt őrizetbe vették. A gyanúsítottat egyenruhában helyezték el a BRFK Gyorskocsi utcai fogdájában, más bűncselekmények miatt fogvatartottak közé.
1998. május végén a panaszost kihallgatásra átszállították a BRFK Teve utcai objektumába. A panaszos kezeit a zárkája előtti folyosón hátrabilincselték és a fejére egy szemnyílás nélküli csuklyát húztak. Az átszállítás során a fejét a két lába közé kellett hajtania. A BRFK-n, egy irodahelyiségben két órán keresztül ebben a testhelyzetben volt, amikor átvezették a felismertető szobába és levették a fejéről a csuklyát. Felismertetésre nem került sor. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el és tájékoztatást kért a legfőbb ügyésztől és az országos rendőrfőkapitánytól. Megállapította, hogy a rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet nem tartalmaz olyan elkülönítési előírást, amely a fegyveres erők vagy fegyveres testületek – egyenruhás vagy polgári ruhás – hivatásos állományú tagjainak esetében az általános rendelkezésektől eltérne. Az átkísérésre a rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet 34. § (1) bekezdése szerint a Rendőrség Szolgálati Szabályzata 82. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni. A csuklya nem szerepel a rendőrségi törvényben felsorolt kényszerítő eszközök között és alkalmazásának szabályai sincsenek megállapítva, ezért használata a megalázó bánásmód (Alk. 54. § (2) bek.) tilalmába ütközik, továbbá megállapítható a jogállamiság és annak nélkülözhetetlen elemét képező jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.) sérelme is..
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlotta a legfőbb ügyésznek, hogy hívja fel az ügyészségi nyomozó hivatalok vezetőinek figyelmét a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzésére létrehozott Európai Bizottság ügyészségre vonatkozó ajánlásainak végrehajtása tárgyában kiadott 2/1995. (ÜK. 11.) LÜ h. körlevél rendelkezéseire.
Ajánlotta a belügyminiszternek, hogy az egyenruha és a rendfokozat tekintélyének megóvása érdekében, a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 49. § (1) bekezdésével összhangban intézkedjék a rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet olyan módosítására, amely kizárja, hogy hivatásos állományú személyeket egyenruhában helyezzenek el rendőrségi fogdában.
Ajánlotta az országos rendőrfőkapitánynak, hogy intézkedjék a szemnyílás nélküli csuklya – mint törvényben nem szabályozott eszköz – használatának megtiltására.
Az országos rendőrfőkapitány az ajánlást elfogadta, a csuklya használatát megtiltotta. A belügyminiszter ugyancsak elfogadta az ajánlást és a 4/2000 (I. 31.) BM rendelettel módosította a rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendeletet. A legfőbb ügyész helyettese szerint a panaszos egyenruhában történő fogdába helyezése nem tekinthető megalázó bánásmódnak, emellett azonban a jogszabály módosítására irányuló ajánlással egyetértett. Az országgyűlési biztos általános helyettese a belügyminiszter intézkedését és az országos rendőrfőkapitány válaszát elfogadta, a legfőbb ügyész helyettesének álláspontját tudomásul vette.
OBH 1185/1999., OBH 1888/1999., OBH 2458/1999.
A jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal (Alk. 2. § (1) bek.), a tulajdonhoz való joggal (Alk. 13. § (1) bek.) és az emberi méltóságból (Alk. 54. § (1) bek.) eredő önrendelkezési joggal összefüggő visszásságot eredményez az olyan önkormányzati rendelet alkalmazása,
– amelyen nem vezetik keresztül az Alkotmánybíróság által végrehajtott változtatást;
– amelynek rendelkezései a települési szilárd hulladék elszállítási díjának részleges előre történő megfizetését írják elő;
– amely a hulladékgyűjtés módját úgy szabályozza, hogy azt a szolgáltatás igénybevételére kötelezett tulajdonosok egy része a tulajdonjogának veszélyeztetése nélkül nem tudja igénybe venni;
– amely szabálysértéssé minősíti a hulladékszállítási kötelező közszolgáltatás igénybevételének elmulasztását.
Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.
OBH 1332/1999. és OBH 6829/1996.
Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha a pszichiátriai betegek otthona lakószobáinak ajtajait állandóan nyitva tartják, a mellékhelyiségeket nemenként nem különítik el, és a WC-ajtók nem zárhatók.
Teljes szöveg: 3.3. alfejezetben.
OBH 2112/1999.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogbiztonsághoz való joggal és az 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltósághoz való joggal összefüggő visszásság veszélyét jelenti, ha a temetkezési intézet csak a fogyasztóvédelmi felügyelőség megkeresését követően intézkedik az urnasírhely megváltási árának visszatérítéséről, továbbá ha a temető irodájában nem függesztik ki a leggyakoribb szolgáltatások árait.
A panaszos azért fordult az országgyűlési biztoshoz, mert a Budapesti Temetkezési Intézet Rt. (a továbbiakban: intézet) kezelésében lévő Farkasréti Temetőben, ahonnan el akarta hozni hozzátartozói urnafülkében nyugvó hamvait, 8610 forintot kértek a hamvak kiadásáért. Kifogásolta továbbá, hogy az urnák elhelyezésekor erről a költségnemről nem tájékoztatták, és nem térítették vissza az urnafülke megváltási díjából visszajáró részt. A panaszos ahhoz kérte az országgyűlési biztos segítségét, hogy a jogtalanul felszámított költségeket kamataival együtt térítse meg az intézet.
Az ügyben az országgyűlési biztos vizsgálatra kérte fel a Fővárosi Fogyasztóvédelmi Felügyelőséget. A fogyasztóvédelmi felügyelőség arról tájékoztatott, hogy felkérésére az intézet vezérigazgatója vizsgálatot tartott, és levélben tájékoztatta a panaszost a 8610 forintos költség részletezéséről, és arról, hogy visszaküldték az urnafülke megváltási díjának időarányos részét, azaz 225 forintot. Elnézést kért, hogy figyelmetlenségükkel gondot okoztak a panaszosnak.
A panaszos újabb beadványában továbbra is sérelmezte a szolgáltatás díját és azt, hogy sem a szülei temetésének a megrendelésekor, sem később, a használati jog hosszabbításakor ilyen költségekről nem tájékoztatták. Továbbra is kérte, hogy az intézet a jogtalanul felszámított költségeket kamatostul térítse vissza.
A panaszos újabb levelére az országgyűlési biztos megkereste az intézet megbízott vezérigazgatóját, és kérte, hogy küldje el az érvényes árjegyzéket, mellékelve a szóban forgó szolgáltatás 1999. március 8-án érvényes árait is. A vezérigazgató elküldte az 1999. évi árjegyzék azon részét, amely a hamvak temetőből való kiadásának ÁFA-s árát tartalmazzák. Ez valóban 8610 forint.
Tájékoztatott arról is, hogy a fogyasztókat személyes megjelenésükkor vagy telefonon történő érdeklődésükkor tájékoztatják a kívánt szolgáltatás díjáról, és arról is, hogy amennyiben igénylik, a megváltási díj időarányos részét visszatérítik. A megrendeléseket felvevő dolgozók többszáz oldalas árjegyzékből végzik a munkájukat, ennek az árközlésnek a fogyasztók rendelkezésére bocsátása technikailag nem kivitelezhető.
Az országgyűlési biztos a fentiekkel kapcsolatban a következő megállapításokat tette:
A temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 40. §-a szerint a sírhelyek (urnafülkék) megváltási árát a helyi önkormányzat rendeletében kell megállapítani. A temetkezési intézetek gazdasági társasággá való átalakulása után a szolgáltatás ellenértékét a piac alakítja. Az átalakulással egy időben megszűnt az a jelentős állami támogatás, amit a temetkezési intézeteknek mint állami vállalatoknak juttattak tevékenységük ellátásához. Ez a szolgáltatás árának jelentős emelkedéséhez vezetett. Így történt ez számos más közszolgáltatás területén is. Ma egy dupla urnafülke megváltási ára 19000 forint körül van. 1991-ben ez még csak 2500 forint volt.
Ez az összehasonlítás is jól szemlélteti az árak emelkedését. Az urna temetésével kapcsolatos szolgáltatás ára nem foglalhatja és nem is foglalja magában az urna kivételének költségeit. A 2000-ben megállapított ár nem igazodhat az 1991-ben fizetett szolgáltatási árakhoz vagy megváltási díjakhoz.
Azt sem lehet mondani, hogy a temetkezési intézet jogtalanul gazdagodik az emelt szolgáltatás árával, hiszen a temetőfenntartás költségeit neki is évről évre az emelt árakon kell megfizetnie.
Az országgyűlési biztos egyetértett a fogyasztóvédelmi felügyelet azon döntésével, hogy a panaszosnak jogosan csak a megváltási ár időarányos része jár vissza. Kifogásolta azonban, hogy erről az intézet csak a fogyasztóvédelmi felügyelőség megkeresését követően intézkedett, továbbá hogy a Farkasréti temető irodájában nincs kifüggesztve a leggyakoribb szolgáltatások ára – ideértve a hamvak kiadásának költségét is –, valamint az a tájékoztatás, hogy a fogyasztó kérésre megtekintheti az érvényes árjegyzéket, illetve visszaigényelheti a megváltási díj időarányos részét. A 8610 forintos szolgáltatási ár a panaszos nyugdíjának jelentős része. Az urnafülke további használati díját megfizetni nem tudta, mert külföldön élő testvére, aki ebben segíthette volna, elhunyt. A panaszos arra hivatkozott, hogy ha tudott volna az urnaelhelyezéskor vagy a hosszabbításkor arról, hogy a hamvak kiadásának is jelentős szolgáltatási ára van, lehet, hogy más megoldást keresett volna.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a szolgáltató mindenre kiterjedő, együttérző tájékoztatása alkalmas csak arra, hogy a hozzátartozó megfontoltan és felelősen dönthessen elhunyt szerettei földi maradványainak elhelyezéséről. A szolgáltató jelenlegi tájékoztatási gyakorlata nem kellően szolgálja az előzőkben említett alkotmányos jogok érvényesülését, ezért fennáll e jogokkal kapcsolatos visszásság kialakulásának veszélye.
Ennek elkerülése érdekében ajánlásban felkérte a Budapesti Temetkezési Intézet Rt. vezérigazgatóját, hogy a fenntartásában lévő temetőkben függessze ki a legfontosabb szolgáltatások árjegyzékét, azzal a tájékoztatással, hogy a fogyasztó a részletes árjegyzéket kérésére megtekintheti, továbbá, hogy a megváltási ár időarányos részét visszakérheti. Gondoskodjon arról, hogy a sírhely megváltási díjának megfizetésekor a fogyasztót tájékoztassák arról is, hogy amennyiben a sírhely (urnafülke) használati jogának megszűnésekor a hamvakat kikéri, annak szolgáltatási díját külön meg kell fizetni.
Az ajánlást a Budapesti Temetkezési Intézet Rt. vezérigazgatója elfogadta, és a következő intézkedéseket tette: A Fővárosi Közgyűlés által elfogadott legfontosabb szolgáltatások hatósági árait a temetők irodájában kifüggesztik azzal a figyelmeztetéssel, hogy amennyiben az ügyfél a sírhelyet annak lejárata előtt kiüríti, az időarányos sírhelyhasználati díj részére visszajár, a részletes árjegyzéket pedig kérésére megtekintheti. A sírhely megváltásakor kiadandó számla ügyfélpéldányának hátoldalán lévő tájékoztató szöveget kiegészítik azzal, hogy a sírhely, urnafülke kiürítése esetén az időarányos sírhelydíj visszajár, de az exhumálás, illetőleg urnakivétel szolgáltatása külön díjazás mellett történik.
Az országgyűlési biztos az ajánlás fentiek szerinti teljesítését elfogadta.
OBH 3080/1999.
1. Az Alkotmány 18. §-ában rögzített egészséges környezethez, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal kapcsolatban – figyelemmel a fogvatartottak és az ott dolgozók érdekeire – visszásságot okoz, továbbá az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott élethez és az emberi méltósághoz való jog közvetlen veszélyét is magában rejti, ha a büntetés-végrehajtási intézet épületei és teljes infrastruktúrája leromlott.
2. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal kapcsolatban visszásságot okoz, ha a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka a jogszabályban meghatározott időpontig nem készíti el és nem lépteti hatályba a fogvatartottakra vonatkozó házirendet.
3. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében rögzített diszkrimináció tilalmával összefüggésben a visszásság közvetlen veszélyét hordja magában, ha a büntetés-végrehajtás országos vezetése csak annak a bv. dolgozónak a családját részesíti beiskolázási segélyben, ahol három vagy több gyermek kezdi meg tanulmányait.
4. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz való joggal kapcsolatban – figyelemmel a bv. dolgozók érdekeire – a visszásság közvetlen veszélyét rejti magában, ha a bv. intézetben a fogvatartottak és a bv. dolgozók gyógyítása ugyanabban az ambuláns helyiségben történik.
A Szeged-Nagyfa Büntetés-végrehajtási Intézetből két éven belül hét egyéni panasz érkezett az állampolgári jogok országgyűlési biztosához. A panaszosok sérelmezték a fogvatartás körülményeit, az orvosi ellátást, az élelmezést, a fenyítés alkalmazását, az enyhébb végrehajtási szabályok és a büntetés-félbeszakítás engedélyezésének gyakorlatát.
A panaszok alapján felmerült több alkotmányos jog sérelmének gyanúja, ezért az országgyűlési biztos átfogó vizsgálatot rendelt el, amelyet kiterjesztett a büntetés-végrehajtási intézetben dolgozók élet- és munkakörülményeinek, alkotmányos és emberi jogainak ellenőrzésére is. A vizsgálat során a hivatal munkatársai helyszíni vizsgálatot végeztek az intézetben, átvizsgálták a vonatkozó dokumentumokat, interjúkat készítettek az elítéltekkel és a dolgozókkal. Ezenkívül az országgyűlési biztos a panaszokban megfogalmazott konkrét sérelmekkel kapcsolatban felülvizsgálatra kérte a legfőbb ügyészt és a büntetés-végrehajtás országos parancsnokát, valamint tájékoztatást kért a nagyfai bv. intézet parancsnokától.
Az ombudsman megállapította, hogy Nagyfán 1990-től működik Büntetés-végrehajtási intézet. Elítéltek, egészségügyi utókezelésre szoruló fogvatartottak és külföldi férfi idegenrendészeti őrizetesek elhelyezésére szolgál. Funkcióváltáskor azonban a jelentősebb átalakításokon kívül más nem történt az épületekben. Ezért a fogvatartottak fokozat – fegyház, börtön, fogház – szerinti elkülönítése nem megoldott. Az ellenőrzéskor 147 százalékos volt az intézet telítettsége.
A fogvatartottak elhelyezésére szolgáló épületek állapota rossz volt, a fürdőhelyiségek, illemhelyek, konyha és étkező vakolata pergett, sőt nedvesek, penészesek, dohosak, a körletek lelakottak voltak. A lefolyók eldugultak, a fűtés korszerűtlen volt, több helyen fel sem melegedett a radiátor. Az intézmény vízhálózatából folyó vizet az ÁNTSZ 1999 augusztusában emberi fogyasztásra alkalmatlannak ítélte, lajtoskocsiból kaptak ivóvizet a fogvatartottak és a dolgozók. Az elhelyezési épületek elektromos hálózata és szerelvényei nem feleltek meg a villamossági, tűzvédelmi, érintésvédelmi, villámvédelmi szabványnak. Az épületegyüttes egy egysoros kerítéssel volt körül véve. A négy őrtoronyból csak kettőben volt őrszolgálat. Ezekre, különösen az épületek és az infrastruktúra leromlott állapotára tekintettel az ombudsman megállapította, hogy a fogvatartottak és az ott dolgozók legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az egészséges környezethez való joga súlyosan sérült, ami több vonatkozásban magában hordozta az élethez és az emberi méltósághoz való jog közvetlen veszélyét is. Ezért ajánlotta az igazságügy-miniszternek és a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának bizonyos épületrészek teljes felújításig történő bezárását, illetve haladéktalan felújítását, a lakóegységek hiányzó felszerelési-berendezési tárgyainak pótlását.
A fogvatartottak ellátásával és foglalkoztatásával kapcsolatban az országgyűlési biztos megállapította, hogy az intézetben az orvosi ellátás jó volt, az elítéltek gyógykezelését túlnyomórészt meg tudták oldani helyben, de ha szükséges volt, külső kórházi vizsgálatot vagy ellátást is igénybe vettek. Az egészségügyi részleg megfelelő szakorvosi és nővéri létszámmal, főállású gyógyszerésszel működött. Az előírt kezeléseket és gyógyszereket a fogvatartottak hiánytalanul megkapták. Az intézetben naponta hatféle menü készült. Azok összeállításánál figyelembe vették a munkavégzéssel, egészségi állapottal, vallási szokásokkal összefüggő speciális igényeket és a kalória mennyiségre vonatkozó miniszteri rendelet előírásait. Az adagok mennyiségét, minőségét rendszeres ellenőrzés alá vonták. A rászorulók pótélelmet is igényelhettek. Tisztálkodószert, élelmiszert és egyéb alapszükségleti cikket a fogvatartottak saját letéti pénzükből maguk vásárolhattak az intézményen belül működő üzletben. Csomagot és pénzt csak postán kaphatott az elítélt, látogatótól készpénzt nem fogadhatott el, eltávozásról csomagot nem hozhatott magával.
A fogvatartottak munkáltatását is jónak ítélte meg az országgyűlési biztos. A munkaképes elítéltek 70 százaléka dolgozott az intézeten belül és azon kívül létesített munkahelyeken. Általános iskolai oktatásban a vizsgálatkor negyvenöten vettek részt. Ezenkívül indítottak szakköröket, tanfolyamokat is a fogvatartottak számára.
