A közös Hivatal működése és beszámolója
A 2005-ös esztendő jelentős évszám az intézmény történetében: 10 évvel korábban, 1995 júniusában választották meg az első országgyűlési biztosokat, akik azonnal megkezdték munkájukat. Kialakították az intézmény – kisebb változtatásokkal – ma is működő szervezeti rendszerét, s a törvények által nem szabályozott eljárási rendjüket. Az évforduló alkalmából Az ombudsmanok tíz éve címmel megjelentettünk egy jubileumi kiadványt, amelyben bemutattuk az intézmény rövid történetét, tevékenységét, s az országgyűlési biztosok is visszaemlékeztek a kezdetekre, elmondták ars poétikájukat, gondolataikat az intézmény jövőjéről. Június 30-án házi ünnepségen emlékeztünk meg az intézmény megalakulásának 10. évfordulójáról, amelyen a biztosok emléklapot adtak át az alakulás évétől a hivatalban dolgozó munkatársaknak (ld. VI. melléklet, Fotó 1).
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Obtv.) rendelkezései és az országgyűlési biztosok által kialakított gyakorlat szerint valamennyi, az Országgyűlés által választott országgyűlési biztos a maga szakterületén önálló jogkörben jár el. A négy biztos feladatával kapcsolatos ügyviteli és előkészítő tevékenységet azonban az Obtv. 28. § (1) bekezdése értelmében egy közös hivatal, az Országgyűlési Biztos Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) látja el, amely megoldás példa nélküli az ombudsmanok nemzetközi gyakorlatában, de a magyar közigazgatásban is.
A Hivatal két főosztályának munkatársai alapvetően mind a négy biztost kiszolgáló funkcionális feladatokat látnak el. A Gazdálkodási, Humánpolitikai és Informatikai Főosztály teljesíti a fejezeti és intézményi költségvetéssel kapcsolatos tervezési, beszámolási, számviteli és könyvvezetési feladatokat, a teljes körű pénzkezelést, az eszköz– és vagyongazdálkodást, az épület üzemeltetésének irányítását, valamint a humánpolitikával és illetményszámfejtéssel kapcsolatos teendőket. A beszámolási időszakban a főosztály keretében működött az Informatikai osztály, amelynek 4 munkatársára hárult a Hivatal teljes informatikai infrastruktúrájának üzemeltetése és a fejlesztések irányítása, a honlapunk gondozása. Az osztály vezetője továbbra is aktívan vett részt az Informatikai és Hírközlési Minisztérium által szervezett Információs Társadalom Koordinációs Tárcaközi Bizottság és az Információs Társadalom Stratégiai Albizottság munkájában.
A Szervezési és Ügyfélszolgálati Főosztály ellátja az ügyfelek fogadásával és tájékoztatásával, személyes meghallgatásával, a jegyzőkönyvek felvételével, a beadványok, egyéb iratok átvételével és az ügyköri megosztás alapján a biztosokhoz való továbbításával, kezelésével kapcsolatos teendőket. Rendszeres és eseti statisztikai kimutatásokat készítenek az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese, illetve a hivatalvezető részére. A főosztály bonyolítja a biztosok nemzetközi kapcsolatainak adminisztratív részét, szervezi a hazai konferenciákat és egyéb rendezvényeket. (Amennyiben ezeket a külön biztosok munkatársai közvetlenül végzik, a Hivatal munkatársai közreműködnek a szervezésben.) Folyamatos kapcsolatot tartanak az Országgyűlés és egyes bizottságainak tisztségviselőivel, gondoskodnak arról, hogy a plenáris ülés, illetve a bizottságok napirendje, a megtárgyalandó törvénytervezetek és egyéb anyagok eljussanak a biztosokhoz. Jelentős szerepük van az éves beszámolók és egyéb kiadványok előállításában, a parlamenthez és egyéb szervekhez való eljuttatásában. Évről évre egyre több joghallgató és államigazgatási főiskolai hallgató tölti szakmai gyakorlatát a Hivatalban, s rendszeres a más intézmények ösztöndíjasainak látogatása is nálunk. Ezek megszervezése, koordinálása is a főosztály feladata. Ugyancsak ennek a főosztálynak a feladata a vásárlással és ajándékozással most már több mint 5500 kötetre gyarapodott könyvállomány kezelése, a könyvtár működtetése. 2005 végére – megbízott külső munkatárs segítségével – sikerült rendezni a felgyűlt folyóirat állományt és megtörtént az Európa Tanács könyvtárától kapott anyagok nyilvántartásba vétele. Egyre több joghallgató és kutató keresi fel szakkönyvtárunkat, de az engedélyezett létszámkeret nem teszi lehetővé, hogy legalább korlátozottan nyilvános könyvtárként működtessük azt, bár igény lenne rá.
