OBH 1054/2006.
A tisztességes eljáráshoz való joggal kapcsolatos visszásságot okoz, ha az oktatási nevelési intézmény a tanulókat nem megfelelően tájékoztatja.
A panaszos az Eötvös Loránd Tudományegyetem Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium és Kollégium előrehozott nyelvi érettségi vizsgák jelentkezésére vonatkozó eljárását sérelmezte. A panaszos szerint az iskola mulasztása miatt gyermeke elesett a 2005-ben még kérelmezhető, legalább C típusú, középfokú államilag elismert nyelvvizsgáért adható azon kedvezménytől, amely alapján mentesülhetett volna idegen nyelvi érettségi vizsga letételi kötelezettsége alól.
Az általános helyettes a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot.
A panaszos gyermeke az előrehozott érettségi vizsgára angol nyelvi jelentkezését júliusban leadta. az iskola azonban a szeptemberi számítógépes adatfeldolgozásakor azt nem rögzítette. Az adategyeztetés céljából kiosztotta ugyan a tanulóknak a jelentkezési lapot, de nem hívta fel a figyelmüket arra, hogy azon valamennyi vizsgatantárgynak szerepelnie kell, így a panaszos és gyermeke aláírta azt az űrlapot, amelyen az angol nyelvi vizsgatantárgy nem szerepelt. 2005 decemberében aztán arról értesítették, hogy angol nyelvből érettségi vizsgát kell tennie, mert nem jelentkezett angol nyelvből előrehozott érettségi vizsgára.
Az általános helyettes megállapította, hogy az adatfeldolgozás során, még a legteljesebb körültekintés mellett is előfordulhat, hogy adatok elvesznek, ezért – éppen az esetleges hibák kiszűrésére érdekében – szükséges a széleskörű, mindenre kiterjedő tájékoztatás. Önmagában ugyanis az, hogy minden tanuló számára egyértelmű volt, hogy a nyelvi jelentkezésnek szerepelnie kell a számítógépes jelentkezési lapon, még nem helyettesíti/helyettesítheti a tájékoztatási kötelezettséget. Az iskola eljárása során adategyeztetésre ugyan felhívta a tanulókat, az azonban nem jelentette, illetve nem igazolta a teljes körű, több oldalú, minden részletre kiterjedő tájékoztatás gyakorlati megvalósulását, vagyis a tájékoztatás nem felelt meg a tisztességes eljárás követelményeinek.
Az általános helyettes felkérte az iskola igazgatóját, hogy az érettségi vizsgákra való jelentkezés feltételeiről, az azzal kapcsolatos tudnivalókról, teendőkről a tanulókat, szülőket minden részletre kiterjedően, lehetőleg írásban tájékoztassa, aminek fontosságát és gyakorlati megvalósulását a pedagógusok körében is ismertesse.
A címzett a kezdeményezéssel egyetértett.
OBH 1131/2006
A tisztességes eljárás követelményével, valamint a szociális biztonsághoz való joggal összefüggő visszásságot okoz az önkormányzat, ha a szociális ellátásra irányuló kérelem elbírálása során a vagyoni helyzet vizsgálatakor a lízingelt dolog értékét és nem az azon fennálló vagyoni értékű jog forgalmi értéket állapítja meg.
Az országgyűlési biztos egy tiszalúci panaszos beadványa kapcsán, a tisztességes eljáráshoz, valamint a szociális biztonsághoz fűződő jog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot.
A panaszos azt sérelmezte, hogy az önkormányzat a rendszeres szociális segély megállapítása iránti kérelmét arra hivatkozva utasította el, hogy olyan értékű vagyonnal – egy személygépjárművel –rendelkezik, ami kizárja a jogosultság megállapítását. A panaszos előadta, hogy a gépjárművet csupán lízingelik, az nem áll a tulajdonukban és arra a házastársa egészségi állapota miatt, rendszeres gyógykezelése okán mindenképp szükségük van.
A biztos felvilágosítást kért a jegyzőtől, valamint az ügy kapcsán felmerült jogértelmezési probléma tisztázása érdekében kikérte a szakminisztérium véleményét is.
Az eldöntendő kérdés az volt, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény (Szt.) alapján vagyonnak kell-e tekinteni azt a gépjárművet, amelyet a kérelmező vagy családja csupán lízingel. Az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter kifejtette, hogy a lízingelt, azaz még nem tulajdonolt gépjármű vonatkozásában az Szt. idézett vagyon-fogalmának a vagyoni értékű jogra vonatkozó rendelkezései alkalmazandóak, mivel a jogalkotó szándéka nyilvánvalóan nem irányulhatott arra, hogy olyan vagyontárgyak kerüljenek a vagyoni helyzet vizsgálata során beszámításra, amelyekre nézve a vagyontárgy birtokosa rendelkezési joggal nem bír.
A vizsgálta során az országgyűlési biztos aggályosnak találta azt is, hogy az önkormányzat egyik határozatából sem derült ki, hogy az adott gépjárművet milyen értékűnek tekintette, holott ettől függött a rendszeres szociális segély iránti kérelem sorsa. A közigazgatási eljárás szabályairól szóló jogszabályok alapján a tényállás tisztázása, az ügy eldöntése szempontjából releváns tények és körülmények feltárása az önkormányzat feladata lett volna. Jogszabálysértő, ha a hatóság ennek hiányában hoz határozatot. A biztos rámutatott arra is, hogy abban az esetben, ha az önkormányzat vitatja a kérelmezőnek a megjelölt jármű becsült értékére vonatozó nyilatkozatát, akkor a forgalmi értéket az irányadó jogszabály értelmében a vám- és pénzügyőrség vagy független szakértő bevonásával kellett volna megállapítania.
A feltárt alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság kiküszöbölése érdekében, a biztos kezdeményezte, hogy a képviselő-testület vizsgálja felül határozatát. A szakminisztert pedig felkérte, hogy fontolja meg az Szt. vagyonnal kapcsolatos rendelkezéseinek a lízingre vonatkozó szabályok pontosításával összefüggő módosításának kezdeményezését.
A címzettek a biztos jelentésében foglalt kezdeményezéseket elfogadták.
OBH 1236/2006.
A jogbiztonság követelményével, valamint a panasz előterjesztéséhez való jog sérelmével összefüggő visszásságot okoz a PSZÁF és a Pénzügyminisztérium, ha a jogszabály nem megfelelő értelmezése miatt hatáskörük hiányát, illetve a másik szerv hatáskörének fennállását állapítják meg.
A panaszos szerint a Magyar Államkincstár (MÁK) a 2008/E államkötvény tájékoztatójában megtévesztő információkat közölt a kötvény hozamáról, ezért ő kedvezőtlen befektetési döntést hozott. Emiatt panaszt terjesztett elő a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél (PSZÁF), de az a panaszt – hatáskörének hiányára hivatkozva – a Pénzügyminisztériumhoz (PM) áttette. A PM azonban szintén hatáskörének hiányát állapította meg az ügyben, így sem a PSZÁF, sem a PM nem folytatott le érdemi vizsgálatot.
Az általános helyettes megállapította, hogy a MÁK a szóban forgó ügyben bizományosi tevékenységet folytatott. Az értékpapírokkal folytatott bizományosi tevékenység – mint befektetési szolgáltatás – ellenőrzésére a PSZÁF-nak van – a rá vonatkozó törvény alapján – hatásköre. E hatáskörét a MÁK tekintetében nem korlátozza az Áht. 18/A. § (2) bekezdése, amely szerint a Kincstár a pénzügyminiszter szakmai és törvényességi felügyelete alatt áll, mivel a befektetési szolgáltatások nyújtása, valamint a befektetési szolgáltatást nyújtók tekintetében speciális felügyeleti, ellenőrzési jogköre a PSZÁF-nek van. A Tpt. – a szóban forgó állampapír kibocsátásakor hatályos – 390/A. §-a szerint a befektetési szolgáltatásokat érintő fogyasztói panaszok esetében is a PSZÁF jogosult eljárni. Nem zárja ki a felügyelet utólagos ellenőrzési hatáskörét a Tpt. 22. §-a, amely szerint az állampapír kibocsátásához készült ismertetőt a felügyelethez csak tájékoztatásul kell benyújtani.
Mindezek alapján az általános helyettes megállapította, hogy a PSZÁF a jogbiztonság követelménye, valamint a panasz előterjesztéséhez való jog sérelmével összefüggő visszásságot okozott azzal, hogy a panaszos ügyében a jogszabály nem megfelelő értelmezése miatt hatáskörének hiányát állapította meg, aminek következtében a panaszos beadványára érdemben nem reagált. Ugyancsak a jogbiztonság követelménye, és a panasz előterjesztéséhez való jog sérült a PM azon magatartása miatt, hogy miután a PSZÁF által hozzá áttett ügyben megállapította, hogy az ügy a PSZÁF hatáskörébe tartozik, az ügy érdemi rendezése érdekében nem tett semmilyen intézkedést. Végül ugyanezen alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okozott a PSZÁF és a PM azzal, hogy a köztük fennálló hatásköri összeütközés miatt nem kérték az Alkotmánybíróság döntését a hatásköri összeütközés tárgyában. Az ombudsman a MÁK és az ÁKK Rt. tevékenységét hatáskör hiányában nem vizsgálta.
A megállapított alkotmányos joggal összefüggő visszásságokra tekintettel az általános helyettes kezdeményezte a pénzügyminiszternél és a PSZÁF főigazgatójánál, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a panaszos ügyének érdemi elintézésére, ha pedig a hatáskör kérdésében nem tudnak megállapodni kérjék az ügyben az Alkotmánybíróság döntését.
A hatáskörrel kapcsolatos megállapításokat a PSZÁF nem fogadta el, a PM pedig nem válaszolt. Az ombudsman a kezdeményezését ennek ellenére fenntartotta.
OBH 1449/2006.
A jogbiztonság követelményével és a szabad véleménynyilvánítási joggal összefüggő visszásságot okoz a választási eljárásról szóló törvény azzal, hogy a politikai hirdetés fogalmát, valamint közzétételének általános szabályait nem határozza meg, továbbá, hogy a törvény és a médiatörvény fogalomrendszere nem egységes.
Több egyesület sérelmezte, hogy helyi népszavazás-kezdeményezésük támogatóinak szóló, közös köszönetnyilvánító közleményüket a kerületi lap a Civil Hírek rovatában nem tette közzé. A szerkesztőség a panaszosok közleményének ingyenes közzétételére vonatkozó kérését azért nem teljesítette, mert abban támogatóként számos politikai párt is fel volt tüntetve. A főszerkesztő erre hivatkozva jelezte is a panaszt előterjesztő egyik szervezet vezetőjének, hogy a közleményt csak fizetett hirdetésként jelenhet meg, ezzel azonban a panaszosok nem kívántak élni.
Figyelemmel arra, hogy a panaszosok beadványában foglaltak, és a főszerkesztő válasza között a közlemény közzétételével kapcsolatban előadottak jelentős eltérés volt, az általános helyettes a tényállást nem tudta minden kétséget kizáró módon tisztázni, a véleménynyilvánítási szabadsággal összefüggő visszásságot, vagy annak veszélyére utaló körülményt megállapítani. de annak nem volt akadálya, hogy a véleménynyilvánítási szabadsággal összefüggésben a következőket emelje ki:
A panaszolt esetben a véleménynyilvánítási szabadság áll szemben a véleménynyilvánítási szabadságból levezetett sajtószabadság részjogosultságát képező (sajtó)szerkesztési szabadsággal. A médiatörvény a rádiózás-televíziózás területén követelményként fogalmazza meg a tájékoztatás kiegyensúlyozottságát. A sajtótörvény azonban nem tartalmaz hasonló rendelkezést. Ennyiben tehát a szerkesztői döntés, mint a véleménynyilvánítás egyik esete önmagában kizárja a véleménynyilvánítás szabadságával összefüggő visszásság veszélyét.
Az ombudsman megjegyezte azt is, hogy egy helyi önkormányzat által jelentősen támogatott sajtószervtől – úgyis, mint a helyi közösségi tér egyik biztosításának egyik lehetséges formájának – elvárható a lehetőségeihez mérten sokrétű és tárgyilagos tájékoztatás a választópolgárok helyi közösségét érintő kérdésekről. Amennyiben azonban a helyi lap ennek mégsem tenne eleget, a választópolgároknak – a közvetett demokrácia eszközeit kivéve – nincs érdemi lehetőségük arra, hogy a tájékoztatás kiegyensúlyozottságát „kikényszerítsék”. Figyelemmel azonban a lapalapítás gyakorlatilag teljes szabadságára, sokkal inkább a szerkesztési szabadság korlátozása eredményezne alkotmányos joggal összefüggő visszásságot, nem pedig az, ha egy – mégoly fontos – kérdésről szerkesztői döntés alapján nem történik tájékoztatás. (Alapvetően más a helyzet a „helyi kábeltévé” esetében, ott ugyanis adottak a médiatörvényben biztosított eszközök.) Mindez azonban semmiképp sem jelentheti azt, hogy a sajtószervek elfeledkezhetnének arról, hogy a sajtótörvény értelmében a sajtó feladata – a hírközlés más eszközeivel összhangban – a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás!
A panaszosok és a főszerkesztő közötti vita döntő részben a „politikai hirdetés” fogalmának alapvetően eltérő értelmezésére volt visszavezethető. A választási eljárásról szóló törvény (Ve.) nem határozza meg a politikai hirdetés fogalmát, és annak közzétételére vonatkozó általános szabályokat sem állapít meg. Mindössze a politikai hirdetések ingyenes közzétételének, valamint a 44/A. §-ában a médiakampánnyal kapcsolatos jogorvoslat szabályait állapítja meg. Nem tiltja azonban kifejezetten, a politikai hirdetések választási kampányidőszakon kívül történő közzétételét. Az ombudsman megállapította, hogy önmagában tehát az a tény, hogy a politikai hirdetés fogalmát, valamint azok közzétételének általános szabályait a Ve. nem határozza meg, – kizárólag a szabályozás hiányosságára visszavezethető okból – a jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot eredményez. Mivel a panasszal érintett esetben a politikai hirdetés fogalmának értelmezése a véleménynyilvánítási szabadsággal összefüggésben vetődött fel, a szóban forgó szabályozás hiányossága a szabad véleménynyilvánítási joggal összefüggő visszásság közvetlen veszélyét is eredményezte.
A médiatörvény 11. §-a szerint „választási időszakban az országgyűlési képviselők, illetőleg a helyi, területi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról, továbbá a kisebbségi önkormányzatok választásáról szóló törvények szabályai szerint lehet politikai hirdetést műsorszolgáltatásban közzétenni. Választási időszakon kívül politikai hirdetés kizárólag már elrendelt népszavazással összefüggésben közölhető.” A médiatörvény – szemben a választási eljárásról szóló törvénnyel – meghatározza a politikai hirdetés fogalmát is. A médiatörvény és a Ve. fogalomrendszere nem egységes. Amíg a Ve. „kampányidőszakról” rendelkezik, a médiatörvény „választási időszakra” állapít meg szabályokat. Mindez nem felel meg a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18. § (3) bekezdésében a jogszabályokkal szemben támasztott általános követelményeknek, ezért – a nem egyértelmű rendelkezések miatt – alkalmas arra, hogy a jogbiztonság követelményével összefüggő visszásság közvetlen veszélyét okozza.
Az Obtv. 25. §-a alapján az ombudsman az Országgyűlésnek javasolta, hogy a Ve. módosításával, illetve kiegészítésével határozza meg a politikai hirdetés fogalmát, valamint az annak közzétételére vonatkozó alapvető szabályokat, továbbá, hogy a médiatörvény módosításával teremtse meg a médiatörvény és a Ve. fogalomrendszerének összhangját, egységét, hogy az mindenki számára egyértelművé váljon.
