5.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese által tett ajánlások és kezdeményezések

Az országgyűlési biztosról szóló 1993. évi LIX. törvény 27. §-a az országgyűlési biztos éves beszámolójának kötelező részeként említi az általa tett kezdeményezések, ajánlások fogadtatásáról és eredményéről szóló tájékoztatást.
Az országgyűlési biztos és általános helyettese a törvény keretei között maga választhatja meg célszerűnek ítélt intézkedését. Az elmúlt másfél év során azokban az ügyekben tett ajánlást vagy egyéb kezdeményezést, amelyekben a vizsgálat alkotmányos visszásságot tárt fel. Kivételesen akkor maradt el az ajánlás vagy kezdeményezés, ha az általunk indított eljárás során az érintett hatóság vagy közszolgáltató saját hatáskörében orvosolta az alkotmányos sérelmet, így az országgyűlési biztos részéről további intézkedésre nem volt szükség. Írásbeli kezdeményezést, ajánlást abban az esetben sem tettünk, ha az 1993. évi LIX. törvény 21. § (1) bekezdése alapján lehetőség nyílott arra, hogy rövid úton elérjük az alkotmányos visszásság orvoslását. A jogszabályi előírás szerint az ilyen, szóban vagy távbeszélőn tett kezdeményezés tényét és annak eredményét az alkotmányos visszásságról szóló jelentésben rögzítettük, de formális ajánlásként utólag már nem fogalmaztuk meg.
A törvény a feltárt alkotmányos visszásságok orvoslására több lehetséges eszköz közötti választást enged. A 20. § (1) bekezdése alapján az országgyűlési biztos ajánlást tehet a visszásságot előidéző szerv felügyeleti szervének, illetve a 21. §-nak megfelelően magának az érintett szervnek, ha az saját hatáskörben helyre tudja hozni a sérelmet. A megkeresett szerv 30 napon belül köteles az ajánlásban foglaltakkal kapcsolatos érdemi állásfoglalásáról, illetve megtett intézkedéséről az országgyűlési biztost tájékoztatni. Amennyiben az érintett szerv a kezdeményezéssel nem ért egyet, azt köteles véleményével ellátva felügyeleti szervéhez továbbítani. Ha az ajánlást a felügyeleti szervnek tette meg az országgyűlési biztos, az az ajánlásban foglaltakat elutasíthatja, de erről köteles az országgyűlési biztost értesíteni. Az országgyűlési biztosnak ilyenkor lehetősége nyílik az ajánlás fenntartására, visszavonására vagy módosítására. Az ajánlással érintett szervek felsorolását az 5/1. számú táblázat tartalmazza.
Előfordulhat, hogy az országgyűlési biztos által megállapított visszásságot az idézi elő, hogy a hatóság döntése vagy mulasztása olyan jogszabályon alapul, amelynek alkotmányossága vitatható és e kérdésben az Alkotmánybíróság állásfoglalása tűnik szükségesnek. Az országgyűlési biztos az 1993. évi LIX. törvény 22. § alapján indítványozhatja az Alkotmánybíróságnál jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát, nemzetközi szerződésbe ütközését, alkotmányjogi panasz elbírálását, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetését.
Az országgyűlési biztosnak lehetősége van arra is, hogy ha álláspontja szerint az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság valamely jogszabály vagy az állami irányítás egyéb jogi eszköze felesleges, nem egyértelmű rendelkezésére, illetve az adott kérdés jogi szabályozásának hiányára vezethető vissza, a jogalkotásra, illetve az állami irányítás egyéb jogi eszköze kiadására jogosult szervnél kezdeményezze e szabályok módosítását, hatályon kívül helyezését vagy kiadását. Ilyen esetekben a megkeresett szervnek az állásfoglalásáról, illetve az esetleges intézkedéséről 60 napon belül kell értesítenie az országgyűlési biztost.
Az országgyűlési biztos külön törvényben meghatározottak szerint kezdeményezheti az illetékes ügyésznél óvás benyújtását, akinek álláspontjáról, illetve esetleges intézkedéséről 60 napon belül értesítenie kell az országgyűlési biztost.
Az országgyűlési biztos eljárása során olyan bizonyítékok birtokába is juthat, amelyek alkalmasak szabálysértés, fegyelmi vétség vagy bűncselekmény alapos gyanújának megállapítására. Az 1993. évi LIX. törvény 24. §-a alapján fegyelmi vétség és szabálysértés esetén az országgyűlési biztos kezdeményezheti, bűncselekmény észlelése esetén pedig köteles kezdeményezni az arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervnél a megfelelő eljárás megindítását. A megkeresett szervek álláspontjukról 60 napon belül értesítik az országgyűlési biztost.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese 1995 második félévében és 1996-ban összesen 477 kezdeményezést tett. Ebből 194-t 1995-ben, 283-at pedig 1996-ban. A kezdeményezések közül a legtöbb olyan ajánlás volt, amely az adott szervnél vagy felügyeleti szervénél a sérelmezett egyedi döntés, intézkedés vagy mulasztás orvoslására irányult. Ezeknek az ajánlásoknak száma összesen 317 volt.
A kezdeményezések másik legjelentősebb csoportja jogszabályok alkotására, módosítására, hatályon kívül helyezésére vonatkozott. Jogszabályalkotást 59 esetben, módosítást 80 esetben, hatályon kívül helyezést nem javasoltunk.
Az első két csoporthoz képest elenyésző a további kezdeményezések száma. Alkotmánybírósági eljárást jogszabály utólagos vizsgálatára mindössze 1 esetben kértünk. Ügyészi óvás benyújtására 2 esetben tettünk javaslatot, míg büntetőeljárást 5 ízben, fegyelmi eljárást 11-szer, szabálysértési eljárást pedig 2-szer kezdeményeztünk. Az összefoglaló statisztikai adatokat az 5/2. számú táblázat tartalmazza.
Az országgyűlési biztos és általános helyettesének kezdeményezései és ezek fogadtatása mutatják a biztosi intézmény működésének eredményességét és hatékonyságát. A feltárt alkotmányos visszásságok számával összevetve azt állapítottuk meg, hogy az országgyűlési biztos és általános helyettese minden általa észlelt alkotmányos visszásság ügyében fellépett és alkalmazta valamelyik rendelkezésére álló, törvényben biztosított eszközt. A továbbiakban az egyes kezdeményezésekről és azok fogadtatásáról közlünk rövid áttekintést.

