---

1. A panaszok és az ezzel kapcsolatos intézkedések általános jellemzői

1.1. A panaszok fogadása, az ügyek intézése

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese a korábbi évekhez hasonlóan 1999-ben is kiemelt figyelmet fordítottak a folyamatosan érkező panaszok fogadására, szűrésére. Emellett fokozott erőfeszítéseket tettek az előző évekből származott panaszügyek végleges elintézésére.

Összesen 5617 ügyet iktatott 1999-ben a Hivatal, ami az 1998-ban érkezett 7019 ügyhöz képest közel 20 százalékos csökkenést jelent. A csökkenés lehetséges magyarázatára az ügyek sorsával összefüggésben később még visszatérünk.

A beadványok több mint háromnegyede – 76,7 százaléka – továbbra is postán érkezett, több mint egyötöde – 20,5 százaléka – a panaszirodán keletkezett, míg más szervtől összesen 7 ügyet (0,1 százalék) kaptunk, és az országgyűlési biztosok saját kezdeményezésére hivatalból indultak is csak az összes új ügy 2,7 százalékát tették ki. (Lásd az 1/1. számú táblázatot.)

1/1. számú táblázat
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez 1999-ben érkezett ügyek megoszlása az ügy keletkezésének módja szerint

Az előző évhez képest tehát 2,4 százalékkal nőtt a panaszosok által személyesen előadott sérelmek aránya. A Jogi-elemző Főosztályhoz tartozó Panasziroda 1999-ben 1278 olyan panaszost fogadott, akik a hatóságok vagy közszolgáltatók működésével kapcsolatos sérelmeik megoldását az állampolgári jogok országgyűlési biztosától vagy általános helyettesétől várták. Közülük 1151 személy új panasszal, míg 127 fő “visszatérőként” fordult a Hivatalhoz. Az utóbbiak a folyamatban lévő vagy korábban befejezett ügyeikkel kapcsolatos újabb fejleményeket kívánták kiegészítő információként elmondani vagy új eljárást kezdeményeztek. A panaszukat szóban előterjeszteni kívánók számára éves átlagban 3–4 héten belül tudtunk előjegyzési időpontot adni, ami – a panaszosok arányát is figyelembe véve – azonos a korábbi évi gyakorlattal. A szóban előadott panaszok közül kiemelkednek a helyi önkormányzatok előtti eljárásokkal, a büntető, kárpótlási és földügyekkel, közüzemi szolgáltatásokkal és a nyugdíjbiztosításokkal, valamint a munkaviszonnyal kapcsolatos sérelmek, továbbá a polgári jogi ügyek. A szóban előadott panaszok jelentős részében – 366 esetben – a meghallgatást nem követte további eljárás, mivel a panaszosok elfogadták a Panasziroda munkatársainak felvilágosítását az országgyűlési biztosok hatásköréről vagy a panasz megoldására alkalmazható jogi eszközökről. Szintén a Panasziroda tevékenységéhez tartozott a telefonos információs szolgálat működtetése, ahol az érdeklődők az országgyűlési biztosok hatáskörével, illetve a folyamatban lévő ügyek sorsával összefüggésben kaphattak tájékoztatást. Az információs szolgálathoz 1999-ben telefonon 4497-en, személyesen 832-en fordultak. Az Országgyűlési Biztosok Hivatala elhelyezési körülményei – melyek részletei bemutatása a közös hivatal beszámolóját tartalmazó fejezetben olvasható – nem tették lehetővé a Panaszirodán dolgozók munkakörülményeinek, illetve az ide forduló panaszosok kényelmének javítását. Komoly szervezeti intézkedések eredményeként a rendelkezésre álló területet sikerült úgy átalakítani, hogy minden ügyfél fogadására önálló – leválasztott – helyiségben kerüljön sor. Ennek következtében a panaszosokat megillető diszkréció anélkül biztosítható volt, hogy az ügyfelet fogadó munkatársak szobatársai ezekben az időszakokban irodájuktól távol legyenek kénytelenek dolgozni.
A korábbi évhez képest nem változott az egyének és civil szervezetek által kezdeményezett, valamint a “kollektív” ügyek aránya. Fél százalékkal csökkent a hatóságoktól származó és a hivatalból indított ügyek aránya, nőtt azonban – szintén fél százalékkal – a családoktól származó új beadványok aránya. (Lásd az 1/2. számú táblázatot.)

