Alkotmány 18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.
70/D. § (1) bekezdés: A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) bekezdés: Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.
Az állampolgároknak az egészséges környezethez, illetve a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joga rendkívül szoros összefüggésben áll egymással. E jogokkal kapcsolatos vizsgálatai során az országgyűlési biztosnak – figyelemmel a harmadik generációs jogok kikényszeríthetőségének korábbi beszámolóinkban többször rögzített hiányára – tekintettel kell lennie a társadalmi és a gazdasági környezet adottságaira. Az előző évihez képest 2000-ben növekedett a környezetvédelemmel kapcsolatos panaszok száma. Örömmel tapasztaltuk, hogy az állampolgárok egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a saját egészségüket közvetlenül fenyegető környezeti ártalmaknak, de azoknak a veszélyforrásoknak is, amelyek csak évekkel, esetleg évtizedekkel később gyakorolhatnak káros hatást utódaink egészségére. A vizsgálatok során kiderült, hogy igen sok olyan környezetkárosító tevékenység folyik körülöttünk, amelyek „időzített bombaként” a jövő nemzedékét veszélyeztetik.
Az országgyűlési biztos a környezetvédelemmel kapcsolatos panaszok vizsgálata során mindig igyekezett feltárni a megvalósult környezetszennyezés kialakulásának okait. Az alapvető tények ismerete ugyanis azon túl, hogy elengedhetetlen feltétele a hasonló esetek megelőzésének, megfelelő érveket szolgáltat a jogalkotók számára is. Az országgyűlési biztos például már évek óta szorgalmazta a hulladékgazdálkodási törvény megalkotását, majd annak megszületését követően is folyamatosan figyelemmel kíséri a részletszabályok, a végrehajtási rendeletek hatályba léptetését.
Az államcélok között az itt tárgyalt jogoknak kiemelt jelentősége van az Európai Uniós tagságunk szempontjából. Annak ugyanis egyik alapvető feltétele az EU által meghatározott környezetvédelmi követelmények teljesítése. Az egyik ügyünkben – az Alkotmánybíróság határozata értelmében – megállapíthattuk, hogy ütközésük esetén az egészséges környezethez való jognak elsőbbsége van a tulajdonhoz való joggal szemben akkor, amikor egy erdőt kell megvédeni. Az adott eseben a kárpótlási földalapból kellett az erdőt kivenni, mert ellenkező esetben semmi sem garantálta volna annak megőrzését.
2000-ben kifejezetten környezetszennyezéssel kapcsolatos visszásság megállapítására nem került sor. Fellépésünkre általában a hatóságok mulasztása adott okot. A tavalyi évhez hasonlóan 2000-ben is a legtöbb panasz a zajártalmakkal függött össze. Ezekben az esetekben akkor állapítottuk meg az egészséges környezethez való alkotmányos jog sérelmét, ha a panaszolt hatóság a határértéket meghaladó zajkeltő tevékenység miatt nem járt el, a panaszt nem vizsgálta ki, az előírt méréseket nem végeztette el vagy azok eredményét nem vette figyelembe.
Az egészséges környezethez való jog sérelmét okozta az is, amikor az önkormányzat nem tett eleget a csapadékvíz-elvezető csatorna, vagy az ár- és belvízvédelmi rendszer kiépítési kötelezettségének, és erről még rendeletet sem alkotott.
A folyékony és a szilárd hulladék elhelyezésével és ártalmatlanításával kapcsolatos önkormányzati intézkedések és rendeletek alkalmazása miatt is számos vizsgálatot folytattunk. A vizsgált ügyekben a jegyzők akkor okoztak visszásságot, ha elmulasztottak intézkedni a környezetszennyező állattartókkal, az engedély nélkül építkezőkkel, illetve az engedély nélkül vagy attól eltérően működő vállalkozókkal szemben.
2000-ben kiemelt jelentősége volt a határokon túlról érkező környezeti hatásokra vonatkozó, a magyar hatóságok rendelkezésére álló információk megismertetésével és a következmények csökkentésével kapcsolatos, az adatvédelmi biztossal együtt végzett közös vizsgálatnak.
A közlekedésből adódó környezetterheléssel kapcsolatos hatósági eljárást vizsgáltuk többek között az autópályák elkerülése miatt megnövekedett forgalmat elviselni kényszerülő települések lakóinak panaszai miatt.
Az elmúlt években számos vizsgálatot folytattunk a környezetet szennyező, adott esetben egészséget veszélyeztető dögkutak ügyében. 2000-ben is volt ilyen eljárásunk, de – a korábbi időszakoktól eltérően – visszásságot nem állapítottunk meg.
Az egészségügyi ellátás megfelelő szintű biztosítása alkotmányos követelmény. Ennek teljesítését vizsgáltuk, illetve azok hiányát állapítottuk meg a rendkívül leromlott kórházi infrastrukturális körülmények, vagy az elöregedett eszközök, a betegelhelyezésre alkalmatlan helyiségek feltárásakor, a házi betegellátás finanszírozásának vizsgálatában, az egyes egészségügyi szolgáltatásokért fizetendő díjakkal kapcsolatos panaszok ügyében, az orvosi ügyeletek megszervezésében. A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő jog maradéktalan érvényesülésének hiányát állapítottuk meg többször a gyógyszerellátásban, az egyes gyógyszerek hiánya által okozott sérelmek ügyében, a fürdők akadálymentességével kapcsolatos, valamint a fogyatékos gyermek ellátásának hiányosságai gyanúja miatt indított vizsgálatokban is.
A beszámolási időszakban az országgyűlési biztos több vizsgálatot is folytatott a fegyveres erők és a fegyveres testületek objektumaiban. Így 2000-ben is több helyszínen vizsgáltuk a büntetés-végrehajtási intézetek dolgozóinak, a magyar honvédség hivatásos és sorállományának egészséges környezethez és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő jogainak érvényesülését. Megvizsgáltuk azokat a helyőrségeket is, amelyekben korábban az agyhártyagyulladásos megbetegedéseket regisztrálták.
Az időskorúakat ápoló-gondozó otthonok helyszíni vizsgálata során az ott élők legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogának érvényesülésével összefüggésben visszásságot állapítottunk meg minden olyan esetben, amikor nem alakítottak ki egészségügyi elkülönítőt, megfelelő orvosi szobát, nem foglalkoztattak mentálhigiénés szakembert, vagy az épület folyamatos fűtését nem tudták biztosítani. A közösségi szállásokon élő külföldi állampolgárok e jogának veszélyeztetését rögzítettük, mert az ÁNTSZ közegészségügyi ellátásáról igyekeztünk hiteles információkat gyűjteni.
OBH 6541/1996. számú ügy utóélete
Az országgyűlési biztos az egészséges környezethez való jog, valamint a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelménye sérülésének veszélye miatt indított vizsgálatot OBH 6541/1996. számon egy kaposvári lakóházban lévő transzformátor működése (annak élettani és egészségügyi hatási az emberekre) miatt. Az országgyűlési biztos már 1998. májusában megállapította, hogy súlyosan veszélyezteti az egészséges környezethez, valamint a legmagasabb szintű egészséghez való jogot és ezáltal a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, hogy a különböző káros sugárzások határértékei nincsenek jogszabályban rögzítve. Ajánlásában felkérte a népjóléti minisztert, hogy a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben – figyelemmel a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény erre vonatkozó rendelkezéseire – intézkedjen a megfelelő határértékek jogszabályban történő megállapításáról.
Az ajánlást az egészségügyi miniszter elfogadta, és arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a nem ionizáló sugárzásról szóló jogszabály kiadását 1999 második felére tervezi. Ezt követően az egészségügyi miniszter 1999 októberében azt közölte, hogy a nem ionizáló sugárforrások engedélyezéséről, ellenőrzéséről és nyilvántartásáról szóló EüM rendelet-tervezet az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény végrehajtási rendeleteként elkészült, a tárcaegyeztetést követően kiadásra kerül. Majd arról adott számot a miniszter, hogy 2000. év végéig jelenik meg a jogszabály.
A beszámolási időszakban még két hasonló panaszt vizsgált az országgyűlési biztos, aki sürgette az egészségügyi miniszternél a rendelet megjelenését. Az egészségügyi miniszter arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a „vezeték nélküli távközlési építmény által kibocsátott elektromágneses sugárzás egészségügyi határértékeiről” kiadásra került a 32/2000. (XI. 16.) EüM rendelet. Az egyéb létesítmények, illetve készülékek által kibocsátott elektromágneses sugárzás egészségügyi határértékeire vonatkozó jogszabály előkészület alatt áll.
Az országgyűlési biztos felkérte az egészségügyi minisztert, hogy tegyen meg mindent azért, hogy a jogszabályt minél előbb kihirdessék.
OBH 6704/1997. számú ügy utóélete
Az országgyűlési biztos az 1998. februári jelentésében a Tatabánya-Tata állomás közötti vasúti vonal felújításának és a zajvédő fal építésének engedélyezésével kapcsolatban megállapította, hogy vasútvonal mentén levő ingatlanok lakóinak a környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okozott volna, ha nem épül meg a zajvédő fal. A vizsgálat megállapításai alapján az országgyűlési biztos felkérte a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, jogértelmezésének megfelelően kezdeményezze a vasútról szóló törvény pontosítását, valamint arra, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a korábbi miniszteri rendelet rendelkezéseinek összhangba hozása vagy új jogszabály megalkotása érdekében.
A Közlekedési és Vízügyi Minisztérium megküldte az országgyűlési biztosnak a közlekedési törvények módosítása tervezeteit. Ebből megállapítható volt, hogy a vasúti törvény átfogó módosítása érinti a vasút tartozékai felsorolást, ezért az országgyűlési biztos kérte, hogy az eredeti ajánlásának megfelelően a zajvédőfalat a törvényben szerepeltessék mint a vasút tartozékát.
A 2000. szeptember 13-i közigazgatási egyeztetésen az indítvány elfogadásra került. A Közlekedési és Vízügyi Minisztérium arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a törvény módosított szövegtervezetében a zajvédőfalat a vasút tartozékaként szerepeltetik.
OBH 7815/1997.
Az Alkotmány 66. § (2) bekezdésében deklarált, az anyát gyermeke születése előtt és után megillető védelemhez és a 70/D. § (1) bekezdésében deklarált, a gyermek lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogával összefüggésben visszásságot okoz, ha az előzetes fogvatartásban vagy büntetés-végrehajtási intézményben lévő anya és gyermeke együttes elhelyezését nem megfelelően oldják meg.
Teljes szöveg: 3.8. alfejezetben.
OBH 9775/1997.
Az Alkotmány 70/D. §-ában deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben nem okoz visszásságot, ha az állam a nemzetgazdaság teherbíróképességéhez igazodó mértékben jogszabályban határozza meg az egészségügyi ellátás finanszírozását.
A Magyar Nemzet 1997. november 15-i számában „Az idén nincs több pénz a szívsebészetekre” címmel vészjósló cikk jelent meg. Az országgyűlési biztos általános helyettese hivatalból vizsgálatot indított annak felderítése érdekében, hogy a szívbetegeket súlyosan érintő pénzhiány következtében a műtétek szünetelése, illetve átütemezése veszélyezteti-e az Alkotmány 70/D. §-ában biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot.
A Zalaegerszegen kialakult helyzetről az országgyűlési biztos általános helyettese tájékoztatást kért a Megyei Kórháztól. A kórház igazgatója válaszában a következő tájékoztatást adta. Zalaegerszegen a Megyei Kórházban 1994 augusztusától indult be a Szívsebészeti Osztály, az első szívműtétet 1994. november 8-án végezték el.
Az osztály beindítása előtt elkészített költségszámítások alapján nyilvánvaló volt, hogy a Megyei Kórház akkori finanszírozása nem lesz elegendő, ezért az intézmény vezetése az OEP-hez fordult, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen a finanszírozás megoldásának érdekében. A tárgyalások nem vezettek sikerre, a beruházás mégis megtörtént, a tevékenység pedig elindult. 1996-ban – miután a népjóléti minisztérium által megígért beruházási támogatás elmaradt – a parlament 350 millió forintot szavazott meg a szívsebészet beruházásának támogatására. Ezen összeg csak részben fedezte kialakítás és beindítás költségeit. A fedezethiány ismeretében tárgyalás kezdődött, és megállapodás született arról, hogy a szívsebészeti tevékenységnek mindenképpen folytatódnia kell, törekedve a költégcsökkentésre, illetve a bevételek növelésére. A Zala Megyei Kórház szívsebészeti tevékenységének átlagosan havi 20 millió forintos fedezet hiánya miatt az intézmény vezetése a programozható szívműtétek átmeneti korlátozására kényszerült. Természetesen az akut életmentő műtétek elvégzésének nem volt akadálya.
Vizsgálat megindításával egyidejűleg az országgyűlési biztos általános helyettesének tudomására jutott az is, hogy a Népjóléti Minisztérium tervbe vette egy új, hatékony finanszírozási rendszer kialakítását. A tervezett, életmentő műtétek financiális nehézségek miatti elmaradása már túlmegy az egészségbiztosító, a szaktárca vagy a megyei önkormányzat költségvetési gondjainak megoldhatatlanságán, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese tájékoztatást kért a népjóléti minisztertől arra vonatkozóan, hogy milyen azonnali megoldási javaslatai vannak a szaktárcának, és milyen pénzügyi konstrukció képzelhető el, hogy a műtéteket folyamatosan végezhessék.
1997 decemberében a népjóléti miniszter azt a tájékoztatást adta, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az ország hét szívsebészeti centruma az elmúlt évek szívsebészeti betegforgalmát figyelembe véve szerződést kötött. A finanszírozási keret elvileg fedezte volna a még hátralevő műtéteket. Annak sem volt akadálya, hogy bármely centrum a forrás átcsoportosításával átlépje saját keretét.
A személyi és tárgyi feltételek behatárolták a naponként elvégezhető műtétek számát. Emiatt a műtétekre váró betegeket osztályozni kellett aszerint, hogy állapotuk miatt sürgős vagy tervezhető beavatkozásra van szükség. A tervezhető műtétekről valamennyi intézmény várólistát készített. Összességében megállapítható volt, hogy a sürgős beavatkozást igénylő betegek soron kívüliséget élveztek, mert sem technikai, sem finanszírozási akadálya nem lehet annak, hogy e betegeket kellő időben műtsék.
Az OEP 1997 közepén egyes intézményeket felkért arra, hogy a nyitott szívműtétek valóságos költségeit számítsák ki. A felkért intézmények tételes adatgyűjtése alapján megállapították, hogy a nyitott szívműtétek alulfinanszírozottak annak ellenére, hogy a felhasznált nagy értékű anyagok költségét számla alapján megtérítik. A felmért adatok ismeretében a tárca irányításával az OEP és az érintett szakma bevonásával tárgyalások kezdődtek a finanszírozás reális kialakítása érdekében. A Magyarországon működő hét szívsebészeti centrum mindegyike jelentős fedezet hiánnyal működött. 1998. év elején a minisztérium és az OEP szakemberei tárgyalásokat folytattak a szívsebészeti centrumok vezetőivel. Mindezeknek eredményeként 1998 áprilisától hatályba lépett az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 5/1998. (III. 11.) NM rendelet módosítása, amelyben a súlyszámok és ennek megfelelően a finanszírozási összeg lényegesen kedvezőbbé vált. A rendelet 1. sz. melléklete kiegészült az alábbi normaszöveggel: „Szívműtétek során használt egyéb speciális eszközök, műtétenként legfeljebb 200 000 forint értékben”, tehát minden szívműtét 200 000 forint keretösszegig külön, tételes finanszírozást is kapott.
Az idézett rendeletet a 13/2000. (V. 12.) EüM rendelet 2000. június 1-i hatállyal módosította, amely indokáról az országgyűlési biztos tájékoztatást kért az egészségügyi minisztertől. Az egészségügyi miniszter válaszában tájékoztatást adott a finanszírozást szabályozó tárcarendelet módosításának előzményéről. A szívsebész szakorvosok az időigényes tételes elszámolás helyette az átalánydíj megállapítását kérték. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az elmúlt két év alatt figyelemmel kísérte minden szívműtétnél a 200 000 forintos keretösszegig történő elszámolást. A szívcentrumokból érkezett adatok alapján, valamint a szakemberek kérését is méltányolva a minisztérium átalánydíjat állapított meg, amelynek összegét szívműtétenként 150 000 forintos összegben határozták meg, ezért a 2000. június 1-től hatályos szabályozás a szívműtétek finanszírozását kiegészítő díjazásról a következők szerint módosult: „Szívműtétek során használt egyéb speciális eszközök, műtétenként 150 000 forint értékben”.
Az Alkotmánybíróság is több határozatában foglalkozott az Alkotmány 70/D. §-ában biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alapjog és az állam ezzel kapcsolatos kötelességének tartalmával. A legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogosultságként meghatározott alkotmányi követelmény az államnak azt az alkotmányos kötelezettségét jelenti, hogy a nemzetgazdaság teherbíró képességéhez, az állam és a társadalom lehetőségeihez igazodva olyan gazdasági és jogi környezetet teremtsen, amely a legkedvezőbb feltételeket biztosítja a polgárok egészséges életmódjához és életviteléhez. E feltételeket konkretizálja egyebek között az Alkotmány 70/D. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezés, amely az állam kötelezettségévé teszi a megfelelő egészségügyi intézmények létesítését és az orvosi ellátás megszervezését. Annak megítélése, hogy az állam az Alkotmány 70/D. §-án alapuló kötelezettségének milyen rendszerű, típusú és milyen finanszírozású egészségügyi intézményhálózat és orvosi ellátás megszervezésével tesz eleget, a törvényhozó szabadságába és felelősségébe tartozik, és a rendszer megítélésének – szélső esetektől eltekintve – alkotmányos mércéje nincs.
Az országgyűlési biztos a szívműtétek finanszírozási kérdését 1997 novemberétől napjainkig igyekezett nyomom követni. Vizsgálata eredményeként megállapította, hogy önmagában az Alkotmány 70/D. §-a alapján nem ítélhető meg, illetőleg nem áll fenn a vizsgált alkotmányos joggal összefüggésben a sérelem közvetlen veszélye, ezért ajánlást nem tett. Felhívta azonban az egészségügyi miniszter figyelmét arra, hogy az egészségügyi rendszer működésének és finanszírozásának alakítása során az állam köteles megteremteni egy olyan intézményrendszer működésének a garanciát, amely mindenki számára biztosítja az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének lehetőségét.