5.1. Az egyedi ajánlások és fogadtatásuk

5.1.1. Központi államigazgatási és államhatalmi szervek

A központi államigazgatási és államhatalmi szerveket érintő ajánlások többsége jogszabály kiadásának kezdeményezésére vagy módosítására irányult. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy egyedi hatósági ügyekben döntéseket ritkán hoznak. Következésképpen azok az ajánlások, amelyek nem a jogszabályokkal kapcsolatosak, inkább az ellenőrzési, felügyeleti tevékenység egy-egy elemét érintették. Az esetek egy részében mint felügyeleti szervet kerestük meg az említett főhatóságokat. Az 1993. évi LIX. törvény felhatalmazása alapján erre elsősorban akkor került sor, ha a visszásságot előidéző szerv nem tudta vagy nem akarta maga orvosolni a sérelmet, illetve olyan általános kérdést érintett az ajánlás, amely a főhatóság alá tartozó más szervek tevékenységét is befolyásolta. Természetesen az is előfordult, hogy magának a főhatóságnak egyedi ügyben hozott döntését vizsgálta felül az országgyűlési biztos és általános helyettese.
Az országgyűlési biztos a Lánchíd 2000 ügyben ajánlotta, hogy az Állami Értékpapír Felügyelet törvényességi felügyeletét ellátó Pénzügyminisztérium, illetve az Állami Bankfelügyelet törvényességéért felelős Kormány rendszeres ellenőrzéssel gondoskodjon arról, hogy az ÁÉTF és a BAF közigazgatási hatáskörének teljes körű gyakorlását a jövőben ne mulassza el. A Pénzügyminisztérium többszöri egyeztetés után elfogadta az ajánlásokat, de a javasolt fegyelmik lefolytatásáról nincs tudomásunk (OBH 104/1995).
Szintén a pénzügyminiszter egyedi döntéseit kérte az országgyűlési biztos, amikor ajánlásában felhívta arra, hogy a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány részére a 2098/1994. (IV. 25.) és a 2239/1995. (VIII. 24.) számú Kormányhatározatokban megállapított vagyonpótlási kötelezettségnek azonnali hatállyal tegyen eleget, továbbá biztosítsa, hogy az Alapítvány javára meghatározott nyugdíjsegélyt minden hónapban késedelem nélkül utalják át. A pénzügyminiszter az ajánlást elfogadta (OBH 2867/1995).
Az országgyűlési biztos és általános helyettese több ajánlást tett a pénzügyminiszternek az APEH tevékenységével összefüggésben. Így az általános helyettes felügyeleti intézkedést kezdeményezett a pénzügyminiszternél az APEH-tisztségviselő kizárásával és összeférhetetlenségével kapcsolatban. Az ajánlásnak a pénzügyminiszter eleget tett (OBH 944/1996). Egy másik ügyben az APEH elnöke által elutasított ajánlást fogadott el a pénzügyminiszter, amely arra irányult, hogy az APEH valamennyi adó-visszatérítési ügyben a törvényes határidőn belül hozza meg másodfokú határozatát (OBH 6134/1996, OBH 6248/1996).
A művelődési és közoktatási miniszternek szólt az az ajánlás, amelyben az országgyűlési biztos azt indítványozta, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében járjon el és hozzon az államigazgatási jogszabályoknak megfelelő formális döntést, azoknak a hallgatóknak a panasza ügyében, akik másoddiplomás átképzésben részesültek és csak főiskolai szintű nyelvtanári képesítést kaptak (OBH 328/1995).
Átfogó, szinte valamennyi felsőoktatási intézményt érintő vizsgálatra tett indítványt az országgyűlési biztos általános helyettese az elbocsátott felsőoktatási dolgozók ügyében. Javasolta, hogy a miniszter tartson vizsgálatot a különböző felsőoktatási intézményekben annak érdekében, hogy feltárja, országosan hány oktatót mentettek fel törvénysértően, továbbá e vizsgálat eredményéhez képest tegye meg a szükséges intézkedéseket a törvénysértő felmentések jövőbeni elkerülése érdekében. A miniszter az ajánlásnak eleget tett (OBH 596/1995).
Egyedi döntések meghozatalát kezdeményezte az országgyűlési biztos a népjóléti miniszternél a külföldi állampolgárságú, de Magyarországon végzett orvosok Orvosi Nyilvántartásba vétele ügyében. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a nyilvántartásba vételre a jogszabályok alapján a miniszter jogosult, de az alakszerű határozatokat nem maga hozta. Az ajánlást a miniszter elfogadta és ettől kezdve a minisztériumban történt meg az alakszerű írásba foglalt döntések kiadása (OBH 630/1995).
A népjóléti minisztert és a pénzügyminisztert egyaránt érintették azok az ajánlások, amelyek az elmeszociális otthonokban folytatott vizsgálatok ügyében születtek. A népjóléti miniszternél célvizsgálatot kértünk a gondnokság alá helyezési eljárások megindításával, szociális otthoni beutalással, valamint a gondnoksággal összefüggő ügyekkel kapcsolatban. Kértük továbbá a Pomázi Munkaterápiás Intézet fokozott ellenőrzését az intézet átalakulása miatt. A pénzügyminiszternél kezdeményeztük, hogy a költségvetési törvény előkészítése során a pszichiátriai otthonok intézményi normatívájának tervezésénél vegye figyelembe a mentális betegek megfelelő szakmai ellátását biztosító magasabb költségeket. A népjóléti miniszter és a pénzügyminiszter az ajánlásokat elfogadta (OBH 2255/1996).
A Földművelésügyi Minisztérium egyedi intézkedésének elmulasztása miatt tett ajánlást az országgyűlési biztos. Az ajánlásban indítványozta, hogy a miniszter haladéktalanul intézkedjen a tűzelhalás miatt megsemmisítésre került almaültetvények tulajdonosainak kártalanításáról és a folyósítás időpontjáról értesítse az érdekelteket. A minisztérium késve bár, de elfogadta az ajánlást (OBH 7923/1996).
A honvédelmi miniszternek tett ajánlásokat az országgyűlési biztos általános helyettese a laktanyákban uralkodó állapotokkal, továbbá a magyar IFOR-alakulat egyes problémáival összefüggésben. Ajánlásában felhívta a honvédelmi minisztert, hogy a Tatai 25. Klapka György Gépesített Lövészdandárnál biztosítsák az állandó melegvíz-ellátást, vizsgálják meg az ivóvíz tisztaságát, továbbá a fogdahelyiségeket alakítsák át olyan módon, hogy az megfeleljen az alapvető követelményeknek. A honvédelmi miniszter valamennyi ajánlást elfogadta és intézkedett a megállapított hiányosságok felszámolására (OBH 6715/1996). Az IFOR-erők ügyében az általános helyettes azt javasolta, hogy a kontingens tagjainak számával megegyező számra kell emelnie a golyóálló mellények számát, továbbá kezdeményezte az állomány a szélesebb körű tájékoztatását. A honvédelmi miniszter az ajánlásokat elfogadta (OBH 6066/1996).
A Legfőbb Ügyészséget általában törvényességi ellenőrzés kezdeményezése céljából vagy nyomozás folytatása érdekében kerestük meg. Ezekben az ügyekben nem az országgyűlési biztos észlelte a bűncselekmény alapos gyanúját, hanem ajánlása arra irányult, hogy a hatóságok tudomására jutott ügyben a Legfőbb Ügyészség vizsgálja felül az alárendelt hatóságok sérelmes döntéseit. Az országgyűlési biztos általános helyettese egy nyomozás indokolatlan megszüntetése ügyében javasolta, hogy a legfőbb ügyész vizsgálja meg a nyomozás továbbfolytatása elrendelésének lehetőségét. A legfőbb ügyész az ajánlást elfogadta és az ügyben már a vádemelés is megtörtént (OBH 2575/1995).
A környezetvédelmi ügyekben általában az országgyűlési biztos ajánlásaiban a környezetszennyezés hiteles mérésére hivatott szervek eljárását sürgette (OBH 3036/1995). Hasonló ügyekben az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattal is kapcsolatba kerültünk. Az országgyűlési biztos egyes esetekben a Szolgálat mérésére tett javaslatot és az érintett ÁNTSZ a tudományos vizsgálatokat az országgyűlési biztos felszólítására mindig elvégezte (OBH 2103/1996).

