4. PÉDATÁR
Válogatás az országgyűlési biztosok jelentéseiből
OBH 1121/2004.
A véleménynyilvánítás szabadságával összefüggő visszásság közvetlen veszélyét hordozza, ha a véleményalkotáshoz szükséges információk nem jutnak el a helyi lakossághoz.
A hajdúböszörményi alpolgármester sérelmezte, hogy nem fogható a városban a Magyar Televízió Rt. Debreceni Körzeti Stúdiójának műsora.
Az általános helyettes megállapította, hogy a megye területének jelentős részén az MTV Rt. Debreceni Körzeti Stúdiójának műsora valóban nem, de az MTV Rt. Miskolci Körzeti Stúdiójának műsora fogható. E problémáról valamennyi megkeresett szerv hosszabb ideje tud, azt mégsem sikerült megoldani. A megkeresett szervek vezetői kifejtették, hogy mindenképp több hatóság együttműködése szükséges ahhoz, hogy a kérdést, az egyes körzeti stúdiók vételkörzete lakosságának megelégedésére tudják rendezni. A jelenlegi technológia mellett azonban – a frekvenciák elosztására vonatkozó nemzetközi szerződésekre is figyelemmel – nem képesek biztosítani, hogy az MTV Rt. Debreceni Körzeti Stúdiójának műsora Hajdú-Bihar Megye teljes területén elérhető legyen. A kívánt színvonal elérésére a földfelszíni digitális televíziós műsorszórás lenne csak alkalmas.
A 30/1992. (V. 26.) AB határozat szerint a sajtó a véleményalkotáshoz szükséges információszerzésnek, a véleménynyilvánításnak és véleményformálásnak kitüntetett fontosságú eszköze. Ahogy a sajtószabadság joga a véleménynyilvánításhoz való jogból – mint anyajogból – vezethető le, úgy a véleménynyilvánításhoz való jog kitüntetett volta is annyiban vonatkozik a sajtó szabadságára, amennyiben az a véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogát szolgálja. A sajtó nemcsak a szabad véleménynyilvánítás eszköze, hanem a tájékoztatásé is, azaz alapvető szerepe van a véleményalkotás feltételét képező tájékozódásban. Az Alkotmány 61. § (1) bekezdése is egymás mellett tartalmazza a szabad véleménynyilvánításhoz, továbbá a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogot.
Az általános helyettes a 18/2000. (VI. 6.) AB határozatra hivatkozva megállapította, hogy már önmagában az a körülmény, hogy a véleményalkotáshoz szükséges információk nem juthatnak el a helyi lakosság részéhez, a véleménynyilvánítás szabadságával összefüggő visszásság közvetlen veszélyét hordozza magában. Ezt követően azt vizsgálta, hogy az érintett hatóság és közszolgáltatást végző szervek eljárása összefüggésbe hozható-e a visszásság közvetlen veszélyével.
Az érintett szervek eljárása és a fennálló alkotmányos joggal összefüggő visszásság közvetlen veszélye közötti okozati összefüggésre utaló körülményt azonban a vizsgálat nem tárt fel, de megállapította, hogy a probléma megoldására alkalmas földfelszíni digitális rádiós és televíziós műsorszolgáltatásra és műsorszórásra vonatkozó szabályokat a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény jelenleg nem tartalmaz, vagyis a feltárt alkotmányos joggal összefüggő visszásság közvetlen veszélyét a törvényi szabályozás hiánya/hiányossága okozza.
A feltárt visszásság közvetlen veszélye megszüntetése érdekében az ombudsman felkérte országgyűlést, hogy a médiatörvény módosításával, kiegészítésével teremtse meg a földfelszíni digitális televíziós és rádiós műsorszolgáltatás, valamint műsorszórás jogszabályi feltételeit.
OBH 3227/2004.
Nem okoz visszásságot a járművezetők, járművezető-jelöltek egészségi okok, az esetleges kórelőzmények alapján történő megkülönböztetése. A jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz a jogalkalmazó, ha az egészségi alkalmasság elbírálása során a garanciális szabályok mellőzésével hozott „Útmutató” alapján jár el.
A panaszos a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról szóló 13/1992. (VI. 26.) NM rendelet alapján részt vett a 2. egészségügyi alkalmassági csoport számára előírt orvosi vizsgálaton. A gyermekkori kancsalságát korrigáló műtéte miatt első fokon alkalmatlannak, másodfokon korlátozottan alkalmasnak minősítették a járművezetésre. A korlátozás értelmében a panaszos „csoportos személyszállítást nem végezhet”, holott elővárosi vasúti járművet kívánt volna vezetni. Az egészségi alkalmassági vizsgálatai során „A közúti járművezetői egészségi alkalmasság vizsgálata és elbírálása” című útmutatóra alapozott döntések születtek. Sérelmesnek tartotta, hogy az Útmutató nem tesz különbséget a közúti és a kötöttpályás járművek vezetői, vezetőjelöltjei között.
