A 2005-ben iktatott ügyek

OBH 1001/2005.

Egy meghatározott szakma végzéséhez szükséges újabb képzési feltételek bevezetéséről rendelkező szabályozás, amennyiben korlátot állít a jogalanyok egy csoportjának a foglalkozásban maradáshoz, a munkához és foglalkozás szabad megválasztásához való joggal összefüggésben visszás helyzetet idéz elő.

Az országgyűlési biztoshoz több olyan panasz (OBH 4949/2003. OBH 4771/ 2003) érkezett, amelyek alapján indokoltnak tartotta a temetkezési szolgáltatások szakmai minimumfeltételeiről szóló jogszabályi előírások alkalmazásával összefüggésben vizsgálatot indítani. A panaszok alapja az volt, hogy a szakmai vizsgára bocsátás feltételeként bevezették a középiskolai végzettség igazolását, az érettségi megszerzése azonban az idős korú panaszosoknak nagy nehézségbe ütközött.

Hivatkozva a szakmai minimumfeltételeket meghatározó rendelettel kapcsolatos panaszbeadványok gyakoriságára, a biztos a belügyminisztert kérte fel álláspontja kifejtésére. Javasolta annak megfontolását, hogy az egyes kistelepüléseken hosszú évek óta temetkezési szolgáltatást végző, a helyi szokásokat is jól ismerő szolgáltatók érdekében indokolt lehet a jogszabályba olyan méltányossági jogkör beiktatása, amely kivételes esetekben lehetővé teszi a középfokú végzettség követelménye alóli felmentést meghatározott taxatív feltételek konjunktív fennállása estén.

A belügyminiszter az érettségi vizsga megkövetelésének mellőzését szakmai szempontból visszalépésnek tekintette, a méltányossági jogkör bevezetését pedig azon az alapon vetette el, hogy az hosszú távon meghiúsítaná a szolgáltatások személyi feltételei javítását célzó erőfeszítéseket.

A biztos a diszkrimináció tilalmának alapelvét, valamint a munka és vállalkozás szabad megválasztásához fűződő jog megvalósulását vizsgálta, nagyban támaszkodva az Alkotmánybíróság e tárgyat is érintő korábbi határozataiban foglaltakra. Feltárta, hogy a hatályos magyar jogszabályok között léteznek olyan megoldások, amely egy foglakozásba kerüléshez vagy valamely foglalkozás további folytatásához szükséges vizsga vagy részvizsga letétele alól felmentést adnak a jogalanyok meghatározott körének. Így vagy a jogalanyok egy meghatározott életkort elért csoportjának, vagy a szakmában már gyakorlati tapasztalattal rendelkezőknek biztosítanak kedvezményt, illetve adnak felmentést valamely vizsga letételének követelménye alól. Erre hivatkozással a biztos indokoltnak tartotta, hogy a temetkezési szolgáltatók azon körének, akik már bizonyítottan évek óta folytatnak ilyen tevékenységet, és idős korukra tekintettel nem várható el tőlük, hogy középiskolai tanulmányokba kezdjenek majd érettségi vizsgát tegyenek, és szigorúan meghatározott feltételek esetén a jogalkotó lehetővé tegye a szakmai vizsga letételét középfokú végzettség hiányában is.

A biztos felkérte a belügyminisztert, hogy fontolja meg a vitatott jogszabályi rendelkezés módosításának lehetőségét.

A belügyminiszter a biztos érvelését elfogadta, a módosítással kapcsolatos szakmai egyeztetés még folyamatban van.

OBH 1015/2005.

A jogbiztonsághoz való joggal összefüggő alkotmányos visszásságot okoz a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, ha szándékosan nem veszi figyelembe a rendelkezésére álló jogerős határozatot, amely alapján igazolt az ügyfélnek  a kérelmezett ellátásra való jogosultsága. A tulajdonhoz való jogot sérti  a közigazgatási szerv, ha olyan juttatás követel vissza a jogosult örökösétől, amelyet már a jogosulttól sem lett volna indokolt visszakövetelni.

A panaszos néhai édesapjának kárpótlási ügyében sérelmezte, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság (Nyufig.) az édesapjának korábban kiutalt juttatást utóbb, miután az ellátás folyósításáról rendelkező határozatot saját hatáskörében visszavonta, tőle, mint egyetlen örököstől követeli vissza.

A panaszos édesapjának kérelmét, amelyben a tartós időtartamú szabadságelvonást szenvedettek részére járó juttatásról szóló kormányrendelet alapján kérte juttatás folyósítását, a Nyufig. elutasította, mivel azonban később az Alkotmánybíróság a hivatkozott kormányrendelet egyes rendelkezéseit alkotmányellenesnek ítélte, és a kormányrendelet módosított szabályainak alkalmazását a módosítás a határozattal elbírált ügyekben is alkalmazni rendelte,  a határozatot felülvizsgálta. A Nyufig. a felülvizsgálat tényéről a panaszos édesapját tájékoztatta, és felhívta a figyelmét, hogy a jogosultság alapjának bizonyításához többek között a Népjóléti Minisztérium Hadifogoly-gondozó Kirendeltsége által kiadott igazolvány fogadható el, amennyiben pedig azt nem tudja megküldeni, a szabadságában való korlátozás időtartamáról a Hadtörténeti Intézet Irattárából kérhet igazolást. Mivel a panaszos édesapjától a fogságban töltött időre nézve nem érkezett igazolás, a Nyufig. a Központi Kárrendezési Irodától (KKI.) kérte igazolás megküldését, majd annak 1993-ban kelt jogerős határozatát, amely azt tanúsította, hogy panaszos édesapját 1945. január elseje és 1948. augusztus elseje között kényszermunkára hurcolták el a Szovjetunióba, meg is kapta. A KKI igazolása alapján a Nyufig. helyt adott panaszos édesapja kérelmének, és visszamenőlegesen az ellátás folyósításáról határozott.        Időközben azonban panaszos édesapja megküldte a HM Hadtörténeti Intézet Központi Irattár és Hadisírgondozó Iroda 2003-ban kelt igazolását, mely szerint polgári személyként csak másfél éven át volt internált az egykori Szovjetunió területén.

A Nyufig. birtokában lévő két okirat a bennük foglalt időtartam tekintetében tért el egymástól: a KKI által kiadott határozat alapján panaszos édesapja internálásának időtartama elérte a Kr. alapján juttatásra jogot adó három esztendőt, míg a HM által kiadott igazolás szerinti időtartam alapján nem. Ennek következtében az ellátás folyósításáról rendelkező határozatot a Nyufig. visszavonta, és hatályában fenntartotta a korábban kelt elutasító határozatot. Egy másik határozatában pedig a korábban folyósított juttatás részletekben történő visszafizetéséről is rendelkezett. A panaszos édesapja a visszavonó illetve a visszafizetésre kötelező határozatok kézbesítésekor hunyt el, azokat leánya, jelen ügy panaszosa vette át.

A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy mivel a Kr. a juttatásra való jogosultságot megalapozó feltételek fennállását a KKI, illetőleg jogelődje által hozott jogerős személyi kárpótlási határozat alapján tekintette igazoltnak, ezért a Nyufig. jogosulatlanul szólította fel az ügyfelet egyéb igazolások beszerzésére. Vétett akkor is, amikor a már rendelkezésére álló jogerős határozat birtokában, amely a Kr. szerint elegendő alapul szolgált a jogosultság megítéléséhez, figyelembe vette egy másik szerv igazolását. Hasonlóképpen jogszerűtlennek tartotta a biztos a már tíz éve jogerős határozat tartalmi valódiságának feltárására irányuló vizsgálat kezdeményezését azon az alapon, hogy ez a jogerő intézményéhez fűződő jogbiztonságot veszélyezteti. Ezt az eljárást a biztos hatáskör túllépésként is értékelte, mert a Nyufig. az eljárásban csupán végrehajtó szerepkört töltött be, elvi ügyben nem rendelkezhetett döntési jogosultsággal, így nem tehette volna meg, hogy egy jogerős határozat figyelembe vételétől eltekintsen.

Eljárási értelemben véve vétett a Nyufig. akkor is, amikor a jogosultságról rendelkező határozat visszavonásakor hatályában fenntartotta korábbi határozatát, hiszen az annak alapjául szolgáló rendelkezések azóta alkotmányossági teszten estek át, és azon részben elbuktak. Így olyan határozat maradt fenn hatályában, amelynek meghozatala során alkalmazott szabályok között azóta már alkotmányellenessé nyilvánított, és megsemmisített szabályok is voltak.

A biztos vizsgálta a határozat közléséhez kapcsolódó joghatást, és az ügyfél örökösétől való visszakövetelésre vonatkozó eljárást is. Ennek során kifogásolta, és a tisztességes eljáráshoz, az ügyfélbarát közigazgatáshoz méltatlannak találta, hogy a közigazgatási szerv egy, a magánjogi jogviszonyban jogosnak vélt követelésének – a vele ügyféli viszonyban nem álló jogalanytól, közjogi jogviszony (látszólagos) keretein belül, hivatali eljárásban – próbál meg érvényt szerezni.

A jogbiztonsághoz való jog jövőbeni megóvása és a hasonló helyzetek elkerülése érdekében a biztos kezdeményezte az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatójánál, hogy hívja fel a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság munkatársai figyelmét, hogy azokban az esetekben, amikor pusztán végrehajtói szerepkörben járnak el, tartózkodjanak a hatáskörelvonástól, és ne tegyenek lépéseket más szerv által meghozott, már jogerős határozat tartalmi felülbírálatára, továbbá kezdeményezte a juttatás visszakövetelésére irányuló eljárás megszüntetését is.

A jelentésben foglaltakkal a főigazgató egyetértett, és intézkedésre hívta fel  a Nyufig. igazgatóját, aki szintén elismerte a jelentésben megállapítottak helytállóságát, és visszavonta a jogsértőnek tartott határozatokat, valamint megállapította, hogy jogalap nélküli felvétel nem történt, így a visszafizetésről rendelkező határozatot is visszavonta.

Az országgyűlési biztos a jelentésre adott választ és eljárási cselekményeket elfogadta.

OBH 1047/2005.

A jogorvoslathoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, ha a fellebbezésre irányuló kérelmet nem tartalma szerint bírálja el.

A panaszos a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság eljárását kifogásolta, mert az megszüntette házastársi jövedelempótléka folyósítását.

A panaszos egyszerre lett volna jogosult rendszeres szociális járadékra és állandó özvegyi nyugdíjra is, a vonatkozó szabályok értelmében a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a rendszeres szociális járadék folyósításának szüneteltetéséről rendelkezett, és az özvegyi nyugdíjat folyósította panaszosnak, illetve a panaszosnak korábban járó házastársi jövedelempótlék folyósítását megszüntette.         A házastársi jövedelempótlék folyósítását akkor kell megszüntetni, ha a jogosult nyugellátásának összege meghaladja az öregségi nyugdíj 2001. január 1-jén érvényes legkisebb összegének a nyugellátások mindenkori emelésének mértékével növelt összegét.

A panaszos a jövedelempótlék megszüntetéséről szóló határozat ellen a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak címzett levelében tiltakozott, amelyre a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság tájékoztató levéllel válaszolt. Ebben felhívta panaszost, hogy a levél kézhez vételét követő 15 napon belül nyilatkozzon arra vonatkozóan, hogy a tájékoztatás ellenére a házastársi jövedelempótlék folyósításának megszüntetése ellen benyújtott fellebbezését fenntartja-e, és amennyiben nem nyilatkozik, úgy tekinti, hogy fellebbezési szándékától elállt. A panaszos ismételten levélben kérte a házastársi pótlék tovább folyósítását, amely kérelmét a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság határozatával elutasította.

Az országgyűlési biztos vizsgálata feltárta, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a jogszabályok helyes értelmezésével eljárva rendelkezett a házastársi pótlék folyósításának megszüntetéséről. Eljárási értelemben azonban súlyosan vétett, mivel nem a fellebbezésre előírt eljárási szabályok szerint alakította eljárási cselekményeit. Az akkor hatályos szabályozás szerint a fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezési határidő leteltétől számított nyolc napon belül fel kellett volna terjesztenie felettes szervéhez, kivéve, ha a megtámadott határozatot visszavonja, illetőleg a fellebbezésnek megfelelően módosítja, kijavítja, vagy kiegészíti. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság ehelyett tájékoztató levelet küldött az ügyfélnek a fent már idézett felhívással, ami jogszerűtlen. Egyrészt eljárási szempontból, hiszen nem tett eleget a jogszabályban foglalt kötelezettségének, másrészt jogsértő tartalmát tekintve is, hiszen a szakhatóság hallgatását hozzájárulásnak értelmező törvényi vélelmet terjesztette ki az ügyfél hallgatásának esetére, bármilyen jogszabályon alapuló felhatalmazás nélkül.

A biztos a vizsgálata során jogszabálysértést állapított meg, de azt nem értékelte alkotmányos joggal összefüggő visszásságként, ezért kezdeményezést sem tett. A jövőre nézve azonban felkérte a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazgatóját, hogy munkatársait hívja fel az eljárási jogszabályok maradéktalan betartására. Az igazgató a jelentésben foglaltakkal egyetértett, és a biztos kérésének eleget tett.

OBH 1052/2005.

A tisztességes eljáráshoz fűződő alkotmányos jog sérelme merül fel minden olyan esetben, amikor a közigazgatási szerv az államigazgatási eljárásról szóló törvényben foglalt tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget.

Egy martonvásári panaszos az Ercsi Város Önkormányzat Adóhatóságánál indult eljárását sérelmezte, mert annak alapján a korábban a feleségével közösen épített lakóházra felvett adó-visszatérítési támogatás felét válásuk és a vagyonközösség megszüntetése után vissza kellett fizetnie, és nem állt módjában azt az új ingatlanára átterhelni vagy a visszafizetést felfüggeszteni.

Az országgyűlési biztos a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének gyanúja indított vizsgálatot, melynek során az üggyel kapcsolatos tájékoztatást kért Ercsi város jegyzőjétől.

A panaszos és felesége 2001 októberében Ercsiben épülő lakóházukra adó-visszatérítési támogatásról kötöttek szerződést egy bankkal. 2002 márciusában a házassági vagyonközösséget felbontották, és a panaszos az épülőfélben lévő lakóház 1/2 tulajdoni hányadáról az ingatlan teljes becsült értékének 1/5 részéért felesége javára lemondott. 2003 végén Ercsi város jegyzője a panaszost  a közösen felvett adó-visszatérítési támogatás fele összegének visszafizetésére kötelezte. A panaszos a határozat ellen fellebbezéssel élt, kifogásolva a visszafizetés mértékét, hiszen tulajdoni hányadáról az ingatlan értékének 1/5 részéért mondott le, így legfeljebb az adó-visszatérítési támogatás visszafizetését e rész erejéig tartotta jogosnak. A fellebbezésben arra is kitért, hogy a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet értelmében vásárlási szándék esetén  a visszafizetési kötelezettséget egy évig fel kell függeszteni, erre a lehetőségre azonban az elsőfokú eljárás során a figyelmét nem hívták fel. A Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője a fellebbezést elutasította, mivel bár a panaszos tulajdoni hányadát a feleség az ingatlan értékének valóban 1/5 részéért váltotta meg, de a panaszos tulajdonjoga, és így az adó-visszatérítési kötelezettsége is az ingatlan 1/2 részére terjedt ki. A másodfokú hatóság megállapította, hogy  a panaszos figyelmét az elsőfokú eljárás során valóban nem hívták fel a visszafizetés felfüggesztésének lehetőségére, a felfüggesztés elrendelésére azonban a másodfokú eljárásban már nem volt lehetőség, mert a panaszos késedelme miatt az erre nyitva álló egy éves határidő már eltelt.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az áfa-visszatérítés megfizetésének elrendelésekor a jegyzők nem használnak formanyomtatványt, így nem tudják igazolni, hogy az ügyfelek megfelelő felvilágosítást kaptak a felfüggesztés lehetőségéről. Az ügyfél-tájékoztatás elmaradása ellentétes az államigazgatási törvény alapelveivel, ezért a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okoz.

Az országgyűlési biztos a hasonló visszásságok jövőbeni elkerülése érdekében felkérte a BM Önkormányzati Hivatalának vezetőjét, hogy az Önkormányzati Tájékoztatóban hívják fel a jegyzők figyelmét a nyilatkozattétel fontosságára.

A Hivatal vezetője az felhívásban foglaltakat elfogadta, és az Önkormányzati Tájékoztató 2005. évi májusi számában közzétette az országgyűlési biztos jelentését.

OBH 1081/2005.

A jogbiztonság követelményével és a szociális biztonsághoz való joggal összefüggő visszásságot okoz az önkormányzat, ha a magasabb szintű szabályozással ellentétesen, megszorító értelmezéssel kizárja különböző juttatások együttfolyósítását.

A panaszos azért fordult az országgyűlési biztoshoz, mert sérelmezte, hogy nehéz szociális helyzete, valamint betegségük ellenére nem kap megfelelő segítséget az önkormányzattól.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a szociális biztonsághoz való jog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálata során megállapította, hogy az önkormányzat a panaszost és fiát szociális helyzetük javítása érdekében többféle juttatásban részesítette, mivel a családban nagyon alacsony az egy főre jutó jövedelem. A panaszos nyugdíja nem éri el az 50 ezer forintot, ezért a család többféle juttatásra is jogosult. A panaszos felsőoktatásban tanuló gyermeke ösztöndíjban részesült, a panaszos pedig átmeneti támogatást kapott. Egy alkalommal, 2003. márciusában kapott 5000 forint összegű átmeneti támogatást. Az általános helyettes az önkormányzattól kapott tájékoztatás alapján megállapította, hogy a panaszos család a Bursa ösztöndíjon felül az elmúlt két évben más pénzbeli támogatásban nem részesült, így nem fogadható el az önkormányzat azon döntése, hogy a panaszos átmeneti segély iránti kérelmét azért utasították el, „mivel fia kérelme elfogadást nyert ugyanazon a bizottsági ülésen”.

Az önkormányzat ezen gyakorlata azt bizonyítja, hogy megszorítással teljesítik a szociális törvényben megfogalmazott juttatások érvényre juttatását. Az önkormányzat szűkös költségvetési forrásaira való hivatkozása nem felmentés a szűkített ellátási formák bevezetésére és alkalmazására, még akkor sem, ha ezek az érvek tényszerűek és valóban egyre nehezedő gazdálkodási terheket rónak az önkormányzatokra. A panaszos családjában olyan alacsony volt az egy főre eső jövedelem, hogy jogosultak lettek volna átmeneti segélyre, lakásfenntartási támogatásra, és köz-gyógyellátásra is. A család még e juttatások esetén is rászorultnak lenne tekinthető.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alapjogként való szabályozás nem keletkeztet alanyi jogot az ellátásra, az állam kötelezettségvállalását jelenti, amelynek mértékét a törvényhozás és a Kormány az ország teherbíró képességének függvényében állapítja meg. A vizsgált esetben a panaszos olyan ellátásokra lett volna jogosult, amelyet törvény állapít meg.

Az általános helyettes megállapította, hogy az önkormányzat a szociális biztonsághoz való jog érvényesülését veszélyeztette, és a helyi képviselő-testület rendeletalkotási jogosultságának azon korlátját sértette, amely szerint az nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabályokkal, amikor a támogatások nyújtásakor a magasabb szintű jogszabályokban lehetővé tett ellátásokat megszorító gyakorlatot alkalmazott, amely rászorultság esetén sem tette lehetővé többféle támogatás biztosítását.

A biztos felkérte a közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy vizsgálja meg az önkormányzat szociális ellátásokról szóló rendeletét és támogatási gyakorlatát, szükség esetén kezdeményezze annak módosítását. A jegyzőt és a polgármestert arra kérte, hogy ismételten tekintsék át a panaszos család szociális helyzetét, és szükség esetén a rászorultságtól függően nyújtsanak segítséget az ellátási formák igénybevételére.

A megszólítottak a biztos javaslatait elfogadták. A közigazgatási hivatal felhívta az önkormányzatot a rendelet módosítására, a polgármester pedig jelezte, hogy a panaszos fiát – tanulmányainak szünetelése miatt – az önkormányzat foglalkoztatja, és más módon is segítik a családot.

OBH 1119/2005.

A tulajdonhoz, a jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a jegyző, ha a hatósági eljárása során nem hoz határozatot.

A panaszos azt sérelmezte, hogy a szomszédja telkén összegyűlő csapadék és felszíni vizek az ő telkére folynak át, ami elárasztja a lakása falát. A panaszos kérelmére a jegyző birtokvédelmi eljárásban kötelezte a szomszédot a birtokháborítás megszüntetésére. A 2004-es szélsőséges csapadékviszonyok alapján azonban kiderült, hogy a birtokháborítás megszüntetéséhez elfogadott műszaki megoldás nem oldotta meg vízátfolyás problémáját, ezért a panaszos ismételten birtokvédelmet kért, de annak vizsgálatától a jegyző – a korábbi eljárására hivatkozva – elzárkózott.

Az országgyűlési biztos az alkotmányos jogok sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított, és tájékoztatást kért a jegyzőtől.

A jegyző azért nem hozott érdemi döntést, mert a panaszos korábbi beadványa alapján – helyszíni szemlék tartása mellett – már lefolytatta a birtokvédelmi eljárást, és a szomszéd a birtokvédelmi határozatban foglaltakat végrehajtotta. Mivel az újabb beadvány benyújtása óta nem merült fel olyan körülmény, amely a határozat megváltoztatását, az eljárás további folytatását indokolta volna, a jegyző a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a birtokháborítás megszűnését állapította meg, és a panaszost a bírói út igénybevételének lehetőségéről tájékoztatta. Az ismételt birtokvédelmi kérelemre tehát érdemi döntés nem született. A levél formában megküldött jegyzői tájékoztatás nem pótolja a határozatot.  A birtokvédelmi ügyben arról is határozatot kell hozni, ha a jegyző azt megállapítja-e, hogy nem történt birtokháborítás, és a kérelmet elutasítja. A közigazgatási szerv a döntését köteles indokolni, és megjelölni az igénybe vehető jogorvoslati lehetőséget.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jegyző eljárása során a tulajdonhoz, a jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okozott azzal, hogy a hatósági eljárása során nem hozott érdemi határozatot.

Az országgyűlési biztos a visszásság orvoslása érdekében felkérte a jegyzőt, hogy a panaszos beadványa ügyében hozzon határozatot.

A jegyző eleget tett a felhívásnak, lefolytatta a birtokvédelmi eljárást, meghozta a határozatot.

OBH 1164/2005.

A tisztességes eljáráshoz és az emberi méltósághoz való joggal kapcsolatos visszásságot okoz, ha a pedagógus a tanulókat megalázza, testileg bántalmazza.

A panaszos azt sérelmezte, hogy unokáját, aki az iskola előtti buszmegállóban összeverekedett osztálytársával, az általános iskola igazgatóhelyettese – a történtek miatt – bántalmazta.

Az általános helyettes a tisztességes eljáráshoz, valamint az emberi méltósághoz való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított, és megállapította, hogy az igazgatóhelyettes az iskola ablakából észlelte, hogy a panaszos unokája egy osztálytársát verte, a földre lökte és tovább ütötte. Nem tudta megállapítani, hogy az ellökött gyermek komolyabban megsérült-e, ezért a buszmegállóhoz sietett. Ott felszólította a panaszos unokáját, hogy fejezze be a verekedést, majd levette a gyermek fejéről a sapkát és egyszer a feje búbjára, másodszor pedig a vállára csapott vele.

Az igazgatóhelyettes a buszmegállóban történtekről tájékoztatta az iskola igazgatóját, aki ennek alapján vizsgálta ki az esetet. Az igazgató a határozatban a kötelezettségszegést csekély súlyúnak minősítette, és utalt arra is, hogy az igazgatóhelyettes elismerte cselekedete jogtalanságát, ezért a fegyelmi eljárás lefolytatását mellőzte, csupán felhívta az igazgatóhelyettes figyelmét, hogy  a gyermekek mindennemű bántalmazása ellentétes a közoktatási törvénnyel és az iskola szellemével.

Az általános helyettes megállapította, hogy az iskola igazgatójának intézkedése – mely során helyettesét figyelmeztetésben részesítette – mérlegelési jogkörben hozott döntés volt, mely alkotmányos elveket nem sértett. Megállapította azt is, hogy az általános iskola igazgatóhelyettese azzal, hogy a panaszos unokáját megütötte az emberi méltósághoz való joggal összefüggő visszásságot okozott, de arra tekintettel, hogy az iskola igazgatója saját hatáskörében a szükséges munkáltatói intézkedést megtette, az általános helyettes további intézkedést nem tartott indokoltnak, és a vizsgálatot lezárta.

OBH 1193/2005.

A jogbiztonság elvével, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal öszszefüggő visszásságot okoznak a jogalkalmazó hatóságok, ha a feladataik ellátása során normavilágosság követelményének nem megfelelő jogszabály alapján végrehajtott intézkedéseik hatástalanok.

Egy panaszos sérelmezte, hogy a lakásával szomszédos presszóban a késő esti időpont ellenére hangos zene szólt. A panaszos az éjszaka folyamán többször hívta ki a rendőröket, de a presszóban csak a rendőrök jelenléte idején halkították le a zenét. A BRFK Panaszirodája arról tájékoztatta a panaszost, hogy a rendőrség a hangoskodót csak figyelmeztetheti, sem feljelentést, sem helyszíni bírságot alkalmazni nem áll módjában. Egy másik ügyben a hangos rádióhallgatás miatt kihívott rendőrök, a kerítésen átugorva behatoltak az idős, egyedül élő panaszos házába, ahol az elektromos árammérő főkapcsolójával áramtalanították az egész házat. A panaszos ellen csendháborítás szabálysértése miatt feljelentést tettek. Az eljárást a polgármesteri hivatal megszüntette.        A határozat indoklása szerint a zaj– és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló jogszabályok hatálya nem terjed ki a tényállás szerinti területekre (családi házas lakott terület) és az ott okozható zajra, ezért a cselekmény nem szabálysértés.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság elve, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog, illetve a tulajdonhoz való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot rendelt el.

Az általános helyettes megállapította, hogy az egyes szabálysértésekről szóló kormányrendelet az elkövetési magatartást azzal a kettős feltétellel határozta meg, hogy a csendháborítás szabálysértése az „indokolatlanul és a megengedettnél nagyobb” zaj okozásával követhető el. Sem a szabálysértésekről szóló kormányrendelet, sem más jogszabály nem határozta meg ugyanakkor, hogy mi a megengedett zajkeltés mértéke, vagy határa, amellyel mások nyugalmát még nem zavarják, illetve milyen módon állapítható meg a szabálysértés elkövetése. A zaj– és rezgésvédelemről, illetve a zaj– és rezgésterhelési határértékekről szóló jogszabályok az üzemi létesítmények működésével összefüggő zajkeltés mértékének mérésével és szabályozásával foglalkoznak; az embereket gyakran zavaró, eseti jellegű, vagy rendszertelenül ismétlődő zajkeltésre – mint a szomszédsági vitákat és konfliktusokat okozó, mulatozással járó családi összejövetelek,  a napközbeni barkácsolás, hangos zenehallgatás – nem terjednek ki.

A szabálysértés tipikus elkövetési magatartásaival szemben a rendőri intézkedés – figyelmeztetés, vagy helyszíni bírság alkalmazása – megfelelő védelmet biztosítana, de a jogszabályban meghatározott feltételek miatt a rendőrség nem tud ezekben az ügyekben érdemben fellépni.

Az általános helyettes ajánlotta a belügyminiszternek, hogy kezdeményezze az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm.rendelet csendháborításra vonatkozó tényállásának olyan módosítását, amely lehetővé teszi  a szabálysértés elkövetőivel szemben a helyszíni bírság alkalmazását, illetve  – a cselekmény el nem ismerése esetén – a szabálysértő magatartás utólagos bizonyítását a szabálysértési eljárásban.

Jelentését tájékoztatásul megküldte a legfőbb ügyésznek is, aki egyetértett  a kezdeményezéssel. A belügyminiszter az ajánlást elutasította, mert álláspontja szerint a garázdaság szabálysértési tényállása alkalmazható a lakóépületekben elkövetett csendháborító magatartásra. Az általános helyettes ajánlását fenntartotta, mivel a garázdaság szabálysértési tényállását megállapító törvény a kiterjesztő értelmezést nem teszi lehetővé.

Kapcsolódó ügy: OBH 4466/2005.

OBH 1229/2005.

A károsultak tulajdonhoz való jogával összefüggő visszásságot okoz a gépjármű-nyilvántartási rendszer, ha nem biztosítja, hogy az elsőfokú közlekedési hatóság az adás-vételről kellő időben tudomást szerezzen.

A panaszos azt kifogásolta, hogy a gépjárművében másik gépjármű által okozott kárt a MABISZ nem téríti meg. A gépjármű és a gépjárművet vezető személy ismert, utóbb azonban kiderült, hogy a gépjárműnek nem volt érvényes felelősségbiztosítása, a gépjármű már a forgalomból ki volt vonva, ezért a panaszosnak a gépkocsijában keletkezett kárt saját költségére kellett megjavíttatnia.   Az általános helyettes vizsgálatot indított, és megállapította, hogy a panaszos gépjárműjének egy másik gépjármű nekiment. A helyszínelő rendőr kiállította a közlekedési balesetről szóló igazolást, amelyre felvezette a károkozó kötelező felelősségbiztosítójának nevét és annak kötvényszámát. A balesetet okozó fél a helyszínen elismerte a felelősségét.

Az Allianz Hungária Biztosító Rt. – amelyet a károkozó a felelősség-biztosítójaként megjelölt – közölte a panaszossal, hogy a kárt okozó gépjárműnek nincs érvényes felelősségbiztosítása, ezért a panaszos a szívességi kárfelvételt követően a kár megtérítése iránt a MABISZ-hoz fordult. Ezt követően kiderült, hogy a baleseti bejelentőn nem a balesetet okozó szerepelt szerződő félként, és az is, hogy a gépjárműnek nincs felelősségbiztosítása, érvényes műszaki vizsgával nem rendelkezett, valamint a forgalomból már korábban kivonták.  A panaszos kárigényét a MABISZ elutasította, mivel a balesetet okozó személy a második olyan „tulajdonosa” (birtokosa) volt a gépjárműnek, aki nem tett eleget átírási kötelezettségének és nem kötött kötelező felelősségbiztosítási szerződést a gépkocsira.

Mindemellett az eljáró rendőr elmulasztotta a biztosítási fedezet ellenőrzését. Ha azt nem mulasztja el, kiderült volna, hogy a balesetet okozója szabálysértést követett el, mert nem volt kötelező felelősségbiztosítása a gépjárműnek, másrészt bűncselekményt is megvalósított, mivel más nevére kiállított kötvénnyel igazolta a kötelező felelősségbiztosítás érvényességét.

A baleset időpontját megelőzően a szigetszentmiklósi és a miskolci önkormányzat is kivonta a forgalomból a gépjárművet.

A gépjármű elidegenítését 15 napon belül kell az eladónak bejelentenie az  I. fokú közlekedési hatóságnál, ugyanakkor a vonatkozó szabályozás a bejelentés elmulasztásához az eladó szempontjából hátrányos jogkövetkezményt nem fűz. A mindenkori üzembentartó köteles felelősségbiztosítási szerződést kötni, azt folyamatos díjfizetéssel hatályban tartani. A BM Központi Hivatal negyedévente összeveti a gépjármű-nyilvántartást és kötvény-nyilvántartást és megállapítja, hogy mely gépjárművek nem rendelkeznek kötelező felelősségbiztosítással. Erről értesíti az illetékes jegyzőt, aki felhívja az üzembentartót a biztosítás fennálltnak igazolására, annak sikertelensége esetén pedig intézkedik  a gépjármű forgalomból történő kivonásáról.

A biztosítóknak is bejelentési kötelezettségük van a Hivatal felé abban az esetben, ha megszűnik a felelősségbiztosítási szerződés. Erről azonban csak az eladó bejelentésével, vagy hónapokkal később, a díjfizetés elmaradásával értesülnek.

A Kártalanítási Számla az ismeretlen üzemben tartó által okozott kárt nem téríti meg. Ilyen esetben a károsult a károkozótól polgári peres eljárás keretében követelje a kár megtérítését. A vevők a gépjárművek adásvétele során gyakran elmulasztják bejelenteni az elsőfokú közlekedési hatóságnál a vásárlás tényét.           Az általános helyettes megállapította, hogy súlyosan sérti a károsultaknak  a tulajdonhoz fűződő jogát az a rendszer, amely nem biztosítja, hogy az elsőfokú közlekedési hatóság az adás-vételről kellő időben tudomást szerezzen. A kötelező gépjármű felelősségbiztosítás intézménye ugyanis nem biztosít védelmet arra az esetre, ha az eladó az eladás tényének bejelentését elmulasztja, vagy késlekedve tesz eleget a kötelezettségének, a vevő pedig elmulasztja a felelősségbiztosítás megkötését és balesetet okoz, mert ilyen esetben a Kártalanítási Számla terhére nem fizet a MABISZ még akkor sem, ha a balesetet okozó személy és a gépjármű adatai ismertek. A biztos megállapította azt is, hogy a felelősségbiztosítások egyik védendő célja a károsultak mind dologi, mind a személyi károkra vonatkozó védelme. Mivel a szerződéskötést jogszabály kötelezővé  teszi és előírja a feltételek nagy részét is, ezért biztosítani kell azt is, hogy a károsult kárának megtérítése ne azon múljon, hogy a kárt okozó gépjármű üzembentartója az átírási kötelezettség mellett a felelősségbiztosítás kötési kötelezettségének eleget tett-e.

Az előzőekre tekintettel az általános helyettes javaslatot tett a belügyminiszternek, hogy kezdeményezze a 190/2004. (VI. 8.) Korm.rendelet módosítását úgy, hogy ha a gépjármű eladója az eladás tényét elmulasztja bejelenteni, akkor őt kelljen üzembetartónak tekinteni, ha pedig az eladó a bejelentési kötelezettségének eleget tett, de a vevő nem, akkor a tulajdonost kelljen az üzembentartónak tekinteni, vagyis ő tartozzon esetleges kárfelelősséggel. Ebben az esetben a Kártalanítási Számla kezelője a károkozó személytől – üzembentartótól – követelhesse a kifizetett összeget.

Miskolc rendőrkapitányát annak vizsgálatára kérte, hogy a balesetet okozóval szemben van-e lehetőség szabálysértési eljárás lefolytatására, valamint arra, hogy a vizsgálat tárgyát képező rendőri intézkedés, a kötelező felelősségbiztosítás ellenőrzése során elmulasztott fedezetellenőrzés miatt van-e lehetőség fegyelmi eljárás megindításának.

Felkérem a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei főügyészt, hogy tegye meg az esetleg szükséges intézkedéseket a büntetőeljárás megindítására.

A belügyminiszter hatáskörének hiányáról adott tájékoztatást. A biztos az ajánlásban foglaltakat fenntartva kiegészítő jelentésben fordult az ügyben a pénzügyminiszterhez.

A miskolci rendőrkapitány a jelentésben foglaltakkal egyetértett, és utasítást adott a rendőri állomány részére a jelentésben foglaltak betartására.

Az ügyészség magánokirat hamisítás bűntette miatt nyomozást rendelt el.

OBH 1242/2005.

A jogbiztonsághoz és a tisztességes eljáráshoz, valamint a szociális biztonsághoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a nyugdíjbiztosítási igazgatóság, ha a panaszos korengedményes nyugdíjigénye elbírálásakor nem veszi figyelembe az igénylő külföldön szerzett szolgálati idejét, és az igényt elutasítja.

A panaszos az őt ért sérelem orvoslásához kért segítséget. A panaszos munkáltatójával történt megállapodás alapján korengedményes nyugdíjra jogosultsága megállapítása céljából szolgálati idő elismerési kérelmet nyújtott be a nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz. Az igazgatóság határozatában 36 év 217 nap szolgálati időt ismert el.

A fentiekre tekintettel, mivel a panaszos 1947. november 25-én született,  a munkáltatójával kötött megállapodás szerint „a Munka Törvénykönyve 87. §  (1) bekezdés a) pontja, és a 181/1996. (XII. 6.) Korm.rendelet alapján közös megegyezéssel korengedményes nyugdíjazás miatt” megszűnt a munkaviszonya.           A panaszos korengedményes öregségi nyugdíjigényét az igazgatóság azonban elutasította, mivel a szolgálati idő adatlap szerint az elismerhető szolgálati idő 18 év 105 nap, a többi szolgálati idejét Romániában szerezte. A határozat indoklása szerint „a magyar-román szociálpolitikai egyezmény tárgyi hatálya nem terjed ki a korengedményes öregségi nyugellátásra, az Igazgatóságnak az igényt el kellett utasítani”.

A panasz alapján felmerült a tisztességes eljáráshoz, valamint a szociális biztonsághoz való alkotmányos jog sérelmének a lehetősége, ezért (annak ellenére, hogy a panaszos fellebbezése elbírálása még nem történt meg) az ügy összes körülményeire tekintettel az országgyűlési biztos vizsgálatot tartott szükségesnek. A vizsgálat lefolytatására az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatóját kérte fel.

A főigazgató megállapította, hogy jogszerűtlenül járt el az Igazgatóság, amikor a panaszos nyugdíjigényét elutasította és felkérte a határozat visszavonására. A 181/1996. (XII. 6.) Korm.rendelet szerint ugyanis a korengedményes nyugdíjra jogosultság szempontjából a szolgálati idő megszerzésének helye nem bír jelentőséggel, tehát a korengedményre jogosultság meghatározásánál a Romániában szerzett szolgálati időt is figyelembe kell venni. A nyugdíj összegének megállapításánál pedig az egyezmény szabályai szerint a Magyarországon elismert keresetet lehet figyelembe venni.

Az országgyűlési biztos szerint a jogbiztonsághoz és tisztességes eljáráshoz, valamint a szociális biztonsághoz való joggal összefüggő visszásságot okozott a nyugdíjbiztosítási igazgatóság azzal, hogy a panaszos korengedményes nyugdíjigénye elbírálásakor nem vette figyelembe az igénylő Romániában szerzett szolgálati idejét, és az igényét elutasította.

A biztos arra figyelemmel, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatóság a vizsgálata lezárását megelőzően már megállapította a panaszos korengedményes nyugdíját, nem tett ajánlást, de felhívta a főigazgató figyelmét „a nemzetközi nyugdíjügyek elbírálásának ügyviteli eljárásáról szóló 24/2004. (Tb.K.4.) ONYF számú utasítás 1.4.4. a szociálpolitikai egyezmények tárgyi hatálya” című pontja első mondatának a jogszabállyal és a vizsgálat megállapításával egyező összhangjának hiányára.

A módosítás 2006. elején megtörtént.

OBH 1268/2005.

A tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való joggal összefüggő viszzásságot okoz az intézményvezető, ha az elhelyezési kérelem elutasításáról úgy dönt, hogy a jogorvoslat lehetőségéről az igénylőt nem oktatja ki.

A panaszos azt sérelmezte, hogy a Vakok Állami Intézetének vezetője az elhelyezése iránti kérelmét arra hivatkozva utasította el, hogy az előzetes orvosi vizsgálatok eredményeként nem javasolták a felvételét a budapesti intézménybe. Az elutasításról csak levélben kapott értesítést, amiben nem szerepelt a jogorvoslat lehetőségéről szóló tájékoztatás, holott az orvosi szakvéleményben erre felhívták a figyelmét. A panaszos előadta, hogy testvérével és idős, beteg édesanyjával él közös háztartásban, de édesanyja halála után a budapesti bentlakásos intézményben szeretne lakni, ahol egészségi állapotának megfelelő ápolást és gondozást kaphatna.

Az igazgatótól beszerzett tájékoztatás szerint az intézethez benyújtott elhelyezési kérelmeket követően az ellátást igénylő előzetes alapvizsgálatát végzik el, melynek célja az intézményi elhelyezést megelőzően annak megállapítása, hogy az ellátást igénylő az állapotának, képességeinek, készségeinek megfelelő ellátást kíván-e igénybe venni. Az alapvizsgálat eredményéről levélben értesítik a kérelmezőt.

A vizsgált esetben az előgondozás során bekérték a panaszos kezelőorvosának a szakvéleményét is. Az intézeti orvos, az intézetvezető-ápoló és helyettese megállapítása az volt, hogy az igénylő szükségleteinek megfelelő ellátást nem tudnak biztosítani. Erre tekintettel javasolták a panaszos szegedi intézetbe történő elhelyezését, ahol a pszichiátriai betegeknek a tartós bentlakás mellett szakorvosi, szakápolói ellátást is biztosítanak. A panaszos pszichiátriai diagnózisára figyelemmel a Fővárosi Szakértői Bizottság is a leginkább megfelelő intézménytípusként a szegedi Vakok Otthonát javasolta. A vizsgálat megállapította, hogy az ügyben két alapvizsgálati szakvélemény készült, melyek eredménye különböző lett, hiszen míg a győri vélemény a panaszos várakozó listára kerülését javasolta az intézményvezető felé, a fővárosi bizottság ennek ellenkezőjeként a szegedi otthonba történő felvételt javasolta. Az intézményvezető az utóbbi szakvélemény alapján hozta meg döntését, s értesítette a panaszost arról, hogy ha hozzájárul, a kérelmét továbbítják Szegedre.

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény rendelkezik arról, hogy az állami fenntartású intézmény esetén a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátás iránti kérelemről az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium által fenntartott szociális intézmény esetén az intézményvezető dönt. Ebben az esetben az intézményvezető írásban értesíti döntéséről az ellátást igénylőt, illetve törvényes képviselőjét. A jogorvoslati lehetőséggel összefüggésben a törvény kimondja, hogy ha az ellátást igénylő, illetve törvényes képviselője az intézmény vezetőjének a döntését vitatja, az arról szóló értesítés kézhezvételétől számított nyolc napon belül a fenntartóhoz fordulhat. Ilyen esetben a fenntartó határozattal dönt a beutalás kérdéséről. Az adott ügyben a fenntartó az említett szakminisztérium.

A vizsgálat megállapította, hogy az intézményvezető úgy döntött az elhelyezési kérelem elutasításáról, hogy jogorvoslat lehetőségéről a panaszost nem oktatta ki. Az ellátást igénybe vevőt megilleti a tisztességes eljáráshoz való jog, valamint a jogorvoslathoz való alkotmányos jog is, mely alapján megfelelő tájékoztatást kell kapnia arról, hogy kérelmét milyen indokok alapján utasították el, és a döntés ellen hova fordulhat, mely az adott esetben elmaradt.

A biztos ezért felkérte az intézet igazgatóját, hogy a feltárt visszásság orvoslása érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket, és a jövőben fokozottan ügyeljen az eljárási szabályok pontos betartására. A címzett a jelentésben foglaltakkal egyetértett és a szükséges intézkedéseket megtette.

OBH 1283/2005.

A jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz a rendőrség, ha a panaszost nem értesíti a feljelentés áttételéről, és a nyomozás elrendeléséről a feljelentés megérkezésétől számított több mint egy hónap múlva dönt.

A panaszos előadta, hogy 1999 áprilisában született gyermeke apját az apai kapcsolattartás során tanúsított magatartása – kiskorú veszélyeztetése és garázdaság bűncselekmény elkövetése alapos gyanúja – miatt 2004. december 16-án feljelentette a III. kerületi Rendőrkapitányságán. Sérelmezte, hogy az országgyűlési biztoshoz 2005. január 17-én benyújtott beadványa időpontjáig a rendőrségtől feljelentésére semmilyen választ nem kapott.

Az általános helyettes a jogbiztonsághoz fűződő jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított. A rendőrség bűnügyi osztálya vezetőjének megítélése szerint a feljelentésben foglaltak bírósági hatáskörbe tartozó eljárást indokoltak, ezért azt 2004. december 17-én megküldte a Budapesti II-III. Kerületi Bíróság elnökének.

A bűnügyi osztály vezetője 2005. január 28-án – a feljelentés adatainak újbóli áttekintése után – megállapította, hogy a bíróság hatáskörébe tartozó eljáráson kívül megállapítható a garázdaság vétség elkövetésének alapos gyanúja, ezért nyomozást rendelt el. 2005. január 29-én a rendőrségen a panaszost és az általa megjelölt tanúk többségét meghallgatták. A rendőrség a nyomozást a jelentés írásba foglalásakor még nem zárta le.

Az általános helyettes rendelkezésére bocsátott dokumentumok szerint a rendőrség a panaszost nem értesítette a feljelentés áttételéről. A vizsgálat megállapította, hogy ezen mulasztásával, továbbá azzal, hogy a nyomozás elrendeléséről a feljelentés megérkezésétől számított több mint egy hónap múlva döntött, a rendőrség a jogbiztonsághoz való jog sérelmének közvetlen veszélyét keletkeztette.

Az általános helyettes a III. kerületi Rendőrkapitányság vezetőjénél kezdeményezte, hogy gondoskodjon arról, hogy alárendelt szervei a jövőben a feljelentés áttételéről a vonatkozó BM-IM együttes rendelet előírásának megfelelően tájékoztassa a feljelentőt. A nyomozás elrendeléséről a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott határidőben döntsön.

A kapitányságvezető a kezdeményezést elfogadta.

OBH 1309/2005.

A tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való joggal, továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggő visszásságot okoz az oktatási intézmény, ha a tanulót az iskolai közösségi élet egy részéből jogellenesen kizárja, továbbá az erre vonatkozó döntését nem foglalja határozatba. A művelődéshez való joggal összefüggésben is visszásságot okoz az oktatási intézmény, ha a tanulót szakértői vélemény nélkül és a szülő akarata ellenére magántanulói státuszba helyezi.

A panaszos sérelmezte, hogy nehezen kezelhető, magatartási nehézséggel küzdő gyermeke iskolában történő tartózkodását az általános iskolában korlátozták, nem biztosították számára a szükséges fejlesztéseket, végül akarata ellenére magántanulói státuszba helyezték.

Az általános helyettes a hátrányos megkülönböztetés tilalma és a gyermeki jogok sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított, és annak eredményeként megállapította, hogy a szülő kérelme alapján döntöttek a gyermeke iskolában történő tartózkodásának korlátozásáról, de ennek határozatba foglalására nem került sor. Ezzel az iskola nem tett eleget a jogszabályi kötelezettségének, hogy a nevelési, oktatási intézménynek a tanulókkal kapcsolatos döntéseit – jogszabályban meghatározott formában – írásban közli a tanulóval, illetve a szülővel, ezzel visszásságot okozott a tisztességes eljáráshoz való joggal kapcsolatban.   A határozati forma elmaradása kizárta a fellebbezés lehetőségét, amely viszszásságot okozott a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben. A tanuló iskolában történő tartózkodásának korlátozása felvettette a hátrányos megkülönböztetés vizsgálatának a szükségességét is. Hátrányos megkülönböztetésnek minősül minden olyan különbségtétel, kizárás, korlátozás vagy kedvezés, amelynek célja vagy következménye az egyenlő bánásmód megszüntetése vagy akadályozása. Nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek az, amikor a nevelő és oktató munka jellegéből vagy természetéből egyértelműen következő különbségtétel törvényes célok érdekében, a szükséges eszközök alkalmazásával történik. Ilyen törvényes cél lehet a pedagógus kötelessége, hogy nevelő és oktató tevékenysége során gondoskodjon a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról. Az iskola a panaszos gyermekének önmaga és társai testi épségét veszélyeztető magatartása miatt döntött az iskolában történő tartózkodásának  a korlátozásáról. A panaszos gyermeke azonban – a róla készült szakértői vélemények szerint – iskolai közösségben nevelhető és oktatható. A szakértői bizottság szakvéleménye a gyermek iskolai nevelését, oktatását továbbra is a panasszal érintett iskolában látta biztosítottnak. Mindezek alapján az iskola azon döntése, melyben korlátozta a panaszos gyermekének iskolai tartózkodását, kizárta az iskolai közösségi élet egy részéből, ugyan törvényes cél érdekében, de nem a szükséges eszközök alkalmazásával történt. Ezzel hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló alapjoggal kapcsolatban visszásságot idézett elő.           A szakértői véleménybe foglalt fejlesztésekre vonatkozó javaslatokat csak részben teljesültek, ugyanis az iskolapszichológussal történő fejlesztő foglalkozások tanév közben megszűntek, melynek további biztosítására intézkedés nem történt, mely a gyermeki jogok érvényesülésének sérelmét okozta.

A beilleszkedési, magatartási, tanulási nehézséggel küzdő tanuló esetében  a magántanulói státusz elrendeléséhez a nevelési tanácsadó szakjavaslata szükséges, mely azonban csak a szülő egyetértésével és aláírásával válik kötelezővé. Az iskola egyetlen esetben sem dönthet a szülő helyett a magántanulói státuszról, a magántanulói jogviszony kizárólag a szülő választásán alapuló tanulói jogviszony. Az iskola a vonatkozó jogszabályok figyelmen kívül hagyásával, szakvélemény és a szülő kérelme nélkül döntött a magántanulói státusz elrendeléséről, ezzel visszásságot okozott a jogállamiság részét képező tisztességes eljáráshoz, a gyermeki jogok, valamint a művelődéshez való jogok vonatkozásában. A polgármester – megkeresés alapján – törvényességi ellenőrző vizsgálatot tartott, ami számos jogsértést tárt fel, de azok megszüntetése érdekében nem tett semmiféle intézkedést. A polgármester e mulasztásával a tisztességes eljáráshoz, a gyermeki jogokhoz, és a művelődéshez való jogokkal kapcsolatban visszásságot okozott.

Az általános helyettes megállapította, hogy az általános iskola elmulasztotta döntésének írásba foglalását, és a panaszos gyermekének iskolában történő tartózkodását jogellenesen korlátozta, a szakértői véleményben foglalt javaslatok gyakorlatban történő megvalósulásáról kellően nem gondoskodott, ugyancsak visszásságot idézett elő.

Megállapította azt is, hogy az általános iskola azzal, hogy a panaszos akarata ellenére, valamint a magántanulói jogviszonyhoz szükséges szakértői vélemény nélkül helyezte magántanulói státuszba a panaszos gyermekét, a tisztességes eljáráshoz, és a gyermekek kiemelt védelemhez való jogával összefüggő visszásságot okozott.

Az általános helyettes a polgármestert felkérte, hogy a megállapított jogsértéseket saját hatáskörében eljárva haladéktalanul szüntesse meg, és a jövőben fordítson kiemelt figyelmet a fenntartása alá tartozó oktatási intézmények jogszabályoknak megfelelő működésére. Az általános iskola igazgatóját felhívta, hogy a jövőben tevékenysége során a jogszabályok figyelembevételével és betartásával járjon el, azok garanciális jelentőségére hívja fel a tantestület tagjainak a figyelmét is.

A címzettek az ajánlást, illetve a kezdeményezést elfogadták, az általános helyettes az érintettek által tett intézkedésekkel egyetértett.

OBH 1406/2005.

A jogbiztonság követelményét sérti az önkormányzat, ha a közszolgáltatás igénybevételének elmulasztását szabálysértéssé minősíti, illetve ha magasabb szintű jogszabállyal ellentétesen a díjtétel az áfa összegét is tartalmazza. Nem okoz alkotmányos joggal összefüggő visszásságot az, hogy az ingatlantulajdonosok kötelesek a szemétszállítási közszolgáltatást igénybe venni, és ezért a díjat megfizetni, és az ingatlan tulajdonos a szerződés aláírásának hiányában átalánydíjat köteles fizetni.

A panaszos sérelmezte, hogy el nem végzett szolgáltatásért kell olyan összegű hulladékszállítási díjat fizetnie, mint egy négytagú családnak, mivel az egyedi közüzemi szerződést nem írta alá, hiszen a közszolgáltató tevékenységét nem is veszi igénybe.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a vizsgálata során a jegyzőtől kapott tájékoztatás alapján megállapította, hogy nem okoz alkotmányos joggal összefüggő visszásságot az, hogy az ingatlan tulajdonosok kötelesek a hulladékszállítást igénybe venni, és az érte járó díjat megfizetni.

A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.) írja elő, hogy az ingatlantulajdonosok kötelesek az ingatlanukon keletkező települési szilárd hulladékot gyűjteni és az arra feljogosított hulladékkezelőnek átadni. A települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló 242/2000. (XII. 23.) Korm.rendelet kimondja, hogy „nem tagadhatja meg a közszolgáltatási díj megfizetését az, aki a települési hulladékkal kapcsolatos kötelezettségeit nem teljesíti, feltéve, hogy a közszolgáltató számára a közszolgáltatást felajánlja, illetve a közszolgáltatás teljesítésére vonatkozó rendelkezésre állását igazolja.”.

Az önkormányzati rendelet szerint „a szolgáltató és az ingatlantulajdonos közötti szerződést írásban kell megkötni”. A kialakult gyakorlat szerint a közszolgáltató és az ingatlantulajdonosok közötti szerződéskötés hiányában a szolgáltatást kizárólag 110 literes hulladékgyűjtő edényzet igénybevételével végzi el  a szolgáltató, illetve arra alapozva állapítja meg a díjfizetési kötelezettséget.  A felek közötti jogviszony a jogszabályok által meghatározottak szerint azzal jön létre, hogy a Közszolgáltató a teljesítést felajánlja, a tulajdonos pedig a szolgáltatást igénybe veszi. A közszolgáltatás kötelező jellege miatt a szerződés létrejötte szempontjából nincs jelentőssége, hogy a panaszos nem írta alá a szerződést.         Az általános helyettes megállapította, hogy nem okoz alkotmányos joggal összefüggő visszásságot az, hogy az ingatlan tulajdonosa a kölcsönös együttműködési kötelezettségének hiánya miatt kizárólag 110 literes hulladékgyűjtő edényzet után járó díjat köteles megfizetni.

Az önkormányzati rendelet szerint szabálysértést követ el és 30 000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható, aki a közszolgáltatást nem, vagy nem e rendeletben meghatározott módon veszi igénybe és bejelentési kötelezettségének nem, illetve nem a valóságnak megfelelően tesz eleget. Ez a gyakorlatban azokra vonatkozik, akik a díjat nem fizetik meg. A törvény kimondja, hogy „a hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételéért az ingatlantulajdonost terhelő díjhátralék adók módjára behajtható köztartozás”. Rendezi a díjhátralék behajtásának módját is, ezért az önkormányzata rendeletével magasabb szintű jogszabállyal ellentétesen minősítette szabálysértéssé a díj megfizetésének elmulasztását, és ezzel a jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okozott.

Az általános helyettes a visszásságok orvoslása érdekében felkérte a közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy vizsgálja meg az önkormányzat rendeletét.

A hivatalvezető a biztos észrevételeivel egyetértve törvényességi felhívással élt.

OBH 1426/2005.

A jogbiztonság követelményét sérti a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet „termőföldért életjáradékot” program alapján kiírt pályázat keretében hozott döntése, ha a pályázó kérelmét a pályázati kiírásban kizáró feltételként nem szereplő ok miatt utasítja el.

A panaszosok sérelmezték, hogy a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet – az általa 2003. augusztus 22. és november 21-ei közti időre meghirdetett „termőföldért életjáradékot” program keretében benyújtott pályázatukat – elutasította.        Az országgyűlési biztos a jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz való jog megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot.

Az országgyűlési biztos vizsgálata feltárta, hogy panaszosok különböző arányban – másokkal együtt – tulajdonosai egy több mint 56 hektáros, 848,5 aranykorona értékű termőföldnek, akik tulajdoni hányadukat életjáradék biztosítása fejében a kiírt pályázat szerint a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnek ajánlották fel. A panaszosok a kiírt pályázati feltételeknek megfelelő ajánlatát a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet elnöke azzal utasította el, hogy: „A helyszíni szemle alapján megállapítható, hogy az ingatlan sással, náddal benőtt zsombékos terület, mezőgazdasági művelésre a terület egy része nem vehető igénybe. A jelenlegi művelési ág nem egyezik a tulajdoni lappal.”

Az országgyűlési biztos vizsgálata megállapította, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet által kiírt, pályázati feltételek között kizáró feltételként nem szerepelt, hogy a termőföldet nem vásárolja meg életjáradék fejében, ha a felajánlott termőföld mezőgazdasági művelésre nem vehető igénybe, illetve, ha a művelési ág nem egyezik meg a tulajdoni lappal.

Az idézett okokra való hivatkozással az elutasítás nem jogszerű. A pályázati feltételeket teljesítő kérelmet nem lehet olyan ok miatt elutasítani, melyet a pályázati kiírásban kizáró feltételként nem jelöltek meg. Az ilyen gyakorlat – melyet már az OBH 4889/2004-es számú ajánlást is magába foglaló, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek is megküldött jelentés is tartalmaz – az állampolgárok körében jogbizonytalanságot okoz. Az ügyben eljáró szervek mulasztása panaszosok alkotmányban rögzített jogbiztonsághoz való jogával összefüggésben visszásságot okozott.

Az országgyűlési biztos az alkotmányos visszásság megszüntetése érdekében a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek címzett ajánlásában kérte a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet döntésének felülvizsgálatát, továbbá azt, hogy a hasonló visszásság jövőbeni előfordulásának elkerülése érdekében gondoskodjon arról, hogy a pályázati feltételeknek megfelelő kérelmeket ne utasítsák el olyan okokra hivatkozással, amelyek a pályázatban kizáró feltételként nem szerepelnek.

