3.

A Hivatal működése és beszámolója

3.1. A Hivatal működése

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény  (a továbbiakban: Obtv.) 28. § (1) bekezdése alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese, valamint a két külön biztos feladataival kapcsolatos ügyviteli és előkészítési teendőket egy közös hivatal, az Országgyűlési Biztos Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) látja el. A Hivatal munkatársai mind a négy biztost kiszolgáló funkcionális feladatokat látnak el, de a biztosok  – eltérő munkamódszerük miatt – különböző mértékben tartanak igényt a Hivatal munkájára.

A Hivatal két főosztálya között 2006-ban átszervezés történt: a Gazdálkodási és Humánpolitikai Főosztály helyett az Informatikai Osztály a Szervezési és Ügyfélszolgálati Főosztály keretében végzi munkáját, amelyhez tevékenysége szervesebben kapcsolódik.

A Gazdálkodási és Humánpolitikai Főosztály teljesíti az OBH-ra mint önálló költségvetési fejezetre, egyúttal költségvetési intézményre háruló pénzügyi tervezési, beszámolási, számviteli és könyvvezetési kötelezettségeket. Teljes körűen ellátja a pénzkezeléssel, eszköz- és vagyongazdálkodással kapcsolatos feladatokat, munkatársa végzi a gondnoki teendőket, s irányítja az épület üzemeltetőjét. A humánpolitikával és illetményszámfejtéssel kapcsolatos feladatok is a Főosztály hatáskörébe tartoznak. A gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok változása miatt adminisztrációs terhelésük évről évre növekszik. 2005-ben a kötelezettségvállalás-nyilvántartás vezetésének előírása kettőzte meg a könyveléssel kapcsolatos adminisztrációt, valamint a társadalombiztosítási- és személyi jövedelemadó-bevallások, illetve a számvitel területén bevezetett új adatszolgáltatási kötelezettségek róttak többletterhet a munkatársakra. 2006-ban kötelezővé vált az elektronikus adóbevallás, de a számítógépes rendszer leterhelése miatt az adatokat rendszerint csak munkaidőn túl lehet továbbítani. A többlet-feladatokhoz a költségvetés többlet-létszámot nem biztosított, így a Főosztály munkatársai (összesen 7 fő) teljesítő képességük határához jutottak. (Ezeket  a nehézségeket már az előző évi beszámolóban is jeleztük, de többlet-létszámot nem kaptunk, sőt 2007-ben az OBH létszámát is csökkentették 5%-kal.)

A Szervezési, Ügyfélszolgálati és Informatikai Főosztály – elnevezéséből is kitűnően – szerteágazó feladatokat végez. A Főosztály legtöbb munkatárssal dolgozó szervezeti egysége az Ügyfélszolgálati Osztály, amelynek keretében működik a Panasziroda. Elsődleges feladata az országgyűlési biztosokhoz forduló ügyfelek fogadása, meghallgatása, a személyesen vagy telefonon érdeklődők tájékoztatása. Az osztály munkatársai végzik az iratok kezelésével kapcsolatos teendőket, valamint a statisztikai adatok rögzítését, amelyekből rendszeres és eseti összesítőket készítenek.

A Szervezési Osztály feladata a nemzetközi ügyek, a hazai konferenciák és más rendezvények szervezése, a vendégek fogadásának előkészítése és lebonyolítása, gyakran a Gazdálkodási és Humánpolitikai Főosztály munkatársaival együtt. (Az erről szóló részletes tájékoztatást a beszámoló melléklete tartalmazza.) Koordinálják a szakmai gyakorlatukat az intézményben töltő egyetemi és főiskolai hallgatók képzését. Állandó kapcsolatban vannak az Országgyűlés és a bizottságok tisztségviselőivel, közreműködnek a biztosok és a képviselők találkozásának megszervezésében. Jelentős szerepük van az éves beszámolók megjelentetésében, s a parlamenthez való eljuttatásában. A Hivatal könyvtárának működtetése is az Osztály keretében történik. A beszámolási időszakban is tovább gyarapodott a könyvtárunk állománya részben saját szerzeményezéssel 214 db könyv), illetve 128 db ajándékba kapott könyvvel. Sajnos a dologi kiadásokra fordítható összeg csökkenése miatt a könyvtár állománygyarapodása elmaradt a tervezettől, illetve az előző évekétől. Gondot jelent az egyetlen könyvtáros szabadság vagy betegség miatti távolléte idejére a nyitva tartás megoldása. Korábban ilyen esetekben megbízási szerződéssel külső munkatársat alkalmaztunk, a megszorítások miatt azonban ennek fedezetét már nem tudjuk előteremteni. Megoldásként egy más feladatot is ellátó munkatársat iskoláztunk be, aki annak elvégzése után átmenetileg helyettesítheti a könyvtárost.

Az Informatikai Osztály 4 munkatársának fő feladata az OBH informatikai rendszerének üzemeltetése, karbantartása, a fejlesztések előkészítése, esetenként annak kivitelezése is. A 2002. és 2003. évekről szóló beszámolókban örömmel jeleztük, hogy az intézményben jelentős infrastrukturális fejlesztésre került sor, sikerült az erkölcsileg és műszakilag is teljesen elavult hardver- és szoftver-elemek cseréjével a kor igényeinek megfelelő kommunikációs, kompatibilitási és rendszermenedzselési rendszert kiépíteni. Az azóta eltelt években is szinte minden beruházásra rendelkezésre álló költségvetési összeget az informatikai hálózat fejlesztésére fordítottunk, ennek ellenére egyre gyakoribb a munkaállomások meghibásodása, és az azokon futó alkalmazások és operációs rendszerek erőforrása kezd elégtelen lenni. Beszámolhatunk azonban eredményekről is. Új szolgáltatásként be kellett vezetnünk a kéretlen levelek (spam), illetve a „kémprogramok” (spyware) és „kéretlen” reklámok (adware) szűrését végző rendszert. Az „elektronikus kormányzat” intenzívebb működése miatt egyre több jogszabálytervezet érkezik elektronikus úton, ezért rugalmasabbá kellett tenni az elektronikus levelezés elérését, valamint a postaládák és a küldhető-fogadható levelek méretét növelni kellett. Az informatikai rendszer biztonságának és rendelkezésre állásának növelése érdekében fejlesztettük a szerverek és munkaállomások operációs rendszereinek és felhasználói szoftvereinek frissítését, a hibajavítást végző rendszerkomponenst. A zavartalan munkavégzés érdekében ezen utóbbi programok telepítését munkaidő után kell elvégezni. Az Osztály munkatársai gondoskodnak a gazdasági folyamatokat támogató informatikai rendszer üzemeltetéséről, ennek keretében új munkaállomásokat és operációs rendszert vezettek be. A megnövekedett feladatok teljesítésére a meglévő létszám elégtelen, azonban a költségvetési megszorítások miatt fejlesztésre nem is gondolhatunk.