Itt kell megjegyeznünk, hogy az utóbbi néhány évben nagyon sok olyan törvény, illetve egyéb jogszabály született, amelyek jelentős többlet feladatokat írnak elő. Ilyenek például az ún. „Üvegzseb törvény”, illetve az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény, amelyek előírják a közfeladatot ellátó szervek részére a közérdekű adatok elektronikus közzétételét, a honlap közzétételre alkalmas kialakítását, folyamatos üzemeltetését, naprakész frissítését. Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm.rendelet módosításai is növelik kötelezettségeinket, mert például bevezették a kötelezettségvállalással kapcsolatos nyilvántartás vezetését, amellyel a könyveléshez szükséges adminisztrációt megkettőzték. Előírták az előirányzati terv havi bontásban történő elkészítését, negyedévenkénti felülvizsgálatát, rendszeres módosítását akkor, amikor intézményünk a kötelezően, havi rendszerességgel kifizetendő személyi és dologi kiadásokon kívül – az összes beruházással együtt – alig több mint 50 millió forintból gazdálkodhat, amely összeg nem éri el az éves költségvetésünk 5%-át. Az Szja– és Tb-törvények változásai is olyan új feladatokat írnak elő, amelyek jelentősen növelik az adminisztrációt. Ugyanakkor az elektronikus úton teljesítendő adatszolgáltatások fogadására rendelt szervezetek erre a feladatra nem készülnek fel időben, túlterhelt a rendszerük, s az adatküldést többször meg kell ismételni. Mindezen feladatok az informatikai rendszerünk személyi és dologi bővítését kívánnák meg. Elvégzésük egy olyan kis intézményben, mint a mi 36 fős Hivatalunk szinte megoldhatatlan terhet jelentenek, emberfeletti erőfeszítést kívánnak munkatársainktól. Többlet létszámot a költségvetés nem engedélyezett, dologi kiadásainkat pedig évről évre csökkentik, illetve a már megadott keretet is elvonják.
Ez az elégtelen létszámhelyzet a biztosok munkatársaira is vonatkozik, hiszen az egyre bonyolódó jogi és gazdasági környezetben a hozzájuk kerülő ügyek is egyre szerteágazóbbá válnak, ami szükségessé tenné, hogy egyre több jól képzett szakembert alkalmazhassanak. Ehhez képest az intézmény számára engedélyezett létszám 1999 végére megvalósult feltöltéséhez képest létszámnövekedésre csak az Adatvédelmi Biztos Irodájában került sor, amikor az adatvédelmi törvényt módosítva jelentős hatósági jogkört ruháztak rá. 1995. december 31. és 2005. december 31. között az országgyűlési biztosok és a Hivatal munkatársainak létszáma – a biztosok és a hivatalvezető nélkül – az alábbiak szerint alakult:
|
|
1995 |
1996 |
1997 |
1998 |
1999 |
2000 |
2001 |
2002 |
2003 |
2004 |
2005 |
|
érdemi |
26 |
68 |
176 |
183 |
186 |
184 |
182 |
185 |
193 |
103 |
106 |
|
ügyviteli |
17 |
29 |
135 |
141 |
141 |
139 |
141 |
135 |
136 |
138 |
37 |
|
összesen |
43 |
95 |
111 |
124 |
127 |
123 |
123 |
120 |
129 |
141 |
143 |
Az engedélyezett létszám elégtelensége, illetve az egyes ügyekben megkívánt speciális szakértelem miatt 1998 óta minden évben kénytelenek voltunk megbízási szerződéssel munkatársakat alkalmazni. Ezek száma változó volt, esetenként elérte a 17 főt is, az elmúlt évben létszámuk 6 fő volt. 2005. december 31-én az egyes szervezeti egységek – ugyancsak a biztosok és a hivatalvezető nélküli – beosztás szerinti létszámát a következő táblázat mutatja. (A munkatársaink névsorát az V. sz. mellékletben közöljük.)
|
|
állampolgári jogok ogy.-i biztosa |
általános helyettes |
kisebbségi biztos |
adatvédelmi biztos |
hivatal |
összesen |
|
főosztályvezető |
2 |
2 |
3 |
5 |
2 |
14 |
|
főosztályvezető-helyettes |
3 |
1 |
2 |
1 |
2 |
9 |
|
osztályvezető |
1 |
1 |
|
1 |
2 |
5 |
|
felsőfokú végz. munkatárs |
19 |
12 |
9 |
29 |
9 |
78 |
|
adminisztrátor |
3 |
2 |
2 |
5 |
16 |
28 |
|
fizikai dolgozó |
1 |
1 |
1 |
1 |
5 |
9 |
|
összesen |
29 |
19 |
17 |
42 |
36 |
143 |
A fejezet további részében, illetve a külön biztosok beszámolóiban leírt, statisztikai számokkal bemutatott munkát tehát ilyen létszámmal kellett elvégeznünk, s itt még nem jeleztük, hogy hány munkatársunk volt tartós betegség vagy más ok (például gyermekszülés) miatt huzamosabb ideig távol.