Az ajánlás elérte célját, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet elnöke arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy az Egyeztető Bizottság a kifogásolt döntést felülvizsgálta és megvásárlásra alkalmasnak találta az ingatlant.

Kapcsolódó ügy: OBH 1781/2005.

OBH 1526/2005.

A hátrányos megkülönböztetés tilalmához való joggal összefüggő visszásságot okoz a felsőoktatási intézmény, ha a katonai felsőoktatásban részt vevő polgári szakos hallgató kismama nem részesülhet tandíjmentességben az általános felsőoktatás költségtérítéses hallgatóival egyezően, feltéve, hogy a hallgatók viszonylatában a képzés keretei szerint tett megkülönböztetésnek nincs ésszerű indoka. A jogbiztonság elvét sérti, ha a katonai felsőoktatás szabályai nem rendelkeznek a polgári szakos hallgatók számára nyújtható tandíjmentességről és -kedvezményről.

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem polgári, levelező szakos hallgatója kifogásolta, hogy nem részesülhet tandíjmentességben. Az egyetem tanulmányi osztályának tájékoztatása szerint mindegyik felsőoktatási intézményben megilleti a kismamákat a tandíjmentesség, kivéve a katonai felsőoktatásban résztvevőket. A panaszos nehezményezte, hogy érdeklődésére előbb a tanulmányi osztály arról tájékoztatta, hogy a kismama a terhesség harmadik hónapjától tandíjmentességre jogosult, a következő félévet már úgy kezdheti meg, de később arról értesítették, hogy a katonai felsőoktatásban nem jár a kismamáknak tandíjmentesség.

Az általános helyettes megkeresésére a honvédelmi miniszter kifejtette, hogy a tandíj, illetve költségtérítés meghatározását tekintve a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 31. §-nak, valamint a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló 1996. évi XLV. törvény 35. §-nak rendelkezései nem állnak összhangban egymással. A honvédelmi miniszter jelezte egyúttal, hogy a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló 1996. évi XLV. törvény 37.§ (2) bekezdése a polgári hallgató részére az állami felsőoktatási intézményekre vonatkozó szabályok szerint biztosít ösztöndíjra, valamint egyéb támogatásokra való jogosultságot, az egyetemi és főiskolai hallgatók által fizetendő díjakról és térítésekről azonban, valamint a részükre nyújtható egyes támogatásokról szóló 51/2002. (III. 26) Korm.rendelet 1. § (2) bekezdésének b) pontja szerint a kormányrendelet hatálya nem terjed ki a katonai felsőoktatási intézmények hallgatóira.

A honvédelmi miniszter közölte, hogy a kormányrendelet hatályának a katonai és rendészeti felsőoktatás polgári szakos hallgatóira való kiterjesztését kezdeményezi a polgári hallgatók helyzetének rendezése érdekében.

Az általános helyettes a vizsgálata során abból indult ki, hogy az Alkotmánybíróság – 857/B/1994. AB határozata alapján – az Alkotmány 70/A. §-ban foglalt, a hátrányos megkülönböztetés tilalma rendelkezését 1992-ben már az egész jogrendszerre kiterjesztve értelmezte. Eszerint „a nem alapjogokat érintő, bármely más szempont szerinti megkülönböztetés is alkotmányellenes, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Ha a megkülönböztetés önkényes és indokolatlan, vagyis nincs ésszerű oka, akkor sérti az emberi méltósághoz való jogot, mert az ilyen esetekben bizonyosan nem kezelték az érintetteket egyenlő méltóságú személyként, s nem értékelték mindegyikük szempontjait hasonló figyelemmel és méltányossággal.” Az Alkotmánybíróság 79/1995. (XII. 21.) AB határozatában rögzítette azt is, hogy a felsőoktatási intézmények hallgatói számára meghatározott tandíjfizetési kötelezettség nem sérti az Alkotmány 16. és 70/F. §-ait. Az Alkotmány 70/F. §-a a felsőfokú oktatást illetően állami kötelezettségként a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető oktatás biztosítását és az oktatásban részesülők anyagi támogatását határozza meg. Az Alkotmány e rendelkezéséből nem származik az államnak alkotmányos kötelessége a felsőoktatási intézményekben az ingyenes oktatás biztosítására, így tehát nem áll fenn alapvető alanyi jogosultság a tandíjmentességre. A tandíjmentesség érvényesítése nem jelent alanyi jogosultságot, a hátrányos megkülönböztetés tilalma azonban ennek igénybevételére is kiterjed. Figyelembe vette azt is, hogy a katonai felsőoktatás speciális jellege, képzési céljai indokolják, hogy a hallgatók jogállását az általánostól eltérő szabályok rendezzék. Ezzel összefüggésben a katonai felsőoktatás felett a honvédelmi miniszter rendelkezik felügyeleti jogkörrel és a működés anyagi feltételeit is a honvédelmi ágazat biztosítja.

A polgári szakos hallgatók jogállása a katonai felsőoktatás keretein belül is különös, mivel általános jogi helyzetük azonos a más felsőoktatási intézmény hallgatóinak helyzetével, bizonyos esetekben azonban szigorúbb szabályozás alatt állnak (pl. az előadásokról való igazolatlan távolmaradás fegyelmi felelősségre vonással jár).

A katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló 1996. évi XLV. törvény megteremtette annak a lehetőségét, hogy polgári hallgatók is részt vegyenek a katonai felsőoktatásban, amely a katonai intézmények nyitottabbá válását teszi lehetővé. A katonai felsőoktatás nyílt és zárt szakokat különböztet meg egymástól, azonban főszabályként a felsőoktatás rendszerét a korábban hagyományos zárt szakokhoz igazította.

A katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló 1996. évi XLV. törvény 35. §-a a katonai felsőoktatásban az egyes hallgatói csoportok szerint ír elő tandíjfizetési kötelezettséget, illetve tandíjmentességet. A katonai felsőoktatásra vonatkozó szabályok a csoporton belül alkalmazható tandíjmentességre nem határoznak meg további rendelkezéseket.

A felsőoktatás általános területein az egyetemi és főiskolai hallgatók által fizetendő díjakról és térítésekről, valamint a részükre nyújtható egyes támogatásokról szóló 51/2002. (III. 26) Korm.rendelet 22. §-a a gyermeket vállaló szülők munkaerőpiaci integrálásának elősegítése céljából a költségtérítéses képzésben résztvevő terhességi-gyermekágyi segélyben, gyes-ben, gyed-ben, gyet-ben részesülő személyek számára költségtérítés alóli mentességet biztosít.

A honvédelmi felsőoktatás és az általános felsőoktatás a tandíj és a költségtérítés tekintetében eltérő fogalmakat használ. (A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 31. §-a értelmében tandíjat az államilag finanszírozott, költségtérítést az államilag nem finanszírozott képzésben részt vevő hallgató fizet. A katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló 1996. évi XLV. törvény 35. § (2) bekezdése a polgári szakos hallgató által fizetendő tandíj egyik részelemeként határozza meg a képzési költségtérítést.)

A szabályozás tartalmát elemezve a katonai felsőoktatásban a polgári szakos hallgatók is – az általános felsőoktatás költségtérítéses hallgatóival egyezően – államilag nem finanszírozott képzési formában, díjfizetés ellenében vehetnek részt a felsőoktatásban.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a két szabályozási csoport eltérő rendszereken belül megállapított hasonló jogállása alapján a jogi szabályozás az érintettek szempontjait nem értékelte hasonló figyelemmel és méltányossággal, ezért a különbségtételnek nincs ésszerű indoka.

Tekintettel arra, hogy a gyermekvállaláshoz kapcsolódó költségtérítés alóli mentesség igénybevételénél a hallgatók viszonylatában a képzés keretei szerint tett megkülönböztetésnek nincs ésszerű indoka, az negatív diszkriminációt eredményezett. Az általános helyettes megállapította, hogy a katonai felsőoktatás szabályai nem rendelkeznek a polgári szakos hallgatók számára nyújtható tandíjmentességről és kedvezményről. A jogi szabályozás hiányossága a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okozott, ezért felkérte a miniszterelnököt, hogy a kormányrendelet módosítása során átmeneti szabályokkal biztosítsák a jelenleg gyermeket vállaló polgári szakos hallgatók számára is a tandíjfizetés alóli mentességet. A miniszterelnök a javaslatot elfogadta, és a jogszabály módosítása 2005. szeptember 30-án hatályba is lépett.

OBH 1570/2005.

A tulajdonnal, a jogorvoslattal, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a jegyző, ha a panaszos beadványa ügyében nem hoz határozatot. A jogbiztonság követelményét sérti, ha jogszabály nem rendezi a növényzet ingatlanhatártól való meghatározott telepítési távolságát.

A panaszos sérelmezte, hogy az ingatlanszomszédja facsemetéket ültetett  a közös telekhatáruktól 80 cm-re. A magas növésű fajtájú facsemeték még nem érik el az 1 métert. A panaszos ingatlanán szőlőt termel, és a későbbiek folyamán várható, hogy mindezt a fatelepítés árnyékolni fogja. Az 1970. évi 36. tvr. végrehajtására kiadott 40/1977. (XI. 29.) MÉM rendeletre hivatkozva kérte a jegyzőtől hatósági eljárás lefolytatását, választ azonban nem kapott.

Az országgyűlési biztos vizsgálat során a pécsi jegyzőtől kért tájékoztatást, aki jelezte, hogy a hivatala valóban nem hozott érdemi döntést, mert azt a MÉM rendeletet, amely előírta a fák, gyümölcsök telepítési távolságát 1998. január 1-jétől hatályon kívül helyezte a 106/1997. (XII. 19.) FM rendelet, így az ingatlanszomszéd sem szabálysértést, sem birtokháborítás nem valósított meg. A jegyző a panaszost levélben tájékoztatta, egyben az ügyintéző figyelmét felhívta  a határidők pontos betartására.

Az ügyben tehát érdemi döntés nem született. A levél formában megküldött jegyzői tájékoztatás a határozatot nem pótolja, mivel akár szabálysértési, akár birtokvédelmi ügyben határozatot kell hozni, melyben rendelkezni kell a jegyzőnek arról, hogy megállapítja-e a birtokháborítás, vagy a szabálysértés tényét, illetve  a kérelmet elutasítja, az eljárást megszünteti. Ezt a döntését a közigazgatási szerv indokolni köteles az igénybe vehető jogorvoslati lehetőség megjelölése mellett.      A hivatkozott MÉM rendelet 5. számú melléklete határozta meg a telepítési távolságra vonatkozó előírásokat. Annak hatályon kívül helyezése óta az ültetési távolságok behatárolása nem került szabályozásra, és ennek hiánya a mindennapi életben az állampolgárok között komoly konfliktusokhoz, egyben közigazgatási, illetve akár bírósági eljárásokhoz vezethet.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jegyző mulasztása a tulajdonnal, a jogorvoslattal, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okozott, ezért felkérte a jegyzőt, hogy a panaszos beadványa ügyében hozzon határozatot.

A jegyző az ajánlást elfogadta, a birtokvédelmi eljárásban a határozatát meghozta.

A biztos megállapította, hogy a visszásságot részben a jogszabályi rendezés hiánya okozta, mert nem szabályozza a növényzet ingatlanhatártól meghatározott ültetési távolságát. Ennek orvoslása érdekében felkérte a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert, hogy intézkedjen a jogszabályi hiányosság pótlására.             A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a környezetvédelmi és vízügyi miniszter bevonását javasolta, aki pedig a jogszabály módosítása érdekében tárcaközi bizottság felállítását kezdeményezte harmadik tárcaként a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős miniszter szakértőinek bevonásával.

OBH 1613/2005.

A jogbiztonsághoz és a jogorvoslathoz fűződő jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a gyámhivatal, ha a határozat elleni jogorvoslat lehetőségéről tévesen tájékoztatja az ügyfelet, és a megyei gyámhivatal azt nem észlelve bírálja el a fellebbezést, továbbá, ha kizárja a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának lehetőségét. A tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérül, ha a minisztérium fél évig nem hoz határozatot.

A panaszos beadványaiban gyermekével való apai kapcsolattartása ügyében eljáró érdi gyámhivatal és a pest megyei gyámhivatal eljárását sérelmezte. A panaszos 1999 óta több alkalommal kérte az elmaradt kapcsolattartások pótlását.     A panaszos sérelmezte azt is, hogy 2005 januárjában az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumnál panaszt tett az eljáró gyámhivatalok ellen, kérte az eljárásból való kizárásukat, de beadványára választ nem kapott. Az általános helyettes a jogbiztonsághoz fűződő jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított.

A gyámhivatal a panaszos azon kérelmét, mely a nyári időszakos kapcsolattartások ideje alatt elmaradt öt nap kapcsolattartás pótlására irányult, 2004. április 19-én kelt határozatával elutasította. A gyermek édesanyja és házastársa a gyámhivatalban idézésre megjelentek, egybehangzó nyilatkozatuk szerint az elmaradt kapcsolattartásokat pótolták. A panaszos az idézést nem vette át, így meghallgatására nem kerülhetett sor.

A határozatban a gyámhivatal a panaszost – tévesen – tájékoztatta a fellebbezés lehetőségéről. Tekintettel arra, hogy az elmaradt kapcsolattartás pótlása a végrehajtási eljárás része, így a gyámhivatalnak nem a fellebbezés lehetőségéről, hanem a határozat ellen benyújtható kifogásról kellett volna a panaszost tájékoztatnia.

A gyámhivatal 2004. május 27-én kelt értesítésével megállapította, hogy a fenti határozata – fellebbezés hiányában – 2004. május 24. napján jogerőre emelkedett.

A panaszos 2004. június 8-i keltezéssel a jogerős határozatot megfellebbezte. A fellebbezést a gyámhivatal 2004. június 16-án iktatta, majd továbbította a megyei gyámhivatalnak. A megyei gyámhivatal az első fokon hozott döntést helybenhagyta. Tekintettel arra, hogy a határozat nem minősült az ügy érdemében hozott döntésnek, mert a jogerős határozat végrehajtása tárgyában született, a bírói felülvizsgálat lehetőségét ugyan jogszerűen, de téves jogszabályi hivatkozással zárta ki a másodfokú hatóság. A panaszos – a szóban forgó elsőfokú határozat jogerősítése után – fellebbezési kérelmet nyújtott be, azt  a gyámhivatal továbbította a másodfokú hatóságnak. A másodfokon eljáró hatóság nem észlelte azt, hogy az első fokon eljáró gyámhivatal a végrehajtási eljárásban hozott határozat ellen benyújtható végrehajtási kifogásról nem tájékoztatta a panaszost, így az ügyfél ezzel a jogorvoslati lehetőséggel nem élt.  A megyei gyámhivatal nem vizsgálta azt sem, hogy a panaszos a fellebbezésre nyitva álló határidőn túl nyújtotta be jogorvoslati kérelmét, azt – mint határidőn túl benyújtottat – nem utasította el. A vizsgálat megállapította, hogy az első fokon eljáró gyámhivatal azzal, hogy a végrehajtási eljárás során jogorvoslati lehetőségként a fellebbezésről és nem a határozat ellen benyújtható végrehajtási kifogásról tájékoztatta a panaszost, a megyei gyámhivatal pedig azzal, hogy  a fellebbezés elbírálását követően – tekintettel arra, hogy határozatát végrehajtási eljárás során hozta – kizárta a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának lehetőségét, a jogorvoslati lehetőséget szűkítette.

Az általános helyettes megállapította, hogy eljárásával az első– és másodfokon eljáró gyámhivatal a jogbiztonsággal, továbbá a jogorvoslathoz való joggal összefüggő visszásságot okozott. A minisztérium a panaszos 2005. januári beadványára nem reagált, kizárási kérelméről a kérelem kézhezvételétől számított fél év elteltével sem döntött, elhúzódó eljárásával a tisztességes eljárás sérelmét okozta.

Az általános helyettes felkérte a gyámhivatal vezetőjét, hogy a jövőben, az ügyfelet a ténylegesen igénybe vehető jogorvoslati lehetőségről tájékoztassa.  A hivatalvezető a kezdeményezést elfogadta.

A megyei gyámhivatal vezetőjét arra kérte, hogy ügyeljen arra, hogy a határozatok rendelkező részében foglaltak ne mondjanak ellent a jogszabályi hivatkozásnak. Ha az ügyfél a fellebbezési határidőn túl nyújt be jogorvoslati kérelmet, azt érdemi vizsgálat nélkül, határozatban utasítsa el. A hivatalvezető a kezdeményezést elfogadta.

A minisztérium Gyermek– és Ifjúságvédelmi Főosztálya vezetőjénél kezdeményezte, hogy érdemi döntését az eljárási törvény szerinti eljárási határidők betartásával hozza meg, ha ez nem lehetséges, a határidőt hosszabbítsa meg, és erről az ügyfelet értesítse.

A főosztályvezető az általános helyettes sürgetésére sem válaszolt.

OBH 1697/2005.

A jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz a gyámhivatal gyakorlata, ha a gondnok jogállását a gondnokolt halálával nem tekintik megszűntnek.

A hivatásos gondnok panaszosok a gondnokoltak köztemetésével kapcsolatban adtak hangot azon meggyőződésüknek, mely szerint méltánytalan és az elhunyt végakaratával sokszor ellenkező, ha a gondnokolt halála esetén a korábbi gondnok nem tud intézkedni az illő eltemettetés iránt, még akkor sem, ha a gondnokolt vagyona ezt lehetővé tenné.

Az általános helyettes a közigazgatási hivatal vizsgálatát kérte az illetékességi területén lévő gyámhatóságok gondokoltak eltemetésével kapcsolatos eljárások tekintetében. Annak eredményeként feltárta, hogy valóban felmerült olyan eset, amely során a hagyatéki vagyon lehetővé tette volna a köztemetésnél költségesebb, de illendőbb eltemetést, mivel azonban a hozzátartozók kiléte nem volt megállapítható, ez akadályokba ütközött. Ezek közül is a legfőbb az volt, hogy a hatályos jogszabályok értelmében a vagyonkezelői jogokkal is rendelkező gondnok e jogállása a gondnokolt halálával megszűnik. A vizsgálat feltárta, hogy a gyámhivatalok a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit kiterjesztően értelmezték, és a gondnok vagyonkezelői jogát a hagyatéki eljárás befejezéséig, illetve a temetési költségekkel való elszámoltatásig fennállónak tekintették. A gyakorlat a polgári törvénykönyv rendelkezéseivel ellentétesen alakult, ráadásul ebben sem volt egységes.

A biztos az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztert is felkérte álláspontja kifejtésére, aki kezdeményezte a kialakult gyakorlat feltárását az ország egész területén, és arra a következtetésre jutott, hogy a kérdéskört szabályozó jogszabályok áttekintése és módosítása feltétlenül szükséges. Ennek végrehajtása érdekében egyeztetést kezdeményezett az igazságügyi minisztérium és a belügyminisztérium képviselőivel. Az egyeztetés során kialakított közös álláspont az volt, hogy a célzott módosításokat az új Ptk. szakmai egyeztetése során kell majd csak bevezetni.

A kegyeleti joggal összefüggésben a biztos nem állapított meg alkotmányos joggal összefüggő visszásságot, mert a temetkezési törvény áttételesen – gyámhatóság által jóváhagyott temetkezési szolgáltatásra irányuló szerződés megkötése lehetőségének biztosításával – megteremti a feltételeket a gondnokolt saját vagyonából történő eltemettetéshez.

Mindemellett, mivel maga a jogalkotó is úgy ítélte meg, hogy a joganyag módosítása mindenképpen indokolt, annak egy későbbi időpontban való megvalósítására nem elegendő indok, hogy az új Ptk. előkészítése jelenleg zajlik. Mindezekre tekintettel az általános helyettes arra kérte az igazságügyi minisztert, hogy fontolja meg a Ptk. hivatkozott szakaszának módosítását.

A miniszter számára előírt válaszadási határidő a beszámolási időszakot követő időpontra esik.

OBH 1940/2005.

Nem okoz visszásságot a gázszolgáltató, ha a havi leolvasásos rendszer további biztosítása mellett, folyamatosan tér át a részszámlázásos rendszerre.

A panaszos a Fővárosi Gázművek Rt. óraleolvasás gyakoriságának csökkentésével összefüggő szerződésmódosítását sérelmezte.

A biztos a vizsgálata során a Fővárosi Gázművek Rt. vezérigazgatójától kért tájékoztatást, aki közölte, hogy az ügyfelek részére biztosított a különböző számlázási módok közötti választás lehetősége. Azok az ügyfelek, akik nem fogadják el a részszámlázást, választhatják a tényleges fogyasztás alapján történő számlázást, ha vállalják, hogy a leolvasások közötti hónapokban ingyenes hívható zöld számon, vagy bérmentesített levelezőlapon közlik az aktuális mérőállást.         A földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló kormányrendelet alapján az elfogyasztott gázmennyiség ellenértékének beszedése során a szolgáltató jogosult részszámlázásos módszert alkalmazni. Ezen módszer alkalmazása esetében a gázmérő leolvasására és a végszámla benyújtására meghatározott időszakonként, 3, 6 vagy 12 havonta kerül sor, a közbenső időszakban a fogyasztó előre megállapított részértéket fizet, amelyre vonatkozóan a szolgáltató részszámlát bocsát ki. A részszámlázásra vonatkozó részletes szabályokat és eljárásokat a szolgáltató az Üzletszabályzatában köteles rögzíteni.

A Fővárosi Gázművek Rt. üzletszabályzata szerint, a részszámlázás esetén a gázmérők leolvasására és a végszámla benyújtására meghatározott időszakonként, 3, 12 havonta kerül sor. A közbenső időszakban a fogyasztó előre megállapított részértéket fizet.

A gazdaságosság és a biztonság szempontjából is indokolt a részszámlázásra való áttérés. A kölcsönös együttműködés követelménye alapján a fogyasztóktól elvárható, hogy ha a havonkénti elszámolást választják, akkor az óraállást a szolgáltatónak a jelzett lehetőségek igénybevételével bejelentsék.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Fővárosi Gázművek Rt. nem okoz visszásságot, ha a havi leolvasásos rendszer további biztosítása mellett tér át folyamatosan a részszámlázásos rendszerre, oly módon, hogy a részszámlázást el nem fogadó ügyfelek a tényleges fogyasztás alapján történő számlázást is választhatják, és a leolvasások közötti hónapokban ingyenes hívható zöld számon, vagy bérmentesített levelezőlapon közölhetik az aktuális mérőállást.

OBH 1959/2005.

A jogbiztonság elvével összefüggő visszásságot okoz a minisztérium főosztályvezetőjének hatáskör hiányában kiadott normatív tartalmú rendelkezése, továbbá a földügyi szakigazgatási szerveknek e rendelkezésre alapított eljárása is visszásságot okoz.

Az országgyűlési biztoshoz intézett beadványában nevének elhallgatását kérő ingatlanrendező földmérő – panaszos – a földmérési tevékenység jogi szabályozását és az ügyben eljáró különböző szintű földügyi szakigazgatási szervek eljárását sérelmezte.

Az országgyűlési biztos a beadvány alapján a tulajdonhoz, a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot.

Az országgyűlési biztos feltárta, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Földügyi és Térképészeti Főosztályának vezetője „Az állami földmérési alaptérképek felhasználásával készülő egyes sajátos célú földmérési munkák végzéséről és az ezekkel kapcsolatos hatósági eljárások lefolytatásáról, valamint a földügyi szakigazgatásban működő adatszolgáltatás intézményi hátteréről és rendjéről” címet viselő „F2 Szabályzatot” a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény (Fttv.) 29. § (2) bekezdésének e) pontjában kapott felhatalmazásra hivatkozással adta ki 2002. március 8. napján, annak ellenére, hogy az Fttv. ilyen felhatalmazást csak a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek adott, a főosztályvezetőnek nem. Az F2 Szabályzat valójában nem jogszabály, s az állami irányítás egyéb jogi eszközének sem tekinthető, kötelező jogi erővel nem bír, azonban több normatív rendelkezést tartalmaz.

A vizsgálat feltárta azt is, hogy a már említett F2 Szabályzatra épülő egyes földhivatalok egyes eljárási cselekményei nem jogszabályszerűek, azok több hatályos jogszabály rendelkezéseivel ellentétesek, miáltal több alkotmányos joggal – a jogbiztonsághoz való joggal, a tulajdonhoz való joggal, a tisztességes eljáráshoz való joggal, a jogorvoslathoz való joggal, a diszkrimináció tilalmára vonatkozó joggal – összefüggésben visszásságot idéznek elő.

A panaszbeadvány szerint az ingatlanok használatbavételi engedélyezését követően egyes földhivatalok az engedélyest arról értesítik, hogy: „Az egyszerűbb eljárás érdekében a vázrajzot a mellékelt megrendelő kitöltésével meg lehet rendelni. A megrendelést földmérőnek továbbítjuk, aki a munka díjának kifizetése ellenében elvégzi a bemérést, elkészíti az ingatlan-nyilvántartási, valamint a nyílvántartási térkép átvezetéséhez szükséges munkarészeket és megküldi a földhivatal részére. A munka díja szabad áras. Amennyiben 30 napon belül nem történik meg a megrendelés, vagy a változási vázrajz benyújtása, a földhivatal minden további felszólítás mellőzésével megszünteti az eljárást, és az ingatlant az eredeti nyilvántartási állapotnak megfelelően – az új épület bejegyzésének mellőzésével – tartja nyilván.” A vizsgálat megállapítása szerint a földhivatal által írásban kiadott ilyen „megrendelést közvetítő tevékenység” összeférhetetlen a földügyi szakigazgatási szervezet jogszabályban körvonalazott tevékenységével.   A panaszos állítása szerint: „Földmérő szakmai körökben közbeszéd tárgya, hogy a földhivatalok földmérő munkatársai egyéni vállalkozóként, gazdasági társaság tagjaként is végeznek különböző, ún. sajátos célú földmérési munkákat. Magyarán a hatósági eljárásban ügyintézőként résztvevő földmérők, gyakran ügyfélként jelennek meg saját hivataluk előtt. (...) közszájon forgó információk szerint a földhivatali földmérők magánmunkáikat rendszeresen hivatali felszereléssel végzik.”

Az országgyűlési biztos – a beadvány csatolásával – határidő kitűzésével kérte a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert a beadványban foglaltak megvizsgálására, és ennek eredményéről való részletes tájékoztatásra.

A miniszter tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a panaszos által kifogásolt F2 szabályzat felülvizsgálata folyamatban van, a F2 szabályzatot miniszteri rendelet mellékleteként 2006. I. negyedévében tervezi kiadni. A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvényhez kapcsolódó miniszteri rendeletek módosításának kiadását is 2006. I. negyedévére tervezi.  A minisztériumban megkezdődött a hatályos szabályzatok, belső utasítások teljes körű felülvizsgálata. A panaszos levelében felvetett egyes földhivatalok eljárását a földhivatalok felügyeletéért felelős szervezeti egység még ebben az évben felül fogja vizsgálni, és megteszi a szükséges felügyeleti intézkedést.  A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 21. § (2) bekezdése mérlegelési jogkört biztosít a munkáltatói jogkör gyakorlójának a munkavégzésre irányuló egyéb, és további jogviszony engedélyezésénél. A minisztérium már ismertette a megyei (fővárosi) földhivatalok vezetőivel mely szempontok érvényesülését tartja kívánatosnak a jogkör gyakorlásakor. Az ügy jelentőségére tekintettel utasításban adja ki, hogy összeférhetetlennek kell tekintetni minden olyan jogviszonyt, amely miatt adott ügyben a Ket. szerinti kizárás megállapításának lehet helye, illetve amelynek gyakorlása a közigazgatási hatósági eljárás alapelveit oly módon sértené, hogy a kérelmek elbírálásakor a jogszabályban elő nem írt szempont érvényesül, így különösen akkor, ha bármely kérelem elbírálását attól teszik függővé, hogy az adott jogviszonyhoz kapcsolódó szolgáltatást igénybe vették-e.

Tekintettel arra, hogy a miniszter a biztos megkeresésére a jelentésben megállapított visszásságok megszüntetése érdekében már megtette a szükséges intézkedéseket, az országgyűlési biztos további intézkedéseket nem kezdeményezet, de minisztert arra kérte, hogy az intézkedései eredményéről írásban adjon részletes tájékoztatást.

Az országgyűlési biztos kezdeményezése elérte célját, azok részben megvalósultak, a kilátásba helyezett intézkedésekről szóló tájékoztatásra meghatározott idő még nem telt el.

OBH 2016/2005.

A szociális biztonsághoz, valamint a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos alapjoggal összefüggő visszásságot okoz a nyugdíjbiztosítási igazgatóság, ha a magyar–szovjet szociálpolitikai egyezmény szabályai szerint jogos nyugdíjigényére csak a kérelemre indított vizsgálat eredményeként évekkel később kapja meg szolgálati nyugdíját.

A panaszos az Országgyűlési Biztosok Panaszirodáján személyes megjelenésekor benyújtott beadványában előadta, hogy 2000. július 19-én áttelepült Ukrajnából, ahol szolgálati nyugdíjas volt. Ott lemondott nyugdíjáról, hogy Magyarországon a magyar-szovjet szociálpolitikai egyezmény alapján kérje nyugdíja újbóli megállapítását. A kérelmet azonban az igény elbírálására hatáskörrel rendelkező nyugdíjbiztosítási igazgatóság – a Belügyminisztérium Nyugdíjmegállapító Osztály írásos véleményének is a birtokában – I. és II. fokon is elutasította jogosultság hiányában, mert nem rendelkezett a jogosultsághoz szükséges 25 év szolgálati idővel. Az áttelepülést követően Bt.-t hozott létre, járulékot azonban csak mint nyugdíjas fizetett. Mivel a nyugdíja nem került megállapításra, járuléktartozása keletkezett, melynek megfizetése – anyagi körülményei miatt – meghaladta lehetőségeit. Csak 2005. januárban tudott elhelyezkedni. Úgy véli, hogy meg kellett volna állapítani a nyugdíját, mivel tartozásából 130 000 Ft-ot megfizetett, így a többit a megállapított nyugdíjából tudná rendezni. A fenti helyzet – véleménye szerint – a nyugdíjbiztosító téves tájékoztatásának a következménye.

Az országgyűlési biztos a szociális biztonsághoz és a tisztességes eljáráshoz való alapjog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot, melynek keretében a nyugdíjbiztosítási igazgatóság vezetőjét saját jogú vizsgálat lefolytatására kérte. A panaszos meghallgatására pedig a szolgálati nyugdíjra jogosultság megállapítására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Belügyminisztérium nyugdíjmegállapító szervének vezetőjét kérte fel.

A vizsgálat eredményeként az országgyűlési biztos megállapította, hogy sérült a panaszos szociális biztonsághoz, valamint a jogállamiságból levezethető tisztességes eljáráshoz való alkotmányos alapjoga, mivel a magyar–szovjet szociálpolitikai egyezmény szabályai szerint 2001. május 1-jétől jogos nyugdíjigényére a nyugdíjbiztosítási igazgatóság csak 2005. augusztus 10-én, a panasz alapján indított vizsgálat eredményeként hozott megállapító határozatot.  A téves döntést a két nyugdíjbiztosítási szerv közötti kommunikációs pontatlanság eredményezte. Tekintettel azonban arra, hogy a vizsgálat mindkét illetékes szerv soron kívüli és gondos munkája következtében eredménnyel zárult, az országgyűlési biztos nem tett ajánlást. Mindkét nyugdíjmegállapító szerv vezetőjének figyelmét felhívta, hogy a hasonló esetek elkerülése érdekében a jövőben az ügyfelek érdekeit képviselve szorosabban működjenek együtt.

A biztos tájékoztatta a panaszost, hogy a 2001. május 1-jétől fennálló nyugdíjas státusza alapján, mint egyéni vállalkozó 5%-os baleseti járadék megfizetésére kötelezett, munkavállalóként azonban nincs nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék fizetési kötelezettsége. A vállalkozóként jogalap nélkül befizetett járulékot az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény szabályai szerinti önellenőrzést követően az adóhatóságtól kérheti vissza. A munkavállalóként jogalap nélkül levont és befizetett járulék visszafizetését a Tbj. szabályai szerint a foglalkoztatótól kell kérnie.

Az országgyűlési biztos a vizsgálatot lezárta.

OBH 2034/2005.

A jogbiztonság követelménye, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalma sérelmét okozta a jogalkotó azzal, hogy az állampolgárok nagyobb csoportját érintő, részükre minden naptári évben törvényben garantált külön juttatás, jogosultsága feltételeinek és kifizetésének, mint „szerzett jognak” a szabályait akképpen módosította, hogy a módosított jogszabály nem egyértelmű értelmezésén alapuló jogalkalmazás során a jogosultak nem kapták meg a külön juttatást.

A panaszosok azt sérelmezték, hogy a közalkalmazottak számára 2004 évben nem került kifizetésre, a számukra minden naptári évben törvényben garantált külön illetmény, az ún. tizenharmadik havi juttatás. Az országgyűlési biztos általános helyettese a jogállamiság elve sérelmének gyanúja miatt rendelt el vizsgálatot, amely során a pénzügyminisztertől kért tájékoztatást.

A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (Kjt.), a hatálybalépésétől kezdve tartalmazott tizenharmadik havi juttatásra jogosító rendelkezéseket. 2004. február 1-jétől, majd 2005. január 1-jétől azonban az egyhavi külön juttatással kapcsolatos szabályozás jelentősen megváltozott. A pénzügyminiszter tájékoztatása szerint a módosítás célja a tizenharmadik havi illetmény kifizetésére  vonatkozó szabályok közszférán belüli egységesítése volt. Ezáltal nemcsak a kifizetés időpontja módosult, hanem a jogintézmény funkciója is. Koncepcióváltás történt, amelynek lényege, hogy míg a 13. havi illetmény az adott évben jogviszonyban töltött idő utólagos elismerésére szolgált, az egyhavi külön juttatás megszerzésének egyetlen feltétele a január 1-jei jogviszonyban állás. A módosítás a gyakorlatban számos problémát vetett fel. Kizárta a külön illetményből azokat, akiknek év közben szűnt meg a közalkalmazotti jogviszonyuk, illetve akiknek december 31-én még fennállt a jogviszonyuk, de január elsején már nem, jogosulttá vált ugyanakkor a külön juttatásra az, aki január elsejétől létesített közalkalmazotti jogviszonyt.

A módosítás okozta bizonytalanság miatt számos indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz a jogszabály utólagos felülvizsgálata érdekében. Az Alkotmánybíróság a 32/2005 (IX. 15.) számú határozatában megállapította, hogy az indítványok megalapozottak, és jogszabály alkotmányellenességére való hivatkozással a vitatott szabályokat részlegesen megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság határozata egyértelműen rendezte azok jogosultságát, akiknek év közben szűnt meg a közalkalmazotti jogviszonyuk, megválaszolatlan maradt viszont az az eset, akiknek 2004-ben és 2005-ben is folyamatosan, megszakítás nélkül fennállt a közalkalmazotti jogviszonya.

2005. november 11-én az Országgyűlés kihirdette a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvény végrehajtásáról szóló 2005. évi CXVIII. törvényt, amely visszaállította a külön juttatás eredeti koncepcióját. A törvény – a jövőre nézve – összességében egyértelműen rendezte a közalkalmazottak 13. havi illetményre való jogosultságát és annak kifizetését, de továbbra is megválaszolatlanul hagyta azoknak  a közalkalmazottaknak a 2004. évre járó tizenharmadik havi illetményre való jogosultságát, akik 2004-ben és 2005-ben is folyamatosan közalkalmazotti jogviszonyban álltak.

A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. A közalkalmazottak számára 2005. január hónapban kifizetett külön juttatás nem tekinthető a 2004. évi tizenharmadik havi illetménynek, hiszen más koncepció alapján és más jogosulti körnek történt a kifizetés. A szabályozás módosításai miatt mindazok, akiknek a közalkalmazotti jogviszonya a 2004-es év folyamán megszűnt, vagy akár egész évben fizetés nélküli szabadságon voltak, jogosultak a tizenharmadik havi illetményre, azok a közalkalmazottak azonban, akik 2004-ben és 2005-ben is közalkalmazotti jogviszonyban álltak, és ténylegesen munkát végeztek, elestek a 2004. évre járó külön juttatástól.

Az általános helyettes megállapította, hogy a törvény ilyen értelmezése nem felel meg sem a hátrányos megkülönböztetés tilalmának, sem a jogbiztonság követelményének. Mindezek alapján kérte az Országgyűlést, hogy vizsgálja meg a közalkalmazottak 2004. évre járó tizenharmadik havi illetménye kifizetése elmaradásának körülményeit, a jogbiztonság követelménye és a diszkrimináció tilalma érvényesülése, valamint a „szerzett jog” alkotmányos védelme érdekében. A válaszadás határideje még nem telt el.

OBH 2086/2005.

A tárgyi feltételek, valamint a szakmai létszám hiányosságai visszásságot okoznak az ellátottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez és a szociális biztonsághoz fűződő jogokkal összefüggésben. A gondozottak részvételének mellőzésével összeállított gondozási tervek az érintettek lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joga sérelmének a veszélyét hordozza magában.

Egy névtelen beadványban néhány, magát Heves város közelében lakó állampolgárként megjelölő levélíró, a Heves Megyei Önkormányzat fenntartásában álló, Heves, Fő út 63. szám alatt található Idősek és Mozgásfogyatékosok Otthona működését sérelmezte. A panaszok szerint az otthonban dolgozó alkalmazottak durván és megalázóan bánnak az ellátottakkal. Az ott élők nincsenek megelégedve az élelmezéssel. Panaszolták továbbá az intézményi ápolást és gondozást is, egyben sérelmezték, hogy azoktól az ellátottaktól is havi 1500 forintot szednek be, akik egyébként közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkeznek.     Az országgyűlési biztos felkérése alapján a megyei közigazgatási hivatal helyszíni vizsgálatot tartott. Megállapítást nyert, hogy az intézmény tárgyi feltételei nem felelnek meg a vonatkozó jogszabályokban előírt követelményeknek, így az otthonban több 5, 6, 7 és 8 ágyas lakószoba van, mely nem teljesíti azt  a követelményt, mely szerint lakószobákban legfeljebb 4 személy helyezhető el. A fenntartó az épület korszerűtlenségének megszüntetése érdekében több ízben sikerrel pályázott, melyek eredményeként 2003-ban megkezdődhetett az intézmény több ütemben tervezett, bővítéses rekonstrukciója, amely végeztével a tárgyi hiányosságok 2005 őszére véglegesen felszámolhatóvá válhatnak.  A vizsgálat a személyi feltételekben is hiányosságokat tárt fel, az előírt létszámnorma biztosításához plusz 5 fő ápoló-gondozó, 2 fő fejlesztő pedagógus, 1 fő mozgásterapeuta alkalmazására lenne szükség.

Az élelmezéssel összefüggésben a vizsgálat rámutatott arra, hogy az intézmény biztosítja a napi háromszori étkeztetést, valamint valamennyi igény szerinti diétát. Az étlapok kellő változatosságról tanúskodtak. Az étkeztetéssel kapcsolatos panaszok nem bizonyultak megalapozottnak.

A vizsgálat megállapította, hogy csak néhányan voltak tisztában azzal, hogy létezik alapgyógyszer-lista, és a gondozási terv dokumentációkat sem ismerték az ellátottak. A vonatkozó jogszabály egyértelműen rendelkezik arról, hogy a gondozási tervet, annak módosítását az ellátást igénybe vevő személlyel, illetve törvényes képviselőjével közösen kell elkészíteni. A gondozási terv eredményességének feltétele az ellátást igénybe vevő aktív közreműködése. A vizsgálat feltárta, hogy nem valós a névtelen beadványban megfogalmazott azon kijelentés, miszerint valamennyi gondozott 1500 Ft-ot fizet havonta, függetlenül attól, hogy rendelkezik-e közgyógyellátási igazolvánnyal vagy sem.

A célvizsgálatot végzők kitértek arra, hogy a szakképzett dolgozók munkájuk során komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a tárgyi feltételek hiányosságai ellenére az intézményt otthonossá tegyék. Igyekeznek – a lehetőségeikhez képest – megelőzni a zsúfoltságból fakadó konfliktusokat, egyben minden lakónak, korához és egészségi állapotához mérten elfoglaltságokat kínálnak. Különféle foglakoztatási lehetőségekkel, rendezvényekkel, kirándulásokkal színesítik a gondozottak mindennapjait. A bánásmódra vonatkozó panaszt  a biztos szintén megalapozatlannak találta.

Tekintettel arra, hogy a közigazgatási hivatal vezetője a feltárt hiányosságok megszüntetése érdekében a szükséges intézkedéseket megtette, a biztos a vizsgálatát lezárta, azonban a hivatalvezetőtől tájékoztatást kért a fenntartó által tett illetve tervezett intézkedésekről.

OBH 2094/2005.

Nem okoz visszásságot az egyetem, ha egyes nyelvszakjain a sikertelen nyelvi alapvizsga ismétlésére vonatkozó szabályozás a jóváhagyott tanulmányi és vizsgaszabályzata rendelkezései alapján eltérő.

Egy budapesti egyetem bölcsészettudományi karának neve elhallgatását kérő hallgatója kérte az általános helyettes vizsgálatát azt sérelmezve, hogy amíg az egyetem angol szakos hallgatóinak a nyelvi alapvizsga ismétlésekor lehetőségük van ugyanabban a vizsgaidőszakban ismétlő vizsgát tenniük, addig a német szakon hallgatóknak ez nem áll módjukban.

A biztos arra a megállapításra jutott, hogy mivel a tanulmányi és vizsgaszabályzat lehetővé teszi, hogy az egyes karok a nyelvi alapvizsga ismétlésével kapcsolatban korlátozásokat vezessenek be, indokolt és jogszerű is lehet ugyanazon az intézményen belül eltérő szabályok alkalmazása az eltérő nyelvi szakok esetében. A panaszos által felvetett probléma megítélésekor az általános helyettes figyelemmel volt az Alkotmánybíróság hátrányos megkülönböztetésről alkotott álláspontjára, és úgy ítélte meg, hogy a vizsgált esetben a szabályozás nem volt diszkriminatív, alkotmányos jogokkal összefüggésbe hozható visszásságnak még a veszélyét sem rejtette magában, ezért intézkedést nem kezdeményezett.

OBH 2143/2005.

Az ellátottak testi és lelki egészséghez, emberi méltóságához és a szociális biztonsághoz való jogával összefüggő visszásságot okoz a bentlakásos intézmény, ha a tárgyi feltételek és a szakmai létszám hiányosak, a gondozási dokumentációk vezetése szabálytalan, az intézmény dolgozói pedig durva hangnemet és bánásmódot alkalmaznak.

A segesdi „Gondviselés” Szociális Otthonból a lakók és a dolgozók érdekében írt névtelen beadványban a panaszosok az intézmény működését és az ott tapasztalható visszaéléseket sérelmezték. Előadták, hogy az intézmény vezetősége a lakókat és az alkalmazottakat folyamatosan megalázza, és félelemben tartja. Az ellátottak nem vihetik fel a szobájukba az ételt, sőt ennek elkerülése érdekében az étkezések után az ápolók megmotozzák a lakókat. A panaszokat nem hallgatják meg, a lakók börtönben érzik magukat, a szóbeli figyelmeztetéseket indokolatlanul osztogatják. A beadvány szerint pénzügyi visszaélések történnek, a betegek nagy része nem kap pénzt a gondnokától, akik nem tudnak elszámolni feléjük. Elhalálozás esetén pedig előfordul, hogy amennyiben nincs közvetlen hozzátartozója az elhunyt személynek, a takarékbetétkönyvét az intézmény tovább használja.

A biztoshoz érkezett beadványhoz hasonló tartalmú levelek az intézményvezetőhöz és a fenntartóhoz is eljutottak. Az intézményvezető ezért fenntartói, ÁNTSZ és pénzügyi vizsgálatot kezdeményezett. Az otthonban a módszertani intézmény helyszíni ellenőrzést tartott, a panaszokat az ellátottjogi képviselő is vizsgálta.

Az intézmény kastélyépületében a folyamatos felújítás ellenére is zsúfoltak  a lakószobák, 6 ill. 12-13 ágyasok. A műemléki védettség miatt nagyobb átalakítás nem hajtható végre. Az intézményhez tartozó telephelyen található 80 fogyatékos személy ápolására, gondozására szolgáló kolostorépület a műemléki jellege, leromlott állaga, egészségtelen vizes és salétromos falai miatt nem alkalmas a feladat ellátására. Mindkét épület kiváltása indokolt, amelyre azonban csak pályázatok benyújtásával, és címzett támogatások elnyerése esetén lenne lehetőség. A személyi feltételek hiányosak, a jogszabályban előírtak teljesítéséhez 16 fő ápoló-gondozóra lenne szükség. A vizsgálat feltárta, hogy a mentálhigiénés ellátás dokumentációja keveredett az ápolási iratokkal, és a vezetésében is hiányosságok voltak.

A biztosi vizsgálat az élelmezéssel, a motozással, a szóbeli figyelmeztetésekkel, valamint a takarékbetétkönyvek használatával kapcsolatos panaszokat nem igazolta, azonban a bánásmódra és hangvételre vonatkozó panasz részben megalapozottnak bizonyult. A durva hangnem és bánásmód három dolgozóra volt jellemző, amit az ellátottjogi képviselő javaslata alapján lefolytatott intézményvezetői vizsgálat megerősített, ezért az érintett dolgozókat fegyelmi eljárás keretében megrovásban részesítettek, és munkakörük változatlanul hagyása mellett az intézmény más részlegére helyezték át őket. Az intézményvezető munkaértekezleten nyomatékosan felhívta a dolgozók figyelmét a szakmai és etikai szabályok betartására.

A biztos rámutatott arra, hogy a durva hangnem és bánásmód alkalmazása  a lakók legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő jogát, valamint az emberi méltósághoz való jogát sértette, de arra tekintettel, hogy az intézményvezető időközben a szükséges intézkedéseket megtette, nem élt ajánlással.  A visszásságok orvoslása érdekében felkérte a megyei önkormányzat közgyűlésének elnökét, hogy tájékoztassa a feltárt hiányosságok megszüntetésére tett, illetve tervezett intézkedéseikről, kiemelten a fogyatékos személyek ápolására, gondozására szolgáló épület kiváltását illetően. A közigazgatási hivatal vezetőjét felkérte, hogy az otthonban folytatott pénzügyi ellenőrzés eredményéről, valamint az intézményvezető által megtett intézkedésekről adjon tájékoztatást.

A fenntartó a jelentésben foglaltakkal egyetértett és tájékoztatta a biztost, hogy a tárgyi feltételek javítása, az épületek korszerűsítése érdekében a továbbiakban is pályázni fognak. A pénzkezelés gyakorlatában feltárt hiányosságok felszámolására intézkednek.

OBH 2150/2005.

A diszkrimináció tilalmának elvébe ütközik, ha a hitelező a nyilvántartásában szereplő több száz adós közül kettőt kiemel, és azok nevének, székhelyének, tevékenységi körének valamint tartozásuk összegének megjelölésével, hirdetésben hozza nyilvánosságra.

Az országgyűlési biztos hivatalból indított eljárást annak vizsgálatára, hogy megfelelt-e az alkotmányos követelményeknek a Széchenyi Kártya Hitelkonstrukció lebonyolításával megbízott KA-VOSZ Rt. eljárása, amikor két vállalkozó nevét, továbbá székhelyét, tevékenységi körét, valamint a tartozása összegét megyei terjesztésű lapokban, féloldalas hirdetésben hozta nyilvánosságra, kiemelve őket azon több száz vállalkozó közül, akik nem tettek eleget a Széchenyi Kártya hitelszerződésben foglalt kötelezettségeiknek.

A biztos a vizsgálat első szakaszában áttekintette, hogy vizsgálati jogköre kiterjed-e a KA-VOSZ Rt. eljárására. Az országgyűlési biztosok következetes gyakorlatuk során közszolgáltatónak tekintik a hatóságnak nem minősülő, állami vagy önkormányzati feladatot ellátó azon szerveket, amelyek esetében a kérelmezőnek nincs lehetősége annak megválasztására, hogy az általa igényelt szolgáltatás igénybevételére kivel szerződjön, tekintettel arra, hogy azt csak korlátozott számú vagy csak kizárólag egyetlen szervtől veheti igénybe.

A KA-VOSZ Rt. – mint a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium képviseletében eljáró közreműködő szervezet – a hitel folyósítása tekintetében monopolhelyzetben van. Kizárólag a hozzá benyújtott hiteligénylések alapján, az általa előszűrt és megfelelőnek minősített vállalkozásokkal köthetnek a bankok hitelszerződést. Az így megkötött hitelekre a Hitelgarancia Rt. készfizető kezességet vállal, amely szintén a konstrukciót biztosító állami szerepvállalást, azaz a közfeladat ellátását bizonyítja.

A hitelkonstrukcióban való részvétel feltétele volt, hogy a vállalkozás a támogatás igénylésekor írásbeli nyilatkozatában hozzájáruljon ahhoz, hogy meghatározott feltételek fennállása esetén adósságának tényét nyilvánosságra hozzák. A KA-VOSZ Rt. élt is ezzel az eszközzel, hiszen a tartozást felhalmozó ügyfelekről a Széchenyi Kártya Hitelkonstrukció honlapján a „nem fizetők feketelistája” címen adóslistát tart nyilván. Az így megjelentetett adósok közül, választották ki véletlenszerűen azt a kettőt, akit nagyobb nyilvánosság előtt, féloldalas újsághirdetésben is nyilvánosságra hoztak.

Az emberi méltósághoz való jog egyenlőségi, komparatív funkciójából következően minden embert másokkal egyenlő méltóságú személyként kell kezelni, vagyis az egyes emberek és embercsoportok között tilos indokolatlanul, ésszerűtlenül  különbséget tenni. Ezt az elvet az Alkotmány 70/A §-a a hátrányos megkülönböztetés tilalmaként is rögzíti. Az azonos helyzetben lévő jogalanyok közötti különbségtétel csak abban az esetben megengedett, amennyiben a megkülönböztetésnek „kellő súlyú alkotmányos indoka” illetve „tárgyilagos megítélés szerint ésszerű indoka” van. A vizsgált esetben azonban nincs olyan indok, amely ezt a megkülönböztetést alátámasztotta volna. Az újságban is megjelentetett adósoknak az adósok homogén csoportjából történő kiemelése kizárólag azt a célt szolgálta, hogy ezáltal előmozdítsák a többiek fizetési hajlandóságát. Ez a bánásmód azonban az érintettekre nézve sértő, megalázó, sérti az emberi méltóságukat.

Az országgyűlési biztos a KA-VOSZ Rt. illetékes döntéshozó szervét a diszkriminatív gyakorlat felülvizsgálatára kérte, amire a vezérigazgató arról tájékoztatta, hogy a „Közzétételi Eljárási Rend és Sorsolási Szabályzat” szövegének végleges kialakítása során a Társaság figyelemmel volt az országgyűlési biztos által tett ajánlásokra.

OBH 2248/2005.

Nem okoz alkotmányos joggal összefüggő visszásságot az idegenrendészeti hatóság, ha azért utasítja el a családegyesítési célú tartózkodási engedély iránti kérelmet, mert a külföldi nem jogszerűen tartózkodik az országban. A nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangjához, a gyermeki jogokhoz, az alapvető jogok tiszteletben tartásához és védelméhez, valamint a család védelméhez való alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz az idegenrendészeti hatóság, ha az országban nem jogszerűen tartózkodó kiskorú külföldi tartózkodási engedély iránti kérelme elutasítását követően nem vizsgálta a családegyesítési célú tartózkodási vízum kiadásának feltételeit, és az ország elhagyására kötelezi. A jogorvoslathoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a másodfokú idegenrendészeti hatóság, ha a fellebbezési eljárásban csak a tartózkodási engedély elutasításának feltételeit vizsgálta, a családegyesítési célú tartózkodási vízum kiadásának feltételeit azonban nem. A nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangjának kötelezettségével összefüggő visszásságot okoznak az idegenrendészeti hatóságok, ha elmulasztják vizsgálni, hogy a kiskorú külföldinek az ország elhagyására kötelezése összhangban áll-e annak érdekeivel.

A magyar nemzetiségű román állampolgár panaszos azért fordult az országgyűlési biztoshoz, mert a Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatala a román állampolgárságú 13 éves kislánya családegyesítési célú tartózkodási engedély iránti kérelmét elutasította, és a gyermeket arra kötelezte, hogy a Magyar Köztársaság területét – rövid határidőn belül – hagyja el.

Az országgyűlési biztosnak általános helyettese a család védelméhez való jog sérelmének gyanúja indított vizsgálatot, amely szerint, a kislány a panaszos korábbi, egy román állampolgárral fennálló, élettársi kapcsolatából 1991. július 4-én született. A panaszos jelenlegi férje magyar állampolgár, akitől 1995. szeptember 29-én megszületett a második gyermeke. Időközben mind a panaszos édesanyja, mind a kislány román állampolgár édesapja elhunyt, így további neveléséről és ellátásáról az édesanyjának kellett gondoskodnia. A kislány 2003. december 20-án érkezett Magyarországra. Beutazásakor a kislány sem beutazásra és tartózkodásra jogosító engedéllyel, sőt életkorára tekintettel még önálló úti okmánnyal sem rendelkezett, adatait a román hatóság a panaszos útlevelébe jegyezte be. A kislány nevében, a panaszos családegyesítési célú tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtott be a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatóságán. Az Igazgatóság a kislány tartózkodási engedély iránti kérelmét elutasította, és kötelezte, hogy a Magyar Köztársaság területét hagyja el. A határozat indokolása szerint az elutasító döntés indoka az volt, hogy a kislány – tartózkodási vízum hiányában – a tartózkodási engedély előterjesztésének időpontjában nem jogszerűen tartózkodott az országban. Az Igazgatóság felhívta a panaszos figyelmét arra, hogy amennyiben a gyermek „az ország elhagyására vonatkozó kötelezettségének a rendelkező részben meghatározott időpontig nem tesz eleget, az Idtv. 32. § (2) bekezdésének a) pontja alapján beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésének és kiutasításának is helye van”. Egyúttal tájékoztatták őt arról is, hogy a tartózkodási céljának megfelelő vízum birtokában nem lesz akadálya annak, hogy a kislány az országba ismételten beutazzon, sőt a családegyesítési célú vízumkérelmét majd az Igazgatóságnál is előterjesztheti.

Az általános helyettese felhívta a figyelmet arra, hogy a Magyar Köztársaság Kormánya és Románia Kormánya között a vízumkötelezettség kölcsönös megszüntetéséről szóló, Budapesten, 2003. április 9. napján aláírt Megállapodás kihirdetéséről szóló 171/2003. (X. 27.) Korm.rendelet 3. Cikk (1) bekezdésének értelmében azoknak a román állampolgároknak, akik a Magyar Köztársaság területére 90 napnál hosszabb tartózkodás céljából kívánnak beutazni, előzetesen beszerzett vízummal kell rendelkezniük. A kislányt a – szülői felügyeleti jogot egyedül gyakorló – panaszos nyilvánvalóan 90 napot meghaladó időtartamú, családegyesítési célú tartózkodás céljából hozta az országba, így részére még a beutazását megelőzően családegyesítési célú tartózkodási vízumot kellett volna beszereznie. A panaszos a hiányzó vízumot a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény (Itv.) végrehajtásáról szóló 170/2001. (IX. 26.) Korm.rendelet 10. § alapján a kislány beutazását követő kilencven napon belül pótolhatta volna, amit nem tett meg. A kislány a beutazását követő 90. nap elteltével már jogellenesen tartózkodott az országban. Figyelemmel arra, hogy a családegyesítési célú tartózkodási engedély iránti kérelmet az országban jogszerűen tartózkodó külföldi jogosult a Magyar Köztársaság területén benyújtani, helytálló volt az Igazgatóság azon megállapítása, hogy a kislány – vízum hiányában – a tartózkodási engedély kiadási feltételeinek nem tett eleget, és ezért a kérelmet elutasította. A vizsgálat a családegyesítési célú tartózkodási engedély elutasítása kapcsán alkotmányos joggal összefüggő viszszásságra utaló körülményt nem észlelt.

Az Áe. 16. § (3) bekezdése alapján a közigazgatási szervhez, államigazgatási ügyben benyújtott kérelmet a tartalma szerint kell elbírálni. A tartózkodási engedély iránti kérelemből egyértelműen kiderült a panaszos azon szándéka, hogy kislányát a saját háztartásában, a Magyar Köztársaság területén kívánja nevelni. Az említett okból már az első fokon eljáró Igazgatóságnak hivatalból kellett volna vizsgálnia, hogy a kislány a családegyesítési célú tartózkodási vízum feltételeinek megfelel-e. A külföldi állampolgár magyarországi beutazása és tartózkodása csak akkor engedélyezhető, ha – egyebek mellett – a beutazásához és a meghatározott célú és időtartamú tartózkodásához szükséges érvényes vízummal rendelkezik. A beutazáshoz szükséges vízum hiányában, a külföldi beutazása csak humanitárius megfontolásból, nemzeti érdekből vagy nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség teljesítése céljából engedélyezhető. Az Igazgatóság elmulasztotta azt tisztázni, hogy a kislány magyarországi tartózkodásának elbírálása kapcsán fennáll-e olyan humanitárius ok, vagy van-e olyan, a Magyar Köztársaság által nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség, amelynek teljesítése céljából a beutazáshoz szükséges vízumtól indokolt eltekinteni. Mulasztásával az Igazgatóság az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében biztosított nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangjához valamint az Alkotmány 67. §-ában biztosított gyermeki jogokkal összefüggő visszásságot okozott, továbbá nem tett eleget az Alkotmány 8. §-ában előírt, az alapvető jogok tiszteletben tartásához és védelméhez, valamint az Alkotmány 15. §-ában előírt, a család védelmére vonatkozó kötelezettségnek.