Az Informatikai Osztály létszámára tett megállapítások igazak az egész intézményre is. Egyes területeken (pl. az adatvédelmi biztos hatáskörének bővítése, az intézmény gazdálkodására vonatkozó többlet-kötelezettségek) jelentősen nőttek a feladatok mennyiségileg is, de általánosságban is elmondható, hogy az életviszonyok bonyolultabbá válásával az ügyfelek egyre összetettebb problémával fordulnak a biztosokhoz, ezen feladatok ellátásához azonban létszámot nem biztosítanak. Az intézmény létszámának alakulását (a biztosok és a hivatalvezető nélkül) az alábbi táblázat mutatja:

	1995	1996	1997	1998	1999	2000	2001	2002	2003	2004	2005	2006
érdemi	26	68	176	183	186	184	182	185	193	103	106	107
ügyviteli	17	29	135	141	141	139	141	135	136	138	137	136
összesen	43	95	111	124	127	123	123	120	129	141	143	143

A munkatársak létszáma és beosztása szervezeti egységenként:

	állampolgári jogok ogy.-i biztosa	általános helyettes	kisebbségi biztos	adatvédelmi biztos	hivatal	összesen
főosztályvezető	2	2	3	5	2	14
főosztályvezető-helyettes	3	1	2	1	2	9
osztályvezető	1	1		1	2	5
felsőfokú végz. munkatárs	19	12	9	30	9	79
adminisztrátor	3	2	2	6	15	28
fizikai dolgozó	1	1	1	1	4	8
összesen	29	19	17	44	34	143*

* A létszám a biztosokkal és a hivatalvezetővel együtt 2006-ban 148 fő volt.

Az engedélyezett létszám a korábbi években is elégtelen volt, ezért szinte minden évben 9–17 fő között alkalmaztunk egy-egy speciális szakmai feladat, illetve az intézmény alapfeladatai közé nem tartozó tevékenység elvégzésére speciális szakértelemmel rendelkező személyeket. 2006-ban az ily módon alkalmazottak száma csökkent. (A beszámoló mellékletében közöljük azoknak a munkatársaknak a névsorát, akik 2006-ban az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, illetve helyettesének irodájában és a Hivatalban dolgoztak.) 2006. szomorú év volt a Hivatal számára, mert két kiváló munkatársát, Szabó Károlyné kézbesítőt és dr. Nagy Erzsébet főosztályvezető-helyettest is elvesztette, akiket a Hivatal saját halottjának tekintett.

A rendelkezésre álló szűkös létszám ellenére az országgyűlési biztosok az őket megválasztó parlamenti képviselők megelégedésére végzik munkájukat, ezt jelzi a 2005. évről szóló beszámolójuk fogadtatása. A 2006. december 13-án a képviselők élénk érdeklődése mellett történt szóbeli beszámolójuk után december 18. napján a képviselők – az adatvédelmi biztos kivételével – egyhangúan elfogadták azt. (Az adatvédelmi biztos esetében is csak 2 ellenszavazat érkezett és 1 képviselő tartózkodott a szavazástól.) A beszámolók fogadtatását az alábbi táblázat mutatja:

	1995–96	1997	1998	1999	2000	2001	2002	2003	2004	2005
	évekről történt beszámoló
állampolgári jogok országgyűlési biztosa  és általános helyettese	99,6	99,3	95,6	96,7	96,0	199,7	100	100	100	100
nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa	99,6	98,6	95,2	89,7	95,3	197,8	100	100	100	100
adatvédelmi biztos	95,3	88,8	82,7	87,3	90,0	100	99,7	100	99,7	99,2

A plenáris ülést megelőzően több parlamenti bizottság is megvitatta a beszámolókat. Az előző évek gyakorlatához hasonlóan az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság, valamint az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság valamennyi biztost meghallgatta, ez utóbbi önálló indítványt is elfogadott és az Országgyűlés elé terjesztett az intézmény által használt székház jogi helyzetének rendezése érdekében. Az Önkormányzati és területfejlesztési, az Ifjúsági és szociális és családügyi, valamint az Oktatási és tudományos bizottság az általános biztost és helyettesét, továbbá a kisebbségi biztost, a Honvédelmi és rendészeti, az Egészségügyi és a Gazdasági és informatikai bizottság az általános hatáskörű biztosokon kívül az adatvédelmi biztos beszámolóját is megvitatta. A Környezetvédelmi bizottság csak az általános biztost és helyettesét, a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság pedig csak a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosát hallgatta meg. A bizottságok és  a biztosok találkozása nem korlátozódik az éves beszámolok megvitatására; gyakran meghívják őket egyes törvényjavaslatok tárgyalásakor, vagy egy-egy nagyobb horderejű vizsgálati jelentésről további tájékoztatást kérnek. A képviselők esetenként személyesen is a biztosokhoz fordulnak a választási körzetükben észlelt anomáliák miatt, vagy a hozzájuk forduló választópolgár beadványát továbbítják a biztosnak. 2006-ban 6 beadványt nyújtott be országgyűlési képviselő az általános hatáskörű biztosokhoz.

