Közszolgáltató szervezetek eljárásával kapcsolatos ügyek

 

OBH 6810/96. és OBH 4589/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal és a 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonjog védelmével kapcsolatos visszásságot okoz, ha a minisztérium és a gázszolgáltatók a jogszabály rendelkezéseit módosítva kiterjesztően értelmezik a fogyasztók hozzájárulás-fizetési kötelezettségét.

II. Az Alkotmány 9. §-ával deklarált piacgazdaság alkotmányos elvvel kapcsolatban visszásságot okoz a szerződő felek egyenrangúságának védelmét nem biztosító jogi szabályozás.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1743/1997. szám alatt összevont ügyekben

2163/1997., 2164/1997., 2381/1997., 2904/1997., 3073/1997., 3157/1997., 3488/1997., 4013/1997., 4606/1997., 5213/1997., 5252/1997., 5572/1997., 7674/1997., 4745/1996.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az önkormányzat a távfűtési díj mértékének megállapításakor jóváhagyja a szolgáltatónak a hatósági ár megállapítására vonatkozó előterjesztésében az olyan díjkalkulációt, díjszerkezetet, amely ellentétes távhőszolgáltatásra vonatkozó rendeletével.

Számtalan beadvány érkezett az Országgyűlési Biztos Hivatalához, amelyben a panaszosok (lakóközösségük nevében) az önkormányzat távhő-szolgáltatási díjak megállapításáról szóló rendelete módosításának jogszerűségét vitatták.

A beérkezett panaszok összevonására azért került sor, mert mindegyik ügyben a panaszosok egybehangzóan azt sérelmezték, hogy a szolgáltató 1997. január 1-jétől a rendeletre való hivatkozással az épületek közös helyiségeinek fűtése utáni költségeket, amelyet korábban a társasházak a közös költségből fizettek – tekintet nélkül arra, hogy nyújt-e azokban szolgáltatást vagy sem – “beépítette” a külön tulajdonban álló lakások fűtési tarifájába. A panaszosok sérelmezték, hogy az önkormányzat a rendelettel törvénytelenül szólt bele a társasházak belső jogviszonyába.

A panaszosok beadványukhoz több dokumentumot csatoltak, így többek között a szolgáltató által 1997 januárjában a fogyasztókhoz eljuttatott tájékoztatóját, amelyben a felhívja a fogyasztók figyelmét “az épület közös használatú helyiségeinek (lépcsőház, tároló, stb.) fűtése utáni költséget – 1997. január 1-jétől kezdődően – a lakások fűtési tarifája tartalmazza, ezentúl ilyen címen közös költséget nem kell fizetni.” A szolgáltató tájékoztatójában példaként levezette, hogy “az új díjrendszerben egy átlagos méretű – 52 m2-es alapterületű, 135 légm3 légtérfogatú – átalánydíjas lakás esetében 15,9 légm3 közös fűtött légtér tartozik a lakáshoz”.

A szolgáltató a panaszosok felszólalásaira adott válaszaiban többek között megállapította azt is, hogy “A távhőszolgáltatás díjrendszerének legutóbbi változása – főként a régebben épült, fűtött közös használatú helyiségekkel nem rendelkező – számos épület (társasház, szövetkezet) számára hátrányos következményeket eredményezett.”

Az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálata során megkereste a közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy vizsgálja meg, a panaszolt önkormányzati rendelet nem ütközik-e magasabb szintű jogszabályokba. A hivatal vezetője törvényességi ellenőrzési jogkörében nem látott okot arra, hogy az önkormányzati normát érintő törvényességi intézkedést tegyen.

A szolgáltató az országgyűlési biztos általános helyettesének megkeresésére adott válaszában ugyancsak a panaszolt rendeletre való hivatkozással azt a választ adta, hogy már 1997. január 1-jétől nem számol díjat, illetve ilyen jogcímen nem kell fűtési díjat fizetniük a lakó- és vegyes rendeltetésű épületek közös használatra szolgáló helyiségei és területei légtere után. A fogyasztók panaszos leveleire adott válaszok értelmezéséből azonban kitűnik, hogy a szolgáltató a közös használatú helyiségeket és területeket fűtöttként veszi figyelembe a díj megállapításakor, annak ellenére, hogy az önkormányzat rendelete értelmében ezek a helyiségek nem minősülnek fűtöttnek.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a vizsgálat és a dokumentumok alapján megállapította, hogy a panaszosok sérelmét nem az önkormányzat panaszolt rendelete okozta, hanem a szolgáltatónak a rendelettel ellentétes díjszámítási gyakorlata. Ezzel az Alkotmányban deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való joggal, valamint a tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott, amelynek orvoslására az általános helyettes a következő ajánlást tette.

Az Obtv. 20. § (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a feltárt alkotmányos jogsérelem orvoslása végett felhívta a Fővárosi Közgyűlést, hogy az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 16. §-ában biztosított árhatósági jogkörében – független szakértők bevonásával – 1997. január 1-jéig visszamenően vizsgálja felül a szolgáltató előterjesztése alapján megállapított díjtételeket, különös tekintettel a közös használatú helyiségek és területek vonatkozásában alkalmazott díjakra.

Az ajánlás címzettje kétszeri felszólításra késedelmesen kitérő választ adott. Az országgyűlési biztos általános helyettese tekintettel arra, hogy érdemi választ nem kapott, újabb határidő kitűzése mellett ajánlását fenntartotta. A válaszadásra nyitva álló határidő még nem telt el.

 

OBH 2458/1997.

Az Alkotmány 2. §-ában deklarált jogállamisággal és a 64. §-ban rögzített panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az eljáró hatóság vagy közszolgáltatató az előírt ügyintézési határidőt nem tartja be.

A panaszosok az állampolgári jogok országgyűlési biztosához intézett levelükben sérelmezték, hogy bár az önkormányzat részükre 100, illetve 50%-os lakbértámogatást állapított meg, a Díjbeszedő Rt. mégis a teljes lakbért számlázza. A túlszámlázás megszüntetése érdekében kérelemmel fordultak az önkormányzathoz, amelytől azonban választ nem kaptak.

A panaszosok a Budapest V. kerületi Önkormányzat lakbérek mértékére és a lakbértámogatásra vonatkozó rendelete szerint lakbértámogatásra voltak jogosultak, amit részükre az önkormányzat meg is állapított. Az erről szóló határozatot azonban késedelmesen kézbesítették a Lipótvárosi Vagyonkezelő Rt-nak, így az nem tudta a támogatás forint összegét megállapítani és ezt a Díjbeszedő Rt-nak bejelenteni. A panaszosok több ízben is kérték az önkormányzat mielőbbi intézkedését, ami azonban elmaradt, így panaszosok több mint egy félévig továbbra is a teljes lakbért fizették. A panaszosok nyolc hónap elteltével fordultak az országgyűlési biztoshoz, a túlfizetés csak ezt követően került jóváírásra. Az országgyűlési biztos vizsgálata során megállapította, hogy az önkormányzat, illetve a Díjbeszedő Rt. ismertetett eljárása a jogállamiság elvével és az Alkotmány 64. §-ában deklarált panaszjoggal összefüggésben visszásságot okozott.

A megállapított visszásság orvoslása érdekében az országgyűlési biztos kezdeményezte, hogy a polgármester és a vezérigazgató a jövőben tartassa be a bejelentésekről és panaszokról szóló 1977. évi I. tv. 19. §-ában meghatározott ügyintézési határidőt.

Az országgyűlési biztos kezdeményezését az érintettek elfogadták.

 

OBH 3572/1997.

A jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével (Alkotmány 2. § (1) bekezdés) és a 13. § (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz a Magyar Posta Rt., ha nem mentesíti a televízió üzemben tartási díj megfizetése alól azt, aki a törvény értelmében mentes.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

 

OBH 6418/1997.

I. Nem állapítható meg alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem okozása vagy annak veszélye a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével (Alkotmány 2. § (1) bek.) összefüggésben pusztán azon az alapon, hogy a közüzemi szolgáltató általa ténylegesen fennállónak tartott követelés fogyasztóval szembeni érvényesítése céljából bűncselekményt meg nem valósító módon – a jogszerű jogérvényesítési eszközök igénybevételének kilátásba helyezésével – felszólítja a kötelezettet a tartozás kiegyenlítésére.

II. A bírósághoz fordulás jogának gyakorlása az országgyűlési biztos eljárása szempontjából nem tekinthető olyan intézkedésnek, mint amely alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet okoz vagy ilyen sérelem veszélyét idézi elő.

A panaszos azért fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához, mert véleménye szerint a Díjbeszedő Rt. jogszabályi előírásoknak nem megfelelő eljárása okozta azt a helyzetet, hogy a több éve fennálló közüzemidíj-tartozása a kamatokkal növelve már olyan mértéket ér el, amelynek kifizetése megélhetésének veszélyeztetése nélkül lehetetlen. A panaszos azt sérelmezte, hogy a Díjbeszedő Rt. nem létező tartozás behajtására tett kísérletet a panaszossal szemben.

I. Az országgyűlési biztos általános helyettese által folytatott eljárás egyik célja annak megállapítása volt, hogy alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet okoz-e a közüzemi szolgáltató abban az esetben, ha a kötelezett szerint ténylegesen fenn nem álló tartozás érvényesítését célzó intézkedéséket tesz, mégpedig úgy, hogy a fogyasztót rendszeresen felszólítja tartozásának kiegyenlítésére. A szerződésből vagy kárkötelemből, illetve egyéb jogalapon fennálló kötelezettségből származó követelések érvényesítésének szabályait megállapító jogszabályok minden esetben lehetővé teszik a jogosult által meghatározott követelés tényleges fennálltának, összegszerűségének, esedékességének és egy sor más összefüggésének kötelezett általi vitathatóvá tételét. E vita végső rendezési fórumaként pedig minden esetben a felek (érdekeltek) rendelkezésére áll a bíróság. Mindebből az következik, hogy általában a kötelezett által alaptalannak tartott követelés teljesítésére irányuló jogosulti igény bíróság általi elbírálás nélkül sikerrel nem érvényesíthető. Nem álla- pítható meg alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem okozása vagy annak veszélye pusztán azon az alapon, hogy a közüzemi szolgáltató általa ténylegesen fennállónak tartott követelés fogyasztóval szembeni érvényesítése céljából bűncselekményt meg nem valósító módon – a jogszerű jogérvényesítési eszközök igénybevételének kilátásba helyezésével – felszólítja a kötelezettet a tartozás kiegyenlítésére. Tekintettel arra, hogy a beadványban megjelölt esetben ilyen ügyről van szó, vagyis a Díjbeszedő Rt. eljárása ebben az összefüggésben alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet nem okozott, a panaszt ebben a részében az általános helyettes elutasította.

II. A panasz másik részével összefüggésben a vizsgálat annak megállapítását célozta, hogy okozott-e alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot a Díjbeszedő Rt. azáltal, hogy a panaszos nem kellően precíz tájékoztatásával a követelésnek az eredeti összeghez képest jelentős mértékű felhalmozódását idézte elő. A cég mint jogosult általi felszólítások vitathatóvá tételének lehetősége a fent kifejtettek értelmében a fogyasztó rendelkezésére állt. Ezen az alapon módjában állt az is, hogy a követelés összegét bármilyen alapon megkérdőjelezze. Önmagában a felszólítások mindössze azzal a lehetőséggel fenyegették a panaszost, hogy nemfizetés esetén a cég bírósághoz fordul. A bírósághoz fordulás jogának gyakorlása azonban az országgyűlési biztos eljárása szempontjából semmiképpen sem tekinthető olyan intézkedésnek, mint amely alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet okoz, vagy ilyen sérelem veszélyét idézi elő. Az együttműködési kötelezettség esetleges megsértéséből fakadó követelésnövekmény kifizetésére éppúgy nem került sor, mint a hátralék egyéb részeinek kiegyenlítésére, a követelés ilyen szempontból való vizsgálata szintén a bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban lenne kérhető. Azzal, hogy a Díjbeszedő Rt. saját eljárását jogszerűnek tartja és úgy véli, hogy eljárása íly módon a követelés összegét nem csökkenti, valamint, hogy ezzel a követeléssel esetleg bírósághoz fordul, alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet nem okoz. A fent kifejtettekre tekintettel, alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem hiányában a panaszt az általános helyettes elutasította.