5.1.2. Rendőrhatóságok, büntetés-végrehajtási szervek, határőrség

Az Országos Rendőrfőkapitányságot és az egyéb rendőri szerveket viszonylag sok ajánlással kerestük meg. Az ajánlások egy része célvizsgálat, vizsgálat tartására irányult. Másik része egyedi döntésre vagy azok megváltoztatására kérte fel a rendőri szerveket.
Józsefváros valamennyi lakóját érintette az országgyűlési biztos általános helyettesének az az ajánlása, amely a rendőri szerveket a terület közbiztonsági helyzetének javítására hívta fel. A rendőrség egyetértett az ajánlással (OBH 91/1995).
Az országos rendőrfőkapitányhoz intézte ajánlását az országgyűlési biztos általános helyettese, amiben azt kérte, hogy a rendőrfőkapitány utasításadás jogát gyakorolva rendelje el, hogy a felügyelete alá tartozó szervek minden nyomozás megindításáról, illetve a nyomozást folytató szerv megváltoztatásáról értesítsék a feljelentőket és   ha nem azonosak a feljelentőkkel   a sértetteket. A rendőrfőkapitány az ajánlást elfogadta (OBH 251/1995).
Az országgyűlési biztos általános helyettese a Rum községben történt halálos végű rendőri intézkedéssel összefüggésben kezdeményezte az országos rendőrfőkapitánynál, hogy gondoskodjon a bevethető állomány szükséges képzéséről és olyan eszközökkel történő felszereléséről, amelyek a beteg és az intézkedésben részt vevő rendőrök vagy más személyek életének indokolatlan veszélyeztetése nélkül lehetővé teszik az elmebetegek megfékezését vagy gyógyintézetbe szállítását. Az ajánlást a főkapitány elfogadta, a képzési program beindult (OBH 1591/1995).
Az országgyűlési biztos egyedi ügyekben a nyomozás során elkövetett jogszabálysértések orvoslására is tett ajánlásokat. Több olyan ügyben lépett fel, amikor szakszerűtlen eljárási cselekmények következtében szerzett elégtelen bizonyítékok miatt a nyomozást megszüntették. Az országgyűlési biztos általános helyettese az egyik ügyben felhívta az illetékes megyei rendőrkapitányságot, hogy a jövőben biztosítsa a bizonyítási eljárások lelkiismeretes, jogszabályoknak megfelelő lefolytatását, a nyomozás törvényességét. A rendőrség az ajánlást elfogadta (OBH 1996/1996).
Általános célellenőrzést kért ajánlásában az országgyűlési biztos olyan lakásügyletekkel összefüggésben, amelyekben idős, beteg, egyedülálló, esetleg ügyei vitelében gátolt személyektől erőszakkal, sorozatos fenyegetésekkel ismeretlen személyek elvették a lakást. Az országos rendőrfőkapitány az ajánlást elfogadta és megindult az ügyek felderítése (OBH 1821/1995).
Célvizsgálatot kért az országgyűlési biztos a rendőrség által elszállított, lefoglalt gépjárművekkel kapcsolatos rendőrségi eljárások ügyében. Az országos vizsgálatot lefolytatták és az ennek során feltárt hiányosságok felszámolására az intézkedéseket megtették (OBH 2322/1995).
Lefoglalt gépjármű kiadásával volt kapcsolatos az országgyűlési biztos általános helyettesének az az ajánlása, amely kezdeményezte, hogy a büntetőeljárásról szóló törvény 102. § (2) bekezdésében található rendelkezés elmulasztásáról a rendőrség adjon számot és a gépjárművek kiadását a törvényeknek megfelelően intézze. Az országos rendőrfőkapitány a szükséges állásfoglalás céljából az ajánlást a fővárosi főügyészhez tette át (OBH 2663/1995).
A rendőrség elfogadta az országgyűlési biztosnak azt a kezdeményezését, amely az ügyek pártatlan kivizsgálásának elősegítésére irányult. Az országgyűlési biztos indítványozta, hogy a rendőrség vizsgálja meg a panaszos által benyújtott elfogultsági kifogást és jelöljön ki az eljáró rendőri szerv helyett egy másik azonos hatáskörű szervet az adott eljárás lefolytatására (OBH 2385/1995).
Vita alakult ki az országgyűlési biztos és az országos rendőrfőkapitány között abban a kérdésben, hogy a rendőri szervek, tévesen hivatkozva a közúti közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról szóló BM-rendeletre, tárgyalás nélkül vontak vissza vezetői engedélyt. Az országgyűlési biztos helyettese ezért felkérte a rendőrfőkapitányt, gondoskodjon arról, hogy a felügyelet alá tartozó szabálysértési hatóságok a törvény rendelkezéseit tartsák be. A főkapitány vitatta azt az álláspontot, hogy a vezetői engedély visszavonása téves jogszabályi hivatkozással történt, ezért az ügyet a belügyminiszternek terjesztette fel (OBH 5829/1996).
Az országgyűlési biztos és általános helyettese több alkalommal ellenőrizte a büntetés-végrehajtási intézetekben és a rendőrségi fogdákban lévők állampolgári jogainak biztosítását. E vizsgálatok eredményeként ajánlották az országos rendőrfőkapitánynak, hogy fokozott figyelmet fordítson a fogvatartottak életkörülményeire, a rendőrségi fogdák rendjéről szóló BM-rendelet előírásainak betartására, a vizsgált fogdákban érvényesítsék a különböző egészségügyi előírásokat, végezzenek rendszeresen orvosi vizsgálatot. Javasolták továbbá a fogda őrszemélyzete számára megfelelő munkakörülmények kialakítását. Az országos főkapitány az ajánlásokkal egyetértett (OBH 9333/1996).
A büntetés-végrehajtás országos parancsnokának tett ajánlást az állampolgári jogok biztosának helyettese arra, hogy a büntetés-végrehajtási intézet pótolja mulasztását, amit azzal okozott, hogy nem hozott határozatot a panaszos hozzá intézett kérelmére. Az üggyel összefüggésben az országgyűlési biztos a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának figyelmét is felhívta arra, hogy rendszeresen ellenőrizze az irányítása alá tartozó szervezet közigazgatási tevékenységének törvényességét. Az érintett az ajánlásnak eleget tett (OBH 167/1995).
A büntetés-végrehajtási intézetek számára fogalmaztunk olyan ajánlásokat, amelyek a leromlott egészségi állapotban lévő fogvatartottak helyzetének javítását szolgálták. Az országgyűlési biztos általános helyettese javasolta például a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának, hogy a mentálisan sérült előzetes letartóztatottakat olyan büntetés-végrehajtási intézetekben helyezzék el, amelyekben biztosítottak gondozásuk feltételei. Az országos parancsnok az ajánlást elfogadta (OBH 1223/1995).
Az országgyűlési biztos több olyan vizsgálatot folytatott, amelynek eredményeként ajánlásokat tett a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának, hogy fordítson kiemelt figyelmet a fogvatartottak különböző beadványainak időben történő továbbítására. A büntetés-végrehajtás parancsnoka az ajánlást elfogadta és a probléma a 6/1996. (VII. 12.) IM-rendelet 1996. október 1. hatályba lépésével általánosan is rendeződött (OBH 1615/1995).
Az országgyűlési biztos a büntetés-végrehajtási intézetekben elhelyezett idegenrendészeti őrizetesek életkörülményeinek és helyzetének javítását is kezdeményezte. Javaslatot tett az őrizetesek munkával való foglalkoztatására, továbbá az őrség számára veszélyességi pótlék folyósítására. A büntetés-végrehajtás az ajánlásokat elfogadta (OBH 700-83/1996).

5.1.3. Önkormányzatok és szerveik

A panaszok megoszlásának elemzésénél említettük, hogy a legtöbb panasz az önkormányzatok, a polgármesteri hivatalok ellen irányult. Ennek okát abban jelöltük meg, hogy az állampolgárok legtöbbször ezekkel az intézményekkel kerülnek kapcsolatba. Ezért, természetesen igen sok ajánlást tettünk az önkormányzatoknak.
Az ajánlásokat és ezek fogadtatását a beszámoló három csoportban tárgyalja. Az első csoportban az önkormányzati testületeket, polgármestereket, a második csoportban a polgármesteri hivatalokat és a jegyzőt, a harmadik csoportban a közigazgatási hivatalokat érintő tipikus ajánlásokat és az ezekre adott válaszokat ismertetjük.

5.1.4. Önkormányzati testületek, polgármesterek

A helyi közgyűlés figyelmét arra hívta fel az országgyűlési biztos általános helyettese, hogy az iskola megszüntetése ügyében az oktatási-fejlesztési koncepciót minél hamarabb meg kell tárgyalni. Ennek keretében indítványozta, hogy a szóban forgó iskola helyzetét véglegesen rendezzék, döntsenek annak elhelyezéséről és biztosítsák a jogszabályban előírt működési feltételeket. Az érintett közgyűlés az ajánlásokat elfogadta, de azoknak csak részben tett eleget (OBH 19/1995).
Zajpanasz ügyében hívta fel az országgyűlési biztos általános helyettese az önkormányzatot a környék nyugalmának biztosítására, a zajártalom kiküszöbölésére. A polgármester a képviselőtestület nevében az ajánlást elfogadta (OBH 1232/1995).
A Fővárosi Önkormányzatnak a buszpályaudvar áthelyezését indítványozta az országgyűlési biztos általános helyettese. A fővárosi főpolgármester válaszában közölte, hogy a vizsgálat megállapításaival és a jelzett ajánlással egyetért és a tervezett beruházás 1997 1999 között megvalósul (OBH 1522/1995).
A közutak rendben tartása érdekében kezdeményezte az országgyűlési biztos helyettese az önkormányzatnál, hogy a közúton található építési törmeléket szállíttassák el, a telektulajdonosokat kötelezzék a járda és az úttest rendben tartására, valamint helyezzenek ki utcanévtáblákat és szemétlerakást tiltó táblákat. Ajánlotta továbbá az önkormányzat képviselő-testületének, hogy pénzügyi tervezésénél megfelelő helyen rangsorolva vegye figyelembe a közút állapotának rendezését és jelölje meg azt az időpontot, amikorra az utat a közúti közlekedésre alkalmas állapotba hozzák. A polgármester az ajánlás rá vonatkozó részét elfogadta, a képviselő-testület még nem válaszolt (OBH 97/1995).
Az országgyűlési biztos az egyik megyei jogú város közgyűlése számára indítványozta, hogy az építési ügyben hatáskör hiányában hozott határozatát saját hatáskörben vonja vissza és semmisítse meg a hasonló tárgyú polgármesteri határozatot. Az ajánlásban foglaltakat a közgyűlés csak részben teljesítette (OBH 1728/1995).
Az országgyűlési biztos hivatalból indított vizsgálata alapján kezdeményezte Tokaj Város Önkormányzatánál a hozzá tartozó gyermekotthon körülményeinek javítását, az ott megállapított számos alkotmányos visszásság orvoslását. Hasonló kezdeményezést tett a Fővárosi Önkormányzatnál és a Fehér megyei Önkormányzatnál a tordasi, illetve a polgárdi fogyatékos otthonok tekintetében. Eddig Budapest Főpolgármesterének és Tokaj város polgármesterének válaszai érkeztek meg és arról tájékoztattak, hogy az ajánlásokat elfogadták (OBH 600-4/1996).
A pszichiátriai otthonokban végzett vizsgálat során feltárt alkotmányos visszásságok orvoslására az országgyűlési biztos a Vas megyei Önkormányzatot, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Önkormányzatot, a Fővárosi Önkormányzatot és a Heves megyei Önkormányzatot kereste meg. Az ajánlások közül kiemelkedik a Heves megyei önkormányzathoz intézett azon indítvány, mely javasolta a visontai Pszichiátriai Betegek Otthonának megszüntetését és az ott kezelt betegek másik intézetben történő megfelelő elhelyezését. Valamennyi felsorolt önkormányzat az ajánlásokat lényegében elfogadta és az abban megfogalmazott követelmények teljesítését megkezdte (OBH 2255/1996).