Az elmúlt évben olyan, a teljes intézményt érintő programok szervezésére nem került sor, mint 2003-as és 2005-ös jubileumi években. Az elmúlt év legjelentősebb rendezvénye az Adatvédelmi Biztos Irodája által szervezett, az európai adatvédelmi biztosok tavaszi konferenciája volt, amelyen több mint 150 magas rangú (miniszterek, államtitkárok) külföldi küldött vett részt. A konferenciát főleg az adatvédelmi biztos munkatársai bonyolították le, de a Hivatal dolgozói is közreműködtek. Itt jegyezzük meg, hogy a konferencia költségeinek viselését a miniszterelnöki hivatalt vezető miniszter írásban vállalta, a Hivatal által megelőlegezett költségek viselését azonban utóbb a pénzügyminiszter megtagadta. Ennek következményeként az elmúlt év második felében az intézmény dologi kiadásait minimalizálni kellett. Tervezett bel-, és külföldi utak maradtak el, napi fizetési gondokkal küszködtünk, hiszen a költségek az OBH éves dologi kiadásokra fordítható költségvetési előirányzatának közel 10%-át tették ki. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa is szervezett – alapvetően európai uniós projektek keretében – olyan szemináriumot, illetve tréninget, amelyekhez a Hivatal munkatársai is segítséget nyújtottak. Ezekről a programokról részletesen a külön biztosok számolnak be, mint ahogy az egyéb hazai és nemzetközi rendezvényen való részvételükről is. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének hazai és külföldi programjait általában a Hivatal szervezi, azok részletes felsorolását a beszámoló melléklete tartalmazza.

2006-ban is több külföldi delegációt fogadtak a biztosok. Április 19–22. között a Szerb Köztársaság Vajdaság Autonóm Tartományának ombudsmanja látogatott hivatalunkba két munkatársával, akiket mind a négy biztos fogadott. Ugyancsak valamennyi biztos vendégeként látogatott a hivatalba szeptember 8-án dr. Peter Kostelka, az IOI Európai Régiójának elnöke munkatársával. A Hivatal szervezte meg október 24–28. között a Kínai Népköztársaság Ellenőrzési Minisztériumának hétfős delegációjának magyarországi tartózkodásának programját, biztosítva, hogy az ombudsmanokon kívül a közpénzek felhasználását ellenőrző más intézmények képviselőivel is találkozzanak. Mind a négy biztos fogadta az Orosz Föderáció Elnöki Hivatala Ellenőrzési Főigazgatóságának küldöttségét december 6-án. Rajtuk kívül ellátogatott Hivatalunkba szeptember 25-én Sanghaj Város Ellenőrző Bizottságának küldöttsége, október 12-én a szerb Emberi Jogi és Kisebbségi Minisztériumban működő, az Emberi Jogok Európai Bírósága előtti képviseletet ellátó szakembereivel folytattunk megbeszélését. December 4–8. között – az Európai Tanács felkérésére és pénzügyi támogatásával – a koszovói ombudsmani intézet 6 jogásza tanulmányozta az OBH tevékenységét. Ez utóbbi megbeszéléseken a közös Hivatal, illetve a biztosok munkatársai vettek részt.

A biztosok 2006-ban is több – külföldön tartott – konferencián vettek részt, amelyekre a kiutazást a Hivatal szervezte meg. Mind a négy biztos elutazott január 21-én, illetve április 1-jén Innsbruckba az Európai Ombudsmani Intézet (továbbiakban: EOI) rendes, illetve rendkívüli közgyűlésére, majd június 23-án Zürichbe az EOI elnökségi ülésére. Október 5–7. között viszonozták a Szerb Köztársaság Vajdaság Autonóm Tartománya ombudsmanjának látogatását, 17–18-án pedig részt vettek a hazánk bécsi nagykövetsége által az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából szervezett emlékünnepélyen.

Takács Albert több olyan tanácskozáson, konferencián vett részt, amelyen  a gyermekek jogaival foglalkoztak. Az április 4–5-én Monacoban, május 4–5-én Dublinban, 12–13-án Párizsban, november 14–16-án Berlinben és a szeptember 29–30-án Athénban rendezett – a Gyermeki Jogok Ombudsmanjainak Európai Hálózata – éves találkozón képviselte hazánkat. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese képviselte a magyar biztosokat június 11–13-án Bécsben a Nemzetközi Ombudsman Intézet Európai Régiójának általános közgyűlésén.

Minden évben számot adtunk az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, illetve általános helyettesének közösen, vagy esetenként külön-külön folytatott ún. megyei munkalátogatásáról. Elmondhatjuk, hogy a kör bezárult: az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 2006. május 30–31-én Vas megyében tartott ügyfélfogadással egybekötött munkalátogatást, s ezzel eltűnt az utolsó fehér folt a térképről. Az előző biztosok 1996-ban kezdték az „országjárást”, amely a beszámolás évében vált teljessé. A biztosokat ez az utolsó „utazás” is megerősítette abban a tudatban, hogy a helyszíni látogatások nagyon fontosak, hiszen ennek a viszonylag fiatal intézménynek nincsenek helyi szervei, s a látogatást megelőző sajtóhíradások felhívják a „panaszkodás”, segítségkérés lehetőségére a helyben lakók figyelmét. Ezt a statisztikai adatok is bizonyítják: ugrásszerűen megnő – sok esetben megduplázódik – az érintett megyéből érkező beadványok száma, s az sem utolsó szempont, hogy a közigazgatási szervek vezetőivel, munkatársaival való személyes találkozás a későbbiekben megkönnyíti az ügyintézést, és ők is szívesebben fordulnak a Hivatal munkatársaihoz tanácsért, tájékoztatásért. Nem egy esetben ezzel megelőzhető, hogy eljárásuk során alkotmányos visszásság keletkezzen. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a helyben tapasztalt jó megoldások hírét a biztosok és a munkatársak tovább viszik más megyékbe, más intézményekbe. Ezeket a látogatásokat, találkozókat a biztosok mindenképpen szükségesnek tartják, legfeljebb  a lefolytatásuk módján lehet változtatni, mint ahogy arra eddig is volt példa.

