Nyomozással és egyéb rendőrségi eljárással kapcsolatos ügyek

OBH 2397/1997.

Nem keletkezik alkotmányos visszásság, amennyiben a nyomozó hatóság a gyanúsítás alá vont személy és védője büntető-eljárásbeli jogait a vonatkozó előírások szerint biztosítja, és akkor sem, ha a gyanúsított és védője beadványainak elbírálása során az illetékes nyomozó hatóság jogi álláspontja megfelel a jogbiztonság követelményének.

A panaszos – mint ügyvéd – az előzetes letartóztatásban lévő védence ügyében terjesztett elő beadványt, melyben a védői tevékenység akadályoztatását sérelmezte.

A panasz alapján felmerült a védelemhez való jog sérelmének gyanúja, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatot folytatott. Ennek során megkereste a fővárosi főügyészt, valamint a legfőbb ügyészt is.

Megállapította, hogy a panaszos védence ellen a Budapesti Rendőr-főkapitányság folytatott nyomozást. A Fővárosi Főügyészség elfogató parancsot bocsátott ki ellene és elrendelték nemzetközi körözését is. A panaszos védencét – elfogását követően – őrizetbe vették, majd a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte. A nyomozás során a védő a főügyészségen kifogásolta, hogy védencének nem volt érdemi gyanúsítotti kihallgatása, gyanúsítása nem volt konkrét, védence beismerő vallomását kikényszerítették, továbbá nem biztosították a védőnek irat-megtekintési, illetve az egyes nyomozati cselekményeknél a jelenléti jogát. Felvetette azt is, hogy a gyanúsítotti kihallgatáson nem foglalták jegyzőkönyvbe védence útlevél kiadására irányuló kérelmét, továbbá hogy a védő beszélőre jelentkezése esetén a fogvatartottak azonosítása nehézkes. Észrevételezte az előzetes letartóztatást elrendelő, illetve meghosszabbító bírói végzések indokolását és azt is, hogy mint védő nem kapta meg e végzéseket.

Az országgyűlési biztos általános helyettese azt vizsgálta, hogy a sérelmezett eljárás során biztosított volt-e a panaszos, illetve védence számára a védelemhez való jog, továbbá hogy a hatóságok eljárása, illetve a Fővárosi Főügyészségnek a panaszos beadványára kifejtett jogi álláspontja megfelelt-e a jogbiztonság követelményének.

Megállapította, hogy az eljáró hatóság a panaszos, illetve védence védelemhez való jogát jogsértően nem korlátozta. Eljárása során folyamatosan biztosította a védő, illetőleg újabb védő meghatalmazását, lehetővé tette, hogy azok a jogszabályban előirt nyomozati cselekményeknél jelen lehessenek, védencük érdekében észrevételeket, indítványokat tehessenek. Indítványaikat a hatóság érdemben elbírálta és annak eredményéről is megfelelően adott tájékoztatást. Biztosított volt a védő panasz joga is. Az előterjesztett védői panaszokat a Fővárosi Főügyészség érdemben elbírálta és megválaszolta, a főügyészség által kifejtett állásponttal az általános helyettes egyetértett. Alkotmányos visszásság tehát nem keletkezett a sérelmezett eljárásban. Hatáskör hiányában az általános helyettes nem vizsgálta a bíróság által elrendelt és meghosszabbított előzetes letartóztatással kapcsolatos észrevételeket. Vizsgálatát ajánlás nélkül zárta le.

OBH 5510/1997.

I. Az Alkotmányban deklarált panaszhoz való joggal (Alkotmány 64. §), a tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint a jogállamiság alkotmányos elvéből eredő jogbiztonság követelményével (Alkotmány 2. § (1) bekezdés) összefüggésben okoz visszásságot a rendőrség eljárása, ha a panaszos egy rendőr magatartását sérelmező beadványaira több mint nyolc hónap eltelte után kap először érdemi választ.

II. Az Alkotmányban deklarált panaszhoz való joggal (Alkotmány 64. §), a tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint a jogállamiság alkotmányos elvéből eredő jogbiztonság követelményével (Alkotmány 2. § (1) bekezdés) összefüggésben okoz visszásságot a budapesti rendőrfőkapitány eljárása, ha a panasz kivizsgálása során kizárólag a fegyelmi felelősség elévülését állapítja meg, nem vizsgálja, hogy a fegyelmi eljárás megindításának elmulasztása felróható-e a rendőrségnek, nem vizsgálja továbbá a beadvány újabb bejelentést tartalmazó részét.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 6371/1997.

1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joggal összefüggésben – figyelemmel a viharkárt szenvedett és az állami támogatásra valóban rászoruló panaszosok érdekeire is – visszásságot okoz, ha a nyomozó hatóság a büntetőeljárás során nem deríti fel kellően a tényállást, nem szerzi be hiánytalanul a bizonyítékokat és ezzel okot ad a pótnyomozás elrendelésére, valamint ha a nyomozást alaptalanul szünteti meg és csak panaszt követően, felettes szerv utasítására rendel el pótnyomozást.

2. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiságból származó jogbiztonság követelményével kapcsolatban – különös figyelemmel arra, hogy a sértettnek és az eljárásban gyanúsított személynek jogos érdeke fűződik a nyomozás mielőbbi befejezéséhez – visszásságot keletkeztet, ha a nyomozó szerv tagja a nyomozást nem úgy teljesíti, a nyomozó szerv vezetője pedig nem úgy irányítja, hogy a nyomozás időszerűtlenségének veszélye elkerülhető legyen.

3. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiságból származó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a nyomozó hatóság a kirendelt szakértő rendelkezésére álló határidő betartását nem kíséri folyamatosan figyelemmel és nem él a szakértővel szembeni rendbírság alkalmazásának lehetőségével.

4. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiságból származó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a képviselő-testület a hatáskörébe tartozó kérelmek elbírálása során nem az ügyre vonatkozó jogszabályok szerint jár el.

A panaszosok sérelmezték, hogy a községükben bekövetkezett viharkárok helyreállításához biztosított állami támogatások és különböző segélyek jogtalan eltulajdonítása miatt a Siófoki Rendőrkapitányságon általuk kezdeményezett nyomozás indokolatlanul elhúzódott, továbbá hogy a később födémcserép ellopása miatt tett feljelentésükre nem történt intézkedés. Kifogásolták az állami támogatásoknak és különböző segélyeknek a helyi önkormányzat által történt részrehajló elosztását és azt, hogy az önkormányzat beadványaikra vagy nem válaszolt, vagy a jogorvoslati lehetőségről nem adott tájékoztatást, a helyi önkormányzat eljárását sérelmező panaszaikra pedig a Somogy Megyei Közigazgatási Hivatal nem vagy késedelmesen intézkedett.

A panasz alapján az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatot rendelt el. Ennek során megkereste a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság és a Közigazgatási Hivatal vezetőjét, valamint a belügyminisztert és az Állami Számvevőszék elnökét.

Az általános helyettes megállapította, hogy a viharkárok enyhítésére szolgáló, az önkormányzatnál rendelkezésre álló segélyek elosztásával kapcsolatban a károsultak – jogi képviselőjük útján – valóban tettek büntető-feljelentést sikkasztás miatt a Siófoki Városi Ügyészségen. A feljelentést 1996. november 22-én iktatták, a nyomozást pedig november 26-án rendelték el. Az ügyészség a nyomozás lefolytatásával a Siófoki Rendőrkapitányságot bízta meg. Az ügyintéző az ügyiratot 1996. december 10-én kapta meg. Az első nyomozati cselekményt – iratok lefoglalását – három napon belül foganatosították. Az iratok áttekintése után, 1997. január 3-án tanúként kihallgatták a feljelentőket, majd folytatták a kihallgatásokat, a szóban forgó segélyek adományozóinak és a biztosítóknak megkereséseket küldtek. A vallomások és a megkeresésekre adott válaszok ismeretében vált csak lehetővé a szakértő kirendelése. A szakértő kirendelő határozat 1997. július 24-én készült el. A szakértő a véleménye előterjesztésére eredetileg meghatározott határidő módosítását kérte arra hivatkozva, hogy több mint 84 épületet kell megvizsgálnia. A nyomozó hatóság a kérelmet indokoltnak találta. A szakértő azonban az új határidőt nem tartotta be, – többszöri felszólítást követően – csak 1998. május 25-én terjesztette elő szakvéleményét.

Az általános helyettes megállapította továbbá, hogy az egyik panaszos valóban tett feljelentést az önkormányzat tulajdonát képező cserép ellopása miatt ismert személy ellen. A nyomozást azonnal elrendelték, majd – a tanúkihallgatásokat követően – a Siófoki Rendőrkapitányság a nyomozást – bűncselekmény hiányában – megszüntette. Ez ellen a feljelentő panasszal élt. A panasznak az ügyészség helyt adott, elrendelte a nyomozás továbbfolytatását. Az ügyészi utasításban meghatározott feladatok teljesítését követően a rendőrség ismét megszüntette a nyomozást. Ezen megszüntető határozat ellen előterjesztett panaszt az ügyész elutasította. A feljelentő a panasz elutasítását nem fogadta el, ismételt panasza alapján az ügyész elrendelte az eljárás folytatását azzal, hogy az ügyet egyesíteni kell a sikkasztás miatt indult ügyhöz. Az így egyesített bűnügyben a Siófoki Városi Ügyészség fokozott ügyészi felügyeletet gyakorolt, majd az ügyészség a nyomozást bizonyíték hiányában megszüntette. E határozat ellen bejelentett panaszt a megyei főügyészség elutasította, majd az újabb panasznak a Legfőbb Ügyészség helyt adott, és utasította a Siófoki Városi Ügyészséget pótnyomozás elrendelésére. A pótnyomozás a vizsgálat idején még folyamatban volt, befejezésének meghosszabbított határideje 2000. március 10. A pótnyomozás foganatosítása során kizárási indítványt terjesztettek elő a sértettek a Siófoki Rendőrkapitánysággal szemben, melynek a megyei főkapitány helyt adott, és az eljárás lefolytatására kijelölte a főkapitányság vizsgálati osztályát.

A főkapitány – az általános helyettes megkeresésére – úgy ítélte meg, hogy a nyomozás elhúzódásáért a rendőrséget nem terheli felelősség, mert a nyomozás a rendőrségtől független, objektív okok miatt nem fejeződött még be. Azt elismerte, hogy az ügyintézés nem volt folyamatos a Siófoki Rendőrkapitányságon, de ezt annak tulajdonította, hogy a nyomozás iratai sokszor nem álltak a nyomozó hatóság rendelkezésére, mert a sorozatban benyújtott panaszok elbírálása céljából az iratokat különböző szervekhez kellett továbbítani.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Siófoki Rendőrkapitányság azzal, hogy okot adott a pótnyomozás elrendelésére – figyelemmel a viharkárt szenvedett és az állami támogatásra valóban rászoruló panaszosok érdekeire is –, a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okozott. Ugyanezen alkotmányos jogsérelmet idézte elő a Siófoki Városi Ügyészség is akkor, amikor megszüntette a nyomozást és csak a panaszt követően, felettes ügyészi utasításra rendelt el pótnyomozást. Figyelemmel azonban a pótnyomozás elrendelésére, ezzel kapcsolatban ajánlást nem tett az általános helyettes. Felkérte azonban a megyei főkapitányt, valamint főügyészt, hogy hívják fel az alárendeltségükben működő nyomozó hatóságok állományának figyelmét a jogszabályoknak megfelelő eljárási rend betartására.

Megállapította továbbá az országgyűlési biztos általános helyettese, hogy a Siófoki Rendőrkapitányság azzal, hogy a nyomozást nem úgy teljesítette, hogy az kétséget kizáró bizonyítékokkal alátámasztva befejezhető legyen, veszélyeztette a nyomozás időszerűségét. Ezért emiatt is sérült a jogbiztonság követelménye, különös figyelemmel arra, hogy a panaszosoknak és az eljárásban gyanúsított személynek jogos érdekük fűződik a nyomozás mielőbbi befejezéséhez.

Megállapította azt is, hogy a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joggal nem egyeztethető össze, hogy a szakértő a kirendelését követően, csak közel egy év múlva terjesztette elő szakvéleményét. A Siófoki Rendőrkapitányság akkor járt volna el helyesen, ha vizsgálta volna a szakértővel szemben a rendbírság alkalmazásnak indokoltságát.

A kapitányság bűnügyi osztályának vezetője is visszásságot okozott a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joggal összefüggésben azzal, hogy a bűnügyet nem minősítette “jelentősebb ügynek” és nem döntött a nyomozási iratok három példányban való elkészítéséről.

Az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálata során megállapította továbbá, hogy a panaszt előterjesztő egyik személy beadványai alapján a megyei közigazgatási hivatal is többször eljárt az ügyben. A panaszos először azt sérelmezte, hogy a vihar okozta kára enyhítésére benyújtott kölcsön kérelmére nem kapott a körjegyzőségtől érdemi választ, majd azt, hogy a helyi önkormányzat képviselő-testülete nem hozott érdemi döntést lakás helyreállításhoz kért segélyről, illetve nem a kérelemről döntött. A bejelentések alapján a hivatal megkereste a helyi önkormányzat képviselő-testületét. A testület az első panasz tárgyában a legközelebbi ülésen döntött. A panaszos a képviselő-testület határozatát a közigazgatási hivatalban vette át. A második beadvány esetében a hivatal vezetőjétől állásfoglalást kért a helyi jegyző arról, hogy ítélt ügyben a testület hozhat-e újabb döntést. A közigazgatási hivatal úgy foglalt állást, hogy a képviselő-testület ítélt ügy esetében sem teheti meg, hogy a beadvánnyal nem foglalkozik, vagyis határozatot kell hoznia. Erre tekintettel a testület a panaszos második kérelmében is határozatot hozott, a kérelmet elutasította. A közigazgatási hivatalban ezt követően iktatott beadványra is válaszoltak a panaszosnak.

Ezekkel összefüggésben az általános helyettes megállapította, hogy Torvaj község képviselő-testülete a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog követelményének – tekintettel a kérelmek előterjesztőjének a kérelem mielőbbi elbírálásához fűződő érdekére is – nem tett eleget akkor, amikor egyedi államigazgatási ügyben 30 napon belül, illetve legkésőbb a soron következő testületi ülésen nem hozott határozatot, illetve amikor nem a kérelem tartalmának megfelelően döntött.

A Somogy Megyei Közigazgatási Hivatal részéről alkotmányos visszásságot nem állapított meg az általános helyettes. Megállapította viszont, hogy a belügyminisztérium is több esetben foglalkozott a szóban forgó természeti katasztrófát elszenvedettek beadványaival. Az első panaszos az állami támogatás és egyéb segélyek önkormányzati felhasználásának jogosságát vitatta. Ezt követően a Miniszterelnöki Hivatalba címzett beadványban a támogatások önkormányzati szétosztását sérelmezték. Volt olyan panaszos is, aki a támogatás felosztását nem tartotta helyesnek. A panaszosok minden esetben választ kaptak beadványaikra. Ezeken kívül két önkormányzati képviselő levélben folyamatosan tájékoztatta a Belügyminisztériumot a támogatás elosztásával kapcsolatos nézeteikről, továbbá a témával – képviselői kérdés és interpelláció formájában – foglalkozott az Országgyűlés is.

Az utolsó belügyminiszterhez írt kérelmet a miniszter elutasította, mert az olyan irat kiadására irányult, ami belső használatra készült. A miniszter ezen döntésének vizsgálatától az országgyűlési biztos általános helyettese – hatáskör hiánya miatt – eltekintett, és a miniszter válaszlevelét megküldte az adatvédelmi biztosnak. Megállapította viszont, hogy Torvaj község képviselő-testülete megsértette a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményét, valamint a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot, mert a szóban forgó segélyek elosztásakor nem készítettek minden esetben környezettanulmányt, a szóbeli kérelmekről nem készítettek jegyzőkönyvet, a kérelmek elbírálásáról az érintetteket nem értesítették írásban és nem tájékoztatták a kérelmezőket a döntés bírósági felülvizsgálatának lehetőségéről. Ezen törvénysértéseket azonban a Somogy Megyei Közigazgatási Hivatal észlelte és intézkedett azok megszüntetésére. Erre tekintettel az országgyűlési biztos általános helyettese ezzel összefüggő ajánlást nem tett. Felhívta viszont Torvaj község önkormányzat képviselő-testületét a jogszabályoknak megfelelő eljárási rend maradéktalan betartására.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította azt is, hogy az Állami Számvevőszék nem folytatott vizsgálatot a sérelmezett állami támogatások és egyéb segélyek felhasználásával kapcsolatban.

Az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlotta a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének, hogy hívja fel az alárendeltségében működő nyomozó szervek vezetőinek figyelmét belső normákban rögzített vezetői jogosítványuk, illetve kötelezettségük maradéktalan betartására, továbbá arra, hogy elfogadhatatlan az olyan hivatkozás, mely szerint a nyomozás elhúzódásának oka az iratok más hatósághoz való, szükségszerű továbbítása, és gondoskodjon a kirendelt szakértő rendelkezésére álló határidő folyamatos figyelemmel kíséréséről, valamint a szakértővel szembeni rendbírság alkalmazása megfontolásáról.

A Somogy Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjének azt ajánlotta, hogy nyomatékosan hívja fel Torvaj község képviselő-testületét, a község polgármesterét, valamit Tab város jegyzőjét a jogszabályok maradéktalan érvényesítésére, továbbá arra, hogy a testületi hatáskörbe tartozó kérelmek elbírálását nem lehet mellőzni azzal az indokkal, hogy a kérelem az állampolgár által benyújtott és már elbírált kérelemmel megegyezik.

A főkapitány válaszlevelében az ajánlás első részét elfogadta, de válaszában nem tért ki az ajánlás második részére. Ezért az általános helyettes – fenntartva ajánlását – felhívta a főkapitányt elmaradt álláspontjának kifejtésére is. Ismételt válasza szerint a főkapitány az ajánlás második részét is teljesítette. A közigazgatási hivatal vezetője ugyancsak egyetértett az ajánlásban foglaltakkal, annak megfelelően járt el.

OBH 6681/1997.

A nyomozás több mint négy évig tartó elhúzódása miatt, az eljárási szabályok sérelmén kívül, a jogállamiság és annak nélkülözhetetlen elemét képező jogbiztonság (Alk. 2 . § (1) bek.) keretébe tartozó tisztességes eljárás sérelmével összefüggésben az alkotmányos visszásság megállapítható.

A panaszos ellen a Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Nyomozó Hivatala négy éven keresztül folytatott büntetőeljárást csempészet bűntette miatt. Az elhúzódó eljárás miatt tett panasza alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. Vizsgálatához tájékoztatást kért a fővárosi főügyésztől, a legfőbb ügyész helyettesétől és a legfőbb ügyésztől.

A nyomozó hatóság a nyomozás iratait 1997. március 12-én ismertette a panaszossal. Az iratokat 1997. július 31-én az ügyészségre továbbították. Az ügyészség pótnyomozást rendelt el, melynek határidejét a Legfőbb Ügyészség meghosszabbította. 1998. július 9-én a legfőbb ügyész helyettese arról adott tájékoztatást, hogy a nyomozást befejezték. A Budapesti XX., XXI. és XXIII. kerületi Ügyészség az 1998. október 12-én kelt határozatával – a tényállás felderítetlensége okából – ismételt pótnyomozást rendelt el, és a nyomozás törvényességének biztosítása, szakszerűségének elősegítése és a tervbe vett bizonyítási cselekmények elvégzése érdekében fokozott ügyészi felügyeletet jelentett be. A Legfőbb Ügyészség a nyomozás határidejét 1999. augusztus 12-ig, majd 1999. december 12-ig – mindkét esetben szakszerű instrukciók meghatározásával – meghosszabbította.

A fokozott ügyészi felügyelet gyakorlása keretében a kerületi ügyészség a Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Nyomozó Hivatala parancsnokához intézett átiratában kifogásolta a korábbi pótnyomozást elrendelő ügyészi határozatban előírt feladatok teljesítésének elmulasztását.

A Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Nyomozó Hivatala a befejezett nyomozás iratainak az ügyészséghez történő késedelmes megküldésével megsértette a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 145. § (1) bekezdését, amely szerint a nyomozó hatóság az iratokat a nyomozás befejezésének közlésétől számított nyolc napon belül megküldi az ügyésznek. A Nyomozó Hivatal a korábbi pótnyomozást elrendelő ügyészi határozatokban előírt feladatok teljesítését elmulasztotta. A mulasztás hátráltatta a nyomozás befejezését, továbbá sértette a büntetőeljárásról szóló törvény, valamint a bűncselekmények vám- és pénzügyőrségi nyomozásának részletes szabályairól szóló 37/1991. (XII. 24.) PM rendelet rendelkezéseit is.

A nyomozás több mint négy évig tartó elhúzódása – az ügy későbbi kimenetelétől függetlenül – sértette a panaszosnak az 1993. évi XXXI. törvényben kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. cikkében megállapított jogát ahhoz, hogy ügyét a bíróság ésszerű időn belül megtárgyalja, és abban határozatot hozzon az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.

A fentiekkel összefüggésben, az eljárási szabályok sérelmén kívül, a jogállamiság és annak nélkülözhetetlen elemét képező jogbiztonság keretébe tartozó tisztességes eljárás sérelme miatt az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság megállapítható.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlotta a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokának, hogy intézkedjék a mulasztások miatt a fegyelmi felelősség megállapítására, és a megállapított alkotmányos visszásságok megszüntetése érdekében tegye meg a hatáskörébe tartozó, szükséges intézkedéseket. Az országos parancsnok rendészeti helyettese az ajánlást elfogadta, de mivel az ügy vizsgálója időközben lemondott, a fegyelmi felelősség megállapítására nem volt lehetőség. Az ügy tanulságait oktatás tárgyává tették.

OBH 6779/1998.

Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve az ennek részét képező tisztességes eljáráshoz, valamint az Alkotmány 64. §-ában rögzített kérelemhez és panaszhoz, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben a rendőrhatóság eljárása, ha a bejelentéseket, feljelentéseket szakszerűtlenül, a büntetőeljárás szabályait sértően kezeli és intézi, a rendőri intézkedések elleni panaszokat jogorvoslattal megtámadható határozat meghozatala nélkül zárja le.

A panaszos többek között sérelmezte, hogy lakásának tulajdonosai őt és családját zaklatták, fenyegetésekkel, rendőri közreműködéssel próbálták a lakásból – a jogerős bírói döntés előtt – eltávolítani. A jogsértések miatt feljelentést kívánt tenni, de a rendőrségen bejelentéseit jegyzőkönyvben nem rögzítették, panaszait nem vették fel. Az országos rendőrfőkapitányhoz címzett panaszát a megyei rendőri szervek nem vizsgálták ki megfelelően, a válaszlevélben a tulajdonos hamis, félrevezető bejelentése alapján a helyszínen történt rendőri megjelenést és intézkedés-sorozatot indokoltnak tartották.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy a lakás első bérlője a panaszos és családja volt. Várpalota Város Önkormányzata a lakás eladásáról döntött. A panaszos – a szerződés megkötése után – a vevőkkel nem tudott megegyezni, a tulajdonosok a lakás kiürítésére kötelezés érdekében a bírósághoz fordultak. A panaszos beadványa szerint – figyelmen kívül hagyva a bírósági eljárást – a tulajdonos több esetben megpróbálta őt és családját megfélemlíteni, önkéntes távozásra, elköltözésre rákényszeríteni.

A panaszos magánlaksértés miatt feljelentést kívánt tenni a Várpalotai Rendőrkapitányságon, de a feljelentést nem voltak hajlandók felvenni, azt nem foglalták jegyzőkönyvbe, közölték, hogy a bíróság döntéséig az üggyel nem foglalkoznak. 1998. április 17-én F. J. és társai a bejárati zárakat feszegették, azzal fenyegették a panaszost, ha nem nyit ajtót, azt berobbantják. A tulajdonossal levő két egyenruhás rendőr egyike – a panaszos állítása szerint – fegyverrel kényszerítette, hogy beengedje őket a lakásba. Miután a panaszos tájékoztatta a rendőröket a folyamatban levő bírósági eljárásról, arról, hogy a tulajdonosok a lakásba csak a bentlakók engedélyével vagy jogerős bírósági végzéssel léphetnek be, intézkedésüket befejezték, s a tulajdonost is eltávolították. A panaszos a történtek miatt a Várpalotai Rendőrkapitányságon szintén feljelentést kívánt tenni, bejelentését nem vették fel. A panaszos 1998. október 14-én kelt, a történteket részletesen leíró levelével az országos rendőrfőkapitányhoz (a továbbiakban: ORFK vezetője) fordult, s ügye kivizsgálását kérte.

Az ORFK vezetője a panaszos beadványát vizsgálat céljából, a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjéhez továbbította, aki 1998. november 9-én kelt válaszlevélben a panaszost tájékoztatta, hogy az intézkedő rendőrök nem lépték túl hatáskörüket, jogsértést nem követtek el, a helyszínen a körülményeket tisztázták, s a panaszost felvilágosították, hogy a lakással kapcsolatos igényét polgári peres úton érvényesítheti.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a beadványban foglaltak szerint a Várpalotai Rendőr-főkapitányság beosztottai (intézkedő rendőrei, panaszfelvevői) az adott esetekben – bűncselekmény elkövetésének gyanújára, illetve birtokháborításra utaló adatok ellenére – érdemben nem intézkedtek, a bejelentéseket nem kezelték szakszerűen, a panaszost indokolatlanul eltanácsolták, kérelmét nem dokumentálták.

A Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője az ORFK vezetőjéhez címzett s hozzá továbbított beadványt nem a törvény rendelkezései alapján vizsgálta ki, határozatot nem hozott, az ügyekkel kapcsolatos álláspontját levélben foglalta össze, ez által a panaszos jogorvoslati lehetőségeit nem meríthette ki.