5.1.5. Polgármesteri hivatalok, jegyzők

A polgármesteri hivatalok különböző egységeit érintette az országgyűlési biztos és általános helyettesének számos vizsgálata. Kiemelkedően sok ajánlást tettünk az építésügyi osztályoknak, a gyámhatóságoknak és a lakásügyi hatóságoknak. Legtöbb ajánlásunkat az önkormányzat jegyzőjének címeztük.
Az országgyűlési biztos több esetben tett ajánlást az eljáró építésügyi osztálynak, hogy a 30 napos, jogszabályban előírt határidő másodfokú határozat közlését pótolja, továbbá a jövőben tartsa be az államigazgatási eljárásról szóló törvény vonatkozó rendelkezéseit. Az ajánlást a hatóságok általában elfogadták (OBH 402/1995). A helyettes biztos indítványozta azt is, hogy szükség esetén az építésügyi hatóság vegye igénybe az ügyintézési határidő meghosszabbításának lehetőségét (OBH 2530/1996).
A polgármesteri hivatal mulasztását kívánta orvosolni az országgyűlési biztos, amikor ajánlotta, hogy a rendezési terv módosítására irányuló kérelmet terjessze a városi képviselő-testület elé, hogy arról a törvénynek megfelelően a hatáskörrel rendelkező szerv dönthessen. Az ajánlást a polgármesteri hivatal részben teljesítette (OBH 2612/1995).
A polgármesteri hivatalt kioktatási kötelezettségének teljesítésére hívta fel az országgyűlési biztos, amikor vizsgálata során észlelte, hogy a hivatal nem tájékoztatta a panaszost arról, hogy kérelme ügyében bíróság jogosult dönteni, így jogait csak bíróság előtt érvényesítheti. A polgármesteri hivatal válaszában a mulasztás tényét elismerte, de arra hivatkozott, hogy szóban megadta a szükséges felvilágosítást (OBH 461/1995). A kioktatás elmaradása volt az indoka annak az ajánlásnak, amelyben az országgyűlési biztos általános helyettese felhívta az illetékes jegyzőt, hogy a panaszost építésrendészeti ügyében jogairól és lehetőségeiről tájékoztassa, továbbá vizsgálja meg az építmény fennmaradási engedélye megadásának lehetőségét. Az ajánlást a jegyző elfogadta (OBH 1852/1995).
Az országgyűlési biztos környezetvédelmi ügyben kereste meg az önkormányzatot azzal, hogy gondoskodjon az általa hozott határozatok végrehajtásáról, az építési engedély nélkül felhúzott, műhelyként használt építmény, valamint a tömör kerítés megfelelő visszabontásáról. A polgármesteri hivatal az ajánlásra még nem válaszolt (OBH 442/1995).
Környezetszennyezés megszüntetése tárgyában kezdeményezte az országgyűlési biztos az illetékes jegyzőnél, hogy egy engedély nélkül ipari tevékenységet folytató kft. működésének megtiltását kimondó önkormányzati határozatot hajtsák végre, továbbá vegyék igénybe a jogszabály által engedélyezett valamennyi szankciót (OBH 1142/1996).
Lakásügyeket érintő panaszra hozta meg az országgyűlési biztos általános helyettese azt az ajánlást, amelyben felhívta a önkormányzat jegyzőjét annak a törvénysértő gyakorlatnak a megszüntetésére, amely az önkényesen elfoglalt önkormányzati lakások kiürítését egy őrző-védő kft. igénybevételével bonyolította le. A jegyző az ajánlást elfogadta (OBH 3723/1996).
Birtokvédelmi ügyben adott ki ajánlást az országgyűlési biztos általános helyettese, kérve az önkormányzat jegyzőjét, hogy az érintett önkormányzati épületben bérbe adott üzlethelyiség megszüntetésével biztosítsa, hogy a bérlők a közterületről és ne a panaszos ingatlanáról közelítsék meg lakásaikat, továbbá az önkormányzat épületét önálló vízvezetékrendszerrel lássák el, így a vezetékrendszeren végzett javítási munkák a panaszost ingatlana használatában ne akadályozzák. A jegyző az ajánlást elfogadta, de közölte, hogy annak megvalósítása hosszabb időt vesz igénybe (OBH 18/1995).
Lakásügyi probléma rendezése érdekében kezdeményezte az országgyűlési biztos általános helyettese az önkormányzat jegyzőjénél, hogy a pályázati kiírásokban pontosan határozzák meg a pályázati feltételeket, továbbá az ügyintézők bizottsági döntést igénylő kérdésekben csak e döntések birtokában nyilatkozzanak. A jegyző elfogadta az ajánlást (OBH 546/1995).
Az országgyűlési biztos eljárási szabálytalanság miatt fordult az önkormányzat jegyzőjéhez és javasolta, hogy az általa vezetett hivatal eljárása során minden esetben tegyenek eleget az 1968. évi I. törvényben előírt szabályoknak, különös figyelemmel arra, hogy ne hozzanak téves döntést szabálysértési ügyek elévüléséről. A jegyző az ajánlásban foglaltakat tudomásul vette és ígéretet tett a vonatkozó szabályok maradéktalan betartására (OBH 2155/1996).
A hatáskör túllépése miatt tett ajánlást az országgyűlési biztos általános helyettese, amikor felszólította az érintett jegyzőt, hogy ne küldjön olyan tüdőszűrésre felhívó leveleket, amelyekben a megjelenés elmulasztása esetén jogellenesen szankcióval fenyegeti meg az állampolgárokat. Az ajánlást az érintett jegyző elfogadta (OBH 3076/1995).
Az országgyűlési biztos gyámhatósági ügyben kereste meg az önkormányzat jegyzőjét és hívta fel arra, hogy az adott ügyben a gyermekek intézeti neveléséről, illetve annak megszüntetésére az államigazgatási eljárásokról szóló törvény szerint határozatot kell hoznia. A jegyző az ajánlásnak eleget tett (OBH 943/1995).