Az egészségügyi miniszter a jelentésre és figyelemfelhívásra nem reagált.
OBH 10084/1997.
I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonságoz való joggal és a 9. § (2) bekezdésében biztosított vállalkozáshoz való joggal összefüggésben fennáll a sérelem közvetlen veszélye, ha a jogszabály gyakori módosítása következtében a házi szakápolást nyújtó szolgáltatók számára kiszámíthatatlan és nem egyértelmű a szabályozás.
II. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben fennáll a sérelem közvetlen veszélye, ha az egészségügyi szolgáltatás működését biztosító finanszírozási szerződések a szolgáltató számára nem nyújtanak világos és kiszámítható követelményrendszert.
Házi szakápolással foglalkozó egészségügyi szolgáltató betéti társaság ügyvezetője panasszal fordult az Országgyűlési Biztos Hivatalához. Beadványában sérelmezte az otthoni szakápolás finanszírozási rendszerét, valamint az Országos és a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár (MEP) eljárását.
Az ügyben felmerült a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog, a jogállamiságból fakadó jogbiztonság részét képező tisztességes eljáráshoz és a vállalkozás szabadságához való jog sérelmének a gyanúja, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese az ügyben vizsgálatot indított. A vizsgálat során a panaszos a beadványát többször kiegészítette, és mellékelte az Országos és a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárral, valamint az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetével folytatott levelezését, továbbá a házi szakápolásra vonatkozó finanszírozási szerződéseket és egyéb dokumentációt. Az országgyűlési biztos általános helyettese a vizsgálatot a csatolt dokumentáció alapján folytatta le. A vizsgálatot az országgyűlési biztos fejezte be.
A panaszos több szempontból kifogásolta az otthoni szakápolás finanszírozási rendszerét. Az egészségügyi finanszírozási rendszer reformja során az ingyenes egészségügyi ellátáshoz való jogosultságot biztosítási alapokra helyezték. Az új szabályozás alapvetően nem változtatta meg a finanszírozási struktúrát, amelynek az alapja továbbra is a Pénztárral kötött finanszírozási szerződés. A finanszírozási szerződésben meghatározzák az éves vizitszámkeretet és a díjazás összegét, amely 3 havonta felülvizsgálható és átcsoportosítható.
Az Alkotmánybíróság határozata alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy az állam az egészségügyi ellátás megszervezésével kapcsolatos kötelezettségét úgy is megvalósíthatja, hogy a kórházi ellátás mellett megszervezi a házi szakápolást, amely kisebb költséggel jár, mint a kórházi ápolás. Amennyiben az állam a feladatát az otthoni szakápolási hálózat kiépítésével valósítja meg, gondoskodnia kell arról, hogy a kellő anyagi eszközök rendelkezésre álljanak. A finanszírozás módjának meghatározása a jogalkotó kompetenciája, a finanszírozási struktúra kialakításában az állam nagy szabadságot élvez. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának nincs hatásköre a finanszírozási struktúra vizsgálatára.
Az otthoni szakápolás esetében egy gazdasági vállalkozásról is szó van, és az állam teremti meg azt a gazdasági környezetet, amelyben a szolgálatoknak működniük kell. Ebben az esetben az államnak nemcsak alkotmányos, hanem szerződésen alapuló kötelezettsége is kiszámítható gazdasági viszonyokat teremteni azzal, hogy nem változtatja gyakran és önkényesen a szerződési és ezzel a működési feltételeket. A panaszos kifogásolta, hogy 1997-ben a vizitdíjat állandóan és kiszámíthatatlanul változtatták, amely tervezhetetlenné tette a munkájukat. A vizsgálat megállapította, hogy az 1998-as évtől kezdődően a vizitdíj mértékében ilyen kiszámíthatatlan változások nem voltak. Ezért az országgyűlési biztos véleménye szerint 1997-es helyzet betudható egy újonnan létrehozott szolgáltatási rendszerrel kapcsolatos kezdeti nehézségnek, amelyet a jogalkotó azóta kiküszöbölt.
A házi szakápolás célja a kórházi ellátás kiváltása. A jogalkotónak a házi betegápolásra vonatkozó szabályok megalkotása során a betegellátás szempontjait, a beteg érdekeinek érvényesülését kell szem előtt tartania. Ezért a rendszer nem lehet olyan rugalmatlan, amely már a betegellátást veszélyeztetné, annak ellenére sem, hogy a finanszírozás tervezhetősége szempontjából méltányolható érdeke fűződik a jogalkotónak a határvonalak meghúzásához. Az önellátó betegek körének a meghatározása bizonyos esetekben veszélyeztetheti az önellátónak minősülő betegek lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát, hiszen ez a betegcsoport nem részesülhet a házi szakápolás keretén belül sem gyógytorna, sem fizioterápiás kezelésekben. Az önellátás jelenlegi jogszabályi meghatározása olyan betegeket is érinthet, akik bár otthon „önellátónak” minősülnek, képtelenek akár a lakásból is kimenni, ezáltal számukra aránytalan megterhelést jelent az, hogy máshol vegyék igénybe az említett szolgáltatásokat. Az egy dolgozóra jutó napi vizitszám-korlátozás olyan helyzetet is előidézhet, hogy bár a beteg érdeke azt kívánná, hogy ugyanaz a szakápoló ápolja kezelése során, ha elfogy az ellátható vizitek száma, ez lehetetlenné válik.
Az Alkotmánybíróság a határozatában kimondta, hogy „a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon.”
A panaszos sérelmezte, hogy a jogszabályok nem rendezik egyértelműen, milyen feltételekkel lehet egyedileg engedélyezett további vizitszámot kérni. Az OEP ellenőrzése során elmarasztalta a szolgáltatót, és kötelezte az 56 vizitet meghaladó vizitek visszavonására, mert nem rendelkeztek MEP engedéllyel és nem állítottak ki új elrendelő lapot. A 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendeletet többször módosították, azonban a rendelet szövege nem volt egyértelmű.
Természetesen a jogalkotó nagy szabadságot élvez abban, hogy milyen formai és szakmai követelményeket állít fel a további vizitszámok elrendelése tekintetében. Az alkotmányossági mérce ebben az esetben az, hogy a követelményrendszer egyértelmű, a jogalkalmazó számára világos legyen. Nem lehet elvárni egy állampolgártól, hogy a jogszabály támasztotta követelményeket jogértelmezési kérdések boncolgatásával ismerhesse meg, annál is inkább, mert a „hibás” értelmezés ebben az esetben súlyos anyagi következményeket vonhat maga után.
A vizsgálat megállapította, hogy a házi szakápolás finanszírozási rendszerének kialakítása, az optimális megoldások keresése jelenleg is folyamatban van, amelyet a jogszabály gyakori módosítása is mutat. A módosítások tartalmából nyilvánvaló a jogalkotói törekvés a rendszer hibáinak a kiküszöbölésére. Több panaszolt kifogást – amint az előbbiekből kitűnt – ezzel orvosoltak. Egy ilyen időszakban a jogállamiságból fakadó jogbiztonságoz való jog sérülhet, azonban az országgyűlési biztos nem vállalkozhat konkrét megoldási javaslatok kidolgozására, mert ez a jogalkotó feladata. A vizsgálat ebben az esetben arra irányult, hogy felhívja a figyelmet jogszabály alkalmazása során jelentkező olyan problémákra, amelyek az állampolgárok alkotmányos jogait érintik. Ezért ajánlás formájában kérte a jogalkotót olyan jogi környezet kialakítására, amely a házi szakápolást nyújtó szolgáltatók számára kiszámítható és egyértelmű, hogy magatartásukat ahhoz tudják igazítani; a betegek szempontjából pedig kellően rugalmas, hogy adminisztratív okokból ne maradjanak ellátatlanul.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a közfeladat ellátása szempontjából vizsgálhatja a finanszírozási szerződések tartalmát, de nincs hatásköre a finanszírozási szerződésből fakadó egyedi jogviták elbírálására.
A panaszos kifogásait vizsgálva megállapítható, hogy a blanketta finanszírozási szerződés (a Ptk. rendszerében általános szerződési feltételek) alapján a szolgáltató számára nem egyértelműek a jogai és a kötelezettségei (pl. ellenőrzési jogok, a kifizetések teljesítése, visszavonása, a vizitelrendelés módja). Ennek egyik oka, hogy a szerződés utal ugyan a Polgári Törvénykönyvre (Ptk.), de nem világos a felek számára, hogy ez mit jelent. A jelenleg hatályos rendelet kimondja, hogy a finanszírozási szerződésben meghatározott vizitszámkeret és díjazás összegét évente – havi bontásban – határozzák meg. A finanszírozási szerződésben lekötött, illetve a havonta elszámolt teljesítményt az OEP három havonta felülvizsgálja, és a fel nem használt kapacitást átcsoportosítja oda, ahol arra igény jelentkezik. A finanszírozó a kötelező évi szolgáltatói vizitkeret megállapításánál az előző évi teljesítményt is figyelembe veszi. A vizsgálat megállapította, hogy a finanszírozási szerződésben ugyan meghatározzák az éves vizitkeretet, de a ténylegesen felhasználható vizitszámokat havonta állapítják meg. A fel nem használt vizitszámokat három havonta átcsoportosítják. A panaszos sérelme az, hogy ez a rendszer kellően nem rugalmas, hiszen vannak olyan hónapok, amikor több vizitszámra lenne szükség és vannak olyanok, amikor kevesebbre, ezeket nem lehet cserélgetni, pedig a szolgáltatás jellege ezt kívánná.
Az állampolgároknak az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joga érvényesüléséhez szükséges, hogy az egészségügyi szolgáltatás működését biztosító finanszírozási szerződések a szolgáltató számára a lehető legnagyobb biztonságot nyújtsák. Az OEP/MEP eljárásával kapcsolatban alkotmányos követelmény, hogy a jogszabályi előírásoknak és a finanszírozási szerződésben foglaltaknak megfelelően járjon el és olyan világos és kiszámítható követelményrendszert állítson fel, amelyhez a szerződő egészségügyi szolgáltatók a magatartásukat igazítani tudják. Amennyiben az OEP/MEP ezeknek a követelményeknek nem tesz eleget, felmerül annak a veszélye, hogy a szolgáltatók nem tudják feladataikat maradéktalanul ellátni, és ez a szolgáltatást igénybevevő betegek testi és lelki egészséghez való jogának (Alk. 70/D. §) közvetlen veszélyét idézheti elő. Ezért az országgyűlési biztos ajánlást tett az OEP főigazgatójának, hogy szolgáltatók jogait és kötelezettségeik teljesítésével kapcsolatos követelményrendszert úgy állapítsa meg, hogy az a házi szakápolással foglalkozó egészségügyi szolgáltatók számára egyértelmű és kiszámítható legyen. Az országgyűlési biztos ajánlását a címzettek elfogadták, és ígéretet tettek arra, hogy az otthoni szakápolás finanszírozási rendszerének hatékonyabbá tétele és továbbfejlesztése érdekében az érintett minisztériumok közösen kidolgoznak egy fejlesztési programot.
OBH 60/1998.
A magyar hatóságokat nem terheli alkotmányos jogokkal összefüggő mulasztás azért, mert nem akadályozták meg egy ismeretlen helyen – külföldön – tartózkodó magyar állampolgár elfogását és kiadatását a bírói elfogatóparancsot kibocsátó harmadik államnak.
K. F. külföldön élő magyar állampolgárt a román hatóságok nemzetközi körözése alapján Németországban elfogták és kiadták Romániának. A magyar hatóságoknak tudomásuk volt a nemzetközi körözésről, de nem hívták fel az érintett figyelmét arra, hogy külföldön letartóztathatják.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a panasz alapján a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság elve, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog (Alk. 2. § (1) bek.), illetve a konzuli védelemhez való jog (Alk. 69. § (3) bek.) sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot rendelt el.
A vizsgálat érdekében tájékoztatást kért az igazságügy-minisztertől, az országos rendőrfőkapitánytól és a Határőrség országos parancsnokától.
Az országgyűlési biztos 2000. november 15-én kelt jelentésében megállapította, hogy K. F. a román-magyar határállomáson megtagadta az üzemanyag-illeték kifizetését és gépkocsijával erőszakkal áthajtott a határon. A román határőrök tájékoztatása szerint K. F. a gépkocsija előtt álló határőrt és vámost elsodorta. A román határőrség kérte a jármű és utasa visszairányítását, de a magyar határőrség a kérést elutasította. A magyar határőrség az ügyben nem kezdeményezett semmilyen eljárást, mert K. F. a magyar jogszabályokat nem sértette meg. A magyar hatóságok terhére nem volt megállapítható semmilyen mulasztás azért, mert jogcím hiányában nem tettek további lépéseket.
A román Interpol Iroda egy 1996-ban kibocsátott elfogatóparancs alapján 1997. június 4-én elrendelte K. F. nemzetközi körözését emberölés kísérlete, tiltott határátlépés és garázdaság minősített esete miatt. A körözést a magyar Interpol Iroda is megkapta. A belföldi adatellenőrzés eredményeként közölték a román szervekkel, hogy K. F. Magyarországon nem rendelkezik bejelentett lakcímmel. A körözésről nem tájékoztathatták az érintettet, mivel az Interpol közlemények csak a rendőri és igazságügyi szervek részére továbbíthatók, másrészt mivel ismeretlen helyen tartózkodott.
Az Interpol körözés alapján a német rendőrség 1997. október 27-én letartóztatta K. F.-t. A müncheni magyar konzul tájékoztatta K. F. családját az elfogásról és meglátogatta a stadelheimi börtönben a fogvatartottat. Tekintettel arra, hogy Németországban nem folyt eljárás K. F. ellen, további segítséget nem tudott számára nyújtani. A román kiadatási kérelem ügyében hozott német kormányzati döntést – miután az a német bíróság által hozott határozaton alapult – a magyar hatóságoknak nem állt módjukban befolyásolni. 1998. április 27-én átadták K. F.-t a román hatóságoknak. Ügyében 1999. június 1-én született elsőfokú ítélet, majd a román Legfelsőbb Bíróság 2000. május 30-án jogerősen 7 év és 6 hónapi szabadságvesztés büntetésre ítélte.
2000. július 13-án az igazságügy-miniszter levélben kérte a román igazságügy-minisztertől a büntetés végrehajtásának átengedését. 2000. október 18-án a román hatóságok átadták K. F.-t a magyar igazságügyi szerveknek.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény alapján az országgyűlési biztos hatásköre külföldi hatóságok intézkedéseinek vizsgálatára nem terjed ki. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a panasz ügyében alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg, ezért a vizsgálatot lezárta.
OBH 111/1998.
Figyelemmel arra, hogy az állam nagy szabadságot élvez abban, hogy az egészségügyi törvényben meghatározott, a mentálhigiénés megelőzés és gondozás biztosításával kapcsolatos feladatának milyen módon tesz eleget, továbbá hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a szerződési szabadság körében kiválaszthatja, hogy ezen feladatok ellátására melyik, a jogszabályi feltételeknek megfelelő szolgáltatóval köt finanszírozási szerződést, az egyes szervezetek bevonásának mikéntje és mértéke nem érinti az egyes állampolgárnak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogát.
A panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosához intézett beadványában kifogásolta, hogy az OEP megszüntette az Élet Alapítvány keretében működő Budapest Lelki Elsősegély Telefonszolgálat finanszírozását. A Budapesti Lelki Elsősegély Telefonszolgálat 1973 óta működik. Feladata az öngyilkosságmegelőzés, krízisintervenció, mentálhigiénés prevenció. 1998. január 1-vel az Egészségbiztosítási Pénztár megszüntette a szolgálat finanszírozását azzal az indokkal, hogy a végzett tevékenység a jelenleg érvényes finanszírozási rendszerbe nem illeszthető bele. Az országgyűlési biztos vizsgálatának tárgyát az képezte, hogy a lelkisegély szolgálatok működési költsége finanszírozásának megvonása okozott-e az állampolgárok lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogával összefüggő visszásságot. Az Egészségbiztosítási Pénztár a szolgálat finanszírozását azzal az indokkal szüntette meg, hogy a végzett tevékenység a jelenleg érvényes finanszírozási rendszerbe nem illeszthető bele. Az országgyűlési biztos a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jog tartalmát konkrét panaszok tükrében értelmezi. Az értelmezés kereteit az Alkotmánybíróság e tárgyban hozott döntései adják meg. Az Alkotmánybíróság 54/1996 (XI. 30.) AB határozata alapján az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog biztosítása állami feladat, amelynek keretében az állam köteles többek között az egészségügyi intézményhálózat működtetésére és az orvosi ellátás megszervezésére. Az állam ezen kötelezettségének megvalósításakor nagy szabadságot élvez, alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem csak akkor állapítható meg, ha a szükséges minimális ellátást nem biztosítja. Az Alkotmánybíróság a szociális biztonsághoz való jogot is hasonlóképpen értelmezi. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. évi törvény (a továbbiakban: Etv.) 79. § bc) pontja szerint a betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló ellátások biztosításának körében a mentálhigiénés megelőzés és gondozás biztosítása is az állam feladata. A lelkisegély telefonszolgálatok valóban az egyik, ha nem a leghatékonyabb és legjobban működő szervezetek a mentálhigénés megelőzés területén, sőt az öngyilkosság megelőzésének egyetlen kiépített rendszerét alkotják. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az állam alkotmányos és jogszabályon alapuló kötelezettsége kiépíteni és működtetni a mentálhigiénés megelőzésére és korai felismerésre szolgáló valamilyen intézményrendszert. Annak meghatározásában, hogy milyen módon tesz eleget ennek a kötelezettségének az állam nagyfokú szabadságot élvez. Az alkotmányos jogok sérelme csak akkor állapítható meg, ha ez a rendszer az alkotmányosan elfogadható minimális követelményeknek sem felel meg. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól 1997. évi LXXXIII. törvény 30. § (1) bekezdése értelmében az OEP a egészségügyi szolgáltatások nyújtására – a külön jogszabályban a tárgyévre meghatározott területi finanszírozási normák szerint megkötött kapacitáslekötési megállapodások alapján – finanszírozási szerződést köt az adott szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedéllyel és felelősségbiztosítással rendelkező egészségügyi szolgáltatóval. A finanszírozási szerződés egy sajátos szerződési forma, amely közjogi és magánjogi elemeket egyaránt tartalmaz. A finanszírozási szerződés magánjogi jellegű, hiszen a szerződés maga egy polgári jogi jogviszonyt keletkeztet, és a finanszírozási szerződésből fakadó vitás kérdésekre polgári peres út áll a felek rendelkezésére. A szerződés tartalmát tekintve azonban jelentős részben közjogi elemeket is tartalmaz, hiszen amikor az állam ilyen részletesen, jogszabályban meghatározza a szerződési feltételeket, azok tartalmáért felelősséggel tartozik. Közjogi elem továbbá ebben a jogviszonyban, hogy az egyik szerződő fél közigazgatási szerv, amely állami feladatot valósít meg azzal, hogy megrendeli a szolgáltatótól az egészségügyi szolgáltatásokat. Ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálhatja a finanszírozási szerződések tartalmát a közfeladat ellátása szempontjából. Nincs hatásköre azonban annak vizsgálatára, hogy az OEP milyen egészségügyi szolgáltatókkal köt szerződést, hiszen polgári jogi jogviszonyról van szó, amelynek a legfontosabb tartalmi eleme a szerződési szabadság, tehát hogy a felek szabadon eldönthetik, hogy kívánnak-e szerződéses kapcsolatba lépni, és ha igen, akkor kiválaszthatják a szerződő partnert. Mindezek alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy az állam nagy szabadságot élvez abban, hogy az egészségügyi törvényben meghatározott, a mentálhigiénés megelőzés és gondozás biztosításával kapcsolatos feladatának milyen módon tesz eleget, továbbá hogy az OEP a szerződési szabadság körében kiválaszthatja, hogy ezen feladatok ellátására melyik, a jogszabályi feltételeknek megfelelő szolgáltatóval köt finanszírozási szerződést. Ennek okán az egyes szervezetek bevonásának mikéntje és mértéke nem érinti az egyes állampolgárnak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogát. Felhívta azonban a miniszterelnök figyelmét arra, hogy az állam köteles a mentálhigiénés megelőzés és gondozás szolgáltatásáról gondoskodni. Felkérte, fontolja meg a lelkisegély szolgálatok bevonását ennek a feladatnak az ellátásába, működésük pénzügyi fedezete biztosításával, tekintettel arra, hogy a lelkisegély szolgálatok a mentáhigiénés megelőzés egyik leghatékonyabb, már működő rendszerét alkotják.