Az ORFK közbiztonsági főigazgatója a választ nem fogadta el, s mivel a panaszos az intézkedő rendőröket, több, súlyos – az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó – bűncselekmény elkövetésével vádolta, panaszát a Veszprém megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatalnak további intézkedésre megküldte. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a megyei rendőr-főkapitányság eljárása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, valamint az Alkotmány 64. §-ában deklarált jogorvoslathoz való alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okozott, de tekintettel arra, hogy a panaszt a felügyeleti szerv intézkedése orvosolta, ajánlást nem tett. Az országgyűlési biztos általános helyettese felhívta a Veszprém megyei rendőrfőkapitány figyelmét a büntetőeljárás kezdeményezésére irányuló vagy azzal összefüggő bejelentések, feljelentések, panaszok felvételére és ügyintézésére vonatkozó eljárási szabályok, valamint a rendőri intézkedések elleni panaszok elbírálására meghatározott törvényi előírások betartására.

OBH 7499 /1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság és az ahhoz kapcsolódó jogbiztonság elvével összefüggésben visszásságot okoz az ügyviteli szabályzatokban előírt időpontnál korábban végrehajtott iratselejtezés, mert sértheti az érintett személy jogait, és ez a sérelem utólag rendszerint orvosolhatatlan.

A panaszos a Szentesi Rendőrkapitányság volt vezetőjének és egyes beosztottainak tevékenységét sérelmezte, mert szerinte felesége közlekedési balesetével kapcsolatban nem tettek meg mindent a baleset okozójának felderítése és felelősségre vonása érdekében még azt követően sem, amikor a panaszos által felismert személy kilétéről ismételt bejelentést tett.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a panasz alapján vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a panaszos feleségét Szentes belterületén egy személygépkocsi elütötte. Az éppen arra haladó mentőautó a balesetet észlelve megállt és a súlyos sérülést szenvedett személyt kórházba szállította. A balesetet okozó gépkocsi vezetője szintén megállt, a mentőkkel beszélt, majd a mentők távozását követően a helyszínt elhagyta. A balesetet több szemtanú látta, de a gépkocsi rendszámát, illetve vezetőjének adatait senki nem jegyezte fel.

A mentőszolgálat ügyelete a Szentesi Rendőrkapitányságot a balesetről értesítette, de a baleseti járőr helyszínre küldésére nem történt intézkedés. A mulasztás miatt a rendőrség a balesetről csak a panaszos feljelentése alapján értesült. A nyomozást a rendőrkapitányság el is rendelte, az ügyben mulasztó rendőröket pedig a rendőrkapitány fegyelmi úton felelősségre vonta. A nyomozást megszüntették, mert az elkövető személyét nem sikerült megállapítani.

A panaszos a balesettől számított több mint három év múlva beadvánnyal fordult a rendőrkapitányság vezetőjéhez. Ebben – állítása szerint – közölte, hogy felesége és a baleset két szemtanúja fényképről felismerte a baleset okozóját, aki a helyi kórház egyik orvosa (ez a személy időközben elhunyt). Ekkor elévülés miatt büntetőeljárásnak már nem volt helye. Ennek ellenére a beadványban foglaltakat ellenőrizték, az annak során készített iratokat a korábban folytatott nyomozás irataival egyesítették, majd az iratokat a büntethetőség elévülésére hivatkozással – szabálytalanul – selejtezték. Az irategyesítést végző személy az új irattári tételszám és az annak megfelelő selejtezési idő feltüntetésének, a selejtezést végrehajtó munkatársak pedig a helyesbítés elvégzésének elmulasztásával nem jártak el kellő gondossággal, ami összefüggésbe hozható a panaszos sérelmével. A rendőrség ügykezelési szabályzata szerint ugyanis a panaszok, kérelmek megőrzési ideje 5 év, a selejtezést tehát nem lehetett volna végrehajtani. Ebben a vonatkozásban a jogállamiság és a jogbiztonság elvével összefüggésben visszásság keletkezett, ami a panasz elbírálása időpontjában már orvosolhatatlan volt. A selejtezésért felelőssé tehető személyekkel szemben nem volt lehetőség elévülés miatt felelősségre vonást kezdeményezni. Mindezekre tekintettel nem lehetett kétséget kizáró módon megállapítani azt sem, hogy a rendőrség az ügyben valóban elkövetett-e mindent annak érdekében, hogy a baleset okozójának személyét megállapítsa, vagy ténylegesen előfordultak olyan mulasztások, amelyek befolyásolták az eredményességet. Az országgyűlési biztos azonban nem rendelkezik nyomozóhatósági jogkörrel, ezért az általános helyettes a vizsgálatot ajánlás nélkül lezárta.

OBH 7648/1997.

A rendőrségre érkezett bejelentések hiányos dokumentálása, emiatt az intézkedések ellenőrizhetőségének lehetetlensége, a belső ügyviteli szabályok sérelmével összefüggésben, veszélyezteti a jogállamisághoz és a jogbiztonsághoz való jog (Alk. 2 . § (1) bek.) érvényesülését.

A panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert nagykállói lakása udvarán egy fiatalember gázsprayvel lefújta. A cselekményt bejelentette a rendőrőrsön, de semmilyen intézkedés nem történt az ügyben. Az eset után néhány nappal a gázkonvektorának megbontásával gázszivárgást idéztek elő a lakásában. Erről ugyancsak feljelentést tett, minden eredmény nélkül. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei rendőrfőkapitány vizsgálatát kérte.

A Nagykállói Rendőrőrs ügyeleti naplója szerint a panaszos 1997. április 18-án telefonon tett bejelentést. Az ügyeletes utasítására három főből álló járőr ment a helyszínre, akik a panaszost meghallgatták, a helyszínt megtekintették, a kapott személyleírás alapján az elkövetőt megkísérelték felkutatni, de ez nem járt eredménnyel. A bejelentő a kioktatás ellenére sem büntető, sem szabálysértési feljelentést nem tett, így az őrsön eljárás nem indult.

Az őrs ügyeleti füzetében történt bejegyzés alapján megállapítható volt, hogy a panaszos 1998. április 21-én 15 óra 15 perckor ismét bejelentést tett. A bejegyzés nem tartalmazta a bejelentés tárgyát. Az eltelt időre tekintettel sem az ügyeletes, sem az akkor szolgálatban lévő rendőrök nem emlékeztek arra, hogy a bejelentésre miért került sor, és ennek alapján történt-e valamilyen intézkedés. A panaszos ügyében iktatott eljárásra a bejelentést követően nem került sor.

A bejelentés tárgyának tisztázatlansága arra utal, hogy a bejelentés időpontjában a szolgálatot irányító parancsnok nem tett maradéktalanul eleget az országos rendőrfőkapitány 22/1997. sz. utasításával kiadott Járőr- és Őrszolgálati Szabályzat rendelkezéseinek. A Szabályzat 86. pontja szerint a szolgálatirányító parancsnokhoz érkező bejelentéseket, segélyhívásokat és jelentéseket, az általa tett intézkedéseket, a kiadott utasításait az időpont (nap, óra, perc), a tartalom, a bejelentő, illetve a végrehajtásra kötelezett adatainak feltüntetésével naplózni kell úgy, hogy az később – az iratkezelési szabályoknak megfelelően – visszakereshető legyen. A mulasztás elbírálása parancsnoki hatáskörbe tartozik.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a vizsgálatot megszüntette, de felhívta a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei rendőrfőkapitány figyelmét arra, hogy a rendőri intézkedések jogszerűségéhez hozzá tartozik az intézkedések – belső utasításoknak megfelelő – dokumentációja.

OBH 7878/1997.

1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság, valamint a tisztességes eljárás követelményével összefüggésben – figyelemmel a szabálysértés elkövetőjének azon jogos érdekére, hogy a felügyeleti szerv döntését mielőbb megismerje – visszásságot okoz, ha a felügyeleti intézkedés megtételére illetékes országos hatáskörű szerv “hallgatása” bizonytalanságban tartja a kérelem előterjesztőjét.

2. Nem okoz alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot, ha az ügyészség, illetve a felügyeleti szerv a szabálysértési törvény rendelkezéseire tekintettel megállapítja, hogy az ügyészi, illetve a felügyeleti intézkedés megtételének jogalapja nincs, továbbá ha a felügyeleti szerv – ugyancsak a jogszabályok betartásával – nem közvetlenül a panaszos részére kézbesíti a felügyeleti jogkörben hozott döntését, hanem alárendelt szervei útján.

A panaszos sérelmezte, hogy közlekedési baleset részeseként vele szemben is folytatott szabálysértési eljárást a rendőri szervek indokolatlanul elhúzták, és nem tettek meg mindent a tényállás és a balesetért felelős személy megállapítása érdekében. Kifogásolta azt is, hogy felülvizsgálati kérelmére az országos főkapitányságtól több hónap eltelte után sem kapott választ. Sérelmezte a Pest Megyei Főügyészség ügyben hozott döntését is.

Az ügyben felmerült a jogállamiság és a jogbiztonság követelménye, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének gyanúja. Ezért az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatot folytatott. Ennek során megkereste az Országos Rendőr-főkapitányság vezetőjét.

Az általános helyettes megállapította, hogy a panaszos olyan közlekedési baleset részese volt, ahol több jármű ütközött össze. Az ügyben az Érdi Rendőrkapitányság folytatott szabálysértési eljárást. A rendőri szerv két személlyel szemben megállapította a szabálysértés elkövetését. Ezért őket figyelmeztetésben részesítette. A panaszossal szemben az eljárást szabálysértés hiányában megszüntette.

A határozat ellen az egyik figyelmeztetésben részesített személy fellebbezéssel élt. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság a fellebbező személy ügyében az elsőfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és ellene az eljárást bizonyíték hiányában megszüntette. A másik figyelmeztetésben részesített személy esetében az elsőfokú határozatot helybenhagyta, a panaszos esetében pedig megváltoztatta, és vele szemben is bizonyíték hiányában szüntette meg az eljárást. Ezt követően a panaszos az ügyben törvényességi felülvizsgálatot kért a főügyészségtől, és felügyeleti kérelmet terjesztett elő az Országos Rendőr-főkapitányságon. A főügyészség először értesítette a panaszost, hogy intézkedtek az iratok beszerzésére, majd a felülvizsgálat eredményéről is tájékoztatták őt. A főügyészség úgy foglalt állást, hogy nincs jogalap ügyészségi intézkedésre, de a baleset során keletkezett kárigényét a panaszos polgári peres eljárás keretében érvényesítheti. Az országos főkapitány a panaszost tájékoztatta arról, hogy többször megkísérelte beszerezni az ügy iratait, de azok a főügyészségen voltak ugyancsak panaszosi beadvány elbírálása céljából, a felülvizsgálati eljárást azonban megindították. Végül az országos kapitányság megalapozottnak minősítette a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szabálysértési határozatát. Felügyeleti intézkedést nem tett, elismerte azonban a felügyeleti eljárás időbeli elhúzódását. Emiatt elnézést kért az állampolgártól. Ezt a döntést nem közvetlenül küldték meg a panaszosnak, hanem az Érdi Rendőrkapitányságon keresztül.

Az általános helyettes sem az Érdi Rendőrkapitányság, sem a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság eljárásában nem állapított meg alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot. A szabálysértési hatóságok döntéseinek megalapozottságát nem vonta kétségbe, mivel az országgyűlési biztos nem szabálysértési ügyben eljáró hatóság, nincs lehetősége az ilyen ügyben hozott határozatok ténybeli alapjának vizsgálatára és a bizonyítékoknak a szabálysértési hatóság helyett történő mérlegelésére, továbbá mert a mérlegeléssel összefüggésben nem merült fel az alkotmányos jogsérelem.

Nem okozott alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot sem a Pest Megyei Főügyészség, sem az Országos Rendőr-főkapitányság akkor, amikor nem tett ügyészi, illetve felügyeleti intézkedést a panaszos beadványai alapján, tekintettel arra, hogy a szabálysértési törvény rendelkezései alapján arra nem volt jogalap.

Nem keletkeztetett alkotmányos joggal összefüggő visszásságot az sem, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság nem közvetlenül a panaszos részére kézbesítette a felügyeleti jogkörben hozott döntését tartalmazó levelet. Ez is megfelelt a szabálysértési törvény előírásainak.

Megállapította viszont az általános helyettes, hogy a panaszos felügyeleti intézkedés megtételére irányuló kérelme tekintetében az országos főkapitányság “hallgatása” bizonytalanságban tartotta a panaszost, mellyel – figyelemmel arra is, hogy a panaszosnak jogos érdeke fűződött a felügyeleti szerv döntésének mielőbbi megismeréséhez – visszásságot okozott az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság, valamint a tisztességes eljárás követelményével összefüggésben. A főkapitányság azonban a felügyeleti eljárás elhúzódását elismerte, ami miatt elnézést kért a panaszostól. Ezért az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett. Felkérte azonban az országos főkapitányt, gondoskodjon arról, hogy a felügyeleti jogkör gyakorlása során még akkor se húzódjon el a kérelem elbírálása több hónapig, ha a döntéshez szükséges iratok más (rendőrségen kívüli) hatóságnál találhatóak.

OBH 8705/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha az állampolgárral szemben eljáró rendőr durva, indulatos hangnemben intézkedik.

A panaszos sérelmezte, hogy tiltott helyen várakozó járműve elszállításának előkészületeit megkezdő rendőr, aki a Budapesti Rendőr-főkapitányság beosztottja volt, durva magatartást tanúsított vele szemben, előállítását helyezte kilátásba, kötelezte a szállítási költség kifizetésére, továbbá útlevelét sem adta vissza.

A beadvány alapján az országgyűlési biztos általános helyettese folytatott vizsgálatot, melynek során bekérte a panaszos birtokában lévő, az üggyel kapcsolatos iratokat.

Az általános helyettes megállapította, hogy a panaszos ügyében a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetője már eljárt, és a panaszost tájékoztatta arról, hogy a kerékbilincs alkalmazásával és a járművek elszállításával kapcsolatos szabályokról szóló kormányrendelet előírásai alapján a vele szemben intézkedő rendőr jogszerűen járt el, tekintettel arra, hogy a panaszos akkor jelentkezett a gépkocsiért és kérte az intézkedés abbahagyását, amikor az autó elszállítását a rendőr már megkezdte, vagyis amikor már költség keletkezett. Ezt a költséget – a kormányrendelet szerint – a gépkocsi üzemeltetőjének akkor is meg kell térítenie, ha az elszállítás ténylegesen nem valósult meg. Ebből a szempontból annak nem volt jelentősége, hogy az elszállítást előkészítő tevékenység melyik fázisában érkezett az üzemeltető a gépkocsihoz. Nem volt törvénysértő a panaszos előállításának kilátásba helyezése sem, mert a panaszos a járművével el akart indulni, és ez megakadályozta volna a járműelszállítással összefüggésben megkezdett intézkedés befejezését. A panasz ezen részeiben tehát alkotmányos joggal összefüggő visszásság nem keletkezett.

Az útlevél eltűnésével kapcsolatban azokra a bizonyítékokra hagyatkozott az általános helyettes, melyeket a panaszos és a főkapitányi vizsgálat nyújtott. A főkapitányi vizsgálat pedig azt állapította meg, hogy az útlevelet a panaszos a helyszínen visszakapta és többi irataival együtt bedobta a gépkocsiba. Ennek ellenkezőjét utólag bizonyítani nem lehetett, így nem volt lehetőség alkotmányos joggal összefüggő visszásság megállapítására sem.

Megállapította az országgyűlési biztos általános helyettese továbbá, hogy a panaszossal szemben a rendőr valóban indulatos hangnemben járt el, ezzel megsértette a jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményét. Ajánlást azonban nem tett, mert a főkapitány a rendőrt figyelmeztette és kioktatta a hasonló helyzetekben követendő magatartásra. Felkérte azonban a főkapitányt arra, hogy hívja fel az állomány figyelmét a hasonló esetekben követendő, a lehetőséghez mérten méltányosabb eljárásra.

OBH 8769/1997.

I. A megalapozatlan nyomozás – különösen, ha az eljárás alá vont személyt érintő korlátozó intézkedésekkel jár együtt – sérti a Be. 12. § (1) bekezdését, ezáltal az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság és jogbiztonság követelményét.

II. A gyanúsítás közlésének elmulasztása a panaszosnak az Alkotmány 57. § (3) bekezdése szerinti védekezéshez való jogát sérti.

A panaszos ellen a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság csalás bűntettének alapos gyanúja miatt büntetőeljárást indított és ennek során eljárási jogai sérültek. Panasza alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. Ennek során beszerezte a nyomozás iratait.

A panaszos sérelmezte, hogy a házkutatás során lefoglalt iratok egy részét még öt hónap elteltével sem kapta vissza. Vagyonát, bankszámláit, illetve a gazdasági társaságokban lévő üzletrészeit zár alá vették. A nyomozást csalás és sikkasztás alapos gyanúja miatt rendelték el, de csak csalás elkövetésével gyanúsították meg a panaszost.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság által kezdeményezett nyomozás megalapozatlansága a jogállamiság alapelvét, a gyanúsítás közlésének elmulasztása a panaszosnak a védekezéshez való jogát sértette. A házkutatás és lefoglalás során elkövetett szabálytalanságok ugyancsak sértették a Be. szabályait, ezáltal a jogállamiság és jogbiztonság elvét. A nyomozások elkülönítése indokolatlan volt, hozzájárult ahhoz, hogy az iratok küldözgetése és az eljáró szerveket terhelő kötelezettségek tisztázatlansága miatt nem intézkedtek az elrendelt kényszerintézkedések feloldására. A zár alá vétel feloldására és az útlevél visszaadására vonatkozó intézkedések elmulasztása a jogállamiság és a jogbiztonság alkotmányos követelményét sértette.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlotta az országos rendőrfőkapitánynak, hogy vizsgáltassa meg a nyomozás-elrendelés megalapozottságát, és intézkedjék, hogy a büntetőeljárásokban lefoglalt dolgokat, zár alá vett értékeket, bevont útiokmányt, engedélyt stb. az eljárást folytató hatóság haladéktalanul, az eljárás alá vont személy kérése nélkül is adja vissza, amikor a kényszerintézkedés, visszatartás oka, jogalapja megszűnt.

Az ORFK vezetője az ajánlásokat részben elfogadta. Tájékoztatást adott arról, hogy az ügyben az alapos gyanút a nyomozás elrendelése előtt végzett egyéb rendőri intézkedések alapozták meg, de ettől függetlenül a megalapozatlan nyomozás elrendelések megelőzésére intézkedett a Vas Megyei RFK vezetésénél. A konkrét esetben felmerült felelősség megállapítására elévülés miatt nem volt lehetősége. A második ajánlás tekintetében a meglévő szabályozást elegendőnek tartotta. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese javasolta az ajánlás ismételt megfontolását. Az 1999 februárjában érkezett újabb válaszban a főkapitány az ajánlással egyetértett. Intézkedett, hogy az ORFK bűnügyi főigazgatója a főka- pitányságok bűnügyi igazgatói részére határozza meg a szükséges feladatokat.

OBH 8886/1997.

Nem okoz alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot, ha a az illetékes rendőri szerv és felettes szerveinek vezetői a hivatásos állományú dolgozó kérelmeit, panaszait minden esetben és megfelelően kivizsgálják és a tőlük mint munkáltatótól elvárható intézkedéseket megteszik.

A panaszos a rendőrség hivatásos állományú tagjaként sérelmezte, hogy hiába jelentette a saját és a férje elöljáróinak, hogy férje – aki szintén hivatásos rendőr – több alkalommal ittasan tér haza, kizavarja közös lakásukból, életveszélyesen megfenyegeti és rendszeresen megveri őt.

A panasz alapján felmerült a személyi biztonsághoz, valamint a panaszhoz való jog sérelmének gyanúja. Ezért az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatot rendelt el. Ennek során felvilágosítást kért a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjétől.

Megállapította, hogy a panaszos a beadványát megküldte a belügyminisztériumba és a főkapitányságra is. Ezek alapján meghallgatták a panaszost és férjét. A IX. és XIV. kerületi kapitányság vezetője, a házaspár és közvetlen elöljáróik külön megbeszélést is tartottak. Parancsnokaik figyelmeztették a házaspár mindkét tagját a rendőrhöz méltó magatartás követésére, és kérték, hogy családi problémájukat békés úton rendezzék. A panaszos és barátja több feljelentést is tett a férj ellen. A vizsgálati jelentés készítésekor a nyomozó hivatal még nem fejezte be a nyomozást.

A főkapitányság vezetése szerint a panaszos által felvetett probléma magánjellegű, családi konfliktusból fakad, az nem függ össze a szolgálattal, nem érinti a szolgálati feladatok ellátását. Ezért annak megoldása nem tartozik a munkáltató hatáskörébe. A házaspár közvetlen vezetői – lehetőségükhöz képest – megtettek mindent annak érdekében, hogy a család problémája békésen rendeződjön, és ehhez a jövőben is megadják azt a segítséget, amit egy munkáltató tud nyújtani. A panaszos férje nem követett el olyan cselekményt, illetve nem tanúsított olyan magatartást, mely alapul szolgálna szolgálati viszonyának méltatlanná válás miatti megszüntetésére. A férj a vizsgálati jelentés készítésének időpontjában a XIV. kerületi rendőrkapitányságon teljesített szolgálatot. Időközben minősítés készült róla, mely tartalmazta, hogy családi problémája ellenére a feladatát igyekszik legjobb tudása szerint ellátni. A feleség terhes volt, majd szült, ezért tartósan nem dolgozott. Mindketten részesültek jutalomban és dicséretben.

Az országgyűlési biztos általános helyettese az ügyben nem állapított meg alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot. A volt házastársak között megromlott viszonyból adódó beadványokat az arra illetékes hatóságok megvizsgálták, illetve megvizsgáltatták, a tőlük elvárható intézkedéseket megtették. Elmaradt vagy megalapozatlan intézkedést az általános helyettes nem észlelt, a vizsgálatot ajánlás nélkül fejezte be.

OBH 9485/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a nyomozó hatóság – a jogszabályi előírást mellőzve – a nála tett feljelentést nem foglalja jegyzőkönyvbe, arra hivatkozva, hogy a feljelentett cselekmény miatt a bíróságnak van hatásköre az eljárásra.

A panaszos kifogásolta, hogy a szomszédjával tettlegességig fajuló birtokvitáját hiába jelentette be a bicskei polgármesteri hivatalnál és a rendőrségnél, egyik hatóság sem orvosolta sérelmét.

A panasz alapján az országgyűlési biztos vizsgálatot indított. Ennek során tájékoztatást kért a jegyzőtől, valamint a rendőrkapitányság vezetőjétől. Mindkét hatóság határidőben megadta válaszát.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos a polgármesteri hivatalnál azt kifogásolta, hogy a szomszédja által épített kerítés a kilátást, valamint a víz elfolyását akadályozza. Az ügyben az építési hatóság helyszíni szemlét követően írásban tájékoztatta a panaszost, hogy az oldalkerítés építése nem engedélyköteles, a csapadékvíz elvezetését pedig saját telkén neki kell megoldania. A kérelem tartalma nem igényelt államigazgatási határozatba való foglalást, mivel a kerítés építése valóban nem volt engedélyköteles, a hatóság körültekintő tájékoztatást adott a panaszosnak, mulasztás nem követett el. Ezért az építési hatóság eljárása alkotmányos joggal összefüggő visszásságot nem okozott.

A városi rendőrkapitányságon a panaszos az őt ért bántalmazás miatt tett bejelentést. Felvilágosították, hogy orvosi látleletet kell beszereznie. Miután ennek eleget tett, a rendőrkapitányságon közölték vele, hogy a feljelentést célszerű az illetékes bíróságon megtenni, de ha ragaszkodik hozzá, a feljelentést jegyzőkönyvbe foglalják és továbbítják az illetékes bírósághoz. A panaszos a jegyzőkönyv felvételétől elállt. Ezzel összefüggésben az országgyűlési biztos megállapította, hogy a bicskei rendőrkapitányság – attól függetlenül, hogy a panaszost kioktatta – azzal, hogy a nála tett feljelentést nem foglalta jegyzőkönyvbe, megsértette a Be. erre vonatkozó rendelkezését, és a jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott. A konkrét ügyben ajánlást azonban nem tett, mivel a panaszosnak módjában állt – a nyomozó hatóság kioktatása alapján – az illetékes bírósághoz fordulni. Kezdeményezte azonban, hogy Bicske Város Rendőrkapitányságának vezetője hívja fel munkatársait a Be. 314. § (2) bekezdésének betartására, valamint ellenőrizze annak végrehajtását. A címzett az ajánlásnak eleget tett.

OBH 9595/1997.

I. Az engedélyezett lőfegyver határozathozatal nélküli bevonása sérti a 14/1991. (X. 31.) BM rendeletben előírtakat, ezáltal a jogállamiságot és annak lényegi elemét képező jogbiztonság követelményét (Alk. 2 . § (1) bek.), továbbá a tulajdonos jogorvoslati jogát (Alk. 57. § (5) bek.). A fegyverengedély lefoglalás nélküli, három évig tartó visszatartása és elkallódása a panaszos tulajdonhoz való jogát (Alk. 13. § (1) bek.) is sértette.

II. A panaszos jogi képviselője által küldött beadványok válasz nélkül hagyása sérti a panaszosnak az Alkotmány 64. §-ában meghatározott panasztételhez való jogát, ezáltal a jogbiztonságot is.

A panaszos sérelmezte, hogy a Dunakeszi Rendőrkapitányság bevonta engedéllyel tartott lőfegyverét és fegyvertartási engedélyét, és azt három évig nem kapta vissza. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. A panaszostól, a Pest Megyei Rendőrfőkapitányságtól és a legfőbb ügyész helyettesétől beszerzett iratok alapján a következőket állapította meg:

A fegyvert a Budapesti Ügyészségi Nyomozó Hivatal Pest Megyei kirendeltsége 1995. február 9-én a kapitányságról elvitte. Az intézkedés oka az volt, hogy az ORFK Fegyelmi Osztályának a Dunakeszi Rendőrkapitányságon megtartott vizsgálata után a Pest Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal nyomozást rendelt el S. I. r.őrmester, fegyverügyi előadó ellen, lőfegyverrel való visszaélés és más bűncselekmények miatt.

