OBH 6810/96. és OBH
4589/1999.
I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében
deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal és a 13. § (1) bekezdésében
rögzített tulajdonjog védelmével kapcsolatos visszásságot okoz, ha a
minisztérium és a gázszolgáltatók a jogszabály rendelkezéseit módosítva
kiterjesztően értelmezik a fogyasztók hozzájárulás-fizetési kötelezettségét.
II. Az Alkotmány 9. §-ával deklarált piacgazdaság alkotmányos elvvel
kapcsolatban visszásságot okoz a szerződő felek egyenrangúságának védelmét nem
biztosító jogi szabályozás.
Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.
OBH 1743/1997. szám alatt
összevont ügyekben
2163/1997., 2164/1997.,
2381/1997., 2904/1997., 3073/1997., 3157/1997., 3488/1997., 4013/1997.,
4606/1997., 5213/1997., 5252/1997., 5572/1997., 7674/1997., 4745/1996.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó
jogbiztonság követelményével, valamint a 13. § (1) bekezdésében biztosított
tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az önkormányzat a
távfűtési díj mértékének megállapításakor jóváhagyja a szolgáltatónak a
hatósági ár megállapítására vonatkozó előterjesztésében az olyan díjkalkulációt, díjszerkezetet, amely ellentétes
távhőszolgáltatásra vonatkozó rendeletével.
Számtalan beadvány érkezett
az Országgyűlési Biztos Hivatalához, amelyben a panaszosok (lakóközösségük
nevében) az önkormányzat távhő-szolgáltatási díjak megállapításáról szóló
rendelete módosításának jogszerűségét vitatták.
A beérkezett panaszok
összevonására azért került sor, mert mindegyik ügyben a panaszosok
egybehangzóan azt sérelmezték, hogy a szolgáltató 1997. január 1-jétől a
rendeletre való hivatkozással az épületek közös helyiségeinek fűtése utáni
költségeket, amelyet korábban a társasházak a közös költségből fizettek –
tekintet nélkül arra, hogy nyújt-e azokban szolgáltatást vagy sem –
“beépítette” a külön tulajdonban álló lakások fűtési tarifájába. A panaszosok
sérelmezték, hogy az önkormányzat a rendelettel törvénytelenül szólt bele a
társasházak belső jogviszonyába.
A panaszosok beadványukhoz
több dokumentumot csatoltak, így többek között a szolgáltató által 1997
januárjában a fogyasztókhoz eljuttatott tájékoztatóját, amelyben a felhívja a
fogyasztók figyelmét “az épület közös használatú helyiségeinek (lépcsőház, tároló,
stb.) fűtése utáni költséget – 1997. január 1-jétől kezdődően – a lakások
fűtési tarifája tartalmazza, ezentúl ilyen címen közös költséget nem kell
fizetni.” A szolgáltató tájékoztatójában példaként levezette, hogy “az új
díjrendszerben egy átlagos méretű – 52 m2-es alapterületű, 135 légm3
légtérfogatú – átalánydíjas lakás esetében 15,9 légm3 közös fűtött
légtér tartozik a lakáshoz”.
A szolgáltató a panaszosok
felszólalásaira adott válaszaiban többek között megállapította azt is, hogy “A
távhőszolgáltatás díjrendszerének legutóbbi változása – főként a régebben
épült, fűtött közös használatú helyiségekkel nem rendelkező – számos épület
(társasház, szövetkezet) számára hátrányos következményeket eredményezett.”
Az országgyűlési biztos
általános helyettese vizsgálata során megkereste a közigazgatási hivatal
vezetőjét, hogy vizsgálja meg, a panaszolt önkormányzati rendelet nem ütközik-e
magasabb szintű jogszabályokba. A hivatal vezetője törvényességi ellenőrzési
jogkörében nem látott okot arra, hogy az önkormányzati normát érintő
törvényességi intézkedést tegyen.
A szolgáltató az
országgyűlési biztos általános helyettesének megkeresésére adott válaszában
ugyancsak a panaszolt rendeletre való hivatkozással azt a választ adta, hogy
már 1997. január 1-jétől nem számol díjat, illetve ilyen jogcímen nem kell
fűtési díjat fizetniük a lakó- és vegyes rendeltetésű épületek közös
használatra szolgáló helyiségei és területei légtere után. A fogyasztók
panaszos leveleire adott válaszok értelmezéséből azonban kitűnik, hogy a
szolgáltató a közös használatú helyiségeket és területeket fűtöttként veszi
figyelembe a díj megállapításakor, annak ellenére, hogy az önkormányzat
rendelete értelmében ezek a helyiségek nem minősülnek fűtöttnek.
Az országgyűlési biztos általános helyettese a vizsgálat és a
dokumentumok alapján megállapította, hogy a panaszosok sérelmét nem az
önkormányzat panaszolt rendelete okozta, hanem a szolgáltatónak a rendelettel
ellentétes díjszámítási gyakorlata. Ezzel az Alkotmányban deklarált
jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való joggal, valamint a tulajdonhoz
való joggal összefüggésben visszásságot okozott, amelynek orvoslására az
általános helyettes a következő ajánlást tette.
Az Obtv. 20. § (1)
bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a feltárt alkotmányos jogsérelem
orvoslása végett felhívta a Fővárosi Közgyűlést, hogy az árak megállapításáról
szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 16. §-ában biztosított árhatósági jogkörében –
független szakértők bevonásával – 1997. január 1-jéig visszamenően vizsgálja
felül a szolgáltató előterjesztése alapján megállapított díjtételeket, különös
tekintettel a közös használatú helyiségek és területek vonatkozásában
alkalmazott díjakra.
Az ajánlás címzettje
kétszeri felszólításra késedelmesen kitérő választ adott. Az országgyűlési
biztos általános helyettese tekintettel arra, hogy érdemi választ nem kapott,
újabb határidő kitűzése mellett ajánlását fenntartotta. A válaszadásra nyitva
álló határidő még nem telt el.
OBH 2458/1997.
Az Alkotmány 2. §-ában deklarált jogállamisággal és a 64. §-ban
rögzített panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az eljáró
hatóság vagy közszolgáltatató az előírt ügyintézési határidőt nem tartja be.
A panaszosok az állampolgári
jogok országgyűlési biztosához intézett levelükben sérelmezték, hogy bár az
önkormányzat részükre 100, illetve 50%-os lakbértámogatást állapított meg, a
Díjbeszedő Rt. mégis a teljes lakbért számlázza. A túlszámlázás megszüntetése
érdekében kérelemmel fordultak az önkormányzathoz, amelytől azonban választ nem
kaptak.
A panaszosok a Budapest V.
kerületi Önkormányzat lakbérek mértékére és a lakbértámogatásra vonatkozó
rendelete szerint lakbértámogatásra voltak jogosultak, amit részükre az
önkormányzat meg is állapított. Az erről szóló határozatot azonban késedelmesen
kézbesítették a Lipótvárosi Vagyonkezelő Rt-nak, így az nem tudta a támogatás
forint összegét megállapítani és ezt a Díjbeszedő Rt-nak bejelenteni. A
panaszosok több ízben is kérték az önkormányzat mielőbbi intézkedését, ami
azonban elmaradt, így panaszosok több mint egy félévig továbbra is a teljes
lakbért fizették. A panaszosok nyolc hónap elteltével fordultak az
országgyűlési biztoshoz, a túlfizetés csak ezt követően került jóváírásra. Az országgyűlési biztos vizsgálata során
megállapította, hogy az önkormányzat, illetve a Díjbeszedő Rt. ismertetett
eljárása a jogállamiság elvével és az Alkotmány 64. §-ában deklarált
panaszjoggal összefüggésben visszásságot okozott.
A megállapított visszásság
orvoslása érdekében az országgyűlési biztos kezdeményezte,
hogy a polgármester és a vezérigazgató a jövőben tartassa be a bejelentésekről
és panaszokról szóló 1977. évi I. tv. 19. §-ában meghatározott ügyintézési
határidőt.
Az országgyűlési biztos kezdeményezését az érintettek elfogadták.
OBH 3572/1997.
A jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével (Alkotmány 2.
§ (1) bekezdés) és a 13. § (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való joggal
összefüggésben visszásságot okoz a Magyar Posta Rt., ha nem mentesíti a
televízió üzemben tartási díj megfizetése alól azt, aki a törvény értelmében
mentes.
Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.
OBH 6418/1997.
I. Nem állapítható meg alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem okozása
vagy annak veszélye a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével
(Alkotmány 2. § (1) bek.) összefüggésben pusztán azon az alapon, hogy a
közüzemi szolgáltató általa ténylegesen fennállónak tartott követelés
fogyasztóval szembeni érvényesítése céljából bűncselekményt meg nem valósító
módon – a jogszerű jogérvényesítési eszközök igénybevételének kilátásba
helyezésével – felszólítja a kötelezettet a tartozás kiegyenlítésére.
II. A bírósághoz fordulás jogának gyakorlása az országgyűlési biztos
eljárása szempontjából nem tekinthető olyan intézkedésnek, mint amely
alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet okoz vagy ilyen sérelem veszélyét
idézi elő.
A panaszos azért fordult az
Országgyűlési Biztosok Hivatalához, mert véleménye szerint a Díjbeszedő Rt.
jogszabályi előírásoknak nem megfelelő eljárása okozta azt a helyzetet, hogy a
több éve fennálló közüzemidíj-tartozása a kamatokkal növelve már olyan mértéket
ér el, amelynek kifizetése megélhetésének veszélyeztetése nélkül lehetetlen. A
panaszos azt sérelmezte, hogy a Díjbeszedő Rt. nem létező tartozás behajtására
tett kísérletet a panaszossal szemben.
I. Az országgyűlési biztos
általános helyettese által folytatott eljárás egyik célja annak megállapítása
volt, hogy alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet okoz-e a közüzemi
szolgáltató abban az esetben, ha a kötelezett szerint ténylegesen fenn nem álló
tartozás érvényesítését célzó intézkedéséket tesz, mégpedig úgy, hogy a
fogyasztót rendszeresen felszólítja tartozásának kiegyenlítésére. A
szerződésből vagy kárkötelemből, illetve egyéb jogalapon fennálló
kötelezettségből származó követelések érvényesítésének szabályait megállapító
jogszabályok minden esetben lehetővé teszik a jogosult által meghatározott
követelés tényleges fennálltának, összegszerűségének, esedékességének és egy
sor más összefüggésének kötelezett általi vitathatóvá tételét. E vita végső
rendezési fórumaként pedig minden esetben a felek (érdekeltek) rendelkezésére
áll a bíróság. Mindebből az következik, hogy általában a kötelezett által
alaptalannak tartott követelés teljesítésére irányuló jogosulti igény bíróság
általi elbírálás nélkül sikerrel nem érvényesíthető. Nem álla- pítható meg alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem okozása
vagy annak veszélye pusztán azon az alapon, hogy a közüzemi szolgáltató általa
ténylegesen fennállónak tartott követelés fogyasztóval szembeni érvényesítése
céljából bűncselekményt meg nem valósító módon – a jogszerű jogérvényesítési
eszközök igénybevételének kilátásba helyezésével – felszólítja a kötelezettet a
tartozás kiegyenlítésére. Tekintettel arra, hogy a beadványban megjelölt
esetben ilyen ügyről van szó, vagyis a Díjbeszedő Rt. eljárása ebben az
összefüggésben alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet nem okozott, a panaszt
ebben a részében az általános helyettes elutasította.
II. A panasz másik részével
összefüggésben a vizsgálat annak megállapítását célozta, hogy okozott-e
alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot a Díjbeszedő Rt. azáltal, hogy a
panaszos nem kellően precíz tájékoztatásával a követelésnek az eredeti
összeghez képest jelentős mértékű felhalmozódását idézte elő. A cég mint jogosult
általi felszólítások vitathatóvá tételének lehetősége a fent kifejtettek
értelmében a fogyasztó rendelkezésére állt. Ezen az alapon módjában állt az is,
hogy a követelés összegét bármilyen alapon megkérdőjelezze. Önmagában a
felszólítások mindössze azzal a lehetőséggel fenyegették a panaszost, hogy
nemfizetés esetén a cég bírósághoz fordul. A
bírósághoz fordulás jogának gyakorlása azonban az országgyűlési biztos eljárása
szempontjából semmiképpen sem tekinthető olyan intézkedésnek, mint amely alkotmányos
jogokkal kapcsolatos sérelmet okoz, vagy ilyen sérelem veszélyét idézi elő. Az
együttműködési kötelezettség esetleges megsértéséből fakadó követelésnövekmény
kifizetésére éppúgy nem került sor, mint a hátralék egyéb részeinek
kiegyenlítésére, a követelés ilyen szempontból való vizsgálata szintén a
bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban lenne kérhető. Azzal, hogy a
Díjbeszedő Rt. saját eljárását jogszerűnek tartja és úgy véli, hogy eljárása
íly módon a követelés összegét nem csökkenti, valamint, hogy ezzel a
követeléssel esetleg bírósághoz fordul, alkotmányos jogokkal kapcsolatos
sérelmet nem okoz. A fent kifejtettekre tekintettel, alkotmányos jogokkal
kapcsolatos sérelem hiányában a panaszt az általános helyettes elutasította.
OBH 6796/1997.
A tanulót – magatartási problémái miatt – az órák látogatásától eltiltó
pedagógus az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó
jogbiztonság, az Alkotmány 16. §-ában meghatározott, az ifjúság érdekeinek
alkotmányos védelmét rögzítő alkotmányos alapelv, valamint az Alkotmány 67. §
(1) bekezdésben a gyermek számára kiemelt védelmet deklaráló alkotmányos
jogokkal összefüggő visszásságot okoz.
Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.
OBH 7005/1997.
Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot, ha az
önkormányzat határozza meg a hatósági árat önkormányzati tulajdonú víziközmű
esetén.
Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.
OBH 7146/1997.
Nem sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság
elvéből fakadó jogbiztonsághoz való jog, ha a helyi önkormányzat
képviselő-testülete árhatósági jogkörében a távhő-szolgáltatási díjak
meghatározásakor a jogszabályoknak megfelelően jár el.
A panaszos sok családot
érintő beadvánnyal fordult az Országgyűlési Biztos Hivatalához, amelyben a
tatai TÁVHŐ szolgáltató irreálisan magas díjemeléseit kifogásolta.