 

OBH 6796/1997.

A tanulót – magatartási problémái miatt – az órák látogatásától eltiltó pedagógus az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság, az Alkotmány 16. §-ában meghatározott, az ifjúság érdekeinek alkotmányos védelmét rögzítő alkotmányos alapelv, valamint az Alkotmány 67. § (1) bekezdésben a gyermek számára kiemelt védelmet deklaráló alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

 

OBH 7005/1997.

Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot, ha az önkormányzat határozza meg a hatósági árat önkormányzati tulajdonú víziközmű esetén.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

 

OBH 7146/1997.

Nem sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való jog, ha a helyi önkormányzat képviselő-testülete árhatósági jogkörében a távhő-szolgáltatási díjak meghatározásakor a jogszabályoknak megfelelően jár el.

A panaszos sok családot érintő beadvánnyal fordult az Országgyűlési Biztos Hivatalához, amelyben a tatai TÁVHŐ szolgáltató irreálisan magas díjemeléseit kifogásolta.

A panaszos a beadványában előadta, hogy 1996-ban 40%-kal, 1997-ben pedig 22%-kal emelte a távhőszolgáltatás díját. Ez ügyben 1997-ben, a július 1-jei emelés előtt a város polgárai aláírásokkal tiltakoztak, amit a Polgármesteri Hivatal figyelmen kívül hagyott. A panaszos a beadványában hivatkozik arra, hogy ezzel a témával a megyei újság, a 24 ÓRA is foglalkozott, és azt az indoklást kapták, hogy azért van szükség az emelésre, mert nagyon sok a szolgáltatónak a kintlevősége.

Az országgyűlési biztos az Obtv. 18. § (3) bekezdésében biztosított jogkörénél fogva – az időközben hatályba lépett távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény 7. § (3) bekezdésének b) pontja értelmében – felkérte Tata polgármesterét, hogy a települési önkormányzat képviselő-testülete ellenőrizze a távhő­szolgáltató ármeghatározó tényezőinek (költségeinek) indokoltságát. Továbbá a testület ellenőrzési jogköré­ben vizsgálja ki azt is, hogy Tatán a távhőszolgáltatás díjtételei megfelelnek-e az időközben hatályba lépett távhőszolgáltatásról szóló törvény 52. §-ában megfogalmazott követelményeknek.

A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy Tatán az 1997. július 1-jei díjemelés óta a képviselő-testület nem emelte a díjtételeket. Ezt úgy tudták elérni, hogy önkormányzati beruházással az addigi olajtüzelésű csúcsfűtőművet földgáztüzelésűre alakították át. Azokat a költségelemeket, amelyeket a képviselő-testület a soron következő díjmegállapításnál figyelembe vehet, tételesen rögzíti az önkormányzati rendelet. A szolgáltatói javaslatban megjelenő díjmérték elfogadása előtt minden esetben szakértői vizsgálatot kérnek, és ettől a jövőben sem fognak eltekinteni.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy Tata Város Önkormányzatának képviselő-testülete a távhő­szolgáltatási díjak meghatározásakor a jogszabályoknak megfelelően járt el, ezért a vizsgálat során alkotmányos jogokkal kapcsolatban visszásságot nem tárt fel.

 

OBH 7436/1997.

I. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a közüzemi szolgáltató a jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben (Alk. 2. § (1) bek.), ha a jogszabály által nem ismert feltételtől teszi függővé a szolgáltatási szerződés megkötését.

II. Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben (Alkotmány 2. § (1) bek.) ha a jogszabályi rendelkezések betartásával dönt a lejárt hitelességű vízórákra vonatkozó szolgáltatási szerződés felmondásáról, a jogszabályi rendelkezésekről a panaszost tájékoztatja és helyesen következtet arra, hogy a lejárt hitelességű mellékvízmérők a továbbiakban csak költségmegosztásra alkalmasak.

A panaszos azért fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához, mert a Dunamenti Regionális Vízmű Rt. nem volt hajlandó vele megkötni az önálló bekötési vízórára vonatkozó szolgáltatási szerződést. A panaszos beadványában azt is sérelmezte, hogy a bekötési vízóra és a mellékvízmérők által mért vízmennyiségek különbözetének ellenértékét tartalmazó számlákat a szolgáltató – korábbi gyakorlatához hasonlóan – a panaszos nevére küldi. A sorház építésekor létesített bekötési vízóra az országgyűlési biztos vizsgálatának időpontjában négy ingatlan vízfogyasztását mérte. Ezen ingatlantulajdonosok között polgári jogi jogviszony nem volt. A sorház építésekor kialakított bekötési vízórát magában foglaló akna a panaszos telkén helyezkedett el. A Dunamenti Regionális Vízmű Rt. képviselője azt javasolta a panaszosnak, hogy az eredeti bekötési vízóra megtartása mellett létesítsenek a kizárólag a panaszos vízfogyasztását mérő önálló bekötési vízórát. Panaszos ezt elutasította. A Dunamenti Regionális Vízmű Rt. arról értesítette a panaszost, hogy a tulajdonában lévő mellékvízmérő hitelesítési ideje 1998. december 31-én lejár. A szolgáltató felhívta a panaszos figyelmét, hogy a lejárt hitelesítésű mellékvízmérők újra-hitelesítésének elmaradása esetén a mellékvízmérők alapján folytatott számlázást megszünteti tekintettel arra, hogy a mellékvízmérők a hitelesítési idő lejárta után csak költségmegosztásra használhatók. A szolgáltató értesítette a panaszost, hogy a hitelesítési idő lejárta után az újra-hitelesítés elmaradása esetén a mellékvízmérőkre vonatkozó szolgáltatási szerződést felmondja. A Dunamenti Regionális Vízmű Rt. a bekötési vízóra és a mellékvízmérők által mért vízmennyiségek közötti különbségből adódó, 1997-ben és 1998-ban keletkezett vízdíjkülönbözetet az érintett négy fogyasztó között négy egyenlő részre osztotta fel. A négy fogyasztó közül három a rá eső részt kifizette, a panaszos nem.

I. A közüzemi szolgáltató a szerződő partnerét főszabály szerint nem választhatja meg szabadon és a legtöbb esetben szerződéskötési kötelezettsége van. Kizárólag jogszabály határozhatja meg azokat az eseteket, amikor a szerződés megkötését a szolgáltató megtagadhatja, illetőleg azokat a feltételeket is, amelyektől függővé teheti a szerződés megkötését. A vizsgált esetben az önálló bekötési vízórára vonatkozó szolgáltatási szerződést azzal a feltétellel akarta a szolgáltató megkötni a panaszossal, hogy az eredeti bekötési vízóra is a panaszos telkén marad. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a szolgáltató jogszabály által nem ismert feltételtől tette függővé az önálló bekötési vízórára vonatkozó szolgáltatási szerződés mint közüzemi szerződés tartalmát és ezzel alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott a jogbiztonság követelményével és a tulajdonhoz való joggal összefüggésben. A jogbiztonság követelményéből a jogalkotó és a jogalkalmazó szervekre egyaránt bizonyos kötelezettségek hárulnak, enélkül a jogbiztonság elvének tényleges érvényesülése lehetetlen. Valamely kifejezett jogszabályi rendelkezéssel ellentétes jogalkalmazói gyakorlat a jogbiztonság elve tényleges érvényesülését teszi lehetetlenné. Tekintettel arra, hogy a panaszos és az érintett közszolgáltató az általános helyettes vizsgálatának idején megállapodott a vízóra beszereléséről, az általános helyettes ajánlást nem tett.

II. Az általános helyettes megállapította, hogy a Dunamenti Regionális Vízmű Rt. a jogszabályi rendelkezések betartásával döntött a lejárt hitelességű vízórákra vonatkozó szolgáltatási szerződés felmondásáról. A jogszabályi rendelkezésekről a panaszost tájékoztatta és helyesen következtetett arra, hogy a lejárt hitelességű mellékvízmérők a továbbiakban csak költségmegosztásra alkalmasak. A szolgáltató alkotmányos jogokkal összefüggő sérelmet a vizsgált eljárással nem okozott.

 

OBH 7609/1997.

Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a biztosító a jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben tekintettel a tulajdonhoz való jogra is, ha a kötelező felelősségbiztosítás alapján érvényesített károsulti igény teljesítését olyan tényező károsult általi bizonyításától teszi függővé, amely tényező bizonyításának terhét nem a károsult, hanem a károkozó viseli.

A panaszos azért fordult az országgyűlési biztoshoz, mert az ÁB-Aegon Biztosító Rt. a panaszos kötelező felelősségbiztosítás alapján érvényesített kárigényének kielégítését a balesetről készült jogerős rendőrségi határozat becsatolásától tette függővé. Az általános helyettes megállapította: A felelősségbiztosítás intézménye és az arra vonatkozó szerződéskötési kötelezettség lényegében a károsult érdekeit védi, hiszen egyrészt kizárja, hogy a károsult igényének a károkozó általi kielégítése a károkozó anyagi lehetőségeitől mint teljességgel esetleges tényezőtől függjön, másrészt nem teszi lehetővé, hogy a biztos anyagi fedezettel bíró szervezet általi kielégítés a károkozó szerződéskötési hajlandóságától függjön. A biztosításnak egy különleges fajtája a felelősségbiztosítás, amelynek alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt az olyan kár megtérítése alól, amelyért egyébként felelőssé tehető. A biztosító és a biztosított a károsulttal mint jogosulttal szemben egyetemlegesen kötelezettek. A polgári jogi kártérítési felelősségnek négy alapvető feltétele van: a jogellenesség, felróhatóság, kár, okozati összefüggés a kár és a felróható tevékenység (mulasztás) között. A károsultnak kell bizonyítania a kárt, a kár mértékét, valamint az okozati összefüggést. A bizonyítási teher a polgári anyagi jogban nem azt jelenti, hogy valamelyik félnek a feladata a bizonyítás, hanem azt, hogy a bizonyítás sikertelensége esetén annak hátrányait az kénytelen viselni, akin a bizonyítás terhe nyugszik. Az általános helyettes megállapította, hogy a kötelező felelősségbiztosítás szabályaiból, illetve a mögötte meghúzódó jogpolitikai megfontolásokból nem vezethető le olyan érvelés, mely szerint kötelező felelősségbiztosítás esetén a tulajdonost (károsultat) a biztosítónak mentesítenie kellene az anyagi jogi értelemben vett bizonyítási teher alól és ezzel végeredményben magára kellene vállalnia a bizonyítás sikertelenségéből fakadó hátrányokat. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a biztosító, a jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben tekintettel a tulajdonhoz való jogra is, ha a kötelező felelősségbiztosítás alapján érvényesített károsulti igény teljesítését olyan tényező károsult általi bizonyításától teszi függővé, amely tényező bizonyításának terhét nem a károsult, hanem a károkozó viseli. Az ilyen intézkedés ugyanis ellentétes a hatályban lévő jogszabályi rendelkezésekkel, és ennek következtében kártérítésre vonatkozó igény kielégítését olyan módon késlelteti, amely a jogszabályok alapján nem lehetséges. A konkrét esetben a feljelentésből csak az volt megállapítható, hogy a panaszos a baleset bekövetkezésében vétlen volt, arra azonban az intézkedő rendőr nem vállalkozott, hogy megállapítsa, a másik két károsult mennyiben volt felelős. A feljelentésből kiderült, hogy a vétlen károsult panaszos kára a vele szemben haladó gépkocsi vezetőjének cselekményével okozati összefüggésben keletkezett. A biztosító által a tejesítés feltételeként megjelölt szabálysértési határozat egy olyan tényező bizonyításához sem volt szükséges, amely tényező bizonyításának terhe polgári anyagi jogi értelemben a károsultat terheli. Az általános helyettes megállapította, hogy a vizsgált esetben a panaszossal szemben a másik két érdekelt közös károkozónak minősült. A Ptk. szabályainak értelmében a közös károkozók károsulttal szembeni felelőssége egyetemleges. Bár a közös károkozók mindegyikének magatartásával összefüggésben szükséges a magatartás jogellenessége, de a magyar polgári jog szabályai szerint a jogellenesség és a felróhatóság – az ellenkező bizonyításáig – vélelmezett, a jogellenesség hiányát, illetve a felróhatóság hiányát nem a károsult, hanem a károkozó bizonyítja. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a biztosító a jogbiztonság követelményével összefüggésben, amikor olyan tényező bizonyításának terhét hárítja át a károsultra, amely tényező bizonyításának terhe nem a károsultat, hanem a károkozót terheli és ezzel indokolatlanul késlelteti a károsult követelésének kielégítését, illetve amikor ugyan a károsult által bizonyítandó tényező bizonyítására alkalmas irat benyújtására hívja fel a károsultat, de az más könnyebben beszerezhető irattal lenne helyettesíthető, és az iratbekérés indoklása nélkül a károsultat a biztosító megtéveszti.