OBH 897/1998.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisággal és a 18. §-ában rögzített egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság lakossági bejelentés ellenére sem intézkedik a használatbavételi engedélytől eltérő, egyúttal a környezetet is veszélyeztető használat megszüntetése érdekében.
A panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyetteséhez intézett beadványában leírta, hogy Bükkábrány Polgármesteri Hivatala a lakóháza szomszédságában, családi házas övezetben tehergépkocsi-garázs építését engedélyezte, az épületet azonban tehergépjármű javító műhelyként használják.
A panasz alapján a jogállamisággal és az egészséges környezethez való joggal kapcsolatos visszásság gyanúja miatt az általános helyettes vizsgálatot indított, a vizsgálat során tájékoztatás végett megkereste a települési önkormányzat jegyzőjét és az ÁNTSZ illetékes szervét.
Bükkábrány jegyzője 1997-ben adott ki építési engedélyt a gépkocsi tároló építésére. Az építési engedély ellen a telekszomszédok, köztük panaszos is fellebbezést nyújtottak be. A másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helyben hagyta, így az építési engedély jogerőre emelkedett. A panaszos és telekszomszédai felügyeleti intézkedést kértek a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumtól. A minisztérium a felügyeleti intézkedés során megállapította, hogy sem az első-, sem a másodfokú hatóság határozata jogszabályt nem sért. Az építkezés befejezését követően a tehergépjármű tároló használatbavételi engedélyt kapott. A használatba vételt követően – az engedélytől eltérően – a tároló épületében javító-szerelő munkát is végeztek. A polgármesteri hivatal lakossági bejelentés ellenére sem intézkedett az engedélytől eltérő használat megszüntetése iránt. A lakosság által szintén megkeresett ÁNTSZ Mezőkövesdi Intézete azonban helyszíni vizsgálatot folytatott le. A vizsgálat során a városi tiszti főorvos elviselhetetlen zajt és bűzt tapasztalt.
Az Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez való jog olyan harmadik generációs alkotmányos jog, ami elsősorban államcélként jelenik meg. Érvényesülésének feltétele, hogy a hatóságok a környezet és a lakosság egészségének védelme érdekében minden, jogszabályban biztosított, hatáskörükbe utalt eszközt felhasználjanak. Az általános helyettes megállapította, hogy a tehergépjármű tárolónak javító üzemként való működése zavarja a szomszédos házakban lakók nyugalmát, ezzel veszélyezteti az ott élők egészséges környezethez való jogát. Az általános helyettes a visszásság orvoslása érdekében felkérte Bükkábrány jegyzőjét, hogy a jövőben a jogszabályi előírásoknak megfelelően intézkedjen a Bomik Transz Kft. környezetveszélyeztető tevékenységének megszüntetése érdekében.
A kezdeményezéssel Bükkábrány jegyzője egyetértett, a Bomik Transz Kft. ellen eljárást indított.
OBH 1800/1998.
Az Alkotmány 70/D. §-ában biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a sclerosis multiplex betegségben szenvedő beteg csak korlátozottan, várólistáról juthat hozzá az állapotát stabilizáló, szenvedését csökkentő gyógykezeléshez.
Az országgyűlési biztosnak 1998. márciusban tudomására jutott, hogy a sclerosis multiplex (SM) betegségben szenvedők kezelésére rendelkezésre álló gyógyszer – mely ún. különkeretes gyógyszercsoportba tartozik – költségtámogatásának összege nem teszi lehetővé valamennyi rászoruló számára a kedvezményes (ingyenes) hozzájutást. Ezért a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmének gyanúja miatt – hivatalból – vizsgálatot indított. A vizsgálathoz az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) főigazgatójától és a szakminisztertől kért segítséget.
Megállapította az ombudsman, hogy a sclerosis multiplexben szenvedő betegek gyógykezelését évek óta feszültség kíséri, mivel a rendelkezésre álló gyógyszerek költségtámogatásának összege nem teszi lehetővé valamennyi rászoruló beteg számára a kedvezményes hozzájutást. Az OEP adatai szerint jelenleg 325 sclerosis multiplexes beteget kezelnek a gyógyszerkasszából erre a betegségre elkülönített pénzösszegből. Egy beteg éves kezelési költsége hozzávetőlegesen 2,5 millió forint. A 700 nyilvántartott betegből 325 kezelését folyamatosan biztosítják, a többiek szakmai besorolás szerint várólistán vannak.
A sclerosis multiplex kezelésére szolgáló készítményeket az OEP a speciális szerződés alapján finanszírozott gyógyszerkörben támogatta a 2/1995. (II. 8.) NM rendelet hatályos mellékletének megfelelően. E rendelet egyes terápiás csoportokban finanszírozható készítményeket nevesíti.
A szakmai protokoll kritériumai szerint 500-700 beteg kezelése lenne indokolt a támogatott terápiával (Betaferon). A többi betegnél más kezelés is számításba jöhet. A rendelkezésre álló gyógyszerek közül azonban ma egyetlen egy sem gyógyítja meg a betegeket. A valódi cél tehát az állapotromlás megelőzése, lassítása. Így Magyarországon a további három (Avonex, Rebif, Copaxone) törzskönyvezett gyógyszernek társadalombiztosítási támogatása esetén helyük lehetne a terápiában. Az említett készítményekre a szakma igényt tart. Ezért a monopolhelyzet fenntartása nem feltétlenül indokolt. Az Egészségügyi Tudományos Tanács azonban – elsősorban hatásvizsgálatok hiánya miatt – ellenzi az említett gyógyszerek teljes körű befogadását.
Az országgyűlési biztos a vizsgálat eredményeként megállapította, hogy a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okoz, hogy az SM beteg csak korlátozottan, várólistáról, tehát bizonytalan időben – bár kétségtelenül szakmai protokoll alapján – juthat hozzá az állapotát stabilizáló, szenvedését csökkentő gyógyszerhez.
A probléma megoldására több intézkedés történt. Így az egészségbiztosító a daganatos, vérzékeny és sclerosis multiplexes betegségek gyógyszereire 2000-ben 6,5 milliárd forintot költött. A 2001. évi ellátás biztosítására 8 milliárd forintért vásárol készítményeket.
Az egyes gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök beszerzéséről és forgalmazásáról szóló 110/2000. (VI. 29.) kormányrendelet alapján beszerzésre kerülő gyógyszerhatóanyagokról és gyógyászati segédeszközökről szóló pénzügyminiszteri és egészségügyi miniszteri együttes rendelet is (kihirdetés előtt) a szóban forgó probléma megoldását célozza. A rendelet szerint az egészségbiztosító a hatóanyagok beszerzését támogatja és újabb hatóanyagok megvásárlását tervezi. Az ártárgyalások alapján várható lesz árengedmény, választékbővítés. Az új gyógyszerek az egészségbiztosító tervei szerint az SM betegek terápiáját is bővítik. Az a cél, hogy a felemelt pénzügyi keret mellett 20-30 százalékos árengedményt érjenek el, így valamennyi beteg hozzájuthat a számára legkorszerűbb terápiához. A megtett intézkedésekre tekintettel az országgyűlési biztos ajánlást nem tett, de utóvizsgálatot helyezett kilátásba.
OBH 2189/1998.
Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz fűződő és az Alkotmány 18. §-ban elismert, az egészséges környezethez való joggal, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha az üzemeltető hatósági engedély nélkül működtet piacot.
A panaszos sérelmezte, hogy a debreceni önkormányzat engedély nélkül üzemeltet a Jerikó utcában egy piacot, amely évek óta zavarja nyugalmukat, és hiába kérték annak megszüntetését, arra a mai napig sem történt intézkedés.
Az országgyűlési biztos a tulajdonhoz fűződő és az egészséges környezethez való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított, és tájékoztatást kért a debreceni polgármestertől. A válaszból megállapította, hogy a panaszban említett spontán kialakult piac kaotikus állapotát az önkormányzat igyekezett rendezni, amikor folyamatos piacrendész jelenlétét biztosította és megakadályozta a zöldterületre a kipakolást, az ivóvízvezeték és illemhelyek kiépítését kezdte meg. A debreceni városi piacok üzemeltetője a piac hatósági nyilvántartásba vételét az ügyben kijelölés alapján eljáró hajdúböszörményi jegyzőtől még 1995. évben megkérte. Az önkormányzat kérelmére az eljárást felfüggesztették, miután az ÁNTSZ városi szervezete szakvéleményében az üzemeltetéshez nem járult hozzá. Az önkormányzat több alkalommal lakossági fórumot is rendezett a helyzet javítása érdekében. A területtől kb. 200 méterre 2001. I. negyedévére tervezik megépíteni az új bevásárlóközpontot, melynek földszinti részén piacot alakítanak ki. A piac fenntartója szerint a piac bezárásával az eseményeket nem tudnák kordában tartani.
Az országgyűlési biztos a panasz és a kapott információk alapján megállapította, hogy a Debrecen, Jerikó utcai piac nyilvántartásba vételi engedély nélkül működik, miután az erre irányuló eljárás nem fejeződött be. Az országgyűlési biztos rámutatott arra, hogy a jogszabályban előírtak szerint a piac fenntartója e tevékenységét csak a nyilvántartásba vételről szóló határozat jogerőre emelkedését követően kezdheti meg. Ennek elmulasztása esetén a piac nem tartható fenn, a jegyző köteles a piac fenntartását megtiltani. A piacok felügyeletét végző hatóságok eljárását az országgyűlési biztos nem vizsgálta, miután az önkormányzat alapvetően intézkedéseivel csökkentette a piacnak a környezetre gyakorolt negatív hatását. Így például vízvételi lehetőséget biztosít, piacfelügyelőt alkalmaz, valamint gondoskodik a piac tisztántartásáról.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának a piac hatósági engedély nélküli üzemeltetése a jogbiztonság elvével összefüggésben és ezzel a tulajdonhoz fűződő, valamint az egészséges környezethez való alkotmányos joggal kapcsolatban visszásságot okoz, ezért felkérte a debreceni polgármestert, hogy amennyiben az önkormányzat fenn kívánja tartani a piacot, úgy teremtse meg a piac szabályos működési feltételeit, illetőleg intézkedjen a piac megszüntetéséről záros határidőn belül.
Felkérte továbbá a megyei közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy felügyeleti jogkörében eljárva ellenőrizze a piac működésének jogszerűségét, és amennyiben a debreceni önkormányzat nem teszi azt szabályossá, vagy nem szünteti meg azt, úgy intézkedjék a jogszabályok maradéktalan végrehajtatásáról.
A polgármester arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a jelentésben foglaltakat a képviselő-testület tudomásul vette. A feltárt hiányosságokat a 2001. I. negyedévében megnyíló új piaccsarnok üzemeltetésével kívánja megszüntetni. A biztos a választ tudomásul vette.
A közigazgatási hivatal az ajánlásban foglaltak szerint járt el, és figyelemmel arra, hogy a debreceni képviselő-testület nem kérte a piac nyilvántartásba vételét és nem is szüntette meg azt, intézkedett a hatósági eljárás lefolytatására. Az eljárásra kijelölt hajdúböszörményi jegyző a szükséges eljárást megindította. Az országgyűlési biztos a választ elfogadta.
OBH 2339/1998. számú ügy utóélete
A panaszos Emőd Nagyközség Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnökeként fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, sérelmezve, hogy Emőd nagyközséghez tartozó Emőd-Istvánmajor település nem rendelkezik egészséges vízellátással, a jelenlegi hátrányos helyzet a település visszafejlődéséhez vezet.
Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy visszásságot okozott az egészséges környezethez, valamint a lehető legmagasabb szintű egészséghez való alkotmányos joggal összefüggésben az önkormányzat azzal, hogy nem gondoskodott a település egészséges ivóvízellátásáról.
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1998. május 28-án: 1. Ajánlásában felkérte Emőd Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testületét, hogy ismételten tekintse át Emőd-Istvánmajor egészséges ivóvízzel való ellátásának kérdését, és a lehetőségek keretében belül ezt illessze költségvetési rendeletébe, amennyiben a költségvetés módosítása az esetleges tartalék vagy egyéb eszközök felhasználásával a biztonságos működés veszélyét nem jelenti. 2. Az előbbi ajánlás teljesíthetősége esetén még 1998-ban nyújtson be pályázatot a Megyei Területfejlesztési Tanácshoz, nemcsak a nagyközségi szennyvízelvezetés feladatának megoldására, hanem Istvánmajor településrész egészséges ivóvíz ellátása érdekében a vezetékes vízhálózat kiépítésére is. 3. Ajánlásában kérte a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Területfejlesztési Tanácsot és annak elnökét, hogy Emőd Nagyközség Önkormányzatának Istvánmajor egészséges vezetékes ivóvíz ellátásával kapcsolatos pályázata esetén – a lehetőségek keretei között – segítse a települési önkormányzat céljának megvalósítását, az itt élő állampolgárok életkörülményeinek alapvető szintű javítását. 4. Felkérte az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Miskolc Városi Intézetét, hogy Istvánmajor településrészen a jövőbeni vizsgálatokkal segítse elő az egészséges ivóvíz ellátás mielőbbi megvalósítását, megakadályozva ezzel a területen élők további egészségromlását.
Az ajánlásokat az érintettek elfogadták, ugyanakkor a beruházás érdekében benyújtott pályázat 1998-ban és 1999-ben anyagi erőforrás hiányában nem valósulhatott meg.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 2000-ben ismételten szorgalmazta a feladat megvalósítását.
Emőd Nagyközség polgármestere válaszában tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy Emőd-Istvánmajor településrészen az ivóvízhálózat 9 db közkifolyóval, tűzivíztárolóval elkészült. A műszaki átadás és a rendszer üzembe helyezése 2000. december 18-án megtörtént. A beruházás összköltsége közel 25 millió forint volt, melyhez pályázaton mintegy 16 millió forint támogatást nyertek.
OBH 3041/1998.
Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez és az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltósághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben kényszergyógykezelt személyek helyzete.
A panaszos az országgyűlési biztoshoz írt levelében azt sérelmezte, ahogyan a kényszergyógykezeléseket és ideiglenes kényszergyógykezeléseket az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI) végrehajtják.
A panasz alapján az országgyűlési biztos a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggő visszásság gyanúja miatt vizsgálatot indított. Az országgyűlési biztos a helyszíni vizsgálat mellett tájékoztatást kért a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságától is.
Az IMEI-ben ápolt kényszergyógykezeltek többszörösen hátrányos helyzetben vannak úgy az egészséges elítéltekhez, mint a pszichiátriai betegekhez képest. Az ideiglenes kényszergyógykezeltek helyzete még rosszabb, mert rájuk a Be. 98. § (7) bekezdése alapján az előzetes letartóztatottakra vonatkozó korlátozásokat alkalmazzák. A fogvatartottakat megillető legtöbb kedvezmény nem jár nekik. A határozott időtartamú szabadságvesztés büntetéstől eltérően ismeretlen a kezelésük időtartama. Felülvizsgálat nélkül tarthatók magánzárkában hónapokon keresztül. Hozzátartozóikkal csak szigorú felügyelet mellett találkozhatnak. Az orvosoknak nincs tájékoztatási kötelezettségük velük szemben. A kényszergyógykezelés alatt álló betegek levelezését az intézet ellenőrzi. A leveleiket lezáratlan állapotban kell a nevelőnek átadniuk. A beérkezett leveleket a házirend szerint szintén ellenőrzik. A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy a kényszergyógykezeltek nem telefonálhatnak, ellentétben az elítéltekkel, akik számára lehetőség van a telefonon történő kapcsolattartásra. A tilalomnak jogszabályi alapja nincs.
A hozzátartozónak telefonon kell bejelentkeznie, ha látogatóba akar jönni, és erre engedélyt kell kérnie. A látogatók időpontot kapnak, előzetes engedély nélkül nem engednek be senkit. A kényszergyógykezeltek hozzátartozóikkal csak felügyelet mellett érintkezhetnek. A látogatás nem az osztályon történik, hanem többszörös biztonsági felügyelet mellett, egy külön szobában. A látogatás alatt mindig jelen van a nevelőtiszt, az osztályos nővér vagy ápoló és egy börtönőr is. Ez a biztonsági intézkedés a különösen veszélyesnek minősített betegekre vonatkozik.
