1.

AZ ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOSOK KÖZÖS HIVATALÁNAK MŰKÖDÉSE ÉS BESZÁMOLÓJA

 

1.1. Az országgyűlési biztosok közös hivatalának működése

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Obtv.) 28. § (1) bekezdése értelmében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese, valamint a külön biztosok feladatával kapcsolatos ügyvitel és előkészítés teendőit az Országgyűlési Biztos Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) látja el. A Hivatal részletes feladatait a Szervezeti és Működési Szabályzat határozza meg.

Az intézmény életében 2002 januárjában jelentős változás következett be: beköltözhettünk a felújított műemlék épületben lévő új székházba, április 29-én, pedig sor került annak ünnepélyes átadására is. A rendezvényen beszédet mondott Mádl Ferenc köztársasági elnök. Az ünnepségen megjelent Németh János, az Alkotmánybíróság elnöke, Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Polt Péter legfőbb ügyész, Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke, valamint több olyan meghívott, akinek az intézmény életében, az új székházba költözéssel kapcsolatban jelentős szerepe volt.

Továbbra is gondot jelent azonban, hogy az épület felújítása csak részleges volt, hiszen a III. és IV. szintet “társbérlőként” az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. Ellátási és Beruházási Igazgatóság használja, s az ő területükre – beleértve a rossz állapotban lévő tetőszerkezetet is – a beruházás nem terjedt ki, ahogyan például a közösen használt pince fővezetékeire sem, aminek következtében a pincét az elmúlt évben két alkalommal öntötte el a szennyvíz. Az I. emelet “L” alakú szárnya áthúzódik a szomszédos társasházba, ezért szinte mindennaposak a társasházi együttélésből adódó problémák. Ahogy azt az előző beszámolóban is jeleztük, végleges megoldást az jelenthetne, ha az OTP 2003. második felében várható kiköltözését követően – most már a teljes épület tatarozása és jogi helyzetének rendezése után – a hivatal birtokba vehetné az egész épületet. Itt kell ugyanis megjegyeznünk, hogy a hivatal még mindig “jogcím nélküli használó”, ami azzal a következménnyel jár, hogy nehézségekbe ütközik az egyes szolgáltatókkal való szerződéskötés, illetve a garanciális igények érvényesítése, vagy kisebb átalakítások, beruházások végzése az “idegen” épületben. Összességében azonban a munkatársak örülnek az új székháznak, hiszen többen kerültek a korábbihoz képest jobb munkakörülmények közé, kulturáltabbá vált az ügyfelek fogadása, a könyvtár kialakításához és működéséhez szükséges helyiségek rendelkezésre állnak, s van az intézményhez méltó tanácsterem is.

Egyértelműen előrelépés történt 2002-ben a hivatal számítástechnikai rendszerének fejlesztésében. Az “Elektronikus kormányzat” fejlesztésére meghirdetett pályázaton elnyert támogatás felhasználásával befejezéséhez közeledik a szolgáltatásközpontú iktatórendszer kialakítása, s 2003. I. negyedévének végére várhatóan megvalósul a “Portál Projekt”, ami az állampolgárok gyorsabb és rugalmasabb tájékoztatását eredményezi. Ezzel párhuzamosan történt az intézmény teljes számítástechnikai rendszerének fejlesztése, aminek során új szolgáltatásokat is nyújtó informatikai központot alakítottunk ki, az elavult munkaállomásokat kicseréltük, s a legkorszerűbb szoftvereket telepítettük fel.

Ugyancsak jelentős pozitív változást hoz a köztisztviselői besorolású munkatársak bérezésében a Ktv. 44. § (5) bekezdésének a 2002. évi LXII. törvénnyel történő módosítása: ennek hatásaként ugyanis 2003. január 1-jétől a hivatalunkkal – alkotmányos helyzetüket illetően – azonos jogállású szervek azonos képzettségű munkatársaival azonos mértékű illetmény-kiegészítésben részesülhetnek. Még mindig van megkülönböztetés azonban abban, hogy például az Állami Számvevőszék vizsgálói más besorolásban részesülnek, mint az országgyűlési biztosok azon munkatársai, akik ugyancsak – bár más tárgyú – vizsgálatokat végeznek. De bízunk abban, hogy belátható időn belül ez a diszkrimináció is megoldódik. Továbbra is gondot jelent a nem köztisztviselői besorolású munkatársak bérének emelése, mert arra a költségvetés nem nyújt fedezetet, kis létszámú intézményünk pedig nem tud olyan bérmegtakarítást elérni, hogy abból a “piaci” bért tudjuk kigazdálkodni a teljes létszám 10%-át kitevő (munkaviszonyban) foglalkoztatottnak.

A Hivatalnál az országgyűlési biztosokhoz benyújtott panaszok érkeztetése egységes, azonban – az eltérő munkamegosztásból adódóan – csak állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosához (a továbbiakban: kisebbségi biztos) érkező küldemények iktatása központosított, az adatvédelmi biztos beadványainak iktatása az Adatvédelmi Irodán történik. A rendelkezésünkre álló és az adatvédelmi biztostól beszerzett adatok alapján megállapítható, hogy az OBH megalakulása óta több mint 60 000 panaszt (összesen 61 555-öt) nyújtottak be az országgyűlési biztosokhoz, ebből az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez 52 512 érkezett, az adatvédelmi biztoshoz 6 165, a kisebbségi biztoshoz pedig 2 978. Ezek a számok természe- tesen nem fedik le a biztosok teljes tevékenységét, hiszen például mindegyik országgyűlési biztos – szűkebb-tágabb körben – észrevételezi a megküldött jogszabálytervezeteket, bekapcsolódnak a parlamenti bizottságok munkájába, az adatvédelmi biztosnak a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény alapján széles körű ellenőrzési és nyilvántartási kötelezettsége is van, a kisebbségi biztos pedig számtalan kisebbségi önkormányzati testület ülésén vagy rendezvényén is részt vesz. (Az országgyűlési biztosok által végzett tevékenység teljes körét, a pontos és részletes számszerű adatokat, azok elemzését saját beszámolójuk tartalmazza.)