A panaszos a beadványában
előadta, hogy 1996-ban 40%-kal, 1997-ben pedig 22%-kal emelte a
távhőszolgáltatás díját. Ez ügyben 1997-ben, a július 1-jei emelés előtt a
város polgárai aláírásokkal tiltakoztak, amit a Polgármesteri Hivatal figyelmen
kívül hagyott. A panaszos a beadványában hivatkozik arra, hogy ezzel a témával
a megyei újság, a 24 ÓRA is foglalkozott, és azt az indoklást kapták, hogy
azért van szükség az emelésre, mert nagyon sok a szolgáltatónak a kintlevősége.
Az országgyűlési biztos az
Obtv. 18. § (3) bekezdésében biztosított jogkörénél fogva – az időközben
hatályba lépett távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény 7. § (3)
bekezdésének b) pontja értelmében – felkérte Tata polgármesterét, hogy a
települési önkormányzat képviselő-testülete ellenőrizze a távhőszolgáltató
ármeghatározó tényezőinek (költségeinek) indokoltságát. Továbbá a testület
ellenőrzési jogkörében vizsgálja ki azt is, hogy Tatán a távhőszolgáltatás
díjtételei megfelelnek-e az időközben hatályba lépett távhőszolgáltatásról
szóló törvény 52. §-ában megfogalmazott követelményeknek.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy Tatán az
1997. július 1-jei díjemelés óta a képviselő-testület nem emelte a
díjtételeket. Ezt úgy tudták elérni, hogy önkormányzati beruházással az addigi
olajtüzelésű csúcsfűtőművet földgáztüzelésűre alakították át. Azokat a
költségelemeket, amelyeket a képviselő-testület a soron következő
díjmegállapításnál figyelembe vehet, tételesen rögzíti az önkormányzati
rendelet. A szolgáltatói javaslatban megjelenő díjmérték elfogadása előtt
minden esetben szakértői vizsgálatot kérnek, és ettől a jövőben sem fognak
eltekinteni.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy Tata Város
Önkormányzatának képviselő-testülete a távhőszolgáltatási díjak
meghatározásakor a jogszabályoknak megfelelően járt el, ezért a vizsgálat során
alkotmányos jogokkal kapcsolatban visszásságot nem tárt fel.
OBH 7436/1997.
I. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a közüzemi
szolgáltató a jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben (Alk. 2. §
(1) bek.), ha a jogszabály által nem ismert feltételtől teszi függővé a
szolgáltatási szerződés megkötését.
II. Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet a
jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben (Alkotmány
2. § (1) bek.) ha a jogszabályi rendelkezések betartásával dönt a lejárt
hitelességű vízórákra vonatkozó szolgáltatási szerződés felmondásáról, a
jogszabályi rendelkezésekről a panaszost tájékoztatja és helyesen következtet
arra, hogy a lejárt hitelességű mellékvízmérők a továbbiakban csak
költségmegosztásra alkalmasak.
A panaszos azért fordult az
Országgyűlési Biztosok Hivatalához, mert a Dunamenti Regionális Vízmű Rt. nem
volt hajlandó vele megkötni az önálló bekötési vízórára vonatkozó szolgáltatási
szerződést. A panaszos beadványában azt is sérelmezte, hogy a bekötési vízóra
és a mellékvízmérők által mért vízmennyiségek különbözetének ellenértékét
tartalmazó számlákat a szolgáltató – korábbi gyakorlatához hasonlóan – a
panaszos nevére küldi. A sorház építésekor létesített bekötési vízóra az
országgyűlési biztos vizsgálatának időpontjában négy ingatlan vízfogyasztását
mérte. Ezen ingatlantulajdonosok között polgári jogi jogviszony nem volt. A
sorház építésekor kialakított bekötési vízórát magában foglaló akna a panaszos
telkén helyezkedett el. A Dunamenti Regionális Vízmű Rt. képviselője azt
javasolta a panaszosnak, hogy az eredeti bekötési vízóra megtartása mellett
létesítsenek a kizárólag a panaszos vízfogyasztását mérő önálló bekötési
vízórát. Panaszos ezt elutasította. A Dunamenti Regionális Vízmű Rt. arról
értesítette a panaszost, hogy a tulajdonában lévő mellékvízmérő hitelesítési
ideje 1998. december 31-én lejár. A szolgáltató felhívta a panaszos figyelmét,
hogy a lejárt hitelesítésű mellékvízmérők újra-hitelesítésének elmaradása
esetén a mellékvízmérők alapján folytatott számlázást megszünteti tekintettel
arra, hogy a mellékvízmérők a hitelesítési idő lejárta után csak
költségmegosztásra használhatók. A szolgáltató értesítette a panaszost, hogy a
hitelesítési idő lejárta után az újra-hitelesítés elmaradása esetén a
mellékvízmérőkre vonatkozó szolgáltatási szerződést felmondja. A Dunamenti
Regionális Vízmű Rt. a bekötési vízóra és a mellékvízmérők által mért
vízmennyiségek közötti különbségből adódó, 1997-ben és 1998-ban keletkezett
vízdíjkülönbözetet az érintett négy fogyasztó között négy egyenlő részre
osztotta fel. A négy fogyasztó közül három a rá eső részt kifizette, a panaszos
nem.
I. A közüzemi szolgáltató a
szerződő partnerét főszabály szerint nem választhatja meg szabadon és a legtöbb
esetben szerződéskötési kötelezettsége van. Kizárólag jogszabály határozhatja
meg azokat az eseteket, amikor a szerződés megkötését a szolgáltató
megtagadhatja, illetőleg azokat a feltételeket is, amelyektől függővé teheti a
szerződés megkötését. A vizsgált esetben az önálló bekötési vízórára vonatkozó
szolgáltatási szerződést azzal a feltétellel akarta a szolgáltató megkötni a
panaszossal, hogy az eredeti bekötési vízóra is a panaszos telkén marad. Az állampolgári jogok országgyűlési
biztosának általános helyettese megállapította, hogy a szolgáltató jogszabály
által nem ismert feltételtől tette függővé az önálló bekötési vízórára
vonatkozó szolgáltatási szerződés mint közüzemi szerződés tartalmát és ezzel
alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott a jogbiztonság
követelményével és a tulajdonhoz való joggal összefüggésben. A jogbiztonság
követelményéből a jogalkotó és a jogalkalmazó szervekre egyaránt bizonyos
kötelezettségek hárulnak, enélkül a jogbiztonság elvének tényleges
érvényesülése lehetetlen. Valamely kifejezett jogszabályi rendelkezéssel
ellentétes jogalkalmazói gyakorlat a jogbiztonság elve tényleges érvényesülését
teszi lehetetlenné. Tekintettel arra, hogy a panaszos és az érintett
közszolgáltató az általános helyettes vizsgálatának idején megállapodott a
vízóra beszereléséről, az általános helyettes ajánlást nem tett.
II. Az általános helyettes
megállapította, hogy a Dunamenti Regionális Vízmű Rt. a jogszabályi
rendelkezések betartásával döntött a lejárt hitelességű vízórákra vonatkozó
szolgáltatási szerződés felmondásáról. A jogszabályi rendelkezésekről a
panaszost tájékoztatta és helyesen következtetett arra, hogy a lejárt
hitelességű mellékvízmérők a továbbiakban csak költségmegosztásra alkalmasak. A
szolgáltató alkotmányos jogokkal összefüggő sérelmet a vizsgált eljárással nem
okozott.
OBH 7609/1997.
Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a biztosító a
jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben
tekintettel a tulajdonhoz való jogra is, ha a kötelező felelősségbiztosítás
alapján érvényesített károsulti igény teljesítését olyan tényező károsult
általi bizonyításától teszi függővé, amely tényező bizonyításának terhét nem a
károsult, hanem a károkozó viseli.
A panaszos azért fordult az
országgyűlési biztoshoz, mert az ÁB-Aegon Biztosító Rt. a panaszos kötelező
felelősségbiztosítás alapján érvényesített kárigényének kielégítését a
balesetről készült jogerős rendőrségi határozat becsatolásától tette függővé.
Az általános helyettes megállapította: A felelősségbiztosítás intézménye és az
arra vonatkozó szerződéskötési kötelezettség lényegében a károsult érdekeit védi,
hiszen egyrészt kizárja, hogy a károsult igényének a károkozó általi
kielégítése a károkozó anyagi lehetőségeitől mint teljességgel esetleges
tényezőtől függjön, másrészt nem teszi lehetővé, hogy a biztos anyagi
fedezettel bíró szervezet általi kielégítés a károkozó szerződéskötési
hajlandóságától függjön. A biztosításnak egy különleges fajtája a
felelősségbiztosítás, amelynek alapján a biztosított követelheti, hogy a
biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt az olyan kár
megtérítése alól, amelyért egyébként felelőssé tehető. A biztosító és a biztosított a károsulttal mint jogosulttal szemben
egyetemlegesen kötelezettek. A polgári jogi kártérítési felelősségnek négy
alapvető feltétele van: a jogellenesség, felróhatóság, kár, okozati összefüggés
a kár és a felróható tevékenység (mulasztás) között. A károsultnak kell
bizonyítania a kárt, a kár mértékét, valamint az okozati összefüggést. A
bizonyítási teher a polgári anyagi jogban
nem azt jelenti, hogy valamelyik félnek a feladata
a bizonyítás, hanem azt, hogy a bizonyítás
sikertelensége esetén annak hátrányait az kénytelen viselni, akin a
bizonyítás terhe nyugszik. Az általános helyettes megállapította, hogy a
kötelező felelősségbiztosítás szabályaiból, illetve a mögötte meghúzódó
jogpolitikai megfontolásokból nem vezethető le olyan érvelés, mely szerint
kötelező felelősségbiztosítás esetén a tulajdonost (károsultat) a biztosítónak
mentesítenie kellene az anyagi jogi értelemben vett bizonyítási teher alól és
ezzel végeredményben magára kellene vállalnia a bizonyítás sikertelenségéből
fakadó hátrányokat. Alkotmányos jogokkal
kapcsolatos visszásságot okoz a biztosító, a jogállamiságból fakadó
jogbiztonsággal összefüggésben tekintettel a tulajdonhoz való jogra is, ha a
kötelező felelősségbiztosítás alapján érvényesített károsulti igény
teljesítését olyan tényező károsult általi bizonyításától teszi függővé, amely
tényező bizonyításának terhét nem a károsult, hanem a károkozó viseli. Az
ilyen intézkedés ugyanis ellentétes a hatályban lévő jogszabályi
rendelkezésekkel, és ennek következtében kártérítésre vonatkozó igény
kielégítését olyan módon késlelteti, amely a jogszabályok alapján nem
lehetséges. A konkrét esetben a feljelentésből csak az volt megállapítható,
hogy a panaszos a baleset bekövetkezésében vétlen volt, arra azonban az
intézkedő rendőr nem vállalkozott, hogy megállapítsa, a másik két károsult
mennyiben volt felelős. A feljelentésből kiderült, hogy a vétlen károsult
panaszos kára a vele szemben haladó gépkocsi vezetőjének cselekményével okozati
összefüggésben keletkezett. A biztosító által a tejesítés feltételeként
megjelölt szabálysértési határozat egy olyan tényező bizonyításához sem volt
szükséges, amely tényező bizonyításának terhe polgári anyagi jogi értelemben a
károsultat terheli. Az általános helyettes megállapította, hogy a vizsgált
esetben a panaszossal szemben a másik két érdekelt közös károkozónak minősült.
A Ptk. szabályainak értelmében a közös károkozók károsulttal szembeni
felelőssége egyetemleges. Bár a közös károkozók mindegyikének magatartásával
összefüggésben szükséges a magatartás jogellenessége, de a magyar polgári jog
szabályai szerint a jogellenesség és a felróhatóság – az ellenkező
bizonyításáig – vélelmezett, a jogellenesség hiányát, illetve a felróhatóság
hiányát nem a károsult, hanem a károkozó bizonyítja. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a biztosító a
jogbiztonság követelményével összefüggésben, amikor olyan tényező
bizonyításának terhét hárítja át a károsultra, amely tényező bizonyításának
terhe nem a károsultat, hanem a károkozót terheli és ezzel indokolatlanul késlelteti
a károsult követelésének kielégítését, illetve amikor ugyan a károsult által
bizonyítandó tényező bizonyítására alkalmas irat benyújtására hívja fel a
károsultat, de az más könnyebben beszerezhető irattal lenne helyettesíthető, és
az iratbekérés indoklása nélkül a károsultat a biztosító megtéveszti.
Tekintettel arra, hogy az
Állami Biztosításfelügyelettől kapott tájékoztatás szerint az ÁB-Aegon
Biztosító a kárt a károsultnak utóbb megtérítette, a konkrét ügyben az
általános helyettes kezdeményezéssel nem élt, ugyanakkor felkérte az ÁB-Aegon
Biztosító vezérigazgatóját, hogy hívja fel a cég munkatársainak figyelmét a
helyes jogértelmezésre.
OBH 7754/1997.
Az Alkotmány 2. §-ában deklarált jogállamiság részét képező
tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a
hatóság az iratbetekintéshez való jogának gyakorlásában az állampolgárt
akadályozza. Az Alkotmány 64. §-ában biztosított panaszhoz való joggal
összefüggésben okoz visszásságot az, ha a hatóság a nála benyújtott, de nem a
hatáskörébe tartozó panaszt nem teszi át a hatáskörrel rendelkező illetékes
szervhez.
Panaszos az állampolgári
jogok országgyűlési biztosa általános helyetteséhez intézett beadványában
sérelmezte, hogy a feljelentése alapján indult nyomozás során a keletkezett
iratokba, jegyzőkönyvekbe nem tekinthetett be, azokról másolatot kérése
ellenére nem kapott.