Az általános helyettes azt vizsgálta, hogy okozhat-e alkotmányos visszásságot a gyermekkori kancsalság miatt műtéten átesett személyek járművezetésre való alkalmatlannak, vagy korlátozottan alkalmasnak minősítése. Elvégezte az Alkotmánybíróság által is alkalmazott „önkényes megkülönböztetés tilalma” tesztjét és megállapította, hogy az egészségügyi alkalmasság megállapítása során a járművezető-jelöltek homogén csoportot alkotnak. A jelöltek egészségi okok és a releváns kórelőzmények alapján történő megkülönböztetése az alkalmatlanság, illetve a korlátozottan alkalmasság megállapítása során éppen a járművezető, járművezető-jelölt saját, valamint társadalom többi tagjának élethez, testi épséghez való joga biztosítása érdekében szükséges. Az orvos ekkor olyan szakkérdésben dönt, amely ellen biztosított a felülvizsgálati lehetőség. Az egészségi állapot az egészségügyi alkalmasság megállapítása során a tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoknak minősül.
Erre tekintettel az általános helyettes kijelentette, hogy a panasz esetében a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggő visszásság, vagy annak közvetlen veszélye nem merült fel.
Az ombudsman ezt követően az Útmutató jogi jellegét tekintette át. A 60/1992. (XI. 17.) AB határozat szerint a jogalkotási törvény garanciális szabályainak mellőzésével hozott minisztériumi és egyéb központi állami szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, útmutatók, iránymutatások, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések kiadása és az ezekkel való irányítás gyakorlata alkotmányellenes, azok sértik a jogállamiság alkotmányos követelményét.
A miniszter szerint az „Útmutató nem kötelező érvényű előírás, inkább ajánlásnak, vezérfonalnak tekinthető”. Az Útmutató szerint az alkalmasság/alkalmatlanság megállapításának kritériumai az egyes csoportokba tartozó személyekre „általában, de nem feltétlenül érvényesek, azokat minden esetben egyedi mérlegeléssel kell alkalmazni a vizsgált egyénekre”.
Az iratok alapján ugyan nem volt egyértelmű, hogy az eljáró orvosok a döntésüket az Útmutató alapján hozták meg, vagyis azt a gyakorlatban jogi iránymutatásként alkalmazták, de ennek közvetlen veszélye nem zárható ki. Ezért az ombudsman megállapította, hogy az Útmutató esetleges alkalmazásával az eljáró orvosok a jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoztak.
Az általános helyettes az egészségügyi miniszternek javasolta, hogy az Útmutató helyett jogszabály, vagy állami irányítás egyéb jogi eszköze kiadásával rendezze a járművezetői egészségügyi alkalmasság megítélése során alkalmazandó rendelkezéseket.
OBH 4385/2004.
A tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a kamara békéltető testülete, ha a fogyasztói jogvitával kapcsolatban lefolytatott meghallgatásról nem készít jegyzőkönyvet, és panaszost az eljárás kimeneteléről nem tájékoztatja.
A panaszos a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Békéltető Testületének eljárását kifogásolta.
A panaszos előadta, hogy egy utazásszervező cég eljárásával összefüggő, fogyasztóvédelmi jellegű panaszával fordult a testülethez. Megjelent a testület által tartott tárgyaláson, ahol az utazási iroda képviseletében nem jelent meg senki. Előadta a panaszát, majd a tanácstagok felkérték, hogy a határozat meghozataláig várakozzon a folyósón. Amikor azonban ismét behívták, csak a peres eljárás kezdeményezése iránti szándékáról kértek tájékoztatást, majd a panasz visszavonását javasolták. Újabb várakoztatás után közölték, hogy a kérelmét elutasítják, tekintettel arra, hogy az irodát nem képviselte senki ezért nincs lehetőségük az egyezség létrehozására. Kifogásolta, hogy erről miért nem a meghallgatás elején tájékoztatták, és kérte a jegyzőkönyvet, de közölték, hogy az nem készült.
A biztos a panasz tisztázása érdekében a Békéltető Testület elnökétől érdemi nyilatkozatot, és az ügyben keletkezett dokumentumok másolatainak megküldését kérte, de az elnök nem tett eleget a biztos megkeresésének.