OBH 1454/2006.
A jogbiztonság elvét sérti az állami adóhatóság, ha nem hívja fel az adózók figyelmét az adó 1%-áról rendelkező nyilatkozat munkáltatónak történő leadási határideje módosulására, illetve ha ezzel kapcsolatban az APEH honlapjáról és az ahhoz kapcsolódó honlapokról is egymásnak ellentmondó információk tölthetők le.
Egy civil szervezet beadványa szerint az APEH csak 2006. január 12-i sajtótájékoztatóján tájékoztatta az adózókat és köztük a személyi jövedelemadó felajánlott 1%-ában részesülő nonprofit szervezeteket arról, hogy azon személyi jövedelemadó adóalanyok, akik személyi jövedelemadóját a munkáltatójuk számolja el, az 1% felajánlásáról szóló nyilatkozatot a 2005. tavaszi bevallási időszak szabályaival ellentétben nem május 22-ig, hanem február 20-ig adhatják át munkáltatóiknak. Az érintett nonprofit szervezetek az 1%-os felajánlásokra vonatkozó sajtókampányukat a korábbi határidőhöz igazítva szervezték, így nem volt lehetőségük az új határidőhöz igazodó kampány megszervezésére.
Az általános helyettes megállapította, hogy az Országgyűlés 2005. május 2-i ülésnapján fogadta el az adókról, járulékokról szóló törvényeket módosító 2005. évi XXVI. törvényt, amely egyebek mellett módosította a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló törvényt. A módosítás 2005. május 10-én lépett hatályba. A módosítás szerint a rendelkező nyilatkozatot tartalmazó borítékot az adóbevallást helyettesítő munkáltatói elszámolást készítő munkáltató részére a korábbi (2005-re vonatkozó) április 25-i határidő helyett február 20-ig kell átadni. E változásról az APEH 2006. január 12-én adott tájékoztatást, amely – egyéb adózási információkkal együtt – még aznap felkerült az APEH honlapjára.
Az 1%-os felajánlásokkal kapcsolatban az APEH honlapja – mint fontos információ-forrást megjelölve – tartalmazott egy linket a Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány által fenntartott www.nonprofit.hu honlapra. E honlapon fellelhető információk szerint a nyilatkozatok munkáltatók részére történő átadásának határideje 2006. május 22. napja. Mindemellett az APEH honlapján fellelhető Információs füzetek 2005/16–17. száma szerint a rendelkező nyilatkozatot tartalmazó borítékot az adóbevallást helyettesítő munkáltatói elszámolást készítő munkáltató részére április 25-ig kellett átadni. Az Információs füzetek hivatkozott 2005/16–17. száma azonban nem tartalmazott utalást arra, hogy az abban foglaltak pontosan milyen időszakban hatályos jogszabályi rendelkezéseken alapulnak, vagy hogy az abban foglaltak alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések esetleg már módosul(hat)tak, vagy hatályukat veszt(het)ték.
Az általános helyettes megállapította, hogy az APEH a honlapján 2006. január 12-ét megelőzően nem hívta fel az adózók figyelmét egyértelműen, kétséget kizáró módon az adó 1%-áról rendelkező nyilatkozat munkáltatónak történő leadási határideje módosulására, és ezzel sérült az adózók tájékoztatáshoz való joga.
Az általános helyettes felkérte az APEH elnökét, hogy az adózók számára lényeges jogszabályváltozásokról a jövőben a változások hatályba lépésekor is adjanak a jelenleginél részletesebb és a lényeges változásokat jobban kiemelő tájékoztatást, gondoskodjon arról, hogy – tekintettel az igen gyakori adójogszabály változásokra – az APEH honlapján közzétett adózási információkból mindig egyértelműen, pontosan megállapítható legyen a jogszabályi rendelkezések időbeli hatálya. Amennyiben az APEH honlapja más – nem hatósági és az APEH által nem teljes körűen ellenőrzött információkat tartalmazó – honlapra is utal, az APEH-honlap egyértelműen hívja fel az adózók figyelmét a külső honlapon lévő információk nem hivatalos jellegére, és arra, hogy azon információk tartalmáért az APEH felelősséget nem vállal.
OBH 1502/2006.
A jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz a rendőrség, ha nem nyújt segítséget a sértett jogos érdekeinek érvényesítéséhez, bár erre a rendelkezésére álló adatok alapján lehetősége lenne. Az érintettek jogorvoslathoz való jogát sérti meg a hatóság, ha a szabálysértési eljárást megszüntető határozat kézbesítését elmulasztja.
A panaszos járművében közlekedési baleset következtében kb. 500 ezer Ft kár keletkezett, mert egy motorkerékpáros – szabálytalanul végrehajtott közlekedési manőver miatt – nekiütközött. A panaszos a kárigényét a balesetet követő kb. másfél év eltelte után sem tudta a biztosító intézet útján megtéríttetni, mert a szabálysértési eljárást folytató rendőri szerv az eljárást lezáró és a vétlenségét igazoló határozatot nem küldte meg a részére. A kiadott igazolás pedig nem tartalmazta a biztosító által kért adatokat.
Az általános helyettes vizsgálatot rendelt el, és az elsőfokú szabálysértési hatóságtól beszerzett iratok alapján megállapította, hogy az eljárást lezáró határozatot egy jogszabály-módosítás téves értelmezése miatt nem küldték meg a károsult részére.
Az Alkotmánybíróság – mivel személyes adatok kezeléséről csak törvény rendelkezhet – megsemmisítette a szabálysértésekről szóló törvény végrehajtásáról szóló BM rendeletnek azt a bekezdését, amely lehetővé tette a határozat kézbesítését a sértett részére. A kárrendezési eljáráshoz szükség van a baleset körülményeinek, a balesetben részes személyeknek és járműveknek az adataira, ideértve a felelősségbiztosítási szerződés kötésére kötelezett üzembentartó (tulajdonos) adatait is. A balesettel összefüggő rendőri intézkedés, vagy az azt követő szabálysértési eljárás során ezek az adatok a rendőrség birtokába kerülnek.
A közlekedési balesetek vétlen károsultjainak joguk van a kárigényük érvényesítéséhez szükséges pontos és gyors adatszolgáltatáshoz. Ezt a jogot a rendőrségről szóló törvény közvetlenül érvényesíthetővé teszi. A jogszabály szerint „a rendőri intézkedéssel járó közúti baleset során az érintett kérheti a balesetben érintett többi személy név és lakcím adatát, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet megnevezését, székhelyének (telephelyének) címét, a jármű hatósági jelzésének adatát, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási kötvény számát és a biztosítóintézet megnevezését. Az intézkedő rendőr az adatokat az érintettel a helyszínen közli”.
A vizsgált ügyben a szabálysértési hatóság – annak ellenére, hogy a kért adatok a rendelkezésükre álltak, sőt a panaszos részére küldött leveleikben hivatkoztak is az Rtv. idézett szakaszára – nem teljesítette sem a panaszos, sem a biztosító kérését. A panaszost nem tájékoztatták arról sem, hogy érdekeltségére hivatkozva a szükséges adatok közlését közvetlenül is kérheti a nyilvántartótól a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló törvény alapján.
A szabálysértési eljárást megszüntető határozattal szemben a törvény panaszjogot biztosít a sértett részére. A megszüntető határozatot a szabálysértési hatóság nem kézbesítette, ezáltal a panaszos az eljárás jogerős befejezéséről nem értesült, és panaszjogával sem élhetett.
A rendőrhatóság a jogbiztonság alkotmányos követelményével összefüggő visszásságot okozott, amikor nem nyújtott segítséget a sértett jogos érdekeinek érvényesítéséhez, bár erre a rendelkezésre álló adatok alapján lehetősége lett volna. A megszüntető határozat kézbesítésének elmulasztása a jogorvoslathoz való jogot sértette.
Az általános helyettes felhívta a budapesti rendőrfőkapitányt, hogy a panaszos sérelmének konkrét orvoslásán túl, tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében is, hogy a közlekedési ügyekben eljáró elsőfokú szabálysértési hatóságok egységesen, és az ügyfelek jogos érdekei szem előtt tartásával alkalmazzák a hatályos jogszabályokat.
Az országos rendőrfőkapitányt arra kérte, hogy a Magyar Biztosítók Szövetségével együttműködve alakítsák ki a felek, illetve a biztosítók olyan együttműködési és tájékoztatási módját, amely lehetővé teszi a közlekedési balesetek károsultjai kártalanításának gyorsítását és egyszerűsítését.
A budapesti rendőr-főkapitány a javasolt intézkedéseket végrehajtotta, a panaszos sérelmét orvosolta. Az országos rendőr-főkapitány a jelentéssel egyetértett, de válasza szerint az ORFK érintett szakterülete a javasolt megoldás helyett a szabálysértési törvény módosítását kezdeményezte. A tervezett módosítás szerint a határozatot a sértett részére is külön kérés nélkül kézbesíteni kell. A válaszokat az általános helyettes elfogadta.
A törvény módosítására még nem került sor.
OBH 1601/2006.
A tisztességes eljárás követelményével összefüggő visszásságot okoz a gyámhivatal, ha az ügyintézője nem kellő gyorsasággal és hatékonysággal intézkedik a kiskorú öröklését érintő vagyonkezeléssel kapcsolatos teendők mihamarabb történő befejezése érdekében. Szintén visszásságot idéz okoz a közjegyző is, ha a jogerős hagyatékátadó végzést – gyámhivatal írásbeli kérését figyelmen kívül hagyva – több hónapos késéssel küldi meg a gyámhivatal részére a további szükséges intézkedések megtétele céljából.
A panaszos a kiskorú gyermeke hagyatéki ügyében a nyíregyházi gyámhivatal és az eljáró közjegyző eljárását sérelmezte. A biztos a vizsgálata során a gyámhivataltól kapott tájékoztatás alapján megállapította, hogy a 2005. december 28-án jogerőre emelkedett hagyatékátadó végzést csak 2006. október 2-án kapták kézhez. Ha azonban a gyámhivatali ügyintéző a 2006. május 15-i sürgetésének érvényt szerzett volna, akkor az akár sokkal hamarabb is megérkezhetett volna a gyámhivatalhoz. A jogerős hagyatékátadó végzés kézhezvétele után azonban a gyámhivatal megtette a szükséges intézkedéseket, a különböző számlák, biztosítások, befektetési jegyek megszüntetése, a gyermeket megillető összegek gyámhatósági fenntartásos takarékbetétbe történő elhelyezése iránt hozott határozatával.
A Miskolci Közjegyzői Kamara elnöke – az érintett közjegyző válaszleveléből és fénymásolatban is megküldött hagyatéki irataiból – megállapította, hogy az eljárás elhúzódásának indoka egyrészt a pénzintézeti számlán keletkezett hagyatéki rész folyamatos tisztázása, másrészt az volt, hogy az ügyfelek a közjegyző előtt az ügy lezárását elősegítő elbírálható egyezségi ajánlatot nem tettek. A kamara elnöke azt is megállapította, hogy a közjegyző a tényállás alapos feltárása és az ügy megnyugtató egyezséggel való lezárása érdekében folytatta a hagyatéki eljárást – indokolt eljárási cselekmények megtételével – hosszabb határidő alatt, amely 2005. december hó 28. napján jogerőre emelkedett hagyatékátadó végzéssel fejeződött be.
A biztos megállapította, hogy a jogalkalmazási magatartásnak – a gyámhatóság feladat- és hatáskörébe tartozó törvényi szabályozás szerinti elintézésének időtartama tekintetében is – előre kiszámíthatónak kell lenni, különösen kiskorú gyermek esetében. A biztos a közjegyző eljárásával kapcsolatban pedig az állapította meg, hogy nem járt el különös gonddal a panaszos kiskorú gyermeke örökösödési ügyében, ellenkező esetben ugyanis a 2005. december 28. napján jogerőre emelkedett hagyatékátadó végzést nem 2006. október 2. napján küldte volna meg a gyámhivatalhoz. Eljárása ugyancsak a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben okozott visszásságot.
Tekintettel arra, hogy a jogsértést később orvosolták, a biztos nem tett ajánlást, de a feltárt visszásságok jövőbeni elkerülése érdekében nyomatékosan felhívta a gyámhivatal vezetőjének, valamint a kamara elnökének figyelmét arra, hogy fokozottan gondoskodjon hivatalában, illetve a területén működő kamarai tagok tevékenységével összefüggésben a jogszabályokban rögzített eljárási szabályok és a bennük testet öltő garanciák maradéktalan betartásáról.
OBH 1643/2006.
A tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a jegyző, ha a szabálysértést elkövető gyermek és fiatalkorúak szüleinek azonos tartalmú, illetve a vonatkozó jogszabályi előírásokat figyelmen kívül hagyó, kivonatos jogszabályi tájékoztatást tartalmazó levelet küld.
A panaszos beadványában Bakonszeg Község Önkormányzatának – a panaszos gyermekét is érintő – „hirdetménnyel kapcsolatos szabálysértés elkövetése kiskorúak részéről” tárgyban írt levelét sérelmezte.
Az általános helyettes a tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot.
A jegyzőnek 2006. január 3-án a településen lakók közül többen jelezték, hogy szilveszterkor a polgármesteri hivatal melletti területen gyermek-és fiatalkorúak a nyilvános hirdetőtábláról letépték a hirdetményeket, az autóbusz megálló váróhelyiségének falát sáros cipővel, kerékpárral beszennyezték. A bejelentők megnevezték azokat a gyermekeket, akiket szilveszterkor a rongálás helyén láttak.
A jegyző szabálysértési eljárást nem kezdeményezett, de a bejelentők által megnevezett gyermekek szüleit értesítette az eseményekről. A jegyző a szülőket arra kérte, hogy ha gyermekük valóban részt vett a szóban forgó rongálásban, szemetelésben büntessék meg az abban részt vevőket. Önmagában azt, hogy a jegyző nem hatósági eljárással, hanem a szülők bevonásával próbálta rendezni az ügyet az általános helyettes nem kifogásolta, álláspontja szerint a gyermek és/vagy fiatalkorúak által elkövetett szemetelés, rongálás esetén a hatósági eljárásnál célravezetőbbek lehetnek a pedagógiai módszerek.
A jegyző azonban arról is tájékoztatta a szülőket, hogy „kivételesen mellőzi” a szabálysértési eljárás lefolytatását, egyúttal jelzésértékűen tájékoztatta a szülőket arról, hogy az eljárás lefolytatása esetén milyen hátrányok érhetnék az eljárás alá vont gyermekeket és szüleiket (a gyermekek és a szülők idézése, bizonyítási eljárás lefolytatása, az iskola értesítése, nyilvántartásba vétel). A jegyző tájékoztatta a szülőket arról is, hogy a gyermekük milyen szabálysértést követett el, és az milyen összegig terjedő pénzbírsággal sújtható. Bár a jegyző ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a szabálysértési bírság kérdése – bár jelentős anyagi kihatása lehetne – nem vetődik fel.
A jegyző azonban nem adott tájékoztatatást arról, és a jogban járatlan szülőnek arról nyilvánvalóan nem is volt tudomása, hogy a szabálysértési törvény szerint a szabálysértés miatt nem vonható felelősségre, aki a cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be. Ha az elkövető gyermekkorú az eljárást határozattal kell megszüntetni. A hivatkozott törvény szerint a szabálysértési hatóság csak a szabálysértés miatt felelősségre vont elkövetők adatait tarthatja nyilván, gyermekkorúét nem. A 14. életévét betöltött – fiatalkorúval szemben pénzbírságot csak akkor lehet kiszabni, ha önálló keresete (jövedelme) vagy megfelelő vagyona van.