Panaszos tulajdonostársa
ellen magánokirat-hamisítás miatt feljelentést tett a XI. kerületi
Rendőrkapitányságon. Panaszos feljelentésében a Vízművek Rt. ügyintézőjének
szakszerűtlen eljárását is sérelmezte. A feljelentés erre vonatkozó részét
azonban nem tették át kivizsgálás céljából a Vízművek Rt. Fogyasztói
Irodájához. A nyomozást a rendőrség vádemelési javaslattal fejezte be, és az
iratokat felküldte az illetékes ügyészségnek. Panaszost az eljárás vádemelési
javaslattal történő befejezéséről értesítették ugyan, de az irat-betekintési és
iratkiadáshoz fűződő jogáról nem tájékoztatták. Panaszos a belügyminiszterhez
címzett, kivizsgálás céljából a BRFK-ra áttett levelében sérelmezte, hogy a
nyomozati szakban irat-betekintési jogát nem gyakorolhatta, továbbá a Vízművek
Rt. ügyintézőjének szakszerűtlen eljárását a rendőrkapitányság nem vizsgálta
ki. A BRFK az általa lefolytatott vizsgálat során megállapította, hogy az
eljárásban mulasztás történt, illetve a XI. kerületi Rendőrkapitányság
akadályozta panaszost az irat-betekintési és iratkiadáshoz fűződő jogának
gyakorlásában.
A jogbiztonságot szolgáló
eljárási garanciákat a büntető jogban a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I.
tv. határozza meg. A fenti törvényben előírt garanciák biztosítják az
állampolgárok “fair” eljáráshoz való jogát. Ilyen eljárási garancia többek
között az irat-betekintéshez és iratkiadáshoz való jog, valamint az eljárás
során biztosított panasztételi jog is. Amennyiben a hatóság valamely törvényben
biztosított eljárási garancia gyakorlásában akadályozza az állampolgárt, nem
beszélhetünk tisztességes eljárásról. Az
általános helyettes vizsgálata során megállapította,
hogy miután panaszos az irat-betekintési, indítványozási, valamint a
büntetőeljárás iratainak kiadásához fűződő jogát nem gyakorolhatta, sérült a tisztességes eljáráshoz való joga is, így a rendőri szerv eljárása e joggal összefüggésben visszásságot okozott. Tekintettel
azonban arra, hogy a BRFK vizsgálatának megállapításait követően átiratban
kérte a XI. kerületi Rendőrkapitányságot, hogy panaszos tájékoztatását pótolja
irat-betekintési joga gyakorlásának lehetőségéről és módjáról, valamint
felszólította a helytelen gyakorlat megszüntetésére, és ez meg is történt, az
ügyben az általános helyettes ajánlást nem tett.
A BRFK vizsgálata során egy
másik mulasztást is megállapítottak. A kerületi Rendőrkapitányság panaszos azon
kérelmével, mely a Fővárosi Vízművek Rt. ügyintézője szakszerűtlen eljárásának
kivizsgálására irányult, nem foglalkozott. Mivel a Vízműveknél foglalkoztatott
ügyintézők eljárása szakszerűségének vizsgálata nem a rendőrség, hanem a
munkáltató feladata, a panasz erre vonatkozó részét kivizsgálás céljából át
kellett volna tenni a Vízművek Rt. Fogyasztói Irodájához. Az áttétel elmaradása az Alkotmány 64. §-ában biztosított, panasz
előterjesztéséhez való joggal összefüggésben okozott sérelmet. Miután a mulasztást
pótolták, és az ügyintéző eljárásának kivizsgálása megtörtént, az általános helyettes ajánlást ebben az
esetben sem tett.
OBH 7786/1997.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisághoz szervesen
kapcsolódó jogbiztonsághoz és a 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz
való jogokkal összefüggésben visszásságot nem okoz, ha a szolgáltató a
mellékvízmérő órák hitelesítését új mérőeszköz felszerelésével hajtja végre.
Miskolci panaszos
beadványában sérelmezte, hogy a Miskolci Vízmű Rt. (a továbbiakban: MIVÍZ Rt.)
a vízmérőórája hitelesítése helyett új mérőeszközt szerelt fel lakásában. Ily
módon véleménye szerint hat évenként újra megvásároltatják a mellékvízmérő órát
a fogyasztókkal. A beadvány írója kifogásolta a hitelesítési díj összegét.
Az állampolgári jogok
országgyűlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította,
hogy a hitelesítéssel kapcsolatos előírásokat a mérésügyről szóló 1991. évi
XLV. törvény végrehajtására kiadott 127/1991. (X. 9.) kormányrendelet
szabályozza. A kormányrendelet mellékletének 21. pontja szerint a mellékvízmérők
hitelesítési ideje 6 év, bekötési vízmérőké 4 év és a költségmegosztásra
használt vízmérők hitelesítési ideje korlátlan.
Az ingatlanok
vízfogyasztásának együttes mérésére szolgálnak a bekötési vízmérők, melyek a
szolgáltató tulajdonában állnak, így minden jogszabályi kötelezettség (pl. a
mérő hitelesíttetése) rájuk hárul. A vízfogyasztás utáni elszámolás
elsődlegesen ezeken a bekötési mérőkön történik. A szolgáltatott ivóvíz
drágulása, az átalánydíj pontatlansága, sokszor irreálisan magas fogyasztás megállapításának
kizárása érdekében nyílott lehetőség arra, hogy a fogyasztók vízfelhasználásuk
mérésére mellékmérőt használhassanak. Ezek a mérőórák a fogyasztók tulajdonába
kerültek. A fogyasztók terheinek csökkentése érdekében módosult a vízmérők
hitelesítésének időköze 6 évre. A szolgáltatókat terhelő bekötési mérők
hitelesítésének ideje továbbra is 4 év maradt. A mérők meghibásodását,
pontatlan méréseit nem elsősorban az intenzív használat következtében előálló
kopási jelenségek, hanem az átfolyt, illetve a mérőben maradó ivóvíz rossz
minősége okozza, mely olyan ásványi anyagokkal terhelt, amelyből nem kívánatos
lerakodások, vízkövesedések keletkeznek. A pontos mérés biztosítása érdekében
szükséges a mérőeszközök időszakonkénti hitelesítése.
A panaszos beadványában
kifogásolta, hogy a szolgáltató nem kitisztítja a mérőórákat, hanem leszereli
és újat helyez el lakásában. Ezzel szerinte 6 évenként új órát vásároltatnak a
fogyasztókkal. Az ivóvíz tisztátalansága következtében szennyeződik a vízóra. A
szennyeződés vízkövesedét okoz, melyet a helyszínen nem lehet megtisztítani. Ha
a szolgáltató szakemberei leszerelnék az órákat, ideiglenes mérőeszközöket
kellene felszerelni, hogy vízfogyasztás mérhető legyen. A tisztítás elvégzése
után a korábbi mérőeszköz visszahelyezését, az ideiglenes órák eltávolításával
egy másik időpontban végeznék el. Ennek költsége jóval magasabb lenne, mint az
új órák felszerelése. Ezzel egyidejűleg az állampolgároknak két ízben otthon
kellene tartózkodni, hogy a szerelési munkálatokat a szolgáltató szakemberei
elvégezzék. A MIVÍZ Rt. nem járt el szabálytalanul, amikor új órák
felszerelésével tett eleget a hitelesítésre vonatkozó kötelezettségének.
Kifogásolható azonban, hogy
a kétféle hitelesítési eljárás módjáról és költség kihatásáról nem tájékoztatta
pontosan az állampolgárokat.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese
megállapította ezért, hogy az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított
tulajdonhoz való jogból fakadó jóhiszeműséggel és együttműködési
kötelezettséggel kapcsolatosan visszásság keletkezhet, ha a szolgáltató a
fogyasztók pontos tájékoztatását elmulasztja. Figyelemmel arra, hogy jelen
esetben az alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság csekély jelentőségű és az
állampolgároknak a Vízmű eljárásával kárt nem okozott, az országgyűlési biztos általános
helyettese ajánlással nem élt.
OBH 2365/1998.
I. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az önkormányzat a
tulajdonhoz való joggal (Alk. 13. § (1) bek.) összefüggésben, ha az
üdülőtulajdonosok által ténylegesen igénybe nem vett szolgáltatásért
ellenszolgáltatást állapít meg. Alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot
okoz a tulajdonjog és a diszkrimináció tilalma (Alk. 70/A. §) mint alkotmányos
alapelv vonatkozásában az önkormányzat azzal is, hogy az üdülőtulajdonosok – a
szemétszállítás mint szolgáltatás igénybevétele szempontjából egyedi csoport –
sajátos helyzetéből fakadó elbírálást lehetetlenné tevő szabályozást állapít
meg.
II. Alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz a jogállamiságból
fakadó jogbiztonság követelményével (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben az
olyan szabályozáson alapuló közszolgáltatói gyakorlat, amely a ténylegesen
képződő szemét mennyiségétől független számítási alapra, például az ingatlanra
mint számítási alapra támaszkodik, mivel – hasonlóan a díjak helyiségenkénti
meghatározásához – lehetetlenné teszi a szolgáltatás valóságos értékének
megállapítását.
III. Nem sérti a beadványt tevő panaszjogát (Alk. 64. §) a
közigazgatási hivatal eljárása, ha a benyújtott panaszt megvizsgálja és
álláspontjáról is tájékoztatja a panaszt tevőt, valamint a panaszos által
igénybe vehető jogi eszközre – az Alkotmánybírósághoz fordulás jogára – is
felhívja a panaszos figyelmét. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának
eljárásában az alkotmányos jogokkal összefüggő sérelem eljárási feltételnek
minősül, így annak hiányában a panaszt érdemben nem vizsgálhatja.
Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.
OBH 4004/1998.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó
jogbiztonság elvét sérti, és az Alkotmány 16. §-ában meghatározott, az ifjúság
érdekeinek alkotmányos védelmét rögzítő alkotmányos alapelv maradéktalan
érvényesülését közvetlenül veszélyezteti, ha a tanuló tanulói jogviszonyának
megszüntetésekor az iskola a tanulót, kiskorú tanuló esetén a szülőt legalább
két alkalommal, írásban nem figyelmezteti az igazolatlan mulasztás
következményeire.
A panaszos a beadványában
azt sérelmezte, hogy 1998 májusában gyermeke osztályfőnöke egy táviratban
értesítette arról, hogy a fiát magatartásbeli problémák miatt törölték az
oktatási intézmény létszámból.
Az állampolgári jogok
országgyűlési biztosának általános helyettese a vizsgálat megindításával
egyidejűleg írásban tájékoztatást kért a szekszárdi Kolping Szakmunkásképző
Intézet és Szakiskola oktatási intézmény vezetőjétől. A bekért dokumentumok
alapján megállapította, hogy a panaszos gyermeke 1997-ben kezdte meg
tanulmányait a helyi szakmunkásképző intézetben. A panaszos gyermekének tanulói
jogviszonyát 1998. május 20. napján szüntették meg, mivel 32 óra igazolatlan
hiányzása volt. A tájékoztatás szerint a tanuló ezen túlmenően sorozatos
fegyelmi vétségeivel lehetetlenné tette az osztályban folyó munkát. A szülőt
behívták és a megszüntetés tényéről szóban értesítették, a tanuló számára pedig
egy másik helyiség szakmunkásképző intézetében továbbtanulási lehetőséget
biztosítottak. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI.
8.) MKM rendelet 28. § (2) bekezdése szerint megszűnik a tanulói jogviszonya –
a tanköteles kivételével – annak, aki igazolatlanul harminc tanítási óránál
többet mulaszt, feltéve, hogy az iskola a tanulót, kiskorú tanuló esetén a
szülőt legalább két alkalommal, írásban figyelmeztette az igazolatlan mulasztás
következményeire. A tanulói jogviszony megszűnéséről az iskola írásban értesíti
a tanulót, kiskorú tanuló esetén a szülőt, továbbá minden esetben a tanuló
állandó lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes
fővárosi, megyei egészségbiztosítási pénztárat. Tekintettel arra a körülményre,
hogy az iratok között nem szerepelt olyan dokumentum, amely azt igazolta volna,
hogy az iskola a rendelet előírásainak megfelelően a tanulót a tanulói
jogviszony megszüntetését megelőzően írásban két alkalommal figyelmeztette
volna az igazolatlan mulasztás következményeire, az állampolgári jogok
országgyűlési biztosának általános helyettese arra a megállapításra jutott,
hogy az iskola igazgatójának a panaszos gyermekének tanulói jogviszonya
megszüntetése során követett eljárása – mivel a tanuló előzetes figyelmeztetése
elmaradt – megsértette a Rendelet vonatkozó előírásait. Az országgyűlési biztos
jelentésében rámutatott, hogy az oktatási intézményekre hárul az a
kötelezettség, hogy feladatuk ellátása során elősegítsék az Alkotmányban
deklarált ifjúságvédelem érvényre jutását. A konkrét ügyben az iskola
kötelessége lett volna a tanuló megfelelő tájékoztatása, előzetes
figyelmeztetése is. A mulasztás a jogállamiságból fakadó jogbiztonság
alkotmányos elvének sérelmén túl veszélyeztette az érintett tanulónak az
Alkotmányban deklarált ifjúságvédelemhez fűződő jogának maradéktalan
érvényesülését is. Figyelembe véve, hogy a tanuló a beadvány benyújtásakor már
másik intézményben folytatta tanulmányait, az országgyűlési biztos a konkrét
ügyben ajánlással nem élt, de az intézmény vezetőjének figyelmét felhívta arra,
hogy a hasonló jogsértések elkerülése érdekében a jövőben tartsa be a rendelet
előírásait.
OBH 4200/1998.
Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jog,
valamint a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság
követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a szolgáltató nem a
hatályos jogszabályok alapján intézi a fogyasztói panaszt.
Az Alkotmány 64. §-ában deklarált panaszhoz való joggal kapcsolatban
visszásságot okoz, ha a fogyasztóvédelmi felügyelőség érdemi vizsgálatot nem
folytat és tájékoztatást sem ad a fogyasztónak.
Teljes szöveg: 3.10.
alfejezetben.
OBH 5006/1998.
I. Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet a jogbiztonsággal
összefüggésben a közüzemi szolgáltató, ha a díjkülönbözet meg nem fizetésére
tekintettel a jogszabály szerint alkalmazható jogkövetkezményként a
szolgáltatást korlátozza
II. Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet a közüzemi
szolgáltató a piacgazdaság követelményével összefüggésben (Alk. 9. § (1) bek.),
ha egy – a szerződéskötési szabadság elvének
értelmében – őt nem kötelező szerződésmódosítási javaslatot visszautasít.