Az országgyűlési biztosok 2005-ben is beszámoltak az Országgyűlésnek és beszámolójukat 2005. június 4. napján ellenszavazat nélkül fogadták el, csupán az adatvédelmi biztos beszámolójáról történt szavazás során tartózkodott a szavazástól egy képviselő. A beszámolók fogadtatását az alábbi táblázat mutatja:
|
|
1995–96 |
1997 |
1998 |
1999 |
2000 |
2001 |
2002 |
2003 |
2004 |
|
évekről történt beszámoló |
|||||||||
|
állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese |
99,6 |
99,3 |
95,6 |
96,7 |
96,0 |
199,7 |
100 |
100 |
100 |
|
nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa |
99,6 |
98,6 |
95,2 |
89,7 |
95,3 |
197,8 |
100 |
100 |
100 |
|
adatvédelmi biztos |
95,3 |
88,8 |
82,7 |
87,3 |
90,0 |
100,0 |
99,7 |
100 |
99,7 |
A biztosok tevékenységéről szóló beszámolók szinte egyhangú elfogadása mellett az Országgyűlés az 50/2005. (VI. 4.) OGY határozatának 2. pontjában ismételten felkérte a Kormányt, hogy „tegye meg a szükséges intézkedéseket az Országgyűlés Biztos Hivatala által használt székház jogi rendezése érdekében”. Erre a mai napig nem került sor. Tovább rontja a helyzetet, hogy az intézményünk székházában „társbérlőként” működő OTP-részleg, amellyel viszonylag jó kapcsolatban „éltünk” együtt, 2006 márciusában elhagyja az önkormányzat tulajdonát képező bérleményét. Félő, hogy az önkormányzat – rendeletének megfelelően – pályázat útján keres új bérlőt, s annak kiválasztásába Hivatalunknak nem lesz beleszólása. Ugyanakkor Hivatalunknak is szüksége lenne a felszabaduló épületrésznek legalább egy részére, mert – az Adatvédelmi Iroda létszámának engedélyezett növekedése és új munkatársainak elhelyezése miatt – ismét túlzsúfoltakká váltak a szobák, a munkavédelmi szakértő által tartós munkavégzésre alkalmatlannak nyilvánított helyiségekbe is kénytelenek voltunk embereket leültetni, s a négy biztos számára összesen egy – mérete miatt – kisebb tárgyalásokra nem megfelelő terem, a díszterem áll rendelkezésre. Kezdettől fogva gondot jelentett az iratok elhelyezése. A felújítás ellenére a pince alkalmatlan volt a tárolásukra, néhány, korábban irattárolásra tervezett helyiséget dolgozószobaként használunk, így lezárt átjárókba és hasonló épületrészekbe kellett az iratokat elhelyezni. Tekintettel arra, hogy legkorábban 2011-ben selejtezhetünk iratot, a pincében próbálunk viszonylag száraz helyiséget úgy átalakítani, hogy nagyobb károsodás nélkül ott iratokat helyezhessünk el. A pénzügyi szabályok nehézkessé teszik számunkra, hogy jogilag „idegen” épületben kell beruházást végeznünk.
A plenáris ülésen történő beszámoláson kívül is intenzív a biztosok kapcsolata az országgyűlési képviselőkkel. Igen élénk érdeklődés mellett tizenkét parlamenti bizottság hallgatta meg előzetesen a biztosokat. Három bizottság (az Alkotmány– és igazságügyi, az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi, valamint az Önkormányzati bizottság) mind a négy biztost meghallgatta, négy bizottság az állampolgári jogok országgyűlési biztosát az általános helyettessel és az adatvédelmi biztossal (Egészségügyi, Gazdasági, Rendészeti), illetve a kisebbségi biztossal (Szociális és Családügyi) együtt. További kettő-kettő az általános biztost és helyettesét (Ifjúsági és Sport, Környezetvédelmi), illetve a kisebbségi biztost (Foglalkoztatási és munkaügyi, Oktatási és tudományos), az Informatikai és távközlési bizottság pedig csak az adatvédelmi biztost hallgatta meg. Ezeken a meghallgatásokon túl is gyakori vendégei a biztosok az egyes bizottságoknak, mert rendszeresen meghívják őket az általuk kezdeményezett törvénymódosítási javaslatok tárgyalására, vagy külön napirendre tűzik egy-egy jelentésük megvitatását. A képviselők esetenként személyesen is megkeresik a biztosokat szóban vagy írásban, nem ritkán a választókörzetükben lakó állampolgár beadványát továbbították hozzájuk, de az is előfordult, hogy törvény módosításának kezdeményezésére kérték fel a biztost.