A vizsgálat megállapította, hogy a jegyző a gyermek és fiatalkorúak szüleinek küldött, azonos tartalmú, illetve a vonatkozó jogszabályi előírások figyelmen kívül hagyásával, kivonatos jogszabályi tájékoztatást tartalmazó levél kiadásával visszásságot okozott a tisztességes eljáráshoz, való joggal összefüggésben.
A jogsértés jövőbeli elkerülése érdekében az általános helyettes felkérte a jegyzőt, hogy amennyiben a szabálysértést gyermekkorú követi el – gyámhatósági jogkörben eljárva – az iskolát és/vagy a gyermekjóléti szolgálatot tájékoztatassa az elkövetett szabálysértésről. Fiatalkorú elkövető esetén, ha szükségesnek tartja a szabálysértési eljárás lefolytatását és annak eredményeként intézkedés tételét, – ugyancsak gyámhatósági jogkörben eljárva – intézkedjen a fiatalkorú védelembe vételére.
A jegyző – bár a kezdeményezéssel nem értett egyet – azt elfogadta.
OBH 1651/2006.
A tulajdonhoz, a gyermekek kiemelt védelméhez, továbbá a lehető legmagasabb színtű testi, lelki egészséghez fűződő jogával összefüggésben okoz visszásságot, ha a lakásotthonban uralkodó állapotok nem alkalmasak a gyermekek nevelésére, gondozására, a gondozottak zsebpénzének kifizetése és nyilvántartása szabálytalan, a gyermekek élelemmel és ruházattal való ellátása hiányos.
A panaszosok egy mezőfalvi lakásotthonban tapasztalható állapotokat sérelmezték. A lakásotthon vezetője alkoholista, a gondozására bízott nagyobb fiúkkal együtt jár kocsmába, játékgépezni. A gyerekek rendszertelenül kapják meg a zsebpénzüket, az étkezés, a gyermekek ruházata nem megfelelő. A lakásotthonná átalakított családi házban a falak beáznak, a fűtés nem mindenhol működik, csöpögnek a csapok, repedezettek az ablaküvegek. A szülők által küldött pénzösszeget a házvezető csak részben fordítja a gyermekekre.
Az általános helyettes a tulajdonhoz, a gyermekek kiemelt védelemhez és a lehető legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez fűződő joga sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot, és munkatársai helyszíni vizsgálatot folytattak a lakásotthonban. A panaszosok a megyei gyámhivatal vezetőjének is jelezték a problémát, aki az ombudsmani vizsgálatot megelőzően tartott helyszíni vizsgálatot. Az általános helyettes a megyei gyámhivatal vezetőjétől kért tájékoztatást a vizsgálatuk eredményéről, aki tájékoztatta, hogy a lakásotthonban öt leány és hét fiú, összesen tizenkét 8–18 év közötti gyermek él négy lakószobában. A lakásotthonban nemenként egy-egy fürdőszoba, étkezős konyha, nappali található. Az emeleten lévő – fiúk által használt – fürdőszobában a radiátor nem működött, a WC csésze el volt törve, nem volt tükör, piperepolc. Az emeleten az egyik szoba beázott, a másikban hiányoztak a falvédők. A szekrények zárhatatlanok voltak, némelyiket még becsukni sem lehetett. A nappaliból nyíló teraszajtó repedt volt.
A vizsgálat feltárta a zsebpénz kifizetésének és nyilvántartásának szabálytalanságait, a gyermekek élelemmel és ruházattal való ellátásának hiányosságait is. A vizsgálatot végzők a gyermekek között feszült, olykor ellenséges viszonyt tapasztaltak.
A megyei gyámhivatal vezetője a vizsgálati anyagot, a feltárt hiányosságok orvoslására tett javaslataival ellátva megküldte a Fejér Megyei Lakásotthon-hálózat igazgatójának, az érintett szakmai egység vezetőjének, az intézményt fenntartó megyei közgyűlés elnökének, és a szociális és gyermekvédelmi bizottság elnökének. A lakásotthonban kialakult helyzet kivizsgálására a fenntartó e bizottságot bízta meg.
A közgyűlés elnöke tájékoztatta a megyei gyámhivatal vezetőjét a lakásotthoni hálózat igazgatójával közösen megtett következő intézkedéseiről; A lakásotthon vezetőjének munkaszerződése – közös megegyezéssel – 2006. február 1-jén, közalkalmazotti jogviszonya pedig 2006. április 1-jén szűnt meg, addig szabadságát töltötte. A munkáltató 2006. február 2-i hatállyal a lakásotthon ideiglenes vezetésével egy olyan gyermekfelügyelőt bízott meg, aki felsőfokú tanulmányait 2006 júniusában fejezte be. A dunaújvárosi gyámhivatal az egyik gondozott gyermek ügyében a volt házvezető ellen feljelentést tett kiskorú veszélyeztetése bűntett alapos gyanúja miatt, az eljárás folyamatban van.
A lakásotthon tisztasági festése megtörtént. A radiátorokat légtelenítették, a bojlert kicserélték, a fürdőszobába piperepolcot, tükröt szereltek fel, az ablakot beüvegezték, a szekrényeket zárhatóvá tették, a szobában felszerelték a falvédőt. A gondozottaknak járó zsebpénz kifizetésének, és a ruházattal való ellátásuk nyilvántartásának módját az igazgató körlevél kibocsátásával szabályozta. A fenntartó munkatársai a helyszíni ellenőrzéskor nyomatékosan felhívták a gyám figyelmét a zsebpénz kezelés szabályainak jogszabályban előírtak szerinti betartására, az intézmény vezetőjét annak fokozott ellenőrzésére kérték.
Az éléskamrát és a hűtőszekrényeket élelemmel feltöltötték, a gyermekek élelmezése mennyiségi és minőségi szempontból javult. A gyermekek között kialakult feszült viszony oldására a lakásotthon hálózat igazgatója klinikai szakpszichológusát kért fel. Az intézkedések megvalósulásáról az általános helyettes munkatársai és a megyei gyámhivatal vezetője helyszíni vizsgálaton meggyőződtek.
A vizsgálat megállapította, hogy a lakásotthonban – a vizsgálat megindítását megelőzően – uralkodó állapotok, a gondozottak zsebpénzének kifizetésével és nyilvántartásával kapcsolatos szabálytalanságok, a gyermekek élelemmel és ruházattal való ellátásának hiányosságai a tulajdonhoz, a gyermekek kiemelt védelemhez, és a lehető legmagasabb színtű testi, lelki egészséghez fűződő jogával összefüggő visszásságot okoztak. Tekintettel arra, hogy a fenntartó és a lakásotthoni hálózat igazgatója az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok orvoslására a szükséges intézkedéseket saját hatáskörükben megtetté, biztosi intézkedés szükségtelen volt.
Az általános helyettes felkérte Fejér Megye Közgyűlésének elnökét, hogy a Szociális és Gyermekvédelmi Bizottság jelentését, valamint a testület által az ügyben hozott határozatát küldje meg részére. A felkérésnek a közgyűlés elnöke eleget tett.
Kapcsolódó ügy: OBH 1922/2006.
OBH 1771/2006.
A jogbiztonsághoz és a jogorvoslathoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a vadászati hatósági ügyben másodfokon eljáró Megyei FM Hivatal vezetője, ha a határozata és az azt megelőző eljárása előre ki nem számítható, továbbá ha az ügyféli jogállást megtagadó határozatával annak bíróság által való felülvizsgálhatóságát kizárja.
A panaszos – aki P.-i Sz. vadásztársaság tagja – az első fokon eljáró megyei FM Hivatal Vadászati és Halászati Felügyelősége vezetőjének (felügyelő), illetve az ügyben másodfokon eljáró megyei FM Hivatal vezetőjének határozatát és e határozatokat megelőző eljárást sérelmezte.
Az országgyűlési biztos a panaszbeadvány alapján a jogbiztonsághoz és a jogorvoslathoz való jog megsértésének gyanúja miatt indított vizsgálatot.
A vizsgált feltárta, hogy panaszos 2004. február 5-i keltezéssel ellátott és a felügyelőhöz küldött levelében kérte a vadásztársaság vadőre egyéni vadászatának vizsgálatát, amely szerint egyebek mellett a vadőr sem a vadászatot, sem a vad elejtését nem dokumentálta megfelelően, veszélyeztette a biztonsági zónában jogosan tartózkodók biztonságát, jogosulatlanul vadászott.
A felügyelő az első fokú eljárás lefolytatása során panaszost nem hallgatta meg, az eljárást a 2005. március 7. napján kelt határozatával megszüntette, és a megszüntető határozatát – ügyféli jogállás híján – panaszos részére nem kézbesítette. A határozatot csak a vadásztársaság, a panaszolt, és a vadgazdálkodási adattár részére kézbesíttette. A panaszolt az első fokú határozat ellen fellebbezéssel nem élt, a panaszos viszont az első fokú határozatot fellebbezéssel támadta meg. A fellebbezést a másodfokon eljáró közigazgatási szerv 2005. augusztus 9. napján kelt határozatával elutasította, és e határozat ellen a bírósági felülvizsgálat lehetőségét kizárta arra hivatkozással, hogy az ügyben panaszos ügyféli jogállással nem rendelkezik.
A biztos megállapította, hogy a panaszos kérelmét a tartalma szerint kellett volna elbírálni, és indokolt lett volna a bejelentő tanúként való meghallgatása, esetleg a vadőrrel való szembesítése is. Erre azonban nem került sor, és nem történt meg a tényállás tisztázása sem. Elmaradt annak feltárása is, hogy a hivatásos vadász megsértette-e a vadászat rendjét.
A panaszos fellebbezésnek nevezett beadványát a másodfokú szerv fellebbezésként bírálta el, amely az Áe. szabályaival ellentétes. A másodfokú szerv a határozatot nem tekintette érdemi határozatnak, s annak bíróság által való felülvizsgálhatóságát jogalap hiányára hivatkozással kizárta. Figyelmen kívül hagyta a 3/1998. számú közigazgatási jogegységi határozatban foglaltakat, miszerint: bíróság által felülvizsgálható a közigazgatási szervnek a hatáskör hiányát megállapító határozata, ha az közigazgatási jogviszony hiányán alapul. Ilyennek minősül jelen ügyben a másodfokú közigazgatási szerv vezetőjének az ügyféli jogállást megtagadó közigazgatási határozata is, ami a bíróság által felülvizsgálható érdemi határozat.
Összegezve; a vizsgálat megállapította, hogy az első fokú határozatot hozó szerv eljárása során elmulasztotta a tényállás tisztázását, és helytelen tájékoztatást adott a jogorvoslati jog gyakorlására vonatkozóan is. Ez a megállapítás vonatkozik a másodfokú szerv határozatára és az azt megelőző eljárására is. Mind az első fokú határozatot hozó, mind a másodfokon eljáró közigazgatási szerv a tényállás tisztázásának elmulasztásával jogbizonytalanságot idézett elő, amivel megsértette a panaszos jogbiztonsághoz való jogát. E szervek határozataiban adott helytelen tájékoztatás a panaszos jogorvoslathoz való jogával összefüggő visszásságot idézett elő.
A biztos a visszásságok megszüntetése érdekében felkérte a másodfokú határozatot hozó közigazgatási szerv vezetőjét a 1225-2/2005. számú határozatának visszavonására, és az első fokon eljáró közigazgatási szerv határozatának – az új eljárás lefolytatására való kötelezés mellett történő – megsemmisítésére.
A címzett a kezdeményezést nem fogadta el, az álláspontját is tartalmazó ügy iratait azonban – az országgyűlési biztos felhívására – a felügyeleti szervéhez terjesztette fel. A felügyeleti szerv vezetője egyetértett a biztos azon megállapításaival, hogy „a hatóság – így a vadászati hatóság – eljárása nem csorbíthatja a jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz, valamint a jogorvoslathoz való jogot”, ezért az FM Hivatal vezetőjének eljárásával szemben felügyeleti intézkedést tett. Ennek kapcsán az FM Hivatal vezetője a biztos által feltárt hiányosságok kiküszöbölése érdekében – korábbi határozatát módosítva – újabb határozatában jogorvoslati jogot biztosított a panaszosnak.
A biztos a kezdeményezésének azt a részét, amely az első fokú határozat megsemmisítésére vonatkozott – a felügyeleti szerv álláspontját figyelembe véve – visszavonta. Az ajánlás elérte célját; a panaszos a részére biztosított jogorvoslati jogával élve a másodfokú határozat bírósági felülvizsgálatát kérte.
OBH 1879/2006.
Nem okoz alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, ha a szabadságvesztés végrehajtásának kezdő napjával a rendszeres szociális járadék folyósítását megszünteti, és az ügyfelet a jogosulatlanul felvett ellátás visszafizetésére kötelezi.
Egy fegyház büntetését töltő panaszos a Nyugdíjfolyósító Igazgatósággal (NYUFIG) fennálló vitája – ellátásra jogosultsága, a 2004. februárban esedékes soros orvosi felülvizsgálata elmaradása és a jogtalanul felvett ellátása visszafizetése – rendezésében kért segítséget. Az ügy összes körülményeire, valamint arra is tekintettel, hogy a panaszos beadványához nem csatolta a tényállás megállapításához szükséges okmányokat, a biztos vizsgálatot tartott szükségesnek, aminek a lefolytatására a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazgatóját kérte fel.
A panaszos 2000. július 3-tól rendszeres szociális járadékban részesült. Munkaképesség-csökkenése 67%-os volt, de csak 5 év 9 nap szolgálati idővel rendelkezett a jogszabályban életkorához előírt 10 év helyett, ezért nem kerülhetett sor rokkantsági nyugdíj megállapítására. Rendelkezett azonban a rendszeres szociális járadékra jogosító feltételekkel, ezért a panaszos kérelmére ez az ellátás került megállapításra és folyósításra.
A 2002. január 23-án megtartott soros felülvizsgálaton az orvosi bizottság a panaszos munkaképesség-csökkenésének mértékét 50%-ban állapította meg, így továbbra is jogosult volt rendszeres szociális járadékra, azonban 2002. június 15-étől jogerős ítélettel elrendelt szabadságvesztés büntetését töltötte.
A NYUFIG jogszerűen járt el, amikor a szabadságvesztés végrehajtásának kezdő napjával, melyről utólag szerzett tudomást, a rendszeres szociális járadék folyósítását megszüntette és határozatában 2002. június 15-étől 2002. október 31-éig jogtalanul felvett ellátás visszafizetésére kötelezte, majd kérelmére méltányossági alapon 2007. október 31-éig - a panaszos szabadulásáig - fizetési halasztást engedélyezett. Továbbá a 2004. februárban esedékes felülvizsgálatra azért nem kerülhetett sor, mert a panaszos járadéka folyósítása megszüntetésre került.
A NYUFIG a panaszost az ellátása folyósításának megszüntetésével egyidőben és azt követően többször is tájékoztatta, hogy a szabadságvesztés büntetés letöltését követő naptól a NYUFIG-tól kérheti rendszeres szociális járadéka új igényként történő elbírálását. A kérelemhez csatolni kell a szabaduló levelet és a rehabilitációs bizottság véleményét, miszerint nem rehabilitálható, és foglalkoztatása nem oldható meg.
Tekintettel arra, hogy a soros orvosi felülvizsgálat ideje a szabadságvesztés büntetés idejére esett – amikor az ellátás folyósítása már megszüntetésre került – a járadékot az egyéb jogosultsági feltételek fennállása esetén csak az Országos Orvosszakértői Intézet szakvéleménye beérkezése után lehet újból folyósítani. A soros felülvizsgálatot a szabadságvesztés büntetés tartama alatt kell elvégeztetni. Ennek nyilvántartásáról a NYUFIG a folyósítás megszüntetésekor fokozott gondot fordít (Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 49. számú ügyviteli utasítása). Az igénylő által csatolt rehabilitációs javaslat alapján a NYUFIG határozatot hoz az ellátás folyósítását megszüntető határozat visszavonásáról és a rendszeres szociális járadék újbóli folyósításáról.