A panaszos a Debreceni Vízmű
Rt. számlázással kapcsolatos eljárását, illetve a vízszolgáltatás átmeneti
megszüntetését sérelmezve fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához. A
panaszos egy debreceni sorház egyik lakásának tulajdonosa. A sorházban lévő
lakások tulajdonosai azt kérték a Debreceni Vízmű Rt-től, hogy a főóra által
mutatott és a mellékmérők által mért vízmennyiség közötti különbözet egy-egy
lakásra jutó részét a bekötési vízórán mért víz szolgáltatási díját tartalmazó
számlán tüntesse fel. A szolgáltató a kérésnek nem tett eleget. Amíg azonban a
lakók a kérés teljesítésére vártak, lakásonként körülbelül hétezer forint
vízdíjhátralék halmozódott fel a bekötési vízórán mért vízmennyiség után
felszámított díj nemfizetése miatt. Ezért a Debreceni Vízmű Rt. a szolgáltatást
korlátozta. A Debreceni Vízmű Rt. általános szerződési gyakorlata szerint a
szolgáltató a lakóközösségnek számlázza ki a vízmennyiség-különbözet után járó
díjat.
I. Az állampolgári jogok
országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a szerződés
szerinti díj nem fizetése jogkövetkezményének jogszerűségét nem befolyásolja az
a tény, hogy a fogyasztó vitatja a – véleménye szerint – szerződésszegésének
okául szolgáló szolgáltatói magatartást. A fogyasztó által megjelölt
szolgáltatói magatartás nem minősült szerződésszegének, ezért a szolgáltatónak,
a jogszabályok rendelkezéseinek figyelembevételével, nem volt kötelessége a
fogyasztói érvelést elfogadni. Mindemellett a polgári jog általános szabályai
szerint, mindenekelőtt a jóhiszeműség követelményére tekintettel még az egyik
fél szerződésszegő magatartása sem jogosítja fel a másik felet a szerződés rendelkezéseinek
megszegésére. A fent kifejtettekre
tekintettel az általános helyettes megállapította, hogy a szolgáltató nem
okozott alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet a jogbiztonsággal
összefüggésben akkor, amikor a díjkülönbözet meg nem fizetésére tekintettel a
jogszabály szerint alkalmazható jogkövetkezményt, vagyis szolgáltatás
korlátozását alkalmazta, így alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság
megállapítására nincs alap.
II. A díjkülönbözet arányos
részének egyedi számlákon való feltüntetésére vonatkozó fogyasztói igény
szerződésmódosítási javaslatnak minősül. A díjkülönbözet elszámolására
vonatkozóan a jogszabály rendelkezéseket nem tartalmaz. A panaszos ugyanakkor
nem élt a különbözet okának kiderítését szolgáló rendelkezés felhívásának lehetőségével.
Az általános helyettes megállapította, hogy nem sértett jogszabályt a
szolgáltató, amikor a díjkülönbözet egy fogyasztóra jutó hányada
feltüntetésének megtagadásával a közös bekötési vízórával ellátott fogyasztók
egymás közötti elszámolására bízta a díjkülönbözet rendezését. Az általános
helyettes megállapította, hogy nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos
sérelmet a szolgáltató azon magatartása, amikor egy – a szerződéskötési
szabadság elvének értelmében – őt nem kötelező szerződésmódosítási javaslatot
visszautasít. Az egyetlen szóba jöhető Alkotmányban foglalt rendelkezés a
piacgazdaságot deklaráló 9. § (1) bekezdés. Amint azt az Alkotmánybíróság a
21/1994. (IV. 16.) AB határozatban kifejtette, a piacgazdasághoz senkinek nincs
joga, vagyis nem minősíthető alapjogként, a piacgazdaság sérelmére hivatkozva
semmilyen alapjog sérelmének alkotmányellenessége nem dönthető el. Tekintettel
arra, hogy alkotmányos joggal való összefüggés hiányában a panaszos által
felvetett sérelem érdemi vizsgáltra nem volt alkalmas, az általános helyettes a
panaszt elutasította.
OBH 5578/1998.
I. A gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak
törvényes érdekeire is figyelemmel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében
rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben
visszásságot okoz a rehabilitációs intézet házirendjének jogszabályoknak
megfelelő jól látható helyen történő kifüggesztésének elmulasztása. Ugyanezen
joggal összefüggésben okoz visszásságot az intézmény érdekképviseleti fóruma
működésének hiánya.
II. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati
joggal, valamint a jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot
okoz, ha a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon által biztosított ellátásért
fizetendő térítési díjról az érintettek névreszóló értesítés helyett egy, az
intézmény vezetője által a fenntartó rendelete alapján készített feljegyzésből
értesülnek.
III. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített, a tulajdonhoz
fűződő jog sérelmén túl a jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben is
visszásságot okoz a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon, ha az általa a
gondozottak pénzkezelésével összefüggésben kimunkált gyakorlat mellőzi a
gondnokság alá helyezett jogait és törvényes érdekeit védő, törvényben előírt
garanciális rendelkezések egyidejű alkalmazását, vagy ha a gondozott a
személyes szükségletére elhelyezett pénzéhez csak előzetes egyeztetést
követően, igazgatói engedéllyel juthat hozzá. E jogot sérti meg a bentlakásos
intézmény akkor is, ha a jogszabály kötelezése ellenére nem gondoskodik a
gondozottak értéktárgyainak biztonságos megőrzéséről. Ugyanezen joga megsértése
mellett a gondozott emberi méltóságához fűződő alkotmányos joga is sérül, ha a
bentlakásos intézmény büntetésből zsebpénzvisszatartás-büntetést alkalmaz.
IV. A rehabilitációs intézet elkerítésének hiányosságai, valamint a
portaszolgálat vagy más ellenőrző rendszer kialakításának elmulasztása
visszásságot idéz elő az intézetben gondozottaknak az Alkotmány 70/D. § (1)
bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez
fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz
visszásságot, ha az intézet nem számol fel haladéktalanul egy beázott,
elektromosvezeték-elosztóban rejlő veszélyforrást, illetve ha az intézet belső
útjainak állapota balesetveszélyes. Ugyancsak e joggal összefüggésben okoz
visszásságot, ha az intézetben nem alakítanak ki megfelelő orvosi szobát, vagy
ha az intézetben a gyógyszerrendelés ellenőrizhetetlen, áttekinthetetlen és nem
megfelelően dokumentált, továbbá ha az intézmény az előírt gyógyszerek árát nem
téríti meg automatikusan. A jogszabályban minimálisan előírt orvosi jelenlét, a
tisztálkodáshoz szükséges anyagok ellátási hiányosságai e jog sérelmén túl sértik
az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális
biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát.
V. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz
fűződő alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot az a rehabilitációs
intézetben kialakított gyakorlat, amely szerint minden WC-használat előtt és
után a gondozó kíséri a gondozottat, nyitja és zárja a szobák, illetve a
mellékhelyiségek ajtait. Az ellátottak ugyanezen jogát sérti meg az intézet, ha
a gondozott és a gondozó közötti magázódás és tegeződés gyakorlatát az intézet
házirendjében szabályozza. E jog sérelmével jár az is, ha az intézet
mellékhelyiségeiben a WC-kagylókat egymástól nem választják el, illetve ha a
WC-ajtók hiányából fakadóan az intimitás alapvető feltételei sem adottak.
VI. Az Alkotmány 18. §-ában rögzített egészséges környezethez való jog
maradéktalan érvényesülését veszélyezteti, ha a rehabilitációs intézeten belül,
a gondozottak által rendszeresen használt területen legeltetik az otthon háziállatait.
E jogot sérti, ha az intézet disznóóljait a gazdasági épületek, az ebédlő, a
konyha, valamint a lakóotthonok tőszomszédságában helyezik el. Ugyanezen jog
sérelmével jár az is, ha az intézet mellékhelyiségeiben található WC-kagylókat
nem látják el ülőkével és fedlappal, valamint ha a lakószobákban “bilipadokat”
helyeznek el.
VII. Az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében rögzített szabad mozgáshoz és
a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő jogot sérti, ha a
bentlakásos intézmény büntetésből kimenőmegvonást alkalmaz.
VIII. A gondozottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített
szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát sérti, ha a rehabilitációs
intézet nem gondoskodik az általa ellátott utógondozásának, a fogyatékosokat
ápoló-gondozó otthon pedig a gondozottak előgondozásának megszervezéséről.
Ugyanezen jogot sérti meg az intézet, ha házirendjében rögzíti, hogy csak az
erre képtelen gondozottak ruhaneműinek mosásáról gondoskodik, vagy ha az
intézmény külön térítési díjat állapít meg a lakók elektromos árammal
működtetett készülékeinek használatáért.
IX. Az Alkotmány 64. §-ában deklarált kérelemhez és panaszhoz való
joggal összefüggésben visszásságot idéz elő a fogyatékosokat ápoló-gondozó
otthon, amikor az írásban benyújtott panaszra szóban ad választ. Ugyanezen
jogot sérti az intézet, ha a panasztétel lehetőségét írásbeliséghez köti, vagy
ha a gondozottakat érintő panaszokat az intézeti vezető főnővérhez irányítja.
X. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében rögzített, hátrányos megkülönböztetés
tilalmával összefüggésben okoz visszásságot a fogyatékosokat ápoló-gondozó
otthon, amennyiben a látogatás jogát az intézetvezető előzetes hozzájáruláshoz
köti, és a gondozott rokoni körére, illetve törvényes képviselőjének személyére
korlátozza.
Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.
OBH 6590/1998.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság elvével
összefüggésben csekély mértékű visszásságot okoz, ha a MÁV Rt. az utas
reklamációjával kapcsolatban – bár azt kivizsgálta – a tájékoztatást
elmulasztja.
A panaszos sérelmezte, hogy
1998 júniusában a Budapest és Sárospatak között közlekedő egyik vonat
zsúfoltságára vonatkozó reklamációjára a Magyar Államvasutak Rt-től nem kapott
választ.
Az állampolgári jogok
országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a panaszos
az 521. sz. vonaton kialakult zsúfoltság miatt 1998. június 4-én a MÁV Rt.
Területi Igazgatóságának panaszirodáján kifogást emelt, amelyet a Gy
1008-115/98. számon regisztráltak. A társaság a panaszt kivizsgálta, azonban
annak eredményéről és a megtett intézkedésről a panaszost nem tájékoztatta. A
vizsgálat szerint a zsúfoltságot a pünkösd hétfői nagymértékű utasforgalom és a
diákok visszautazásának egybeesése okozta annak ellenére, hogy a szerelvény három
kocsival hosszabb volt és 36 perc múlva mentesítő vonat is indult. Az Rt. a
válaszadást elmulasztó munkatársát felelősségre vonta.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese
megállapította ezért, hogy a MÁV Rt. a tájékoztatás elmulasztásával a
jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okozott, ajánlást
azonban nem tett annak csekély mértéke, illetve amiatt, hogy a társaság az
érintett munkatársát felelősségre vonta, és a hasonló helyzetek elkerülésére a
szükséges intézkedéseket megtette.
OBH 6621/1998.
I. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a
szemétszállítást végző közüzemi szolgáltató a jogállamiságból fakadó
jogbiztonsággal (Alk. 2. § (1) bek.), és a tulajdonhoz való joggal
összefüggésben (Alk. 13. § (1) bek.), ha az általa alkalmazott irányadó
önkormányzati rendelet nem alkalmas a szemétszállítást igénybe nem vevők
helyzetének figyelembevételére, és így olyan személy is kénytelen
szemétszállítási díjat fizetni, aki a szolgáltatást nem veszi igénybe.
II. Alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz a jogbiztonság
követelményével (Alk. 2. § (1) bek.) és a tulajdonjoggal (Alk. 13. § (1) bek.)
összefüggésben az olyan szabályozáson alapuló gyakorlat, amely a ténylegesen
képződő szemét mennyiségétől független számítási alapra támaszkodik, mivel
lehetetlenné teszi a szolgáltatás valóságos értékének megállapítását.
III. A diszkrimináció tilalmába ütközik (Alk. 70/A. §) és azzal
összefüggésben alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a közüzemi szolgáltató,
ha a település meghatározott részéről – az irányadó önkormányzati rendelet
szabályaira tekintettel – indoklás nélkül magasabb díjért szállítja el a
szemetet, mint a település többi részéről.
A panaszos azért fordult
beadvánnyal az Országgyűlési Biztosok Hivatalához, mert igazságtalannak
tartotta, hogy az általa igénybe nem vett szemétszállításért a szolgáltató, a
Rethmann Recycling Szolnok Rt. díjat követel.
I. A Ptk. a visszterhesség
vélelmén felül a szerződéses szolgáltatások és ellenszolgáltatások
egyenértékűségének elvét is rögzíti, a szolgáltatásért nem bármilyen, hanem
értékében annak megfelelő ellenszolgáltatás jár. Az 1995. évi XLII. törvény 1.
§ (1) bekezdése felállítja a hulladék-elhelyezéssel kapcsolatos közszolgáltatás
igénybevételének vélelmét, ezzel
szükségtelenné teszi az ellenszolgáltatás vélelme érvényesülésének vizsgálatát,
mivel a szemét elszállításának mint ellenszolgáltatásnak a hiánya fel sem
merül, másrészt az igénybevétel kötelezővé tételével az önkormányzati
rendeletbe foglalt, e vélelem rugalmatlanságát ellensúlyozó, a szolgáltatás tényleges igénybevételében megmutatkozó
egyedi eltérések kifejezésére alkalmas szabályozás szükségességét keletkezteti,
ugyanis nem fogalmaz meg az ellenszolgáltatás vélelmének érvényesülését kizáró
rendelkezést. Az általános helyettes megállapította, hogy a szemétszállítás
mint közszolgáltatás kötelező igénybevételére vonatkozó szabályozás nem járhat
azzal a következménnyel, hogy az ellenszolgáltatás vélelmére vonatkozó Ptk-beli
szabály sérül. A kötelezően igénybe veendő közszolgáltatás tényleges
igénybevétele mértékének kifejezésére alkalmas szabályozást a vizsgált
önkormányzati rendelet nem tartalmaz. E szabályozás hiányában a szolgáltatás
vélelmezett igénybevevőinek köre a tényleges élethelyzetek sokfélesége ellenére
a szolgáltató által differenciáltan nem kezelhető.