Az országgyűlési biztos kifejtette, hogy a közigazgatás két alrendszerének egyike az önkormányzati igazgatás, amelyek körébe tartoznak az olyan köztestületek is, mint a szakmai kamarák és az ehhez kapcsolódó testületek, amelyek törvényi felhatalmazás alapján közfeladatokat látnak el, így az eljárásuk során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény (Áe.). hatálya alá tartozó döntéseket hoznak. Az Áe. az ügyfelek számára lehetőséget biztosít arra, hogy bejelentéseiket akár szóban is megtegyék. A szóbeli közléseket írásba, jegyzőkönyvbe kell foglalni. Kötelező jegyzőkönyvet felvenni a szóbeli kérelemről, az ügyfél, a tanú, a szakértő meghallgatásáról, a szemle lefolytatásáról és – ha az ügyfél kéri vagy az eljárás érdekében egyébként szükséges – a tárgyalásról. Kötelezően jegyzőkönyvbe kell foglalni a határozat kihirdetését. A jegyzőkönyvet a meghallgatott személy, a köztisztviselő és a jegyzőkönyvvezető írja alá. Az aláírások bizonyítják az abban foglaltak megtörténtét, az elhangzottak valódiságát. A jegyzőkönyvet az aláírást megelőzően fel kell olvasni a meghallgatott személyek előtt. Az ügyfél kérelmére a jegyzőkönyvről másolat adható. A fogyasztóvédelemről szóló törvény is kifejezetten előírja a határozat kihirdetését, továbbá annak kézbesítését is.
A megállapított visszásságok megszüntetése érdekében a biztos felkérte a Békéltető Testület elnökét, hogy szerezzen érvényt a konkrét esetben a megjelölt jogszabályokban foglaltaknak, pótolja a jegyzőkönyv készítését; továbbá intézkedjen aziránt, hogy munkatársai az eljárási jogszabályokat mindenkor maradéktalanul betartsák. Javasolta az ügymenet és iratkezelési szabályzat létrehozását.
Az elnök nem értett egyet a kezdeményezéssel, véleménye szerint nem történt visszásság, mert a fogyasztóvédelemről szóló törvény nem ír elő jegyzőkönyv-vezetési kötelezettséget.
E véleményével összefüggésben a biztos tájékoztatta a testület elnökét, hogy nem csupán a törvény betűje, hanem a tisztességes eljárás Alkotmányban foglalt alapelve követeli meg, hogy egy meghallgatásról jegyzőkönyv készüljön. Minden jogszabály minden esetben az Alkotmány, mint alaptörvény elveinek figyelembevételével értelmezendő. Tehát saját hatáskörében módjában áll eljárását az alkotmányos elvekkel összhangban javítani, ehhez nyújt segítséget az ombudsman intézménye.
OBH 4762/2004.
Alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okoz a közigazgatási szerv, ha valamely ügyfélről harmadik személynek írott levél az érintett emberi méltósághoz való jogát sértő kifejezéseket használ.
Egy barcsi panaszos a helyi ÁNTSZ Intézet vezetőjének eljárását kifogásolta, mivel az a hivatalos formában, harmadik személynek kiadott levelében őt sértő módon minősítő kijelentéseket tett. Az országgyűlési biztos vizsgálatot indított, és az Intézet vezetőjétől tájékoztatást kért.
A vizsgálat megállapította, hogy a kifogásolt levél nem csak szakmai kérdésekre terjedt ki, hanem az Intézet vezetője szubjektív megállapításokat is tett a panaszosra vonatkozóan harmadik személynek.
A biztos ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a köztisztviselő feladatait a köz érdekében a szakszerűség, a pártatlanság, az igazságosság, a kulturált ügyintézés szabályainak megfelelően köteles teljesíteni, illetőleg köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amely feladatának ilyen eredményű teljesítését megakadályozná. A jogszabályok megsértésével a közszolgálati jogviszonyból származó kötelezettségét szegi meg a köztisztviselő.
Megállapította, hogy az Intézet vezetője által – a hivatalos (’fejléces’) iraton – használt, a tájékoztatáson túlmutató közlések, illetve az általa használt hangnem bármely ügyféllel szemben sértő lehet, az a modern közigazgatás, illetve a humanizmus elveivel nem egyeztethető össze. A levélnek a szubjektív jellegtől mentesnek kellett volna lennie.
Jelezte, hogy az Intézet vezetője ellenérdekű félnek adott ki tájékoztatást a panaszos személyéről, nem számolt azzal, hogy a panaszost ezzel hátrány érheti korábban tett közérdekű bejelentései miatt. Az intézetvezető által használt szubjektív jellegű fordulatok használata és a levélnek panaszostól teljesen független jogi képviselő részére történő megküldése összeegyeztethetetlen egy köztisztviselőtől elvárható és elvárandó feladatellátás során.