A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 84. § (2) bekezdése szerint a kényszergyógykezelésre utalt betegre – a jogszabályban meghatározott eltérésekkel – az elmegyógyintézetben ápoltakra irányadó szabályokat kell alkalmazni. A jogszabály is minden esetben a „beteg” kifejezést használja a kényszergyógykezelttel kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy az IMEI-ben ápoltakra is az egészségügyi törvényben foglaltak az irányadók, különös tekintettel a pszichiátriai betegekre és jogaikra vonatkozó különös szabályokra.
Az országgyűlési biztos vizsgálata során megállapította, hogy az IMEI-ben a kezeltek emberi jogait a feltétlenül szükséges mértéket meghaladóan korlátozzák. Az indoklás nélküli és a szükséges mértéket meghaladó korlátozás sérti a betegnek az emberi méltósághoz és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát, ezáltal visszásságot okoz. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az IMEI vizsgálata során megállapított alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok orvoslására ajánlást tett az egészségügyi miniszternek és kérte, hogy tegyen intézkedéseket a betegjogok IMEI-ben való biztosítása érdekében. Az országgyűlési biztos ajánlásban kérte az igazságügyminisztert, hogy kezdeményezze az országgyűlés előtt az IMEI jogi státusának rendezését, aminek eredményeképpen a kényszergyógykezelteket a kapcsolattartás szempontjából a betegek és nem az elítéltek jogai illetnék meg. Az érintett szervek az országgyűlési biztos ajánlásait maradéktalanul elfogadták.
OBH 3228/1998.
Sérti az egészséges környezethez és az emberi méltósághoz való jogot (Alk. 18. § és 54. § (1) bekezdése), ha a sorkatonák körletének felszereltsége annyira hiányos, hogy nem biztosított a tisztálkodás lehetősége és megfelelő mellékhelyiség használata.
Teljes szöveg: 3.12. alfejezetben.
OBH 3308/1998.
Az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált, a gyermekek kiemelt védelméhez való jogával és a 70/D § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű lelki egészséghez fűződő jogával kapcsolatban okoz sérelmet, ha a gyermekvédelmi gondoskodásban élő kiskorúakat kellő előkészítés nélkül helyezik ki nevelőszülőkhöz, és a kihelyezést követően nem megfelelően ellenőrzik a nevelőszülő tevékenységét.
Teljes szöveg: 3.8. alfejezetben.
OBH 3735/1998.
A hatásköre hiányát állapítja meg az országgyűlési biztos, ha vizsgálata bármely szakaszában a panaszolt ügyben bírósági eljárásról értesül.
A panaszos azt sérelmezte, hogy a meg nem felelő vízelvezetés miatt a közterületről az ő telkére folyik a víz. A házának a fala ázik, az épület több helyen, jelentősen megrepedezett. Több év óta sikertelenül kérte a hatóságokat, az önkormányzatot a helyzet megoldására.
Az országgyűlési biztos vizsgálatát a tulajdonhoz és a jogbiztonsághoz való jog sérelmének gyanúja miatt indította. Az ügyben megkereste az önkormányzatot, építési hatóságot és a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert.
Az országgyűlési biztosi vizsgálat közben a panaszos a községi önkormányzat ellen államigazgatási jogkörben okozott kár, illetve kártérítés megfizetése iránt pert indított. Erről 2000. január 19-én tájékoztatta a biztost a község polgármestere.
Ezért megállapította, hogy – annak ellenére, hogy vizsgálatát már lefolytatta – intézkedésre nincs hatásköre, és hogy a panaszos által sérelmezettek a peres eljárásban bizonyíthatók és érvényesíthetők.
OBH 4156/1998. számú ügy utóélete
A panaszos 1998. februárban a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság Balatoni Vízügyi Kirendeltségétől, a Környezetvédelmi Felügyelőségtől és a Természetvédelmi Felügyelőségtől horgászállás elhelyezésének engedélyezését kérte, amelyet jogszerűen elutasítottak, de csaknem egy év után kapta meg ezt a választ.
Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Vízügyi Igazgatóság Balatoni Kirendeltségének eljárása, kezelőként és szakhatóságként tett intézkedései, a jegyző (nevében eljáró ügyintéző) hatósági, a Balaton felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szakhatósági eljárásai megsértették a panaszosnak a jogbiztonsághoz fűződő alkotmányos jogait, nevezetesen a tisztességes és méltányos eljárás követelményeit.
Hátrányos megkülönböztetésre utaló momentumot a vizsgálat nem tárt fel, mert megállapította, hogy az az előírás, hogy a Balatonban víziállás csak „bárki által – korlátozás nélkül vagy meghatározott feltételekkel – történő közhasználatra” létesíthető, nem jelenti a magánszemélyek hátrányos megkülönböztetését. A rendelkezés a Balaton vízminőségének, a parti nádasnak stb. védelmében született. Magánszemélyeket nem zár ki a balatoni horgászatból, hanem azt kevesebb számú, az önkormányzat, horgászegyesület stb. által létesítendő közhasználatú víziállásokon engedélyezi.
Megállapította, hogy a jelentésében részletezett jogintézmények – ha az egyén tetszőleges jogérvényesítése korlátozásával is – az egészséges környezethez való jog, a Balaton, mint az össznépesség egészségét, pihenését, testi-lelki jólétét szolgáló, pótolhatatlan természeti érték, védelmére hivatottak.
A vizsgálat alapján a konkrét ügyben ajánlást nem tett. Az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok jövőbeni elkerülése érdekében azonban többet is megfogalmazott. Felkérte
1. a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, hogy
– vizsgálja meg a Balaton egészére az 1995. évi LVII. tv. hatálybalépése óta a 23. §-ban foglalt tilalom és felhatalmazás érvényesülését, ezen időszak alatt a part állami-önkormányzati tulajdonból kikerült területei esetében betartották-e ezen szabályokat,
– vizsgálja meg, hogy a 23. §-ban foglaltak megfelelő és elégséges eszközök-e ahhoz, hogy a parton a víz megközelíthetősége – bárki számára – ne váljon lehetetlenné, illetve hogy a törvény által védeni rendelt állapothoz képest ne csökkenjen a közhasználat térbeli lehetősége,
– kezdeményezze, illetve teremtse meg a vízügyi törvényben és az ágazati szabályozásban az összhangot a Balaton és medrének kizárólagos állami tulajdona (nemzeti vagyon volta), a meder, a víz, a nádas stb. közérdekű védelmére hivatott szabályok – közöttük a magánhasználat korlátozása a közhasználat javára – és a part bárki általi megközelíthetősége, közhasználati lehetősége között,
– vizsgálja felül és tegye áttekinthetőbbé a jelentésben részletezett joganyagot;
2. a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetőjét, gondoskodjon róla, hogy a Balatoni Vízügyi Kirendeltség
– a Balatonról szóló (és egyéb, a jelentésben részletezett), továbbá az eljárásaira vonatkozó jogszabályokat tartsa be, mind kezelőként, mind szakhatóságként azoknak megfelelően járjon el,
– a mederhasználatra vonatkozó szerződés nyomtatványát a Ptk.-nak és a vízügyi jogszabályoknak megfelelően módosítsa,
– ne adjon hozzájárulást jogszabályban tilalmazott tevékenységhez,
– rendszeresen és teljeskörűen szerezzen érvényt a mederhasználatra vonatkozóan az engedély nélküli és/vagy azonosíthatatlan víziállások elbontatására-elbontására vonatkozó kötelezettségének, tekintet nélkül a tulajdonosra. Kezdeményezze a jegyzők eljárását az azonosítható, de nem engedélyezett létesítmények tulajdonosaival szemben,
– szórólapokon, tömegtájékoztatáson, polgármesteri hivatalon keresztül vagy más módon tájékoztassa a térségben az érdekelteket, hogy a Balatonon ki, milyen feltételekkel létesíthet vízilétesítményt. Milyen létesítményekhez járul hozzá mint a meder kezelője, milyen következményekkel jár ezen feltételek be nem tartása stb.;
3. Balatongyörök jegyzőjét,
– gondoskodjon róla, hogy a nevében eljárók az államigazgatási eljárás (Áe.) szabályai és az anyagi jog együttes alkalmazásával, azok előírásai szerint járjanak el. A jogszabály alapján nyilvánvalóan engedélyezhetetlen kérésekhez ne kérjenek mellékleteket és szakhatósági állásfoglalást, mert ezek hiánytalan megléte esetén sem adhatnak engedélyt,
– bármely építmény, létesítmény fennmaradásának elutasításával egyidejűleg rendelkezzen azok bontásáról is;
4. a Balatonfelvidéki Nemzeti Park Igazgatóság vezetőjét,
– amennyiben a Nemzeti Park által hivatalból ismert adatok és/vagy jogszabály alapján a hozzá intézett kérelem nem teljesíthető, azt utasítsa el;
5. Balatongyörök polgármesterét, hogy vizsgálja meg:
– a községhez tartozó területen belül hol lehetséges közhasználatú víziállás létesítése,
– a létesítéshez ki, milyen feltételekkel járulhat hozzá, mely feltételek teljesülése esetén lehetséges a telepítés, azt az Önkormányzat vállalja-e,
– fogadja-e az Önkormányzat a horgászegyesület és/vagy mások szervezésében a víziállás létesítési igényét, bonyolítja-e annak munkálatait.
– Tájékoztassa a helyben érdekelteket a fentiek eredményéről.
Az ajánlásokat a megszólítottak elfogadták. A 2000. évi CXII. törvénnyel az Országgyűlés elfogadta a Balaton Üdülőkörzet Területrendezési Tervét és megállapította a Balatoni Területrendezési Szabályzatot, amely biztosíthatja az ajánlásban foglaltak teljesítését. A Közlekedési és Vízügyi Minisztériumban folyamatban van az elavult jogszabályok módosítása.
OBH 4939/1998.
Nem okoz alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot, ha – a jogszabálynak megfelelően – a biztosító a gyógyfürdő-szolgáltatások árának csak egy részét fedezi (a költségek 50-70 százalékát), és a gyógyfürdők kérik az igénybevevőktől a költség különbözetet vagy annak egy részét.
A panaszos maga és egy nagyobb nyugdíjas csoport képviseletében azt sérelmezte, hogy a Harkányi Gyógyfürdőben fejenként 300 forintos térítést kellett fizetniük annak ellenére, hogy a reumatológiai szakrendelésen „térítésmentes” kezelésre kaptak beutalót. A panaszos szerint az Egészségügyi Minisztériumtól sem kaptak kielégítő választ.
A panasz alapján felmerült a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog [Alk. 70/D. § (1) bek.] sérelmének gyanúja, ezért az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a reumatológiai szakrendelés által kiadott (a panaszhoz csatolt) igazolás nem azonos a gyógyfürdő-beutalóval. Az igazoláson szereplő „térítésmentesen jogosultak” szöveg helytelen, nem felel meg a beutaló kitöltésére vonatkozó jogszabályoknak. Ez okozta a panaszt megalapozó félreértést.
Az országgyűlési biztos rámutatott arra is, hogy az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény hatósági áras termékekről szóló mellékletében nem szerepel a gyógyfürdőellátás, az árat a szolgáltatók szabadon állapítják meg. A panaszos által igénybe vett gyógyfürdő-szolgáltatás időpontjában a hatályos rendelkezések szerint – mivel a biztosító a gyógyfürdő-szolgáltatások árának csak egy részét fedezi – helyes volt az Egészségügyi Minisztérium azon álláspontja, hogy a Harkányi Gyógyfürdő jogosan kérte a belépődíj kifizetését a panaszostól és nyugdíjas társaitól. A támogatás mértéke ugyan a támogatás alapjául elfogadott ár 100 százalékának megfelelő összeg volt, ez azonban nem feltétlenül jelenti a tényleges árat. Teljesen térítésmentes (ingyenes) gyógyfürdő-szolgáltatásra csak a közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkező betegek voltak jogosultak.
Az ügyben tehát az országgyűlési biztos alkotmányos joggal összefüggő visszásságot nem állapított meg, ajánlást nem tett.
OBH 5386/1998.
Nem okoz az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot, ha az ittas állapotban beszállított betegnek kérésére nem adnak altatót.
Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.
OBH 5417/1998.
Az Alkotmány 18. §-ában biztosított egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a tehergépjármű-forgalom okozta környezeti ártalmak megszüntetésére az arra illetékes szervek nem találnak megoldást.
1998. szeptember 19-én vészjósló cikk jelent meg „Eltorlaszolták a lakók a Sallai utcát” címmel a Blikk című napilapban. Az országgyűlési biztos hivatalból vizsgálatot indított, mert felmerült az egészséges környezethez való alkotmányos joggal összefüggésben a visszásság gyanúja.
A vizsgálat alatt Budapest, XVIII. Kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzatának Tanácsnokától is beadvány érkezett az Országgyűlési Biztos Hivatalához.
Az országgyűlési biztos vizsgálata során megkereste a XVIII. kerület jegyzőjét, és tájékoztatást kért a kialakult helyzetről. A Sallai utcában a tehergépjármű-forgalom növekedése 1987 után kezdődött. A Sallai utca akkor mind teherbírása, mind kiépítettsége tekintetében kedvezőbb adottságokkal rendelkezett. A kerület vezetése tisztában volt azzal, hogy a Sallai utca nem fogja hosszú távon elviselni a növekvő forgalmat, ezért évek óta sürgetik az M0 körgyűrű továbbépítését. Mivel a forgalomtechnikai hatósági jogkörrel csak Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatala rendelkezik, a kialakult helyzetre tekintettel a kerület polgármestere tárgyalásokat kezdeményezett a lehetséges átmeneti megoldásról a Fővárosi Önkormányzat Közlekedési Ügyosztályával.
Az országgyűlési biztos vizsgálatra kérte fel a Fővárosi Önkormányzat főjegyzőjét. A főjegyző tájékoztatása szerint megtartották a Sallai utca közlekedésével foglalkozó fórumot, amelyen részt vettek az érintettek. A fórumon elhangzottak figyelembevételével átfogó javaslat elkészítését rendelte meg a Fővárosi Önkormányzat. A Főpolgármesteri Hivatal Közlekedési Ügyosztálya a tervezési szerződésben előírta az érintett önkormányzatokkal és útkezelőkkel való egyeztetést is. Az ügyosztály felvette a kapcsolatot a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium illetékes Főosztályával is. Ennek eredményeként 1999 januárjában elkészült a „XVIII. ker. Sallai utca nehéz-teherforgalom korlátozása” című vizsgálati anyag és javaslat, amelybe a tervező az érintett kerületekkel és a Sallai utcai lakók képviselőivel folytatott egyeztetések eredményét is beépítette.
A helyszíni vizsgálatok és mérések alapján megállapították, hogy lakóterületen belül itt a legmagasabb a tehergépjármű-forgalom. A tanulmány a korlátozási lehetőségek vizsgálata során megállapította, hogy a teherforgalom korlátozására nincs reális lehetőség, mert nincsenek kijelölhető alternatív útvonalak. A vizsgálat fontos megállapítása volt az, hogy „A probléma forgalomtechnikai változtatásokkal véglegesen nem megoldható, alapvetően csak a hálózatfejlesztés jelenthet megoldást. (Az M0 autóút hiányzó szakaszának kiépítése, a »külső kerületi körút« megvalósítása).”
A főjegyző a vizsgálati anyagot a korlátozás kérdésében érintett két (XVIII. és XIX.) kerület illetékes kerületi bizottságai elé terjesztette. Mivel felmerült a nehéztehergépjármű-forgalom Gyál, ill. Vecsés irányába való elterelése is, megkereste a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumot. A minisztérium megállapította, hogy mindkét község önkormányzata hasonló problémákkal küszködik az M5-ös autópálya útdíjasítása miatt.
A főjegyző arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a két érintett kerületi önkormányzat között nem jött létre eredményt hozó konszenzus. A XIX. kerület Városüzemeltetési és Környezetvédelmi Bizottsága megállapította, hogy a tanulmányban is szereplő alapvető megoldást csak a hálózatfejlesztés jelenthet. A kerület célja a jelenleg is kiemelkedően nagy forgalmat lebonyolító Nagykörösi út melletti környezetvédelmi problémák enyhítése. A Főjegyző további tárgyalásokat és egyeztetéseket sürgetett a két kerület között. A kerületek közötti egyeztető megbeszélések nem jártak eredménnyel. A fővároson belüli úthálózat- („külső kerületi körút”) és környezetvédelmi fejlesztések az ún. hétéves fejlesztési programban szerepelnek, a fővároson kívüli forgalomszervezési és fejlesztési intézkedések megtétele érdekében a Közlekedési Ügyosztály további tárgyalásokat kezdeményezett a Közlekedési, és Hírközlési és Vízügyi Minisztériumnál.
Összegezve a tárgyalások és egyeztetések eredményét az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Sallai utca nehéz-teherforgalmi korlátozására készített javaslatot sem a XVIII., sem a XIX. kerület nem tudta elfogadni. Budapest Főváros főjegyzője a megnövekedett forgalom káros hatásai miatt a Nagykörösi út lakóitól ugyanolyan elkeseredett panaszos leveleket kapott, mint a Sallai utca lakóitól. A hosszas egyeztetések folyamán bebizonyosodott, hogy a Sallai utcai lakók problémáját a mai úthálózaton megoldani nem lehet, segítséget csak a régióban történő, új utak építését is magával hozó, hosszú távú fejlesztések (M0 keleti szektor, Körvasút menti feltáró út, Ipartelepi feltáró út) adhatnak.
Főjegyző 1999 novemberében arról tájékoztatatta az országgyűlési biztost, hogy az ún. „Ipartelepi feltáró út” Ipacsfa utca – Csévző út közötti szakaszának célokmánya elkészült, és azt a Fővárosi Közgyűlés elfogadta. Az út megépülésével a XVIII. kerület jelentős része, így a Sallai utca is tehermentesülni fog az átmenő teherforgalomtól. Jelenleg a beruházás folyamatban van, és legkorábbi elkészülésének időpontja 2003.
A KHVM Közúti Főosztályának „A Budapest körüli M0 gyűrű” tájékoztatója szerint, „Jelenleg két fontos területrendezési kérdésekkel foglalkozó törvény-előkészítési munka folyik. Egyik az »Országos Területrendezési Terv« (a törvényjavaslat benyújtásának várható időpontja: 2000. május), másik a »Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terve«, amelyekben fontos közúthálózati elemként szerepel az M0 gyűrű nyomvonala. […] Az útvonal megvalósítása – fontosságára való tekintettel – szerepel a KHVM, a Fővárosi Önkormányzat és a Pest Megyei Közgyűlés által 1998 februárjában aláírt megállapodásban is.”