Tekintettel arra, hogy a panaszos fegyverengedélyezési ügyében bűncselekmény alapos gyanúja nem merült fel, fegyverügyi iratai a nyomozás során nem kerültek felhasználásra. A nyomozó ügyész helytelenül járt el akkor, amikor ennek tisztázása után azonnal, de legalább a nyomozás befejezését követően a váddal nem érintett fegyvertartási engedély visszaküldése iránt nem intézkedett.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettes megállapította, hogy a Dunakeszi Rendőrkapitányság mulasztást követett el, mert nem hozott határozatot a fegyver és a fegyvertartási engedély bevonásáról.

A Pest Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal azzal, hogy a panaszos iratait három évig visszatartotta, a bün- tetőeljárásban nem foglalta le, illetve ennek szükségtelensége esetén nem adta vissza haladéktalanul a rendőrségnek vagy a panaszosnak – a hanyag iratkezelés miatt lehetővé téve azok elkallódását –, sértette a panaszos jogát a tulajdonához. A panaszos jogi képviselője által küldött beadványok válasz nélkül hagyása sértette a panaszosnak az Alkotmány 64. §-ában meghatározott panasztételhez való jogát, ezáltal a jog- biztonságot is.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlotta a Pest Megyei Főügyészség vezetőjének, hogy ellenőriztesse az Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál a panaszokra, beadványokra történő válaszadás rendjét és az ügyészi szervezet iratkezelési szabályainak betartását.

A Dunakeszi Rendőrkapitányság mulasztása az időmúlás miatt már nem volt orvosolható, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese emiatt ajánlást nem tett, de felhívta a Pest Megyei Rendőrfőkapitányság vezetőjének figyelmét, hogy alárendelt szerveinél ellenőriztesse a fegyverengedélyezési tevékenységre vonatkozó rendeletek, illetve az államigazgatási eljárás szabályainak betartását.

A legfőbb ügyész helyettese az ajánlást részben elfogadta. A válaszadás elmaradása ügyében vizsgálatot rendelt el, de annak okát nem sikerült tisztázni. Az iratkezelési szabályok megsértése – álláspontja szerint – egyedi mulasztás miatt történt, ezért a Pest Megyei Főügyész a Nyomozó Hivatal vezetőjét szóbeli figyelmeztetésben részesítette. Más intézkedést az ajánlás fenntartása ellenére sem látott szükségesnek.

A Pest Megyei Rendőrfőkapitányság vezetője a figyelemfelhívást tudomásul vette.

OBH 9824/1997.

A jogellenes előállítás és a panaszos több órás fogva tartása sérti a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény szabályait, ezáltal a jogállamiságot és a jogbiztonsághoz való jogot (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a személyes szabadsághoz való jogot (Alk. 55. § (1) bek.). Az emiatt tett panasz ügyében a határozathozatal mellőzése a jogorvoslathoz való jog (Alk. 57. § (5) bek.) sérelmével összefüggő alkotmányos visszásságot okoz.

A panaszost a Zalaegerszegi Rendőrkapitányságra előállították. Az előállítás oka az volt, hogy a panaszos egy kft. épülete előtt – mivel a kft. nem fizette ki a részére járó pénzt – felirattal ellátott papírmellényben követelte a tartozás megfizetését. A mellényre a kft. ügyvezetőinek nevét írta. A “V. I., K. F., adjátok vissza a pénzünket” szövegben a nevek teljes alakjukban szerepeltek. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. A panaszos által beküldött iratok és a Zalaegerszegi Rendőrkapitányság vezetőjétől kapott szóbeli tájékoztatás alapján a következőket állapította meg:

A panaszos cselekménye – amelyet követelésének érvényesítésére, a jog által szabályozott lehetőségek helyett alkalmazott – nem jelentett veszélyt a közbiztonságra, nem akadályozta a járókelőket vagy a közúti közlekedést, nem volt rendzavarásnak minősíthető. A cselekménnyel összefüggésben – a magánindítvány megtétele érdekében – a rendőri beavatkozás csak a személyazonosság megállapítására terjedhetett volna ki. Az intézkedés alá vont személy mozgási szabadságát a személyazonosság megállapításáig korlátozhatták volna.

A kapitányságon az előállításra, illetve a panaszos kihallgatására vonatkozó dokumentumok nem találhatók, ezért az iratok alapján az intézkedés elrendelésének oka és az utasítást adó személye nem állapítható meg teljes pontossággal. Az előállítás és a panaszos több órás fogvatartása sértette a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény szabályait, amelyek csak pontosan meghatározott esetekben teszik lehetővé a személyes szabadság korlátozását. Az intézkedés miatt tett panaszt – mivel az ügyben szabálysértési eljárásra nem került sor – az 1994. évi XXXIV. tv. 93. §-a alapján határozattal kellett volna elbírálni. Ezzel szemben a panaszost lakásán felkereste dr. H. I. r.alezredes. Közölte vele, hogy bár indíthatnának ellene szabálysértési eljárást, de nincs ilyen szándékuk. A panaszos beadványára ugyancsak dr. H. I. r. alezredes válaszolt. A korábbi megbeszélésükre hivatkozva tájékoztatta, hogy panaszát kivizsgálták, de előállításával kapcsolatban jogsértést nem állapítottak meg. A panaszos számára a vizsgálat eredményével szemben további jogorvoslati lehetőséget nem biztosítottak.

A jogalap nélküli intézkedéssel összefüggésben megállapítható a Btk. 228. §-ába ütköző jogellenes fogva tartás gyanúja.

A panaszos jogszabálysértő előállítása a Rendőrségről szóló törvényben meghatározott feltételek hiányában sértette a jogállamiságot és ennek lényegi elemét jelentő jogbiztonság követelményét, továbbá a panaszos alkotmányos jogát a személyes szabadsághoz és ezzel visszásságot okozott. Ugyancsak alkotmányos joggal összefüggő visszásság állapítható meg amiatt, hogy a panasz elbírálása során a rendőrségi törvény előírásai ellenére nem hozott határozatot a rendőri szerv vezetője, ezzel megsértve a panaszos jogorvoslathoz való jogát is.

Az előállításra vonatkozó iratok hiányában a tényállás – a bűncselekmény alapos gyanújának fennállása – csak a hatáskörrel rendelkező ügyészség eljárásában tisztázható.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese kezdeményezte, hogy a Zala megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal büntetőeljárás keretében vizsgálja meg az ügyben eljáró rendőrök felelősségét.

A legfőbb ügyész helyettesének tájékoztatása szerint a Zala megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal elrendelte a nyomozást.

OBH 10035/1997.

1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvéből levezethető méltányos eljárás követelményével összefüggésben – tekintettel arra is, hogy a Be. 105. § (1) bekezdése szerint a lefoglalást, a házkutatást az érintett kíméletével, lehetőleg nappal kell végezi – visszásságot okoz, ha az ügyészségi határozat hatályon kívül helyezését követően nem hoznak jogerős döntést a panaszban kifogásolt minden sérelemről.

2. Figyelemmel az Alkotmányban és a Be-ben rögzített ártatlanság vélelmére és a gyanúsított jogos érdekeire is, ugyancsak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdés szerinti jogorvoslathoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha a Rendőrségről szóló törvény hatálya alá tartozó panaszt a rendőri szerv vezetője a Be. szabályai szerint bírálja el.

3. Visszásság keletkezik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével kapcsolatban – figyelemmel az intézkedés alá vont személy érdekeire és az ártatlanság vélelmére – akkor is, amikor a rendőri nyomozó szerv parancsnokának döntése nem terjed ki a beadvány egész tartalmára.

A Magyar Orvosi Kamara elnöke a beadványában több olyan nyomozási cselekményt kifogásolt, melyet a Fővárosi Önkormányzat Nyírő Gyula Kórház Addiktológiai Osztályának vezetője ellen indult büntető ügyben a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) foganatosított. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot folytatott, melynek során megkereste az Országos Rendőr-főkapitányság vezetőjét.

Az országos főkapitány arról tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy a szóban forgó büntetőeljárás gyanúsítottját a BRFK kábítószerrel való visszaélés alapos gyanúja miatt 1997. október 21-én 20.20 órakor vette őrizetbe. Az őrizetbevételi határozat ellen a gyanúsított panasszal élt és kérte családja telefonon történő értesítését is. A hozzátartozókat – az iratok szerint – október 22-én 9.00 órakor, vagyis nem a gyanúsított előállítása (őrizetbevételének kezdő) napján, hanem másnap értesítették, és ezen a napon történt a gyanúsított kihallgatása is, ami ellen szintén panaszt jelentett be a gyanúsított. A Fővárosi Főügyészség egy határozatban bírálta el a gyanúsított panaszait. Az eljáró ügyész az őrizetbevételt elrendelő határozatot hatályon kívül helyezte, a gyanúsítás ellen bejelentett panaszt elutasította. A főügyészség később a határozatot részben megváltoztatta, a rendőri szerv őrizetbevételt elrendelő határozatát törvényesnek és megalapozottnak minősítette.

A gyanúsított védője panasszal élt az eljárásban foganatosított házkutatás, majd az azt követő gyanúsítotti kihallgatás esti-éjszakai időpontja ellen. Támadta a házkutatásról és lefoglalásról felvett jegyzőkönyvet, az őrizetbevételről való hozzátartozói értesítés késedelmességét, védence kezének hátrabilincselését, végül olyan orvosi dokumentációk lefoglalását, melyek a betegek adatait és gyógyszeradagolásukat tartalmazták. A Fővárosi Főügyészség a védő panaszának egy részét elutasította, másik részét pedig továbbította az ügyben eljáró rendőri szervnek.

Ezt követően a védő több főügyészségi határozat felülvizsgálatára kérte a Legfőbb Ügyészséget. A Legfőbb Ügyészség a kifogásolt határozatok közül hármat hatályon kívül helyezett. Hatályában fenntartotta viszont azt az ügyészi határozatot, amely megalapozatlannak minősítette a gyanúsított őrizetbevételét. A lefoglalások elleni panaszokkal összefüggésben új határozathozatalra utasította a főügyészséget. A főügyészség vezetője új határozatában egyes tárgyak lefoglalását törvénysértőnek minősítette, ezért lefoglalásukat meg- szüntette. Voltak olyan tárgyak is, melyek tekintetében mellőzte a panasz elbírálását.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította továbbá, hogy a BRFK elutasította a gyanúsítottal szemben foganatosított bilincs alkalmazása, a hozzátartozóknak az őrizetbevételről történő késedelmes értesítése, valamint a lefoglalási jegyzőkönyv tartalma és a házkutatás során tanúsított rendőri magatartás ellen előterjesztett panaszokat. A rendőri vezető határozata tartalmazta azt is, hogy a határozat ellen a Be. 148. § (1) bekezdése alapján panasznak van helye.

Az országgyűlési biztos általános helyettese az ügyben megállapította, hogy – miután a Legfőbb Ügyészség hatályon kívül helyező határozatot hozott – nem született jogerős döntés a védő panaszának azon részében, melyben a házkutatás és a gyanúsítotti kihallgatás esti-éjszaki időpontját sérelmezte. Az ügyészség ezen mulasztása miatt sérült a jogállamiság elvéből levezethető méltányos eljárás követelménye, tekintettel arra is, hogy a Be. 105. § (1) bekezdése szerint a lefoglalást, a házkutatást az érintett kíméletével, lehetőleg nappal kell végezni. Megállapította azt is, hogy a bilincs alkalmazásával és annak módjával, a rendőrök által tanúsított magatartással, a hozzátartozóknak az őrizetbevételről történő késedelmes értesítésével, valamint a lefoglalási jegyzőkönyv tartalmával kapcsolatos panaszok kivizsgálásával összefüggésben a BRFK – figyelemmel az Alkotmányban és a Be-ben rögzített ártatlanság vélelmére és a gyanúsított jogos érdekeire – megsértette a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményét, valamint a törvényes jogorvoslathoz való jogot, mert a szóban forgó panaszokat nem a Rendőrségről szóló törvény 92. és 93. §-ai alapján bírálta el, hanem a Be. szabályai szerint. Azzal, hogy a vizsgálatot folytató parancsnok nem határozott a gyanúsított kezének hátrabilincselését és a késedelmes hozzátartozói értesítést érintő kifogásokról, ugyancsak sérült a jogállamiság és az abból eredő jogbiztonság követelménye az intézkedés alá vont személy érdekeivel és az ártatlanság vélelmével összefüggésben. A megállapított alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok miatt az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlotta a legfőbb ügyésznek, hogy gondoskodjon azon panasz elbírálásáról, melyben a védő a házkutatás és a gyanúsítotti kihallgatás késői időpontját sérelmezte, továbbá arról, hogy bármely határozat hatályon kívül helyezésekor az új határozat a panasz minden részére vonatkozóan tartalmazzon döntést.

Ajánlotta továbbá az országos rendőrfőkapitánynak, hogy intézkedjen a gyanúsítottal szemben alkalmazott bilincs használata és annak módja, valamint a házkutatáskor tanúsított rendőri magatartás miatt előterjesztett panaszoknak az erre vonatkozó jogszabályok szerint való elbírálásáról és a törvényes jogorvoslati lehetőségről való tájékoztatásról, továbbá hogy egészítsék ki azt a határozatot, amelyet annak a panasznak az elbírálásáról hoztak, amely az őrizetbevételről szóló hozzátartozói értesítés késedelmességét kifogásolta. Ajánlotta azt is, hogy vizsgáltassa meg a szóban forgó büntetőeljárás során okozott visszásságok felelőseit, és javasolta, hogy belső rendelkezésben hívja fel a felügyelete alá tartozó nyomozó hatóságok figyelmét arra, hogy ha az állampolgár a Rendőrségről szóló törvényben (Rtv.) szabályozott rendőri intézkedést, illetve kényszerítő eszközök alkalmazását panaszolja – független attól, hogy büntetőeljárás keretében vagy azon kívül került-e sor a törvényben szabályozott rendőri intézkedésre –, minden esetben az Rtv. szabályai szerint kell eljárni és aszerint kell a jogorvoslati lehetőséget is biztosítani. A legfőbb ügyész helyettese az ajánlást elfogadta. Az országos főkapitány ugyancsak teljesítette valamennyi neki címzett ajánlást. Később a belső rendelkezés kiadására vonatkozó ajánlás elfogadását visszautasította. Az országgyűlési biztos általános helyettese azonban ezen ajánlását is változatlanul fenntartotta. Végül a belügyminiszter az ajánlással egyetértett, és utasította az országos főkapitányt annak a belső normának a kiadására, mely az ajánlásnak megfelel. A norma megalkotásáról az általános helyettes még nem kapott tájékoztatást.

OBH 278/1998.

A rendőrségi ügyviteli szabályok megsértése miatt a feljelentés eltünése, a feljelentés alapján a büntetőeljárás szabályainak megfelelő intézkedések elmulasztása, illetve azok késedelmes – csak a panaszos beavatkozását követő – végrehajtása, az eljárás kimenetelétől függetlenül veszélyezteti a panaszosnak a jogállamisághoz és jogbiztonsághoz (Alk. 2 . § (1) bek.), továbbá a jogorvoslati joghoz (Alk. 57. § (5) bek.) fűződő alkotmányos jogait.

A panaszos sérelmezte, hogy a feljelentése alapján a Szolnoki Rendőrkapitányság hónapokig nem intézkedett és a késedelmesen indított nyomozást megszüntette. Az eljárás eredményéről nem kapott tájékoztatást, annak ellenére, hogy azt személyesen és írásban is kérte. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányságtól beszerzett iratok alapján megállapította, hogy a panaszos és a Kereskedelmi Bank Rt. Szolnok megyei Igazgatósága több – korábban a panaszos által lízingelt – kamionra bérleti szerződést kötöttek. A panaszos az első havi bérleti díjat csak részben fizette ki, ezért a Bank a bérleti szerződést felmondta. A felek között polgári peres eljárásra és kölcsönös büntető feljelentésekre került sor.

A panaszos lopás alapos gyanúja miatt feljelentést tett a Szolnoki Rendőrkapitányságon a Kereskedelmi Bank igazgatóhelyettese ellen. A feljelentésre azért került sor, mert a Bank feljelentése alapján a rendőrség a kamionokat lefoglalta és a Bank részére kiadta, ahol azokat értékesítették. A panaszos az Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál feljelentette a járművek lefoglalását végző rendőrtisztet.

A panaszos kb. négy hónappal később az ügye után érdeklődött a rendőrségen, ahol a feljelentésének hollétéről nem tudtak számot adni, ezért panasszal élt az országos rendőrfőkapitánynál.

A vizsgálat megállapította, hogy a feljelentés megérkezett a városi kapitányságra, ahol azonban nem iktatták be, hanem kézben átadták a megyei RFK Vizsgálati Osztály vezetőjének. A főkapitányság és a városi kapitányság közötti iratátvétel nem volt dokumentálva, a feljelentés elkallódott. A főkapitány a megyei Vizsgálati Osztály vezetőjét fegyelemsértés miatt, a fegyveres erők hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 119. § (2) bekezdése alapján figyelmeztetésben részesítette. A panaszost tájékoztatták a megállapításokról. A nyomozásokat a rendőrség és az ügyészség is megszüntette.

Tekintettel arra, hogy a megyei rendőrfőkapitány a panaszos által sérelmezett eljárási mulasztást haladéktalanul orvosolta, az ugyancsak kifogásolt nyomozás megszüntetés ügyében alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság nem volt megállapítható, ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlást nem tett, a további vizsgálatot lezárta.

OBH 466/1998.

A jogerős bírói ítélet szerinti új közigazgatási eljárás lefolytatásának elmulasztása az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz, továbbá az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 467/1998.

I. A törvénysértő előállítás sérti a panaszosnak a jogállamisághoz és jogbiztonsághoz (Alk. 2. § (1) bek.), továbbá a személyi szabadsághoz (Alk. 55. § (1) bekezdés) fűződő alkotmányos jogait.

II. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog sérelmének közvetlen veszélye megállapítható minden olyan esetben, amikor a beadvánnyal érintett hatóság egyáltalán nem hoz határozatot – vagyis nincs jogorvoslattal megtámadható hatósági aktus –, illetve a jogorvoslati jogra nem oktatja ki az ügyfelet.

III. A szabálysértés utólagos átminősítése bűncselekménnyé, annak érdekében, hogy a panaszos előállítását jogszerűnek tüntessék fel, sérti a jogállamisághoz és jogbiztonsághoz (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a tisztességes eljáráshoz fűződő jogot (Alk. 57. § (1) bek.).

A panaszost a Pápai Rendőrkapitányság rendőrei – mivel egy helyi rendőri vezető fiával közúti közlekedés során koccanásos balesetet okozott – előállították. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. A panaszolt eljárások iratait a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányságtól beszerezte.

A panaszos az előállítása miatt panaszt tett a Pápai Rendőrkapitányság vezetőjénél. A Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság Közbiztonsági Igazgatója szerint a panasz megalapozatlan, az előállítás jogszerű volt. A panaszos cselekményét – az eredeti minősítéstől eltérően – a Btk. 190. §-ába ütköző cserbenhagyás vétségének minősítette. A nyomozás teljesítésére az Ajkai Rendőrkapitányságot jelölte ki. A panaszos fellebbezéssel fordult a megyei rendőrfőkapitányhoz. Fellebbezésében jelezte, hogy a panaszának elbírálásával összefüggésben jogorvoslati lehetőséget nem kapott. A panaszos a rendőrök ellen feljelentést tett a Veszprém Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál. A Nyomozó Hivatal – a főkapitányság álláspontjára tekintettel – a nyomozást bűncselekmény hiányában megtagadta.

Az Ajkai Rendőrkapitányság a Veszprém Megyei Főügyészség közlekedési ügyészének állásfoglalása alapján a panaszos ellen elrendelt nyomozást – mivel a cselekmény nem bűncselekmény, hanem szabálysértés – megszüntette. A megszüntető határozat elleni panasz alapján a Legfőbb Ügyészség Közlekedési Osztálya a nyomozás továbbfolytatásáról rendelkezett. A rendőrség az ügyészi utasítások alapján folytatott nyomozást vádemelési javaslattal fejezte be. A Veszprémi Városi Bíróság a panaszost az ellene emelt vád alól felmentette, mert a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, hanem szabálysértés. A sza- bálysértési eljárást elévülés miatt megszüntette.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy az előállítás elrendelésének időpontjában a panaszossal szemben bűncselekmény gyanúja nem állt fenn, előállítása az elismert, kis kárértékű koccanás miatt szükségtelen volt. A rendőrkapitányság vezetője a panasz ügyében nem hozott határozatot, a panaszost jogorvoslati jogáról nem tájékoztatta. A fellebbezés elutasítása ugyancsak határozathozatal nélkül történt. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese kezdeményezte, hogy a legfőbb ügyész – jogellenes fogvatartás bűntette, illetve hivatali visszaélés gyanúja miatt – büntetőeljárás keretében vizsgáltassa meg az ügyben eljáró rendőrök felelősségét,

ajánlotta az országos rendőrfőkapitánynak, hogy intézkedjék a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 33. § (2) bekezdés b) pontjára alapított előállítások jogszerűségének körültekintő minősítésére. A parancsnoki vélemény terjedjen ki a bűncselekmény megnevezésére, az előállítás indokára és a tett intézkedésekre is,

intézkedjék, hogy a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény alapján tett panaszok elbírálása megfelelő hatásköri és eljárási szabályok szerint történjen, illetve a szabályozás esetleges hiányát vagy hiányosságait pótolják. A válaszadás határideje még nem telt le.

OBH 646/1998.

A büntető- és szabálysértési eljárási szabályok sérelme esetén a jogállamiság és a jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.) alkotmányos követelményének sérelme abban az esetben is megállapítható, ha a mulasztások a panaszos által kezdeményezett eljárások kimenetelét nem befolyásolták.

A panaszos sérelmezte, hogy falopások miatt tett feljelentései ügyében a rendőrség az eljárásokat eredménytelenül megszüntette. A panasz alapján az az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot rendelt el, és a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjétől beszerezte a panaszos feljelentései alapján folytatott nyomozások iratait.

A Tapolcai Rendőrkapitányságon a nyomozás során tanúkat hallgattak ki. A feljelentett személynél házkutatást tartottak és gyanúsítottként kihallgatták. Kihallgatása során tagadta, hogy a panaszos területéről fákat vágott volna ki. Az általa építkezéshez és más célokra felhasznált faanyagról kb. 660 ezer forint értékű hivatalos számlát mutatott be. Előadta, hogy a feljelentővel birtokvitája van. A panaszos által megjelölt terület a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság tulajdonában van, amelyen szóbeli engedély alapján kaszálja a füvet és fákat is vágott ki. A terület nincs kimérve és körülkerítve.

A rendőrség a nyomozást megszüntette, mert a beszerzett adatok alapján nem volt bizonyítható, hogy a bűncselekményt a feljelentett követte el. A megszüntetés ellen benyújtott panaszt a Tapolcai Városi Ügyészség elutasította.

A panaszos később ismételten feljelentést tett lopás miatt, továbbá mert elmondása szerint – amikor az erdőterületét akarta megnézni – a korábban feljelentett személy munkagéppel a személygépkocsija elé állt és megfenyegette. A Tapolcai Rendőrkapitányság feljelentés kiegészítés során szaktanácsadót vont be, aki a panaszos által bemutatott területen friss vágásra utaló nyomokat nem talált. A rendőrség ellenőrizte a panaszos által megnevezett fafeldolgozó kisiparost, akihez a panaszos állítása szerint a feljelentett szállítja az általa kivágott fákat. A feljelentés kiegészítés során beszerzett adatok nem erősítették meg a panaszos állításait, ezért a nyomozást bűncselekmény hiányában megtagadták. A panaszos kifogásolta, hogy a rendőrség nem foglalkozott a személye elleni fenyegetéssel. A megtagadó határozat ellen benyújtott panaszt az ügyészség elutasította.

A panaszos veszélyes fenyegetés és lopás gyanúja miatt tett feljelentése ügyében a rendőrség csak a panaszos által ismételten sérelmezett falopások kérdésével foglalkozott. A nyomozást megtagadó határozat is erre terjedt ki és nem érintette a feljelentő által előadott veszélyes fenyegetést, amely miatt valójában a rendőrséghez fordult. A nyomozást megtagadó határozatban utalni kellett volna a cselekménnyel kapcsolatos megállapításokra és intézkedésekre vagy tájékoztatni kellett volna a panaszost arról, hogy az általa feljelentett cselekmény nem alkalmas a szabálysértési tényállás megállapítására, vagy az a rendelkezésre álló adatok alapján nem bizonyítható.

A vizsgálat által megállapított mulasztások sértették a büntető- és szabálysértési eljárási szabályokat, ezáltal a jogállamiság és a jogbiztonság követelményét is. Az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság mindamellett inkább formai, mint tartalmi volt, tekintve, hogy a mulasztások a panaszos által kezdeményezett eljárások kimenetelét nem befolyásolták. Mindezekre tekintettel az ügyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlást nem tett, de felhívta az eljáró rendőri szerv felügyeletét ellátó Veszprém megyei rendőrfőkapitány figyelmét, hogy intézkedjék a Tapolcai Rendőrkapitányságon a hatályos eljárási jogszabályoknak megfelelő munkavégzés érdekében.

OBH 1276/1998.

I. Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz, és ennek részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint az Alkotmány 64. §-ában deklarált panaszhoz való joggal kapcsolatban, ha a rendőrség a panaszost nem értesíti ügyének más hatósághoz történő áttételéről.

II. Nem okoz visszásságot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz, és ennek részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint az Alkotmány 64. §-ában deklarált panaszhoz való joggal kapcsolatban, ha a rendőrség a helyszínelésről jegyzőkönyv helyett feljegyzést készít.

III. Az országgyűlési biztosnak nem terjed ki a hatásköre a bizonyítási eljárás lefolytatására, ha a panaszos állítása és a megkeresett hatóság által közölt adatok, tények egymásnak ellentmondanak.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 1810 /1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság és jogbiztonság elvével összefüggésben viszszáságot okoz, ha országos hatáskörű szerv vezetőjének méltányosságon alapuló egyedi, jogszerű döntését az alárendelt szerv önkényesen nem hajtja végre.