A panaszos kifogása miatt a biztos az ÁNTSZ Megyei Intézetéhez is fordult, amelynek vizsgálata nem érintette az ÁNTSZ vezetőjének megítélését. A biztos hangsúlyozta, hogy felelősségre vonás kezdeményezésére az időmúlás miatt nem volt módja. Utalt arra, hogy a panaszosnak lehetősége lett volna szabálysértési feljelentést tennie, és alanyi joga érvényesítésére polgári bírósághoz fordulnia.
Az országgyűlési biztos felkérte az Intézet vezetőjét, hogy a jövőben feladata teljesítése során minden személynek egyformán kijáró tisztelettel, az emberi személyiség értékét szem előtt tartva járjon el. Kérte továbbá, hogy ha bármely ügyfél eljárását, bejelentését, panaszát stb. joggal való visszaélésnek, más személy zaklatásának minősíti, azt a konkrét ügyben hozott határozatában, vele közölje.
A vezető a felhívásban foglaltakat elfogadta.
OBH 4962/2004.
A jogbiztonság követelményét sértő visszásságot okoz az illetékhivatal, ha eljárása során a kiértesítettek körének önkényes meghatározásával az értesítési gyakorlat előreláthatóságát, kiszámíthatóságát nem biztosítja.
A panaszos azt kifogásolta, hogy az illetékhivatal – amely másokat előzőleg írásban figyelmeztetett a feltételes mentesség határidejére, őket kihagyta az értesítettek köréből – az illetékmentesség feltételei teljesítésének elmulasztása miatt a korábban feltételesen felfüggesztett illetékfizetési kötelezettséget előírta számukra. Sérelmezte, hogy ez az eljárás hátrányos megkülönböztetést eredményezett.
Az általános helyettes az illetékmentesség intézményét elemezve megállapította, hogy a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség alól az mentesül, aki lakóház építésére alkalmas telektulajdont vásárolt és vállalta annak 4 éven belüli beépítését, és a használatbavételi engedély bemutatását. Az illetékhivatal az illetékfizetési kötelezettséget előírja, de kérelemre feltételesen felfüggeszti. Az ügyfélnek ez alapján két feltételt kell teljesítenie ahhoz, hogy az illetékhivatal a felfüggesztett kötelezettséget törölje: 4 éven belül lakóházat kellett építenie és ennek megtörténtét a használatbavételi engedéllyel igazolnia az illetékhivatalnál. Ha az ügyfél bármelyiket elmulasztja, az illetékhivatal a felfüggesztett illetékkötelezettséget előírja az ügyfél terhére.
Az általános helyettes az illetékhivatal hivatalvezetőjétől és a pénzügyminisztertől kapott tájékoztatás alapján megállapította, hogy az illetékhivatal minden évben értesítette azon ügyfeleit, akik számára a 4 éves határidő az adott évben jár le. A panaszolt esetben erre azért nem került sor, mert az Illetékhivatal szerint „szervezéstechnikai okokból azok részére került kipostázásra a használatbavételi engedély bemutatási kötelezettségre felhívó értesítés, akiknek a felhívás időpontját követően járt le a 4 éves beépítési határidő”. Az Illetékhivatal 2006-ra tervezte a számítástechnikai rendszerének korszerűsítését, de az Itv időközbeni módosítása alapján a használatbavételi engedélyek beszerzése is az ő feladatukká vált. Az Illetékhivatal és a Pénzügyminisztérium egyezően nyilatkozott arról, hogy az előzetes értesítés nem jogszabályi kötelezettség, az illetékkötelezettséget és az illetékkedvezmény alkalmazási feltételeit a kibocsátott fizetési meghagyás tartalmazta, ezért nem okozott törvénysértést a panaszos értesítésének elmaradása. A PM szerint az ügyfélbarát értesítési rendszer hibája volt, hogy az értesítés nem jutott el minden kötelezetthez, ezzel azonban nem valósult meg hátrányos megkülönböztetés.
A panaszos 4 éves beépítési határideje 2004. március 6-án járt le. Az Illetékhivatal az ügyet méltányossági eljárásban rendezte, az előírt késedelmi pótlékot törölte.
Az általános helyettes megállapította, hogy az adókról, járulékokról szóló törvények módosításáról rendelkező 2005. évi XXVI. törvény hatálybalépésével az Itv. a beépítési kötelezettség teljesítésének igazolását az illetékhivatal feladatává tette, így a jogszabály módosítás a panaszos által felvetett problémát a jövőre nézve megszűntette, ezért az általános helyettes jogalkotásra vonatkozó javaslatot nem tett.
OBH 5014/2004.