A közös hivatal működteti a panaszirodát. Az országgyűlési biztosok az intézmény megalakulása óta törekedtek arra, hogy a hozzájuk forduló állampolgárokat, akik fontosnak tartják, hogy sérelmeiket személyesen adhassák elő, vagy valamilyen akadály miatt nem képesek arra, hogy írásban keressék meg őket, kulturált körülmények között, lehetőleg jól felkészült munkatársak fogadják. Az új székház földszintjén külön helyiség áll rendelkezésre a panaszosok fogadására, az ügyfelek meghallgatására. Így megszűnt az a korábbi helyzet, hogy a munkatársak az egyébként is zsúfolt dolgozószobájukban voltak kénytelenek a panaszosokkal foglalkozni. A félfogadó helyiségben 5, számítógépes csatlakoztatásra is alkalmas munkahelyet alakítottak ki, ily módon nem csupán az ügyfelek fogadására szakosodott két munkatárs, hanem esetenként minden biztos közvetlen munkatársának is lehetősége van arra, hogy állandó helyen hallgathassa meg a panaszosokat. A szakszerűség biztosítása érdekében a Hivatal Jogi-elemző Főosztályának csaknem valamennyi munkatársa részt vett az ügyfelek meghallgatásában.

2002-ben összesen 845 panaszos jelent meg a hivatalban, részben előzetes időpont-egyeztetés után, részben a félfogadási időben (ez az előző évhez képest kb. 15%-os csökkenést jelent, azonban januárban a költözés miatt a félfogadás szünetelt). Az általuk előadott panaszok nagy része, 97%-a az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese hatáskörébe tartozott, 14 esetben az adatvédelmi, 9 esetben pedig a kisebbségi biztoséba. A személyesen megjelenők közül 163-an a Hivatalban folyamatban lévő ügyükben érdeklődtek, 747-en azonban új panaszosként jelentkeztek. Az új panaszosok közül 379 – több mint 50% – elfogadta a kapott tájékoztatást, ügyében további eljárást, vizsgálatot nem kért. Az előző évekhez hasonlóan a panaszosok legnagyobbrészt (158 esetben) polgári jogi tárgyú ügyben keresték meg személyesen a Hivatalt, de sokan fordultak hozzánk büntető-, illetve rendőrségi ügyben, valamint önkormányzati lakásügyben is. Valamelyest csökkent az építési ügyben érdeklődők száma.

Nagyon sokan keresik meg telefonon is hivatalunkat. A telefonos információs szolgálatot ellátó munkatársaink 3423 hívást fogadtak, s 398 félfogadási időn kívül érkező panaszostól vettek át beadványt vagy hiánypótló iratot. Az információs szolgálatot havonta közel 400 személy keresi meg. Az új székházban működő automata telefon alapján lehetőség van arra is, hogy a panaszos közvetlenül az ügy előadójához forduljon, az ilyen hívások számáról pontos kimutatásunk nincs. Ugyanakkor az ügyintézés gyorsítása érdekében munkatársaink is gyakrabban élnek a “rövid úton” (telefonon, e-mailen) történő tájékozódás, információszerzés lehetőségével.

Az országgyűlési biztosok és a közös hivatal munkatársi létszámának alakulását az 1/1. számú táblázat mutatja. Megállapítható, hogy 1998 óta lényeges változás nem történt, csupán a 2000-ben hozott kormányhatározat eredményezett kötelező létszámcsökkentést. A munkatársak összetételében is csak kisebb személyi változások mentek végbe, elsősorban az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese munkatársai, illetve a Hivatal körében. Ez utóbbiban a változás esetenként minőségi cserét jelentett, mert egy-egy korábban középfokú végzettséggel rendelkező munkatárs helyére felsőfokú végzettségű került (például az informatikai csoportban). Sajnos éppen a beszámoló évében fordult elő, hogy jól képzett, hosszabb szakmai gyakorlattal rendelkező eltávozott munkatárs helyére nem sikerült megfelelően kvalifikált új munkatársat találni. Az országgyűlési biztosok által végzett rendkívül szerteágazó, sokféle szakmai ismeretet, magas fokú felkészültséget igénylő tevékenység ellátásához változatlanul alacsonynak tartjuk az engedélyezett létszámot, s ezért az elmúlt évben is eseti vagy tartós megbízási szerződéssel kénytelenek voltunk munkatársakat alkalmazni. E téren 2003-ban legfeljebb az Adatvédelmi Iroda kerül könnyebb helyzetbe, mert kb. 5 munkatárs alkalmazásához kapott támogatást a költségvetésből. A létszámkeret emelésére minden biztosnak szüksé- ge lenne munkája még hatékonyabb végzéséhez. (Azoknak a munkatársaknak a névsorát, akik 2002-ben az országgyűlési biztosok és a közös hivatal munkatársaiéként dolgoztak, a beszámoló végén közöljük.)

 

1/1. számú táblázat

Az országgyűlési biztosok és a Hivatal munkatársai létszámának alakulása 1995. december 31. és 2002. december 31. között*

	1995	1996	1997	1998	1999	2000	2001	2002
érdemi	26	66	76	83	86	84	82	85
ügyviteli	17	29	35	41	41	39	***41	***35
összesen	43	95	111	**124	**127	**123	**123	**120

*     Országgyűlési biztosok és hivatalvezető nélkül

**   10–17 munkatársat alkalmaztunk megbízási szerződéssel, 2002-ben 10-et

***          Ebből munkaviszonyban 11 fő

 