A panaszos sérelmezte, hogy eredménytelen vizsgára tekintettel megszüntették hivatásos rendőri szolgálati viszonyát. A vizsga utólagos letételét az országos rendőrfőkapitány engedélyezte számára, de a rendőr szakközépiskola vizsgabizottsága megtagadta a vizsgáztatását arra hivatkozással, hogy már nem tartozik a rendőrség állományába.

Az országgyűlési biztos általános helyettese folytatott a panasz alapján vizsgálatot. Megállapította, hogy a panaszos 1994-től teljesített hivatásos rendőri szolgálatot. A szakképzettség megszerzésére a Miskolci Rendőr Szakközépiskolára iskolázták be. A záróvizsgákra 1996 nyarán került sor. Ezeken a panaszos két tárgyból sikertelen vizsgát tett. Az utóvizsgán az egyik tárgyból ismét elégtelen osztályzatot kapott. A sikertelen vizsgára tekintettel az iskola parancsnokának kezdeményezésére a panaszos szolgálati viszonyát 1996. szeptember 15-i hatállyal, jogszerűen megszüntették.

Az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője a panaszos kérelmére 1996 őszén engedélyezte újabb javítóvizsga letételét a Budapesti Rendőr Szakközépiskolában. A vizsga előkészítése megkezdődött, időpontját is kitűzték. A panaszos a vizsgán megjelent, de a vizsgabizottság arra hivatkozással, hogy nem tartozik a rendőrség állományába, vizsgáztatását mellőzte. A panaszos ettől kezdve számtalan kisérletet tett, hogy a rendőrség állományába kerülhessen, mindhiába.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a vizsgáztatásra kijelölt tanintézmény vizsgabizottsága az elöljárói döntés felülbírálatával, a végrehajtás megtagadásával a kérelemhez fűződő jogot és az elöljárói döntést tartalmatlanná tette, ezzel a jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okozott.

Ezért kezdeményezte, hogy az országos rendőrfőkapitány gondoskodjon arról, hogy a kijelölt intézmény ne bírálhassa felül az elöljárói engedély jogszerűsűgét, valamint hogy a panaszos az ismételt vizsgáját letehesse.

A címzett az ajánlást elfogadta, a vizsgáztatáshoz szükséges intézkedéseket megtette.

A panaszos is jelezte, hogy vizsgáit letette. Az ajánlás eredményre vezetett.

OBH 2648/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljárással összefüggésben – tekintettel a gyanúsítottnak az ártatlanság vélelméhez fűződő jogos érdekére is – visszásságot okoz, ha a nyomozó hatóság tagja a házkutatást nem a Be. 103. és 130. §-aiban, valamint a rendőrség nyomozati utasítása 107. és 108. pontjaiban meghatározottak szem előtt tartásával végzi, vagyis már elrendelt, folyamatban lévő nyomozásban a házkutatást halaszthatatlan nyomozati cselekményként foganatosítja.

A panaszos az adatvédelmi biztoshoz előterjesztett beadványában – egyebek mellett – sérelmezte, hogy a Nagykanizsai Rendőrkapitányság nyomozói 1998. január 26-án halaszthatatlan nyomozási cselekményként foganatosítottak lakásában házkutatást.

A panasz alapján az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelt el. Vizsgálata során az adatvédelmi biztostól iratokat szerzett be, valamint telefonon bekérte a Nagykanizsai Rendőrkapitányság vezetőjétől az üggyel kapcsolatos fegyelmi határozatot.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Nagykanizsai Rendőrkapitányság folytatott büntetőeljárást a panaszos és társa ellen. A nyomozók 1998. január 26-án halaszthatatlan nyomozási cselekményként házkutatást foganatosítottak a panaszos lakásában, és lefoglalták az 56-os Szövetség Zala Megyei Szervezetének nyilvántartását, továbbá egyéb iratait. Az adatvédelmi biztos megkeresése alapján a Nagykanizsai Rendőrkapitányság vezetője felülvizsgálta a szóban forgó, akkor még folyamatban lévő nyomozás iratait. A kapitány a panaszos által sérelmezett házkutatást jogosnak, de a házkutatás halaszthatatlan nyomozási cselekményként való foganatosítását szabálytalannak minősítette. Ezért az ügy előadóját feddés fenyítéssel sújtotta. A fegyelmi határozatot az ügyintézővel ismertették, ellene panasszal nem élt.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a szóban forgó büntetőügy előadója a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljárással összefüggésben – tekintettel a gyanúsítottnak (panaszosnak) az ártatlanság vélelméhez fűződő jogos érdekére is – visszásságot okozott azzal, hogy a házkutatást nem a Be. 103. és 130. §-aiban, valamint a rendőrség nyomozati utasítása 107. és 108. pontjaiban meghatározottak szem előtt tartásával végezte, vagyis már elrendelt, folyamatban lévő nyomozásban a házkutatást halaszthatatlan nyomozati cselekményként foganatosította. Különösen figyelmen kívül hagyta az ügyintéző a Be. 130. § (2) bekezdésében előírtakat, mely szerint: “A nyomozás elrendelése előtt halaszthatatlan nyomozási cselekményeknek van helye, ha a késedelem veszéllyel jár, így különösen a megkezdett bűncselekmény befejezésének, újabb bűncselekmény elkövetésének, az elkövető elrejtőzésének, a bizonyítékok eltüntetésének vagy megsemmisítésének megakadályozása érdekében. …” Ezek a feltételek a panaszos ellen folyamatban volt nyomozás során nem álltak fenn, tehát nem lehetett volna alkalmazni a halaszthatatlan nyomozási cselekményre vonatkozó szabályokat.

A megállapított visszásság ellenére ajánlást nem tett az országgyűlési biztos, ugyanis elegendőnek és megfelelőnek tartotta az ügy előadójának fenyítésben részesítését.

A házkutatás jogosságát nem vitatta az országgyűlési biztos, mert nem büntetőügyekben eljáró hatóság, nincs lehetősége arra, hogy meghatározza a nyomozó hatóságok számára vagy a nyomozó hatóságok helyett a Be-ben biztosított bizonyítási eszközök igénybevételének sorrendjét, időpontját és azt, hogy melyik bizonyítási eszközt alkalmazzák. A nyomozó hatóságok helyett a bizonyítékokat sem mérlegelheti még akkor sem, ha a nyomozó hatóságok mérlegelési jogköre nem korlátlan. Alkotmányossági probléma viszont csak akkor merül fel a mérlegeléssel összefüggésben, ha azok gyakorlása alkotmányos elveket vagy jogokat sért. A vizsgált ügyben azonban ilyen jogsérelem nem merült fel.

OBH 2704/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal – figyelemmel az eljárás alá vont személynek az ellene indult eljárás mielőbbi befejezéséhez fűződő érdekére és az ártatlanság vélelmére is –, továbbá az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a rendőrhatóság dolgozója nem rendelkezik a baleset helyszíneléséhez szükséges nyomrögzítő eszközökkel, a fellebbezést nem tartalma szerint bírálja el, illetve nem tesz semmit a panasz elbírálására, valamint ha az illetékes parancsnok nem észleli az irányítása alatt álló dolgozó szakszerűtlen intézkedését, és nem tartja be az ügyiratkezelés szabályait, végül ha egy belső norma ex-lex állapotot teremt.

A panaszos szerint az 1996 májusában történt közlekedési balesetekor a Gárdonyi Rendőrkapitányság rendőrei a helyszínelést szakszerűtlenül végezték. Kifogásolta továbbá a baleset miatt indult szabálysértési eljárás elhúzódását, és az ügyben előterjesztett panaszainak elbírálása során tanúsított rendőri mulasztásokat.

A panasz alapján az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelt el. Ennek során az országos rendőrfőkapitánytól állásfoglalást kért az ügyben és iratokat kért be.

Az országos rendőrfőkapitány arról értesítette az országgyűlési biztost, hogy a panaszos 1996. május 28-án részese volt egy könnyű sérüléssel járó közúti közlekedési balesetnek. A helyszínelést a Gárdonyi Rendőrkapitányság járőrei végezték, akik a balesetért a panaszos felelősségét állapították meg. Ezért a panaszossal szemben – közúti közlekedés rendjének megzavarása szabálysértés miatt – eljárás indult. A szabálysértési eljárást – szabálysértés hiányában – 1998. február 5-én megszüntették. Ez ellen a balesetben érintett mindkét gépkocsi vezetője fellebbezéssel élt. A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság a megszüntető határozatot hatályon kívül helyezte, a panaszost figyelmeztetésben részesítette és az eljárást vele szemben megszüntette, egyben kötelezte az eljárási költség megfizetésére. A panaszos ezután a belügyminiszterhez fordult. A miniszternek címzett beadványát felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek minősítették. A felügyeleti intézkedést foganatosító országos főkapitányság az ügyben hozott II. fokú szabálysértési határozatot – az I. fokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és az eljárást – bizonyíték hiányában – megszüntette. Az eljárási költségek viselését az államra terhelte, elrendelte továbbá a már lerótt eljárási költségnek a panaszos részére való visszautalását.

A főkapitány tájékoztatója szerint a panaszos az I. fokú szabálysértési határozat elleni fellebbezésében sérelmezte a helyszínen történt rendőri intézkedést is. Az I. fokú szabálysértési hatóság azonban ezt nem észlelte, nem vizsgálta a fellebbezésnek azt a részét, melynek elbírálására a Rendőrségről szóló törvényt kellett volna alkalmazni. Erre csak akkor került sor, miután a II. fokú szabálysértési hatóság felhívta rá a figyelmet. A Gárdonyi Rendőrkapitányság vezetője végül elutasította a panaszos rendőri intézkedés elleni kérelmét. Ez ellen is fellebbezett a panaszos. A panasznak a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője helyt adott, rámutatott, hogy a közlekedési baleset helyszínére érkező rendőrök intézkedése felületes volt.

Az országos rendőrfőkapitány megállapította azt is, hogy a szóban forgó szabálysértési eljárás és rendőri intézkedés elleni panasz iratain nem volt érkeztetés, szignálás, parancsnoki revízió. Mindez ellentétes volt a rendőrség ügyiratkezelési szabályzatával. Ezenkívül az ügy előadója indokolatlanul késleltette az eljárás befejezését, és felelős volt azért is, mert nem észlelte a helyszíni rendőri intézkedés miatt előterjesztett panaszt, vagy ha észlelte, nem intézkedett elbírálására. A felületes, hanyag helyszínelést folytató rendőrökkel szemben azonban objektív elévülés miatt fegyelmi eljárást már nem kezdeményezett.

Az országos főkapitány megállapította továbbá, hogy a szóban forgó baleset helyszínelésekor az intézkedő rendőröknél nem volt a helyszín pontos rögzítéséhez szükséges eszköz (pl. fényképezőgép, mérőeszközök). Az esemény körülményeit, a helyszínt szemrevételezéssel rögzítették, a távolságokat lépésekkel mérték ki. Mindez ugyan megfelelt az akkor hatályos belső rendelkezésnek, de a belső intézkedés ex-lex állapotot teremtett. Ezért 1998. március 15-én olyan belső normát léptettek hatályba, ami előírta, hogy az objektív igazság megállapítása jogi követelményének érvényesülése érdekében a sérüléssel járó közúti közlekedési balesetek helyszínelését a technikai eszközökkel jól felszerelt baleseti helyszínelőnek kell végrehajtania.

Az országgyűlési biztos az ügyben összességében megállapította, hogy a rendőrjárőrök, mivel úgy vonultak a baleset helyszínére, hogy nem voltak felszerelve a szükséges nyomrögzítő eszközökkel, a szabálysértési ügyintéző azzal, hogy a panaszos I. fokú határozattal szemben benyújtott fellebbezését nem tartalma szerint bírálta el, az ügy előadójának parancsnoka, mert nem észlelte az irányítása alá tartozó rendőrségi dolgozó szakszerűtlen intézkedését, és nem tartotta be az ügyiratkezelés szabályait – figyelemmel a panaszosnak az ellene indult eljárás mielőbbi befejezéséhez fűződő érdekére és az ártatlanság vélelmére is – megsértették a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményét, valamint a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogot. Ugyanezen jogok csorbulását okozta az Országos Rendőr-főkapitányság azon belső rendelkezése, ami nem volt alkalmas arra, hogy a közúti közlekedési balesetek rekonstruálását a illetékes rendőri állomány jogszerűen végezze, a nyomokat a valóságnak megfelelően rögzítse. Ezeken túl a szabálysértési előadó megsértette a jogorvoslathoz való alkotmányos jogot is, mert nem tett semmit a helyszíni rendőri intézkedés elleni panasz elbírálására.

A megállapított visszásságok ellenére az ügyben az országgyűlési biztos ajánlást nem tett, mert vizsgálata során az országos rendőrfőkapitány valamennyi visszásság orvoslásáról gondoskodott. Nem tartotta azonban mellőzhetőnek – különösen a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 2000. március 1-jétől való hatálybalépésére tekintettel –, hogy az országos főkapitány ne hívja fel az alárendeltségében működő valamennyi szabálysértési hatóság állományának figyelmét a jogszabályoknak megfelelő, maradéktalan eljárási rend betartására.

OBH 3295/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az 57. § (5) bekezdésében deklarált jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a rendőri intézkedés elleni panaszt nem a Rendőrségről szóló törvény rendelkezése szerint intézik, sőt a panaszosnak nem is válaszolnak.

A panaszosok a velük szemben foganatosított rendőri intézkedés miatt tettek panaszt. Sérelmezték, hogy a gépjárművükön szállított áruk eredetének igazolása ellenére őket előállították, a tőlük lefoglalt iratokról, árukról átvételi elismervényt nem kaptak. A helyiség-ellenőrzés során egy fogyasztóvédelmi felügyelő is jelen volt, de azt a jegyzőkönyvben nem tüntették fel, továbbá a képviseletükben eljáró ügyvéd panaszára a városi rendőrkapitányság vezetője nem válaszolt.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a panaszra figyelemmel vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a Zalaegerszegi Rendőrkapitányság beosztottai a késő esti órákban a város belterületén közúti ellenőrzés alá vonták a panaszosok által használt személygépkocsit és utasait. Miután a gépkocsiban szállított kozmetikai cikkek és pénztárgép eredetét a helyszínen hitelt érdemlő módon igazolni nem tudták, a panaszosokat előállították a rendőrkapitányságra és az előállító helyiségbe helyezték el őket. Jegyzőkönyvi meghallgatásukat nem végezték el.

A gépkocsi kulcsát a tulajdonosától átvették, de a gépkocsi tartozékairól, a szállított áruról részletes jegyzőkönyv nem készült. A gépkocsit és a benne szállított árut nem foglalták le, azok visszaadására csak több nap elteltével került sor.

Az egyik panaszos lakásában és irodájában helyiség-ellenőrzést is végrehajtottak, melynek során iratokat és vegyi árukat megőrzésre átvett a rendőrség. Az erről készített jegyzőkönyvön a rendőrség két tagján, egy hatósági tanún és a panaszoson kívül más jelenlevőt nem tüntettek fel, ezért nem bizonyított, hogy a fogyasztóvédelmi felügyelet képviselője is jelen volt.

Panaszosok egyike – ügyvéd útján – panasszal fordult a Zalaegerszegi Rendőrkapitányság vezetőjéhez, aki az írásbeli megválaszolást elmulasztotta. Az ügyvédet telefonon tájékoztatták, de írásbeli választ nem kért. A szóbeli tájékoztatásról pedig feljegyzés nem készült. A Rendőrségről szóló törvény alapján a rendőrkapitányság vezetőjének a rendőri intézkedés ellen bejelentett panasz tárgyában 8 napon belül indokolt határozatban kellett volna döntenie.

A Zala Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének az országgyűlési biztos általános helyettese kérésére lefolytatott vizsgálata több vonatkozásban szakszerűtlen intézkedést és ezzel kapcsolatban fegyelemsértés gyanúját állapította meg az ügyben. A felelősségrevonás lehetősége azonban – a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény szerint – elévült, mert a cselekmény elkövetése óta több mint egy év eltelt.

Az országgyűlési biztos általános helyettese az ügyben megállapította a jogállamiság és jogbiztonság, valamint a jogorvoslati jog sérelmét, de ajánlást a jelentősebb időmúlásra figyelemmel nem tett, a vizsgálatot lezárta. Javasolta a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének, hogy az állampolgári panaszok, bead- ványok gondosabb, körültekintőbb intézésére az érintett vezetői állomány figyelmét hívja fel.

OBH 4173/1998.

A jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben sértette a tulajdonhoz való jogot a rendőrség eljárása, amikor téves jogértelmezés folytán indokolatlanul elszállította a szabályosan parkoló járművet.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 4228/1998.

Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a rendőrség a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben (Alkotmány 2. § (1) bek.), ha olyan tényállási elem bizonyítottságának hiányára hivatkozva tagadja meg a nyomozást, amelynek bizonyítása csak a nyomozástól várható.

Panaszos a Szarvasi Rendőrkapitányság által hozott, nyomozást megtagadó határozatot, illetve a Szarvas Város Ügyészsége által a nyomozást megtagadó határozat ellen benyújtott panaszt elutasító határozatot sérelmezve fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához.

Panaszos feljelentést tett a tanyája melletti telek tulajdonosa ellen. A Szarvasi Rendőrkapitányság nyomozást megtagadó határozatot hozott, amelyet azonban – a benyújtott panasz nyomán – a kapitányságvezető utasítására hatályon kívül helyeztek és elrendelték a feljelentés kiegészítését. A feljelentés kiegészítése során meghallgatták a károkozó képviselőjét, illetve beszerezték a jegyző birtokvédelem tárgyában hozott határozatát. Az újabb nyomozást megtagadó határozat megállapította, hogy az érintett telektulajdonos képviselője a károkozás tényét elismerte. A nyomozást megtagadó döntést a városi rendőrkapitányság arra a tényre alapozta, hogy a bűncselekmény egyik tényállási elemét, a szándékosságot semmi sem bizonyítja. Panaszos a nyomozást megtagadó határozat ellen panasszal élt. A Szarvasi Városi Ügyészség a panaszt elutasította. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a feljelentőnek a tisztességes eljáráshoz való jogát a büntetőeljárás során a Be. azon rendelkezései konkretizálják, amelyek egyrészt csak taxatíve meghatározott esetekben teszik lehetővé a nyomozás megtagadását, másrészt amelyek biztosítják az e döntés elleni panasz jogát, harmadrészt pedig azok, amelyek az eljáró hatóság számára előírják a döntés indoklásának kötelezettségét. E szabályok célja a nyomozás megtagadásáról szóló határozat megalapozottságának biztosítása, illetve a döntés vitathatóvá tétele.

A Be. 127. § (1) bekezdésének a) pontja két különböző esetet foglal magába. Az, hogy a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény, azt jelenti, hogy a feljelentésben közölt adatok nem merítik ki valamely bűncselekmény törvényi tényállását. Az alapos gyanú hiánya ezzel szemben azt jelenti, hogy a feljelentésben közölt adatok nem alkalmasak, nem elegendőek az alapos gyanú kialakításához. A hatóság csak olyan okra hivatkozhat, amelyet a törvény meghatároz, másrészt a nyomozás megtagadásának okát az általa, illetve a feljelentés által feltárt tények kellően alá kell hogy támasszák. A nyomozást meg kell tagadni, ha a feljelentésből vagy a feljelentés kiegészítése során szerzett adatokból megállapítható, hogy a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény (pl. szabálysértés, fegyelmi vétség, polgári jogi ügy). Nem lehet a nyomozást megtagadni a bizonyítási eszközök (bizonyítékok) hiánya vagy ezek megszerzésének nehézsége, illetve kizárt volta miatt. A nyomozó hatóságnak éppen az a feladata, hogy a hiányzó bizonyítási eszközöket (bizonyítékokat) felkutassa vagy legalábbis felkutatásukat megkísérelje. A hatóság a nyomozás megtagadását csak olyan tény fennálltára alapíthatja, amely a maga bizonyítottságával – minden egyéb, a tényállásszerűséget alátámasztó tényező esetleges felmerülése esetén is – önmagában kizárja a bűncselekmény megvalósulását. A szándék mint szubjektív tényállási elem hiányára való hivatkozás a tényállásszerűség vitatását jelenti. A vizsgált határozatot hozó szerv azonban nem annak megállapítására jutott, hogy valamely – a feljelentésben feltárt vagy a feljelentés kiegészítése során megállapított – tény kizárja a szándékosság megállapítását, hanem arra hivatkozott, hogy a szándékosság megállapíthatóságát a bizonyítottság hiánya zárja ki. Az általános helyettes megállapította, hogy túllépte a mérlegelési jogát és alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben a nyomozó hatóság, amikor egy tényállási elem bizonyítottságának hiányára hivatkozva megtagadta a nyomozás lefolytatását.

Tekintettel arra, hogy a panaszos által vitatott és a vizsgálat megállapításai szerint alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okozó határozat kelte, illetve az általános helyettes jelentése között több mint egy év telt el, az általános helyettes megállapította, hogy a feltárt visszásság orvosolhatatlan, ezért ajánlással élni nem kívánt. Felhívta azonban az ügyben eljárt Szarvasi Rendőrkapitányság figyelmét a helyes jogértelmezésből fakadó kötelezettségek betartására.

OBH 4777/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból szükségszerűen következő jogbiztonság elve és a tisztességes eljárás követelményével összefüggésben visszásságot okoz a szabálysértési eljárás indokolatlan elhúzódása és ennek következtében a gépjárművezetői engedélynek előre be nem látható időtartamra való visszatartása.

A panaszost a rendőrség vérvételre előállította, majd a szabálysértési hatóság ittas járművezetés szabálysértése miatt pénzbírsággal sújtotta. A panaszos ezt sérelmezte, mert állítása szerint szeszesitalt csak a balesetet követően fogyasztott. Sérelmezte a panaszos azt is, hogy gépjárművezetői engedélyét – 8 hónapi időtartamra történt bevonása ellenére – csak 10 hónap múlva kapta vissza.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a panasz alapján vizsgálatot folytatott. Megállapította, hogy a panaszos a szabálytalanul az úttestre lépő gyalogosok kikerülése során gépkocsijával megcsúszott és villamosnak ütközött. Panaszos a helyszínen egy tanúval és a villamos vezetőjével beszélt, adataikat felírta, majd a közelben megállította az ott haladó rendőrségi gépkocsit, és a rendőröktől az esettel kapcsolatos tennivalóit kérdezte. Rendőri intézkedés nem volt, mert a villamos vezetője azt nem kérte. A szabálytalankodó gyalogosok kiléte ismeretlen maradt.

A panaszos – állítása szerint – a baleset után a lakására ment és egyik szomszédasszonyával beszélt a vele történtekről, miközben elfogyasztott 2-3 dl pezsgőt. Ezután 22.00 óra körüli időpontban a Budapest XI. kerületi Rendőrkapitányságra ment, ahol bejelentette a balesetet. Az intézkedésre utasított rendőrök vele szemben alkoholszondás ellenőrzést alkalmaztak, majd vérvételre előállították. A két alkalommal levett vér szakértői vizsgálata 0,68, illetve 0,49 ezrelékes, szabálysértési értékhatáron belüli alkoholos befolyásoltságot mutatott ki. A véralkoholértékre figyelemmel a panaszossal szemben ittas járművezetés vétsége miatt elrendelt nyomozást megszüntették, és szabálysértési feljelentést tettek.

A szabálysértési hatóság a panaszost pénzbírsággal sújtotta és vezetői engedélyét 8 hónapra visszavonta. A határozat elleni jogorvoslatra irányuló beadványait több fórumon elutasították. A jogorvoslati eljárás során a Budapesti Rendőr-főkapitányság észrevételezte, hogy a tárgyalás kitűzése, a kirendelt szakértő szakvéleményének ismertetése indokolatlanul késedelmes volt. A gépjárművezetői engedély 8 hónap időtartamra történő bevonásáról az I. fokú hatóság a vezetői engedély bevonásától nyolc hónap eltelte után döntött.

Az elsőfokú határozat ellen bejelentett panaszt a másodfokú hatóság elutasította és intézkedett az engedély visszaadására. Ez azonban ismét késedelmesen történt meg. A vezetői engedély bevonása így 10 hónap és két nap ideig tartott.

Az országgyűlési biztos általános helyettese kezdeményezte, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője tegyen intézkedést arra, hogy a rendőrhatóság által meghatározott időtartamra bevont gépjárművezetői engedélyeket a tulajdonosok az időtartam leteltekor késedelem nélkül visszakaphassák.

Az ORFK vezetője az ajánlást késedelmesen ugyan, de elfogadta.

OBH 5208 /1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság és az ahhoz kapcsolódó jogbiztonság elvével és a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz a büntetőeljárás folyamatosságának indokolatlan megszakadása.

A panaszos sérelmezte, hogy a számára anyagi kárt okozó, különböző bűncselekmények miatt tett feljelentése alapján a rendőrség, a határőrség, a vám- és pénzügyőrség, az adó- és pénzügyi ellenőrzés illetékes szervei nem jártak el kellő hatékonysággal. Az ügyben hónapokig nem történt semmi, a feljelentésében közöltek egy részével nem foglalkoztak, az iratokat egymáshoz küldözgették, azokból egyes iratok eltűntek. Több esetben nem kapott választ és nem tájékoztatták az ügy állásáról.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a panasz alapján vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a panaszos a Budapest X. kerületi Rendőrkapitányságon sikkasztás miatt feljelentést tett a Mastro Bau Kft. ügyvezetője, korábbi munkáltatója ellen. A feljelentés szerint a Kft. ausztriai munkahelyekre közvetített építőipari szakembereket, akik fizetésüket ATS-ben kapták, és a közvetítésért – kaucióként – meghatározott összeget a Kft. részére befizettek. Ezen összegek a dolgozók részére előzetes ígéret ellenére nem kerültek visszafizetésre. A Kft. ügyvezetője – panaszos szerint – a kölcsönös elszámolások során 1,2 millió ATS-gel adósa maradt panaszosnak, aki a Kft-nél szerelésvezetői beosztást töltött be. A Kft-t csőd miatt felszámolták, ezzel panaszos anyagi követelésének kielégítési alapját elvonták.