Ugyancsak fontosnak tartják a biztosok a Sziget Kulturális Fesztivál Civil Sziget rendezvényén való megjelenést, amire az elmúlt évben negyedik alkalommal került sor. Az egyes programokat, amelyeken esetenként a biztosok is részt vesznek, a biztosok közvetlen munkatársai szervezik, de azok lebonyolításában, a technikai feltételek megteremtésében a Hivatal munkatársainak van jelentős szerepe. A rendezvényen a munkatársak válaszolnak a hozzájuk fordulók kérdéseire, illetve játékos feladatokkal az országgyűlési biztosok tevékenységéről, az emberi és állampolgári jogokról, azok védelméről adnak tájékoztatást  a sátrukat felkeresőknek. Minden nap kerekasztal-beszélgetéseket szerveznek – gyakran meghívott külső előadókkal – az emberi jogok védelme szempontjából kiemelkedő fontosságú, vagy a mindennapi életben kényesnek tartott témákban. A programnak ebben az évben is nagy sikere volt.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese továbbra is fontosnak tartja a jogi felsőoktatásban való részvételüket, a szakmai kapcsolatok fejlesztését, különböző hazai és nemzetközi fórumokon való előadások tartását, a szakmai tapasztalatok, tudományos eredmények publikálását és azt munkatársaik esetében is szorgalmazzák. Ezek részletes felsorolását is a beszámoló melléklete tartalmazza.

Az Országgyűlési Biztos Hivatala székházának több éve húzódó megoldatlan jogi helyzetéről kell továbbra is beszámolnunk. Nagy örömöt jelentett 2002-ben, hogy beköltözhettünk a Nádor utca 22. szám alatti épületrészbe, azonban évről évre egyre több problémával kell szembenéznünk. Az Országgyűlés már három országgyűlési határozatban [az 59/2004. (VI. 14.), az 50/2005. (VI. 4.) és  a 61/2006. (XII. 25.) OGY határozat] kérte fel a kormányt, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a Hivatal által használt székház jogi helyzetének rendezése érdekében, arra azonban a mai napig nem került sor. időközben tovább romlott a helyzet. Az épületben „társbérlő” OTP kiköltözött a felső szintekről,  s az üresen, szinte teljes ellenőrzés nélkül maradt, tehát egy csőrepedés vagy tetőbeázás súlyos károkat okozhat a Hivatal által használt épületrészben is. Ugyanakkor a Hivatalnak szüksége lenne néhány további helyiségre, mert az adatvédelmi biztos tevékenységnek a jogszabályok által történő lényeges bővítése miatt az engedélyezett létszámunk a beköltözés óta csaknem egyötödével emelkedett. Ismét ott tartunk, ahol a régi székházban: minden létező helyiséget – pl. korábban dohányzónak használt, néhány négyzetméteres, világítóudvarra néző helyiséget stb – irodának rendeztünk be. Többen ülnek egy-egy szobában, mint ahogyan azt tervezték, és a tanácskozásra szánt sötét helyiségben is dolgoznak, de még így sem tudunk minden munkatársat önálló íróasztalhoz leültetni. Az épület felújítása nem volt teljes körű: a nyílászárókat nem cserélték ki, és már több „bezárt” felső ablak kizuhant a helyéről. Csak a szerencsés véletlenen múlt, hogy ez az egyik esetben munkaidőn túl történt, máskor pedig  a munkatársunk el tudott ugrani, így nem történt végzetes baleset. Rendelkezésünkre áll az összeg, amelyből a legszükségesebb munkálatokat el tudnánk végeztetni, de a költségvetésből származó pénzt idegen tulajdon felújítására nem fordíthatjuk. Mindezt tetézi, hogy a Kormány a 2118/2006. (VI. 30.) határozatával kimondta: 2007. január 1-jei hatállyal végelszámolással meg kell szüntetni azt az XTERRUM IMMOBILIA Ingatlanhasznosító Kft.-t, székházunk bérlőjét. Ha a székház jogi helyzetének rendezésére nem kerül sor a végelszámolás befejezése előtt, nem lesz bérlője az épületnek, tehát az sem, aki a bérleti díjat fizesse. Nem valószínű, hogy a tulajdonos kerületi önkormányzat „eltűri”, hogy jogcím nélkül, ingyenesen használjuk a székházat. A beszámoló készítésének időszakában kezdeményezésünkre megindult a párbeszéd a Kincstári Vagyoni Igazgatóság és a Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. kerületi Önkormányzata között arról, hogy egy ugyancsak vegyes tulajdonú ingatlannal elcserélik jelenlegi székházunk önkormányzati tulajdonban lévő részét. Amennyiben a tárgyalások nem vezetnek eredményre, ismét az Országgyűlés segítségét kell kérnünk.

3.2. A 2006. év statisztikai adatai

A beszámoló I. számú mellékletét képező táblázatok számokban mutatják meg az általános hatáskörű biztosok és munkatársaik 2006. évi munkáját. Ebben  a fejezetben csak a panaszok formális elemzésével foglalkozunk, de törekszünk arra, hogy a közös Hivatal panaszosokhoz közvetlenül kapcsolódó munkáját is bemutassuk.

A Hivatal Ügyfélszolgálati Osztályán egységesen érkeztetnek az Országgyűlési Biztos Hivatalának, vagy név szerint a biztosoknak címzett minden beadványt. Ezek száma 2006-ban meghaladta 15 000-et. A biztosok eltérő munkaszervezéséből adódóan eltérő a küldemények további sorsa is. Az adatvédelmi biztoshoz benyújtott küldeményeket – postabontás után – az Adatvédelmi Biztos Irodájához továbbítják, mert azok iktatása ott történik, mint ahogy a továbbiakban az iratok kezelése is. Ugyancsak közvetlenül a címzettnek adják át bontatlanul a névre szóló, vagy saját kezű felbontásra jelzéssel ellátott leveleket.  A Hivatal központi iktatója érkezteti az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának és a Hivatalnak címzett küldeményeket. Külön kerülnek iktatásra a panaszbeadványok és az egyéb iratok, például a véleményezésre megküldött jogszabályok vagy az intézmény működésével kapcsolatos iratok.  A továbbiakban a panaszok sorsát kísérjük figyelemmel.