1/2. számú táblázat
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez 1999-ben érkezett ügyek megoszlása az idítványozók szerint

A sérelmet szenvedettek megoszlása 1998-hoz képest lényegében nem változott – 1,4 százalékkal 11,3 százalékról 12,4 százalékra nőtt a csoportos sérelmek aránya, míg az egyéneké ugyanennyivel csökkent. (Lásd az 1/3. számú táblázatot.)

1/3. számú táblázat
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez 1999-ben érkezett ügyek megoszlása a sérelmet szenvedettek szerint

Összesen 5124 természetes személy (egyén) fordult az országgyűlési biztosokhoz. Amint az a Hivatal működésének kezdete óta minden évben megállapítható volt, 1999-ben is az indítványozó személyek többsége férfi volt, “előnyük” a nőkkel szemben 1,24 százalék. A lakosság nem szerinti megoszlása ezzel ellentétes, a nők “előnye” itt 4,52 százalékos. (Lásd az 1/4. számú táblázatot.)

1/4. számú táblázat
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez 1999-ben érkezett ügyek megoszlása az indítványozó természetes személy neme szerint

Az indítványozók 94,61 százaléka magyar állampolgárságú (nem természetes személyek esetén honosságú) volt. 1999-ben az előző évhez képest valamivel növekedett a külföldiek (52 helyett 73), illetve a “bevallottan” kettős állampolgárok (5 helyett 9) száma, míg a hontalanoké csökkent (4 helyett 2). A magyar állampolgárok aránya közel 4 százalékos emelkedését így azoknak az eseteknek a – 4,6 százalékos – csökkenése ellensúlyozta, amelyekben az állampolgárság nem volt megállapítható. (Lásd az 1/5. számú táblázatot.)

1/5. számú táblázat
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez 1999-ben érkezett ügyek megoszlása az indítványozó állampolgársága szerint

1.2.A panaszok jellemzői

Az országgyűlési biztosokhoz érkezett új ügyiratok egy része továbbra is egynél több panaszt tartalmazott. Az 1999-ben érkezett 5617 ügyben 6339 panasz volt elkülöníthető. Figyelmet érdemel, hiszen az ügyek bonyolultságának növekedésére utal az, hogy 1998-hoz képest az iktatott új ügyiratok 20 százalékos csökkenéséhez képest a panaszok száma kevésbé, csak 17,5 százalékkal csökkent.
A panaszok jellegük szerinti megoszlásában 1999-ben jelentős változások történtek. Jelentősen, 3,6 százalékkal csökkent a sérelmes döntések aránya. Jelentős mértékben nőtt viszont – 6,5 százalékkal – a sérelmes eljárások aránya. A két panaszcsoport sorrendbeli “helycseréje” azért fontos, mert növekvőnek tűnik az egyébként hatáskörükbe tartozó hatóság vagy közszolgáltatót érintő sérelmes eljárások aránya. Ezek orvoslására ugyanis az országgyűlési biztosoknak általában van lehetőségük, a most csökkenő arányú sérelmes döntésekre ezzel szemben csak kivételesen van mód. Csökkent az eljárás elhúzódását, valamint a hatóság hallgatását kifogásoló panaszok aránya. Ez a hatóságok és közszolgáltatók egyre fegyelmezettebb eljárásának eredménye is lehet. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy csak csekély mértékben csökkent – 14,3 százalékról 12,8 százalékra – azoknak a panaszosoknak az aránya is, akik hivatalunkhoz mint “jogsegélyszolgálathoz” fordultak. A hatályos jogszabályokról és a rendelkezésre álló jogi fórumokról ezek a panaszosok is felvilágosítást kaptak. Ennél többre felelősséggel nem vállalkozhattunk. (Lásd az 1/6. számú táblázatot.)