Az országgyűlési biztos a fentiek alapján alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot nem állapított meg, a vizsgálatot lezárta.
OBH 1880/2006
A bentlakásos intézményekben élők lehető legmagasabb testi és lelki egészséghez fűződő jogával összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz, ha az intézményben nem biztosítottak a jogszabályokban előírt tárgyi és személyi feltételek.
Az országgyűlési biztos a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat fenntartásában álló „Viktória” Ápoló-Gondozó Otthon egyik dolgozójának névtelenül előterjesztett beadványa alapján az otthon működésével kapcsolatosan indított vizsgálatot, melynek során a megyei szociális és gyámhivatal vezetőjét soron kívüli helyszíni vizsgálat lefolytatására kérte fel.
A gyámhivatal munkatársai megállapították, hogy az otthon három épülete közül kettőben a foglalkoztató helyiségeket, egyben pedig a betegszobát nem a rendeltetésüknek megfelelően használják, hanem az ellátottak állandó jelleggel laknak ott. Az egyik épületben a lakószobák közül néhány ötágyas szobaként működik, holott vonatkozó jogszabály alapján a bentlakásos intézményi lakószobákban legfeljebb négy személy helyezhető el, ennél több személyt csak kivételesen indokolt esetben, ilyenkor is biztosítani kell azonban egy ellátottra legalább 6 m2 lakóterületet.
A vizsgálat megállapította, hogy az intézmény ideiglenes működési engedély alapján végezte a tevékenységét, a működési engedély azonban a „kötelezően alkalmazandó szakmai létszámban mutatkozó hiányosságok miatt 2005. decemberben lejárt, a személyi és szakképzettségi feltételek felülvizsgálata a gyámhivatal soron kívüli vizsgálatának időpontjában is folyamatban volt, illetve a soron kívüli ellenőrzés során a gyámhivatal munkatársai megállapították, hogy a szakmai létszámot tekintve az intézmény továbbra sem felel meg a jogszabály előírásainak.
A biztos felhívta az intézmény igazgatóját, hogy gondoskodjon a foglalkoztató helyiségek, valamint a betegszobák rendeltetésszerű használatáról, a fenntartót pedig arra kérte, hogy dolgozzon ki egy ütemezett intézkedési tervet az intézmény tárgyi és személyi feltételeinek biztosítására.
A kezdeményezésben foglaltakat mindkét címzett elfogadta.
OBH 1968/2006.
A jogbiztonsághoz, és a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okoz, ha a szolgálati viszony átszervezés miatti megszűnése esetén az érdekelt személy nem részesül az elvárható szakszerű és humánus eljárásban.
Egy volt hivatásos határőr a rokkantsági nyugdíja megállapításához kérte az országgyűlési biztos segítségét. A Belügyminisztérium Humánpolitikai Főcsoportfőnökség főcsoportfőnöke javaslatára még a hivatásos jogviszonya tényleges megszűnése előtt kérte a Fegyveres Szervek I. fokú Felülvizsgáló Orvosi Bizottság (FÜV) vizsgálatát, de az orvosi vizsgálatra csak több hónap után, a szolgálati viszonya megszűnését követően került sor. Az 50%-os munkaképesség-csökkenése ellenére nem történt meg a rokkantsági nyugdíjigénye elbírálása, és határozat hiányában nem volt lehetősége jogorvoslatra sem. A panaszos már korábban is kérte a FÜV felülvizsgálatát, de vezetője azt nem engedélyezte.
A biztos a tisztességes eljáráshoz, valamint a jogorvoslathoz való jog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot és annak lefolytatására a belügyminisztert kérte fel, majd a hatáskörök megváltozása miatt az igazságügyi és rendészeti minisztert.
A panaszos 1999. december 1-jétől került hivatásos állományba a Szombathelyi Határőr Igazgatóságon. Egészségi állapotára tekintettel többször kérte az évek alatt orvosi felülvizsgálatát. Beosztása 2005. július 31-től átszervezés miatt szűnt meg, így jogviszonya felmentéssel és végkielégítéssel megszűnt. A panaszos felmentési ideje megkezdését követően méltányossági nyugdíjkérelmet terjesztett elő, amit a Belügyminisztérium azzal a tájékoztatással utasított el, hogy a jogviszonya tényleges megszűnése előtt kérheti a FÜV Bizottság vizsgálatát, amire azonban csak 2005. augusztus 10-én, a jogviszonya megszűnését követően került sor.
A megtartott orvosi vizsgálat szerint a panaszos munkaképesség-csökkenése 50%, ami bizonyára 2005. július 31-ét megelőzően, még jogviszonya megszűnése előtt is fennállt. Ennek tisztázására – a panaszos fellebbezésének elbírálására – nem került sor a jogviszonya megszűnésére hivatkozással. A munkaképesség-csökkenés kezdő napjának pedig nem csupán az esetleges fegyveres rokkantsági nyugdíjra jogosultsága, hanem a továbbiakban a rendszeres szociális járadékra jogosultsága szempontjából van jelentősége, amiről a panaszos nem kapott tájékoztatást.
A panaszos jogviszonya megszűnését követően táppénzben és munkanélküli segélyben részesült, majd a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatósághoz rokkantsági nyugdíjigényt nyújtott be, aminek az elbírálása a vizsgálat ideje alatt folyamatban volt.
A biztos megállapította, hogy a jogbiztonsághoz, és a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos alapjoggal összefüggésben visszásságot okozott a Szombathelyi Határőr Igazgatóság igazgatója, amikor a panaszos ismert egészségi állapotára tekintettel sem indítványozta a panaszos beosztása megszűnését megelőzően a FÜV felülvizsgálatát. A Belügyminisztérium Humánpolitikai Főcsoportfőnökség főcsoportfőnöke, amikor a felmentési idejét töltő panaszost tévesen arról tájékoztatta, hogy jogviszonya megszűnése előtt kérheti a FÜV Bizottság elé állítását. A Fegyveres Szervek I. fokú Felülvizsgáló Orvosi Bizottság elnöke, amikor a panaszos Országos Orvosszakértői Intézet (OOSZI) Bizottsághoz idézését a kérelem beérkezését követően több hónappal, jogviszonya megszűnését követő időpontra, 2005. augusztus 10-ére tűzte ki, a további eljárást pedig a panaszos jogviszonyának megszűnésével utasította el.
A miniszteri vizsgálat megállapításai szerint azonban a hatósági eljárás során az előírt ügyintézési határidőket az eljáró szervek minden esetben betartották, azokat nem lépték túl. Nem zárható ki az sem, hogy – az időbeni átfedések miatt – az intézkedések a panaszossal kapcsolatos humánus eljárásra törekedtek. Természetesen az eljárásban résztvevők szándéka már nem tárható fel.
A biztos a konkrét panasszal összefüggésben feltárt alkotmányos visszásság utólagos orvoslására nem látott jogi lehetőséget, illetőleg arra is tekintettel, hogy a panaszos a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatósághoz benyújtott rokkantsági nyugdíjigénye elbírálás alatt van, ajánlást nem tett.
Felkérte azonban az igazságügyi és rendészeti minisztert, hogy – különös tekintettel a további tervezett létszámcsökkentésekre is – a hasonló alkotmányos visszásságok jövőbeni elkerülése érdekében vizsgálja meg a szakszerűség érvényesülését és a felelősség kérdését.
A miniszter a javasolt vizsgálatot nem tartotta szükségesnek, de a rendészeti szervek felügyelete során a jövőben is fontosnak tartja az emberséges, alapos és körültekintő eljárás biztosítását.
A biztos a választ elfogadta, a vizsgálatot lezárta.
OBH 2068/2006.
A tulajdonhoz, a jogorvoslathoz, valamint a tisztességes eljáráshoz fűződő joggal összefüggő visszásságot okoz a jegyző, ha a birtokvédelmi ügyben elmulasztja a döntést.
A panaszos az élettársa tanyaingatlanát érintő, belvízelvezetéssel és birtokvédelemmel kapcsolatos ügyben az izsáki önkormányzat eljárását sérelmezte.
A polgármester – az országgyűlési biztos megkeresésére – közölte, hogy a kérdéses tanyás ingatlanon a tulajdonos úgy alakított ki idegenforgalmi szálláshelyet, hogy a földnyilvántartás adatai szerint nem vezet oda út. Az ingatlant csak a szomszédos mezőgazdasági ingatlanokon keresztül lehet megközelíteni, amelyhez a szomszédos tulajdonosok 2005. év végéig ugyan hozzájárultak, de később, amikor a panaszosnak vitája keletkezett a szomszédokkal, azok az átjárást már nem engedték meg.
A biztos megállapította, hogy a tanyatulajdonos már egy évvel korábban is panaszolta az önkormányzatnál, hogy az ingatlan megközelítését biztosító utat időnként lezárják, és a behajtását akadályozzák, ezért az önkormányzat segítségét, intézkedését, és az út meghosszabbítását kérte. Az önkormányzat a kérelemre levélben adott választ, amelyben azt közölte, hogy az út kialakítását nem tudják vállalni, és jelezték, hogy az ingatlanokat kell úgy kialakítani, hogy ahhoz út legyen biztosítva.
A biztos kifejtette, hogy a hatóságnak az összes körülmény figyelembevételével döntést kell hoznia, és a kérelmezőt – akár elutasítás, akár kérelemnek való helyt adás esetén – a jogorvoslati lehetőségről tájékoztatni kell. Sem a Ptk sem a közigazgatási eljárási törvény nem teszi lehetővé, hogy amennyiben a birtokvédelmi ügyben a jegyzőnek nincs hatásköre, úgy eljárást sem kell lefolytatnia. A kérelmező csak a határozatból értesülhet a további jogorvoslati lehetőségről és mindarról a teendőről, amely kérelme érdekében megoldásra vezethet.
A vizsgálat megállapította, hogy az önkormányzat, panaszos ügyében a döntés elmulasztásával a tulajdonhoz, a jogorvoslathoz, valamint a tisztességes eljáráshoz fűződő joggal összefüggésben visszásságot okozott, ezért a biztos felkérte a jegyzőt, hogy a birtokvédelmi ügyben határozattal döntsön, és erről az érdekelteket értesítse.
A jegyző közölte, hogy a biztos megállapításait elfogadja, és az eljárást lefolytatja „amennyiben ezt a panaszos kérni fogja, tekintettel arra, hogy 2004-ben nem birtokvédelmi eljárást kért”.
A biztos jelezte, hogy a kezdeményezésében foglaltakat továbbra is fenntartja, de a jegyző válaszát – az időmúlásra tekintettel – tudomásul veszi. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy a panaszos alapkérelme nem kívánt külön értelmezést, mivel a panaszos az útelzárás miatt kérte a segítséget, és a kérelem benyújtásakor a birtoksérelem még feltételezhetően egy éven belül történt, így a jegyző hatásköre is megállapítható lett volna.
OBH 2077/2006.
A jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz a bv. intézet, ha a törvényen alapuló ügyészi döntést felülbírálva, egy módszertani útmutatóra hivatkozva nem engedélyezi a fogvatartott kapcsolattartását.
A Fővárosi Bv. Intézetben fogva tartott panaszos sérelmezte, hogy a bv. intézet a rendelkezési jogkört gyakorló ügyészség döntésével és a vonatkozó jogszabályokkal szemben egy módszertani útmutatóra hivatkozva nem engedélyezte a hozzátartozóival való kapcsolattartását. Az általános helyettes vizsgálatot indított, és megkereste a Fővárosi Bv. Intézet parancsnokát.
A rendelkezési jogkört gyakorló ügyész a 2005. december 22-én kelt ügyészi rendelvényen a fogvatartott kapcsolattartási jogát nem korlátozta. A fogvatartott december 23-án kérte az V. és XIII. Kerületi Ügyészségtől az édesanyjával, a barátnőjével és az unokatestvérével való kapcsolattartás engedélyezését. A kerületi vezető helyettes ügyész 2006. január 4-én kelt levelében arról tájékoztatta a bv. intézet parancsnokát, hogy a fogvatartott kapcsolattartási jogát az ügyészi rendelvényben nem korlátozta. A fogvatartott kérelmén található, 2006. január 25-i feljegyzés szerint a bv. intézet ismételten kérte az ügyészségtől az engedélyezett kapcsolattartók konkrét megnevezését és a kapcsolattartás módjának megjelölését. A kerületi ügyészség csoportvezető ügyésze 2006. február 22-én engedélyezte, hogy a fogvatartott az édesanyjával és a barátnőjével kapcsolatot tartson.
A Fővárosi Bv. Intézet parancsnoka válaszában a Legfőbb Ügyészség Bv. 606/2004. számú módszertani útmutatójára hivatkozott, ami kimondja, hogy „a rendelkezési jogkör gyakorlójának az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 43. § (3) bek. b, pont rendelkezése szerint a hozzátartozóval való kapcsolattartásról is döntenie kell, ezért az olyan gyakorlat, mely szerint a hozzátartozóval való kapcsolattartást az ügyész általános jelleggel – a konkrét személyek megjelölése nélkül – engedélyezte, a továbbiakban nem folyatatható.” Az intézetparancsnok erre tekintettel nem engedélyezte az általános jellegű kapcsolattartást.
A Be. 43. § (3) bek. b, pontja szerint a fogva levő terhelt jogosult arra, hogy – a büntetőeljárás szakaszától függően – az ügyész, ill. a bíróság döntése alapján szóban és írásban érintkezzen a hozzátartozójával vagy más személlyel. A Be. 2006. július 1-jétől hatályos módosítása értelmében a fogva levő terhelt külön ügyészi, ill. bírói rendelkezés (engedély) nélkül jogosult arra, hogy a hozzátartozójával kapcsolatot tartson. A hozzátartozóval való kapcsolattartás csak a büntetőeljárás eredményessége érdekében korlátozható vagy tiltható meg.
A konkrét esetben a rendelkezési jogkört gyakorló ügyész 2005 decemberében úgy döntött, hogy a fogvatartott panaszos kapcsolattartási jogát nem korlátozza. Az intézetparancsnok – egy módszertani útmutatóra hivatkozva – felülbírálta az ügyész döntését, és nem engedélyezte a panaszos kapcsolattartását. A fogvatartott így – az ügyész engedélye ellenére – több mint két hónapon keresztül nem tarthatott kapcsolatot a hozzátartozóival. A Be. hivatkozott pontját értelmező módszertani útmutató sem az állampolgárokra nézve kötelező érvényű jogszabálynak, sem az állami irányítás egyéb jogi eszközének nem tekinthető.
Az általános helyettes megállapította, hogy a bv. intézet eljárása visszásságot okozott a jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelményével összefüggésben, és felhívta a Fővárosi Bv. Intézet parancsnokának a figyelmét a fogvatartottak jogait és kötelességeit meghatározó jogszabályok maradéktalan betartására.
OBH 2277/2006.
A szabad védőválasztás jogát sérti meg a nyomozó hatóság, ha arra hivatkozva, hogy a védő a fiatalkorú gyanúsított hozzátartozója megtagadja a védői meghatalmazás átvételét.
Dr. B. Mária ügyvéd panasza szerint, 15 éves fia, K. M. ellen rablás bűntettének gyanúja miatt büntetőeljárás indult, és az ügyben eljáró nyomozók nem tették lehetővé, hogy védőként vegyen részt az eljárásban. A rendőrségre előállított, és szüleitől elkülönített fiatalkorút azzal próbálták megfélemlíteni, hogy, ha nem tesz vallomást, a fogdába helyezik.