A rendelkezésünkre álló adatok szerint 2006-ban az általános hatáskörű biztosokhoz több mint 4000 panaszbeadványt nyújtottak be, a kisebbségi biztoshoz több mint 500-at, az adatvédelmi biztoshoz pedig – a nyilvántartással kapcsolatos kérelmekkel és egyéb iratokkal együtt – közel 2500-at.

Az első ombudsmanok megválasztása, 1995 óta benyújtott panaszok és egyéb beadványok száma meghaladta a százezret. Az általános biztosokhoz csaknem 65 000 panaszbeadvánnyal fordultak, amelyekben közel 80 000 sérelemről adtak számot. A jelenlegi biztosok megválasztásának évétől, 2001-től érkezett ügyek, s az azokban szereplő panaszok számát a következő táblázat mutatja:

	2001	2002	2003	2004	2005	2006	Összesen
Érkezett ügyek  száma és százaléka	5264	3860	4540	4992	4769	4038	27463
	22,50%	16,50%	19,40%	19,40%	20,30%	14,7%	100%
Panaszok  száma és százaléka	6416	4936	6331	6781	6407	5267	36138
	20,80%	16,00%	20,50%	22,00%	20,70%	14,6%	100%

(Az érkezett ügyek száma azért tér el a panaszok számától, mert az egy ügyként iktatott beadványban több szerv elleni, vagy egy szerv ellen többféle tárgyú sérelem vagy panasz is lehet.)

A fenti táblázatból megállapítható, hogy 2006-ban 731-gyel kevesebb beadvány és 780-nal kevesebb panasz érkezett az általános biztosokhoz. Ez a csökkenés azonban nem volt váratlan, mert korábban is azt tapasztaltuk, hogy az országgyűlési és önkormányzati képviselők választásának évében jelentősen visszaesik a „panaszkodási kedv”. Így volt ez 1998-ban és 2002-ben is. (Ez utóbbi évben a beadványok száma 1404-gyel, a panaszoké 1480-nal volt kevesebb, mint 2001-ben.)

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez benyújtott panaszok keletkezési módját mutatja az 1. számú táblázat. Amint azt korábban írtuk, a közös hivatal Ügyfélszolgálati Osztályán működik az ún. Panasziroda, valamint az Információs szolgálat is. 2006-ban az Információs szolgálatot ellátó munkatársat munkaidőben 5226 alkalommal keresték telefonon és 893-an személyesen. (Munkaidőn kívül a portaszolgálat ad felvilágosítást a telefonon jelentkező ügyfeleknek, de ezeknek számáról kimutatást nem vezetünk.) A telefonon vagy személyesen jelentkező ügyfelek többsége általános információt kér a biztosok eljárásáról, a félfogadás rendjéről, illetve időpontot kérnek  a személyes meghallgatáshoz. Csaknem ezren érdeklődtek folyamatban lévő ügyükről, s 375 esetben újabb iratot nyújtottak be. 2006-ban valamelyest csökkent, összesen 100 fővel azon ügyfelek száma, akik személyes meghallgatásukat kérték, de ez a szám arányos a beadványok számának csökkenésével (sőt valamelyest növekedett is az előző évhez képest). Az elmúlt hat évben az ügyek kb. 19%-ában a panaszosok személyesen jelentek meg hivatalunkban a Panaszirodán, s kérelmükről a munkatársak vették fel a jegyzőkönyvet. A személyes találkozást nagyon fontosnak tartjuk, s nemcsak azért, mert az esetek közel egytizedében az ügyfelek elfogadják a munkatársunktól kapott tájékoztatást (általában a hatáskörünk hiányáról). Gyakran mondanak köszönetet szóban vagy írásban azért – a közigazgatásban általában még mindig nem mindennapos – figyelemért, amelyet munkatársaink tanúsítanak problémájuk meghallgatása során. A figyelmes ügyfélfogadásra nagy hangsúlyt is fektetünk, hiszen hozzánk már általában olyan emberek jönnek, akik ügyükkel több fórumot megjártak, de vélt vagy valós sérelmük nem került orvoslásra. Gyakran nem tudunk mi sem segíteni, de legalább igyekszünk megérteni őket. A panaszfelvevő munkatársak 2006-ban 954 panaszost fogadtak, s 723 esetben vettek fel jegyzőkönyvet új ügyben, a többi alkalommal pedig a már folyamatban lévő ügyben kérték beadványuk kiegészítését az ügyfelek.

A hivatkozott 1. számú táblázatból az is megállapítható, hogy 2006-ban a hivatalból indult ügyek száma megfelelt a többéves átlagnak, az előző évhez képest azonban valamelyest csökkent. Sor került azonban az elmúlt évben olyan átfogó vizsgálatokra, amelyek több munkatárs kapacitását hosszabb időre lekötötték.

2006-ban is tovább növekedett a civil szervezetek, eseti vagy állandó közösségek által benyújtott beadványok aránya, az utolsó 6 év közül 2006-ban volt  a legmagasabb. (L. 2. számú táblázat) Az eltelt 6 év átlaga 4,7%, ez 2006-ban 5,3% volt. Ezzel arányosan csökkentek a magánszemélyektől, illetve családoktól érkező beadványok. Ennek a tendenciának az ombudsmanok örülnek, mert az egyes közösségek által benyújtott panaszok nem egyéni sérelemről számolnak be, hanem – közös felelősséget érezve – az állampolgárok kisebb-nagyobb csoportjáéról. Ezt a tendenciát mutatja a 3. számú táblázat is: míg 2001-ben az ügyek 79,1%-a szólt egyéni sérelemről és 20,9%-a az állampolgárok valamilyen csoportjáéról, 2006-ban az egyéni sérelemről már több mint 15%-kal kevesebb, 63,9%, míg az állampolgárok csoportjáéról 36,1%, tehát  a beadványok több mint egyharmada. Számszerűleg felére csökkentek az elmúlt évben a más hivataltól áttett ügyek. Valamelyest (26-ról 33-ra) emelkedett 2006-ban a biztosokhoz forduló külföldi, köztük uniós állampolgárok száma, ennek pontos okát azonban a viszonylag kis esetszám miatt nem lehet meghatározni. Hozzájárulhat a növekedéshez, hogy egyre több külföldi telepszik le hazánkban, s a helyi önkormányzatokkal – a magyar állampolgárokhoz hasonlóan – nekik is támadhat vitás ügyük.