Az 1999-ben az országgyűlési biztoshoz és általános helyetteséhez intézett panaszok típus szerinti megoszlása lényegében az előző évekhez hasonló megoszlást mutat. Változatlanul a települési önkormányzatok eljárásával kapcsolatos a legtöbb panasz. Ilyen minden ötödik, az összes panasz 22,1 százaléka. A többiekhez képest magas továbbá a különféle polgári jogi – 10,2 százalék –, a büntető – közel 9 százalék –, nyugdíjbiztosítási – 5,5 százalék –, közüzemi szolgáltatókkal kapcsolatos – 4,9 százalék –, kárpótlási és föld – 3,8 százalék –, munkaviszonnyal kapcsolatos – 3,4 százalék – panaszok aránya. (Lásd az 1/7. számú táblázatot.)

1/6. számú táblázat
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez 1999-ben benyújtott panaszok megoszlása a panasz jellege szerint

Ezek közül a polgári jogi és a munkaviszonnyal kapcsolatos esetekre – mivel nem hatóságokat vagy közszolgáltatókat érintő sérelmeket tartalmaznak – jellemzően nem állapítható meg az országgyűlési biztosok hatásköre. A büntető-, nyugdíjbiztosítási, közüzemi, kárpótlási és földügyeket általában – az egyéb eljárási feltételek birtokában – vizsgálhatták.
A sérelmek nagy része tehát továbbra is a települési önkormányzatok működésével kapcsolatos. Ezen belül az előző évhez képest számottevő változások tapasztalhatók az ügytípusok megoszlásában. Bár továbbra is az építési – 20 százalék –, a lakás és helyiségügyi – 15 százalék – és a szociális ellátásokkal kapcsolatos panaszok – 15 százalék – adták az összes idetartozó eset felét, növekedett – esetenként több százalékkal is – az általános igazgatással, helyi adóztatással és oktatással kapcsolatos panaszok aránya. Csökkentek ezzel szemben a hadigondozással, ipar-kereskedelem-vállalkozás-igazgatással, valamint a gyámügyi igazgatással kapcsolatos panaszok. (Lásd az 1/7.a. számú táblázatot.)

1/7. számú táblázat
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez 1999-ben benyújtott panaszok típus szerinti megoszlása

1/7.a. számú táblázat
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez benyújtott, a települési önkormányzatokra vonatkozó panaszok típus szerinti megoszlása 1999-ben

A panaszok típus szerinti megoszlása mellett érdekes eredményt mutat az érintett szervek szerinti megoszlás vizsgálata is. Egy-egy ügytípus ugyanis többféle szerv előtt folyhat (büntetőügyek a rendőrség, vám- és pénzügyőrség, adóhatóság, ügyészség, bíróság előtt), és fordítva, egy-egy hatósági szerv többféle ügytípust intéz (a rendőrség a büntetőeljárások mellett igazgatásrendészeti, idegenrendészeti és szabálysértési feladatokat is ellát). Ezért a panaszokat is eszerint kell értékelni.

A panasztípusoknál tapasztaltaknak megfelelően az érintett szervek közül is kiemelkednek a helyi önkormányzati testületek és polgármesteri hivatalok. Együtt a panaszok 22,2 százalékát alkotják. Ez megegyezik az 1998. évi adattal. Az elmúlt évekhez hasonlóan továbbra is minden tizedik panasz közvetlenül bíróság ellen irányul, ami azért rendkívül magas arány, mert minden lehetséges fórumon ismertettük azt, hogy hatáskörünk a bíróságokra nem terjed ki. A bírósági eljárás miatt nem az országgyűlési biztosok hatáskörébe tartozó, ezért nem vizsgálható sérelmek aránya még az előbb említetteknél is nagyobb, amint ez az elutasított panaszok megoszlását elemző 2. fejezetben olvasható. Változatlanul jelentős arányt képeznek a nyugdíjbiztosítóval kapcsolatos panaszok. A tavalyi évhez képest mégis csökkent számuk is – 444-ről 284-re – és arányuk is – 5,8 százalékról 4,5 százalékra. A csökkenés feltételezhető oka az az Alkotmánybírósághoz intézett, nagy nyilvánosságot kapott beadvány, amely a nyugdíjemelési szabályok megsemmisítését indítványozta. Ezt az Alkotmánybíróság végül 1999. decemberben utasította el. Változatlanul jelentős arányú panasz – 8,4 százalék – érinti a rendőrséget, és valamennyire növekedett az ügyészség elleni panaszok aránya is – 1,7 százalékról 2,3 százalékra. Az Országgyűlés elleni panaszok száma és aránya némiképp csökkent 1998-hoz képest. Ezek a panaszok jogszabályok elleni kifogásokat rejtenek. (Lásd az 1/8. számú táblázatot.)