A jogbiztonsággal összefüggő visszásságot okoz a jegyző, ha a bíróság által megerősített – kötelezést tartalmazó – határozatát évekig nem hajtatja végre. A tulajdonhoz, az egészséges környezethez, valamint a jogorvoslathoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a környezetvédelmi és az állategészségügyi hatóság, ha a tevékenységgel érintett ingatlannal szomszédos ingatlan tulajdonosát nem tekinti őt ügyfélnek.
A panaszos a szomszédságában működő nagyüzemi állattartást, az abból eredő környezetszennyezést és bűzt, továbbá a tevékenységgel kapcsolatos hatósági eljárást sérelmezte. Előadta, hogy évek óta több hatóságnak jelentette be, hogy a szomszédos ingatlanon működő nagyüzemi állattartás károsítja a családja egészségét, gyermeke asztmáját károsan befolyásolja, mégsem történt hatékony intézkedés az üzem bezárása, vagy a tartott állatállomány csökkentése érdekében.
Az országgyűlési biztos tájékoztatást kért a kápolnásnyéki jegyzőtől, a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatójától, a Fejér Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás igazgatójától, valamint a közigazgatási hivatal vezetőjétől. Bekérte továbbá a szükséges, vonatkozó előzményi iratokat is a hatóságoktól.
Az iratokból kitűnik, hogy a kápolnásnyéki jegyző az engedély nélkül állattartásra használt épület ügyében évekkel korábban már határozat hozott, amit a bíróság is megerősített, de azóta sem intézkedett az általa előírt kötelezettség teljesítésének kikényszerítésére. Ezzel a mulasztással a tisztességes eljárás követelményét sértette.
A biztos rámutatott arra is, hogy a közigazgatási hivatal is ugyan ilyen visszásságot okozott, mert annak ellenére sem szorgalmazta a végrehajtási eljárást, hogy a jogorvoslati kérelmek elbírálása miatt három alkalommal is át kellett tanulmányozniuk az ügy iratait.
A biztos az önkormányzat honlapjáról származó adatokból megállapította, hogy a panaszolt vállalkozó 2002 óta önkormányzati képviselő, ezért az őt érintő ügyben a helyi jegyző nem járhat el, de sem az építésügyi hatóság, sem a jegyző nem jelezte a kizárási okot. Mivel a közigazgatási hivatal sem hívta fel erre az érintettek figyelmét, e mulasztás is a jogbiztonság alkotmányos követelményét sértette.
A Felügyelőség rámutatott arra, hogy a vállalkozó– a szakhatóságok hozzájárulásával – 2004-ben kapott engedélyt 40.000 férőhelyes baromfitartásra a családi házas ingatlanára. A határozatról a panaszost nem értesítették.
A biztos kifejtette, hogy a Felügyelőség a panaszos jogorvoslathoz való jogát sértette meg, amikor a tevékenység engedélyezésekor a közvetlen szomszédot a határozatról nem tájékoztatta, és az nem élhetett a jogorvoslati jogával.
Az állategészségügyi állomás igazgatója arról tájékoztatta a biztost, hogy az állomás feladatkörébe nem az élelmiszer-előállító üzem működése hatásának ellenőrzése, vagy szabályozása tartozik, hanem az, hogy a külső körülmények ne zavarják az élelmiszer előállítást.
Az állomás eljárása a működési engedélyt megadó határozat alapjául szolgáló ágazati jogszabály alapján is az Áe. hatálya alá tartozik, ám a panaszost ennek ellenére sem tájékoztatta, aki így a jogorvoslati jogával nem élhetett, ezért a biztos az állomás alkotmányos mulasztását is megállapította.
A mulasztásokból eredő visszásság megszüntetése érdekében a biztos felkérte a jegyzőt, hogy soron kívül járjon el a panaszos végrehajtási kérelme ügyében, és figyelemmel arra, hogy az építésügyi hatóság kötelezettje a helyi önkormányzat képviselője, kérje más eljáró hatóság kijelölését.
A felügyelőség és az állomás vezetőit felkérte, hogy soron kívül küldjék meg a kiadott engedélyeket a panaszosnak, biztosítva részére a jogorvoslat lehetőségét. Valamennyi érintett szerv vezetőjét arra kérte, hogy hivatalukban intézkedjenek a jogszabályok maradéktalan betartatásáról.
A jegyző a kezdeményezést elfogadta, elfogultság miatt kérte más hatóság kijelölését.