A korábbi beszámolókban évről évre azt állapítottuk meg, hogy a városban lakók számarányukhoz képest jelentősen több esetben fordulnak az országgyűlési biztosokhoz, mint a községben élők. Ez a megállapítás ugyan 2006-ra is igaz, de míg a városokban lakók aránya az elmúlt évben 1%-kal emelkedett (66%-ról 67%-ra), az általuk benyújtott beadványok aránya 1%-kal (74%-ról 73%-ra) csökkent. Ezekből a számokból azonban messzemenő következtetést nem lehet levonni. Nem kizárt, hogy a változás abból adódik, hogy az elmúlt években több kisebb települést emeltek városi rangra, ami önmagában nem jelentette az ott élő lakosság mentalitásának megváltozását. (Az országgyűlési biztosokhoz 2006-ban benyújtott panaszok települési típus szerinti megoszlását az 5. számú táblázat mutatja.)

Számszerűségében ugyan csökkent, de arányában – fél százalékkal – tovább nőtt a fővárosból érkező beadványok részesedése a 2006-os évben. A fővárost Pest megye követi, s az elmúlt évben is igazolódott az a korábbi tétel, amely szerint ha az országgyűlési biztos valamelyik megyébe látogat, abban az évben ugrásszerűen megnövekszik a megyéből érkező panaszok száma. 2006-ban az állampolgári jogok országgyűlési biztosa munkatársaival Vas megyében járt, s bár korábbi években a megye a mindig a legkevésbé panaszkodó megyék közé tartozott, ebben az évben az ún. panaszkodási rangsorban – a 100 000 lakosra vonatkoztatott ügyek számát illetően – a harmadik helyre került, százalékosan megduplázódott a megyéből érkező beadványok aránya az előző évhez képest. 2006-ban – a lakosság arányához viszonyítottan – a legkevesebb panasz Békés, Somogy és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből érkezett. Ez utóbbi meglepetés, hiszen a korábbi években a megye – számszerűleg és arányában is – mindig az első öt „legpanaszkodóbb” megye közé tartozott. Száz alatt volt  a Tolna, Békés, Nógrád, Zala, Somogy és Veszprém megyéből érkező beadványok száma. Jelentős – 1%-ot meghaladó – változás a Fejér és a Jász-Nagykun-Szolnok megyéből érkező ügyek arányában volt: 2005-ben az országgyűlési biztos ebbe a két megyébe látogatott, s abban az évben jelentősen emelkedett az onnan érkezett beadványok száma, míg 2006-ra megkezdődött a több éves átlagra való visszaállás. (Az ügyek számának megyék szerinti megoszlását a 6. számú táblázat tartalmazza.)

Eddig a 2006-ban érkezett 4038 beadványt szinte csak formai jellemzői (keletkezési mód, beadványtevő bizonyos tulajdonságai, állampolgársága, lakhelye, stb) alapján vizsgáltuk, a továbbiakban már a beadványokban szereplő 5267 panasz tartalmát is, vagyis hogy mi annak tárgya, mely szerv ellen nyújtották be, illetve mit sérelmeztek az eljáró hatóság tevékenységében. A 7. számú táblázat a panaszok típus szerinti megoszlását mutatja be. 2006-ban is egészségbiztosítási, nyugdíjbiztosítási és munkaügyben (11,2%) fordultak a legtöbben az országgyűlési biztosokhoz, fél százalékkal nagyobb arányban, mint az előző évben. Ha csökkenő részesedéssel is, de még mindig a büntető- és büntetés-végrehajtási ügyek (9,6%) szerepelnek a második helyen. Helycsere történt viszont az ezt követő sorrendben: 2006-ban a polgári jogi, pályázati, társulati és szakértői ügyek megelőzték az építési, helyiség- és lakás, valamint műemlékvédelemmel kapcsolatos panaszokat. Bár csökkenő számban érkeztek panaszok adó-, illeték-, vám-, pénzintézeti és biztosítási ügyben, de az e tárgyú panaszok kerültek az 5. helyre, szemben az előző évvel, amikor ezt a helyet  a közüzemi szolgáltatók elleni panaszok foglalták el. Továbbra is ezen ügycsoportok teszik ki a panaszok kb. 45%-át. Jelentősnek mondható, 2,7, illetve 1,6%-os emelkedés a közlekedési, víz- és hírközlési ügyekben, valamint a közigazgatás, népszavazás, választás, önkormányzatok testületi tevékenysége miatti panaszok számában, illetve arányában történt. Különösen az előző kategóriában bekövetkezett változás figyelemre méltó, mert míg 2005-ben csak 80 ilyen tárgyú panasz érkezett, 2006-ban közel háromszor annyi, 205 darab, nagyobb részben a parkoló-társaságok ellen. 2005-höz képest 1,7%-kal csökkent a különböző közszolgáltatók ellen benyújtott panaszok aránya.