1/8. számú táblázat
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez 1999-ben benyújtott panaszok megoszlása a panasszal érintett szervek szerint

Külön kell szót ejteni a közüzemi szolgáltatók elleni panaszokról, amelyek az összes panasz közel 5 százalékát teszik ki szemben az 1998. évi 3,4 százalékkal. A növekedés a panaszok számára is vonatkozik – 258 helyett 310 –, vagyis az összességében valamelyest csökkenő ügyszám mellett növekszik a közszolgáltatóknak tulajdonított sérelmek aránya. A közszolgáltatók elleni panaszokon belüli megoszlásából látható, hogy minden ötödik panasz vízmű ellen irányul, míg a gázművek, az áram-, köztisztasági, távhő- és telefonszolgáltatók aránya egyenletes – 10–13,5 százalék. A díjbeszedő látszólagos alacsony részesedésének – 1,6 százalék – magyarázata az, hogy nem önálló szolgáltató, ezért a panaszosok gyakran nem jelölik meg, helyette a tényleges szolgáltató ellen tesznek panaszt. Az országgyűlési biztosok által nem vizsgálható érintettek közül meg kell említeni a magánszemélyek és a gazdálkodó szervezetek elleni panaszokat – közel 3-3 százalék –, valamint a pénzintézeteket – 3,2 százalék. A korábbi évekhez hasonlóan 6,3 százalék azoknak a panaszoknak az aránya, amelyek nem irányulnak egyetlen megállapítható szerv ellen sem. Ezek benyújtói tanácsot kérnek vagy általában az állami-társadalmi jelenségek miatti elégedetlenségüket írják le. (Lásd az 1/8.a. számú táblázatot.)

1/8.a. számú táblázat

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez benyújtott, a közüzemi szolgáltatókra vonatkozó panaszok megoszlása 1999-ben

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez intézett panaszok jellege és a panasszal érintett szervek egymásra vonatkoztatott áttekintése önmagában is sok információt tartalmaz a panaszok összetételéről. (Lásd az 1/9. számú táblázatot.)

1/9. számú táblázat
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez benyújtott panaszok megoszlása a panasz jellege és az érintett szervek szerint

Az országgyűlési biztosok nem vagy csak rendkívüli esetben (jogszabálysértés vagy feltűnően egyoldalú mérlegelés esetén) vizsgálhatják a sérelmes döntéseket. Ezek a jelleg szerinti megoszlásban egyharmados arányt képeznek. E sérelmes döntéseket kifogásoló panaszok szintén közel egyharmadát az egyéb okból nem vizsgálható bíróságokkal, illetve (az elsősorban jogalkotó) helyi önkormányzati testületekkel szemben jelentették be. A sérelmes döntések több mint egyharmadát viszont az általában vizsgálható polgármesteri hivatal, nyugdíjbiztosító, rendőrség szolgáltatta. A panaszok jelleg szerinti megoszlásában több mint egyharmados súllyal szereplő – és általában vizsgálható – sérelmes eljárások között is jelentős számban fordulnak elő az érintett szervként a vizsgálatból kizárt bíróságok és a helyi önkormányzati testületek. A sérelmes eljárást kifogásoló panaszok közel felét az egyenként is kiemelkedő arányt képviselő és vizsgálható egészségbiztosító, egészségügyi ellátó szerv, polgármesteri hivatal, közüzemi szolgáltató, rendőrség ellen jelentették be.
A beadványokban szereplő panaszok jelleg, típus és érintett szerv szerinti megoszlásának részletes elemzése után vissza kell térni az önálló ügyként iktatott beadványok származási hely szerinti jellemzőinek áttekintéséhez, mivel számos – az alkotmányos jogok ismeretének, érvényesülésének és tényleges értékelésének szempontjából – fontos szociológiai adat ismerhető meg ezekből.
Megállapítható, hogy az összlakosság megoszlásához képest panaszosaink között még mindig felülreprezentáltak a városban élők (71,6 százalék). (Az összlakosság 64 százaléka él városban.) Az 1998. évben tapasztaltakhoz képest az eltérés – 0,09 százalék – nem jelentős, mégis emelkedést mutat. Az emelkedés az elmúlt évek adatait is figyelembe véve folyamatosnak tekinthető. (Lásd az 1/10. számú táblázatot.)