Az állomás igazgatója a határozatot megküldte a panaszosnak, aki benyújtotta ellene a fellebbezését. A felügyelőség arról értesítette a biztost, hogy változatlanul nem tekinti ügyfélnek a panaszost – mert nem terjesztett elő ez irányú igényt, míg a kifogásolt tevékenység elleni bejelentése közérdekű bejelentésnek tekinthető – ezért az Obtv. 21. §-a alapján az álláspontjáról az iratok felterjesztésével egyidejűleg tájékoztatta a felettes hatóságát. Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség vezetője egyetértett a hatóság álláspontjával.
A biztos ajánlását fenntartotta és megkereste a környezetvédelmi és vízügyi minisztert, hogy fejtse ki álláspontját a környezetvédelmi hatósági eljárásokban részvevő ügyfelek köréről, és amennyiben elfogadja az ajánlást, tegye meg a szükséges intézkedéseket.
A rendelkezésre álló határidő még nem telt le.
OBH 6470/2004.
A gyermekeket megillető megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükhöz szükséges kiemelt védelemhez fűződő joggal összefüggő visszásságot okoz az iskolaigazgató, ha nem tesz eleget értesítési kötelezettségének, és nem kéri a gyermekjóléti szolgálat szakmai segítségét. A jogbiztonság követelményével, és a panasz előterjesztéséhez való joggal összefüggő visszásságot okoz az ORTT Panaszbizottsága, ha az ügyrendjében túlterjeszkedik a médiatörvényben kapott felhatalmazás keretein, és új döntés-fajtát („vélemény”) alakít ki, illetve, ha a panaszt a médiatörvény és az ügyrend által nem ismert módon – más ügyben született vélemény megküldésével – intézi el.
A panaszos az egyik kereskedelmi csatornának azt a műsorát kifogásolta, amelyben bemutatták azt a gyermeket, akit általános iskola WC-jében társai fajtalanságra kényszerítettek.
Az általános helyettes feltárta, hogy két tanulót óraközi szünetben, az iskolai WC-ben öt tanulótársuk fajtalankodásra kényszerített, amiért az egyik sértett gyermek édesanyja feljelentést tett. A történteket a rendőrség jelezte az iskolát fenntartó önkormányzatnak.
Az elkövetők ellen fegyelmi eljárás indult, őket a tantestület szigorú megrovásban részesítette, 2005. december 31-ig valamennyi iskolai szórakoztató rendezvényről eltiltotta. Az ombudsman megállapította, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatása a közoktatásról törvény rendelkezéseinek megfelelt, visszásságot nem okozott. Az önkormányzat képviselő-testülete az iskola igazgatója ellen fegyelmi eljárást indított.
A fegyelmi eljárás vizsgálóbiztosa megállapította, az iskola igazgatója a történtekről már másnap értesült. Az eseményekről az igazgató nem értesítette sem a rendőrséget, sem az intézmény fenntartóját, nem kérte a gyámhatóság, a gyermekjóléti szolgálat segítségét sem. Az igazgató a problémát saját hatáskörében kívánta megoldani. A képviselő-testület az iskola igazgatóját megrovás fegyelmi büntetésében részesítette. Az ombudsman megállapította, hogy az iskola igazgatója azzal, hogy értesítési kötelezettségének nem tett eleget, nem kérte a gyermekjóléti szolgálat szakmai segítségét, melyre mind a sértett, mind az elkövető gyermekeknek szüksége lett volna, megsértette a jogbiztonság követelményét, továbbá visszásságot okozott a gyermekeket megillető a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükhöz szükséges kiemelt védelemhez fűződő jogukkal összefüggésben. Mivel az iskola fenntartója a szükséges intézkedéseket megtette az országgyűlési biztos intézkedést nem tett.
A gyermekjóléti szolgálat tájékoztatása szerint az iskolában történtekről a médiából, továbbá a gyámhatóság jelzéséből szereztek tudomást. A gyámhatóság védelembe vételi javaslatot kért az elkövető kiskorúakra. A gyermekjóléti szolgálat mind az öt gyermek családját alapellátásban már korábban is gondozta. Négy kiskorú esetében védelembe vételi javaslatot tettek. A gyámhatóság a négy gyermeket védelembe vette. A gyermekjóléti szolgálat a sértett gyermekek szüleinek felajánlotta szakmai segítségét, ezzel a lehetőséggel azonban a szülők nem éltek. A sértett gyermekek esetében hatósági intézkedésre nem volt szükség. Az általános helyettes megállapította, hogy az eseményekről való értesülés után mind a gyámhatóság, mind a gyermekjóléti szolgálat a szükséges intézkedéseket megtette, eljárásuk a gyermekek alkotmányos jogainak érvényesülését szolgálta.