A szabad levegőn való tartózkodás és a szabadtéri sportolás lehetőségei megfelelőek voltak. Ezért az ombudsman nem állapított meg alkotmányos joggal összefüggő visszásságot a Nagyfán elhelyezett fogvatartottak ellátásával és foglalkoztatásával kapcsolatban.
Az intézet házirendjével, fegyelmezési gyakorlatával, az elítéltek kapcsolattartási és panasz előterjesztési lehetőségeivel összefüggésben az országgyűlési biztos megállapította, hogy Nagyfán késedelmesen készült el az új házirend, amely 2000. január 1. helyett csak 2000. május 3-án lépett hatályba. A módosításra miniszteri rendelet kötelezte a bv. intézeteket, de Nagyfán csak az országos parancsnok áprilisi helyszíni ellenőrzésekor derült fény a mulasztásra. Az országgyűlési biztoshoz ezzel kapcsolatban benyújtott panasz tehát megalapozott volt. Ezért meg állapította az országgyűlési biztos, hogy sérült a fogvatartottaknak a jogbiztonság követelménye érvényesüléséhez és a tisztességes eljáráshoz való joga, hiszen jogos érdekük fűződött ahhoz, hogy a házirend szabályai már 2000. január 1-től harmonizáljanak a jogszabállyal. Ajánlást mégsem tett, mert a mulasztást időközben pótolták.
A házirend tartalmát az ombudman nem kifogásolta. A fogvatartottak jogi helyzetére (fokozat szerint, utókezelt, magánelzárás fenyítést töltő, stb.) tekintettel öt különböző házirend készült. Mindegyik részletesen tartalmazta a viselkedési, higiéniai, öltözködési előírásokat, az intézeten belüli tartózkodás és mozgás szabályait, a munkavégzés feltételeit, a panasz, kérelem, jogorvoslat rendjét, a szabadidő eltöltése és a vallásgyakorlás lehetőségeit, a kapcsolattartás különböző formáit, a vásárlások rendjét, a fenyítések és jutalmazások formáit. Az idegenrendészeti őrizetesek számára hat idegen nyelvű fordítást és rájuk vonatkozó speciális útmutatót is készítettek. Az országgyűlési biztos a házirendekben rögzített előírásokkal összefüggésben nem állapított meg alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot. Nem állapít meg alkotmányos joggal összefüggő visszásságot az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának és a büntetés félbeszakítási kérelmek elbírálásának gyakorlatában sem.
Az intézet személyi állományának helyzetéről azt állapította meg az országgyűlési biztos, hogy nehéz körülmények között dolgoznak, ennek ellenére az erkölcsi-fegyelmi helyzet kielégítő volt a vizsgált időszakban. A vizsgálat időpontjában 8 állás volt betöltetlen. A dolgozók átlagéletkora 36 év volt. A helyszíni vizsgálatot megelőző 12 hónapban átlagosan havi 199,6 órát töltöttek szolgálatban az idegenrendészeti, a fogvatartási ügyek és a biztonsági osztály dolgozói. Illetményüket a hivatásos dolgozók és a közalkalmazottak egyaránt kevesellték. Az elhelyezés leromlott állapota és az infrastruktúra számtalan hiányossága a dolgozókat is sújtotta. A dolgozók közül többen jogosan kifogásolták, hogy a fogvatartottak és az intézet állományának orvosi ellátására egy ambuláns vizsgáló- és kezelőhelyiséget rendszeresítettek. A hivatásos állomány egyik tagja azt sérelmezte, hogy beiskolázási segélyt legutóbb csak az kapott, akinek három vagy több gyermeke iskolás.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan öltöző épülete és felszereltsége miatt sérült az intézetben dolgozó közalkalmazottak és hivatásos testületi tagok emberi méltósághoz és egészséges környezethez való joga. A fogvatartottak és a bv. dolgozók közös helyiségben történő gyógyítása a dolgozók emberi méltósághoz való joga, a beiskolázási segélyezés gyakorlata pedig a diszkrimináció tilalma sérelmének közvetlen veszélyét rejtette magában. A büntetés-végrehajtás országos parancsnokát ajánlásban kérte a feltárt visszásságok mielőbbi megszüntetésére.
A címzettek az ajánlásokkal egyetértettek, de pénzügyi lehetőségek hiányában valamennyit nem látták teljesíthetőnek. Válaszuk hasonló volt a tekintetben, hogy a nagyfai bv. intézetnek – a karbantartási kereten felül – 2001–2002. években 35685 millió forintot biztosítottak a szennyvíztisztító telep átépítésére, a körletek vizesblokkjainak felújítására, a zárkák kialakítására, az elítéltek rendelkezésére álló konyha, az ivóvíz hálózat és a szolgálati öltözők, valamint a szolgálati lakások felújítására. Az országos parancsnok a személyi állomány orvosi ellátásának helyiségbeli elkülönítésére nem, de szervezési intézkedéssel, időbeni elkülönítésére utasította az intézet parancsnokát. Az iskolakezdési támogatás diszkriminációmentessé tételét a közel jövőben nem találta megoldhatónak. Az országgyűlési biztos csak részben fogadta el a válaszokat. Nem értett egyet a beiskolázási segélyezéssel, valamint a lakóegységek fürdőhelyiségeinek és a kórházi részleg betegelkülönítő helyiségéhez tartozó fürdőszobának a biztonságos használatával, továbbá az állomány részére megfelelő öltöző kijelölésével kapcsolatos ajánlásra adott válaszokkal. Ezért ezutóbbi ajánlásait az országgyűlési biztos fenntartotta. Újabb válasz még nem érkezett, de a határidő sem telt még le.
(Az OBH 3080/1999. számú jelentéssel befejezett további ügyek: OBH 5488/1999., 5676/1999., 785/2000., 2012/2000., 2200/2000., 2782/2000.)
OBH 4623/1999.
Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az ápoló-gondozó otthon házirendje az önrendelkezési jog gyakorlásához szankciót, nevezetesen az intézményi jogviszony megszüntetésének lehetőségét fűzi.
Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.
OBH 4908/1999.
I. Visszásságot okoz az élethez és emberi méltósághoz való jog veszélyeztetése (Alk. 54. § (1) bekezdés) azzal, hogy
– a tűzszerészek a helyszínen fel nem robbantott lőszereket elavult, a biztonsági követelményeknek meg nem felelő, illetve megkülönböztető jelzés nélküli gépjárművekkel szállítják;
– a tűzszerészek védőeszközei korlátozott számban állnak rendelkezésre, azok is elhasználtak, és aknakutató műszerrel nem is rendelkeznek;
– a tűzszerészek rendelkezésére álló híradástechnikai eszközök hiányosak, a telefonvonalak száma csekély, a rádiótelefonok használhatósága időben korlátozott;
– a különleges tűzszerész feladatok ellátásához elengedhetetlenül szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek megfelelő képzés szintű oktatása elmarad.
II. Visszásságot okoz az élethez és emberi méltósághoz való jog veszélyeztetése (Alk. 54. §) azzal, hogy a tűzszerész zászlóalj hivatásos és szerződéses állománya annyira alacsony létszámú, hogy az megkérdőjelezi a mentesítési feladatok biztonságos ellátását, ez egyben azzal jár, hogy a munkához való jog részjogosítványaként deklarált pihenéshez való jog megsértése is megvalósul (Alk. 70/B. §).
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1997 nyarán hivatalból indított vizsgálatot annak felderítésére, hogy a tűzszerészek élethez és emberi méltósághoz, valamint a személyes szabadsághoz és biztonsághoz való alkotmányos joga különleges feladatuk ellátása során miként érvényesül. A vizsgálat 1997. augusztus 18-án jelentéssel zárult, amelyben több ajánlás is szerepel.
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1999-ben ellenőrző vizsgálatot rendelt el, az érintett alkotmányos jogok érvényesülése érdekében tett ajánlások teljesítésével kapcsolatban. A vizsgálat során ismételten revíziót tartottak a tűzszerész zászlóalj Budapest Váci úti laktanyájában.
Az ellenőrző vizsgálat során az általános helyettes megállapította, hogy a tűzszerész zászlóaljnál az elmúlt időszakban tett intézkedések jelentős mértékben javították az alkotmányos jogok érvényesülésének feltételeit. A helyzet teljes rendezéséhez azonban további lépések szükségesek.
– A megsemmisítő és begyűjtő helyek hiánya, valamint a helyszínen fel nem robbantott lőszerek elavult, a biztonsági követelményeknek meg nem felelő, megkülönböztető jelzés nélkül közlekedő járművekkel történő szállítása visszásságot okoz.
– A védőeszközök korlátozott száma és rossz minősége, az aknakutató műszerek hiánya visszásságot okoz.
– A híradástechnikai eszközök hiánya, így különösen a telefonvonalak csekély száma és a rádiótelefonok használhatóságának időbeli korlátozottsága visszásságot okoz.
– A különleges tűzszerész feladatok ellátásához elengedhetetlenül szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek megfelelő képzés keretében történő közvetítésének elmaradása sérti a tűzszerészek alkotmányos jogait.
– A hivatásos és szerződéses állomány létszáma alacsony, ezért megkérdőjelezi a mentesítési feladatok biztonságos ellátásának feltételeit. A visszásság abban is jelentkezik, hogy a létszámhiány miatt a pihenéshez való jog is csorbul.
– A veszélyességi pótlék ügyében további vizsgálatot tartott szükségesnek az általános helyettes, erről külön jelentés készítését tervezte.
Az országgyűlési biztos általános helyettese a vizsgálat megállapításai alapján a következő ajánlásokat tette:
Felkérte a Magyar Honvédség parancsnokát, vezérkari főnököt, tegyen haladéktalanul intézkedéseket az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok megszüntetése érdekében, a személyi feltételek biztosítására, a létszám megfelelő feltöltésére.
A kommunikációs eszközökkel kapcsolatos visszásság orvoslása érdekében a Honvédség parancsnoka, vezérkari főnök biztosítsa a jelenleg rendelkezésre álló vezetékes, illetve rádiótelefonok zavartalan működését, az elavult készülékek és felszerelés cseréjét, a bejelentések fogadása érdekében további telefonvonal felszerelését.
A Magyar Honvédség parancsnoka, vezérkari főnök intézkedjen a megfelelő aknakutató műszerek beszerzésére és a repeszvédő mellények műszaki állapotának felülvizsgálatára, újabb egyéni védőfelszerelés beszerzésére.
Az oktatáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételek hiányából eredő visszásság megszüntetése érdekében a vezérkari főnök gondoskodjon videokamerák, fényképezőgépek és számítógépek beszerzéséről, programok kifejlesztéséről. Intézkedjen a tűzszerész képzésnek a közép- és felsőfokú oktatás tananyagába való bevezetéséről és az Országos Képzési Jegyzékbe való felvételéről. Végül a nemzetközi tapasztalatcsere előmozdítása érdekében szervezzen külföldi tanulmányutakat.
Ezt követően a Magyar Honvédség parancsnoka több részletben tájékoztatta az országgyűlési biztost a tett intézkedésekről, az alábbiak szerint:
A tűzszerészek részére újabb járművek, védőruhák és aknakutató műszerek beszerzésére intézkedett 2000. évre, kiegészítve további számítógépekkel. Hasonló intézkedés történt a személyi állomány elhelyezési körülményeinek javítása érdekében, a Honvéd Folyami Flottillával közös bázisukon. Ezek az intézkedések azt is szolgálják, hogy a tűzszerész szakmát vonzóbbá tegyék, ezáltal felszámolják vagy legalább enyhíthetik a létszámhiányt. Kezdeményezték a tűzszerészképzés felvételét az Országos Képzési Jegyzékbe.
A járőrökkel való kapcsolattartás, valamint a külső és belső híradás feltételei javultak új rádiótelefonok beszerzésével; az ellenőrzési feladatok ellátása érdekében egy személygépkocsi került kiutalásra.
Egy fő Szlovákiában volt tűzszerész tapasztalatcsere-látogatáson, zászlóalj folyamatosan képviselteti magát az SFOR kötelékében, ez is segíti a nemzetközi tapasztalatcserét.
Nem javultak az elhelyezés körülményei, ezért úgy tervezik, hogy ezen a gondon az alakulat más objektumban való elhelyezésével változtatnak. E tárgyban még döntés nem született.
A legutóbbi szervezeti változások következtében a tűzszerész zászlóalj átkerült az Összhaderőnemi Logisztikai és Támogató Parancsnokság alárendeltségébe.
Az országgyűlési biztos a választ elfogadta.
OBH 5327/1999.
Ha a tanuló bántalmazása miatt az iskolát fenntartó önkormányzat képviselője a fegyelmi jogkörét gyakorolja, és a fegyelmi tanács határozatban marasztalja el a tanulót bántalmazó pedagógust, akkor nem sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elve, és az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített emberi méltósághoz fűződő jog sérelmének megállapítása mellett nincs szükség az állampolgári jogok országgyűlési biztosának külön intézkedésére.
Az RTL Klub Fókusz című műsorának 1999. november 16-i számából értesült az állampolgári jogok országgyűlési biztosa arról, hogy Debrecenbánkon úgy a szülők, mint a diákok körében nagy vihart kavart a helyi általános iskola igazgatójának magatartása. A műsorban megszólaltatottak – egyebek mellett – arról számoltak be, hogy az iskola igazgatója rendszeresen bántalmazza a diákokat, szitkozódik, durva kijelentésekre ragadtatja magát.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatának megindításával egyidejűleg megkereste az intézményt fenntartó Debrecen MJ Város jegyzőjét, és mint fenntartót felkérte az ügy valamennyi vonatkozását érintő tényfeltáró vizsgálat lefolytatására.
A fenntartótól kapott tájékoztatás alapján megállapította, hogy 1999. november 25-én Debrecen MJ Város Közgyűlésének 264/1999. (XI. 25) Kh. számú döntése alapján fegyelmi eljárás indult a Diószegi Sámuel Általános Iskola igazgatója ellen. A kijelölt vizsgálóbiztos javaslatára a Közgyűlés 298/1999. (XII. 9) Kh. számú határozatával, az eljárás alá vont vezetőt – távolléti díjának 50%-ának visszatartása mellett – az eljárás befejeztéig állásából felfüggesztette. A fegyelmi eljárás során bebizonyosodott, hogy a fegyelmi eljárás alá vont iskolaigazgató több esetben is vétkesen megszegte a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségeit. Az eljáró fegyelmi tanács ezért az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő egy évvel történő meghosszabbítása fegyelmi büntetésben részesítette.
Figyelemmel arra, hogy a fenntartó az esetről történő tudomásszerzést követően haladéktalanul fegyelmi eljárást kezdeményezett, és kötelezettségeinek vétkes megszegése miatt fegyelmi büntetéssel sújtotta az ügyben érintett iskola igazgatóját, az országgyűlési biztos a konkrét ügyben ajánlást nem tett, és eljárását megszüntette.
OBH 5481/1999.
I. Nem állapítható meg az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz való joggal összefüggésben visszásság, ha a beteg önrendelkezési jogának korlátozását a beteg érdekében hozott orvosszakmai döntések megalapozzák, ugyanakkor 54. § (19 bekezdésében foglalt élethez való joggal összefüggésben visszásság közvetlen veszélyét idézi elő, ha az eltávozó beteget nem tájékoztatják arról, hogy az alkalmazott terápia miatt nincs autóvezetésre alkalmas állapotban.
II. Nem állapítható meg az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésben deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben a visszásság, ha a beteget az állapotának megfelelő szakellátásban részesül.
A panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosához intézett beadványában a Szent János Kórház idegorvosi szakrendelésén elszenvedett bánásmódot sérelmezte. A panaszost agyérgörcsszerű rosszullétek miatt a szakrendelésen orvos megvizsgálta, akarata ellenére CT-vizsgálatot végeztek rajta, erőszakkal gyógyszereket, injekciót kapott. A panaszos sérelmezte, hogy erőszakkal vitték fel a pszichiátriára.
Az országgyűlési biztos vizsgálatot indított, mert felmerült az Alkotmány 54. §-ában foglalt emberi méltósághoz, a 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az egészségügyi törvényben foglalt betegjogok sérelmének a gyanúja, ezért megkereste a Szent János Kórház főigazgatóját, tájékoztatást kért a panasz kivizsgálásáról és az azzal kapcsolatos állásfoglalásáról. Munkatársa a panaszost telefonon meghallgatta, továbbá a panaszos által tanúként megjelölt személyeket.
A kórház főigazgatója tájékoztatása szerint a panaszost a háziorvos utalta be az intézet szakrendelőjébe. A háziorvos nem jelölt meg diagnózist. A koponya CT-vizsgálatát feltétlenül szükségesnek ítélték meg, mivel az megerősíthette vagy kizárhatta volna a feltételezett diagnózisokat. A koponya CT-vizsgálatára nem tudták azonnal elküldeni, mert ehhez a hozzátartozót kellett megvárni. Mivel a Neurológiai Osztályról valószínűleg eltávozott volna, bevezették a Psychiátriai Osztály kezelőjébe, ahol körülbelül fél órát töltött. A fiát telefonon értesítették, megérkezése után együtt mentek föl az emeleti II. Neurológiai Osztályra. A beteg korábbi pszichiátriai kezeléséről nem volt tudomásuk.
A testi kényszer alkalmazásáról a főigazgató arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a beteg a szakrendelőből kiszaladt az udvarra. A testi kényszer alkalmazásának oka az volt, hogy a beteget nem tartották pszichésen beszámíthatónak. A koponya CT-vizsgálata kóros eltérést nem igazolt, ezt követően a beteg önkényesen elhagyta a Neurológiai Osztályt. A kórház álláspontja szerint súlyos orvosszakmai hiba lett volna a panaszost a CT-vizsgálatot is magában foglaló, megfelelő magas szintű szakellátás nélkül elbocsátani. Külön kiemelték azt a tényt, hogy közeli hozzátartozót haladéktalanul értesítették, és a panaszolt CT-vizsgálat már az ő jelenlétében történt.