Tekintettel arra, hogy az Állami Biztosításfelügyelettől kapott tájékoztatás szerint az ÁB-Aegon Biztosító a kárt a károsultnak utóbb megtérítette, a konkrét ügyben az általános helyettes kezdeményezéssel nem élt, ugyanakkor felkérte az ÁB-Aegon Biztosító vezérigazgatóját, hogy hívja fel a cég munkatársainak figyelmét a helyes jogértelmezésre.

 

OBH 7754/1997.

Az Alkotmány 2. §-ában deklarált jogállamiság részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatóság az iratbetekintéshez való jogának gyakorlásában az állampolgárt akadályozza. Az Alkotmány 64. §-ában biztosított panaszhoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot az, ha a hatóság a nála benyújtott, de nem a hatáskörébe tartozó panaszt nem teszi át a hatáskörrel rendelkező illetékes szervhez.

Panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyetteséhez intézett beadványában sérelmezte, hogy a feljelentése alapján indult nyomozás során a keletkezett iratokba, jegyzőkönyvekbe nem tekinthetett be, azokról másolatot kérése ellenére nem kapott.

Panaszos tulajdonostársa ellen magánokirat-hamisítás miatt feljelentést tett a XI. kerületi Rendőrkapitányságon. Panaszos feljelentésében a Vízművek Rt. ügyintézőjének szakszerűtlen eljárását is sérelmezte. A feljelentés erre vonatkozó részét azonban nem tették át kivizsgálás céljából a Vízművek Rt. Fogyasztói Irodájához. A nyomozást a rendőrség vádemelési javaslattal fejezte be, és az iratokat felküldte az illetékes ügyészségnek. Panaszost az eljárás vádemelési javaslattal történő befejezéséről értesítették ugyan, de az irat-betekintési és iratkiadáshoz fűződő jogáról nem tájékoztatták. Panaszos a belügyminiszterhez címzett, kivizsgálás céljából a BRFK-ra áttett levelében sérelmezte, hogy a nyomozati szakban irat-betekintési jogát nem gyakorolhatta, továbbá a Vízművek Rt. ügyintézőjének szakszerűtlen eljárását a rendőrkapitányság nem vizsgálta ki. A BRFK az általa lefolytatott vizsgálat során megállapította, hogy az eljárásban mulasztás történt, illetve a XI. kerületi Rendőrkapitányság akadályozta panaszost az irat-betekintési és iratkiadáshoz fűződő jogának gyakorlásában.

A jogbiztonságot szolgáló eljárási garanciákat a büntető jogban a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. tv. határozza meg. A fenti törvényben előírt garanciák biztosítják az állampolgárok “fair” eljáráshoz való jogát. Ilyen eljárási garancia többek között az irat-betekintéshez és iratkiadáshoz való jog, valamint az eljárás során biztosított panasztételi jog is. Amennyiben a hatóság valamely törvényben biztosított eljárási garancia gyakorlásában akadályozza az állampolgárt, nem beszélhetünk tisztességes eljárásról. Az általános helyettes vizsgálata során megállapította, hogy miután panaszos az irat-betekintési, indítványozási, valamint a büntetőeljárás iratainak kiadásához fűződő jogát nem gyakorolhatta, sérült a tisztességes eljáráshoz való joga is, így a rendőri szerv eljárása e joggal összefüggésben visszásságot okozott. Tekintettel azonban arra, hogy a BRFK vizsgálatának megállapításait követően átiratban kérte a XI. kerületi Rendőrkapitányságot, hogy panaszos tájékoztatását pótolja irat-betekintési joga gyakorlásának lehetőségéről és módjáról, valamint felszólította a helytelen gyakorlat megszüntetésére, és ez meg is történt, az ügyben az általános helyettes ajánlást nem tett.

A BRFK vizsgálata során egy másik mulasztást is megállapítottak. A kerületi Rendőrkapitányság panaszos azon kérelmével, mely a Fővárosi Vízművek Rt. ügyintézője szakszerűtlen eljárásának kivizsgálására irányult, nem foglalkozott. Mivel a Vízműveknél foglalkoztatott ügyintézők eljárása szakszerűségének vizsgálata nem a rendőrség, hanem a munkáltató feladata, a panasz erre vonatkozó részét kivizsgálás céljából át kellett volna tenni a Vízművek Rt. Fogyasztói Irodájához. Az áttétel elmaradása az Alkotmány 64. §-ában biztosított, panasz előterjesztéséhez való joggal összefüggésben okozott sérelmet. Miután a mulasztást pótolták, és az ügyintéző eljárásának kivizsgálása megtörtént, az általános helyettes ajánlást ebben az esetben sem tett.

 

OBH 7786/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonsághoz és a 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jogokkal összefüggésben visszásságot nem okoz, ha a szolgáltató a mellékvízmérő órák hitelesítését új mérőeszköz felszerelésével hajtja végre.

Miskolci panaszos beadványában sérelmezte, hogy a Miskolci Vízmű Rt. (a továbbiakban: MIVÍZ Rt.) a vízmérőórája hitelesítése helyett új mérőeszközt szerelt fel lakásában. Ily módon véleménye szerint hat évenként újra megvásároltatják a mellékvízmérő órát a fogyasztókkal. A beadvány írója kifogásolta a hitelesítési díj összegét.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy a hitelesítéssel kapcsolatos előírásokat a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény végrehajtására kiadott 127/1991. (X. 9.) kormányrendelet szabályozza. A kormányrendelet mellékletének 21. pontja szerint a mellékvízmérők hitelesítési ideje 6 év, bekötési vízmérőké 4 év és a költségmegosztásra használt vízmérők hitelesítési ideje korlátlan.

Az ingatlanok vízfogyasztásának együttes mérésére szolgálnak a bekötési vízmérők, melyek a szolgáltató tulajdonában állnak, így minden jogszabályi kötelezettség (pl. a mérő hitelesíttetése) rájuk hárul. A vízfogyasztás utáni elszámolás elsődlegesen ezeken a bekötési mérőkön történik. A szolgáltatott ivóvíz drágulása, az átalánydíj pontatlansága, sokszor irreálisan magas fogyasztás megállapításának kizárása érdekében nyílott lehetőség arra, hogy a fogyasztók vízfelhasználásuk mérésére mellékmérőt használhassanak. Ezek a mérőórák a fogyasztók tulajdonába kerültek. A fogyasztók terheinek csökkentése érdekében módosult a vízmérők hitelesítésének időköze 6 évre. A szolgáltatókat terhelő bekötési mérők hitelesítésének ideje továbbra is 4 év maradt. A mérők meghibásodását, pontatlan méréseit nem elsősorban az intenzív használat következtében előálló kopási jelenségek, hanem az átfolyt, illetve a mérőben maradó ivóvíz rossz minősége okozza, mely olyan ásványi anyagokkal terhelt, amelyből nem kívánatos lerakodások, vízkövesedések keletkeznek. A pontos mérés biztosítása érdekében szükséges a mérőeszközök időszakonkénti hitelesítése.

A panaszos beadványában kifogásolta, hogy a szolgáltató nem kitisztítja a mérőórákat, hanem leszereli és újat helyez el lakásában. Ezzel szerinte 6 évenként új órát vásároltatnak a fogyasztókkal. Az ivóvíz tisztátalansága következtében szennyeződik a vízóra. A szennyeződés vízkövesedét okoz, melyet a helyszínen nem lehet megtisztítani. Ha a szolgáltató szakemberei leszerelnék az órákat, ideiglenes mérőeszközöket kellene felszerelni, hogy vízfogyasztás mérhető legyen. A tisztítás elvégzése után a korábbi mérőeszköz visszahelyezését, az ideiglenes órák eltávolításával egy másik időpontban végeznék el. Ennek költsége jóval magasabb lenne, mint az új órák felszerelése. Ezzel egyidejűleg az állampolgároknak két ízben otthon kellene tartózkodni, hogy a szerelési munkálatokat a szolgáltató szakemberei elvégezzék. A MIVÍZ Rt. nem járt el szabálytalanul, amikor új órák felszerelésével tett eleget a hitelesítésre vonatkozó kötelezettségének.

Kifogásolható azonban, hogy a kétféle hitelesítési eljárás módjáról és költség kihatásáról nem tájékoztatta pontosan az állampolgárokat.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította ezért, hogy az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogból fakadó jóhiszeműséggel és együttműködési kötelezettséggel kapcsolatosan visszásság keletkezhet, ha a szolgáltató a fogyasztók pontos tájékoztatását elmulasztja. Figyelemmel arra, hogy jelen esetben az alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság csekély jelentőségű és az állampolgároknak a Vízmű eljárásával kárt nem okozott, az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlással nem élt.

 

OBH 2365/1998.

I. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az önkormányzat a tulajdonhoz való joggal (Alk. 13. § (1) bek.) összefüggésben, ha az üdülőtulajdonosok által ténylegesen igénybe nem vett szolgáltatásért ellenszolgáltatást állapít meg. Alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz a tulajdonjog és a diszkrimináció tilalma (Alk. 70/A. §) mint alkotmányos alapelv vonatkozásában az önkormányzat azzal is, hogy az üdülőtulajdonosok – a szemétszállítás mint szolgáltatás igénybevétele szempontjából egyedi csoport – sajátos helyzetéből fakadó elbírálást lehetetlenné tevő szabályozást állapít meg.

II. Alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben az olyan szabályozáson alapuló közszolgáltatói gyakorlat, amely a ténylegesen képződő szemét mennyiségétől független számítási alapra, például az ingatlanra mint számítási alapra támaszkodik, mivel – hasonlóan a díjak helyiségenkénti meghatározásához – lehetetlenné teszi a szolgáltatás valóságos értékének megállapítását.

III. Nem sérti a beadványt tevő panaszjogát (Alk. 64. §) a közigazgatási hivatal eljárása, ha a benyújtott panaszt megvizsgálja és álláspontjáról is tájékoztatja a panaszt tevőt, valamint a panaszos által igénybe vehető jogi eszközre – az Alkotmánybírósághoz fordulás jogára – is felhívja a panaszos figyelmét. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának eljárásában az alkotmányos jogokkal összefüggő sérelem eljárási feltételnek minősül, így annak hiányában a panaszt érdemben nem vizsgálhatja.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

 

OBH 4004/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvét sérti, és az Alkotmány 16. §-ában meghatározott, az ifjúság érdekeinek alkotmányos védelmét rögzítő alkotmányos alapelv maradéktalan érvényesülését közvetlenül veszélyezteti, ha a tanuló tanulói jogviszonyának megszüntetésekor az iskola a tanulót, kiskorú tanuló esetén a szülőt legalább két alkalommal, írásban nem figyelmezteti az igazolatlan mulasztás következményeire.