2002-ben is több rendezvényre került sor a Hivatal szervezésében. Ezek között is – a már említett székházavatón kívül – elsőként kell megemlíteni, hogy december 14-én látogatást tett a hivatalban dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, és az országgyűlési biztosokkal folytatott közvetlen megbeszélésen tárgyalták meg a hivatal aktuális problémáit, s a jövőbeni együttműködés lehetőségeit. Június 12-én Alvaro-Gil Roblest, az Európa Tanács emberi jogi biztosát fogadták hivatalukban az országgyűlési biztosok, akit a Külügyminisztérium több vezető munkatársa is elkísért. A találkozás elsődleges célja az volt, hogy a vendég tájékoztatást kapjon a magyarországi emberi jogi intézmények és szervezetek, a kisebbségek, különösen a roma közösségek helyzetéről. Ezt megelőzően, június 6-án az Európai Unió tagállamaiból érkező, különböző civil szervezetek és intézmények vezetőiből álló 30 fős delegáció látogatott el a Hivatalba, akik a magyarországi intézmények illetve civil emberi jogi szervezetek működését kívánták feltérképezni. Nagy érdeklődéssel fogadták Lenkovics Barnabás és Péterfalvi Attila tájékoztatását a magyar országgyűlési biztosi intézményről, a biztosok eljárási rendjéről és az adatvédelem sajátosságairól.

Az elmúlt évben Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megtartotta első megyelátogatását. A Győr-Moson-Sopron Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjének meghívására szeptember 24–26. között tettek munkalátogatást a megyében. Ennek során kihelyezett ügyfélfogadást tartottak, s munkatársaikkal együtt 18 helyszínen folytattak vizsgálatot, többek között a Győri Hajléktalanokat Segítő Szolgálat Átmeneti Hajléktalan Szállóján, a Soproni Rendőrkapitányság és Megyei Rendőrfőkapitányság fogdájában, valamint a Sopronkőhidai Fegyház és Börtönben. Ez utóbbiakban a fogva tartottak elhelyezését, a velük való bánásmódot, illetve a személyi állomány munkakörülményeit vizsgálták. Az ügyfelek fogadására való felkészülést, fogadásuk körülményeit és módját ellenőrizték – előre be nem jelentett látogatás során – a soproni és a győri okmányirodában, a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságon, illetve Egészségbiztosítási Pénztárnál, valamint az APEH megyei igazgatóságán. A Magyar Honvédség 12. Légvédelmi Rakéta Dandáránál a katonák élet- és munkakörülményeit vizsgálták, míg a megyei önkormányzat József Attila Gyermekvédelmi Központjában a gyermekek családi környezetbe való kihelyezésének gyakorlatát. Sor került egy idősek otthonában, 1999-ben lefolytatott, negatív tapasztalatokkal záródott vizsgálat miatt célzott utóvizsgálatra is. A biztosok munkatársai egy-egy konkrét beadványban foglaltakkal kapcsolatban megtekintették a helyszínt, illetve személyesen hallgatták meg a panaszost, s szakmai tanácskozást folytattak például a betegjogi képviselőkkel a jogintézmény érvényesüléséről, a Megyei Földművelésügyi és a Földhivatal munkatársaival az 1993. évi II. törvény hatályosulásáról, a végrehajtás tapasztalatairól. A megyelátogatás végén, értekezleten találkoztak a megyei települések jegyzőivel, vezető tisztségviselőivel, akiket tájékoztattak a látogatás során szerzett elsődleges benyomásaikról.

 

 

1/2. számú ábra

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese megyei munkalátogatása

A hazai és nemzetközi rendezvényeken való részvételéről, szerepléséről a kisebbségi biztos saját beszámolójában ad számot, mint ahogy az adatvédelmi biztos is az általuk szervezett, illetve látogatott rendezvényekről.

            Intézményünk iránt a főiskolások, joghallgatók között is egyre nagyobb az érdeklődés. Ezt jelzi az is, hogy évről évre egyre többen kívánják kötelező szakmai gyakorlatukat a hivatalban tölteni (2002-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem 12 hallgatójának háromhetes gyakorlatát kellett megszerveznünk), s egyre több végzős hallgató nyújtja be pályázatát hozzánk: 2001-ben 70, 2002-ben több mint 100 pályázat érkezett anélkül, hogy álláshelyet hirdettünk volna. Augusztus 22-én Lenkovics Barnabás, Péterfalvi Attila és Takács Albert fogadta a III. MÁSZ Nyári Egyetem 20 diákját, december 4-én pedig munkatársaink találkoztak az Országgyűlés Hivatalának ösztöndíjasaival.             Az országgyűlési biztosok az elmúlt évben is több külföldi meghívásnak tettek eleget, esetenként munkatársaikkal együtt. Április 4–7. között került megrendezésére Alvaro-Gil Robles, az Európa Tanács emberi jogi biztosa és a Litván Ombudsmani Hivatal közös szervezésében az európai ombudsmanok találkozójára Tallinban, ahol Takács Albert képviselte a magyar országgyűlési biztosokat. Az Európai Unió támogatásával “Hálózat a Környezet Védelme Érdekében” néven megalakult szervezet első értekezletét április 12–13-án tartotta Athénban, amelyen a görög ombudsman meghívására Lenkovics Barnabás vett részt. Az Európai Ombudsmani Intézet és a Lengyel Ombudsmani Hivatal által Krakkóban, május 23–25. között szerevezett VI. Európai Ombudsmani Konferencián Takács Albert jelent meg. A libanoni ombudsmani intézmény létrehozása érdekében Bejrutban, 2002. június 3–4-ére, a libanoni államigazgatási reformért felelős miniszter által összehívott szemináriumon Lenkovics Barnabás tartott előadást a magyar tapasztalatokról. Augusztus 29. és szeptember 5. között – a Külügyminisztérium kezdeményezésére – a Kínai Ellenőrzési Minisztérium vendégül látta Lenkovics Barnabást és Takács Albertet azzal a céllal, hogy a meghívók tapasztalatot szerezhessenek a Magyarországon, a demokratikus átmenet időszakában az alkotmányos jogok védelmére létrejött országgyűlési biztosok tevékenységéről. Az European Network of Ombudspersons for Children Brüsszelben, október 2–4. között tartott éves találkozóján Takács Albert, mint a gyermekjogok érvényesüléséért felelős országgyűlési biztos vett részt. Ugyancsak Takács Albert képviselte a magyar országgyűlési biztosokat a nemzeti emberi jogi intézmények képviselői részére, az Európa Tanács által, november 14–16 között Belfastban és Dublinban rendezett kerekasztal konferencián.