Az általános helyettes megállapította, hogy a Rethmann Recycling Rt.
Szolnok Város Közgyűlése rendeletének alkalmazásával alkotmányos jogokkal
kapcsolatos visszásságot okozott a jogbiztonság elvével és a tulajdonhoz való
joggal összefüggésben, amikor a köztisztasági szolgáltatásért felszámítható
díjat hiányosan, a tényleges szemétkibocsátás mértékének figyelembevételére
alkalmas rendelkezések megfogalmazása nélkül szabályozta.
II. Mivel az önkormányzat a
szemétszállítási díj megállapításával – törvényi felhatalmazás alapján –
szerződéses jogviszony elemét szabályozza, tiszteletben kell tartania a polgári
jog olyan általános alapelvét, mint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége.
A szolgáltatás valóságos értékének megállapítását a díjnak helyiségenkénti
meghatározása lehetetlenné teszi. Amennyiben a felszámítható díj alapjának szempontjából a szolgáltatást
igénybe vevő személyek számától teljesen független “ingatlan”, “lakóegység”,
“üdülőegység” fogalmára mint egységre építő szabályozást tekintjük egy
képzeletbeli skála egyik végpontjának, a tényleges szemét mennyiségéhez igazodó
számítást pedig a másik végpontnak, megállapíthatjuk, hogy az ez utóbbihoz
közelítő megoldások az alkotmányossági kritériumoknak is jobban megfelelnek. Minden esetben alkotmányos jogokkal
összefüggő visszásságot okoz a jogbiztonság követelménye és a tulajdonjog
vonatkozásában az olyan szabályozáson alapuló gyakorlat, amely a ténylegesen
képződő szemét mennyiségétől független számítási alapra támaszkodik, mivel
lehetetlenné teszi a szolgáltatás valóságos értékének megállapítását.
III. A vizsgálat során az általános helyettes megállapította, hogy az
önkormányzati rendelet a ténylegesen nyújtott többletszolgáltatás létének
bizonyítása nélkül állapít meg magasabb szolgáltatási díjat a Kaán Károly
lakóterületre, így a megkülönböztetés alkotmányos jogokkal összefüggő
visszásságot okoz a tulajdonhoz való joggal összefüggésben.
Az általános helyettes
felkérte Szolnok Megyei Jogú Város polgármesterét, hogy kezdeményezze az
önkormányzati rendelet oly módon történő módosítását, amely a feltárt
alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság megszüntetésére alkalmas. A
polgármester arról tájékoztatta az általános helyettest, hogy a vizsgálat
megállapításival ugyan nem kíván vitatkozni, de véleménye szerint a vizsgált
ügyben feltárt visszásságok nem jogszabály fölösleges, nem egyértelmű
rendelkezésére, illetve az adott kérdés jogi szabályozásának hiányára
(hiányosságára) vezethetőek vissza, bár a visszásság alapja nyilvánvalóan
jogszabályi rendelkezés, ezért véleménye szerint az érintett önkormányzati
rendeletet az Alkotmánybíróságnak kell megsemmisítenie. Az általános helyettes
a fent kifejtett álláspont megismerése után a rendelet módosítására vonatkozó
javaslatát visszavonta és az Alkotmánybírósághoz fordult, kérve az érintett
önkormányzati rendelet vizsgált rendelkezéseinek megsemmisítését. A
polgármester az Alkotmánybírósághoz fordulásról szóló tájékoztatás kézhezvétele
után néhány héttel arról értesítette az általános helyettest, hogy hamarosan a
közgyűlés elé kerül az a rendeletmódosításra vonatkozó javaslat, amely a
feltárt visszásságok jövőbeni elkerülését is biztosítani fogja.
OBH 7045/1998.
Nem okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból
fakadó jogbiztonsághoz való joggal és a 42. §-ban biztosított helyi
önkormányzáshoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot, ha az
önkormányzat a helyi távfűtés megoldásának ügyében a lakosság folyamatos
tájékoztatása mellett saját hatáskörében folytatja a szükséges beruházás
előkészítését.
A panaszos az érintettek
képviseletében azt sérelmezte, hogy a Piszkei Papírgyártó Rt. (a továbbiakban:
P.P.Rt.) 1998 februárjában egyoldalúan felmondta a távhőszolgáltatásra szóló
közüzemi szerződést, továbbá a helyi önkormányzat a fogyasztókat, ill. azok
képviselőit nem vonja be a távfűtéssel kapcsolatos probléma megoldásába.
Az országgyűlési biztos
vizsgálata során több alkalommal megkereste a lábatlani polgármestert. A
polgármester tájékoztatást adott arról, hogy az önkormányzat alternatívákat
dolgozott ki a probléma megoldására.
A helyi önkormányzat a fűtés
megvalósítása végett, külön erre a célra bizottságot hozott létre, és a lakók
képviseletében eljáró személyeknek több alkalommal felkínálták, hogy vegyenek
részt a bizottság munkájában. Mivel ezzel a lehetőséggel nem éltek, a
bizottságban készült írásos anyagokat tájékoztatásul megküldték számukra.
Az 1999. január 22-én a
polgármester tájékoztatta a lakossági megbízottakat a távfűtéssel kapcsolatos
műszaki előkészítést végző bizottság javaslatairól.
A fórumon elhangzott, hogy
az egyedi fűtés megvalósításához a lakosság anyagi hozzájárulása is szükséges.
Amennyiben a lakóközösség úgy dönt, hogy távfűtéssel biztosítsák a lakótelep
fűtését, akkor azt az önkormányzat vállalja, a beruházást elvégezteti.
A fórumot követően a
tulajdonosok véleményét kérdőíves formában kérdezték meg. A kérdőíves
felmérésnek az lett volna a célja, hogy az összes érintett lakótól közvetlenül
szerzett információk alapján lehessen felmérni a lakosság többségének az
igényét, valamint azt, hogy akik az egyedi fűtést támogatnák, annak
megvalósításához az önkormányzat a lakóktól mennyi anyagi hozzájárulásra
számíthat. A kérdőíves felmérés eredménytelen maradt, mert a lakossági
megbízottak megakadályozták azok összesítését.
Az önkormányzat annak ellenére, hogy a P.P.Rt. felmondta a szerződést
és nem kérte a tevékenység folytatásához a törvényben előírt engedélyt,
tárgyalásos úton elérte, hogy a vállalkozó a távfűtés megoldásáig biztosítja a
fűtéshez szükséges gőzt.
Az önkormányzat a bizottsági munkába be akarta vonni a lakók
képviselőit, de ezzel a lehetőséggel nem kívántak élni. A polgármester
folyamatosan eleget tett tájékoztatási kötelezettségének, gondoskodott a
távfűtés folyamatosságáról, és azon munkálkodott, hogy a fűtés megoldódjon a
jövőre nézve.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszolt önkormányzat a
törvényekben előírt feladatait ellátta, eljárása alkotmányos joggal összefüggésben
visszásságot nem okozott, a panaszt további vizsgálat nélkül elutasította.
OBH 7284/1998.
I. A gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak
törvényes érdekeire is figyelemmel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében
rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben
visszásságot okoz, ha az időseket ápoló-gondozó otthonban a műszakonként
vezetni szükséges dátumozott eseménynapló nem sorszámozott. Ugyanezen joggal
összefüggésben okoz visszásságot a házirend jogszabályoknak megfelelő jól
látható helyen történő kifüggesztésének elmulasztása, valamint az intézmény
érdekképviseleti fóruma működésének hiánya is. Az intézet házirendjében
szabályozni szükséges egyes tárgykörök felvételének elmulasztása a jogállamiságból
fakadó jogbiztonság elvének megsértésén túl sérti a gondozottak szociális
biztonsághoz fűződő alkotmányos jogát is.
II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített, a tulajdonhoz fűződő
jogot sérti az időseket ápoló-gondozó otthon akkor, ha a gondozottnak az erre
vonatkozó meghatalmazása nélkül kezeli a költőpénzét.
III. Az időseket ápoló-gondozó otthon mellékhelyiségei burkolatának
nagyfokú, balesetveszélyes sérülései, a folyamatos fűtés és
melegvíz-szolgáltatás hiánya, az intézmény elkerítésének hiányosságai –
összefüggésben a portaszolgálat vagy más
ellenőrző rendszer kialakításának elmulasztásával – visszásságot idéznek elő a
gondozottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető
legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával
összefüggésben. Ugyancsak e joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az
intézetben nem alakítanak ki megfelelő orvosi szobát és egészségügyi
elkülönítőt, vagy a mozgáskorlátozottak közlekedését segíteni hívatott rámpa
kialakítása balesetveszélyes. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz
visszásságot, ha az intézet emeleti szennyesledobójának ajtaja nem zárható. A
jogszabályban minimálisan előírt orvosi jelenlét, a tisztálkodáshoz szükséges
anyagok ellátási hiányosságai e jog sérelmén túl sértik az ellátottaknak az
Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és
ellátáshoz fűződő jogát.
IV. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz
fűződő alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot az, ha az időseket
ápoló-gondozó otthon mellékhelyiségeiben a zuhanyzótálcákat, a kádakat, a
WC-kagylókat egymástól nem választják el, illetve ha a WC-ajtók vagy a
WC-helyiség ablakait takaró függöny hiányából fakadóan az intimitás alapvető
feltételei sem adottak. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot az,
ha az intézményben az étkezések alkalmával nem adnak szalvétát a
gondozottaknak.
V. Az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében rögzített szabad mozgáshoz és a
tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő jogot sérti, ha az időseket
ápoló-gondozó otthon büntetésből kimenőmegvonást alkalmaz, vagy eseti orvosi
szakvélemény nélkül rendelkezik a kimenő megvonásáról.
VI. A gondozottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített
szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát sérti, ha az időseket
ápoló-gondozó otthon nem teszi félre az ebédjét annak, aki rendszeresen kijár
az intézetből. Ugyanezen jogot sérti meg az intézet, ha a gondozottakat a
jogszabályi kötelezés ellenre nem látja el az előírt mennyiségű ruházati
cikkel.
Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.
OBH 315/1999.
Ha a tanuló bántalmazása miatt az iskola vezetője fegyelmi jogkörét
gyakorolja és a fegyelmi tanács határozatban elmarasztalja a tanulót bántalmazó
pedagógust, akkor nem állapítható meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében
deklarált, a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével
összefüggésben visszásság.
Panaszbeadványukban a szülők
a csornai Széchenyi István Általános Iskolában történt, gyermekük sérelmére
elkövetett bántalmazásról számoltak be.
Az állampolgári jogok
országgyűlési biztosa a kapott tájékoztatás alapján megállapította, hogy az
ügyben érintett pedagógus testnevelés órán helyettesített a 7. b. osztályban.
Az órai játék megszervezése közben az egyik tanuló nem figyelt. Amikor
osztálytársai kialakították a csapatokat, azokba nem került be, de a játszó
csapatok közé ment a tornaterem átellenes végébe. A tanár figyelmeztetése után
sem jött vissza (aki elismerte, hogy elképzelhető az is, hogy a tanuló nem hallotta
a hívását.). Az eredménytelen felszólítás után a tanár a diákért küldte egyik
osztálytársát. A tanuló duzzogva érkezett vissza. A tanár a figyelmetlen diákot
öt kör futásra “büntette”. A tanuló a büntetést követően tovább duzzogott, és a
tanár sértődése okát firtató kérdésére azt válaszolta, hogy őt egyik társa
hívta a terem másik részén felállított csapatba játszani. A pedagógus ezt
követően megfogta a gyermek bal felső karját és oda akarta vinni az általa
megnevezett diákhoz. A vonakodó tanulót karjánál fogva a tornaterem közepéig
vonszolta, és ott többször megütötte.
Az országgyűlési biztos
szerint az emberi méltósággal kapcsolatos jogok a gyermek-diák kiemelten fontos
alapjogát jelentik arra, hogy mindenki tartsa tiszteletben a személyiségét,
becsületét, nevét, származását, egyéniségét, szuverenitását, autonómiáját és
egész emberi mivoltát. A diák személyének, személyiségének, emberi méltóságának
sérelme koránál fogva adott védtelensége és az iskola hierarchikus rendszerében
való kiszolgáltatottsága miatt igen súlyos jogsértés. A bántalmazott tanuló
édesapja a beadványában a bántalmazás tényén túl azt is sérelmezte, hogy a
fegyelmi határozat meghozatalának elhúzódása miatt csak a tettlegességtől
számított 31. napon kapott értesítést arról, hogy a fegyelmi határozat hatályba
lépett, így sem rendőrséghez, sem bírósághoz nem tudott fordulni. Az
állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a bántalmazott
tanuló édesapja a történtek miatt az iskola igazgatójánál 1998. május 26-án élt
bejelentéssel. Az igazgató a bejelentést követően haladéktalanul elrendelte az
ügy kivizsgálását. A vizsgálóbiztos jelentése alapján a pedagógussal szemben
tanuló testi bántalmazása miatt 1998. május 26-án fegyelmi eljárást indított.
Az eljárás megindításáról mind a pedagógust, mind a bejelentő szülőt
értesítette. A szülői bejelentéstől (1998. május 26.) a fegyelmi határozat
meghozataláig (1998. június 4.) kilenc nap telt el. A beadványnak a szülő
fellebbezési joga érvényesíthetetlenségét taglaló kitételével kapcsolatban az
országgyűlési biztos utalt a Kjt. 51. § (3) bekezdésére, amelynek értelmében
csak a közalkalmazott fordulhat a határozat ellen a kézbesítéstől számított
tizenöt napon belül bírósághoz. A
jogszerűen megalakított fegyelmi tanács az eljárás alá vont pedagógust
közalkalmazotti jogviszonyával kapcsolatos lényeges kötelezettségének vétkes
megszegése miatt írásbeli megrovásban részesítette, és egyidejűleg az
előmeneteli rendszerben való várakozási idejének egy évvel történő
meghosszabbítás, valamint a minőségi bérezés lehetőségétől egy évre történő
megfosztás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Tekintettel arra, hogy az iskola
igazgatója fegyelmi jogkörét gyakorolta, a fegyelmi tanács pedig határozatban
marasztalta el a pedagógust, az országgyűlési biztos ajánlással nem kívánt
élni.