1/10. számú táblázat
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez 1999-ben érkezett ügyek megoszlása településtípusok szerint

A beadványok megoszlása az akár önálló településeknek is tekinthető budapesti kerületekben a lakossági jelenléthez képest nem mutat feltűnő aránytalanságokat. Továbbra is a XI. a “legpanaszkodóbb” kerület – 9 százalék, a XIII. – 7,4 százalék – és a III. – 7,4 százalék – előtt, de ez nagyjából megfelel a lakosságarányoknak is. Viszonylag kevéssé “panaszkodó” kerületnek számít a XIV. (Lásd az 1/11. számú táblázatot.)

1/11. számú táblázat
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez 1999-ben érkezett ügyek megoszlása fővárosi kerületenként

Budapest továbbra is – gyakorlatilag az előző évek adataival azonos mértékben – sok ügyet “termel”. Bár az ország lakosságának kevesebb mint egyötöde él itt, nálunk az ügyek közel egyharmadát szolgáltatja (annak ellenére, hogy az ügyek száma az általános csökkenésnek megfelelően itt is észlelhető). A tizenkilenc megye közül már hagyományosan egyedül Pest szerepel 10 százalék fölötti aránnyal. Ez azt jelenti, hogy innen a lakosság arányának megfelelő számú beadvány érkezik. A többi megyéből ennél lényegesen kevesebb panaszt kapunk. Megállapítható tehát, hogy a beadványok nem sokkal kevesebb mint fele a fővárosból és azt körülölelő megyéből érkezik. (Lásd az 1/12. számú táblázatot.)

1/12. számú táblázat
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez 1999-ben érkezett ügyek megyénkénti megoszlása

A helyi lakosságarányt 1999-ben két további megyéből, Bács-Kiskunból és Baranyából származó ügyek aránya közelítette meg, ami az előző évhez képest is emelkedést jelent. Ez az a két megye, amelyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese 1999-ben – tevékenységük kezdete óta nyolcadik és kilencedik megyeként – inspekciót végzett. (Lásd az 1/13. számú táblázatot.) Több év egybevágó tapasztalata alapján jelenthető ki tehát, hogy az inspekciókkal érintett megyékben növekszik a beadványok száma. Ez nyilvánvalóan azzal is összefügg, hogy az inspekció egyik célja éppen az, hogy a megyében élők számára megkönnyítsék az intézmény hozzáférhetőségét. Ennek érdekében a látogatás előtt a nagyobb települések polgármesteri hivatalaiba és jelentős ügyfélforgalmú intézményeibe ládákat helyeztet ki a Hivatal és felhívást intéz a megye lakosságához a hatóságok és közszolgáltatók működésével kapcsolatos sérelmek előterjesztésére. Baranya megyében a ládákba 24 beadványt dobtak be, a látogatást közvetlenül megelőző időben pedig további 21 beadvány érkezett az Országgyűlési Biztosok Hivatalához, amelyekkel összefüggésben 43 panaszos személyes meghallgatására került sor. Bács-Kiskun megyében 115 beadvány került a ládákba, és 5 további beadványt postáztak.

1/13. számú táblázat
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese által tartott megyei inspekciók

Személyes meghallgatást viszont 21 panaszos igényelt. Azt is tapasztaltuk, hogy a meglátogatott megyékben a panaszok növekedése ellenére azok megoszlása nem mutatott jelentős eltérést az országos adatokhoz képest.