A Budapest X. és XVII. kerületi Ügyészség az ügyben pótnyomozást rendelt el, az ügy előadója azonban mintegy hat hónapig az ügyben intézkedést nem tett. Ezért vele szemben fegyelmi eljárást rendeltek el. A bejelentett panaszok alapján több olyan intézkedés történt, amely a még folyamatban levő nyomozás meggyorsítását, belátható időn belüli befejezését szolgálta. A nyomozás lefolytatását a Budapesti Rendőr-főkapitányság Vizsgálati Főosztálya vette át, alapos nyomozati terv készült, az ügyben fokozott vezetői revíziót és ügyészi felügyeletet rendeltek el.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszos által kifogásolt büntetőeljárás folyamatossága indokolatlanul, a büntetőeljárási jog szabályait sértő módon 1998. április és 1998. október hónap közötti időszakra megszakadt. Ez oly mértékben érintette a panaszos érdekét, hogy sérült a méltányos és tisztességes eljárás alkotmányos követelménye. Arra tekintettel azonban, hogy a mulasztást elkövető személlyel szemben a fegyelmi felelősségrevonáshoz, továbbá az ügy gyors, szakszerű folytatásához szükséges más intézkedéseket időközben megtették, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese ajánlást nem tett. A vizsgálatot ajánlás nélkül lezárta.

OBH 5276/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság és az ahhoz kapcsolódó jogbiztonság elvével, valamint az 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz büntetőügyben a büntetőeljárási szabályok alkalmazásának mellőzése és a feljelentő tájékoztatásának elmulasztása.

A panaszos szerint ingóságai eltulajdonítása miatt a rendőrségen tett bejelentésére semmiféle választ nem kapott, intézkedés nem történt.

Az országgyűlési biztos a panasz alapján vizsgálatot folytatott. Megállapította, hogy a panaszos személyes használati tárgyak, ruhadarabok, építőanyagok eltulajdonítása miatt 1998. február 16-án – ismert személyre vonatkozó – bejelentést tett a Budapesti Rendőr-főkapitányság Központi Ügyeletén. A bejelentést az ügyben eljárni illetékes Érdi Rendőrkapitányságra küldték meg, ahol a bejelentésben foglaltak ellenőrzését 1998. március 19-én hajtották végre. Az ellenőrzés során a bejelentésben megnevezett elkövető lakásában és telkén a bejelentésben szereplő tárgyak közül egyet sem talált meg az eljáró rendőr. A panaszos szomszédjával szemben sem bűncselekmény, sem szabálysértés elkövetésének gyanúját nem lehetett alátámasztani. Ezt a panaszossal szóban közölték, de írásban nem értesítette őt az Érdi Rendőrkapitányság.

Az Érdi Rendőrkapitányság beosztottai szakszerűtlenül jártak el akkor, amikor írásban nem tájékoztatták a panaszost bejelentése kivizsgálásának eredményéről. Ezzel sérült a jogbiztonság elve, de sérelmet szenvedett a panaszos jogorvoslati vagy panasz előterjesztéséhez való joga is.

Szakszerűtlen volt az Érdi Rendőrkapitányság eljárása azért is, mert attól függetlenül, hogy a panaszos által elmondottakat a Budapesti Rendőr-főkapitányságon “Jegyzőkönyv bejelentésről” formanyomtatványon foglalták írásba, azt tartalma szerint feljelentésnek kellett volna tekinteni. Ennek megfelelően pedig az ügyben vagy a büntetőeljárásról szóló törvény vagy szabálysértési értékhatár esetén az 1968. évi I. törvény szerint kellett volna intézkedni, eljárni.

A büntetőeljárási szabályok alkalmazásának mellőzésével csorbult a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményének elve, figyelemmel a panaszos jogos érdekeire is, ezért az ügyben az országgyűlési biztos az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot megállapította.

Tekintettel arra, hogy a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője időközben intézkedést adott ki az állampolgárok panaszai kivizsgálási rendjének szabályozásáról, továbbá utasította az Érdi Rendőrkapitányság vezetőjét, hogy – ha utólag is – értesítse írásban a panaszost bejelentése kivizsgálásának eredményéről, az országgyűlési biztos ajánlást nem tett, a vizsgálatot lezárta.

Nem élt ajánlással azért sem, mert az Érdi Rendőrkapitányság a panaszos beadványa alapján nem rendelt el büntető- vagy szabálysértési eljárást. A nyomozó, illetve szabálysértési hatóságok a rendelkezésükre álló adatokat, bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékelik, mérlegelik és ennek alapján meggyőződésük szerint döntenek az eljárás megindításának vagy mellőzésének indokoltságáról. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa nem nyomozó hatóság, így a nyomozó hatóság helyett nem értékelheti és mérlegelheti a rendelkezésre álló adatokat.

OBH 5401/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamiság és az ahhoz kapcsolódó jogbiztonság elvével, továbbá az állampolgárnak az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz fűződő jogával összefüggésben visszásságot okoz a nem kellő mélységű és intenzitású, szakszerűtlen nyomozás.

A panaszos sérelmezte, hogy pomázi házának sorozatos feltörése miatt tett feljelentései alapján a Szentendrei Rendőrkapitányság nem tett meg mindent az elkövetők elfogása érdekében, a nyomozást szakszerűtlenül végezte, a helyszínen nem rögzítettek nyomokat, továbbá a bűnügyi iratokból sem kapott másolatot. Azt is kifogásolta, hogy feleségének Budapest III. kerületből eltulajdonított gépkocsiját nem találta meg a rendőrség még azt követően sem, hogy a panaszos bejelentette a rendőrségen, hogy látta a gépkocsit.

Az országgyűlési biztos a panasz alapján vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a panaszos pomázi házába 1996–1998 közötti időben ismeretlen tettesek öt alkalommal is betörtek. A betörések miatt megtett feljelentések alapján a Szentendrei Rendőrkapitányság több nyomozást folytatott. Két esetben az ügyeket egyesítették. A nyomozást minden esetben eredménytelenül zárták le, az elkövető kilétét nem sikerült megállapítani.

A legfőbb ügyész helyettese szerint a rendőrkapitányság nyomozása több esetben kifogásolható volt. Három betörés esetén ujj-, tenyér- vagy eszköznyomot nem rögzítettek, a helyszíni szemle jegyzőkönyvében utalás sem volt arra, hogy azt egyáltalán megkísérelték volna. A rendőrség az ismeretlen elkövető felderítése érdekében szükséges és lehetséges valamennyi nyomozási cselekményt nem végezte el, pl. tárgykörözés kiadásának egyik ügyben sem volt kellően dokumentált nyoma, nem lehetett megállapítani azt sem, hogy milyen legális vagy illegális értékesítési helyet ellenőriztek.

Az ehhez hasonló eljárások nem egyedi jelenségek, és emiatt az ügyészségek a nyomozó hatóságnál már számtalan esetben intézkedtek. A panaszos által kifogásolt ügyek iratait a Pest Megyei Főügyészség is megvizsgálta. Ennek alapján a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatóját felhívta, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy valamennyi ismeretlen tetteses bűnügyben a nyomozó hatóságok tényleges, érdemi felderítő munkát végezzenek.

A bűnügyi iratokban nem volt nyoma annak, hogy panaszos a nyomozás befejezését követően iratok kiadását kérte volna. Erre a jogra és lehetőségre panaszos figyelmét az ügyészség felhívta.

A panaszos felesége gépkocsijának ellopása tárgyában a Budapest III. kerületi Rendőrkapitányságon tett feljelentést illetékességből a Gépjármű-felderítési Osztályra küldték meg, ahol a nyomozást annak eredménytelensége miatt megszüntették. A panaszosnak az ellopott jármű észlelésére vonatkozó távbeszélőn tett bejelentéséről a rendőrkapitányság ügyeleti naplójában nem volt bejegyzés, az esemény időpontjának bizonytalansága miatt az esetleg felelőssé tehető személy kiléte sem volt megállapítható.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Szentendrei Rendőrkapitányságon folytatott, nem kellő mélységű és intenzitású, szakszerűtlen nyomozások következtében sérült a jogállamiság és az abból eredő jogbiztonság követelménye, valamint a panaszos tulajdonhoz fűződő érdeke. Tekintettel arra, hogy a Pest Megyei Főügyészség az illetékes vezetőt intézkedésre felhívta, az országgyűlési biztos ajánlást nem tett. A Szentendrei Rendőrkapitányságon végzett bűnügyi munka komplex ellenőrzésére azonban felhívta a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét, aki az ajánlást elfogadta, a rendőrkapitányság bűnügyi tevékenységét átvilágíttatta. A vizsgálat a jelentésben foglaltakat alátámasztotta.

OBH 5564/1998.

Nem okoz visszásságot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve az ennek részét képező tisztességes eljáráshoz, valamint az Alkotmány 64. §-ában foglalt kérelemhez, panaszhoz való jogokkal összefüggésben a rendőrhatóság eljárása, ha a panaszok kivizsgálására vonatkozó jogszabályok alapján jár el, a beadványokban, bejelentésekben foglaltakat minden esetben ellenőrzi, a helyszínt megtekinti, tanúkutatást végez, a vizsgálat befejezésére irányuló intézkedéseket tesz.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 5748 /1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság és az ahhoz kapcsolódó jogbiztonság elvével, valamint az 57. § (5) bekezdésben rögzített jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz a hamis vád bűntette miatti eljárás késedelmes elrendelése, illetve a lefoglalás megszüntetése és a dolog kiadása körüli határozatlanság, valamint a nyomozást megszüntető határozat késedelmes megküldése.

A panaszos sérelmezte, hogy a vele szemben folytatott büntetőeljárás megszüntetéséről szóló határozatot csak több hónap késedelemmel kapta meg, és a tőle lefoglalt iratokat annak ellenére nem az ő részére adták ki, hogy a nyomozást bűncselekmény hiányában szüntették meg. Az ügyben a rendőrség eljárásával, az ügyészségi határozatokkal kapcsolatos panaszait sorozatosan elutasították. Sérelmezte azt is, hogy az ügyben a társasház részéről fellépő és magánokiratot meghamisító három személlyel szemben a büntetőeljárást csak magánokirat-hamisításért folytatták le.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a panasz alapján vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a panaszosnak, egy társasház közös képviselőjének leváltása érdekében az önjelölt közös képviselő és két társasházi lakó aláírásokat gyűjtöttek, majd a lakók többségének aláírásával ellátott jelenléti íveket közgyűlési határozatnak tüntették fel.

Az így meghamisított iratot a folyószámlát vezető pénzintézetnél a bekövetkezett változás igazolására bemutatták, majd ügyvédi irodával felszólíttatták panaszost az általa kezelt társasházi okmányok, számlák átadására.

A panaszos – akit a társasház közgyűlése addig nem mentett fel – az iratok kiadását megtagadta. Ezért a később megválasztott közös képviselő ügyvéd útján a Nyíregyházi Rendőrkapitányságon feljelentést tett a panaszossal szemben, visszaélés okirattal vétsége miatt. A büntetőeljárásban a panaszostól lefoglalták a társasházzal kapcsolatos iratokat. A lefolytatott nyomozás során megállapították, hogy a panaszos az iratokat jogszerűen szerezte meg, azokkal visszaélést nem követett el, ezért a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntették. Az 1998. június 26-án kelt határozatot azonban adminisztrációs hiba következtében csak 1998. október 7-én küldték meg a panaszos részére.

A társasházzal kapcsolatos iratok lefoglalásának megszüntetése és kiadása vonatkozásában az ügyészi szervek ellentmondásosan jártak el. A Nyíregyházi Városi Ügyészség a panaszossal szembeni nyomozást megszüntető határozatában a lefoglalt iratokat a társasház nem nevesített képviselőjének rendelte kiadni. Az ügyészség későbbi, csak a lefoglalás megszüntetéséről és az iratoknak a társasház képviselője részére történő kiadásáról szóló határozatát megküldte a panaszos utódjának, ezzel közös képviselőként ismerte el.

A határozat ellen a panaszos részéről bejelentett fellebbezést a Szabocs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség arra hivatkozással utasította el, hogy az ügyészi szervek nem jogosultak annak eldöntésére, hogy egy társasháznak ki a képviselője. Ezért az iratokat annak rendelték kiadni, aki a nyomozás adatai szerint a társasház ügyeit intézi.

Újabb panasz alapján a megyei főügyészség vezető-helyettese a megyei főügyészség korábbi határozatának lefoglalást megszüntető és a kiadásra vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, de nem rendelkezett a további eljárás mikéntjéről. Határozata indokolása szerint a nyomozás során megállapítható volt, hogy a panaszos megbízásának felmondására a társasház közgyűlése határozatot nem hozott.

A nyomozás bűncselekmény hiányában történő megszüntetése esetén – ha addig a lefoglalás megszüntetésére még nem került sor – a korábban bűncselekménnyel gyanúsított személy már nem terhelt jogállású, így ezen ügyben a kiadás vonatkozásában a Be. 102. § (2) bek. első fordulatát kellett volna alkalmazni.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Nyíregyházi Városi Ügyészség a nyomozást megszüntető határozat késedelmes megküldésével sértette a panaszos jogorvoslathoz való jogát, a Nyíregyházi Városi Ügyészség és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség a hamis vád bűntette miatti eljárás késedelmes elrendelésével, továbbá a lefoglalás megszüntetése és a kiadás elrendelése körüli határozatlanságával pedig a jogállamiság és az abból szükségszerűen következő hivatalból történő és a tisztességes eljárás elvét, követelményét sértette, így alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okozott.

A panaszos ellen alaptalanul büntetőeljárást kezdeményező személlyel szemben a Nyíregyházi Városi Ügyészség hamis vád bűntette miatt vádiratot adott ki, az eljárás folyamatban van.

A visszásság megállapítása ellenére az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett, arra tekintettel, hogy a sérelem orvoslást nyert, valamint a társasházi iratok kiadásának elhúzódása csekély érdeksérelemmel járt. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség vezetőjének figyelmét azonban felhívta, hogy munkatársait emlékeztesse a jogszabályokban előírt eljárási rend maradéktalan betartásának fontosságára.

OBH 5938 /1998.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság és az ahhoz kapcsolódó jogbiztonság elvével összefüggésben visszásságot okoz, ha hivatásos állományú rendőr szolgálati viszonyát nem jogerős bírósági ítéletre alapozva szüntetik meg, továbbá beadványát nem a hatályos jogszabályoknak megfelelően vizsgálják ki, és jogorvoslati lehetőségére sem figyelmeztetik.

II. A jogértelmezési problémákat okozó jogszabályok az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogbiztonság és jogegyenlőség sérelmének közvetlen veszélyét hordozzák magukban.

A panaszos sérelmezte a rendőrségnél fennállt hivatásos szolgálati viszonya megszüntetésének módját, körülményeit, továbbá hogy elöljárója ellen tett bejelentését nem vizsgálták ki megfelelő módon és annak eredményéről nem tájékoztatták.

Az országgyűlési biztos a panasz alapján vizsgálatot folytatott. Megállapította, hogy a panaszos a Szegedi Rendőrkapitányság állományában teljesített szolgálatot. 1998. február 27-én eligazításon összevitatkozott elöljárójával. A panaszos még azon a napon jelentést írt a történtekről, melyben intézkedést kért elöljárójával szemben. A Szegedi Rendőrkapitányság vezetője tényállást megállapító vizsgálatot rendelt el, majd a panaszost írásban tájékoztatta arról, hogy a vizsgálat során az elöljáróval szemben jogsértés vagy fegyelemsértés alapos gyanúját nem lehetett megállapítani. A jogorvoslati lehetőségre azonban nem figyelmeztette panaszost.

A Csongrád Megyei Bíróság Katonai Tanácsa panaszost hivatali vesztegetés és szolgálatban kötelességszegés miatt 1998. szeptember 24-én felfüggesztett szabadságvesztésre, pénzmellékbüntetésre és lefokozásra ítélte. A nem jogerős ítélet alapján az akkor betegállományban levő panaszos szolgálati viszonyát 1998. szeptember 30-i hatállyal megszüntették. Ezért a panaszos keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A rendőrkapitányság vezetése még a bíróság döntése előtt visszaállította a panaszos szolgálati viszonyát és intézkedett az elmaradt járandóságok kifizetésére. A panaszos szolgálati viszonyának nem jogerős ítélet alapján való megszüntetése nem volt jogszerű, ezért sérült a jogállamiság és jogbiztonság követelménye. A hiányosságokat a rendőri vezetés azonban észlelte, a döntést megváltoztatta és a sérelmet orvosolta.

Szakszerűtlenül intézkedtek a panaszosnak a vezetője magatartása miatt készített jelentése kivizsgálásakor is. A jelentés tartalma katonai vétség gyanújára utalt, ezért az ügyben a büntetőeljárás szabályai szerint kellett volna eljárni. Ennek elmulasztása sértette a jogbiztonság követelményét. A megállapított visszásság azonban csekély jelentőségű volt, mert a jelentésben foglaltakat kivizsgálták, de bűncselekmény alapos gyanúját nem állapították meg. Az ügyben elmaradt a panaszos jogorvoslati lehetőségéről való tájékoztatása is, ami sértette a panaszos jogorvoslathoz való joga érvényesítését. Ezen visszásságot feloldotta az, hogy a panaszos beadvánnyal fordult az ügyben a Szegedi Katonai Ügyészséghez, majd a Csongrád Megyei Főügyészség Nyomozó Hivatalához.

Arra figyelemmel, hogy a jogsértő döntéseket saját hatáskörben orvosolták, az országgyűlési biztos ajánlást nem tett, de a szegedi rendőrkapitány figyelmét felhívta a jogszabályoknak megfelelő eljárási rend betartására, és a vizsgálatot lezárta.

A vizsgálat eredményeként az országgyűlési biztos arra a következtetésre jutott: miszerint az a körülmény, hogy a szolgálati viszony első ízben történt megszüntetését később a rendőrkapitányság vezetője megváltoztatta, arra utal, hogy a fegyelmi határozatok jogerejének és végrehajthatóságának kérdésében jogértelmezési problémák vannak. Ez a helyzet a jogbiztonság és ezzel összefüggésben a jogegyenlőség sérelmének közvetlen veszélyét okozta a konkrét ügyben.

Az országgyűlési biztos javasolta a belügyminiszternek, hogy fontolja meg a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény olyan módosításának kezdeményezését, mely egyértelművé teszi, hogy az érintett személy szolgálati viszonyát mikor – a miniszteri döntés vagy valamennyi döntés ellen kezdeményezett bírósági eljárás jogerős befejezését követően – lehet megszüntetni.

A belügyminiszter a javaslattal egyetértett, tájékoztatása szerint a szóban forgó törvény javasolt részeinek módosítása napirenden van, annak végrehajtása az országgyűlés törvényhozási tevékenységének függvénye. A választ az országgyűlési biztos elfogadta.

OBH 6288/1998.

Nem okoz visszásságot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve az ennek részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben a rendőrhatóság eljárása, ha a törvény előírásait betartva, a csak büntetlen előéletű személy által gyakorolható személy- és vagyonvédelmi tevékenységet ellátó panaszosok igazolványát az ellenük indított büntetőeljárás befejezéséig bevonja.

A panaszosok sérelmezték, hogy a nyomozó hatóság először kényszerítés, majd személyi szabadság megsértésének büntette és más bűncselekmény elkövetése miatt megalapozatlanul indított ellenük büntetőeljárást, és kifogásolták vagyonőri igazolványuk elvételét, majd bevonását, s ez által pénzkereseti lehetőségüktől való megfosztásukat.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos és társai – egy szarvasi őrző-védő kft. alkalmazottaiként – 1998. május 5-én, a tiszafüredi Madár Kft. telephelyének bejárata előtt, az előzetes rendőri figyelmeztetés ellenére, az oda érkező teherautót feltartóztatták és a benne ülő személyt egyikük fegyvernek látszó tárggyal megfenyegette. E fellépésükkel megakadályozták a tulajdonost abban, hogy a telephelyen levő, a Hajdú Bt. tulajdonát képező baromfiállományt elszállítsa, értékesítse. A Tiszafüredi Rendőrkapitányság (a továbbiakban: nyomozó hatóság) 328/1998. bü. számon, először kényszerítés, majd személyi szabadság megsértése bűntett alapos gyanúja miatt folytatott eljárást a panaszossal és társaival szemben. A nyomozó hatóság, a nyomozás befejezését követően, az iratokat – 1998. augusztus 12-én – vádemelési javaslattal a Tiszafüredi Városi Ügyészséghez továbbította.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata során többek között megállapítást nyert az is, hogy a Tiszafüredi Rendőrkapitányság a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról szóló 1998. évi IV. törvény rendelkezései szerint jogszerűen járt el, amikor a panaszos és társai igazolványát a büntetőeljárás befejezéséig bevonta, mert ellenük háromévi vagy annál súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bűncselekmény elkövetése miatt indult eljárás. A jogszabály szerint: ha a személy- és vagyonőrt e foglalkozása gyakorlása során szándékos bűncselekmény vagy a foglalkozásának az e törvényben meghatározott szabályainak megszegésével megvalósított szabálysértés elkövetésén tetten érik, a rendőr jogosult az igazolványt a helyszínen átvételi elismervény ellenében elvenni. Az elvett igazolványt – az elvétel okának megjelölésével – az igazolványt kiállító rendőri szervnek köteles megküldeni. Az elvétel tartama alatt a személy- és vagyonvédelmi tevékenység nem gyakorolható. Az igazolványt a rendőrség határozattal csak abban az esetben vonja vissza, ha jogerős bírói ítélet az igazolvány tulajdonosát e foglalkozástól eltiltja.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a tiszafüredi rendőrhatóság eljárása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot nem okozott, a személy- és vagyonőri igazolvány elvételével kapcsolatban még a visszásság gyanúja sem merülhet fel, a rendőri intézkedés nem jelentett aránytalan korlátozást, hiszen a személy- és vagyonvédelmi tevékenységet – mely szolgálat ellátására senkinek nincs alanyi joga – csak büntetlen előéletű személy gyakorolhatja.

OBH 6514/1998.

A büntetőeljárások kezdeményezése kapcsán megállapítható elfogultság, az eljárási szabályok megsértése a panaszosnak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott, a jogállamisághoz és jogbiztonsághoz, ezen belül a tisztességes eljáráshoz fűződő alkotmányos jogát (Alk. 57. § (1) bek.) veszélyeztetik, még akkor is, ha az eljárások eredménye egyébként nem lenne kifogásolható.

A rendőrtiszt panaszos az ellene folytatott büntetőeljárások és fegyelmi eljárások során elkövetett jog- sértések miatt fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához. Ügyeinek felülvizsgálatát kérte. Az ügyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot rendelt el.

A Heves Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője által tett feljelentés alapján a Heves Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal büntetőeljárást indított V.L. r.hadnagy panaszos ellen vesztegetés bűntette elkövetésének alapos gyanúja miatt.

A panaszost 1998. március 7-én őrizetbe vették. A bűncselekmény elkövetését tagadta. A főkapitány a panaszost szolgálati beosztásából felfüggesztette. A panaszossal szemben a vesztegetés alapos gyanúját a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata által végzett felismertetés szolgáltatta. Az eljárás során nem vették figyelembe a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatáról szóló 49/1995. (V. 4.) Korm. rendelet előírásait, amely szerint a Szolgálat nem nyomozóhatóság. A Gyöngyösi Városi Ügyészség további eljárási jogsértéseket is feltárt. Az ügyészség az eljárást megszüntette.

A megyei főkapitány a nyomozás megszüntetése után jelentési kötelezettség elmulasztása miatt újabb feljelentést tett a panaszos ellen.

A panaszos feljelentésére okot adó cselekményről – hogy egy ellopott gépkocsi ügyében beszélt egy informátorral, akit állítólag az autó felkutatására és a visszavásárlásában való közreműködésre igyekezett rábírni – a főkapitányság vezetése a panaszos telefonjának kb. egy évvel korábbi lehallgatása útján szerzett tudomást. A gépkocsi visszavásárlására vonatkozó adat a később ismertté vált elkövetőkkel szemben folytatott büntetőeljárásban nem került felszínre. Beigazolódott viszont, hogy a panaszos az informátortól semmilyen adatot nem kapott, így nem is lett volna mit jelentenie. A főkapitány a Katonai Ügyészség megszüntető határozatai ellen két ízben is panasszal élt a nyomozás folytatása érdekében.

A feljelentés indokoltsága az előző ügyhöz hasonlóan kétséges volt. A feljelentés megtételére csak a vesztegetési ügy eredménytelensége miatt került sor.

A panasz vizsgálata során megállapított eljárási szabálysértések, egybevetve a büntetőeljárások irataiban dokumentált további ellentmondásokkal, kétségbe vonhatóvá tették az eljárások megindításához szükséges alapos gyanú objektív keletkezését, hitelességét.

Amint azt az állampolgári jogok országgyűlési biztosa már többször megállapította (OBH 4574/1997; OBH 8441/1996; OBH 6416/1996.), az Alkotmány 57. §-ában rögzített tisztességes eljárás kötelezettsége irányadó minden hatósági eljárásra. Ajánlotta a belügyminiszternek, hogy intézkedjen a BM Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata és a nyomozóhatóságok közötti feladatmegosztás pontosabb meghatározásáról, az országos rendőrfőkapitánynak ajánlotta, hogy vizsgáltassa meg a Heves megyei rendőrfőkapitány és érintett munkatársai elfogultságát a feljelentések kezdeményezésével összefüggésben és tegye meg a szükséges intézkedéseket a hasonló esetek elkerülése érdekében. A válaszadás határideje még nem telt el.

OBH 6776 /1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság elvével, valamint az 59. § (1) bekezdésben biztosított jóhírnévhez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a nyomozó hatóság a gyanúsított munkahelyétől úgy kéri iratok megküldését, hogy a nyomozás adatairól a szükségesnél részletesebb tájékoztatást ad és a megkereséshez olyan bűnügyi iratmásolatot is csatol, ami nem tartozik a munkáltatóra.

Teljes szöveg: 3.7. alfejezetben.

OBH 6845/1998.