Változatlanul a helyi polgármesteri hivatalok, a bíróságok és a rendőrség ellen nyújtják be a legtöbb panaszt, ha az előző évhez képest valamelyest csökkenő arányban is. A csökkenés a polgármesteri hivatalok esetében a legszembetűnőbb, több mint másfél százalékos. Ezen három szerv „előkelő” helyezésén nem csodálkozhatnunk, hiszen az állampolgárok hozzájuk fordulnak a legtöbbször. Számottevő emelkedést csak a gazdálkodó szerveknél tapasztaltunk; bár csaknem ugyanannyi panaszt nyújtottak be ellenük 2006-ban, mint az előző évben, részesedésük 3,9%-ról 4,7%-ra emelkedett. (L. 8. számú táblázatot!) Ügyfeleink beadványaikban legtöbbször, az esetek csaknem felében (48,9%) a hatóságok eljárását sérelmezik, s csak mintegy egyötödében (2005-ben 21%-ban, 2006-ban 19%-ban) a meghozott döntést. Az elmúlt évben 1%-kal többen sérelmezték az eljárás elhúzódását, mint az előző évben, s csaknem fél százalékkal többen érezték úgy, hogy a hatóság eljárása során vagy a miatt kárt szenvedtek. Változatlanul a panaszosok csaknem 7%-a különböző jogszabályok rendelkezéseit kifogásolja. Évről évre nő azon panaszosok aránya, akik felvilágosítást, tájékoztatást kérnek folyamatban lévő ügyükben, vagy éppen arról, hogy hova fordulhatnak, de gyakran kérnek anyagi segítséget is. A felvilágosítást készséggel megadják a munkatársak, hiszen még a panasz elutasítása esetén is – a részletes indokolás mellet – igyekszenek valamilyen támpontot adni az országgyűlési biztosokat megkeresőknek, arra azonban nincs anyagi fedezete a hivatalnak, hogy a szorult helyzetben lévőknek pénzügyi támogatást adjon.  (L. 9. számú táblázatot!)

A 10. számú táblázatból megtudhatjuk, hogy az intézmény létrejötte óta 2006. december 31. napjával bezáróan 78 163 panasszal fordultak az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez. (Ez a szám nem végleges, mert csak a beadványok teljes feldolgozása után állapítható meg, hogy abban egy vagy több sérelemről számol-e be az ügyfél.) Az ügyek 97%-a befejezésre került 2006 végéig. A hivatalban nincs 2005 előtt érkezett elintézetlen beadvány, de sajnos csaknem 500 egy évnél régebbi panaszt nem sikerült elbírálni. Hiába fejeztek be a munkatársak csaknem 500 üggyel többet, mint amennyi a tárgyévben érkezett, a hátralék még mindig 3%. Ezt a mértékű hátralékot nem lehet csupán jobb munkaszervezéssel, hatékonyabb munkavégzéssel feldolgozni, szükség lenne az engedélyezett létszám növelésére. A növelés helyett azonban 2007-ben csökkentették az engedélyezett létszámot, ugyanakkor több, nagy tapasztalattal rendelkező munkatársunk nyugdíjba vonult, vagy azt tervezi, s többen gyermekük születése miatt vannak távol. A pótlásukra határozott időre felvehető új munkatársak nem tudnak velük egyenértékű munkát végezni, hiszen az intézmény speciális feladatait, eljárásának módját, stílusát még egy más területen nagy tapasztalatot szerzett szakembernek is meg kell tanulnia.

A korábbiakban a 2006-ban érkezett beadványok, panaszok jellemzőit néztük meg a számok tükrében, a továbbiakban a 2006-ban befejezett ügyekkel, az 5728 elbírált panasszal foglalkozunk. A 11. számú táblázat bemutatja, hogy 2006-ban is – a sokéves tapasztalatnak megfelelően – a panaszok négyötödét el kellett utasítani, illetve valamilyen okból (például a panaszos kérelmére, vagy mert időközben az eljáró hatóság orvosolta a sérelmet) meg kellett szüntetni az eljárást. (Erre az elmúlt évben 4614 esetben került sor.) Az előző évihez képest 1%-kal több, összesen 1078 panasz ügyében folytattak vizsgálatot a biztosok munkatársai. Ezen ügyek csaknem 65%-ában is – vizsgálati jelentéssel vagy tájékoztatással – el kellett utasítani a panaszokat. 137 esetben más, azonos vagy hasonló ügyben készült jelentés megküldésével nyert befejezést az eljárás, illetve több esetben jelentésben állapították meg, hogy a sérelem orvosolhatatlan, vagy időközben megoldódott. A vizsgált panaszok 18,5%-a, 199 ügy fejeződött be oly módon, hogy a biztosok egy vagy több ajánlást tettek az érintett szerveknek.

A panaszokat azért kellett a legtöbb esetben (1102) vizsgálat nélkül elutasítani, mert nem az országgyűlési biztos hatáskörébe tartozó hatóság vagy közszolgáltató intézkedése (mulasztása) ellen nyújtották be. Csaknem ugyanennyi (1015) volt azon panaszok száma, amelyet valamilyen bíróság előtt folyamatban lévő, vagy a bíróság által elbírált ügyben nyújtottak be, s a biztosok a bíróság eljárást a hatáskörükre vonatkozó törvény értelmében nem vizsgálhatják. Jelentős volt azon ügyek száma is, amelyben a biztosok eljárásának más akadálya volt: 450 esetben nem merítették ki a közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket, 62 esetben a jogerős határozat meghozatala óta több mint 1 év eltelt, illetve 145 alkalommal a panaszos a korábban már a biztosok által elbírált ügyben úgy nyújtott be ismételten kérelmet, hogy az új adatot vagy tényt nem tartalmazott. 15 ügyben az adott okot az elutasításra, hogy a panaszos által sérelmezett alkotmányos visszásságot a biztos csekély jelentőségűnek minősítette. (A panaszok elutasításának okát a 12. számú táblázat tartalmazza.)