5.1.6. Közigazgatási hivatalok

Az országgyűlési biztos egyik tipikus ajánlása az ügyintézési határidő betartására vonatkozott. Az ilyen hivatali mulasztás megszüntetése érdekében kérte fel az országgyűlési biztos általános helyettese az érintett közigazgatási hivatal vezetőjét, továbbá a kerületi önkormányzat jegyzőjét, hogy gondoskodjanak a törvényben rögzített ügyintézési határidők betartásáról. Az ajánlást az érintettek elfogadták (OBH 2681/1995).
Az országgyűlési biztos több építésrendészeti ügyben tett ajánlást. Ezek az ajánlások a polgármesteri hivatalokat és a közigazgatási hivatalokat egyaránt érintették. Igen sok ajánlás foglalkozott a felügyeleti jogkörben történő törvényességi vizsgálatok kérésével (OBH 296/1996).
Az országgyűlési biztos a közigazgatási hivatalt szabályszerű kézbesítések tárgyában kereste meg ajánlásával. A közigazgatási hivatal az ajánlást elfogadta és utasította az első fokú hatóságot a határozatok újbóli kézbesítésére (OBH 213/1995).
A Fővárosi Közigazgatási Hivatalnál kezdeményezte az országgyűlési biztos, hogy az önkormányzat által felterjesztett ügyben a másodfokú határozatot javítsa ki. A közigazgatási hivatal a mulasztást elismerve eleget tett az ajánlásnak (OBH 3017/1996).
Téves jogalkalmazás miatt kellett megkeresnie az országgyűlési biztosnak a megyei közigazgatási hivatalt és azt indítványoznia, hogy gazdasági épület bontásával kapcsolatos eljárásban határozatát saját hatáskörben vizsgálja felül, azt vagy vonja vissza és az első fokú határozat megváltoztatásával utasítsa el panaszos kérelmét a bírói felülvizsgálat lehetőségére való kioktatásával, vagy pedig eredeti határozatát úgy változtassa meg, hogy az első fokú hatóságot új eljárásra utasítja, miután annak döntése ellentmondásokat tartalmaz (OBH 1188/1995).
Az országgyűlési biztos a közigazgatási hivatal a határozatának visszavonását kezdeményezte abban a lakásügyben is, amelyben a közigazgatási hivatal másodfokú határozatában olyan tényekre hivatkozott, amelyek valósága vitatható volt, továbbá hiányzott a jogorvoslati záradék. A közigazgatási hivatal az ajánlásnak megfelelően járt el (OBH 2606/1995).
Kisajátítási ügyben kérte fel az országgyűlési biztos a megyei közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy eredeti határozatát egészítse ki azzal, hogy az önkormányzati bérlakás biztosítására irányuló kártalanítási kötelezettségét határidő betartásával teljesíti. A közigazgatási hivatal az ajánlás tartalmi részét nem vitatva, azzal utasította el annak elfogadását, hogy az önkormányzat időközben egyezséget kezdeményezett az ügyfelekkel (OBH 20/1995).

5.1.7. Nyugdíjbiztosítási igazgatóságok, kárpótlási hivatalok, adóhatóság

A Nyugdíjbiztosító igazgatóságokhoz intézett ajánlások általában olyan egyedi döntéseket indítványoztak, amelyek segítségével a panaszosok részbeni vagy teljes ellátatlanságát lehetett megoldani. Téves jogszabály-értelmezés miatt került sor például a Nyugdíjbiztosító megkeresésére annak érdekében, hogy korrigálja korábbi döntését és a panaszos nyugellátását a korengedménynek megfelelő szolgálati idő beszámításával állapítsa meg. A Nyugdíjbiztosító elismerve tévedését, már az eljárás folyamán módosította döntését (OBH 2342/1995).
A rendszeres szociális járadék visszamenőleges, illetve folyamatos folyósítására hívta fel a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságot az országgyűlési biztos általános helyettese, külön kitérve a késedelmi kamat megfizetésére, továbbá a részletes elszámolási kötelezettségére. Ugyanebben az ajánlásában annak vizsgálatát is kezdeményezte, hogy az elmaradt családi pótlék miatt a jogosultakat ért anyagi veszteség milyen módon kompenzálható. A megkeresett szerv az ajánlást részben teljesítette (OBH 6158/1996).
Nem fogadta el viszont a Társadalombiztosítási Főigazgatóság az országgyűlési biztosnak azt az ajánlását, amelyet annak érdekében tett, hogy a panaszos   nem megfelelő tájékoztatás miatt   több mint kétéves elmaradt ellátását biztosítsa. A Társadalombiztosításnak ugyanis az ajánlás értelmében fel kellene hívni az ügyfelek figyelmét arra, hogy az ügyben zajló peres eljárásoktól függetlenül lehet igényelni átmeneti járulékot. A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat elnöke és a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság nem osztotta az országgyűlési biztos véleményét (OBH 119/1995).
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal saját hatáskörében csak részben teljesítette a hozzá intézett ajánlásokat. Esetenként a felettes szervet   a Pénzügyminisztériumot   kellett megkeresni. A közigazgatási szerv hallgatása miatt tett ajánlást az országgyűlési biztos általános helyettese a befektetési kedvezménnyel kapcsolatos ügyekben. Felhívta a APEH figyelmét arra, hogy nem lehet a másodfokú eljárásokat felfüggeszteni addig, amíg a bíróság nem hoz más, hasonló ügyekben irányadó ítéleteket. Az APEH elnöke az ajánlást elfogadta és a másodfokú eljárásokat lefolytatták. Az ügyek egy csoportjában ugyanakkor, amelyek esetében a befektetéssel érintett szervezet ügyében ügyészi vizsgálat indult, az APEH elnöke visszautasította az ajánlást. A megkeresett pénzügyminiszter azonban magáévá tette az országgyűlési biztos álláspontját, így ezekben az ügyekben is az ajánlásnak megfelelően folytatták le a másodfokú eljárásokat (OBH 6134/1996, OBH 6248/1996).
Az országgyűlési biztos általános helyettese az APEH elnökének egy konkrét ügy kapcsán   de általános érvénnyel   ajánlotta, hogy rendszeresen ellenőrizze az elfogultsági kifogás által érintett APEH-tisztviselők kizárásáról hozott határozatokat, figyelemmel arra, hogy az ezt elutasító döntések nem minden esetben voltak megalapozottak. Az ajánlást ebben az esetben is a felügyeletet ellátó pénzügyminiszter fogadta el (OBH 944/1996).
A kárpótlási ügyekben tett ajánlások többsége a hibás határozatok korrigálását igyekezett elérni. A vitatott határozatok rendkívül sokfélék voltak. Az egyik leggyakrabban előforduló hiba miatt kellett ajánlást tenni az országgyűlési biztosnak, amikor azt indítványozta az OKKH elnökének, hogy valamennyi másodfokú határozat ellen hozzá benyújtott keresetet továbbítsa az illetékes bírósághoz. Az országgyűlési biztos általános helyettese ugyanis nem találta megalapozottnak azt a gyakorlatot, amely arra hivatkozással tartotta vissza kereseteket, hogy a kárpótlási hivatal későbbi jogszabályváltozás után, saját hatáskörben is el tudja bírálni a panaszosok kérelmét. Az OKKH elnöke az ajánlást elfogadta és a Kárpótlási Hivatal a sérelmezett gyakorlatot megváltoztatta (OBH 3018/1995).
Egy másik jellegzetesebb probléma megoldását kezdeményezte több esetben az országgyűlési biztos, az ügyintézési határidőkkel összefüggésben. A konkrét ügyekben tapasztalt, a jogszabályban előírt határidők igen jelentős túllépése miatt ajánlotta az OKKH elnökének, hogy azokban az ügyekben, amelyekben jogerős bírósági ítélet alapján kell határozatot hoznia, szigorítsa meg az ellenőrzését és biztosítsa a törvény által megszabott határidők betartását. Az OKKH elnöke az ajánlást elfogadta (OBH 82/1996).
Hasonló probléma megoldására tett kezdeményezést az országgyűlési biztos, amikor azt észlelte, hogy az OKKH nem hozott a bírósági ítéleteknek megfelelő új határozatot arra hivatkozással, hogy az Országgyűlés az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatának megfelelő új törvényt még nem alkotta meg. Az országgyűlési biztos ajánlásában rámutatott arra, hogy a közigazgatási szervet a bírósági ítélet rendelkezései kötik és annak tartalmát a megismételt eljárás és a határozat hozatala során ugyan úgy köteles figyelembe venni, mint az ügy elintézésére a törvényben megszabott határidőt (OBH 1461/1995).
Az OKKH mögöttes felelőssége miatt élt ajánlással az országgyűlési biztos, amikor felszólította az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalt, hogy biztosítsa a kárpótlási jegy cseréjénél és a kárpótlási jegy címletváltásánál a maradványérték kiszolgáltatását a megbízott pénzintézetnél. A OKKH elnöke az ajánlást elfogadta, az ügyben intézkedett, továbbá a panasz általános jellege miatt a pénzintézettel kötött szerződést felbontotta (OBH 1875/1995).
Az egyedi ügyekben tett ajánlások általában kedvező fogadtatásra találtak. Az érintett szerv az összesen 317 ajánlásból 100-at, a felügyeleti szerv pedig 97-et azonnal elfogadott. További 13, illetve 15 ajánlás elfogadására a határidőn túl került sor. Mindössze 32 ajánlással nem értettek egyet a megkeresett szervek, míg a többi ajánlás sorsa a beszámoló időpontjában még nyitott volt (5/3. táblázat)

5.2. Jogszabály vagy az állami irányítás egyéb jogi eszköze módosításának, hatályon kívül helyezésének vagy kiadásának kezdeményezése