A panaszos a beadványában azt sérelmezte, hogy 1998 májusában gyermeke osztályfőnöke egy táviratban értesítette arról, hogy a fiát magatartásbeli problémák miatt törölték az oktatási intézmény létszámból.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a vizsgálat megindításával egyidejűleg írásban tájékoztatást kért a szekszárdi Kolping Szakmunkásképző Intézet és Szakiskola oktatási intézmény vezetőjétől. A bekért dokumentumok alapján megállapította, hogy a panaszos gyermeke 1997-ben kezdte meg tanulmányait a helyi szakmunkásképző intézetben. A panaszos gyermekének tanulói jogviszonyát 1998. május 20. napján szüntették meg, mivel 32 óra igazolatlan hiányzása volt. A tájékoztatás szerint a tanuló ezen túlmenően sorozatos fegyelmi vétségeivel lehetetlenné tette az osztályban folyó munkát. A szülőt behívták és a megszüntetés tényéről szóban értesítették, a tanuló számára pedig egy másik helyiség szakmunkásképző intézetében továbbtanulási lehetőséget biztosítottak. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 28. § (2) bekezdése szerint megszűnik a tanulói jogviszonya – a tanköteles kivételével – annak, aki igazolatlanul harminc tanítási óránál többet mulaszt, feltéve, hogy az iskola a tanulót, kiskorú tanuló esetén a szülőt legalább két alkalommal, írásban figyelmeztette az igazolatlan mulasztás következményeire. A tanulói jogviszony megszűnéséről az iskola írásban értesíti a tanulót, kiskorú tanuló esetén a szülőt, továbbá minden esetben a tanuló állandó lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes fővárosi, megyei egészségbiztosítási pénztárat. Tekintettel arra a körülményre, hogy az iratok között nem szerepelt olyan dokumentum, amely azt igazolta volna, hogy az iskola a rendelet előírásainak megfelelően a tanulót a tanulói jogviszony megszüntetését megelőzően írásban két alkalommal figyelmeztette volna az igazolatlan mulasztás következményeire, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese arra a megállapításra jutott, hogy az iskola igazgatójának a panaszos gyermekének tanulói jogviszonya megszüntetése során követett eljárása – mivel a tanuló előzetes figyelmeztetése elmaradt – megsértette a Rendelet vonatkozó előírásait. Az országgyűlési biztos jelentésében rámutatott, hogy az oktatási intézményekre hárul az a kötelezettség, hogy feladatuk ellátása során elősegítsék az Alkotmányban deklarált ifjúságvédelem érvényre jutását. A konkrét ügyben az iskola kötelessége lett volna a tanuló megfelelő tájékoztatása, előzetes figyelmeztetése is. A mulasztás a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvének sérelmén túl veszélyeztette az érintett tanulónak az Alkotmányban deklarált ifjúságvédelemhez fűződő jogának maradéktalan érvényesülését is. Figyelembe véve, hogy a tanuló a beadvány benyújtásakor már másik intézményben folytatta tanulmányait, az országgyűlési biztos a konkrét ügyben ajánlással nem élt, de az intézmény vezetőjének figyelmét felhívta arra, hogy a hasonló jogsértések elkerülése érdekében a jövőben tartsa be a rendelet előírásait.

 

OBH 4200/1998.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jog, valamint a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a szolgáltató nem a hatályos jogszabályok alapján intézi a fogyasztói panaszt.

Az Alkotmány 64. §-ában deklarált panaszhoz való joggal kapcsolatban visszásságot okoz, ha a fogyasztóvédelmi felügyelőség érdemi vizsgálatot nem folytat és tájékoztatást sem ad a fogyasztónak.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

 

OBH 5006/1998.

I. Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet a jogbiztonsággal összefüggésben a közüzemi szolgáltató, ha a díjkülönbözet meg nem fizetésére tekintettel a jogszabály szerint alkalmazható jogkövetkezményként a szolgáltatást korlátozza

II. Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet a közüzemi szolgáltató a piacgazdaság követelményével összefüggésben (Alk. 9. § (1) bek.), ha egy – a szerződéskötési szabadság elvének értelmében – őt nem kötelező szerződésmódosítási javaslatot visszautasít.

A panaszos a Debreceni Vízmű Rt. számlázással kapcsolatos eljárását, illetve a vízszolgáltatás átmeneti megszüntetését sérelmezve fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához. A panaszos egy debreceni sorház egyik lakásának tulajdonosa. A sorházban lévő lakások tulajdonosai azt kérték a Debreceni Vízmű Rt-től, hogy a főóra által mutatott és a mellékmérők által mért vízmennyiség közötti különbözet egy-egy lakásra jutó részét a bekötési vízórán mért víz szolgáltatási díját tartalmazó számlán tüntesse fel. A szolgáltató a kérésnek nem tett eleget. Amíg azonban a lakók a kérés teljesítésére vártak, lakásonként körülbelül hétezer forint vízdíjhátralék halmozódott fel a bekötési vízórán mért vízmennyiség után felszámított díj nemfizetése miatt. Ezért a Debreceni Vízmű Rt. a szolgáltatást korlátozta. A Debreceni Vízmű Rt. általános szerződési gyakorlata szerint a szolgáltató a lakóközösségnek számlázza ki a vízmennyiség-különbözet után járó díjat.

I. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a szerződés szerinti díj nem fizetése jogkövetkezményének jogszerűségét nem befolyásolja az a tény, hogy a fogyasztó vitatja a – véleménye szerint – szerződésszegésének okául szolgáló szolgáltatói magatartást. A fogyasztó által megjelölt szolgáltatói magatartás nem minősült szerződésszegének, ezért a szolgáltatónak, a jogszabályok rendelkezéseinek figyelembevételével, nem volt kötelessége a fogyasztói érvelést elfogadni. Mindemellett a polgári jog általános szabályai szerint, mindenekelőtt a jóhiszeműség követelményére tekintettel még az egyik fél szerződésszegő magatartása sem jogosítja fel a másik felet a szerződés rendelkezéseinek megszegésére. A fent kifejtettekre tekintettel az általános helyettes megállapította, hogy a szolgáltató nem okozott alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet a jogbiztonsággal összefüggésben akkor, amikor a díjkülönbözet meg nem fizetésére tekintettel a jogszabály szerint alkalmazható jogkövetkezményt, vagyis szolgáltatás korlátozását alkalmazta, így alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megállapítására nincs alap.

II. A díjkülönbözet arányos részének egyedi számlákon való feltüntetésére vonatkozó fogyasztói igény szerződésmódosítási javaslatnak minősül. A díjkülönbözet elszámolására vonatkozóan a jogszabály rendelkezéseket nem tartalmaz. A panaszos ugyanakkor nem élt a különbözet okának kiderítését szolgáló rendelkezés felhívásának lehetőségével. Az általános helyettes megállapította, hogy nem sértett jogszabályt a szolgáltató, amikor a díjkülönbözet egy fogyasztóra jutó hányada feltüntetésének megtagadásával a közös bekötési vízórával ellátott fogyasztók egymás közötti elszámolására bízta a díjkülönbözet rendezését. Az általános helyettes megállapította, hogy nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet a szolgáltató azon magatartása, amikor egy – a szerződéskötési szabadság elvének értelmében – őt nem kötelező szerződésmódosítási javaslatot visszautasít. Az egyetlen szóba jöhető Alkotmányban foglalt rendelkezés a piacgazdaságot deklaráló 9. § (1) bekezdés. Amint azt az Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatban kifejtette, a piacgazdasághoz senkinek nincs joga, vagyis nem minősíthető alapjogként, a piacgazdaság sérelmére hivatkozva semmilyen alapjog sérelmének alkotmányellenessége nem dönthető el. Tekintettel arra, hogy alkotmányos joggal való összefüggés hiányában a panaszos által felvetett sérelem érdemi vizsgáltra nem volt alkalmas, az általános helyettes a panaszt elutasította.

 

OBH 5578/1998.

I. A gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is figyelemmel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz a rehabilitációs intézet házirendjének jogszabályoknak megfelelő jól látható helyen történő kifüggesztésének elmulasztása. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot az intézmény érdekképviseleti fóruma működésének hiánya.

II. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal, valamint a jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon által biztosított ellátásért fizetendő térítési díjról az érintettek névreszóló értesítés helyett egy, az intézmény vezetője által a fenntartó rendelete alapján készített feljegyzésből értesülnek.

III. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített, a tulajdonhoz fűződő jog sérelmén túl a jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben is visszásságot okoz a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon, ha az általa a gondozottak pénzkezelésével összefüggésben kimunkált gyakorlat mellőzi a gondnokság alá helyezett jogait és törvényes érdekeit védő, törvényben előírt garanciális rendelkezések egyidejű alkalmazását, vagy ha a gondozott a személyes szükségletére elhelyezett pénzéhez csak előzetes egyeztetést követően, igazgatói engedéllyel juthat hozzá. E jogot sérti meg a bentlakásos intézmény akkor is, ha a jogszabály kötelezése ellenére nem gondoskodik a gondozottak értéktárgyainak biztonságos megőrzéséről. Ugyanezen joga megsértése mellett a gondozott emberi méltóságához fűződő alkotmányos joga is sérül, ha a bentlakásos intézmény büntetésből zsebpénzvisszatartás-büntetést alkalmaz.

IV. A rehabilitációs intézet elkerítésének hiányosságai, valamint a portaszolgálat vagy más ellenőrző rendszer kialakításának elmulasztása visszásságot idéz elő az intézetben gondozottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézet nem számol fel haladéktalanul egy beázott, elektromosvezeték-elosztóban rejlő veszélyforrást, illetve ha az intézet belső útjainak állapota balesetveszélyes. Ugyancsak e joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézetben nem alakítanak ki megfelelő orvosi szobát, vagy ha az intézetben a gyógyszerrendelés ellenőrizhetetlen, áttekinthetetlen és nem megfelelően dokumentált, továbbá ha az intézmény az előírt gyógyszerek árát nem téríti meg automatikusan. A jogszabályban minimálisan előírt orvosi jelenlét, a tisztálkodáshoz szükséges anyagok ellátási hiányosságai e jog sérelmén túl sértik az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát.

V. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot az a rehabilitációs intézetben kialakított gyakorlat, amely szerint minden WC-használat előtt és után a gondozó kíséri a gondozottat, nyitja és zárja a szobák, illetve a mellékhelyiségek ajtait. Az ellátottak ugyanezen jogát sérti meg az intézet, ha a gondozott és a gondozó közötti magázódás és tegeződés gyakorlatát az intézet házirendjében szabályozza. E jog sérelmével jár az is, ha az intézet mellékhelyiségeiben a WC-kagylókat egymástól nem választják el, illetve ha a WC-ajtók hiányából fakadóan az intimitás alapvető feltételei sem adottak.

VI. Az Alkotmány 18. §-ában rögzített egészséges környezethez való jog maradéktalan érvényesülését veszélyezteti, ha a rehabilitációs intézeten belül, a gondozottak által rendszeresen használt területen legeltetik az otthon háziállatait. E jogot sérti, ha az intézet disznóóljait a gazdasági épületek, az ebédlő, a konyha, valamint a lakóotthonok tőszomszédságában helyezik el. Ugyanezen jog sérelmével jár az is, ha az intézet mellékhelyiségeiben található WC-kagylókat nem látják el ülőkével és fedlappal, valamint ha a lakószobákban “bilipadokat” helyeznek el.

VII. Az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében rögzített szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő jogot sérti, ha a bentlakásos intézmény büntetésből kimenőmegvonást alkalmaz.

VIII. A gondozottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát sérti, ha a rehabilitációs intézet nem gondoskodik az általa ellátott utógondozásának, a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon pedig a gondozottak előgondozásának megszervezéséről. Ugyanezen jogot sérti meg az intézet, ha házirendjében rögzíti, hogy csak az erre képtelen gondozottak ruhaneműinek mosásáról gondoskodik, vagy ha az intézmény külön térítési díjat állapít meg a lakók elektromos árammal működtetett készülékeinek használatáért.

IX. Az Alkotmány 64. §-ában deklarált kérelemhez és panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot idéz elő a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon, amikor az írásban benyújtott panaszra szóban ad választ. Ugyanezen jogot sérti az intézet, ha a panasztétel lehetőségét írásbeliséghez köti, vagy ha a gondozottakat érintő panaszokat az intézeti vezető főnővérhez irányítja.

X. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében rögzített, hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben okoz visszásságot a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon, amennyiben a látogatás jogát az intézetvezető előzetes hozzájáruláshoz köti, és a gondozott rokoni körére, illetve törvényes képviselőjének személyére korlátozza.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

 

OBH 6590/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság elvével összefüggésben csekély mértékű visszásságot okoz, ha a MÁV Rt. az utas reklamációjával kapcsolatban – bár azt kivizsgálta – a tájékoztatást elmulasztja.