A panaszos fia szerint haza érkezését követően telefonon kereste meg az idegorvosi szakrendelés ügyeletes orvosa, és kérte, hogy menjen be a kórházba az édesanyjához. Édesanyjával is beszélt telefonon. Amikor beérkezett a kórházba, édesanyját gyógyszerektől kába állapotban találta. A CT-vizsgálat eredménye végül negatív lett, édesanyja szemfenékvizsgálatot kért, de ezt a kérését nem teljesítették, ezért a CT-vizsgálat után együtt átmentek a szemészetre, ahol megcsinálták a vizsgálatot. Végül kora este hagyták el a kórházat, ahonnan édesanyja gépkocsit vezetett hazáig.
Az országgyűlési biztos vizsgálata a panaszos ellen alkalmazott testi kényszer jogszerűségének vizsgálatára terjedt ki. A kórház úgy foglalt állást, hogy a beteg tudata beszűkült volt, helyzetét nem tudta reálisan értékelni. Annak megítélése, hogy a beteg beszűkült tudati állapotban volt-e, olyan orvosszakmai kérdés, amelyben az országgyűlési biztos nem foglalhat állást.
Az egészségügyi törvény (1997. CLIV. tv.) értelmében a beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában súlyos vagy maradandó károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban utasíthat vissza. A törvény értelmében a cselekvőképtelen és korlátozottan cselekvőképes beteg esetén az ellátás nem utasítható vissza. Felmerül a kérdés, hogy a beteg ebben az esetben jogilag cselekvőképtelennek vagy korlátozottan cselekvőképesnek minősül-e. A cselekvőképtelenség és a korlátozott cselekvőképesség jogi fogalmát a Ptk. II. fejezete adja meg, ennek értelmében gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen az, aki olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik.
Ilyen helyzetben nem marasztalható el a kórház azért, mert szakmai meggyőződésből a beteg vélt vagy valós érdekében nem engedte el az általa szükségesnek tartott vizsgálatok lefolytatása nélkül. A testi kényszer alkalmazására is ennek érdekében került sor, ezért az országgyűlési biztos ezt külön nem vizsgálta. Az egészségügyi törvény részletesen kifejti a betegek jogait, a beteg önrendelkezéshez való jogát helyezi középpontba. Az önrendelkezéshez való jog a legalapvetőbb emberi jogból, az emberi méltósához való jogból fakad. Ennek a jognak a gyakorlása során, a döntésért való felelősséget átteszi a betegre, a megfelelő tájékoztatás birtokában a döntés felelőssége a beteget terheli. A kórház felelőssége ebben a helyzetben a megfelelő tájékoztatás nyújtásával megteremteni annak a feltételét, hogy a beteg megalapozott döntést tudjon hozni, és a betegek önrendelkezéshez való joga szakmailag megengedhető lehető legteljesebb mértékben érvényesüljön.
A vizsgáló orvos helyesen járt el, amikor a panaszos fiát értesítette, és behívta édesanyjához a kórházba. Súlyos mulasztást követett el azonban azzal, hogy nem figyelmeztette a panaszost vagy fiát arra, hogy az éhgyomorra beadott két ampulla Seduxen után a panaszos nincs autóvezetésre alkalmas állapotban. Azzal, hogy ilyen állapotban vezetett, nemcsak maga, hanem fia és más emberek életét is veszélyeztette. Az országgyűlési biztos megállapította az Alkotmány 54. §-ban foglalt élethez való joggal összefüggésben a visszásság közvetlen veszélyét. Ezért az országgyűlési biztos ajánlást tett a kórház főigazgatójának, hogy a jövőre nézve tegye meg az ilyen és hasonló ügyben a szükséges intézkedéseket. A főigazgató az ajánlást elfogadta és a szükséges intézkedést megtette.
Annak megállapításához, hogy sértette-e a beteg önrendelkezéshez való jogát az, hogy akarata ellenére vizsgálatokat végeztek rajta, gyógyszereket és injekciót adtak be, vizsgálat céljából tiltakozása ellenére felvitték az ideggyógyászati szakrendelésről a pszichiátriai osztályra, az országgyűlési biztosnak olyan orvosszakmai kérdésben kellene állást foglalnia, amelyre nincs hatásköre. Ezért alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot az országgyűlési biztos a jelen ügyben nem állapított meg.
OBH 5717/1999.
I. A gondozottaknak, hozzátartozóiknak, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is figyelemmel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a pszichiátriai intézet házirendje nem tartalmazza a jogszabályban meghatározott, kötelező tartalmi elemeket, ha az intézeti érdekképviseleti fórum összetétele nem felel meg a jogszabályoknak. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézmény érdekképviseleti fóruma nem működik.
II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített, a tulajdonhoz fűződő jog sérelmén túl a jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben is visszásságot okoz a pszichiátriai intézet, ha a gondozottak költőpénzének kifizetésével késedelembe esik, ha az ellátottak készpénzmaradványának havi összege meghaladja a havi öregségi nyugdíjminimumot. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az otthonban a gondozottak havi költőpénzüket, erre vonatkozó meghatalmazás hiányában, több részletben kapják meg. Az örökösök e jogát sérti meg a pszichiátriai otthon akkor is, ha az elhunyt gondozott ingóságait nem veszi számba, vagy ha a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló lakók nyugdíját az otthon meghatalmazás nélkül veszi át. Ugyanezen joga megsértése mellett a gondozott emberi méltóságához fűződő alkotmányos joga is sérül (Alk. 54. § (1) bek.), ha az intézet büntetésből költőpénz-kezelési tilalmat vagy pénzbüntetés szankciót alkalmaz.
III. A pszichiátriai intézet elkerítésének hiányosságai, valamint a portaszolgálat vagy más ellenőrző rendszer kialakításának elmulasztása, az ellátási formák elkülönítésének hiánya visszásságot idéz elő az intézetben gondozottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézetben nem alakítanak ki egészségügyi elkülönítőt és megfelelő orvosi szobát. A jogszabályban előírt minimális orvosi jelenlét, a tisztálkodáshoz szükséges anyagok ellátási hiányosságai e jog sérelmén túl sértik az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát. A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő jog sérelmén kívül az emberi méltósághoz való jogot is sérti az intézet, ha a súlyos betegeket kulcsra zárt szobában felügyelet nélkül hagyják.
IV. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézet az intimitás alapvető feltételeit sem biztosítva leszereli a lakószobák ajtajait. Az ellátottak ugyanezen jogát sérti meg az intézet, ha az otthon Magatartási Kódexében meghatározott normasértő magatartásokat pizsamára vetkőztetéssel szankcionálják.
V. Az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében rögzített szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő jogot sérti, ha a pszichiátriai intézet büntetésből kimenőmegvonást alkalmaz.
VI. Az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát sérti, ha a pszichiátriai intézet nem gondoskodik leendő lakói előgondozásának megszervezéséről. Ugyanezen jogot veszélyezteti – illetve arányától és tartamától függően sérti –, ha az intézménynél nem áll alkalmazásban a jogszabály által előírt szakképzett ápolószemélyzet.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 1996 júliusában fejezte be az OBH 2255/1996. számú vizsgálatát „A betegek emberi és állampolgári jogainak érvényesülése a pszichiátriai fekvőbeteg-intézetekben és pszichiátriai otthonokban” címmel. Ezt követően számos beadvány érkezett a hivatalhoz, amelyekben a pszichiátriai betegeket ápoló-gondozó otthonokban történő ellátást, a személyi és tárgyi feltételek hiányát, a gondozottakkal való bánásmódot, a vagyonkezelés gyakorlatát kifogásolták.
A pszichiátriai betegek egészségi állapotuknál fogva alkotmányos jogaik érvényesítésére nem, vagy csak korlátozott mértékben képesek, ebből a szempontból kiszolgáltatottabbak más embertársaiknál. Ezért van szükség ellátásuk, gondozásuk speciális szabályozására, a fokozott garanciarendszer kiépítésére, és ezek érvényesülésének időről időre történő ellenőrzésére.
A tárgyban érkezett 10 panaszt az országgyűlési biztos egyesítette és a korábbi vizsgálat tapasztalatait is felhasználva igyekezett feltárni a beadványokban megfogalmazott sérelmek valóságalapját. Ennek érdekében 1999 áprilisában az országgyűlési biztos helyszíni vizsgálatra kérte fel a közigazgatási hivatalokat. Ellenőrzésük arra irányult, hogy a fenntartó az érintett szociális intézményt a működési engedélynek és a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények működésének engedélyezéséről szóló 161/1996. (XI. 7.) Korm. rendeletben, valamint a személyes gondoskodást nyújtó intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 2/1994. (I. 30.) NM rendeletben foglaltaknak megfelelően működteti-e. A közigazgatási hivatalok megállapításaikról 1999. novemberéig tájékoztatták az állampolgári jogok országgyűlési biztosát. Ezt követően a még tisztázatlan kérdésekre a vizsgált otthonok igazgatóinak válaszát kértük. A vizsgálat idején hatályban lévő 2/1994. NM rendelet előírásainak nem megfelelő működési feltételekből fakadó alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot több esetben is észleltük, de ezek orvoslására azért nem tettünk ajánlást, mert a 2000. január 22-től hatályos 1/2000 SZCSM rendelet előírásai új jogi környezetet teremtettek.
Az országgyűlési biztos jelentése a közigazgatási hivatalok ténymegállapításait, észrevételeit, az intézmények igazgatóitól kapott felvilágosításokat tartalmazza. A jelentés megállapításai a vizsgálat idején hatályos jogszabályi rendelkezések figyelembevételével a vizsgált időszak tényein, adatain alapulnak.
A vizsgálatban szereplő 6 intézmény: a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pszichiátriai Betegek Otthona (továbbiakban kiskunhalasi otthon), a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Értelmi Fogyatékos Betegek Otthona (továbbiakban bárándi otthon), a Békés Megyei Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok és Pszichiátriai Betegek Otthona (továbbiakban mezőkovácsházi otthon), a Debrecen Megyei Jogú Város Terápiás Háza (továbbiakban debreceni otthon), a Fővárosi Önkormányzat Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthona (továbbiakban szentgotthárdi otthon), a Heves Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Szenvedélybetegek Otthona (továbbiakban füzesabonyi otthon).
Az alapító okiratokban megjelölt alaptevékenység, alapfeladat szerint a vizsgált otthonok között szerepelnek pszichiátriai és szenvedélybetegeket ápoló-gondozó otthonok (Füzesabony, Szentgotthárd), pszichiátriai és fogyatékos betegeket ápoló-gondozó otthonok (Kiskunhalas), pszichiátriai és szenvedélybetegeket valamint fogyatékos betegeket ápoló-gondozó otthonok (Mezőkovácsház), ápoló-gondozó otthoni ellátást, valamint fogyatékos betegek ellátását nyújtó otthonok (Debrecen), fogyatékos betegeket ápoló-gondozó otthon, valamint ápoló-gondozó otthoni ellátást és rehabilitációs intézményi ellátást nyújtó otthon (Báránd).
A vizsgált otthonok mindegyikében legalább száz vagy e létszám feletti gondozottat ápoltak.
Az országgyűlési biztos az intézményi jogviszony keletkezésével összefüggésben a következő hiányosságokat állapította meg: A mezőkovácsházi otthonban több gondozott esetében hiányzik a pszichiátriai betegek otthonába szóló beutaló határozat, ami a gondozottak szociális biztonsághoz való alkotmányos jogával kapcsolatban visszásságot okoz. A vizsgált otthonokban – a debreceni Terápiás Ház kivételével – a vizsgálat idején hatályban lévő 2/1994. NM rendeletben előírt előgondozási tevékenységet nem végeztek, ami a gondozottak szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos jogával kapcsolatban visszásságot okozott. A 2000. január 22-én hatályba lépett 1/2000. SZCSM rendelet értelmében a fővárosi, megyei önkormányzatok által fenntartott szociális intézmények 2001. január 1. napjáig nem kötelesek alkalmazni e rendelet előgondozásra vonatkozó szabályait. Az új rendelet értelmében az országgyűlési biztos a vizsgált időszakra vonatkozóan az alkotmányos jogot érintő visszásságot megállapította, a jövőre nézve azonban ajánlással nem élt. A kapott tájékoztatás szerint a kiskunhalasi, valamint a szentgotthárdi otthonokban tervezik az előgondozás megvalósítását.
A tárgyi feltételekkel kapcsolatban országgyűlési biztos a következő hiányosságokat állapította meg: A szakosított ellátásra szolgáló épületek – a füzesabonyi otthon és a mezőkovácsházi otthon kivételével – eredetileg nem szociális ellátást nyújtó, illetve nem pszichiátriai betegek ellátását biztosító intézménynek épültek. Az eredeti funkciókra, valamint a régi épületek rossz állapotára való tekintettel sok szempontból nem felelnek meg a jogszabályi előírásoknak. A fenntartók átalakításokkal, átépítésekkel próbáltak meg megfelelő körülményeket teremteni a gondozottaknak. A bárándi otthonban az épületek elhelyezkedése, belső szerkezeti megosztása, illetve az épületek állagmegóvása, felújítása az alapellátás megvalósítása szempontjából kifogásolható. A vizsgált otthonok mindegyikében biztosították a folyamatos fűtést és melegvíz-szolgáltatást.
A mezőkovácsházi otthonban, valamint a kiskunhalasi otthonban az ellátási formák elkülönítése nincs megoldva, ami a gondozottak lehető legnagyobb testi és lelki egészséghez, a szociális biztonsághoz való alkotmányos jogával kapcsolatban visszásságot okoz.
A kiskunhalasi otthon kivételével egy otthonban sem alakítottak ki a jogszabályi előírásoknak megfelelő gondozási egységeket. A bárándi, a debreceni és a füzesabonyi otthonban az egy főre jutó mozgástér nem éri el a jogszabályban előírt mértéket. Ezekben, valamint a szentgotthárdi és a kiskunhalasi otthonokban a lakószobákban négynél több gondozottat is elhelyeztek. A vizsgálat idején hatályban lévő 2/1994. NM rendelet értelmében a bentlakásos intézményekben az egy főre jutó légtér minimum 6-8 m2, és a lakószobában legfeljebb négy személy helyezhető el. Négynél több személyt egy lakószobában csak kivételesen lehet elhelyezni, azonban ekkor is biztosítani kell számukra a 6-8 m2 nagyságú mozgásteret. Ennek a rendelkezésnek a rendelet hatálybalépésekor már működő intézményeknek nem kell megfelelniük, de a rendelet hatálybalépésekor nyújtott szolgáltatásaik feltételei és minősége nem romolhat. Az 1/2000. SZCSM rendelet előírásai értelmében az említett feltételnek az e rendelet hatályba lépésekor jogerős működési engedéllyel rendelkező intézményeknek 2002. december 31-ig kell hogy megfeleljenek.
A szentgotthárdi, a bárándi otthonokban a jogszabályban meghatározott számú, nemenként elkülönített zuhanyzó/kád, valamint WC nincs. A bárándi otthonban az, hogy nincs egészségügyi elkülönítő és az orvosi szoba, a gondozottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okoz.
A bárándi és a mezőkovácsházi otthonban a vizsgálat megállapította, hogy a portaszolgálat vagy más ellenőrző rendszer kialakításának elmulasztása veszélyezteti az otthon lakóinak életét és testi épségét, továbbá visszásságot okoz a gondozottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogával összefüggésben.
Az országgyűlési biztos a következő hiányosságokat állapította meg az otthonokban biztosított ellátással kapcsolatban:
A vizsgált otthonok mindegyikének saját főzőkonyhája van. A gondozottak napi háromszori főétkezést kapnak, amelyek közül az ebéd mindenhol meleg étel, diétás étrendre van lehetőség. A bárándi otthon kivételével minden otthonban üzemel büfé, ahol a gondozottak megvehetik az alapvető élelmiszereket és tisztálkodószereket.
A füzesabonyi, a bárándi, a kiskunhalasi és a debreceni otthonokban a jogszabályban előírt mennyiségű ruházatot vagy a tisztálkodáshoz szükséges textíliát, illetve tisztálkodószereket nem tudják hiánytalanul biztosítani. Ezek hiánya a szociális biztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot. A vizsgált otthonok közül kizárólag a szentgotthárdi otthonban biztosították a vizsgálat idején hatályban lévő 2/1994. NM rendeletben előírt orvosi jelenlétet. Az előírt orvosi jelenlét hiánya a gondozottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való, valamint a szociális biztonsághoz való alkotmányos jogával kapcsolatban okozott visszásságot.
Az országgyűlési biztos vizsgálata megállapította, hogy a gondozottak tulajdonhoz való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okozott a füzesabonyi, a bárándi és a kiskunhalasi otthonok vagyonkezeléssel kapcsolatos gyakorlata, amely szerint az érintett gondozottak erre vonatkozó írásbeli meghatalmazása nélkül kezelik a gondozottak költőpénzét. A gondozottak tulajdonhoz való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okoz a bárándi otthon vagyonkezeléssel kapcsolatos azon gyakorlata is, amely szerint az otthon meghatalmazás nélkül veszi át a gondozottak nyugdíját, továbbá nem rendelkezik meghatalmazással a gondozottak letétjének kezelésére, valamint a gondozottak költőpénzének kiadását, felhasználását sem dokumentálják megfelelően. A vagyonkezeléssel kapcsolatban súlyos visszásságot okoz az is, hogy a gondnokság alatt álló gondozottak pénzét látraszóló betétkönyvben helyezték el, és ezeket a betétkönyveket az otthon kezeli, ahelyett hogy a gondozottak pénzét gyámi fenntartású betétkönyvekben helyeznék el és a betétkönyveket a gondnokok kezelésébe adnák.
A vizsgálat megállapítása szerint a gondozottak tulajdonhoz való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okozott a kiskunhalasi otthon azzal, hogy a költőpénzek kifizetésével hátralékba került. Volt olyan gondozott, akinél a költőpénz összegének maradványa a havi zárás után meghaladta az öregségi nyugdíjminimum havi összegét. Az 1/2000. SZCSM rendelet nem rendelkezik a személyes letétben elhelyezhető készpénz havi összegéről. Az új rendelet ismeretében az országgyűlési biztos a vizsgált időszakra vonatkozóan az alkotmányos jogot érintő visszásságot megállapította, de a jövőre nézve ajánlással nem élt.