A panasz alapján az általános helyettes vizsgálatot rendelt el, és az ügyben érintett rendőr-főkapitányság vezetőjétől kapott tájékoztatás alapján a következőket állapította meg: K. M., édesanyja tudta nélkül elvitte annak autóját, és vele egykorú barátjával a lakóhelyük környékén autóztak, és játék pisztollyal, valamint a fejükre húzott sísapkával ijesztgették az arra járókat. Egy megijesztett nő betelefonált a rendőrségre. A rendőrök az autóval hazaérkező fiút elfogták, és az esti órákban előállították a kapitányságra. A nyomozó hatóság védőt rendelt ki az előállított fiatalkorú védelmére, de a kirendelt védő nem jelent meg. A panaszos meghatalmazott védőként kívánt részt venni az eljárásban, de a nyomozók álláspontja szerint csak törvényes képviselőként vehetett volna részt a kihallgatáson. A nyomozók először azt kifogásolták, hogy nincs a panaszosnál az ügyvédi bélyegzője, majd miután a bélyegzőt a panaszos férje behozta a rendőrségre, azt mondták, hogy saját magának nem adhat meghatalmazást. Ezt követően a jelen lévő édesapa, mint törvényes képviselő, írt egy meghatalmazást a panaszos részére, de ezt a nyomozók nem vették át. Nem engedélyezték azt sem, hogy a szülők a fiatalkorúval beszéljenek, és ki akarták küldeni őket a kapitányság épületéből. A vitatott helyzet miatt a nyomozók felhívták a bűnügyi osztály vezetőjét, majd a konzultációt követően a megkezdett kihallgatást elhalasztották.
A panaszos fel akarta hívni az ügyeletes ügyészt, de a nyomozók nem adták meg az elérhetőségét. A Pest megyei főügyész álláspontja szerint, a nyomozó hatóság nem sértette meg a fiatalkorú védelemhez való jogát, tekintettel arra, hogy a megkeresésünkre adott válaszának elküldéséig a fiatalkorú gyanúsítotti kihallgatására – mivel K. M. az eset után egészségi panaszokkal kórházba került, ahol néhány napig megfigyelés alatt tartották – nem került sor.
Az Alkotmánybíróság szerint „A védelemhez való jog tartalmát képezik a védő azon eljárási jogosítványai, illetve a hatóságok azon kötelezettségei, amelyek részéről a védelem ellátását lehetővé teszik.” A fentiekből következően, nem csak az eljárás alá vont személy védelemhez való jogai, hanem a védői jogosítványok is alkotmányos védelem alatt állnak.
A védő részvétele különösen fontos azokban az ügyekben, ahol az eljárás alá vont személy fiatalkorú, ezért a Be. kötelezővé teszi a védő részvételét a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban. A nyomozó hatóság képviselőinek álláspontja jogsértő volt abban a kérdésben, hogy az ügyvédként dolgozó szülő elláthatja-e fia védelmét. Az adott esetben a védelemhez való jog a jelen nem lévő (a kirendelésről valószínűleg nem is tudó) ügyvéd formális kirendelésével ténylegesen nem volt biztosított. A Be. szerint, ha a terhelt, vagy más erre jogosult a terhelt védelméről meghatalmazás útján gondoskodik, a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a védő kirendelését visszavonja. A kirendelés a visszavonással hatályát veszti. A Be. taxatív módon felsorolja, hogy ki nem lehet védő. A felsorolás a szülőt, vagy más hozzátartozót nem zárja ki a védői feladatok ellátásából.
A fiatalkorú törvényes képviselője – az édesapja – az eljárásjogi szabályoknak megfelelő meghatalmazást adott a panaszosnak a védelem ellátására. A nyomozó hatóság munkatársai megsértették a büntetőeljárás szabályait, továbbá a szabad védőválasztásnak az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében foglalt jogát azzal, hogy a meghatalmazás átvételét megtagadták.
Az általános helyettes felkérte a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az alárendelt szerveinél folyó eljárásokban semmilyen módon ne akadályozzák a védelemhez való jog érvényesülését. A főkapitány az ajánlást elfogadta, elrendelte a jelentésben foglaltak oktatását az alárendelt állomány részére, és gondoskodott a védői jogok betartásának rendszeres ellenőrzéséről.
OBH 2313/2006.
A jogbiztonsághoz, a tulajdonhoz, valamint a jogorvoslathoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okoz a Megyei FM Hivatal, ha földkiadási ügyben első fokon eljárva a határozata és az azt megelőző eljárása kiszámíthatatlanná válik, ha nem adja a panaszos tulajdonába a részarány-tulajdonának megfelelő aranykorona értékű termőföldet, illetve ha a jogorvoslathoz való jog gyakorlására vonatkozóan helytelen tájékoztatást ad.
A panaszos az FM Hivatal eljárását kifogásolva fordult panasszal az országgyűlési biztoshoz. Előadta, hogy 2000. november 22-én, és 2001. év áprilisában adásvétel útján szerzett összesen 12.62 aranykorona értékű részarány-tulajdonnal rendelkezett. Az első fokon eljáró földkiadást teljesítő FM Hivatal határozatával – a 2000. november 7. napján megtartott sorsolásra hivatkozással – adott ki a panaszosnak 12.62 aranykorona értékű termőföldet. Az első fokú határozatot az ellenérdekű fél fellebbezésének elbírálása során az FM Hivatal visszavonta, s megkereste a földhivatalt a panaszos részére kiadott részarány-tulajdonnak megfelelő termőföld ingatlan-nyilvántartásból való törlése iránt. A földhivatal a törlés iránti kérelmet teljesítette. A korábbi határozatát visszavonó újabb határozatában az FM Hivatal arról tájékoztatta panaszost, hogy a földkiadást teljesítő határozatát visszavonó határozata ellen fellebbezésnek helye nincs. A panaszos e tájékoztatás ellenére a határozatot fellebbezéssel támadta meg, a felülvizsgálat eredményeképpen a másodfokon eljáró szerv mind a földkiadást teljesítő, mind az ezt visszavonó első fokú határozatot is megsemmisítette az új eljárás lefolytatására való kötelezés mellett. Az új eljárást az arra kötelezett első fokon eljáró FM Hivatal még nem folytatta le.
A vizsgálat feltárta, hogy az első fokú határozatot hozó FM Hivatal eljárása során elmulasztotta a tényállás feltárását. A panaszos ugyanis a 2000. november 7-én megtartott sorsolás napján még nem rendelkezett részarány-tulajdonnal, így a sorsolás nem szolgálhatott alapul a panaszos által később megvásárolt részarány-tulajdonnak megfelelő aranykorona értékű termőföld kiadását elrendelő első fokú határozat meghozatalához. Az első fokú határozat egymásnak ellentmondó megállapításokat is tartalmaz, mivel a határozat értesítési záradékában a panaszost „kérelmezőként” is feltünteti, és „kérelemmel nem rendelkezőként” is meghatározza.
A vizsgálat megállapította, hogy az első fokú határozatot hozó FM Hivatal földkiadást teljesítő határozatát visszavonó határozatában helytelenül tájékoztatta a panaszost jogorvoslati joga gyakorlásának lehetőségéről, amikor az érdemi határozatát „érdemi döntést nem tartalmazó határozatnak” tüntette fel. A földkiadás során az államigazgatási eljárás általános szabályait kell alkalmazni – köztük a határidőket megállapító szabályokat is – e követelménynek az FM Hivatal azonban nem tett maradéktalanul eleget, amikor a panaszos által 2000-ben és 2001-ben vásárolt részarány-tulajdonnak megfelelő termőföldet még 2005. évben sem adta ki, és elmulasztotta a másodfokon eljáró közigazgatási szerv által az ügyben elrendelt új eljárás lefolytatását is.
A biztos megállapította, hogy az FM Hivatal mulasztása sértette a panaszos jogbiztonsághoz való jogát, mert eljárása kiszámíthatatlanná vált, a tulajdonhoz való jogát is, mert a részarány-tulajdonának megfelelő értékű termőföld határidőben való kiadásának elmulasztása kizárja, hogy a termőföldön a tulajdonosi jogait gyakorolja és a jogorvoslathoz való jogát is azáltal, hogy a helytelen tájékoztatással gátolta a jogorvoslathoz való jogának gyakorlásában.
A biztos a visszásság megszüntetése érdekében felkérte a Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetőjét, hogy intézkedjen a panaszos részarány-tulajdona kiadását jelentő eljárás lefolytatása és a szükséges döntést tartalmazó határozat meghozatala iránt, indítson fegyelmi eljárást a mulasztást elkövető köztisztviselő ellen.
Az FM Hivatal vezetője tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a vizsgálat megállapításaival egyetért, intézkedik a határozat meghozataláról, de jelezte, hogy a mulasztás miatt a köztisztviselővel szemben már nem áll módjában fegyelmi eljárás indítani, mert a kötelezettség szegésének felfedezése óta már több mint három hónap telt el.
A biztos válaszokat tudomásul vette, a kezdeményezése elérte célját.
OBH 2476/2006.
A gyermekek megfelelő szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemre való jogával összefüggő visszásságot okoz a bv. intézet, ha a 14 év alatti gyermekek számára is lehetővé teszi tanóra keretében a börtönlátogatás.
Az adatvédelmi biztos hívta fel az általános helyettes figyelmét egy sajtócikkre, amely szerint a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatója szervezett börtönlátogatással próbált hatni a nehezen kezelhető diákokra.
Az általános helyettes a gyermekeknek a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemre való jogát érintő visszásság gyanúja miatt hivatalból vizsgálatot rendelt el, és megkereste az érintett iskola igazgatóját.
Az interneten 2006. március 16-án megjelent cikk szerint „kötelező börtönlátogatáson vettek részt a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola nehezen nevelhető diákjai.” Az igazgató megmutatta a nehezen kordában tartható 7-8. osztályos tanulóknak, mi lesz azokkal, akik képtelenek betartani a társadalmi együttélés legalapvetőbb szabályait, a gyerekeket azóta mintha kicserélték volna. Az igazgató a tapasztalatok alapján elhatározta, hogy ezentúl minden évben szervez ilyen látogatást.
Az iskolaigazgató tájékoztatása szerint 2006. február 16-án az iskola 32 tanulója 4 pedagógus kíséretében látogatta meg a Bács-Kiskun Megyei Bv. Intézetet. A program alapötlete az volt, hogy az iskola 850 tanulója között található, 8-10 nehezen nevelhető gyermeket érzelmi úton próbálják pozitív irányba terelni. A 7-8. osztályos tanulóknak meghirdették a látogatás lehetőségét, melyre az „érintett” gyermekek – a szülők tudtával – önként jelentkeztek. Az igazgató csalódottságát fejezte ki a vizsgálat megindítása miatt, és leszögezte, hogy továbbra is a gyermekek érdekében fog dolgozni, vállalva annak minden következményét.
A 2001. január 1-jétől hatályos 1-1/65/2000. OP intézkedés szabályozza az oktatási intézmények tanulói, hallgatói csoportos, bűnmegelőzési célú intézetlátogatásának előkészítését, ill. lebonyolítását. Az intézkedés szerint a bv. országos parancsnoka engedélyezi az oktatási intézmények tanulói, hallgatói számára, hogy a bv. intézetekben bűnmegelőzési célú látogatásokat tehessenek. Az intézetbe való belépés nem engedélyezhető 13 éven aluli személy részére. A látogatók nem találkozhatnak fogvatartottakkal, csak üres zárkát lehet bemutatni.
A „börtönök megnyitása” nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy az általánosan elfogadottnál jóval árnyaltabb kép alakuljon ki a bv. intézetekről, az ott dolgozók, ill. a fogvatartottak helyzetéről, sőt akár visszatartó hatása is lehet. Megkérdőjelezhető ugyanakkor, hogy a vizsgált ügyben alkalmazott „pedagógiai módszer” minden esetben megfelelően (pozitívan) hat-e a 13-14 éves diákok szellemi, erkölcsi fejlődésére. A büntethetőség alsó korhatára tizennégy év. A büntető eljárásról szóló törvény pedig kimondja, hogy a tárgyaláson nem vehet részt hallgatóként a 14. életévét be nem töltött személy.
Az általános helyettes megállapította, hogy visszásságot okoz a gyermekek megfelelő szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemre való jogával összefüggésben, ha a 14 év alatti gyermekek számára is lehetővé teszik a bv. intézetek – tanítási óra keretében történő – látogatását. Javasolta a bv. országos parancsnokának az OP intézkedés megfelelő módosítását. Az országos parancsnok a javaslatot elfogadva módosította az intézkedését.
Felhívta az igazságügyi és rendészeti miniszter figyelmét arra, hogy fontolja meg – pszichológus szakértő bevonásával – a bv. intézetek tanítási óra keretében való látogatására vonatkozó feltételek átgondoltabb, törvényi szabályozását a készülő bv. kódexben.
OBH 2487/2006.
A választójoggal összefüggő alkotmányos visszásságot okoz a helyi választási iroda vezetője, ha a választás napján az állandó lakhelyétől való távolléte miatt a választópolgár által kért igazolást, a tartózkodási helyére nem tértivevényes, hanem csak ajánlott postai küldeményként továbbítja.
A panaszos azért fordult az országgyűlési biztoshoz, mert a 2006. évi országgyűlési választások első fordulójában a budapesti tartózkodási helye szerinti szavazó körzetben nem tudta leadni szavazatát. A panaszos a lakcíme szerinti helyi választási iroda vezetőjétől – levélben – igazolás kiadását kérte az általa megjelölt budapesti címre, de azt a választás napjáig nem kapta meg.
A biztos megállapította, hogy az igazolást a polgármesteri hivatalnál, ajánlott küldeményként adták fel a budapesti címre, amit a postás a levélszekrénybe „kézbesített”. A panaszos azonban a küldeményt a levélszekrényében nem találta.
Az Országos Választási Hivatal arról tájékoztatta a panaszost, hogy újabb igazolást számára nem adhatnak ki, mert a választási törvény ezt nem teszi lehetővé.
A biztos kifejtette, hogy a jogalkotó a választójogi törvényben meghatározta a választójog gyakorlásának egyik törvényi biztosítékát, ami az igazolás jogintézményéhez fűződik. Eszerint az a választópolgár, aki a szavazás napján lakcímétől távol, de Magyarország területén tartózkodik – a lakcíme szerint illetékes helyi választási iroda vezetőjétől kért igazolással – azon település helyi választási irodájának vezetőjétől, vagy a szavazás napján a szavazatszámláló bizottságtól kérheti a névjegyzékbe való felvételét, ahol a szavazás napján tartózkodik. Az igazolás ajánlott levélben is kérhető, feltéve, ha az az illetékes helyi választási irodához legkésőbb az első fordulót megelőző 5. napon megérkezik.
A levélben kért igazolást a polgár számára az általa megjelölt címre tértivevénnyel kell megküldeni.
A postai szolgáltatások ellátásáról szóló kormányrendelet alapján csak a tértivevény különszolgáltatással feladott postai küldeménynél kell feltüntetni – az átvétel napjának, illetve időgarantált küldemény esetén pontos idejének egyidejű feltüntetése mellett – a címzett nevét és aláírását. Az ajánlott különszolgáltatással feladott küldemény ugyanakkor levélszekrény útján is kézbesíthető.
A biztos szerint éppen a fentiekre tekintettel iktatta be a jogalkotó a választójogi törvény 2005. VII. 16-tól hatályos módosítását, amely a tértivevénnyel történő megküldését rendeli el az igazolásnak a választópolgár számára.
A biztos megállapította, hogy a helyi választási iroda vezetője a választójoggal összefüggő alkotmányos visszásságot okozott, és amennyiben ez a gyakorlat más választási irodák működésében is fennállhat, a lehetőség önmagában a visszásság veszélyét rejti magában. A konkrét ügyben ugyanakkor megállapította, hogy az alkotmányos jogsérelem már nem orvosolható.