Itt említjük meg, hogy egyre több jogszabályt küldenek meg a tárcák észrevételezésre. Ez csak adatvédelmi biztosnak kötelezettsége akkor, ha a tervezet a személyes adatkezelést vagy a közérdekű adatok nyilvánosságát érinti. Ehhez képest 2005-ben 591 jogszabály tervezetét küldték meg a Hivatalnak a biztosok és a Hivatal észrevételét kérve, rendszeresen igen szűk határidő megszabásával. (Az is előfordult, hogy mire kézhez vettük a több száz oldalas tervezetet, a határidő már lejárt.) Sem a biztosoknak, sem a Hivatalnak nincs kapacitása arra, hogy ilyen jogszabály-dömpingre felelősségteljesen tegyen észrevételt, ezért gyakran csak arról tájékoztatjuk a küldőt, hogy a véleményezés a biztosok számára nem kötelező, csupán lehetőség. Ezzel csak akkor szoktak élni, hogy igen nagy horderejű szabályozásról van szó (ilyen volt például a közigazgatási eljárást szabályozó új törvény), vagy a módosítást maguk a biztosok kezdeményezték.
A hazai és nemzetközi rendezvényeken való részvételükről a biztosok saját beszámolójukban adnak számot. Itt is megemlítünk azonban néhány olyan eseményt, amelynek megszervezésében a Hivatal is jelentős részt vállalt, vagy különösen jelentősnek tartjuk. (Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének részletes programját a beszámoló melléklete mutatja be.) 2005 legjelentősebb eseménye a „Visegrádi Négyek” ombudsmanjainak tanácskozása volt Budapesten, június 24–25-én, amelynek legfontosabb megállapításairól a biztosok közös közleményt adtak ki. (ld. VI. melléklet, Fotó 6) Az általános biztos májusban fogadta Roel Fernhout holland ombudsmant, szeptemberben pedig a kisebbségi biztossal együtt az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosa Hivatalának delegációját. Januárban Lenkovics Barnabás és Takács Albert vett részt az Európai Ombudsman Intézet éves közgyűlésén Innsbruckban, majd szeptemberben Kaltenbach Jenő kisebbségi biztossal együtt Vilniusban a rendkívüli közgyűlésen. Valamennyi biztos jelen volt az Európai Nemzeti Ombudsmanok 9. kerekasztal-találkozóján március 31-e és április 2-a között Koppenhágában, amelyen Takács Albert előadást is tartott. A kisebbségi biztos és az általános helyettes képviselte a magyar ombudsmanokat az Európai Unió ombudsmani intézménye tíz éves fennállása alkalmából szeptemberben Hágában megtartott jubileumi találkozón. Az általános biztos „A munka, mint emberiességünk előfeltétele” címmel tartott előadást júniusban Krakkóban, a lengyel ombudsman és az Oswiecim Intézet közös szervezésében tartott konferencián. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 2005-ben is folytatta a megyei munkalátogatásokat. Májusban munkatársaival együtt Fejér megyében, szeptemberben pedig Jász-Nagykun-Szolnok megyében vett részt szakmai konzultációkon, helyszíni vizsgálatokat végeztek több megyei intézményben és panaszosokat hallgattak meg. (A beszámoló mellékletét képező színes térképen jól látszik, hogy már csupán Vas megye területe fehér, már csak ebben a megyében nem volt munkalátogatáson az általános biztos.)
Az elmúlt évben harmadik alkalommal nyitott sátrat a Hivatal a Sziget Fesztivál Civil Szigetén. Munkatársaink igyekeztek a látogatókkal megismertetni az emberi jogokat és az országgyűlési biztosok tevékenységét játékos formában vagy kerekasztal-beszélgetéseken, amelyeken az általános biztos és helyettese is részt vett (ld. VI. melléklet, Fotó 3 és Fotó 4).
A biztosok és munkatársaik számtalan egyéb konferencián és rendezvényen vettek részt, több publikációt jelentettek meg. Nagy jelentőséget tulajdonítanak munkatársaik továbbképzésének, illetve annak, hogy maguk is oktassanak. (Ennek részletei a beszámoló végén olvashatók.)
3.2. A 2005. év statisztikai adatai
A beszámoló előző fejezetei az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese 2005. évi tevékenységének elvi szintű megállapításait, a vizsgált ügyekből levonható tanulságokat és az általuk kiemeltnek tekinthető ügyeket tartalmazzák. A beszámolóhoz mellékelt táblázatok számokban mutatják be a biztosok és munkatársaik 2005. évi munkáját. A jelen fejezetben azokat a statisztikai táblákat elemezzük, amelyek a közös Hivatal tevékenységéhez kötődnek. Kiegészítjük ezeket néhány olyan adattal, amellyel a Hivatal munkája is mérhető.