Az országgyűlési biztos vizsgálata során megállapította, hogy a Sallai utca lakóinak az Alkotmányban biztosított egészséges környezethez (18. §) fűződő alapvető emberi joguk sérelmet szenved. A vizsgálatból azonban egyértelműen az is kitűnik, hogy a területileg illetékes és hatáskörrel rendelkező hatóságok komoly erőfeszítéseket is tettek a probléma megoldásának érdekében. Az eredménytelenség pedig arra vezethető vissza (és nem az eljáró hatóságok mulasztására), hogy helyi, regionális szinten a probléma kezelhetetlen, megoldhatatlan. Ahogyan az a vizsgálati anyagból is kiderül, megoldást csak egy hosszabb távú, jelentős anyagi eszközöket igénylő beruházás oldhatja meg.
A Sallai utcához hasonlóan még sok más település, településrész küszködik a nehézgépjárművek okozta környezeti ártalmakkal. Az utca lakóinak gondja túlmutat ennek a 170 családnak a problémáján. Mivel a kérdés forgalomtechnikai változtatásokkal véglegesen nem oldható meg, a vizsgálat során is többször hivatkozott megoldást alapvetően csak a hálózatfejlesztés jelentheti. Az országgyűlési biztos összegezve a vizsgálat eredményét megállapította az Alkotmányban deklarált egészséges környezethez való joggal összefüggésben a visszásságot, mivel a panasz rövid távon való orvoslására reális lehetőség nem volt, ezért ajánlást nem tett.
OBH 5547/1998.
Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz fűződő és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha a jegyző évekig nem hajtatja végre a zavaró fafeldolgozó műhely működésének megtiltását kimondó határozatát, valamint ha évekig nem hoz határozatot az engedély nélküli építkezés ügyében.
A panaszos a beadványában azt sérelmezte, hogy a nyíregyházi jegyző nem hajtatja végre a telekszomszédját a fafeldolgozó üzeme működésének eltiltására kötelező határozatát. A szomszédja engedély nélküli építkezése ügyében pedig a hatóság az első bejelentésétől számítva csak 3 év elteltével hozott döntést.
Az országgyűlési biztos vizsgálatot indított, mert felmerült az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz fűződő és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben a visszásság gyanúja.
Eljárása során az országgyűlési biztos tájékoztatást kért a nyíregyházi jegyzőtől, majd a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjétől.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a fafeldolgozó ügyében az eljárás 1992-ben indult meg. A műhely egy építési engedély alapján épült gazdasági épület engedély nélküli – folyamatos – bővítésével alakult ki. A fafeldolgozó és asztalos üzem működését a jegyző 1995-ben tiltotta meg. A kérelem benyújtása és az érdemi döntés között három év telt el úgy, hogy a hatóság tudomással bírt arról, hogy építési, terület-felhasználási és telepengedéllyel sem rendelkezett a panaszos szomszédja. A jogerős határozat végrehajtatása érdekében 1995–1998 között négy ízben szabott ki végrehajtási pénzbírságot a jegyző, összesen 80 000 forint összegben. A panaszost az 1998. augusztusi ismételt végrehajtási kérelmére a jegyző arról tájékoztatta, hogy jogszabályváltozás miatt a végrehajtási eljárást nem tudja folytatni. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a válasz megalapozatlan volt, mert a telepengedélyezésről szóló hivatkozott miniszteri rendeletet a végrehajtási kérelmeket követően helyezték hatályon kívül.
A jegyzői eljárás elhúzódását a felettes hatóság, a megyei közigazgatási hivatal is észrevételezte. Ezért felhívta a nyíregyházi jegyző figyelmét arra a tendenciára, hogy a város hatósági ügyeit intéző irodái sorozatosan megsértik az anyagi és eljárásjogi rendelkezéseket.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jegyző az eljárásával a jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az ehhez szervesen kapcsolódó tisztességes eljáráshoz való jog követelményével, valamint a jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okozott, ugyanis a hatósági döntés hiányában a panaszost jogorvoslati jogától fosztotta meg. A jegyző a tulajdonhoz fűződő alkotmányos joggal kapcsolatban visszásságot okozott azzal, hogy éveken keresztül nem járt el a panaszos szomszédságában folytatott engedély nélküli ipari tevékenységgel kapcsolatos beadványok alapján, és így nem vizsgálta a panaszos ingatlanát érő káros hatást sem.
A panaszos törvényességi kérelme alapján a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség felszólalással élt, és a polgármesteri hivatal hatósági iroda vezetőjével szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos kötelezettség vétkes megszegése miatt. A másodfokú hatóság tájékoztatásából kiderült, hogy a panaszos szomszédja a faipari tevékenységet 1999-ben felszámolta, és egyidejűleg az épület eltérő rendeltetés szerinti fennmaradását kérte. A fennmaradási engedélyezési megismételt eljárás a vizsgálat idején folyamatban volt.
Az országgyűlési biztos felkérte a nyíregyházi jegyzőt, hogy intézkedjen annak érdekében, hogy hivatalában a jövőben mind az eljárási, mind az anyagi jogi szabályokat maradéktalanul tartsák be.
Az országgyűlési biztos felhívta Nyíregyháza polgármesterét, hogy a folyamatos mulasztás miatt kezdeményezzen vizsgálatot a jegyzővel szemben, szükség esetén fegyelmi eljárást (hivatkozva az OBH 5273/ 1999. számú jelentésben foglaltakra is).
Felkérte a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét, hogy a vizsgált ügyhöz hasonló esetben éljen a megyei főügyészség jelzésében hivatkozott, az eljáró hatóság kijelölésére vonatkozó jogával. A működési területén hívja fel a jegyzők figyelmét a hatályba lépő kormányrendelet betartására, és intézkedjen arról, hogy a hivatalukban a jövőben mind az eljárási, mind az anyagi jogi szabályokat maradéktalanul tartsák be, valamint felügyeleti jogkörében járjon el, ha jegyzői mulasztást tár fel.
A jegyző az ajánlásokban foglaltaknak megfelelően meghozta az építésrendészeti eljárásban határozatát, és intézkedett hivatalában a jövőbeni szabályos eljárások érdekében.
A közigazgatási hivatal vezetője az ajánlásban foglaltakat elfogadta.
A nyíregyházi polgármester arról értesítette az országgyűlési biztost, hogy az önkormányzat képviselő-testülete nem kívánt fegyelmi eljárást kezdeményezni a jegyző ellen.
Az országgyűlési biztos a válaszokat tudomásul vette és az ügyet lezárta.
OBH 6212/1998.
I. A polgári és a fegyveres erők egészségügyi rendszerei közötti együttműködés kereteit, illetve a két szervezet közötti szakmai felügyeleti viszonyt rendező jogszabályok hiánya az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz, továbbá az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot.
II. Az, hogy Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat a határőrség közösségi szállásain nem végezhet közegészségügyi ellenőrzést, veszélyeztette az ott élő külföldiek számára az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog érvényesülését. Az említett körülmény a menekülteket befogadó állomások lakóinak helyzetéhez képest hátrányos helyzetet eredményez, ami az alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében garantált hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben eredményez alkotmányos joggal összefüggő visszásságot.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a Népszabadság 1998. október 28-i számában megjelent „Fertőzések a menekültek között” című tudósítás alapján, amely szerint a Győri Határőr Igazgatóság közösségi szállásán (a továbbiakban: közösségi szállás) „már több maláriás beteget is észleltek, s nem ritka a tbc-s vagy nemi betegségben szenvedő menekült sem”, úgy döntött, hivatalból vizsgálja a határőrség közösségi szállásain uralkodó közegészségügyi viszonyok ellenőrzésének rendszerét. A hivatalbóli vizsgálat előzménye az volt, hogy az országgyűlési biztos a közösségi szállás helyszíni vizsgálatáról szóló OBH 3524/1998. számú jelentésében kezdeményezte, hogy az országos tisztifőorvos 30 napon belül intézkedjen az intézményben élő külföldi állampolgárok elhelyezésének közegészségügyi vizsgálatáról, ezt követően pedig biztosítsa az említett körülmények rendszeres ellenőrzését. Az országos tisztifőorvos válaszában felhívta az országgyűlési biztos figyelmét arra, hogy az Állami Népegészségügyi Szolgálatról (a továbbiakban: Szolgálat) szóló 1991. évi XI. tv. 2. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a szolgálat a fegyveres erők és a Rendőrség létesítményeiben nem jogosult közegészségügyi ellenőrzést tartani és intézkedési jogköre sincsen. Az 1991. évi XI. tv. 2. § (3) bekezdése alapján a fegyveres erők – így a Határőrség is – közegészségügyi feladataikat saját egészségügyi szolgálatuk útján látják el.
Az országgyűlési biztos az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos joggal összefüggő visszásság gyanúja miatt indított vizsgálatot.
A vizsgálat adatai szerint közösségi szálláson élő, fertőző betegségben szenvedő külföldiek gyógykezelése megtörtént, amelynek kapcsán az országgyűlési biztos alkotmányos joggal összefüggő visszásságra utaló körülményt nem észlelt.
1. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdése alapján a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Az 1991. évi XI. tv. 1. § (1) bekezdése értelmében a közegészségügyi, a járványügyi, az egészségfejlesztési, az egészségügyi igazgatási tevékenységek irányítása, koordinálása és felügyelete, valamint az egészségügyi ellátás felügyelete állami feladat. Az állam ezeket a feladatokat a népjóléti miniszter közvetlen irányítása alatt álló Szolgálat létrehozásával és működtetésével biztosítja.
Az országgyűlési biztos általános helyettese a a Magyar Honvédség Alföldi Kiképzőközpont Laktanyájában szolgálatot teljesítő sorkatona gennyes agyhártyagyulladása miatt lefolytatott vizsgálatában már foglalkozott a fegyveres erők közegészségügyi feladatai ellátásának módjával és körülményeivel. Az országgyűlési biztos általános helyettese az 1991. évi XI. tv. 2. § (4) bekezdését, amely szerint a „Szolgálat és a külön felhatalmazás alapján közegészségügyi feladatokat ellátó, valamint a Szolgálat feladatköréhez kapcsolódó tevékenységet végző egyéb szervek együttműködnek”, azért minősítette aggályosnak, mert a Szolgálat és a fegyveres erők egészségügyi szolgálatainak együttműködését egyetlen jogszabály sem intézményesíti. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint a polgári, illetve a fegyveres erők egészségügyi rendszerének elválasztása szakmailag indokolt lehet, azonban az együttműködésük kereteit, a két szervezet közötti szakmai felügyeleti viszonyt rendező jogszabályok hiánya az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz, továbbá az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos joggal összefüggésben okozott visszásságot.
2. Ehhez képest is sajátos problémakört jelent a közösségi szállások működésének közegészségügyi felügyelete. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa már az OBH 3020/1998. és az OBH 5551/1998. számú jelentéseiben felhívta a figyelmet arra, hogy „a külföldi állampolgárok közösségi szálláson történő elhelyezése olyan intézkedés, amelynek végrehajtási módja egyedülálló a magyar jogrendszerben. A sajátosság abból adódik, hogy ez az egyetlen olyan személyes szabadság korlátozásával járó kényszerintézkedés, amelynek a végrehajtására szolgáló intézményben férfiak, nők és gyermekeik együttesen vannak elhelyezve”. Egy-egy közösségi szálláson csecsemők és aggastyánok, férfiak és nők, eltérő kulturális háttérrel bíró emberek kénytelenek hoszabb-rövidebb ideig – maximum 18 hónapon keresztül – együtt élni. A közösségi szállásokon kívül élő népesség esetében akár a csecsemők, akár az idős korú személyek elhelyezésére, illetve bentlakására szakosodott intézményekre speciális közegészségügyi előírások vonatkoznak, amelyek betartását a Szolgálat ellenőrzi. A közösségi szállások lakói nem a fegyveres erők munkatársai, ezért semmiféle indoka nincs annak, hogy az említett létesítmények közegészségügyi ellenőrzését a Határőrség hatósági eszközökkel nem rendelkező Egészségügyi Szolgálata végezze. Az említett feladatot a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal által működtetett menekülteket befogadó állomásokon is Szolgálat látja el. A Szolgálat a hatósági jogkörének gyakorlása során a az 1991. évi XI. tv. 11. § (2) bekezdésében szabályozott intézkedéseket teheti, illetve a 13. §-ban részletezett szankciókat alkalmazhatja.
A vizsgált időszakban a közösségi szállások közegészségügyi viszonyait a határőrség területi egészségügyi szolgálatainak vezető orvosai havonta, szükség esetén gyakrabban ellenőrizték. Az országgyűlési biztos azonban a Miskolcon, a Győrben, a Balassagyarmaton, a Kiskunhalason és a Nyírbátorban működő közösségi szállásokon végzett helyszíni vizsgálatai során minden esetben azt tapasztalta, hogy az említett intézményekben a határőrség a minimális higiénés feltételeket sem tudta biztosítani. Az országgyűlési biztos a határőrség területi egészségügyi szolgálatai által végzett ellenőrzések gyakoriságának ismeretében, illetve saját helyszíni vizsgálatai során szerzett tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy közhatalom hiányában a közegészségügyi ellenőrzés, illetve felügyelet hatékony ellátása nem lehetséges. A vizsgálat adatai alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy az a tény miszerint, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat a határőrség közösségi szállásain nem végezhet közegészségügyi ellenőrzést veszélyeztette az ott élő külföldiek számára az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog érvényesülését. Az említett körülmény a menekülteket befogadó állomások lakóinak helyzetéhez képest hátrányos helyzetet eredményezett, ami az alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében garantált hátrányos megkülönböztetést tilalmával összefüggésben eredményez alkotmányos joggal összefüggő visszásságot.
A feltárt alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok megszüntetésére az országgyűlési biztos 2000. december 21-én ajánlást tett a belügyminiszternek és az egészségügyi miniszternek arra, hogy saját hatáskörükben, illetve szükség esetén magasabb szintű jogszabály megalkotásának kezdeményezésével intézkedjenek az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, illetve a Határőrség Egészségügyi Szolgálata közötti együttműködés intézményes kereteinek kialakításáról, továbbá kezdeményezzék az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény 10. § (1) bekezdésének olyan tartalmú módosítását, amely lehetővé teszi, hogy a Szolgálat a Határőrség külföldi polgári személyek elhelyezésére szolgáló létesítményeiben hatósági jogkört gyakoroljon.
Az ajánlással kapcsolatos válaszadásra rendelkezésre álló határidő még nem telt el.
OBH 6966/1998.
Nem állapítható meg alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság, ha a panaszos a nyomozó hatóságok érdemi határozatai ellen nem élt panasszal, birtokvitája ügyében pedig a jegyző határozatának megváltoztatása érdekében nem fordult bírósághoz, tehát jogorvoslati lehetőségeit nem merítette ki.
A panaszost – aki egy kft. ügyvezető igazgatója volt – üzlettársai jogellenesen leváltották és az üzemből kizárták. Eltávolítása miatt tett feljelentése ügyében a Karcagi Rendőrkapitányság megtagadta a nyomozást. Ismételt feljelentésére a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rfk. nyomozást rendelt el, de azt – a panaszos véleménye szerint érdemi intézkedés nélkül – bizonytalan időre felfüggesztette.
A panasz alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye, illetve a tulajdonhoz való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot rendelt el és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőrfőkapitányságról beszerezte az eljárás iratait.
A panaszos az M. S. Gabonaipari Kft. ügyvezető igazgatója volt. A cégben a törzstőke 90%-ának megfelelő üzletrésszel rendelkezett. Hitelszerződést kötött egy ukrán tulajdonban lévő, Írországban bejegyzett off-shore céggel, amelyben garanciát vállalt arra, hogy amennyiben nem teljesít, a kft. tulajdonát képező ingatlan és ingóságok 51%-át a vevő tulajdonába adja.
A panaszos a szerződés alapján 1997. február 7-én üzletrész-átruházási szerződést írt alá, amely szerint a külföldi vevő többségi tulajdont szerzett. Az új tagjegyzéket a panaszos bejegyzés végett megküldte a Fővárosi Cégbíróságnak. A külföldi vevő által összehívott taggyűlésen a panaszost kizárták a kft. tagjainak sorából, mert a felvett hitellel nem számolt el a társaságnak. A panaszos a közgyűlés szabálytalan összehívása és az ugyancsak szabálytalanul elfogadott határozatok megsemmisítése érdekében bírósághoz fordult.
A kft. új ügyvezetője által megbízott őrző-védő cég megakadályozta a panaszos belépését az üzem területére.
A panaszos feljelentést tett a Karcagi Rendőrkapitányságon. A Rendőrkapitányság a nyomozást megtagadta. A panaszos birtokvitás ügyében Kunhegyes Város jegyzőjéhez fordult, aki a rendelkezésre álló adatok és a malomban tartott helyszíni szemle alapján a kérelmet elutasította. A panaszos a határozat megváltoztatását nem kérte, így az jogerőre emelkedett. Az ukrán cég képviselője, akit időközben ügyvezetővé választottak, eladta a malmot. A panaszos pert indított az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítására.
A panaszos a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányságon feljelentést tett csalás és okirathamisítás miatt. A nyomozó hatóság a nyomozás felfüggesztéséről határozott, mert megállapították, hogy a céget értékesítő ukrán állampolgár külföldön tartózkodik. A határozat elleni panaszt a Karcagi Városi Ügyészség elutasította. A nyomozó hatóság 2000. március 2-án – mivel a cselekmény nem bűncselekmény – megszüntette a nyomozást. A panaszos a nyomozást megszüntető határozat ellen nem élt panasszal.
A rendelkezésre álló adatok szerint a panaszos fiktív szerződéssel hitelt vett fel a külföldi cégtől, amelyet nem vagy csak részben ellentételezett áruszállítással. A polgári jogviták eldöntése a polgári bíróság hatáskörébe tartozik, ezért a rendőrség nem sértett jogszabályt azzal, hogy nem lépett fel a panaszos tulajdonosi jogainak helyreállítása érdekében.
A panaszos a nyomozó hatóságok érdemi határozatai ellen nem élt panasszal, birtokvitája ügyében pedig a jegyző határozatának megváltoztatása érdekében nem fordult bírósághoz, tehát jogorvoslati lehetőségeit nem merítette ki.
Mindezekre tekintettel az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a panasz ügyében alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg, ezért a vizsgálatot lezárta.