Az alkotmányos alapjog veszélyeztetettsége miatt a biztos javasolta az Országos Választási Bizottság elnökének, hogy az üggyel érintett rendelkezések egységes értelmezésére – az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében – adjon ki állásfoglalást, és fontolja meg további intézkedésének szükségességét.
Az elnök válaszában egyedi jogsértésnek tekintette az igazolás jogellenes megküldését a választópolgárnak, amiért a választási iroda vezetője figyelmeztetésben részesült. Az OVB állásfoglalásának kiadására az elnök nem látott lehetőséget.
A biztos a választ elfogadta, mivel nem rendelkezett további információkkal az igazolások kézbesítéséhez kapcsolódó egyéb kifogásokról.
OBH 2532/2006.
A gyermeket az állam és a társadalom részéről megillető megfelelő szintű testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez való jogával összefüggő visszásságot okoz a gyermekvédelmi szakellátás, ha a gyermek éveken keresztül nem az állapotának megfelelő gondozási intézményben van elhelyezve, így magatartási problémái kezeletlenek maradnak, és az emberi méltósághoz való jogát is sérti az intézmény igazgatója, ha magatartási problémák miatt a gyermeket arra kényszeríti, hogy az egyik gyermekfelügyelővel vívjon boxmeccset.
A panaszosok előadták, hogy a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat egyik gyermekotthonában 2005. november 14-én az egyik gyermekfelügyelő – az intézmény igazgatójának utasítására –boxmeccsen súlyosan bántalmazott egy gyermekvédelmi gondoskodásban lévő, középsúlyos értelmi fogyatékos, magatartászavaros 16 éves gondozottat. Az eset vizsgálatára a megyei főjegyző törvényességi vizsgálatot, a rendőr-főkapitányság pedig súlyos testi sértés bűntettének megalapozott gyanúja miatt nyomozást rendelt el. Az általános helyettes a gyermeki jogok, továbbá az élethez és emberi méltósághoz való jog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot.
A gyermek 2002-ben került az intézménybe. Egy, 2005 augusztusában kelt pszichológiai vélemény rögzíti, hogy a gyermek az intézményben való tartózkodása alatt agresszívabbá vált, magatartási problémáit csak folyamatos gyógyszeres kezeléssel lehetett némileg kezelni. Az egyik gyermekgondozó bántalmazása után az intézmény vezetője 2005 augusztusában feljelentést is tett ellene. A szakemberek éveken át nem javasolták, hogy a gyermeket állapotának megfelelő intézménybe helyezzék át.
A gyermek 2005. november 14-én, a késő délutáni órákban összeverekedett az egyik társával, majd az őt számon kérő gyermekfelügyelőre is rátámadt. A gyermekfelügyelő az eseményt jelezte az intézmény igazgatójának, aki – a gyermek tiltakozása ellenére – elrendelte, hogy a fiú a gyermekfelügyelővel a tornateremben, boxmeccs keretében mérje össze erejét. Az igazgatónő állítása szerint a mérkőzést pedagógiai célból rendelte el, ezzel kívánta az agresszív fiút megtörni. A meccsen a gyermek, az igazgatónő és a gyermekfelügyelő volt jelen. A meccs után az igazgatónő, már a többi gondozott jelenlétében kihirdette, hogy a gyermekfelügyelő győzött. A gyermek arca a meccs során megsérült, szemei véraláfutásosak lettek, vért hányt. Az eseményről a gyermekjogi képviselőt egy magát megnevező személy november 15-én telefonon értesítette. A gyermekjogi képviselő a gyermek gyámját tájékoztatta a fiatalkorúval történtekről. A gyám és a gyermekjogi képviselő még aznap felkeresték a gyermekotthonban a fiút, kórházba vitték, látleletet vetettek fel. Az orvosi vélemény szerint a sérülés nyolc napon belül gyógyuló volt. A gyermek gyámja ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a rendőrségen. A történteket az igazgató és a gyermekjogi képviselő is jelentette a fenntartónak.
A megyei főjegyző november 16-án azonnali törvényességi ellenőrzést rendelt el. Az ellenőrzést végzők meghallgatták az intézmény igazgatóját, igazgatóhelyettesét, a kollégium vezetőjét, az intézményben dolgozó két ápolónőt, a gyermekkel boxoló gyermekfelügyelőt, a gyermek hivatásos gyámját, a gyermekjogi képviselőt, a gyermeket, a gyermek osztályfőnökét és két nevelőt. Az elhangzottakról jegyzőkönyvet vettek fel.
A törvényességi ellenőrzésről készült jelentés összegzése szerint az eseménnyel kapcsolatban felmerült az intézményvezető és a gyermeket bántalmazó gyermekfelügyelő fegyelmi felelősségre vonásának szükségessége. A jelentés tartalmazta azt is, hogy a fiú korához és állapotához igazodó gondozása, nevelése, egészséges személyiségfejlődése érdekében szükséges a gyermek gondozási helyének megváltoztatása.
A gyámhivatal a gyermeket 2005. december 2-án speciális lakásotthonba helyezte.
A Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés fegyelmi eljárást rendelt el az intézmény igazgatójával szemben. Tekintettel arra, hogy az igazgatónő ellen büntetőeljárás is indult, annak jogerős befejezéséig a megyei közgyűlés a fegyelmi eljárást felfüggesztette. Az intézmény vezetője magasabb vezetői beosztásáról lemondott, közgyűlés a lemondást elfogadta, az intézmény vezetésével az igazgatóhelyettest megbízta, az igazgatói állás betöltésére pályázatot írt ki.
A rendőrség a gyermekfelügyelőt kényszerítés bűntette és könnyű testi sértés vétségének gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatta ki. Az igazgatónőt mindkét bűncselekmény felbujtójaként ugyancsak gyanúsítottként hallgatták ki. A rendőrség a nyomozás iratait vádemelési javaslattal küldte meg a Kecskeméti Városi Ügyészségnek.
A vizsgálat megállapította, hogy a gyermek boxmeccsre kényszerítése és bántalmazása sértette emberi méltóságához, továbbá kiemelt védelemhez való jogát.
Tekintettel arra, hogy az intézmény fenntartója és a rendőrség a szükséges intézkedéseket megtette, az általános helyettes biztosi intézkedést nem tartott szükségesnek. A vizsgálat megállapította azt is, hogy a gyermek éveken keresztül nem az állapotának megfelelő gondozási intézményben volt elhelyezve, így magatartási problémái kezeletlenek maradtak. Mindez visszásságot okozott a gyermek lehető legmagasabb szintű, testi, lelki egészséghez, továbbá őt az állam és a társadalom részéről megillető megfelelő szintű testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemmel összefüggésben.
Az általános helyettes az intézmény igazgatójánál kezdeményezte, hogy ha megítélése szerint az intézményben elhelyezett gyermeknél felmerül a speciális ellátás szükségessége, kezdeményezze a gyermek szakértői bizottság általi személyiségvizsgálatát.
A kezdeményezést az igazgató elfogadta.
OBH 2561/2006.
A jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő joggal összefüggő visszásságot okoz az ÁNTSZ, ha a vízkorlátozással kapcsolatos ügyben elmulaszt határozatot hozni. Az alkotmányos feladatának ellátásában korlátozza az országgyűlési biztost a közszolgáltató, ha a panaszbeadvány alapján feltett kérdések egy részére mellőzi a választ.
A panaszos az ivóvíz–korlátozással, illetve a vezetékes vízszolgáltatással kapcsolatos panaszával fordult a biztoshoz, aki a vizsgálata során megkereste a vízi-közmű szolgáltatót, de az a kérdések egy részére nem reagált, így az új bekötéssel járó munkadíjfizetés pontos körülményeinek feltárását akadályozta.
A panasz egy része épp erre vonatkozott, mivel a panaszos szerint a munkadíjat megfizette a szolgáltatónak. A biztos megállapította, hogy a panaszos több ízben fordult az ÁNTSZ–hez, ahonnan csak az országgyűlési biztos megkeresését követően, levél formájában kapott választ. A levélben úgy foglalták össze a panaszossal, illetve élettársával való kommunikációt, hogy részükről a tájékoztatás „minden esetben szóban, részletesen, és mindenre kiterjedően megtörtént”.
A vizsgálat megállapította, hogy az ÁNTSZ Mosonmagyaróvári Városi Intézete a vízkorlátozással kapcsolatos ügyben a benyújtott kérelem elbírálásának és a határozat meghozatalának elmulasztásával a jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő joggal összefüggő visszásságot okozott.
Megállapította továbbá, hogy az AQUA Szolgáltató Kft-hez intézett megkereséséhez mellékelt panaszbeadvány egy részére vonatkozó válasz mellőzése sérti az országgyűlési biztos vizsgálati jogosultságát, korlátozza az alkotmányos feladatának ellátásában, ezáltal a jogbiztonsággal összefüggő visszásságot okoz.
Felkérte az ÁNTSZ–t, hogy a panaszost érintő vízkorlátozással kapcsolatos ügyben határozattal döntsön, és erről az érdekeltet értesítse. Az AQUA Szolgáltató Kft-t arra kérte, hogy a megválaszolatlanul maradt vízbekötési körülményekre reagáljon, és a megfelelő dokumentumok másolatával (pl.: szolgáltatási igénybejelentő) adjon tájékoztatást a közszolgáltatás időbeni kezdeményezéséről, létrejöttének időpontjáról, továbbá minden olyan adatról, ami a vizsgálati jelentésben felvázolt panaszra vonatkozik. A vizsgálati jelentést tájékoztatás és esetleges segítségnyújtás céljából megküldte Mosonmagyaróvár Város Önkormányzat jegyzőjének.
Az ÁNTSZ a kezdeményezéssel egyetértve a panaszos ügyében határozattal döntött, amivel a panaszos számára megnyílt a jogorvoslat lehetősége. A szolgáltató részletes választ adott, és egyben a panaszos részére jelentős kedvezményekről is döntött, de a kért iratanyagot csak hiányosan küldte meg. Az iratok utaltak a panaszos és a közszolgáltató közötti bírósági eljárás megindítására, ami permegszüntetéssel zárult. A bíróság így nem foglalt állást a panaszos által sokszor hangoztatott többletköltség, feketemunka stb. kérdésében.
A biztos az ügy lezárásaként felhívta a közszolgáltatót a munkatársaiknak a bekötések során tanúsított magatartása felülvizsgálatára és a hasonló esetek elkerülésének fontosságára.
OBH 2705/2006.
A jogbiztonsághoz és a jogorvoslathoz fűződő jogokat sértik az első és másodfokon eljáró gyámhivatalok, ha a végrehajtási kérelmet nem a jogszabálynak megfelelő indoklással utasítják el, és ha a végrehajtási eljárás során nem a jogszabály szerinti jogorvoslati lehetőségről tájékoztatják az ügyfeleket.
A panaszos anya a kiskorú gyermekei apai kapcsolattartása végrehajtása ügyében eljáró gyámhivatal és a fővárosi gyámhivatal eljárását sérelmezte. Az általános vizsgálata feltárta, hogy a panaszos volt férje 2005 májusától többször jelezte, hogy a gyermekeivel való kapcsolattartás elmaradt, végrehajtást kért. Az ügyintéző a bizonyítási eljárás során megállapította, hogy az apa a kapcsolattartási időpontokban a gyermekekért elment, a gyermekek kimentek hozzá, de néhány perc beszélgetés után közölték, hogy nem mennek el vele, majd visszamentek a házba. Az apa ezt követően távozott.
A gyámhivatal a panaszost 60.000 Ft pénzbírsággal sújtotta, de azt a panaszos megfellebbezte, amire a fővárosi gyámhivatal az első fokú határozatot megváltoztatva az apa végrehajtási kérelmét elutasította. A másodfokon eljáró gyámhivatal a gyermekekről készült pszichológiai véleményből szerzett tudomást arról, hogy az apa felhatalmazta a gyermekeit arra, hogy döntsék el, akarnak-e vele kapcsolatot tartani, vagy sem. A fővárosi gyámhivatal úgy foglalt állást, hogy amíg az apa egyértelműen nem hozza gyermekei tudomására, hogy a közöttük korábban született megállapodás érvénytelen, szeretne gyermekeivel – az édesanyjukkal kötött egyezség szerinti időben – találkozni, addig az apa nem jogosult végrehajtási eljárást kezdeményezni.
Az apa a folyamatos kapcsolattartási időpontokat követően ezután is jelezte a gyámhivatalnál, hogy a gyermekekért elment, azok nem kívántak vele menni, végrehajtást kért. A kérelmeket a gyámhivatal a fővárosi gyámhivatal indoklását átvéve elutasította.
Az általános helyettes megállapította, hogy az első és másodfokon eljáró gyámhivatalok az apa végrehajtási kérelmeit nem a jogszabálynak megfelelő indoklással utasították el, eljárásuk a jogbiztonsággal összefüggő visszásságot okozott. A vizsgálat megállapította azt is, hogy a gyámhivatal a végrehajtás során hozott határozat ellen fellebbezési jogot biztosított a végrehajtási kifogás helyett, és azt a másodfokon eljáró hatóság érdemben el is bírálta. A hatóságok eljárása a jogorvoslati jog ilyen szűkítésével visszásságot okozott.
Az apai kapcsolattartás ezt követően is folyamatosan meghiúsult, az apa továbbra is végrehajtást kért. A végrehajtási kérelmet az első fokon eljáró hatóság a fővárosi gyámhivatal korábbi másodfokú határozatainak indoklását átvéve azzal utasította el, hogy amíg az apa egyértelműen nem hozza gyermekei tudomására, hogy a közöttük korábban született megállapodás érvénytelen, szeretne gyermekeivel találkozni, addig a gyermekek nem kötelesek az apjukkal elmenni. Az anyától csak az várható el, hogy a gyermekeit a kapcsolattartási időpontokban „átadja”.
Az apa a határozatot megfellebbezte. A fővárosi gyámhivatal az első fokon hozott döntést megváltoztatta, a panaszost 70.000 Ft pénzbírsággal sújtotta. A másodfokon eljáró hatóság rendelkezett a határozat bírósági felülvizsgálatának lehetőségéről. A panaszos jogi képviselője a határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. A fővárosi gyámhivatal korábbi határozatát módosította, a bírói út igénybevételét az eljárási törvény vonatkozó rendelkezése alapján kizárta. A vizsgálat megállapította, hogy a másodfokú gyámhivatal helyesen észlelte, hogy a bírósági határozat végrehajtásáról döntő határozat bíróság által nem vizsgálható felül, a módosított határozat jogszabályi hivatkozása viszont téves volt.
Az általános helyettes megállapította, hogy a módosított határozattal a másodfokon eljáró gyámhivatal az eljárás idején hatályos eljárási törvény szabályozásának megfelelően kijavította az alaphatározatot. A téves jogszabályi hivatkozás technikai jellegű (elírás) volt, azzal kapcsolatban alkotmányos joggal összefüggő visszásság nem keletkezett.
Az általános helyettes az első és másodfokon eljárt gyámhivatalok vezetőit felkérte, hogy a jövőben a határozataik meghozatalakor ügyeljenek a hatályos jogszabálynak megfelelő indoklásra, az igénybe vehető jogorvoslati lehetőségről az ügyfelet a mindenkori eljárási törvény előírásainak megfelelően tájékoztassák. Az érintettek a kezdeményezést elfogadták.
OBH 2820/2006.
A tisztességes eljáráshoz és az emberi méltósághoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság és az Egészségbiztosítási Pénztár, ha az ügyfélszolgálaton nem biztosítják a váróhelyiségtől elkülönített ügyfélfogadás lehetőségét.
Az országgyűlési biztos és munkatársai 2006. májusban Vas megyében általános vizsgálatot végeztek, amelynek keretében került sor a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság és a megyei egészségbiztosítási pénztár ügyfélszolgálati munkájának ellenőrzésére. A vizsgálat a tisztességes eljáráshoz, valamint az emberi méltósághoz való jog érvényesülése érdekében folyt.