A vizsgálat megállapítása szerint a gondozottak tulajdonhoz való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okoz a debreceni otthon vagyonkezeléssel kapcsolatos gyakorlata, amely szerint 9 gondnokság alatt álló gondozott betétkönyvét az otthon azért őrzi, mert ezeket a gondnokok többszöri felszólítás ellenére sem vették át.
Az országgyűlési biztos a következő hiányosságokat állapította meg a gondozottakkal való bánásmóddal kapcsolatban:
A mezőkovácsházi, a kiskunhalasi otthonban fegyelemsértés esetén büntetés a kimenőmegvonás. Az otthonoknak az a gyakorlata, amely szerint kimenőmegvonást büntetésként, és nem a gondozott ön- és közveszélyes állapotára tekintettel alkalmazzák, valamint elmulasztják az eseti orvosi szakvélemény beszerzését, a gondozottak emberi méltósághoz és a szabad mozgáshoz, a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő alkotmányos jogával kapcsolatban visszásságot okoz.
A bárándi otthonban a Betegek Önkormányzatának javaslata alapján azok a gondozottak, akik alkoholfogyasztásuk következtében fegyelemsértő magatartást tanúsítanak, egy hónapig nem kezelhetik saját maguk a költőpénzüket. Ilyen esetekben az intézmény megvesz a gondozott részére mindent, amire szüksége van, kivéve az alkoholt. A vizsgálat megállapítása szerint az otthon említett gyakorlata a gondozottak tulajdonhoz való alkotmányos jogával kapcsolatban visszásságot okoz. A vizsgálat megállapítása szerint a szentgotthárdi otthon Magatartási Kódexének szabályai, szankciói, valamint a Fegyelmi Bizottság által alkalmazott büntetések – így a kimenőmegvonás, a csoportos kimenő, a megfigyelőbe történő elhelyezés – a gondozottaknak a szabad mozgáshoz, a tartózkodási hely szabad megválasztásához, a pénzbüntetés, a tulajdonhoz való, a pizsamára vetkőztetés az emberi méltósághoz való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okoznak.
Az országgyűlési biztos a házirendekkel kapcsolatban a következő hiányosságokat állapította meg:
A vizsgálat idején hatályban lévő 2/1994. NM. rendelet értelmében a debreceni, a bárándi, a kiskunhalasi, és a szentgotthárdi otthonok jogszabályi követelményeknek nem megfelelő házirendje – figyelemmel a gondozottak törvényes érdekeire – a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való alkotmányos joggal kapcsolatban visszásságot okozott. Az országgyűlési biztos az 1/2000. SZCSM rendelet értelmében, a vizsgált időszakra vonatkozóan az alkotmányos jogot érintő visszásságot megállapította, de a debreceni és a szentgotthárdi otthonok esetében a jövőre nézve ajánlással nem élt. A füzesabonyi, a mezőkovácsházi, a debreceni otthonokban a házirend fenntartó általi felülvizsgálatára – az országgyűlési biztos vizsgálatának befejezésekor, a rendelkezésre álló adatok alapján – legalább két éve nem került sor. A bárándi otthon házirendjét a fenntartó 1994. november 11-én hagyta jóvá. Az időközben megváltozott jogszabályi környezetre, valamint a gondozottak törvényes érdekeire tekintettel indokolt a házirend rendelkezéseinek felülvizsgálata. Az 1/2000. SZCSM rendelet értelmében a szociális intézménynek a rendelet hatálybalépésétől számított négy hónapon belül felül kell vizsgálnia a házirendjét.
Az országgyűlési biztos az érdekképviseleti fórum működésével kapcsolatban a következő hiányosságokat állapította meg:
A bárándi, a debreceni, a füzesabonyi és a mezőkovácsházi otthonokban a érdekképviseleti fórum jogszabályban előírt működésének hiánya – figyelemmel a gondozottak törvényes érdekeire – a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz, valamint a panaszhoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben okozott visszásságot.
A vizsgálat az 1/2000. SZCSM rendelet rendelkezéseivel összefüggésben megállapította, hogy az megváltoztatta a házirend kötelező tartalmi elemeit. Az e rendelet hatálybalépésekor működő intézményeknek a rendelet hatálybalépésétől számított négy hónapon belül felül kell vizsgálni, illetve el kell készíteni a szervezeti és működési szabályzatukat, a házirendet, a szakmai programot, valamint az e rendelet és más jogszabályok által meghatározott belső szabályzatokat. A rendelet nem rendelkezik az előgondozásról. Ezt a feladatot a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások igénybevételéről szóló 9/1999. (XI. 24.) SZCSM rendelet szabályozza, oly módon, hogy a fővárosi, megyei önkormányzatok által fenntartott szociális intézmények 2001. január 1. napjáig nem kötelesek alkalmazni e rendelet előgondozásra vonatkozó szabályait. Azoknak a rendelet hatálybalépésekor már működő intézményeknek, amelyekben a férőhelyek száma a 100 főt meghaladja, egy éven belül kell elkészíteniük a gondozási tervet, azoknak az intézményeknek pedig, amelyekben a férőhelyek száma a 100 főt nem éri el, hat hónapon belül. A még nem működő intézménynek a gondozási tervet az ellátás igénybevételét követően egy hónapon belül kell elkészíteniük. A jogszabály kötelező módon előírja, hogy szakosított ellátást nyújtó intézményekben 20-50 fős gondozási egységeket és 10-20 fős gondozási csoportokat kell kialakítani. A jogszabály értelmében a bentlakásos intézményekben ki kell alakítani közösségi együttlétre, tevékenységre, valamint mentális gondozásra, látogatók fogadására szolgáló alkalmas helyiséget (20 m2).
A rendelet 3 váltás fehérneműt, hálóruhát és 3 váltás textíliát ír elő, amelyet az otthon biztosít azoknak a gondozottaknak, akik nem rendelkeznek megfelelő mennyiségű és minőségű ruhaneművel, illetve textíliával.
A jogszabály rendelkezik az egészségügyi ellátásról, és ennek keretén belül a gyógyszerekkel való ellátásról. A jogszabály 52. §-a meghatározza a térítésmentesen biztosított gyógyszereket, ami ezen a körön kívül esik, azért a gondozottnak – a meghatározott feltételek szerint – 2000. július 1-től fizetniük kell.
A vizsgálat megállapítása szerint a vizsgált otthonokban – a szentgotthárdi otthon kivételével – nem volt biztosított a korábbi rendeletben előírt orvosi, illetve szakorvosi jelenlét. Az új rendelet a hatályon kívül helyezetthez képest lényegesen kevesebb kötelező orvosi jelenlétet határoz meg. A vizsgálat megállapítása szerint az orvosi jelenlétre vonatkozó új rendelkezések – különös tekintettel arra, hogy a rendelet nem ír elő szakosított ellátás esetén kötelező szakorvosi jelenlétet – a gondozottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogával kapcsolatban visszásságot okoznak.
Az általa vizsgált intézetek működésével kapcsolatban megállapított, alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok orvoslására 37 egyedi ajánlást tett az országgyűlési biztos. Az érintettek valamennyi ajánlást elfogadták. Az egyedi ajánlásokon kívül, a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményekben – közöttük a pszichiátriai betegeket ápoló-gondozó otthonokban – élő gondozottak alkotmányos emberi jogainak mind teljesebb érvényesülése és védelme érdekében 19 megyei és a fővárosi gyámhivatalnak tett ajánlást az országgyűlési biztos. A megyei gyámhivatalok vezetőit felkérte, hogy eljárásuk során maradéktalanul biztosítsák a gondozottak Alkotmányban biztosított jogainak érvényesülését, megkövetelve a jogszabályok előírásainak betartását, továbbá gondoskodjanak arról, hogy a gyámhatóságok a gondnokok tevékenységével kapcsolatos feladataikat a jelenleginél nagyobb körültekintéssel, a mindenkori jogszabályi előírásoknak megfelelően, a beutaltak érdekeinek maximális figyelembevételével lássák el. A hozzájuk intézett ajánlást valamennyi gyámhivatal vezetője elfogadta.
A szociális és családügyi miniszternek tett ajánlásában az országgyűlési biztosa felkérte a minisztert, hogy a 171/1998. (X. 15.) Korm. rendelet 5. § ab) pontjában meghatározott feladatkörében vizsgálja felül az 1/2000. (I. 22.) SZCSM rendeletnek a szakosított ellátást nyújtó bentlakásos szociális intézményekben az orvosi jelenlét meghatározására vonatkozó rendelkezéseit, majd a korábbi előírásoknak megfelelően módosítsa azokat. A miniszter válaszában arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a korábbi jogszabályban előírt orvosi jelenlét túl magas óraszámban határozták meg, így az intézmények jelentős része nem tudta azt biztosítani. Egyebek mellett ezért nem kerülhetett sor végleges működési engedélyek kiadására. A közigazgatási hivatalok és az intézmények jelzései alapján módosították az orvosi óraszámokat amellett, hogy az ápoló-gondozói, mentálhigiénés-foglalkoztatási létszám normatívát emelték meg. Tájékoztatást adott arról is, hogy a változtatás összhangban van a fogyatékos személyeket, pszichiátriai-szenvedélybetegeket ellátó rehabilitációs intézmények átalakításával is, amelynek során a kitagolási-kihelyezési program keretében az önálló életvitelre részben képes személyek új típusú elhelyezésben részesülnek. Mindezek figyelembevétele mellett azonban az országgyűlési biztos javaslatát elfogadva 2000 júliusától módosult az 1/2000 (I. 7.) SzCsM rendelet. Bővült az intézmények által biztosítandó alapgyógyszerek köre, figyelemmel a pszichiátriai betegek gyógyszerszükségletére, és módosultak az orvosi óraszámok is. Az érintett intézményekben 100 férőhely alatt heti 8 óra, 100-200 férőhely között heti 12 óra, 200 férőhely felett heti 4 óra és 1 fő az előírás. A szakképzettségi követelmények között pedig megjelent az ideg-elmeszakorvosi képesítés.
OBH 6024/1999.
A fenntartó és az intézmény vezetése az Idősek Otthonában élő embereknek Alkotmányban biztosított alapvető jogaikkal összefüggésben visszásságot okoz,
– az emberi méltósághoz való joggal (Alk. 54. § (1) bek.) összefüggésben a gondozottak által panaszolt bánásmóddal.
Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.
OBH 6038/1999.
Visszásságot okoz, hogy a vizsgált honvédségi objektumokban a sorkatonák ellátása és elhelyezése terén rendszeresen megsértik az egészséges környezethez való jogot, illetve a legmagasabb szintű lelki és testi egészséghez való jogot (Alk. 54. §, (1) bekezdése) vagy e jogok megsértésének közvetlen veszélye nem küszöbölhető ki.
Visszásságot okoz a mozgásszabadság jogával összefüggésben (Alk. 58. §) az a szabályozás, amely az alanyi joggá tett napi kimaradást akként korlátozza, hogy alap- és szakalapozó kiképzés idején arra csak heti egy alkalommal van lehetőség, továbbá az, hogy a pihenőidőt is kötelező a laktanyában tölteni. Az újonnan bevonultak tekintetében pedig az, hogy a laktanyán belüli mozgásukat bizonyos ideig a szabadidejükben is korlátozzák.
Visszásságot okoz az emberi méltóság és a legmagasabb szintű lelki és testi egészséghez való jog tekintetében (Alk. 54. § és 70/D. §) az az általános gyakorlat, hogy a segélyhelyeken levő beteg sorkatonákat munkavégzésre veszik igénybe.
Visszásságot okoz a pihenéshez való alkotmányos joggal összefüggésben (Alk. 70/B. §) az őr- és egyéb ügyeleti szolgálatot ellátó sorkatonák, illetve a túlszolgálatot ellátó hivatásos katonák nem kapják meg az előírt pihenőidőt, illetve a szabadidőt.
Visszásságot okoz a diszkrimináció tilalmával, a munkához való joggal és a jogbiztonsággal összefüggésben (Alk. 2. §, 70/A. § és 70/B. §) a hivatásos állományú katonákra vonatkozó azon rendelkezés, amely szerint a hivatásos szolgálattal, illetve beosztással összeférhetetlen más kereső foglalkozás végzése tilos, ugyanakkor sem a Hszt., sem az erre vonatkozó HM rendelet nem ad támpontot az összeférhetetlenség értelmezésére.
Visszásságot okoz a legmagasabb szintű lelki és testi egészséghez való joggal összefüggésben (Alkotmány 70/D. §), ha nem biztosítják a hivatásos állományú katonák számára a fizikai alkalmassági követelményeknek való megfelelés érdekében a felkészítés, illetve felkészülés feltételeit.
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1996/1997-ben hivatalból átfogó vizsgálatot végzett az alkotmányos jogok honvédségen belüli érvényesülése tárgyában, és erről elkészítette az OBH 7459/1997. számú jelentést. Az utóvizsgálat keretében 1998 decembere és 1999 között az általános helyettes és munkatársai ellenőrzést végeztek a három kiképzőközpontban és az egyik repülőezrednél. A helyszíni tapasztalatok birtokában személyesen egyeztettek a Honvéd Vezérkar logisztikai főigazgatójával. Az utóvizsgálat az átfogó vizsgálatnál szűkebb körre korlátozódott, csupán a jellemzően előforduló, jelentős tömeget érintő kérdésekkel foglalkozott.
A vizsgálat során megtekintették a sorkatonák életterét, beszélgettek parancsnokokkal, sor- és hivatásos katonák csoportjaival, a sorkatonákat kérdőíven is kikérdezték. A parancsnokokkal a tapasztalatokat utólag egyeztették. Az együttműködés zavartalan volt.
A vizsgálat megállapításai:
A sorkatonák elhelyezési és életkörülményei tekintetében:
– az elhelyezésre és az ellátásra vonatkozó részletes szabályok elavultak;
– továbbra sincs az elhelyezési és életkörülményeket érdemben szabályozó kihirdetett jogszabály;
– az állampolgárok és az országgyűlési biztos számára is hozzáférhetetlen rendelkezések széttagoltak, többszörösen módosítottak, a szakterületen dolgozók számára is alig használhatók;
– sok esetben még az elavult és nehezen megismerhető előírások teljesítésére sincs kellő anyagi fedezet;
– a honvédség belső ellenőrzési rendszere az előírások betartását a gyakorlatban nem képes hatékonyan biztosítani.
A kalocsai agyhártyagyulladással kapcsolatos vizsgálat után tett ajánlás alapján továbbra is indokolt a sorkatonák napi C-vitaminpótlásának biztosítása, az ellenállóképesség védelme érdekében.
Annak ellenére, hogy már a korábbi jelentés is utalt rá, fennmaradt az a gyakorlat, hogy a sorkatonákat minden módon igyekeznek a laktanyában tartani, szabadidőben is. Az újonnan bevonultakat pedig még a laktanyán belül is korlátozzák a szabadidő alatti mozgásukban.
A segélyhelyen fekvő betegeket gyakran veszik igénybe munkavégzésre. Ételhordót cipelnek, hideg időben pizsamában viszik ki a szemetet a kukákhoz. Mivel a segélyhelyen történt elhelyezés a gyógyulást szolgálja, még akkor sem indokolt a munkavégzésre történő igénybevétel, ha egyébként a beteg állapota azt megengedi.
A parancsnokok is elismerték azon panaszok jogosságát, amelyeket a sorkatonák azért terjesztettek elő, mert az őr- és ügyeleti szolgálat ellátása után nem biztosítják részükre a pihenőidőt, a hivatásos katonák panaszát pedig azért, mert nem kapják meg a túlszolgálatért járó szabadidőt.
Az átfogó jelentésben kifogásolt azon önkényes eljárás, amely a más kereső foglalkozás engedélyezésével volt kapcsolatos, lényegében nem módosult, bár a honvédelmi miniszter azóta kiadta a 16/1997. (VII. 15.) HM rendeletet. Nem történt meg ugyanis annak értelmezése, hogy mi tekintendő a hivatásos szolgálattal összeférhetetlen munkahelynek, illetve munkavégzésnek.
Több panasz hangzott el amiatt, hogy a hivatásos katonák a fizikai alkalmassági követelményeknek egyre nagyobb számban nem felelnek meg. Ennek egyik oka, hogy a szolgálati törvény (Hszt.) 1996. szeptember 1-jei hatálybalépésekor viszonylag idősebb és jelentős szolgálati idővel rendelkező hivatásos katonák voltak az állományban. Azóta sem biztosítják azonban a fizikai felkészüléshez szükséges időkedvezményt és kondicionálási lehetőséget.
Az országgyűlési biztos általános helyettese az vizsgálatot jelentéssel zárta, a következő ajánlásokkal:
Felkérte a honvédelmi minisztert, hogy
1. gondoskodjon a sorkatonák elhelyezésére és ellátására vonatkozó részletes szabályok áttekinthető, kihirdetett, hozzáférhető jogszabály(ok)ban való megállapításáról. A szabályozás tartalmilag feleljen meg a mai kor társadalmi elvárásainak;
– vizsgálja meg, hogy a kívánatos szint eléréséhez milyen rövid- és középtávú intézkedéseket kell tenni ennek érdekében, milyen időbeli ütemezésben milyen anyagi ráfordításra van szükség, saját forrásból, illetve más szervek bevonásával;
– a kérdés általános rendezéséig is gondoskodjon a hatályos jogi normák betartásának ellenőrzéséről.
2. Szabályozással és a gyakorlat kialakításával biztosítsa, hogy a katonák napi élelmezése folyamatosan tartalmazza a C-vitaminszükségletet.
3. Kezdeményezze a hadkötelezettségről szóló törvény (Hkt.) olyan módosítását, amelynek eredményeként a sorkatonák csak a legitim célok megvalósításához szükséges időben tartózkodjanak kötelezően a szolgálati helyen. A törvényes szabályozás módosításáig biztosítsa, hogy a szolgálati hely elhagyására vonatkozó engedély megadásával kapcsolatos visszaélések csökkenjenek.
