A 2001. év jelentős változásokat hozott az intézmény életében: június 30. napjával lejárt az 1995-ben megválasztott első országgyűlési biztosok mandátuma; 2001. július 1. napján hatályba lépett a köztisztviselők jogállásáról szóló törvénymódosítás; ugyanezen napon kezdte meg hivatali működését a júniusban megválasztott állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese, illetve folytatta az újraválasztott nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, majd december 12-től az új adatvédelmi biztos; december 20-án hatályba lépett az országgyűlési biztos hatáskörét módosító 2001. évi XC. törvény; elérhető közelségbe került (a beszámoló készítésének idején már meg is történt) a hivatal új székházba költözése.

Az előző évi beszámolójukban az országgyűlési biztosok érintőlegesen számot adtak öt és fél éves tevékenységükről, ezért most csak a legfőbb számadatokat adjuk meg a 6 év összegzéséről. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez az intézmény megalakulásától 2001. június 30. napjával befejeződően 45727 panaszt nyújtottak be, a három biztoshoz összesen 52922-t. 2001. december 31. napjával bezáróan a benyújtott panaszok száma 56228 volt, ebből az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez 48.500 érkezett, az adatvédelmi biztoshoz 5218, a kisebbségi biztoshoz pedig 2510. (Az adatvédelmi biztoshoz 1996-tól érkezett beadványok sorsáról a hivatalnak nincs tudomása, mert azokat az Adatvédelmi Iroda iktatja és kezeli.) Itt jegyezzük meg, hogy előzetesen tartottunk attól, hogy sok panaszos a korábban - az országgyűlési biztos hatáskörének hiánya miatt - elutasított panaszát az új biztoshoz címzetten megismétli, s ezzel jelentősen emelkedik majd a második félévben a panaszok száma. Ez azonban nem következett be. Volt ugyan néhány ilyen tartalmú beadvány, azonban ezek száma statisztikailag szinte értékelhetetlen.

Ez évben 2000-hez képest egy híján ezerrel csökkent az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez benyújtott panaszok száma, azonban ennek oka ma még nem állapítható meg: a korábbi években is előfordult ilyen jellegű változás (például 1999-ben 1075-tel kevesebb panaszt nyújtottak be, mint 2000-ben).

A csökkenés egyik oka lehet az is, hogy a Polt Péter legfőbb ügyésszé választása miatt több mint egy évig betöltetlen általános helyettesi posztja, és a ciklusváltás következtében - a korábbi évek gyakorlatától eltérően - visszafogottság jellemezte az országgyűlési biztosok megyelátogatásait, s általánosságban is a nyilvánosság előtt való szereplését. Általános tapasztalat volt az elmúlt években, hogy a megyelátogatások idején ugrásszerűen megnőtt az adott megyéből érkezett panaszok száma, illetve ha az országgyűlési biztosok jelentősebb vagy átfogó vizsgálatok eredményével a nagyobb nyilvánosság elé léptek, az adott témakörben több panasz érkezett.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 2001-ben megyelátogatást nem tartott. Ennek ellensúlyozására a jelentősebb vagy nagyobb érdeklődésre számot tartó vizsgálatok lezárása után - a korábbi évekhez képest - több sajtóközleményt bocsátott ki; ezek száma meghaladta a 20-at. Ezzel az eszközzel Gönczöl Katalin és Lenkovics Barnabás, valamint Takács Albert is élt.

A Hivatal közreműködésével Majtényi László adatvédelmi biztos szervezett június 13-15 között munkalátogatást Bács-Kiskun megyébe, amelynek keretében a Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség, a Megyei Földhivatal és Rendőr-főkapitányság, a Megyei Kórház, Kecskemét és Kiskunfélegyháza Polgármesteri Hivatala, a Kecskeméti Rendőrkapitányság, a Kiskunhalasi Szilárdy Áron Gimnázium adatkezelését vizsgálta. Az adatvédelmi biztos egyéb hazai szakmai programjainak, tudományos előadásainak és dolgozatainak részletes jegyzékét saját beszámolójában adja meg.