Az első fokú döntés ellen a panaszos fellebbezett, és kérte, hogy a kislány magyarországi tartózkodását az idegenrendészeti hatóság méltányossági alapon engedélyezze. A Hivatal a fellebbezést elutasította, azonban a másodfokú hatóság sem vitatta, hogy a kislány eltartásáról a panaszos gondoskodik, aki családegyesítési célú tartózkodási engedéllyel tartózkodik az országban. A panaszos és a kislány között fennálló rokonsági kapcsolatot a kislány születési anyakönyvi kivonata igazolja. Az érvényes tartózkodási vízum hiányára hivatkozva, a Hivatal az elsőfokú hatóság döntését annyiban megváltoztatta, hogy  a családegyesítést, mint a kislány magyarországi tartózkodásának célját nem „fogadta el igazoltnak”. A másodfokú hatóság a kislánynak az ország elhagyására vonatkozó kötelezettsége határidejét módosította, és ő is felhívta a panaszos figyelmét arra, hogy amennyiben a kislány az ország elhagyására vonatkozó kötelezettségének a kijelölt időpontig nem tesz eleget, kiutasításának is helye van.

Az Áe. 66. § (2) bekezdése értelmében a felettes szerv mind a fellebbezéssel megtámadott határozatot, mind az azt megelőző eljárást köteles megvizsgálni. Bár a másodfokú határozat indokolása szerint a fellebbezés alapján a Hivatal mind az elsőfokú eljárást, mind az ügyben keletkezett iratokat megvizsgálta, mégsem észlelte, hogy az Igazgatóság a családegyesítési célú tartózkodási vízum kiadásának, illetve az Itv. 4. § (1) bekezdése alkalmazhatóságának körülményeit elmulasztotta vizsgálni. A másodfokú határozat alapján megállapítottam, hogy az elsőfokú határozat, illetve az azt megelőző eljárás vizsgálata valójában arra korlátozódott, hogy a kislány esetében a családegyesítési célú tartózkodási engedély kiadásának jogszabályi feltételei fennállnak-e, vagyis  a fellebbezés az érdemi jogorvoslat követelményeinek nem tett eleget. Az említett okból a jogorvoslati eljárás nem észlelte, hogy az Igazgatóság az elsőfokú eljárásban az Áe. 16. § (3) bekezdésében előírt, a kérelem tartalma szerinti elbírálására vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget. Mulasztásával a Hivatal az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggő visszásságot okozott.

A fellebbezés elbírálása során a Hivatal is megállapította, hogy a kislány eltartásáról a panaszos gondoskodik. Miután a kislány érvényes tartózkodási vízummal nem rendelkezett, a Hivatal úgy ítélte meg, hogy magyarországi tartózkodásának célját – a családi együttélés szándékát – nem tudta igazolni. Az Alkotmány 67. § (1) bekezdése értelmében, a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezésével összhangban,  a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 77. § (1) bekezdése általános érvényű kötelezettségként írja elő, hogy a „szülők a saját háztartásukban kötelesek gondoskodni a kiskorú gyermekük tartásáról”. Az Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában kifejtett álláspontja szerint az Alkotmány 67. § (1) bekezdésének rendelkezéséből „a tényleges családi gondoskodáshoz való jogosultság következik”. A családi gondoskodás  a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltétel, amelynek biztosítása a kiskorú hozzátartozóinak, elsősorban a szüleinek alkotmányos kötelezettsége. A családi együttélést biztosító idegenrendészeti jogszabályok célja, hogy az ott felsorolt családi kapcsolatban lévő személyek a Magyar Köztársaság területén közös háztartásban éljenek. Az idézett jogszabályi rendelkezésekből látható, hogy a családi együttélést biztosító idegenrendészeti jogszabályok alkalmazása esetén a jogszabályban felsorolt családi kapcsolatok fennállása mellett mindössze azt kell vizsgálni, hogy a kérelmező, illetve az érintett személyek a kérelem előterjesztésekor közös háztartásban élnek-e vagy annak pozitív elbírálása esetén valószínűsíthetően közös háztartásban élnek majd. Egyrészt a panaszos a közte és a kislány között fennálló anya–gyermek kapcsolatot közokirattal igazolta, másrészt – különösebb bizonyítás nélkül is – belátható, hogy a 13 éves kislány a létfenntartását önerejéből nem képes biztosítani, sőt a panaszosnak törvényi kötelezettsége, hogy keresőképtelen gyermeke eltartásáról saját háztartásában gondoskodjék. A családegyesítés mint tartózkodási cél tehát nem a vízum – mint hatósági engedély – birtoklásához kötődődik. A Hivatal az Alkotmány 15. §-ában előírt, a család védelméhez, továbbá, az Alkotmány 67. §-ában biztosított gyermeki jogokkal összefüggő visszásságot okozott, azzal, hogy az elsőfokú hatóság határozatának indokolását megváltoztatva, a 13 éves kislány magyarországi tartózkodásának családi együttélési célú szándékát a családegyesítési célú tartózkodási vízum hiányára hivatkozva, nem fogadta el.

A Gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény) 7. cikk 1 pontja alapján minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy lehetőség szerint a szülei neveljék. Az említett jog biztosítása érdekében a részes államok kötelesek gondoskodni arról, hogy a gyermeket szüleitől, ezek akarata ellenére, ne válasszák el, kivéve, ha az illetékes hatóságok, úgy döntenek, hogy ez az elválasztás a gyermek mindenek felett álló érdekében szükséges. Miután a kislány feletti szülői felügyeleti jogot kizárólag a panaszos gyakorolta, nyilvánvaló, hogy kiutasítása nem a gyermek mindenek felett álló érdekében volt szükséges. A Gyermekjogi Egyezményben foglalt jogok – állampolgárságától függetlenül – minden, a Magyar Köztársaság joghatósága alá tartozó kiskorút, így a kislányt is megilletik. A Gyermekjogi Egyezmény alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a kislány jogszerűen tartózkodik-e az országban. Őt a szüleitől kizárólag a „gyermek mindenek felett álló érdekében” lehet elválasztani. Amennyiben az idegenrendészeti eljárásnak ilyen körülményt nem sikerül feltárnia, a kislány családegyesítési célú tartózkodási vízum iránti kérelmének elbírálását pusztán azon az alapon nem lehet megtagadni, hogy annak előterjesztésekor jogszerűtlenül tartózkodott az országban. Sem az első-, sem a másodfokú határozat nem részletezte azokat a körülményeket, amelyek alapján kétséget kizárólag megállapítható, hogy az idegenrendészeti hatóság a még önálló úti okmánnyal sem rendelkező 13 éves kislányt a „gyermek mindenek felett álló érdekében” kívánta az egyetlen tartásra kötelezhető hozzátartozójától, a panaszostól elválasztani. Miután az Alkotmány 8. § (1) bekezdése értelmében az alapvető jogok tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége, sajnálatos, hogy – az elsőfokú hatósághoz hasonlóan – még a fellebbezés nyomán eljáró Hivatal is elfeledkezett arról, hogy a 13 éves kislány esetében, az idegenrendészeti jogszabályokon túlmenően, a Gyermekjogi Egyezményt is alkalmaznia kell. Tekintettel arra, hogy a határozathozatalhoz szükséges tényállást a közigazgatási szerv köteles tisztázni, mulasztásukkal az ügyben eljáró idegenrendészeti hatóságok az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiságból, az Alkotmány 15. §-ában előírt, a család védelméhez, továbbá, az Alkotmány 67. §-ában biztosított gyermeki jogokkal összefüggő visszásságot okoztak.

A vizsgálat során feltárt, alkotmányos joggal összefüggő visszásságok megszüntetése érdekében az országgyűlési biztos általános helyettese a Hivatal főigazgatójának intézkedését kezdeményezte annak érdekében, hogy az Igazgatóság elsőfokú határozatát vonja vissza és utasítsa az elsőfokú idegenrendészeti hatóságot arra, hogy a kislány családegyesítési célú magyarországi tartózkodása iránti kérelmet a tartalma szerint bírálja el, továbbá a megismételt eljárásban a Gyermekjogi Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény 9. cikk 1. pontjának alkalmazását megalapozó tényállási elemek felderítésére vonatkozó kötelezettségének tegyen eleget.

Válaszában a főigazgató tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét arról, hogy az Igazgatóság a vizsgálat tárgyát képező elsőfokú határozatát úgy módosította, hogy a kislány esetében a családegyesítést, mint tartózkodási célt igazoltnak fogadta el és esetében – a Gyermekjogi Egyezményre figyelemmel – az ország elhagyására előírt kötelezettséget törölte.

Az általános helyettes a választ tudomásul vette.

OBH 2258/2005.

A külföldi az idegenrendészeti eljárásban az állampolgársága szerint állam által kibocsátott úti okmányban szereplő nevet viseli. Az emberi méltósághoz, és jogbiztonsághoz való jog részét képező névviselés jogával összefüggő visszásságot okoz az idegenrendészeti hatóság, ha a külföldit az érvényes útlevele cseréjére kötelezi, és megtagadja a letelepedési engedélynek az érvényes úti okmányban történő elhelyezését.

Egy magyar nemzetiségű román állampolgár azért fordult az országgyűlési biztoshoz, mert a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatóságának VI. számú Ügyfélszolgálati Irodája  a matrica formátumú letelepedési engedélyokmányt nem hajlandó a leánykori nevére kiállított útlevélben elhelyezni.

A biztos általános helyettese a jogbiztonsághoz, valamint az emberi méltósághoz való alkotmányos jogok sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot az ügyben.

A panaszos 2004. szeptember 4-én házasságot kötött egy magyar állampolgárral. A házasságkötést követően a panaszos a házasságról, a családról és  a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 25. § (1) bekezdésének c) pontjában szabályozott házassági nevet választotta, azaz a férje családi nevét viseli a házasságra utaló toldással, és ehhez kapcsolja a saját teljes nevét. A panaszos a házasságkötést Romániában is anyakönyveztette, ahol – az ott érvényben lévő jogszabályokra tekintettel – a házassági családi nevének első tagja a férje családi neve, és ezt követi az ő születési családi neve. Miután a román jog a magyar Csjt. 25. § (1) bekezdésének c) pontjában szabályozott házassági nevet nem ismeri, Romániában a panaszos számára nem állítottak ki olyan útlevelet, amelyben a házassági neve a magyar házassági anyakönyvi kivonattal megegyező módon szerepelt volna, tehát abban továbbra is a születési neve szerepel. A panaszos letelepedési kérelmet nyújtott be, amit a Bevándorlási Hivatal engedélyezett, és tájékoztatta őt arról, hogy az általa bemutatott, a magyar hatóság által kiállított házassági anyakönyvi kivonatra figyelemmel, a matrica formátumú okmányt a Csjt. 25. § (1) bekezdése szerinti házassági nevére állították ki. A Bevándorlási Hivatal a matricát a panaszos érvényes útlevelébe kívánta elhelyezni, ezért tájékoztatták, hogy a korábbi nevére kiállított útlevélbe a kiállított férjezett nevére szóló okmány nem helyezhető el. A Bevándorlási Hivatal felszólította a panaszost, hogy a személyazonosító okmányai cseréjéről gondoskodjon, aminek nem tett eleget. 2005. április 28-án a Bevándorlási Hivatal levélben értesítette a társszerveket arról, hogy miután a panaszos a házassági nevére kiállított érvényes útlevéllel nem rendelkezik, a letelepedési engedélyokmányt a birtokában lévő úti okmányba nem ragasztották be.

Az általános helyettes megállapította, hogy a házasságkötés időpontjában román állampolgár panaszos és magyar állampolgár férjének, házasságkötése, valamint a házastársak személyi és vagyoni jogviszonyai tekintetében a nemzetközi magánjogról szóló 1979. tvr. (a továbbiakban: Nmj.) vonatkozó rendelkezéseit kellett alkalmazni. Miután tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiként a panaszos magyarországi lakóhellyel nem rendelkezett, a házastársi névviselés kérdésében az eljáró hatóság államának – vagyis a Magyar Köztársaság – jogát kellett alkalmazni. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 25. § (5) bekezdése alapján a házasulóknak a házasságkötést megelőző eljárás során kell dönteniük arról, hogy a Csjt. 25. § (1)–(3) bekezdéseiben biztosított névviselési formák közül melyiket választják. Mivel a panaszos a Csjt. 25. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti névviselési formát választotta, házassági nevét az említett módon jegyezték be a házassági anyakönyvbe, illetve a házassági anyakönyvi kivonatba. Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet (At.) 27. § (1) bekezdésének értelmében, a „hatósági eljárásban, igazolásban, igazolványban, nyilvántartásban a magyar állampolgár  a születési, illetőleg a házassági anyakönyv szerint őt megillető születési vagy házassági nevet viseli”. Miután az At. 27. § (1) bekezdése kizárólag a magyar állampolgárokra vonatkozik, ezt a rendelkezést a panaszos esetében nem lehet alkalmazni. A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény (Itv.) 2. § (1) bekezdésének h) pontja értelmében a külföldiek személyazonosságukat és állampolgárságukat „az arra jogosult külföldi hatóság által kiállított és a Magyar Köztársaság által elismert” érvényes úti okmánnyal igazolják. Előfordulhat olyan eset, amikor a külföldi számára a magyar hatóság által kiállított házassági anyakönyvi kivonatban szereplő házassági név, illetve az állampolgársága szerinti állam hatósága által kiállított érvényes úti okmányban szereplő név nem azonos. Arról, hogy az említett esetben melyik állam jogát kell alkalmazni az At. 29. § (1) bekezdése rendelkezik. A külföldi állampolgárok névviselésénél az állampolgárságuk joga – tehát a panaszos esetében  a román jog – az irányadó. Miután az Itv. 2. § (1) bekezdésének h) pontja értelmében a külföldi személyazonosságát a birtokában lévő érvényes úti okmány igazolja, törvényes vélelem áll fenn arra nézve, hogy az állampolgársága szerinti állam joga szerint őt az úti okmányban szereplő név illeti meg, tehát az érvényes útlevelében szereplő nevet viseli. Jogalkalmazási hibát vétett a Bevándorlási Hivatal azzal, hogy a panaszos letelepedési engedélyokmányát nem az érvényes útlevelében, hanem a házassági anyakönyvi kivonatban szereplő névre állította ki.

A jogállamiság alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki a tevékenységüket.  A tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülése érdekében mellőzhetetlen, hogy amennyiben a Bevándorlási Hivatal az ügyfél számára kötelezettséget ír elő, akkor annak jogalapját, továbbá a teljesítésre nyitva álló határidőt, illetve határnapot is megjelölje. Sem az Itv.-ben, sem más hatályos magyar jogszabályban nincs rendelkezés arra nézve, hogy a külföldinek a magyarországi házasságkötését az állampolgársága szerinti államban is jelentenie vagy regisztráltatni kellene. Olyan jogszabályi rendelkezés sincs, amely alapján az útlevelet kiállító állam hatóságának a külföldi nevét a magyar jog szabályainak megfelelően kellene az úti okmányába bejegyeznie. A jogbiztonsághoz, illetve az emberi méltósághoz való jog részét képező névviseléshez való joggal összefüggő visszásságot okozott a Bevándorlási Hivatal azzal, hogy panaszost a birtokában lévő, érvényes útlevele cseréjére kötelezte, továbbá azzal, hogy a matrica formátumú letelepedési engedély okmánynak az érvényes úti okmányban történő elhelyezését megtagadta.

Az általános helyettese a visszásság megszüntetése érdekében felkérte a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal főigazgatóját, hogy a Hivatal a panaszos letelepedési engedély okmányát az érvényes útlevelében szereplő névre állítsa ki, és az okmányban elhelyezze, továbbá gondoskodjon arról, hogy a jelentés tartalmát mind az általa irányított hivatal, mind a regionális igazgatóságok letelepedési kérelmek elbírálásával foglalkozó ügyintézői megismerjék.

A főigazgató az ajánlást határidőben elfogadta és végrehajtotta.

OBH 2305/2005.

A jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz a hatóság, ha a pályázati feltételeket pontatlanul, nem egyértelműen és kiszámíthatatlanul fogalmazza meg.

Egy Kft. ügyvezetője az országgyűlési biztoshoz intézett beadványában sérelmezte, hogy a Regionális Fejlesztés Operatív Program keretei között meghirdetett, „Turisztikai fogadóképesség javítása” című felhívásra a Kft. által benyújtott pályázatukat elutasították. A Kft. a pályázatot egy szálloda fejlesztése céljából nyújtotta be, de azt az Országos Területfejlesztési Hivatal (volt Magyar Terület-és Regionális Fejlesztési Hivatal) Regionális Fejlesztés Operatív Program és INTERREG Közösségi Kezdeményezés Irányító Hatósága elutasította, mert a pályázat szerint a háromcsillagos szállodát oly módon akarta a pályázó fejleszteni, hogy a későbbiekben lehetővé váljon a kategóriaváltás, azaz a szálloda négycsillagossá minősítése.

Az országgyűlési biztos a jogbiztonság követelménye, illetve a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének közvetlen veszélye miatt indított vizsgálatot.

A Kft. a pályázat benyújtását követően annak formai és jogosultsági megfelelőségéről és befogadásáról értesítést kapott, majd azt követően kapta meg  a hatóság pályázatot elutasító levelét, amelynek indokolása szerint az intézkedés keretében az 1–3 csillagos szállodák, panziók, kempingek, turistaszállók kategóriájában volt lehetséges az új szálláshelyek építése, a pályázó azonban 4 csillagos szálláshelyek kialakítását tervezte, ami a kiírás értelmében nem volt támogatható.

A Kft. ügyvezetője által benyújtott pályázat szerint a meglévő szálláshely kapacitásnövelése és minőségének fejlesztése 3 csillagos szállodát érintett volna. A benyújtott pályázat 5.1 célkitűzések pontjában az szerepelt, hogy a fejlesztéssel – több mint 50 szállóvendégnek a kellő számú saját parkolóhelyet is biztosítva – a 4 csillagos kategóriára lehet tovább lépni. A Kft. a hatóság főigazgatója részére címzett levélben a döntés felülvizsgálatát kérte. A kapott válasz szerint a pályázati felhívás és útmutató együttes értelmezése alapján arra lehetett következtetni, hogy a pályázat kiírója – a pályázati felhívásban megfogalmazott céloknak megfelelően – azokat a fejlesztéseket kívánta támogatni, amelyek eredményeképpen legfeljebb háromcsillagos szálláshelyek jöttek létre. Erre tekintettel a pályázat elutasítását megalapozottnak ítélte meg.

A pályázati kiírás nem tartalmazta azt, hogy a háromcsillagos szállodák fejlesztése esetén, amennyiben a szálloda a fejlesztés eredményeképp magasabb – négycsillagos – kategóriába lép, a pályázat nem támogatható. A pályázati útmutató 5. 2. 4. „Értékelés szakmai szempontból” c. pontja szerint értékelendő szempont volt az is, hogy történik-e kategóriaváltás a fejlesztés következtében. A kategóriaváltás 0–3 pontig volt értékelhető. Ezen pontozás, valamint a pályázati kiírás és a pályázathoz kapcsolódó Programkiegészítő Dokumentum együttes értelmezése alapján joggal következtethetett a pályázó arra, hogy mivel pályázata három csillagos szálloda fejlesztését érintette és annak eredményeképp esetleg lehetőség adódott volna egy későbbi időpontban a négycsillagos, magasabb kategóriába való lépéshez is, pályázata pozitív elbírálásban fog részesülni és a támogatást meg fogja kapni. Ezt sugallhatta számára az is, hogy a pályázat megfelelősségéről és befogadásáról pozitív választ kapott. A jogbiztonság elvéből levezethetően a hatóság által kiírt szóban forgó pályázatnak  a címzettek számára egyértelműnek, világosnak kellett volna lennie, az azonban félreérthető, nem pontosan értelmezhető feltételeket állapított meg a támogatás megszerzéséhez, amelyet a hatóság vezetője a megkeresésemre adott válaszában el is ismert.

A hatóság vezetőjétől kapott tájékoztatás szerint a meglévő szálláshelyek fejlesztése bekövetkezhetett kategóriaváltással vagy anélkül is. A 2004. évben benyújtott pályázatok esetén a hatóság és a pályáztatásban közreműködő más szervezetek egységes álláspontja és gyakorlata az volt, hogy a háromcsillagos szálláshelyek fejlesztése esetén csak azon pályázatok támogathatók, amelyek nem valósítanak meg kategóriaváltást, mivel a pályázati felhívás, az útmutató és a Regionális fejlesztés Operatív Program együttes értelmezése alapján a legfeljebb három csillagos szálláshelyek létrejötte volt kívánatos. E körülményről az illetékes regionális fejlesztési ügynökségek – a pályázó kérdésére – tájékoztatták a pályázókat, maga a pályázati kiírás azonban nem tartalmazta ezt  a feltételt.

A vizsgálat feltárta, hogy a pályázat nem pontos, nem egyértelmű, nem számítható megfogalmazása a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő viszszásságot okozott.

A hatóság vezetőjétől kapott tájékoztatás azt is tartalmazta, hogy szakértőkből álló munkacsoport a pályázat újbóli meghirdetése előtt felülvizsgálta a kiírás egyes rendelkezéseit, és éppen a korábbi, nem teljesen egyértelmű rendelkezésekre tekintettel úgy határozott, hogy a szállodákra vonatkozó, háromcsillagos korlátozást módosítja, a kiírást pontosítja, azt egyértelművé teszi az esetleges pályázók részére is. A vizsgálat ezek ismeretében kiterjedt az új pályázati feltételekre is, melynek során megállapítható volt, hogy az új pályázati kiírás szövege már megfelelően, pontosan értelmezhetően, világosan és egyértelműen tartalmazza a pályázati feltételeket.

Tekintettel arra, hogy a kiíró a tapasztalt visszásságokat saját hatáskörben orvosolta, az országgyűlési biztos további intézkedést nem tartott szükségesnek, de felhívta a hatóság vezetőjének figyelmét arra, hogy a jövőben meghirdetésre kerülő pályázatok megfogalmazása során – azok garanciális jelentőségére figyelemmel – fordítson különös figyelmet a jogbiztonság követelménye, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülésére.

OBH 2315/2005.

A tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a közigazgatási szerv, ha a határozathozatalhoz szükséges tényállást nem tisztázza, ha a határozata indokolásában nem tér ki az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyításra és a mellőzés indokaira.

A fővárosi kerületében lakó panaszosok előadták, hogy szomszédjuk hulladék égetését sérelmező panaszukat az önkormányzat környezetvédelmi irodája és a közigazgatási hivatal is elutasította. A panaszosok sérelmezték, hogy bejelentésük alapján a helyszíni szemlére indokolatlanul későn került sor, valamint azt is, hogy a hatóság sem őket, sem az általuk megnevezett tanúkat nem hallgatta meg, a határozathozatalkor csak a szomszéd tanújának vallomását vette figyelembe.

Az országgyűlési biztos a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot, és tájékoztatást kért a jegyzőtől a panaszokkal kapcsolatos álláspontjáról.

A közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. Az elsőfokú hatóság a tényállás tisztázása érdekében helyszíni szemlét tartott, iratot kért be és tanút hallgatott meg.    Környezetvédelmi ügyekben legtöbbször elengedhetetlen a helyszíni szemle lefolytatása. Sokszor különösen fontos a szemle mielőbbi megtartása, mert a bizonyítékok eltüntethetők, ezért a több nappal későbbi helyszíni szemle eredménytelen lehet. A biztos megállapította, hogy a Környezetvédelmi Iroda köztisztviselői ugyan nem, de a közterület-felügyelet képviselői a bejelentés napján jártak a helyszínen. A panaszolt által bemutatott, a kötelező köztisztasági szolgáltatás igénybevételét igazoló dokumentum (az augusztusi háztartási szemétdíjról kiállított számla) még nem zárja ki a saját ingatlanon való égetést. A hatóság a panaszolt személy szomszédját hallgatta meg tanúként, a panaszosok beadványában megjelölt személyeket nem, arra hivatkozással, hogy ők nem ott laknak, ezért nem tudhatják, hogy a panaszolt hány alkalommal, mikor és milyen hulladékot éget. A tanúként meghallgatott személy a panaszolt égetési szokásairól nyilatkozott, a konkrét esetről nem, vallomása csak közvetetten értelmezhető úgy, hogy az adott napon nem történt égetés.

A panaszosok a környéket beborító sűrű füstről számoltak be, ezért a hatóság a közvetlen szomszédon kívül további, környéken lakó személyeket is meghallgathatott volna arról, hogy az adott időpontban észlelték-e a füstöt.

Az Áe. szerint a közigazgatási szerv határozatának – az indokolási részben – tartalmaznia kell a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat. Ki kell térni az indokolásban az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyításra, a mellőzés indokaival együtt. A panaszosok két tanút jelöltek meg, akik meghallgatására nem került sor. A Környezetvédelmi Iroda határozata nem szól a panaszosok által megnevezett személyekről és meghallgatásuk mellőzésének okáról.

Az országgyűlési biztos álláspontja szerint az Áe. egyes rendelkezései, mint a tényállás tisztázási kötelezettség, a határozat indokolásának tartalmi elemei, nem érvényesültek maradéktalanul az eljárás során, ami a vizsgálattal érintett alkotmányos jog sérelmét idézte elő. Az időmúlásra tekintettel később már nem deríthető ki teljes bizonyossággal, hogy történt-e égetés, ezért a biztos a vizsgálatát azzal a megállapítással zárta le, hogy felhívta a jegyző figyelmét az eljárási jogszabályok maradéktalan betartására.

OBH 2323/2005.

Az ügyfelek szociális biztonsághoz való jogával összefüggő visszásságot okoz a nyugdíjbiztosítási igazgatóság, ha a nyugdíjelőleg folyósításáról nem rendelkezik.

A panaszos öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelmét a vonatkozó kormányrendelet értelmében a kizárólagos illetékességgel rendelkező igazgatósághoz továbbították.

Ott, miután észlelték, hogy az ügyfél nem töltötte ki az igény elbírálásához  a közvetlenül alkalmazandó 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendeletek alapján szükséges nyomtatványt, felkérték ennek megtételére, illetve arra, hogy nyilatkozzék, kéri-e a nyugellátás megállapítását a kérelmezés előtti időponttól, mivel a rendelkezésre álló adatok szerint már korábbi időponttól fennáll jogosultsága. Panaszos a hiánypótlási felhívásnak részben tett csak eleget, ugyanis a nyomtatványokat 2004 novemberében kitöltötte és visszaküldte, a nyugellátás korábbi időponttól való megállapításának kérvényezéséről azonban nem nyilatkozott egészen 2005 márciusáig. Ekkor az Igazgatóság a panaszos részére folyamatos előleg folyósításáról határozott, a beérkezett nyilatkozatot pedig már korábban továbbította a külföldi szervnek, és kérte a kapcsolódó igazolás megküldését.    A panaszos ügyét az országgyűlési biztos vizsgálatával egy időben hivatalból felülvizsgálat alá vonták, mert az EGK rendeletek és a nemzetközi szociális biztonsági egyezmények alapján korábban megállapított nyugellátásokat felül kell vizsgálni. Mindezeken túl az igazgatóság igazgatója is elismerte, hogy mulasztottak, amikor nem válaszoltak írásban az ügyfél által feltett kérdésekre, holott erre jogszabály kötelezi. Elismerte továbbá azt is, hogy felróhatóan késedelmesen állapított meg előleget az ügyfél részére, aki emiatt egy ideig ellátatlan volt.         A biztos már több korábbi ügyben is vizsgálta a nemzetközi elemmel is érintet nyugellátások megállapításának elhúzódását, és következetes azon álláspontjában, hogy amennyiben az eljárás lezárásának elhúzódását a külföldi fél hallgatása, adatszolgáltatásának elhúzódása okozta, nem állapítja meg a magyar közigazgatási szerv tevékenységével, illetve elhúzódó eljárásával összefüggésben alkotmányos jog sérelmét. Ebben az esetben azonban a külföldi fél hallgatását nem fogadta el elégséges kimentési indokként arra, hogy miért mulasztott el az igazgatóság előleg folyósításáról rendelkezni, illetve, hogy miért nem válaszolt a panaszos által levélben feltett kérdésekre.

Mivel az igazgatóság az ismételt vizsgálata során megállapította és elismerte a biztos jelentésében is megfogalmazott hibákat és hiányosságokat, a biztos nem tett kezdeményezést. Felkérte azonban, hogy a jövőben fokozottan figyeljen arra, hogy amennyiben az arra elegendő indokot adó körülmények fennállnak, haladéktalanul hozzon határozatot a nyugellátás vagy előleg folyósításáról.

OBH 2328/2005.

A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez és az emberi méltósághoz fűződő alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz a szociális intézmény, ha a járdák és az utak állapota, a kapaszkodók hiánya,  a magas küszöbök, a főlépcső rossz megvilágítása, a lift hiánya a korlátozza a lakók szabadsághoz és személyi biztonsághoz, valamint a szabad mozgáshoz való jogát. A zsúfoltság, a mesterségesen megvilágított és kizárólag a folyosóra nyíló lakószobák kialakítása, az egymásból nyíló helyiségek, a betegszobák ágyainak megközelíthetetlensége járókerettel vagy kerekesszékkel, illetve a fürdőszobák és illemhelyek hiánya, a nővérhívó jelzőkészülékek hiánya, a lakószobák és helyiségek műszaki állapota, a penészes falak, a közösségi helyiségek, a látogatók fogadására, valamint a mentálhigiénés ellátás biztosítására alkalmas helyiségek hiánya szintén visszásságot okoz. A szakmai létszámhiány, valamint az éjszakai felügyelet hiánya veszélyezteti az otthon lakóinak életét és testi épségét, és visszásságot okoz az ellátottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő jogával összefüggésben.

Több neve elhallgatását kérő panaszos fordult az országgyűlési biztoshoz  a Nagymágocson működő, Csongrád Megyei Önkormányzat fenntartásában álló Kastélyotthon és Részleg idősek otthonából. Előadták, hogy emberi méltóságot sértő bánásmódban részesítik a gondozottakat, az ellátottak áldatlan körülmények között élnek, 10–14 fő lakik 30 m²-es lakóhelyiségekben. Az ablakokat beszögelték, ezért szellőztetni sem tudnak. A gondozottak nem kapják kézhez  a nyugellátásukat, annak ellenére, hogy nem állnak cselekvőképességüket kizáró vagy korlátozó gondnokság alatt. A beadvány pénzügyi visszaélésekre is utalt, sérelmezték továbbá, hogy az otthonban működő büfében szeszes italokat árusítanak.

A biztos felkérésére a megyei közigazgatási hivatal helyszíni vizsgálatot tartott az intézményben. A vizsgálat megállapította, hogy az intézményen kívül és belül sem biztosított az akadálymentes közlekedés. Kapaszkodókat csak a fürdőszobákban és a feljáróknál szereltek fel. A lakóhelyiségek bejáratainál küszöbök találhatók. A kastélyépületben egy rosszul megvilágított falépcsőn lehet az emeletre feljutni, amely rendkívül balesetveszélyes. Tekintettel arra, hogy lift nincs, a mozgáskorlátozott személyek szabad helyváltoztatása lehetetlen. Kizárólag az ápolási részlegen szereltek fel nővérhívó jelzőkészüléket. Figyelemmel erre, valamint arra, hogy a kastélyépület 2 szintjén csupán egy-egy nővérszoba található, a lakók egészségügyi és fizikai ellátása, és szükség szerinti sürgősségi ellátása jelentősen nehezített.

Az intézményben 2–4, 5–7, 8–12 és 13 ágyas lakószobák találhatók. A kastélyépület szobáinak egy része csak a zárt folyósóra néző ablakkal rendelkezik, ezért ezekben a helyiségekben nappal is folyamatos mesterséges megvilágítás szükséges. Az idősek ellátása okán ez baleseti veszélyforrást jelenthet. Az intézmény egészét tekintve problémát jelent a zsúfoltság, intim tér kialakítására nincs lehetőség. Több lakószoba egymásból nyílik. A betegszobák ágyait sem járókerettel, sem kerekesszékkel nem lehet megközelíteni. A helyszíni vizsgálat rámutatott arra, hogy az intézmény berendezési tárgyai nem felelnek meg az ellátottak életkorának, egészségi és mozgásállapotának. A tavalyi évben új szekrényeket és székeket szereztek be, azonban az ellátottak létszámának megfelelő számú szekrénnyel továbbra sem rendelkeznek.

A fürdőszobák és illemhelyek száma a vonatkozó jogszabályban előírt alsó határ alatt van, s egy részük rossz műszaki állapotú. A felújított ápolási osztályon a fürdőszobák és néhány lakószoba fala is penészes. Itt csak az egyik fürdőhelyiség felújítása történt meg. A helyszíni vizsgálat rámutatott arra, hogy az intézmény valamennyi helyisége rossz műszaki állapotban van, közösségi együttlétre, mentális gondozásra, látogatók fogadására alkalmas helyiséggel nem rendelkeznek.

A telephelyen lévő épület falai salétromosak és vizesek. A lakószobák fekete falait poszterekkel próbálják eltakarni az ott lakók. A vizesblokkok állapota nagyon rossz, itt festést és meszelést nem végeztek az elmúlt években. Mindezekre figyelemmel az ÁNTSZ megyei intézete is megállapította, hogy az épület adottságai miatt nem alkalmas a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézménykénti működésre. Kiemelte, hogy a kastélyépülethez tartozó Pavilon épületben két helyiség olyan penészes, hogy az az egészségre ártalmas. A telephelyen is alapvető probléma az épület salétromossága. Rámutattak arra, hogy összesen 12 fő látja el az egész intézmény takarításának feladatát, mely rendkívül kevés.

A szakmai létszám tekintetében is hiányosságokat tárt fel a vizsgálat. Az ápolási részleghez tartozó önálló épületrészben nincs állandó éjszakai felügyelet. Problémaként jelentkezett, hogy a gyógyszerek kiadagolása sorszámozott, hitelesített gyógyszerelő füzetből történt, melyet ceruzával vezettek és a bekövetkezett változásokat kiradírozták. Valósnak bizonyult az a panasz miszerint több szobában beszögelték a nyílászárókat. A pénzkezeléssel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy a mindennapos munkavégzést, az átláthatóságot, az ellenőrizhetőséget nehezíti az intézmény által alkalmazott manuális nyilvántartás és a számítógépes adtafeldolgozás hiánya, a Pénzkezelési Szabályzatot aktualizálni szükséges. A pénztáros munkakört ellátó személy nem ismeri teljes körűen a házi pénztár működésével kapcsolatos intézményi szabályozást.

Az ellátottak közül kb. 80 fő szenved alkoholbetegségben és a hozzá kapcsolódó társbetegségekben. Általános probléma, hogy együttélési gondok jelentkeznek azokban az intézményekben, ahol az idős ellátottak alkoholbetegségben szenvedőkkel vannak közösen elhelyezve. Az ő ellátásukra szolgálna  a szenvedélybetegek otthona, azonban ezek hiányát már több megyében tapasztaltuk. Az OBH 3184/2005. számú ügyben indított vizsgálat rámutatott arra, hogy a speciális intézményi ellátás kiépítése országos szinten indokolt és szükséges, mely oldaná a bentlakásos intézményekben tapasztalt zsúfoltságot és  a vegyes elhelyezésből adódó konfliktusokat, s egyúttal az ellátás színvonala is emelkedhetne. A biztos a több megyét is érintő szakosított ellátási hiányosságok orvoslására a szakminisztert kérte fel.

A nagymágocsi otthonban feltárt alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok orvoslása érdekében a biztos a fenntartót és az intézményvezetőt kérte fel. A biztosi fellépés eredményeként a telephelyen lévő egészségre ártalmas lakószobákat bezárták, a halaszthatatlan felújításokat elvégezték. A fenntartó tájékoztatatást nyújtott arról, hogy az épületek kiváltását napirenden tartják és  a költségvetési lehetőségek függvényében a tárgyi és személyi feltételeket folyamatosan javítják.

OBH 2342/2005.

A szabadságvesztésre átváltoztatott pénzbüntetés végrehajtásával kapcsolatos jogi szabályozás hiányossága visszásságot okoz a személyes szabadsághoz való joggal és a jogbiztonság követelményével összefüggésben.

A panaszos beadványában – fogva tartott hozzátartozója szabadítása kapcsán – a Fővárosi Bv. Intézet eljárását sérelmezte.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a jogbiztonság követelményét és a személyes szabadsághoz való jogot érintő visszásság gyanúja miatt rendelt el vizsgálatot, és megkereste a büntetés-végrehajtás országos parancsnokát.     A panaszos előadta, hogy hozzátartozóját – 50 ezer Ft-os pénzbüntetés meg nem fizetése miatt – 2005. február 11-én (pénteken) 22.30-kor, a százhalombattai lakásukról elővezették. A panaszos – a feladóvevény másolata szerint – másnap 12 órakor Budapesten befizette a pénzbüntetést, majd a Fővárosi Bv. Intézet Nagy Ignác utcai objektumához ment. Ott – állítása szerint – azt a tájékoztatást kapta, hogy a hozzátartozója nincs a bv. intézetben, de egyébként is hiába fizette be a csekket, csak hétfőn tudnak intézkedni az ügyben. Később megtudta, hogy a hozzátartozója mégiscsak a kérdéses objektumban tartózkodik. A panaszos hétfőn reggel 8-kor ismét megjelent a bv. intézetnél, de közölték vele, hogy a hozzátartozóját csak 15.30 után tudják szabadon bocsátani.

Az országos parancsnok tájékoztatása szerint a panaszos hozzátartozóját 2005. február 12-én (szombaton) 0.15-kor fogadták be a Fővárosi Bv. Intézetbe. A bv. intézet a pénzbüntetés megfizetése esetén nem jogosult önállóan intézkedni a fogva tartott szabadítására, mert a 9/2002. (IV. 9.) IM rendelet 80. §  (2) bek. értelmében a BGH-nak azonosítania kell a befizetést, és csak ezt követően lehet szabadítani a fogva tartottat. A Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala 2005. február 14-én, hétfőn a déli órákban igazolta vissza a befizetés azonosítását. Ezt követően a bv. intézet intézkedett a fogva tartott szabadítására (ruházat, felszerelés visszavétele, szabadulási igazolás elkészítése, egyéb adminisztratív feladatok). A nyilvántartás szerint a fogva tartott kilépését 18-kor rögzítették a rendszerben.

Az 1979. évi 11. tvr. 69. § (2) bek. kimondja, hogy ha a pénzbüntetést a szabadságvesztés végrehajtása alatt fizetik meg, az elítéltet nyomban szabadon kell bocsátani. A pénzbüntetést a megyei bíróság gazdasági hivatala hajtja végre, és a gazdasági hivatal végzi a befizetés azonosításával kapcsolatos teendőket. A gyakorlatban a gazdasági hivatal munkarendje miatt a bv. intézetbe hétvégén (vagy péntek délután) befogadott fogva tartottak szabadítására – a szabadságvesztésre átváltoztatott pénzbüntetés megfizetése esetén – csak hétfőn kerülhet sor. Ennélfogva nem érvényesül a Bv. tvr. azon rendelkezése, mely szerint a pénzbüntetés befizetését követően a fogva tartottat azonnal szabadon kell bocsátani.

Az államnak alkotmányos kötelessége a személyes szabadsághoz való alapvető jog védelme, és az ennek érvényesülését biztosító – jogi, technikai, egyéb – feltételek megteremtése. A személyes szabadsághoz való jog természetesen korlátozható, de a jogkorlátozásnak törvényben szabályozottnak, szükségesnek és arányosnak kell lennie, az nem függhet véletlenszerű, előre nem látható körülményektől.

Mindezekre tekintettel az általános helyettes megállapította, hogy a pénzbüntetés végrehajtásával kapcsolatos jogi szabályozás hiányossága a személyes szabadsághoz való alkotmányos joggal és a jogbiztonság elvével összefüggő visszásságot okozott, ezért az igazságügy-minisztertől a törvényi előírással összhangban álló jogi szabályozás kidolgozását kérte.

Az ügyben egyeztetés van folyamatban.

OBH 2356/2005.

A jogbiztonság követelményével és a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okoz az adóhatóság, ha nem törli az eladott gépjármű utáni adókötelezettséget.

A panaszos sérelmezte, hogy Budapest IX. kerület Polgármesteri Hivatala annak ellenére kötelezte gépjárműadó fizetésére, hogy a gépkocsit értékesítették, és azt a hivatalnak be is jelentették.

Az általános helyettes a jogbiztonsághoz fűződő jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított, és tájékoztatást kért a jegyzőtől.

A panaszos 1999-ben, az akkor hatályos jogszabályi előírásoknak megfelelően bejelentette a polgármesteri hivatalban, hogy értékesítette a gépjárművét. Az eljáró ügyintéző ezt helytelenül vezette át a gépi nyilvántartásban, így a számítógépes program nem törölte a panaszos adókötelezettségét. A hibát a panaszosok 2005. március 20-án kelt levele alapján a hivatal észlelte és törölte az előírt gépjárműadót és a késedelmi pótlékot.

Az általános helyettes vizsgálata megállapította, hogy a jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okozott a hivatal azzal, hogy nem törölte az eladott gépjármű utáni adókötelezettséget, de arra tekintettel, hogy a hivatal a panaszt a tudomására jutáskor orvosolta, az ajánlástól eltekintett.

Felhívta azonban a jegyző figyelmét a hasonló adminisztrációs hibák jövőbeli elkerülésére.

OBH 2558/2005.

A szociális biztonsághoz való joggal összefüggő visszásságot okoz az önkormányzat, ha a rendeletében – a törvényben a bérbeadás feltételeként meghatározott szempontokon túl – olyan feltételt is szab a tulajdonában álló lakás bérbeadásához, amire nincs törvényi felhatalmazása.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa (NEK 6053/2004.) közös vizsgálatot folytatott két roma jogvédő szervezet panasza kapcsán. A panaszosok azt sérelmezték, hogy több fővárosi kerületi önkormányzat a helyi lakásrendeletében úgy zárta ki a szociális bérlakáshoz jutás lehetőségéből az önkényes lakásfoglalóként nyilvántartott személyeket, hogy tőlük még a bérbeadásra vonatkozó igényt sem fogadták be.      Az országgyűlési biztosok a vizsgálat eredményeképpen közös jelentésben fordultak a belügyminiszterhez, intézkedését kérve. Az Alkotmánybíróságnak azokra a határozataira hivatkoztak, amelyekben három fővárosi kerületi önkormányzat lakásrendeletének ilyen kizáró rendelkezést tartalmazó előírását minősítette alkotmányellenesnek és semmisítette meg [4/2005. (II. 25.) AB hat; 5/2005. (III. 3.) AB hat; 10/2005. (III. 31.) AB hat].

A biztosok felkérték a belügyminisztert, hogy hívja fel a megyei közigazgatási hivatalokat, hogy országosan tekintsék át a helyi önkormányzatok lakásrendeleteinek törvényességét, és vizsgálatuk eredményétől függően intézkedjenek annak érdekében, hogy a tulajdonos önkormányzatok a lakások bérbeadását csak a jogszabályokban meghatározott – vagyoni, jövedelmi, szociális, családi – feltételekhez kössék.

A biztos a jelentés készítésekor észlelte, hogy az ügyben alkotmányos jogok ütköznek. Az önkormányzatok a tulajdonhoz való jogukkal élve, az önkényes lakásfoglalók „lakásigénylési”, pályázati lehetőségének korlátozásával az elszaporodó lakásfoglalásokat kívánták csökkenteni, és ezzel is jogkövető magatartásra ösztönözni.

Ugyanakkor a lakhatás olyan szociális szükséglet, amelyben a bérbevételi kérelem – „lakásigénylés” – benyújtásának joga nem tehető attól függővé, hogy egy családon belül az elmúlt néhány évben követett-e el valaki szabálysértést vagy esetleg kisebb súlyú bűncselekményt.

A rendeletek ilyen tartalmú részletei eleve kizárják a kérelmek elbírálására jogosultak – főként az önkormányzati bizottságok – tagjainak mérlegelési jogát és lehetőségét.

A belügyminiszter az ajánlásnak eleget tett, és a közigazgatási hivataloknál az országos vizsgálatot kezdeményezte, de a vizsgálat eredményéről a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának írásbeli felkérése ellenére nem számolt be. Ellenben a Belügyminisztérium önkormányzati helyettes államtitkára 2005 novemberében arról tájékoztatta a biztosokat, hogy a kérdés egyértelmű rendezése érdekében a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosítását kezdeményezték. A 2006. március 31-én hatályba lépő 2005. évi CXXXII. törvény azonban erre vonatkozóan nem tartalmaz semmiféle módosító rendelkezést.

OBH 2576/2005.

A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola egyik vezető oktatója fordult hozzám és a Főiskola közéletében tapasztalható visszásságokat, szabályozási problémákat, illetve azok rendezetlenségét panaszolta arra tekintettel, hogy a visszásságok károkat okoznak a szakmai munkában, a közéleti és a munkahelyi demokrácia terén.

A panaszos számos kifogást fogalmazott meg a rektori pályázattal kapcsolatban. Szerinte a pályázati eljárás nem felelt meg a nyilvánosság és a jelöltek esélyegyenlősége követelményének, sőt, az intézmény vezetői nyomásgyakorlással is igyekeztek befolyásolni a választás kimenetelét. A Főiskola alkotmányos jogokat sértő Média Kódexe alapján az intézmény vezetése rendszeresen – de különösen a rektorválasztási időszakban – korlátozta a vélemény– és szólás szabadságát.

A rektorválasztási kampány elején a két rektorjelölt között egyeztetésre került sor. Ezen a megbeszélésen nem született megegyezés a választás időpontját és programok ismertetésének, illetve megvitatásának módját illetően.

A panaszos állítása szerint a rektorjelöltek pályázatai ezt követően kerültek fel a Főiskola belső számítógépes hálózatára, de a hozzáférés csak jelszó alapján volt lehetséges, így azokról az oktatók és a hallgatók nem vagy csak nehezen értesülhettek. A panaszhoz fűzött észrevételében a rektor rámutatott, hogy a belső számítógépes hálózat – amely az intézményen belüli évek óta használt kommunikációs csatorna – mintegy négyszáz hozzáférési ponttal rendelkezik, s a belépéshez, mint ahogy ez általában szokásos, felhasználói jelszó szükséges. Ez a jelszó azonban éppen a felhasználó számára nem titkos, így kizárt, hogy a pályázatok közzétételének módja bárkit is korlátozott volna  a hozzáférésben. Emellett a pályázatok a Személyügyi Irodán hagyományos (nyomtatott) formában is betekinthetőek voltak. A kampány időszakában információim szerint nem merült fel olyan észrevétel, amely a pályázati anyagok hozzáférhetőségét kifogásolta volna, így utólag nem állapítható meg, hogy  a pályázati anyagok nyilvánosságra hozatalának módja valakinek aránytalan nehézséget okozott volna vagy lehetetlenné tette volna a pályázatok megismerését. Azt is figyelembe kell venni, hogy mindkét kandidáló személy pályázata azonos módon lett hozzáférhetővé téve, így a nyilvánosságra hozatal módja diszkriminációt nem okozott. Az egyetlen ellenvetést a pályázatok közzétételével kapcsolatban a nemzetközi diákszervezet képviselője tette, aki azt kifogásolta, hogy a főiskolai adminisztráció nem bocsátja a pályázatokat külön is rendelkezésre egy tervezett hallgatói fórum számára. A megismerhetőséget azonban ez a momentum nem befolyásolta, a fórum szervezői nem voltak elzárva a lehetőségtől, hogy a pályázatokat a résztvevők számára prezentálják.     Az általam ismert információk szerint vitát váltott ki a rektorválasztási eljárás néhány kampányfogása is. A Főiskola épületében olyan plakátok jelentek meg, amelyek a jelöltek versenyét egy bokszmeccs képével szimbolizálták. Nézetem szerint alapvetően ízlés kérdése, hogy egy fontos főiskolai eseményre a figyelmet milyen módon kívánják ráirányítani, s a „de gustibus non est disputandum” elve jegyében a plakátolás csak azért nem tiltható meg, mert valakinek nem tetszik a vizuálisan megjelenített üzenet, például azért, mert nem egyeztethető össze a rektorválasztás nimbuszával. Az sem gátja a véleménynyilvánításnak, hogy az adott vélemény egy döntési folyamat menete és végeredménye szempontjából irreleváns a vélemény kifejezésének módja, ideje vagy más sajátossága. Bár a rektort nem a hallgatók demokratikus közössége választja, hanem az intézményi tanács, mégsem lehet a választási kampányban azt az elvet követni, hogy a hallgatói vélemények nem ügydöntő jelentőségűek, ezért a véleménynyilvánítás e fajtájára korlátozó befolyást lehet gyakorolni. A hallgatói véleménynyilvánítás akkor is szabad, ha az adott kérdés szempontjából annak tartalma nem releváns. Más kérdés, hogy a vélemény kifejezésére szolgáló plakátok és más propagandaanyagok elhelyezése területileg korlátozható, és  a mozgósítás e módja egyébként sem sérthet személyiségi jogokat és nem válhat olyan módon tömegessé, hogy mások hasonló véleménynyilvánítási lehetőségét eleve kizárja. A most vázolt keretek között a mindenkori intézményi vezetésnek toleránsnak és semlegesnek kell lennie a véleménynyilvánítás e sajátos formájával szemben, minthogy az a véleményszabadság része, s annak a maga hatókörében háborítatlanul érvényesülnie kell. Ez azt is jelenti, hogy az intézményi hierarchiának tartózkodnia kell a jogszerű hallgatói véleménynyilvánítás tartalmának és formájának helytelenítésétől. A hallgatói vélemények értékelése, minősítése – különösen, ha egy hierarchikus szervezet „dologi kényszereinek” egyéb formáival is találkozik – alkalmas lehet a véleménynyilvánítás szabadságának szubjektív befolyásolására, korlátozására.

A véleménynyilvánítás jogának súlyos sérelme, ha valakit kifejtett nézetei miatt fenyegetnek vagy hátránnyal sújtanak. A panasz szerint a rektorválasztási kampányban tevékenyen részt vevő egyik hallgatót megfenyegették magatartása és véleménye miatt. A panaszos azt állította, hogy a Főiskola egyik vezetője a hallgatóval kiabálva és fenyegetőzve beszélt telefonon a rektorválasztási kampány bizonyos eseményei miatt és az intézmény más vezetőinek magatartása is alkalmas volt arra, hogy a hallgatóban a fenyegetettség érzését tartsa fenn. Bármennyire védettek is az oktatási intézményekben a diákok jogai, az oktatók és a hallgatók közötti viszonyrendszerben bizonyos egyensúlytalanság mindig van, amelyet jogszabályok nem képesek teljesen kiiktatni. Az egyensúlyt a másik emberi méltóságának személyes viselkedésben megnyilvánuló tisztelete képes megteremteni; ennek szükségességét a jogszabályok csak jelzik, de nem kényszeríthetik ki minden esetben. A fenyegetés olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Azt a sértett helyzetéből kiindulva kell vizsgálni, hogy a fenyegetés alkalmas-e komoly félelem keltésére, de az értékelés személyes eleme ellenére a fenyegetésnek meghatározott súlyt kell képviselnie, nem lehet túlságosan általános. Fenyegetésről tehát akkor beszélhetünk, ha az objektíve alkalmas arra, hogy a sértettet a szabad akaratával ellentétes magatartásra késztesse a benne kelt alapos és komoly félelem miatt. A fenyegetés fogalmának értelmezésére irányuló bírói gyakorlat sem állapít meg jogsértést olyan esetekben, amikor valakit azzal félemlítenek meg, hogy „jó lesz vigyázni”, „ennek következményei lesznek”, „vigyázzon, ha kedves az élete”.

Az emberi jogok sérelmével kapcsolatba hozható fenyegetés kisegítő fogalom, akkor lehet rá hivatkozni, ha más jogsérelem nem valósult meg. Ha tehát valakit szólás- vagy gyülekezési szabadsághoz való jogában ért sérelem, nem fenyegetés, hanem az adott jog sérelme miatt kell a visszásságot megállapítani. A panaszból megállapítható eseményekből nem lehetett arra a következtetésre jutni, hogy a rektorválasztás folyamán valakit olyan atrocitás ért volna, amely lehetetlenné tette volna, hogy alapvető jogait gyakorolja. Természetesen az alapvető jogok – különösen a szabadságjogok – gyakorlása feltételezi egy közösség demokratikus, nyílt és informált működését. A demokratizmus, a nyilvánosság és az informáltság követelményeinek szinte mindig vannak szervezeti, dologi és emberi korlátai, az elvek tökéletes, maradéktalan megvalósulásáról éppen ezért általában nem beszélhetünk. Ez a deficit akár a közösség tagjainak rossz közérzetét is előidézheti, amely nem kellemes és nem is kívánatos jelenség. A rossz hangulat, a rossz közérzet és az ezekből következő sikertelenség érzése pszichológiai értelemben akár fenyegetés is lehet az emberre nézve, de ez a fenyegetés nem éri el azt a mértéket, amely alkotmányos visszásságnak lenne minősíthető.

Az emberrel való durva, indulatos bánásmód önmagában nem fenyegetés ugyan jogi értelemben, de érintheti az emberi méltósághoz való jogot. Az emberi méltóság a személyes szabadság legtágabb kerete, amelybe olyan elvek is beletartoznak, mint a másik körültekintő és teljes körű tisztelete, a tapintatos bánásmód, a vele való civilizált érintkezés. A durvaság vagy a verbális agresszió sérti az emberi méltóságot, mert azt fejezi ki, hogy a másik nem ismeri el teljes és vele egyenértékű embernek azt, akit ilyen bánásmódban részesít. Annak tényállásszerű részleteit, hogy a panaszban említett durva hangú telefonbeszélgetés hogyan zajlott, a vizsgálat során nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Az érintett felek beszámolói ellentmondanak egymásnak, s ezt az ellentmondást az ombudsman rendelkezésére álló eszközökkel nem sikerült úgy feloldani, hogy állást foglalhassak valamelyik fél mellett vagy ellen. Mindemellett ezúton is felhívom a figyelmet arra, hogy az emberi méltóság sokrétű követelményeinek maradéktalan megtartása különösen jelentős olyan személyek között, akik közül az egyiknek lehetősége van a másik sorsát, eredményességét, pályafutását érintő döntéseket meghozni. Ha az emberi méltóság sérelmét okozó visszásság fordul elő, a tisztességes eljárás követelményeit szem előtt tartó vizsgálatot kell folytatni az intézményben, s a vizsgálat során törekedni kell az állítások közötti ellentmondások feloldására. Az a módszer, amely nem teszi eldönthetővé, hogy a szemben álló állítások közül melyik fogadható el valóságosnak, nem felel meg a jogbiztonság eljárási követelményének sem. Általában is szükséges, hogy minden olyan ügy, amelyben szemben álló vélemények alapján kell dönteni,  a lehető legteljesebb nyilvánosság mellett és az érintettek legkörültekintőbb tiszteletével nyerjen megoldást.

A panasztevő kifogásolta, hogy a Főiskola Média Kódexe olyan tartalommal jött létre, amely korlátozza a nyilvánosságot és a véleményszabadságot. A Média Kódex egyrészt szabályozza, hogy a Főiskolát érintő kérdésekben kik tehetnek nyilatkozatot, másrészt meghatározza a kinyilvánítható vélemények tartalmát.  A panasz szerint a nyilatkozattételre jogosultak köre szűk, és nem felel meg annak a követelménynek, hogy az intézmény és annak polgárai szabadon vehessenek részt a demokratikus közéletben. A Kódex szabályainak megfogalmazása – folytatódik a panasz – annyira általános, hogy a visszaélésszerű alkalmazásra is módot ad. További kifogás, hogy a Média Kódex előírásainak megsértése fegyelmi felelősségre vonással járhat, amely ugyancsak eszközként használható bizonyos vélemények képviselőivel szemben.

A Média Kódex előírásainak tanulmányozása során arra a következtetésre jutottam, hogy a szabályok egy része valóban szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a főiskolai polgárok véleményének kifejezését a nagy nyilvánosság előtt, az írott, illetve az elektronikus sajtó útján. A véleménynyilvánítás szabadságának szükségtelen és aránytalan korlátozása mindenekelőtt a szabályok sokféleképpen értelmezhető, nem egyértelmű és világos megfogalmazási módjából adódik. A Kódex egyik szabálya rendezi, hogy „a főiskola egészét érintő kérdésekben általános és átfogó tekintetben” mely intézményi vezetők tehetnek nyilatkozatot. Az idézett szabály tendenciózus értelmezése arra a következtetésre is alapot adhat, hogy például a rektorválasztás folyamán – minthogy az intézmény egészét érintő kérdésről van szó – kizárólag a hivatalban lévő rektor vázolhatja elképzeléseit a sajtó nyilvánossága számára az intézmény jövőjét illetően. Ez a lehetséges értelmezés viszont a véleményszabadság indokolatlan, szükségtelen és aránytalan korlátozása lenne. Egy további előírás szerint „szakmai kérdésekben” nyilatkozattételre jogosult személyek megnevezéséről szól. Megítélésem szerint a szakmai kérdésekben nyilatkozni jogosult személyek köre egyáltalán nem szabályozható a vélemény– és szólásszabadság sérelme nélkül. Szakmai kérdésben mindenki jogosult nyilatkozni, aki szakembernek tartja magát és akinek véleményére a sajtó kíváncsi. Ha az illető véleményét megfelelő szakmai alaposság nélkül hozza nyilvánosságra, azzal saját szakmai presztízsét kockáztatja, erről viszont csak a megkeresett személy jogosult dönteni.