4. Intézkedjen annak a gyakorlatnak a megszüntetésére, hogy az újonnan bevonult sorkatonáknak megtiltják a laktanyában való szabad mozgást.
5. Intézkedjen a segélyhelyen fekvő betegek munkavégzésének megszüntetésére.
6. Gondoskodjon a feladatok és feltételek olyan összhangjának megteremtéséről, amelyekben a jogszabályok és egyéb előírások biztosítják a pihenőidőre és a szabadidőre vonatkozó előírások maradéktalan betartását.
7. Jogszabályi módosítással vagy a joggyakorlat egységesítésével gondoskodjon arról, hogy a hivatásos állományú katonák más kereső foglalkozás iránti kérelmét egységesen bírálják el.
8. Kezdeményezze, hogy a Hszt. módosításával csak a törvény hatálybalépése után állományba vett hivatásos katonákra legyen kötelező a fizikai alkalmasságra vonatkozó követelmény. Ha ezzel nem ért egyet, akkor olyan módosítást javasol, hogy csak a 35. életévüket be nem töltött katonákra legyen érvényes követelmény. Ugyanakkor biztosítsa a kötelezettek részére a felkészülés technikai és időbeli lehetőségét.
9. Ismételten kérte a sorállomány körében működő bizalmi rendszer átalakítását akként, hogy a panaszhoz való jog érvényesítése hatékonyabban működjön.
10. Erősítse meg, szükség esten szervezze át a HM és honvédség ellenőrzési rendszerét, gondoskodjon arról, hogy az általános és speciális ellenőrző szervek alkalmasak és képesek legyenek a jogszabályi normáktól való rendszeres, illetve jelentős eltérés megakadályozására.
Az ajánlásokat a honvédelmi miniszter lényegében elfogadta, és a szükséges intézkedéseket megtette, az alábbiak szerint:
1–2. A sorkatonák elhelyezési és életkörülményeinek felülvizsgálata a honvédség stratégiai felülvizsgálatának első időszaki kiemelt kérdésköre. Ennek során az egy főre jutó elhelyezési területeket mintegy kétszeres mértékre kívánják növelni. Folyik az elhelyezési normák átdolgozása, benne a bútorzat követelményei is szerepelnek. A fűtés és melegvízszolgáltatás tekintetében a folyamatos ellátás követelmény minden laktanyában. Ennek teljes megvalósításáig az olajkályhák normáit kétszeresére emelték, ezzel a fűtési órák jelentős mértékben nőttek. 2000. március 1-jével 20%-kal emelték a sorkatonák élelmezési normáját. Elrendelték a kétnaponkénti zöldfőzelék és gyümölcs biztosítását. November 1-je és április 30-a között a sorkatonák részére multivitamin tablettát adnak. A ruházat korszerűsítése folyamatban van, a pótlásra intézkedett, a helyi panaszok egy része azt mutatja, hogy erre a közvetlen elöljáró ellenőrzési és intézkedési mulasztása lehet a magyarázat. Az életkörülményekkel kapcsolatos hiányosságok kiküszöbölése 2003-ig tartó folyamat. Mindezekkel kapcsolatban utasította a Magyar Honvédség parancsnokát a fokozott ellenőrzésre.
3. A sorkatonák laktanyában való tartózkodását nem tartja büntetésnek, de az ezzel kapcsolatos visszaélések kivizsgálására és megszüntetésére utasította a vezérkari főnököt. Ugyanakkor indokolt fenntartani az elöljárók részére nevelési, aktivizálási célból a pozitív megkülönböztetés lehetőségét.
4–5. Az ajánlás e két pontját fenntartás nélkül elfogadta, megfelelő intézkedésre utasította a Magyar Honvédség parancsnokát.
6. A honvédség stratégiai felülvizsgálatát kezdeményezte, ennek keretében az ÁPV Rt. részére átadott volt honvédségi objektumok őrzését kívánja a polgári őrzésre bízni.
7. Az erre vonatkozó rendelet alanyi joggá tette a munkavégzési engedély megadását, elutasítás esetén a bírói út is rendelkezésre áll.
8. A fizikai alkalmassági követelményét szükségesnek tartja, bár az átdolgozás valóban indokolt. A hivatásos katona számára ez a továbbképzési és előmeneteli feltételekhez tartozik. A rendszer korrekcióját nem törvényi szinten tervezi. A szolgálati megterhelésre figyelemmel a napi 1 órás kötelező testnevelés megvalósulásának ellenőrzésére a vezérkari főnököt utasította.
9. A sorkatonák körében kialakult bizalmi rendszer sommás elítélése nem megalapozott. A honvédelmi miniszter szerint az nem hajtható végre, hogy a bizalmiakat a napi kiképzési tevékenységtől teljesen függetlenítsék. A sorkatonai szolgálat 6 hónapra való csökkentése pedig még szorosabb kiképzési fegyelmet igényel.
10. A honvédelmi ágazat folyamatban levő átalakításának szerves része az ellenőrzési intézményrendszer kialakítása.
Az országgyűlési biztos a miniszteri választ, a vezérkari főnök feljegyzésére is figyelemmel, elfogadta. Erről őt levélben tájékoztatta azzal, hogy a vizsgálatot további információk birtokában zárja le.
OBH 1/2000.
A honvédségi kiképzőközpontban észlelt infrastrukturális hiányosságok sértik az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz való jogot, valamint közvetlenül veszélyeztetik a sorállománynak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogát.
Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben
OBH 181/2000.
I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben, figyelemmel a dolgozók, továbbá a hatóság ügyfeleinek törvényes érdekire is, visszásságot okoz, ha az APEH ügyfélszolgálati munkatársait nem látják el a napi helyi sajtóval.
II. A kulturált ügyfélszolgálati tevékenység tárgyi feltételeinek a hiánya a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvének sérelmén túl visszásságot okoz az ügyfelek és a dolgozók emberi méltósághoz fűződő alkotmányos jogával (Alk. 54. § (1) bek.) összefüggésben.
Az Országgyűlési Biztos Hivatala 1999. november 24-26. között általános vizsgálatot tartott Bács-Kiskun megyében, amelynek keretében az állampolgári jogok országgyűlési biztosának utasítására ügyfélszolgálati ellenőrzés történt az APEH Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának ügyfélszolgálati osztályán. Az adóhatóság és az adózók kapcsolatának korszerűsítését célzó 7001/1994. (AEÉ 3.) APEH irányelv szerint gondoskodni kell arról, hogy a munkatársakat ellássák a legfontosabb napi helyi sajtóval. Az ügyfélszolgálati osztályvezető tájékoztatása szerint ez nem történik meg. Az ügyfélszolgálati munkatársak napi, helyi sajtóval történő ellátásának elmulasztása sérti az Irányelv előírásait és – figyelemmel a dolgozók, továbbá a hatóság ügyfeleinek törvényes érdekire is – visszásságot okoz a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben. Az igazgatóság földszintjén kialakított ügyféltérben a kulturált várakozást nem biztosították. Mindössze egy írópult, két szék, egy asztal és két pad áll a az ügyintézésre várakozó ügyfelek rendelkezésére. Az előtérben három – irodából nyíló – ablakon keresztül folyik az ügyfelek tájékoztatása, a szükséges nyomtatványok átvétele és kiadása adó- és járulékigazolás ügyekben, valamint az adószám kiadása és a járulékazonosító kiadása témakörében. Az ablakoknál a sorban állás folyamatos, bevallási időszakban szinte elviselhetetlen a zaj és a tülekedés. Az ablakok mögötti két irodában összesen kilencen dolgoznak. A irodák zsúfoltak. Az itt üzemelő öt korszerűtlen mátrix nyomtató üzemhangja, a telefonok folyamatos csörgése, valamint az ablakoknál folyó ügyfélfogadás egyidejűsége hátráltatja a hatékony, ügyfélcentrikus munkavégzést. A vizsgálat által feltárt állapot visszásságot okoz a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével, valamint az ügyfelek és a dolgozók emberi méltóságához fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Az ellenőrzés alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy az Igazgatóság ügyfélszolgálati tevékenységének ellátása – nagyrészt az Igazgatóság jelenlegi elhelyezésnek körülményei következtében – nem felel meg teljes körűen az Irányelv előírásainak. A megfelelő ügyfélkapcsolatok érdekében az igazgatóságon a külön intézkedés nem szükséges. A tárgyi feltételek javítása érdekében indokolt és szükséges az ügyfélszolgálati munkatársak ellátása a legfontosabb napi, helyi sajtóval, továbbá elegendő számú szék és írásra alkalmas asztal vagy pult elhelyezése az ügyféltérben. A technikai feltételek megteremtése körében, a várakozásból adódó torlódás elkerülése miatt szükséges a tájékoztató rész ellátása elegendő terminállal, és indokolt az elavult, zajos mátrix nyomtatók lecserélése is. A feltárt alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok orvoslására az országgyűlési biztos ajánlást tett az APEH elnökének. Felkérte, hogy gondoskodjon a kulturált ügyfélszolgálati tevékenységet biztosítani hivatott tárgyi és technikai feltételek megteremtéséről. Az érintett az ajánlást elfogadta és haladéktalanul intézkedett a tárgyi feltételek megteremtéséről.
OBH 207/2000.
Visszásságot okoz az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz és a 70/D. § (1) bekezdésében deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő joggal kapcsolatban, ha az ismeretlen szülőktől származó csecsemőknek közel egy évig nincs nevük, TAJ-számuk.
Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.
OBH 553/2000.
I. A szükségtelen erőszakkal vagy brutalitással, illetve az ellenszegülés megszűnése után is alkalmazott testi kényszer – különösen olyan esetekben, amikor az intézkedő rendőrök létszáma és erőfölénye ezt egyébként sem teszi szükségessé – sérti az érintettnek az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz való jogát, továbbá alkalmas az Alkotmányban (Alk. 54. § (2) bek.), a nemzetközi egyezményekben és a rendőrségről szóló törvényben is tilalmazott kínzás és embertelen, megalázó bánásmód miatt az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság megállapítására.
II. Igazoltatásra, mint a személyazonosság megállapítását szolgáló – személyes adatok megismerését, kezelését is jelentő – rendőri intézkedésre jogszerűen csak a célhozkötöttség követelményének betartásával kerülhet sor. Ennek hiányában a személyes adatok védelméhez való jog (Alk. 59. § (1) bek.), illetve a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményének (Alk. 2. § (1) bek.) sérelmét okozza.
Több sajtócikk alapján, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálatot rendelt el a BRFK nyomozói által, egy XV. kerületi középiskola – diákjai védelmében fellépő – tanárnőjével szemben alkalmazott kényszerintézkedés ügyében, a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság elve, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog (Alk. 2. § (1) bek.), az emberi méltósághoz való jog (Alk. 54. § (1) bek.) és a személyes adatok védelméhez való jog (Alk. 59. § (1) bek.) sérelmének gyanúja miatt.
Az eset körülményeinek megállapítása érdekében a budapesti rendőrfőkapitánytól beszerezte az intézkedés kivizsgálása során keletkezett iratokat.
A tényállás szerint a BRFK Akció Osztályának munkatársai egy körözés alatt álló nő lakóhelyét keresték. A körözött személy leánya az iskola tanulója volt, ezért a címet az iskola által kezelt adatokból, ennek sikertelensége esetén a tanuló követésével kívánták megállapítani.
Az iskolai nyilvántartás alapján közölt cím – ahonnan a körözött nő már elköltözött – a rendőrök előtt ismert volt, ezért a polgári ruhás rendőrök azt kérték a tanároktól, hogy mutassák meg nekik a nő lányát, a konspirált módon történő követés érdekében. A tanárok a kérést nem teljesítették, ezért a nyomozók az iskolából távozó tanulók igazoltatásába kezdtek.
Az igazgató és a tanárok előtt kétséges volt az intézkedés jogszerűsége, sőt az is, hogy valóban rendőrök voltak az intézkedők, ezért az egyik tanárnő az utcán igazoltatott lányok segítségére sietett. Az egyik rendőr a tanárnő beavatkozását testi kényszerrel megakadályozta. A tanárnő védekezés közben arcul ütötte a nyomozót, aki könnygázsprével a nő arcába fújt. Ezt követően a tanárnőt megbilincselték és átvonszolták az úttest túloldalán lévő gépkocsihoz. Előállították aXV. kerületi Rendőrkapitányságra, ahonnan kb. három óra múlva bocsátották el.
A BRFK Központi Ügyeleti Főosztály vezetője feljelentést tett a tanárnő ellen hivatalos személy elleni erőszak miatt a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az a módszer, amellyel a rendőrök a könnygázhasználatot követően B.-nét megbilincselték, tanítványai előtt lökdösték, szidalmazták, a földön fekvő állapotban az úttesten áthúzták, sértette az érintettnek az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz való jogát. Az intézkedés ilyen formája szükségtelen volt és az intézkedő rendőrök létszámára tekintettel elkerülhető lett volna.
Az adatvédelmi biztos a vizsgálattal összefüggésben, állásfoglalásában megállapította, hogy a személyazonosság megállapítását szolgáló – személyes adatok megismerését, kezelését is jelentő – rendőri intézkedésre jogszerűen csak a célhozkötöttség követelményének betartásával kerülhet sor.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és az adatvédelmi biztos ajánlották az oktatási miniszternek, hogy
– kezdeményezze a közoktatásról szóló törvényben az adatkezelési szabályoknak a személyes adatok védelméről szóló törvénnyel összhangban történő kiegészítését;
– tegyen javaslatot a közoktatási törvény olyan kiegészítésére, amely a pedagógusok foglalkozási titoktartási szabályait rendezi, különös tekintettel a nevelésük alatt álló tanulókra vonatkozó információk kiadására;
– tegyen javaslatot a közoktatási törvény kiegészítésére, hogy közoktatási intézményben nyomozati cselekményt a rendőrség és más nyomozati szervek képviselői – halaszthatatlan nyomozati cselekmény kivételével – csak az intézmény vezetőjének a jogalap megjelölésével ellátott előzetes tájékoztatásával, az ő vagy megbízottja jelenlétében végezhetnek. Az intézményvezető a belépést megtagadhatja, ha a jogszerűtlenség mérlegelés nélkül, kétséget kizáróan megállapítható;
– javasolták az igazságügy-miniszternek, hogy kezdeményezze a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 63. § (4) bekezdésének olyan módosítását, hogy a „– a hatóság belátása szerint –” szövegrészt töröljék;
– felkérték az országos rendőrfőkapitányt, gondoskodjon arról, hogy a rendőrök igazoltatást – a törvényi előírásoknak megfelelően – csak a célhozkötöttség követelményének betartásával, a személyazonosság megállapítására végezzenek;
– ajánlották az országos rendőrfőkapitánynak, hogy az ORFK közbiztonsági helyettesének a rendőrség közrendvédelmi és közlekedésrendészeti állománya alaki, öltözködési és intézkedési fegyelmének javítására kiadott 52/1995. sz. Intézkedése hatályát terjessze ki a rendőrség teljes hivatásos állományára.
Az oktatási miniszter az ajánlásokkal nem értett egyet. Az adatvédelmi biztos az adatvédelmi jellegű ajánlásait fenntartotta, de erről szóló levelére az oktatási miniszter nem válaszolt.
Az igazságügyminiszter a Be. javasolt módosításával a gyermekkorúak tekintetében egyetértett, de fiatalkorúak ügyében a hatályos rendelkezés fenntartását szükségesnek tartotta. Az országgyűlési biztosok a választ tudomásul vették.
Az országos rendőrfőkapitány az ajánlásokat elfogadta. A területi rendőri szervek vezetőinek több utasítást adott, amelyek végrehajtása elősegíti a hasonló esetek elkerülését. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a választ elfogadta.
OBH 557/2000.
Nem okoz alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot az önkormányzat, ha az engedély nélkül nyitott hajléktalanszálló működését betiltotta, miután a helyiség tulajdonosa a szükséges engedélyek beszerzésére biztosított határidőt elmulasztotta.
Az országgyűlési biztos a sajtóból szerzett információt egy budapesti toronyház földszintjén lévő helyiségben működő hajléktalanszállón és környékén tapasztalható közállapotokról. A cikk szerint a társasház lakói hónapok óta kénytelenek elviselni az engedély nélkül működő szálló összes következményét. Ezért az országgyűlési biztos a tulajdonhoz való jog, az emberi méltósághoz való jog, valamint a szociális biztonsághoz való alkotmányos jogok sérelmének veszélye miatt hivatalból indított vizsgálatot.
A vizsgálat feltárta, hogy a Budapest, XI. Bartók Béla út 106-110. szám alatti társasház földszintjén lévő helyiség tulajdonosa, az Agria Rent Kft. játéktermet kívánt nyitni, de ahhoz a társasházi tulajdonosok többsége nem járult hozzá. A tulajdonos ezt követően döntött úgy, hogy a helyiséget hajléktalanszállóként működteti. A társasház lakói tiltakoztak a hozzájárulásuk nélkül működő szálló látogatóinak közerkölcsöt és köztisztaságot sértő magatartása ellen, és kérték az önkormányzattól, hogy a szállót zárassa be. Az önkormányzat lakossági bejelentés alapján az eljárást megindította, és felszólította az üzemeltetőt, hogy biztosítsa az üzemeltetéshez szükséges feltételeket, illetve kérjen működési engedélyt.