Az országgyűlési biztos és általános helyettese talán legfontosabb, de mindenképpen a legtöbb embert érintő kezdeményezése a jogszabályok módosítására, kiadására vagy hatályon kívül helyezésére irányult. Az 5/2. számú táblázat szerint e kezdeményezésre az elmúlt másfél évben gyakran került sor. Tekintettel arra, hogy a jogszabály mindenkire nézve kötelezettségeket vagy jogokat teremthet, az ilyen kezdeményezés hatása messze túlmutat azon az esetleg egyedi alkotmányos visszásságon, amely vizsgálatunk eredményeként a jogszabály változtatásának alapjául szolgált. A kérdés jelentőségére figyelemmel, amellyel az alkotmányos visszásság orvoslása érdekében élhet, a 2. számú mellékletben közöljük   a jogforrási hierarchiának megfelelően   valamennyi jogszabályra vonatkozó ajánlásunkat és azok fogadtatását. Az általános értékelés keretében csak néhány elvi kérdésre térünk ki.
Az ombudsman alapvetően a közigazgatás ellenőrzésére, befolyásolására hivatott, ám figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a közigazgatás már önmagában is széles körű rendeletalkotási jogköre folytán részben átvett olyan feladatokat, amelyek eredetileg a törvényhozói hatalomhoz tartoztak. Nem vitás, hogy ha az országgyűlési biztos a közigazgatást mint az állampolgári életviszonyokat befolyásoló rendszert kívánja ellenőrizni, vizsgálnia kell a jogalkalmazás alapjául szolgáló jogszabályokat is.
Az országgyűlési biztos jogalkotásban betöltött szerepét vizsgálva természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az országgyűlési biztos alaptevékenysége a jogalkalmazás ellenőrzése. Amikor tehát a biztos egy jogszabályt vizsgál felül, ennek a vizsgálatnak jelentős korlátai vannak. Az országgyűlési biztos semmilyen politikai szempontot nem érvényesíthet egy jogszabály bírálata során. Ilyen módon nem foglalkozhatott az országgyűlési biztos számos olyan panasszal, amelyek a kárpótlási törvények egyes rendelkezéseit sérelmezték. Más esetekben az adójogi szabályozás megváltoztatására irányuló kérelmeket kellett elutasítani (OBH 2401/1996).
Az országgyűlési biztos tevékenységének másik, de az előbbiekben tárgyalt kérdéshez szorosan kapcsolódó korlátja az a tény, hogy maguk a jogalkotó szervek a jogszabályok tartalmi kérdéseiben az alkotmányos keretek között széles mérlegelési joggal rendelkeznek. Az országgyűlési biztos csak akkor kezdeményezheti a jogszabály felülvizsgálatát, ha az alkotmányos emberi jogokkal kapcsolatban állapít meg valamilyen visszásságot. Az alkotmányos szabályok ugyanakkor sok esetben nem csak egy fajta megoldást kínálnak az alsóbb szintű szabályozás számára. Ilyenkor pedig a több, alkotmányosan elfogadható alternatíva valamelyikének megvalósítása kizárja az ombudsmani kritika lehetőségét. Hiszen alkotmányos szempontból visszásság akkor sem keletkezik, ha az országgyűlési biztos egy másik megoldást részesítene előnyben, például célszerűségi szempontok miatt. Különösen így van ez a szociális biztonsághoz való alkotmányos jog körében, a szociális jogalkotás esetében. Az országgyűlési biztos gyakorlatában számos panaszt kellett ilyen okból visszautasítani. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a szociális törvényhozás területén ne élhetne ajánlással az országgyűlési biztos. Éppen ellenkezőleg, az egyik legfontosabb ajánlás ebben a körben született (OBH 66/1995).
A szociális biztonsággal kapcsolatos panaszok azonban korán felvetették az országgyűlési biztos beavatkozásának egy további korlátját. Nevezetesen azt a problémát, hogy a második és harmadik generációs alkotmányos jogok, így a szociális biztonsághoz vagy a munkához való jog alapjaiban nem kikényszeríthető állami kötelezettségekként, állam célként vannak megjelenítve az Alkotmányban. Bár az országgyűlési biztost ez az elméleti megkülönböztetés nem feltétlenül köti, saját legitimitása megőrzésnek érdekében ezen a területen csak nagyon indokolt esetben tehet jogszabály-módosításra ajánlást. Ilyen indok volt, ha a szociális biztonsághoz való jog sérelme összekapcsolódott valamilyen más, első generációs alkotmányos jog sérelmével, például a diszkrimináció tilalmára vonatkozó rendelkezés megsértésével.
Az első generációs alkotmányos jogok közül a jogbiztonság, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és a jogorvoslati jogosultság megsértése fordult elő legtöbbször mint a jogszabály-módosításra, -alkotásra vagy hatályon kívül helyezésre irányuló kezdeményezés indoka. A második és harmadik generációs jogok között egyértelműen a szociális biztonsághoz való jog sérelme indította az országgyűlési biztosokat ilyen kezdeményezésre.
Az országgyűlési biztos és általános helyettese gyakorlatában az elmúlt másfél év alatt szinte minden szintű jogszabály vizsgálatára sor került. Jelentőségüknél és számszerűségüknél fogva is kiemelkedtek a törvények körében tett ajánlások. Az országgyűlési biztos és általános helyettese a törvényhozást érintő javaslatait vagy az Országgyűlés illetékes bizottságai vagy pedig az adott törvény előkészítéséért felelős minisztériumon keresztül kísérelte meg érvényesíteni. Ez a módszer bevált és egy viszonylag jól működő mechanizmus alakult ki.
Külön kell szólni egy olyan szabálytípusról, ami ugyan nem minősül jogszabálynak, de nagyban befolyásolja a hatóságok tevékenységét. Ez az az állami irányítás egyéb jogi eszköze. A nem jogszabályi formában kiadott határozatok és utasítások kötik az alárendelt szerveket, de közvetlenül nem érinthetik az állampolgárokat. Közvetett hatásuk azonban igen erőteljes és nem véletlen, hogy az 1993. évi LIX. törvény kifejezetten rendelkezik felülvizsgálatuk lehetőségéről. Az országgyűlési biztos és általános helyettese gyakorlatában többször fordult elő, hogy az alkotmányos visszásság orvoslására érdekében ilyen jogszabálynak nem minősülő rendelkezések megváltoztatását kellett kezdeményezni.
Az országgyűlési biztos és általános helyettese jogszabályokra vontakozó kezdeményezései túlnyomórészt sikeresnek bizonyultak. E nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő eredménynek tekinthető, hogy az indítványok közel 80 százalékát elfogadták.
A teljesség igénye nélkül említjük meg néhány olyan fontos kezdeményezésünket, amelyeket az érintett szervek már nem csupán elfogadtak, hanem teljesítettek is. Az állampolgárok széles körét érintő javaslatunk irányult a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosítására. A módosítás lényege az volt, hogy a társadalombiztosítás az utólag kifizetett ellátások után fizessen kamatot, illetve pótlékot. Az Országgyűlés a kezdeményezésnek megfelelően az 1995. CXVIII. törvénnyel eleget tett ajánlásunknak. Sikeres volt az országgyűlési biztos beavatkozása az idős alkotóművészek érdekében. Ajánlására az Országgyűlés elfogadta az 1996. évi LXXXVII. törvényt, amelyben kiegészítő tevékenység megítélésénél nyugellátásnak ismerték el a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól kapott öregségi nyugdíjat és rendszeres rokkantsági segélyt.
Két minisztériumot érintett az országgyűlési biztosnak az a kezdeményezése, amely a kötelező helyi közszolgáltatások szakmai követelményeinek rendeletben történő megállapítására irányult. A települési szilárd és folyékony hulladékra vonatkozó helyi közszolgáltatási ellátásról szóló 16/1996. (VII. 15.) BM-KTM együttes rendelet 1996. július 23-án lépett életbe.
Javasoltuk a hatályban lévő Büntetés-végrehajtási Szabályzat módosítását a fogva tartottakra vonatkozó garanciális szabályok érvényesítése érdekében. Az ajánlást a miniszter elfogadta és beépítésre került az előzetes letartóztatás végrehajtási szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendeletbe.
A szolgálati lakások bérlőinek hátrányos helyzetét indítványoztuk kiküszöbölni, amikor javaslatot tettünk a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és intézményei rendelkezése alatt álló lakások bérlőkijelölési és bérlőkiválasztási gyakorlatának miniszteri rendeletben történő rögzítésére. A kezdeményezésünkre meghozott 7/1996. (VIII. 9.) MKM rendelet 1996. július 9-én lépett hatályba.
A helyi önkormányzatok rendeletei fontos lakossági jogokat és érdekeket érintenek. Ezért fordítottunk nagy figyelmet az ilyen szabályokat érintő kezdeményezéseink sorsára. Több önkormányzatot kerestünk meg például a köztisztaság fenntartásával, valamint a települési hulladék gyűjtésével kapcsolatos rendeletek módosításának ügyében. Többek között a debreceni önkormányzat is eleget tett az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlásának a 12/1996. (III. 18.) Kr. számú rendeletével.
Valószínűnek tűnik, hogy a jövőben a jogszabályokra vonatkozó indítványok továbbra is központi szerepet fognak betölteni az országgyűlési biztos tevékenységében, ezért nem lehet mellékes körülményként értékelni az ajánlásokkal kapcsolatos pozitív tapasztalatokat.