Gönczöl Katalin - a korábbi évekhez hasonlóan - 2001-ben is megküldte az országgyűlés bizottságainak azokat a jelentéseit, amelyek annak feladatkörébe tartoztak. Az Egészségügyi és Szociális Bizottság például a 2001. február 27. napján tartott ülésén megtárgyalta a hajléktalanok egészségügyi ellátásának átfogó vizsgálatáról készült jelentést, amely ülésen az előadó az országgyűlési biztos volt. Megválasztása után az állampolgári jogok új országgyűlési biztosa és általános helyettese is részt vett olyan törvénytervezetek bizottsági vitáján, amelyek módosítására az általuk lefolytatott vizsgálat alapján ajánlást tettek. Ilyen volt például a személyi jövedelem adóról szóló törvény módosítása az 1+1%-os felajánlások ügyében.

A Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjének meghívására az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese december 17-én bemutatkozó látogatást tettek Kecskeméten. A megyében dolgozó jegyzők értekezletén Lenkovics Barnabás az országgyűlési biztosnak az alkotmányos jogok érvényesülése érdekében alkalmazható sajátos eszközeiről tartott előadást, Takács Albert pedig az egészséges környezethez való jog alkotmányos szintű problémáit vázolta.

Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa elfogadta számos hazai szakmai-tudományos fórum meghívását. Egyebek között előadást tartott "Az emberi jogok és a jogalkotás aktuális kérdései" címmel az Országos Gyermek és Ifjúsági Parlament és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája szervezésében megrendezésre kerülő "Fesztivál a határon" című közéleti fórum keretében Kőszegen (augusztus 23.), "Az emberi jogok etikai tartalmáról" címmel a Kárpát-medencei Jogász Találkozón Agárdon (augusztus 28-szeptember 2. között), a "Magánjog és közjog határkérdései" címmel a Miskolci Egyetem által szervezett, a "A magyar magánjog az európai jogfejlődés áramában" elnevezésű nemzetközi konferencián Miskolcon (szeptember 28-29.) és "A környezetvédelem polgári jogi lehetőségei" címmel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem által Visegrádon szervezett, a környezetvédelmi jogalkotás és jogalkalmazás alapvető kérdéseivel foglalkozó konferencián (december 13.).

Kaltenbach Jenőnek, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának hazai szakmai programjait, tudományos előadásainak és dolgozatainak részletes jegyzékét saját beszámolója tartalmazza.

2001. április 19-én a főpolgármester kezdeményezésére mindhárom biztos (Gönczöl Katalin, Kaltenbach Jenő és Majtényi László) beszámolót tartott a Fővárosi Közgyűlés előtt elsősorban a fővárosi közigazgatást, de összességében a fővárost érintő ügyekben szerzett tapasztalatairól. A svéd parlament alkotmányügyi bizottságának delegációját fogadta vezető munkatársaival együtt az Országgyűlési Biztosok Hivatalában szeptember 6-án Kaltenbach Jenő, Lenkovics Barnabás és Takács Albert.

Az ombudsmanváltás évében a belföldi szakmai programok mellett a hivatalos külföldi utazások száma is értelemszerűen jelentősen csökkent

Az Ombudsmanok Európai Hálózata és a francia gyermekjogi biztos, Claire Bisset (French Defenseure des Enfants) szervezésében Párizsban került sor az Ombudsmanok Európai Hálózata a Gyermekekért (European Network of Ombudspesrons for Children) éves közgyűlésére október 10-12-én, amelyen Takács Albert vett részt munkatársával, ahol előadásban számolt be az előző hat év folyamán indított vizsgálatokról, különös tekintettel a hivatalból kezdeményezett vizsgálatokra, amelyek részletesen feltárták az otthont nyújtó gyermekintézményekben élő gondozottak, a középfokú oktatási intézményekben tanuló diákok, az állami gondoskodásban részesülő külföldi kiskorúak alkotmányos jogainak érvényesülését. A saját szüleik által súlyosan bántalmazott kiskorúak helyzetére tekintettel az általános helyettes átfogó vizsgálatot kezdeményezett a családon belül nevelkedő veszélyeztetett kiskorúak alkotmányos jogai érvényre jutásának felderítése érdekében.