Az országgyűlési választások és az új parlamentre váró sürgős feladatok miatt a szokásosnál későbbi időpontban került sor az országgyűlési biztosok parlamenti beszámolójára. A bizottsági meghallgatások szeptember–októberben megtörténtek. Mind a négy országgyűlési biztost meghallgatta az Alkotmány- és igazságügyi bizottság és az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság, az állampolgári jogok országgyűlési biztosát és általános helyettesét ezenkívül még az Egészségügyi bizottság, a Környezetvédelmi bizottság, valamint az Ifjúsági és sportbizottság. Az Önkormányzati bizottság, valamint a Szociális és családügyi bizottság rajtuk kívül a kisebbségi biztost, az Oktatási bizottság csak a kisebbségi biztost, a Rendészeti bizottság pedig az adatvédelmi biztost is meghallgatta. Beszámolójukat a bizottságok elismeréssel fogadták, s több esetben kifejtették, hogy a mindennapi munkájuk során is igényt tartanak közreműködésükre. Az Országgyűlés a december 18-án tartott plenáris ülésen vitatta meg a beszámolókat, majd december 23-án az előző évinél is magasabb arányban elfogadta. (A szavazatok arányáról lásd az 1/3. számú táblázatot.)

 

1/3. számú táblázat

Az országgyűlési biztosok beszámolóját elfogadó szavazatok aránya %-ban*

	1995–96	1997	1998	1999	2000	2001
	évekről történt beszámoló
Állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese	99,6	99,3	95,6	96,7	96,0	99,7
Nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosa	99,6	98,6	95,2	89,7	95,3	97,8
Adatvédelmi biztos	95,3	88,8	82,7	87,3	90,0	100,0

* Az igen szavazatok számát a plenáris ülésen szavazó vagy a szavazástól tartózkodó országgyűlési képviselők számához viszonyítottuk.

 

1.2. A beadványok, panaszok sorsa a közös hivatalban

Az országgyűlési biztosokhoz a panaszok különböző módon érkeznek. Az esetek többségében az ügyfelek írásban keresik meg a biztosokat, vagy más szerv teszi át a hozzájuk érkezett levelet, de a hivatalban személyesen is fogadnak panaszosokat, illetve a biztosok – például sajtóból szerzett információ alapján – hivatalból is indítanak eljárást.

Az állampolgárok által írásban benyújtott panaszok a közös hivatalba érkeznek. Az adatvédelmi biztosnak, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának címzett beadványokat – előbbieket azonnal, az utóbbiakat iktatás után – az érintett biztosok irodájának adják át. Ezen beadványokkal a Hivatal a továbbiakban nem foglalkozik. Más a sorsa az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének szóló beadványoknak. A továbbiakban ezeket az ügyeket mutatjuk be.

2002-ben az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez 3 860 beadvány érkezett, azaz ennyi “ügy” került iktatásra. Ez az előző évhez képest 25%-os csökkenést mutat. Egy ügy azonban több, egymástól akár lényegesen eltérő panaszt tartalmazhat. Gyakori, hogy a panaszos egy beadványban több sérelmet is felsorol, például az önkormányzat eljárása során sérelmezi a helyi adó kivetését, a szomszéd birtokháborítása miatti eljárás elmaradását és szociális támogatásának hiányát, de egyúttal akár a gyermeke elleni büntetőeljárást is. E megkülönböztetés alapján megállapítható, hogy a fentebb jelzett 3 860 ügy – a december 31-i állapot szerint – 4 936 panaszt tartalmazott, vagyis a beadványok negyedében egynél több panaszt terjesztettek elő. (Az időpontnak azért van jelentősége, mert az év végéig nem minden ügy került elintézésre, ezért előfordulhat, hogy a beadvány részletes vizsgálata során derül ki: az több panaszt is magában foglal.) A 2002-ben keletkezett ügyek és panaszok számát az alábbi táblázat mutatja be:

 

 

(A további elemzés során az egyes táblák számadatai közötti eltérést ez a megkülönböztetés okozza.)

Az 1/4. számú táblázat mutatja, hogy a 2002-ben érkezett 3 860 ügyből 747 esetben a hivatalban foglalták írásba a panaszos kérelmét, 30 esetben az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vagy általános helyettese hivatalból indított vizsgálatot, az esetek csaknem 80%-ában – 3 083 ügyben – pedig írásban benyújtott beadvány alapján indult az eljárás. Ez az arány lényegesen nem változott, csupán kb. 3%-kal nőtt az előző évhez képest azon ügyek aránya, amelyekben a panaszos személyesen terjesztette elő sérelmét.

 

1/4. számú táblázat

Az ügyek megoszlása a keletkezés módja szerint

Az ügyek
keletkezésének módja	száma	%
szóbeli panasz felvétele	747	19,35
beadvány	3 083	79,87
hivatalból indult	30	0,78
összesen	3 860	100,00

 

 

Változatlanul magánszemélyek keresik meg a legtöbb alkalommal az országgyűlési biztosokat, az ügyek 93,5%-ában, 3 609 ügyben. Valamilyen kollektíva 106 esetben (2,7%), civil szervezet pedig 45 esetben (1,2%) fordult a hivatalhoz. Ezek jellemzője, hogy kisebb-nagyobb számú személyek körét érinti a beadványukban részletezett panasz, így elmondhatjuk, hogy önmagában az ügyek számának csökkenése nem jelenti azt, hogy azoknak a száma is csökkent, akiknek sérelme eljutott az országgyűlési biztosokhoz. (Az ügyek indítványozók szerinti megoszlását az 1/5. számú táblázat mutatja be.)