OBH 7287/1998.
Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz való és az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, hogy a fogvatartottakat az ún. körszállítás során vizesblokkal el nem látott zárkákban, a zárkák férőhelyeit háromszorosan meghaladó létszámban helyezik el.
Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.
OBH 254/1999.
Az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált gyermeki jogokkal összefüggésben visszásságot okoz, ha a gyámügyi eljárásban nem tisztázható, hogy a gyermek ideiglenes elhelyezését vállaló, illetve a gyámnak kirendelt személlyel egy háztartásban büntetett előéletű személy él.
Teljes szöveg: 3.8. alfejezetben.
OBH 267/1999.
Nem állapítható meg az érintett szervek eljárásával kapcsolatban visszásság, ha azok a gépjárműforgalom lakókat zavaró káros hatásainak csökkentése érdekében a lehetséges intézkedéseket megtették.
Az újhartyáni panaszos előadta, hogy a településen az M5-ös autópályán bevezetett díjfizetés következtében nagymértékben megnövekedett a közúti forgalom. A panaszos a házától mindössze néhány méterre lévő úton haladó járművek elviselhetetlen zajhatását sérelmezte.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az Alkotmány 70/D. §-ában deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog érintettsége miatt indított vizsgálatot. Eljárása során megkereste a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség Vezetőjét, Újhartyán polgármesterét, a Pest-Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét, valamint a Pest Megyei Állami Közútkezelő Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatóját, akiktől a feltehetően nem egyedi panasz orvoslása érdekében tett intézkedésekről kért tájékoztatást. A válaszok ismeretében a Közlekedéstudományi Intézet Rt. Környezetvédelmi és Akusztikai Tagozatának vezetőjétől kért további felvilágosítást.
A Közlekedéstudományi Intézet Rt. Környezetvédelmi és Akusztikai Tagozata 1996-ban elkészítette az M5 autópálya útdíjasításával kapcsolatos előzetes környezeti hatásvizsgálatot. Az Intézet által a panaszos lakóházának közelében végzett zajszintmérés nappal 66,3, éjjel 61,8 dB értéket mutatott. Útdíjasítás esetén a Közlekedéstudományi Intézet vizsgálata szerint 0,9-1,4 dB zajterhelés-növekedés várható.
Újhartyánon a zajhatás az intézet álláspontja szerint az útdíjasítás hatására észrevehetően nem változik meg. A zajszínt már az útdíjasítást megelőzően is magas volt, tehát egy eredetileg is magas érték érezhető növekedésével nem kellett számolni.
A közúti forgalom által okozott zajterhelés forgalomtechnikai intézkedésekkel csökkenthető. Ennek keretében került sor a nehéz-tehergépjárműveket kitiltó jelzőtábla kihelyezésére. A rendőrhatóság rendszeres közúti ellenőrzéssel igyekszik a közúti közlekedés szabályait betartatni. A közlekedés biztonságát szolgálja a 40 km/h sebességkorlátozás bevezetése is. Sor került négy pár autóbusz-megállóhely kiépítésére, valamint a templom előtti csomópont átépítésére.
Az érintett útszakaszon korábban jelentős, határértéket meghaladó volt a zajterhelés, ezért az Alkotmányban biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelme fennállt. Arról, hogy az útdíjasítást követően miként változott a zajterhelés Újhartyánban, az általános helyettesnek nem volt tudomása, a Közlekedéstudományi Intézet konkrét mérési eredményei ugyanis még a pályadíj bevezetése előtti időszakból valók. A rezgésvizsgálat megnyugtató eredményt hozott, a mért érték ugyanis jóval a megengedett határérték alatt maradt.
Mivel a Pest Megyei Közútkezelő Kht. jelentős útkarbantartási munkákat végzett, továbbá a 2000. évben újabb javítási munkák elvégzését tervezi, eljárásával kapcsolatban az általános helyettes visszásságot nem állapított meg. Tekintettel azonban az 1996-os zajvédelmi vizsgálat kedvezőtlen eredményeire, felkérte a Közlekedéstudományi Intézetet ellenőrző zajmérés elvégzésére.
Az Intézet a vizsgálatot 60 000 forint + ÁFA összegért vállalta volna, amely összeg az Országgyűlési Biztosok Hivatalának nem állt rendelkezésére, ezért a felkérést vissza kellett vonni. Mivel azonban a zajmérés mindenképpen indokolt volt, az országgyűlési biztos felkérte a környezetvédelmi minisztert, hogy a zajártalomnak kitett településen az ellenőrző zajmérés elvégeztetésében legyen segítségére. A Környezetgazdálkodási Intézet által készített szakértői vélemény szerint a közúti forgalom által okozott környezeti zajterhelés Újhartyánban a vonatkozó előírásoknak nem felel meg.
OBH 762/1999.
Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz és a 70/D. § (1) bekezdésében megfogalmazott, a lehető legmagasabb testi és lelki egészséghez, valamint a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joggal összefüggésben nem keletkezik visszásság, ha az ügyfelek az államigazgatási eljárást együttműködésükkel nem segítik.
A panaszos beadványában előadta, hogy azért fordult a hatósághoz, mert a szomszédjában engedély nélkül üzemelő sajtoló üzem zajos tevékenysége zavarja nyugalmát. Sérelmezte azon hatósági intézkedések hiányát, amelyek a sérelem megszüntetését eredményezték volna. Kifogásolta, hogy az eljárás elhúzódik.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az Alkotmány 13. (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz, a 70/D. § (1) bekezdésében megfogalmazott, a lehető legmagasabb testi és lelki egészséghez, valamint a 2. § (1) bekezdésében rögzített független demokratikus jogállamisághoz szervesen kapcsolódó tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság gyanúja miatt az ügyben vizsgálatot indított.
Az országgyűlési biztos általános helyettese megkereste Szécsény Polgármesteri Hivatalát. Az első fokú hatóságként kijelölt Polgármesteri Hivatal jegyzője azt a tájékoztatást adta, hogy a hivatal ügyintézője és a panasztevő olyan személyes konfliktusba keveredett, amely azt eredményezte, hogy az ügyben más település jegyzőjét jelölték ki az eljárás lefolytatására. A kijelölt Salgótarjáni Polgármesteri Hivatal jegyzője a vizsgálat ideje alatt még nem hozott döntést, az eljárás folyamatban van.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a vizsgálat során megállapította, hogy a közigazgatási eljárás elhúzódását nem a hatóság szándékos közreműködése, hanem a panasztevő magatartása idézte elő.
A vizsgálat nem tárt fel olyan visszásságot, amely a panasztevőnek a hatósági eljárás során az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében a tulajdonhoz, a 70/D. § (1) bekezdésében dekralált a legmagasabb testi és lelki egészséghez, valamint a 2. § (1) bekezdésében dekralált jogállamiságból fakadó tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott volna, ezért az ügyben ajánlást nem tett.
OBH 1332/1999. és OBH 6829/1996.
Ha az otthon lakószobái nem felelnek meg sem a jelenlegi, sem pedig a korábban hatályos építésügyi előírásoknak, ez visszásságot okoz az abban lakó gondozottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot a lakószobák elavult, korszerűtlen és balesetveszélyes fűtése. Ugyancsak e joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézetben nem alakítanak ki megfelelő orvosi szobát és egészségügyi elkülönítőt, továbbá ha az intézet a jogszabályban előírt, minimális orvosi jelenlétet nem biztosítja.
Teljes szöveg: 3.3. alfejezetben.
OBH 2886/1999.
A jelentős közúti forgalom által keltett környezetszennyezés miatt sérül a település lakóinak az egészséges környezethez (Alk. 18. §) és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez (Alk. 70/D. §) való joga.
Udvar község polgármestere beadványában a település lakóinak az udvari határátkelőhely kamionforgalma miatti megpróbáltatásairól számolt be. A környezeti ártalmak (hulladék, zaj), az ivóvízhiány, a prostitúció, a lakóházak gépkocsikihajtóinak elállása megbénítja a település életét.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az egészséges környezethez és a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot. Eljárása során arra kérte a Baranya Megyei Állami Közútkezelő Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatóját, hogy tájékoztassa álláspontjáról, a probléma megoldásának lehetőségeiről, az eddig tett intézkedésekről.
A település egyetlen útja a határállomáshoz vezet, ezért a község lakóin kívül ezt használják a szomszédos országba tartó, illetve onnan érkező járművek is, köztük igen nagy számban nehézgépjárművek. A községben útszélesítéssel, parkoló építéssel a meglévő adottságok miatt a probléma megoldása nem lehetséges. Elkerülő út építése szintén nem megvalósítható, mert az átkelő közvetlenül a szélső házak mellett van, így a visszacsatlakozásnál épületeket kellene lebontani, továbbá a zajérték így is a megengedettnél magasabb lenne.
Mivel a határállomás rendkívül közel van a településhez, a járművek feltorlódás esetén a főút udvari szakaszán kényszerülnek várakozni. A település területén várakozó járművek a járó motorok, az állandó elindulások, megállások, majd ismételt elindulások miatt nagyfokú légszennyező és zajkibocsátó forrást jelentenek. Nem hagyható figyelmen kívül a helyi lakosok állandó akadályoztatása sem, amely abból adódik, hogy az átlépésre várakozó járművek elállják a gépkocsikihajtókat. Az óriási gépjárműforgalom a gyalogosközlekedést is megnehezíti.
A Baranya Megyei Közútkezelő Kht. ügyvezetője közegészségügyi és közbiztonsági problémákról is említést tett. Lehetséges megoldásként felvetette a település előtti kamionsáv kialakítását, a határátkelőhelyről történő forgalomirányítással. A Közútkezelő a számára biztosított útfenntartási keretből a megvalósítást nem tudja finanszírozni, így a problémáról a KHVM Közúti Főosztályát folyamatosan tájékoztatja. A megvalósítás időpontja attól függ, hogy a minisztérium az anyagi fedezetet mikor biztosítja.
Kétségtelen, hogy a kamionsáv kialakításához komoly és jelentős pénzügyi erőforrásokra van szükség, azonban a településen élők egészségének megóvása, a környezetszennyezés felszámolása, a lakók életkörülményeinek normalizálása gyors intézkedést indokol.
Az általános helyettes megállapította, hogy a határátkelőhely ilyen mértékű zsúfoltsága következtében kialakult állapot a település lakóinak egészséges környezethez, valamint legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogával összefüggésben visszásságot okoz. A visszásság miatt az általános helyettes felkérte a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, hogy a település előtti kamionsáv mielőbbi megvalósítása érdekében tegyen intézkedéseket.
A miniszter az ajánlással egyetértett, válaszában közölte, hogy a 2000. évi útfenntartási- és fejlesztési célelőirányzat tervezett kiadásai között szerepel az Udvar község előtti kamionsáv kiépítésének előirányzata. A létesítmény kiépülése után a kamionok a település előtt kialakítandó kamionsávban várakoznak majd. Az általános helyettes a választ elfogadta.
OBH 2920/1999. és OBH 2921/1999.
Az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az időskorúakat ápoló-gondozó otthonban az étkezés keretében biztosított élelmiszer nyersanyagok energia- és tápanyagtartalmára vonatkozó előírásokat figyelmen kívül hagyják.
Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.
OBH 3080/1999.
Az Alkotmány 18. §-ában rögzített egészséges környezethez, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal kapcsolatban – figyelemmel a fogvatartottak és az ott dolgozók érdekeire – visszásságot okoz, továbbá az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott élethez és az emberi méltósághoz való jog közvetlen veszélyét is magában rejti, ha a büntetés-végrehajtási intézet épületei és teljes infrastruktúrája leromlott.
Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.
OBH 3617/1999.
Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz fűződő és az Alkotmány 18. §-ban elismert az egészséges környezethez való joggal, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a jegyző huzamos időn túl nem intézkedik az állampolgári kérelemre.
A panaszosok beadványukban azt sérelmezték, hogy a budaörsi jegyző az 1996 óta folyamatosan előterjesztett beadványaira (amelyekben a lakóházuk közelében működő Bt. zajos működését kifogásolták) csak részlegesen kaptak választ és intézkedéseket, továbbá hogy ügyvédjük nem kapott ügyükben semmilyen választ.
Az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatot indított, mert felmerült az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz fűződő és az Alkotmány 18. §-ban elismert az egészséges környezethez való joggal, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével a visszásság gyanúja.
Az országgyűlési biztos általános helyettese eljárása során megkereste a budaörsi jegyzőt tájékoztatás céljából és vizsgálatához konkrét kérdésekre is választ kért.
Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszosok 1994-ben, majd 1995-ben az utcájukban működő Bt. zajos tevékenysége miatti bejelentéseire a jegyző előtt egyezség született a panaszosok és a Bt. között. 1996-ban a panaszosok csendháborítás szabálysértése miatt indítottak eljárást a Bt ellen, most már jogi képviselővel, akit a döntéséről a jegyző értesített. A panaszosnak a szabálysértési eljárásra vonatkozó részét országgyűlési biztos általános helyettese az Obtv. 17. § (4) bekezdése alapján hatáskör hiányában nem vizsgálta. A panaszos sérelmével 1998 tavaszán az akkori, majd decemberében a jelenlegi országgyűlési képviselőjénél tett panaszt, amelyekről a jegyző mindkét képviselőt tájékoztatta addigi intézkedéseiről. A jegyző válaszából kiderült, hogy a Bt. részére a korábban érvényben jogszabály szerint került kiadásra szolgáltatóiroda tevékenységi körre egy záradékolt üzletnyitási bejelentés.
Az országgyűlési biztos általános helyettese a jegyző válaszából megállapította, hogy a Bt. által használt telephely épületeit más célra használják, mint amire a használatbavételi engedély szólt. A jegyző intézkedésének elmulasztása jogbizonytalanságot okozott, hiszen a raktárként funkcionáló épület használata okozta a panaszt.
A jegyző álláspontja szerint a telepengedélyezési eljárásról szóló 80/1999. (VI. 11.) kormányrendelet hatálybalépéséig hatósági intézkedést nem áll módjában tenni az ügyben.
Megállapította az országgyűlési biztos általános helyettese, hogy a panaszosoknak az országgyűlési képviselőknek írt levelei ismételt panasznak foghatóak fel, amelynek alapján a jegyzőnek intézkednie kellett volna.
Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a feltárt eljárási hibák, mulasztások az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal és az azzal szervesen összefüggő tisztességes eljárás, továbbá az Alkotmány 18. §-ában biztosított egészséges környezethez való joggal kapcsolatban visszásságot okozott, hiszen semmilyen vizsgálatot nem tartott a jegyző a Bt. által folytatott tevékenység által okozott zaj hatására vonatkozóan. Bár a 20/1982. (X. 12.) IpM rendeletet (amelyet 1997-ben hatályon kívül helyeztek) valóban nem lehetett alkalmazni az adott Bt.-re, azonban az elmulasztott építésügyi eljárásban az alapprobléma tisztázásával döntés lehetett volna hozni.
Az országgyűlési biztos általános helyettese a mulasztásban megvalósuló visszásság megszüntetése érdekében felkérte Budaörs város Jegyzőjét, hogy soron kívül vizsgálja meg, hogy a Bt. milyen jogcímen használja az eredetileg műhely céljára használatba vett helyiségeket iroda és raktár céljára, és amennyiben a rendeltetéstől eltérő használatra nincs engedélye, folytassa le a megfelelő építésügyi eljárást, továbbá hogy soron kívül folytassa le a telepengedélyezési eljárást.
Az ajánlást a jegyző elfogadta és arról tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy az építési ügyben meghozta határozatát, továbbá hogy a telepengedélyezési eljárást megindította és annak befejezéséről értesíti.
Az eljárást az országgyűlési biztos folytatta, s mivel a megadott időn belül a telepengedélyezési eljárás nem fejeződött be, felhívta a jegyzőt a soron kívüli intézkedésre. A jegyző arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a telepengedélyezési eljárást a Környezetvédelmi Felügyelőségtől megkért zajtszintmérés eredményéig a panaszosnak is megküldött és fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett határozatával felfüggesztette. Az országgyűlési biztos a választ tudomásul vette.
OBH 3646/1998.
Az Alkotmány 18. §-ában és 70/D. §-ában biztosított, az egészséghez és az egészséges környezethez való joggal kapcsolatban visszásságot okoz, ha a fürdőmedencék vízforgatóval való ellátásáról szóló, valamint a gyógyászati-sportcélokat szolgáló fürdők-uszodák akadálymentességére vonatkozó jogi szabályozás nem megfelelő.
A két panasz több mint 300 aláírással érkezett az országgyűlési biztoshoz. A panaszosok a Lukács fürdő úszómedencéinek vízforgatóval való ellátása ellen tiltakoztak, mert úgy ítélték meg, hogy ez a technológia károsítja a gyógyvíz hatóanyagait.
A vizsgálatot a biztos az egészséghez és az egészséges környezethez való jog sérelmének gyanúja miatt indította, és hivatalból kiterjesztette arra is, hogy a Lukács uszodát felújításakor a mozgáskorlátozottak számára akadálymentessé tették-e.
Eljárásában az Országos Tisztiorvosi Hivatal (OTH), az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdő Főigazgatóság, a Főváros főpolgármestere, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal és a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Rt. segítségét vette igénybe.
Megállapította, hogy a Lukács fürdőben a vízforgatót a tulajdonos a 121/1996. (VII. 24.) Korm. rendeletben foglaltak teljesítése érdekében tervezte beépíteni, amely 2002. december 31-ig teljesítendő általános érvényű kötelezettséget ír elő a töltő-ürítő rendszerű medencék felújításakor. Ettől eltérni – az Országos Vízügyi Főigazgatóság véleményének figyelembevételével – az OTH egyedi felmentése alapján lehet, ha „az elismert ásványvízzel vagy gyógyvízzel üzemelő gyógymedence vizének gyógyászati szempontból értékes, biológiailag aktív alkotórészeit a vízforgatás károsítaná, (vagy) a medence töltésére használt víz olyan összetételű, hogy tisztítására megfelelő technológia nem áll rendelkezésre.”
A fenntartó Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Rt. a felmentést több más budapesti fürdővel együtt a Lukácsra is kezdeményezte, és mivel ez államigazgatási eljárás keretében nem vezetett eredményre, bírósághoz fordult, amely új eljárásra utasította az OTH-t. Az új eljárás keretében az OTH a Gyógyfürdő Rt.-t felszólította a felmentéshez szükséges dokumentumok benyújtására. Ezeket az Rt. benyújtotta, az eljárás folyamatban van. Időközben a vízforgatót a Lukács úszómedencéihez beépítették.