5.3. Alkotmánybírósági eljárás, ügyészi óvás, fegyelmi és büntetőeljárás kezdeményezése

Az egyedi ügyekben tett ajánlásokhoz és a jogszabályokhoz kapcsolódó kezdeményezések számához képest gyakorlatunkban aránytalanul kevés azoknak a további eszközöknek az alkalmazása, amelyekkel az országgyűlési biztos az 1993. évi LIX. törvény alapján az alkotmányos visszásság kiküszöbölése érdekében folyamodhat. Ennek a jelenségnek több oka van. A törvényben előírt kezdeményezések egy részét több ügyben is igénybe vehető lett volna, ám   elsősorban célszerűségi megfontolások miatt   más módon igyekeztünk orvosolni a felmerült jogos sérelmet. Elsősorban az alkotmánybírósági eljárás és az ügyészi óvás lehetőségével éltünk óvatosan. Az Alkotmánybíróság előtti eljárás kezdeményezésének lehetősége nyilvánvalóan azokban az esetekben merült fel, amikor a hatóság vagy közszolgáltató alkotmányos visszásságot előidéző tevékenysége valamilyen jogszabályi hiányosságra volt visszavezethető. Vizsgálataink során olyan súlyú és bonyolultságú alkotmányos problémát nem tártunk fel, amely esetében az alkotmánybírósági út elkerülhetetlenül szükséges lett volna. Egyes ügyekben az országgyűlési biztos is az Alkotmánybírósághoz fordult volna, ám e panaszokról kiderült, hogy a kérdést az Alkotmánybíróság már vizsgálja. Ilyen volt elsősorban a hadiárváknak nyújtandó egyösszegű térítés, illetve a nem harcoló alakulatban eltöltött munkaszolgálat miatt járó kárpótlás ügye. Ezeknél a panaszoknál a panaszos beadványát az ügyhöz történő csatolás érdekében megküldtük az Alkotmánybíróságnak, továbbá értesítettük a panaszosokat arról, hogy ügyükben alkotmánybírósági eljárás van folyamatban.
Az egyéb ügyekben azonban úgy ítéltük meg, hogy a jogszabályra visszavezethető alkotmányos visszásság   esetenként az Alkotmánybíróság hasonló tárgyú döntése alapján   az országgyűlési biztos jogkörében is helyrehozható, az ellentmondó tartalmú, hiányos jogszabály módosításával, új jogszabály kiadásával vagy a régi hatályon kívül helyezésével.
Az országgyűlési biztos nem hozhat kötelező határozatot egyetlen hatóságra, így a jogalkotó szervek számára sem. Ezért annak elvi lehetősége nyitva áll, hogy jogszabály alkotásra felhívó kezdeményezésésünk sikertelensége esetén   ha az ügy alkotmányos vonatkozásai ezt indokolják   az Alkotmánybírósághoz forduljunk. Az elmúlt másfél évben azonban erre eddig még nem volt példa.
Az ügyészi óvások csekély számának az a magyarázata, hogy a legtöbb, esetleges ügyészi óvást igénylő ügyben az érintett szerv vagy annak felügyeleti szerve ajánlásunkra olyan módon orvosolta az alkotmányos visszásságot, hogy más szerv eljárása, jelen esetben az ügyészség közbeavatkozása szükségtelenné vált.
A fegyelmi és büntetőeljárások kezdeményezéséhez ritkán folyamodtunk. A törvény szerint bűncselekmény alapos gyanúja esetén kötelezően, fegyelmi vétség alapos gyanúja esetén pedig mérlegelésétől függően kezdeményez eljárást az országgyűlési biztos. Fegyelmi eljárás kezdeményezésére sokkal több esetben nyílott volna mód. Különböző mulasztásokban megnyilvánuló alkotmányos visszásság ugyanis a legtöbb esetben ügyintézői felelőtlenségre, vétkességre volt visszavezethető. Az országgyűlési biztos és általános helyettese azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy csak a kirívóan súlyos, illetve ismételt vétkes kötelezettségszegése esetén javasolja a fegyelmi eljárás megindítását, egyébként pedig a tények feltárásával az adott szerv vezetőjére, illetve a felügyeleti szervre bízza, hogy saját hatáskörében intézkedik-e ilyen módon vagy sem. Az országgyűlési biztos ugyanis alapvetően az alkotmányos visszásság felszámolásában és hasonló esetek jövőbeli elkerülésében érdekelt, nem pedig a felelősségre vonásban. Ez utóbbi mindenekelőtt az érintett szervek kötelezettsége.
Más a helyzet bűncselekmény alapos gyanúja esetén. Ilyenkor kötelező a feljelentést megtenni, a feltárt bizonyítékokat a nyomozás elrendelésére hivatott szervnek átadni. Bűncselekmény alapos gyanújának megállapítására azonban csak igen kevés ügyben került sor. Ennek részben az a magyarázata, hogy az Országgyűlési Biztos Hivatala nem rendelkezik olyan apparátussal, technikai eszközökkel, amely az alapos gyanút alátámasztó bizonyítékok beszerzését lehetővé tenné. A törvény szerint e feladat természetesen nem is tartozik az országgyűlési biztos hatáskörébe. Bűncselekmény gyanúja esetén viszont az országgyűlési biztos és általános helyettese általában vizsgálatra hívta fel a büntetőeljárásra hivatott szervet, aminek eredményeként vagy sikerült az alapos gyanúhoz szükséges bizonyítékokat összegyűjteni és a büntetőeljárást megindítani vagy erre nem került sor. Az előbbi esetben az országgyűlési biztos és helyettese a vizsgálat kezdeményezését ajánlásként tarthatja számon, ám a konkrét személyek elleni büntetőeljárás megindítását nem.
Hasonló a helyzet azokban az ügyekben, amelyekben a panaszosok azért fordultak az országgyűlési biztoshoz, mert egy adott ügyben a nyomozás megszüntetése számukra sérelmes volt. Több esetben fordult elő, hogy az országgyűlési biztos és általános helyettese elsősorban eljárási szabálysértések miatt, de esetenként a mérlegelési jogkör helytelen értelmezését bírálva javasolta a nyomozás tovább folytatását. Szigorúan véve azonban ez sem minősül büntetőeljárás önálló kezdeményezésének.

5.3.1. Alkotmánybírósági eljárás kezdeményezése

Alkotmánybíróság elé az országgyűlési biztos egy ügyet terjesztett. Ez azonban valamennyi biztost érintette, így a beadvány kezdeményezője nemcsak az országgyűlési biztos és általános helyettese, hanem az adatvédelmi, továbbá a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosa is volt. A beadvány az Alkotmánybíróság állásfoglalását kérte az országgyűlési biztosok hatáskörének vonatkozásában. Ellentétes értelmezés alakult ki ugyanis az országgyűlési biztosok és az ügyészség között az országgyűlési biztosokról szóló 1993. évi LIX. törvény 29. §-ának értelmezésében, nevezetesen abban a kérdésben, hogy az országgyűlési biztosok vizsgálati jogosultsága kiterjed-e az ügyészségre. Figyelemmel arra, hogy az ügyészség tevékenysége nagy mértékben érinti a polgárok különböző alkotmányos jogait, az országgyűlési biztosok nagyon fontosnak tartották, hogy ebben a kérdésben megnyugtató megoldás szülessen és ezért fordultak az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság a beadvány tárgyában még nem foglalt állást (OBH 700-64/1996).