Nem értelmezhető a jogállami jogbiztonság követelményeivel összhangban az a tilalom, amely szerint nem lehet a Főiskola „belső információit” engedély nélkül kiadni. Ha ugyanis a „belső információ” azt jelenti, hogy az a Főiskolán belül keletkezett, akkor minden az intézményt érintő információ belső információ, közlése tehát eleve engedélyhez kötött. Végképp értelmezhetetlenné teszi a „belső információ” fogalmát a Kódex azon további megfogalmazása, miszerint belső információ alatt azt kell érteni, ha az információ az 1986. évi II. törvény  3. § (1) bekezdésében foglalt tilalomba ütközik. A felhívott törvényhely ugyanis azt mondja ki, hogy a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével. A törvényi tilalom nem a „belső információk” átadására és közlésére vonatkozik, hanem meghatározott tartalmú, minőségű megnyilatkozásokra. Az ilyen tartalmú közlések esetében közömbös, hogy azok információtartalma hol keletkezett, és értelemszerűen engedéllyel sem hozhatóak nyilvánosságra vagy közölhetőek a sajtó útján.

Végezetül aggályosnak tartom a Média Kódex kríziskommunikációra vonatkozó előírásait, amelyek alapján ilyen helyzetben a nyilatkozattételre jogosultakat a rektor jelöli ki. A Kódex szerint krízishelyzetnek tekintendőek az olyan események, amelyek előre meg nem határozható módon alakulnak és lényegileg veszélyeztetik a Főiskola pozitív megítélését. Egy oktatási intézmény lényegi pozitív megítélését sok és sokféle esemény veszélyeztetheti (pl. felvételi vagy vizsgáztatási botrány, az oktatás színvonalára vonatkozó kritika, személyek közötti nyilvánosságra került konfliktusok). Az elképzelhető krízishelyzetek jó része olyan, amelyben alapvető érdeke az érintett félnek, hogy véleményét szabadon kifejezhesse. Erre tekintettel aránytalan az a korlátozás, amely a rektor kezében összpontosítja a nyilatkozattételre jogosultak kijelölésének jogát. Egyszersmind szükségtelen is, mert nem igazolható, hogy az intézmény jó hírét veszélyeztető helyzet elhárítására a kommunikáció irányítása a megfelelő eszköz.

OBH 2595/2005.

Ha a jogalkotó a felhatalmazó szabály hatályon kívül helyezését követően a jogviszonyra vonatkozó új szabály megalkotásakor nem gondoskodik újabb felhatalmazó szabály alkotásáról, és így nincs lehetőség az elavult rendelkezések hatályon kívül helyezésére vagy módosítására, mulasztása a jogbiztonsághoz való joggal összefüggő visszásságot okoz.

Az országgyűlési biztos egy hozzá érkezett olyan állampolgári beadvány kapcsán, amelynek elintézésére nem volt hatásköre, szembesült azzal, hogy az ittas személy kijózanító állomásra szállításáról szóló BM-SZEM együttes rendeletnek a kijózanító állomásra bevitt személy kötelező alkohológiai gondozásának feltételeiről szóló rendelkezései olyan megoldási módot tartalmaznak, amelynek intézményi háttere már megszűnt az új egészségügyi törvény hatálybalépésével, ezért saját hatáskörben vizsgálatot rendelt el.

Vizsgálata során az Egészségügyi Minisztérium állásfoglalását kérte, amelyből kiderült, hogy sem a kötelező alkohológiai gondozásra történő beutalás, sem a kötelező gondozás intézménye a gyakorlatban már nem léteznek, mégis ezt a nem létező eljárást őrzi a jogszabály, amit korábban elmulasztottak hatályon kívül helyezni. A minisztérium megállapította azt is, hogy a rendeletnek más szakaszai sem illeszkednek az egészségügyi törvényhez, mivel még az 1972. évi II. tv. alapján alkották őket. A korábbi törvény rendelkezéseinek hatályon kívül helyezésével azonban a felhatalmazó jogszabályt is hatályon kívül helyezte a jogalkotó, az új egészségügyi törvényben azonban nem gondoskodott új felhatalmazó szabály megalkotásáról.

Mindezekre tekintettel a biztos megállapította, hogy mivel a hatályos törvényben nem található jogalkotásra szóló felhatalmazó rendelkezés, a jelenlegi jogi helyzet szerint sem a minisztériumnak, sem pedig az első helyi felelősséggel bíró Belügyminisztériumnak nincs lehetősége az elavult, a jogrendbe nem illeszkedő szabályt sem módosítani, sem hatályon kívül helyezni.

A biztos alkotmányos joggal összefüggő visszásságot állapított meg, amelynek megszüntetése érdekében, kezdeményezte az egészségügyi miniszternél és a belügyminiszternél, hogy megfelelő kodifikációs eljárás keretében kezdeményezzék olyan felhatalmazó szabály megalkotását, amellyel elhárul a jogi akadály a valóságban már nem létező intézményt őrző rendelkezések deregulációja elől.

Az egészségügyi miniszter az országgyűlési biztos jelentésében foglaltakkal egyetértett, és levelében arról is beszámolt, hogy a vonatkozó rendelet tárgykörének újraszabályozását szakmai és jogi szempontból is indokoltnak tartja, ezért kezdeményezte az egészségügyi törvény olyan módon történő módosítását, amely lehetővé teszi majd a felhatalmazó rendelkezés normaszövegbe való beillesztését. A kezdeményezést az országgyűlés elfogadta, és a 2005. évi XLIX. törvény 31. § (4) bekezdése módosította a törvény 247. § (4) bekezdését, és felhatalmazást adott az egészségügyi miniszternek és a belügyminiszternek az ittas személyek kijózanítás céljából az illetékes egészségügyi szolgáltatóhoz történő szállítása szabályainak meghatározására.

OBH 2685/2005.

Az országgyűlési biztos alkotmányos joggal összefüggő visszásság hiányában zárja le a vizsgálatát, ha azt állapítja meg, hogy a bentlakásos intézményben az élelmezésre, a gyógyszerellátásra, bánásmódra utaló panaszok alaptalanok.

Az acsádi Időskorúak Szociális Intézetének lakója sérelmezte, hogy az intézményben folyamatosan romlik az élelmezés minősége, diétás étkezést az otthon nem biztosít, az ellátottak tejet nem kapnak. Kifogásolta ezen felül a gondozottak gyógyszerellátását, valamint azt, hogy csupán egy napilap áll a lakók rendelkezésére. Sérelmezte a bánásmódot is, mert a véleménye szerint az idős személyekkel ridegen, megalázóan beszélnek. Jelezte, hogy észrevételeivel fordult a Vas Megyei Önkormányzathoz is, a levelére azonban nem kapott választ. A biztos a megyei közgyűlés elnökétől kért tájékoztatást a panaszokkal kapcsolatban.

A vizsgálat megállapította, hogy az élelmezés során az intézményben kiemelt figyelmet fordítanak a változatos étrend kialakítására, a diétás menü összeállítását dietetikus szakember végzi, az étkeztetést a lakók igényeinek megfelelően biztosítják. Hetente kétszer, illetve azon személyek részére, akiknél indokolt, minden reggel és este adnak tejet a reggeli és a vacsora mellé. A tejtermékekből készült ételféleségek heti rendszerességgel szintén biztosítottak.           A vizsgálat feltárta, hogy az intézmény gondoskodik a mozgást, hallást, látást javító segédeszközök beszerzéséről és biztosítja a testközeli és test távoli segédeszközöket is. Az alap-gyógyszerlistán szereplő gyógyszereket a lakók ingyenesen kapják. Az egyéni gyógyszerszükséglet költségeit a jogszabályban előírtak szerint az ellátást igénybe vevők, bizonyos esetekben viszont az intézmény és az ellátottak megosztva viselik. Az egyéni gyógyszerszükségletet az intézmény szerzi be. Az egyéni gyógyszernyilvántartóban rendszeresen vezetik a gyógyszerfelhasználást.

Az intézmény egy megyei napilapot és egy nyugdíjasoknak szóló folyóiratot rendel meg, melyek a lakók által hozzáférhető helyen kerülnek közzétételre.  A panaszos által hiányolt lapok előfizetését az intézmény költségvetése nem teszi lehetővé.

A fenntartó rámutatott arra, hogy a dolgozók empátiával, elfogadással viseltetnek a lakók iránt, és igyekeznek megteremteni a humánus, családi légkört. Az intézmény a teherbíró képességeihez mérten, a lehetőségek figyelembevételével próbál eleget tenni a lakók kéréseinek, figyelmet fordítanak az ellátottak észrevételeire és javaslataira, és legfőképp arra, hogy az intézményben élők békés, biztonságot nyújtó környezetben tölthessék a mindennapjaikat. A közigazgatási hivatal ellenőrzésének eredménye is azt igazolta, hogy az adott intézményben jó szakmai munka folyik. A dokumentációk vezetése pontos és szakszerű, a szakmai munkavégzés ennek megfelelően jól nyomon követhető. A lakók számára folyamatosan szerveznek szórakoztató és kulturális, fizikai és szellemi programokat, foglalkoztatásokat rendszeresen tartanak. A fenntartó a panaszos beadványaira minden esetben részletes választ adott.

Mindezek alapján a biztos megállapította, hogy a felvetett panaszok nem bizonyultak megalapozottnak, az intézmény a panaszos alkotmányos jogaival öszszefüggésben visszásságot nem okozott.

OBH 2701/2005.

A rendszeres szociális segély iránti kérelem érdemi intézkedés nélküli irattárazása, a határozathozatal elmulasztása, a jogbiztonsághoz, valamint  a szociális biztonsághoz való joggal összefüggő visszásságot okoz.

A panaszos rendszeres szociális segély iránti kérelmet nyújtott be az önkormányzathoz, a kérelme 2004-ben megérkezett a körjegyzőségre. A beadvánnyal kapcsolatban azonban semmilyen intézkedésre nem került sor, a jegyző tájékoztatása szerint azt „véletlenül, vagy talán figyelmetlenség miatt” ügyintézés nélkül irattárazták.

Az országgyűlési biztos megkeresését követően a polgármester 2005-ben intézkedett a rendszeres szociális segély visszamenőleges megállapításáról.

A polgármesteri hivatalnak az eljárási szabályt sértő azon eljárása, hogy  a panaszos beadványát a körjegyzőségen érdemi intézkedés nélkül irattárazták, a tisztességes eljáráshoz fűződő alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okozott. A közigazgatási szervnek alkotmányos kötelessége, hogy hatáskörét gyakorolja, azaz illetékességi területén a hatáskörébe utalt ügyben az erre megszabott idő alatt érdemi döntést hozzon. Mivel a kérelmező a határozathozatal elmulasztása miatt elesett az adott ellátási formától, a szociális biztonsághoz való joggal összefüggő visszásság is megállapítható volt.

Tekintettel azonban arra, hogy a vizsgálat ideje alatt a polgármester az említett alkotmányos visszásságokat orvosolva határozatot hozott, és visszamenőlegesen intézkedett a rendszeres szociális segély megállapításáról, a konkrét ügyben az országgyűlési biztos nem élt kezdeményezéssel. Felkérte azonban  a körjegyzőt, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy munkatársai a jövőben minden tekintetben a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően járjanak el, és különösen ügyeljenek arra, hogy elintézetlen beadványok ne kerülhessenek figyelmetlenségből irattárazásra.

OBH 2718/2005.

A gyermekek kiemelt védelemhez való jogával összefüggő visszásságot okoz az oktatási intézmény, ha nem biztosítja a tanulói jogok gyakorlásához a megfelelő tájékoztatást.

A panaszos sérelmezte, hogy kiskorú gyermekével a püspökladányi Karacs Ferenc Gimnáziumban tanítási idő alatt az iskolában – az ő tudomása és hozzájárulása nélkül – a Generáli Providencia Biztosítótársaság biztosítási tanácsadói magánnyugdíjpénztári tagságról szóló belépési nyilatkozatot töltetett ki.

A panaszos gyermeke, valamint tanulótársai által aláírt magánnyugdíj pénztári tagságról szóló belépési nyilatkozattal kijelentették, hogy az Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár tagjai kívánnak lenni, és arra vállaltak kötelezettséget, hogy munkába álláskor pénztárválasztásukat minden foglalkoztatójuknál bejelentik,  a nyugdíjpénztár Szervezeti és Működési Szabályzatának rendelkezéseit magukra nézve kötelezően elismerik.

Az általános helyettes a tisztességes eljáráshoz, valamint a gyermeki jogok sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított.

A püspökladányi jegyző – megkeresés alapján – az ügyben vizsgálatot folytatott. A vizsgálat eredménye szerint az iskola igazgatója valóban hozzájárult ahhoz, hogy a biztosítási tanácsadók részt vegyenek a tanítási órán (osztályfőnöki órán), de csak tájékoztatásra adott lehetőséget, a belépési nyilatkozat aláírására nem. A két osztályfőnök nem az igazgató útmutatásának megfelelően és nem felelősségük teljes tudatában járt el, amely a nyilatkozatok aláírásához vezetett.

A jegyző – eljárása során – felhívta az iskola igazgatójának a figyelmét, hogy hasonló esetben írásbeliséghez kösse az engedély megadását, abban rögzítse a feltételeket. Kezdeményezte, hogy az igazgató nyomatékosan hívja fel a pedagógusok figyelmét, hogy a tanítási órán a tanár felelőssége az órának arra az időtartamára is kiterjed, amikor külső személy működik közre. Kezdeményezte továbbá, hogy hasonló esetben az igazgató vagy valamelyik felelős vezető legyen jelen a tanítási órán akkor, amikor külső személyek engedélyhez kötött,  a tanítási órához nem tartozó célra veszik igénybe azt.

Az általános helyettes megállapította, hogy a gimnázium pedagógusai a tanulói jogok sérelmét okozták azzal, hogy nem biztosították a rendeltetésszerű joggyakorláshoz megfelelő tájékoztatást, és ezzel gyermekek kiemelt védelemhez való jogával összefüggő visszásságot okoztak.

Az általános helyettes arra tekintettel, hogy a jegyző saját hatáskörben megtette a szükséges intézkedéseket, a vizsgálatát intézkedés nélkül lezárta.

OBH 2745/2005.

Nem okoz visszásságot az önkormányzat, ha a szakhatóságok véleményét is figyelembe véve nem módosítja rendezési tervét, és nem teszi lehetővé erdőterület építési célú igénybevételét.

A panaszosok azt kifogásolták, hogy az önkormányzat kérésük ellenére nem módosította a rendezési tervét, és nem tette beépíthetővé az erdőterületet. Ugyanakkor a határos ingatlanok „más irányú felhasználása megengedett”.

Az országgyűlési biztos annak feltárására indított vizsgálatot, hogy az önkormányzat eleget tett-e a településrendezési feladatának, eljárása vagy mulasztás okozott-e visszásságot állampolgári jogokkal összefüggésben, és a vizsgálata során az érintett település jegyzőjétől kért tájékoztatást. A biztos megállapította, hogy az 1993-as és 1996-os szerzés idején – és azóta folyamatosan – a panaszosok területei erdő művelési ágúak voltak. Azokhoz beépítési jog soha nem tartozott. Az átminősítést kemping, egészségügyi centrum, öregotthon, parkoló kialakítása céljára kérték. Az önkormányzat az erdészeti és környezetvédelmi hatóságok álláspontjától tette függővé döntését, amelyek elutasították az erdőterület építési célú igénybevételére vonatkozó kérelmet. A polgármester az elutasításokat mellékelve tájékoztatta a panaszosokat, hogy a szakmai álláspontok alapján az önkormányzat nem kezdeményez rendezési tervmódosítást ezekre a területekre. A hatóságok döntései kapcsán a jogorvoslatot biztosították, azzal a panaszosok éltek is.

Az országgyűlési biztos nem vizsgálta, hogy a panaszosok ingatlanaival szomszédos területnek a rendezési tervvel korábban építési területté kijelölése elkerülhetetlen volt-e a gyógyfürdő kialakításához, így azt a panasz megítélésénél már adottságnak kellett tekinteni, feltételezve, hogy a terület szakmai kiválasztása a hidrogeológiai adottságok és a meglévő település egészéhez való illesztés szándékával történt. Ez azonban nem jelentheti a településrendezésben, sem a környezet-, és természetvédelmi, illetve erdővédelmi eljárásban azt, hogy ha egy bizonyos be nem építhető területet beépíthetővé tettek, akkor az összes többit is beépíthetővé kellene tenni. A hátrányos megkülönböztetés ezért nem állapítható meg.

A településrendezésben az „azonos helyzetben lévők” pl. egy utcasor azonos nagyságú telkeinek tulajdonosai, meghatározott telektömb utcanyitással egyformán érintett telkeinek tulajdonosai, de nem azok a település teljes kül– és belterületén ingatlanokkal rendelkezők.

Az országgyűlési biztosok töretlenül képviselt álláspontja szerint a természeti környezet, a zöldterületek megőrzése rendkívüli fontosságú, mert annak minden ma élő ember és jövendő generációk javát kell szolgálnia. A biztos ezért egyetértett az erdészeti és környezetvédelmi hatóságok szakmai álláspontjával, a fürdő kijelölése után megmaradt valamennyi erdőterület erdőkénti megtartásával.   Az országgyűlési biztos már több ügyben kifejtette, hogy: „A tulajdonnal összefüggő alkotmányos garanciák a meglévő tulajdon (és a hozzá fűződő jogok) sérthetetlenségét mondják ki. A tulajdont csak törvényben, közérdekből elkerülhetetlenül szükséges mértékben és arányban lehet korlátozni, illetve kártalanítás ellenében elvonni. Nincs azonban alkotmányos kötelezettsége sem az államnak, sem az önkormányzatnak arra nézve, hogy egy adott, konkrét ingatlantulajdon értéknövekedését a tulajdonhoz fűződő jogok (pl. megközelíthetőség, beépíthetőség) kiterjesztésével megvalósítsa.”

Mindezek alapján megállapította, hogy a panaszosokat alkotmányos jogaikkal összefüggő sérelem nem érte. Az önkormányzat mint közszolgáltatást nyújtó szerv a feladatának eleget tett. A panaszosoknak az ingatlanaihoz fűződő jogai nem csökkentek a területek megszerzése óta, és nem kevesebbek a község rendezési terve következtében, mint anélkül, az országos jogszabályok alapján lennének. A biztos ezért a panaszt elutasította.

OBH 2774/2005.

Nem okoz visszásságot az önkormányzat, ha az ingatlantulajdonos kérését nem teljesíti, és szabályozási tervében, helyi építési szabályzatában  a külterületi ártéri erdő besorolását nem változtatja meg, a területet nem teszi beépíthetővé.

A panaszos azt kifogásolta, hogy az önkormányzat kérése ellenére nem módosította a rendezési tervi elképzelését, és nem tette beépíthetővé az árterületen fekvő ingatlanát. Később kiegészítette panaszát, és kérte az önkormányzat „szabályozási tervének és helyi építési szabályzatának elkészíttetésére” vonatkozó polgármesteri előterjesztés törvényességének vizsgálatát.

A biztos a polgármesteri hivatalától kapott tájékoztatás alapján megállapította, hogy a panaszos 2000-ben adásvétellel szerezte meg az „erdő, árterület” megjelölésű földet, majd 2003-ban kérte, hogy az önkormányzat a készülő rendezési tervben a területen kemping megvalósítását tegye lehetővé. A terület ténylegesen és az ingatlan-nyilvántartás szerint is a Rába árterületén található, külterületi ingatlan. Az volt a szerzés idején, és az ma is. A területhez soha nem tartozott beépítési jog. A településszerkezeti terv egyeztetése folyt, a kérést  a tervvel kapcsolatos észrevételként kezelték. A panaszost értesítették, hogy a képviselő-testület határozattal úgy döntött, hogy a külterületi ingatlan besorolása véderdő maradjon, mivel ártéri területen fekszik.

Időközben a panaszos a különböző szakhatóságokat megkereste, a területet az erdő művelési ágból kivonatta, „művelés alól kivett” művelési ágba „építési terület” megnevezéssel. A területre elvi építési engedélyt kért, de nem kapott. Az ügyben ezért közigazgatási per van folyamatban. A bírósági eljárásra tekintettel a biztos az elvi engedélyezés ügyében hatásköre hiányát állapította meg.             A panasz-kiegészítésben szereplő polgármesteri előterjesztésről megállapította, hogy az a településrendezési eszközök elkészíttetésére vonatkozó szerződés megkötésével kapcsolatos, így úgyszintén a hatásköre hiányát állapította meg.

Az országgyűlési biztos annak feltárására indított vizsgálatot, hogy az önkormányzat eleget tett-e a településrendezési feladatának, eljárása vagy mulasztás okozott-e visszásságot állampolgári jogokkal összefüggésben.

Az országgyűlési biztosok többször vizsgálták az önkormányzatoknak a helyi építési szabályzat és településrendezési tervek megalkotásával kapcsolatos önállóságát. Az Alkotmánybíróság állásfoglalásait is figyelembe véve a biztos megállapította, hogy az önkormányzat szabadon dönt a település területének felhasználásáról. Azt, hogy területének melyik részét milyen övezetbe sorolja, hogy kívánja-e belterületbe vonni a külterületét, hogy fent kívánja-e tartani az erdőterületet stb. – meghatározott garanciális szabályok között, de – maga dönti el.           A település területének felhasználásáról nem az egyes ingatlantulajdonosok döntenek. Nem az ingatlantulajdonos dönti el, hogy a be nem építhető területe a továbbiakban beépíthető, és nem is az egyes hatóságok egyedi aktusai, hanem az önkormányzat rendelete. A korábban be nem építhető terület beépíthetővé tétele az önkormányzat rendeletén kívül más hatóságok hozzájárulását, engedélyét is igényelheti, de a rendelet nélkül vagy ellenére nincs olyan hatósági aktus, amely be nem építhető területet beépíthetővé tehetne. (Meghatározott feltételekkel egyes esetekben a rendeletben nem tiltott beépítést megtilthatja hatóság, de a rendeletben tiltottat nem engedélyezheti.)

Az önkormányzat helyi rendelete azonban nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal, jelen esetben az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény elírásaival. Megállapítható, hogy a terület be nem építhetőként való kezelése nem önkényes és nem alaptalan. Továbbá nem jár  a panaszos jogainak megvonásával vagy korlátozásával, hiszen az a terület mindenkori – egyúttal a szerzéskori – ártéri helyzetének megfelelő. A panaszos annak ismeretében és tudatával vásárolta a területet, hogy az ártér és erdő.

Az országgyűlési biztosok több hasonló ügyben is kifejtették álláspontjukat: „A tulajdonnal összefüggő alkotmányos garanciák a meglévő tulajdon (és a hozzá fűződő jogok) sérthetetlenségét mondják ki. A tulajdont csak törvényben, közérdekből elkerülhetetlenül szükséges mértékben és arányban lehet korlátozni, illetve kártalanítás ellenében elvonni. Nincs azonban alkotmányos kötelezettsége sem az államnak, sem az önkormányzatnak arra nézve, hogy egy adott, konkrét ingatlantulajdon értéknövekedését a tulajdonhoz fűződő jogok (pl. megközelíthetőség, beépíthetőség) kiterjesztésével megvalósítsa.”

Mindezek alapján a biztos megállapította, hogy a panaszost a földterületének árterületként és véderdőként való besorolásával kapcsolatos eljárásból következő, alkotmányos jogaival összefüggő sérelem nem érte. Az önkormányzat, mint közszolgáltatást nyújtó szerv a feladatának eleget tett. A panaszosnak az ingatlanhoz fűződő jogai nem csökkentek a terület megszerzése óta, és nem kevesebbek a város rendezési terve következtében, mint anélkül, az országos szabályok alapján az ártéren lennének.

A biztos ezért a vizsgálatot intézkedés kezdeményezése nélkül lezárta, a panaszt elutasította.

OBH 2784/2005.

A jogbiztonság követelményével, valamint az egészséges környezethez való joggal összefüggő visszásságot okoz a környezetvédelmi hatóság, ha kivizsgálja ugyan a hulladékkezelést végző társaság tevékenységét, de  a vizsgálata eredményeként nem tesz megállapítást és intézkedést amiatt, hogy a társaság a begyűjtött hulladékot nem a „közelség elvének” megfelelően a termelők telephelyéhez legközelebb lévő hulladék begyűjtésére és szállítására vonatkozó engedélyben meghatározott területre szállítja.

A Köztisztasági Egyesülés beadványában általában a gazdálkodó szervezetek hulladékgazdálkodással kapcsolatos kötelezettségét, valamint Tatabánya megyei jogú városban az EURAL Kft. által kialakított azon gyakorlatot kérte felülvizsgálni, amely szerint a Kft. a települési szilárdhulladék kezelését úgy oldja meg, hogy a környezetvédelmi szempontból a közszolgáltatást végző RWE Umwelt Tatabánya Rt.-nél kedvezőtlenebbnek minősített Varga és társa Kft-vel kötött szerződést hulladékkezelésre (szállításra). A tatabányai jegyző – pénzbírság kiszabása mellett – kötelezte az EURAL Kft.-t, hogy az RWE Umwelt Tatabánya Rt-vel kössön szerződést. Az EURAL Kft. fellebbezése nyomán eljáró közigazgatási hivatal a jegyző határozatát megsemmisítette és új eljárás lefolytatására utasította, melynek során a jegyző az eljárást megszüntette.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a jogbiztonság követelménye,  a tisztességes eljáráshoz való jog, valamint az egészséges környezethez való jog sérelmének veszélye miatt indított vizsgálatot, mely során tájékoztatást kért Tatabánya jegyzőjétől.

A hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségeket a 164/2003. (X. 19.) Korm.rendelet szabályozza, mely alapján a hulladék termelőjének, birtokosának és kezelőjének – a szállító kivételével – telephelyenként napra kész nyilvántartást kell vezetnie a tevékenysége során képződő, vagy egyéb módon birtokába jutott, valamint a mástól átvett és az általa kezelt, illetve másnak átadott hulladék mennyiségéről és fajtánkénti összetételéről.

A környezetvédelmi felügyelőség a Varga és Társa Kft. hulladékkezelési tevékenységének ellenőrzését dokumentációkon keresztül elvégezte. Megállapította, hogy a cég „a begyűjtött hulladékot Bicskére szállította”, tehát a Tatabánya területén begyűjtött hulladék lerakását nem a hulladék begyűjtésére és szállítására vonatkozó engedélyben meghatározott területen és nem a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvényben (Hgt.) meghatározott „közelség elvének” megfelelően végezte és végzi. Az engedély szerint a hulladék begyűjtése csak a termelők telephelyein és a Kft. telephelyén történhetne.

Az országgyűlési biztos helyettese megállapította, hogy a jogbiztonság követelményével, valamint az egészséges környezethez való joggal összefüggő visszásságot okozott az Észak-Dunántúli, Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség azzal, hogy a jogszabályban foglaltaknak megfelelően kivizsgálta ugyan az eljárást, de a vizsgálata eredményeként nem tett megállapítást és intézkedést arra, hogy a Varga és Társa Kft. a begyűjtött hulladékot nem a „közelség elvének” megfelelő területre szállította.

A Hgt. 13. § alapján a hulladék termelője, birtokosa a tevékenysége gyakorlása során keletkező, illetőleg más módon a birtokába kerülő hulladékot köteles gyűjteni, továbbá hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondoskodni. A hasznosításra vagy ártalmatlanításra vonatkozó kötelezettségét a kötelezett vagy  a jogszabályokban meghatározott feltételekkel megfelelő hasznosító vagy ártalmatlanító eljárás, berendezés, létesítmény alkalmazásával saját maga teljesíti, vagy az erre feljogosított és engedéllyel rendelkező kezelőnek történő átadással, a kezelés költségeinek megfizetésével teljesíti. A 21. § szerint a gazdálkodó szervezet akkor köteles a közszolgáltatás igénybevételére, ha a gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezett települési hulladékának kezeléséről nem gondoskodik, vagy azon a településen, ahol a gazdálkodó szervezet települési hulladéka keletkezik, a közszolgáltatás keretében nyújtott települési hulladékkezelés – a környezetvédelmi felügyelőség által igazoltan – környezeti szempontból a 13. §-ban meghatározottaknál lényegesen kedvezőbb megoldással történik.

A környezetvédelmi hatóság igazolása szerint a közszolgáltatást végző RWE Umwelt Tatabánya Rt. „által nyújtott települési hulladékkezelési közszolgáltatás, a hulladékkezelési tevékenysége környezeti szempontból a legkedvezőbb”.

Az országgyűlési biztos helyettese megállapította, hogy visszásságot okoz  a jogbiztonság követelményével és az egészséges környezethez való joggal összefüggésben a Komárom-Esztergom Megyei Közigazgatási Hivatal II. fokú döntése, valamint a Tatabánya Város Jegyzője által megismételt eljárása és annak során hozott eljárást megszüntető határozata, mert a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvényben foglaltaknak nem feleltek meg.

Az országgyűlési biztos helyettese a feltárt visszásság orvoslása érdekében felkérte az Észak-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség igazgatóját, hogy intézkedjen a Varga és Társa Kft. által begyűjtött és szállított hulladékok engedélyben meghatározottak szerinti telephelyeken (a „közelség elvének” megfelelően) történő elhelyezésének biztosítása iránt. Felkérte továbbá a közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy vizsgálja felül a döntését, és az ezt követő eljárást megszüntető jegyzői határozat jogszerűségét, és tegye meg a szükséges intézkedéseket a jogszabálynak megfelelő eljárás lefolytatására és döntés meghozatalára.

A környezetvédelmi felügyelőség az ajánlást elfogadta, és jelezte, hogy a továbbiakban a határozatok előírásai között szerepeltetni fogják, hogy a begyűjtött hulladékot a legközelebbi engedéllyel rendelkező hasznosítóhoz, illetve ártalmatlanítóhoz kell eljuttatni.

A közigazgatási hivatal vezetője a kezdeményezést nem fogadta el, és azt megküldte állásfoglalásra a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak.

A minisztérium állásfoglalása megerősítette a vizsgálat megállapításait, így az országgyűlési biztos helyettese ismét felkérte a közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy tegye meg a korábban kért jogszerű intézkedéseket.

OBH 2793/2005.

A tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a rendőrség, ha – a szakértők leterheltsége, és a forráshiány miatti késedelmes eljárása következtében – a rendkívüli haláleset ügyében folytatott államigazgatási eljárása elhúzódik.

A panaszos az édesapja eltűnése, illetve a Tiszában talált férfi holttest rendkívüli halála ügyében folytatott államigazgatási eljárás elhúzódását sérelmezte.             A panasz alapján az országgyűlési biztos általános helyettese a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogot érintő visszásság gyanújára tekintettel vizsgálatot rendelt el, és megkereste a Belügyminisztérium helyettes államtitkárát, valamint a Szerencsi Rendőrkapitányság vezetőjét.

A megállapított tényállás szerint 2004. június 6-án a Tiszában, Tiszaladány külterületén egy férfi holttestet találtak, az ügyben a Tokaji Rendőrőrs intézkedett. Az elhunyt személyazonosságát nem tudták megállapítani, ezért kiemelt körözését rendelték el, és június 8-án elrendelték a holttest hatósági boncolását.  A boncolás végrehajtásával a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság Egészségügyi Osztályának vezetője által kijelölt igazságügyi orvosszakértőt bízták meg. A hatóság vezetője június 8-án telefonon felvette a kapcsolatot a kirendelt szakértővel, aki tájékoztatta, hogy leterheltség miatt nem tudja vállalni a boncolást. Ezt követően felhívta az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet vezetőjét, aki szintén nem tudta elvállalni a boncolást. A kirendelt szakértő végül 2004. július 6-án elvégezte a boncolást, a szakvéleményt pedig november 30-án készítette el. A vélemény szerint az ismeretlen férfi halála vízbe fulladás következtében állhatott be.

A panaszos nagynénje 2004. május 29-én bejelentést tett a Miskolci Rendőrkapitányságon a testvére május 26-i eltűnése miatt. A Szerencsi Rendőrkapitányság által kiadott körözést követően a két esetet kapcsolatba hozták egymással, és 2004. június 10-én felismerésre bemutatták a holttestet a panaszosnak és a nagynénjének. A panaszos valószínűsítette, hogy az elhunyt az édesapja, de kérte a hatóságtól, hogy végezzenek genetikai vizsgálatot. A hatóság vezetőjének hozzájárulásával a holttest eltemetésére augusztus 4-én, Tokajban került sor.

2004. július 18-án a hatóság – a BM Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet (intézet) vezetője által kijelölendő – igazságügyi hemogenetikus szakértő kirendeléséről határozott. A belügyminiszter irányítása alá tartozó intézet Hemogenetikai Osztályának vezetője július 19-én tájékoztatta a hatóságot az eljáró szakértő kijelöléséről, valamint arról, hogy a megadott határidőt nem tudják tartani, és kérték a határidő meghosszabbítását. Jelezte, hogy az osztály folyamatos anyag– és eszközellátását finanszírozási problémák nehezítik. A rendelkezésre álló, fenntartási keret összege a kirendelésekben igényelt bűnjelminták kb. 20%-ának laboratóriumi feldolgozását teszi lehetővé, az intézetet ugyanakkor nem tájékoztatták pontosan arról, hogy a laboratóriumok folyamatos működtetését milyen formában fogják biztosítani. A hatóság erre tekintettel július 23-án az eljárást felfüggesztette. A hemogenetikai szakértői vélemény végül 2005. május 27-én készült el. (A szakértői vélemény költsége összesen 267 740 Ft volt; ebből 254 800 Ft költségátalány, 8000 Ft szakértői munkadíj és 4940 Ft egyéb díj). A szakvélemény szerint az elhunyt személy azonos a panaszos édesapjával. A hatóság – bűncselekmény gyanújának hiányában – 2005. június 13-án az eljárás befejezéséről határozott.

A BM rendészeti és bűnmegelőzési helyettes államtitkárának tájékoztatása szerint a szakértői vélemény rövidebb időn belül történő elkészítését akadályozta az intézet nagyszámú ügyhátraléka, a növekvő létszámban beküldött vizsgálati anyag, valamint a laborkapacitás szűkössége. Az államtitkár mindazonáltal ígéretet tett arra, hogy a jövőben fokozott figyelmet fordítanak a szakértői vizsgálatok teljesítésére.

Az OBH 3178/2004. számú ügyben az általános helyettes már megállapította, hogy a rendkívüli haláleset miatt államigazgatási eljárást folytató rendőri szervek, valamint az eljárásba szakértőként bevont SOTE Igazságügyi Orvostani Intézet késedelmes eljárása súlyos visszásságot okozott a jogállamiság, jogbiztonság követelményéből levezethető tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben. Figyelemmel arra, hogy álláspontja szerint a feltárt visszásság a jogi szabályozás hiányosságaira is visszavezethető volt, javasolta a belügyminiszternek, hogy – az igazságügyi orvosszakértőkre tekintettel az igazságügy-miniszterrel és a pénzügyminiszterrel együttesen – fontolja meg a rendkívüli halálesetekben folytatott államigazgatási eljárásra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát, ill. új szabályok alkotásának a szükségességét.

A belügyminiszter tájékoztatása szerint a 2005. november 1-jétől hatályos 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 32. § (6) bek. alapján „jogszabály lehetővé teheti, hogy a szakértői vélemény megérkezéséig a hatóság a közigazgatási eljárást felfüggessze”. Ennek érdekében intézkedett a 34/1994. (X. 26.) BM rendelet módosítására. A Ket. lehetővé teszi, hogy a szakvélemény előterjesztésével indokolatlanul késedelmeskedő szakértővel szemben megfelelő szankciót (akár 500 ezer Ft-ig terjedő eljárási bírságot) alkalmazzanak. Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvényjavaslat indoklása szerint pedig piaci alapokra helyeződne a szakértői tevékenység, ami kedvezően befolyásolhatja a közigazgatási eljárások gyors, eredményes lefolytatását.

A 34/1994. (X. 26.) BM rendelet 2005. november 1-jétől hatályos módosítása már valóban tartalmazza azt a lehetőséget, hogy a szakértő kirendelésével egyidejűleg a hatóság az eljárást felfüggessze. A Ket. szabályai alapján a kirendelt szakértő nyilatkozhat úgy, hogy nem vállalja a kirendelést, vagy kérheti a határidő meghosszabbítását, ill. akadályközléssel is élhet. Ezek elmulasztása esetén – amennyiben késedelmesen terjeszti elő a szakvéleményét – eljárási bírsággal sújtható. Az új jogszabályi előírások ugyanakkor önmagukban nem tudják megakadályozni az eljárások elhúzódását. A vizsgált ügyben ugyanis  a megkeresett orvosszakértők (szakértői intézet vezetője) leterheltségre, ill. finanszírozási problémákra hivatkoztak, és nem, vagy határidőben nem tudták elvállalni a kirendelést. A boncjegyzőkönyv és a szakvélemény a kirendelést követő hat hónap elteltével, a hemogenetikai szakértői vélemény pedig tíz és fél hónap múlva érkezett meg az eljáró hatósághoz. A 2004. június 6-án indult államigazgatási eljárást a hatóság így csak 2005. június 13-án tudta befejezni. A BM helyettes államtitkára tudomással bírt az intézet működését akadályozó finanszírozási problémákról.

Az általános helyettes megállapította, hogy a rendkívüli haláleset ügyében folytatott államigazgatási eljárás elhúzódása súlyos visszásságot okozott a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben. A visszásság alapvetően a szakértők – előzetesen jelzett – késedelmes eljárása miatt következett be. A Ket. 7. §-ában foglalt eljárási alapelv szerint a közigazgatási hatóság úgy szervezi meg a tevékenységét, hogy az eljárás a lehető leggyorsabban lezárható legyen. Mindezekre figyelemmel az általános helyettes ajánlást tett a belügyminiszternek, hogy biztosítsa az irányítása alá tartozó szakértői és kutatóintézet folyamatos működéséhez szükséges anyagi feltételeket; továbbá vizsgálja meg a rendőr-főkapitányságokon tevékenykedő orvosszakértők leterheltségét, és tegyen intézkedéseket a hasonló esetek jövőbeni elkerülésére.

A belügyminiszter az ajánlást elfogadta, és közölte, hogy 2005 végén soron kívül 80 millió Ft-ot utaltak át a kutatóintézetnek, 2006-ban pedig 200 millió Ft-ot biztosítanak anyagellátás céljára.

OBH 2880/2005.

A jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz a kórház, ha elmulasztja a beteg írásbeli tájékoztatását a gondnokság alá helyezés szükségességéről.

A panaszos beadványában előadta, hogy férjét, D. G.-t 2005. február 25-től, március 8-áig a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Pszichiátriai Szakkórházában kezelték. A kórházban a bíróság személyes meghallgatást tartott, ennek során az igazságügyi orvos-szakértő megállapította, hogy szükséges D. G. gondnokság alá helyezése. A panaszos sérelmezte, hogy a kezelőorvos sem őt, sem férjét nem tájékoztatta a gondnokság alá helyezésének szükségességéről, arról csak 2005 márciusában – a nagykállói gyámhivatal idézéséből – szereztek tudomást.

Az általános helyettes a jogbiztonsághoz fűződő jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított. D. G.-t a nyíregyházi kórház belgyógyászati osztályán kezelték. Magatartása 2005. február 25-én zavart és agresszív volt, ezért a kórház kérte sürgősségi felvételét a pszichiátriára.

A pszichiátriai osztály kórház a felvételt követő napon kezdeményezte a bíróságon D. G. sürgősségi pszichiátriai intézeti gyógykezelésének elrendelését. A pszichiátrián a bíróság 2005. február 28-án helyszíni meghallgatást tartott. Az igazságügyi elmeorvos szakértő ezen a napon töltötte ki a „Szakértői véleményi adatlap kötelező psychiátriai gyógykezelés elrendeléséhez” című nyomtatványt. Az adatlap – többek között – azt is rögzítette, hogy D. G. gondnokság alá helyezése indokolt. A rendelkezésemre álló iratok között nem volt D. G. erről való tájékoztatását igazoló dokumentum.

A kórház főigazgatójának tájékoztatása szerint a tervezett gondnokság alá helyezésről a panaszost nem, de D. G.-t az őt vizsgáló orvos szóban tájékoztatta. A szakvélemény alapján a bíróság határozatlan időre elrendelte D. G. sürgősségi pszichiátriai intézeti gyógykezelését.

Az elmeorvos szakértő javasolta gondnokság alá helyezését. A bíróság a gondnokság alá helyezési eljárás megindítása céljából a szakértői véleményt megküldte a gyámhivatalnak.

A gyámhivatal a panaszost 2005 márciusában idézte férje gondnokság alá helyezése tárgyában. A gyámügyi ügyintéző tájékoztatta a panaszost arról, hogy ha ő férje gondnokság alá helyezési eljárását nem indítja meg 60 napon belül, akkor a pert a gyámhivatalnak kell megindítania.

A vizsgálat megállapította, hogy a kórház azon eljárása, mely során D. G. pszichiátriai osztályra való felvételét követő 24 órán belül kezdeményezte a bíróságnál a beszállítás indokoltságának megállapítását és a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelését, az egészségügyi törvény előírásainak megfelelt, alkotmányos joggal összefüggő visszásságot nem okozott.

A vizsgálat nem igazolta a panaszos azon állítását sem, hogy 2005. február 28-án nem vizsgálta férjét elmeorvos. A beadvány ezen részében alkotmányos joggal összefüggő visszásságot ezért az általános helyettes nem tárt fel.

Az általános helyettes megállapította, hogy a kórház azzal, hogy elmulasztotta a beteg írásbeli tájékoztatását a gondnokság alá helyezés szükségességéről jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okozott.

A gyámhivatal jogszabályszerűen járt el, amikor a bíróság végzésének kézhezvételét követően idézte a panaszost, és tájékoztatta arról, ha ő nem indítja meg a pert, akkor az a gyámhivatal kötelessége.

Az általános helyettes a pszichiátriai kórház főigazgatójánál kezdeményezte, hogy a jövőben maradéktalanul tegyenek eleget az egészségügyi törvényben előírt tájékoztatási kötelezettségüknek. A főigazgató a kezdeményezést elfogadta.

OBH 2921/2005.

A vagyonbiztosítás döntően önkéntes alapon történő biztosítása éppen  a legnagyobb és legsúlyosabb katasztrófakárok, elemi csapások esetére nem bizonyultak elegendőnek, ezért szükség van ezeket kiegészítéseként egy Katasztrófavédelmi Alap létrehozására.

Az országgyűlési biztos a Fejér megyei munkalátogatása során a katasztrófavédelmi igazgatóság a megyei vezetőivel is találkozott, akikkel a természeti csapások következtében kialakult károk kompenzációjának megyei tapasztalatait beszélték meg, és folytattak egyeztetést egy sárbogárdi és egy perkátai konkrét panasz ügyében.

A panaszokat tekintve, a helyreállítási feladatok közül (amely jól elkülöníthető a kárfelmérésre, a helyreállítás és a végelszámolás ellenőrzésére) a legtöbb állampolgári kifogás a károk összegszerű meghatározása és a helyreállítási támogatás mértéke között mutatkozó különbség miatt érkezett. A panaszosok általában azt kifogásolták, hogy a kapott támogatás összegéből nem fedezhető a helyreállítás, illetve egyáltalán nem részesültek helyreállítási támogatásban.             Az országgyűlési biztosok az elmúlt években több jelentésben megállapították, hogy a kárt szenvedett állampolgárok ügyeiben nincs egyértelmű eligazító jogszabály, amely mindenkor teljes bizonyossággal és egyértelműen meghatározza, hogy a katasztrófasegély milyen feltételekkel illeti meg az állampolgárokat. Az erre vonatkozó jogalkotási javaslatot a kormány elfogadta, de átfogó jogszabály megalkotására még nem került sor. A jogalkotási javaslatok alapján a kormány az egyes természeti csapások következtében károsodott ingatlanok helyreállítása érdekében több ízben is kormányrendelet kiadásával döntött a károk enyhítése és a szükséges eljárások lefolytatására. Ilyen volt például a Hernád folyói áradásával, majd a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei jégkárral, viharkárral, illetve a Mátra északi térségében lehullott nagy mennyiségű csapadék miatt keletkezett károk enyhítéséről szóló kormányrendelet. Ezek a jogszabályok jól körülhatárolják a kedvezményezettek körét, a támogatás hozzájutásának feltételét, és e körben az önkormányzat feladatát.

A helyszíni vizsgálat során az országgyűlési biztos ismételten meggyőződött, hogy a települési önkormányzatoknak és a katasztrófavédelmi szervezeteknek a vis maior események következtében követendő eljárásáról, a felmérések alapján elvégzendő kárenyhítési támogatások elbírálásakor mennyire fontos és elengedhetetlen a mindenre kiterjedő szabályozás. Csak ennek alapján történő eljárás és döntés eredményezhet alkotmányos működést, és az állampolgároknak ez biztosíthatja a jogorvoslati jog mindenkori érvényesítését. A megyéből érkezett korábbi kárenyhítési panaszok ügyében készült vizsgálati jelentéseket a biztos megküldte a katasztrófavédelmi igazgatóságnak, és tájékoztatta a belvíz– és árvízkárokkal és más természeti, ipari katasztrófákkal kapcsolatos jogalkotási kezdeményezéséről is, a Katasztrófavédelmi Alap létrehozásáról.

A vagyonbiztosítás döntően önkéntes alapon történő biztosítása mellett (lakásbiztosítás, nyaralóbiztosítás, mezőgazdasági biztosításfajták, casco biztosítás, a különböző kötelező biztosítások), éppen a legnagyobb és legsúlyosabb katasztrófakárok, elemi csapások esetére azonban ezek a tradicionális – egyébként nagyon fontos – nagy súlyú jogintézmények nem bizonyultak elegendőnek. Ezért vált szükségessé, mintegy ezeket kiegészítendő, a Katasztrófavédelmi Alap létrehozása. A kárfedezési technikára az ipari katasztrófák bekövetkezése miatt is szükség van. Pl. a törökbálinti petárdaraktár felrobbanásakor számos ház romba dőlt vagy súlyosan károsodott. Az özönszerű esőzések nyomán sárlavinák, földcsuszamlások okoztak súlyos károkat, löszfalomlás történt, vasúti és közúti veszélyes szállítmányok robbanása vagy tűzesete, esetleg súlyos közlekedési baleset okán ugyanilyen súlyos katasztrófák következtek be, amelyek mind emberéletben, mind dologi javakban súlyos károkat okoztak. A klímaváltozás egy külön nyomós ok, amely előre vetíti hasonló súlyos környezeti katasztrófák veszélyét, és ez az alap alkalmasnak tűnik az ebből eredő károk legalább részleges, utólagos kezelésére, de finanszírozhat megelőző intézkedéseket is.     A Kormány az 1048/2005. (V. 19.) Korm. határozatával elfogadta a 2005. évi katasztrófavédelmi feladatokról szóló kormányhatározatot.

Elrendelte, hogy a költségvetési fejezetek katasztrófavédelmi célú alcímei tervezési rendszerére az illetékes tárcák bevonásával készüljön javaslat a kormány részére. Elrendelte, hogy az érintett tárcák és országos hatáskörű szervek, megyei védelmi bizottságok és szervezetek a szükséges mértékben vegyenek részt a különböző nemzetközi nukleárisbaleset-elhárítási gyakorlatokon. Elrendelte, hogy a belügyminiszter koordinációjával az érintett tárcák, országos hatáskörű szervek vegyenek részt a Nemzeti Katasztrófa-előrejelzési Rendszerek és az Európai Unió katasztrófa-előrejelző és segítségnyújtó szervezetei létrehozásában, és kérje fel a Magyar Tudományos Akadémiát az ebben a munkában történő közreműködésre.

OBH 2937/2005.

A jogbiztonság elvével összefüggő visszásságot okoz, ha a jogszabály a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényben foglalt előírásnak nem felel meg.

Egy országgyűlési képviselő fordult az országgyűlési biztoshoz a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló 242/2000 (XII. 23.) Korm.rendeletnek, a települési folyékony hulladékkal kapcsolatos egységnyi díjtétel meghatározására vonatkozó, 2005. január 1-je óta hatályos szövegezését tartva aggályosnak.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a jogbiztonság követelményének lehetősége miatt indított vizsgálatot, és a jogalkalmazás kiszámíthatósága érdekében megvizsgálta a kormányrendelet előírásait. A 7. § (2) bek. b) pontja szerint „az egységnyi díjtétel a települési folyékony hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás esetén: ba) a bb) pontban foglalt kivétellel, az elszállításra kerülő folyékony hulladék egységnyi térfogatának kezelési díja, bb) az ingatlanon keletkező folyékony hulladékmennyiség egységnyi térfogatának, illetve külön jogszabály alapján engedélyezett szennyvíz-elszikkasztás esetében az elszállításra kerülő folyékony hulladék egységnyi térfogatának kezelési díja. Az ingatlanon keletkező folyékony hulladék mennyiségének kiszámításánál, az ingatlanon fogyasztott (számlázott) vízmennyiséget kell alapul venni”.

A kormányrendelet vizsgált szakaszai nem adnak egyértelmű választ arra, hogy a települési folyékony hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás esetén az egységnyi díjtétel megállapítása során az önkormányzatok főszabályként az elszállításra kerülő folyékony hulladék egységnyi térfogatának kezelési díját, valamint kivételként az ingatlanon keletkező folyékony hulladékmennyiség egységnyi térfogatának kezelési díját együttesen alkalmazhatják-e, vagy a két jelzett szabályozás alternatív lehetőséget ad a részükre.

A Kormányrendelet 7. § ba) pontja ugyan 2007. július 1-jén hatályát veszti. Ez valószínűsíti azt is, hogy a jogalkotó felkészülési időt kívánt biztosítani az önkormányzatoknak – az engedélyezett szennyvízelszikkasztás esetét kivéve – a vízfelhasználás mennyiségével arányos díj megállapítására való áttérésre. Ezen szándék azonban a jogalkalmazásra nem hat ki, ugyanis ez a norma szövegének jelenleg nem egyértelmű, nem világos megfogalmazásán nem változtat.   Az általános helyettes megállapította, hogy a kormányrendelet megfogalmazása nem egyértelmű és nem kiszámítható, ezért az a jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz, ezért annak orvoslása érdekében  felkérte a környezetvédelmi és vízügyi minisztert, hogy vizsgálja meg a kormányrendelet jelzett szakaszai jogalkalmazásának gyakorlatát. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy a szabályok alkalmazásának helytelen, eltérő gyakorlata valóban a norma nem világos, nem egyértelmű szövegezésére vezethetők vissza, úgy kezdeményezze annak módosítását.

A miniszter a jogszabály módosítását nem tartotta indokoltnak, mert tapasztalataik szerint nem jelenten nehézséget a jogszabály értelmezése. Az általános helyettes a miniszter álláspontját tudomásul vette, de jelezte, hogy amennyiben a problémát érintő újabb panasz érkezik a hivatalba, úgy nem zárkózik el annak ismételt vizsgálatától és az újabb jogalkotással összefüggő javaslattételtől.

OBH 2977/2005.

A jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz közgyűlés, ha a tervezett lakásotthoni átalakítások során – az eredeti előterjesztéstől eltérően más lakásotthont szüntet meg – a módosított előterjesztést nem véleményezteti, ha a lakásotthon megszüntetéséről döntő határozata meghozatala után szerzi be a szükséges szakvéleményeket, és az új szakvélemények ismeretében nem hoz új – akár a korábbival megegyező – határozatot. A gyermekek tájékoztatáshoz és véleménynyilvánításhoz való jogát sérti, és az őket megillető kiemelt védelemhez fűződő jogukkal összefüggő visszásságot okoz, ha a lakásotthon megszüntetése során gyámhivatali határozat nélkül helyezik őket új gondozási helyükre, azzal kapcsolatban nem kérik ki véleményüket, a költözésre nem készítik fel őket, továbbá nincs tudomásuk arról, hogy panasszal fordulhatnak a gyermekjogi képviselőhöz.

A panaszos beadványában a több telephelyen működő Fejér Megyei Lakásotthon-hálózat átszervezésével kapcsolatban sérelmezte, hogy az egyes lakásotthonok gondozottjainak áthelyezése gyámhivatali határozat nélkül, a gyermekek érdekeit figyelmen kívül hagyva történt. Sérelmezte továbbá, hogy annak ellenére, hogy az előterjesztésében a Rácalmási Lakásotthon megszüntetését nem is tervezték, a közgyűlés módosított előterjesztésében ennek az intézménynek a megszüntetése mellett döntött. A Rácalmási Lakásotthonban gondozottak 80%-a a roma kisebbséghez tartozott, ezért a panaszos véleménye szerint az intézkedés kisebbségi jogokat is sértett.

A gyermeki és kisebbségi jogok sérelmének gyanúja miatt az általános helyettes és a kisebbségi biztos közös vizsgálatot indított.

A biztosok rendelkezésére bocsátott dokumentumok szerint az ügyben érintett lakásotthonokból a gondozottak áthelyezése nem volt összefüggésbe hozható kisebbségi származásukkal, tehát nem történt hátrányos megkülönböztetés. A vizsgálat ezért a gyermeki jogok érvényesülése szempontjából tekintette át a lakásotthon átszervezése során tett intézkedéseket.

A közgyűlés 2004 áprilisában tárgyalta a lakásotthonok átalakítására vonatkozó javaslatokat. A Fejér Megyei Lakásotthon-hálózat gondozási helyei közül  – a gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedők létszámának csökkenése miatt – mintegy 50 férőhelyet tartósan nem tudtak betölteni. A közgyűlés megállapította, hogy a takarékos gazdálkodás érdekében a férőhelyek számának a gyermeklétszámhoz kell igazodnia.

A közgyűlés javaslata szerint Mezőfalván két, Lepsényben és Sárosdon egy-egy lakásotthont kellett volna megszüntetni. A javaslatot a megyei gyámhivatal a gyermekvédelmi törvény (Gyvt.) előírása alapján véleményezte. Véleményéhez mellékelte az Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet véleményét is. Az intézet véleményében közölte, hogy a tervezett – jelentős mértékű átalakítást – a rendelkezésére álló idő rövidsége miatt nem tudta felelősen értékelni, ezért csupán néhány, nem szakmai, hanem jogértelmezési problémát, kérdést elemzett. A tervezett racionalizálásról az intézet átfogó szakmai véleményt nem tudott alkotni.

Az eredeti tervtől eltérően a közgyűlés 2004. november 25-én kelt határozatával a rácalmáson működő négy lakásotthon megszüntetéséről döntött. A közgyűlés a módosított előterjesztést – amely eredményeként a Rácalmási Lakásotthonokat megszüntették – sem a megyei gyámhivatallal, sem az intézettel nem véleményeztette.

A biztosok megállapították, hogy a közgyűlés ezzel a mulasztásával a jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okozott.

A közgyűlés döntését az érintett lakásotthonok dolgozói és a megyei gyámhivatal vezetője is – elsősorban eljárási hibákra hivatkozva – sérelmezte. A közgyűlés a mulasztást pótolta, a módosított előterjesztést mind a megyei gyámhivatallal, mind pedig az intézettel véleményeztette. A vélemények a Rácalmási Lakásotthon megszüntetését nem támogatták. A közgyűlés a vélemények ismeretében a Lakásotthoni-hálózat racionalizásáról szóló előterjesztésről nem szavazott újra, korábbi határozatát hatályban tartotta. A rácalmási lakásotthonokban gondozott gyermekek új gondozási helyét 2005. december 31.-éig kellett.

A megyei önkormányzat a tulajdonával szabadon rendelkezik, tulajdonosként dönthet lakásotthonai megszüntetéséről, átalakításáról is. Az önkormányzati ellátó rendszerek átalakítására vonatkozó javaslatokat az önkormányzatnak döntése előtt véleményeztetnie kell, de azok nem kötik, és nem kötelezik. A közgyűlés a lakásotthon megszüntetéséről döntő határozata meghozatala után szerezte be a szükséges szakvéleményeket. Azzal, hogy az új szakvélemények ismeretében a Lakásotthoni-hálózat átalakításával kapcsolatban a közgyűlés nem hozott új – akár a korábbival megegyező határozatot –, a jogbiztonság sérelmének közvetlen veszélyét keletkeztette.

A biztosok rendelkezésére bocsátott dokumentumok tanúsága szerint 2004. december elején a lakásotthon-hálózat több lakásotthonából egyes gyermekek gondozási helyét gyámhivatali határozat nélkül változtatták meg. A közgyűlés elnöke a törvénysértést megállapította, az intézmény igazgatóját figyelmeztetésben részesítette.

Azok a jegyzőkönyvek, amelyek a gyermekek áthelyezésével kapcsolatban készültek, rögzítették, hogy a gondozási hely megváltoztatása több gyermek esetében iskolaváltással is járt. Volt olyan gyermek, akinél kétszeri iskolaváltás történt. Ez új tankönyvek beszerzését tette szükségessé. Több esetben – a beilleszkedési gondok mellett – a kényszerű változtatás a gyermekek tanulmányi eredményét is negatív irányba befolyásolta.