A panaszos sérelmezte, hogy 1998 júniusában a Budapest és Sárospatak között közlekedő egyik vonat zsúfoltságára vonatkozó reklamációjára a Magyar Államvasutak Rt-től nem kapott választ.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a panaszos az 521. sz. vonaton kialakult zsúfoltság miatt 1998. június 4-én a MÁV Rt. Területi Igazgatóságának panaszirodáján kifogást emelt, amelyet a Gy 1008-115/98. számon regisztráltak. A társaság a panaszt kivizsgálta, azonban annak eredményéről és a megtett intézkedésről a panaszost nem tájékoztatta. A vizsgálat szerint a zsúfoltságot a pünkösd hétfői nagymértékű utasforgalom és a diákok visszautazásának egybeesése okozta annak ellenére, hogy a szerelvény három kocsival hosszabb volt és 36 perc múlva mentesítő vonat is indult. Az Rt. a válaszadást elmulasztó munkatársát felelősségre vonta.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította ezért, hogy a MÁV Rt. a tájékoztatás elmulasztásával a jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okozott, ajánlást azonban nem tett annak csekély mértéke, illetve amiatt, hogy a társaság az érintett munkatársát felelősségre vonta, és a hasonló helyzetek elkerülésére a szükséges intézkedéseket megtette.

 

OBH 6621/1998.

I. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a szemétszállítást végző közüzemi szolgáltató a jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal (Alk. 2. § (1) bek.), és a tulajdonhoz való joggal összefüggésben (Alk. 13. § (1) bek.), ha az általa alkalmazott irányadó önkormányzati rendelet nem alkalmas a szemétszállítást igénybe nem vevők helyzetének figyelembevételére, és így olyan személy is kénytelen szemétszállítási díjat fizetni, aki a szolgáltatást nem veszi igénybe.

II. Alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz a jogbiztonság követelményével (Alk. 2. § (1) bek.) és a tulajdonjoggal (Alk. 13. § (1) bek.) összefüggésben az olyan szabályozáson alapuló gyakorlat, amely a ténylegesen képződő szemét mennyiségétől független számítási alapra támaszkodik, mivel lehetetlenné teszi a szolgáltatás valóságos értékének megállapítását.

III. A diszkrimináció tilalmába ütközik (Alk. 70/A. §) és azzal összefüggésben alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a közüzemi szolgáltató, ha a település meghatározott részéről – az irányadó önkormányzati rendelet szabályaira tekintettel – indoklás nélkül magasabb díjért szállítja el a szemetet, mint a település többi részéről.

A panaszos azért fordult beadvánnyal az Országgyűlési Biztosok Hivatalához, mert igazságtalannak tartotta, hogy az általa igénybe nem vett szemétszállításért a szolgáltató, a Rethmann Recycling Szolnok Rt. díjat követel.

I. A Ptk. a visszterhesség vélelmén felül a szerződéses szolgáltatások és ellenszolgáltatások egyenértékűségének elvét is rögzíti, a szolgáltatásért nem bármilyen, hanem értékében annak megfelelő ellenszolgáltatás jár. Az 1995. évi XLII. törvény 1. § (1) bekezdése felállítja a hulladék-elhelyezéssel kapcsolatos közszolgáltatás igénybevételének vélelmét, ezzel szükségtelenné teszi az ellenszolgáltatás vélelme érvényesülésének vizsgálatát, mivel a szemét elszállításának mint ellenszolgáltatásnak a hiánya fel sem merül, másrészt az igénybevétel kötelezővé tételével az önkormányzati rendeletbe foglalt, e vélelem rugalmatlanságát ellensúlyozó, a szolgáltatás tényleges igénybevételében megmutatkozó egyedi eltérések kifejezésére alkalmas szabályozás szükségességét keletkezteti, ugyanis nem fogalmaz meg az ellenszolgáltatás vélelmének érvényesülését kizáró rendelkezést. Az általános helyettes megállapította, hogy a szemétszállítás mint közszolgáltatás kötelező igénybevételére vonatkozó szabályozás nem járhat azzal a következménnyel, hogy az ellenszolgáltatás vélelmére vonatkozó Ptk-beli szabály sérül. A kötelezően igénybe veendő közszolgáltatás tényleges igénybevétele mértékének kifejezésére alkalmas szabályozást a vizsgált önkormányzati rendelet nem tartalmaz. E szabályozás hiányában a szolgáltatás vélelmezett igénybevevőinek köre a tényleges élethelyzetek sokfélesége ellenére a szolgáltató által differenciáltan nem kezelhető.

Az általános helyettes megállapította, hogy a Rethmann Recycling Rt. Szolnok Város Közgyűlése rendeletének alkalmazásával alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott a jogbiztonság elvével és a tulajdonhoz való joggal összefüggésben, amikor a köztisztasági szolgáltatásért felszámítható díjat hiányosan, a tényleges szemétkibocsátás mértékének figyelembevételére alkalmas rendelkezések megfogalmazása nélkül szabályozta.

II. Mivel az önkormányzat a szemétszállítási díj megállapításával – törvényi felhatalmazás alapján – szerződéses jogviszony elemét szabályozza, tiszteletben kell tartania a polgári jog olyan általános alapelvét, mint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége. A szolgáltatás valóságos értékének megállapítását a díjnak helyiségenkénti meghatározása lehetetlenné teszi. Amennyiben a felszámítható díj alapjának szempontjából a szolgáltatást igénybe vevő személyek számától teljesen független “ingatlan”, “lakóegység”, “üdülőegység” fogalmára mint egységre építő szabályozást tekintjük egy képzeletbeli skála egyik végpontjának, a tényleges szemét mennyiségéhez igazodó számítást pedig a másik végpontnak, megállapíthatjuk, hogy az ez utóbbihoz közelítő megoldások az alkotmányossági kritériumoknak is jobban megfelelnek. Minden esetben alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz a jogbiztonság követelménye és a tulajdonjog vonatkozásában az olyan szabályozáson alapuló gyakorlat, amely a ténylegesen képződő szemét mennyiségétől független számítási alapra támaszkodik, mivel lehetetlenné teszi a szolgáltatás valóságos értékének megállapítását.

III. A vizsgálat során az általános helyettes megállapította, hogy az önkormányzati rendelet a ténylegesen nyújtott többletszolgáltatás létének bizonyítása nélkül állapít meg magasabb szolgáltatási díjat a Kaán Károly lakóterületre, így a megkülönböztetés alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz a tulajdonhoz való joggal összefüggésben.

Az általános helyettes felkérte Szolnok Megyei Jogú Város polgármesterét, hogy kezdeményezze az önkormányzati rendelet oly módon történő módosítását, amely a feltárt alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság megszüntetésére alkalmas. A polgármester arról tájékoztatta az általános helyettest, hogy a vizsgálat megállapításival ugyan nem kíván vitatkozni, de véleménye szerint a vizsgált ügyben feltárt visszásságok nem jogszabály fölösleges, nem egyértelmű rendelkezésére, illetve az adott kérdés jogi szabályozásának hiányára (hiányosságára) vezethetőek vissza, bár a visszásság alapja nyilvánvalóan jogszabályi rendelkezés, ezért véleménye szerint az érintett önkormányzati rendeletet az Alkotmánybíróságnak kell megsemmisítenie. Az általános helyettes a fent kifejtett álláspont megismerése után a rendelet módosítására vonatkozó javaslatát visszavonta és az Alkotmánybírósághoz fordult, kérve az érintett önkormányzati rendelet vizsgált rendelkezéseinek megsemmisítését. A polgármester az Alkotmánybírósághoz fordulásról szóló tájékoztatás kézhezvétele után néhány héttel arról értesítette az általános helyettest, hogy hamarosan a közgyűlés elé kerül az a rendeletmódosításra vonatkozó javaslat, amely a feltárt visszásságok jövőbeni elkerülését is biztosítani fogja.

 

OBH 7045/1998.

Nem okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz való joggal és a 42. §-ban biztosított helyi önkormányzáshoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot, ha az önkormányzat a helyi távfűtés megoldásának ügyében a lakosság folyamatos tájékoztatása mellett saját hatáskörében folytatja a szükséges beruházás előkészítését.

A panaszos az érintettek képviseletében azt sérelmezte, hogy a Piszkei Papírgyártó Rt. (a továbbiakban: P.P.Rt.) 1998 februárjában egyoldalúan felmondta a távhőszolgáltatásra szóló közüzemi szerződést, továbbá a helyi önkormányzat a fogyasztókat, ill. azok képviselőit nem vonja be a távfűtéssel kapcsolatos probléma megoldásába.

Az országgyűlési biztos vizsgálata során több alkalommal megkereste a lábatlani polgármestert. A polgármester tájékoztatást adott arról, hogy az önkormányzat alternatívákat dolgozott ki a probléma megoldására.

A helyi önkormányzat a fűtés megvalósítása végett, külön erre a célra bizottságot hozott létre, és a lakók képviseletében eljáró személyeknek több alkalommal felkínálták, hogy vegyenek részt a bizottság munkájában. Mivel ezzel a lehetőséggel nem éltek, a bizottságban készült írásos anyagokat tájékoztatásul megküldték számukra.

Az 1999. január 22-én a polgármester tájékoztatta a lakossági megbízottakat a távfűtéssel kapcsolatos műszaki előkészítést végző bizottság javaslatairól.

A fórumon elhangzott, hogy az egyedi fűtés megvalósításához a lakosság anyagi hozzájárulása is szükséges. Amennyiben a lakóközösség úgy dönt, hogy távfűtéssel biztosítsák a lakótelep fűtését, akkor azt az önkormányzat vállalja, a beruházást elvégezteti.

A fórumot követően a tulajdonosok véleményét kérdőíves formában kérdezték meg. A kérdőíves felmérésnek az lett volna a célja, hogy az összes érintett lakótól közvetlenül szerzett információk alapján lehessen felmérni a lakosság többségének az igényét, valamint azt, hogy akik az egyedi fűtést támogatnák, annak megvalósításához az önkormányzat a lakóktól mennyi anyagi hozzájárulásra számíthat. A kérdőíves felmérés eredménytelen maradt, mert a lakossági megbízottak megakadályozták azok összesítését.

Az önkormányzat annak ellenére, hogy a P.P.Rt. felmondta a szerződést és nem kérte a tevékenység folytatásához a törvényben előírt engedélyt, tárgyalásos úton elérte, hogy a vállalkozó a távfűtés megoldásáig biztosítja a fűtéshez szükséges gőzt.

Az önkormányzat a bizottsági munkába be akarta vonni a lakók képviselőit, de ezzel a lehetőséggel nem kívántak élni. A polgármester folyamatosan eleget tett tájékoztatási kötelezettségének, gondoskodott a távfűtés folyamatosságáról, és azon munkálkodott, hogy a fűtés megoldódjon a jövőre nézve.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszolt önkormányzat a törvényekben előírt feladatait ellátta, eljárása alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot nem okozott, a panaszt további vizsgálat nélkül elutasította.

 

OBH 7284/1998.

I. A gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is figyelemmel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha az időseket ápoló-gondozó otthonban a műszakonként vezetni szükséges dátumozott eseménynapló nem sorszámozott. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot a házirend jogszabályoknak megfelelő jól látható helyen történő kifüggesztésének elmulasztása, valamint az intézmény érdekképviseleti fóruma működésének hiánya is. Az intézet házirendjében szabályozni szükséges egyes tárgykörök felvételének elmulasztása a jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvének megsértésén túl sérti a gondozottak szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos jogát is.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített, a tulajdonhoz fűződő jogot sérti az időseket ápoló-gondozó otthon akkor, ha a gondozottnak az erre vonatkozó meghatalmazása nélkül kezeli a költőpénzét.

III. Az időseket ápoló-gondozó otthon mellékhelyiségei burkolatának nagyfokú, balesetveszélyes sérülései, a folyamatos fűtés és melegvíz-szolgáltatás hiánya, az intézmény elkerítésének hiányosságai – összefüggésben a portaszolgálat vagy más ellenőrző rendszer kialakításának elmulasztásával – visszásságot idéznek elő a gondozottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Ugyancsak e joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézetben nem alakítanak ki megfelelő orvosi szobát és egészségügyi elkülönítőt, vagy a mozgáskorlátozottak közlekedését segíteni hívatott rámpa kialakítása balesetveszélyes. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézet emeleti szennyesledobójának ajtaja nem zárható. A jogszabályban minimálisan előírt orvosi jelenlét, a tisztálkodáshoz szükséges anyagok ellátási hiányosságai e jog sérelmén túl sértik az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát.