OBH 339/1999.
I. Az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében foglalt véleménynyilvánítási és
tájékozódási szabadsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a
közszolgálati médium kuratóriuma elnökségének kiegészítésekor akár a
kormánypárti, akár az ellenzéki oldalon számításba vesznek olyan elnökségi
tagokat, akiket időközben már megszűnt képviselőcsoportok javaslatára
választottak. Ez ugyanis – a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának garanciáját
csökkentve – a véleménynyilvánítás, tájékozódás szabadságának közvetlen
veszélyét idézi elő.
II. Nem okoz visszásságot – a jogbiztonságot (Alk. 2. § (1) bek.)
sértve – a véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságával (Alk. 61. § (1)
bek.) összefüggésben a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I.
törvény 55. §-a, mert e § rendelkezései értelmezhetőek, világosak.
Teljes szöveg: 3.8. alfejezetben.
OBH 462/1999.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében és az 54. § (1) bekezdésében
deklarált jogbiztonsághoz való, illetőleg az emberi méltósághoz való joggal
összefüggő visszásságot okoz, ha a holttest kiadásának szabályait a kórház
szervezeti és működési szabályzatában nem rögzítik, és ennek következtében a
holttestet a temetkezési vállalkozó írásos megbízás nélkül is elszállíthatja a
kórházból.
A Napló című folyóiratban
1999. január 20-án megjelent a “Kegyeletsértő üzleti versengés” című írás,
amely arról tudósított, hogy a várpalotai kórházból írásos megbízás nélkül is
kiadják a halottat a temetkezési vállalkozóknak. Az elhunyt férje értesülve a
halálesetről öngyilkosságot követett el. A tragikus események után a család a
temetkezés ügyében a Kegyelet Rt.-nél intézkedett, de az elhunytat nem találták
a kórházban, kiderült, hogy a berhidai temetkezési vállalkozó már elvitte. A
cikk szerint a Kegyelet Rt. munkatársa is megerősítette, hogy szóbeli megbízás
alapján is elszállíthatja az elhunytat a kórházból. Az ügyben az országgyűlési
biztos a kegyeleti jogok sérelmének gyanúja miatt hivatalból indított
vizsgálatot.
A cikkben leírt eset körülményeinek
tisztázására az országgyűlési biztos Várpalota polgármesterét kérte fel, aki a történteket az alábbiak szerint
vázolta: A kórházban elhunyt hölgy hozzátartozói a boncmesternél érdeklődtek a
temetéssel megbízható vállalkozásokról. Mivel a boncmester a berhidai
vállalkozót is említette, az elhunyt fia telefonon megállapodott a
vállalkozóval a boncmester jelenlétében a halott elszállításáról. Az elhunyt
hölgy férje a feleség halálhírére öngyilkos lett. A rendőrség a halott férfit a
Kegyelet Rt.-vel szállíttatta el. Amikor a hozzátartozók a Kegyelet Rt.-nél
intézkedtek, akkor a Kegyelet Rt. dolgozója felháborodott azon, hogy a másik
halottat a berhidai vállalkozó szállította el. A holttest kórházból történő
kiadása valóban csak szóbeli (telefonon történő) megállapodás alapján történt.
A polgármester megítélése szerint itt valóban a két temetkezési vállalkozó
közötti versengésről volt szó. A berhidai vállalkozó azonban a holttestet
visszaszállította, és a temetést a továbbiakban a Kegyelet Rt. bonyolította.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a holttest ilyen módon
történő kiadása sértheti a kegyeleti jogokat még abban az esetben is, ha a
megrendelés a boncmester jelenlétében történik. Az a körülmény pedig, hogy a
holttest kiadásának szabályait a Kórház SZMSZ-ében nem szabályozták, sértette a
jogbiztonság alkotmányos követelményét.
A polgármester tájékoztatása
szerint az eset óta a temetkezési vállalkozók csak a hozzátartozó írásos
megbízása alapján szállíthatják el a halottat. A kórházban is nyilatkozhatnak a
hozzátartozók, hogy a temetéssel melyik temetkezési vállalkozót bízzák meg. A
nyilatkozatukat aláírásukkal hitelesítik.
A hasonló esetek elkerülése
érdekében a polgármester felhívta a Városi Kórház rendelőintézetének
orvosigazgatóját, hogy a halottak kiadásának feltételeit az SZMSZ-ben
szabályozza. A kiegészítés elkészült, melyet az Egészségügyi Szociális és
Lakásügyi Bizottság határozatával elfogadott. A fenti intézkedések alkalmasak
arra, hogy az említett alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságokat a jövőben
megelőzzék. A szóban forgó esetben a sérelmet orvosolták azzal, hogy a berhidai
vállalkozó visszaszállította a halottat, és a temetést a hozzátartozók által
kiválasztott szolgáltató bonyolította. A fentiekre tekintettel az országgyűlési
biztos az ügyben ajánlást nem tett.
OBH 1221/1999.
Az Alkotmány 70/F. § (1) és (2) bekezdésben deklarált művelődéshez való
joggal, valamint a 2. § (1) bekezdésben foglalt jogállamiságból fakadó
jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz az általános
iskola kimenő rendszerben történő, illetve ezt sem biztosító megszüntetése, ha
a megkezdett kísérleti jellegű oktatás nem fejezhető be.
Teljes szöveg: 3.11. alfejezetben.
OBH 1623/1999.
I. Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot a
jogállamiságból fakadó jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bek.) követelményével
összefüggésben a közszolgáltató, amikor egy új elszámolási rendszer
bevezetéséig tartó átmeneti időszakban átalánydíjas elszámolást alkalmaz a
fogyasztókkal szemben, ha ez az intézkedés az új díjszabás bevezetéséhez
szükséges időre korlátozódik és az abból fakadó esetleges díjtöbbletet a
fogyasztóknak utólag elszámolják.
II. Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet a
szemétszállítást végző szolgáltató a jogállamiságból fakadó jogbiztonság
követelményével (Alkotmány 2. § (1) bek.), illetve a piacgazdaság elvéből
(Alkotmány 9. § (1) bekezdés) fakadó garanciákkal összefüggésben, amikor az
elszállított szemétmennyiség megváltozása miatt új gyűjtőedények alkalmazását
kezdeményezi a szolgáltatás igénybevevőinek.
III. Nem alkalmas érdemi vizsgálatra a félreértésen alapuló beadvány.
Egy pécsi panaszos a következők
miatt fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához: A pécsi Biokom
Környezetgazdálkodási Kft. által bevezetett új rendszert a panaszos több
szempontból aggályosnak minősítette. Egyrészt az önkormányzat új rendelete az
Alkotmánybíróság által meghatározott követelményeknek is megfelelő rendszer
bevezetéséig olyan átmeneti megoldás alkalmazását határozta el, amely a
megsemmisített rendelkezéshez hasonlóan az átalánydíjas elszámoláson alapul. A
panaszos ezen kívül sérelmesnek tartotta azt is, hogy az új rendszerben a pécsi
lakosoknak az általuk használt szemetes konténereket le kell cserélniük a Kft.
által felajánlott új konténerekre, valamint azt, hogy az új rendszer csak
látszólag épül a háztartásban élő személyek számára, valójában azonban ez iránt
közömbös és különböző űrtartalmú edények vásárlási kényszerének a beépítésén
alapul.
I. Az állampolgári jogok
országgyűlési biztosának általános helyettese a vizsgálat szempontjából
releváns jogbiztonsággal összefüggő alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelemnek
az átalánydíj alkalmazását tekintette, mégpedig abban az összefüggésben, hogy
az átmenetileg – fél évig – alkalmazott rendszer nem alkalmas a szolgáltató
által számításokkal meghatározott minimális személyenkénti fogyasztást el nem
érő tényleges egyedi fogyasztások figyelembevételére, így sérti a Polgári
Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény szolgáltatás-ellenszolgáltatás
egyenértékűségére vonatkozó rendelkezését, nyilvánvaló érdeksérelmet okozva
ezzel az érintett fogyasztóknak. Az általános helyettes a vizsgálat során
megállapította, hogy az átmeneti időszakra vonatkozó rendelkezések szolgáltató
általi alkalmazása sem az átmeneti időszak időtartamára,
sem annak indokára, sem tartalmára tekintettel nem minősül
alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság okozására alkalmasnak a
jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben. Azzal a
szabállyal, melynek értelmében a szolgáltató visszamenőlegesen köteles
elszámolni a fogyasztók terhére az átalánydíj és a ténylegesen elszállított
szemét mennyiségére épülő díj közötti esetleges különbséget, az átmeneti
időszak technikai jellegűvé vált, hiszen az elszámolás révén ténylegesen
tulajdonképpen már a rendelet hatálybalépéstől kezdve az elszállított szemét
mennyiségére épülő díjat alkalmazta a szolgáltató. Az átmeneti időszak fél évig
tartott, ami a módosítással felváltott és a bevezetni kívánt rendszer közötti
különbségekre, valamint az átálláshoz szükséges teendőkre tekintettel nem
tekinthető aránytalannak. Az átmeneti időszak alkalmazása ugyanakkor nem
tekinthető indokolatlannak sem, hiszen arra az átállásból a szolgáltatóra
háruló feladatok megoldása céljából szükség volt.
A fent kifejtettek alapján az országgyűlési biztos általános helyettese
megállapította, hogy nem okozott alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot
a közszolgáltató, amikor egy új elszámolási rendszer bevezetéséig tartó
átmeneti időszakban átalánydíjas elszámolást alkalmazott a fogyasztókkal
szemben, mert ez az intézkedés az új díjszabás bevezetéséhez szükséges időre
korlátozódott és az abból fakadó esetleges díjtöbbletet a fogyasztók felé
utólag elszámolták.
II. A gyűjtőedények
cseréjével kapcsolatban az általános helyettes a következőket állapította meg:
A gyűjtőedények cseréje egy látszólagos árukapcsolás, pontosabban egy
szolgáltatás és egy áru értékesítésének összekapcsolása. A tipikus erőfölénnyel
való visszaélést jelentő magatartások között szabályozza a versenytörvény az
árukapcsolást. Tilos az áru szolgáltatását, átvételét más áru szolgáltatásától,
átvételétől, továbbá a szerződéskötést olyan kötelezettségek vállalásától
függővé tenni, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési
gyakorlatra figyelemmel nem tartoznak az adott szerződés tárgyához. Az
árukapcsolás egymáshoz nem tartozó áruk forgalmának összekapcsolása, együttes
értékesítése. A vizsgált esetben nem erről volt szó. Az új edények beszerzésére
ugyanis nem az alapszolgáltatástól függetlenül, hanem azzal szoros
összefüggésben került sor.
Mindezek alapján az országgyűlési biztos általános helyettese
megállapította, hogy nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet a
Biokom Kft. a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve a
piacgazdaság elvéből (Alkotmány 9. § (1) bekezdés) fakadó garanciákkal
összefüggésben, amikor az elszállított szemétmennyiség megváltozása miatt új
gyűjtőedények alkalmazását kezdeményezi a szolgáltatás igénybevevőinek.
III. Eljárása során az
általános helyettes megállapította, hogy a panaszos beadványában leírt egyik
sérelem fennálltára vonatkozó feltételezés egy félreértésen alapult, melyet a
Biokom Kft. okozott az általa nyújtott nem egészen egyértelmű tájékoztatással.
A szolgáltató által a pécsieknek megküldött, a díjat az edénytérfogatnak, az
ürítés gyakoriságának és a liter árának szorzataként meghatározó első
tájékoztató levél ugyanis nem tartalmazott arra vonatkozó információt, hogy ez
a rendszer csak átmenetileg szolgál a díj megállapításának alapjául, és arról –
a később önkormányzati rendeletbe foglalt – kötelezettségről sem nyújtott tájékoztatást,
hogy a szolgáltatónak az 1999. októberben kiállított számlában az igénybe vevők
terhére a megkötött szolgáltatási szerződések alapján számított tényleges díj
és az átmeneti időszakban alkalmazott átalánydíj közötti különbözet alapján el
kell számolnia. A végleges díjrendszer nemcsak látszólag, hanem ténylegesen is
az egy háztartásban élők számán alapul. Az átmeneti rendszer pedig – amint azt
az általános helyettes már fent kifejtette, a szolgáltatót terhelő elszámolási
kötelezettség révén – az átmeneti rendszer kezdő időpontjára visszamenőlegesen
is olyan helyzetet teremt, mintha már akkortól kezdve az új, személyek számára
épülő elszámolást vezették volna be. A panaszos által megjelölt sérelem tehát
nem áll fenn. Az országgyűlési biztos érdemi vizsgálata lényegében a panaszos
által fennállónak vélt és a biztos által is létezőnek minősített sérelem
alkotmányossági szempontú vizsgálatát jelenti. Az érdemi vizsgálat lényegében
nem más, mint annak tisztázása, hogy a feltárt sérelem alkotmányos jogokkal
kapcsolatos visszásságnak minősíthető-e.
A fent kifejtettekre tekintettel a panasz ezen részében kifejtetteket
alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem hiányában az általános helyettes
érdemben nem vizsgálta.
OBH 1772/1999.
Nem sérti az alapvető emberi jogokat (Alk. 8. § (1) bek.) a Metró
Biztonsági Szolgálat létrehozása, ha a működési szabályok a hatályos
jogszabályok rendelkezéseire figyelemmel, pontosan meghatározzák az
állampolgári jogokat érintő intézkedések végrehajtásának módját.
Az állampolgári jogok
országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálatot rendelt el a Budapesti Közlekedési
Részvénytársaság által létrehozott Metró Biztonsági Szolgálat működésével
kapcsolatban. A vizsgálatot az indokolta, hogy a Metró Biztonsági Szolgálat
megalakulását követően az utazási körülményekben bekövetkezett pozitív
változások elismerése mellett a közvélemény aggályosnak tartotta, hogy a
szolgálatot ellátó biztonsági őrök felszereléséhez gumibot és gázpray is
tartozik.