A Hivatal Ügyfélszolgálati Osztályához érkezik minden, a Hivatalnak vagy bármelyik biztosnak címzett küldemény. Az osztályon iktatják az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, általános helyettesének és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának, valamint a Hivatalnak címzett küldeményeket. Az adatvédelmi biztoshoz benyújtott beadványok és egyéb küldemények iktatása közvetlenül az Adatvédelmi Biztos Irodáján történik. 2005-ben az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének irodájához 4769 panaszbeadvány érkezett, nem egészen 4,5%-kal kevesebb, mint az előző évben, de 4,8%-kal több, mint 2003-ban. Az elmúlt öt évben összesen 23 425 beadvánnyal fordultak az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez, a legtöbbel 2001-ben (5264), a legkevesebbel 2002-ben (3860), azóta viszonylag kiegyensúlyozottabbá vált az érkezés. A biztosok hivatalba lépésének évében nagyon sok volt a megismételt panasz, mert sokan úgy gondolták, hogy az új biztosok majd másként döntenek sokéves sérelmük ügyében. A 2005-ben érkezett 4769 beadvány 6407 panaszt tartalmazott, alig kevesebbet, mint a 2001. évi 5264, amelyekben 6416 sérelemről adtak számot. (Az elmúlt öt év beadványaiban összesen 30 871 panaszt regisztráltunk, de ez a szám még emelkedhet, hiszen a folyamatban lévő ügyek elintézése során kiderülhet, hogy egy beadványként nyilvántartott iratban több panasz is van.)
A 2001. január 1-je és 2005. december 31. között érkezett ügyek és panaszok számát mutatja az alábbi táblázat:
|
|
2001 |
2002 |
2003 |
2004 |
2005 |
Összesen |
|
Érkezett ügyek száma és százaléka |
5264 |
3860 |
4540 |
4992 |
4769 |
23425 |
|
22,50% |
16,50% |
19,40% |
19,40% |
20,30% |
100% |
|
|
Panaszok száma és százaléka |
6416 |
4936 |
6331 |
6781 |
6407 |
30871 |
|
20,80% |
16,00% |
20,50% |
22,00% |
20,70% |
100% |
A beadványokon kívül további 852 iratot iktattunk ún. gyűjtőszámon, ahol az intézmény működtetésével kapcsolatos iratokat, hivatalos megkereséseket és egyéb intézkedést igénylő küldeményt, többek között az észrevételezésre megküldött jogszabály tervezeteket regisztráljuk. (A kisebbségi biztoshoz és adatvédelmi biztoshoz érkezett beadványok adatait saját beszámolójuk tartalmazza.) A közös Hivatal működteti az információs szolgálatot, amelyhez évről évre egyre többen fordulnak. 2005-ben 6356 telefonhívást fogadtunk, csaknem ugyanannyit, mint 2004-ben (6308), s közel ezerrel többet, mint 2003-ban (5229). A telefonálók közül 1039 személy a már folyamatban lévő ügyében érdeklődött. Az előző évinél (4997) több mint 300-zal többen, 5312-en általános információt kértek, vagy személyes meghallgatásuk érdekében időpontot egyeztettek. Személyesen 1187 ügyfél jelent meg, akik közül 99 fő a korábbi beadványának sorsáról kért tájékoztatást, 608 általános információt vagy időpontot kért személyes meghallgatásra, 480-an korábbi beadványukhoz iratokat adtak le. Az információs szolgálat havi forgalma (628) csaknem ugyanannyi volt, mint, 2004-ben, amikor 633 megkeresést regisztráltunk. Ezekben a számokban nem szerepelnek azok, akik közvetlenül keresik meg telefonon az ügyintézőt, hogy a folyamatban lévő ügyükben érdeklődjenek, és azok sem, akiknek a hívását munkaidőn túl a portaszolgálat fogadja. (Az információs szolgálatot egy személy látja el, akit távolléte alatt a Hivatal munkatársai helyettesítenek.) Az ötéves forgalom alakulását mutatja a következő számsor: 2001-ben 5286 fő, 2002-ben 4713 fő, 2003-ban 6286 fő, 2004-ben 7612 fő, 2005-ben 7538 fő.