Az önkormányzat azonnal megtette a jogszabályban előírt kötelező intézkedéseket. Az elvégzett helyszíni vizsgálatok alapján megállapította, hogy a vitát kiváltó nappali melegedő, illetve hajléktalanszálló nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak, ezért felszólította az üzemeltetőt a jogszabályoknak megfelelő működés feltételeinek biztosítására, majd az erre adott határidő eredménytelen elteltét követően a tulajdonost a tevékenység megszüntetésére kötelezte. Az önkéntes teljesítés hiánya esetére kényszervégrehajtást rendelt el. A Fővárosi Közigazgatási Hivatal az engedély nélkül működő intézmény további működését betiltotta. A hajléktalanok ellátására három budapesti helyszínen két éjjeli menedékhelyet és egy nappali melegedőt jelölt ki. A kényszervégrehajtás napján végzett helyszíni ellenőrzés megállapította, hogy a hajléktalanszálló megszűnt, és a helyiségben az ÁNTSZ a kényszerfertőtlenítést elvégeztette. A hajléktalanok a helyiséget önként elhagyták.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az eljárás elhúzódását a vállalkozó, helyiségtulajdonost megillető jogorvoslathoz való alkotmányos jogai biztosítására szolgáló határidők betartása okozta. Az eljáró hatóságokat indokolatlan időhúzás vagy mulasztás nem terheli, az országgyűlési biztos az eljárást alkotmányos visszásság hiányában megszüntette.
OBH 919/2000.
I. Nem okoz visszásságot az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz való joggal és a hozzátartozók kegyeleti jogával összefüggésben az egészségügyi intézmény, ha a több hónapon át tartó temetetlen állapotot a szakértői vizsgálatok indokolták.
II. Visszásságot okoz az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz való joggal és a hozzátartozók kegyeleti jogával összefüggésben a rektor azzal, ha nem gondoskodik szabályzat kiadásáról, amelyben több intézet, klinika együttműködését rendezi az elhunyt személyekkel kapcsolatos feladatok tekintetében.
A Blikk 2000. február 12-i, „Három hónapja az orvostani intézetben fekszik Ricsike teteme” című sajtóhíradás alapján az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelt el, mert az 1999. november 18-án elhalálozott gyermek eltemetésére nem került sor. Ez idő alatt a holttestet az Igazságügyi Orvostani Intézet tetemtárolójában helyezték el. A vizsgálat az Alkotmányban biztosított emberi méltósághoz való jog érintettsége miatt indult, melynek során az országgyűlési biztos megkereste a Heim Pál Kórházat és az Igazságügyi Orvostani Intézetet.
Az országgyűlési biztos az Alkotmányban rögzített élethez és emberi méltósághoz való jog érvényesülésének vizsgálatakor számos alkalommal hivatkozott az Alkotmánybíróság határozataira. Az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatában kezdettől fogva kiemelt jelentőséget tulajdonított az élethez és az emberi méltósághoz való jognak, amelyet az alkotmányos alapjogok hierarchiájának élére helyezett. A vizsgálat megállapította, hogy a temetőkről és a temetkezésről szóló kormányrendelet szabályozza a halott eltemetésére vonatkozó határidőket. A kormányrendelet fő szabályként kimondja, hogy a halottvizsgálati bizonyítvány kiállításától számított legfeljebb 96 órán belül kell a temetést elvégezni. Az ügyet a rendőrhatóság is vizsgálta, majd a boncolási jegyzőkönyv (1999. november 25.) elkészülte után engedélyezte a hagyományos módon történő eltemettetést. 1999. november 25. és 2000. március 14. között eltelt mintegy négy hónap időtartam alatt – az anya jelentkezéséig – az Igazságügyi Orvostani Intézet az elhalálozás helye szerinti kerületi önkormányzatot a köztemetés ügyében nem kereste meg. Olyan dokumentumot sem csatolt, amely azt igazolta volna, hogy az anyát írásban megkereste annak érdekében, hogy a temetést vállalja vagy nem.
A vizsgálat megállapította, hogy a gyermek több hónapon át tartó temetetlen állapota sérti a hozzátartozó kegyeleti jogát és ezen keresztül az Alkotmányban garantált emberi méltósághoz való jogot. A hozzátartozó hónapokig nem jelentkezett, tehát a boncolást követően a rendeletben előírt határidők eltelte után az Intézetnek intézkedni kellett volna a hozzátartozó nyilatkozatának beszerzésére. Az anya nyilatkozatát követően – amennyiben az eltemettetést nem tudja vállalni – kezdeményezni kellett volna a köztemetést. Az 1999. október 1-jétől hatályos temetkezési törvény és az idevonatkozó kormányrendelet előírást tartalmaz arra az esetre, ha a hozzátartozók nem intézkednek. A törvény szellemében az önkormányzatoknak közegészségügyi és szociális szempontból feladatai vannak. Az országgyűlési biztos OBH 1925/1999. számú vizsgálata feltárta, hogy egy csecsemő elhalálozását követően egy éven túl nem intézkedtek az eltemettetésről. A felelősség megállapítását kezdeményezte a jelen ügyben is érintett Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatójánál, aki válaszában közölte, hogy munkatársait felelősség nem terheli. Kezdeményezését ajánlásként fenntartva az egészségügyi miniszterhez fordult. A válasz az volt, hogy az Igazságügyi Orvostani Intézet a konkrét esetben „egy szívességi ügyintéző” volt és utalt arra, hogy az Intézettel egy épületben működik a Pathologiai Intézet. A válasz a felelősség megállapítása érdekében megadta a vizsgálat további irányát, tehát a Pathologiai Intézet mulasztásának vizsgálatát. Ezért kezdeményezését kiterjesztette a Pathologiai Intézet igazgatójára. A Pathologiai Intézet igazgatója úgy foglalt állást, hogy a halottkezelés minden vonatkozásban az Igazságügyi Orvostani Intézet munkatársainak a feladata. A válasz tehát visszautalt a kezdeményezéssel eredetileg érintett Igazságügyi Orvostani Intézethez, illetve munkatársaihoz. A feltárt alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság ellenére a felelősség megállapítására tett ajánlás nem vezetett eredményre. Ezen a ponton az állampolgári jogok országgyűlési biztosának lehetősége megáll. Az országgyűlési biztos eszköztelen a legjobb célt szolgáló ajánlás eredményes végrehajtásának elérésére. Az ügyben pozitív fejlemény csak annyi volt, hogy a miniszter felhívta az egyetem rektorát arra, hogy az egyetem dolgozza ki a szükséges szabályokat a hasonló esetek elkerülése érdekében.
Az országgyűlési biztos kezdeményezésében felkérte a Semmelweis Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatóját, vizsgálja meg, hogy az intézet munkatársai közül kit terhel a felelősség a hozzátartozói nyilatkozat beszerzése és a köztemetés elmaradása miatt, majd a körülmények értékelését követően tegye meg a szükséges munkáltatói intézkedéseket, figyelemmel a korábbi, OBH 1925/1999. számú ügyben tett kezdeményezésekre. Ajánlásában felkérte az egészségügyi minisztert vizsgálat lefolytatására és annak megállapítására, hogy a 2000. január 19-én kelt 25.002/2000. számú – az ajánlásra adott – válaszának megfelelően az egyetem rektora gondoskodott-e olyan szabályzat kiadásáról, amelyben azokat az eljárási szabályokat foglalják össze, amelyben több intézet, klinika együttműködését igénylő esetekben kell követni. Felhívta a figyelmét arra, hogy az OBH 1925/1999. számú ügyben a felelősség kérdésében tett kezdeményezés – az előzőekben kifejtettek szerint – nem vezetett eredményre.
Az Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója a kezdeményezést nem fogadta el, és közölte, hogy a rendőrhatóságtól nem kaptak olyan határozatot, amely a boncolási jegyzőkönyv elkészítése után a temetést engedélyezte. Az igazgató csak a kezdeményezésre adott válaszában közölte, hogy az ügyben a BRFK orvosszakértői vizsgálatot is elrendelt, ami indokolta a temetés elhúzódását. Az országgyűlési biztos válaszában a rendőrségtől kapott határozat másolatával bizonyította, hogy a vitatott határozatot az Intézet megkapta, azt aláírással és pecséttel is ellátta, tehát az igazgató állítása nem felelt meg a valóságnak, ti. annak, hogy ilyen határozatot nem kaptak. Ezt követően, az orvosszakértői vizsgálatra tekintettel – mely indokolta a temetés elhúzódását – az országgyűlési biztos a kezdeményezést visszavonta, hangsúlyozva azt, hogy a visszavonás az intézet korábbi hiányos tájékoztatása miatt és nem az országgyűlési biztos hibájából történt. Az egészségügyi miniszter az ajánlással egyetértett és válaszában közölte, hogy a szabályzat felülvizsgálata megtörtént, azt az intézményi tanács elé terjesztik. Az országgyűlési biztos a vizsgálatról készült jelentést és az azt követő válaszokat tájékoztatás céljából megküldte az oktatási miniszter részére, mivel az Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója egyben a Semmelweis Egyetem rektora.
OBH 2147/2000.
Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltósághoz és a 70/A. § (1) bekezdésében biztosított diszkriminációmentes elbánáshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz azon mozgássérültek tekintetében, akik nem a Mozgáskorlátozottak Budapesti Egyesületének, hanem más hasonló érdekvédelmi szervezetnek, esetleg azok egyikének sem tagjai, ha a Budapesti Temetkezési Intézet Rt. a temetőkbe történő ingyenes gépkocsibehajtás lehetőségét a Mozgáskorlátozottak Budapesti Egyesületének tagsági igazolványához köti.
Teljes szöveg: 3.7. alfejezetben.
OBH 2511/2000.
Az Alkotmány 54. §-ában deklarált az élethez, a 18. és 70/D. §-ban biztosított, az egészséges környezethez, a 13. § (1) bekezdésében foglalt, a tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a fizető autópályákkal párhuzamos főközlekedési utak mentén élők és általában a környezetvédelem szempontjai nem érvényesülnek ezen utak forgalmi rendjének kialakításakor. Ebben a kérdésben az országgyűlési biztosnak csak az országos közúthálózaton való közlekedés biztosításának mint közszolgáltatásnak és az ezzel kapcsolatos hatósági eljárásnak (vagy mulasztásnak) a vizsgálatára van hatásköre.
Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.
OBH 2759/2000.
Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített, az élethez és az emberi méltósághoz való joggal összefüggésben – a jogállamiságból (Alk. 2. § (1) bek.) eredő jogbiztonság követelményét megsértve – visszásságot okoz, ha a folyókban való fürdésre vonatkozó jogszabály nem egyértelmű, továbbá nem teszi lehetővé az objektív körülményekhez kellően igazodó és ily módon a veszélyt nagyobb valószínűséggel megelőző eljárást.
Az országgyűlési biztos a Blikk napilap 2000. május 30-i számában megjelent, „Továbbra sincs fürdést tiltó tábla a tivadari parton” című cikkében foglaltak miatt hivatalból indított vizsgálatot. A cikk szerint a község szabad strandján nem helyeztek el fürdeni tilos jelzést, holott az elmúlt 10 évben nyolcan fulladtak a Tiszába, legutóbb május utolsó hétvégéjén két személy. A cikk arról számolt be, hogy a község polgármestere szerint a tiltójelzés elhelyezése nem az önkormányzat feladata, ugyanakkor a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság álláspontja szerint ez az önkormányzat feladata. Arról is hírt adott a cikk, hogy mindig június közepén jelölik ki bójákkal a tivadari strand területét.
Az országgyűlési biztos eljárása során tájékoztatást kért a tivadari jegyzőtől, a vásárosnaményi rendőrkapitányságtól és a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságtól.
Az országgyűlési biztos a rendelkezésére álló adatokból megállapította, hogy a baleset a 6/1995. (III. 22.) BM rendelet szerint tiltott helyen történt (híd 100 m-es körzetén belül). Megállapította továbbá, hogy jogszabály erejénél fogva meghatározott helyeken tilos fürdeni, a tiltó tábla kihelyezésére tehát a jegyző nem köteles. A BM rendelet szerint új fürdőhely kijelöléséről a települési önkormányzat jegyzője határoz. A vizsgált esetben a folyó magas vízállása, valamint a folyón levonuló ólom- és nehézfém-szennyeződés miatt a fürdőhely kijelölési eljárás csak május hónapban kezdődött meg. A Felső-Tisza-vidéki vízügyi igazgatóság válaszában rámutatott arra, hogy a folyóvizek – így a Tisza is – természetüknél fogva veszélyesek. A biztonságos fürdőzés határa változó vízhozam esetében naponként is eltérhet, ezért a kijelölt szabadvízi fürdőhelyeken is – üzemeltetési időn belül – azt mélyvizet jelző táblákkal és úszó láncsorral naponta jelölik. A vízügyi igazgatóság válaszából arra a következtetésre jutott az országgyűlési biztos, hogy a vízállás és a partszakasz változása (a vízállás változásával megváltoznak a sebességi viszonyok és a part geometriája is) miatt minden évben szükség van az új fürdőhely kijelölésére. Az eljárás időpontját pedig több, előre nem látható körülmény befolyásolhatja. Így nem lehet minden esetben a BM rendeletben előírt határidő lejártáig (a tárgyév április 15-ig) a szükséges eljárást lefolytatni. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jogszabály nem teszi lehetővé, hogy a körülmények figyelembevételével az eljárást később folytassák le. Tehát hiába jelöli ki az egyik évben a szabadvízi strand határát a jegyző, a folyók természetéből adódóan minden évben meg kell ismételni a kijelölési eljárást, ezért a BM rendelet 7. § (2) bekezdésében foglalt azon előírás, hogy a kijelölés visszavonásig tart, folyó vizek esetében nem alkalmazható, illetőleg számtalan hatályos, esetleg más helyre (kis eltéréssel, de az adott évre meghatározó, azonban a következő évre alkalmazhatatlan és így még veszélyhelyzetet is teremtő) szóló kijelölés van érvényben.
A konkrét ügyben az országgyűlési biztos megállapította, hogy a tivadari jegyző által 1999-ben kijelölt szabadvízi strand területe messze volt az amúgy is fürdésre tilos Tisza szakasztól, ahol a baleset történt. Megállapította továbbá, hogy az emberi felelőtlenség okozta baleset bekövetkeztében sem a jegyzőnek, sem a vízügyi hatóságnak közrehatása nem volt, így a vizsgált alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszáság gyanúja nem igazolódott be.
A vizsgálat alapjául szolgáló cikk azon állítása, miszerint a baleset környékén az elmúlt tíz évben nyolcan fulladtak a Tiszába, a vásárosnaményi rendőrség tájékoztatása szerint nem igazolódott be. A baleset ügyében az államigazgatási eljárásban történő vizsgálat befejeződött, mivel bűncselekményre utaló jel nem volt megállapítható. Az emberi élet védelme különösen veszélyes helyzetben azonban indokolttá teheti a tiltó táblák kihelyezését meghatározott, követhető sűrűségben a folyók különösen veszélyes szakaszain.
Az országgyűlési biztos rámutatott arra, hogy a jogszabály nem egyértelmű, alkalmazása több anomáliát tartalmaz. A kijelölési eljárásban meghatározott szakhatóságok működnek közre. Ez a jogszabályhely azt sugallja, hogy a jegyzőnek fel kell ismernie a vízterület veszélyességét, azaz neki kellene kezdeményeznie az eljárást, amelybe a szakhatóságokat bevonja. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint a vízterület veszélyességét annak kezelője, az egészségre ártalmasságot pedig az ÁNTSZ helyi intézete (ezek a szervezetek rendelkeznek megfelelő szakképzettséggel) tudja csak megállapítani. Ezért a jogszabályhely által meghatározott eljárás kezdeményezésének alanyát és kötelezettségét szabályozni kellene. Megállapította továbbá az országgyűlési biztos, hogy a BM rendelet nem tesz különbséget a szabadvízi fürdőhely kijelölése és üzemeltetése között. Ezért nyilatkozhatta a polgármester a vizsgálat alapját képező újságcikkben, hogy nem az önkormányzat feladata a tiltó tábla kihelyezése. Hiszen az üzemeltető csak az üzemeltetés alatt felelhet a kijelölt fürdőhely biztonságáért, jelen esetben pedig még nem fejeződött be a kijelölő eljárás.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jogszabály hiányosságai az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisággal szervesen összefüggő jogbiztonsággal és ezen keresztül az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált az élethez (életvédelemhez) való alkotmányos jogokkal kapcsolatban visszásságot okoznak.
A visszásság megszüntetése érdekében az országgyűlési biztos javasolta a Belügyminiszternek a 6/1995. (III. 22.) BM rendelet 2. § -nak újraszabályozását.
A belügyminiszter az ajánlást elfogadta, és arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a jogszabály módosítása még 2000. évben elkészül.
Az országgyűlési biztos a választ elfogadta. A jogszabály még nem jelent meg.
OBH 3324/2000.
Nem állapítható meg visszásság az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz való joggal, az 55. § (1) bekezdésében megfogalmazott személyes szabadsághoz való joggal, valamint a 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben, ha az egészségügyi intézmény a jogszabályoknak és az orvosszakmai követelményeknek megfelelően a beteg érdekében jár el.
A panaszos 93 éves (nem egyeneságbeli) rokona érdekében kereste meg az Országgyűlési Biztos Hivatalát, és beadványában a Szent Margit Kórház Geriátriai Osztályának eljárását sérelmezte. Beadványában előadta, hogy az idős hölgy 1974-ben eltartási szerződést kötött. A panaszos nem az eltartást kifogásolta. Azért fordult az országgyűlési biztoshoz, mert szerette volna idős rokonát elvinni a Szent Margit Kórház Geriátriai Osztályáról, ahová az eltartók befektették. Elintézte, hogy a MAZSIHISZ Szeretet Kórházban fogadják a nénit, de a Margit Kórházból nem engedték eltávozni, arra való hivatkozással, hogy a kórház szerződést kötött az eltartókkal a néni 90 napig tartó benntartására. A panaszos előadta azt is, hogy a néni a kórházban semmilyen kezelést nem kapott, járókeretét, műfogsorát elvették tőle, az elmúlt meleg időszakban nem itatták. Gyakran találták mosdatlan állapotban.
Az országgyűlési biztos vizsgálatot indított, mert a beadvány alapján felmerült az Alkotmányban biztosított személyes szabadsághoz, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, emberi méltósághoz fűződő jogokkal összefüggésben a visszásság gyanúja, ezért felkérte az intézmény fenntartó Budapest főváros főpolgármester-helyettesét a beadvánnyal kapcsolatos vizsgálat lefolytatására.