Az Európai Ombudsmanok VII. Kerekasztal Találkozója november 21-23-án Zürichben Lenkovics Barnabás részvételével zajlott le. A program három témakört ölelt fel: A "jó kormányzati tevékenység" alapvető követelményei az esetjog tükrében, az Európai Emberi Jogi Egyezmény 6. cikkelye szempontjából; az emberi jogok érvényesülése a rendőrség és más "kényszerítő eszköz" alkalmazására jogosult szerveknél, valamint az együttműködés és az információáramlás a tagállamok ombudsmanjai, valamint az ombudsmanok és az Európa Tanács között. Az első téma felvezető előadását Jean Paul Costa, az Európa Tanács elnökhelyettese, a második téma bevezető előadását Polt Péter tartotta, a harmadikét pedig Alvaro Gil-Robles, az Európa Tanács emberi jogi biztosa, majd a résztvevők kisebb csoportokban vitatták meg a részletkérdéseket, s lehetőségük volt tapasztalat-cserére is. Lenkovics Barnabás utazásának célja - több más kelet-európai új ombudsmanhoz hasonlóan - elsősorban a bemutatkozás, tájékozódás, az európai ombudsman közösséggel való ismerkedés és kapcsolatfelvétel volt.

A biztosokon kívül több munkatársuk is részt vett hazai és nemzetközi rendezvényen, tanulmányúton, s azokon előadásokat is tartottak. Ezek részleteiről a biztosok saját beszámolóikban adnak tájékoztatást.

Az országgyűlési biztosok 2001-ben is eleget tettek az Obtv. 27.§-ában előírt éves beszámolási kötelezettségüknek. A parlament plenáris ülése előtt 8-8 bizottság hallgatta meg Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosát és Majtényi László adatvédelmi biztost, és 4 Kaltenbach Jenőt, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosát. Az előző évek gyakorlatához hasonlóan mindhárom biztos beszámolóját megvitatta az Alkotmány- és Igazságügyi Bizottság, az Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottság és az Önkormányzati és Rendészet Bizottság, valamint az elmúlt évben először a Foglalkoztatási Bizottság. Az általános biztost és adatvédelmi biztost ezeken kívül még az Egészségügyi és Szociális bizottság, a Gazdasági Bizottság és a Környezetvédelmi Bizottság, továbbá Gönczöl Katalint az Ifjúsági és Sportbizottság, Majtényi Lászlót pedig az Informatikai és Távközlési Bizottság. Valamennyi bizottsági ülésen élénk szakmai vitát váltott ki a biztosoknak az adott bizottság profiljába illeszkedő rövid beszámolója, amely taglalta a vizsgálatok során észlelt alkotmányos visszásságokat, az általuk tett kezdeményezéseket és ajánlásokat, s azok fogadtatását az érintett szervek részéről.

Az "igen" szavazatok számát a plenáris ülésen szavazó, vagy a szavazástól tartózkodó országgyűlési képviselők számához viszonyítottuk.

Az országgyűlési képviselők és a biztosok kapcsolata továbbra sem korlátozódott a kötelező beszámolókra. Mint azt már korábban érintettük, egyes bizottságok érdeklődést mutattak a biztosok átfogó vizsgálatai iránt, illetve szívesen vették a biztosok jelenlétét a törvénymódosítási javaslatok megvitatása során. Ez az adatvédelmi biztos részéről jogszabályi köztelezettség is, de a biztosoknak a munkájuk során szerzett gyakorlati tapasztalata elősegítheti az egyes jogi normák adekvát megfogalmazását. A parlamenti bizottságok előtt tovább folyt az anti-diszkriminációs törvény előkészítési munkálata, amelynek szükségességét a kisebbségi biztos vetette fel először, s ő készítette el munkatársaival az első szöveg-tervezetet is.