A beszámoló I. számú mellékletének további táblázatai az 1078 vizsgált panasz jellegzetességeivel foglalkoznak. A 13. számú táblázatból a panaszok típusa állapítható meg. 2006-ban a vizsgált ügyek tárgya az esetek 12,9%-ában építési, helyiség-, lakás vagy műemlékvédelemmel volt kapcsolatban, s ezt követték a közüzemi szolgáltatással kapcsolatos panaszok alig valamivel lemaradva (12,4%). 2005-ben ez utóbbiak több mint 2%-kal megelőzték az építési ügyeket. 2006-ban több mint másfélszeresére emelkedtek a környezet- és természetvédelmi, mezőgazdasági tárgyú vizsgált panaszok (5,4%-ról 9,1%-ra),  s megduplázódta a közlekedési, víz- és hírközlési ügyek. Jelentősen, 7,3%-ról 2,2%-ra csökkentek azok a vizsgált panaszok, amelyeket föld-, kárpótlási, kisajátítási vagy kártérítési ügyben nyújtottak be, és még nagyobb arányú a csökkenés a rendőrségi, ügyészségi ügyekben (3,2%-ról 0,8%). Az országgyűlési biztosok 2006-ban is a legtöbb esetben (23,5%) polgármesteri hivatal és jegyző, valamint önkormányzati testület (10,3%) elleni panaszt vizsgáltak. E szerveket követik 7,2%-kal a különböző közszolgáltatók, közülük is legnagyobb arányban (2,1%) a köztisztasággal és szemétszállítással foglalkozók. (2005-höz képest ez utóbbiak részesedése több mint 2%-kal csökkent.) Számában és arányában is jelentősen, csaknem felére csökkentek a büntetés-végrehajtási intézetek ellen folytatott vizsgálatok. (L. 14. számú táblázatot!) A részletes vizsgálattal befejezett panaszok esetében is figyelemmel kísérjük, hogy az ügyfél mit sérelmez a hatóság eljárásában. Megállapíthatjuk, hogy nincs lényeges különbség az összes panaszhoz képest, legfeljebb az arányok változnak. A vizsgált ügyek többségében, 58%-ában a hatóság eljárását, s 15,7%-ban magát a döntést kifogásolják. (A 15. számú táblázat mutatja a vizsgált panaszoknak a panasz jellege szerinti megoszlását.)

Az Obtv. 27. § (1) bekezdése értelmében az országgyűlési biztosnak évente be kell számolnia tapasztalatairól – többek között –, az alkotmányos jogok hatósági eljárásokkal kapcsolatos jogvédelem helyzetéről. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy kimutassuk: a vizsgált panaszokban mely alkotmányos jogok sérültek. A 16/A. számú táblázat valamennyi olyan alkotmányos jogot felsorolja, amely  a vizsgált panaszokban a hatósági eljárás során sérült, a 16/B. számú pedig csak a tíz leggyakoribbat. A hatóság eljárása során több alkotmányos jog is sérülhet, ezért több lényegesen az érintett, azaz sérült alkotmányos jog, mint az észlelt alkotmányos visszásság miatt ajánlással befejezett ügy. A vizsgált ügyekben összesen 30 alkotmányos jog sérült, legtöbbször, 190 esetben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogbiztonság elve, illetve a tisztességes eljáráshoz való jog. Ennél lényegesen kevesebb esetben (46 vizsgált ügy) kellett megállapítani a tulajdonhoz való alkotmányos jog sérelmét. Ezt követi – szinte azonos számban – az egészséghez, illetve a jogorvoslathoz való jog, majd a szociális biztonsághoz, az egészséges környezethez és az élethez, emberi méltósághoz való jog. (Nem volt lényeges az eltérés a sorrendben 2005-ben sem, csupán a szociális biztonsághoz való jogot megelőzte a diszkrimináció tilalma.)

Amint azt korábban már jeleztük, az általános hatáskörű biztosok 199 panasz kivizsgálását fejezték be ajánlással. Előfordult azonban, hogy egy-egy ügyben többféle intézkedést tettek. A 2006. évi ajánlások, kezdeményezések és javaslatok számát, a címzettek arra adott válaszát mutatja be a 17. számú táblázat. Legtöbb esetben (137) az érintett szervnél kezdeményezték az alkotmányos visszásság orvoslását, de 41 alkalommal a felügyeleti szervnél éltek ajánlással. 84 esetben tettek javaslatot jogszabály vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközének alkotására, módosítására, illetve hatályon kívül helyezésére. A táblázatból is látható, hogy a biztosok csak kivételesen kezdeményeznek fegyelmi eljárást vagy ügyészi óvást, s a tárgyévben egyetlen büntető eljárás kezdeményezésére sem került sor. Az ügyek csaknem 60%-ában az érintett szervek elfogadták a biztosok intézkedését, egyharmadukban még nem telt le a válaszadásra nyitva álló határidő, illetve az álláspontok közelítése érdekében egyeztetés folyik a biztos és a címzett között, s csak az ügyek 8%-ában nem fogadták el a biztosok intézkedését.

Az 1995. július 1-je és 2006. december 31. között jogszabályok alkotására, módosítására és hatályon kívül helyezésére tett, összesen 1291 javaslat sorsát, az azokra adott válaszokat részletezi a 18. számú táblázat. Az ombudsmanok  a két ciklus alatt összesen 429 törvény alkotására, módosítására, illetve hatályon kívül helyezésére tettek javaslatot, s ebből 282, a javasoltak 66%-a valósult meg eddig. Több mint 1%-kal jobb az arány a kormányrendeletek esetében: a 251 javaslatból 169 megvalósult. Összességében elmondható, hogy a jogszabályokra vonatkozó javaslatok 70%-át a címzettek elfogadták, s csupán azok negyedét utasították el végleg.

Szemléletesen mutatják be a 19. számú ábra hasábjai a 2006-ban befejezett panaszok megoszlását abból a szempontból, hogy milyen módon kerültek elintézésre, és a biztosok ajánlásának milyen volt a fogadtatása. Az 5728 befejezésből 543 esetben az eljárást megszüntettük vagy felfüggesztettük, 272 panaszt pedig áttettünk kivizsgálásra az arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervhez. Az ügyek több mint háromnegyede vizsgálat nélkül elutasításra került, s a fennmaradó 1078 esetben (a panaszok 18,8%-ában) folytatunk le vizsgálatot. Ezeknek a vizsgált panaszoknak több mint 60%-a a vizsgálat során, vagy annak lezárását követően került elutasításra, míg a panaszok kivizsgálása után 226 ügy fejeződött be ajánlás nélkül, s csak 199 esetben, a kivizsgált panaszok 18,5%-ában tettünk összesen 273 ajánlást. Az ajánlások több mint felét, 58,7%-át a címzettek azonnal elfogadták, míg 8%-át elutasították. Az ajánlások egyharmadának sorsa a tárgyév végén még nem volt ismert, mert a címzetteknek a válaszadásra rendelkezésre álló ideje még nem telt el.

dr. Wolf Erzsébet hivatalvezető sk.