Az állampolgári jogok
országgyűlési biztosa a Budapesti Közlekedési Részvénytársaság
vezérigazgatójától beszerezte a szolgálati utasításokat. Megállapította, hogy a
Metró Biztonsági Szolgálat részére a Működési Szabályzatában meghatározott
feladatok jogszabályi feltételeit a vállalkozás keretében végzett személy- és
vagyonvédelmi tevékenység szabályairól szóló 1998. évi IV. törvény állapítja
meg. A törvény szerint a vagyonőr a megbízó közterületnek nem minősülő
létesítményének őrzése során jogosult a feladatának ellátására. A metró vonalai
és állomásainak azon területei, ahová csak érvényes menetjegy birtokában lehet
belépni, nem minősülnek közterületnek.
A biztonsági szolgálatot
ellátó vagyonőrök intézkedéseinek szabályait és a védelmükre szolgáló
eszközöket ugyancsak a fenti törvény állapítja meg. Az intézkedések
kikényszerítésére a vagyonőrnek nincs lehetősége. Arányos mértékű kényszerítő
testi erőt kizárólag akkor alkalmazhat, ha ezzel a védett létesítménybe,
területre való jogosulatlan belépést kell megakadályoznia, vagy a
jogosulatlanul bent tartózkodó eltávolításához van erre szükség.
A Működési Szabályzat
általában pontosan és közérthetően tartalmazta a Biztonsági Szolgálat feladatkörét,
azonban az egyes pontjaiban előforduló fogalmak további értelmezésre szorultak.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a
Metró Biztonsági Szolgálatának létrehozása és működése nem sérti az
állampolgári jogokat, ezért ajánlással nem élt. Felhívta azonban a Budapesti
Közlekedési Részvénytársaság vezérigazgatójának figyelmét arra, hogy a Szolgálat
Működési Szabályzatában pontosabban határozzák meg a biztonsági őrök feladatait
és az intézkedések végrehajtásának módját, a rendőrség vagy más – intézkedésre
jogosult – hatóság kötelező értesítésének, segítségül hívásának eseteit. A vállalat vezetése a kért
pontosításokat végrehajtotta.
OBH 2320/1999.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisághoz szervesen
kapcsolódó jogbiztonsághoz és a 70/E §-ában meghatározott szociális
biztonsághoz való jogokkal összefüggésben visszásságot nem okoz, ha a kötelező
szolgáltatás igénybevételéért ellenszolgáltatást követel a szolgáltató. Az
országgyűlési biztos jogszabályok alkotmányosságát önmagában nem vizsgálhatja,
figyelemmel az Obtv. 16. § (1) bekezdésére.
Budapesti lakos fordult
panasszal az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mivel sérelmezte a
MATÁV és a TITÁSZ magas átalánydíját. A panaszos szerint a hatósági árak
megállapításakor nem veszik figyelembe, hogy a lakosságnak a díjak megfizetése
egyre nagyobb nehézségbe ütközik. Az országgyűlési biztos általános helyettese
jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonsághoz szociális biztonsághoz
való jogokkal összefüggésben vizsgálatot
rendelt el. Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény alapján a
koncesszió köteles közcélú távbeszélő szolgáltatások árát a közlekedési,
hírközlési és vízügyi miniszter állapítja meg. A lakossági fogyasztók részére
szolgáltatott villamos energia árának megállapítására a villamos energia
termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló, az 1995. évi LXXI.
törvénnyel módosított 1994. évi XLVIII. törvény alapján a gazdasági miniszter
jogosult.
A beadványból
megállapítható, hogy a panaszos a hatósági ár mértékét kifogásolja. A hatósági
árat a hatályos jogszabályok alapján a koncesszió köteles MATÁV esetében a
közlekedési, hírközlési és vízügyi, míg a TITÁSZ vonatkozásában a gazdasági
miniszter állapítja meg, tehát nem a
szolgáltató. A MATÁV és a TITÁSZ köteles a jogszabályban meghatározott árat
alkalmazni. Az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálata során
tájékoztatta a panaszost, ha a miniszterek ár-megállapítási jogkörének, vagy az
ár megállapítás módjának alkotmányosságát vitatja, úgy az Alkotmánybírósághoz
kell indítványt benyújtania. Az
Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § rögzíti : (1) Az eljárás
megindítására vonatkozó írásbeli indítványt közvetlenül az Alkotmánybíróságnál
kell előterjeszteni.
(2) Az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett
határozott kérelmet kell tartalmaznia.
Az országgyűlési biztos
önmagában jogszabályok alkotmányosságát nem vizsgálhatja, figyelemmel az Obtv.
16. § (1) bekezdésére. Az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálata
során alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot nem tapasztalt.
OBH 2624/1999.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból fakadó
jogbiztonság alkotmányos elvével, valamint az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében
deklarált, az emberi méltósághoz fűződő joggal összefüggésben visszásságot okoz
az iskola igazgatója, ha annak ellenére, hogy az ügy súlya és jellege ezt
feltétlenül indokolja, a tudomására jutás időpontjában nem kezdeményez azonnal
fegyelmi eljárást.
A panaszos beadványában azt
sérelmezte, hogy gyermekét a Budapest XVIII. Kandó Téri Általános Iskola
igazgató-helyettese pofonütötte. A szülő az esetet egyaránt jelezte az iskola
igazgatójának és a Polgármesteri Hivatal Oktatási-Közművelődési és Sport
Irodájának, de állítása szerint az ügyben nem történt érdemi intézkedés. Az
állampolgári jogok országgyűlési biztosának vizsgálata alátámasztotta a
panaszos állításait. Az országgyűlési
biztos megállapította, hogy az iskola igazgatója a vizsgált alkotmányos
jogokkal összefüggésben visszásságot okozott, mert annak ellenére, hogy az ügy
súlya és jellege ezt feltétlenül indokolta volna, a tudomására jutás
időpontjában nem kezdeményezett azonnali fegyelmi eljárást. A vizsgált
jogokkal összefüggésben, mulasztásával visszásságot okozott a Polgármesteri
Hivatal Oktatási-Közművelődési és Sport Irodája is, amikor a szülő bejelentése
alapján, felügyeleti jogkörében eljárva nem indított haladéktalanul
vizsgálatot, hanem az iskola igazgatóját hívta fel annak lefolytatására. A
Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kot.) 102. § (2)
bekezdésének c) pontja szerint ugyanis a fenntartó ellenőrzi a közoktatási
intézmény gazdálkodását és működésének törvényességét, a szakmai munka
eredményességét, nevelési-oktatási intézményben, továbbá a gyermek- és
ifjúságvédelmi tevékenységet (…). A törvényesség biztosítása keretében kell
ellenőrizni a működés és döntéshozatal jogszerűségét, így különösen (…) a
gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok ellátásával, a nevelő- és oktató munka
egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtésével összefüggő
tevékenységet. A diákjogok érvényre jutása körében, egyedi ügyekben folytatott
vizsgálatait lezáró jelentéseiben az országgyűlési biztos több alkalommal
rögzítette, hogy az emberi méltósággal kapcsolatos jogok a gyermek-diák
kiemelten fontos alapjogát jelentik arra, hogy mindenki tartsa tiszteletben a
személyiségét, becsületét, nevét, származását, egyéniségét, szuverenitását,
autonómiáját és egész emberi mivoltát (OBH 4306/1997, OBH 315/1999).
Figyelemmel arra, hogy az országgyűlési biztos fellépését követően az iskola
igazgatója a diákot pofon ütő pedagógust szóbeli figyelmeztetésben és
jutalommegvonás-büntetésben részesítette, továbbá arra, hogy Budapest XVIII.
kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzatának jegyzője, figyelmeztetés
mellett felhívta egyrészt az Iskola igazgatójának a figyelmét a Kot.
rendelkezéseinek maradéktalan betartására, másrészt az Oktatási-Közművelődési
és Sport Iroda vezetőjének a figyelmét arra, hogy amennyiben az iskolák
tanárait, illetve annak vezetőjét érintő bejelentés érkezik az Irodához, annak
vizsgálatát saját hatáskörében gyakorolt felügyeleti ellenőrzési jogkörében, a
Kot. által szabályozott rendben eljárva folytassa le, az állampolgári jogok
országgyűlési biztosa a konkrét ügyben ajánlással nem kívánt élni.
OBH 3112/1999.
A fegyelmi jogkör gyakorlója az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében
rögzített jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével
összefüggésben – figyelemmel az érintettek törvényes érdekeire is –
visszásságot okoz, ha az ezt tiltó jogszabályi előírás ellenére függeszti fel a
fegyelmi büntetés végrehajtását.
Az Új Néplap 1999. június
23-án megjelent, “Felfüggesztett Fegyelmi” című írása nyomán az állampolgári
jogok országgyűlési biztos hivatalból vizsgálatot indított. A vizsgálat
alapjául szolgáló újságcikk arról számolt be, hogy a nagyrévi általános
iskolában tanító pedagógus az iskola egyik diákját bántalmazta, amiért is az
iskola igazgatója fegyelmi eljárást kezdeményezett. Az eljáró fegyelmi tanács
elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta az érintett pedagógust. A határozat
ismertté válását követően a szülők aláírásgyűjtést kezdeményeztek a fegyelmi
határozat megváltoztatása érdekében. Ezt követően az iskola igazgatója a
kiszabott fegyelmi büntetés végrehajtását felfüggesztette, és a tanárt állásába
visszahelyezte.
A rendelkezésére álló
dokumentumok alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a tanulót ért
bántalmazásról való tudomásszerzést követően az iskola igazgatója
haladéktalanul elrendelte az ügy kivizsgálását. A vizsgálóbiztos jelentése
alapján pedig, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény
(a továbbiakban: Kjt.) 46. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva a
pedagógussal szemben tanuló testi bántalmazása miatt fegyelmi eljárást
indított. A fegyelmi tanács az eljárás alá vont pedagógust közalkalmazotti
jogviszonyával kapcsolatos lényeges kötelezettségének vétkes megszegése miatt
elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A kiszabott büntetés végrehajtását az
iskola igazgatója egy év próbaidőre felfüggesztette. Döntését a helyi
önkormányzat több képviselője, bizottsági elnöke is üdvözölte, levélben
köszönve meg az iskola igazgatójának az ügyben hozott felfüggesztő határozatát.
Levelükben utalnak arra, hogy “(…) az ügyben a többség véleményét figyelembe
vevő fegyelmi határozat született”, továbbá “minden tekintetben érvényesült a
demokrácia, demokratikus döntés született.” A Kjt. 45. § (1) bekezdése szerint
fegyelmi vétséget követ el a közalkalmazott, ha a közalkalmazotti jogviszonyból
eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegi. A (2) bekezdés e) pontja
értelmében a fegyelmi vétséget elkövető közalkalmazottal szemben elbocsátás
fegyelmi büntetés is kiszabható. A kiszabott fegyelmi büntetés próbaidőre
történő felfüggesztésének lehetőségéről a (4) bekezdés rendelkezik. E szerint a
(2) bekezdés b)-c) pontjában foglalt
büntetés – az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő legfeljebb egy
évvel történő meghosszabbítása és a
jogszabály alapján adományozott címtől való megfosztás – végrehajtását
legfeljebb egy évi próbaidőre fel lehet függeszteni. A (2) bekezdés e) pontban
szabályozott elbocsátás fegyelmi büntetésre tehát ez a rendelkezés nem
vonatkozik. Ennek okán az iskola
igazgatója – figyelemmel az érintettek törvényes érdekeire is – visszásságot
okozott, amikor jogszabály ellenére függesztette fel a fegyelmi büntetés
végrehajtását.
A felfüggesztő határozatot
sérelmező szülők beadvánnyal fordultak a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei
Közigazgatási Hivatal vezetőjéhez. A Közigazgatási Hivatal vezetője 1999.
augusztus 9-én kelt levelében ugyancsak a fentiekben kifejtett szakmai
álláspontra helyezkedett, és felkérte a Község Polgármesterét, hogy azt
ismertesse mind a Képviselő-testülettel, mind az általános iskola
igazgatójával. Figyelemmel arra, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei
Közigazgatási Hivatal vezetője levelében felhívta a fenntartót és az iskola
igazgatóját a jogsértő állapot megszüntetésére, az országgyűlési biztos a
konkrét ügyben ajánlással nem kívánt élni, és vizsgálatát lezárta, de a hasonló
jellegű jogsérelmek jövőbeni elkerülése érdekében felhívta az iskola
igazgatójának a figyelmét arra, hogy a fegyelmi eljárások során a jövőben
maradéktalanul tartsa be a Kjt. fegyelmi eljárásra és fegyelmi büntetésekre
vonatkozó előírásait.
OBH 3373/1999.
Nem sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, jogállamiságból
fakadó jogbiztonság alkotmányos elve, továbbá a panaszosnak az Alkotmány 57. §
(5) bekezdésén alapuló jogorvoslathoz fűződő joga, illetve az Alkotmány 64.
§-ában meghatározott panaszhoz fűződő joga, ha az iskola és fenntartójának
eljárása megfelel az irányadó jogszabályok előírásainak.
Beadványában a panaszos azt
sérelmezte, hogy a szombathelyi Gépipari és Informatikai Műszaki
Szakközépiskola II/A osztályában a várható bukásokról való tájékoztatás nem
volt teljes körű, mert az nem terjedt ki arra a lehetőségre, hogy a tanulónak
joga van hozzá, hogy kérelmére független vizsgabizottság előtt adjon számot tudásáról.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese által
folytatott vizsgálat megállapította, hogy az iskola igazgatója a II/A. osztály
tanulmányi eredményének hanyatlása, valamint az osztályfőnök évközi távozása
miatt a problémák megbeszélése, a kialakult helyzet mielőbbi orvoslása
érdekében 1999. április 28-án rendkívüli szülői értekezletet hívott össze. Az
igazgató a megbeszélésen arról tájékoztatta a szülőket, hogy az iskola vezetése
lehetőséget lát az érdemjegyek évközi javítására, egyben felkérte a diákokat, a
szülőket és az osztályt tanító pedagógusokat, hogy a tanév hátralévő idejében
mindent tegyenek meg a megfelelő érdemjegyek megszerzése érdekében. Szombathely
MJ Város jegyzőjétől kapott tájékoztatás szerint az értekezleten jelenlévő
szülők nem kérdőjelezték meg a tanulók egyes tantárgyakból kapott
érdemjegyeinek jogosságát. 1999. június 11-én a panaszos levelet intézett az
iskola igazgatójához, amelyben felkérte őt arra, hogy gyermeke német nyelv
tantárgyból várható bukását akadályozza meg. Kérését azzal indokolta, hogy két
német szaktanár egymástól függetlenül közepesre értékelte a tanuló
felkészültségét. Az igazgató 1999. június 22-én keltezett válaszlevelében arról
tájékoztatta a szülőt, hogy kérésének – hivatkozva a Közoktatásról szóló 1993.