IV. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot az, ha az időseket ápoló-gondozó otthon mellékhelyiségeiben a zuhanyzótálcákat, a kádakat, a WC-kagylókat egymástól nem választják el, illetve ha a WC-ajtók vagy a WC-helyiség ablakait takaró függöny hiányából fakadóan az intimitás alapvető feltételei sem adottak. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot az, ha az intézményben az étkezések alkalmával nem adnak szalvétát a gondozottaknak.

V. Az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében rögzített szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő jogot sérti, ha az időseket ápoló-gondozó otthon büntetésből kimenőmegvonást alkalmaz, vagy eseti orvosi szakvélemény nélkül rendelkezik a kimenő megvonásáról.

VI. A gondozottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát sérti, ha az időseket ápoló-gondozó otthon nem teszi félre az ebédjét annak, aki rendszeresen kijár az intézetből. Ugyanezen jogot sérti meg az intézet, ha a gondozottakat a jogszabályi kötelezés ellenre nem látja el az előírt mennyiségű ruházati cikkel.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

 

OBH 315/1999.

Ha a tanuló bántalmazása miatt az iskola vezetője fegyelmi jogkörét gyakorolja és a fegyelmi tanács határozatban elmarasztalja a tanulót bántalmazó pedagógust, akkor nem állapítható meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben visszásság.

Panaszbeadványukban a szülők a csornai Széchenyi István Általános Iskolában történt, gyermekük sérelmére elkövetett bántalmazásról számoltak be.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a kapott tájékoztatás alapján megállapította, hogy az ügyben érintett pedagógus testnevelés órán helyettesített a 7. b. osztályban. Az órai játék megszervezése közben az egyik tanuló nem figyelt. Amikor osztálytársai kialakították a csapatokat, azokba nem került be, de a játszó csapatok közé ment a tornaterem átellenes végébe. A tanár figyelmeztetése után sem jött vissza (aki elismerte, hogy elképzelhető az is, hogy a tanuló nem hallotta a hívását.). Az eredménytelen felszólítás után a tanár a diákért küldte egyik osztálytársát. A tanuló duzzogva érkezett vissza. A tanár a figyelmetlen diákot öt kör futásra “büntette”. A tanuló a büntetést követően tovább duzzogott, és a tanár sértődése okát firtató kérdésére azt válaszolta, hogy őt egyik társa hívta a terem másik részén felállított csapatba játszani. A pedagógus ezt követően megfogta a gyermek bal felső karját és oda akarta vinni az általa megnevezett diákhoz. A vonakodó tanulót karjánál fogva a tornaterem közepéig vonszolta, és ott többször megütötte.

Az országgyűlési biztos szerint az emberi méltósággal kapcsolatos jogok a gyermek-diák kiemelten fontos alapjogát jelentik arra, hogy mindenki tartsa tiszteletben a személyiségét, becsületét, nevét, származását, egyéniségét, szuverenitását, autonómiáját és egész emberi mivoltát. A diák személyének, személyiségének, emberi méltóságának sérelme koránál fogva adott védtelensége és az iskola hierarchikus rendszerében való kiszolgáltatottsága miatt igen súlyos jogsértés. A bántalmazott tanuló édesapja a beadványában a bántalmazás tényén túl azt is sérelmezte, hogy a fegyelmi határozat meghozatalának elhúzódása miatt csak a tettlegességtől számított 31. napon kapott értesítést arról, hogy a fegyelmi határozat hatályba lépett, így sem rendőrséghez, sem bírósághoz nem tudott fordulni. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a bántalmazott tanuló édesapja a történtek miatt az iskola igazgatójánál 1998. május 26-án élt bejelentéssel. Az igazgató a bejelentést követően haladéktalanul elrendelte az ügy kivizsgálását. A vizsgálóbiztos jelentése alapján a pedagógussal szemben tanuló testi bántalmazása miatt 1998. május 26-án fegyelmi eljárást indított. Az eljárás megindításáról mind a pedagógust, mind a bejelentő szülőt értesítette. A szülői bejelentéstől (1998. május 26.) a fegyelmi határozat meghozataláig (1998. június 4.) kilenc nap telt el. A beadványnak a szülő fellebbezési joga érvényesíthetetlenségét taglaló kitételével kapcsolatban az országgyűlési biztos utalt a Kjt. 51. § (3) bekezdésére, amelynek értelmében csak a közalkalmazott fordulhat a határozat ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül bírósághoz. A jogszerűen megalakított fegyelmi tanács az eljárás alá vont pedagógust közalkalmazotti jogviszonyával kapcsolatos lényeges kötelezettségének vétkes megszegése miatt írásbeli megrovásban részesítette, és egyidejűleg az előmeneteli rendszerben való várakozási idejének egy évvel történő meghosszabbítás, valamint a minőségi bérezés lehetőségétől egy évre történő megfosztás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Tekintettel arra, hogy az iskola igazgatója fegyelmi jogkörét gyakorolta, a fegyelmi tanács pedig határozatban marasztalta el a pedagógust, az országgyűlési biztos ajánlással nem kívánt élni.

 

OBH 339/1999.

I. Az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében foglalt véleménynyilvánítási és tájékozódási szabadsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közszolgálati médium kuratóriuma elnökségének kiegészítésekor akár a kormánypárti, akár az ellenzéki oldalon számításba vesznek olyan elnökségi tagokat, akiket időközben már megszűnt képviselőcsoportok javaslatára választottak. Ez ugyanis – a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának garanciáját csökkentve – a véleménynyilvánítás, tájékozódás szabadságának közvetlen veszélyét idézi elő.

II. Nem okoz visszásságot – a jogbiztonságot (Alk. 2. § (1) bek.) sértve – a véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságával (Alk. 61. § (1) bek.) összefüggésben a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 55. §-a, mert e § rendelkezései értelmezhetőek, világosak.

Teljes szöveg: 3.8. alfejezetben.

 

OBH 462/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében és az 54. § (1) bekezdésében deklarált jogbiztonsághoz való, illetőleg az emberi méltósághoz való joggal összefüggő visszásságot okoz, ha a holttest kiadásának szabályait a kórház szervezeti és működési szabályzatában nem rögzítik, és ennek következtében a holttestet a temetkezési vállalkozó írásos megbízás nélkül is elszállíthatja a kórházból.

A Napló című folyóiratban 1999. január 20-án megjelent a “Kegyeletsértő üzleti versengés” című írás, amely arról tudósított, hogy a várpalotai kórházból írásos megbízás nélkül is kiadják a halottat a temetkezési vállalkozóknak. Az elhunyt férje értesülve a halálesetről öngyilkosságot követett el. A tragikus események után a család a temetkezés ügyében a Kegyelet Rt.-nél intézkedett, de az elhunytat nem találták a kórházban, kiderült, hogy a berhidai temetkezési vállalkozó már elvitte. A cikk szerint a Kegyelet Rt. munkatársa is megerősítette, hogy szóbeli megbízás alapján is elszállíthatja az elhunytat a kórházból. Az ügyben az országgyűlési biztos a kegyeleti jogok sérelmének gyanúja miatt hivatalból indított vizsgálatot.

A cikkben leírt eset körülményeinek tisztázására az országgyűlési biztos Várpalota polgármesterét kérte fel, aki a történteket az alábbiak szerint vázolta: A kórházban elhunyt hölgy hozzátartozói a boncmesternél érdeklődtek a temetéssel megbízható vállalkozásokról. Mivel a boncmester a berhidai vállalkozót is említette, az elhunyt fia telefonon megállapodott a vállalkozóval a boncmester jelenlétében a halott elszállításáról. Az elhunyt hölgy férje a feleség halálhírére öngyilkos lett. A rendőrség a halott férfit a Kegyelet Rt.-vel szállíttatta el. Amikor a hozzátartozók a Kegyelet Rt.-nél intézkedtek, akkor a Kegyelet Rt. dolgozója felháborodott azon, hogy a másik halottat a berhidai vállalkozó szállította el. A holttest kórházból történő kiadása valóban csak szóbeli (telefonon történő) megállapodás alapján történt. A polgármester megítélése szerint itt valóban a két temetkezési vállalkozó közötti versengésről volt szó. A berhidai vállalkozó azonban a holttestet visszaszállította, és a temetést a továbbiakban a Kegyelet Rt. bonyolította.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a holttest ilyen módon történő kiadása sértheti a kegyeleti jogokat még abban az esetben is, ha a megrendelés a boncmester jelenlétében történik. Az a körülmény pedig, hogy a holttest kiadásának szabályait a Kórház SZMSZ-ében nem szabályozták, sértette a jogbiztonság alkotmányos követelményét.

A polgármester tájékoztatása szerint az eset óta a temetkezési vállalkozók csak a hozzátartozó írásos megbízása alapján szállíthatják el a halottat. A kórházban is nyilatkozhatnak a hozzátartozók, hogy a temetéssel melyik temetkezési vállalkozót bízzák meg. A nyilatkozatukat aláírásukkal hitelesítik.

A hasonló esetek elkerülése érdekében a polgármester felhívta a Városi Kórház rendelőintézetének orvosigazgatóját, hogy a halottak kiadásának feltételeit az SZMSZ-ben szabályozza. A kiegészítés elkészült, melyet az Egészségügyi Szociális és Lakásügyi Bizottság határozatával elfogadott. A fenti intézkedések alkalmasak arra, hogy az említett alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságokat a jövőben megelőzzék. A szóban forgó esetben a sérelmet orvosolták azzal, hogy a berhidai vállalkozó visszaszállította a halottat, és a temetést a hozzátartozók által kiválasztott szolgáltató bonyolította. A fentiekre tekintettel az országgyűlési biztos az ügyben ajánlást nem tett.

 

OBH 1221/1999.

Az Alkotmány 70/F. § (1) és (2) bekezdésben deklarált művelődéshez való joggal, valamint a 2. § (1) bekezdésben foglalt jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz az általános iskola kimenő rendszerben történő, illetve ezt sem biztosító megszüntetése, ha a megkezdett kísérleti jellegű oktatás nem fejezhető be.

Teljes szöveg: 3.11. alfejezetben.

 

OBH 1623/1999.

I. Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot a jogállamiságból fakadó jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bek.) követelményével összefüggésben a közszolgáltató, amikor egy új elszámolási rendszer bevezetéséig tartó átmeneti időszakban átalánydíjas elszámolást alkalmaz a fogyasztókkal szemben, ha ez az intézkedés az új díjszabás bevezetéséhez szükséges időre korlátozódik és az abból fakadó esetleges díjtöbbletet a fogyasztóknak utólag elszámolják.

II. Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet a szemétszállítást végző szolgáltató a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével (Alkotmány 2. § (1) bek.), illetve a piacgazdaság elvéből (Alkotmány 9. § (1) bekezdés) fakadó garanciákkal összefüggésben, amikor az elszállított szemétmennyiség megváltozása miatt új gyűjtőedények alkalmazását kezdeményezi a szolgáltatás igénybevevőinek.

III. Nem alkalmas érdemi vizsgálatra a félreértésen alapuló beadvány.

Egy pécsi panaszos a következők miatt fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához: A pécsi Biokom Környezetgazdálkodási Kft. által bevezetett új rendszert a panaszos több szempontból aggályosnak minősítette. Egyrészt az önkormányzat új rendelete az Alkotmánybíróság által meghatározott követelményeknek is megfelelő rendszer bevezetéséig olyan átmeneti megoldás alkalmazását határozta el, amely a megsemmisített rendelkezéshez hasonlóan az átalánydíjas elszámoláson alapul. A panaszos ezen kívül sérelmesnek tartotta azt is, hogy az új rendszerben a pécsi lakosoknak az általuk használt szemetes konténereket le kell cserélniük a Kft. által felajánlott új konténerekre, valamint azt, hogy az új rendszer csak látszólag épül a háztartásban élő személyek számára, valójában azonban ez iránt közömbös és különböző űrtartalmú edények vásárlási kényszerének a beépítésén alapul.

I. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a vizsgálat szempontjából releváns jogbiztonsággal összefüggő alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelemnek az átalánydíj alkalmazását tekintette, mégpedig abban az összefüggésben, hogy az átmenetileg – fél évig – alkalmazott rendszer nem alkalmas a szolgáltató által számításokkal meghatározott minimális személyenkénti fogyasztást el nem érő tényleges egyedi fogyasztások figyelembevételére, így sérti a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségére vonatkozó rendelkezését, nyilvánvaló érdeksérelmet okozva ezzel az érintett fogyasztóknak. Az általános helyettes a vizsgálat során megállapította, hogy az átmeneti időszakra vonatkozó rendelkezések szolgáltató általi alkalmazása sem az átmeneti időszak időtartamára, sem annak indokára, sem tartalmára tekintettel nem minősül alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság okozására alkalmasnak a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben. Azzal a szabállyal, melynek értelmében a szolgáltató visszamenőlegesen köteles elszámolni a fogyasztók terhére az átalánydíj és a ténylegesen elszállított szemét mennyiségére épülő díj közötti esetleges különbséget, az átmeneti időszak technikai jellegűvé vált, hiszen az elszámolás révén ténylegesen tulajdonképpen már a rendelet hatálybalépéstől kezdve az elszállított szemét mennyiségére épülő díjat alkalmazta a szolgáltató. Az átmeneti időszak fél évig tartott, ami a módosítással felváltott és a bevezetni kívánt rendszer közötti különbségekre, valamint az átálláshoz szükséges teendőkre tekintettel nem tekinthető aránytalannak. Az átmeneti időszak alkalmazása ugyanakkor nem tekinthető indokolatlannak sem, hiszen arra az átállásból a szolgáltatóra háruló feladatok megoldása céljából szükség volt.

A fent kifejtettek alapján az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy nem okozott alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot a közszolgáltató, amikor egy új elszámolási rendszer bevezetéséig tartó átmeneti időszakban átalánydíjas elszámolást alkalmazott a fogyasztókkal szemben, mert ez az intézkedés az új díjszabás bevezetéséhez szükséges időre korlátozódott és az abból fakadó esetleges díjtöbbletet a fogyasztók felé utólag elszámolták.

II. A gyűjtőedények cseréjével kapcsolatban az általános helyettes a következőket állapította meg: A gyűjtőedények cseréje egy látszólagos árukapcsolás, pontosabban egy szolgáltatás és egy áru értékesítésének összekapcsolása. A tipikus erőfölénnyel való visszaélést jelentő magatartások között szabályozza a versenytörvény az árukapcsolást. Tilos az áru szolgáltatását, átvételét más áru szolgáltatásától, átvételétől, továbbá a szerződéskötést olyan kötelezettségek vállalásától függővé tenni, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési gyakorlatra figyelemmel nem tartoznak az adott szerződés tárgyához. Az árukapcsolás egymáshoz nem tartozó áruk forgalmának összekapcsolása, együttes értékesítése. A vizsgált esetben nem erről volt szó. Az új edények beszerzésére ugyanis nem az alapszolgáltatástól függetlenül, hanem azzal szoros összefüggésben került sor.

Mindezek alapján az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet a Biokom Kft. a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve a piacgazdaság elvéből (Alkotmány 9. § (1) bekezdés) fakadó garanciákkal összefüggésben, amikor az elszállított szemétmennyiség megváltozása miatt új gyűjtőedények alkalmazását kezdeményezi a szolgáltatás igénybevevőinek.

III. Eljárása során az általános helyettes megállapította, hogy a panaszos beadványában leírt egyik sérelem fennálltára vonatkozó feltételezés egy félreértésen alapult, melyet a Biokom Kft. okozott az általa nyújtott nem egészen egyértelmű tájékoztatással. A szolgáltató által a pécsieknek megküldött, a díjat az edénytérfogatnak, az ürítés gyakoriságának és a liter árának szorzataként meghatározó első tájékoztató levél ugyanis nem tartalmazott arra vonatkozó információt, hogy ez a rendszer csak átmenetileg szolgál a díj megállapításának alapjául, és arról – a később önkormányzati rendeletbe foglalt – kötelezettségről sem nyújtott tájékoztatást, hogy a szolgáltatónak az 1999. októberben kiállított számlában az igénybe vevők terhére a megkötött szolgáltatási szerződések alapján számított tényleges díj és az átmeneti időszakban alkalmazott átalánydíj közötti különbözet alapján el kell számolnia. A végleges díjrendszer nemcsak látszólag, hanem ténylegesen is az egy háztartásban élők számán alapul. Az átmeneti rendszer pedig – amint azt az általános helyettes már fent kifejtette, a szolgáltatót terhelő elszámolási kötelezettség révén – az átmeneti rendszer kezdő időpontjára visszamenőlegesen is olyan helyzetet teremt, mintha már akkortól kezdve az új, személyek számára épülő elszámolást vezették volna be. A panaszos által megjelölt sérelem tehát nem áll fenn. Az országgyűlési biztos érdemi vizsgálata lényegében a panaszos által fennállónak vélt és a biztos által is létezőnek minősített sérelem alkotmányossági szempontú vizsgálatát jelenti. Az érdemi vizsgálat lényegében nem más, mint annak tisztázása, hogy a feltárt sérelem alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságnak minősíthető-e.

A fent kifejtettekre tekintettel a panasz ezen részében kifejtetteket alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem hiányában az általános helyettes érdemben nem vizsgálta.

 

OBH 1772/1999.

Nem sérti az alapvető emberi jogokat (Alk. 8. § (1) bek.) a Metró Biztonsági Szolgálat létrehozása, ha a működési szabályok a hatályos jogszabályok rendelkezéseire figyelemmel, pontosan meghatározzák az állampolgári jogokat érintő intézkedések végrehajtásának módját.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálatot rendelt el a Budapesti Közlekedési Részvénytársaság által létrehozott Metró Biztonsági Szolgálat működésével kapcsolatban. A vizsgálatot az indokolta, hogy a Metró Biztonsági Szolgálat megalakulását követően az utazási körülményekben bekövetkezett pozitív változások elismerése mellett a közvélemény aggályosnak tartotta, hogy a szolgálatot ellátó biztonsági őrök felszereléséhez gumibot és gázpray is tartozik.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a Budapesti Közlekedési Részvénytársaság vezérigazgatójától beszerezte a szolgálati utasításokat. Megállapította, hogy a Metró Biztonsági Szolgálat részére a Működési Szabályzatában meghatározott feladatok jogszabályi feltételeit a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi tevékenység szabályairól szóló 1998. évi IV. törvény állapítja meg. A törvény szerint a vagyonőr a megbízó közterületnek nem minősülő létesítményének őrzése során jogosult a feladatának ellátására. A metró vonalai és állomásainak azon területei, ahová csak érvényes menetjegy birtokában lehet belépni, nem minősülnek közterületnek.

A biztonsági szolgálatot ellátó vagyonőrök intézkedéseinek szabályait és a védelmükre szolgáló eszközöket ugyancsak a fenti törvény állapítja meg. Az intézkedések kikényszerítésére a vagyonőrnek nincs lehetősége. Arányos mértékű kényszerítő testi erőt kizárólag akkor alkalmazhat, ha ezzel a védett létesítménybe, területre való jogosulatlan belépést kell megakadályoznia, vagy a jogosulatlanul bent tartózkodó eltávolításához van erre szükség.

A Működési Szabályzat általában pontosan és közérthetően tartalmazta a Biztonsági Szolgálat feladatkö­rét, azonban az egyes pontjaiban előforduló fogalmak további értelmezésre szorultak.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a Metró Biztonsági Szolgálatának létrehozása és működése nem sérti az állampolgári jogokat, ezért ajánlással nem élt. Felhívta azonban a Budapesti Közlekedési Részvénytársaság vezérigazgatójának figyelmét arra, hogy a Szolgálat Működési Szabályzatában pontosabban határozzák meg a biztonsági őrök feladatait és az intézkedések végrehajtásának módját, a rendőrség vagy más – intézkedésre jogosult – hatóság kötelező értesítésének, segítségül hívásának eseteit. A vállalat vezetése a kért pontosításokat végrehajtotta.

 

OBH 2320/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonsághoz és a 70/E §-ában meghatározott szociális biztonsághoz való jogokkal összefüggésben visszásságot nem okoz, ha a kötelező szolgáltatás igénybevételéért ellenszolgáltatást követel a szolgáltató. Az országgyűlési biztos jogszabályok alkotmányosságát önmagában nem vizsgálhatja, figyelemmel az Obtv. 16. § (1) bekezdésére.

Budapesti lakos fordult panasszal az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mivel sérelmezte a MATÁV és a TITÁSZ magas átalánydíját. A panaszos szerint a hatósági árak megállapításakor nem veszik figyelembe, hogy a lakosságnak a díjak megfizetése egyre nagyobb nehézségbe ütközik. Az országgyűlési biztos általános helyettese jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonsághoz szociális biztonsághoz való jogokkal összefüggésben vizsgálatot rendelt el. Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény alapján a koncesszió köteles közcélú távbeszélő szolgáltatások árát a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter állapítja meg. A lakossági fogyasztók részére szolgáltatott villamos energia árának megállapítására a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló, az 1995. évi LXXI. törvénnyel módosított 1994. évi XLVIII. törvény alapján a gazdasági miniszter jogosult.

A beadványból megállapítható, hogy a panaszos a hatósági ár mértékét kifogásolja. A hatósági árat a hatályos jogszabályok alapján a koncesszió köteles MATÁV esetében a közlekedési, hírközlési és vízügyi, míg a TITÁSZ vonatkozásában a gazdasági miniszter állapítja meg, tehát nem a szolgáltató. A MATÁV és a TITÁSZ köteles a jogszabályban meghatározott árat alkalmazni. Az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálata során tájékoztatta a panaszost, ha a miniszterek ár-megállapítási jogkörének, vagy az ár megállapítás módjának alkotmányosságát vitatja, úgy az Alkotmánybírósághoz kell indítványt benyújtania. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § rögzíti : (1) Az eljárás megindítására vonatkozó írásbeli indítványt közvetlenül az Alkotmánybíróságnál kell előterjeszteni.

(2) Az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartal­maznia.

Az országgyűlési biztos önmagában jogszabályok alkotmányosságát nem vizsgálhatja, figyelemmel az Obtv. 16. § (1) bekezdésére. Az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálata során alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot nem tapasztalt.

 

OBH 2624/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével, valamint az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált, az emberi méltósághoz fűződő joggal összefüggésben visszásságot okoz az iskola igazgatója, ha annak ellenére, hogy az ügy súlya és jellege ezt feltétlenül indokolja, a tudomására jutás időpontjában nem kezdeményez azonnal fegyelmi eljárást.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy gyermekét a Budapest XVIII. Kandó Téri Általános Iskola igazgató-helyettese pofonütötte. A szülő az esetet egyaránt jelezte az iskola igazgatójának és a Polgármesteri Hivatal Oktatási-Közművelődési és Sport Irodájának, de állítása szerint az ügyben nem történt érdemi intézkedés. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vizsgálata alátámasztotta a panaszos állításait. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az iskola igazgatója a vizsgált alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okozott, mert annak ellenére, hogy az ügy súlya és jellege ezt feltétlenül indokolta volna, a tudomására jutás időpontjában nem kezdeményezett azonnali fegyelmi eljárást. A vizsgált jogokkal összefüggésben, mulasztásával visszásságot okozott a Polgármesteri Hivatal Oktatási-Közművelődési és Sport Irodája is, amikor a szülő bejelentése alapján, felügyeleti jogkörében eljárva nem indított haladéktalanul vizsgálatot, hanem az iskola igazgatóját hívta fel annak lefolytatására. A Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kot.) 102. § (2) bekezdésének c) pontja szerint ugyanis a fenntartó ellenőrzi a közoktatási intézmény gazdálkodását és működésének törvényességét, a szakmai munka eredményességét, nevelési-oktatási intézményben, továbbá a gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet (…). A törvényesség biztosítása keretében kell ellenőrizni a működés és döntéshozatal jogszerűségét, így különösen (…) a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok ellátásával, a nevelő- és oktató munka egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtésével összefüggő tevékenységet. A diákjogok érvényre jutása körében, egyedi ügyekben folytatott vizsgálatait lezáró jelentéseiben az országgyűlési biztos több alkalommal rögzítette, hogy az emberi méltósággal kapcsolatos jogok a gyermek-diák kiemelten fontos alapjogát jelentik arra, hogy mindenki tartsa tiszteletben a személyiségét, becsületét, nevét, származását, egyéniségét, szuverenitását, autonómiáját és egész emberi mivoltát (OBH 4306/1997, OBH 315/1999). Figyelemmel arra, hogy az országgyűlési biztos fellépését követően az iskola igazgatója a diákot pofon ütő pedagógust szóbeli figyelmeztetésben és jutalommegvonás-büntetésben részesítette, továbbá arra, hogy Budapest XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzatának jegyzője, figyelmeztetés mellett felhívta egyrészt az Iskola igazgatójának a figyelmét a Kot. rendelkezéseinek maradéktalan betartására, másrészt az Oktatási-Közművelődési és Sport Iroda vezetőjének a figyelmét arra, hogy amennyiben az iskolák tanárait, illetve annak vezetőjét érintő bejelentés érkezik az Irodához, annak vizsgálatát saját hatáskörében gyakorolt felügyeleti ellenőrzési jogkörében, a Kot. által szabályozott rendben eljárva folytassa le, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a konkrét ügyben ajánlással nem kívánt élni.