2005-ben az előző évhez képest kevesebb panaszost hallgattak meg az Ügyfélszolgálati Osztály munkatársai: 1070 ügyfél jelent meg panaszirodánkon (2003-ban 1120 fő, 2004-ben 1288), s ebből 604 volt az új panaszos. A panaszosok közül 65-en elfogadták munkatársaink szóban adott tájékoztatását. Az ügyfelek nagy részét (969 fő) a főállásban a panaszirodán foglalkoztatott 3 munkatársunk fogadta, a fennmaradókat (a szabadság, betegség miatt) az őket helyettesítők, s 5 esetben valamelyik biztos munkatársa az általa intézett ügyben. Az ügyfélfogadóknak jelentős szakmai ismeretek mellett nagy empátia-készséggel is rendelkezniük kell, mivel az intézményünkhöz fordulók nagy része már több fórumot megjárt, ahol megítélésük szerint ügyüket számukra kedvezőtlenül intézték el, és számos panaszosról feltehető, hogy lelkileg is sérült. Erre tekintettel alkalmazunk az Ügyfélszolgálati Osztályon gyógypedagógia képesítéssel rendelkező munkatársat is.
2005-ben az előző évhez képest csökkent (1082-ről 823-ra) azoknak a panaszosoknak a száma, akik személyesen jelentek meg Hivatalunkban és kérelmük jegyzőkönyvbe foglalását kérték. Bár eddig kimutatásainkban nem szerepeltettük, de megállapítható, hogy évről évre nő azoknak a száma, akik elektronikus úton, egyre inkább e-mailben fordulnak hozzánk. A személyes adatok védelme érdekében ez utóbbi esetben is kérjük a panaszos lakcímének megadását, és – erre irányuló kérelem hiányában – levélben válaszolunk. (Többször előfordult, hogy más adataival visszaélve, más nevében fordultak hozzánk, ami – a sérelmezett szerv megkeresése esetén – kellemetlenséget okozhat az érintettnek.) Az elmúlt öt évben hozzánk érkezett beadványoknak a keletkezésük módja szerinti megoszlását tartalmazza az 1. számú táblázat. Ebből megállapítható az is, hogy az elmúlt évekhez képest a tárgyévben indítottak vizsgálatot a biztosok a legtöbb esetben hivatalból, azaz saját kezdeményezésükre.
2005-ben az előző évekhez képest is csökkent azoknak a beadványoknak az aránya, amelyeket magánszemélyek nyújtottak be az országgyűlési biztosokhoz, s tovább emelkedett a civil szervezetek és különböző közösségek által benyújtottak száma és aránya. (2003-ban 204, 2004-ben 233, 2005-ben 236 ilyen volt.) Rendkívül fontos számunkra ez a tendencia, mert ezek a panaszok általában nagyobb közösség sérelmét jelzik, és gyakran megalapozottabb problémafelvetést tartalmaznak. A más hivataloktól áttett ügyek száma ugyanannyi (38) volt, mint 2004-ben. 2005-ben fordult a legtöbb országgyűlési képviselő (18) az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez, több mint kétszer annyi, mint az előző évben. Ez az emelkedés különösen akkor figyelemre méltó, ha a teljes „sorozatot” vesszük figyelembe, mert 2001-ben csak ketten, 2002-ben egyetlen képviselő sem, a következő két évben 6, illetve 7 képviselő. Ennek oka talán kereshető abban a tényben, hogy a biztosok egyre gyakrabban találkoznak a bizottsági üléseken személyesen is a képviselőkkel. (Az ügyek indítványozók szerinti megoszlását a 2. számú táblázat tartalmazza.) Azt a tényt, hogy egyre több az olyan beadvány, amely nem az egyénnek, hanem az állampolgárok csoportjának sérelméről ad hangot, a 3. számú táblázat adatai igazolják. Az elmúlt öt év tapasztalatai alapján megállapítható, hogy míg 2001-ben az ügyeknek csak 17,1%-ában (sőt 2002-ben csupán 11,3%-ában) jelezték az állampolgárok kisebb-nagyobb csoportjának sérelmét, ez az arány 2003-ban 20,8%, 2004-ben 24,4%, 2005-ben pedig már több mint 26,4% volt. Változatlanul az ügyek több mint 99%-ában magyar állampolgár fordult a biztosokhoz, a változás statisztikailag nem értékelhető. (Az ügyek megoszlását aszerint, hogy a hozzánk forduló magánszemély vagy család milyen állampolgárságú volt, a 4. számú táblázat mutatja be.)