 

1/5. számú táblázat

Az ügyek megoszlása az indítványozók szerint

Az ügyek
indítványozója	száma	%
magánszemély, család	3 609	93,5
kollektív	106	2,7
más hivatal	23	0,6
civil szervezet	45	1,2
egyéb	77	2,0
összesen	3 860	100,0

 

Ezt támasztja alá az 1/6. számú táblázat is, amelyből kitűnik, hogy a 3 860 ügyből csak 3 137-ben szerepel egy személy sérelme, 723-ban, azaz az ügyek 19%-ában az állampolgárok csoportját jelölik meg sérelmet szenvedettként. Érdekes megfigyelni, hogy az arány fokozatosan tolódik ez utóbbi irányba, hiszen például 1998-ban az ügyek alig több mint 11%-ában szerepelt az állampolgárok csoportjának sérelme.

 

1/6. számú táblázat

Az ügyek megoszlása a sérelmet szenvedettek szerint

Sérelmet szenvedett	ügyszám	%
egyén	3 137	81
állampolgárok csoportja	723	19
összesen	3 860	100

 

Az indítványozó magánszemélyek neme szerinti megoszlásban az elmúlt évben tovább tolódott az arány a férfiak “javára”. Míg 2000-ben a panaszosoknak 50%-a volt férfi, 2001-ben már 53, 2002-ben pedig elérte az 54%-ot akkor, amikor az összlakossághoz mért arányuk évek óta 48%. Még szembetűnőbb ez az arány, ha azt mondjuk, hogy az ország férfi lakosságából minden 2 611-dik, a nőkéből csak minden 3 334-dik nyújtott be beadványt az országgyűlési biztoshoz vagy általános helyetteséhez (lásd az 1/7. számú táblázatot).

 

1/7. számú táblázat

Az ügyek megoszlása az indítványozó magánszemély neme szerint

A magánszemély neme	fő	%	Összlakosság megoszlása (2002. évi adat)	%
férfi	1 852	54	4 836 980	48
nő	1601	46	5 337 873	52
összesen	3 453	100	10 174 853	100

 

Az országgyűlési biztoshoz fordulók állampolgárság szerinti megoszlásának aránya évek óta változatlan. 97% körül mozog a magyar állampolgárságú személyek száma, az eltérés legfeljebb fél százalékos volt az elmúlt években: 2000-ben 97,58%, 2001-ben 97,4%. (Lásd az 1/8. számú táblázatot.)

 

1/8. számú táblázat

Az ügyek megoszlása a magánszemély, család állampolgársága szerint

Állampolgárság	ügyszám	%
magyar	3 499	97,0
külföldi	76	2,1
nem állapítható meg	34	0,9
összesen	3 609	100,0

 

2002-re is elmondhatjuk azt, ami a korábbi évekre is jellemző volt: bár a lakosságnak csak kétharmada (65,1%) él városokban, a beadványoknak közel háromnegyede (72,5%) onnan érkezett. (Lásd az 1/9. számú táblázatot.)

1/9. számú táblázat

Az ügyek megoszlása településtípusok szerint

Település típusa	Érkezett ügyek		Összlakosság megoszlása (2002. évi adat)	%
	száma	%
város	2 800	72,5	6 626 218	65,1
község	1 030	26,7	3 548 635	34,9
ismeretlen	30	0,8
összesen	3 860	100,0	10 174 853	100,0

 

Ugyancsak változatlan az a megállapítás, hogy a fővárosból érkezik a legtöbb beadvány: igaz ez a megállapítás abszolút számban is, és az ott lakó népesség arányához mérten is, mert míg az összlakosságnak csak 17,1%-a él Budapesten, a beadványok 30,9%-át fővárosiak nyújtották be. Nem változott a sorrend a korábbi évekhez képest a panaszok számát illetően: továbbra is Pest megye a második, s azt Borsod-Abaúj-Zemplén, majd Szabolcs-Szatmár-Bereg megye követi, s ötödikként – a tavalyi Bács-Kiskun megye helyett – Hajdú-Bihar megyét kell említeni. Budapestet és Pest megyét kivéve egészen más sorrend alakul ki, ha a panaszok számát az adott megyében élők számához viszonyítjuk. Ekkor megállapíthatjuk ugyanis, hogy a megye lakossága az elmúlt évben az összlakossághoz való arányától lényegesen eltérő arányban fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához vagy általános helyetteséhez, s ebben az esetben Heves megye kerül a harmadik helyre, majd azután Győr-Moson-Sopron megye és Nógrád megye következik. Az előbbi megyének a korábbi évekhez való kiugró “teljesítményét” az magyarázza, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és helyettese munkatársaival a megyébe látogatott. Az ezzel együtt járó fokozottabb publicitás (beleértve azt is, hogy ilyen alkalmakkor a megye nagyobb forgalmú közintézményeibe panaszgyűjtő ládákat helyezünk ki, s a panaszosokat a megyeszékhelyen hallgatjuk meg) hosszú évek tapasztalatai szerint azt eredményezi, hogy a munkalátogatás évében és – kisebb mértékben ugyan – még a következő évben is nagyobb számú panasz érkezik az adott megyéből. Jól mutatják ezt a számok is, mert az előző évhez képest csaknem 1%-kal nőtt a Győr-Moson-Sopron megyei településekről érkezett panaszok száma, megközelítve a több mint 100 000-rel nagyobb lakosságú Hajdú-Bihar megyéből érkezőkét. Más megyében a változás a fél százalékot sem éri el. A lakosság arányához viszonyítottan a legkevesebb panasz három dunántúli megyéből, Vas, Tolna és Veszprém megyéből érkezett.