A biztos a helyszíni vizsgálat alapján megállapította, hogy jól szervezett, magas színvonalon működő ügyfélszolgálati munka folyik a Vas Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság és a Vas Megyei Egészségbiztosítási Pénztár ügyfélszolgálatain. A kihelyezett ügyfélszolgálatok pedig az elégtelen körülmények – nem biztosított a számítógépes háttér, az adatvédelem, az akadálymentes megközelítés – ellenére is az ügyfelek tájékoztatását, kényelmét szolgálják. A központi ügyfélszolgálatok egy légterű megoldása, és a kihelyezett ügyfélszolgálatok jelenlegi körülményei miatt azonban sérül az állampolgárok tisztességes eljáráshoz, valamint az emberi méltósághoz való alkotmányos joga.
A biztos a visszásságok megszüntetése érdekében felkérte az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) főigazgatóját, hogy vizsgálják meg a jelenlegi egy légterű ügyfélszolgálatot kiváltó, korszerű szolgáltatás megteremtésének, valamint a megye lakosságának jobb körülmények között történő, eredményesebb kiszolgálásának lehetőségét.
Az ONYF és az OEP főigazgatója a kezdeményezést elfogadta, az anyagi lehetőségek, illetve a 2007. évi költségvetés függvényében teljesítik az abban foglaltakat.
(Kapcsolódó ügy: OBH 2821/2006.)
OBH 2854/2006.
A jogbiztonsághoz és a szociális biztonsághoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a panaszos megfelelő tájékoztatásának elmulasztása, továbbá kétszeri – megalapozatlan és indokolatlan – hiánypótlásra való felszólítása.
A panaszos 2006 januárjában kérte a beteg gyermeke után folyósított méltányossági gyermekgondozási segély ismételt megállapítását. A Magyar Államkincstár (MÁK) Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Területi Igazgatósága Családtámogatási és Szociális Ellátási Irodája levélben tájékoztatta a panaszost arról, hogy a méltányossági gyes igénylésének feltételeiben változás történt. A panaszost a területi igazgatóság két alkalommal is arra kérte, hogy saját kézzel írt nyilatkozatot nyújtson be arra vonatkozóan, hogy rendszeres pénzellátásban nem részesül.
A panaszos kérelmét – jogszabályváltozás miatt – mint időn túl benyújtottat a MÁK elutasította. A panaszos előadta, hogy a jogszabályváltozásról nem tudott, mivel arról senki nem tájékoztatta, kérelmét ezért nyújtotta be késedelmesen. A panaszos sérelmezte, hogy kérelme elutasításáról a MÁK annak benyújtását követő mintegy három hónap múlva hozott érdemi döntést, ezért a panaszos több havi ápolási díj összegétől esett el.
Az általános helyettes a jogbiztonsághoz és a szociális biztonsághoz fűződő jogok sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot, és annak lefolytatására a MÁK Családtámogatási, Jogi és Ellenőrzési Osztály vezetőjét kérte fel.
A MÁK 2005. március 1-jén kelt határozatával 2004. december 18-tól, 2005. december 15-ig megállapította a panaszos méltányossági gyermekgondozási segélyre való jogosultságát. A panaszos 2006. január 5-én kérte a méltányossági gyermekgondozási segély 2005. december 16-ától való ismételt megállapítását. A területi igazgatóság 2006. január 12-én kelt levelében tájékoztatta a panaszost arról, hogy a méltányossági gyes igénylésének feltételeiben változás történt. A területi igazgatóság a változás tartalmáról nem tájékoztatta a panaszost, de arra kérte, hogy saját kézzel írt nyilatkozatot nyújtson be arra vonatkozóan, hogy rendszeres pénzellátásban nem részesül. A kérelmet a területi igazgatóság 2006. február 1-jén megismételte.
A panaszos kérelmét a területi igazgatóság – 2006. március 1-jei érkeztetéssel – megküldte a MÁK elnökének, aki azt, mint időn túl benyújtottat 2006. április 5-én kelt határozatával elutasította. A határozatban tájékoztatták a panaszos arról, hogy – a jogosultsági feltételek megléte esetén – 2006. január 1-jétől a lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjénél ápolási díjat igényelhet. A panaszos a határozat kézhezvétele után benyújtotta a kérelmet. Az önkormányzat a panaszos részére megállapította az ápolási díjat, azt 2006. április 14-étől kezdődően folyósítják részére.
A vizsgálat megállapította, hogy a MÁK 2006. április 5-én kelt határozata, amellyel a panaszos méltányossági gyes tovább folyósítására vonatkozó kérelmét elutasította, megfelelt a vonatkozó jogszabálynak, alkotmányos joggal összefüggő visszásságot nem okozott.
A területi igazgatóság a panaszos 2006. január 5-én postára adott kérelmére két alkalommal is indokolatlanul szólította fel hiánypótlásra a panaszost. Jogszabályváltozás miatt ugyanis a panaszos részére a 2006 januárjában benyújtott kérelmére méltányossági gyes megállapítására már nem volt lehetőség. A területi igazgatóságtól elvárható lett volna, hogy a panaszost az ápolási díj igénylésének lehetőségéről tájékoztassa. A területi igazgatóság ezen mulasztása miatt a panaszos csak a MÁK 2006. április 5-én kelt határozatának kézhezvétele után tudta benyújtani ápolási díjra vonatkozó igényét. A panaszos beteg gyermeke után 2005. december 16-tól 2006. április 14-éig sem méltányossági gyest, sem ápolási díjat nem kapott.
Az általános helyettes megállapította, hogy a tájékoztatás elmulasztásával, továbbá a panaszos kétszeri – megalapozatlan és indokolatlan – hiánypótlásra való felszólításával a területi igazgatóság visszásságot okozott a jogbiztonság követelményével, valamint a panaszos gyermekének szociális biztonsághoz való jogával összefüggésben.
Az általános helyettes a területi igazgatóság vezetőjét felkérte, hogy jogszabályváltozás esetén a jövőben az ügyfeleket tájékoztassák annak tartalmáról, hiánypótlásra pedig akkor szólítsák fel az ügyfelet, ha annak megvalósítása esetén van jogszabályi alapja az állampolgár kérelme teljesítésének.
Az érintett a kezdeményezést elfogadta.
OBH 3079/2006.
A jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot idéz elő, ha az azonos társadalmi viszonyokra vonatkozó jogszabályok változása igen gyakori és a jogalkotásra a folyamatos módosítások jellemzők. A munkavégzés személyi és tárgyi feltételei alapvetően meghatározzák a közigazgatási szolgáltatás színvonalát és az ügyfélbarát ügyintézés megvalósításának sikerét.
A biztos munkatársai 2006. május 10-én ellenőrzést végeztek szombathelyi önkormányzat körzetközponti okmányirodáján. A korábbi években történt helyszíni vizsgálatokhoz hasonlóan az volt a cél, hogy a gyakorlat megismerésén keresztül a biztos Vas megyében is feltérképezhesse az alkotmányos jogok érvényesülésének helyzetét, és amennyiben ez indokolt, intézkedésével elősegítse a fennálló alkotmányos visszásság orvoslását.
A helyszíni vizsgálat tapasztalatai alapján a biztos – többek között – megállapította, hogy az okmányiroda az ügyfelek kiszolgálása szempontjából igen kedvező adottságokkal rendelkezik. Elhelyezése egy helyszínen megoldott, a volt banképületnek az ugyancsak ügyfélfogadásra kialakított pultrendszere és munkahelyei alkalmasak az ügyfelek kiszolgálására. A helyiség klimatizálására, a nyílászárók, valamint a padozat cseréjére azonban jelentős pénzügyi forrást kellett biztosítania az önkormányzatnak.
Az épület akadálymentesített. A szombathelyi okmányirodán gondoskodtak az országban elsőnek arról, hogy a kerekesszékben közlekedőkről a fényképfelvétel elkészítésére akadálymentesen megközelíthető és a beállásra alkalmas fotóhelység álljon rendelkezésre. Az általuk terveztetett műszaki megoldást alkalmazzák azóta az ország több okmányirodájában.
A technikai feltételek, a számítógépes ellátottság mára már több kívánnivalót hagy maga után. A feladatok ellátására a számítógépes gépparkot teljes egészében a Belügyminisztérium biztosította. A népesség-nyilvántartás adatbázisának kezelésére és egyéb – a polgármesteri hivatalhoz kötődő – feladatok ellátására további 3 számítógépet az önkormányzat biztosított az okmányirodának. A gépek erősen elhasználódtak, a tapasztalat szerint a technikai ellátottság kifogásolható helyzetéből adódóan nőtt a feszültség az ügyfelek várakoztatása miatt.
Az egyes ügytípusokra fordított ügyfélfogadási időt tekintve – alapul véve a vizsgálatot segítő tájékoztatóanyag számításait – a legmunkaigényesebbek a közlekedésigazgatási ügyek voltak, míg a személyi okmányokkal kapcsolatos ügyintézés kevesebb időráfordítást igényelt.
A jogalkalmazói munkát nehezítette – és ez döntően a közlekedésigazgatási feladatok ellátásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet esetében volt így – a sorozatos, nyomon követhetetlen jogszabályváltozás, amelyről sok esetben nem is szereztek tudomást az ott dolgozók (a közlönyök még nem voltak a birtokukban, illetve szakmai egyeztetésről sem értesültek).
A jelentésben a biztos a feltételek hiányosságaira való utalással együtt – a korábbi OBH 3674/2005. számú jelentésében foglaltakhoz hasonlóan – ismételten felvetette a közlekedésigazgatási jogalkotásban tapasztalt alkotmányos aggályokat. Megállapította, hogy a jogszabály gyakori változása a jogbiztonság követelményével összefüggő alkotmányos visszásságot okoz. Álláspontját az érintett megyében akkor lezárult megyei főügyészségi vizsgálat is alátámasztotta.
A biztos felhívta az önkormányzati és területfejlesztési miniszter figyelmét a személyi és tárgyi feltételek hiányosságaira, egyúttal kérte, hogy segítse elő az elhasználódott számítástechnikai eszközök cseréjét, és szorgalmazza a munkaállomások bővítését, a rendszerhibák megszüntetését, kísérje figyelemmel a szakmai előkészítés jogi megfelelőségét.
Felkérte a szombathelyi önkormányzat polgármesterét, hogy a munkavégzés feltételeinek javítása érdekében tekintse át a rendelkezésre álló önkormányzati lehetőségeket. A közigazgatási hivatal vezetőjét arra kérte, hogy továbbra is kísérje figyelemmel az okmányirodai eljárások alakulását, és nyújtson szakmai segítséget a szerteágazó jogalkalmazói tevékenységhez.
A miniszter nevében a Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal vezetője elemezve a technikai, munkaszervezési, jogi, informatikai problémák okait, és közölte azokat a megoldási elképzeléseket, konkrét intézkedéseket, amelyekkel a szakmai támogatás hatékonysága folyamatosan javítható.
A biztos a választ elfogadta, és azt tájékoztatásul megküldte az önkormányzat jegyzőjének.
OBH 3402/2006.
A kiskorúakat az állam és a társadalom részéről megillető kiemelt védelemhez fűződő jogával összefüggő visszásságot okoz a rendőrség, ha a gyermekek veszélyeztetettségét elmulasztja jelezni a gyermekjóléti szolgálatnak. A jogbiztonsághoz való jog sérelmét okozza, ha a rendőrség a fellebbezés lehetőségéről téves tájékoztatást ad. A jogbiztonsággal összefüggő visszásságot okoz. A védelembe vett gyermekek kiemelt védelemhez fűződő jogát veszélyezteti a gyámhatóság, ha családgondozó személyében bekövetkezett változásról késedelmesen tájékoztatja a gyámhivatalt. A gyermekek védelemhez fűződő jogával összefüggő visszásságot okoz a gyámhivatal és a gyermekjóléti szolgálat, ha a kiskorúak sorsát nem az adott élethelyzetnek megfelelően rendezi, és ha nem észlelik, hogy a kiskorúak gyermekvédelmi szakellátásba vételét az alapellátási ellátásnak meg kellett volna előznie.
A panaszost 2006. április 20-án – egy családi veszekedés során – a felesége késsel megsebesítette, aminek a házaspár két kiskorú gyermeke is tanúja volt. A panaszos előadta, hogy az Újbudai Humán Szolgáltató Központ Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálat családgondozója 2006. április 28-án rendőri kísérettel ment el lakásukra és a rendőrség a panaszos 1999-ben született leányát és a 2002-ben született fiát ideiglenes hatállyal Budapest Főváros Önkormányzatának Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatánál (TEGYESZ) helyezte el.
Az általános helyettes a gyermeki jogok sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot, amit a Budapesti Rendőr-Főkapitányság XI. kerületi Rendőrkapitányság, a jegyzői hatáskörben eljáró gyámhatóság, a gyermekjóléti szolgálat, a TEGYESZ, és a gyámhivatal eljárására terjesztett ki.
A rendőrség intézkedésére 2006. április 20-án családon belüli erőszak miatt került sor. Egy országos rendőr-főkapitányi intézkedés szerint, ha a rendőri intézkedés, során a kiskorú veszélyeztetettsége állapítható meg a rendszeresített adatlap megküldésével haladéktalanul jelzést kell adni a gyermekjóléti szolgálatnak. A vizsgálat megállapította, hogy a rendőrség nem tett eleget a jelzési kötelezettségének, amivel a kiskorúakat az állam és a társadalom részéről megillető kiemelt védelemhez fűződő jogával összefüggő visszásságot okozott.
A gyermekjóléti szolgálat 2006. április 28-án azért kérte a rendőrség közreműködését a gyermekek ideiglenes hatályú elhelyezéséhez, mert a családgondozó álláspontja szerint az apa nem volt alkalmas a gyermekek ellátására, élelmezésük is veszélyben volt. A rendőrség a szakmai véleményt nem bírálta felül, a kérésnek eleget téve határozott a gyermekek ideiglenes hatályú elhelyezéséről. A határozat rendelkezett a jogorvoslati jogról. A határozat figyelmen kívül hagyta, hogy a gyermekvédelmi törvény (Gyvt.) 2005. november 1-jén hatályba lépő módosítása szerint a kiskorú ideiglenes hatályú elhelyezéséről döntő határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A fellebbezés lehetőségéről való téves tájékoztatással a rendőrség a jogbiztonsággal való joggal összefüggő visszásságot okozott.
A jegyzői hatáskörben eljáró gyámhatóság a gyermekeket – családi konfliktusok miatt – 2004-ben védelembe vette. A gyermekjóléti szolgálat a gyámhatóságot a 2005-ben és a 2006-ban esedékes felülvizsgálati eljárás során arról tájékoztatta, hogy a gyermekek védelembe vételét követően a család együttműködött a szakemberekkel, a védelembe vételi határozatban előírtakat teljesítették. A család életében bekövetkezett pozitív változások miatt a családgondozó elegendőnek tartotta a család alapellátásban való gondozását, javaslatára a gyámhatóság a gyermekek védelembe vételét 2006. április 18-án megszüntette.
A vizsgálat megállapította, hogy a gyámhatóság eljárása a kiskorúak védelembe vétele, majd annak megszüntetése során a jogszabályoknak megfelelt, alkotmányos joggal összefüggő visszásságot nem okozott.
A gyermekjóléti szolgálat csak 2005 márciusában tájékoztatta a gyámhatóságot arról, hogy a kiskorúak védelembe vételekor kirendelt családgondozó személye 2004 augusztusában változott. A védelembe vételi határozat nevesíti azt a személyt, aki a család gondozásáért felel, rajta kérhető számon az egyéni gondozási-nevelési tervben foglaltak teljesítése. 2004 augusztusától 2005. április 4-ig a család gondozását nem a kirendelt családgondozó látta el.