Talán az előző évi beszámoló során elhangzott "felhívásnak" is köszönhető, hogy míg az első öt és fél évben összesen 58 beadvány érkezett országgyűlési képviselők részéről az országgyűlési biztosokhoz, az elmúlt évben 26; ebből 18 az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez, 2 a kisebbségi biztoshoz, 6 pedig az adatvédelmi biztoshoz. A beadványok "alanya" 6 esetben a képviselő volt, a többiben választópolgárok panaszait továbbították. Ezen ügyek közül 2 még folyamatban van, 3 ügy vizsgálati jelentéssel fejeződött be. Ajánlással zárult Farkas Imre képviselő beadványa (OBH-4779/2001.) a Nagyrév községben az árvízkárok elhárításával összefüggő másodlagos károk következményeinek végleges megoldása érdekében. A többi beadványt sajnos el kellett utasítani, mert valamilyen - az előző fejezetekben részletezett - eljárási akadály merült fel. Ennek ellenére fontosak a biztosok számára a képviselői jelzések, mert átfogó vagy célvizsgálat lefolytatásának lehetséges területeire hívják fel a biztosok figyelmét.

Az előző évek beszámolóiban szinte kivétel nélkül szerepelt a hivatal megoldatlan elhelyezése: a Budapest, V. ker., Tüköry u. 3. szám alatti épület kis alapterületű, kedvezőtlen belső elrendezésű épület volt, több munkatársunk egymást váltva dolgozott az íróasztaloknál, és a dolgozószobák nagyobb része hátsó- vagy szellőző udvarra nézett. 2001-ben megkezdődött a Kormány 3071/1998. számú határozatának végrehajtása, amelynek során Kincstári Vagyoni Igazgatóság megrendelésére megindultak a Budapest V. ker., Nádor utca 22. szám alatti épületben a felújítási munkálatok. A kormányhatározat végrehajtására módosítással került sor. Annak értelmében ugyanis megmaradt volna a korábbi, Tüköry utcai székház, amelyet egybenyitottak volna a Nádor utcai épület I. és II. emeletével. Ehelyett kértük a Nádor utcai épület földszintjét és pincéjét, viszont el kellett hagynunk a régi irodaépületet. Előrelépést jelent, hogy ügyfeleinket kulturált, a dolgozók biztonságának is megfelelő panaszirodán tudjuk fogadni, és megteremtődtek az intézmény feladatainak maradéktalan ellátásához szükséges könyvtár létesítésének feltételei, s az intézményhez méltó tanácsterem is van az épületben. A földszinten azonban - az épület műemlék jellegére tekintettel - irodának alig, vagy nem megfelelő helyiségek kerülhettek kialakítására, így nem szűnt meg az a helyzet, hogy munkatársaink egy része továbbra is dolgozószobának alkalmatlan, sötét helyiségben kénytelen dolgozni. A pince - vizesedése miatt - még alkalmatlan bármilyen hasznos funkcióra. Jelenleg még felmérhetetlen problémát jelent az is, hogy a hivatal egy egészen más funkciójú gazdálkodó szervezettel, a szintén nagy külső ügyfélforgalmat lebonyolító Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. Ellátási és Beruházási Igazgatóságával került "társbérletbe". Az elfogadható megoldás az lenne, ha az OTP másfél éven belül várható kiköltözése után a hivatal megkapná az egész épületet. A teljes épület látszik ugyanis alkalmasnak arra, hogy hosszú távon megoldja a hivatal munkatársainak megfelelő elhelyezését és a hivatal működtetésével együtt járó egyéb funkciókat is. Megjegyezzük, hogy még a beszámoló készítésének időpontjában sem megnyugtató az intézmény új székházának jogi helyzete; a KVI sürgetésére a hivatal januárban kiköltözött a régi székházból, elfoglalta a számára kijelölt helyiségeket, az épületben való tartózkodásának jogcíme azonban máig tisztázatlan (az általunk használatba vett terület kisebbik része állami, több mint 80%-a azonban önkormányzati tulajdonban van; tudomásunk szerint a felújított épületre használatba vételi engedély nincs stb.), ami nehézséget okoz - többek között - a különböző szolgáltatókkal való szerződések megkötése vagy a felújítás hibáinak kijavíttatását szolgáló garanciális igények érvényesítése során.