A jegyzőkönyvek arról is tanúskodtak, hogy a gyermekeknek nem volt módjukban választani, hogy hová szeretnének kerülni, sőt egyes esetekben egy nappal a költözés előtt tudatták velük, hogy másik lakásotthonba helyezik őket. A gyermekeket nem készítették fel a gondozási hely megváltoztatására, hanem kész tények elé állították őket. A gyermekek elmondása szerint senki nem adott tájékoztatást nekik arról, hogy panasszal fordulhatnak a gyermekjogi képviselőhöz.

Az előzőekre figyelemmel a biztosok megállapították, hogy a gyámhatósági határozat nélkül hozott döntések nem „csupán” eljárásjogi, hanem tartalmi szempontból is sértették a gyermeki jogokat. Az intézkedés sértette a gyermekek tájékoztatáshoz és véleménynyilvánításhoz való jogát, továbbá visszásságot okozott az állam és a társadalom részéről őket megillető – a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükhöz szükséges – kiemelt védelemhez fűződő jogukkal összefüggésben.

Az időmúlásra és arra való tekintettel, hogy a megyei gyámhivatal vezetőjének tájékoztatása szerint az áthelyezett gyermekek mára megszokták az új gondozási helyüket, ezen gyermekeket érintő, konkrét intézkedést nem kezdeményeztek.

A feltárt alkotmányos joggal összefüggő visszásság jövőbeli elkerülése érdekében a biztosok a közgyűlés elnökénél kezdeményezték, hogy jelentésüket ismertesse a közgyűléssel, a jövőben a tervezett átalakítások előtt minden tervezetet véleményeztessen, csak az előzetesen véleményeztetett előterjesztésekről hozzon határozatot. Végül, hogy hívja fel a közgyűlést, hogy a jövőben körültekintőbben, a gyermeki jogok tiszteletben tartásával hozza meg döntését, és azok végrehajtását közvetlenül ellenőrizze.

A biztosok a lakásotthon-hálózat igazgatójánál kezdeményezték, hogy a jövőben a gyermekvédelmi gondoskodásban élő kiskorúak gondozási helyének megváltoztatását kezdeményezzék az illetékes gyámhivataloknál. Gondoskodjon arról, hogy gondozottjaik a róluk szóló és őket érintő döntésekről ésszerű időpontban kapjanak tájékoztatást és a gyermekjogi képviselő személyét, eljárásának feltételeit és a vele való kapcsolat felvételének módját megismerhessék.

Az érintetek a kezdeményezést elfogadták.

OBH 2987/2005.

A tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a jegyző, ha birtokvédelmi eljárása három és fél hónapig tart, és ha a feleket nem a törvényben rögzített szabályok alapján idézték a hatóság helyszíni szemléjére.

A panaszos lakása felső szomszédja felől beázik, ezért birtokvédelmet kért  a jegyzőtől. Véleménye szerint az eljárás jelentősen elhúzódott, a szomszédja lakásában tartott helyszíni szemléről nem értesítették, az ügyintéző előzetes tájékoztatása ellenére az ügyben szakértő bevonására nem került sor.

Az országgyűlési biztos a tisztességes eljáráshoz való jog érintettsége miatt vizsgálatot indított. A panaszos 2004. november 23-án szóban terjesztett elő birtokvédelmi kérelmet, melyet jegyzőkönyvbe foglaltak. A hatóság következő intézkedésére azonban csak 2005. január 5-én került sor, ekkor született az eljárási határidőt meghosszabbító határozat. Az egyes eljárási cselekmények lefolytatását követően a panaszos kérelmét a 2005. március 4-én kelt határozattal utasították el.

Az Áe. lehetővé tette az eljárási határidő indokolt esetben egy alkalommal  30 nappal történő meghosszabbítását. Problémát vetett fel azonban, hogy a hatóság első eljárási cselekményének foganatosítására, nevezetesen az eljárási határidő meghosszabbítására csak a panaszos kérelmének jegyzőkönyvbe vétele után hét héttel került sor. A kérelem tárgyáról döntő határozat pedig csak további két hónappal később született meg. Így összességben az eljárás majdnem három és fél hónapig tartott.

Az aljegyző álláspontja szerint az ügyintézési határidő elhúzódását az indokolta, hogy az eljárásba szakértő bevonása vált szükségessé. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a második alkalommal megtartott helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv nem tartalmazott utalást szakértő jelenlétére, továbbá az ügyet lezáró határozat indokolásában sem hivatkozott a hatóság szakértői véleményre. A biztos álláspontja szerint így ellentmondás merült fel annak kérdésében, hogy az eljárásban egyáltalán került-e sor szakértő bevonására.

Végül a biztos vizsgálata megállapította, hogy a második alkalommal megtartott helyszíni szemlére szóló idézést a megküldött iratanyag nem tartalmazta. Az aljegyző álláspontja szerint „az eljárási határidő lerövidítése érdekében a feleket telefonon értesítettük.” Erről azonban feljegyzés az iratok között nem szerepelt. Ez ellentétes volt az Áe. szabályaival, amelyek értelmében idézni írásban vagy távbeszélőn lehet, a távbeszélőn történő idézésről pedig feljegyzést kell készíteni.

A feltárt alkotmányos joggal összefüggő visszásságok orvoslása érdekében az országgyűlési biztos felkérte a jegyzőt, hogy a birtokvédelmi ügyek intézése során a jövőben fokozottan figyeljen a 2005. november 1-jével hatályba lépett,  a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvénynek az ügyintézési határidőre és az idézésre vonatkozó szabályaira. A válaszadásra nyitva álló határidő még nem telt le.

OBH 2999/2005.

Nem okoz visszásságot, ha a sürgősségi betegellátó rendszer keretében az egészségügyi szolgáltató a külön jogszabályban meghatározott szakmai minimumfeltételeknek megfelelő szolgálatot alakít ki.

Az országgyűlési biztos Fejét megyei munkalátogatása során hivatalból folytatott vizsgálatot a megyei mentés és sürgősségi betegellátás működését, az esetlegesen fellelhető problémákat, az egészségügyi szolgáltatók közötti együttműködés intenzitását feltárva. Vizsgálata célja a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jog, illetve az élethez való alkotmányos jog érvényesülése a sürgősségi ellátás kapcsán egy-egy kiemelt intézmény működésén keresztül.

A mentés és sürgősségi ellátás Fejér megyei gyakorlatának megismerése érdekében az országgyűlési biztos munkatársai helyszíni vizsgálatot folytattak az Országos Mentőszolgálat Székesfehérvári Központjában, valamint a Fejér Megyei Szent György Kórházban.

2005 tavaszától megkezdődött az Országos Mentőszolgálat átszervezése.  A statisztikai régióknak megfelelő ellátási területre alakul át az egész rendszer, ezzel szervezetileg megszűnt a régi megyei struktúra. A volt Fejér megyei mentő szervezet 2005. április 15.-től a Közép-Dunántúli Régió szervezeti részekét működik tovább. Az OMSZ Székesfehérvári Központja külön erre a célra épült épületben, közvetlenül a Megyei Kórház mellett működik. A megyében 35 kocsi (ebből: 1 rohamkocsi, 3 esetkocsi) áll a szolgálat rendelkezésére. A gépkocsik műszaki állapota megfelelő, és a gépkocsik technikai mentőfelszereltsége is megfelel a jogszabályi követelményeknek. Az ún. konténeres állomásokat a finanszírozás hiánya miatt felszámolták. Az azonnali feladatok esetében az európai normának tartott, 15 perces helyszínre érkezési időt az országos átlagnak megfelelően tudja tartani a szolgálat. A mentési és betegszállítási feladatok megoszlása a megyében: 30 a 70%-hoz. Ez megfelel az OMSZ hasonló országos adatának.

A mentőszervezet az egészségügyi ellátókkal kitűnő kapcsolatban végzi  a munkáját, a struktúraváltás pedig nem érződik az ellátás minőségén. Ugyanakkor a mentőszolgálatnál is érződnek a rezidensképzés anomáliái. A kivonuló orvosok között részmunkaidős orvosok is dolgoznak, akik a megye területén működő kórházak valamelyikében töltenek be állást. A vonuló állomány tagjai mentőtisztek, mentő ápolók, gépkocsivezetők. A jelenleg érvényes rendeleteknek megfelelő képesítéssel rendelkezik a szervezet minden dolgozója.

A Fejér Megyei Szent György Kórház megyei fenntartású és ellátási területű kórház, 11 telephelyén látja el a rászorulókat. Az országban elsőként – és ez idő szerint – egyetlenként hozta létre a gyermek sürgősségi betegellátó osztályát. Impozáns új épületegyüttesben alakították ki a sürgősségi osztály mellett a gyermek ambulanciát, a gyerek és újszülött intenzív részleget, természetesen a gyerekosztályt és a szülészetet is. A kisgyermekek melletti folyamatos szülői jelenlétet az erre rendszeresített fürdőszobás szobák teszik lehetővé. Az intézményben (az anonimitás egyidejű biztosításával) babamentő inkubátor is működik.

A kórház hozzávetőleg kétszázezer, de például az idegsebészet tekintetében közel négyszázezer rászorulót lát el. A vizsgált intézményen túl, kisebb kapacitással működnek más kórházak is a megyében. A jelenlegi struktúrában 11 éve működő sürgősségi ellátás (SBO) a jónak mondható tárgyi feltételek mellett, meglehetősen kevés szakemberrel működik. Nagy kihívás a kórház vezetése számára a szakember-utánpótlás, hiszen közel háromszáz főre lenne szükségük. Ugyancsak anomáliák jellemzik a rezidens képzést. Ezzel együtt nincs elegendő jelentkező a kórházba. Így, a hiányszakmák tekintetében nem ritka  a 70 évesnél idősebb orvos, például a radiológusok között. A kórház fenntartási költségeihez egyéb forrást sem a megyei, sem a városi önkormányzat nem biztosít, a kórház kizárólag az OEP finanszírozási keretéből gazdálkodik. A tárgyi feltételeket pedig pályázatok útján tudják biztosítani.

Összességében a megfelelő működéshez szükséges műszerezettség és diagnosztikai háttér mindkét intézményben megoldott, bár az évkorlátozás (szavatosság lejárta) miatt a kórház – ideértve természetesen a sürgősségi osztályt is – műszerparkjának cseréje akuttá vált. Úgy a mentőszervezetnél, mint a Megyei Kórházban a működési problémák részben az állandósult létszámhiányból adódnak. Mindkét egészségügyi szolgáltatónál, minden területen küzdenek a munkaerőhiánnyal, ennek következtében az egészségügyi szakemberek rendkívül túlterheltek.

Az egészségügyről szóló törvény deklarálja a mentés és a sürgősségi ellátás igénybevételéhez való jogot, ami a Magyar Köztársaság területén állampolgárságra vagy egészségbiztosítási jogviszony fennállására való tekintet nélkül mindenkit megillet. A sürgősségi ellátás pedig a mentés szerves része, ami annyit jelent, hogy a beteg a legrövidebb időn belül (ún. „arany óra”) megkapja az állapotának megfelelő ellátást, ennek elengedhetetlen feltétele a sürgősségi osztályok, más néven diagnosztikai centrumok létrehozása. Az egészségügyi törvény meghatározza az állam felelősségét a lakosság egészségi állapotáért. Az állam kötelezettségét képezi különösen az egészségügyi ellátórendszer, az egészségügyi ellátási kötelezettség és felelősség meghatározása, az egészségpolitika céljait szolgáló finanszírozási, fejlesztési és információs rendszer kialakítása és fejlesztése, ideértve az egészségügyi szolgáltatások minőségének biztosítását és ellenőrzését is. A mentés biztonságos, egységes és összehangolt működéséhez szükséges feltételrendszer biztosítása és megszervezése ugyancsak állami feladat. A helyi önkormányzat feladata biztosítani a tulajdonában vagy használatában levő járóbeteg-szakellátást, illetőleg fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézmények működését.

A helyszíni vizsgálat tapasztalatai alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a vizsgált egészségügyi intézmények tekintetében mind a mentés, mind pedig az ezzel szorosan összefüggő sürgősségi betegellátás a megyében kiegyensúlyozottan működik. Mindkét vizsgált intézmény szakszerű és összehangolt tevékenysége, valamint a megyei kórházban létrehozott sürgősségi betegellátó osztály működése lehetővé tette az ellátás színvonalának és hatékonyságának zökkenőmentessé válását. A vizsgált alkotmányos jogok szempontjából visszásságot nem tárt fel.

OBH 3013/2005.

A hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggő visszásságot okoz  a jegyző, ha az azonos élethelyzetben lévő önkormányzati képviselő építész-tervezőket hatósági eljárása során eltérően kezeli.

A panaszos – önkormányzati képviselő – azt sérelmezte, hogy a magántervezői tevékenysége keretében tervezett épületek építési ügyében a jegyző más hatóság kijelölését kérte, míg a szintén magántervező képviselőtársa által tervezett épületek esetén nem így tett.

Az országgyűlési biztos a vállalkozáshoz és a gazdasági verseny szabadságához való jog, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalma sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot, és megállapította, hogy az összeférhetetlenséggel kapcsolatos ügyek közül a legtöbb a jegyzők sajátos helyzetéből következik. A biztos korábban is vizsgálta már az építésztervező önkormányzati képviselők ügyében ugyanazon önkormányzat jegyzőjének mint építési hatóságnak az eljárási jogosultságát, és leszögezte, hogy a képviselő-tervező által tervezett építkezések engedélyezési eljárásában az ugyanazon önkormányzat jegyzőjétől az ügy tárgyilagos megítélése nem várható el.

Az Alkotmány és az államigazgatási eljárási törvény (Áe.) megfogalmazza  a törvény előtti egyenlőség, és pártatlan eljárás követelményét. Ennek érdekében az Áe. a kizárás intézményével gondoskodik arról, hogy az általános illetékességi szabályoktól el kell térni, ha az adott szervnél nem biztosítható a részrehajlás nélküli ügyintézés.

A képviselő-testület hivatala, amelyet a jegyző vezet, a képviselő-testületnek alárendelt szerv. Feladatait jelentős mértékben a képviselő-testület határozza meg, a jegyző köteles a testület döntéseit előkészíteni és végrehajtani.

A helyi önkormányzatok építésügyi feladatai jelentős kihatással vannak  a jegyző feladatellátására. A területrendezéssel, különböző (épületekben megvalósítható) tevékenységekkel (állattartás, ipar stb.) kapcsolatos önkormányzati rendeletalkotás előkészítésében (testület elé terjesztésében) a jegyzőnek meghatározó szerepe van. A képviselő részt vesz a testületi döntésekben. A döntésben ésszerűen meghatározó szerepe lehet a testületen belül annak a képviselőnek, akinek magántervezői, építészeti-építésügyi felkészültségénél fogva  a legmagasabb fokú a hozzáértése. Mindezen túl még a hivatal működési feltételei (pénzügyi lehetőségei) is a képviselő-testülettől függnek, amely hivatalt  a jegyző vezeti.

A fentiekből kitűnően az önkormányzati képviselő-testületi, valamint jegyzői, államigazgatási és polgármesteri hivatali igazgatási feladatok, döntési kompetenciák jelentős mértékben egybekapcsolódnak. Így nemcsak elfogadható, hanem az Alkotmány és az Áe. előírásainak, a pártatlanság követelményének egyedül megfelelő a jegyző eljárása, ha jelentős ügyben más eljáró hatóság kijelölését kéri.

A biztos szerint tehát a közigazgatási hivatal az Áe.-nek megfelelő döntést hozott a kizárás és a más hatóság kijelölése ügyében, és helyes volt a jegyzőnek tett javaslata, mely szerint valamennyi építéshatósági ügyet, amelyben az önkormányzati képviselők tervezőként vagy ügyleti képviselőként eljárnak, más eljáró hatósághoz tegyen át. A jegyző azonban ezzel nem értett egyet, és nem is követte a gyakorlatában ezt az utat.

A biztos a hátrányos megkülönböztetést vizsgálva megállapította, hogy ez esetben a panaszos helyzetét nem a többi magántervezőével, hanem az olyan önkormányzati képviselő magántervezőével lehet csak összehasonlítani, akiknek építési terveit önkormányzatuk jegyzőjének kellene elbírálnia.

Az Alkotmánybíróság ugyanis több határozatában foglalkozott a munkavégzéssel, foglalkozással, vállalkozással összefüggésben a személyek közötti hátrányos megkülönböztetés kérdésével. Megállapította, hogy összehasonlítani, alkotmányosan egy összetartozó csoportként értékelni azonos élethelyzetben lévő, a csoportba azonos ismérvek alapján besorolható helyzetű embereket, foglalkozásokat, vállalkozásokat (vállalkozókat) lehet, illetve kell.

Nem fogadható el tehát a jegyző azon álláspontja, hogy „ugyanakkor bármely települési képviselő-építészmérnök Úr szerepeinek keveredése esetén az áttételről intézkedni fogok”.

Az Áe. nem az ügyfél szerepeinek a keveredését kívánja – mint szubjektív elemet – kizárni az eljárásból, hanem az eljáró hatóságét, jelen esetben a jegyzőét, mint elsőfokú építési hatóságét.

A jegyző az őt alkalmazó önkormányzat képviselő-testületének tagjaival sajátos (ha nem is közvetlen) függő viszonyban áll. Hogy ez indokolja más eljáró hatóság kijelölését, a panaszos által becsatolt – az ő ügyében a jegyző kizárási kérelmének helyt adó – határozatból is kitűnik: „(...) tekintettel arra, hogy az épület tervezője (...) önkormányzat képviselő-testületének tagja (...)”

Az eljárásból akkor kell kizárni az alapesetben eljárásra jogosult személyt vagy szervet, ha az ügy tárgyilagos megítélés tőle nem várható el. Nem képezheti a jegyző egyedi megítélésének tárgyát, hogy mikor következik be a „képviselő-építészmérnök szerepeinek a keveredése”. E szerepkeveredés nem csak akkor következik be, ha a képviselő e pozíciójából adódóan megtesz, vagy nem tesz meg valamit, hanem már azzal is megvalósult, hogy ez a módjában áll. Nincs tehát alapja olyan különbségnek, amelyben a köztisztviselő az önkormányzati képviselő – egyben építésztervezők közül „viselkedésük” alapján egyesek ügyében kéri más eljáró hatóság kijelölését, mások esetében nem. A tárgyilagos megítélés ellehetetlenülése nem egyesek konkrét ügyekben bekövetkezett magatartásától, hanem helyzetük kettőségéből automatikusan következik.

Mindezek alapján a biztos megállapította, hogy a panaszosnak a hátrányos megkülönböztetés tilalmához fűződő állampolgári jogaival kapcsolatban visszásság keletkezett, és ez a visszásság a jegyző azon gyakorlatára vezethető vissza, hogy az azonos élethelyzetben lévő tervezőket hatósági eljárásaiban nem azonos módon kezelte.

Az országgyűlési biztosok már több korábbi vizsgálatukban – OBH 3735/ 1998., 8565/1998., 5920/1999., 4680/2000., 4113/2004. – foglalkoztak az építésügyi hatósági feladatok ellátásával kapcsolatosan a jegyző sajátos helyzetével. Ezen ügyekben tett ajánlásaikban már felhívták a figyelmet arra, hogy szükség lenne az építési hatóság függetlenségének erősítésére, az összeférhetetlenség és a kizárási helyzet csökkentésére. Az ajánlásokat a Kormány, az érintett tárcák elfogadták. Az építési törvény ilyen értelmű módosítása folyamatban van, ezért a biztos erre vonatkozóan újabb ajánlást nem tett.

A konkrét panasz megoldására kezdeményezte, hogy a jegyző a képviselő-testület valamennyi építésztervező tagjának hatósági ügyeit egyformán intézze, a hasonló ügyekben minden esetben kérje más eljáró hatóság kijelölését.

A közigazgatási hivatal vezetőjének javasolta, hogy szerezzen érvényt az általa is helyesnek ítélt gyakorlatnak, és a képviselő-tervezők hatósági ügyeiben minden esetben jelöljön ki másik eljáró hatóságot.

Az érintettek az ajánlással egyetértettek.

OBH 3040/2005.

A jogbiztonsághoz, az emberi méltósághoz és a legmagasabb szintű testi és lelki egészségéhez fűződő jogokkal összefüggő visszásságot okoz a bentlakásos intézmény, ha a lakószobákban több mint négyen laknak, és ezen szobák alapterülete nem éri el a jogszabály által előírt minimális lakóterület nagyságot, ha nem alakítanak ki a látogatók fogadására alkalmas helyiséget, ha az intézmény a cselekvőképességet érintő gondnokság alatt álló személyt a költőpénze, a munkajutalma kezelése és felhasználása kérdésében önálló – gondnoka nélküli – nyilatkozat megtételére kötelezi, és ha a gondozottak költőpénzét az otthon folyószámláján kezelve a kamatokat az intézet a gondozottak közösségi céljaira használja fel, illetve ha az Érdekképviseleti Fórum a jogszabályi, illetve az intézmény saját szabályzata rendelkezései ellenére sem működik.

Az országgyűlési biztoshoz egy névtelen és egy neve elhallgatását kérő panaszos által benyújtott beadvány érkezett, amelyekben a Fejér Megyei Ápoló Gondozó Otthon polgárdi intézmény működését sérelmezték. A panaszok szerint a gondozók bántalmazzák a lakókat, nem engedik őket kimenőre, a ruházatukat elzárják, a higiéniai szabályokat nem tartják be, az ápolók végzettsége nem megfelelő. Kifogásolták, hogy az intézmény vezetőjének lánya kozmetikai szalont alakított ki az intézetben. A beadványok alapján a 2005. májusában tartott Fejér megyei munkalátogatás keretében, a biztos helyszíni vizsgálatot végzett az otthonban. Az intézményben lévő körülmények az 1997-ben végzett vizsgálathoz képest jelentősen javultak, az ellátottak jóval emberibb, állapotukat fejlesztő körülmények közötti élnek.

Az otthon fogyatékos személyek szakosított ellátását, ápolását, gondozását nyújtó intézmény, 120 fő egy évnél idősebb értelmi fogyatékos gyermek és felnőtt ellátását biztosítja. Fejér megyében kizárólag ez az otthon látja el a fiatalkorú fogyatékkal élők gondozását. A lakók többsége cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll. A lakószobák 2, 3, 4 és 6 ágyasak, vannak szobák, ahol négynél többen laknak, és a szobák alapterülete nem biztosítja a jogszabály által előírt minimális lakóterület nagyságot. Tekintettel az intézmény fizikai lehetőségeire, és a fenntartó által is ismert túlzsúfoltságra – melyre megoldást az intézmény új helyen történő kialakítása ad –, a szobák kialakítása és a rendelkezésre álló lakóterület nagyság biztosítása érdekében a biztos nem élt kezdeményezési jogával. A kapott tájékoztatás szerint az intézmény egy szakminisztériumi pályázaton lakóotthon kialakítására pályázott, mely csökkentheti majd  a zsúfoltságot. Megállapítást nyert, hogy az étterem funkcionál egyúttal a látogatók fogadására alkalmas helyiségként is.

Problémaként értékelte a biztos azt a gyakorlatot, mely szerint a beköltözéskor a lakóktól nyilatkozatokat kérnek, melyben ők hozzájárulnak ahhoz, hogy  a költőpénzüket az intézet kezelje és annak kamatait az intézet a gondozottak közösségi céljára használja fel. A nyilatkozatot tevő hozzájárul ahhoz is, hogy munkajutalom esetén ezt az összeget az intézmény számlájára utalják, vagy kisebb összegekben a pénztárból önállóan felvehesse, és saját céljaira fordíthassa. A vizsgálat kiemelte a Ptk. cselekvőképtelenekre vonatkozó szabályait, mely szerint a cselekvőképtelen személy jognyilatkozata – a törvényben meghatározott kivételekkel – semmis, az ő nevében a gondnoka jár el. A szabály alóli törvényi kivételekre is kitért a vizsgálat. A korlátozottan cselekvőképes személy jognyilatkozata – szintén törvényben rögzített kivételekkel – csak akkor érvényes, ha azt a gondnoka beleegyezésével vagy utólagos jóváhagyásával tette.

A vizsgálat megállapította, hogy nincs az intézménynek olyan lakója, aki  a költőpénze és a munkajutalma kezelése és felhasználása kérdésében önállóan – a gondnoka nélkül – nyilatkozatot tehetne. Úgyszintén problémaként merült fel a nyilatkozatoknak azon kitétele, mely értelmében a lakók költőpénzét az otthon folyószámláján kezelik, és a gondozott hozzájárul ahhoz, hogy költőpénze kamatait „az intézet a gondozottak közösségi céljaira használja fel”.

A biztos rámutatott arra, hogy a számlán kezelt pénzösszegek kamatai minden esetben a pénz tulajdonosát illetik, függetlenül attól, hogy az összeg tulajdonosa cselekvőképes, cselekvőképességében korlátozott vagy cselekvőképtelen (ez utóbbi két esetben azonban a gondnok kezeli a pénzösszeget).

Problémaként jelölte meg a vizsgálat, hogy az Érdekképviseleti Fórum a jogszabályi, illetve az intézmény saját szabályzata rendelkezései ellenére nem működik az otthonban.

A feltárt alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok orvoslása érdekében az országgyűlési biztos felkérte az intézmény vezetőjét, hogy gondoskodjon az Érdekképviseleti Fórum megfelelő működéséről; szabályozza úgy az ellátottak költőpénze és munkajutalma intézményi kezelését, hogy az megfeleljen a Ptk. korlátozottan cselekvőképes, valamint a cselekvőképtelen személyekre vonatkozó rendelkezéseinek; gondoskodjon a látogatók fogadására alkalmas helyiség kijelöléséről.

Az intézményvezető a jelentésben foglaltakkal egyetértett és a szükséges intézkedéseket megtette.

OBH 3068/2005.

A tisztességes eljárással összefüggő visszásságot okoz az oktatási intézmény, ha nem biztosítja a tanulói jogok rendeltetésszerű gyakorlásához megfelelő tájékoztatást, és ha a tanulói jogviszony megszűntetéséről szóló döntését nem foglalja határozatba.

A panaszos azt sérelmezte, hogy a Csonka János Műszaki Szakközépiskola tanulói jogviszonyát orvosi alkalmatlanság miatt év közben megszüntette.

Az általános helyettes a tisztességes eljáráshoz, valamint a jogorvoslathoz való jogok sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot, és a pest megyei főjegyzőt kérte fel vizsgálatra.

A szakiskola annak alapján létesített tanulói jogviszonyt a panaszossal, hogy a háziorvos számára „karosszérialakatos szakmára alkalmas” igazolást állított ki. Az iskolaorvos a szakiskolai pályaalkalmassági vizsgálaton azonban a panaszost alkalmatlannak minősítette, amit a másodfokú egészségügyi vizsgálat is helybenhagyott. A szakiskolában csak karosszérialakatos szakmában folyik szakmai képzés, ezért a panaszost nem tudták más szakképző évfolyamra átvenni. A szakiskola a panaszos tanulói jogviszonyát megszüntette.

A vizsgálat eredménye szerint a szakiskola a tanulói jogviszony létesítésekor jóhiszeműen járt el. A tanuló jogviszony megszüntetése ugyan jogszerű volt, de a szakiskolában nem volt felelhető olyan dokumentum, amely a panaszos egészségügyi alkalmatlanságát igazolta volna. A szakiskola továbbá az egészségügyi alkalmassági vizsgálatról, a vizsgálat eredményeinek következményeiről nem tájékoztatta a panaszost, azaz nem biztosította a tanulói jogok rendeltetésszerű gyakorlásához megfelelő tájékoztatást. A tanulói jogviszony megszüntetésével kapcsolatban a törzskönyvben csak az „egészségügyi alkalmatlanság miatt kimaradt”, a beírási naplóban pedig a „szakmai alkalmatlanság” bejegyzés található. A szakiskola ezzel tanügy-igazgatási tartalmi és eljárási hibákat követett. A főjegyző felszólította a szakiskola vezetőjét a tanügyi dokumentáció törvényes rendjének betartására, melyet vizsgálat keretében a jövőben ellenőrizni fog.

Az általános helyettes – a főjegyző által tett megállapításokon túl – megállapította azt is, hogy a szakiskola a tanulói jogviszony megszüntetéséről szóló étesítése nem felelt meg a vonatkozó jogszabályoknak, azt ugyanis nem foglalta határozatba, nem indokolta, továbbá nem tájékoztatta a tanulót jogorvoslati lehetőségeiről sem. A Csonka János Műszaki Szakközépiskola eljárása során jogállamiság részét képező tisztességes eljáráshoz, a tanulói jogviszony megszüntetésére vonatkozó határozat meghozatalának elmulasztásával pedig a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben is visszásságot okozott.

Az általános helyettes a főjegyző megállapításait és intézkedését elfogadta, így csak az általa tett külön megállapításra vonatkozóan kezdeményezte a Csonka János Műszaki Szakközépiskola igazgatójánál, hogy a jövőben az eljárási cselekményeknél – a vonatkozó jogszabályi előírások garanciális jelentősége miatt – a tanulók érdekeinek a figyelembevételével járjon el, függetlenül attól, hogy a tanulóra nézve kedvező vagy kedvezőtlen döntést hoz.

A címzett a kezdeményezéssel egyetértett. A panaszos ismételt egészségügyi vizsgálaton vett részt, melyen alkalmasnak minősítették karosszérialakatos szakma tanulására, ezért szakiskolai tanulói jogviszonyát visszaállították.

Az általános helyettes az érintett válaszát elfogadta.

OBH 3069/2005.

A gyermeki jogokkal összefüggő alkotmányos követelmények érvényesülése közvetlen veszélyét okozza, ha az oktatási intézmény illetve a szülők közötti együttműködési kötelezettség nem valósul meg.

A panaszos sérelmezte, hogy gyermeke a kőbányai általános iskolában vallási meggyőződése miatt folyamatos bántalmazásnak van kitéve, az iskola sérti szabad vallásgyakorláshoz fűződő jogukat.

Az általános helyettes a vallásszabadsághoz való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított.

A vizsgálat eredménye szerint az iskola, illetve a panaszos között jelentős nézetkülönbség volt mind a gyermek bántalmazása, mind a szabad vallásgyakorlás akadályoztatása tekintetében. A gyermek bántalmazására vonatkozóan megkeresett szerv tájékoztatása, valamint a csatolt dokumentumok tartalma ellentétben álltak a panaszos beadványában foglaltakkal, ezért a panasz ezen részében alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megállapítása nem volt lehetséges.

A panaszosnak a gyermeke vallásgyakorlásával kapcsolatos kérelmeit, hogy ne vonják be a vallásukkal össze nem egyeztethető iskolai rendezvényekbe, ünnepekbe, az iskola az oktatás során eleget tett, tehát az iskola nem okozott visszásságot a szülő és a gyermek szabad vallásgyakorláshoz való jogával összefüggésben. A gyermek azonban éppen azzal, hogy az iskolai programokon nem vett, vehetett részt, többször került olyan helyzetbe, amely a kiközösítés érzését keltette benne. Az általános helyettes megítélése szerint a kiközösítés érzetének kialakulásához az iskola is hozzájárult, pl. akkor, amikor az iskola nem tisztázta a szülőkkel, hogy a gyermek a farsangon részt vehet-e, vagy sem, így az előkészületekbe bevonta, de már az ünnepségen nem volt jelen. Egy gyermek esetében a nem megfelelő nevelési, oktatási módszer kiválasztása alkalmas lehet arra, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődésében sérülést okozzon. Az iskola nevelési, oktatási kötelezettsége nem egy objektív és kizárólagos pontossággal meghatározható mérce, hanem a tanulók nevelési szükségletei, és más pedagógiai szempontok szerint változhat. Az iskola tanulókkal szembeni kötelezettsége mindig egyedi és személyre szabott. Ha egy adott képzési, oktatási feladat ellátása az iskolától többet kíván, akkor nem okoz alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot, ha az iskola szükséges és a jogszabályok adta lehetséges mértékben figyelembe veszi a szülő kérését, és személyre szabottan alakítja ki a gyermek oktatását és nevelését. A gyermek megfelelő testi, szellemi, erkölcsi fejlődésének biztosítása alkotmányos követelmény, mely a pedagógusok és a szülők együttes feladata és felelőssége. A szülőknek ezt a nevelés, az iskolának pedig az oktatás és nevelés során kell biztosítania.

Az általános helyettes megállapította, hogy az iskola és a panaszos közötti kölcsönös együttműködési kötelezettség nem valósult meg, amely a gyermeki jogok alkotmányos követelményének veszélyeztetését idézte elő. Tekintettel arra, hogy magánszemélyek magatartásának, mulasztásainak vizsgálatára nincs hatásköre, ilyen irányú vizsgálatot nem folytatott, és csak az iskola vonatkozásában állapította meg a gyermeki jogokkal összefüggő alkotmányos követelmények érvényesülése veszélyét. Ezért az iskola igazgatóját olyan szempontok és elvek megfogalmazására, és a pedagógusok körében való ismertetésére kérte, amelyek a panaszos gyermekével kapcsolatos személyre szabott bánásmód fontosságát és követelményeit tartalmazzák. A címzett a kezdeményezéssel egyetértett.

Az általános helyettes az érintett válaszát elfogadta.

OBH 3116/2005.

Nem okoz visszásságot a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság, ha az átmeneti járadék megállapításánál az átlagkereset kiszámításához szükséges béradatok hiánya miatt – annak felkutatása érdekében jogszerűen és kellő gondossággal eljárva – a hiányzó időre az akkor érvényes minimálbért alkalmazza.

A panaszos a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozatát sérelmezte, mivel az alacsonyabb összegű átmeneti járadékot állapított meg, mint a rendszeres szociális járadéka volt, mert az 1980-tól 1986-ig eltöltött 6 év béradataival nem rendelkeztek, így azt nem vették figyelembe. A panaszos az akkori munkáltatójának felszámolójától sem tudta beszerezni a vonatkozó iratokat. Az Igazgatóság a panaszos által bemutatott munkakönyvben szereplő béradatokat nem fogadta el, fellebbezését is elutasította.

A panasz alapján felmerült a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének lehetősége, ezért az országgyűlési biztos vizsgálatot indított, melynek lefolytatására a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság igazgatóját kérte fel.

Az 1946. augusztus 30-án született panaszos 1990. március 1-jétől rendszeres szociális járadékban részesült. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) szabályai szerint az 1946-ban született nők öregségi korhatára 61 év. A megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet (Rehab.R.) szabályai értelmében átmeneti járadékra jogosult, aki az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt öt éven belül eléri, és a munkaképesség-változásának mértéke az OOSZI orvosi bizottságának véleménye szerint legalább 50%. Az átmeneti járadék a megváltozott munkaképességű dolgozó várható öregségi nyugdíjának 75%-a, de a rendszeres szociális járadék havi összegénél kevesebb nem lehet. A panaszos átmeneti járadékigényét az Igazgatóság megállapító határozatával elbírálta.

Elismert szolgálati idő: 23 év 256 nap, 1960. január 1-jétől 1986. december 17-ig. Havi átlagkereset az 1975–2004-ig terjedő évek alapján 38 433 Ft. A rendszeres szociális járadék összege 2004. november 4-én 20 920 Ft volt.

Az átlagkereset és a szolgálati idő alapján az átmeneti járadék összege 18 259 Ft. Mivel azonban az átmeneti járadék összege a rendszeres szociális járadék összegénél kevesebb nem lehet, ezért az átmeneti járadékot 20 920 Ft-ban kellett megállapítani.

A havi átlagkereset megállapításában az irányadó időszak 1988. január 1-jétől 2004. november 3-ig terjedő idő. Az 1988. január 1. nappal kezdődő átlagszámítási időszaknak legalább a felében nem rendelkezett a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, jövedelemmel. A hiányzó időre eső napokra a keresetet, jövedelmet az 1988. január 1. előtti legközelebbi időszak keresete, jövedelme alapján kellett megállapítani. Amennyiben ez sem áll rendelkezésre, keresetként  – a nyugellátás megállapításának kezdő napjától folyamatosan visszaszámítva – a hiányzó időre érvényes, külön jogszabályban meghatározott minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező kereset, jövedelem nem volt, és ezek a napok egyébként osztószámnak minősülnek.

A panaszos az I. fokú határozat ellen fellebbezéssel élt, melyben kérte a saját munkabérei alapján az ellátás megállapítását, becsatolva a munkáltató igazolását a besorolási alapbérre vonatkozóan. A becsatolt okmányokból a kereseti adatokat, a kieső időket az Igazgatóság megnyugtatóan nem tudta megállapítani, mivel a megszűnt munkáltatóra vonatkozó béradatokat az Igazgatóság megkeresésére sem tudta az iratmegőrző cég szolgáltatni, ezért a II. fokú határozattal a fellebbezést el kellett utasítani.

Az Igazgatóság a II. fokú eljárás keretében próbaszámítást végzett a panaszos által bemutatott besorolási alapbérek figyelembevételével, mely szerint nyugellátása 23 200 Ft lenne, tehát kevesebb, mint a határozatban megállapított 23 345 Ft, mely az átmeneti járadék alapja. A próbaszámítás eredményét tartalmazó jegyzőkönyvet azonban a panaszos személyes megjelentésekor nem írta alá.

Mindebből következően a vizsgálat alkotmányos jogokkal összefüggésben nem állapított meg visszásságot. A Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság jogszerűen járt el a panaszos igénye elbírálásához szükséges és hiányzó adatok felkutatása érdekében. Az ellátás megállapítása pedig a hatályos jogszabályoknak megfelelően történt.

Az országgyűlési biztos a vizsgálatot lezárta.

OBH 3129/2005.

A tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásságot okoz, hogy a Magyar Köztársaság az ún. svájci alvószámlákon elhelyezett pénzösszegekre vonatkozó tulajdoni igények elbírálási feltételeit nem határozta meg, illetve  e tulajdoni igényeket nem bírálta el.

Több panaszos sérelmezte, hogy az ún. svájci alvószámlák ügyében az igénybejelentések megtörténte – 1997 – óta a jogos igények kifizetése érdekében semmilyen érdemi lépés nem történt. A panaszok alapján felmerült a tulajdonhoz való jog sérelmének, illetve közvetlen veszélyének gyanúja, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese az ügyben vizsgálatot rendelt el.

A vizsgálat során kiderült, hogy a Svájci Államszövetség és a Magyar Népköztársaság 1950-ben és 1973-ban vagyonjogi kérdéseket érintő megállapodásokat kötött. Az 1973-ban megkötött megállapodásba foglalt elszámolás alapján magyar állampolgárok Svájcban lévő olyan ingóságainak értékét, amelyekre tulajdonosaik, vagy azok leszármazói igényt nem jelentettek be, globális kártalanítási értékként a Magyar Állam megkapta. Ebből adódóan a Magyar Állam köteles helytállni a II. világháborút megelőzően svájci bankokban betétet elhelyezett betét/számla-tulajdonosokkal szemben. A Svájci Külügyminisztérium 1997-ben átadott egy 33 nevet tartalmazó listát a Magyar Külügyminisztériumnak, amelyet később további 4 névvel egészített ki, és amely egykori magyar számlatulajdonosok nevét tartalmazta. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság a sajtó útján tett felhívásában szólította fel a tulajdonosokat, illetve örököseiket igényeik bejelentésére.    Az ügy rendezése érdekében az érintett minisztériumok között az elmúlt években folyamatos egyeztetések történtek a megfelelő jogi megoldás megtalálása, kialakítása végett, de ezek az egyeztetések nem vezettek eredményre. Mindez ideig nem sikerült meghatározni az ügy rendezéséhez szükséges eljárási kereteket és a jogos igények elfogadására vonatkozó döntés kritériumait.

A tulajdonhoz való jog, mint az egyéni cselekvési autonómia alapja alapjog [7/1991. (II. 28.) AB határozat, 64/1993. (XII. 22.) AB határozat]. A tulajdonjog csak más alapjog, vagy alkotmányos érték védelme érdekében korlátozható. Ilyen korlátozási ok lehet a közérdek is azzal a megszorítással, hogy minden tulajdonjogi korlátozásra csak teljes, feltétlen és azonnal kártalanítás mellett kerülhet sor. Az országgyűlési biztos általános helyettese a vizsgálata során megállapította, hogy a svájci alvószámlák ügyének érdemi rendezése, e körben különösen a tulajdoni igények elbírálási feltételei – jogszabályi vagy bármely más formában történő – meghatározásának, illetve a tulajdoni igények elbírálására vonatkozó érdemi döntésnek az elmaradása a tulajdonhoz való jog mint alkotmányos alapjog sérelmét okozza, és nem egyeztethető össze a jogállamiság elvével sem.

Minderre tekintettel, mivel a feltárt alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok az ügyben érintett minisztériumok eljárásának, érdemi döntésének, valamint a jogalkotás elmaradására, hiányára vezethető vissza javaslatot tett  a miniszterelnöknek, hogy gondoskodjon az ügy rendezéséhez szükséges jogszabályok megalkotásáról, és hívja fel a pénzügyminisztert és az igazságügy-minisztert, hogy hozzák meg saját hatáskörben azokat a döntéseket, amelyek mielőbb érdemben megoldják a szóban forgó problémát.

A miniszterelnök nem vitatta, hogy a fennálló helyzet alkotmányos joggal összefüggő visszásságot eredményez, elismerte a követelések fennállását és kinyilvánította az állam fizetési hajlandóságát. Tájékoztatott arról, hogy a közeljövőben kormány-előterjesztés készül, amely fel fogja hatalmazni a pénzügyminisztert arra, hogy a svájci alvószámlák tulajdonosainak, illetve ezek örököseinek a svájci fél által közölteken alapuló összegek kifizetését bírósági letét útján teljesítse. Erről az érintetteket közlemény formájában fogja a pénzügyminiszter tájékoztatni. A konkrét igények jogosságáról a bíróság fog dönteni.

A visszásságot okozó helyzet rendezésének fent vázolt módja kétségtelen előrelépést jelent a probléma megoldása felé, az azonban továbbra sem derült ki, hogy a helyzet rendezésére a „közeli jövőben” pontosan mikor fog sor kerülni.

OBH 3132/2005.

A tisztességes eljáráshoz, a jogorvoslathoz, valamint az egészséghez és az egészséges környezethez való joggal összefüggő visszásságot okoz az ÁNTSZ városi intézete, ha nem gyakorolja hatáskörét, nem hoz érdemi döntést, vagy nem tartja be a szakvéleménye megadására vonatkozó határidőt. Az ÁNTSZ megyei intézete is ilyen visszásságot okoz, ha hatósági ellenőrzéséről nem készít jegyzőkönyvet, csak feljegyzést.

A panaszos a hatóságok eljárását sérelmezte, mert 2003-ban az ÁNTSZ városi intézetéhez, 2004-ben pedig az önkormányzathoz fordul azzal, hogy szomszédja a lakásában állatokat tart, azt nem takarítja, az erkélyén nagy mennyiségű limlomot, lejárt szavatosságú élelmiszert halmozott fel, az odaszoktatott madarak ürüléke fertőzésveszélyes, a társasház folyosója pedig bűzös, ezért azt, a terjengő bűz miatt nem tudják használni, de érdemi előrelépés nem történt az ügyben. Az panasz kapcsán már másik kijelölt jegyző jár el, de a szomszédos lakás teraszán egyre több szemét található és egyre nagyobb a bűz.

Az országgyűlési biztos vizsgálatot indított, és a kijelölt jegyzőtől tájékoztatást kért, aki előadta, hogy a közigazgatási hivatal 2004. március 25-én jelölte ki a birtokvédelmi eljárás lefolytatására. Ennek során személyesen meghallgatta  a kérelmezőket, majd az ÁNTSZ városi intézetét az eljárásba szakhatóságként bevonta és felkérte helyszíni ellenőrzésre. A városi intézet véleményében kifejtette, hogy a „lakás rendkívül elhanyagolt. Oda belépve, az ajtó előtt kellemetlen szag érződik. A lakásban különféle lomok, ruhaneműk, cipők, üres üvegek vannak felhalmozva. A lakás hónapok óta nem volt takarítva. A tapéta elpiszkolódott. A tavalyi év folyamán egyszer már tartottunk a lakásban helyszíni szemlét. Az akkor tapasztaltakhoz képest a lakás állapota jelentősen romlott. A lakás jelen állapotában a szomszédos lakásban élőket a normál életvitelükben gátolja, a szaghatás révén folyamatos zavaró hatást fejt ki”. A jegyző ezt követően 2004. július 6-án határozatban kötelezte a szomszédot, hogy a lakásában szüntesse meg a kellemetlenül erős szaggal járó és ezzel más lakók nyugodt birtoklását zavaró tevékenységét.

A kérelmezők 2004. augusztus 13-án a végrehajtás megindítását kérték, mivel a panaszolt a határozatban foglaltaknak önként nem tett eleget. A végrehajtási eljárás során az önkormányzat köztisztviselői több alkalommal helyszíni szemlét tartottak, a lakókat személyesen meghallgatták, illetve a kérelmezettet végrehajtási bírsággal sújtották. Végül a jegyző elrendelte a lakás lomtalanítását, annak lebonyolítására egy kht.-t kért fel, amely arról tájékoztatta a jegyzőt, hogy felszólításukat követően a kötelezett a lakását 2005. július 28-án kiürítette.             Az ÁNTSZ városi intézetének a helyszíni szemlék alapján tudnia kellett, hogy a lakás egyre rosszabb állapotban van. Az ÁNTSZ a törvény értelmében meghatározott ügyekben hatósági jogosítványokat gyakorol. Ennek ellenére a városi intézet egy alkalommal sem hozott a panaszos és szomszédjai által benyújtott beadványokat követő eljárásai lezárásaként határozatot. Ezzel egyrészt figyelmen kívül hagyta mind az Áe, mind pedig ÁNTSZ törvény határozathozatali kötelezettséget előíró rendelkezéseit, másrészt a helyzet folyamatos rosszabbodása ellenére sem élt az ÁNTSZ törvényben biztosított jogosítványaival. Nem tette meg azokat az intézkedéseket, amelyekre a törvény 11. §-a alapján jogosult lett volna, és amely révén a hatóság korábbi beavatkozásával a 2005. június 16-i állapotok elkerülhetőek lettek volna. Az érdemi intézkedés hiánya alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okozott.

Az országgyűlési biztos megállapította azt is, hogy az önkormányzat birtokvédelmi eljárásában a szakhatóságként részt vevő városi intézet az Áe. szabályaival ellentétesen szakvéleményét nem 15, hanem csak 29 nap alatt készítette el, mely úgyszintén visszásságot okozott.

Az ÁNTSZ megyei intézetének 2005. június 16-i helyszíni szemléje kapcsán az országgyűlési biztos megállapította, hogy a szemléről csupán feljegyzés készült, annak ellenére, hogy az ÁNTSZ törvény értelmében a lakás megtekintése hatósági ellenőrzésnek minősült, amelyről jegyzőkönyvet kellett volna felvenni. Ez úgyszintén alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okozott.

A feltárt visszásságok orvoslása érdekében az országgyűlési biztos az ÁNTSZ városi intézetét felhívta, hogy a jövőben hatósági eljárása során az ÁNTSZ törvény szabályait teljes körűen alkalmazza, és a szakhatósági nyilatkozatait a törvényi határidőnek megfelelően tegye meg. Az ÁNTSZ megyei intézete vezetőjét arra kérte, hogy a hatósági ellenőrzésen tapasztaltakat minden alkalommal foglalja jegyzőkönyvbe.

A kezdeményezésben foglaltakkal mind a két szerv egyetértett.

OBH 3141/2005.

A gyermek kiemelt védelemhez és tisztességes eljáráshoz való jogával összefüggő visszásságot okoz, valamint művelődéshez való jogát veszélyezteti az oktatási intézmény, ha a tanulót fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül, azonnali hatállyal kizárja a kollégiumból.

A panaszos azt sérelmezte, hogy a gyermekét a fegyelmi eljárás utólagos lefolytatásával, azonnali hatállyal kizárták a kollégiumból.

Az általános helyettes a vizsgálat során a fenntartó önkormányzat főjegyzőjétől kért tájékoztatást, amiből kiderült, hogy a panaszos gyermekét a kollégium igazgatója verekedés miatt, az azt követő napon azonnali hatállyal kizárta, majd a fegyelmi eljárást lefolytatta. A főjegyző megállapította, hogy a kollégium eljárása jogszabálysértő volt, és erre fel is hívta a kollégium vezetésének a figyelmét, de miután a fegyelmi eljárást már lefolytatták, és a fegyelmi ügyben határozatot hoztak, további intézkedést nem tartott szükségesnek. A főjegyző ezért az azonnali végrehajthatás miatt sem látott okot intézkedésre.

A panaszosok fellebbezését a főjegyző elutasította.

Az általános helyettes a főjegyző megállapításait csak részben fogadta el. Egyetértett azzal a megállapítással, hogy a kollégium nem a jogszabályoknak megfelelően járt el, de azt is megállapította, hogy a főjegyző sem kellő gondossággal járt el, amikor nem gondoskodott az azonnali végrehajtás felfüggesztéséről. Részletesen kifejtette a jogerő intézményének garanciális jelentőségét és rámutatott arra, hogy a fegyelmi eljárás azonnali végrehajtását a vonatkozó jogszabályok nem teszik lehetővé. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az eljárás alá vont személy tankötelezett. A vizsgálat szempontjából ennek azért volt jelentősége, mert a tanuló tankötelezettségének a teljesítése elsőbbséget élvez az esetleges magatartásával összefüggő fegyelemsértésekkel szemben. A tankötelezettség fennállásáig meglévő elsőbbséget jogszabály is nevesíti; a kizárás fegyelmi büntetés nem alkalmazható akkor, ha a kollégiumi tagsági viszony fennállása nélkül a tanuló nem tudja teljesíteni tankötelezettségét. A fegyelmi eljárásra vonatkozó kogens szabályok a jogállam, jogbiztonság követelménye mellett, tehát a tankötelezettségből származó kötelezettségre is visszavezethetők. Ebből következik, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatása nem mellőzhető,  a fegyelmi döntés meghozatalkor mérlegelni kell, hogy a kollégiumból való kizárás veszélyezteti-e a tanuló tanulmányi kötelezettségének a teljesítést, valamint hogy a fegyelmi döntés azonnali végrehajtása kizárt.

Az általános helyettes összességében megállapította, hogy a kollégium eljárása több ponton megszegte a fegyelmi eljárásra vonatkozó jogszabályokat. Megállapította továbbá, hogy a főjegyző eljárása során jogszabályi előírásokból származó kötelezettségét nem teljesítette, tévesen ítélte meg a végrehajtással kapcsolatos intézkedései indokolatlanságát. Az érintettek ezzel a gyermek kiemelt védelemhez és tisztességes eljáráshoz való jogával összefüggő visszásságot okoztak.

Az általános helyettes a főjegyzőt arra kérte, hogy a jövőben tevékenysége során a jogszabályokat maradéktalanul tartsa be. Jogsértés esetén haladéktalanul tegye meg a szükséges intézkedéséket kiemelten akkor, ha eljárása kiskorú és tankötelezett személyt érint. A kollégium igazgatóját felhívta, hogy  a jövőben, fegyelmi ügyekben különös gondot fordítson a jogszabályi előírások betartására, különös gondossággal járjon el fegyelmi büntetés kiszabásakor, mivel a fegyelmi eljárás lefolytatása kötelező, a fegyelmi döntés azonnali végrehajtása pedig a jogszabály erejénél fogva kizárt.

A főjegyző a kezdeményezéssel egyetértett, és az általános helyettes a válaszát elfogadta. A kollégium igazgatójának válasza szerint az eddig felmerült fegyelmi ügyek intézése során megtartották a fokozatosság elvét, de ebben az esetben a tanuló kihívóan súlyos kötelezettségszegést követett el. Az általános helyettes válaszában hangsúlyozta, hogy a fegyelmi eljárást minden esetben  – kihívóan súlyos kötelezettségszegés esetén is – a vonatkozó eljárási szabályok megtartásával kell lefolytatni.

OBH 3162/2005.

A jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz a jegyző, ha az országgyűlési biztos megkeresésére nem ad érdemi választ, mert azzal akadályozza alkotmányos feladatának ellátásában.

A panaszos azt sérelmezte, hogy egy álláshely betöltésével kapcsolatban fordult beadvánnyal az önkormányzathoz, de annak ellenére, hogy a beadványának átvételét igazolták, nem kapott választ.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálata során az önkormányzat jegyzőjét kereste meg, de a levelére több mint három hónapig nem kapott választ.            Ezt követően a polgármestert kereste meg, és magyarázatot kért a válasz elmaradásának okára, és a panaszos ügyében korábban feltett kérdéseire is választ várt. A polgármester közölte, hogy a jegyzőt a mulasztásért figyelmeztetésben részesítette.

A panaszos jelentkezése kapcsán előadta, hogy a panaszos egy 16 tagú kistérségi szövetkezés pályázatára jelentkezett, amelyet nem ő nyert el. A panaszos a Munkaügyi Központtal több éve együttműködő, regisztrált munkanélküli volt, akit jelenleg az önkormányzat közcélú munkásként foglalkoztat.

A polgármester válaszával egy időben – tehát négy hónap elteltével – a jegyzőtől is válasz érkezett, amelyben a jegyző arról számolt be, hogy a panaszos érdekeit szem előtt tartva igyekezett elhelyezkedését segíteni, és felvette a kapcsolatot egy PHARE pályázat keretében dolgozó programvezetővel, és a polgármester által is ismertetett kistérségi szervezet munkatársával. Lehetővé tette, hogy a panaszos e-mailben figyelemmel kísérje pályázatát. Hozzáfűzte, hogy a panaszos foglalkoztatására figyelemmel úgy érezte, hogy az írásos válasza csak bonyolította volna a helyzetet, mert nem tudott olyan állapotról beszámolni, ami érdemben segítette volna a munkájukat.

Az általános helyettes megállapította, hogy a jegyző – a hozzá intézett megkeresés válasz nélkül hagyásával – sértette az országgyűlési biztos vizsgálati jogosultságát, akadályozta alkotmányos feladatának ellátásában, ezáltal a jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okozott, de tekintettel arra, hogy a polgármester a jegyzőt a mulasztásért már figyelmeztetésben részesítette, a további felelősségre vonás érdekében ajánlással nem élt.

Felhívta azonban a jegyző figyelmét arra, hogy a jövőben mindenkor határidőben gondoskodjon a megkeresések megválaszolásáról, és a polgármestertől ennek figyelemmel kísérését kérte.

Az általános helyettes a jelentését megküldte a közigazgatási hivatal vezetőjének is.

OBH 3179/2005.

A tulajdonhoz való alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okoz  a bentlakásos intézmény, ha cselekvőképességet érintő gondnokság alatt nem álló lakó a jövedelmével nem rendelkezhet szabadon.

A Tolna Megyei Önkormányzat Hétszínvilág Otthonának lakója panaszolta, hogy nem rendelkezhet szabadon a keresetével annak ellenére, hogy gondnokság alatt nem áll, mert annak csak a felét kapja kézhez, azt is részletekben, és a fennmaradó összeget az otthon kezeli.

Az általános helyettes a tulajdonhoz való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított, a beadványban foglaltakról az otthon igazgató főorvosától tájékoztatást kért.

Az igazgató főorvos a beadványban foglaltakat kivizsgálta. A vizsgálat a beadvány valóságtartalmát igazolta, vagyis a panaszos valóban nem áll gondnokság alatt, keresetével nem rendelkezhet szabadon. Korábban a panaszos fizetését bankszámlájára kapta, azzal szabadon rendelkezett. A panaszos azonban képtelen volt fizetését beosztani, bankszámláját – az ő beleegyezésével – megszüntették. A bankszámla megszüntetését követően a panaszos fizetése 50%-át kézhez kapta, 50%-át az otthon egy elkülönített számlán gyűjtötte számára. A panaszost egyedileg, egyéni foglalkozás keretében tanítják a pénz beosztására, önálló gazdálkodásra.

Az általános helyettes megállapította, hogy az intézmény – előzőekben ismertetett – eljárása a tulajdonhoz való alkotmányos joggal összefüggő visszásságoz okozott.

Az otthon igazgatója a vizsgálat lezárása után munkatársait utasította a jogszabálysértő gyakorlat megszüntetésére. A panaszos 2005. június 1-jétől havi fizetését, a bérfizetés napján egy összegben felveszi.

Tekintettel arra, hogy a feltárt visszásságot az igazgató főorvos saját hatáskörében orvosolta, az általános helyettes további intézkedést nem tett, az otthon igazgató főorvosának azonban javasolta, hogy ha a jövőben intézményük valamelyik lakója segítséggel sem képes a jövedelmét beosztani a gondnokság alá helyezés szükségességét jelezzék az illetékes gyámhivatalnak.

OBH 3183/2005.

Az országgyűlési biztos nem tapasztalt alkotmányos jogsérelmet a Fejér megyei FM Hivatal működésének ellenőrzése során.