Az akadálymentesség biztosítását a jelenleg folyó felújítási munkálatok között tervezték, de nem készült ilyen átalakítás. A tervezett helyet fenntartják a későbbi kialakítás érdekében.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy
1. A vízforgató beépítésével kapcsolatos felmentési eljárás csak a gyógymedencék ügyében folyt, mivel a jogszabály azt úszómedencéknél kötelezővé teszi, és az alól felmentést sem engedélyez. Ennek oka a gyógymedencék és úszómedencék eltérő célú használata. A felmentési eljárás jelentősége azonban nyilvánvaló az úszómedencékre is. Ha a kifejezetten gyógyászati célú fürdőmedencénél nem indokolt a felmentés, jogszabály-változtatás sem alapozhatná meg azt az ugyanazon vízzel táplált úszómedence esetében. Ugyanakkor felmerül a kérdés, ha a felmentés indokolt, mert a szakmai megállapítás szerint a gyógyvíz károsodik a vízforgatás hatására, figyelmen kívül hagyható-e ez a tény az úszómedencéket igénybevevők szempontjából? Ha a vízben oldott hatóanyagok olyan kémiai reakcióba lépnek a vízforgatáshoz használt reagensekkel, amelynek eredménye kifejezetten egészségkárosító anyagok megjelenése a vízben, van-e jelentősége annak, hogy gyógyfürdőzés vagy úszás céljából tartózkodnak-e benne emberek? Ha „csak” a gyógyhatását veszti el a víz, ez az igénybevevő szempontjából akkor is hátrány, mert az egészségének megőrzését (esetleg visszanyerését) szolgáló, eddig az uszodában rendelkezésre álló gyógyvízhez a továbbiakban nem jut hozzá.
A vizsgálatban az országgyűlési biztos azzal szembesült, hogy a vízforgatásnak a gyógyvizekre gyakorolt hatása kérdésében ma még a tudomány, a szakma is megosztott. Támpontot nyújthatott volna a kérdésben a felmentések ügyében zajló per, illetve az abban megszülető szakvélemények. Ilyenek azonban nem készültek, mivel új eljárást rendeltek el. Minthogy az országgyűlési biztos nem járhat el olyan ügyben, amelyben nincs jogerős államigazgatási döntés, a Lukács uszodában a vízforgató beépítésének konkrét kérdésében a hatásköre hiányát állapította meg. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy jelenleg a vízforgató alkalmazása vagy mellőzése egyébként sem közelíthető meg hatóság vagy közszolgáltató cselekedete vagy mulasztása következményeként, mert nem mindig van eljárási kötelezettség.
Ennek elsődleges oka a vízforgató-beépítés kötelező előírásának, a felmentési eljárás jogi szabályozásának a hiányossága, és ez az állampolgároknak a legmagasabb szintű testi-lelki egészséghez való alkotmányos jogaival kapcsolatos visszásságot idézhet elő.
A töltő-ürítő rendszer vagy a vízforgatás közötti választásnak ugyanis – a gyógyvíz gyógyhatásának változásán túl – több releváns szempont együttes vizsgálatán kell alapulnia, így például:
– A Föld vízkészlete, az emberiség rendelkezésére álló természeti erőforrások végesek, úgy kell velük gazdálkodni, hogy azt mind a jelen, mind a jövő számtalan generációja még igénybe vehesse. (48/1997. (X. 6.) AB hat.)
– Magyarország fürdőiben a különböző medencék táplálása minősített gyógyvízből, ásványvízből, „közönséges” vezetékes vízből, egy vagy több forrásból, kútból, ezek keverékéből csapvizes „pótlással” stb. történik. A forrásból-kútból táplált gyógyfürdők közül többnél – a vízhozamtól függően – a felszínre tört víz egy része fel nem használtan a csatornába kerül. Ezen esetekben tehát a „véges javak” mindenképpen elhasználódnak, csak az egyik esetben (a töltő-ürítő rendszerben) közben hasznosulnak, a másik esetben (a vízforgatásnál) felhasználatlanul kerülnek a csatornába.
– A természetes vizek környezeti ártalmak miatt már eleve szennyezettek lehetnek. A fürdőzők, úszók által tömegesen igénybe vett medencék további biológiai, vegyi, fizikai szennyezésnek kitettek.
– A töltő-ürítő rendszerek és a vízforgatásos technológia alkalmazásának más az egyszeri beruházási és a későbbi fenntartási-működtetési anyagi igénye stb.
– Nagyságrendekkel eltérő a működtetési költsége a saját kúttal rendelkező fürdőnek és a vízdíjat fizető fürdőnek.
A fent ismertetett összetett szempontok vizsgálata nem lehet a fürdő tulajdonosának (fenntartójának), a vízforgató beépítésére kötelezettnek a kompetenciája, márpedig a felmentési eljárás kezdeményezési lehetőségével csak neki van joga arra, hogy az ügyet a hatóság elé vigye. A tulajdonos viszont gyakran anyagi érdekei (vagy szükséghelyzete stb.) folytán ellenérdekelt a helyes megoldással. Ezért nem várható, hogy az alkotmányos értékek – az egészséges környezet, a véges javak stb. – védelmének szempontjai vezessék abban a döntésében, hogy folyamodik-e felmentésért. Ha nem fordul a hatósághoz, nincs eljárás sem, így annak a vizsgálata sem merül fel, hogy károsítja-e a vizet a vízforgatás.
A jogszabály a vízforgató létesítését teszi kötelezővé, a használatát már nem. Tehát nem szabálytalan, ha a kormányrendelet teljesítése érdekében a fürdő üzemeltetője a vízforgatót beépíti, de mivel saját kúttal rendelkezik, és a víz „ingyen van”, továbbra is töltő-ürítő rendszerben üzemelteti a medencét. Nincs szabály az indokolt felmentés (a víz károsodása) esetén az ugyanazon vízzel táplált úszómedencékben a vízforgató beépítésének mellőzhetőségére sem.
Minthogy a hiányos szabályozás az előbbiekben ismertetett módon az állampolgárok egészséghez való alkotmányos jogát veszélyezteti, az országgyűlési biztos javasolta, hogy az egészségügyi miniszter kezdeményezze a 121/1996. (VII. 24.) Korm. rendelet módosítását, és saját hatáskörében módosítsa a végrehajtáshoz szükséges további rendeleteket. A módosítások biztosítsák, hogy a döntések tudományos megalapozottsággal és az eltérő érdekek figyelembevételével szülessenek úgy, hogy az élethez, az egészséghez való jog szempontja elsőbbséget élvezzen.
2. A mozgáskorlátozottak akadálymentes közlekedésének kérdésében az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Lukács uszodába és a felújított medencékbe a bejutás nem akadálymentes. Nincs feloldva az akadálymentes közlekedésre vonatkozó és a higiénés előírások (például lábmosóhasználat) közötti ellentmondás sem. Már több jelentésben, átfogóan az OBH 434/1998. számúban foglalkozott a biztos az akadálymentesség vizsgálatával. Megállapította, hogy a környezet általában nem akadálymentes. Sem az épület-építmény kör, sem az épített környezetnek az a része nem kellően tisztázott és kijelölt, ahol az akadálymentességet biztosítani kell. Mivel akkori ajánlása nyomán a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium előterjesztésében a szükséges jogszabály-módosítások már egyeztetés alatt állnak, ezért ebben újabb ajánlást nem tett.
Kezdeményezte azonban, hogy az egészségügyi miniszter és az ifjúsági és sportminiszter rendeletükben állapítsák meg annak a szabályait, hogy a gyógyászati-sportcélokat szolgáló fürdők és uszodák területén hol, hogyan és kinek kell biztosítania az akadálymentességet. Kezdeményezzék e szabályoknak megfelelően a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról, valamint a sportról szóló törvények szükség szerinti kiegészítését.
Felkérte Budapest főpolgármesterét, hogy e kötelezettségek, határidők meghatározása előtt is mind a Lukács uszoda további, mind a többi budapesti fürdő felújításkor az akadálymentességet lehetőség szerint biztosítsa.
Az egészségügyi miniszter határidőben válaszolt. Mivel az általa tervezett intézkedések a felvetett problémáknak csak egy részét orvosolják, az országgyűlési biztos kezdeményezését fenntartotta, illetve megismételte. A válaszadás határideje még nem járt le.
Az ifjúsági és sport miniszter állásfoglalását a biztos megsürgette, válasz még nem érkezett.
A főpolgármester helyettese a kérés teljesítésére ígéretet tett.
Kapcsolódó ügy: OBH 8376/1997.
OBH 3971/1999. és OBH 3972/1999. számú ügyek utóélete
1999. augusztus 18-án az ÁNTSZ-hez bejelentés érkezett, hogy a miskolci Közös Sors Közhasznú Egyesület szociális otthonában elhelyezett gondozottakról összesen egy ápoló gondoskodik. A egyesület elnöke határozatlan időre külföldre utazott. Az egyesület kasszája üres, a gondozottak ellátása nincs biztosítva. Az ÁNTSZ a gondozottakat a miskolci Semmelweis Kórházban helyezte el. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálatot rendelt el gondozott időskorú ápoltak ügyében.
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei főügyésztől, az ÁNTSZ Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Hivatalától és a Közigazgatási Hivataltól beszerzett adatok alapján megállapította, hogy az intézmény működésével összefüggő mulasztások és az ellenőrzésre hatáskörrel rendelkező szervek tevékenységére vonatkozó jogszabályok hiányosságai sértik a gondozottak jogát a jogállamisághoz és ennek lényegi elemét képező jogbiztonsághoz (Alk. 2. § (1) bek.), továbbá az élethez és az emberi méltósághoz (Alk. 54. § (1) bek.), a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez (Alk. 70/D. § (1) bek.) és az öregség, betegség, rokkantság esetén a szükséges ellátáshoz (Alk. 70/E. § (1) bek.) fűződő alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságokat okoznak.
Az országgyűlési biztos ajánlotta, hogy az igazságügy-miniszter állapítsa meg a vállalkozás formájában működtetett szociális intézmények vezető tisztségviselőivel szemben támasztható büntetlenségi és alkalmassági követelményeket, a szociális és családügyi miniszter szabályozza a személyes gondoskodást nyújtó intézmények működése ellenőrzésének szabályait, gondoskodjon arról, hogy a működési engedéllyel nem rendelkező intézmények bezárattatását – amennyiben tényleges működésüket a jogszabályokban előírt feltételek hiányában megkezdik – jogszabályi szinten rendezzék, az ÁNTSZ Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Intézete vezetője gondoskodjon a határozatok végrehajtásáról, a végrehajtás ellenőrzéséről és a súlyos hiányosságok megfelelő időben történő megszüntetéséről.
Felkérte a legfőbb ügyészt, hogy intézkedjék az ápolást, gondozást nyújtó, bentlakásos intézmények ügyészi felügyeletéről, ajánlotta a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjének, hogy rendszeresen ellenőriztesse az ápolást, gondozást nyújtó, bentlakásos intézmények gondozottjainak helyzetét.
Az igazságügyminiszter az ajánlást elfogadta, a jogszabály előkészítése folyamatban van.
A szociális és családügyi miniszter az ajánlást elfogadta, hatályba lépett a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről szóló 188/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet.
Az ÁNTSZ Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Intézetének vezetője az ajánlást elfogadta.
A legfőbb ügyész helyettese csak az intézményeket fenntartó egyesületek ellenőrzését tartotta megvalósíthatónak. Válaszát az országgyűlési biztos elfogadta.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője az ajánlást elfogadta. Hivatala évente ellenőrzi a nem állami, háromévente az állami fenntartású szociális intézmények működését.
OBH 4009/1999.
Visszásságot okoz az Alkotmány 17. §-ában biztosított szociális gondoskodáshoz való joggal, a 70/A. §-ában deklarált jogegyenlőség követelményével, valamint a 70/D. § (1) bekezdésében biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben, ha a sorkatonákat jogszabály alapján megillető térítésmentes fogorvosi ellátást a polgári szolgálatot teljesítők esetében az orvos megtagadja.
Teljes szöveg: 3.3. alfejezetben.
OBH 4036/1999.
Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz való és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslati joggal, továbbá az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha a jegyző nem dönt határozattal a hozzá benyújtott kérelemről.
A panaszos a beadványában azt sérelmezte, hogy az öcsödi jegyző nem intézkedik a szomszédja méhtartása miatt tett panaszára.
Az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatot indított, mivel felmerült az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított a tulajdonhoz való és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben a visszásság gyanúja.
Az országgyűlési biztos általános helyettese eljárása során a jegyzőtől megkérte az ügyre vonatkozó iratokat.
Ezek alapján megállapította, hogy a panaszos 1999 márciusában bejelentette az öcsödi jegyzőnek, hogy szomszédja több mint 40 méhkaptárt tart, és az előző évben miközben a kertjében tartózkodott, a szomszédos ingatlanról a méhek megtámadták. Ennek következtében orvost kellett hívni, majd mentőt. A szomszéd emiatt a kaptárakat máshol helyezte el. Amikor ez évben bement az ingatlanára kerti munkákat végezni, azt tapasztalta, hogy a méhkaptárokat visszatelepítették az eredeti helyére. A panaszos kérte, hogy a jegyző kötelezze a szomszédját arra, hogy a méhkaptárokat máshol helyezze el.
A jegyző az iratok megküldése mellett arról tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy méhészettel kapcsolatban nem készült önkormányzati rendelet. A rendelkezésre álló iratok szerint a jegyző írásban arról tájékoztatta a panaszost, hogy helyszíni szemle alapján megállapította, a méhkaptárok elhelyezése szabályos, a panaszos ingatlanához legközelebbi kaptár is 7 méter távolságra van, a röppnyílás nem az ingatanra néz. Tájékoztatta továbbá a panaszost, a szomszédja ígéretet tett arra, hogy a méheket április végétől szeptember végéig a község külterületén fogja tartani. Az Áe. értelmében a közigazgatási szervnek mind az ügy érdemében, mind az eljárás során eldöntendő kérdésekben határozatot kell hoznia.
Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a jegyző elmulasztotta a döntését határozatba foglalni. Ezzel az eljárással az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított a tulajdonhoz való, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz fűződő joggal összefüggésben visszásság keletkezett és ezáltal sérült az Alkotmány 2. §. (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelménye is. A határozat meghozatalának elmulasztásával a jegyző bizonytalanságban tartotta mind a panaszost ingatlana használata kérdésében, mind az ellenérdekű felet abban a kérdésben, hogy köteles-e a méheket más helyen tartani, s ha el kell távolítani az ingatlanáról és nem teszi, van-e annak következménye. Azzal, hogy a jegyző nem hozott határozatot, megfosztotta a panaszost a fellebbezési jogától, visszásságot okozva.
A hivatali mulasztásban megnyilvánuló visszásság megszüntetése érdekében az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlásában felkérte Öcsöd község jegyzőjét, hogy soron kívül hozzon határozatot a panaszos kérelmére, valamint gondoskodjon hivatalában mind az anyagi-, mind az eljárásjogi szabályok, továbbá az ügyintézézi határidők maradéktalan megtartásáról.
A jegyző az ajánlásban foglaltaknak megfelelően meghozta a birtokvédelmi eljárásban a határozatot, és a kért intézkedéseket is megtette.
Az országgyűlési biztos általános helyettese a választ elfogadta és az ügyet lezárta.
OBH 4079/1999. és OBH 5879/1999.
I. A gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is figyelemmel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha az időskorúakat ápoló-gondozó otthon házirendje nem tartalmazza a jogszabályban meghatározott, kötelező tartalmi elemeket. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézmény érdekképviseleti fóruma nem működik.
II. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okoz, ha az intézetben nem alakítanak ki egészségügyi elkülönítőt és megfelelő orvosi szobát. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot az intézet, ha az épület folyamatos fűtését nem tudja biztosítani.
III. Az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében rögzített szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő jogot sérti, ha a bentlakásos intézmény büntetésből kimenőmegvonást alkalmaz.
IV. Az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát sérti, ha az otthon nem gondoskodik leendő lakói előgondozásának megszervezéséről. Ugyanezen jogot veszélyezteti – illetve arányától és tartamától függően sérti –, ha az intézménynél nem áll alkalmazásban a jogszabály által előírt szakképzett ápolószemélyzet.
A panaszosok beadványaikban a leányfalui Református Szeretetotthon által nyújtott ellátást kifogásolták. Sérelmezték a betegekkel való bánásmódot, az ápolási-gondozási tevékenységet, a szükséges gyógyszerekkel való ellátottság hiányát, az étel mennyiségét és minőségét, valamint a folyamatos fűtés hiányát.
Az intézmény – amely 1969-ben történt létesítésétől kezdődően időseket ápoló-gondozó otthonként működik – alapítója és fenntartója a Magyarországi Református Egyház Zsinata. Az otthonnak a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal 1997. október 27-én kelt határozatában – 55 férőhelyes idősek otthona ellátási formára – határozatlan időre szóló működési engedélyt adott. A vizsgálatok idején az előírt létszámhatárnak megfelelően az otthonban 55 személyt ápoltak. Az otthonban a dolgozók létszáma 8 volt, közülük négyen az előírt szakképzettséggel rendelkeznek, illetve három dolgozó esetében a feladatellátáshoz szükséges végzettség megszerzése folyamatban van. Az otthonban mentálhigiénés szakembert nem foglalkoztatnak. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint önmagában a hit és az intézetet vezető lelkipásztor által nyújtott lelki gondozás nem „válthatja ki” a mentálhigiénés szakember alkalmazását. A vizsgálat megállapítása szerint a jogszabályban előírt és a megfelelő szakképzettséggel rendelkező mentálhigiénés szakember hiánya a gondozottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint a szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okozott. Az otthon a jogszabályban meghatározott előgondozást nem végez. A beutalt csak már mint lakó ismerkedhet meg az otthonnal, leendő társaival, jogaival és lehetőségeivel. A vizsgálat megállapítása szerint az előgondozási kötelezettség hiánya a gondozottak szociális biztonsághoz való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okozott. Az otthon lakószobáinak fűtése gázkazánok üzemben tartásával történik. A panaszokban szereplő elégtelen fűtés az épület jellegéből és a szigetelés elégtelen állapotából fakad. A már elavult technikával készült és beépített nagyméretű, fémkeretes ablakok annak ellenére huzatosak, hogy azokat a tavalyi évben újraszigetelték. Ezzel, valamint a tető szigetelésének hiányosságaival magyarázható, hogy az épületben a fűtési időszakban mért hőmérséklet nem haladja meg a 20 °C fokot. A vizsgálat megállapítása szerint a téli időszakban gyakori fűtési elégtelenség az otthon gondozottainak a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okoz.