 

1/10. számú táblázat

Az ügyek megoszlása megyénként

Megye	Érkezett ügyek		Összlakosság (2002. évi adat) fő	%
	száma	%
Budapest	1 191	30,9	1 739 569	17,1
Bács-Kiskun	155	4,0	545 989	5,4
Baranya	117	3,0	406 330	4,0
Békés	112	2,9	399 061	3,9
Borsod-Abaúj-Zemplén	202	5,2	749 104	7,4
Csongrád	144	3,7	428 144	4,2
Fejér	136	3,5	428 922	4,2
Győr-Moson-Sopron	160	4,1	435 256	4,3
Hajdú-Bihar	164	4,2	552 478	5,4
Heves	126	3,3	326 800	3,2
Jász-Nagykun-Szolnok	127	3,3	418 601	4,1
Komárom-Esztergom	89	2,3	317 110	3,1
Nógrád	79	2,0	220 600	2,2
Pest	441	11,4	1 089 478	10,7
Somogy	96	2,5	336 799	3,3
Szabolcs-Szatmár-Bereg	177	4,6	587 994	5,8
Tolna	55	1,4	250 337	2,5
Vas	52	1,3	268 591	2,6
Veszprém	95	2,5	374 578	3,7
Zala	82	2,1	299 112	2,9
Külföld	36	0,9	–	–
Nem állapítható meg	24	0,6	–	–
Összesen	3 860	100,0	10 174 853	100,0

 

Az elmúlt évben a fővárosban lakók 1 191 beadvánnyal fordultak az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez, s a kerületek közül a X. kerületből érkezett a legtöbb, az összes beadvány 7,4%-a. Ezt követi a XI., majd a III., II. és XIII. kerület. Más sorrendben ugyan, de 2001-ben is ezek a kerületek szerepeltek az első ötben, akkor azonban a listát a XI. kerület vezette 8,2%-os “részesedéssel”, majd a II., III., XIII. kerület következett, s csak ötödik volt a jelenleg első X. kerület. Más a helyzet, ha a beadványok számát a kerületben lakók számához viszonyítjuk, ekkor ugyanis az V. kerületé a vezető hely (minden 10 000 kerületi lakosból 12,3 nyújtott be panaszt), s a mennyiség szerinti előző listából csak a X. kerület szerepel a második helyen 11,2 beadvánnyal. A további három helyen is új kerületek osztoznak: az I., a VI. és a IX. kerület a 10 000 lakosra jutó 10,9, 9,9, illetve 8,9 beadvánnyal. Legkevesebb panasz a XV., XXI., XX., XXII. és XVI. kerületből érkezett. Egy százalékot meghaladó változás az előző évhez képest három kerületben volt; a XI. kerületből 1%-kal kevesebb, a XVII. kerületből 1,6%-kal, a XVIII. kerületből 1,3%-kal érkezett több beadvány. (Lásd az 1/11. számú táblázatot.)

 

1/11. számú táblázat

Az ügyek megoszlása kerületenként

Kerületek	Érkezett ügyek		A kerület 10 ezer lakosára jutó ügyek száma 2002-ben
	száma	%
I.	28	2,4	10,9
II.	78	6,5	8,6
III.	83	7,0	6,4
IV.	54	4,5	5,3
V.	35	2,9	12,3
VI.	43	3,6	9,9
VII.	44	3,7	7,1
VIII.	64	5,4	7,8
IX.	54	4,5	8,9
X.	88	7,4	11,2
XI.	86	7,2	6,2
XII.	44	3,7	7,4
XIII.	74	6,2	6,7
XIV.	72	6,0	6,0
XV.	32	2,7	3,8
XVI.	37	3,1	5,3
XVII.	50	4,2	6,3
XVIII.	65	5,5	6,8
XIX.	35	2,9	5,5
XX.	30	2,5	4,6
XXI.	33	2,8	4,1
XXII.	24	2,0	4,7
XXIII.	14	1,2	6,7
Budapest (nem  azonosítható kerület)	24	2,0	nincs adat
Összesen	1 191	100,0	6,8

 

Amint azt korábban már jeleztük, egy-egy beadvány több panaszt is tartalmazhat, így a 2002-ben érkezett 3 860 ügy 4 936 panaszt. A továbbiakban ezeket a panaszokat elemezzük. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a panaszok “összetétele” évek óta nem változik számottevően, legfeljebb egy-egy kisebb ügytípusban mutatkozik esetenként számottevő eltérés. (Például az elmúlt években az árvíz következményeként emelkedtek az árvízi kártalanítással kapcsolatos panaszok.)

 

1/12. számú táblázat

A panaszok típusonkénti megoszlása

A panaszok
típusa csoportosítva	száma
	2002-ben	%
Adó-, illeték-, vám-, pénzintézeti, biztosítási ügyek	248	5,0
Állampolgársági, idegenrendészeti, konzuli, menekült-, státusügyek	90	1,8
Büntető- és büntetés-végrehajtási ügyek	692	14,0
Egészségbiztosítási, nyugdíjbiztosítási, munkaügyek	451	9,1
Egészségügyi ellátás	86	1,7
Építési, helyiség-, lakásügyek	443	9,0
Gazdasági, cég-kereskedelmi, szövetkezeti ügyek	146	3,0
Gyermekvédelem-, gyerm. jogok, fiatalkorúak, gondnoksági, gyámügyek	213	4,3
Honvédségi, határőrségi, nemzetbiztonsági, rendőrségi, ügyészségi ügyek	141	2,9
Föld-, kárpótlási, birtokvédelmi ügyek	288	5,8
Kamarai, közjegyzői, ügyvédi, bírósági végrehajtási ügyek	186	3,8
Környezet- és természetvédelem, mezőgazdaság	76	1,5
Közigazgatás, általános igazgatás, szabálysértés	222	4,5
Közlekedési, víz-, hírközlési ügyek	53	1,0
Közüzemi szolgáltatás	257	5,2
Oktatás, közművelődés	76	1,5
Polgári jogi ügyek	578	11,7
Szociális ügyek	341	6,9
Egyéb	349	7,1
Összesen	4 936	100,0

 

Az 1/12. számú táblázatban felsorolt 19 típusból 5 ügycsoport adja a panaszok több mint 50%-át; ezek a büntető és büntetés-végrehajtási ügyek (14%), a polgári jogi ügyek (11,7%), az egészségbiztosítási, nyugdíjbiztosítási és munka ügyek (9,1%), az építési, helyiség- és lakásügyek (9%), valamint a szociális ügyek (6,9%). Ezen ügycsoportoknak a sorrendje sem módosult az előző évhez képest, s az ügycsoporton belüli változás is 0,5%-on belül marad. (A könnyebb áttekinthetőség érdekében a korábbi részletezés helyett, amikor egy-egy típusban csekély számú panasz mutatkozott, az 1/12. számú táblázatban összevontunk egyes típusokat.)