Az országgyűlési biztos Fejér megyei 2005. májusi látogatása alkalmával a Megyei Földhivatalnál (FM Hivatal) vizsgálta a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (Fkbtv.) egyes rendelkezései végrehajtását.     A vizsgálat azt kívánta feltárni, hogy a földkiadási munka hol tart a megyében, továbbá, hogy a védelemre tervezett természeti területek kiadása milyen tapasztalatokkal járt, a nemzeti földalap termőföldkészletéből hány arra jogosult, mennyi aranykorona értékű termőföldet igényelt, a termőföld értékesítés céljából tartott árverések száma hogyan alakult, és az árveréseken értékesített termőföld után befolyt és a költségekkel csökkentett összeg érdekeltek közötti felosztása megtörtént-e. Továbbá arra is, hogy az FM Hivatal – és a földkiadási munka során vele együttműködő szervek – és a földkiadásra jogosultak kapcsolata hogyan alakult, valamint hogy a földkiadási munkához biztosított anyagi, technikai és személyi feltételekkel hogyan gazdálkodtak.

A vizsgálat feltárta, hogy a földkiadó bizottságok tevékenysége a megyében 68 gazdálkodó egység gazdálkodási területén lévő termőföld kiadására terjedt ki. A földkiadó bizottságok működésük megszűnéséig – 1996. december 31. napjáig – a megye közigazgatási területén a részarány föld-magántulajdonosok részére elkülönített 127 580 hektár térmértékű és 2 962 771 aranykorona értéknek megfelelő termőföldből 79 044 hektár térmértékű és 1 702 092 aranykorona értékű termőföldet adtak ki 67 800 jogosult részére.

A földkiadó bizottságok tevékenységének megszűnését követően a megyében a földkiadási feladatokat a 68 gazdálkodó egység gazdálkodási területén 1997. január 1. napjától az FM Hivatal vette át, és egyebek mellett feladatát képezte ettől az időponttól a földkiadó bizottságok által ki nem adott részarány-tulajdonnak megfelelő 48 415 hektár területű és 1 258 449 aranykorona értékű termőföld kiadása is, amely 14 079 részarány-tulajdonost érintett.

A földkiadási munka során az FM Hivatal – az Fkbtv. 7/A. § (3) bekezdése szerinti – jogosultakat összesen 2400 aranykorona értékű részarány-tulajdonnak megfelelő termőföld fejében részesítette kártalanításban. E munka során  a kártalanításra jogosultak felkutatása nem kis gondot okozott, azonban e feladatot az FM Hivatal a települési önkormányzatok jegyzőinek segítségével eredményesen oldotta meg.

Az FM Hivatal az Fkbtv. szabályainak betartásával a 2000., illetve a 2001. évben 17, a 2004. évben pedig további egy árverésen összesen 570 aranykorona értékű termőföldet árverezett el 2 187 722 Ft értékben, mely összegből  a költségeket levonta, s az így megmaradó összeget 699 jogosult között – tulajdoni hányaduk arányában – felosztotta.

A vizsgálat megállapította azt is, hogy az Fkbtv. 9/D. § (1) bekezdésében megfogalmazottaknak megfelelő kérelmet – mely szerint meghatározott részarány-tulajdonos választása szerint a Nemzeti Földalap termőföldkészletéből termőföldet igényelhet, vagy pénzbeli kártalanításra tarthat igényt 4000 Ft/aranykorona értékben –, az FM Hivatalnál nem tartanak nyilván, s oda ilyen kérelem nem is érkezett. Nem fordult elő olyan eset, hogy a földkiadási munka során magántulajdonba adtak volna olyan védett vagy védelemre tervezett területet, amelyek kisajátítás alóli felmentéshez az illetékes nemzeti park hozzájárulását nem adta.     A vizsgálat azt tapasztalta, hogy az FM Hivatal vezetője és illetékes munkatársai a földkiadási munkára vonatkozó Fkbtv. szabályait ismerik, s azokat a gyakorlatban is helyesen alkalmazták. A törvényben foglalt feladatok végrehajtása érdekében elismerésre méltó szervezőmunkát végeztek. A földkiadási munkához biztosított anyagi, technikai feltételeket jól használták fel. A törvényben foglalt feladatok megvalósítására kellő időben képesek voltak mozgósítani a földkiadási munkában résztvevőket (földhivatal, önkormányzat, gazdálkodó szervek), velük jó kapcsolatot alakítottak ki és tartanak fenn ma is.

A vizsgálat megállapította, hogy a megyében a földkiadási munka lényegében már 2001. év végén befejeződött. A vizsgálat időpontjában csak egyetlen földkiadással kapcsolatos ügyben folyik peres eljárás a Legfelsőbb Bíróság előtt. Az ügyben döntés még nem született.

A földkiadási munka befejezését, a színvonalas szervezőmunkán túl az említett szervekkel kialakult jó együttműködés mellett a földkiadásra jogosultakkal való megfelelő bánásmód (tájékoztatás, egyeztetés, gyors ügyintézés) is elősegítette. A földkiadási munka során a termőföldhöz jutott tulajdonosok az FM Hivatal tevékenységét elismerik. Jellemző, hogy a földkiadásra jogosultak közül az Fkbtv. 9/C. § (10) bekezdése szerinti kifogással – az FM Hivatal által vezetett sorsolás ellen – egyetlen jogosult sem élt. A vizsgálat megállapította azt is, hogy az FM Hivatal által 14 079 jogosult részére hozott földkiadási határozat ellen mindössze 145 jogosult élt fellebbezéssel, melyből 31 esetben a jogorvoslati kérelmet az FM Hivatal saját hatáskörében orvosolta. A Hivatal által hozott határozatok ellen benyújtott fellebbezések másodfokú elbírálásra való felterjesztésére mindössze 114 esetben került sor, mely a jogosultak részére kiadott határozatok 0,8%-a.

Arra is tekintettel, hogy a megyében a földkiadási munka befejeződött, s hogy a vizsgálat nem tárt fel olyan, az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot, melyek kiküszöbölése a vizsgált szerv vezetőjének, illetve felettes szerve vezetőjének intézkedését igényelné, ezért az országgyűlési biztos a vizsgálatról készült jelentésében – melyet mind az FM Hivatal vezetőjének, mind a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek megküldött – ajánlást nem tett.

OBH 3184/2005.

A szociális biztonsághoz, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, az élethez és az emberi méltósághoz fűződő jogokkal összefüggő visszásságokat okoz az Ápoló-Gondozó Otthon, ha nem biztosított a portaszolgálat vagy más ellenőrző rendszer; ha nagy a zsúfoltság, és a tárgyi körülmények hiányosak; ha az otthon bútorzata és berendezési, felszerelési tárgyai, az életvitelhez szükséges körülmények nem felelnek meg az ellátottak életkori sajátosságainak, egészségi és mozgásállapotának; ha hiányoznak a nővérhívó jelzőcsengők, a kádak és zuhanyzók, és a mellékhelyiségeket nem egyértelműen különítik el; ha a zuhanyzókban az intimitás alapfeltételéül szolgáló elválasztó függönyök hiányoznak; ha az alkoholbetegséggel küzdő személyek illetve a mentálhigiénés ellátás rendszere nem megfelelő; ha hiányzik a közösségi együttlétre szolgáló, a látogatók fogadására alkalmas, a mentális gondozásra szolgáló helyiség.

Az országgyűlési biztos és munkatársai 2005 májusában általános vizsgálatot végeztek Fejér megyében, melynek keretében került sor a Fejér Megyei Ápoló-Gondozó Otthon (2433 Sárosd, Szabadság tér 1.) helyszíni vizsgálatára. A biztos megállapította, hogy nem tisztázott pontosan az intézmény ellátási területének kérdése. A vizsgálat feltárta, hogy az intézményben hiányzik a portaszolgálat vagy más ellenőrző rendszer kialakítása, az egyik ellátott szokott  a portán tartózkodni napközben, a feladata ellátásáért díjazásban részesül. A főbejárat előtt közvetlenül egy forgalmasabb úttest található, mely balesetveszélyesnek tűnt, eddig ebből probléma nem adódott, mégis igényként merült fel egy gyalogos átkelőhely létesítése.

A kastélyépületben a gondozottak átlagosan 8-10-12 ágyas termekben vannak elhelyezve. A kastély építészeti adottságai miatt a szobák az épület egyes szárnyaiban egymásból nyíltak, több szobának nincs folyosóra nyíló ajtaja, így azok csak másik szobán áthaladva közelíthetőek meg. Külön bejárattal csak néhány lakóhelyiség rendelkezik. A vizsgálat megállapította, hogy az intézmény az épület jellegéből adódóan nem felel meg a jelenlegi funkciójának, a lakóhelyiségek rendkívül zsúfoltak.

A nagy belmagasságra tekintettel a lámpák nem tudják bevilágítani a szobákat, több helyiségnek csak a folyosóra nyílnak ablakai, ezért szép időben is félhomály van, természetes napfény ezeket e szobákat nem éri, a szellőztetésük is kizárólag a folyosóról oldható meg. A vizsgálat szerint a szobák bútorzata és berendezési, felszerelési tárgyai, az életvitelhez szükséges körülmények csak részben feleltek meg az ellátottak életkori sajátosságainak, egészségi és mozgásállapotának. A betegszobák szintén 8-10 ágyasak, ahol körülbelül 50 fekvőbeteget látnak el, mely szintén zsúfoltságot eredményez. Nővérhívó jelzőcsengőket nem szereltek fel.

A mellékhelyiségek nemenkénti elkülönítése nem volt egyértelmű. Szappan, WC papír, törölköző több helyen hiányzott. Nem alakítottak ki megfelelő számú zuhanyzót, és ezeket nem különítették el nemek szerint. A zuhanyzóknak magas peremük volt, elválasztó függönyöket nem szereltek fel.

Az ebédlő nagysága a gondozotti létszámhoz viszonyítva nem elegendő. Egyúttal jelentős problémát okoz az alkoholbetegek jelenléte az otthonban, a mindennapi együttélés során több konfliktus ebből adódik. Az ittas állapotban lévő lakók agresszívek és megfélemlítik a gondozottakat. A probléma elsődleges oka az, hogy a megyében nincs külön szenvedélybetegek ápolását, gondozását végző szakosított intézmény.

A biztos vizsgálatai során több megyében tapasztalta a szenvedélybetegekre, különösen az alkoholbetegséggel küzdő célcsoportra koncentráló és segítő személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos intézmények hiányát. Rámutatott arra, hogy a speciális intézményi ellátás kiépítése országos szinten indokolt és szükséges, mely oldaná a bentlakásos intézményekben tapasztalt zsúfoltságot és a vegyes elhelyezésből adódó konfliktusokat, s egyúttal az ellátás színvonala is emelkedhetne.

Az intézményben nincsenek az ellátotti létszámhoz igazodó közösségi együttlétre szolgáló helyiségek. Nem található az otthonban sem látogatók fogadására alkalmas, sem mentális gondozásra szolgáló helyiség. A mentálhigiénés csoport mindössze 3 ápolóból áll, akik a lakók pénzkezelésével, gyógyszerek kiváltásával, bevásárlással, ezek adminisztrációjával, szociális ügyintézéssel is foglalkoznak. Évek óta problémát jelent a csoport alacsony létszáma, amely miatt nem tudják megfelelően ellátni az előírt mentálhigiénés feladatokat. Ennek következménye az is, hogy a gondozási tervek csak részben készültek el. A vizsgálat szerint a csoport jelenlegi működése aggályosnak tekinthető. A vizsgálat megállapította, hogy a személyi, szakdolgozói feltételek is hiányosak az intézményben: az ápolói létszám alacsony, diétás nővért, foglalkoztatás-szervezőt nem foglalkoztatnak. A szakdolgozókon felül 15 fős technikai személyzet segíti az intézmény zavartalan működését, mindössze 6 fő látja el az épületek takarítását, mely az ellátotti létszámhoz viszonyítva alacsonynak tekinthető.

A folyamatos erőfeszítések, valamint a rendelkezésre álló csekély összegekből kivitelezett kisebb-nagyobb felújítások ellenére a vizsgálat szerint az épület nem alkalmas idős otthoni feladatok ellátására, a szenvedélybetegekkel történt elhelyezés pedig az idősekkel történő foglalkozástól vonja el a szakdolgozók energiáit.           Az országgyűlési biztos felkérte az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztert, hogy a szenvedélybetegek (különös figyelemmel az alkoholbetegséggel küzdők) ellátása kapcsán felmerült helyzetet tekintse át és vizsgálata eredményeként, a több megyét is érintő szakosított ellátási hiányosságok megoldása érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket. A vizsgálat során feltárt további visszásságok orvoslása érdekében felkérte a megyei önkormányzat közgyűlésének elnökét, hogy fontolja meg a kastélyépület kiváltását. A jelenlegi intézmény kapcsán pedig felhívta a fenntartót és az intézményvezetőt a szükséges intézkedések megtételére. Felkérte továbbá a sárosdi polgármestert, hogy az érintett szervek bevonásával tartsanak egyeztetést, s vizsgálják meg az adott intézmény előtti útszakaszon a gyalogos-átkelőhely kijelölésének lehetőségét. Az érintettek a jelentésben foglaltakkal egyetértettek, a feltárt hiányosságokat a költségvetési keretek függvényében orvosolták. A miniszter asszony arról tájékoztatta a biztost, hogy a szenvedélybetegek ellátása kapcsán felmerült helyzet áttekintése érdekében a Szenvedélybetegek Országos Módszertani Intézetét kutatás folytatására kérték fel, melynek eredményeit összefoglaló helyzetértékelés alapján az intézkedési javaslatok elkészítése folyamatban van.

OBH 3237/2005.

A fogyatékos személyeknek joguk van a számukra akadálymentes és biztonságos épített környezethez.

Az országgyűlési biztos 2005 májusában Fejér Megyében munkalátogatást tartott, melynek keretében hivatalból vizsgálta a DDGÁZ Rt. székesfehérvári ügyfélszolgálatán tapasztalható munkakörülményeket, az ügyfelek fogadását és a kiszolgálás körülményeit.

A biztos vizsgálatot a tisztességes eljáráshoz és a panaszhoz fűződő joggal összefüggésben indított.

A vizsgálat alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot nem tárt fel.

Az ügyfélfogadási idő, a munkatársak felkészültsége megfelelő, az ügyfélkapcsolatok működtetéséhez a személyi, tárgyi és technikai feltételek adottak. Az iroda jól megközelíthető helyen van, kialakítása kulturált, modern, a tágas terek biztosítják az ügyintézés során a diszkréciót. A panaszok intézése az egész régióban egységes eljárás szerint történik.

A vizsgálat során feltárt egyetlen hiányosság, hogy a mozgáskorlátozottak segítség nélkül nem jutnak be az épületbe, továbbá, hogy részükre nincs mosdó kialakítva, ahogy nincs kifejezetten az ügyfelek részére szolgáló mosdó sem, az ügyfelek a munkatársak mosdóját vehetik igénybe. Ez a megoldás azonban a nagy ügyfélforgalom miatt mind a dolgozók, mind az ügyfelek részére kényelmetlen és kellemetlen lehet.

Az országgyűlési biztos felhívta a szolgáltató figyelmét, hogy a fogyatékos személyeknek joguk van a számukra akadálymentes, továbbá érzékelhető és biztonságos épített környezetre. Az akadálymentesítéshez hozzátartozik a nemektől független, kerekesszéket használó személyek részére alkalmas illemhely létesítése is.

A vizsgálat által érintett szolgáltató vezérigazgatója a jelentésben tett figyelemfelhívásra nem reagált.

OBH 3238/2005.

A tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okoz az önkormányzati szabálysértési hatóság, ha az eljárása jelentősen túllépi az ügyintézési határidőt. Ugyanilyen visszásságot okoz a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség mulasztása is, ha az internetes honlapján a fogyasztókat félreinformáló, téves tájékoztatását késedelmesen javítja ki.

A panaszos a IX. kerületi Rendőrkapitányság, a Ferencvárosi Önkormányzat szabálysértési hatósága, valamint a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség eljárását, ill. mulasztását sérelmezte.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a tisztességes eljáráshoz való jogot érintő visszásság gyanújára tekintettel vizsgálatot rendelt el, és megkereste az érintett szervek vezetőit.

A panaszos korábbi, OBH 6517/2004. számú beadványában előadta, hogy 2004. március 31-én a Spar kft. egyik boltjában egy vagyonőr felszólította, hogy mutassa meg a táskáját, majd – miután erre nem volt hajlandó – feltartóztatta és rendőrt hívott. A panaszos a kiérkező rendőröknek megmutatta a táskáját, melyben máshol vásárolt áruk voltak; ezt állítása szerint a helyszínen blokkal is igazolta. Miután a személyazonosságát nem tudta igazolni, előállították a IX. kerületi Rendőrkapitányságra. A rendőri intézkedésről készült jelentés szerint a boltban igazoltatták a panaszost, majd átvizsgálták a csomagját, melynek során 3 tábla, 637 Ft összértékű csokoládét találtak nála. A panaszos azt állította, hogy a termékeket máshol vásárolta. A rendőri jelentés ugyanakkor nem tartalmazta, hogy a panaszos a termékek blokkját felmutatta volna. A panaszost – adatai egyeztetését követően – szabadon bocsátották. A IX. kerületi Rendőrkapitányság feljelentést tett a panaszos ellen, mely alapján az illetékes Ferencvárosi Önkormányzat tulajdon elleni szabálysértés miatt eljárást indított. A hatóság az eljárást 2004. szeptember 22-én – szabálysértés hiányában – megszüntette.

Tekintettel arra, hogy a Spar kft. tevékenységét az általános helyettes – hatáskör hiányában – nem vizsgálhatta, a beadványt – a kft. tevékenységére vonatkozó részben – áttette az illetékes Fogyasztóvédelmi Felügyelőségéhez. A felügyelőség igazgatójának tájékoztatása szerint a hatályos jogszabályok az üzlet részére nem írnak elő határidőt a vásárlók könyvébe tett bejegyzések megválaszolására, ennek ellenére 2005. február 14-én határozatban kötelezték a kft.-t  a válaszadásra. A kft. 2005. március 11-én ismételten megküldte a panaszosnak a 2004. szeptember 15-én kelt – nem kereste jelzéssel visszaérkezett – levelét, melyben tájékoztatták a panaszost, hogy nem kívántak ellene eljárást kezdeményezni. A kft. 2000 Ft-os vásárlási utalványt ajánlott fel a panaszosnak, és elnézést kértek tőle. A panaszost az általános helyettes tájékoztatta a vizsgálat eredményéről.

A panaszos ezt követően újabb beadványában kifogásolta, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség honlapján a vásárlók könyvével kapcsolatban továbbra is az az információ található, hogy a bejegyzésre a bolt vezetője köteles  30 napon belül írásban választ adni. A panaszos írásban kérte a felügyelőségtől a félrevezető tájékoztatás módosítását, de – állítása szerint – telefonon azt válaszolták neki, hogy semmit sem tudnak tenni az ügyben. Az önkormányzat eljárásával kapcsolatban a panaszos sérelmezte, hogy a 2004. szeptember 22-én kelt határozatot csak november 5-én postázták a részére, valamint, hogy a szabálysértési eljárás indokolatlanul elhúzódott. A panaszos azt is kifogásolta, hogy a rendőrség annak ellenére tett feljelentést vele szemben, hogy a nála levő blokkot bemutatta.

A főfelügyelőség főigazgatója 2005 júliusában arról tájékoztatott, hogy korábban valóban adódtak nehézségeik a honlapon szereplő jogszabályi tájékoztatás frissítésével kapcsolatban, de időközben megtörtént a jogszabályi tájékoztatás aktualizálása.

A rendőri feljelentés 2004. április 19-én érkezett meg a hatósághoz, a szabálysértési eljárás pedig április 20-án indult. Az eljárás során meghallgatták  a panaszost, aki bemutatta a kérdéses termékek blokkját (a 3 tábla csokoládét március 30-án vásárolta a Profi egyik üzletében), és az eljáró vagyonőrt. A Spar kft. ügyvédje – írásbeli megkeresést követően – szeptember 15-én kelt levelében azt a tájékoztatást adta, hogy félreértés történt, mert nem kívántak feljelentést tenni a panaszos ellen. Az eljárást a hatóság 2004. szeptember 22-én kelt határozattal – szabálysértés hiányában – megszüntette. A határozatot – a tértivevény szerint – november 5-én postázták, a panaszos pedig november 11-én vette át.

A jegyző tájékoztatása szerint adminisztrációs hiba miatt került sor a határozat késedelmes kézbesítésére. Megállapította, hogy az ügyben jelentős mulasztás történt, és az eljárás indokolatlanul húzódott el. Mindezért a panaszos elnézését kérte.

Az első fokú, eljárást megszüntető határozat valóban jelentős késedelemmel, az eljárás megindulásától számított öt hónap elteltével született meg; az iratokban a határidő 30 napos meghosszabbításának sem volt nyoma.

Az általános helyettes mindezekre tekintettel megállapította, hogy a szabálysértési hatóság eljárása, ill. mulasztása – az eljárási határidő túllépése, ill.  a határozat késedelmes kézbesítése miatt – a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okozott. Felkérte a jegyzőt, hogy a szabálysértési eljárások lefolytatása során minden esetben tartsák be a törvényes eljárási határidőt. A jegyző a kezdeményezést elfogadta.

A rendőrség eljárása tekintetében az általános helyettes visszásságot nem állapított meg, figyelemmel arra, hogy sem a boltban készült jegyzőkönyv, sem a rendőri jelentés nem tartalmazta azt az információt, hogy a panaszos a helyszínen a termékek blokkját felmutatta volna, és ezt a körülmény utólag már nem lehetett bizonyítani.

Az általános helyettes megállapította, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség mulasztása – az internetes honlapján a fogyasztókat félreinformáló, téves tájékoztatását késedelmesen javította ki – visszásságot okozott a jogbiztonság követelményével összefüggésben. A megtett intézkedésre tekintettel az ügyben kezdeményezéssel nem élt, de felhívta a figyelmet a fogyasztók pontos tájékoztatásának szükségességére.

OBH 3266/2005.

A jogbiztonság követelményét sérti az érettségi vizsga szervezésével megbízott szervezet, ha a hiányos jogi szabályozásra visszavezethető okok miatt az érettségi vizsgakérdések nyilvánosságra kerülhettek.

Több panaszos fordult beadvánnyal az országgyűlési biztos általános helyetteséhez a 2005. évi középszintű magyar nyelv és irodalom, illetve matematika érettségi vizsga lebonyolításával kapcsolatban.

Az általános helyettes a jogbiztonság követelménye, és a művelődéshez való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot rendelt el, amely szerint a középszintű magyar nyelv és irodalom érettségi vizsgakérdések a vizsga időpontját megelőzően nyilvánosságra kerültek, majd később a középszintű matematika és történelem vizsgakérdésekkel is ez történt.

Az oktatási miniszter határozatával megsemmisítette a középszintű matematika érettségi vizsga eredményét, és a vizsgázóknak alternatív lehetőségként biztosította, hogy megismételhetik a vizsgát, vagy kérhetik, hogy a középiskola utolsó évfolyama végén elért osztályzatot ismerjék el középszintű matematika érettségi vizsga eredménynek. A középszintű magyar nyelv és irodalom érettségi vizsga eredményeit azonban nem semmisítette meg, történelemből pedig új kérdéssor alkalmazását rendelte el.

A biztos azt vizsgálta, hogy sérült-e az érettségizőknek művelődéshez való joga. Az állampolgárok tanuláshoz való jogát az állam intézményfenntartói kötelezettsége alapozza meg, amelynek keretében az államnak mindenki számára – hátrányos megkülönböztetés nélkül – biztosítania kell e jog gyakorlását lehetővé tevő szervezeti és jogszabályi feltételeket. E jogszabályi feltételeket  a közoktatásról szóló törvény, valamint az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló kormányrendelet (Évsz.) szabályai jelentik.

A közoktatási törvény szerint az érettségi vizsgát országosan egységes vizsgakövetelmények szerint kell megtartani, a vizsgakövetelményeket a vizsgaszabályzat és az érettségi vizsga vizsgakövetelményei alapján kell meghatározni.  A vizsgát főszabályként az iskola szervezi. Az érettségi vizsga megszervezésére, lebonyolítására, az érettségi vizsga vizsgatantárgyaira, az érettségi vizsga vizsgatantárgyainak követelményeire, a vizsgázók teljesítményének értékelésére, a jelentkezésre és az ügyvitelre vonatkozó rendelkezéseket az Évsz. határozza meg.   A vizsgálat megállapította, hogy noha az Évsz. elkülönülten utal az érettségi vizsga előkészítésére, megszervezésére, illetve lebonyolítására, e fogalmakat azonban – az előkészítést kivéve – nem határozza meg egzakt módon. Emellett rendszertanilag sem rögzíti egy jogszabály sem, hogy a vizsga megszervezése és lebonyolítása pontosan kinek – oktatási minisztérium, OKÉV, vagy az oktatási intézmények – hatáskörébe tartozik, hanem egy ettől eltérő fogalmi struktúrában szabályozott a vizsga megszervezése, lebonyolítása, és ezzel összefüggésben ezen intézmények feladatköre. Ez azért lényeges, mert a közoktatási törvény 95. § (7) és (9) bekezdéséből nem derül ki világosan, hogy a miniszter mikor (országos illetve ennél kisebb probléma esetén elkülönülten) és pontosan milyen intézkedést tehet, vagyis túl tág teret enged a miniszter egyedi, de adott esetben az összes vizsgázót érintő mérlegelési jogkörben hozott döntésének. Nincs meghatározva az sem, hogy a megszervezés fogalma alatt pontosan mely cselekményeket kell érteni, illetve hogy a megszervezés miben különbözik a vizsga megtartásától, valamint lebonyolításától, avagy ezek egymással szinonim fogalmak-e. Mindez a szabályozás tartalmi bizonytalanságát eredményezi, és ezáltal – a normavilágosság követelményének eleget nem téve – a szabályozás sérti a jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelményét.  A szabályozásnak biztosítania kellene, hogy akár az oktatási miniszter, akár más intézmények milyen esetekben milyen intézkedéseket tehetnek az érettségi vizsga tisztaságának biztosítása érdekében. A szabályozás nem tudja megfelelően kezelni a vizsgakérdések esetleges országos szintű nyilvánosságra kerülésének problémáját.

A vizsgálat során nyilvánvalóvá vált, hogy az a döntés, hogy a vizsgát meg kell ismételni, nem tekinthető semmilyen szempontból alkotmányellenesnek, hiszen  a felvételi eredményt befolyásoló vizsgakövetelmény az egyszerre felvételiző, de eltérő években érettségizettek esetében is más és más lehet. Az általános helyettes nem tartotta helytállónak azt az érvelést sem, hogy nyilvánosságra került magyar nyelv és irodalom érettségi vizsga eredményének meg nem semmisítése sértette a vizsgázók esélyegyenlőségét. Tekintettel azok kis számára, akik a feladatsort el tudták érni, továbbá a feladatok jellegére, a biztos szerint nem volt jogszerűtlen az oktatási miniszter azon döntése, hogy a vizsga eredményeket nem semmisítette meg. Minden ilyen döntésnél ugyanis mérlegelni kell azt is, hogy mi okoz nagyobb hátrányt, a vizsga eredményének megsemmisítése vagy az ezzel ellentétes döntés. A biztos álláspontja szerint ebben a helyzetben a vizsga eredményének megsemmisítése okozta volna a nagyobb hátrányt.

Az oktatási miniszter hivatkozva a közoktatási törvény, valamint az Évsz. módosítására arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jogszabály-módosítások a jelentésben felvetett problémákra választ adtak.

Az általános helyettes a miniszter válaszát nem fogadta és ajánlásait továbbra is fenntartotta.

OBH 3273/2005.

Az országgyűlési biztos nem tapasztalt alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot a Fejér megyei látogatásakor a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság és a kihelyezett ügyfélszolgálati tevékenységében.

Az országgyűlési biztos a helyszíni vizsgálat alapján megállapította, hogy jól szervezett, magas színvonalon működő ügyfélszolgálati munka folyik a Fejér Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságon. A kihelyezett ügyfélszolgálatok az ügyfelek tájékoztatását és kényelmét szolgálják.

A munkakörülmények és a technikai felszereltség jónak mondható, a munkatársak biztonságára beépített riasztórendszer vigyáz. Bár az ügyfélfogadást gyakorlott, korábban az igényelbírálás területén dolgozó munkatársak végzik, munkájuk sokrétűsége mellett közvetlenül az ügyfelekkel történő tevékenységük pszichikailag is megterhelő.

A korábbi évekhez viszonyítva pozitívan változott az ügyfélszolgálat helyzete, azonban a jelenlegi létszám-lehetőségek miatt a rendszeresen ügyfeleket fogadó munkatársak száma kevés. Fejlesztésre csak az igényelbírálás területéről volna lehetőség, ami jelenleg szintén megoldhatatlan problémát jelent.

A fent vizsgált tárgykörben az Igazgatóság lehetőségét és hatáskörét meghaladó problémákra az országgyűlési biztos szükségesnek tartotta felhívni az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatójának figyelmét.

OBH 3274/2005.

Alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okoz a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnál a korszerű ügyfélszolgálattal szemben támasztható körülmények hiánya.

Az országgyűlési biztos és munkatársai 2005. májusban általános ellenőrzést végeztek Fejér megyében. Ennek keretében a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár ügyfélszolgálati munkájának vizsgálatára is sor került.

A biztos a helyszíni vizsgálat során megállapította, hogy a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár, valamint az irányítása alatt működő dunaújvárosi kihelyezett osztályon a korlátozott anyagi, személyi és technikai feltételek mellett is jól szervezett és magas színvonalú az ügyfélszolgálati munka. Az ügyfélszolgálat munkáját akadályozó létszámgondokon, a helyhiányon, és az ügyfelek által is kifogásolt sorban álláson a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár a korlátozott lehetősége miatt saját erőből nem tud segíteni.

Az országgyűlési biztos ezért az OEP főigazgatójának azt javasolta, hogy vizsgálja meg – a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár lehetőségeit meghaladó – korszerű ügyfélszolgálat megteremtésének lehetőségét.

A főigazgató szerint erre a 2006. évi költségvetés keretében lesz lehetőség.

Az országgyűlési biztos a választ elfogadta és a vizsgálatot lezárta.

OBH 3297/2005.

A kérelemhez és a panaszhoz, a szabad mozgáshoz, a szociális biztonsághoz, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, az élethez és az emberi méltósághoz fűződő jogokkal összefüggő visszásságokat okoz a bentlakásos idősek otthona, ha lakóépületének kialakítása nem felel meg az akadálymentesítés követelményének. Továbbá, ha az idős emberek  a szobájuk és az épület más emeletén lévő közösségi helyiségek között kizárólag lépcsőn tudnak közlekedni; ha nem alkalmaznak diétás nővért, mozgásterapeutát, mentálhigiénés munkatársat és foglalkoztatás-szervezőt; ha a mellékhelyiségekben penészesek a falak, nincsen fürdetést segítő fürdetőszék és az alapvető intimitást biztosító zuhanyfüggöny; ha nincs megfelelő jelzőrendszer; ha nem alakítanak ki a látogatók fogadására,  a mentálhigiénés foglalkoztatás biztosítására alkalmas helyiséget, nincs orvosi szoba, illetve elkülönítő helyiség; továbbá, ha nem biztosított a mentálhigiénés foglalkoztatás; ha a gyógyszereket nem elzárva tárolják; ha nem ülésezik az érdekképviseleti fórum. Nem okoz azonban visszásságot az intézmény fenntartója, ha a személyi térítési díj mértékét a szociális ellátásokról szóló törvényben meghatározottaknak megfelelően az ellátottak jövedelme 80%-ának mértékéig emeli fel.

Egy országgyűlési képviselő juttatta el az országgyűlési biztoshoz a zebegényi Időskorúak Otthonában élő asszony panaszbeadványát, aki a személyi térítési díj mértékének emelkedését sérelmezte. A biztos vizsgálatot indított és  a közigazgatási hivatal vezetőjétől, illetve a megyei önkormányzat főjegyzőjétől kért tájékoztatást, és helyszíni vizsgálat keretében is megtekintette az Otthont.

Az intézmény korábbi fenntartója, a Katolikus Kereszt Alapítvány csődhelyzete miatt 2003. május 20.-tól a megyei főjegyzőtől kérte az ellátás biztosítását. A biztos az OBH 2945/2003. számú jelentésében a Katolikus Kereszt Alapítvány által létrehozott és 2003. májusáig fenntartott idősek otthona helyzetét már vizsgálta az alapítvány csődjét követően.

Az országgyűlési biztos a jelen vizsgálatában megállapította, hogy az ellátottak által fizetendő térítési díj emelkedésének mértéke nem haladta meg  a szociális ellátásokról szóló törvényben meghatározott százalékarányos határt, ezért a térítési díjak emelkedése nem okozott visszásságot.

Az országgyűlési biztos 2005. október 12-én helyszíni vizsgálatot végzett az intézményben. Ennek során megállapította, hogy az intézmény lakóépületének kialakítása nem felel meg az akadálymentesítés követelményeinek.

Az ellátottakkal közvetlenül foglalkozó szakdolgozók képzettségének aránya az intézményben megfelel a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló SzCsM rendeletben előírtaknak. Hiányos azonban az intézmény szakmai személyzete, ugyanis nem foglalkoztatnak diétás nővért, mozgásterapeutát, mentálhigiénés munkatársat, továbbá foglalkoztatás-szervezőt.

A mellékhelyiségek száma megfelel az SzCsM rendeletben előírtaknak, állapotuk azonban már problémákat vet fel. A zuhanyzók fala penészes, a nehezen mozgó idősek számára nincs fürdetőszék, hanem egy kerti műanyagszéket állítanak be a zuhanyzóba, zuhanyfüggönyök nincsenek a helyiségben, mindez az ellátottak alkotmányos jogait sérti.

A lakószobákban nincs nővérhívó csengő, így pl. a ház emeleti szintjén egyedül élő idős, vak és folyamatos segítséget igénylő asszonyra úgy figyelnek az ápolók, hogy óránként felmennek és ellenőrzik az állapotát.

További hiányossága az intézménynek, hogy nincs a látogatók fogadására és a mentálhigiénés foglalkoztatás biztosítására alkalmas helyiség, nem létezik a mentálhigiénés foglalkoztatás, továbbá nincs orvosi szoba és elkülönítő helyiség.           A gyógyszerek tárolásának módja sem felel meg a vonatkozó jogszabályban előírtaknak, a gyógyszereket ugyanis a főnővér szobájában egy nyitott polcon található dobozban tárolják, nincsenek külön szekrényben elzárva.

Bár megalakult, ténylegesen azonban nem működik az intézményben érdekképviseleti fórum, mely hiányosság az ellátottak alkotmányos jogaival összefüggésben szintén visszásságot okoz.

Összességében a vizsgálat megállapította, hogy az intézményben a feltételek a korábbi ombudsmani vizsgálathoz képest javultak, mely betudható a fenntartó folyamatos odafigyelésének és komoly anyagi hozzájárulásának, valamint az intézményt működtető Magyar Vöröskereszt szakmai munkájának.

A feltárt alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok orvoslása érdekében a biztos felkérte az intézmény fenntartóját, hogy gondoskodjon a hiányzó szakszemélyzet mielőbbi pótlásáról, a jelzőrendszer kialakításáról, a gyógyszerek szakszerű tárolásáról, a csökkenő ellátotti létszámra tekintettel a most még hiányzó helyiségek ki– és átalakításáról, a közös mellékhelyiségek megfelelő állapotának biztosításáról, és az idősek igényeinek megfelelő felszereltségéről, valamint az érdekképviseleti fórum szabályszerű működtetéséről.

A válaszadásra nyitva álló határidő még nem telt le.

OBH 3326/2005.

Nem okoz alkotmányos joggal kapcsolatban visszásságot, ha az éjjeli menedékhelyen ellátást igénybe vevőt magaviselete miatt huzamosabb ideig kizárják az ellátást igénybe venni jogosultak köréből, amennyiben erre az intézmény házirendje lehetőséget biztosít, és a házirendben foglaltakat bizonyíthatóan az ellátott tudomására hozták.

A panaszos egy budapesti éjjeli menedékhelyen őt ért sérelemmel összefüggésben fordult az országgyűlési biztoshoz, és arról számolt be, hogy intézményi jogviszonyának megszűnéséhez és a menhelyről öt évre szóló kitiltásához egy félreértés vezetett, amelynek tisztázására nem kap lehetőséget. A menhelyre történő befogadásra várva egy alkalommal a sorban állók közt dulakodás kezdődött, és a szociális munkás helyszínre érkezésekor a panaszossal dulakodó másik személy volt a földön, ezért a szociális munkás panaszost nem engedte be a szállóra. Később az ellátást igénybe vevő ismerőseitől arról értesült, hogy öt évre kitiltották, de erről semmilyen határozatot, írásbeli tájékoztatást nem kapott. Utóbb panaszos arról is beszámolt, hogy az országgyűlési biztosnak címzett panaszbeadványára küldött első válaszlevelet beleegyezése és tudta nélkül felbontották.

A biztos tájékoztatást kért a szálló intézményvezetőjétől is, amely eltért a panaszos állításaitól. Mivel a biztos megállapította, hogy az ellentmondások feltárása semmiképpen nem tartozik hatáskörébe, vizsgálata megállapításait csak  a kitiltás alapjául szolgáló szabályzat vizsgálatára korlátozta.

Így vizsgálta a szálló házirendjének azon kitételét, mely szerint az intézménnyel jogviszonyt létesítők köréből, az intézmény munkatársainak döntése által meghatározott ideig lehetséges a kitiltás. A szálló házirendjének értelmében az intézményi jogviszonnyal összefüggő intézkedés ellen 8 napon belül panasszal fordulhat a fenntartóhoz az, akinek a szociális ellátását felfüggesztették. A panaszos ezt nem tette meg, ezért a konkrét sérelmének vizsgálatával kapcsolatban a biztos hatáskörének hiányát állapította meg.

Az intézményi jogviszony felfüggesztésének időtartamával, az időtartam felső határával kapcsolatban a házirend nem tartalmazott pontos szabályozást. Az erre vonatkozó döntést az intézmény Team-ülésének hatáskörébe utalta, de nem rendelkezett arról, hogy a „Team”-nek nevezett csoportnak kik a tagjai, milyen gyakran tart ülést és milyen szabályok vonatkoznak eljárására. Ellentmondásosnak találta a biztos a házirendnek azt a fordulatát, amely a felfüggesztés időtartamáról rendelkezett, de mégsem tartotta visszásnak oly mértékben, hogy alkotmányos joggal összefüggő visszásságot állapítson meg, egyrészt, mivel biztosított volt a jogorvoslati jog a döntés ellen, másrészt, mivel az intézménnyel való szerződéskötés lehetőségéből kizárt panaszosnak lehetősége volt más intézményekkel is hasonló szerződéses jogviszonyt létesítenie.

Az országgyűlési biztos alkotmányos joggal összefüggő visszásságot nem állapított meg, és intézkedést nem kezdeményezett, de a hasonló panaszok megelőzése érdekében felkérte az intézmény vezetőjét, hogy fontolja meg a házirend módosításának lehetőségét.

OBH 3343/2005.

A jogbiztonsághoz és a tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a földhivatal, ha az eljárása során nem vizsgálja a földhasználatban történt változást, a földhasználati szerződés tényének megszűnéséről nem vesz tudomást, és elutasítja a tulajdonos földhasználatra vonatkozó szabályszerű bejelentését.

A panaszos azért fordult az országgyűlési biztoshoz, mert a saját tulajdonában álló földjének használatára vonatkozó bejelentését az Encsi Körzeti és  a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Földhivatal is elutasította azzal az indokkal, hogy az ingatlanra, mely a panaszos és társai közös tulajdonában áll, az Ináncsi Mezőgazdasági-Ipari és Kereskedelmi Szövetkezet is bejelentette a földhasználatot. A panaszos azért tartja sérelmesnek az eljárást, mert a szövetkezettel kötött haszonbérleti szerződése 2003. szeptember 30-án megszűnt, és  a részarány-tulajdona alapján kapott osztatlan közös tulajdonú termőföld ingatlanon gazdálkodni szeretne. Az országgyűlési biztostól a földhivatal eljárásának kivizsgálását kérte, és segítséget az ingatlanra vonatkozó földhasználat bejelentéséhez. Az országgyűlési biztos a vizsgálathoz az Encsi Földhivataltól kért iratokat, ami alapján a következőket állapította meg:

A panaszos és felesége társtulajdonos az osztatlan közös tulajdonú, ináncsi 043 hrsz.-ú termőföld ingatlanon. A tulajdonostársak külön-külön kötött szerződéssel a teljes ingatlant a szövetkezetnek haszonbérletébe adták. A panaszos és a felesége is rokkantnyugdíjas, és amikor a növénytermesztő és növényvédelmi technikus fiúk munkanélkülivé vált, elhatározták, hogy családi gazdálkodásba kezdenek az ingatlanon. Ezt közölték a szövetkezettel, amikor az új szerződés megkötése érdekében hívták meg őket. A szövetkezet földügyi előadója az előkészített szerződés 2. pontját ezek alapján úgy javította, hogy a haszonbérlet idejét 2003. január 1-jétől 2003. szeptember 30-ig állapították meg.

A panaszos megkereste a földhivatal egyik földmérő mérnökét, aki elkészítette a jogszabály szerint megkívánt vázlatot, és figyelmeztette őket, hogy a kitűzés csak ideiglenes jellegű, nem jelenti a közös tulajdon megszüntetését, mert ahhoz valamennyi tulajdonostárs hozzájárulása szükséges. A közös tulajdonú ingatlan megosztása során előfordulhat, hogy az ő területük máshová kerül. A panaszos ezt tudomásul vette, szándéka nem az ingatlan megosztására, csak használatára irányult. A földmérő ideiglenesen kitűzte a terület határait jelző karókat, a panaszos ezután benyújtotta a földhasználati nyilvántartásba vételhez szükséges adatlapot és vázlatot a földhivatalhoz.

Augusztus végén a szövetkezet azonban felszántotta az egész ingatlant, és levélben közölte a panaszossal, hogy csak a közös tulajdon megszüntetése után adja át a területet.

A földhivatal hiánypótlási felhívásban értesítette a panaszost, hogy az ingatlanra a szövetkezet is földhasználati jogot jelentett be újabb 5 évre, és hogy földhasználatának bejegyzése csak akkor lehetséges, ha a szövetkezet a bejelentését csökkenti a szükséges AK értékkel. A panaszos ekkor bemutatta  a földhivatalban a 2003. január 15-én kötött szerződéseket, de tájékoztatták, hogy a szövetkezet a régi szerződéseket nyújtotta be a földhasználat bejelentéséhez.

A panaszos birtokvédelmet kért, de kérelmét a jegyző elutasította azzal, hogy a panaszos és felesége a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó szabályainak figyelmen kívül hagyásával, a tulajdonostársak hozzájárulása nélkül méretett ki területet az ingatlanból.

A földhivatal a panaszos és a szövetkezet kérelmét is elutasította. A megyei földhivatal az elutasító határozatot helybenhagyta, és az indokolásban kifejtette, hogy a földhasználati nyilvántartás hitelességének, valamint a földhasználatok jogszerűségének biztosítása érdekében a földhivatal nem regisztrálhat olyan földhasználatot, mely jogcím nélküli, vagy annak jogszerűsége vitatható.

A fenti tényállás alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a vizsgált esetben különbséget kell tenni a közös tulajdonú ingatlan megosztása iránti kérelem és a földhasználatra vonatkozó bejelentés között. Az ingatlan megosztásához szükséges okiratokról és műszaki munkarészekről az ingatlan-nyílvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény, a földhasználati nyilvántartásba vételhez benyújtandó okiratokról a 184/1999. (XII. 13.) Korm.rendelet tartalmaz szabályokat. Ez utóbbi nem írja elő valamennyi társtulajdonos hozzájáruló nyilatkozatát a regisztrációhoz.

A panaszost mint tulajdonost megilleti a birtoklás, használat és a rendelkezés joga. A szövetkezet haszonbérleti jogának megszűnését követően nem volt alapos indok arra, hogy a panaszos kérelmét a földhivatal elutasítsa. Az arra való hivatkozás, hogy a felek a hiánypótlási felhívásnak nem tettek eleget, nem volt jogszerű, mert a feleket olyan hiány pótlására hívták fel (ti., hogy egyezzenek meg a földhasználat kérdésében), mely már a 2003. január 15-én megkötött haszonbérleti szerződésben teljesült. Szükségtelen, hogy ezt a felek újabb szerződésben megerősítsék.

A földhivatal eljárása során nem vizsgálta a földhasználatban történt változást, a szerződés tényének megszűnéséről nem vett tudomást. A szövetkezet által kötött szerződés megszűnésének tényét a megyei földhivatal sem vette figyelembe. A földhivatal és a megyei földhivatal e mulasztásának következtében a panaszost a jogbiztonsághoz való joggal és a tulajdonhoz való joggal összefüggésben sérelem érte.

A megyei földhivatal határozata a panaszos fellebbezésének hiányában jogerőre emelkedett. Ezért az elutasító határozat megváltoztatására már nincs mód, a panaszos azonban kérelmét ismételten előterjesztheti.

Az országgyűlési biztos az alkotmányos visszásság orvoslása érdekében felkérte a földhivatal vezetőjét, hogy a jövőben a vizsgált ügyhöz hasonló esetekben, ha a benyújtott okiratokból vagy a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 25/A. §-ának (4) bekezdésében foglalt ellenőrzési kötelezettségével élve a földhivatal megállapítja, hogy a korábban bejelentett földhasználóval kötött haszonbérleti szerződés megszűnt, a tulajdonos földhasználati nyilvántartásba vételi kérelmének tegyen eleget. Ennek megfelelően járjon el akkor is, ha a panaszos kérelmét a földhivatalhoz ismételten benyújtja.

A hivatalvezető jelezte, hogy a panaszos újabb földhasználati bejelentést  tett, melynek alapján földhasználati jogát a földhasználati nyilvántartásba bejegyezték.

OBH 3360/2005.

A jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz az adóhatóság, ha különböző dokumentumok benyújtására vonatkozó határidő elmulasztása esetén úgy szab ki mulasztási bírságot, hogy az adózónak nincsen lehetősége annak bizonyítására, hogy a kérdéses dokumentumot az adóhatóság részére megküldte, benyújtotta.

A panaszos – egy betéti társaság ügyvezetője – az APEH mulasztási bírságot kiszabó határozata miatt nyújtotta be panaszát. Abban azt kifogásolta, hogy az APEH adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása miatt mulasztási bírságot szabott ki a Bt.-vel szemben, mivel a hozzájuk beérkezett borítékban az adatszolgáltatási nyomtatványt nem lelték fel. Holott a panaszos egyazon borítékban nyújtotta be az adóbevallási és az adatszolgáltatási nyomtatványt az APEH részére, így véleménye szerint a nyomtatvány csak postabontáskor tűnhetett el.

A biztos általános helyettese a jogbiztonság követelménye sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat során alapvető kérdés az volt, hogy az adóhatóság részére postai úton megküldött dokumentumok érkeztetése, iktatása, és nyilvántartása garantálja-e a jogbiztonság érvényesülését az adóhatóság eljárása során.

Az Alkotmány 70/I. §-a mindenki részére előírja a jövedelem és vagyonarányos közteherviselési kötelezettséget. Az adófizetési és eljárási kötelezettségek részletes szabályait az adózás rendjéről szóló törvény határozta meg, amely eme adókötelezettségek teljesítésének elmulasztása esetére különböző szankciók alkalmazását írja elő az adóhatóságok részére.

A közteherviselési kötelezettséggel kapcsolatban fontos követelmény, hogy  e kötelezettség teljesítése mind anyagi, mind eljárási szempontból az egyes adótörvényekben meghatározott mértékig várható el az adózóktól. A vonatkozó szabályozásnak értelemszerűen ki kell terjednie, és ki is terjed az adókötelezettségek teljesítése elmulasztásának szankcionálására, így a mulasztási bírság kiszabásának feltételeire is. A szankció azonban akkor hatékony és célravezető, ha kiszabására teljes körűen feltárt, és bizonyítékokkal alátámasztott tényállás alapján kerül sor.

Az adóhatóság az általa megállapított tényállás alapján – kifogásolva az adatszolgáltatási nyomtatvány be nem nyújtását – határozott a Bt.-vel szembeni mulasztási bírság kiszabásáról. Az adóhatóság, valamint a Pénzügyminisztérium is a tényállás tisztázása szempontjából megfelelő bizonyítéknak tekintette az APEH iktatási rendszerében alkalmazott „garanciákat”. Ugyanakkor az adózók visszaigazolást nem kapnak az általuk benyújtott dokumentumok, illetve azok mellékleteinek nyilvántartásba vételéről.

A biztos általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy sem a vonatkozó szabályozás, sem az adóhatóság gyakorlata nem biztosít megfelelő garanciákat a tekintetben, hogy bármelyik fél – vagyis az adózó és adóhatóság – megfelelően bizonyítani tudja bármilyen dokumentum határidőben történő benyújtását/beérkezését, avagy ennek elmaradását. Az APEH iktatási-nyilvántartási rendszere nem nyújt védelmet az iktatás, nyilvántartásba vétel során, vagy azt közvetlenül megelőzően esetlegesen bekövetkező hibák feltárására, kiküszöbölésére, és mint ilyen a jogbiztonság sérelmének közvetlen veszélyét hordozza magában.

A dokumentumok iktatásának megtörténtére vonatkozó tájékoztatás lehet az a garanciális elem, amely lehetővé teszi a panaszos által sérelmezett hasonló helyzetben a jogbiztonság érvényesülését, és ezáltal minimálisra csökkenti annak az esélyét, hogy az adózó már csak egy bírságot kiszabó határozatból értesüljön arról, hogy valamely általa benyújtott dokumentum az adóhatósághoz nem érkezett meg.

Tekintettel arra, hogy a jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelménye sérelmének közvetlen veszélye az Art. és az adóhatóság eljárásának hiányosságára vezethető vissza, a visszásság jövőbeni elkerülése érdekében  a biztos általános helyettese javasolta a pénzügyminiszternek, hogy kezdeményezze az Art. módosítását, kiegészítését olyan rendelkezésekkel, amely kötelezővé teszi az adóhatóságok részére benyújtott dokumentumok, és azok mellékletei iktatásának visszaigazolását az adózók részére, illetve ajánlást fogalmazott meg az APEH elnökének, hogy hagyományos, vagy elektronikus módon tegye kötelezővé, hogy az állami adóhatóság az általa átvett és iktatott dokumentumokról adjon igazolást az adózók részére.

Az ügyben a biztos általános helyettese, a Pénzügyminisztérium és az APEH között a visszás helyzet megoldása érdekében egyeztetés van folyamatban.

OBH 3412/2005.

A jogbiztonsághoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a polgármester, ha az országgyűlési biztos megkeresésére nem ad érdemi választ.

A panaszos az árvízvédelemmel kapcsolatos kárigénye ügyében első ízben 2003 októberében fordult az országgyűlési biztoshoz, amikor azt panaszolta, hogy a 2002. évi dunai árvíz során alkalmazott védekezési munkálatokkal kapcsolatban felmerült kárait az esztergomi önkormányzat nem térítette meg. Az országgyűlési biztos leveleire azonban nem kapott választ.

Az ombudsman már a korábbi vizsgálata során megállapította, hogy a polgármesterhez intézett megkeresései teljesítésének megtagadása sérti az országgyűlési biztosnak a vizsgálati jogosultságát, korlátozza az országgyűlési biztost alkotmányos feladatának ellátásában, ezáltal visszásságot okoz, ezért felkérte a közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy szólítsa fel a megkeresett polgármestert, hogy a feltett kérdéseire válaszoljon, és intézkedjen a szükséges döntés meghozatala és a keletkezett kár megtérítése érdekében.

Az önkormányzat osztályvezetőjétől 2005. év elején mindössze annyi válasz érkezett, hogy „2004. december végén felvettük a kapcsolatot a panaszossal.  A kár mértékének megállapítása folyamatban van.”

A panaszos 2005 májusában arról értesítette a biztost, hogy panasza még mindig nem rendeződött.

Az országgyűlési biztos az ismételt beadványt követően újra megkereste a polgármestert. Az ügyben minden fontos előzményt részletezett, és ismételten kérte a választ arra vonatkozóan, hogy miért nem rendeződött a három éve húzódó panasz, és milyen intézkedéssel, mely időpontig kívánja azt véglegesen megoldani.

Az új eljárásban négy hónap elteltével sem érkezett válasz. Az országgyűlési biztos ezért ismételten megállapította, hogy a polgármesterhez intézett megkeresések teljesítésének megtagadása sérti a törvényben meghatározott vizsgálati jogosultságát, korlátozza az alkotmányos feladatának ellátásában, ezzel  a jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okozott.

Ismételten felkérte a közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy vizsgálja ki a polgármester és a jegyző felelősségét, szükség esetén gondoskodjon más önkormányzat kijelölésével az eljárás mielőbbi lefolytatására, illetve kezdeményezzen felelősségre vonást a panasz orvoslása érdekében.

A polgármester késedelmesen megküldte az ügyben kiadott határozatot.

OBH 3503/2005.

A tulajdonnal, a jogorvoslattal, valamint a jogbiztonság követelményével és a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a jegyző, ha a hatósági eljárás során a határozat meghozatalát elmulasztja.

A panaszos azt sérelmezte, hogy a lakásával egybeépített presszó működtetője elzárja lakásában a víz– és gázszolgáltatást, valamint azt, hogy a presszóból jövő zaj miatt esténként és hétvégenként sincs nyugalma.

Az országgyűlési biztos Berettyóújfalu jegyzőjétől kért tájékoztatást.

A panaszos először 2001. november 15-én kelt levelében fordult a jegyzőhöz, aki azóta több birtokvédelmi eljárást folytatott le közte és a közben elhunyt férje között, rendszerint a két közös gyermekük tulajdonában lévő lakás és az azzal egybeépített presszó üzemeltetése, közös víz– és gázfogyasztása miatt.  A panaszos 2004. december 9-én kelt levelében a korábbi panaszait ismételte meg. A panaszos 2005. január 11-én megjelent a hatóság előtt, ahol tájékoztatták arról, hogy a kötelezett halála miatt vele szemben már nem lehet a követelését érvényesíteni. A presszó újabb üzemeltetőjével szemben indíthatna birtokvédelmi eljárást, de mivel a probléma már évek óta fennáll, erre a bíróságon van lehetősége. Az ismételt birtokvédelmi kérelem ügyében tehát érdemi döntés nem született. A jelzett szóbeli tájékoztatás a határozatot nem pótolja, tekintettel arra, hogy birtokvédelmi ügyben határozatot kell hozni, melyben rendelkeznie kell a jegyzőnek arról, hogy biztosít-e újabb birtokvédelmet, illetve  a kérelmet elutasítja. Ezt a döntését a közigazgatási szerv indokolni köteles az igénybe vehető jogorvoslati lehetőség megjelölése mellett.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jegyző a mulasztásával visszásságot okozott, mivel a hatósági eljárása során nem hozott érdemi határozatot.

Az országgyűlési biztos a visszásságok orvoslása érdekében felkérte a jegyzőt, hogy hozzon határozatot az ügyben, aminek a címzett eleget is tett.

OBH 3543/2005.

A megválasztott képviselő-testület, annak bizottsága, illetőleg a polgármester eljárása nem valósítja meg az országgyűlési biztos által vizsgálható alkotmányos visszásságot, hanem politikai és törvényességi ellenőrzési ügy.

A panaszos – mint a község egyetlen gyógyszertárának gyógyszerésze – azt kifogásolta, hogy az önkormányzat a község közforgalmú gyógyszertárának bezárásával a lakosság gyógyszerellátását veszélyezteti.

Az országgyűlési biztos a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálat során a polgármestertől kért állásfoglalását. A dokumentumok alapján megállapította, hogy az önkormányzat a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően gondoskodott a lakosság gyógyszerellátásáról. Biztosította az ellátás tárgyi feltételeit, valamint  a gyógyszerész személyes szükségleteit. A működése megkezdését követő fél évig eltekintett a helyi adó, lakbér és gyógyszertár-bérlet, közüzemi díjak fizetésének kötelezettségétől. A gyógyszerész személye körül ellentmondásos helyzet alakult ki, a patika nyitva tartásának körülményei, a háziorvossal való rossz szakmai és munkakapcsolat, a különböző díjak, tartozások nem fizetése miatt, ami megosztotta a község lakosait is. Az ezzel összefüggésben keletkezett indulat, és etikai kifogás nem kerülte el ugyan az országgyűlési biztos figyelmét, de a reá vonatkozó hatásköri szabályok nem teszik lehetővé az alapjogi vizsgálat erkölcsi-etikai tárgyú kiterjesztését.

Ezzel összefüggésben az a tény, hogy az önkormányzat lehetőséget biztosított a gyógyszerész részére a megfelelő működésre, ezzel lehetőséget kínált a lakosság számára a gyógyszerész munkájának elfogadására, az általa nyújtott ellátás tekintetében semmiképpen sem jelenti a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmét. A patika működési engedélyének ÁNTSz Megyei Tisztiorvosi Szolgálata általi bevonása, és a bérleti jogviszony felmondása után, a polgármester a falugondnoki szolgálat segítségével enyhítette a legrászorultabb lakosok gyógyszerbeszerzési gondját úgy, hogy a távolabbi községben lévő gyógyszertárból beszerzik a rendelt patikaszereket. A polgármester hangsúlyozta, hogy a hátrányok enyhítése, illetve az alapvető szükségletek kielégítését segítő szolgáltatáshoz való hozzájutást mindaddig biztosítja, míg a közösségi szintű szükségletek teljesítése elől elhárul minden jogi akadály és a gyógyszerészi állásra ismét pályázatot írhat ki.