1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben – figyelemmel a bűncselekmény sértettjének (károsultjának) az eljárás mielőbbi befejezéséhez, a tőle ellopott dolog visszaszerzéséhez vagy kártérítéshez fűződő érdekére is – visszásságot okoz, ha nyomozó hatóság nyomozást felfüggesztő határozata nem tartalmazza, hogy azt kinek kell kézbesíteni, továbbá ha úgy hoz új nyomozást felfüggesztő határozatot, hogy a korábbi határozatot nem helyezi hatályon kívül és nem rendeli el az eljárás folytatását.

2. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog sérelmének közvetlen veszélyét rejti magában, ha a nyomozó hatóság kiegészítő nyomozást megszüntető határozata nem tartalmaz rendelkezéseket a jogorvoslat lehetőségéről, valamint ha a nyomozást felfüggesztő határozat nem felel meg az erre vonatkozó előírásoknak.

3. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében megfogalmazott alapvető emberi jogok tiszteletben tartásával összefüggő állami kötelességgel kapcsolatban – figyelemmel a vagyon elleni bűncselekmények sértettjének a tőle ellopott dolog birtoklásához fűződő jogos érdekére is – visszásságot okoz, ha a rendőrség körözési tevékenységét jogszabály nem rendezi.

A panaszos sérelmezte, hogy a férjétől eltulajdonított gépkocsi felkutatása, lefoglalása, az elkövető felderítése érdekében a rendőrség és az ügyészség nem tett hatékony intézkedéseket. Különösen sérelmezte, hogy a rendőrség nem rendelte el azonnal a gépkocsi körözését.

A panasz alapján az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelt el. Ennek során beszerezte az eljárás iratait és szóban tájékoztatást kért a Szigetszentmiklósi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya vezetőjétől.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos férje büntető-feljelentést tett a Szigetszentmiklósi Rendőrkapitányságon, mert a zárban lévő indító kulccsal nyitott állapotban az utcán parkoló gépkocsiját ismeretlen személy eltulajdonította. A kapitányság azonnal elrendelte a gépkocsi országos körözését. Az ügyben kihallgatott egyik tanú elmondta, hogy a gépkocsit Novi Sadon megvételre ajánlották egy általa ismert személynek. Erre tekintettel a rendőri szerv megkereste az ORFK Interpol Magyar Nemzeti Iroda vezetőjét annak a személynek és adatainak a megállapítása érdekében, akinek megvételre ajánlották a járművet. A nyomozás határideje közben lejárt anélkül, hogy az Iroda a megkeresésre válaszolt volna. Ezért a nyomozást – bizonyíték hiányában – megszüntették. A tértivevény szerint a nyomozást megszüntető határozatot a feljelentő testvére vette át, a feljelentő panasszal nem élt. A nyomozás megszüntetése után az ORFK Interpol Magyar Nemzeti Iroda tájékoztatta a megkereső szervet, hogy ki ajánlotta megvételre és kinek az ellopott gépkocsit, a járművet ki és milyen összegért vásárolta meg, és hogy a Novi Sad-i Ügyészség a gépkocsit lefoglalta és csalás miatt nyomozást rendelt el. Ekkor a Szigetszentmiklósi Rendőrkapitányság az ügyben állásfoglalást kért az ügyészégtől. A főügyészség úgy foglalt állást, hogy nem indokolt a bűnügyi jogsegély, a Jugoszláviában lefoglalt gépkocsi sorsáról a jugoszláv hatóságok jogosultak dönteni. Erről a nyomozó szerv értesítette a panaszost és az ügyben érintett biztosítót, továbbá ezekkel az adatokkal kiegészítette a nyomozást megszüntető határozatot. A kiegészítő határozat nem tartalmazott azonban rendelkezéseket a jogorvoslattal kapcsolatosban, ami ellentétes volt a vonatkozó előírásokkal.

Megállapította az országgyűlési biztos azt is, hogy a Pest Megyei Főügyészég elrendelte az ügyben a nyomozás továbbfolytatását. A kapitányság – még az iratok megérkezése napján – a nyomozást felfüggesztette azzal az indokkal, hogy külföldi hatóságot kell megkeresni. Közben a Legfőbb Ügyészség úgy foglalt állást, hogy a jogsegélykérelmet és annak mellékleteit továbbítja Jugoszláviába. A Ráckevei Városi Ügyészség pedig értesítette a kapitányságot, hogy a nyomozást fel lehet függeszteni. Ennek alapján az ügyben készítettek egy másik felfüggesztő határozatot is. Egyik nyomozást felfüggesztő határozat sem tartalmazta azonban konkrétan, hogy kinek kell kézbesíteni a határozatot. Ez nem felelt a jogszabályban foglaltaknak. A két nyomozást felfüggesztő határozat meghozatala között eltelt időben nem hozott a kapitányság olyan határozatot sem, melyben a nyomozást felfüggesztő határozatot hatályon kívül helyezte volna és elrendelte volna az eljárás folytatását. Ez is ellentétes volt a vonatkozó rendelkezésekkel.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a nyomozás során – figyelemmel a panaszosnak és férjének az eljárás mielőbbi befejezéséhez, a gépkocsi visszaszerzéséhez vagy kártérítéshez fűződő érdekére – többszörösen sérült a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelménye, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog. Az alkotmányos jog sérelmét a Szigetszentmiklósi Rendőrkapitányság azzal idézte elő, hogy a nyomozást felfüggesztő határozatai nem tartalmazták, hogy azt kinek kell kézbesíteni, továbbá a két nyomozást felfüggesztő határozat meghozatala között eltelt időben nem helyezte hatályon kívül a nyomozást felfüggesztő határozatot és nem rendelte el az eljárás folytatását. Megállapította a jogorvoslathoz való jog sérelmének közvetlen veszélyét is tekintettel arra, hogy a Szigetszentmiklósi Rendőrkapitányság kiegészítő nyomozást megszüntető határozata nem tartalmazott a jogorvoslattal kapcsolatos rendelkezéseket, valamint mert az ügyben hozott két nyomozást felfüggesztő határozat nem felelt meg a vonatkozó előírásoknak.

Nem tárt fel alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot az országgyűlési biztos sem az ügyészi szervek vonatkozásában, sem a gépkocsi körözésének elrendelésével kapcsolatban. Megállapította azonban, hogy a rendőrség körözési tevékenységét azon kívül, hogy a Rendőrségről szóló törvény biztosítja a rendőri szervnek a körözés elrendelését, jogszabály nem rendezi. Ezért ez – figyelemmel a vagyon elleni bűncselekmények sértettjeinek, konkrét esetben a panaszos és férjének a gépkocsi birtoklásához fűződő jogos érdekére – a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak tiszteletben tartásával összefüggő állami kötelességgel kapcsolatban visszásságot okoz. Az OBH 4106/1998. számú jelentésében azonban az országgyűlési biztos már tett ajánlást az országos rendőrfőkapitánynak arra, hogy minél előbb módosítsák a rendőrség körözésre vonatkozó belső szabályzatait oly módon, hogy tegyék egyértelműbbé azok eljárási normáit és határidőit. Az ajánlást a főkapitány elfogadta. Erre, valamint arra tekintettel, hogy a körözés átfogó szabályozását a Kormány is figyelemmel kíséri, újabb ajánlást nem tett.

Az országgyűlési biztos az ügyben ajánlotta az országos főkapitánynak, vizsgálja meg, hogy a büntetőeljárások során hozott érdemi határozatok elkészítésekor a rendőri szervek hogyan érvényesítik a vonatkozó szabályokat, a Pest megyei főkapitány pedig gondoskodjon a Szigetszentmiklósi Rendőrkapitányság által hozott és kifogásolt nyomozást felfüggesztő határozat kijavításáról, az új határozatnak a feljelentő részére való, dokumentált postázásáról, valamint hívja fel az alárendeltségében működő nyomozó szervek figyelmét a jogszabályoknak megfelelő eljárási rend maradéktalan betartására, és a feltárt hiányosságokat elkövetőkkel szemben vizsgálja meg a fegyelmi eljárás megindításának lehetőségét.

Az országos főkapitány az ajánlást elfogadta és az országos főkapitányság 2000. első negyedévi munkatervében előírta az ajánlásnak megfelelő felülvizsgálat elvégzését. A Pest megyei főkapitány is teljesítette az ajánlást, de a mulasztást elkövetőket nem tudta felelősségrevonni, mert már nem voltak állományban.

OBH 6928/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság és az ahhoz kapcsolódó jogjogbiztonság elvével összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatóság az állampolgárok jogait érintő, külön kérés nélkül végrehajtandó feladatának teljesítését elmulasztja.

A panaszos sérelmezte, hogy 1990-ben bevont gépjárművezetői engedélyét a Kisvárdai Rendőrkapitányság a panasz előterjesztéséig sem adta vissza, arra hivatkozással, hogy a kötelező utánképzésen nem vett részt. A panaszos szerint ez jogtalan volt, mert a gépjárművezetői engedély bevonásáról szóló rendőrségi határozatból az erre vonatkozó részt kitörölték.

Az országgyűlési biztos a panasz alapján folytatott vizsgálatban megállapította, hogy a panaszos 1990. november 10-én Kisvárda területén szeszesitaltól befolyásolt állapotban vezette a munkáltatója tulajdonát képező erőgépet. Rendőri intézkedésre került sor és vérvételre előállították. Gépjárművezetői engedélyét a helyszínen elvették, azt a Kisvárdai Rendőrkapitányság 1990. december 10-én kelt határozatával a büntetőeljárás jogerős befejezéséig, határozatlan időre bevonta.

A Kisvárdai Városi Bíróság végzésével a panaszost pénzfőbüntetésre ítélte és a gépjárművezetéstől 1 év 8 hónap időtartamra eltiltotta, melybe beszámolni rendelte az 1990. november 10-e óta eltelt időt. Az ítéletre figyelemmel a Kisvárdai Rendőrkapitányság újabb, már határozott időtartamú határozatot hozott a gépjárművezetői engedély visszavonásáról, a határozaton a vizsgára vonatkozó részt törölték.

A vizsgálat megállapította, hogy panaszos 1997. március 24-ét követően utánképzésen történt részvétel nélkül is visszakaphatta volna gépjárművezetői engedélyét, mert az Alkotmánybíróság 1997. március 24-én kelt határozatában megállapította, hogy a közúti közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról szóló BM rendelet 5. § (7) bekezdés a) pontjának, valamint a rendelet végrehajtásáról szóló BM utasítás 31. pontjának alkalmazása mindazon esetekben alkotmányellenes volt, amikor az utánképzésre kötelezés 1992. január 1-jét megelőzően keletkezett ügyekben történt.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Kisvárdai Rendőrkapitányság eljárása – figyelemmel a panaszos érdekére is – sértette a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményét. Ezen alkotmányos állampolgári jog sérelmét az okozta, hogy nem vette figyelembe az Alkotmánybíróság vonatkozó határozata alapján az Országos Rendőr-főkapitányság Igazgatásrendészeti Főosztály Rendészeti Osztály vezetője által 1997. május 20-án kiadott módszertani útmutatásban előírtakat, ami úgy szól, hogy az 1992. január 1-je előtt elkövetett cselekmény miatt bevont gépjárművezetői engedélyt külön kérelem nélkül vissza kell adni, függetlenül az utánképzéstől.

A rendőrkapitányság akkor járt volna el helyesen, ha hivatalból felülvizsgálta volna azokat az iratokat, amelyek vezetői engedély visszavonásával voltak kapcsolatosak, és az engedélyt még nem kapta vissza tulajdonosa annak ellenére, hogy azt 1992. január 1-je előtt vonták be.

A Kisvárdai Rendőrkapitányság vezetője arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a panaszos 1999. június 25-én megjelent a rendőrkapitányságon és szóbeli kérésére a gépjárművezetői engedélyét visszaadták. Ezen időpontot megelőzően azonban a panaszos sem szóban, sem írásban nem fordult a rendőrkapitánysághoz vezetői engedélyének kiadása érdekében.

Arra tekintettel, hogy panaszos a gépjárművezetői engedélyét 1999. június 25-én visszakapta és ezzel panasza orvoslást nyert, az országgyűlési biztos ajánlást nem tett, de felhívta a Kisvárdai Rendőrkapitányság vezetőjének figyelmét a körültekintőbb eljárásra.

OBH 6961 /1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság és az ahhoz kapcsolódó jogbiztonság elvével összefüggésben visszásságot okoz, ha a rendőrhatóság szabálysértési ügyiratot iktatás nélkül más szervhez tesz át, és ezért annak sorsa, intézése ellenőrizhetetlenné válik.

A panaszos sérelmezte, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségtől a Budapest VI-VII. kerületi Rendőrkapitánysághoz megküldött, szabálysértésre vonatkozó bejelentése alapján tett intézkedésekről nem tájékoztatták.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a panasz alapján vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a panaszos 1998. szeptember hónapban bejelentéssel fordult a Pest Megyei Fogyasztásvédelmi Felügyelethez. Bejelentése szerint Vácon, Verőcén több vendéglátóipari egységben olyan kannás bort árusítanak, amelynek minősége kifogásolható. A bejelentés azt is tartalmazta, hogy a budapesti Nyugati pályaudvaron működő játékteremben fiatalkorúak játszanak. Ez utóbbi résszel kapcsolatban a Pest Megyei Fogyasztásvédelmi Felügyelet arról tájékoztatta panaszost, hogy azt illetékességből a Budapest VI-VII. kerületi Rendőrkapitányságnak intézkedésre megküldte.

A rendőrkapitányság tájékozódásra azt a felvilágosítást adta, hogy az odaérkezett iratot – mivel az önkormányzati hatáskörbe tartozó szabálysértés gyanújára utalt – rövid úton, iktatás nélkül az illetékes önkormányzathoz áttette, így a játéktermek fokozottabb ellenőrzésére nem is intézkedtek. Az áttételről a bejelentőt nem értesítették.

A Budapest VI. kerület Terézváros jegyzője azt közölte, hogy az önkormányzat szabálysértési hatóságához ilyen tartalmú bejelentés nem érkezett, ezért sem intézkedésre, sem a panaszos tájékoztatására nem kerülhetett sor. Az ügyben tényleges, érdemi intézkedés nem történt.

A beadvány ismeretének hiányában nem lehetett kétség kívül eldönteni, hogy az tartalma szerint közérdekű bejelentésnek, szabálysértési feljelentésnek vagy csak egyszerű közlésnek, tájékoztatásnak minősült-e. A kérdés azért bírt volna jelentőséggel, mert közérdekű bejelentés esetén a rendőrségnek a panaszost az áttételről az 1977. évi I. törvény értelmében tájékoztatnia kellett volna. Szabálysértés esetén a törvény ilyen kötelezettséget ugyan nem ír elő, de a jogállamiság elvéből levezethető korrekt, tisztességes eljárás követelményeként a tájékoztatás elvárható. Az irat rendőrségen történt iktatásának elmaradása magával vonta, hogy annak további sorsa követhetetlenné vált, az esetleges intézkedés és a panaszos tájékoztatásának elmulasztása nem volt ellenőrizhető és nem volt számon kérhető. Ez a jogállamiságot és jogbiztonságot érintően visszásság kialakulására vezetett. Ennek ellenére az országgyűlési biztos általános helyettese – az összes körülmény alapján – a tájékoztatás elmaradását és az iratkezelési mulasztást ez esetben olyan csekély súlyúnak ítélte meg, hogy a vizsgálatot ajánlás nélkül lezárta. Szükségesnek tartotta azonban a Budapest VI-VII. kerületi Rendőrkapitányság vezetőjének figyelmét felhívni arra, hogy hasonló esetek megelőzése érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket, beosztottaitól követelje meg az ügyviteli fegyelem betartását.

OBH 7021/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben foglalt jogállamiság elvével és az 54. § (1) bekezdésében rögzített emberi méltósággal összefüggésben visszásságot okoz a gyanúsított személy halála ellenére folytatott büntetőeljárás és a büntetőeljárást lezáró határozatban az elhunyt büntetőjogi felelősségének megállapítása.

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

OBH 7047/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság, jogbiztonság elvével, a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a munkáltató a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény fegyelmi eljárásra vonatkozó szabályainak figyelmen kívül hagyásával folytat fegyelmi eljárást, az ügyészség és a rendőrség pedig nem tartja be a büntetőeljárásról szóló törvény előírását.

A panaszos sérelmezte, hogy közérdekű, visszaélésekre utaló bejelentését követően vele szemben fegyelmi eljárást rendeltek el, a fegyelmi eljárásban vizsgálóbiztosként a bejelentéssel érintett személy járt el. Az önkormányzat jegyzője nem biztosította a bejelentő személyének védelmét, hanem panaszost szembesítette a bejelentéssel érintett személyekkel. Az ügyben feljelentést tett az ügyészségen, de az eljárás nagyon elhúzódott, arról tájékoztatást nem kapott.

Az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos és társa 1997. december 15-én Pécs város jegyzőjéhez közérdekű bejelentést tett, melyben a munkahelyük, a Pécsi Közterület Felügyelet vezetőinek visszaéléseire hívták fel a figyelmet. Az önkormányzat jegyzője 1998. január 16-án a bejelentést tevőket az érintett két vezető jelenlétében arról tájékoztatta, hogy a bejelentés alapján lefolytatott pénzügyi ellenőrzés visszaélést nem állapított meg. Az aljegyző egyben a bejelentők tudomására hozta, hogy velük szemben is érkezett bejelentés, melyet rövid időn belül fegyelmi eljárásban vizsgálnak ki.

A fegyelmi eljárást 1998. január 19-én elrendelték, majd február 3-án újabb három ügy miatt is eljárás indult. A fegyelmi eljárás vizsgálóbiztosaként és a fegyelmi tanács elnökeként az a két vezető szerepelt, akikkel kapcsolatban panaszos a bejelentést tette. A fegyelmi eljárást 1998. március 30-án felfüggesztették, és az még az 1998. év végén sem került lezárásra. Időközben a fegyelmi vizsgálóbiztos személyében változás történt.

Bejelentők, miután a fegyelmi eljárások mögött eltávolításuk szándékát érezték, 1998. január 20-a körüli időben az ügyészséghez fordultak, majd feljelentést tettek.

A Pécsi Városi Ügyészség a feljelentés alapján feljelentés-kiegészítést, majd 1998. március 25-én nyomozást rendelt el. A Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője 1998. április 27-én a Pécsi Rendőrkapitányságot az eljárásból kizárta, és a Mohácsi Rendőrkapitányságot az eljárásra kijelölte. Itt egy éven keresztül, 1999. április 14-ig az ügyben érdemi nyomozást nem folytattak.

A Legfőbb Ügyészség 1998. december 2-án észlelte a mulasztást és a Mohácsi Városi Ügyészséget utasította a nyomozásnak a meghosszabbított határidő alatti befejezésére, de ezt az utasítást a nyomozó hatósághoz nem továbbították. A mulasztást elkövető rendőrségi nyomozót fegyelmi fenyítésben részesítették.

A panaszos ellen elrendelt fegyelmi eljárást a Pécsi Városi Ügyészség megvizsgálta. Több eljárási hibát állapított meg, ezért ügyészi felszólalásra került sor.

Az országgyűlési biztos általános helyettese az ügyben megállapította a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét. Tekintettel azonban arra, hogy az ügyészi szervek és a munkáltatói jogokat gyakorló új vezető az eljárások gyors, szakszerű lezárásához szükséges intézkedéseket megtették, az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlással nem élt és vizsgálatát lezárta.

OBH 7415 /1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és jogbiztonság követelményével, továbbá az 57. § (5) bekezdésben deklarált jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az államigazgatási és büntetőügyben eljárást folytató rendőri és ügyészi szervek megsértik az államigazgatási és büntető jogszabályokat, és a panaszost jelentős késedelemmel tájékoztatják.

A panaszos ügyvéd a szülők képviseletében sérelmezte, hogy a szülők kiskorú gyermekének rendkívüli halála miatt indult rendőrségi, majd az ügyészségi eljárásokban szakszerűtlenül és késedelmesen jártak el. A panaszos szerint az elsőfokú rendőrségi határozat ellen bejelentett fellebbezésre több mint egy év elteltével sem kapott választ, csakúgy mint a fokozott ügyészi felügyeletet kérő beadványára. Panasszal fordult a legfőbb ügyészhez, de onnan is csak hónapok múlva kapott érdemi tájékoztatást.

Az országgyűlési biztos a panaszra figyelemmel vizsgálatot indított, ennek keretében a legfőbb ügyésztől és a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjétől tájékoztatást kért.

Megállapította, hogy a szülők 4 éves gyermekén a MÁV kórházban garatmandula-műtétet hajtottak végre. A műtét után néhány órával a gyermek rosszul lett, és még aznap elhunyt.

A rendkívüli halál ügyében a Budapest V. kerületi Rendőrkapitányság folytatott eljárást, azt bűncselekmény gyanújának hiányában megszüntetette. A csaknem 17 hónapig tartó eljárás ésszerűtlenül hosszúnak tűnt.

A panaszos fellebbezést jelentett be a megszüntető határozat ellen, egyidejűleg – lényeges kérdések felvetésével, bizonyítási inditvánnyal – a Budapest V–VIII–XIII. kerületi ügyészségen fokozott ügyészi felügyeletet kért. A beadványt a Budapest XIV. és XVI. kerületi Ügyészséghez áttették, de a panaszost erről nem tájékoztatták.

Az elsőfokú rendőrségi határozat ellen bejelentett fellebbezés alapján a Budapesti Rendőr-főkapitányság mint másodfokú hatóság eljárást indított. Ennek során az iratokat ügyészi megkeresésre a Budapest XIV. és XVI. kerületi Ügyészség részére megküldték. Az ügyészségi megkeresés alapján az államigazgatási eljárást fel kellett volna függeszteni és erről a panaszost értesíteni. Ezt a Budapesti Rendőr-főkapitányság elmulasztotta, ezzel hozzájárult ahhoz, hogy panaszos nem szerzett tudomást az eljárást ténylegesen folytató szervről, jogorvoslati jogát lényeges késedelemmel érvényesíthette.

A Budapest XIV. és XVI. kerületi Ügyészség a panaszos beadványát feljelentésnek minősítette és elrendelte a nyomozást, majd azt bűncselekmény hiányában megszüntette. Az erről szóló határozatot a szülőknek és az ügyvédnek nem küldték meg, és a Budapesti Rendőr-főkapitányságot sem tájékoztatták.

A panaszos 1998. augusztustól benyújtott újabb beadványai alapján a mulasztásra fény derült, és a határozatot részére megküldték. A határozat ellen bejelentett panaszra tekintettel a Legfőbb Ügyészség a határozatot hatályon kívül helyezte, a nyomozást elrendelte, és annak teljesítésével a Budapest VI–VII. kerületi Rendőrkapitányságot bízta meg.

Az országgyűlési biztos vizsgálata megállapította az ügyben eljáró rendőri szervek részéről a határidő elmulasztását, továbbá az államigazgatási eljárás szabályainak megsértését. Ezek azonban nem álltak összefüggésben az ügyészi szervek mulasztásaival. A rendőrség az elsőfokú eljárást megszüntető határozat ellen bejelentett fellebbezésre tekintettel a másodfokú eljárást megindította, elrendelte orvosszakértő kirendelését. Az iratoknak az ügyészséghez történt megküldésével azonban az eljárás félbeszakadt, és az ügyészség részéről történő tájékoztatás hiányában az nem zárult le.

A rendelkezésre álló iratok, adatok alapján nem merült fel annak a gyanúja, hogy az ügyészség részéről bekövetkezett hibák, mulasztások a gyermek haláláért feltételezetten felelős személy felelősségre vonásának elkerülése érdekében történtek volna.

A Budapest V–VIII–XIII. kerületi ügyészség elmulasztotta panaszost tájékoztatni arról, hogy a feljelentését áttették, ahonnan a nyomozást megszüntető határozatot csaknem egy éves késedelemmel küldték ki az érintettek részére. A rendőri és ügyészi szervek részéről elkövetett mulasztások sértették a büntető és az államigazgatási eljárási szabályokat, ezáltal a jogbiztonság követelményét, továbbá a jogorvoslathoz való jog érvényesülését is, ezért alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okoztak.

Ezt a visszásságot az országgyűlési biztos adott ügyben súlyosnak ítélte azért, mert a szülőkben és az ügyet ismerő személyekben az állami szervek törvényes és pártatlan eljárása iránti bizalom megrendülését idézhette elő.

Az országgyűlési biztos a vizsgálata során feltárt visszásságok orvoslása érdekében

1. felkérte a legfőbb ügyész urat arra, hogy a hasonló esetek elkerülése érdekében az alárendelt ügyészi szervek figyelmét ismételten hívja fel a jogszabályoknak megfelelő eljárási rend maradéktalan betartására, a mulasztásokat elkövetőkkel szemben pedig vizsgálja meg a fegyelmi eljárás megindításának szükségességét,

2. kezdeményezte, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője utasítsa a rendőri szerveket, hogy a rendkívüli halál miatt folytatott eljárások során tartsák be a törvényes eljárási rendet és határidőket, ezek súlyos megsértése esetén alkalmazzanak fegyelmi felelősségrevonást. Az adott esetben kérte, hogy fontolja meg a felelősök fegyelmi felelősségének vizsgálatát.

A legfőbb ügyész az ajánlást elfogadta és a szükséges intézkedéseket megtette. Az országos rendőrfőkapitány a rendőri szerv felelősségét nem fogadta el, a késedelemért a kirendelt szakértőt okolta. Az ország- gyűlési biztos a válaszra figyelemmel a vizsgálat folytatását rendelte el. Ennek alapján ajánlását némi módosítással megismételte, a válaszadásra nyitva álló idő még nem telt le.

OBH 104/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve ennek részét képező tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot a nyomozó hatóság eljárása, ha a tényállást nem deríti fel kellően, nem törekszik következetesen az ellentmondások feloldására, a büntetőeljárásról szóló törvény alkotmányos alapelvekkel összefüggő előírásainak érvényesítésére.