5.3.2. Ügyészi óvás

Az országgyűlési biztos általános helyettese törvényességi intézkedést kezdeményezett a legfőbb ügyésznél amiatt, hogy a rendőrhatóság közlekedési szabályszegés miatt folytatott szabálysértési ügyben tárgyalás nélkül vonta vissza az ügyfél vezetői engedélyét, tévesen hivatkozva a közúti intézkedés rendőrhatósági igazgatásáról szóló belügyminiszteri rendeletre, a másodfokon eljárt szabálysértési hatóság pedig a jogszabálysértést nem észlelve helybenhagyta a fellebbezéssel megtámadott határozatot. A legfőbb ügyész az ajánlást elfogadta és az illetékes ügyészség a kifogásolt határozat ellen óvást jelentett be (OBH 5829/1996).
Szabálysértési ügyben került sor óvás kezdeményezésére abban az ügyben, amikor az országgyűlési biztos általános helyettese azért fordult az ügyészséghez, mert a panaszos ügyében hozott szabálysértési határozatok indokolása nem tért ki a kiszabott pénzbírság mértékének indokaira, továbbá nem szólt a mérlegelés során felmerült körülményekről. A legfőbb ügyész azzal a magyarázattal utasította vissza az ajánlást, hogy időközben a panaszos felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az ügyben és ezt a bíróság végzéssel elutasította. Az országgyűlési biztos általános helyettese a bírósági döntésre figyelemmel, hatáskörének hiánya miatt visszavonta az ajánlását (OBH 3262/1995).

5.3.3. Büntetőeljárás kezdeményezése

Az országgyűlési biztos egy rendőrtiszt ellen kezdeményezett büntetőeljárást, mivel az érintett rendőr egy becsületsértés vétsége miatt ismeretlen tettes ellen tett feljelentés nyomán hivatali hatalmával visszaélve a panaszos lakásában házkutatást tartott, majd gyanúsítottkénti kihallgatást foganatosított annak ellenére, hogy nem rendelhette volna el a nyomozást saját hatáskörében. A legfőbb ügyész az ajánlásnak eleget tett és az ügy iratait a szükséges eljárás lefolytatására megküldte az illetékes ügyészségi nyomozó hivatalnak (OBH 4687/1996).
Rendőr elkövető ellen irányult az a kezdeményezés is, amelyben az országgyűlési biztos amiatt állapította meg bűncselekmény alapos gyanúját, hogy egy rendőr felkereste lakásán a panaszost és veréssel fenyegette peres ügyben folytatott jogvita miatt, majd felszólította, hogy a pertől álljon el. A gyanúsított azzal adott nyomatékot követelésének, hogy ő rendőrségi nyomozó ezért az ügyet jól ismeri és tudja, hogy a panaszosnak nincs igaza. Az országgyűlési biztos általános helyettese kényszerítés büntette kísérletének alapos gyanúja miatt kezdeményezte a büntetőeljárás megindítását. A Legfőbb Ügyészség a nyomozást elrendelte (OBH 276/1995).
A Rum községben végrehajtott kommandós akcióval összefüggésben az országgyűlési biztos általános helyettese foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés alapos gyanúját észlelte, ezért kezdeményezte az akció parancsnoka ellen a büntetőeljárás megindítását. Az alapos gyanút az indokolta, hogy a rendőrtiszt olyan mulasztásokat követett el, amely az egyébként elismert szakmai hibákon túl, jogellenesnek is minősültek és ezért a beszállítani kívánt beteg, továbbá a behatoló rendőrök a szükségesnél indokolatlanul nagyobb veszélyhelyzetbe kerültek. A legfőbb ügyész a nyomozás elrendelését megtagadta arra hivatkozással, hogy a szakmai hibákat téves helyzetértékelés okozta, ez pedig nem alapozza meg a foglalkoztatás körében elkövetett veszélyeztetést (OBH 1591/1995).

5.3.4. Fegyelmi ügyek

A rumi akció ügyében az országgyűlési biztos általános helyettese fegyelmi eljárást is kezdeményezett. A vizsgálat során megállapította nyert, hogy az elmebeteg férfi kórházba szállítását úgy rendelte el az illetékes szakorvos, hogy nem tett eleget törvényi kötelezettségének, amely alapján a beszállítás előtt személyesen kellett volna megvizsgálnia a beteget vagy benyomást szerezni állapotáról. A Népjóléti Minisztérium az ajánlást elfogadta és a fegyelmi eljárást az érintett orvos ellen lefolytatta (OBH 1591/1995).
Az országgyűlési biztos fegyelmi indítására látott alapot a Lánchíd 2000 Kft. ügyében. Megállapította, hogy az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet, továbbá az Állami Bankfelügyelet illetékes tisztviselői mulasztást követtek el, amikor nem tettek eleget értesítési kötelezettségüknek, illetve nem szabtak ki bírságot a nyilvánvaló jogsértések miatt. Az ÁÉTF tekintetében a Pénzügyminisztérium a BAF tekintetében pedig a Kormány beavatkozását kértük. A Pénzügyminisztérium az ajánlást elfogadta, de a fegyelmi eljárások megindításáról és azok eredményéről a törvényben előírtak ellenére sem tájékoztatta az országgyűlési biztost (OBH 104/1995).
Rendőri mulasztás miatt kezdeményezett fegyelmi eljárást az országgyűlési biztos általános helyettese a megyei rendőrfőkapitányságon. Vizsgálata során ugyanis megállapította, hogy a bűnügyi nyomozást folytató rendőr nem tett eleget kötelezettségeinek, nem rögzítette a felelősség eldöntése szempontjából fontos nyomokat. A rendőr-főkapitányság egyetértett az ajánlással és a mulasztást elkövető ügyintézőt fegyelmi úton felelősségre vonta (OBH 1996/1996).
A pszichiátriai otthonokban lefolytatott országgyűlési biztosi átfogó vizsgálat több olyan hiányosságot tárt fel, amelyek megalapozták a fegyelmi felelősség vizsgálatát. A Visontai Pszichiátriai Betegek Otthonával kapcsolatban tett megállapítások, így elsősorban a betegekkel szemben folytatott büntetési formák miatt kezdeményezte az ezért felelős dolgozó fegyelmi felelősségének vizsgálatát a Heves megyei Önkormányzatnál. Az ajánlást az érintett szerv nem fogadta el, fegyelmi eljárást nem indítottak (OBH 2255/1996).
Hasonló kezdeményezést tett az országgyűlési biztos Tokaj Város Önkormányzat Egyesített Népjóléti Intézmény Gyermekotthonában tapasztaltak miatt. A vizsgálat megállapításai szerint esetenként megalázó, embertelen módon bántak az ápoltakkal, ami megalapozta legalább a fegyelmi felelősség vizsgálatát. A Tokaji Önkormányzat az ajánlást elfogadta és a fegyelmi eljárást a korábbi igazgató ellen megindította. Ezzel szemben a polgárdi fogyatékos otthont fenntartó Fejér megyei Önkormányzat az ugyanilyen tényállás miatt tett ajánlásra határidőn belül érdemben nem válaszolt (OBH 600-4/1996, OBH 600-19/1996).
Többszöri felszólításra sem orvosolt mulasztás miatt kezdeményezett az országgyűlési biztos fegyelmi eljárást az egyik polgármesteri hivatal ügyintézőjével szemben, amikor az a határozatát hosszú időn keresztül nem hozta meg. Az országgyűlési biztos azért hívta fel a fegyelmi eljárás lefolytatására az illetékes jegyzőt, mert az ügyben annak ellenére sem történt sokáig semmi, hogy a felettes szerv többször sürgette az ügyintézőt a határozat meghozatalára (OBH 1655/1996).
Rendkívüli haláleset miatt folytatott az országgyűlési biztos vizsgálatot és ennek során állapította meg, hogy a kórház területén megfagyott idős személy halála ügyében felmerül az Idősek Házának orvosa és a kórház ügyeletben lévő ápolónőjének fegyelmi felelőssége. Ezért kezdeményezte nevezettek fegyelmi felelősségének vizsgálatát. Ezzel az érintett szervek egyetértettek (OBH 2195/1995).
Az országgyűlési biztos kezdeményezte, hogy vonják felelősségre a megyei Kárrendezési Hivatalnak azt az ügyintézőjét, aki a hivatalhoz intézett keresetet tíz hónapos késedelemmel továbbította a bírósághoz. Az OKKH elnöke a fegyelmi vétség tényét elismerte, azonban a felelőssel szemben intézkedni nem tudott, mert az érintett időközben megvált munkahelyétől (OBH 370/1996).