Az idős asszonyt háziorvosi beutaló alapján vették fel a kórház VI. Belgyógyászati Osztályára (Geriátria). A beteget eltartója jegyeztette elő, mivel a beteg nagyfokú zavartsága miatt otthoni ellátása nem volt biztosítható. Az orvosi dokumentáció alapján megállapítható volt, hogy a beteg előrehaladott korából (93 esztendő) eredő, az érelmeszesedéshez kapcsolódó emlékezet-kiesései voltak, emiatt állandó felügyeletre, ápolásra és gondoskodásra szorult. Ilyen körülmények között a kórháznak fokozott felelőssége van. Ez megnyilvánult abban is, hogy a korábban soha nem látott rokonok megjelenésekor kérésükre nem járultak hozzá a beteg elbocsátásához és egy másik intézetbe történő átszállításához, illetve ehhez az eltartó hozzájárulását kérték.
Felvételekor a néni hozzátartozóként a hosszú évek óta vele közös háztartásban élő eltartóját jelölte meg, akinek eltartási szerződésben vállalt kötelezettsége is volt a beteg ellátása és gondozása.
A panaszos kifogásolta, hogy a kórház az idős asszony érdekében gyógyító tevékenységet nem folytatott, a fizikai állapotának feljavítását elősegítő kezelést nem kapott, vallási szokásainak tiszteletben tartását nem biztosították, és meglátásuk szerint rokonuk állapota csak rosszabbodott a kórházi kezelés során. A beteg orvosi dokumentációját áttekintve az idős asszony kezelése a szakmai elvárásoknak megfelelt, a szükséges kezeléseket, ápolást megkapta.
Az eltartói jogviszony nem korlátozódik pusztán egy vagyonjogi megállapodásra, hanem a Ptk. 586. § (3) bekezdése értelmében a tartási kötelezettség kiterjed a gondozásra, a gyógyíttatásra, az ápolásra és az eltemettetésre is. Jogszabály felhatalmazása alapján a kórház által megállapított térítési díj a VI. Belgyógyászati (Geriátriai) Osztályon napi 1500 forint volt. Erre tekintettel jött létre a szerződés a kórház és a betegként felvett idős asszony, valamint eltartója között. A kórház a térítési díj ellenében köteles az ápoltat megfelelő orvosi, egészségügyi, ápolási ellátásban részesíteni, étkeztetéséről gondoskodni, az ápolt állapotáról a hozzátartozóit igény szerint tájékoztatni. A szerződést a kórház képviselői, valamint a beteg és eltartója írta alá.
A panasztevő kifogásolta, hogy a beteg „vallási szokásainak tiszteletben tartása sem volt biztosított”. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény úgy rendelkezik, hogy a beteget megilleti a vallási meggyőződésének megfelelő egyházi személlyel való kapcsolattartásnak és vallása szabad gyakorlásának joga. Ezzel kapcsolatosan a beteget tájékoztatták, és az osztályra járó Müller atya az idős asszonyt is felkereste.
A kórház főigazgatója a panaszost személyesen is fogadta, tájékoztatta az idős asszony felvételének körülményeiről. Javasolta, hogy amennyiben a beteget más intézményben kívánják elhelyezni, ezt az eltartóval beszéljék meg, az áthelyezésnek semmiféle akadályát a maga részéről nem látta. Ezt követően az idős asszonyt eltartója egyetértésével és kíséretében áthelyezték a MAZSIHISZ Amerikai úti Szeretetkórházába, ahol néhány nappal később elhunyt.
Az országgyűlési biztos vizsgálata során a vizsgált alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot nem állapított meg, ezért az ügyet további vizsgálat nélkül lezárta.
OBH 3591/2000.
A jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal (Alk. 2. § (1) bek.), a tulajdoni formák egyenjogúságán alapuló piacgazdasággal (Alk. 9. § (1) bek.), továbbá az emberi méltósághoz való jogból eredő önrendelkezési joggal (Alk. 54. § (1) bek.) összefüggő alkotmányos visszásságot eredményez az olyan önkormányzati rendeleten alapuló gyakorlat, amely
– olyan átalánydíjat állapít meg a települési szilárd hulladék elszállításáért és kezeléséért, amely nem az elvégzendő szolgáltatáson alapul, sérti a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányosságának elvét, és az objektív ismérveknek megfelelően meghatározott egyes igénybevevői körökre nem azonos joghatású rendelkezéseket állapít meg;
– előírja a közszolgáltatásért járó díj részben vagy egészben előre történő megfizetését;
– a közszolgáltatási polgári jogi jogviszonyból eredő egyes polgári jogi kötelezettségek elmulasztását szabálysértéssé minősíti;
– olyan szabálysértési rendelkezéseket állapít meg, melyekből a szabálysértési tényállások konkrét tartalma egyértelműen nem határozható meg.
Az országgyűlési biztos állampolgári panasz alapján indított vizsgálatot Balatonfüred Város Képviselő-testülete által a környezetvédelemről alkotott rendelet alkalmazásával kapcsolatban.
A panaszos azt sérelmezte, hogy a települési szilárd hulladék összegyűjtését és elszállítását végző részvénytársaság a 14 lakásos üdülő minden üdülőegysége után szemétszállítási díjat számláz annak ellenére, hogy az üdülőben összegyűlő hulladék mennyisége jelentősen alatta marad a rendelet által vélelmezett üdülőegységenkénti 110 literes mennyiségnek.
Balatonfüred Város Képviselő-testülete környezetvédelemről alkotott rendeletének alkalmazásával kapcsolatban 2000. évben az országgyűlési biztos általános helyettese már korábban vizsgálta azt a kérdést, hogy a rendelet alkalmazása eredményez-e alkotmányos visszásságokat. A vizsgálatról készült OBH 2707/1999. számú jelentésben az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz az olyan szabályozáson alapuló gyakorlat, amely a ténylegesen képződő szemét mennyiségétől független számítási alapra – pl. az ingatlanra – támaszkodik, mivel ez lehetetlenné teszi a szolgáltatás valódi értékének megállapítását.
A vizsgálat alapján ajánlást tett a Veszprém Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjének arra, hogy kezdeményezze a rendelet megfelelő módosítását.
A közigazgatási hivatal vezetője a rendelet szemétszállítási díjat megállapító rendelkezései tekintetében nem fogadta el az ajánlást, és nem tett törvényességi észrevételt. Elismerte, hogy a díj megállapítása során a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyensúlya elvének érvényesülni kell, azonban úgy vélte, ez a jelenlegi technikai feltételek mellett nem valósítható meg. Álláspontja szerint az Alkotmánybíróság gyakorlata lehetővé teszi átalánydíj alkalmazását, csupán azt követeli meg, hogy ez esetben a jogalkotók fokozottabban törekedjenek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének megvalósítására. Úgy vélte, hogy az elszállított szemét mennyiségétől függetlenül a díj megállapításánál más szempontok is fontosak lehetnek. A szolgáltató kizárólag kétféle módon, 110 literes szabványos gyűjtőedény és 4,2 m3-es konténer alkalmazásával képes a hulladékot elszállítani, és a díjmegállapítás ehhez a technikai szinthez igazodik. Álláspontja szerint nem alkotmányos követelmény a szolgáltatással teljes összhangban álló díj megállapítása, miután az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény (Kötv.) a szolgáltatási díj megállapítása tekintetében jogszabályi korlátozás nélküli mérlegelési jogkört biztosít a helyi önkormányzatok számára.
Az országgyűlési biztos általános helyettese álláspontját fenntartotta.
Ezt követően Balatonfüred Város Képviselő-testülete a rendeletének egyes előírásait, melyek az előbbi tárgykört nem érintették, módosította.
A rendelet alkalmazásával kapcsolatos további alkotmányos jogokat érintő visszásságok gyanúja miatt újabb állampolgári panasz alapján ismételt vizsgálat vált szükségessé.
Az országgyűlési biztos a vizsgálat során a következőket állapította meg:
Az önkormányzatok a Kötv.-ben foglalt felhatalmazás alapján nagyfokú önállósággal rendelkeznek a települési szilárd hulladék elszállítási díjának és a díjfizetés alapjának megállapítása során. Felhatalmazásuk azonban nem korlátlan. Rendeletalkotásuk során figyelemmel kell lenniük elsősorban azokra az alkotmányos követelményekre, melyeket az Alkotmánybíróság a téma kapcsán különböző határozataiban kifejtett. A szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségének tiszteletben tartása az önkormányzatokkal szemben is olyan alapvető követelmény, melyet a szemétszállítási díj meghatározására irányuló rendeletalkotáskor nem hagyhatnak figyelmen kívül. Az igazi arányosságot az olyan tartalmú rendelkezés valósítja meg, amely a díjtétel megállapítását az elszállított hulladék mennyiségéhez igazítja. Lényeges követelmény, hogy a közszolgáltatás díja az átalányjellegtől a ténylegesen ellátott szolgáltatás ellenértékéhez közelítsen. Amikor az önkormányzat átalánydíjat állapít meg, és a díj összegét nem a tényleges szemétkibocsátáshoz és az elszállított szemét mennyiségéhez, hanem más mutatóhoz (pl. a kiürített tartóedények száma, űrmérete stb.) köti, fokozottan kell törekedni a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányosságának megvalósítására.
Az alkotmánybírósági határozatok alapján megfogalmazott, előbbiekben ismertetett követelmények megvalósítása különböző módszerekkel lehetséges, e követelmények figyelmen kívül hagyása azonban alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot eredményez. Nem fogadható el ezért a Veszprém Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjének az az álláspontja, hogy a Kötv. jogszabályi korlátozás nélküli mérlegelési jogkört biztosít az önkormányzatoknak a szolgáltatási díj megállapítása tekintetében.
A rendelet szerint a díjmegállapítás alapja az ingatlanonként (több lakó- vagy üdülőegységet tartalmazó épület esetén egységenként) heti két alkalommal kiürített szabványos 110 literes gyűjtőedény. E szabályozás átalányjellegű, amely a közigazgatási hivatal vezetőjének közlése szerint is alapvetően a szolgáltatás technikai szintjéhez igazodik. A ténylegesen teljesített szolgáltatásnak, tehát az elszállított hulladék mennyiségének a díjazás szempontjából nincs jelentősége azok esetében, akik nem bocsátanak ki heti két alkalommal 110 liter hulladékot, hanem ennél lényegesen kevesebbet. A rendelet alkalmazása feltűnő aránytalanságot idézhet elő a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között, és ezért alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz azok esetében, akiknek a lakó- vagy üdülőegységenkénti heti szemétkibocsátása jelentősen alatta marad a rendelet által megállapított átalánynak. Ebből az okból ugyanis a rendelet díjcsökkentésre nem ad lehetőséget.
A díj mértékének megállapításánál a szolgáltató technikai felszereltségét figyelembe lehet és kell is venni, ez azonban nem lehet a díjmegállapítás döntő szempontja, és nem eredményezheti az alkotmányos követelmények érvényesülésének csorbulását. Az alkotmányosság érvényesülése olyan elsődleges igény az önkormányzati szabályozással szemben, amelyet nem előzhet meg a szolgáltató technikai felszereltsége. Alapvetően helytelen tehát az a szemlélet, amely a díjazás mértékét elsősorban a szolgáltató felszereltségi szintjéhez igazítja. A piacgazdaság és a tulajdoni formák egyenrangúságának alkotmányos követelménye alapján nincs lehetőség a szolgáltató körülményeit egyoldalúan figyelembe vevő szabályozás alkotására és alkalmazására.
Az előbbieken túl alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot eredményez a rendeletnek az az előírása is, amely lehetővé teszi, hogy a szolgáltató a szolgáltatásért járó díj egy részét a szolgáltatás teljesítése előtt követelje. Az Alkotmány értelmében az emberi méltósághoz való jog minden ember vele született joga. Ez a jog magában foglalja az önrendelkezés szabadságához való alkotmányos alapjogot. Az önrendelkezési jognak pedig fontos eleme a cselekvési szabadság, melynek értelmében az egyén jogosult arra, hogy maga döntsön polgári jogi szerződéseinek tartalmáról.
A szerződési szabadság joga jogszabállyal korlátozható, ez esetben azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a korlátozás ne legyen önkényes, egyoldalú és aránytalan. A Ptk. alapján a szolgáltatásért járó ellenszolgáltatást általában a szerződés teljesítése után lehet követelni. A felek ettől eltérően is megállapodhatnak. A hulladékszállítási közszolgáltatás igénybevétele törvény alapján kötelező, és jogszabály állapítja meg a közszolgáltatási szerződés egyes tartalmi elemeit is. Ebben az esetben, amikor az állampolgár szerződési szabadsága egyébként is jelentősen korlátozott, fokozottan kell ügyelni arra, hogy a további korlátozások ne hozzák egyoldalúan hátrányos helyzetbe az állampolgárokat. A kötelező közszolgáltatás díjának részben vagy egészben történő előre fizetésére vonatkozó önkormányzati rendeleti előírás aránytalanul, alkotmányos okból nem indokolható módon korlátozza a szerződési szabadságot, ezért alkalmazása az önrendelkezési joggal kapcsolatos alkotmányos visszásságot eredményez.
A rendelet a közszolgáltatási polgári jogi jogviszony igénybevételének elmulasztását és más, a közszolgáltatási szerződés részét képező kötelezettségek elmulasztását is szabálysértéssé minősíti. A rendeletalkotó figyelmen kívül hagyta, hogy az önkormányzat számára az Alkotmány és az önkormányzati törvény alapján adott rendeletalkotási jog nem jelenti azt, hogy a helyi önkormányzat bármely jogellenes magatartást szabálysértéssé nyilváníthat. A Kötv. hatálya alá tartozó közszolgáltatás a polgári jogi jogviszonyok körébe tartozik. Az ezzel kapcsolatos jogvitákra a Ptk. és a Pp. szabályait kell alkalmazni. Ezen a körülményen az sem változtat, hogy a szerződés létrehozása törvény alapján kötelező, s annak egyes tartalmi elemeit az önkormányzat meghatározhatja. A szabálysértés intézményének rendeltetésével összeegyeztethetetlen, hogy a jogalkotó valamely közjogi védelmet igénylő közérdek nélkül önmagában a polgári jogi jogviszonyból eredő kötelezettség elmulasztását szabálysértéssé nyilvánítsa. Az ilyen szabálysértési tényállások gyakorlati alkalmazása ezért a jogállamisággal kapcsolatos visszásságot eredményez.
A rendelet szabálysértési előírásai az előbbiek mellett a jogállamiságból eredő jogbiztonsággal összefüggő alkotmányos visszásságot is előidéznek azáltal, hogy a szabálysértési tényállások konkrét tartalmát nem állapítják meg. Az egyes szabálysértési rendelkezések között átfedések is vannak, ezért nem állapítható meg egyértelműen, hogy mely cselekmény vagy mulasztás minősül szabálysértésnek. A jogbiztonság az állampolgárok és a jogalkalmazók számára is világos, értelmezhető, megismerhető és alkalmazható jogszabályok alkotását követeli meg. E követelményeket a rendelet szabálysértési rendelkezései nem elégítik ki.
Az országgyűlési biztos a megállapított visszásságok megszüntetése érdekében ajánlást tett a Veszprém Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjének. Felkérte a hivatal vezetőjét, hogy kezdeményezze a rendelet megfelelő módosítását.
A Közigazgatási Hivatal vezetője az ajánlásban megfogalmazott javaslatok többségével egyetértett, és törvényességi felhívásban tett indítványt a rendelet módosítására. Nem osztotta azonban azt az álláspontot, hogy a szolgáltatást megelőző díjfizetés elrendelése alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz.
Az országgyűlési biztos ajánlását e tekintetben is fenntartotta, figyelemmel arra, hogy a 2001. január 1-jén hatálybalépett 242/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet 8. § (4) bek. szerint a közszolgáltatás díját meghatározott időszakonként utólag kell megfizetni.
A fenntartott ajánlásra ez ideig válasz nem érkezett, a válaszadási határidő még nem telt el.
OBH 3685/2000.
Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt élethez és emberi méltósághoz való jog sérelmének veszélyével jár, ha arra az állampolgári bejelentésre, amely háborús lövedékek elrejtésének tényére és annak helyére hívja fel a figyelmet, az arra illetékes hatóság szakszerűtlenül és körültekintés nélkül jár el, emiatt nem történik meg időben a bejelentés helyszíni ellenőrzése.
Egy megyei napilapban megjelent írás szerint egy környékbeli lakos sérelmezte, hogy bár évente felkereste a polgári védelem illetékesét, a polgármesteri hivatalt és a rendőrséget, de sehol sem intézkedtek a bejelentésére. Mindenütt elmondta, hogy gyermekkorában társaival együtt találtak, majd elástak nyolc darab ágyúba való lövedéket, és a helyszínt is megjelölte.
A hivatalból elrendelt vizsgálat során az országgyűlési biztos a rendelkezésére bocsátott dokumentumok alapján megállapította, hogy a rendőrségre történt hivatkozás nem megalapozott. A polgári védelem illetékese viszont valóban több évvel korábban tudomást szerzett a bejelentésről, és erről a helyi jegyzőt is tájékoztatta, de egyikük sem intézkedett a tűzszerészek értesítésére. A mulasztók a bejelentőt arra oktatták ki, hogy neki kell a rendőrségnél bejelentést tennie.
Az újságcikk megjelenésének napján a tűzszerészek, rendőri biztosítás mellett, a bejelentő jelenlétében átvizsgálták a helyszínt, de egyetlen veszélyes tárgyat sem találtak. Az élet és testi épség tényleges veszélyeztetés tehát nem állapítható meg.
Mivel azonban az illetékes hatóságok a bejelentés alapján nem tették meg a szükséges intézkedést, emiatt visszásság állapítható meg, ezért a jelentést az országgyűlési biztos ajánlással zárta.