A panaszos kifogásolta, hogy a sérelmére elkövetett lopás bűntette miatt indított büntetőeljárást a Székesfehérvári Rendőrkapitányság megszüntette, s nem tett meg mindent a tényállás tisztázása érdekében, vagyis nem foganatosított olyan nyomozati cselekményeket, melyek eredményre vezethettek volna.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy 1998. május 1-jén, ismeretlen tettes, a panaszos félkész családi házának fürdőszobájából – annak betonozatlan, földes aljzatában elrejtett – 700000 Ft-ját eltulajdonította. A panaszos konkrét személyt gyanúsított a lopással, azt, aki távollétében folyamatosan bejár a lakásába, s aki már több esetben különböző összegeket tulajdonított el tőle, valamint lábmérete is feltehetően azonos a kertben talált lábnyommal. A lopás bűntette miatt ismeretlen tettes ellen indított bűnügyben a Székesfehérvári Rendőrkapitányság 1998. június 10-én kelt határozatával a nyomozást megszüntette, mert a nyomozás intézkedései ellenére az elkövető kilétét nem sikerült felderíteni és az eljárás folytatásától sem várható kedvező eredmény.

A nyomozás során olyan tanút vagy tárgyi bizonyítási eszközt nem sikerült felkutatni, aki, illetve ami az elkövető kilétének megállapításához támpontot nyújtott volna.

A panaszos a nyomozást megszüntető határozat ellen panasszal élt, melyet a Székesfehérvári Városi Ügyészség 1998. július 10-én kelt határozatával elutasított, mivel a rendelkezésére álló adatok alapján, álláspontja szerint a panaszos folytatólagos meghallgatása, valamint az általa gyanúsított személy tanúkénti kihallgatása eredményre nem vezetett, továbbá a helyszíni szemle során beszerzett tárgyi bizonyítékot a szakértő azonosításra alkalmatlannak minősítette.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy a panaszos feljelentését kezdettől fogva a nyomozó hatóságok komolytalannak tartották, az általa bejelentett tanúk teljes körét nem hallgatták meg, a helyszínre a körzeti megbízott által kért nyomkereső kutyát – anyagi okokra hivatkozással – nem küldték ki, továbbá azt is megkérdőjelezték, hogy a panaszos életvitelére tekintettel lehetett-e ekkora összeg birtokában.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a nyomozó hatóság eljárása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz való alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okozott, de tekintettel arra, hogy a Székesfehérvári Rendőrkapitányság vezetője – a Székesfehérvári Városi Ügyészség állásfoglalását kérve – 1999. július 9-én, elsődlegesen a panaszos által beszerzett tanúvallomások alapján, a nyomozás folytatását rendelte el, a panasz orvoslást nyert, az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett.

OBH 287/1999.

I. Megállapítható a megalázó bánásmód (Alk. 54. § (2) bek.) tilalmának sérelme, ha az őrizetbe vett rendőrtisztet – kifejezett kérése ellenére – egyenruhában, más ügyben fogvatartottak közé helyezik a rendőrségi fogdában.

II. A panaszos két órát meghaladó időtartamú, a fejére húzott, szemnyílás nélküli csuklyában, hátrabilincselt kézzel tartása alkalmas az Alkotmányban (Alk. 54. § (2) bek.), a nemzetközi egyezményekben és a rendőrségről szóló törvényben is tilalmazott kínzás és embertelen, megalázó bánásmód miatt az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság megállapítására, továbbá megállapítható a jogállamiság és annak nélkülözhetetlen elemét képező jogbiztonság (Alk. 2 . § (1)bek.) sérelme is.

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

OBH 864/1999.

Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve az ennek részét képező tisztességes eljáráshoz, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben a nyomozó hatóság eljárása, ha a nyomozást megtagadó határozatát a feljelentőnek nem küldi meg.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 1080/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 64. §-ában rögzített kérelemhez és panaszhoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a rendőrhatóság a panaszost – érdemben új tényt, adatot nem tartalmazó beadványának vizsgálat nélkül történő irattárba helyezéséről – nem értesíti.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 1111/1999.

A rendőrségen tett büntető-feljelentés általános számra iktatása és az ügy ennek megfelelő kezelése, a határozathozatal mellőzése – a tett intézkedések eredményétől függetlenül – sértette a büntetőeljárás szabályait, valamint a panaszos jogorvoslati jogát (Alk. 57. § (5) bek.) és ezzel összefüggésben a jogállamiság és annak lényegi elemét képező jogbiztonság (Alk. 2 . § (1) bek.) alkotmányos követelményét.

A panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert elvált férjével és annak szüleivel közös tulajdont képező lakásukra – volt férje halála után – anyósa örökösödési szerződést kötött. Anyósa a közös tulajdont bírói úton megszüntette, így amikor ő is meghalt, a szerződés jogosultja szerezte meg a teljes ingatlant, illetve az egész hagyatékot. Sérelmeinek orvoslásához a rendőrség nem nyújtott hatékony segítséget.

Az ügyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot rendelt el és az eljáró rendőrkapitányságtól beszerezte az eljárás iratait.

A panaszos írásban feljelentést tett a Kecskeméti Rendőrkapitányságon lopás, garázdaság, önbíráskodás és más bűncselekmények miatt. Az elvitt ingóságokról tételes jegyzéket készített a rendőrség részére. A rendőrségen a feljelentést általános számra iktatták, ennek megfelelően nem rendeltek el az ügyben nyomozást vagy feljelentés kiegészítést, de a nyomozás megtagadásáról sem határoztak. A lefolytatott eljárás nem felelt meg az államigazgatási eljárás szabályainak sem, mivel az ügyben nem hoztak határozatot és nem biztosítottak az ügyfél részére jogorvoslati jogot.

Az országgyűlési biztosok töretlen gyakorlata szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog sérelmének közvetlen veszélye megállapítható minden olyan esetben, amikor a beadvánnyal érintett hatóság egyáltalán nem hoz határozatot – vagyis nincs jogorvoslattal megtámadható hatósági aktus –, illetve a jogorvoslati jogra nem oktatja ki az ügyfelet. A vizsgált esetben sem panasszal megtámadható büntetőeljárási vagy államigazgatási határozat meghozatalára, sem pedig a panaszjogra való kioktatásra nem került sor.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlotta az országos rendőrfőkapitánynak, hogy intézkedjék annak érdekében, hogy büntetőeljárás kezdeményezésére irányuló vagy ezzel összefüggő bejelentések, feljelentések, panaszok ne kerülhessenek általános iktatásra és ezáltal ne vonják ki azokat a törvényben meghatározott eljárási szabályok hatálya alól. A főkapitány az ajánlást határidőben elfogadta.

OBH 1129/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság és az ahhoz kapcsolódó jogbiztonság elvével, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésben deklarált jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha egy cselekményért fegyelmi büntetésen kívül szabálysértési eljárást is folytatnak, továbbá a felettes rendőri szerv vezetőjének határozatát nem kézbesítik az érintettnek.

A rendőrség hivatásos állományú beosztottja sérelmezte, hogy az oroszlányi rendőrkapitány megengedhetetlen hangnemben beszél az állománnyal, szabadidő terhére tart eligazításokat és végezteti a tesztlapok kitöltetését, azzal fenyegetve, hogy aki nem ér el megfelelő eredményt, azt az állományból eltávolítja. A beadvány szerint tiltott parkolásért feljelentett személy érdekében a fellebbezést ő gépeltette le, az ügyben meg is szüntették az eljárást. Amikor őrizetbe vett személy szökést kísérelt meg a rendőrkapitányságról és rátámadt az őt üldöző rendőrre, utasítására nem készítettek jelentést. Előfordult, hogy szabálysértésért megfenyítette beosztottját, de a szabálysértési hatóságnál is feljelentette. Sérelmezte azt is, hogy megtiltották szolgálatban a magántulajdonú mobiltelefon használatát.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a panasz alapján vizsgálatot rendelt el, ennek során megkereste az országos rendőrfőkapitányt. A vizsgálat során nem lehetett bizonyítani, hogy a rendőrkapitány az állománnyal durva hangnemben beszél vagy hatalmával visszaélne. Tény, hogy az állománnyal szemben távolságot tart és szigorú, de ez nem kifogásolható.

Az Oroszlányi Rendőrkapitányság vezetője elrendelte szakmai felmérő tesztlapok kitöltését, ez alkalmanként kb. 10 percet vesz igénybe. Évente sor kerül a személyes értékelésre. Ez önmagában alkotmányos jogokkal összefüggő sérelmet nem okozott, de az országgyűlési biztos általános helyettese kifogásolta, hogy a szolgálati célú felmérésre a szabadidőben került sor.

Nem lehetett viszont megállapítani, hogy történt-e szabálytalanság vagy visszaélés a beadványban szereplő tiltott parkolás miatti feljelentés ügyében.

Megállapította az országgyűlési biztos általános helyettese azt is, hogy egy bűncselekmény gyanúsítottját a rendőrkapitányság épületében a rendőr elfogta. A személyt az előállító helyiségbe helyezték el, ahonnan mellékhelyiségbe engedését kihasználva szökést kísérelt meg. Az őt üldöző rendőrt 2-3 esetben megütötte. A hivatalos személy elleni erőszak tényéről a kapitány utasítására jelentés nem készült, az eseményt az ügyeleti naplóban sem rögzítették. Az illetékes szerv bűnpártolás bűntettének alapos gyanúja miatt az Oroszlányi Rendőrkapitányság vezetőjével és a bűnügyi osztály vezetőjével szemben feljelentést tett a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség Nyomozó Hivatalához.

A magántulajdonú mobil telefonok szolgálat közbeni használatának tilalmával összefüggő panaszt az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az OBH 8785/1997. számú ügyben már vizsgálta. Megállapította, hogy az adott ügyben kiadott intézkedés nem hatósági határozat, hanem a személyi állomány egy részére – a közterületi szolgálatot ellátó rendőrökre – vonatkozó szolgálati tilalom. Az intézkedés nem sértette a jogállamisághoz és a jogbiztonsághoz fűződő alkotmányos jogokat, annak ellenére, hogy olyan szabályt állapított meg, amelyet az országos rendőrfőkapitány a teljes személyi állományra nézve nem tartott szükségesnek szabályozni. A főkapitány mint munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró mindazon munkáltatói jogokat gyakorolja, amelyeket a szolgálati törvény nem határoz meg más parancsnok, vezető részére, így nem jogszabálysértő az alárendeltjeire vonatkozó szolgálati rendelkezés kiadása sem. Ezért az országgyűlési biztos ajánlást nem tett és vizsgálatát lezárta.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a vizsgált intézkedés – korlátozó jellege ellenére – nem okozott az elérni kívánt célhoz képest aránytalan hátrányt az érintett személyi állomány részére. Felvetette azonban a hátrányos megkülönböztetés tilalma sérülésének veszélyét.

Figyelemmel a veszély jellegére, az ügy körülményeire, e tekintetben az országgyűlési biztos általános helyettese visszásságot nem állapított meg, azonban felhívta az Országos Rendőr-főkapitányság figyelmét arra, hogy központi rendelkezés látszik szükségesnek a magántulajdonú mobiltelefonok szolgálat közbeni magáncélú használatával összefüggésben.

Az Oroszlányi Rendőrkapitányság vezetője szabálysértés elkövetése miatt pénzbírságfenyítésben részesítette egyik beosztottját. A Komárom-Esztergom Megyei Rendőrfőkapitány érvénytelenítette a fegyelmi határozatot, mert szolgálattal össze nem függő, ezért fegyelmi jogkörben el nem bírálható szabálysértés történt. Az érvénytelenítő határozatot azzal küldték meg a rendőrkapitánynak, hogy kézbesítse az érintettnek és tegyen ellene szabálysértési feljelentést. A rendőrkapitány a feljelentést megtette, de elmaradt az érvénytelenítő határozat átadása. A kettős eljárásra és felelősségre vonásra, továbbá a jogorvoslati jog csorbulására tekintettel az országgyűlési biztos általános helyettese alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot állapított meg. Arra tekintettel azonban, hogy a sérelem orvoslása időközben megtörtént, ajánlást nem tett, a vizsgálatot lezárta.

OBH 1186 /1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság és az ahhoz kapcsolódó jogbiztonság elvével, továbbá a tisztességes eljárás követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a nyomozó hatóság a büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezéseit nem veszi figyelembe és sérti a panaszos törvényben biztosított jogát.

A panaszos sérelmezte, hogy a Dabasi Rendőrkapitányság részéről a lakásán tartott házkutatásnál csak fiatalkorú fia volt jelen, aki aláírta a jegyzőkönyvet és nem élt panasszal az intézkedés ellen.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a panasz alapján vizsgálatot rendelt el és a Dabasi Rendőrkapitányságtól iratok megküldését kérte. Megállapította, hogy a panaszossal szemben nyomozást folytattak, mert a panaszos a polgármester és a művelődési ház igazgatója lelövését helyezte kilátásba. A zsebéből egy fegyvernek látszó tárgyat vett elő, amelyből lőszerek is kiestek.

Az intézkedő rendőrök megkeresték a panaszost, de a fegyvert nem találták meg. Később a rendőrséget értesítették, hogy verekedésben sérült személyt szállítottak kórházba. A sérült a panaszos volt, akit a fenyegetés miatt bántalmaztak. A rendőrök meghallgatták a panaszos fiát, aki a bántalmazásnál jelen volt. A beszélgetés során szóba került a fegyver, és ekkor a fiú elismerte, hogy azt elrejtésre apjától átvette. Kérésre önként előadta a lőfegyvert és a hozzá való 8 darab lőszert. A panaszos a fegyver tartására engedéllyel nem rendelkezett.

A fegyverrel – mint bűncselekmény elkövetésének eszközével – kapcsolatban a közbiztonsági állományú rendőrök szakszerűtlenül jártak el, azt nem foglalták le, az átvételt elismervénnyel igazolták. Az eljárásban megállapítottakról és a fegyver átvételéről jelentést készítettek.

A következő napon jogszerűen, alakszerű határozattal a panaszos lakásán házkutatást tartottak, melyen csak a panaszos fia volt jelen. A házkutatásról készült jegyzőkönyvet a kiskorú gyermek írta alá, a házkutatás, illetve annak módja ellen panaszt nem tett. A házkutatáskor további lőszerek és egy újabb pisztoly került elő, ez utóbbiról a szakértő megállapította, hogy lövés leadására alkalmatlan. A házkutatásnál az eljáró rendőrök megsértették a büntetőeljárásról szóló törvény előírását, mert nem intézkedtek cselekvőképességgel rendelkező képviselő kirendeléséről.

A büntetőeljárásról szóló törvény előírásának figyelmen kívül hagyása sértette a panaszosnak a törvényben biztosított azon jogát, hogy a házkutatásról való távollétében érdekét megfelelően képviseljék, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot. A visszásságot azonban csekély súlyúnak ítélte meg, mert a házkutatásra jogszerűen, indokoltan és eredményesen került sor, a panaszost tényleges jogsérelem nem érte, és az esetleg bejelentett panasznak a házkutatás végrehajtására nézve halasztó hatálya nem volt. Mindezekre figyelemmel ajánlást nem tett, de felhívta a Dabasi Rendőrkapitányság vezetőjének figyelmét arra, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket és hívja fel az irányítása alá tartozó állomány figyelmét a jogszabályoknak megfelelő eljárási rend maradéktalan betartására.

Az országgyűlési biztos általános helyettese azt is megállapította, hogy a panaszos lakásán tartott házkutatásról szóló jegyzőkönyvben az előző nap átvett lőfegyver és 8 db lőszer úgy került feltüntetésre, mintha azokat a házkutatás során találták és foglalták volna le. Ez a tény közokirat-hamisítás gyanújának megállapítására látszott alkalmasnak. Ezért kezdeményezte, hogy a Pest Megyei Főügyész fontolja meg büntetőeljárás lefolytatásának indokoltságát.

A válaszadásra nyitva álló idő még nem telt el.

OBH 1278/1999.

I. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a rendőrkapitányság ügyintézője a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben (Alk. 2. § (1) bek.), ha a törvényes határidőt időben többszörösen meghaladó eljárás során megalapozatlan határozatot hoz.

II. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a szabálysértési hatóság a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben (Alk. 2. § (1) bek.), ha a releváns tényállás tisztázása nélkül hoz érdemi döntést.

III. Önkényesnek minősül és ezért alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a jogállamiság szerves részének tekinthető jogbiztonság elvével (Alk. 2. § (1) bek.), illetve az abból fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben a szabálysértési ügyintéző felettese, ha a kizárásra vonatkozó kezdeményezést olyan határozatban utasítja el, amely az elutasító döntés alapjait nem tisztázza.

IV. Pusztán azon az alapon, hogy a sérelmesnek tartott ügyészi döntéssel záruló törvényességi felügyeleti eljárás során az ügyész nem állapít meg törvénysértést, valamint hogy az országgyűlési biztos a saját eljárásában az ügyész által is vizsgált szabálysértési határozat törvénysértő voltát és visszásság okozására alkalmas jellegét állapítja meg, az országgyűlési biztos nem juthat arra a következtetésre, hogy az ügyészség eljárása maga is visszásságot okozott.

A panaszos a Debreceni Rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztályának szabálysértési ügyben folytatott eljárását, illetve az annak során tett intézkedéseit sérelmezve fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához.

I. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálata céljának azon kérdés megválaszolását tekintette, hogy milyen összefüggés áll fenn a megalapozatlan volta miatt önmagában a független és pártatlan eljáráshoz való jog sérelmét jelentő szabálysértési határozat, valamint az eljárás első szakaszának elhúzódása között.

Az eljárás időbeli elhúzódása szempontjából legfeljebb a tényállás teljes körű, precíz tisztázása mint jogalkalmazói törekvés minősült volna Alkotmány által megengedett célnak. Egy olyan, a törvényes határidőt időben többszörösen meghaladó eljárás azonban, amely nyilvánvalóan megalapozatlan határozattal zárul, semmiféle célkitűzéssel nem igazolható. A fent kifejtettek alapján az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott a Debreceni Rendőrkapitányság ügyintézője, amikor a törvényes határidőt időben többszörösen meghaladó eljárás során megalapozatlan határozatot hozott.

II. A Hajdú-Bihar Megyei Rendőrfőkapitányság által fellebbezés alapján hozott határozattal összefüggésben a vizsgálat annak megállapítására irányult, hogy a szabálysértési ügyben eljáró rendőrség a konkrét szabálysértés (áthaladási elsőbbség és előzés szabályának durva megszegése) megállapítása szempontjából releváns tények tisztázása után és arra alapozva hozta-e meg határozatait. A vizsgálat során az általános helyettes megállapította, hogy a másodfokú határozatban foglalt érdemi döntés lényegében azon tény bizonyítottként való elfogadásán alapult, hogy a fényjelző készülék meghibásodására olyan időpontban került sor, amikor B. J.-nek a tőle elvárható körültekintés mellett sem volt módja azt érzékelni, következésképp nem lehetett tudomása arról, hogy – a meghibásodás következtében – az elsőbbségadási szabályok szempontjából nem a fényjelző készülék, hanem a közúti jelzőtábla jelzései irányadóak. A szakértői vélemény nem tartalmazott arra vonatkozó megállapítást, hogy a fényjelző készülék meghibásodása pontosan mikor következett be, és hogy ennek időpontjában a balesetben részes személyek hol tartózkodtak. Vizsgálata során az általános helyettes megállapította, hogy a másodfokú hatóság a határozatát az ügy szempontjából releváns tények tisztázása nélkül hozta.

Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a szabálysértési hatóság a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben (Alk. 2. § (1) bekezdés), ha a releváns tényállás tisztázása nélkül hoz érdemi döntést.

III. A Debreceni Rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztályának vezetője által elfogultsági indítvány tárgyában hozott 3/12/1997. számú határozattal kapcsolatban az általános helyettes a következőket állapította meg: a szabálysértési hatóságot az egész eljárás során terheli megalapozott döntés meghozatalára, illetve az indoklásra vonatkozó kötelezettség. Az olyan kizárási indítványt elutasító határozat, amelyből nem derül ki, hogy a közvetlen felettes mire alapozta az indítvány elutasítására vonatkozó döntését, éppúgy sérti a jogbiztonság részeként értelmezett tisztességes eljáráshoz való jogot, mint bármely más, a tényleges tényállás felderítését szolgáló jogszabályi rendelkezés figyelmen kívül hagyása. A szabálysértési törvény a kizárásra okot adó körülmény fennforgása esetén nem biztosít mérlegelési jogot a kizárásról döntő felettesnek. Ha a kizárásra okot adó körülmény fennáll, az ügyintéző nem vehet részt az eljárásban. Ha a kizárásra vonatkozó felettes személy döntését a jogszabályoknak megfelelően nem alapozza meg, akkor azzal az ügy elfogulatlan elbírálását szolgáló és így az ügy érdemét közvetetten befolyásoló jogszabályi rendelkezés tényleges érvényesülését lehetetlenné teszi. Önkényesnek minősül és ezért alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a jogállamiság szerves részének tekinthető jogbiztonság elvével, illetve az abból fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben a szabálysértési ügyintéző felettese, ha a kizárásra vonatkozó kezdeményezést olyan határozatban utasítja el, amely az elutasító döntés alapjait nem tisztázza.

IV. Pusztán azon az alapon, hogy a sérelmesnek tartott ügyészi döntéssel záruló törvényességi felügyeleti eljárás során az ügyész nem állapít meg törvénysértést, valamint hogy az országgyűlési biztos a saját eljárásában az ügyész által is vizsgált szabálysértési határozat törvénysértő voltát és visszásság okozására alkalmas jellegét állapítja meg, az országgyűlési biztos nem juthat arra a következtetésre, hogy az ügyészség eljárása maga is visszásságot okozott.

Tekintettel arra, hogy a feltárt visszásságok orvoslása a vizsgált esetben már nem volt lehetséges, az általános helyettes kezdeményezéssel élni nem kívánt. Felkérte ugyanakkor Debrecen Város rendőrkapitányát, valamint a Hajdú-Bihar Megyei Rendőrfőkapitányt, hogy ismertesse munkatársaival a vizsgálati jelentés megállapításait, és hívja fel figyelmüket a jogszabályi rendelkezések betartásának fontosságára.

OBH 1371/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság és az ahhoz kapcsolódó jogbiztonság elvével, továbbá a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz a szabálysértési ügynek több mint két év utáni lezárása.

A panaszos a feleségének közlekedési balesete ügyében sérelmezte, hogy a Budapest VI-VII. kerületi Rendőrkapitányság Központi Közuti Közlekedési Szabálysértési Osztálya az eljárást indokolatlanul elhúzta, azért, hogy a balesettel érintett rendőr felelősségét ne lehessen megállapítani, továbbá nem tett meg minden lehetséges és szükséges intézkedést az objektív tényállás feltárása érdekében.

Az országgyűlési biztos a panasz alapján vizsgálatot folytatott. Ennek során a legfőbb ügyész álláspontját kérte. Megállapította, hogy a panaszos felesége személygépkocsijával koccanásos baleset részesévé vált. A balesetet megelőzően a panaszos felesége kanyarodott be a közlekedési jelzőtáblával védett utcába és ott ütközött egy másik gépkocsival, melyet rendőr vezetett.

A balesetnél a Budapest V. kerületi Rendőrkapitányság járőre intézkedett. A helyszínen a panaszos felesége – állítása szerint kényszer, fenyegetés hatása alatt – a balesetért való felelősségét elismerő nyilatkozatot írt alá. Helyszíni szemlére nem került sor, így a részes gépkocsik egymáshoz viszonyított helyzetét és a sérüléseket sem rögzítették pontosan. Ez az igazságügyi szakértő szerint lehetetlenné tette annak megállapítását, hogy a baleset bekövetkezéséért ténylegesen melyik gépjárművezetőt terheli a felelősség.

A felelősség elismerése alapján a szabálysértési hatóság a panaszos feleségét pénzbüntetéssel sújtotta. A határozat elleni kifogás alapján tárgyalást tartottak, majd a szabálysértési hatóság ismét pénzbüntetést alkalmazott a panaszos feleségével szemben és kötelezte a felmerült szakértői díj megfizetésére. A határozat elleni fellebbezés alapján a Budapesti Rendőr-főkapitányság több hónap eltelte után rendelkezett a határozat hatályon kívül helyezéséről és a szabálysértési hatóságot új eljárás lefolytatására utasította.

A megismételt eljárást bizonyítottság hiányában megszüntették. E határozat elleni panaszt a II. fokú szabálysértési hatóság, a Budapesti Rendőr-főkapitányság elutasította. Mindkét határozatban a szabálysértés abszolút elévülési határidejének (két év) elteltére hivatkoztak.

A panaszos felesége törvényességi kérelmet terjesztett elő a fővárosi főügyészséghez. A főügyészség közlekedési ügyésze arról tájékoztatta a panaszos feleségét, hogy a balesettel kapcsolatos felelősség kérdésében – mint ahogy azt a szakértő is megállapította – utólag már nem lehet egyértelműen állást foglalni, illetve nem lehet azt bizonyítani. A fővárosi főügyészség szerint az ügyben semmi olyan adat nem merült fel, ami az elismerő nyilatkozatnak kényszer, fenyegetés hatása alatti megtételére utalt volna. Az ügyészség az ügyet folyamatában is figyelemmel kísérte, elfogult, időhúzó eljárást nem tapasztalt.

Megállapította az országgyűlési biztos azt is, hogy a panaszos felesége is hozzájárult ahhoz, hogy a felelősség megállapítása ne váljon lehetővé, illetve hogy az ügyet elévülés miatt szüntessék meg. Ezt azzal idézte elő, hogy nem ragaszkodott a helyszíni szemle lefolytatásához.

Az ügyben tehát a felelősségrevonás kérdésében a panaszos feleségét alkotmányos jogaival kapcsolatban visszásság nem érte. Az ügynek több mint két évet követően való lezárása viszont sértette a jogállamiságból eredő méltányos és tisztességes eljárás követelményét, ezért visszásságot okozott. Ez ma már orvosolhatatlan, ezért az országgyűlési biztos ajánlást nem tett, vizsgálatát lezárta. Felhívta azonban a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjének figyelmét, hogy tegyen intézkedést arra, hogy a Budapest VI-VII. kerületi Rendőrkapitányság Központi Közúti Közlekedési Szabálysértési Osztálya az ügyintézést az időszerűség betartásával folytassa le.

OBH 1390/1999.