A kereskedelmi televízió a történtekről közölt riportjában az egyik kényszerített gyermeket is bemutatta, akinek arca a riportban végig látható volt. Megdöbbentő részletességgel számolt be a vele történtekről. A riport bemutatásához – a csatorna szerint – a gyermek szülei is hozzájárultak, az édesanya pedig személyesen is nyilatkozott a műsorban. A kereskedelmi televízió adott műsora nem minősül közszolgálati műsorszámnak, ezért az ombudsman vizsgálata a műsorra nem terjedt ki.
Az ORTT arról tájékoztatta az általános helyettest, hogy az érintett műsorszámmal kapcsolatban két beadvány érkezett a Panaszbizottsághoz. Az egyik panaszt a Panaszbizottság ún. „egyéb panaszként” bírálta el, a másik panaszost – aki beadványával fordult az ombudsmanhoz is – az első panaszos ügyben hozott „Nyilatkozatról” tájékoztatták. A Panaszbizottság tehát a két panasz közül csak az egyiket bírálta el, a másikat mindennemű törvényi, vagy az Ügyrendből eredő felhatalmazás nélkül mindössze egy egyszerű tájékoztatással intézte el. Az ombudsman szerint a panasz előterjesztéséhez való jog nem pusztán azt jelenti, hogy bárki panaszt terjeszthet elő az illetékes állami szerv elé, hanem azt is, hogy panaszát – a hatáskörrel rendelkező, illetékes szervek – érdemben intézik el. Az érdemi elintézés azt is jelenti, hogy az illetékes szervek a panaszt kimerítik, vagyis minden, a hatáskörükbe tartozó kérdést, sérelmet elbírálnak. A panaszjog ezzel ellentétes értelmezése az alapjog lényeges tartalmának korlátozását eredményezné. A sérelmezett műsorszámra vonatkozó második panasz – bár az elsővel több hasonló, vagy azonos elemet tartalmazott – számos olyan eltérő kérdést is felvetett, amelyeket a Panaszbizottságnak el kellett volna bírálnia, de az nem történt meg.
A Panaszbizottság ezzel a mulasztásával az állampolgár panasz előterjesztéséhez való jogával összefüggő visszásságot okozott.
A vizsgált ügyben a Panaszbizottságánál előterjesztett panaszok nem a médiatörvény 4. § (1) bekezdésének megsértésére vonatkoztak, azokat a Panaszbizottság – Ügyrendje alapján – ún. egyéb panaszként kezelte. Az ombudsman már az OBH 1052/2003, 1458/2003, és 2012/2003 számú jelentéseiben is vizsgálta a Panaszbizottság ún. egyéb panaszokkal kapcsolatos eljárását. Már akkor rámutatott, hogy az ORTT az Ügyrendben egy új típusú, a törvény által nem szabályozott „döntés-fajtát” alakított ki. A felhatalmazás kereteit messze meghaladó normatív tartalmú szabályozás eredményeként létrejött jogintézmény önmagában is a jogállamiság elvével összefüggésben visszásságot okoz. Továbbá a Panaszbizottság „véleménye” elleni jogorvoslatnak az Ügyrend 14. § (6) bekezdésében történő kizárása a jogorvoslathoz való alapvető joggal összefüggő visszásságot eredményez. Ezekkel összefüggésben tett megállapításait változatlanul fenntartotta, azokat nem ismételte meg.
Az ORTT – az ombudsmani megkeresés alapján – elrendelte a műsorszám tartalmi vizsgálatát. Ennek eredményeként megállapította a médiatörvény 3. § (2) bekezdésének megsértését, és ezért 30 percre felfüggesztette a műsorszolgáltatási jog gyakorlását.
Az általános helyettes a korábbi jelentéseiben foglaltakat fenntartva a hasonló visszásságok jövőbeni elkerülése érdekében javasolta Országgyűlésnek, hogy a médiatörvény kiegészítésével állapítsa meg a Panaszbizottság „egyéb” panaszokra vonatkozó eljárásának főbb szabályait, és a Panaszbizottság döntése elleni jogorvoslás általános szabályait.
OBH 6586/2004.
A jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) eljárása azzal, hogy – a jogi szabályozás (költségvetési törvény) hiányosságára visszavezethető okból – a magyar nemzeti szabványállomány túlnyomó részét nem magyar nyelven vezette be, illetve a bevezetett idegen nyelvű szabványok magyar nyelvű változatát nem készítette el.
Egy tűzoltó parancsnok beadványa szerint a tűzoltóságnak – hatósági jogkörében eljárva – vizsgálnia kell azt, hogy a benyújtott beruházási tervek megfelelnek-e a hatályos jogszabályoknak, illetve az azok helyett önkéntesen alkalmazható szabványoknak. Egy, az MSZT által magyar nemzeti szabvánnyá nyilvánított európai szabvány magyar nyelven nem hozzáférhető, hanem nemzeti szabványként annak angol nyelvű változatát kell alkalmazni. Ezt alkalmazniuk kellene, azonban azt – mivel magyar nyelven nem hozzáférhető – nem tudják figyelembe venni.