2001-ben sem változtak a munkavégzés technikai feltételei. Amint azt évről évre jeleztük, a hivatal számítástechnikai rendszerét öt-hat éve alakítottuk ki, abban jelentős fejlesztés nem történt az országgyűlési biztosok első ciklusában. A fizikai és erkölcsi elavultság számos problémát okozott az elmúlt években. A legtöbb gondot a nyilvántartási - iktatási és statisztikai - rendszer jelenti: az adatbázis méretéből, komplexitisából és az ehhez használt adatbázis-kezelő rendszer korlátaiból adódóan mindennapossá váltak a meghibásodások, adatbázis-sérülések. A hozzánk forduló állampolgárok igényének, de a Kormány által meghatározott célkitűzéseknek megfelelő informatikai rendszert a hivatal az évenként ilyen célra felhasználható néhány millió forintos keretéből önállóan nem tudott volna kialakítani. Hivatalunk azonban jelentkezett a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztossága által meghirdetett "Elektronikus kormányzat" címen meghirdetett pályázatára, s annak eredményeként 32 millió forintos támogatáshoz jutott a beszámolási időszak végén. Bízunk abban, hogy további 8 millió forintos önerővel 2002-ben meg tudjuk valósítani a szolgáltatás-központú szemléletre épülő iktatórendszert, s következő jelentésünkben jelentős fejlődésről adhatunk számot, mert a fejlesztés eléri célját: az országgyűlési biztosokhoz forduló állampolgárok gyorsabb és rugalmasabb kiszolgálását, az Adatvédelmi Nyilvántartás és a biztosok jelentéseinek, közleményeinek internetes elérését, a kormányszervekkel és a közigazgatási szervekkel való közvetlen kapcsolattartást, a belső hivatali információ-áramlás javulását, s mindezekkel együtt költség-megtakarítást is.

Több mint másfél évvel dr. Polt Péternek, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének 2000. május 16-án történt legfőbb ügyésszé választása után 2001. december 12-én állt helyre az alkotmányos rend abban az értelemben, hogy a három biztos és az általános helyettes posztja is be lett töltve. Az intézmény 1989-ben történt alkotmányossá tételét követően 1995-ben megválasztott első országgyűlési biztosok mandátuma 2001. június 30. napján lejárt. A parlament 2001. június 19. napján megválasztotta az állampolgári jogok országgyűlési biztosának dr. Lenkovics Barnabást, általános helyettesének dr. Takács Albertet, s élve az Obtv. 4.§ (5) bekezdése által adott lehetőséggel, újraválasztotta dr. Kaltenbach Jenőt, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosát. Az adatvédelmi biztos posztja december 11. napjáig, dr. Péterfalvi Attila megválasztásáig betöltetlen volt; ezen időpontig - a három hivatalban lévő biztos megállapodása alapján - jogkörét az állampolgári jogok országgyűlési biztosa gyakorolta az adatvédelemmel és az információ-szabadsággal összefüggő jogok tekintetében az adatvédelmi törvény rendelkezéseit - a hatósági jellegű jogkörök kivételével - alkalmazva.

Az országgyűlési biztosok megválasztásának körülményei ellenére kimondhatjuk, hogy az 1999. év végére kialakult létszám lényegében stabilizálódott a hivatalban (lásd a 2. táblázatot), s reményeink szerint a 2001. július 1. napján hatályba lépett köztisztviselői törvény módosítás, amely belátható időn belül kedvező bérezést eredményez a köztisztviselők esetében, tovább csökkenti a nem kívánatos fluktuációt. Elfogadhatatlan és érthetetlen azonban munkatársaink számára, hogy a hivatalunkkal - alkotmányos helyzetüket illetően - azonos jogállású szervek azonos képzettségű és hasonló jellegű munkát végző munkatársai jelentősen magasabb bérezésben részesülnek. Ennek rövid időn belül történő megváltoztatását várjuk a parlamenttől. Kis létszámú intézményünkben megoldhatatlan gondot jelent a nem köztisztviselői besorolású munkatársaink bérhelyzete. A hivatalnak bevétele nincs, az a tevékenységét szabályozó törvény szerint nem is lehet, így lehetetlen, hogy "piaci" bért tudjunk részükre biztosítani. Szinte reménytelennek tűnik ilyen körülmények között egy-egy megüresedő álláshely betöltése.