Mindebből következően az egészségügyi – azaz a gyógyszer – ellátást érintő panasz tekintetében a biztos megállapította, hogy az egészségügyi alapellátásra vonatkozó és ehhez kapcsolódó gyógyszerellátási feladatának eleget téve az önkormányzat nem idézte elő a felhívott alkotmányos alapjog sérelmének a veszélyét.

Mivel panaszos a község önkormányzata képviselő-testületének, a képviselő-testület bizottságának, illetőleg a polgármesternek az eljárását is kifogásolta ezzel kapcsolatban a biztos a következőket fejtette ki. Az Obtv. értelmében az országgyűlési biztos feladata, hogy az állampolgár alkotmányos jogait védje a hatóságokkal szemben, nem feladata viszont az egész államszervezet, a társadalom jogszerű működésének felügyelete. Ennek értelmében az országgyűlési biztos hatásköre nem az önkormányzat szerveinek belső működésére, hanem az állampolgárok felé ható tevékenységükre terjed ki, azt vizsgálhatja. Mindezt az Obtv. 16. § (1) bekezdése egyértelműen kifejezi, s erre utal az is, hogy a 29. § (1) bekezdése hatóságként jelöli meg a felsorolt szerveket, közöttük a helyi önkormányzatot.

A helyi önkormányzás Alkotmányban foglalt joga – áll a jelentésben – valójában a központi államhatalommal szemben védi a helyi közösséget. Erre tekintettel tehát az jelentené az alkotmányos visszásság megvalósulását, ha az állam alkotmányellenesen korlátozná az önkormányzat számára biztosított jogokat, például valamely önkormányzati jogot elvonna.

A helyi önkormányzat alkotmányos, törvényes működésének vizsgálatára az Alkotmány és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény értelmében az Alkotmánybíróság, a bíróság jogosult, az eljárást a közigazgatási hivatal vezetője kezdeményezheti. A képviselő-testület és a polgármester működésének törvényességi szempontból történő vizsgálatát ugyancsak a közigazgatási hivataltól lehet kérni, s ha a közigazgatási hivatal eljárását nem tartják kielégítőnek, a belügyminiszterhez lehet fordulni. Az előbbiek alapján a közigazgatási hivatal köteles vizsgálni azt is, hogy a testületi döntésben érdekelt személy részt vett-e.

Mivel a képviselő-testület a gyógyszertár épületére vonatkozó döntését mint tulajdonos hozta meg, e tekintetben a Polgári Törvénykönyv általános és a bérleti szerződésre vonatkozó különös szabályai hívhatók fel. Alapjogi szempontból tehát nem vitatható a gyógyszertár épületének, illetve a szolgálati lakás bérleti szerződésének sorsa. Az ilyen, ún. civiljogi ügyletek felülbírálására ugyancsak nincs jogi felhatalmazása az országgyűlési biztosnak, hiszen ezzel az igazságszolgáltatásra hivatott bírósági szervezet feladat– és hatáskörét vonná el, azaz sértené a bírák függetlenségét s ugyancsak a jogállamiság alapjogi doktrínáját.

A biztos végül kiemelte, hogy a személyi jog jogosultja (gyógyszerész) és a helyi autonómia letéteményese (képviselő-testület) közötti együttműködésből fakadó megállapodásnak részletes, körültekintő és elsősorban a lakosság, a betegek érdekeit szolgálónak kell lennie. Abban az esetben azonban, ha a gyógyszerész ellen szakmai kifogások (is) merülnek fel, a megyei tisztifőgyógyszerész, illetve a gyógyszerész kamara etikai bizottsága hívható fel a szükséges intézkedések megtételére.

OBH 3666/2005.

A tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való joggal összefüggő viszszásságot okoz a másodfokú hatóság eljárása, ha a fellebbezéssel megtámadott határozatot érdemben nem vizsgálja ki, és az ügy szempontjából lényeges kérdésben levélben közli álláspontját.

A panaszos az ábrahámhegyi kishajó-kikötő működésének környezetvédelmi engedélyezése, valamint az ügyféli jogállásának el nem ismerése miatt fordult  a biztoshoz, aki az országos környezetvédelmi főfelügyelőségtől kért tájékoztatást.

A panaszolt ügy tárgyában az országgyűlési biztosok már korábban is folytattak vizsgálatot, és annak eredményeként készült jelentés az OBH 848/1995. és az OBH 8945/1996. számú ügyekben. A biztos ezért a vizsgálata megkezdésekor kifejtette, hogy a korábbi biztosi jelentéseket nem vizsgálja felül, mert az ügyben azóta jogerős határozat született, és az országgyűlési biztoshoz annak közlésétől számított egy éven belül lehet beadvánnyal fordulni.

A biztos azonban megállapította az is, hogy az elsőfokú környezetvédelmi hatóság engedélyt adott a kishajó-kikötő üzemelésére. A határozatot a panaszossal nem közölték. A határozatról értesültek fellebbezése hiányában a határozat jogerőre emelkedett.

A panaszos a megyei főügyészség révén vette kézhez a határozatot, amely ellen fellebbezést terjesztett elő az elsőfokú hatóságnál. Annak felterjesztése alapján a másodfokú környezetvédelmi hatóság a fellebbezést „fellebbezés tárgyú” közérdekű bejelentésnek tekintette. A beadvány érdemi vizsgálatába nem bocsátkozott. Levélben arról tájékoztatta a panaszost, hogy az ügyféli minőségét az engedélyezési eljárás során nem igazolta. A levél tartalmában megegyezett a felterjesztésében foglaltakkal.

A vitorláskikötő földrajzi elhelyezkedését meghatározó iratok és térképek tanúsága szerint a kikötő ingatlanának területe határos a 898/2 helyrajzi telkekkel.        A biztos által bekért ingatlan-nyilvántartási adatbázisból (TAKARNET) származó tulajdoni adatok alapján az ingatlan tulajdonosai: G. G. és G. Sz. 1/2–1/2 tulajdoni arányban, a panaszos és G. G-né haszonélvezeti jogával terhelten 2009. 12. 20-ig.

A biztos jelentésében leszögezte, hogy a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény külön is kimondja, hogy a környezetvédelmi hatósági eljárásokra – az e törvényben foglalt eltérésekkel – az Áe. szabályait kell alkalmazni.

A törvény kommentárja szerint „ügyfél azonban az államigazgatási eljárásban az is, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti”. A Legfelsőbb Bíróság következetes álláspontja szerint (BH 1994.453) például építési eljárásban a szomszéd ügyfél. Ugyancsak a hivatkozott bíróság a 20/2004. Közigazgatási jogegységi határozatában kimondta, hogy az ügyféli érintettségnek mindig a közigazgatási határozattal összefüggésben kell fennállnia, továbbá ügyfél az, akire a határozat rendelkezésének közvetlen hatása van. A környezetvédelmi joggal foglalkozó szakirodalomban az ügyféli joggal kapcsolatban a szerzők kifejtették azt is, hogy az ügyféli jog valójában nem jog, hanem jogok összességét jelentő státusz.

A biztos álláspontja szerint az elsőfokú környezetvédelmi hatóság nem tett eleget a tényállás tisztázását előíró törvényi kötelezettségének és nem vizsgálta a panaszos ügyféli jogosultságát. Nem gyakorolta továbbá a másodfokú hatósági jogkörét, amiért az elsőfokú környezetvédelmi hatóság határozatát és az azt megelőző eljárást nem vizsgálta meg.

A fentieken kívül az ügyféli jogról való döntés – véleménye szerint – az ügy szempontjából olyan érdemi kérdésben való döntés, amelyet határozatba kellett volna foglalnia a másodfokú hatóságnak, a határozat tartalmára vonatkozó szabályok betartásával.

A vizsgálat megállapításaira tekintettel kezdeményezte az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség főigazgatójánál az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok orvoslását. A beszámoló készítésekor a válaszadásra nyitvaálló határidő még nem telt el.

OBH 3674/2005.

Az állampolgárok jogbiztonságát jelentősen érinti, hogy a személyes okmányokkal való ellátásuk során ügyfélként milyen kapcsolatba kerülnek az okmányirodákkal, ahol évek óta egyre több, nélkülözhetetlen okmányaik  – a személyazonosító igazolványtól a gépkocsi forgalmi engedélyig – kiadását kell kérelmezniük.

Az országgyűlési biztos a Fejér megyei és a Jász-Nagykun-Szolnok megyei munkalátogatásai keretében a munkatársaival a székesfehérvári, bicskei, jászberényi és a szolnoki körzetközponti okmányirodákon is tájékozódtak az egyes feladatok ellátásának körülményeiről, az ügyintézés módjáról, illetőleg lakossági szolgáltatás megszervezésének helyi lehetőségeiről.

A biztos megállapította, hogy a települési önkormányzatok az állami feladatok ellátásában a kormányzati szervekkel együttműködnek és saját pénzügyi forrásaik terhére is segítik, illetve kiegészítik az állami finanszírozást. Ezzel kapcsolatban a személyes konzultáció alkalmával az önkormányzat jegyzői és az okmányiroda vezetői külön is kitértek arra, hogy az okmányirodai személyi és tárgyi feltételek biztosítása – állami szinten – a lakosok számának arányában történik, holott a feladatok ellátása ennél szélesebb körű munkatevékenységet jelent a valóságban. Ezért is minden feladatnövekedés komoly próbatétel, és  a települési önkormányzat segítő együttműködését igényli.

A biztos álláspontja szerint a bővülő feladatokhoz igazodóan a tervezett és finanszírozott személyi és technikai feltételek biztosítása azért is kiemelt jelentőségű, mivel a közigazgatási szakma nagy kihívással szembesült az új közigazgatási hatósági eljárási törvény (2004. évi CXL tv. Ket.) hatálybalépése miatt, amelynek ha nem tud megfelelni, hátrányos következményekkel járhat  a polgárok számára. E körben az okmányirodák kiemelten érintettek, mint a lakosság részére közvetlenül szolgáltatást végző szervezetek.

A biztos megállapította, hogy az ügyfélforgalom koordinálására és a lakosság tájékoztatására a rendelkezésre álló internetes szolgáltatórendszer és a helyi médiák által kínált lehetőségeket az okmányirodák jól kihasználják. Az ügyintézők szakmai képzettségüknél és jártasságuknál fogva egymás helyettesítését is végezhetik. A teljes ügymenetet ismerik, így az ügy érdemi elintézésére, a jogszabályok alkalmazására önállóan képesek. Az önkormányzatok jegyzői és az okmányirodák vezetői kiemelt figyelmet fordítanak a szakmai továbbképzésre, és minden esetben konzultációs segítséget nyújtanak egy-egy bonyolultabb jogi probléma megoldásában. A feladatok állandó bővülése miatt ugyanakkor a naprakész ügyintézés a legjobb munkaszervezéssel is lehetetlen, az ügyintézők túlterheltek. Szükségük lenne az önkormányzatoknak arra, hogy megismerhessék az okmányirodai fejlesztések hosszú távú koncepcióját, hogy arra kellő időben felkészülhessenek.

Az egyes ügykörökben jelentkező ügyforgalmi-mutatók alapján a közlekedési igazgatási feladatok vannak többségben az okmányirodákon. A biztos kifejtette, hogy a közúti közlekedési-igazgatási feladatokról és a közlekedési okmányok kiadásáról szóló jogszabály gyakori változása a jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot idézhet elő.

A biztos a megyei munkalátogatások tapasztalatairól készült jelentéseit tájékoztatásul megküldte a belügyminiszternek azzal, hogy az abban foglaltakat szíveskedjék figyelembe venni az okmányirodák tevékenységének jövőbeni tervezése, illetőleg alakítása során.

A belügyminiszter válaszaiban megköszönte a biztosnak a tárca számára hasznos megállapításait. A jelzett problémákkal kapcsolatban arról értesítette, hogy jelentős erőfeszítéseket tesznek az ügyfélbarát okmányirodai ügyintézés javítására, egyidejűleg részletes tájékoztatást adott az ezt alátámasztó konkrét intézkedésekről. A biztos a miniszteri válaszokat tudomásul vette, és további együttműködéséről biztosította a minisztert.

Kapcsolódó ügy: OBH 4723/2005.

OBH 3797/2005.

A tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okoz az építési hatóság, ha a fennmaradási engedélyezési eljárásban nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy az építtető a telekalakítással megszüntette a szabálytalanságot, amit azzal idézett elő, hogy a törvényi előírásokkal ellentétben a telekhatárra építkezett.

A panaszosok autójavító műhelyt építettek Tiszakécskén, az épület azonban nem a jogerős építési engedély szerinti 6 méteres hátsókert-mérettel, hanem  a telekhatáron került elhelyezésre. A panaszosok szerint a szomszédos telek megvásárlása folyamatban volt. A Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal építésfelügyeleti helyszíni ellenőrzés során észlelte a szabálytalanságot, a jegyző ezt követően fennmaradási engedélyezési eljárást folytatott le. A földhivatal időközben bejegyezte az ingatlan-nyilvántartásba, hogy az építtetők telke  a szomszédos telek rovására megnőtt, mert az építtetők egy 6 méteres sávot megvásároltak a szomszédos telekből. A panaszosok azt sérelmezték, hogy ennek ellenére a fennmaradási engedély megadásával egyidejűleg építésügyi bírságot is kiszabtak az ügyben. A döntés ellen fellebbeztek, a közigazgatási hivatal a bírság összegét megemelte, egyebekben a határozatot helyben hagyta. Megállapította, hogy a telekalakítás a fennmaradási engedély megadásának egyik feltétele volt, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az építmény elhelyezése eltér a tervezett és jóváhagyott állapottól.

Az Étv. 49. § (2) bekezdése értelmében, a bírság elengedésére akkor van mód, ha az építtető a szabálytalanul megépített építményt, építményrészt a kiszabott építésügyi bírság megfizetésére előírt határidő lejárta előtt lebontja, vagy a szabálytalanságot megszünteti. Az építési engedély az OTÉK rendelkezéseinek érvényre juttatása érdekében rendelkezett úgy, hogy az épület nem kerülhet a telekhatárra. Mivel a szabálytalanságot jelen ügyben az jelentette, hogy az építmény elhelyezése nem felelt meg az építési engedéllyel érvényre juttatott jogszabályi rendelkezéseknek, a telek 6 méterrel történő megnövelése – amely lényegében az építkezés fizikai paramétereinek a megváltoztatását is jelenti –  a szabálytalanság megszüntetésének tekinthető. Az épület elhelyezése jelenleg azért nem ütközik jogszabályba, mert a szabálytalanságot az építtető a telekalakítással megszüntette, a jogsértést kijavította.

A fennmaradási engedélyezési eljárásban kiszabott építésügyi bírság – amely objektív közigazgatási jogi szankció – nem csupán a jogellenes magatartás egyszerű következménye, a jogsértés ára, hanem represszív, illetve preventív funkciója is van. Amennyiben a szankció végeredményben – mint jelen esetben is – olyan cselekmény következménye, amely érdemben semmilyen magán- vagy közérdeket nem sért, és az eljáró hatóság nem veszi figyelembe a jogsértőnek a szabálytalanság megszüntetése érdekében tett erőfeszítéseit, úgy a szankció diszfunkcionálisan hat, és nem a törvény tiszteletét mozdítja elő.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az építésügyi hatóság alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okozott azzal, hogy a fennmaradási engedélyezési eljárásban nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az építtető mindent megtett a jogsértés megszüntetése érdekében: a telekalakítással lényegében megszüntette a szabálytalanságot, amit azzal idézett elő, hogy a törvényi előírásokkal ellentétben a telekhatárra építkezett. A biztos a közigazgatási hivatal vezetőjét felkérte, hogy a visszásság orvoslása érdekében tegye meg  a szükséges intézkedéseket. De a hivatalvezető nem értett egyet a javaslattal.     A biztos vizsgálatával párhuzamosan az OLÉH – a panaszosok erre irányuló kérelmére – felügyeleti jogkörben eljárva megvizsgálta a másodfokú határozatot, és azt megsemmisítette. Nem osztotta ugyanis a közigazgatási hivatal álláspontját a bírság alapjául szolgáló építményrész térfogatának a kiszámítása, az alapozás beszámítása tekintetében. Az ügyben 2005. december 13-án született új másodfokú határozat, a közigazgatási hivatal a bírság összegét csökkentette. A panaszosok a határozat bírósági felülvizsgálatát kérték.

OBH 3881/2005.

Nem okoz alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot, ha a nyugdíjbiztosító a különböző ellátásokra benyújtott igényeket a jogszabályban előírt jogosultsági feltételek hiányában elutasítja, illetőleg a pontatlanul benyújtott igények elbírálása elhúzódik.

A panaszos a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatósághoz ellátásokra benyújtott igényei elbírálásának elhúzódását és a számára anyagi hátrányt okozó döntéseket kifogásolta. Az országgyűlési biztos vizsgálatot indított, és annak lefolytatására a panaszolt szerv igazgatóját kérte fel.

A vizsgálat feltárta, hogy a panaszos 2003. október 16-án érkezett rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti igényét az Igazgatóság a 2004. február 10-én kelt határozatával elutasította, mivel az Országos Orvosszakértői Intézet I. fokú orvosi bizottsága szakvéleménye szerint munkaképesség-csökkenésének mértéke 50% (nem rokkant). A határozat tartalmazta a rendszeres szociális járadékra jogosultság feltételeiről szóló tájékoztatást.

A panaszosnak a 2004. július 23-án érkezett rendszeres szociális járadék iránti igényét az Igazgatóság megállapító határozattal elbírálta. A rendszeres szociális járadékot az Igazgatóság 2004. április 24-től 2004. november 31-ig folyósította.

A fenti igény benyújtásakor a panaszos nem jelezte a munkanélküli járadékra benyújtott igényét, az erről tett nyilatkozata csak a határozat meghozatalát követően érkezett meg az Igazgatósághoz.

A panaszos fellebbezéssel élt a rendszeres szociális járadékot megállapító határozat ellen, és kérte szolgálati ideje felülvizsgálatát. Majd a fellebbezése kiegészítéseként a panaszos a 2002. és 2003. évi béradatainak felülvizsgálatát kérte. A rendszeres szociális járadék igényének elbírálása alatt 2004. június 29-én a panaszos állapotrosszabbodás címén új rokkantsági nyugdíjigényt nyújtott be. Az Igazgatóság két ízben tájékoztatta a panaszost, hogy a nyugellátásának megállapítása és a szolgálati idejének kiszámítása az utólag kért adatok alapján folyamatban van. Kérelme csak részben, a szolgálati idő tekintetében vezetett eredményre.

A panaszos állapotrosszabbodásra tekintettel benyújtott rokkantsági nyugdíjigényét az Igazgatóság megállapító határozatával elbírálta. A rokkantsági nyugdíjat az Igazgatóság 2005. január 23-tól havi 50 415 Ft összegben folyósította.

A fentiekre tekintettel a panaszos nem volt jogosult munkanélküli járadékra, ezért amikor visszafizetésre kötelezte a munkaügyi központ az Igazgatóságnak a rokkantsági nyugdíjat megállapító határozatát módosítani kellett. A jogosultság kezdő napja 2004. május 7-re változott visszamenőleg, ezért a szolgálati idő és a nyugdíj alapját képező átlagkereset is módosult. Továbbá, mivel a panaszos egyidejűleg két ellátásra nem jogosult, a 2004. május 7. után folyósított rendszeres szociális járadék nem illette meg. Az új határozat 2005. október 6-án kelt, mely ellen a jogorvoslati határidő a vizsgálat idején még nem telt el, ezért az országgyűlési biztos hatáskör hiányára tekintettel a vizsgálatot lezárta.

OBH 3941/2005.

A jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz a földhivatal, ha egy olyan ingatlant tart nyilván útként, amely nem vezet sehova, az országos közúthálózatnak nem része, és egyetlen funkciója az, hogy egy magántulajdonú útról más tulajdonosok ingatlanjai megközelíthetőek legyenek, illetve ha a magántulajdonú területet anélkül tünteti fel az ingatlan-nyilvántartásban közterületként, hogy a közhasználatra való átadásáról szóló dokumentummal rendelkezne.

A panaszos beadványában a Galyatetőn működő szálloda tulajdonosának eljárását sérelmezte. Előadta, hogy a szálloda felújítását követően a szállodához, illetve a Kodály Zoltán sétányhoz vezető utat a szálloda tulajdonosa sorompóval lezárta. Ezzel, a panaszos véleménye szerint, a Kodály Zoltán sétány melletti ingatlanok tulajdonosai számára szinte lehetetlenné vált az általuk működtetett üzletek áruval történő ellátása. Problémája megoldása érdekében  a Gyöngyösi Körzeti Földhivatalhoz (körzeti földhivatal) fordult, melynek vezetője arról tájékoztatta, hogy a Mátraszentimre (Galyatető) belterületi 907 hrsz.-ú ingatlan tulajdonosa egy Kft., az ingatlan megnevezése közút.

Az országgyűlési biztos – a körzeti földhivatal vezetőjének válasza alapján – megállapította, hogy a 907 hrsz.-ú út megnevezése az ingatlan-nyilvántartás tanúsága szerint közterület. Felhívta a panaszos figyelmet arra, hogy a tulajdonszerzésekor „tudomása lehetett arról, hogy az út, illetve a közterület kinek  a tulajdonát képezi és, hogy az ingatlana csak ezen keresztül közelíthető meg”.    A jegyző tájékoztatása szerint a tömegközlekedést biztosító busz megállója és fordulója a szálló előtt a 907 hrsz.-ú úton volt éveken át. Az új autóbusz-forduló kialakításának igénye már több éve felmerült a lakosok körében, a menetrendszerű buszjáratok vezetői is több alkalommal jelezték, hogy a buszokat és a parkoló autókat veszélyeztető módon tudnak csak közlekedni, továbbá  a szálloda tulajdonosa is kifejtette, hogy le kívánja zárni a tulajdonában álló  907 hrsz.-ú utat. A buszmegálló és az autóbusz-forduló létesítésére építési engedélyt a Heves Megyei Közlekedési Felügyelet 2005. február 10-én kelt határozatával adott, az engedély március 1-jén emelkedett jogerőre. Álláspontja szerint az új buszforduló kialakításának célja a tömegközlekedés szálloda előli kiszervezése volt, így a helyközi járatok nem veszik igénybe a 907 hrsz.-ú utat. Kifejtette, hogy a gépjármű-forgalom kizárását nem támogatja, mivel az út lezárása több, az önkormányzat tulajdonában álló létesítmény megközelíthetőségét lehetetlenítené el. Végül közölte azt is, hogy a 907 hrsz.-ú utat nem zárták le.   Az ingatlanok elhelyezkedése a következő. A panaszos tulajdonában álló ingatlan egy, a Magyar Állam tulajdonában lévő útra nyílik (1182/11 hrsz.), amely út a 907 hrsz.-ú, a Kft. tulajdonában álló úttal párhuzamosan fut. A biztos megállapította, hogy a 1182/11 hrsz.-ú ingatlan egyetlen végpontján sem kapcsolódik más úthoz, ezért gyakorlatilag kizárt, hogy az országos úthálózatnak  a része legyen, az út – a közúti közlekedésről szóló törvényben, illetve a közúti közlekedés szabályairól szóló KPM-BM együttes rendeletben rögzített – fogalmi elemeinek az ingatlan nem felel meg. Álláspontja szerint nem nevezhető útnak egy olyan ingatlan, amelynek kizárólagos funkciója az, hogy egy magántulajdonú útról más tulajdonosok ingatlanjai megközelíthetőek legyenek, az ilyen nyilvántartás a jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz.

A 907 hrsz.-ú magánkézben lévő út megnevezése az ingatlan-nyilvántartás szerint közterület. A vonatkozó jogszabályok szerint a közterület vagy állami, önkormányzati tulajdonban álló földterület, vagy külön szerződésben a közhasználat céljára átadott területrész. A hivatalvezető által megküldött iratok között nem szerepelt a magántulajdonban álló terület közhasználatra való átadásáról szóló szerződés. Amennyiben ilyen szerződés a 907 hrsz.-ú út kapcsán nem lelhető fel a körzeti földhivatalnál, akkor az ingatlan közterületként való megnevezése az Alkotmányban deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményének közvetlen veszélyét hordozza magában.

A visszásság orvoslása érdekében az országgyűlési biztos felhívta a jegyzőt és a körzeti földhivatal vezetőjét, hogy gondoskodjanak az ingatlanok rendeltetésének tisztázásáról, illetve tényleges helyzetének megfelelő nyilvántartásáról.      A megkeresettek egyetértettek az országgyűlési biztos álláspontjával, és az ingatlan-nyilvántartásban átvezetésre került a két ingatlan – tényleges funkcióinak megfelelő – megnevezése.

OBH 4011/2005.

A tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásságot okoz az építési hatóság, ha a szabálytalan építkezés fennmaradásának megítélésében a tűztávolság megtartását mint közérdeket nem vizsgálja.

A panaszos a szomszédja engedély nélkül és szabálytalanul épített melléképülete miatt fordult több ízben az országgyűlési biztoshoz, mert az építési hatóság elrendelte a szabálytalanul épített épület bontását, a bíróság azonban a határozatot megsemmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el. A megismételt eljárásban az építési hatóság kiadta a fennmaradási és továbbépítési engedélyt.

A panasz benyújtásakor a másodfokú eljárás még folyamatban volt, de a biztos megítélése szerint az ügyben a panaszos alkotmányos jogai sérelmének közvetlen veszélye fenyegetett, vizsgálatot indította, és tájékoztatást kért a közigazgatási hivatal vezetőjétől.

Megállapította, hogy az elsőfokú hatóság 2001 decemberében kötelezte a panaszos szomszédját az engedély nélkül és szabálytalanul megépített melléképület elbontására. A másodfokú hatóság a határozatot új eljárás elrendelése mellett megsemmisítette. Az új eljárásban a hatóság ismét bontásra kötelezte az ingatlan tulajdonosait. A közigazgatási hivatal határozatot helybenhagyó döntését a bíróság megsemmisítette, és az elsőfokú építési hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.

2004. januárban a jegyző végleges fennmaradási engedélyt adott, és a továbbépítést engedélyezte. A határozat indokolása szerint az oldalkertben szabálytalanul bővített tároló esetében a „szabálytalansággal okozott érdeksérelem jelentéktelen és közérdeket nem sért”. A közigazgatási hivatal megállapította, hogy az elsőfokú hatóság elmulasztotta indokolási kötelezettségét, mivel nem fejtette ki, hogy a „szabálytalan épület milyen érdeksérelmet okoz (pl. a szomszédos ingatlanra nézve), ez a sérelem jelentős-e vagy nem, és miért, valamint sérül-e a közérdek az épület fennmaradása esetén”, ezért a határozatot megsemmisítette.

A biztosi vizsgálat közben ismételten lefolytatott elsőfokú eljárásban, 2004. júniusában az építési hatóság kiadta a fennmaradási engedélyt, engedélyezte továbbá a befejező munkák elvégzését. A közigazgatási hivatal a döntést helybenhagyta.

A biztosnak el kellett fogadnia a hatóságok azon megállapításait, amely szerint az épületnek a szomszédos ingatlan felé eső fala – egy rövid szakaszt leszámítva – nem új építésű, és az ügyben lényegében csupán egy évtizedek óta fennálló épület átalakításáról van szó, ezért a szomszédos ingatlan használatára kiható körülmények alapvetően nem változtak meg. Ennek, valamint annak  a felülvizsgálatára nincs lehetősége, hogy a hatóság szerint nem nyert bizonyítást, hogy a szabálytalanul (át)épített épület túlnyúlna a telekhatáron.

Megállapította ugyanakkor azt, hogy az építési hatóság az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény 48. § (2) bekezdésére hivatkozott, amely úgy rendelkezik, hogy a fennmaradási engedély akkor is kiadható, ha  a szabálytalansággal okozott érdeksérelem jelentéktelen, közérdeket nem sért. E rendelkezés értelmében tehát a hatóság nem adhatja ki a fennmaradási engedélyt a szabálytalanul épített ingatlanra, amennyiben az közérdeket sértene.    Az ügyben érintett két épület távolsága nem éri el az egy métert, felmerült  a tűzvédelmi előírások sérelmének lehetősége. A tűzbiztonsági követelmények be nem tartása pedig nem csupán egyéni érdeksérelemként jelentkezhet, hanem adott esetben a közérdek sérelmét is jelentheti. 2002. augusztusi határozatában még maga a közigazgatási hivatal hivatkozott arra, hogy a tűzvédelmi előírások szerint az épületek közötti tűzvédelmi távolság nem éri el a szükséges tűzvédelmi távolságot, a bíróságnak címzett beadványában megállapítja, hogy egyik épület falazata sem tűzfalas kialakítású. A határozatot a bíróság hatályon kívül helyezte, azonban a megismételt eljárásban ezeknek a tűzvédelmi szempontoknak a vizsgálatára nem került sor.

A biztos megállapította, hogy a hatóság az engedély megadása során nem vizsgálta érdemben a közérdek esetleges sérelmét, amelyet a tűzvédelmi előírások be nem tartása okozhat, és ezzel a tulajdonhoz való alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okozott. Tekintettel azonban arra, hogy a határozat módosítása vagy megsemmisítése jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene, kezdeményezéssel, illetve ajánlással nem élt, de felkérte a jegyzőt, és a közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy a jövőben lefolytatott engedélyezési eljárásaik során – a közérdek védelmében – minden esetben a tűzbiztonsági követelmények szem előtt tartásával hozzák meg határozataikat.

OBH 4140/2005.

A hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggő visszásságot okoz az okmányiroda, ha településen – település-szintű – lakcímbejelentéssel rendelkező személytől nem fogadja be a vezetői engedély kiadása iránti kérelmet. A lejárt „kategória érvényességű” vezetői engedélyek cseréjének – a BM rendelet hiányosságára visszavezethető okból – alkalmazott módszere a jogbiztonság követelményével, és a szabad mozgáshoz való joggal, és – a gépjárművet munkavégzéssel összefüggésben használók esetében – a foglalkozás szabad megválasztásához való joggal összefüggő visszásságot okoz.

Több panaszos fordult az országgyűlési biztos általános helyetteséhez, mert a gépjárművezetői engedélyek kiadásával kapcsolatban az okmányirodák eljárását kifogásolta. Sérelmezték, hogy a vezetői engedélyeket annak ellenére, hogy az okmányon feltüntetett érvényességi idő még nem járt le, a kategória érvényesség lejárta miatt nem hosszabbítják meg, hanem cserélik. Ezzel kapcsolatban többen is felvetették, hogy a vezetői engedélyeken a legkésőbb lejáró „kategória érvényesség” lejártánál több évvel hosszabb érvényességi időt tüntetnek fel, ami – álláspontjuk szerint – alkalmas arra, hogy az állampolgárokat megtévessze. Sérelmezték továbbá, hogy eltérő életkorú személyek eltérő egészségi érvényességi időre kapnak vezetői engedélyt. Az egyik panaszos  a „kategória érvényesség” lejártát megelőzően kérte vezetői engedélye meghosszabbítását (tulajdonképpen új vezetői engedély kiadását), de erről csak adatlapot kapott nem ideiglenes vezetői engedélyt. Hajléktalanok jogvédelmével foglalkozó társadalmi szervezet beadványa szerint egyes okmányirodák csak település, utca, házszám megjelölésű lakcím esetén fogadják be a vezetői engedély iránti kérelmeket, település-szintű lakcím esetén nem, lakcím rovatot azonban a vezetői engedély nem tartalmaz. Ugyancsak többen sérelmezték, hogy a régi típusú vezetői engedélyeket a lejárt egészségi alkalmassági idejét követően – annak ellenére, hogy az okmányban még van „üres ablak” – új típusúra kell cserélni, nem hosszabbítják meg. Volt olyan panaszos is, aki az új, illetve a meghosszabbított vezetői engedélyek kiállításának időtartamát hosszúnak tartotta.

Az azonos tárgyú panaszokat az általános helyettese együtt vizsgálta, és  a belügyminisztert kérte fel vizsgálatra.

A miniszter nem vitatta, hogy egyes okmányirodákban települési szintű lakcímbejelentéssel rendelkező személyektől valóban nem fogadták be a vezetői engedély kiadása iránti kérelmeket. Az ilyen eljárás a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggő visszásságot okoz, a miniszter ezért az egységes jogalkalmazói gyakorlat kialakítása érdekében intézkedett arra, hogy a települési szintű bejelentést igazoló hatósági igazolvány bemutatása esetén a vezetői engedély kiadására irányuló eljárás minden esetben meginduljon. Felhívta a körzetközponti jegyzők figyelmét arra is, hogy a közlekedési igazgatási eljárás során a magyarországi lakóhely igazoltnak tekintendő, így a vezetői engedély kiadására irányuló kérelem elutasításának nincs helye.

Az általános helyettes vizsgálata kiterjedt arra is, hogy a különböző életkorú gépjárművezetőkre vonatkozó eltérő egészségi alkalmassági vizsgálatról szóló szabályok okozhatnak-e a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben alkotmányos visszásságot. Ennek során az általános helyettes megállapította, hogy az eltérő életkorú gépjárművezetők – figyelemmel arra, hogy az életkortól függően jelentős eltérés tapasztalható a járművezetési képességekben beálló változás lefolyásának időtartamában – nem alkotnak homogén csoportot, így közöttük életkoruk és egészségi állapotuk szerint tehető különbség.     A belügyminiszter szerint a lejárt vezetői engedély, az adatlap és a megfelelő egészségi vélemény együttes bemutatása igazolja a közúti forgalomban való részvétel jogszerűségét. A BM rendelet 2. § a)–c) pontjai szerint járművezetésre jogosító okmány a vezetői engedély, az ideiglenes vezetői engedély, valamint a nemzetközi vezetői engedély. A BM rendelet nem szabályozza azonban azt az esetet, amikor csak a vezetői engedély „kategória érvényességének” lejárta után kerül az új vezetői engedély kiállításra. A belügyminiszteri válaszban foglaltak tehát nincsenek teljes összhangban a BM rendelet előírásaival.

Az általános helyettes megállapította, hogy a lejárt „kategória érvényességű” vezetői engedélyek cseréjének – a BM rendelet hiányosságára visszavezethető okból – alkalmazott módszere a jogbiztonság követelményével, a szabad mozgáshoz való joggal, és – a gépjárművet munkavégzéssel összefüggésben használók esetében – a foglalkozás szabad megválasztásához való joggal összefüggő visszásság közvetlen veszélyét idézi elő.

A biztos ezért arra kérte a belügyminisztert, hogy egészítse ki a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendeletet, és ellenőrizze a Központi Okmányirodában és a körzetközponti okmányirodákban a felhívása érvényesülését.

Kapcsolódó ügyek: OBH 2591/2003.; 5226/2003.; 2415/2004.; 1560/2004.; 1957/2004.; 2777/2004.; 6106/2004.; 6673/2004.

OBH 4174/2005.

A gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez való jogával és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggő visszásságot okoz, ha a családi házat gyámhivatali engedéllyel elhagyó fiatalkorú után – jogszabályi rendelkezés alapján – senki sem jogosult családi pótlékot igényelni, és az is ha a jogszabály nem szabályozza a szülő tartási kötelezettségét a szülői házat elhagyó 16 éves fiatalkorú esetén.

A panaszos fiát a bíróság az édesanyjához helyezte, de a 16 éves fiú a gyámhivataltól kérte, hogy apai nagyanyjához költözhessen. A gyámhivatal az engedélyt megadta, és a fiú a szülői házat elhagyta. Ettől kezdve a 18. életéve betöltéséig senki sem kapott utána családi pótlékot.

A nagyanya előbb azt jelezte a gyámhivatalnak, hogy unokája édesanyja nem adja át neki a családi pótlékot és a gyermek tartásához semmilyen módon nem járul hozzá, ezért az unokája után bejelentette a családi pótlékra az igényét. A családtámogatási osztály a kérelmét elutasította, amivel szemben fellebbezést nyújtott be, de a Magyar Államkincstár az első fokú határozatot helybenhagyta.

A gyámhivatal bejelentésre észlelte, hogy a családi pótlékot senki nem veszi fel, ezért az anyát levélben felszólította, hogy igényelje meg visszamenőleg is  a családi pótlékot, és azt adja át a fiának, de az nem járt eredménnyel. A fiú nagykorúságát elérve 2005-ben már saját jogán igényelte a családi pótlékot, és a fel nem vett családi pótlékot visszamenőlegesen is kérte. A panaszos apa, akinek a háztartásában a fiú tartózkodott, szintén igényelte a családi pótlékot.  A családtámogatási osztály a panaszos és fia visszamenőleges megtérítés iránti kérelmét elutasította, a családi pótlékot csak 2004. december 1-jétől – két hónapra visszamenőleg – folyósította az apának. A panaszos a határozatot megfellebbezte, méltányos elbírálást kért.

A családtámogatási osztály azonban levelében arról tájékoztatta a panaszost, hogy a családok támogatásáról szóló törvény alapján a családi pótlékot csak a benyújtást megelőző két hónapra folyósíthatnak visszamenőleg. A panaszost tájékoztatták arról is, hogy fia 2003 decemberében elhagyta édesanyja háztartását, az anya ettől kezdve nem kaphatta a családi pótlékot, a nagyszülő igénylését pedig gyámnevezés hiányában kellett elutasítani. A hatályos jogszabály sem az első-, sem a másodfokú eljárásban nem teszi lehetővé a méltányossági elbírálást. A családtámogatási osztály a családi pótlékot a fiú középiskolai tanulmányainak befejezéséig folyósította.

A kormányrendelet szerint a szülői házat elhagyó fiatalkorú szülőjének szülői felügyeleti joga a gondozás nevelés tekintetében szünetel, törvényes képviseleti joga, továbbá tartási kötelezettsége azonban továbbra is fennáll. A családjogi törvény kimondja, hogy „a kiskorú gyermek szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll”. Tekintettel arra, hogy a szülői házat elhagyó fiatalkorú továbbra is szülői felügyelet alatt állt, számára a gyámhivatal nem rendelhetett gyámot.

A törvény alapján családi pótlékra a vér szerinti szülő a közoktatási intézményben tanulmányokat folytató saját háztartásában nevelt gyermekre tekintettel jogosult. A vér szerinti szülő tehát nem igényelhet családi pótlékot a vele életvitelszerűen nem egy háztatásban lévő, gyámhivatali engedéllyel a szülői házat elhagyó, 16. életévét betöltött gyermeke után. Nem teszi lehetővé a jogszabály, hogy a szülői házat elhagyó fiatalt befogadó, őt nevelő, gondozó személyt a gyámhivatal gyámul rendelje. Tehát, ha a szülői házat elhagyó fiatal közoktatási intézményben folytatja tanulmányait, családi pótlékot az őt gondozó személy jogszabályi felhatalmazás hiányában nem kaphat, azt a vér szerinti szülő sem igényelheti.

A vizsgálat megállapította, hogy a konkrét ügyben a gyámhivatal, a családtámogatási osztály és a Magyar Államkincstár határozatai a vonatkozó jogszabályoknak megfeleltek, alkotmányos joggal összefüggő visszásságot nem okoztak, de az általános helyettes megállapította azt is, hogy jogszabály nem rendelkezik arról, hogy a szülői házat gyámhivatali engedéllyel elhagyó fiatal családi pótlékát – a jogosultság fennállása esetén – ki igényelheti. A jogszabályi hiányosság miatt a panaszos gyermeke 12 havi családi pótléktól esett el.

Végül a vizsgálat megállapította azt is, hogy a kormányrendelet rendelkezik  a szülő tartási kötelezettségének fennállásáról a 16. életévét betöltött fiatalkorú szülői ház elhagyása esetén, de annak módját nem szabályozza.

Összességében a jogi szabályozás hiányossága visszásságot okoz a gyermekeket megillető megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez való jogával. Sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, hogy a családi házat engedéllyel elhagyó fiatalkorú után 18. életévének betöltéséig senki nem jogosult családi pótlékot igényelni.

Az általános helyettes az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszternek javasolta, fontolja meg a családok támogatásáról szóló törvény oly módon való módosítását, hogy ha a gyámhivatali engedéllyel a szülői házat elhagyó fiatalkorú tanulmányait közoktatási intézményben folytatja, akkor az őt nevelő, gondozó személy legyen jogosult a családi pótlék igénylésére. A gyámügyi eljárásról szóló kormányrendelet kiegészítését azzal, hogy a gyámhivatal  a szülői ház elhagyását engedélyező jogerős határozatot – a tartásdíj megállapítása céljából – küldje meg az illetékes bíróságnak.

A miniszter a jogi szabályozás hiányosságát elismerte, de az általános helyettes javaslatát nem fogadta el, helyette megoldást nem ajánlott. Az általános helyettes javaslatát fenntartotta, a miniszter 2006 januárjában egyeztető tárgyalást kíván összehívni.

OBH 4251/2005.

A jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz a főiskola kari tanácsa, ha előírja, hogy határozatát visszamenőlegesen is alkalmazni kell, és ezzel a hallgatókat a jogviszonyuk létesítésekor ismert követelménynél nehezebb helyzetbe hozza a képzettséget igazoló oklevél megszerzése tekintetében.

A panaszosok főiskolájuk nyelvvizsga letételére vonatkozó követelményrendszerét, és annak kapcsán a főiskolai végzettséget tanúsító oklevél kiadásával kapcsolatos eljárást sérelmezve fordultak az általános helyetteshez.

A vizsgálat feltárta, hogy a panaszosok hallgatói jogviszonyának létesítésekor kiosztott tájékoztatóban nem szerepelt nyelvvizsga megszerzésére vonatkozó kötelezettség sem a záróvizsgára bocsátás feltételei, sem az oklevél kiadásának feltételei között.

A hallgatói jogviszony létesítésekor hatályban lévő szabályanyag vizsgálata kapcsán a biztos az akkor hatályos felsőoktatási törvény, valamint a panaszosok szakjára nézve további feltételeket előíró kormányrendeletet vizsgálva megállapította, hogy a bizonytalanságot előidéző helyzetet nem önmagában  a két eltérő szintű jogszabály látszólag ellentmondó rendelkezési okozták, hanem a főiskola szabályzata, illetve a pontos normaszöveg megalkotásának elmulasztása.

Az általános helyettes vizsgálta a főiskola Kari Tanácsának egy határozatát, amely a panasszal érintett évfolyam tekintetében a hallgatókra eredetileg előírtnál nehezebb követelmény teljesítését határozta meg az oklevél kiadása feltételeként, és megállapította, hogy a határozat rendelkezéseinek panaszosokra történő kiterjesztése ellentétes a visszamenőleges hatály tilalmának elvével. Az pedig, hogy hibás jogértelmezése következtében a főiskolán záróvizsgára engedték a hallgatókat, nem indokolta, hogy visszatartsák az eredményesen záróvizsgázott hallgatók oklevelét. A biztos megállapította, hogy az oklevelek visszatartása ellentétes a jogbiztonság követelményével, ezen túlmenően önkényes és méltánytalan jogalkalmazáson alapul, de arra is felhívta a figyelmet, hogy záróvizsgájuk utólagos érvénytelenítése ugyancsak méltánytalan lenne, figyelemmel arra is, hogy az országgyűlési biztoshoz fordulás miatt senkit nem érhet hátrány.

A feltárt visszásság a panasszal érintett évfolyam esetében nem volt orvosolható a tanulmányi és vizsgaszabályzat módosításával. Az egyetemi autonómiát tiszteletben tartva a biztos csak azt kezdeményezte, hogy a főiskola igazgatója fontolja meg a vizsgálattal érintett évfolyam hallgatói oklevele kiadásának lehetőségét.

Az igazgató a jelentésben foglalt érveléssel egyetértett, és az okleveleket kiadta.

OBH 4376/2005.

A jogbiztonság és a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a jegyző, ha a birtokvédelem iránti kérelem beérkezésétől számított három hónapon túl hoz határozatot.

A panaszos Berettyóújfalu Város Önkormányzatának eljárását sérelmezte. Előadta, hogy 2005 márciusában a települési rendőrkapitányságon feljelentést tett volt férje ellen a közös tulajdonukat képező ingatlanon lévő növényzet „megcsonkítása” miatt. A rendőrség az ügyet áttette a polgármesteri hivatalhoz, ahonnan választ nem kapott.

Az országgyűlési biztos a jogbiztonság sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított. A jegyző által megküldött iratok szerint a panaszos birtokvédelmi kérelme 2005. április 5-én érkezett a Polgármesteri Hivatalhoz. Az ügyintéző a panaszost és férjét április 29-én személyes meghallgatásra idézte, és meghallgatásuk május 11-én megtörtént, nyilatkozataikat jegyzőkönyvben rögzítették. Az ügyintéző helyszíni szemlét tartott, melyről jegyzőkönyv is készült, majd a hatóság a panaszos kérelmét a július 22-i határozatában elutasította.

A biztos megállapította, hogy az eljárás formailag és tartalmilag is megfelelt  a hatályos államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény (Áe.) tényállás tisztázására vonatkozó szabályainak.

Problémát vetett fel azonban az eljárási határidő. Az Áe. értelmében az érdemi határozatot a kérelem előterjesztésétől számított harminc napon belül kellett meghozni, az eljárás idejét a közigazgatási szerv vezetője indokolt esetben egy alkalommal legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatta. A vizsgált iratanyagban a határidő meghosszabbításáról rendelkező irat nem volt fellelhető, így a hatóságnak legkésőbb a kérelem beérkezését követő 30. napon meg kellett volna hoznia a határozatát. A polgármesteri hivatal érkeztető bélyegzője tanúsága szerint a panaszos beadványát 2005. április 5-én vették nyilvántartásba, a határozat kelte július 22-e, a hatósági eljárás tehát három és fél hónapig tartott. Az eljárás elhúzódása a jogbiztonság és az annak részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okozott.

A feltárt visszásság orvoslása érdekében az országgyűlési biztos felkérte  a jegyzőt, hogy a jövőben fokozottan ügyeljen az eljárási határidők betartására, és erre a munkatársait is figyelmeztesse.

A jegyző a kezdeményezésben foglaltakkal egyetértett.

OBH 4482/2005.

A jogbiztonsághoz való alapjogot sérti, ha a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet a jogalkalmazók számára nem egyértelmű, nem kiszámítható.

A panaszos – három gyermeket nevelő – házaspár azért fordult kérelemmel az országgyűlési biztoshoz, mert a nagyszülők tulajdonában álló családi házban a tetőtér beépítéséhez nem kapták meg a lakásépítési kedvezményt, mivel a bank szerint „a tetőtérben kialakítandó lakás nem lesz önállóan forgalomképes”.

Az országgyűlési biztos az OBH 3693/2004. számú jelentésében a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet alkalmazása kapcsán számos visszásságot tárt fel. A tetőtérbeépítés és az emeletráépítés elhatárolásának ellentmondásai miatt is a miniszterelnök intézkedését kérte. A kormány nevében adott válaszban ígéretet tettek arra, hogy „a kormány áttekinti a rendelet módosításának szükségességét”.

A vizsgált panasz szintén a tetőtérbeépítés és az emeletráépítés elhatárolásának olyan újabb megoldandó problémájára hívta fel a figyelmet, amelyre a jogszabálymódosítás során, szintén figyelmet kell fordítani.

A panaszosok számára adott banki tájékoztatás feltehetően azért hangsúlyozta az újonnan épülő tetőtéri lakás önálló forgalomképtelenségét, mert a családi ház – amelynek a tetőterét be kívánják építeni – nem az igénylő házaspár, hanem azok szülei tulajdonában állt.

A kormányrendelet a három gyermeket nevelők számára több kedvezményt is biztosít, így olyat is, amikor a támogatást a saját tulajdonukban lévő lakás bővítésére, tetőtér beépítésére is felhasználhatják, addig ezt a támogatást nem igényelhetik azok, akiknek korábban nem volt saját tulajdonuk, és a tetőtérbeépítéssel a szülőkkel közös tulajdonú ingatlan jönne létre.

A jogszabály ellentmondásosságát fokozza, hogy miközben a tetőtér ilyen beépítéséhez a bankok biztosítják a hitel felvételének lehetőségét, az állami támogatások kifizetésére a kiemelten támogatott három, vagy több gyermeket nevelő családok számára nincs lehetőség.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a hivatkozott jogszabály alapján alkalmazott korlátozások alkalmasak a jogbiztonsághoz, a jogi normák kiszámíthatóságának követelményéhez fűződő állampolgári jogokkal kapcsolatos visszásság előidézésére, ezért az OBH 3693/2004. számú jelentésben foglalt ajánlását kiegészítette, és arra kérte a miniszterelnököt, hogy fontolja meg a lakástámogatásokról szóló kormányrendelet tervezett módosítása során az osztatlan közös tulajdonú ingatlanokra vonatkozó támogatási szabályok rendezését.     A válaszadásra nyitvaálló 60 napos határidő eltelt, de válasz még nem érkezett.

OBH 4490/2005.

A jogbiztonsághoz, valamint a tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásságot okoz az építési hatóság, ha fennmaradási engedély iránti kérelem elutasítása után nem rendeli el a közös tulajdonban álló telken szabálytalanul épült épület lebontását.

Egy esztergomi ingatlan tulajdonosai a telket egymás között természetben megosztva birtokolják és használják, közöttük – bírósági végzéssel jóváhagyott – egyezség van érvényben, amely szerint bármilyen melléképületet csak az ingatlant megosztó kerítéstől mért 50 cm-es távolságra fognak elhelyezni. A panaszosok tulajdonostársai építési engedély nélkül létesítettek kamrahelyiséget a kerítéstől néhány centiméterre. Mivel a kamra az egyezséggel ellentétes módon épült, panaszosaink nem adták meg a fennmaradási engedélyhez szükséges tulajdonosi hozzájárulásukat. Kifogásolták, hogy a tulajdonostársaik folyamatosan nagy mennyiségű szemetet tárolnak és égetnek az udvarban.

Az esztergomi jegyző a fennmaradási engedély iránti kérelmet két ízben is elutasította, határidőben érkezett fellebbezés hiányában mindkét határozat első fokon jogerőre emelkedett. Fennmaradási engedély hiányában az engedély nélkül épített kamrahelyiséget le kellett volna bontani. A jegyző azonban azt követően sem intézkedett határozatai végrehajtásáról, hogy a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2005. április 13-án jogerősen elutasította a tulajdonosi hozzájárulás – mint jognyilatkozat – ítélettel történő pótlása iránt indított keresetet, és a panaszosok 2005. május 17-én kelt beadványukban a végrehajtás elrendelésére irányuló felhívással éltek az építési hatóság felé.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az építési hatóság eljárása – jelesül az, hogy hatóság a panaszosok kifejezett kérésére sem kényszerítette ki  a fennmaradási engedélyt elutasító határozatát – a jogbiztonsághoz fűződő alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okozott. Tekintettel továbbá arra, hogy a szabálytalanul épült építmény közös tulajdonban álló telken áll, mulasztásával a hatóság a tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásságot is okozott.          Az országgyűlési biztos kezdeményezte, hogy az esztergomi jegyző hajtsa végre a fennmaradási engedély iránti kérelmet elutasító határozatát, a beadványnak a panaszolt szeméttárolásra és égetésre vonatkozó részét pedig vizsgálat céljából az ÁNTSZ illetékes területi szervéhez áttette. A jegyző a kezdeményezésnek eleget téve 2006. január 10-én kelt határozatával a végrehajtást elrendelte.

OBH 4550/2005.

A jogbiztonság követelményével, és a gyermek családi kapcsolathoz fűződő jogával összefüggő visszásságot okoz a gyámhivatal, ha a kapcsolattartás újraszabályozásáról a kérelem benyújtása után csak nyolc hónappal hoz határozatot. A jogorvoslathoz való jogot sérti a gyámhivatal, ha nem határozati formában, hanem levélben figyelmezteti az ügyfelet magatartása következményeire

A panaszos a gyermeke apai kapcsolattartása ügyében eljáró gyámhivatalok eljárásait sérelmezte, mert amikor a gyermek apja és az apai nagyszülők 2004 áprilisában a gyermek lakóhelye szerint illetékes gyámhivatalnál kérték az apai és nagyszülői kapcsolattartás újraszabályozását, a gyámhivatal a kérelem iktatását követően közel két hónapig semmilyen eljárási cselekményt nem tett.  A kapcsolattartás újraszabályozását 2004 júniusában a panaszos anya is kérte, és a gyámhivatal 2004 júniusában megkísérelt a felek között egyezséget létrehozni. A panaszos, valamint az apa és az apai nagyszülők azonban nem kötöttek egyezséget. A vonatkozó jogszabály értelmében, egyezség hiányában a kapcsolattartás újraszabályozásról a gyámhivatalnak dönteni kellett volna, de a következő eljárási cselekményét – az apa és a nagyszülők lakóhelyéről környezettanulmány kérését – csak egy hónap múlva foganatosította, és további egy hónap múlva ismét idézte az apát és az apai nagyszülőket. Pszichológus szakértő kirendelésére a kérelem benyújtását követő közel öt hónap múlva,  a kapcsolattartás újraszabályozására pedig mintegy nyolc hónap múlva került csak sor.

Az általános helyettes megállapította, hogy a gyámhivatal az indokolatlanul elhúzódó eljárásával a jogbiztonságot érintő visszásságot okozott. A határozatokat a gyermek apja, az apai nagyszülők és a panaszos is megfellebbezték. A fellebbezésről a megyei gyámhivatal is csak az ügyintézési határidőn túl hozott érdemi döntést, amivel szintén a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét okozta.           Az apa és a nagyszülők elfogultságra hivatkozva kérték a gyámhivatal kizárását. A megyei gyámhivatal az apai és nagyszülői kapcsolattartás ügyében eljárásra másik gyámhivatalt jelölt ki.

Az apa a kijelölt gyámhivatalnál is jelezte, hogy a panaszos nem biztosítja számára a jogerős határozatban foglalt kapcsolattartást, amire a gyámhivatal  a panaszost levélben, azaz nem határozati formában figyelmeztette annak következményeire, ha a kapcsolattartást nem biztosítja.

A gyámhivatal – figyelmeztetést követően – az anyát pénzbírsággal sújtotta, majd kezdeményezte a gyermek védelembe vételét. Az anya írásban közölte, hogy a gyermeket nem hajlandó átadni kapcsolattartásra. A további pénzbírság kiszabásától eredmény nem volt várható, ezért a szeghalmi gyámhivatal a panaszos ellen kiskorú veszélyeztetése vétségének gyanúja miatt feljelentést tett. A vizsgálat idején még folyamatban volt mind a gyermek védelembe vétele tárgyában indult, mind a rendőrségi eljárás.

Az általános helyettes megállapította: azzal, hogy a gyámhivatal nem a vonatkozó jogszabályi előírásának megfelelően, határozatban figyelmeztette a panaszost a kapcsolattartás meghiúsításának következményeiről, ezért az eljárása a jogorvoslathoz való joggal összefüggő visszásságot okozott. Megállapította azt is, hogy a gyámhivatal további eljárási cselekményei, a panaszos bírságolása, a gyermek védelembe vételének kezdeményezése, a büntetőeljárás kezdeményezése megfeleltek a jogszabályoknak, azok a gyermek családi kapcsolathoz való alkotmányos jogának érvényesülését szolgálták.

A biztos a gyámhivatalok vezetőit arra kérte, hogy a jövőben az érdemi döntéseiket az eljárási törvény betartásával hozzák meg. A megyei gyámhivatal vezetője a kezdeményezést elfogadta, az elsőfokú gyámhivatal vezetője a biztos kezdeményezésére nem adott választ.

OBH 4639/2005.

A jogbiztonság és a jogorvoslathoz való jog sérelmét okozza a vámhatóság, ha a fellebbezések elintézése során, a nyilvánvalóan alaptalan, elkésett, vagy egyéb okból hibás fellebbezéseket érdemben nem bírálja el, és a döntésről nem hoz határozatot.

A panaszos szerint gyermeke jóhiszeműen aláírt egy képviseleti meghatalmazást, amely alapján a meghatalmazott személy – az adatokkal visszaélve – a vámhatóságnál egy személygépkocsi vámkezelését kezdeményezte. Az ügyben eljáró vámhatóság 632 999 Ft különbözeti vámterhet és 316 500 Ft vámigazgatási bírságot szabott ki a panaszos gyermekére, aki a határozatot megfellebbezte és egyúttal az ügyben illetékmentességet, illetékfeljegyzési jog megadását kérte.             Az általános helyettese vizsgálatot rendelt el, és megállapította, hogy a panaszos gyermeke szívességi alapon megadta nevét és egyéb személyi adatait egy ismerősének, valamint aláírt egy teljes hatályú, határozatlan időre szóló meghatalmazást és egy gépjármű adásvételi szerződést. E dokumentumok alapján az ügyben eljáró vámhivatal a panaszos gyermeke nevére személygépkocsit vámkezelt. A vámkezelés során felmerült a gyanú arra vonatkozóan, hogy a benyújtott adásvételi szerződésen szereplő számlanyilatkozat nem valódi, ezért VPOP a számlanyilatkozat megerősítésére kérte a holland vámhatóságot, mivel az eljárás tárgyát képező gépjárművet Hollandiából hozták be Magyarországra. A holland vámhatóság arról tájékoztatta a magyar vámszerveket, hogy a származási nyilatkozat szabálytalanul lett kiállítva, a számlán az eladó vonatkozásában az adatokat meghamisították.