Nincs lényeges változás a panasszal érintett szervek megoszlásában sem. (Lásd az 1/13. számú táblázatot.)

 

1/13. számú táblázat

A panasszal érintett szervek megoszlása

Érintett szerv	Érkezett panaszok száma
	2002-ben	%
adóhatóság	54	1,09
bíróság	661	13,39
biztosító	35	0,71
bv. intézmény	91	1,84
civil szervezet, egyház	23	0,47
egészségbiztosító	24	0,49
egészségügyi ellátó szerv	57	1,15
egyéb dekoncentrált (területi) szerv	43	0,87
FÁK (Fővárosi Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat)	8	0,16
fogyasztóvédelem	11	0,22
földhivatal	84	1,70
földművelésügyi hivatal	16	0,32
földrend. és földkiadó bizottság	5	0,10
gazdálkodó szerv (kft., rt.)	184	3,73
gyermek- és ifj.véd. int., gyámhiv.	122	2,47
határőrség	3	0,06
helyi önkormányzati testület	125	2,53
helyi polgármesteri hivatal	812	16,45
honvédség	15	0,30
illetékhivatal	18	0,36
ingatlankezelő szervezet	34	0,69
kárpótlási hivatal	19	0,38
kórház	27	0,55
Kormány	51	1,03
közigazgatási hivatal	63	1,28
közjegyző	14	0,28
közterület-felügyelet	8	0,16
köztestület (kamara)	52	1,05
Közüzemi szolgáltatók összesen	238	4,82
ebből:
áramszolgáltató	69	1,40
díjbeszedő	3	0,06
gázmű	15	0,30
köztisztaság	1	0,02
távhő	15	0,30
telefonszolgáltató	28	0,57
vízmű	27	0,55
közüzemi szolg. egyéb	80	1,62
külföldi hatóság	14	0,28
külképviselet	2	0,04
magánszemély	163	3,30
Miniszterelnöki Hivatal	4	0,08
minisztérium	118	2,39
munkaügyi központ	13	0,26
nemzetbiztonsági szerv	7	0,14
nyugdíjbiztosító	192	3,89
oktatási intézmény	74	1,50
Országgyűlés	148	3,00
országos hatáskörű szerv	64	1,30
pénzintézet	94	1,90
rendőrség (BRFK, helyi)	413	8,37
szociális intézmény	71	1,43
szövetkezet	65	1,32
TÁH (Területi Államháztartási Hivatal)	30	0,61
társasház	33	0,67
ügyészség	137	2,78
ügyvéd	56	1,13
vámhivatal	21	0,43
végrehajtó	52	1,05
nincs, nem állapítható meg	191	3,87
egyéb	77	1,56
összesen	4 936	100,0

 

Továbbra is a helyi polgármesteri hivatalok ellen nyújtják be a legtöbb panaszt (16,45%), ami érthető is, hiszen az állampolgár velük találkozik a leggyakrabban, ott keletkezik a legtöbb ügy. Három százalékkal lemaradva követik az önkormányzatokat a bíróságok (13,39%), majd a rendőrség (8,37%), a közszolgáltatók (4,82%), illetve a nyugdíjbiztosítók (3,89%) következnek. Az előző évben csak ezen utolsó helyen volt változás, akkor a nyugdíjbiztosítókat megelőz- ték a magánszemélyek. (Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy szám szerint szinte ugyanannyi panaszt – 2001-ben 198-at, 2002-ben 192-t nyújtottak be a nyugdíjbiztosítók ellen.) Ez ellen az öt szerv ellen nyújtották be a panaszoknak csaknem a felét, 46,92%-át. Jelentős számszerű csökkenés az egész- ségügyi szervek (2001-ben 126, 2002-ben 57), a helyi önkormányzati testületek (2001-ben 236, 2002-ben 125) és a közüzemi szolgáltatók közül a vízművek (2001-ben 71, 2002-ben 27) ellen benyújtott panaszok számában érzékelhető. A növekedés sehol sem tekinthető kiugrónak.

1/14. számú táblázat

A panasz jellege szerinti megoszlás

A panaszok
jellege	száma	%
eljárás elhúzódása	112	2,27
hatóság hallgatása	270	5,47
sérelmes döntés	1 261	25,55
károkozás	87	1,76
jogszabály kifogásolása	232	4,70
sérelmes eljárás	2 342	47,45
nincs jellege	34	0,68
egyéb	152	3,08
segítség-, tájékoztatás-, felvilágosítás-kérés	446	9,04
összesen	4 936	100,00

 

Ha a panaszokat jellegük szerint vizsgáljuk (lásd az 1/14. számú táblázatot), megállapíthatjuk, hogy az esetek csaknem felében (47,45%-ában) a panaszosok az eljárás módját sérelmezik. Ez az arány az előző években is ilyen volt. Egyes szervek esetében ez az arány még magasabb, például a rendőrség ellen benyújtott panaszok 68%-ában, a helyi polgármesteri hivatalok esetében 54,5%-ban. Más a helyzet a bíróságok ellen benyújtott panaszokban, mert ott 67,5%-ban a döntést tartják sérelmesnek, s az eljárást mindössze az esetek 20%-ában. Évről évre nő az eljárás elhúzódása, illetve a hatóság hallgatása miatt benyújtott panaszok aránya; míg 1998-ban ezen két okból csak 3,28% volt, 2002-ben már 7,71%. Nem változik lényegesen a jogszabályokat kifogásoló panaszok aránya sem, annak ellenére, hogy ezen a területen viszonylag kicsi az országgyűlési biztosok mozgástere. Csak akkor kezdeményezhetnek ugyanis jogszabály-módosítást, ha a hatáskörükbe tartozó ügy vizsgálata után megállapítják, hogy valamely jogszabály hiánya, fölösleges vagy nem egyértelmű rendelkezése eredményezett alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot. Minden más esetben a jogszabály alkotmányosságának vizsgálata az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. (Érdekességként jegyzem meg, hogy előfordult olyan eset is, hogy országgyűlési képviselő indítványozta törvénymódosítás kezdeményezését az országgyűlési biztosnál.)