I. Az Alkotmány nem biztosít alanyi jogot az anyagi igazság érvényesülésére, ugyanakkor a jogbiztonság elvéből fakadó tisztességes eljáráshoz való jog sem sérül, ha a bizonyítékok nyilvánvalóan egyoldalú értékelésére utaló körülmények nincsenek, és a nyomozóhatóság a tényállás megállapítás szempontjából releváns tények tisztázásához szükséges eszközök igénybevétele után szünteti meg a nyomozást.

II. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a nyomozóhatóság a jogállamiságból fakadó jogbiztonság szerves részének tekinthető tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben (Alk. 2. § (1) bek.), ha a sértett ügyvédjének a sértett tanúkénti kihallgatásán való részvételét megtiltja, mert ez a jogkorlátozás nem tekinthető alkotmányos cél által vezéreltnek.

III. Nem állapítható meg alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem a nyomozóhatóság eljárásával kapcsolatban a jogbiztonság elvéből fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben, ha a kihallgatásról és szembesítésről készített jegyzőkönyvek nem utalnak nyilvánvalóan egyoldalú információ-szerzésre.

A panaszos beadvánnyal fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához azt sérelmezve, hogy a panaszos mint sértett által tett feljelentés alapján indított nyomozást megszüntették, valamint hogy a nyomozás során a sértett jogi képviselője nem vehetett részt a sértett tanúkénti meghallgatásán. A panaszos azt is sérelmezte, hogy a kihallgatási jegyzőkönyvben nem teljes egészében, hanem a kihallgató rendőr által szelektálva rögzítették az általa elmondottakat.

I. A Budapest IV. kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya határozatával megszüntette a panaszos feljelentése alapján, a panaszos férje ellen folytatott nyomozást azzal az indokkal, hogy a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem várható eredmény. A határozat indoklásában az eljáró rendőri szerv megállapította, hogy a gyanúsított a bűncselekmény egyik tényállási elemét tagadta, a panaszos és a gyanúsított között lefolytatott szembesítés nem hozott eredményt, az orvos szakértői vélemény szerint pedig a panaszos testén külsérelmi nyomok nem voltak észlelhetőek.

II. A Legfőbb Ügyészség Nyomozásfelügyeleti Főosztályának vezetője által kiadott állásfoglalás szerint ha a sértettet tanúként hallgatják ki, ebben a minőségben őt senki nem képviselheti, következésképpen a kihallgatáson a sértett képviselője nem lehet jelen. Az pedig kérdésként fel sem merülhet, hogy a tanúnak – aki egyébként nem vesz részt sértettként az eljárásban – képviselője lehetne. Erre az állásfoglalásra alapozta a IV. kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya azt a döntését, mellyel a sértett képviselőjének tanúkihallgatáson való részvételére vonatkozó kérést elutasította.

I. Az Alkotmány nem biztosít alanyi jogot az anyagi igazság érvényesülésére, mint ahogy a bűncselekmények felderítésére vonatkozó hatósági kötelezettségeket is csak a reálisan lehetséges határig garantálja. Ezek a jogállam céljai és feladatai, amelyek megvalósulása érdekében megfelelő – elsősorban eljárási garanciákat nyújtó – intézményeket kell létrehoznia, és az érintett alanyi jogokat garantálnia. Az Alkotmány tehát az anyagi igazság érvényre juttatásához szükséges – és az esetek többségében alkalmas – eljárásra ad jogot. Erre az elvre alapozza az országgyűlési biztos és általános helyettese azt a gyakorlatát, amelyet az általános helyettes a konkrét ügy kapcsán is figyelembe vett: A vizsgálat ezen részének célja az lehetett, hogy az ügyben eljáró első-, illetve másodfokú hatóság betartotta-e a tényállás tisztázására, illetve a bizonyításra vonatkozó szabályokat. Nem vizsgálhatta tehát az általános helyettes azt, hogy a nyomozóhatóság által alapul vett tényállás azonos-e a ténylegesen lejátszódott eseményekkel.

Tekintettel arra, hogy a vizsgált döntéssel összefüggésben az országgyűlési biztos eljárásában a bizonyítékok értékelése terén kizárólagos relevanciával bíró kivételes esetek nem merültek fel, illetve szem előtt tartva azt, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog mint érintett alkotmányos jog eljárási jellegű garanciák érvényesülését foglalja magában, az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszosnak a tisztességes eljáráshoz fűződő joga nem sérült, ezért a panaszt elutasította.

II. A sértett képviselőjének a nyomozási cselekményeknél való részvételével kapcsolatban az általános helyettes a következőket állapította meg: A Be. 58. §-a biztosítja a sértett számára azt a jogot, hogy az őt megillető eljárási jogosultságokat jogi képviselője útján is gyakorolhatja. A Be. 58. §-ában foglalt rendelkezés alkotmányos cél nélküli korlátozását jelentené egy olyan értelmezés, amely a sértetti jogok ügyvéd útján való gyakorlását kizárólag abban az esetben engedné meg, amikor a sértett nem akar, illetve nem tud részt venni az adott eljárási cselekménynél. Ebből az értelmezésből ugyanis az következne, hogy az ügyvéd csak a sértett helyettesítőjeként vehet részt az eljárásban, de a sértett és a jogi képviselő egyidejű jelenléte nem lehetséges.

A visszásság megállapítására vagy elvetésére vonatkozó döntésnél, jelen ügyben a következő “teszt” szolgált alapul: Létezik-e a büntetőeljárás valamely másik résztvevőjének olyan joga vagy törvényes érdeke, amely az alábbiakban kifejtett értelmezést követő jogalkalmazói (nyomozóhatósági) döntés által sérelmet szenved?

A sértettet megillető azon eljárási jogosultság, hogy jogait képviselő útján is gyakorolhatja, nem vonható el önmagában arra a tényre hivatkozva, hogy a sértett az adott eljárás során egyben tanú is. Az általános helyettes megállapította, hogy nincs olyan, a nyomozás során figyelembe veendő jog vagy érdek, amely pusztán a sértett képviselőjének jelenléte miatt sérülne, és amelynek védelme a sértett ügyvédjének kihallgatáson való részvételére vonatkozó tilalmat igazolhatná.

Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a nyomozóhatóság a jogállamiságból fakadó jogbiztonság szerves részének tekinthető tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben (Alk. 2. § (1) bek.), ha a sértett ügyvédjének a sértett tanúkénti kihallgatásán való részvételét megtiltja, mert ez a jogkorlátozás nem tekinthető alkotmányos cél által vezéreltnek.

III. A panaszos azt sérelmezte, hogy a nyomozati jegyzőkönyvek nem rögzítik teljes egészében az általa elmondottakat. A sértetti nyilatkozatok jegyzőkönyvben való rögzítésével összefüggésben nem lehetett megállapítani azt, hogy a kihallgatás során ténylegesen elhangzottak egybeesnek-e a jegyzőkönyvben rögzítettekkel. A panaszos minden jegyzőkönyvet annak elismerése mellett írt alá, hogy azok az általa elmondottakat tartalmazzák. A vizsgálat során az általános helyettes megállapította, hogy a kihallgatásról, valamint a szembesítésről készített jegyzőkönyvek tartalmukra tekintettel nem egyoldalúak. Mindezekre tekintettel az általános helyettes a panaszt alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem hiányában elutasította.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 21. §-a alapján az általános helyettes felkérte a legfőbb ügyészt, hogy a jelentésben kifejtettekre tekintettel fontolja meg a sértett tanúkénti kihallgatására vonatkozó állásfoglalás módosítását, és erről tájékoztassa a IV. kerületi Rendőrkapitányságot.

OBH 1550/1999.

1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból származó jogbiztonság elvével – különös tekintettel a rendőri intézkedés alá vont személy érdekeire –, valamint az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében deklarált személyi szabadsághoz és személyi biztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a rendőrség hivatásos állományú tagja a szolgálati személygépkocsihoz – személyi adatok ellenőrzése céljából – történő kísérést feltartóztatás helyett előállításként foganatosítja.

2. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelményével kapcsolatban visszásság keletkezik, ha a rendőrhatóság illetékes parancsnoka nem vizsgálja ki minden esetben a személyes szabadság korlátozásának, a kényszerítő eszköz alkalmazásának jogszerűségét, továbbá ha nem minden előállításról készült jelentés tartalmazza a személyi szabadság korlátozása megszűnésének időpontját. Ez utóbbi magában rejti az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében biztosított szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jog sérelmének közvetlen veszélyét, a sérelem megvalósulása esetén pedig az Alkotmány 55. § (3) bekezdése értelmében kártérítés jár.

3. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz, ha az állampolgárt igazoltató rendőr az igazoltató lapot hiányosan tölti ki, továbbá ha az előállított személyt kihallgató nyomozó hatóság tagja nem készít jegyzőkönyvet a kihallgatásról.

4. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 54. § (2) bekezdésében deklarált embertelen, megalázó bánásmód tilalmával kapcsolatban visszásságot okoz, ha a rendőrség hivatásos állományú tagja a szolgálati gépkocsi csomagtartójában szállítja előállításra az elfogott személyt.

5. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében az ember alapvető jogainak tiszteletben tartásával összefüggő állami kötelezettséggel kapcsolatban visszásság közvetlen veszélyét rejti magában, ha a hivatásos állomány tagjával szemben hozott fegyelmi határozat jogereje és végrehajthatósága jogértelmezési problémát okoz.

Teljes szöveg: 3.7. alfejezetben.

OBH 2026/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság és az ahhoz kapcsolódó jogbiztonság elvével összefüggésben visszásságot okoz, ha a feljelentést jegyzőkönyvbe foglaló rendőrhatóság dolgozója elmulasztja a feljelentésnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő áttételét.

A panaszos sérelmezte, hogy a Tatabányai Rendőrkapitányság a válófélben levő férje ellen tett feljelentése tárgyában nem tette meg a szükséges intézkedéseket, nem tájékoztatta őt és nem nyújtott segítséget ahhoz, hogy ruháit, gyógyszereit elhozza lakásából, ahonnan férje kizárta. Segítséget kért válóperük gyorsabb lezárásához is.

Az országgyűlési biztos a panasz alapján vizsgálatot folytatott. Megállapította, hogy a panaszos és házastársa között válóper volt folyamatban. Vagyonmegosztás köztük nem volt, illetve ilyen megegyezést a bíróság nem hagyott jóvá.

A panaszos egy esetben rendőri segítséget kért, mert állítása szerint férje előzőleg késekkel és egy fegyvernek látszó tárggyal életveszélyesen megfenyegette. A lakásba érkező rendőröknek a panaszos átadott egy 8 mm-es gázpisztolyt 6 db tölténnyel, amellyel a fenyegetés történt.

A panaszos szülei lakására menekült, elhagyott lakásába másnap már nem tudott bemenni, férje a lakás zárait lecserélte. Ez alkalommal ismét rendőri intézkedésre került sor. A rendőrök a panaszost felvilágosították, hogy a lakásba zárfeltörés útján, jogszerűen behatolhat, de a panaszos nem akart kárt okozni. A panaszos a férjével szemben a rendőrségen feljelentést tett. Magánlaksértés miatti feljelentését két alkalommal ismételte meg.

A rendőrkapitányság illetékesei nem hívták fel a panaszos figyelmét arra, hogy birtokvédelemért – ide értve a birtokból kikerült ingóságok visszaszerzését is – a Polgári Törvénykönyv alapján a városi önkormányzat jegyzőjéhez fordulhat.

A rendőri intézkedések alapján a rendőrkapitányság államigazgatási eljárást folytatott, ennek során bűncselekményre utaló adat nem merült fel. A veszélyes fenyegetés és különösen veszélyes tárgy engedély nélküli tartása miatt a férjjel szemben feljelentést készítettek, de a magánlaksértés ügyében az önkormányzathoz történő áttételről nem határoztak. A férjjel szemben magánlaksértés miatt tett feljelentéseknek az áttételére végül azután került sor, hogy panaszos a Belügyminisztériumhoz fordult.

A szabálysértési törvény szerint, ha az eljárás alapjául szolgáló cselekmény elbírálására más szerv jogosult, a szabálysértési hatóság az ügyet ehhez haladéktalanul átteszi. E kötelességet a Rendőrség Szolgálati Szabályzata a rendőri szerv vezetője részére is előírja. Ezen kötelességeiknek a Tatabányai Rendőrkapitányság vezetője, a vizsgálati és az igazgatásrendészeti osztályok vezetői nem tettek eleget, ezzel visszáságot okoztak. Az országgyűlési biztos a visszásság ellenére ajánlást nem tett, mert a jogsérelem időközben orvoslást nyert, vizsgálatát ajánlás nélkül lezárta. Azonban felhívta a Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének figyelmét, hogy a hasonló esetek elkerülése, megelőzése érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket, és hívja fel az irányítása alá tartozó vezetői állomány figyelmét a jogszabályoknak megfelelő eljárási rend maradéktalan betartására.

OBH 2872/1999.

Az olyan méretű elkülönítő fülke, amelyben a fogvatartott csak álló testhelyzetben tartózkodhat, a kegyetlen, embertelen, megalázó elbánás tilalmába ütközik (Alk. 54. § (2) bek.), továbbá a jogállamisághoz és a jogbiztonsághoz való jog (Alk. 2. § (1) bek.) és az emberi méltóság sérelmével összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz.

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

OBH 3305 /1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból és jogbiztonságból eredő tisztességes eljáráshoz, valamint az 57. § (5) bekezdésében deklarált jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a rendőrség a panaszost jelentős késedelemmel értesíti panasza elbírálásáról.

A panaszos feljelentést tett ismert elkövető ellen, de szerinte a rendőrség nem vizsgálta ki megfelelően az ügyet, az elkövetőt nem vonták felelősségre és azt a gépkocsit, amelyre a bűncselekményt elkövették, nem vonták ki a forgalomból. Sérelmezte azt is, hogy panaszait elutasították.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a panasz alapján vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a panaszos feljelentése alapján a Kaposvári Rendőrkapitányság sikkasztás gyanúja miatt feljelentés kiegészítést folytatott, majd elrendelte a nyomozást.

A büntetőeljárásban azonban a bűncselekmény elkövetését bizonyítani nem lehetett, ezért a nyomozást bizonyítottság hiányában megszüntették. A panaszos a határozat ellen jogorvoslattal élt, amit a Kaposvári Városi Ügyészség elutasított. Az ügyészség felhívta a panaszos figyelmét arra, hogy a gépkocsi iránti igényét polgári peres úton érvényesítheti. A panaszos ezzel a lehetőséggel nem élt.

Megállapította az országgyűlési biztos általános helyettese azt is, hogy a panaszos által feljelentett személy is tett feljelentést ismeretlen tettes ellen, aki a lakása előtt parkoló Trabantot eltulajdonította. A nyomozás során megállapították, hogy a gépkocsit a panaszos megbízása alapján, a forgalomból kivonás céljából szállították el. A kivonásra nem került sor, mert azt az arra vonatkozó BM rendelet értelmében csak a gépkocsi tulajdonosa kezdeményezheti, a panaszos tulajdonosi jogállása pedig nem volt kétséget kizáróan tisztázva. Az eltelt időszakban a gépkocsi több személy birtokában is volt, forgalmi engedélyét bevonták.

A panaszos azonos tartalmú beadvánnyal több alkalommal, utoljára 1999 áprilisában fordult a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjéhez, kérte az általa feljelentett személy ellen a büntetőeljárás megindítását. Tekintettel arra, hogy a korábbi nyomozás megszüntetés elleni panaszt az ügyészség bírálta el, a beadványt továbbították a Somogy Megyei Főügyészséghez, ahol az iratok felülvizsgálata alapján a nyomozás újramegindítása iránti kérelmet elutasították.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a rendőrségnek és ügyészségnek a panaszos feljelentései alapján hozott döntései megalapozottságát nem vonta kétségbe. Megállapította, hogy a panaszos az 1998. július 30-án kelt beadványának elutasításáról szóló, 1998. augusztus 14-én kelt határozatot késedelmesen, csak 1999. január 20-án küldték meg a panaszos részére. Ez a késedelem a tisztességes eljáráshoz, valamint a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott. Ajánlást azonban részben arra tekintettel, hogy a sérelmet orvosolták, részben azért, mert a beadvány megismételt tartalmú, joghatás elérésére alkalmatlan jellegű volt, nem tett az országgyűlési biztos általános helyettese.

OBH 3734/1999.

Nem állapítható meg alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság, ha az érintett nyomozóhatóságok az eljárást bűncselekmény vagy bizonyítottság hiányában megszüntetik, és a törvényben előírt nyomozati cselekményeket végrehajtották, és a bizonyítékok értékelésekor az alkotmányos korlátokat nem lépték át.

A panaszos azt sérelmezte, hogy a Gyöngyösi Városi Rendőrkapitányságon bántalmazás és más bűncselekmények gyanúja miatt tett feljelentéseivel nem foglalkoztak érdemben, a foganatosított eljárási cselekményekről semmilyen értesítést, határozatot nem kapott.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese az Alkotmány 2. §. (1) bekezdésében biztosított jogállamiság, jogbiztonság, illetve az abból fakadó tisztességes eljáráshoz való jog vélelmezhető sérelme miatt indított eljárást.

A rendelkezésre bocsátott anyagok alapján megállapította, hogy a panaszos feljelentése és az ellene benyújtott beadványok alapján 1998–99-ben több alkalommal folytatott nyomozást a fenti rendőri szerv. Minden esetben lefolytatták a bizonyítási eljárást, és a keletkezett adatok alapján vagy vádemelésre tette javaslatot, vagy a nyomozást bűncselekmény, illetve bizonyítottság hiányában megszüntették. Minden esetben megtörtént az érintettek tájékoztatása úgy az eljárási cselekményekről, mint az érdemi határozatokról. A panaszolt rendőri szerv tehát a nyomozás adatai alapján a törvény rendelkezéseinek megfelelően járt el, amikor a keletkezett adatoknak megfelelően vádemeléssel élt, illetve amikor a nyomozást bűncselekmény vagy bizonyítottság hiányában a törvényi kötelezésnek megfelelően megszüntette. A nyomozóhatóság az érintettek – így a panaszosét is – jogorvoslathoz való jogát minden esetben biztosította, törvényes tájékoztatási kötelezettségeinek eleget tett.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ezért megállapította, hogy a nyomozóhatóság eljárása alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot nem idézett elő.

OBH 5163/1999.

1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az abból származó jogbiztonság elvével – különösen a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés alá vont fiatalkorú érdekeire tekintettel –, valamint az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében rögzített személyi szabadsághoz való joggal és az ifjúságnak az Alkotmány 16. §-ában megfogalmazott létbiztonsághoz fűződő joga érvényesülésének követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a rendőri szerv a fogdában a fogva tartott fiatalkorút nem különíti el a felnőtt korúaktól.

2. Figyelemmel a fogva tartott fiatalkorú azon érdekére is, hogy sérelmét elfogulatlanul, pártatlanul ítéljék meg, ugyancsak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz, továbbá az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha a rendőrhatóság vezetője olyan bejelentés alapján, melynek vizsgálatára az ügyészségi nyomozó hivatalnak van hatásköre, tényfeltáró vizsgálatot folytat, és emiatt a fogvatartott nem élhet a büntetőeljárásról szóló törvény által biztosított panaszjogával sem.

3. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben – tekintettel azoknak az állampolgároknak a jogos érdekeire is, akikkel szemben a kényszerítő eszközt alkalmazzák, továbbá az ártatlanság vélelmére – visszásság keletkezik, ha a rendőrség hivatásos állománya által alkalmazott kényszerítő eszközök kivizsgálásáról szóló jegyzőkönyvek, jelentések nem a rendőrség szolgálati szabályzatában előírt részletességgel készülnek. E visszásság okozásához hozzájárul az is, ha a kényszerítő eszköz alkalmazásáról kitöltendő formanyomtatvány nem felel meg maradéktalanul az erre irányadó jogszabályi követelményeknek.

A panaszos szerint a rendőrök eljárásaikban súlyos jogsértéseket követnek el, amit úgy tesznek, hogy ne legyen bizonyítható. A panasz alapján az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelt el. Ennek során munkatársai személyesen meghallgatták a panaszost. Ezenkívül a belügyminisztert vizsgálat tartására és arra kérte, hogy végeztessen felderítő tevékenységet a Budapesti, a Pest és a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányságok közbiztonsági és bűnügyi állománya által személyes szabadságukban korlátozott állampolgárokkal szemben folytatott eljárásokra kiterjedően. Meghallgatása során a panaszos állításait konkrét esetekkel egészítette ki. Elmondta, hogy az aszódi rendőrőrsön, majd a Gödöllői Rendőrkapitányságon fiatalkorú személyt bántalmazott öt rendőr, később a fiatalkorút a fogdában felnőtt korúakkal egy zárkába helyezték. Ugyancsak gödöllői rendőrök elfogtak és előállítottak öt személyt, akiket négy rendőr széklábbal, hátra és nyakra irányzott ütésekkel bántalmazott, majd szabadon engedték őket. A BRFK II. kerületi Rendőrkapitányság akciócsoportja előállított a kapitányságra rablás elkövetőjének vélt három személyt. Ezen személyeket is bántalmazásuk után elengedték a rendőrök.

A belügyminiszter az ügyben arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a panaszos által említett fiatalkorú személy ellen – őrizetbe vétele mellett – valóban folytatott nyomozást a Gödöllői Rendőrkapitányság. Őrizetbe vétele napján a fogvatartott sérelmezte, hogy őt az ügy előadója megverte. Ennek alapján a kapitányság vezetője tényfeltáró vizsgálatot folytatott. Megállapította, hogy a fogvatartott sérüléseit azok az állampolgárok okozták, akik őt betörésen tetten érték. A fiatalkorút pedig azért helyezték felnőttekhez, mert a fogdában nem volt külön zárka. A miniszter álláspontja szerint nem volt megalapozott az említett tényfeltáró vizsgálat elrendelése és lefolytatása, ugyanis a rendőr által elkövetett bűncselekmény nyomozása az ügyészségi nyomozó hivatal hatáskörébe tartozik.

A belügyminiszter vizsgálata megerősítette továbbá, hogy Gödöllőn valóban tetten értek gépkocsifeltörés közben több személyt, de egyik sem tett feljelentést vagy panaszt azért, mert bántalmazták. A panasz azon részében nem nyilatkozott, ami a Budapest, II. kerületi Rendőrkapitányságot érintette, mert a panaszos állítását bizonyító irat a kapitányságon nem volt feltalálható.

A miniszter lefolytatta a vizsgálatot a Budapesti, a Pest és a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányságokon is. Olyan adatot, körülményt nem állapított meg, mely szerint a rendőrség a személyes szabadságában korlátozott állampolgárral szemben jogszerűtlenül járt volna el. Megállapította viszont, hogy a kényszerítő eszközök kivizsgálásával kapcsolatos jegyzőkönyvek, jelentések nem voltak kellően részletesek, a kényszerítő eszközök alkalmazásának kivizsgálásához használt formanyomtatvány pedig nem mindenben felelt meg az államigazgatási eljárás szabályainak. A Belügyminisztérium tájékoztató levele azt is tartalmazta, hogy 1997-től kötelező napirendje a főkapitányi vezetői értekezleteknek a személyes szabadságot korlátozó rendőri intézkedések, valamint a kényszerítő eszközök használatának értékelése, 1998-ban pedig foglalkoztak az országgyűlési biztosok rendőrséget érintő ajánlásainak megvalósulásával is. Ezenkívül az országos és a megyei rendőr-főkapitányságok szakirányító szerveinek, valamint a minisztérium ellenőrzési feladatainak fontos szempontja a szóban forgó téma.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Gödöllői Rendőrkapitányság a jogállamiság és az abból származó jogbiztonság elvével – különös tekintettel a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés alá vont fiatalkorú érdekeire –, valamint a személyi szabadsághoz való joggal és az ifjúságnak a létbiztonsághoz fűződő joga érvényesülésének követelményével összefüggésben visszásságot okozott – még akkor is, ha nem volt alkalmas zárka – azzal, hogy a fogvatartás során a fiatalkorút nem különítette el a felnőtt korúaktól. A kapitányság vezetője – figyelemmel a fogvatartott fiatalkorú azon érdekére, hogy sérelmét elfogulatlanul, pártatlanul ítéljék meg – ugyancsak a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz, továbbá a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben okozott visszásságot, mert tényfeltáró vizsgálatot folytatott, és mert emiatt a fogvatartott nem élhetett a büntetőeljárásról szóló törvény által biztosított panaszjogával. A jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben – tekintettel azoknak az állampolgároknak a jogos érdekére, akikkel szemben a kényszerítő eszközt alkalmazták, továbbá az ártatlanság vélelmére – alkotmányos joggal összefüggő visszásság keletkezett akkor is, amikor a Budapesti, a Pest és a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányságok közbiztonsági és bűnügyi állománya által alkalmazott kényszerítő eszközök kivizsgálásával kapcsolatos jegyzőkönyvek, jelentések nem a rendőrség szolgálati szabályzatában előírt részletességgel készültek. Rámutatott az országgyűlési biztos arra is, hogy ez utóbbi visszásság okozásához hozzájárult annak a formanyomtatványnak a tartalma is, melyet a kényszerítő eszköz alkalmazásáról kell a rendőrnek kitölteni-e, illetve melyen a parancsnoknak állást kell foglalnia a kényszerítő eszköz alkalmazásának szükségességéről, jogszerűségéről és arányosságáról.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlotta az országos főkapitánynak, hogy hívja fel az illetékes vezetői állomány figyelmét az elöljárói kötelezettségek maradéktalan, a szolgálati szabályzat szerinti betartására, vizsgáltassa felül a szóban forgó formanyomtatványt, és gondoskodjon új formanyomtatvány bevezetéséről, végül célvizsgálat keretében ellenőriztesse, hogy a rendőri vezetők figyelemmel vannak-e arra, hogy bűncselekmény gyanújára utaló állítást nem vizsgálhatnak ki tényfeltáró eljárás keretében, hanem a bejelentést át kell tenniük az illetékes nyomozó hivatalhoz, és külön is hívja fel a parancsnokokat a hatásköri szabályok érvényesítésére. A főkapitány az ajánlásokat teljesítette. A célvizsgálat eredményéről azonban még nincs információja az országgyűlési biztosnak