Az MSZT ügyvezető igazgatójától kapott tájékoztatás szerint a szabványok – azok bevezetési módjától és nyelvétől függetlenül – önkéntesen alkalmazhatóak, de nem tehetők kötelezővé. Évente mintegy 1000-1200 európai szabvány kerül kiadásra, melyeket az MSZT-nek 6 hónapon belül be kell vezetnie a magyar szabványrendszerbe. Ezek magyar nyelvű változata azonban csak akkor készülhet el, ha erre költségviselőt találnak. 2005. tavaszára a nemzeti szabványállományban 25%-ra csökkent a magyar nyelvű szabványok részaránya, és az un. harmonizált európai szabványoknak is közel 50%-a csak angol nyelven volt hozzáférhető. A magyar hatósági engedélyezési eljárások során, a kérelmezők által hivatkozott szabványok jelentős része – így a panasszal érintett szabvány is – valóban csak angol nyelven került a nemzeti szabványrendszerbe bevezetésre.
Az MSZT ügyvezető igazgatója szerint: „A szabályozás logikája olyan, hogy a szabványalkalmazó szinte automatikusan választja a műszakilag legmegfelelőbb, költségkímélő szabványos megoldást, amely számára kézenfekvő, ha meg akar felelni a jogszabályi követelményeknek. Nincs szükség a szabvány kötelezővé tételére, mivel a szabvány előírásainak érvényesülése nem külső kötelezettségen, hanem önkéntes jogkövetés folytán, saját meggyőződésen alapul, ami gazdasági előnyökkel is jár. Aki a szabványt alkalmazza, az bízhat abban, hogy a jogszabály által megkívánt módon jár el, a szabványtól eltérő egyéb, költségesebb, bár jogilag ugyancsak megengedett eljárásokkal szemben.”
Az Sztv. 8. § e) pontjának megfelelően az MSZT a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek teljes jogú tagjaként képviseli a magyar szabványosítás érdekeit, továbbá ugyanezen 8. § b) és c) pontja alapján jogosult átvenni a nemzetközi-, illetőleg – az előírt határidőn, általában 6 hónapon belül – köteles a nemzeti szabványrendszerbe bevezetni az európai szabványügyi szervezetek által kidolgozott és közzétett szabványokat.
A magyar nemzeti szabványállomány az MSZT-től kapott tájékoztatás szerint mintegy 23000 szabványból áll, amiből mintegy 16000 szabvány alapját képezi európai szabvány, ezek közül 3000 harmonizált európai szabvány.
A panasszal érintett ügyben un. „Jóváhagyó közleményes (angol nyelvű) bevezetés”-re került sor. Jóváhagyó közleményes módszerrel csak európai vagy nemzetközi szabványt szabad magyar nemzeti szabványként bevezetni. Az ezzel a módszerrel bevezetett szabvány angol nyelven jelenik meg.
Ezt követően az általános helyettes megvizsgálta a magyar nyelvű bevezetés módszerével készült szabványok magyar nemzeti szabványállományban elfoglalt arányát. Az MSZT ügyvezető igazgatójának tájékoztatása alapján megállapította, hogy folyamatos csökkenés mellett 2005. év tavaszára a nemzeti szabványállományban a magyar nyelvű szabványok részaránya 25%-ra csökkent, és a harmonizált európai szabványoknak közel fele is csak angolul hozzáférhető. Az MSZT tájékoztatása szerint a helyzet arra vezethető vissza, hogy költségviselő hiányában legtöbbször egyáltalán nem tudják a szabványok magyar nyelvű változatát elkészíteni.
Az MSZT eljárása azzal, hogy a magyar nemzeti szabványállomány túlnyomó részét nem magyar nyelven vezette be, illetve a bevezetett idegen nyelvű szabványok magyar nyelvű változatát nem készítette el, – a jogi szabályozás (költségvetési törvény) hiányosságára visszavezethető okból – alkalmas arra, hogy a jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okozzon.
Az általános helyettes a visszásság megszüntetése, valamint megelőzése érdekében azt javasolta a pénzügyminiszternek, hogy a mindenkori költségvetési törvény előkészítése során vegyék figyelembe az európai és a nemzetközi szabványok magyar nemzeti szabványként való, magyar nyelvű bevezetése költségvetési fedezete biztosításának szükségességét.
A javaslatot a pénzügyminiszter nem fogadta el, az általános helyettes az ajánlását fenntartotta.