Az ügyben eljáró vámhivatal a fenti összegű vámteher megfizetésére kötelezte a panaszos gyermekét, majd annak meg nem fizetése miatt vámigazgatási bírság megfizetését is előírta. A két határozat ellen a panaszos gyermeke fellebbezést terjesztett elő, amelyben az eljárás megszüntetését, az ügy érdemi felülvizsgálatát, valamint illetékmentességet, és illeték-feljegyzési jog megadását kérte. A vámhatóság az ügy érdemére és az illeték-feljegyzési jog megadására vonatkozó fellebbezést elutasította. Nem döntött ugyanakkor az illetékmentesség iránti kérelem tárgyában.

Az általános helyettes megállapította, hogy a vámhatóság az ügyben döntően a vonatkozó jogszabályi rendelkezések szem előtt tartásával járt el, de nem határozott a fellebbezésében előterjesztett illetékfizetés alóli mentesítés iránti kérelemről is. Nem fogadta el ezzel kapcsolatban a vámhatóság azon álláspontját, amely szerint a kérelmet azért nem bírálta el, mert az illetéktörvény szerint vámigazgatási ügyben illetékmentes eljárásnak csak a vámhatóságnál kezdeményezett elsőfokú eljárás minősül, a jogorvoslati eljárás nem. A vámhatóság akkor járt volna el helyesen, ha a kérelmet elutasító határozatot hoz. E mulasztással a jogorvoslathoz való joggal összefüggő visszásságot okozott. Az általános helyettes a visszásság jövőbeni elkerülése érdekében felkérte a vám és pénzügyőrség országos parancsnokát, hogy a vámhatóság érintett szervei  a hatáskörükbe tartozó vám– és adóigazgatási ügyekben előterjesztett fellebbezések elintézése során, a nyilvánvalóan alaptalan, elkésett, vagy egyéb okból hibás fellebbezéseket is érdemben bírálják el, és a döntésükről hozzanak a jogszabályoknak megfelelő határozatot.

OBH 4853/2005.

A jogorvoslathoz, illetve a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a gyámhivatal, ha a beadványról nem határozatban dönt, és a jogorvoslat jogszabályi lehetőségéről tévesen tájékoztatja az ügyfelet. Nem okoz visszásságot, ha a gyámhivatal a minisztérium állásfoglalásának és a másodfokú hatóság utasításának megfelelően eljárási hibáit maga kijavítja.

A panaszos válásakor a bíróság a két közös gyermeküket az édesanya gondozásába helyezte. Az anya a jogerős bírói végzésben megállapítottaktól eltérő helyen és időben biztosítja az apa számára a kapcsolattartást. A panaszos két éve többször kérte – hiába – az eljáró gyámhivatalok segítségét.

Az általános helyettes vizsgálatot indított, és a beszerzett iratok alapján megállapította, hogy a panaszos 2004 szeptemberében kérte a gyámhivataltól, hogy gyermekei anyját 2002 októberétől kezdődően tételesen számoltassák el a mintegy 2,5 millió forint gyermektartásdíj felhasználásáról. A panaszos sérelmezte, hogy az anya a kapcsolattartás helyszínét önkényesen megváltoztatta,  a 2002. augusztus 14–15-én esedékes kapcsolattartást megakadályozta, lehetetlenné tette az időszakos kapcsolattartásokat. A panaszos novemberben kelt levelében korábbi kérelmeit megismételve arra is kérte a gyámhivatalt, hogy az anyát szólítsa fel arra, hogy a gyermekek TAJ-számát közölje vele, továbbá születési anyakönyvi kivonatuk és útlevelük másolatát adja át neki.

A gyámhivatal az elmaradt apai kapcsolattartások pótlásának elrendelését, az anya figyelmeztetését, gyermektartásdíj felhasználásáról tételes elszámoltatását, továbbá gyermekei iratainak fénymásolata átadására kötelezést határozatban elutasította. A határozat indoklása szerint a 2004. augusztus 14–15-ei kapcsolattartás elmaradásáról az anya tájékoztatta a panaszost, azt a következő héten pótolta. A panaszos és volt felesége között érvényben levő egyezség az időszakos kapcsolattartást nem szabályozta, így annak pótlását sem rendelhette el a gyámhivatal. Az anya gyermektartásdíj-felhasználásról való tételes elszámoltatásának elutasítását a gyámhivatal a gyermekjóléti szolgálat véleményére alapozta, jogszabályi felhatalmazás hiányában pedig nem kötelezhette az anyát a gyermekek okmányai másolatának átadására. A panaszos a határozatot megfellebbezte, egyúttal kérte a gyámhivatal ügyintézésből való kizárását.           A megyei gyámhivatal az első fokú határozatot helyben hagyta, a panaszos kizárási kérelmét elutasította. 2005 januárjában a gyermekek anyja jelezte, hogy a panaszos nem a jogerős bírói végzésben meghatározott időpontban viszi vissza a gyermekeket. A gyámhivatal levélben felhívta a panaszos figyelmét, hogy ha nem a végzésben meghatározottak szerint él a kapcsolattartási jogával, a bíróság – kérelemre – a már megállapított kapcsolattartási jogot korlátozhatja.        A panaszos az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumtól a gyámhivatali határozatok megsemmisítését, és a városi gyámhivatal kizárását kérte. A megyei gyámhivatal a minisztérium szakmai álláspontja alapján a városi gyámhivatal határozatát megsemmisítette, és új eljárásra utasította. Felhívta a gyámhivatal figyelmét arra, hogy az új eljárás során külön kell választania az érdemi és a végrehajtás körébe tartozó intézkedéseket, azokat külön eljárásban, önálló határozatban kell elbírálnia. Az elsőfokú gyámhivatal az új eljárásban a panaszos – elmaradt apai kapcsolattartása pótlására, volt felesége figyelmeztetésére, valamint gyermekei iratai fénymásolatának átadására – vonatkozó kérelmét elutasította. Külön határozatban utasította el a gyermektartásdíj felhasználásának tételes igazolására irányuló, továbbá a panaszos volt felesége valótlan állítása miatti bírságolását célzó kérelmét. A panaszos a határozatot megfellebbezte, kérte a megyei gyámhivatal ügyintézésből való kizárását. A megyei gyámhivatal az első fokon hozott döntést helyben hagyta. A minisztérium a panaszos megyei gyámhivatal kizárására irányuló kérelmét elutasította.     A vizsgálat megállapította, hogy az első fokon eljáró gyámhivatal a minisztérium állásfoglalásának és a másodfokú hatóság utasításának megfelelően eljárási hibáit kijavította, döntései a jogszabályoknak megfeleltek, alkotmányos joggal összefüggő sérelmet nem okoztak. Figyelemmel arra, hogy mérlegelési jogkörben hozott döntések vizsgálatára az országgyűlési biztos hatásköre nem terjed ki, erre vonatkozólag vizsgálatot nem folytatott.

A panaszos volt felesége ezt követően is több alkalommal jelezte, hogy a panaszos nem a szabályozásnak megfelelően él kapcsolattartási jogával, kérte  a panaszos figyelmeztetését, bírságolását. A gyámhivatal a panaszos figyelmét először levélben hívta fel a kapcsolattartást szabályozó végzésben foglaltak betartására, majd a panaszos volt feleségének kérelmét határozatban azzal az indoklással utasította el, hogy a vonatkozó jogszabály a kapcsolattartásra vonatkozó szabályozás megszegése esetén csak a gondozó szülő figyelmeztetését, bírságolását teszi lehetővé, a jogosultét nem. A jogosulttal szemben alkalmazható szankció a kapcsolattartás korlátozása. A jogi szabályozás szerint „ha a gyermeket nevelő szülő vagy más személy a kapcsolattartást szabályozó határozatnak önhibájából nem tesz eleget, a gyámhivatal határozatban figyelmezteti magatartásának következményeire”. Az általános helyettes álláspontja szerint a hivatkozott jogszabály a figyelmeztethetők, illetve a bírsággal sújthatók körét nem szűkíti a kötelezetti oldalra. Értelemszerűen a „más személy” nem csak a kötelezett, hanem a jogosult is lehet. A vizsgált esetben, ahol a kapcsolattartás szabályozásáról két éven belül a bíróság döntött, a bírói végzésben foglaltak be nem tartása esetén a bíróság csak a kapcsolattartás korlátozásáról dönthetne, azt nem előzhetné meg enyhébb szankció (a jogosult figyelmeztetése, bírságolása).

Az általános helyettes megállapította, hogy a pécsi gyámhivatal azzal, hogy a panaszos volt feleségének kérelméről nem határozatban döntött, hanem levélben hívta fel a panaszost kötelezettsége teljesítésére, a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben okozott visszásságot.

A határozatot a panaszos és volt felesége egyaránt megfellebbezte, azt a megyei gyámhivatal helybenhagyta. A határozat rendelkező része a következőképpen zárul: „A határozatom jogerős, ellene fellebbezésnek helye nincs.” Az indoklásban a megyei gyámhivatal tájékoztatást adott arról, hogy a jogorvoslat lehetőség az akkor hatályos eljárási törvényen alapul. A hivatkozott törvényhely az államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát teszi lehetővé, amiről az ügyfélnek nem kell, hogy tudomása legyen, arról a határozat rendelkező részében kell tájékoztatatást adni.

Az általános helyettes megállapította, hogy az első és másodfokon eljáró gyámhivatal a tisztességes eljárással összefüggésben visszásságot okozott azzal, hogy téves jogszabályi tájékoztatást adott az ügyfélnek minősülő panaszos volt feleségének.

Az általános helyettes a gyámhivatal vezetőjét kérte fel, hogy ha a kapcsolattartásra jogosult személy önhibájából nem tesz eleget a kapcsolattartást szabályozó jogerős határozatnak, akkor határozatban figyelmeztessék magatartása következményeire. A határozatok meghozatalakor fordítson kiemelt figyelmet  a helyes jogszabályi hivatkozásra

A megyei gyámhivatal vezetőjénél kezdeményezte, hogy a határozataikban az ügyfelet megfelelő módon tájékoztassák a jogorvoslat lehetőségéről, illetőleg annak kizártságáról.

A kezdeményezésre válasz még nem érkezett.

OBH 4875/2005.

A jogbiztonsághoz, az egészséges környezethez és a tulajdonhoz való alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoznak a természetvédelmi hatóságok, ha a Natura 2000 területek kijelöléséről szóló jogszabály részszabályainak hiányában nem képesek eleget tenni a velük szemben támasztott követelményeknek.

A panaszos azt kifogásolta, hogy az Ercsi Város Önkormányzata a tulajdonában lévő európai jelentőségű természetvédelmi területekből kívánja az ipari területet bővíteni. Az országgyűlési biztos az egészséges környezethez való joggal kapcsolatos visszásság gyanúja miatt vizsgálatot indított, és megkereste a Természetvédelmi Hivatal Natura 2000 Osztályát és felvilágosítást kért valamennyi hazai nemzeti park igazgatóságnak a Natura 2000 hálózattal foglalkozó köztisztviselőjétől.

A biztos az ügyben hivatalból indított vizsgálatot annak tisztázására, hogy  – figyelemmel a Natura 2000-rel életre hívott és képviselt, a jövő generációk érdekében is álló természetvédelmi célkitűzésekre – a települési önkormányzatoknak, illetve egyéb érintetteknek volt-e megfelelő információjuk az ökológiai hálózat életre hívásáról.

Megállapította, hogy a jogalkotói szándék a tervezett ökológiai hálózatról és az ehhez kapcsolódó korlátozásokról már 2004-ben nyilvánosságot kapott. Az érintett ingatlanok tulajdonosai, használói számíthattak többek között a terület-felhasználási előírások megváltozására, és arra is, hogy az előírások a természet védelmét szolgáló szigorúbb feltételeket fognak meghatározni. Hangsúlyozta, hogy eszközei nem elégségesek annak teljeskörű felderítéséhez, hogy az érintettekhez kellő információ, kellő időben eljutott-e, vagy sem, továbbá azt sem vizsgálhatja, hogy mi az esetleges hiányosságok oka, illetve okai.

A földrészletek pontos meghatározására azok természeti értékei alapján került sor, függetlenül attól, hogy volt-e valamilyen eljárás ezeket érintően folyamatban, illetve van-e már kiadott érvényes (szerzett) joga ezekre valakinek.

Aggályosnak tartotta, hogy a hatóságok – illetve a nemzeti park igazgatóságok – hogyan tudják érvényesíteni a környezeti és természeti érdekeket, ha  a Natura 2000 területeken lévő földek használata nincs megfelelően szabályozva, illetve kérdéses, hogy a meglévő korlátozások a kártalanítási rend megléte nélkül mennyire jogszerűek. Az említett részletszabályok hiánya álláspontja szerint mind a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló Tanácsi Irányelv, mind az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló kormányrendelet céljainak a megvalósulását veszélyeztetheti.

Jelezte azt is, hogy a kormányrendelet nem rendelkezik arról, hogy ki, milyen eljárásban dönthet a Natura 2000 területekkel érintett földrészleteket tartalmazó, miniszteri közleményben szereplő lista jogszerűségéről, illetve a későbbiekben felvetett hibák a jövőben miként korrigálhatók. E körben hangsúlyozta, hogy a kormányrendelet nem ad olyan eljárási szabályokat, melyek a listán szereplő területek és az életkörülmények esetleges változásához kötődnek. Utalt arra, hogy a jogalkotó elmulasztotta szabályozni, hogy mi a teendő akkor, ha a valakinek a tulajdonában álló földrészlet indokolatlanul van a listán, vagy éppen ellenkezőleg, a listán kellene lennie.

A biztos megállapította, hogy a Natura 2000 ökológiai hálózat kiépítése és védelme olyan közérdekű célnak tekintendő, amelynek vonatkozásában a jogalkotó alkotmányosan rendelhet bizonyos korlátozásokat, tekintettel arra, hogy a természeti környezet minőségének védelme, a természeti feltételek megőrzése és javítása össztársadalmi érdek. Hangsúlyozta, hogy bár megtörtént a Natura 2000 területek kijelölése, ezzel az aktussal azonban még nem biztosított, hogy a hálózat betöltse célját.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a feltárt visszásság orvoslása érdekében javasolta a környezetvédelmi és vízügyi miniszternek és az igazságügyi miniszternek, hogy együttműködve szabályozzák, hogy a Natura 2000 listával kapcsolatos kifogásokról ki, milyen eljárási rendben jogosult dönteni. Javasolta, hogy szükség esetén dolgozzák ki a megfelelő hatósági eljárást, illetve jelöljék ki a hatósági jogkör gyakorlóját.

A környezetvédelmi és vízügyi miniszter közölte, hogy a Natura 2000 területté történő kijelölés nem érinti a már érvényesen kiadott engedélyeket, a már jogszerűen engedélyezett tevékenységeket, sem a folyamatban lévő engedélyezési eljárásokat. Megítélése szerint a jóhiszeműen szerzett jogok nem sérülnek. Közölte, hogy a Natura 2000 területen folytatott földhasználat részletes szabályairól szóló kormányrendelet jelenleg előkészítés alatt áll, ezen túl álláspontja szerint az élőhelyvédelmi irányelv céljainak megvalósulása a kártalanítás kérdésben nem akadályozott. Jelezte, hogy várhatóan 2006 első félévében miniszteri rendeletben kerül kihirdetésre a Natura 2000 területek korrigált helyrajzi számos jegyzéke. A kifogások elbírálásról rendelkező eljárási szabályoknak  a kormányrendeletben való megalkotását sem tartja indokoltnak.

Az igazságügyi miniszter egyetértett azzal, hogy a kijelölt földrészletek jegyzéke a változásokra tekintettel korrigálható legyen. Kifejtette, a Natura 2000 területek mintegy fele nem tartozik a védett természeti területek körébe, s ezeken a területeken a védelem az élőhelyre alapozott. Állatfajok egyedei esetében az élőhely természetes módon változékony lehet, ami a kijelölés (minősítés) felülvizsgálatát teheti szükségessé. A miniszter egyetértett a kártalanítás szabályozásának, valamint az érintett területekre vonatkozó használati szabályozás megalkotásának szükségességével is. Utalt arra, hogy a Natura 2000 területek rendkívül sokfélék, a problémát a védett természeti területnek nem minősülő természeti területek használati és kártalanítási szabályai jelentik. Végül tájékoztatta a biztost, hogy felhívta a környezetvédelemi és vízügyi minisztert a hiányzó szabályozások fokozott ütemű, a garanciális szempontokat szem előtt tartó előkészítésére, szorgalmazta, hogy tételes szabályozás készüljön a kijelölt területek minősítése megváltoztatásának eljárási rendjére is.

OBH 4921/2005.

A legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggő visszásságot okoz a bentlakásos intézmény, ha nem alakít ki a látogatók fogadására, és a mentálhigiénés ellátás biztosítására alkalmas helyiségeket. Az otthon lakóinak testi épségét, életét veszélyezteti, ha nem hoz létre portaszolgálatot, vagy más ellenőrző rendszert.

Az országgyűlési biztos a 2005 szeptemberében Jász-Nagykun-Szolnok megyében tartott általános vizsgálata során munkatársaival a megyei önkormányzat fenntartásában álló fegyverneki „Angolkert” Csecsemőotthon és Idősek Otthonában is előre be nem jelentett vizsgálatot végzett. A biztos a vizsgálat során az intézmény tárgyi és személyi feltételeit, valamint az ellátottak állampolgári jogainak érvényesülését tekintette át. Megállapította, hogy az intézmény eleget tesz a vonatkozó jogszabályi követelményeknek, az ellátás körülményei, tárgyi és személyi feltételek megfelelőnek, a szakmai munka magas színvonalúnak bizonyult. Az egyszintes épületben az akadálymentes közlekedés feltételeit biztosítják. A főbejárathoz a lépcső mellett rámpa vezet, az épületen belül küszöbök nincsenek, kapaszkodókat szinte mindenhova felszereltek, a vizesblokkokban egy-két helyen hiányoztak ezek. Nővérhívó jelzőcsengőket kialakítottak, azonban a biztos problémaként jelölte meg ezek elérhetőségét, tekintve, hogy az ajtók mellé kerültek, s nem az ágyakhoz, ahol az idősek könnyebben használhatnák.

A vizsgálat feltárta, hogy az intézményben nem alakítottak ki külön a látogatók fogadására és a mentálhigiénés ellátás biztosítására alkalmas helyiségeket, amit már a közigazgatási hivatal is észlelt és több ízben jelzett. A látogatókat  a szobákban, a kertben és a társalgóban szokták fogadni. A hozzátartozók kapuzárásig szabadon bejárhatnak, portaszolgálat viszont nem működik, a bejárati kaput csak éjszakára zárják be. Portaszolgálati épület található a főbejáratnál, de évek óta nincs használatban.

A biztos felkérte a megyei közgyűlés elnökét, hogy gondoskodjon az otthon portaszolgálatának megszervezéséről, vagy olyan ellenőrző, biztonsági rendszer kialakításáról, amely az otthon zavartalan működésének biztosítása mellett alkalmas az ellátottak bejelentés nélküli eltávozásának észlelésére, a nővérhívó jelzőcsengők átszerelési lehetőségének tisztázásáról, a hiányzó kapaszkodók felszereléséről, a látogatók fogadására és a mentálhigiénés ellátás biztosítására alkalmas helyiségek kialakításáról és rendeltetésszerű használatának biztosításáról.

A fenntartó tájékoztatta a biztost, hogy az intézmény kettős szakmai profiljának átalakítása jelenleg folyamatban van. 2006 őszétől az egész épületegyüttes idősek tartós bentlakásos ellátását szolgálná. A biztos jelentésében megjelölt hiányosságokat részben már fel is számolták, és a beruházás keretében a továbbiakat is orvosolni fogják.

OBH 4922/2005.

A jogbiztonsághoz és a tulajdonhoz való, valamint a diszkrimináció tilalmára vonatkozó joggal összefüggő visszásságot okoz a földügyi szakigazgatási szerv, ha a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló jogszabályok egyes rendelkezéseinek végrehajtása során hatályba sem léptetett miniszteri utasítás rendelkezéseit alkalmazza.

Az országgyűlési biztos 2005 szeptemberében Jász-Nagykun-Szolnok megyében tartott látogatása során a Megyei Földhivatalnál is vizsgálatot végzett, aminek lényegi kérdése a földkiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetésének a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi  II. törvény (Fkbtv.) egyes rendelkezései – valamint a végrehajtására kiadott 63/2005. (IV. 8.) kormányrendelet (R.) szabályai – szerint történő végrehajtásának megyei helyzete volt.

A vizsgálat azt kívánta feltárni, hogy a megyében mennyi az élő részarány-lapok száma, az azokon szereplő aranykorona értéke; mennyi az ingatlan-nyilvántartásba még be nem jegyzett osztatlan közös tulajdonnal rendelkezők száma, azok aranykorona értéke; illetve hány földrészlet megosztására kerül sor, és ezek utóbbiak mekkora aranykorona-értékkel bírnak. A biztos azt is vizsgálta, hogy e munka elvégzésére milyen összegű forrás áll rendelkezésre, az mikorra fejeződik be, és annak végrehajtását mely tényezők akadályozzák.       Az osztatlan közös tulajdon megszüntetése a megyében 77 településen lévő, az ingatlan-nyilvántartásba osztatlan közös tulajdonként már jogerősen bejegyzett 2475 földrészletet érint. Összesen 85 ezer hektár területű, 1,7 millió aranykorona-értékű földrészlet megosztása iránt nyújtottak be kérelmet. Az osztatlan közös tulajdon megszüntetésével járó feladat összetettségét és mértékét jól mutatja, hogy a részarány-tulajdonnak megfelelő aranykorona-értéke a megyében összesen közel 4 millió. Az R.-ben szabályozott elsőbbségre igényt tartó kérelmezők száma 987. A kérelmek átvizsgálása során az is megállapításra került, hogy közülük az R. szabályainak 322 felel meg. Ez a szám megegyezik az elsőbbségi kérelmek teljesítése során kialakítandó földrészletek számával. Megállapítható, hogy a megyei földművelésügyi hivatal által hozott osztatlan közös tulajdon bejegyzésére alkalmas – de az ingatlan-nyilvántartásba még be nem jegyzett – földkiadási határozatok száma mindössze 22, ami jól mutatja, hogy a határozatokban szereplő termőföldek tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése naprakész.

A vizsgálat időpontját megelőzően már a megye valamennyi településén  – körzeti földhivatalonként, kirendeltségenként – közjegyző jelenlétében – sorsolás útján – elvégezték a települések R.-ben előírt módon való sorrendjének meghatározását. Ezt követően helyrajzi számonként meghatározták az elsőbbségi kérelemmel rendelkezők tulajdoni hányadának – az ilyen kérelemmel nem rendelkezők tulajdoni hányadához viszonyított – arányát. A körzeti földhivatalok a megye valamennyi településén nyilatkozattételre szólították fel az elsőbbségi kérelemmel érintett földrészletek jogosultjait. A beérkezett nyilatkozatok feldolgozása részben megtörtént, illetve folyamatban van, ugyanis a földrészlet megosztására csak abban az esetben kerülhet sor, ha ahhoz a megosztandó ingatlant terhelő és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok jogosultjai valamint az érintett szakhatóságok hozzájárultak.

Az elsőbbségi követelményeknek meg nem felelő kérelmek elutasítása megtörtént, egyes hivatalok már túljutottak a jogosultak nyilatkozatának elemzésén is, már a megosztás kiindulási helyéről és irányáról is határoztak, és e határozatokat ki is függesztették. A vizsgálat időpontjában e határozatok még nem emelkedtek jogerőre. Megállapítható, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére irányuló elsőbbségi kérelmek teljesítésére a megyei földhivatal részére előirányzott 58,2 M Ft-ból 24,8 M Ft-ot már a vizsgálat előtt visszavontak.          A megyei földhivatal vezetőjének tájékoztatása szerint az elsőbbségi kérelmek jogosultjai részére a földek kimérésére és birtokba adására – különösebb akadályozó tényezők hiányában – várhatóan 2006 márciusában kerül sor.

A feladat végrehajtását akadályozó, hátráltató tényezők, amelyek a jogszabályok egyes rendelkezéseiből fakadnak, és amelyek alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot idéznek elő, a következők:

Az Fkbtv. 12/F §. (9) bekezdésében foglalt rendelkezés állja útját annak, hogy az egyébként jogosult részére a részarány-tulajdonának megfelelő földet az állami költségvetés terhére kimérjék. Ez az eljárás azért okoz az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot, mert az említett rendelkezés diszkriminatív azokra nézve, akik az ingatlan megosztását kérték; ugyanis egyetlen jogosult (az ingatlan megosztását nem kérő társtulajdonos, vagy haszonélvező) tiltakozása is elegendő ahhoz, hogy a földrészlet megosztása meghiúsuljon.

A 12. § (4) bekezdése szerint „A kialakítandó földrészletek megközelíthetősége érdekében kitűzött helyi közutak a települési önkormányzat tulajdonába kerülnek, azokat a földhivatal önálló földrészletként jegyzi be az ingatlan-nyilvántartásba. A földrészletek megközelítésére szolgáló közutak kialakításához szükséges terület AK értékével a kiadásra kerülő részarány földtulajdonokat kártalanítás nélkül arányosan csökkenteni kell.” Ettől eltérő a vizsgált eset, amikor hatósági határozattal a jogosult tulajdonába adott termőföld út céljára történő elvonására kártalanítás nélkül kerül sor. Erre az Fkbtv. nem tartalmaz rendelkezést.

A 9/C. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés egyet jelent azzal, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetését eredményező önálló ingatlanok kialakítását a törvény a földügyi szakigazgatási szervekre bízta, továbbá azzal, hogy ezzel egyidejűleg a földmérési tevékenységet egyéni vállalkozóként vagy társasági formában gyakorló jogalanyokat e tevékenységből kizárta, mely a diszkrimináció tilalmával összefüggő visszásságot eredményez.

Az R. 4. § (1) bekezdése szerint: „A körzeti földhivatal a talajvédelmi, megközelíthetőségi, és művelhetőségi szempontoknak megfelelően – figyelemmel  a helyszínen kialakult használati állapotra is – meghatározza a kiindulás helyét és irányát. Az erről szóló határozatot – az illetékes települési önkormányzat polgármesteri hivatalánál, illetve a körjegyzőségnél – közszemlére tétel útján kell közölni. Az eljárás csak a határozat jogerőre emelkedése után folytatható.” A R-nek a megosztás kiindulási helyére és irányára, valamint a birtokbaadásra vonatkozó szabályai nem veszik figyelembe az Fkbtv. 7. § (5) bekezdésében foglaltakat.     Az R. 5. § (6) bekezdése szerint: „A sorsolási jegyzőkönyvet 48 órára közszemlére kell tenni a települési önkormányzatnál, vagy a körjegyzőségen. Az eljárás csak abban az esetben folytatható, ha a sorsolás ellen ezen időtartamon belül kifogás nem érkezett, vagy a kifogással kapcsolatos eljárás befejeződött”. A vizsgálat tapasztalatai szerint bizonytalanság mutatkozott abban a kérdésben, hogy a hirdetmény levételét követően lehet-e még kifogást elfogadni.

A vizsgálók találkoztak olyan konkrét – az üggyel kapcsolatos – miniszteri utasítás-tervezetnek nevezett irattal, amelynek kiadmányozására nem került sor. Tapasztalatuk szerint a földhivataloknak tartott eligazítás során ezt felhasználták. Az alkotmányos visszásságot az okozza, hogy az említett iratban – mely nem jogszabály – olyan normatív rendelkezések is találhatók, amelyek nem felelnek meg a jogalkotásról szóló törvény garanciális szabályainak, továbbá az eligazítások során anélkül használták fel a miniszteri utasítás tervezetet, hogy az hatályba lépett volna.

A visszásságok megszüntetése érdekében az országgyűlési biztos felkérte  a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert, hogy kezdeményezze az Fkbtv. olyan módosítását, amely szerint, ha a kérelmező igazolja, hogy a jogosultnak  a földrészlet megosztásához szükséges nyilatkozata pótlására keresetet nyújtott be a bírósághoz, az eljárást fel kell függeszteni, melyet a bírósági döntés szerint kell folytatni. Olyan módosítását, amely – az alkotmányos követelményeknek megfelelően – rendezi a közös tulajdon megszüntetése során kialakítandó utak tulajdoni helyzetét. Az R.-nek a megosztás kiindulási helyének és irányának meghatározására, valamint a birtokba adásra vonatkozó szabályainak és az Fkbtv.-ben említett, a tárgyra vonatkozó szabályainak összhangba hozatalát. Az R. tartalmazzon utalást arra, hogy az 5. § (6) bekezdésében említett határidők számításánál az Áe. 39. §-ában, illetve a majd hatályba lépő Ket. 65. §-ában foglaltak szerint kell eljárni, továbbá hogy az R. 5. § (6) bekezdésének szövegéből a „vagy a körjegyzőségen” szövegrész törlésre kerüljön. A földmérési munkákra – mint már említett szakmai tevékenység elvégzésére vonatkozó – szabályok olyan módosítását, hogy a tevékenység végzéséből ne zárja ki a gazdaság más földmérésre jogosult alanyait.

A miniszter a válaszában kifejtette: egyetért – a törvény azon módosításával, amely rendezi az új önálló ingatlanok megközelítéséhez szükséges úthálózatok kialakításának kérdését, és amely pontosítja a jogok jogosultjainak hozzájárulását szabályozó rendelkezést, továbbá az R. 4. § (1) bekezdés olyan módosításával, hogy az „önkormányzat polgármesteri hivatalánál, illetve a körjegyzőségnél” szövegrész helyébe „az önkormányzat hirdető táblájára” szövegrész kerüljön. A miniszter közölte, hogy 2005. évben kiadni tervezett miniszteri utasítást felülvizsgálják, hogy ne tartalmazzon az állampolgárokra vonatkozó normatív rendelkezéseket, és az majd a sorsolás elleni kifogás benyújtásával kapcsolatos szabályokat illetően kellő eligazítást ad a földhivataloknak.

A miniszter azt is kifejtette, hogy az R.-nek a megosztás kiindulási helyének és irányának meghatározására, valamint a birtokba adásra vonatkozó szabályainak és az Fkbtv.-ben említett tárgyra vonatkozó szabályainak összhangba hozatalára irányuló ajánlással nem értett egyet. A miniszter indokaira tekintettel ezt az ajánlást az országgyűlési biztos visszavonta.

A miniszter nem fogadta el az R.-nek, mint földmérési munkákra vonatkozó szabályainak olyan módosítására irányuló ajánlást, hogy e tevékenységből ne zárják ki a más földmérésre jogosult alanyokat. Az országgyűlési biztos az említett ajánlásra adott választ nem fogadta el, s ajánlását változatlan formában fenntartotta, melyről a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert írásban tájékoztatta. Az országgyűlési biztos fenntartott ajánlását – a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter által megfogalmazott indokokra tekintettel – visszavonta.

Az ajánlások elérték céljukat.

OBH 4923/2005.

Nem okoz visszásságot az egészségügyi szolgáltató, ha a sürgősségi betegellátó rendszer keretében a külön jogszabályban meghatározott szakmai minimumfeltételeknek megfelelő szolgálatot alakít ki.

Az országgyűlési biztos a Jász-Nagykun-Szolnok megyei munkalátogatása során – a testi és lelki egészséghez és az élethez való alkotmányos jog érvényesülése kapcsán – megvizsgálta a megyei mentés és a sürgősségi betegellátás működését, az esetlegesen fellelhető problémákat és az egészségügyi szolgáltatók közötti együttműködés intenzitását is. A biztos munkatársai helyszíni vizsgálatot folytattak az Országos Mentőszolgálat Szolnoki Központjában, valamint a megyei Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézetben.

Az OMSZ átszervezése miatt a megyei mentő szervezet ma az Észak-Alföldi Régió szervezeti részekét működik, és a régió három megyéjét Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Hajdú-Bihar megye és Jász-Nagykun-Szolnok megye területét látja el. Jelenleg még a régi megyei struktúra szerint működnek, csak a felső vezetői szinten történt meg az átalakulás. A régióban három vezető megyei mentőtiszt van, ők intézik megyei szinten az irányítást. Az eddigi tapasztalatok szerint az átszervezés a betegellátást nem befolyásolja. A megyében 13 mentőállomás van, ami megyei szinten jó „lefedettséget” mutat. A jászapáti önkormányzat által saját költségen létrehozott új épületben a mentőállomás egyben orvosi ügyelet is. Újabb mentőállomások létesítésére úgy van lehetőség, ha az OMSZ vagy az önkormányzat létesít, vagy összefogva együtt létesítenek.

A régiósítás során a mentőállomásokat A-B-C típusok szerint sorolták be,  a C számít a legkorszerűbbnek. A megyében egy rohamkocsi áll rendelkezésre, és a 13 állomásból négy rendelkezik csak esetkocsival, ami az országos átlag fele. A megyében három főállású oxyológus teljesít szolgálatot, e mellett még három részállású orvos is dolgozik, valamint közel húsz mentőtiszt. A kocsiparkhoz képest kevés a személyi állomány létszáma, ezért 45-ről 41-re kellett csökkenteni a futó kocsik számát. A megyében az OMSZ-tól elkülönülten, az országos lefedettséget biztosító rendszerben önállóan működik a Magyar Koraszülött Mentő Közalapítvány. A két szervezet között jó a kapcsolat. Az OMSZ feladatainak megoszlásában a mentés a feladatok 25%-át, a betegszállítás pedig a feladatok 75%-át tették ki, ez megfelel az országos átlagnak. Ugyanakkor a mentőszolgálatnál is érződnek a rezidensképzés anomáliái, és ebben a pályaív kilátástalansága, illetve a szakvizsgák elismerésének megváltoztatása miatt (oxyológus nem lehet második szakma!) belátható időn belül nem is várható változás.          Mindkét egészségügyi intézményben felvetették a betegszállítással kapcsolatos anomáliákat. 2004-ben átszervezésre került az OMSZ betegszállítással kapcsolatos feladatainak az ellátása, vagyis ez a tendencia jól láthatóan arra irányul, hogy az OMSZ elsődlegesen a sürgősségi feladatokat lássa el. Gyakran okoz gondot a betegszállításra lekötött mentőkapacitás – főként egy akut mentési hívás teljesítésekor – és a mentőorvos/mentőtiszt számarány eltolódása miatt is.         A megyei kórház vezetői által elsőként feltárt problémák is éppen a betegszállítással kapcsolatban merültek fel. Tekintettel arra, hogy az általuk megrendelt betegszállításra gyakran napokat is várni kell, a már „elbocsátott” beteg helyére másik beteg elhelyezése okoz gondot. Mindezekből következően mind a mentő, mind a kórház vezetői felvetették egy a fekvőbeteg-ellátó intézmények számára létrehozandó ún. saját beteg(haza)szállító szolgálat indokoltságát, amelyhez azonban szükséges vagy az OEP általi befogadás (ti. finanszírozás), vagy a fenntartó költségvetésének erre irányuló bővítése.

A Sürgősségi Betegellátó Osztály átlagosan 126 beteget lát el naponta, ebből 45-60 fő drog, alkohol, vagy egyéb pszichiátriai jellegű akut igénylő. A kórház megyén belüli topográfiai elhelyezkedése folytán (vasúti és főközlekedési csomópont, közeli katonai bázis) felkészült sürgősségi katasztrófa ellátási stratégiával, és ennek megfelelő infrastruktúrával rendelkezik. Ugyanakkor a működését – csakúgy mint az ország valamennyi kórházának – a finanszírozási volumenkorlát miatti 2003. évi kerettel finanszírozza az OEP. Ebből következően fejlesztésekre csak pályázati forrásokból, valamint a város áldozatkész vállalkozóinak köszönhetően tervezhetnek.

Összességében a megfelelő működéshez szükséges műszerezettség és diagnosztikai háttér mindkét intézményben megoldott, bár az évkorlátozás (szavatosság lejárta) miatt a kórház – ideértve természetesen a sürgősségi osztályt is – műszerparkjának cseréje akuttá vált. Ugyanakkor úgy a mentőszervezetnél, mint a Megyei Kórházban az volt a tapasztalt, hogy a működési problémák részben az állandósult létszámhiányból adódnak. Mindkét egészségügyi szolgáltatónál, minden területen küzdenek a munkaerőhiánnyal, ennek következtében az egészségügyi szakemberek rendkívül túlterheltek.

Az egészségügyről szóló törvény deklarálja a mentés és a sürgősségi ellátás igénybevételéhez való jogot, ami a Magyar Köztársaság területén állampolgárságra vagy egészségbiztosítási jogviszony fennállására való tekintet nélkül mindenkit megillet. Sürgős szükség, illetve veszélyeztető állapot fennállása esetén, a beteget az egészségi állapota által indokolt sürgősségi ellátásban kell részesíteni. Az egészségügyi törvény meghatározza az állam felelősségét a lakosság egészségi állapotáért. Az állam kötelezettségét képezi különösen az egészségügyi ellátórendszer, az egészségügyi ellátási kötelezettség és felelősség meghatározása, az egészségpolitika céljait szolgáló finanszírozási, fejlesztési és információs rendszer kialakítása és fejlesztése, ideértve az egészségügyi szolgáltatások minőségének biztosítását és ellenőrzését is. A mentés biztonságos, egységes és összehangolt működéséhez szükséges feltételrendszer biztosítása és megszervezése ugyancsak állami feladat.

A helyszíni vizsgálat tapasztalatai alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a vizsgált egészségügyi intézményekben mind a mentés, mind az ezzel szorosan összefüggő sürgősségi betegellátás kiegyensúlyozottan működik. Szakszerű és összehangolt a tevékenységük, a megyei kórházban létrehozott sürgősségi betegellátó osztály működése pedig lehetővé tette az ellátás színvonalának és hatékonyságának zökkenőmentessé válását.

A vizsgált alkotmányos jogok szempontjából visszásságot nem tárt fel.

OBH 4926/2005.

A tisztességes eljáráshoz és az emberi méltósághoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság, és az Egészségbiztosítási Pénztár is, ha az ügyfélszolgálatukon nem biztosítják a váróhelyiségtől elkülönített ügyfélfogadás lehetőségét.

Az országgyűlési biztos 2005. szeptemberben a Jász-Nagykun-Szolnok megyei munkalátogatása során munkatársaival az alkotmányos jogok érvényesülését vizsgálta a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság és a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár ügyfélszolgálati munkájának ellenőrzése keretében.

A biztos a helyszíni vizsgálat alapján megállapította, hogy jól szervezett, magas színvonalon működő ügyfélszolgálati munka folyik mind a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságon (MNYI), mind a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnál (MEP). A kihelyezett ügyfélszolgálatok az ügyfelek tájékoztatását és kényelmét szolgálják.

A vizsgálat feltárta, hogy az alkotmányos jogok érvényesülését korlátozza, hogy nem biztosított a váróhelyiségtől elkülönített ügyfélfogadás lehetősége. Továbbá javításra szorulnak a kihelyezett ügyfélszolgálatok (különösen a karcagi) körülményei, technikai felszereltsége is. Az alkotmányos visszásság megszüntetése azonban a MNYI és a MEP szándékát, anyagi lehetőségét és hatáskörét meghaladó intézkedést igényel.

A feltárt alkotmányos visszásság megszüntetése érdekében az országgyűlési biztos kezdeményezte az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) főigazgatójánál, valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) főigazgatójánál, hogy vizsgálja meg a jelenlegi egy légterű, ablakos rendszerű ügyfélszolgálatot kiváltó korszerű körülmények megteremtéséhez, valamint a kihelyezett ügyfélszolgálati munka technikai feltételeinek javításához szükséges  – a MNYI és a MEP erejét meghaladó – segítségnyújtás lehetőségét.

Mindkét főigazgató elfogadta a kezdeményezést, az anyagi lehetőségek függvényében végrehajtásra kerülnek a szükséges változtatások. A vizsgálat eredménnyel zárult.

Kapcsolódó ügy: OBH 4927/2005.

OBH 4969/2005.

Alkotmányos visszásság veszélyét idézi elő a jegyző, ha környezetvédelmi ügyben nem él a hatáskörével.

Szolnoki panaszos azt kifogásolta, hogy a Holt-Tisza partján több kilométer hosszan üdülőterület épült anélkül, hogy szennyvízcsatorna-hálózat létesült volna, és több ingatlantulajdonos az érintett területen a szennyvizet a „zárt-szigetelt szennyvíztárolókból” a talajba juttatja, szennyezve ezzel a környezetet.

Az országgyűlési biztos vizsgálatot indított, és a szolnoki polgármestertől kért tájékoztatást.

A vizsgálat megállapította, hogy az önkormányzat teljesítette a vízgazdálkodásról, továbbá a hulladékgazdálkodásról szóló törvényekben foglalt kötelezettségeit. Szolnok város lakóterületeinek 98%-a csatornázott, azokon a területeken, ahol nincs csatornázás, a hulladékgazdálkodásról szóló törvény szerint előírt folyékony hulladék kezelési közszolgáltatással gondoskodik az önkormányzat a szennyvizek megfelelő kezeléséről. Az önkormányzat tudatában van annak, hogy az érintett területen – vízbázis-védelmi okokból – a csatornázás preferálandó cél, ez szerepel az önkormányzat tervei között is, de a megvalósításának anyagi gátjai vannak.

A panaszos további kifogásával kapcsolatban az országgyűlési biztos jelezte, hogy a panaszolt ingatlantulajdonosok nem tekinthetők sem hatóságnak, sem közszolgáltatónak, ezért tevékenységük nem tartozik az általa vizsgálható szervek közé. A kérdéssel kapcsolatban csupán a polgármester válasza alapján merült fel, hogy a szennyvíz talajba történő bevezetésének ügyét az önkormányzat esetleg nem a jogszabályoknak megfelelően kezelte.

A biztos a megkeresésére ugyanis azt a tájékoztatást kapta, hogy „Környezetterhelés esetén az önkormányzatnak szankcionálásra nincs jogosultsága, az a Környezetvédelmi Felügyelőség hatáskörébe tartozik.”

A biztos ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy amennyiben az önkormányzat jegyzőjének a tudomására jut, hogy valamely ingatlan tulajdonosa, használója (stb.) a folyékony hulladékát a talajba vezeti, többirányú eljárási lehetőséggel – és így szankcionálási móddal – is rendelkezik. A biztos jelentésében ismertette, hogy a jegyzőnek – egyebek mellett – milyen hatásköri lehetőségei vannak a kifogásolt magatartást tanúsítókkal szemben.

A vizsgálat feltárta, hogy a Vízpart körutat nyugatról a Holt-Tisza határolja, mely terület ennél fogva vízbázis-védelmi okokból kiemelkedő jelentőségű, ezért amíg ezen a területen nem történik meg a csatornázás, különösen fontos közérdek – így a környezeti elemek védelme, valamint azokon keresztül a jövő generációk életfeltételinek biztosítása – fűződik a vízbázishoz közeli ingatlanok védelméhez.

A biztos hangsúlyozta, hogy az önkormányzatnak szükség esetén fel kell ismernie a hatáskörét a szennyezőkkel szemben, hiszen a települési folyékony hulladék nem megfelelő szintű kezelése környezeti problémát indukálhat, így például kedvezőtlen hatással lehet a felszín alatti vizek, vízbázisok és a talaj minőségére is.

Az országgyűlési biztos felkérte a szolnoki jegyzőt, hogy ismertesse munkatársaival jelentése megállapításait, aki felhívásnak eleget is tett.

OBH 5016/2005.

A tisztességes eljáráshoz, valamint a szociális biztonsághoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság, ha a 100%-os rokkant ügyfél rokkantsági nyugdíjigénye elbírálásakor a jogi rokkantság hiányát vélelmezi, ezért nem vizsgálja az orvosi feltételeket, illetve egy korábbi, más célból készült orvosi szakvéleményt vesz figyelembe.

Az 1979. február 9-én született – születésétől 100%-os hallássérült – panaszos azért kért segítséget, mert 16 050 Ft fogyatékossági támogatása mellett munkanélküli lett, ezért kérte a rokkantsági nyugdíja megállapítását. A Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság azonban a rokkantsági nyugdíjigényét azzal az indokkal utasította el, hogy nem rendelkezik a jogszabályban előírt rokkantsági nyugdíjra jogosultsághoz szükséges szolgálati idővel.

Az országgyűlési biztos a szociális biztonsághoz való jog sérelmének gyanúja miatt soron kívüli vizsgálatot tartott. Megkereste a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságot, az Államkincstár Megyei Területi Igazgatóságát, valamint  a Megyei Munkaügyi Központot, és megállapította, hogy a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a panaszos rokkantsági nyugdíjigényét elutasította, mert ismereteik szerint 2 év 251 nap szolgálati idővel rendelkezett a jogszabályban életkorához előírt 6 év helyett.

A határozat nem tartalmazott adatokat az orvosi bizottság vizsgálatáról és véleményéről. Az Igazgatóságtól kapott információ szerint nem tartották szükségesnek az orvosi bizottság vizsgálatát, mert a rendelkezésre álló 1997. február 26-án kelt orvosi bizottsági vélemény szerint a panaszos munkaképesség-csökkenése 67%, mely 18 éves kora előtt keletkezett. A fentiekre, valamint arra is tekintettel, hogy ismereteik szerint az igénylő munkaviszonya még fennállt, nem vizsgálták az egyéb ellátásra való esetleges jogosultságát sem.

Az Államkincstár Megyei Területi Igazgatósága a panaszosnak fogyatékossági támogatást állapított meg a 2002. március 14-én kelt Országos Orvosszakértői Intézet szakvéleménye alapján, mely szerint munkaképesség-csökkenése 100%-os, II. csoportos rokkant, rokkantsága 18 éves kora előtt keletkezett.

Az országgyűlési biztos a rendelkezésére bocsátott fenti orvosi véleményt rövid úton továbbította a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság igazgatójának.        A Megyei Munkaügyi Központtól kapott információ szerint a panaszosnak  a fennállott jogviszonya megszűnését és a táppénzre jogosultsága lejártát követően 122 naptári napra munkanélküli járadék került megállapításra, így több mint 3 évre nőtt a megszerzett szolgálati ideje.

Az országgyűlési biztos a vizsgálat eredményeként megállapította, hogy súlyosan sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való alkotmányos alapjoga, mivel a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság (MNYI) a panaszos benyújtott rokkantsági nyugdíjigénye elbírálásakor a jogi rokkantság hiánya miatt nem vizsgálta az orvosi feltételeket, illetve egy több mint 8 éves, más célból készült orvosi szakvéleményt vett figyelembe, mely szerint a munkaképesség-csökkenés mértéke 67%, III. csoportos, végleges.

A fentiek miatt az Igazgatóság nem ismerte a 2002. március 14-én kelt orvosi bizottsági szakvéleményt, és ezért nem tájékoztatta a panaszost a rokkantsági járadékra jogosultság, valamint – arra hivatkozással, hogy az igény benyújtásakor a panaszos munkaviszonya fennállt – a méltányossági nyugdíj lehetőségéről sem.

Tekintettel azonban arra, hogy a panaszos nem volt ellátatlan, valamint hogy a vizsgálat során az MNYI aktívan közreműködött a tényállás tisztázása érdekében, a 2002. március 14-én kelt orvosi bizottsági vélemény megismerését követően pedig a rokkantsági járadék igénylő lap megküldésével soron kívül tájékoztatta a panaszost a jogosultságáról, az országgyűlési biztos ajánlást nem tett. Azonban az ügy összes körülményeire, a panaszos fiatal korára, egészségi állapotára és az ebből adódó sajátos életkörülményeire tekintettel felkérte az Igazgatóság vezetőjét, hogy hívja fel munkatársai figyelmét a törvényben előírt segítségnyújtási kötelezettség gondosabb és körültekintőbb betartására.

A vizsgálat eredményes volt.

OBH 5086/2005.

Az értelmi fogyatékos személyek elleni büntetőeljárásban a jogállamiságot sértő alkotmányos visszásságot okoz, hogy nem érvényesülnek a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény alapelvei és rendelkezései.

Az Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége kérte az értelmi fogyatékos személyek ellen folytatott büntetőeljárások, illetve ezzel összefüggő fogvatartásuk vizsgálatát. A panaszra egy közepesen súlyos értelmi fogyatékos előzetes letartóztatása szolgáltatott okot, akit fogvatartása során bántalmaztak és védő jelenléte nélkül olyan jegyzőkönyveket írattak alá vele, amelyek tartalmát nem értette, fogvatartása pedig indokolatlanul elhúzódott.

A Szövetség véleménye szerint az értelmi fogyatékos személyekkel szembeni büntetőeljárásokban a hatóságok által tanúsított magatartás nem felel meg a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény alapelveinek és rendelkezéseinek.

A panaszban foglaltak alapján az élethez és az emberi méltósághoz való jog sérelmének gyanúja miatt az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálat tartására kérte fel a legfőbb ügyészt.

A Legfőbb Ügyészség vizsgálata a panaszban foglaltakat megerősítette.  A szemérem elleni erőszak bűntettével gyanúsított értelmi fogyatékos őrizetbe vételekor részletes beismerő vallomást tett. Kihallgatásán védő nem vett részt. Ügyében a nyomozás két hét alatt befejeződött, ennek ellenére további négy hónapig letartóztatásban maradt, az elmeorvos-szakértői szakvélemény elkészítésének késedelme miatt.

A gyanúsítottat több esetben kellett bántalmazásra utaló sérülések miatt orvosi kezelésben részesíteni. Az ügyészi meghallgatást követően a bántalmazások gyanúja miatt ismeretlen tettesek ellen nyomozás indult, amely a vizsgálat időpontjáig nem vezetett eredményre, mivel a fogva tartott – éppen szellemi képességei miatt – nem volt képes (vagy a retorzióktól való félelmében nem merte) azonosítani bántalmazóit.

A Legfőbb Ügyészség szerint „megfontolandó lehet a büntető és a büntetés-végrehajtási szabályok olyan irányú kiegészítése, amely az állam büntetőjogi igényének maradéktalan érvényesítése mellett a fogyatékos személyek jogainak gyakorlását is előmozdítja.”

A fogvatartás során elszenvedett bántalmazás és a bánásmód sértette a fogva tartott emberi méltósághoz való jogát, továbbá az Alkotmány 54. § (2) bekezdésében deklarált, a kínzás és a kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód tilalmát.

A vizsgált ügyben megállapítható volt, hogy a fogyatékos személyek jogai  – különösen az értelmi fogyatékosok tekintetében – a büntetőeljárás során csak szűk körben érvényesülnek, sőt fogvatartásuk esetén, ezek a személyek másokhoz képest kifejezetten hátrányos helyzetbe kerülnek. Ennek egyik oka, hogy elmaradt a büntetőeljárási törvény és a fogyatékos személyek jogairól szóló törvény összhangjának megteremtése, ugyanakkor az alacsonyabb szintű jogszabályok is csak a fogyatékosok meghatározott csoportjával foglalkoznak.

Az általános helyettes javasolta az igazságügyi miniszternek, hogy az Országos Fogyatékosügyi Tanács, valamint az érintett társadalmi szervezetek bevonásával kezdeményezze a büntetőeljárásra, valamint a fogvatartásra vonatkozó jogszabályok olyan kiegészítését, amely eleget tesz a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény követelményeinek. Jelentését megküldte az esélyegyenőségi miniszternek is.

A válaszadás határideje még nem telt le.

OBH 5118/2005.

A tulajdonhoz fűződő joggal összefüggő visszásságot okoz a bentlakásos idősek otthona, ha elhunyt lakója hozzátartozóinak az elhunyt pénzének hollétéről nem tud érdemi tájékoztatást adni. A szociális biztonsághoz és a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő jogokkal összefüggő visszásságot okoz az intézmény, ha az ellátottakkal közvetlenül foglalkozó alkalmazottak végzettsége és a gazdasági személyzet létszáma nem felel meg a jogszabály előírásainak.

A Kállói Idősek Otthona működésével kapcsolatban az otthon egy volt munkatársa kért segítséget. Előadta, hogy az intézményben a szakképzett ápolók száma nem éri el a jogszabályi minimumot. Kifogásolta, hogy egy gondozottnak eltulajdonították 2 millió Ft-ját, az esetről jegyzőkönyv készült, de további érdemi intézkedés nem történt. Az országgyűlési biztos tájékoztatást kért a Nógrád Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjétől.

A közigazgatási hivatal a 2005. február 15-én tartott szakmai ellenőrzés alkalmával megállapította, hogy az otthonban a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló SzCsM rendeletben előírt 7 fő ápoló helyett 6 dolgozott, nem alkalmaztak diétás nővért, mozgásterapeutát, mentálhigiénés, valamint gazdasági munkatársakat.             A dolgozók munkaszerződéseivel kapcsolatban az ellenőrzés számos munkajogi problémát tárt fel. Megállapították, hogy a munkaszerződések, illetve azok módosításai a munkavállalók számára megtévesztőek. Tekintettel arra, hogy az országgyűlési biztos hatásköre munkajogi kérdésekre nem terjed ki, a biztos  a panasz ezen részét áttette a Nógrád Megyei Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőségnek.

A közigazgatási hivatal az országgyűlési biztos megkeresésére 2005. október 25-én rendkívüli ellenőrzést tartott az otthonban. A vagyon elleni bűncselekmény gyanúja kapcsán a hivatalvezető arról tájékoztatta a biztost, hogy egy – időközben elhunyt – lakó lánya kért segítséget édesapja fel nem lelhető értéktárgyairól. A vizsgálat megállapította, hogy az elhunyt iratai eltűntek, a pénz sorsát nem lehet nyomon követni. A hatóság ismeretlen tettes vagy tettesek ellen büntetőeljárást kezdeményezett a Pásztói Rendőrkapitányságon.

A vizsgálat – a dolgozók szakképzettségével, illetve a szaklétszámmal kapcsolatban – megállapította, hogy az intézményben 10 fő dolgozik, a szakképzettek aránya alatta marad a jogszabályban előírt 80%-nak. Továbbra is hiányosság, hogy szociális, mentálhigiénés munkatárs, diétás nővér, mozgásterapeuta az intézményben nem áll alkalmazásban, és a gazdasági személyzet létszáma is hiányos.

A feltárt alkotmányos joggal összefüggő visszásságok orvoslása érdekében az országgyűlési biztos a Kállói Idősek Otthona Szociális Kht. vezetőjét arra kérte, hogy a személyi hiányosságok megszüntetése érdekében haladéktalanul intézkedjen. A közigazgatási hivatal vezetőjét felkérte, hogy a 2005 decemberére tervezett célellenőrzése keretében, a megyei módszertani intézet bevonásával vizsgálja felül az intézményi alap és kiegészítő dokumentációt, és tegye meg a korrekcióra vonatkozó javaslatait is.

A válaszadásra nyitva álló határidő még nem telt le.

OBH 5533/2005.

A tulajdonhoz, a jogorvoslathoz, a jogbiztonsághoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő joggal összefüggő visszásságot okoz a jegyző, ha a birtokvédelmi eljárás keretében elmulasztja a határozat meghozatalát.

Több környéken élő panaszos kifogásolta, hogy a Zalaapátiban működő Csali büfé éjjel-nappali nyitva tartása és zajos működése zavarja a nyugalmukat. Azt sérelmezték, hogy a körjegyző a lakossági bejelentéseket, panaszokat nem vizsgálta ki, az ügyben nem intézkedett, határozatot nem hozott.

Az országgyűlési biztos a jogorvoslathoz, a jogbiztonsághoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő joggal összefüggő visszásság gyanúja miatt vizsgálatot indított, és tájékoztatást kért Zalaapáti Község Önkormányzatának körjegyzőjétől.

A büfé éjszakai zajos működésével kapcsolatban a panaszosok 2005 márciusában fordultak a körjegyzőhöz, aki ennek alapján felszólította az üzemeltetőt, hogy intézkedjen, hogy az üzlet működése ne zavarja a környéken élők nyugalmát. Figyelmeztette, hogy amennyiben ennek nem tesz eleget, úgy bizonyítási eljárást követően az üzlet nyitva tartását korlátozza, illetve a zenei szolgáltatást megtiltja.

A felek között ezt követően birtokvédelmi eljárás keretében egyezség született, de a panaszosok két hónap múltán ismét a körjegyzőhöz fordultak, jelezve, hogy a büfé üzemeltetője az egyezségben foglaltaknak nem tesz eleget, így kérték a szükséges intézkedés megtételét. A körjegyző az üzemeltetőt ismét csak figyelmeztette, hogy amennyiben nem az egyezség szerint jár el, úgy ismételt bejelentés esetén megteszi a megfelelő birtokvédelmi intézkedést. A panaszosok ezt követően is jelezték, hogy a büfé éjszakai működése miatt nem tudnak pihenni és kérték a körjegyző intézkedését, ami azonban nem történt meg.

A körjegyzőnek az egyezség végrehajtásáról a jogosultak kérelme alapján gondoskodnia kellett volna, illetve ha az egyezséghez képest új tényt tartalmaz vagy más, az egyezség megkötésében részt nem vevő panaszos fordul a körjegyzőhöz, akkor birtokvédelmi eljárás keretében határozatot kellett volna hoznia.      Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a körjegyző a panaszosok ügyében többszöri kérelmük ellenére sem tett érdemi intézkedést, határozatot nem hozott. Ennek elmulasztásával a panaszosok alkotmányban deklarált tulajdonhoz, jogorvoslathoz, jogbiztonsághoz és tisztességes eljáráshoz fűződő jogával összefüggő visszásságot okozott.

Az országgyűlési biztos a visszásság orvoslása érdekében felkérte a körjegyzőt, hogy az ügyben hozzon határozatot, amit az elfogadott, és annak megfelelően intézkedést hozott.