Az országgyűlési biztosok maguk alakították ki eljárási rendjüket, eljárásukra az államigazgatási eljárási szabályok nem vonatkoznak. A belső ügyrend szerint a közös hivatal Jogi-elemző főosztályán történik az országgyűlési biztosokhoz szóban vagy írásban benyújtott panaszok elsődleges, a hatásköri szabályok alapján történő szűrése. Az Obtv. részben tételesen felsorolja, hogy mely esetekben és mely szervek (hatóságok) eljárását vizsgálhatják, illetve nem vizsgálhatják az országgyűlési biztosok, részben – például a közszolgáltatók esetében – a gyakorlat kialakítását rájuk bízza. A Jogi-elemző főosztály munkatársai a beadvány, illetve a panaszostól vagy a sérelmezett hatóságtól beszerzett további iratok alapján megállapítják, hogy az adott ügyben fennáll-e az országgyűlési biztos vizsgálati jogosultsága vagy sem. Az előbbi esetben az iratokat felterjesztik – a közöttük lévő munkamegosztásnak megfelelően – az országgyűlési biztoshoz vagy az általános helyetteséhez, aki dönt az eljárás további folytatásáról. Ha az adott panasz ügyében – kifejezett törvényi tiltás miatt vagy felhatalmazás hiányában – az országgyűlési biztosnak nincs eljárási jogosultsága, erről tájékoztatják a panaszost, s amennyiben arra lehetőség van, megfelelően kioktatják az esetleg még rendelkezésükre álló jogorvoslati lehetőségekről. (A panaszok elutasításának “gyakorlatáról” a következő fejezetben részletesen is beszámolunk.)

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese munkatársaival 2002-ben is több panaszt bírált el, mint amennyi érkezett: az érkezés 4 936, a befejezés pedig ennél 217-tel több, 5 153 volt. Az év elején még volt 52 1999-ben érkezett és 181 2000-ben érkezett panasz, s a tárgyév végére sikerült feldolgozni valamennyi 1999-ben keletkezett ügyet, s a 2000-ből származó hátralékból is csupán 21, míg a 2001-ben érkezett 6 415 panaszból is mindössze 53 volt folyamatban az év végén, azaz az összes folyamatban lévő panasznak a 8%-a. (Ez az arány 2001 végén csaknem 27% volt.) Míg 2000-ben a tárgyévben érkezett ügyeknek csak a 73%-át sikerült befejezni, 2001-ben és 2002-ben ez az arány meghaladta a 80%-ot, ez utóbbi évben 82,8% volt. A be nem fejezett ügyek nagy részében vizsgálat folyik, illetve az év második felében érkeztek, s az országgyűlési biztos hatáskörének megállapítása még nem történt meg.

 

1/15. számú táblázat

A panaszok száma az eljárás stádiuma szerint

Az eljárás stádiuma	Panasz származási éve
	1995	1996	1997	1998	1999	2000	2001	2002	Összesen	%
befejezett	3421	8530	8359	7846	6496	7413	6361	4086	52 512	98,3
befejezetlen	0	0	0	0	0	21	53	850	924	1,7
összesen	3 421	8 530	8 359	7 846	6 496	7434	6414	4936	53 436	100,0
A 2002-ben befejezett panaszok megoszlása
A panasz származási éve	1999	2000	2001	2002	Összes
Befejezett	52	181	834	4 086	5 153

Az 1/15. számú táblázatból megállapítható, hogy az intézmény megalakulása óta keletkezett 53 436 panaszból 52 512-t befejeztünk, tehát mindössze a panaszok 1,7%-a elintézetlen. (Ez az arány 2001-ben 2,37%, 2000-ben 5,7% volt.) Ezt a munkát – éves átlagban – az előző évinél 1 fővel kevesebb érdemi ügyintéző végezte. (Lásd az 1/16. számú táblázatot.)

 

1/16. számú táblázat

Az elemzést és vizsgálatot végzők létszámának megoszlása 2002. január 01 és 2002. december 31 között

Beosztás megnevezése	Hivatal				Állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese irodája		Összesen
	Panasz- iroda		Jogi előkészítés
	2002	2001	2002	2001	2002	2001	2002	2001
Főosztályvezető	–	–	1	1	3	3	4	4
Főosztályvezető-helyettes	–	–	1	1	5	5	6	6
Osztályvezető	–	–	1	1	–	–	1	1
Felsőfokú végzettségű munkatárs	2	2	12	13	16	16	30	31
Adminisztrátor	–	–	1	1	5	5	6	6
Összesen	2	2	16	17	29	29	47	48

 

Annak, hogy az eredmények nem lettek még jobbak, talán az is az oka, hogy a létszám ugyan csak egy fővel csökkent, de mind az országgyűlési biztosok, mind a Hivatal munkatársai közül távozott néhány nagyobb szakmai gyakorlattal rendelkező munkatárs, akiket csak kezdőkkel tudtunk pótolni, s az ő betanításuk is a tapasztaltabb munkatársakra, vezetőkre hárult. Összességében azonban elmondhatjuk, hogy munkatársaink az elmúlt évben is eredményes munkát végeztek, különösen a hátralék feldolgozása terén.