2005. évről is megállapíthattuk, hogy a városokban élők nyújtottak be több panaszt. Az ország lakosságának kb. 2/3 része él városokban, a panaszoknak azonban csaknem 3/4-e tőlük érkezik. Ez azt jelenti, hogy amíg 1900 városi lakosból egy személy nyújt be panaszt, addig a falvakban csak minden 3100-dik. (Az ügyek település típusok szerinti megoszlását lásd az 5. számú táblázatban.) A főváros lakossága, részesedése a panaszok számából tovább nőtt; amíg ugyanis a fővárosban az ország lakosságának alig a hatoda él, a panaszosok több mint egyharmada (35,6%-a) onnan kerül ki. A fővároson kívül csak Pest megyében haladja meg a lakosságnak az összlakossághoz viszonyított arányát a megyéből érkezett beadványok aránya. (Nógrád megyében visszaállt az eredeti arányra a 2004. évi megyelátogatás eredményeként mutatkozó kiugrás után.) Változatlan az a tapasztalat, hogy ha a biztosok néhány napra ellátogatnak valamelyik megyébe, jelentősen megemelkedik az onnan érkező panaszok száma, s ezt mutatják a 2005-ös adatok is. Az elmúlt évben az állampolgári jogok országgyűlési biztosa Fejér, illetve Jász-Nagykun-Szolnok megyében járt a munkatársaival, s az előzőnek 3,3%-ról 5,6%-ra alakult a „részesedése”, és Jász-Nagykun-Szolnok megyében az arány 1,2%-kal emelkedett. Ezen két megyén kívül csak Zala megyében haladta meg a változás a fél százalékot, ahol 1,9%-ról 1,2%-ra csökkent. Változatlanul a viszonylag kis lakosságú Tolna, Zala és Vas megyéből érkezik a legkevesebb panasz, számuk továbbra is száz alatt maradt. Ugyancsak 100 alá csökkent a Somogy, Nógrád és Békés megyéből érkező panaszok száma is. Más sorrendet kapunk azonban, ha azt vizsgáljuk, hogy egy adott megye ezer lakosából hányan fordulnak az állampolgári jogok országgyűlési biztosához vagy általános helyetteséhez. Ez esetben is a főváros vezet, ahol 10 000 lakosra 9,3 beadvány jut. A fővárost 6,2-vel Fejér megye követi, s nem egészen eggyel marad csak le Pest megye (5,3). (A Fejér megyei jelentős emelkedést, amint már korábban jeleztük, a tavaszi munkalátogatás okozta.) A legkisebb ez a szám Zala megyében (2,0), amelyet Vas megye (2,3), majd Baranya és Tolna megye követ 2,4 beadvánnyal. (Az ügyek számának megyék szerinti megoszlását mutatja be a 6. számú táblázat.)
A továbbiakban azt tekintjük át, hogy mi volt a panasz tárgya, mely szervek ellen nyújtották be, illetve mit sérelmeztek az eljáró hatóságok tevékenységében. A 7. számú táblázat a panaszok típusonkénti megoszlását mutatja be, azaz hogy milyen tárgyú ügyet tartottak a panaszosok sérelmesnek. Megállapíthatjuk, hogy számottevő változás az előző évekhez képest nem történt, a panaszok kb. 45%-a öt ügycsoportból származott. Nem történt jelentős változás azok sorrendjében, az első négy helyen továbbra is az egészségbiztosítási, nyugdíjbiztosítási, munkaügyek állnak (2004-ben 11,4%-kal, 2005-ben 11,2%-kal), azt követik a büntető– és büntetés-végrehajtási ügyek (1,6 és 10,3%), majd az építési, helyiség-, lakásügyek (8,6 és 8,8%), s negyedik helyen továbbra is a polgári jogi, társulati ügyek (8,4 és 8,1%) állnak. Míg azonban 2004-ben az ötödik helyen a közüzemi szolgáltatókkal szembeni panaszok megosztoztak az adó-, illeték, vám, pénzintézeti és biztosítási ügyekkel (6,7%-os részesedéssel), 2005-ben a közüzemi szolgáltatók elleni panaszok arányukban (7,2%) és számszerűségükben is (csökkenő össz-panaszszám mellett 451-ről 460-ra) emelkedtek. Ez utóbbiakon kívül fél százalékot meghaladó emelkedés csak a föld, kárpótlási és birtokvédelmi ügyekben (6,1%-ról 6,8%-ra) és környezet– és természetvédelem, műemlékvédelem, mezőgazdasági ügyekben (2,2%-ról 2,8%-ra) volt. Az előzőekben azt vizsgáltuk, hogy mi volt a vélt vagy valós sérelem tárgya, a 8. számú táblázat a panasszal érintett szerveket mutatja. Elmondhatjuk, hogy továbbra is a helyi polgármesteri hivatalok, illetve a jegyzők intézkedését, vagy annak elmaradását sérelmezik a panaszosok (az esetek 17,08%-ában), s ha ehhez hozzávesszük a helyi önkormányzati testületeket (3,95%), a kettő meghaladja a 21%-ot. Az állampolgárok nagy része nem tesz különbséget a között, hogy számára egyedi döntés vagy esetleg helyi rendelet eredményez kedvezőtlen helyzetet. Az önkormányzatok „előkelő” helyezésének az a magyarázata, hogy velük találkozik az ügyfél a legtöbb esetben, s már csak a nagy számok törvénye alapján is e szervek eljárását sérelmezik a legtöbben. Változatlanul a bíróságok (7,49%) és a területi rendőrkapitányságok (5,1%) követik őket, s a negyedik helyen pedig a gazdálkodó szervezetek állnak. 2005-ben az Országgyűlés (bizottságok, képviselők) rovaton nyilvántartott panaszok aránya (3,41%) meghaladta a megyei nyugdíjfolyósító intézetek ellen benyújtott panaszokét (3,11%). (Csak megismételjük az előző évi beszámolóban írtakat, miszerint az állampolgárok általában nem az Országgyűlés, illetve annak szervei, vagy az országgyűlési képviselők eljárását sérelmezik, hanem itt tartjuk számon azokat az eseteket, amelyek valamely törvény tartalmát, vagy éppen meghozatalának elmulasztását kifogásolják. Ha azonban összeadjuk a táblán külön nyilvántartott, szigorúan közszolgáltatónak tekinthető szervek ellen benyújtott panaszokat (5,7%), azok megelőzik a rendőrkapitányságokat is. A közszolgáltatók ellen benyújtott panaszok aránya évről évre növekszik.