1. A biztos felkérte a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságot, hogy ellenőrizze a helyi irodák működésének rendjét, az ott kialakult helytelen jogértelmezés kiküszöbölése végett. Az ellenőrzés tapasztalatairól és a tett intézkedéseiről adjon ki sajtóközleményt.
2. A biztos szükségesnek tartotta, hogy a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság kezdeményezzen együttműködési megállapodást a megyei rendőr-főkapitánysággal és a megyei közigazgatási hivatallal.
A válaszadásra nyitva álló határidő a beszámoló készítésének időpontjáig nem telt el.
OBH 3974/2000.
Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot az, ha az intézet mellékhelyiségeiben a kádakat egymástól nem választják el, és emiatt az intimitás alapvető feltételei sem adottak.
Teljes szöveg: 3.3. alfejezetben.
OBH 4027/2000.
Nem okoz alkotmányos joggal összefüggő visszásságot, ha az érintett hatóságok eljárása a vonatkozó jogszabályoknak megfelel, és megteszik azokat az intézkedéseket, melyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy az állampolgároknak a lehető legmagasabb színtű testi és lelki egészséghez, az élethez, továbbá a gyermekeknek a védelemre és gondoskodásra való joga ne sérüljön, és érvényesüljön a jogbiztonság követelménye.
Az RTL Klub 2000. augusztus 9-én sugárzott Híradó műsora arról tájékoztatta a nézőket, hogy másfél hét alatt két halálos baleset történt a Szegedről Kiskundorozsmára vezető útkereszteződésben, utolsó alkalommal egy hétéves kisfiú halt meg. A hír alapján felmerült annak gyanúja, hogy a szóban forgó útkereszteződésben való közlekedés közvetlenül veszélyezteti az állampolgárok jogbiztonsághoz, valamint a lehető legmagasabb színtű testi és lelki egészséghez, az élethez, továbbá a gyermekek védelemre és gondoskodásra való jogát. Ezért – a megelőzés érdekében – az országgyűlési biztos hivatalból vizsgálatot rendelt el. Annak során tájékoztatást kért a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjétől, Szeged Megyei Jogú Város jegyzőjétől, valamint az illetékes ügyintézőtől.
A főkapitányság vezetője arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy folyamatosan elemzik, értékelik a bekövetkezett baleseteket előidéző okokat, közreható külső tényezőket. Tapasztalataikat, észrevételeiket a közút kezelője hasznosította, és anyagi lehetőségeihez képest a szükséges munkálatokat ütemezte, majd kivitelezte. Ezenkívül a főkapitányság a veszélyeztetett útvonalakra fokozott rendőri jelenlétet biztosított, 1997-ben a Jerney utcai kereszteződés 50 méteres körzetében megállási tilalmat rendelt el, a kereszteződésben lévő gyalogos átkelőhelyen pedig 1998-ban „Gyermekek” veszély jelző táblát helyezett ki. 2000-ben ismét felvették a kapcsolatot a szegedi önkormányzattal és a közútkezelő közhasznú társasággal. 2000. augusztus 11-én, Szeged Megyei Jogú Város polgármestere, a Csongrád Megyei Állami Közútkezelő Kht. ügyvezető igazgatója, a dorozsmai részönkormányzat soros elnöke és a szegedi rendőrkapitány új megállapodást kötött. Abban egyeztek meg, hogy – 2000. szeptember 10-ig – jelzőlámpás csomópontot telepítenek a Jerney utcai útkereszteződésbe, járdaszigeteket építenek a Bölcs utca és a templom melletti áruház között, valamint nyomógombos jelzőlámpát helyeznek ki az Orczy István Általános Iskola előtti gyalogos átkelőhelyen, a szóban forgó útkereszteződést pedig sárga színű „különösen veszélyes hely” útburkolati jellel látják el.
A jegyző a főkapitánnyal megegyezően számolt be a Szegedről Kiskundorozsmára vezető útkereszteződés közlekedésének, elsősorban a gyalogosforgalomnak a biztonságosabbá tétele érdekében tett intézkedésekről, megállapodásokról. Az önkormányzat ügyben érintett ügyintézője pedig elmondta, hogy a lakosság által támogatott nyomógombos jelzőlámpát már kihelyezték az útkereszteződéshez közeli Orczy István Általános Iskola előtt lévő gyalogos átkelőhelyen.
Az ombudsman megállapította, hogy az ügyben érintett hatóságok eljárása a jogszabályoknak megfelelt, megtették azokat az intézkedéseket, melyek feltétlenül szükségesek voltak ahhoz, hogy a kiskundorozsmai lakosok jogbiztonsághoz és a lehető legmagasabb színtű testi és lelki egészséghez, valamint az élethez, továbbá a gyermekek védelemre és gondoskodásra való joga sérülésének közvetlen veszélye csökkenjen. Ezért alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot nem állapított meg. A vizsgálatot ajánlás nélkül fejezte be.
OBH 4056/2000.
I. Visszásságot okoz a a jogállamiság és a jogbiztonság elvével (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben, ha a bv. intézetben a fogvatartott fegyelmi elkülönítését a jogszabályi feltételek hiányában, írásbeli határozat nékül rendelik el.
II. A jogszabályban meghatározott időtartamnál hosszabb fegyelmi elkülönítés sérti a kegyetlen, embertelen bánásmód tilalmát (Alk. 54. § (2) bek.) is. A fegyelmi zárkákban a vezetékes víz hiánya miatt pedig fennáll az embertelen bánásmód alkotmányos tilalmával összefüggő visszásság veszélye.
A Szegedi Fegyház és Börtönben fogvatartott panaszos sérelmezte, hogy a jogosan kiszabott 30 nap magánelzárást követően még 5 hónapig tartották egyszemélyes zárkában, ahol nem volt vezetékes víz. A vízfogyasztását napi öt literre korlátozták, ebből kellett megoldania az ivást, a mosakodást és a mosást is. Az ügyben az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelt el, melynek eredményeként – a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka által megküldött iratok alapján – a következőket állapította meg:
A panaszos rövid tartamú eltávozásról nem tért vissza a bv. intézetbe. Miután elfogták, fegyelmi eljárás indult ellene, ezzel egyidejűleg elrendelték az elkülönítését is. A fogvatartottat fegyelmi tárgyaláson 30 nap magánelzárásra ítélték, melynek végrehajtására 1999. december 23. és 2000. január 22. közt került sor. Februárban – szökés veszélye miatt – egyszemélyes zárkába helyezték a panaszost; elhelyezését rendszeresen felülvizsgálták, majd júniusban megszüntették. Zárkájában – a magánelzárás végrehajtására kialakított zárkákhoz hasonlóan – folyóvíz nem volt, ezért az intézetparancsnok úgy rendelkezett, hogy az itt fogvatartottak naponta háromszor 5 liter ivóvizet kapjanak. Augusztusban újabb fegyelmi eljárást indítottak a panaszos ellen, és elrendelték az elkülönítését, ami augusztus 1-én 13 órától augusztus 17-én 10.30-ig tartott. A fogvatartottat feddés fenyítésben részesítették a nevelővel szemben tanúsított tiszteletlen magatartás miatt.
I. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az első fegyelmi eljárásról készült fegyelmi lapon nem töltötték ki az elkülönítésről szóló rendelkezést, ill. fegyelmi elkülönítési lap sincs az iratok között, valamint az elkülönítést a vonatkozó jogszabályban meghatározott feltételek hiányában rendelték el: a bv. intézet eljárása ennélfogva visszásságot okozott a jogállamiság és a jogbiztonság elvével összefüggésben.
II. Az országgyűlési biztos megállapította továbbá, hogy a második fegyelmi eljárás során jogszerűen elrendelt fegyelmi elkülönítés majdnem egy nappal tovább tartott a rendeletben maximálisan előírt 15 napnál, ami a kegyetlen, embertelen bánásmód alkotmányos tilalmának sérelmét eredményezte. Vezetékes víz hiányában pedig a fegyelmi zárkák felszerelése nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, ezért – az ivóvízhasználat biztosításának ellenőrizhetetlensége miatt – fennáll az embertelen bánásmód alkotmányos tilalmával összefüggő visszáság veszélye.
Mindezekre figyelemmel az országgyűlési biztos kezdeményezte a Szegedi Fegyház és Börtön parancsnokánál, gondoskodjon róla, hogy a fegyelmi elkülönítések elrendelése során tartsák be a jogszabályi előírásokat; valamint a fegyelmi zárkákban biztosítsák az előírt felszerelési tárgyakat, vagy ha ez nem lehetséges, szüntessék be a zárkák használatát. Emellett az országgyűlési biztos ajánlást tett a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának, hogy a panaszos 15 napot meghaladó elkülönítésével kapcsolatban folytasson le vizsgálatot a fegyelmi felelősség megállapítása iránt. A kezdeményezést ill. az ajánlást elfogadták, és a személyi állomány két tagja ellen fegyelmi eljárást indítottak.
OBH 4568/2000.
Megállapítható az Alkotmányban deklarált az élethez való joggal (54. § (1) bek.), valamint ezzel szoros összefüggésben a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal (70/D. §) összefüggésben a sérelem közvetlen veszélye, ha a megyei egészségügyi szolgáltatóknál tapasztalt hiányos személyi és tárgyi feltételek, továbbá a megfelelő finanszírozás hiánya miatt a beteg nem kaphatja meg a legrövidebb időn belül a tényleges állapotának megfelelő ellátást.
Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.
OBH 4627/2000.
Megállapítható az Alkotmányban deklarált az élethez való joggal (54. § (1) bek.), valamint ezzel szoros összefüggésben a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal (70/D. §) összefüggésben a sérelem közvetlen veszélye, ha a megyei egészségügyi szolgáltatóknál tapasztalt hiányos személyi és tárgyi feltételek, továbbá a megfelelő finanszírozás hiánya miatt a beteg nem kaphatja meg a legrövidebb időn belül a tényleges állapotának megfelelő ellátást.
Az Országgyűlési Biztos Hivatalához benyújtott panaszok nagy részében azt sérelmezték, hogy a mentő késedelmesen érkezik meg a hívásra. A beérkezett panaszokon túl a sajtóban, a médiában és a szakmai fórumokon elhangzottak is jelezték, hogy a mentőszolgálat működése az ellehetetlenülés határán van a finanszírozás elégtelensége és az alacsony bérekből fakadó létszámhiány miatt.
Az országgyűlési biztos hivatalból vizsgálatot indított, mert az élethez, valamint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogokkal, ezen belül az egészségügyi ellátáshoz való joggal összefüggésben felmerült a sérelem közvetlen veszélye. Vizsgálata arra irányult, hogy feltárja Heves megyében a mentés és a sürgőségi ellátás megvalósulását.
A mentés és sürgősségi ellátás Heves megyei gyakorlatának megismerése érdekében az országgyűlési biztos munkatársai helyszíni vizsgálatot folytattak az Országos Mentőszolgálat Egri Központjában, valamint a Heves Megyei Önkormányzat Markhot Ferenc Kórház és Rendelőintézetében.
A helyszíni vizsgálat tapasztalatait összegezve az országgyűlési biztos megállapította, hogy a mentőszolgálat működésével kapcsolatos problémák egy része abból fakad, hogy a mentőautóban több órán át „utaztatják” a beteget, mire rátalálnak az állapotának megfelelő befogadó kórházra. A mentők, még ha tartani tudnák is az Európai Uniós normát (a mentőnek 15 percen belül a helyszínre kell érkeznie), nem tudják garantálni, hogy a beteg a legrövidebb időn belül megkapja a tényleges állapotának megfelelő ellátást, ennek pedig az az oka, hogy a megyében az egri kórházat leszámítva nincsenek megfelelő diagnosztikai centrumok. A konkrét ügyben vizsgált atkári férfi tragikus története azért volt figyelemfelkeltő, mert a beteg feltalálási helyéhez legközelebb eső gyöngyösi városi kórházban nincs traumatológiai osztály és nincs megfelelő diagnosztikus részleg (CT) sem. Hatvanban hiába van traumatológiai osztály, mert a pontos diagnózis (törés helye, esetleges gerincvelő-sérülés) megállapításához szükséges rétegfelvétel elkészítéséhez nincs CT. Egerben viszont mikor már megállapították a pontos diagnózisit (van traumatológia és van CT), kiderült, hogy idegsebészeti beavatkozásra van szükség, idegsebészet azonban csak Miskolcon van.
A több kórházat megjárt és végül Miskolcon meghalt beteg esete (OBH 4568/2000.) pontosan rámutatott arra, hogy a mentők hiába végzik a szabályoknak megfelelően munkájukat, ha a vidéki kórházak tragikusan rossz felszereltsége nem teszi lehetővé, hogy feladataikat megfelelően ellássák; továbbá ha a rosszul megállapított területi ellátási elv következtében a Budapesthez közelebb lévő Hatvan környéki betegeket is Miskolcra kell vinni, ha idegsebészeti ellátásra van szükségük. Ezek az anomáliák vezettek és vezethetnek bármikor azelőbbihez hasonló tragédia megismétlődéséhez.
Az országgyűlési biztos a vizsgálat tapasztalatai alapján megállapította, hogy a rossz és hiányos tárgyi és személyi feltételek ellenére Heves megyében a mentés és a sürgősségi ellátás kizárólag a két intézmény vezetése között kialakult jó együttműködésnek köszönhetően működőképes. Ugyanakkor megállapította azt is, hogy a megyei egészségügyi szolgáltatóknál tapasztalt a személyi és tárgyi feltételek, továbbá a megfelelő finanszírozás hiánya miatt a vizsgált alkotmányos jogokkal összefüggésben – élethez való jog, legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog – fennáll a sérelem közvetlen veszélye.
Az egészségügyről szóló törvény deklarálja a mentés igénybevételéhez való jogot, ami a Magyar Köztársaság területén állampolgárságra vagy egészségbiztosítási jogviszony fennállására való tekintet nélkül mindenkit megillet. A sürgősségi ellátás pedig a mentés szerves része, ami annyit jelent, hogy a beteg a legrövidebb időn belül (ún. „arany óra”) megkapja az állapotának megfelelő ellátást, ennek elengedhetetlen feltétele a sürgősségi osztályok, más néven diagnosztikai centrumok létrehozása. Az egészségügyi törvény (1997. évi CLIV. tv.) meghatározza az állam felelősségét a lakosság egészségi állapotáért, egyben az állam kötelezően ellátandó feladataként azt is meghatározza, hogy az ehhez szükséges feltételrendszer kialakításával lehetővé váljon a közösségek és az egyének számára egészségi állapotuk megőrzése, védelme és fejlesztése, valamint szükség esetén a lehetséges mértékű helyreállítása. Az állam kötelezettségét képezi különösen az egészségügyi ellátórendszer, az egészségügyi ellátási kötelezettség és felelősség meghatározása, az egészségpolitika céljait szolgáló finanszírozási, fejlesztési és információs rendszer kialakítása és fejlesztése, ideértve az egészségügyi szolgáltatások minőségének biztosítását és ellenőrzését is.
Az országgyűlési biztos a feltárt alkotmányos jogokkal összefüggésbe hozható visszásságok orvoslása érdekében a következő ajánlásokat tette:
1. az egészségügyi miniszternek:
A sürgősségi rendszer reformjának mielőbbi megvalósulása érdekében a szaktárca tekintse át a többi megye helyzetét is, és dolgozza ki a személyi és tárgyi feltételek biztosítására a speciális szakmai és finanszírozási rendszer garanciáit.
2. az Országos Mentőszolgálat főigazgatójának:
Az Országos Mentőszolgálat működési feltételeinek javítása érdekében alkossák meg az egységes és áttekinthető Szolgálati és Szervezeti Szabályzatot.
A miniszternek az ajánlására adott részletes válaszát az országgyűlési biztos elfogadta és a választ egyben ajánlása elfogadásának tekintette. Az Országos Mentőszolgálat főigazgatójának a Szervezeti és Működési Szabályzat vonatkozásában adott válaszát az orzsággyűlési biztos elfogadta azzal, hogy az ajánlásnak a Szolgálati és Működési Szabályztat megalkotására vonatkozó részét továbbra is fenntartotta.
OBH 5062/2000.
Visszásságot okoz az Alkotmány 54. § (1) bekezdésben deklarált emberi méltósághoz való joggal összefüggésben az önkormányzat azzal, ha a szociális juttatások kifizetését a kifizetésre alkalmatlan helyre és egy napra korlátozza.
A Nógrád Megyei Hírlap 2000. október 6-i és 7-i „Blokád Salgótarjánban”, illetve „Volt egy csütörtök, de ilyen ne legyen még egyszer” címmel megjelent híradások alapján az országgyűlési biztos az emberi méltósághoz való jog megsértésének gyanúja miatt hivatalból indított vizsgálatot Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatának a szociális juttatások kifizetésével kapcsolatos, közel 3000 embert érintő intézkedése miatt. A segély jogosultjai egy napra korlátozva, a várakozás szempontjából alkalmatlan épületben vehették fel a juttatásokat és ez tumultust okozott. A személyi jogosultság ellenőrzése időt vett igénybe, néhány hangoskodó sokallta az egyeztetési időt.
Az országgyűlési biztos vizsgálata megállapította, hogy az önkormányzat döntését nem előzte meg a megfelelő felmérés, szervezés, így az intézkedés az érintettekre nézve megalázó volt. Az Alkotmánybíróság a 35/1994. (VI. 24.) AB határozatában kimondta, hogy: „Az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes.” A vizsgálat megállapította, hogy a szociális juttatások kifizetésének egy a kifizetésre alkalmatlan helyre és egy napra való korlátozása az Alkotmányban deklarált emberi méltósághoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okozott. Az országgyűlési biztos a visszásság megállapítása ellenére kezdeményezést nem tett, mert az önkormányzat – az eset tanúságait levonva – gyorsan és hatékonyan intézkedett a hasonló helyzetek elkerülésére, az érintettektől pedig a sajtónyilvánosság igénybevételével elnézést és megértést kért.