Az általános helyettes megállapította, hogy a gyámhatóság családgondozó személyében bekövetkezett változásról való késedelmes tájékoztatása a jogbiztonsággal összefüggő visszásságot okozott, továbbá a védelembe vett gyermekek kiemelt védelemhez fűződő joga sérelmének közvetlen veszélyét keletkeztette.
A család mindenben együttműködött a gyermekjóléti szolgálattal, életvitelükben pozitív változás állt be, gyermekeik fejlődtek, a szülők és a gyerekek között erős volt a kötődés. Utalás nem volt arra, hogy a szülők gyermekeik nevelésére alkalmatlanok lennének.
A családi veszekedés – amely során az anya késsel támadt a panaszosra – 2006. április 20-án volt. A Gyvt. szerint a gyermekek ideiglenes hatályú elhelyezésére akkor kerülhet sor, ha súlyos veszélyeztetettségük miatt azonnali elhelyezésük szükséges. A családi veszekedést követő rendőri intézkedés során a rendőrség nem tartotta indokoltnak a gyermekek azonnali, ideiglenes hatályú elhelyezését.
A családgondozó – az alapellátás keretében – 2006. április 28-án a reggeli órákban látogatta meg a családot. Ekkor értesült a családon belüli erőszakról, arról, hogy az anya kérte kórházi kezelését. A családgondozó tapasztalta, hogy a lakás elhanyagolt állapotban van, nincs élelem, úgy ítélte meg, hogy az apa akkori állapotában alkalmatlan volt a gyermekek ellátására. A családgondozó a gyámhatósággal egyeztetett a gyermekek ideiglenes hatályú elhelyezéséről. A rendőri intézkedés szükségességét ezzel ellentétben a szolgálat azzal indokolta, hogy az a gyámhivatal hivatali idején kívül vált szükségessé. A gyermekek ideiglenes hatályú elhelyezésének felülvizsgálata tárgyában tartott tárgyaláson viszont a családgondozó úgy nyilatkozott, hogy április 28-án délután döntöttek úgy, hogy a rendőrség segítségével mennek el a panaszos lakására élelmet vinni. Akkor meggyőződtek arról, hogy a gyermekek nem ellátatlanok, a panaszos felnőtt fia és a szomszédok már vittek élelmet nekik.
A családgondozó miután azt tapasztalta, hogy a gyermekek az anya kórházi kezelése és az apa állapota miatt ellátatlanok, nem tett kísérletet arra, hogy a négynapos ünnep alatt a gyermekek ellátását a család, esetleg a szomszédok segítségével megoldja. Ha az erre tett kísérlet sikertelennek bizonyult volna, és a családgondozó szerint a gyermekek élelmezését az apa nem tudta volna a négy napos ünnep alatt megoldani, akkor az adott élethelyzetben nem a gyermekek ideiglenes hatályú elhelyezése, hanem átmeneti gondozásuk megoldása lett volna az adekvát intézkedés.
A gyermekek átmeneti gondozását a kerület gyermekek átmeneti otthonában, esetleg helyettes szülőnél – a szülők helyzetének rendezéséig – lehetett volna biztosítani.
Az általános helyettes megállapította, hogy a gyermekjóléti szolgálat azon eljárása, mely során a kiskorúak sorsát nem az adott élethelyzetnek megfelelően rendezte (ideiglenes hatályú elhelyezés, majd átmeneti nevelésbe vétel, átmeneti gondozás helyett) visszásságot okozott a gyermekek kiemelt védelemhez fűződő jogával összefüggésben.
Az átmeneti nevelésbe vételre nem kerülhet sor, ha a veszélyeztetettség megszüntetése és a gyermek gondozása megfelelően biztosítható más módon. A gyámhivatal nem vizsgálta, hogy a gyermekek veszélyeztetettsége megszüntethető lett volna-e az alapellátás keretében (pl. átmeneti gondozásukkal), mulasztása a gyermekek kiemelt védelemhez való joga sérelmének közvetlen veszélyét keletkeztette.
A gyermekek ideiglenes hatályú elhelyezését követően a gyámhivatal átmeneti nevelésbe vételi eljárást indított, melyet a vonatkozó jogszabály előírásainak megfelelően folytatott le. A TEGYESZ a gyermekek személyiségvizsgálatát elvégezte, átmeneti nevelésbe vételükre és gondozási helyükre javaslatot tett, elhelyezési értekezletet tartott.
A szakvéleményekben foglaltakat, miszerint a szülők gyermekeik nevelését átmenetileg nem képesek biztosítani, az általános helyettes nem vitatta. A kiskorúak érdekét azonban jobban szolgálta volna, ha szakellátás (átmeneti nevelésben vétel, gyermekotthoni elhelyezés) helyett, elsőként gyermekek átmeneti otthonába, vagy helyettes szülőhöz kerültek volna. Csak az átmeneti gondozás eredménytelensége esetén merülhetett volna fel a gyermekek szakellátásban való ellátása.
Az általános helyettes megállapította, hogy sem a gyámhivatal, sem a TEGYESZ szakemberei nem észlelték, hogy az adott élethelyzetben, körülmények között a szakellátást az alapellátásnak meg kellett volna előznie, mely ugyancsak a kiskorúak kiemelt védelemhez való joga sérelmének közvetlen veszélyét keletkeztette.
Az általános helyettes kezdeményezte a rendőrkapitányság vezetőjénél, hogy a kiskorúak ideiglenes hatályú elhelyezéséről szóló határozat fellebbezési jogról rendelkező részét hozza összhangba a Gyvt. 72. § (4) bekezdésével, vagyis a formanyomtatványt javítsa ki. A jövőben kiskorú veszélyeztetettsége észlelése esetén haladéktalanul értesítse a gyermekjóléti szolgálatot. A kapitányságvezetője a kezdeményezésnek eleget tett.
A gyermekjóléti szolgálat vezetőjénél, hogy a jövőben haladéktalanul jelezzék, a gyámhatóságnak, ha a védelembe vételi határozatban kirendelt családgondozó személyében változás történik. A jövőben az ideiglenes hatályú elhelyezés kezdeményezése, illetve az átmeneti nevelésbe vételre tett javaslat előtt mérlegeljék, hogy a gyermekek sorsa elsődlegesen rendezhető-e alapellátás keretében.
Az érintett a kezdeményezést elfogadta. A TEGYESZ igazgatójánál és a gyámhivatal vezetőjénél, hogy a gyermekek átmeneti nevelésbe vételére akkor tegyenek javaslatot, illetőleg akkor hozzanak arról határozatot, ha a kiskorúak veszélyeztetettsége az alapellátás keretében nem szüntethető meg.
Az érintettek a kezdeményezést elfogadták.
OBH 3417/2006.
A jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő alkotmányos visszásságot okoz az elsőfokú építésügyi hatóság, ha az előterjesztett kérelemről nem határozattal dönt, a közigazgatási hivatal felhívására meghozott határozatát nem szabályszerűen közli az érintettekkel, valamint ha a fellebbezést a jogszabályban előírt határidőt túllépve terjeszti fel a másodfokú építésügyi hatósághoz.
A panaszos az M. Kft. képviseletében a bogácsi jegyző elhúzódó építésügyi hatósági eljárását kifogásolta.
A biztos megállapította, hogy a panaszos a szomszéd tulajdonában lévő háza bontásából visszamaradt házfal-részlet műszaki állapotát kifogásolta a helyi építésügyi hatóságnál. A helyszíni szemle alkalmával, a természetben fellelhető állapot alapján az építésügyi hatóság azt állapította meg, hogy az épület bontásából meghagyott falszakaszt a telekhatáron a szomszéd megerősítette, majd annak vonalában, folytatólagosan, helyi terméskőből továbbépítve kerítést létesített. A helyben szokásos kőkerítés magassága nem éri el az 1,2 m-t. A terület mindkét oldalról növényzettel beültetett.
A hatóság levélben tájékoztatta a kérelmezőt, hogy a jogszabály értelmében a telek oldal- és hátsó telekhatárán történő kerítés építése nem építési engedélyköteles tevékenység. Ettől eltérő szabályozást a helyi önkormányzati rendelet sem tartalmaz, ebből következően a szomszéd kerítése építésével kapcsolatban hatósági kötelezés kiadására nincs lehetőség.
A panaszos által kezdeményezett felügyeleti eljárásban a közigazgatási hivatal érdemi döntés meghozatalára utasította a helyi hatóságot.
A határozat közlésével kapcsolatban a biztos megállapította, hogy a szabályszerű kézbesítés csak a többszöri korrigált kézbesítéssel valósult meg és a panaszos fellebbezésének elbírálásához a közigazgatási hivatalnak utasítania kellett az elsőfokú hatóságot az iratok felterjesztésére, mivel arról nem gondoskodott határidőben.
A közigazgatási hivatal a fellebbezést elutasította, és jogi indokolásában kifejtette, hogy a ügy tárgya szerinti anyagi jogszabályok alapján az építésügyi hatóság engedélyezési hatáskörrel a kerítés építésében nem rendelkezik, és az sem tartozott hatáskörébe, hogy az építési törvényben előírt jókarbantartási kötelezettségnek érvényt szerezve, bármilyen munkálatok elvégzésére kötelezze a tulajdonost. Ennek szükségességét egyébként sem támasztották alá a helyszíni szemle megállapításai.
A jogalkalmazási, illetőleg a jogértelmezési kérdéseket tekintve a biztos álláspontja szerint a hatóság érdemi döntései megfeleltek a vonatkozó jogszabályoknak. Az elsőfokú építésügyi hatóság eljárási mulasztásai ugyanakkor alkotmányos visszásságot okoztak, az ügy érdemére azonban nem voltak kihatással. Ezért a jövőre nézve, a hasonló esetek elkerülésére a biztos felkérte a jegyzőt, hogy a hatósági eljárásokban minden esetben biztosítsa a közigazgatási hatósági eljárási jogszabályok betartását.
Felkérte a közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy törvényességi ellenőrzési felügyeleti jogkörében eljárva szakmai útmutatásaival segítse az elsőfokú építésügyi hatóság jogalkalmazói tevékenységét.
OBH 3982/2006
A szociális ellátásokra vonatkozó kormányrendelet és a gyermekvédelmi eljárásokra vonatkozó törvény illetékességi szabályainak eltérése a jogbiztonság és a szociális biztonság sérelmével összefüggő alkotmányos visszásságot okoz.
Egy gyermekét egyedül nevelő anya fordult az országgyűlési biztoshoz, mert rendkívüli szociális segély iránti kérelmével kapcsolatosan mind a lakóhelye, mind a tartózkodási helye szerint illetékes önkormányzat hatáskörének hiányát állapította meg.
A biztos megállapította, hogy a lakóhely szerint illetékes önkormányzat a pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának, valamint folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szabályait alkalmazta illetékességének megállapításakor. A tartózkodási hely szerinti önkormányzat pedig, mivel az asszony egyedül neveli gyermekét, a kérelmet gyermekvédelmi támogatásként értelmezte, és illetékességét a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény rendelkezései alapján vizsgálta.
Így fordulhatott elő, hogy noha a panaszos mind szociális, mind gyermekvédelmi ellátásra jogosult lett volna, végül az eljáró hatóságok illetékességi vitája miatt mindkét ellátástól elesett.
Vizsgálata során a biztos megállapította, hogy mindkét önkormányzat a jogszabály betűje szerint járt el, azonban a hasonló jellegű jogszabályok különböző illetékességi rendelkezéseket tartalmaznak. Ez az összeütközés bizonytalanságot okoz egyrészt abban a tekintetben, hogy adott élethelyzetben lévő – gyermeket nevelő – család mely ellátásra jogosult, és ezt hol veheti igénybe. Másészt, ha egy adott élethelyzetben a család nem csak az ellátások, hanem az azt nyújtó hatóságok között is választhat, az szélsőséges esetben oda vezethet, hogy azonos körülmények esetén az egyik család minden támogatástól elesik, a másik pedig akár több támogatást is igénybe vehet.
A visszáság kiküszöbölése érdekében a biztos felkérte a szociális és munkaügyi minisztert, hogy kezdeményezze a szociális és a gyermekvédelmi támogatások megállapítására és folyósítására vonatkozó jogszabályok illetékességi rendelkezései összhangjának megteremtését.
A válaszadásra nyitva álló határidő még nem telt el.
OBH 4561/2006.
A jogbiztonsághoz, a tisztességes eljáráshoz, valamint a szociális biztonsághoz való alkotmányos alapjoggal összefüggő visszásságot okoz, ha a nyugellátás pontos megállapítására, folyósítására és elszámolására a nyugdíjmegállapító és folyósító szerv eljárása összhangjának hiánya és hibája miatt csak több mint 5 év elteltével, a panaszos kérelmére indított vizsgálat eredményeként kerül sor.
A több évtizede beteg panaszos alacsony összegű nyugellátását, a jogalap nélkül felvett ellátása visszafizetésre kötelezését, valamint nehéz anyagi körülményeit sérelmezve kért segítséget.
A biztos a panasz alapján az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatóját kérte fel vizsgálatra, majd a tényállás pontos megállapítása érdekében a biztosnak kiegészítő vizsgálatot is végzett. A vizsgálat eredményeként megállapította, hogy súlyosan sérült a panaszosnak a jogbiztonsághoz, a tisztességes eljáráshoz, továbbá a szociális biztonsághoz való alkotmányos alapjoga a következők miatt: A panaszos a magyar-csehszlovák szociálpolitikai egyezmény és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény (Tny.) alapján 1999. április 12-étől volt jogosult rokkantsági nyugdíjra, de az csak 2001. szeptember 7-én került megállapításra. A határozathozatal késedelme főleg a szlovák fél elhúzódó adatszolgáltatásával magyarázható, de annak hibái miatt a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnak 2001. december 7-én módosító határozatot kellett hoznia.
Bár ismét a szlovák fél utólagos igazolása miatt kellett a megyei igazgatóságnak 2003. augusztus 11-én határozatot hoznia, ez a határozat is hibás volt, amelynek rendezésére csak a megyei igazgatóságnak a 2004. február 10-én kelt levele, továbbá a 2006. július 10-én és a 2006. augusztus 17-én kelt módosító határozatai alapján kerülhetett sor a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál (NYUFIG).
A NYUFIG azonban tévesen kötelezte a panaszost a többszöri módosítás alapján – a Tny. 84. § (1) bekezdésére hivatkozással – visszafizetésre. Ugyanis az ügyfelet a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésére 90 napon belül nem kötelezték, és annak keletkezése az ügyfélnek nem volt felróható, továbbá a 2006. augusztus 17-én, a 2006. szeptember 5-én, majd a 2006. október 3-án kelt módosító határozatában tévesen hivatkozott a Ket. szabályaira.
A panaszos 2004. szeptember 1-jétől havi 2500 Ft méltányossági emelésben részesült, szociális körülményeire tekintettel a vizsgálat lezárásakor részére újabb havi 3000 Ft méltányossági emelés ügyintézése volt folyamatban, melyről részletes elszámolást kapott. Tájékoztatást kapott a panaszos arról is, hogy az 1959. évi 41. tvr-rel kihirdetett magyar-csehszlovák szociálpolitikai egyezmény alapján megállapított nyugellátásának felülvizsgálatát kérheti – Magyarország és Szlovákia uniós tagságára tekintettel – a migráns munkavállalók szociális biztonságáról szóló 1408/71/EGK rendelet alapján.
Tekintettel azonban arra, hogy a feltárt alkotmányos visszásságok részben a vizsgálatot megelőzően, részben a vizsgálat alatt megszüntetésre kerültek, a biztos az ügyben nem tett ajánlást, de felhívta az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatóját, hogy a feltárt alkotmányos visszásságok jövőbeni elkerülése érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket.
Az országgyűlési biztos a vizsgálatot lezárta.