A vizsgálat megállapítása szerint az otthonban sem orvosi szoba, sem egészségügyi elkülönítő nincs. Orvosi szoba hiányában a nővérszobában folyik valamennyi orvosi-egészségügyi (rendelés, gyógyszerelés, nyilvántartás) tevékenység. A vizsgálat idején hatályban volt 2/1994 (I. 30) NM rendelet 42. § (2) bekezdésének e) pontja szerint a bentlakásos intézményben biztosítani kellett az egészségügyi gondozás céljára (pl. orvosi szoba, betegszoba) szolgáló helyiségeket. Ez a kötelezettség az új, 1/2000. (I. 7.) SZCSM rendelet előírásai értelmében továbbra is fennáll. Egy minden igényt kielégítő orvosi szoba léte vagy nem léte nem a helyiség elnevezésének kérdése. Az országgyűlési biztosának álláspontja szerint a hivatkozott jogszabály által megkövetelt általános orvosi jelenlét, az intézet biztosította egyetlen vegyes használatú helyiségben – amely egyben a vizsgáló, az orvosi szoba, az ügyeleti szoba és a nővérszoba is – nem megoldható. A vizsgálat megállapítása szerint az orvosi szoba és az egészségügyi elkülönítő kialakításának hiánya az otthon gondozottainak a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okoz. Büntetést az otthon az „alkoholos” állapotban visszatérőkkel szemben alkalmaz. A kifogásolt magatartás szankciója a házirend 7. pontja alapján alkalmazható kimenőmegvonás. Az 1993. évi III. tv. szerint a jogosult távozása csak akkor tagadható meg, ha a jogosult kezelőorvosának szakvéleménye – a jogosult önmagát vagy másokat veszélyeztető egészségi állapota miatt – az eltávozást nem javasolja. Az otthonnak az a gyakorlata, amely szerint a kimenőmegvonást büntetésként alkalmazzák, a gondozottak szabad mozgáshoz, a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő alkotmányos jogaival kapcsolatban okoz visszásságot.
Az intézeti házirend az érték- és vagyonmegőrzés témakörében arról, hogy milyen esetekben szükséges a készpénzt – pénzintézetben – betét formájában megőrizni, nem rendelkezik. A vizsgálat megállapítása szerint a kifogásolt tárgykör szabályozásának hiánya a tulajdonhoz fűződő, valamint a szociális biztonsághoz való alkotmányos joggal, továbbá – figyelemmel a gondozottak törvényes érdekeire – a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben okoznak visszásságot.
Az otthon érdekképviseleti fóruma formailag – a házirend is tartalmaz utalást az intézet Érdekképviseleti Bizottságra – létezik, gyakorlatilag azonban nem működik. Az érdekképviseleti fórum működésének hiánya – figyelemmel a gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is – a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben okoz visszásságot.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a Magyarországi Református Egyház Zsinata által fenntartott leányfalui Református Szeretetotthonának működésével kapcsolatban megállapított alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok orvoslása érdekében ajánlást tett az intézet fenntartójának. Felkérte, hogy gondoskodjon az egészségügyi feladatok ellátásához minimálisan szükséges intézeti szakápolói létszám biztosításáról, az intézmény megfelelő szigetelésének biztosításáról, az otthon érdekképviseleti fórumának jogszabályoknak megfelelő működtetéséről.
Az intézmény igazgatójánál kezdeményezte, hogy gondoskodjon a jogszabályban előírt egészségügyi elkülönítő és orvosi szoba kialakításáról és rendeltetésszerű használatának biztosításáról, az eseti orvosi szakvélemény hiányában, büntetésként alkalmazott kimenőmegvonás gyakorlatának megszüntetéséről, valamint a hatályos jogszabályi előírásoknak maradéktalanul megfelelő házirendről. Az érintettek valamennyi ajánlást elfogadták.
OBH 4486/1999.
Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz való joggal és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az azzal szervesen összefüggő tisztességes eljáráshoz való joggal kapcsolatban visszásságot okoz, ha a jegyző a megindult eljárásban határidőn túl hoz határozatot, és ha a jegyző az előterjesztett kérelmet nem tartalma szerint bírálja el.
A panaszos a beadványában azt sérelmezte, hogy a szigetszentmiklósi jegyző nem járt el megfelelően a szomszédja sírkőkészítési- és csiszolási tevékenységét kifogásoló bejelentésére.
Az országgyűlési biztos vizsgálatot indított, mert felmerült az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált, a tulajdonhoz való joggal és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben a visszásság gyanúja.
Az országgyűlési biztos a jegyzőtől kapott tájékoztatásból és megküldött iratokból megállapította, hogy a panaszos 1999 márciusában szóbeli bejelentést tett a helyi jegyzőnél, mert a szomszédja az ingatlana udvarán sírkőkészítési- és csiszolási tevékenységet folytat, és a szálló kőpor miatt saját kertjét nem tudja rendeltetésszerűen használni. A hatóság 30 napon belül tárgyalást tartott, határozatot az ügyben azonban nem hozott. A jegyző, amikor tudomására jutott, hogy a panaszos szomszédja vállalkozói engedélyt kíván kiváltani, arról tájékoztatta a Pest Megyei Kézműves Kamarát, hogy Szigetszentmiklós általános rendezési terve nem teszi lehetővé az adott ingatlanon sírkőkészítő tevékenység folytatását. A Kézműves Kamara ennek ellenére kiadta a vállalkozó igazolványt. Az önkormányzat megkereste a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi Felügyelőséget, van-e a panaszos szomszédjának engedélye a tevékenység folytatására. A válaszból kiderült, hogy miután a telepengedélyezésről szóló jogszabályt 1997-ben hatályon kívül helyezték, szakhatósági állásfoglalásuk nem szükséges a sírkőkészítési tevékenység folytatásához, azonban a sűrűn lakott környezetben nem javasolják. A jegyző az országgyűlési biztos eljárása során utóbb közölte, hogy a panaszos szomszédjának vállalkozói igazolványát a 80/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet hatálybalépését követően a Kézműves Kamara visszavonta, továbbá hogy a panaszolt személy ingatlanát elidegenítette. A jegyző tájékoztatásából az is kitűnt, hogy a panaszos szomszédja több tanúval igazolta, hogy tevékenységével felhagyott. Az országgyűlési biztos a rendelkezésére álló iratokból megállapította, hogy a jegyző bár a telepengedélyezi eljárások szabályainak hiánya miatt nem tudott intézkedni a panaszos kérelmére, nem élt a más jogszabályok adta lehetőséggel. A jegyzőnek birtokvédelmi eljárást kellett volna lefolytatni, hiszen a panaszos az eljárás megindítása alapjául szolgáló beadványában elsősorban azt kifogásolta, hogy zavarja a szomszédja tevékenysége. E helyett a jegyző szabálysértési eljárást indított, ugyanakkor azt nem fejezte be. A jegyző az eljárásával az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az azzal szervesen összefüggő tisztességes eljáráshoz való joggal kapcsolatban visszásságot okozott. A határozat meghozatalának elmulasztásával sérült a panaszosnak az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosította tulajdonhoz fűződő joga (miután ingatlana rendeltetésszerű használatában korlátozva volt), továbbá az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joga. A Kézműves Kamara eljárása annak ellenére szabályos volt, amikor kiadta az iparjogosítványt, hogy a területen a rendezési terv ilyen tevékenység folytatására nem ad lehetőséget. A vállalkozói tevékenységről szóló törvény szerint ugyanis csak a hatósági engedélyhez kötött tevékenység esetében – ennek hiányában – tagadhatja meg a vállalkozói engedély megadását. A Kézműves Kamara, ahogy megjelent a telepengedélyezési eljárásról kormányrendelet, az igazolványt visszavonta.
Mint arról a jegyző tájékoztatott, a panaszos szomszédja elidegenítette az ingatlanát, s az iratokban fellelhető a szomszéd tanúkkal igazolt azon nyilatkozata, hogy nem gyakorolta a sírkőkészítő tevékenységét, amióta a vállalkozói igazolványát visszavonták. A kötelezést kimondó határozatra, illetőleg érdemi határozatra – tekintettel arra, hogy az okafogyottá vált – nem kerülhet sor. Ugyanakkor a megindult szabálysértési eljárást be kell fejezni.
Az országgyűlési biztos ezért felkérte Szigetszentmiklós Önkormányzatának jegyzőjét, hogy soron kívül fejezze be a folyamatban lévő szabálysértési eljárást, valamint hogy gondoskodjon hivatalában mind az anyagi, mind az eljárásjogi szabályok maradéktalan megtartatásáról.
A jegyző az ajánlásnak megfelelően meghozta határozatát, és intézkedett a jövőbeni szabályos eljárások érdekében.
Az országgyűlési biztos a választ elfogadta és az ügyet lezárta.
OBH 4488/1999.
Nem sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elve, valamint a testi, az érzékszervi, az értelmi, a beszéd- vagy más fogyatékos gyermeknek az Alkotmány 70/D. §-ában rögzített legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos joga, ha a megfelelő fejlesztő felkészítés megkezdése, illetve folytatása érdekében közreműködésre kötelezett hatóságok eljárása megfelel az irányadó jogszabályok előírásainak.
A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala által, gyermekének fejlesztő felkészítése tárgyában hozott határozatának a Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézete elzárkózó magatartása miatt nem tud érvényt szerezni. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a rendelkezésére álló dokumentumok alapján megállapította, hogy Budapest Főváros Önkormányzatának Oktatási Ügyosztálya 1999 áprilisában tájékoztatta a közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságok javaslata alapján kiadott határozatok ellen benyújtott fellebbezések felülvizsgálatára szakvélemény készítését a jövőben a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Pedagógiai Szakszolgáltató és Szakmai Szolgáltató Központja (a továbbiakban: PSzSzSzK) végzi. Ennek ismeretében terjesztették fel a panaszos elsőfokú határozata elleni fellebbezését a PSzSzSzK-hoz. Az intézet a hozzá felterjesztett vizsgálati anyagot visszaküldte a közigazgatási hivatalhoz, mert a PSzSzSzK jegyzői eljárásban való közreműködése az eljárására irányadó jogszabályok értelmében csak a szakértői és rehabilitációs bizottságok illetékesség alá tartozó esetekre korlátozódik. Ezt követően kereste meg a közigazgatási hivatal a Látásvizsgáló Országos Rehabilitációs Szakértői Bizottságot, annak érdekében, hogy a hozzá felterjesztett szülői fellebbezést már a szakvélemény ismeretében tudja elbírálni. A szakvélemény ismeretében hozta meg a közigazgatási hivatal a határozatot a gyermek fejlesztő felkészítése tárgyában. A határozat szerint a gyermek taníthatósága gyógypedagógiai módszerekkel eredményesen a Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézetnél oldható meg, ezért a gyermek képességeire való tekintettel továbbra is ezt az intézetet jelölték meg képzési kötelezettként. A Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézete azonban értesítette a határozatot hozó közigazgatási hivatalt, hogy az intézet Szervezeti és Működési Szabályzata nem ad lehetőséget arra, hogy a gyermek az Intézet Általános Iskolájában nyerjen elhelyezést. A panaszos gyermeke az 1998/99-es tanévben is csak konduktív mozgásfejlesztést kapott. A 4. számú Szakértői Bizottság javaslatára egy évig létesült tanulói jogviszonya. A közigazgatási hivatal állásfoglalást kért az Oktatási Minisztériumtól. A minisztérium szerint a Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézete nem jelölhető ki képzési kötelezettség teljesítésére, mert az nem állami intézmény, és a feladat ellátására vonatkozó érvényes megállapodás sincs az állam és az intézet között. A tények ismeretében a közigazgatási hivatal saját korábban hozott határozatát visszavonta, és új eljárásra utasítás mellett egyidejűleg megsemmisítette a fellebbezéssel érintett elsőfokú határozatot. A gyermek mentális állapota védelmének érdekében a panaszosnak hét olyan intézményt ajánlottak fel, ahol a gyermeket megfelelő módon és környezetben fejleszthetnék. Az erőfeszítések nem jártak eredménnyel. Hol a szülőnek nem felelt meg a felajánlott intézmény, hol az intézmény nem tudta vállalni a gyermek megfelelő fejlesztését.
A megismételt elsőfokú eljárásban a 4. számú Szakértői Bizottság megkereste a jelenleg is működő nappali otthonokat, de azokban üres férőhely hiányában nincs mód a gyermek elhelyezésére. Az elsőfokú hatóság (az újpesti önkormányzat polgármesteri hivatala) jegyzője 1999. októberében a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola Szakmai Szolgáltató Központját kérte fel a gyermek szakértői vizsgálatára. A főiskola főigazgatója javaslatot tett a szülőknek a gyermek érdi napközi otthonban történő elhelyezésére, de a szülők ezt a lehetőséget sem fogadták el. A jegyző a tanköteles korú gyermeket a Vakok Batthyány László Gyermekotthona Római Katolikus Iskolájába kötelezte beíratni. A PSzSzSzK felülvizsgálati szakértői véleményében megállapította: „összességében a gyermeknél halmozott sérülés áll fenn (értelem, mozgás, látás, beszéd), amelyek összetevői között nem állapítható meg az egyes akadályozottságok súlyosságdominanciája. A nevelését-oktatását illető döntésben irányadó a látás sérülés ténye, amelyet az önkormányzat által kiállított vaksági személyi járadékra vonatkozó határozat is igazol, amely mögött orvosi javaslat áll.” A gyermek azóta is a Vakok Batthyány László Gyermekotthona Római Katolikus Iskolájába jár, erről a közigazgatási hivatal illetékes munkatársa 2000. február 24-én személyesen is meggyőződött.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az ügyben nem sérült sem a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elve, sem a gyermek lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos joga. Az ügyben eljárt szervekhez intézett kérelmeket az arra illetékesek megvizsgálták, illetve megvizsgáltatták, elmaradt vagy megalapozatlan intézkedést nem észlelt az ügyben, ezért a Hivatalánál folyó eljárást megszüntette, a vizsgálatot lezárta.
OBH 4541/1999.
Veszélyezteti az egészséges környezethez (Alk. 18. §) és a lehető legmagasabb szintű testi egészséghez (70/D. §) való jogot, ha a lakóházak közelében lévő terület elhanyagolt, gyomos, növényi és állati veszélyes károsítók búvóhelyéül szolgál.
A kiskőrösi panaszos beadványában a vasúti sínek Bánffy u.–Drégely u. által határolt terület nagyfokú rendezetlenségét sérelmezte. Előadta, hogy a náddal, sással, gyomnövényekkel benőtt terület vonzza a kórokozókat és erős bűzt áraszt.
Az országgyűlési biztos az egészséges környezethez és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog érintettsége miatt indított vizsgálatot. Megkereste Kiskőrös város jegyzőjét, akitől az üggyel kapcsolatos álláspontjáról kért tájékoztatást. Ezt követően a MÁV Rt. Pálya, Híd- és Magasépítményi Szakigazgatóságának vezetőjétől kért felvilágosítást az érintett területen elvégzett kertészeti, karbantartási munkákról, továbbá a MÁV Rt-nek a terület jövőjére vonatkozó elképzeléseiről.
A panasszal érintett alacsony fekvésű, belvizesedésre hajlamos terület a Kiskunhalasi Pályagazdálkodási Főnökség kezelésében van. A kezelő a terület gaztalanítását több alkalommal is elvégezte, ez azonban a problémát nem oldotta meg. Erre utal, hogy Kiskőrös város jegyzője korábban gyomtalanítást és kaszálást magában foglaló kertészeti munkák folyamatos elvégzésére kötelezte a kezelőt. A nem alkalomszerű, folyamatos gyomtalanítás és kaszálás – ha a problémát teljesen nem is oldja meg – elősegíti, hogy a terület rendezettebb legyen. A jegyző a növényvédelmi szabálysértés miatt bírságot is kiszabott, mivel a terület elhanyagolt volt, gyomos, növényi és állati veszélyes károsítók búvóhelyéül szolgált. Az elszaporodó parlagfű túl azon, hogy a gondozatlanság látványát kelti, a nyári időszakban allergiás megbetegedéseket is okoz, ezért irtása különösen indokolt. A Tisztiorvosi Szolgálat véleménye alapján a területen a fertőzésveszély bekövetkezése is fennáll.
A panasz hatékony kezelését megnehezíti a terület kedvezőtlen elhelyezkedése, amely abból adódik, hogy alacsony fekvése miatt a víz ide folyik. A MÁV álláspontja az, hogy a környéken meg kell oldani a csatornázást, a vizet el kell vezetni megfelelő helyre, és csak ez után nyílik lehetőség a végleges rendezésre. A területen létesülhetne park, vagy bármi más, amire a városrendezési terv lehetőséget ad. A terület feltöltése amellett hogy igen költséges, csatornázás nélkül azt eredményezné, hogy a csapadékvíz megrekedne az úton.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a megnyugtató megoldás a terület végleges rendezése lenne. Az 1-1,5 hektáros terület jelenlegi állapotának teljes felszámolása jelentős anyagi ráfordítást igényel. Amíg a terület rendezése nem történik meg, a kezelő kötelessége a megfelelő, folyamatos karbantartás. (Az országgyűlési biztos kedvezőnek ítélte, hogy 2000 márciusában vegyszeres gyomirtásra került sor.)
A kialakult állapot – figyelemmel az ÁNTSZ szakvéleményére – veszélyeztetheti a környéken lakóknak az egészséges környezethez és a lehető legmagasabb szintű testi egészséghez való jogát, ezért az országgyűlési biztos ajánlásában felkérte a MÁV Rt. Pálya, Híd- és Magasépítményi Szakigazgatóság Területi Felügyeleti Osztályának vezetőjét, hogy a jegyző határozatában foglaltaknak megfelelően gondoskodjon a terület folyamatos karbantartásáról, a kertészeti munkák rendszeres elvégeztetéséről. Az osztályvezető az országgyűlési biztos megállapításait elfogadta és közölte, hogy rendelkezett a Kiskunhalasi Pályagazdálkodási Főnökség vezetője felé, hogy a jelzett területen folyamatosan végezzék a gyomirtást. A biztos az intézkedését megfelelőnek tartotta.