1.3.A panaszok sorsa

A panaszok elemzésének és vizsgálatának szervezeti rendje 1999-ben a korábbi időszakhoz képest nem változott. Nem változott így az a korábbi gyakorlat sem, hogy az iktatást követően a panaszosoknak – későbbi érdeklődésüket, panaszaik nyomon követését megkönnyítve – azonnal postáztuk az ügyük iktatószámát. Az erről szóló formalevél továbbra is tartalmazta a legfontosabb tudnivalókat. Így többek között azt a figyelmeztetést, hogy az országgyűlési biztosok eljárását nem az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény szabályozza, így általában nem várható 30 napon belüli döntés, továbbá azt is, hogy az iktatás nem értékelhető állásfoglalásként az országgyűlési biztosok hatáskörére vagy a panasz érdemére vonatkozóan. Változatlanul soron kívüli eljárás indult azokban az ügyekben, amelyekben jogvesztő határidő vagy alapvető jog kiemelkedően súlyos sérelme miatt az országgyűlési biztosok azonnali intézkedésére volt szükség. A panaszirodán keletkezett, más szervtől áttett és a panaszosoktól származó beadványok hatáskör szerinti szűrését az Országgyűlési Biztosok Hivatalához tartozó Jogi-elemző Főosztály végezte. Elkészítette és felterjesztette az elutasító vagy áttételről szóló leveleket. Az országgyűlési biztosok hatáskörébe tartozó ügyeket pedig – megfelelő szakmai előkészítés után – átadta az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vagy általános helyettesének, akik azt a közvetlen felügyeletük alatt álló vizsgálati főosztályok munkatársai között osztották szét. A hivatalból indított vizsgálatok ügyiratait iktatás után közvetlenül az országgyűlési biztos vagy helyettese által kijelölt vizsgáló munkatárs kapta. Az országgyűlési biztoshoz és helyetteséhez intézett panaszok elemzését és vizsgálatát végző munkatársak száma eggyel csökkent. (Lásd az 1/14. számú táblázatot.)

1/14. számú táblázat
Az elemzést és vizsgálatot végzők létszámának megoszlása

Az országgyűlési biztoshoz és helyetteséhez 1994-ben 6339, megválasztásuk óta pedig 34 414 panaszt nyújtottak be. Az összes panasz 92,5 százalékát sikerült elintézni. (Lásd az 1/15. számú táblázatot.)

1/15. számú táblázat
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez érkezett összes panasz megoszlása az eljárás stádiuma szerint

Amint az a következő fejezetekben részletesen olvasható, az 1999-ben befejezett 6346 panaszból 4842 panaszt – az összes panasz közel háromnegyedét – hatáskör vagy valamilyen eljárási feltétel hiánya miatt elutasítottuk, másik tíz százalékát áttettük más szervhez, vagy az eljárást meg kellett szüntetni. 1999-ben 1066 panaszt vizsgáltunk érdemben, de ezek egy része a korábbi években érkezett. Az 1999-ben elintézett panaszok kétharmada viszont – 4235 panasz – 1999-ben keletkezett. Ezek mellett gyakorlatilag minden 1995-ben és 1996-ban érkezett panasszal kapcsolatos eljárás befejeződött, és az 1977-ből származók közül is mindössze 65-ben, az 1998-ból származók közül pedig 409-ben folyik tovább az eljárás vagy a vizsgálatra még nem került sor. Az 1999-ben keletkezettekkel együtt tehát összesen 2579 panaszt nem intéztünk el. Az 1998 végén elintézetlen 8,84 százalékos hátralékot így 1999 végére sikerült 7,49 százalékra csökkenteni. Az ügyek szám szerinti befejezésén mérhető teljesítmény csökkenése – az előző évet alapul véve – 17,5 százalékos. Teljesítménycsökkenést mutat az egy főre jutó elintézett panaszok száma is: 1998-ban 214, 1999-ben 144, a csökkenés 33 százalékos. Ennek elsősorban az a magyarázata, hogy a korábbi években kellett meghozni az országgyűlési biztosok hatáskörére vonatkozó döntéseket. Amíg ez nem történt meg, az ügyek egy része hátralékként halmozódott. A részletes hatásköri szabályokat tartalmazó döntések birtokában a hátralék jelentős aránya viszonylag egyszerű levelekkel elintézhető volt, ennek tulajdonítható az 1998-ban tapasztalható teljesítménynövekedés. 1999-ben ilyen lehetőség már nem volt, a korábbi évekről hátramaradt ügyek elintézése egyedi mérlegelést igényel.
A fenti arányok, a hátralék fennmaradása arra utal, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese irányítása alatt dolgozó munkatársak további belső tartalékokkal nem rendelkeznek, a hátralék számottevő csökkenése még az új beadványok alacsonyabb száma mellett sem várható.