Vizsgáltuk azt is, hogy a panaszosok mit sérelmeznek az adott szerv munkájában. A 9. számú táblázat is megmutatja, hogy az állampolgárok még az előző évinél is nagyobb arányban a hatóság eljárását sérelmezték (49,3%), ennél lényegesen kisebb arányban (21%) vitatták magát a döntést. Majdnem hét százalékban (6,9%) – 2004-hez képest 1%-kal több esetben – nyújtottak be olyan panaszt, amelyben az ügyükben alkalmazott jogszabályt, s 4,1%-ban a hatóság hallgatását sérelmezték, azaz azt, hogy ügyükben nem intézkedtek. Az elmúlt évben is az ügyek 12%-ában tájékoztatást, felvilágosítást, vagy valamilyen más, gyakran anyagi segítséget kértek a panaszosok. A válaszlevelekben igyekeztünk támpontot adni ahhoz, hogy hova fordulhatnak, de ügyeikben helyettük nem járhatunk el, és sajnos pénzügyi keretünk sincs arra, hogy a nehéz helyzetben lévőket anyagilag támogassuk.
A 10. számú táblázat azt mutatja be, hogyan alakult az intézmény megalakulása óta a biztosokhoz benyújtott panaszok sorsa.
Az intézmény megalakulása óta eltelt 10 és fél évben 72 897 panasszal fordultak az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez. Az egyes években benyújtott panaszok száma igen eltérő volt, hiszen a megalakulás évében csaknem három és fél ezer panasz érkezett, fél év alatt, s volt olyan teljes év, amikor számuk nem érte el az ötezret. A 2002-es viszonylag alacsony érkezés lehetővé tette a korábbi hátralék feldolgozását, azóta azonban ismét lényegesen több beadvánnyal éltek a panaszosok. Ez azt eredményezte, hogy bár 2005-ben „rekordmennyiségű” ügyet fejeztek be a munkatársak (közel 500-zal többet, mint az előző évben), a kisebb érkezés ellenére még mindig jelentős a hátralék (2463 panasz). Ez a körülmény felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenlegi engedélyezett létszám nem elegendő. Gyakran kell megállapítaniuk az országgyűlési biztosoknak az általuk végzett vizsgálatok eredményeként, hogy a hatóságok túllépték a számukra jogszabály által előírt határidőt, s bár törvényben meghatározott határidő őket nem kötelezi, sajnálatos, hogy a létszám elégtelensége miatt nem tudják az ügyek egy részét a maguktól elvárt idő alatt elintézni. Ezt esetenként a panaszosok szóvá is teszik. Azt azonban kimondhatjuk, hogy míg korábban voltak 4–5 évig elhúzódó ügyek, 2005. december 31-én alig több mint 350 olyan volt, amelyben a panaszt az előző évben nyújtották be, s a tárgyévben érkezett panaszokból 2111-et nem intéztünk el. A 2006. évi költségvetésben sem kaptunk lehetőséget további munkatársak felvételére, sőt annak adtak hangot a Pénzügyminisztériummal való tárgyalás során, hogy a dologi kiadásaink fedezetét a létszám csökkentésével teremtsük elő. Így – bár mindent megteszünk az esetleges belső tartalékok feltárására –, várhatóan az ügyhátralék jelentősen továbbra sem csökken.
dr. Wolf Erzsébet hivatalvezető sk.