évi LXXIX. törvény 70. § (4) bekezdésére – nem áll módjában eleget tenni, és
egyben tájékoztatta a szülőt arról, hogy a tanuló a bizonyítvány átvételét
követő tizenöt napon belül kérheti, hogy javítóvizsgát független
vizsgabizottság előtt tehessen. A panaszos 1999. június 23-án kelt levelében
közölte az intézmény vezetőjével, hogy őt, illetve a tantestület néhány tagját
alkalmatlannak tartja feladatának ellátására. A panaszos és gyermeke 1999.
július 2-án, levélben jelentette be az iskola igazgatójának, hogy német nyelv
tantárgyból történő javítóvizsgáját független vizsgabizottság előtt kívánja
letenni. Az iskola igazgatója 1999. július 8-án kelt válaszlevelében
tájékoztatta a szülőt és a tanulót, hogy kérelmét az iskola kísérő levelével
együtt eljuttatta a független vizsgabizottság előtti javítóvizsga
megszervezésére hivatott Országos Közoktatási Szolgáltató Irodához. A
fenntartótól kapott tájékoztatás kitért arra is, hogy a tanuló a független
vizsgabizottság előtt 1999. augusztus 27-én sikeres javítóvizsgát tett. A
panaszos a gyermekét 1999. augusztus 30-án a szentgotthárdi Vörösmarty
Gimnáziumba íratta át. A szülő iskolához eljuttatott levelei, illetve a
panaszos Interneten megjelent írásában foglaltak alapján 1999. augusztus 16-án
rendkívüli ülést tartott az intézmény iskolaszéke. Az iskolaszék tagjai az
ügyben keletkezett valamennyi dokumentumot áttanulmányozták. Meghallgatták a
diákokat tanító német szaktanárokat, a szülők és az iskolai diákönkormányzat
képviselőit, továbbá megismerték az iskola vezetése által készített
összefoglalót is. A panaszos és gyermeke meghallgatására azért nem került sor,
mert meghívásuk során jelezték, hogy az iskolaszék ülésén nem tudnak részt
venni. Az iskolaszék a rendelkezésére álló dokumentumok, az ülésen elhangzottak
figyelembevételével a felülbírálati kérelmet elutasította. Az állampolgári
jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy az
iskola vezetéséhez, a fenntartóhoz intézett beadványokat az arra illetékesek
megvizsgálták, illetve megvizsgáltatták, a tőlük elvárható intézkedéseket
megtették. Elmaradt vagy megalapozatlan intézkedést nem észlelt az ügyben,
ezért a vizsgálatot ajánlás nélkül fejezte be.
OBH 4182/1999.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében és a 70/D. § (1) bekezdésében
deklarált jogbiztonsághoz való, illetve a legmagasabb szintű testi lelki
egészséghez való joggal összefüggő visszásságot okoz, ha a villamos áramot
szolgáltató társaság a fogyasztó díjtartozása miatt anélkül függeszti fel a
szolgáltatatást, hogy az intézkedés várható időpontjáról előzetesen értesítené
a fogyasztót.
Az országgyűlési biztos a
Hajdú-Bihari Napló című folyóirat 1999. augusztus 27. számában az “Áram nélkül
maradt nyolcvanhét család” című cikk nyomán hivatalból indított vizsgálatot. Az
írás arról tudósít, hogy minden előzetes értesítés nélkül kikapcsolták az
áramot a debreceni Görgey utca 12. számú tízemeletes házban. Az épületben idős,
beteg nyugdíjasok is élnek, akiket betegségük esetén a nem működő lift miatt
nem tudnak orvoshoz vagy kórházba szállítani.
Az országgyűlési biztos
tájékoztatást kért a TITÁSZ Debreceni Üzemvezetőjétől arra nézve, hogy milyen
előzetes értesítési szabályokat tartalmaz az üzletszabályzat és a cikkben
szereplő esetben az előzetes értesítés megtörtént-e. Válasza alapján a
következő tényállást állapította meg:
A Görgey utca 12. szám
alatti épület közösségi fogyasztásmérőjét 1999. augusztus 26-án kapcsolták ki
számlatartozás miatt. A tartozásról a lakásszövetkezetet 1998. 03.09 és 1999.
04. 23. közötti időszakban hat esetben értesítették és felszólították a
tartozás rendezésére. A felszólító leveleket a számlázási rendszer a fizetési
határidő lejárta után automatikusan elkészíti és központilag postázza. A
felszólító levelek azt a figyelmeztetést is tartalmazzák, hogy nem fizetés
esetén ki is kapcsolhatják a fizetési helyeket. A cégbíróság kb. egy éve mondta
ki a Szövetkezet megszűnését, felszámolóként külső céget jelölt meg. Jelenleg
az egyik szövetkezeti tag társadalmi munkában intézi a Szövetkezet ügyeit.
Elmondása szerint sem a felszámolónak, sem a Szövetkezetnek nincs a bíróságtól
felhatalmazása arra, hogy a közgyűlés által 1996-ban megállapított fenntartási
költségeket a szükséges mértékre emelje. A közüzemi hátralék tehát nemcsak a
nem fizetők miatt, hanem az alacsonyan megállapított üzemeltetési költségek
miatt is keletkezett. Az egyes épületeknél alakult bizottságok szedték össze a
pénzt ahhoz, hogy a TITÁSZ-hoz befizessék. A Szövetkezetnek a tartozásról volt
tudomása, de a helyzetre tekintettel állandóan haladékot kért a díjhátralék
rendezésére. A kikapcsolásról előzetes értesítést nem kapott. A kikapcsolás
váratlanul érte a fogyasztókat, melynek következtében a lépcsőház-világítás és
a lift nem működött.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Görgey utca 12. szám
alatti épület esetében nem kikapcsolás történt, hanem a
villamosenergia-szolgáltatás felfüggesztése. Erre az üzletszabályzat szerint a
fentiektől eltérő értesítési szabályok vonatkoznak. Az üzemvezető telefonon
adott tájékoztatása szerint azért alkalmazták szankcióként a felfüggesztést,
mert az üzemvezetőség méltánytalannak tartaná a közüzemi szerződés felmondását.
Akkor ugyanis újra kell kérni az áramszolgáltatást, ami tetemesebb költséggel
jár, mint a felfüggesztés utáni visszakapcsolási díj. A felfüggesztés előtti
eljárás rendje nem ír elő előzetes felszólítást, hanem a szolgáltatás
felfüggesztésével egy időben kell felszólítani a fogyasztót a felfüggesztés
okának haladéktalan megszüntetésére.
Közvetlen hatásában a kétféle szankció tulajdonképpen azonos egymással.
Mindkét esetben kikapcsolják az áramot. Az egyik esetben azonban egy hónappal
előbb értesítik a fogyasztót, hogy a felszólítóban megadott határnap
eredménytelen eltelte után kikapcsolják az áramszolgáltatásból, a másik esetben
egy, a fogyasztó számára ismeretlen időpontban felfüggesztik a szolgáltatást.
Ez utóbbit az országgyűlési biztos azért kifogásolta, mert a fogyasztó nem tud
felkészülni a helyzetre.
A betegeknek nincs alkalmuk arra, hogy gyógykezeléseiket átütemezzék, a gondoskodásra, orvosi kezelésre szorulók pedig esetleg ellátatlanok maradnak amiatt, hogy gondozóik
és a mentő a sok emeletes házakban lift nélkül nem tudnak eljutni hozzájuk.
Az országgyűlési biztos a hasonló esetek elkerülése érdekében
szükségesnek tartotta, hogy a szolgáltató – amennyiben a felfüggesztésre a
díjhátralék miatt kerül sor – a felfüggesztés előtt is a kikapcsolás előtti
eljárás rendjét alkalmazza, tehát az esedékességtől számított 60. napon
kiküldött felszólításban jelölje meg azt a határnapot, melynek eredménytelen
eltelte után felfüggeszti a szolgáltatást. Ennek teljesülése érdekében ajánlást
tett a gazdasági miniszternek arra, hogy a villamos energia szállításáról és
termeléséről szóló 1994. évi XLVIII. törvény végrehajtására kiadott 34/1995.
(IV. 5.) Korm. rendelet 1. számú mellékletében (Villamos Energia Közüzemi
Szabályzat) a 17. § (2) bekezdésének olyan módosítását kezdeményezze, mely
szerint a díjhátralék esetén alkalmazandó áramszolgáltatás felfüggesztése
esetére is vonatkozzanak a kikapcsolás előtti értesítés szabályai.
A gazdasági miniszter a
Magyar Energia Hivatallal egyeztetett módon az ajánlásnak úgy kíván eleget
tenni, hogy a szolgáltatók az esedékes üzletszabályzat-módosítások során
beépítik a szabályzatukba azt a köve- telményt, hogy amennyiben a
felfüggesztésre áramdíjtartozás miatt kerül sor, a kikapcsolás előtti
felszólítási eljárásrendet kell alkalmazni. Az üzletszabályzat-módosítások
tervezeteit a szolgáltatók 2000. I. negyedévében készítik el. Az említett
szabályok beépítése a tervezetbe az Energia Hivatal jóváhagyásának feltétele
lesz. Az országgyűlési biztos a gazdasági miniszter javaslatát elfogadta. Az
Energia Hivatal tanulmányozásra elküldi az üzletszabályzat tervezeteket. Ennek
során az országgyűlési biztos meggyőződhet arról, hogy az áramszolgáltatás
felfüggesztése előtti értesítés szabályairól a szolgáltatók rendelkeztek-e.
OBH 4327/1999.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, a jogállamiságból fakadó
jogbiztonság alkotmányos elvével, valamint az Alkotmány 70/E. § (1)
bekezdésében rögzített szociális biztonsághoz fűződő joggal összefüggésben
visszásságot okoz az időskorúakat ápoló-gondozó otthon és a fenntartó
önkormányzat, ha a gondozott áthelyezésének kezdeményezése, illetőleg
elrendelése során megsértik az irányadó jogszabályok előírásait.
Beadványában a panaszos a
tiszavasvári Kornisné Liptay Elza Szociális és Rehabilitációs KHT, valamint
Tiszavasvári Város Önkormányzata Képviselő-testületének intézeti áthelyezésével
kapcsolatos eljárását és döntését sérelmezte.
Az állampolgári jogok
országgyűlési biztosa a rendelkezésére bocsátott dokumentumok alapján
megállapította, hogy az otthon vezetője a panaszos intézményi ellátásának
megszüntetéséről – áthelyezésének egyidejű kezdeményezése mellett – döntött. A
panaszos a döntés ellen fellebbezéssel élt. Az önkormányzat szociális és
egészségügyi bizottsága az intézményvezető előterjesztése alapján, azonnali
hatállyal, határozatlan időre áthelyezte a panaszost a győrteleki szociális
otthonba. Határozatát a panaszos súlyos fegyelemsértéseivel indokolta. Arra
hivatkozott, hogy az ápoló személyzet körében félelmet, a lakóközösségben pedig
megbotránkozást keltett magatartásával, zavarta az ott elhelyezett idős emberek
nyugalmát. A panaszos a határozat ellen fellebbezéssel élt a képviselő-testülethez,
de az a bizottság áthelyezést elrendelő határozatát helybenhagyta. Figyelemmel
arra, hogy a panaszos a jogerős döntés ellenére sem volt hajlandó a számára
kijelölt intézménybe költözni, az otthon vezetője 1999. augusztus 26-i határnappal
a panaszos intézeti gondozásának megszüntetéséről döntött. A panaszos a döntést
követően albérletbe költözött. Az időskorúakat ápoló-gondozó otthonokban élő
személyek emberi és állampolgári jogai érvényesülésének helyzetét feltárni
szándékozó, 1999. július 20-án kelt, II. számú összefoglaló jelentésében az
állampolgári jogok országgyűlési biztosa részletesen elemezte a vizsgálattal
érintett otthonban tapasztaltakat. Megállapította, hogy annak ellenére, hogy a
házirend rendelkezik az érdekképviseleti fórumról, az nem működik az otthonban,
még a tagjait sem választották meg. Ajánlásában a KHT ügyvezetőjénél – egyebek
mellett – kezdeményezte, hogy gondoskodjon az intézet érdekképviseleti
fórumának működtetéséről. Az intézetvezető a kezdeményezéssel egyetértett, és
arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy az otthonban létrehozták az
érdekképviseleti fórumot, amely működését 1999. augusztus 12-én megkezdte.
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 109. § (2) bekezdésének c) pontja értelmében a beutaló szerv és az intézmény vezetője az áthelyezést akkor kezdeményezheti, ha a jogosult a házirendet többször, súlyosan megsérti, és emiatt az érdekképviseleti fórum a jogosult áthelye- zését javasolja. A panaszos intézeti áthelyezése kezdeményezésének időpontjában azonban az intézetben érdekképviseleti fórum nem működött, a panaszos áthelyezésére az érdekképviseleti fórum javaslata kikérésének mellőzésével került sor. Tekintettel azonban arra, hogy a panaszos, elutasítva az áthelyezését, intézeti jogviszonyáról önként lemondott és kiköltözött az otthonból, ügyében az országgyűlési biztosnak intézkedést kezdeményezni nem állt módjában. Az ilyen és ehhez hasonló esetek elkerülése érdekében azonban ajánlással élt. Felkérte Tiszavasvári polgármesterét, intézkedjék annak érdekében, hogy a jelentésben foglaltakat a képviselő-testület, annak szociális és egészségügyi bizottsága, továbbá valamennyi, az önkormányzat által fenntartott szociális intézmény megismerje. Fokozott figyelmét kérte továbbá annak érdekében, hogy az önkormányzat által fenntartott szociális intézményekben maradéktalanul tartsák be az Sztv. valamennyi – az ellátottak, hozzátartozóik és az ott dolgozók jogait és érdekeit egyaránt védő – garanciális rendelkezését. Az érintett az ajánlást elfogadta.