 

OBH 3112/1999.

A fegyelmi jogkör gyakorlója az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben – figyelemmel az érintettek törvényes érdekeire is – visszásságot okoz, ha az ezt tiltó jogszabályi előírás ellenére függeszti fel a fegyelmi büntetés végrehajtását.

Az Új Néplap 1999. június 23-án megjelent, “Felfüggesztett Fegyelmi” című írása nyomán az állampolgári jogok országgyűlési biztos hivatalból vizsgálatot indított. A vizsgálat alapjául szolgáló újságcikk arról számolt be, hogy a nagyrévi általános iskolában tanító pedagógus az iskola egyik diákját bántalmazta, amiért is az iskola igazgatója fegyelmi eljárást kezdeményezett. Az eljáró fegyelmi tanács elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta az érintett pedagógust. A határozat ismertté válását követően a szülők aláírásgyűjtést kezdeményeztek a fegyelmi határozat megváltoztatása érdekében. Ezt követően az iskola igazgatója a kiszabott fegyelmi büntetés végrehajtását felfüggesztette, és a tanárt állásába visszahelyezte.

A rendelkezésére álló dokumentumok alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a tanulót ért bántalmazásról való tudomásszerzést követően az iskola igazgatója haladéktalanul elrendelte az ügy kivizsgálását. A vizsgálóbiztos jelentése alapján pedig, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 46. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva a pedagógussal szemben tanuló testi bántalmazása miatt fegyelmi eljárást indított. A fegyelmi tanács az eljárás alá vont pedagógust közalkalmazotti jogviszonyával kapcsolatos lényeges kötelezettségének vétkes megszegése miatt elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A kiszabott büntetés végrehajtását az iskola igazgatója egy év próbaidőre felfüggesztette. Döntését a helyi önkormányzat több képviselője, bizottsági elnöke is üdvözölte, levélben köszönve meg az iskola igazgatójának az ügyben hozott felfüggesztő határozatát. Levelükben utalnak arra, hogy “(…) az ügyben a többség véleményét figyelembe vevő fegyelmi határozat született”, továbbá “minden tekintetben érvényesült a demokrácia, demokratikus döntés született.” A Kjt. 45. § (1) bekezdése szerint fegyelmi vétséget követ el a közalkalmazott, ha a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegi. A (2) bekezdés e) pontja értelmében a fegyelmi vétséget elkövető közalkalmazottal szemben elbocsátás fegyelmi büntetés is kiszabható. A kiszabott fegyelmi büntetés próbaidőre történő felfüggesztésének lehetőségéről a (4) bekezdés rendelkezik. E szerint a (2) bekezdés b)-c) pontjában foglalt büntetés – az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő legfeljebb egy évvel történő meghosszabbítása és a jogszabály alapján adományozott címtől való megfosztás – végrehajtását legfeljebb egy évi próbaidőre fel lehet függeszteni. A (2) bekezdés e) pontban szabályozott elbocsátás fegyelmi büntetésre tehát ez a rendelkezés nem vonatkozik. Ennek okán az iskola igazgatója – figyelemmel az érintettek törvényes érdekeire is – visszásságot okozott, amikor jogszabály ellenére függesztette fel a fegyelmi büntetés végrehajtását.

A felfüggesztő határozatot sérelmező szülők beadvánnyal fordultak a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjéhez. A Közigazgatási Hivatal vezetője 1999. augusztus 9-én kelt levelében ugyancsak a fentiekben kifejtett szakmai álláspontra helyezkedett, és felkérte a Község Polgármesterét, hogy azt ismertesse mind a Képviselő-testülettel, mind az általános iskola igazgatójával. Figyelemmel arra, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője levelében felhívta a fenntartót és az iskola igazgatóját a jogsértő állapot megszüntetésére, az országgyűlési biztos a konkrét ügyben ajánlással nem kívánt élni, és vizsgálatát lezárta, de a hasonló jellegű jogsérelmek jövőbeni elkerülése érdekében felhívta az iskola igazgatójának a figyelmét arra, hogy a fegyelmi eljárások során a jövőben maradéktalanul tartsa be a Kjt. fegyelmi eljárásra és fegyelmi büntetésekre vonatkozó előírásait.

 

OBH 3373/1999.

Nem sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elve, továbbá a panaszosnak az Alkotmány 57. § (5) bekezdésén alapuló jogorvoslathoz fűződő joga, illetve az Alkotmány 64. §-ában meghatározott panaszhoz fűződő joga, ha az iskola és fenntartójának eljárása megfelel az irányadó jogszabályok előírásainak.

Beadványában a panaszos azt sérelmezte, hogy a szombathelyi Gépipari és Informatikai Műszaki Szakközépiskola II/A osztályában a várható bukásokról való tájékoztatás nem volt teljes körű, mert az nem terjedt ki arra a lehetőségre, hogy a tanulónak joga van hozzá, hogy kérelmére független vizsgabizottság előtt adjon számot tudásáról. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese által folytatott vizsgálat megállapította, hogy az iskola igazgatója a II/A. osztály tanulmányi eredményének hanyatlása, valamint az osztályfőnök évközi távozása miatt a problémák megbeszélése, a kialakult helyzet mielőbbi orvoslása érdekében 1999. április 28-án rendkívüli szülői értekezletet hívott össze. Az igazgató a megbeszélésen arról tájékoztatta a szülőket, hogy az iskola vezetése lehetőséget lát az érdemjegyek évközi javítására, egyben felkérte a diákokat, a szülőket és az osztályt tanító pedagógusokat, hogy a tanév hátralévő idejében mindent tegyenek meg a megfelelő érdemjegyek megszerzése érdekében. Szombathely MJ Város jegyzőjétől kapott tájékoztatás szerint az értekezleten jelenlévő szülők nem kérdőjelezték meg a tanulók egyes tantárgyakból kapott érdemjegyeinek jogosságát. 1999. június 11-én a panaszos levelet intézett az iskola igazgatójához, amelyben felkérte őt arra, hogy gyermeke német nyelv tantárgyból várható bukását akadályozza meg. Kérését azzal indokolta, hogy két német szaktanár egymástól függetlenül közepesre értékelte a tanuló felkészültségét. Az igazgató 1999. június 22-én keltezett válaszlevelében arról tájékoztatta a szülőt, hogy kérésének – hivatkozva a Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 70. § (4) bekezdésére – nem áll módjában eleget tenni, és egyben tájékoztatta a szülőt arról, hogy a tanuló a bizonyítvány átvételét követő tizenöt napon belül kérheti, hogy javítóvizsgát független vizsgabizottság előtt tehessen. A panaszos 1999. június 23-án kelt levelében közölte az intézmény vezetőjével, hogy őt, illetve a tantestület néhány tagját alkalmatlannak tartja feladatának ellátására. A panaszos és gyermeke 1999. július 2-án, levélben jelentette be az iskola igazgatójának, hogy német nyelv tantárgyból történő javítóvizsgáját független vizsgabizottság előtt kívánja letenni. Az iskola igazgatója 1999. július 8-án kelt válaszlevelében tájékoztatta a szülőt és a tanulót, hogy kérelmét az iskola kísérő levelével együtt eljuttatta a független vizsgabizottság előtti javítóvizsga megszervezésére hivatott Országos Közoktatási Szolgáltató Irodához. A fenntartótól kapott tájékoztatás kitért arra is, hogy a tanuló a független vizsgabizottság előtt 1999. augusztus 27-én sikeres javítóvizsgát tett. A panaszos a gyermekét 1999. augusztus 30-án a szentgotthárdi Vörösmarty Gimnáziumba íratta át. A szülő iskolához eljuttatott levelei, illetve a panaszos Interneten megjelent írásában foglaltak alapján 1999. augusztus 16-án rendkívüli ülést tartott az intézmény iskolaszéke. Az iskolaszék tagjai az ügyben keletkezett valamennyi dokumentumot áttanulmányozták. Meghallgatták a diákokat tanító német szaktanárokat, a szülők és az iskolai diákönkormányzat képviselőit, továbbá megismerték az iskola vezetése által készített összefoglalót is. A panaszos és gyermeke meghallgatására azért nem került sor, mert meghívásuk során jelezték, hogy az iskolaszék ülésén nem tudnak részt venni. Az iskolaszék a rendelkezésére álló dokumentumok, az ülésen elhangzottak figyelembevételével a felülbírálati kérelmet elutasította. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy az iskola vezetéséhez, a fenntartóhoz intézett beadványokat az arra illetékesek megvizsgálták, illetve megvizsgáltatták, a tőlük elvárható intézkedéseket megtették. Elmaradt vagy megalapozatlan intézkedést nem észlelt az ügyben, ezért a vizsgálatot ajánlás nélkül fejezte be.

 

OBH 4182/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében és a 70/D. § (1) bekezdésében deklarált jogbiztonsághoz való, illetve a legmagasabb szintű testi lelki egészséghez való joggal összefüggő visszásságot okoz, ha a villamos áramot szolgáltató társaság a fogyasztó díjtartozása miatt anélkül függeszti fel a szolgáltatatást, hogy az intézkedés várható időpontjáról előzetesen értesítené a fogyasztót.

Az országgyűlési biztos a Hajdú-Bihari Napló című folyóirat 1999. augusztus 27. számában az “Áram nélkül maradt nyolcvanhét család” című cikk nyomán hivatalból indított vizsgálatot. Az írás arról tudósít, hogy minden előzetes értesítés nélkül kikapcsolták az áramot a debreceni Görgey utca 12. számú tízemeletes házban. Az épületben idős, beteg nyugdíjasok is élnek, akiket betegségük esetén a nem működő lift miatt nem tudnak orvoshoz vagy kórházba szállítani.

Az országgyűlési biztos tájékoztatást kért a TITÁSZ Debreceni Üzemvezetőjétől arra nézve, hogy milyen előzetes értesítési szabályokat tartalmaz az üzletszabályzat és a cikkben szereplő esetben az előzetes értesítés megtörtént-e. Válasza alapján a következő tényállást állapította meg:

A Görgey utca 12. szám alatti épület közösségi fogyasztásmérőjét 1999. augusztus 26-án kapcsolták ki számlatartozás miatt. A tartozásról a lakásszövetkezetet 1998. 03.09 és 1999. 04. 23. közötti időszakban hat esetben értesítették és felszólították a tartozás rendezésére. A felszólító leveleket a számlázási rendszer a fizetési határidő lejárta után automatikusan elkészíti és központilag postázza. A felszólító levelek azt a figyelmeztetést is tartalmazzák, hogy nem fizetés esetén ki is kapcsolhatják a fizetési helyeket. A cégbíróság kb. egy éve mondta ki a Szövetkezet megszűnését, felszámolóként külső céget jelölt meg. Jelenleg az egyik szövetkezeti tag társadalmi munkában intézi a Szövetkezet ügyeit. Elmondása szerint sem a felszámolónak, sem a Szövetkezetnek nincs a bíróságtól felhatalmazása arra, hogy a közgyűlés által 1996-ban megállapított fenntartási költségeket a szükséges mértékre emelje. A közüzemi hátralék tehát nemcsak a nem fizetők miatt, hanem az alacsonyan megállapított üzemeltetési költségek miatt is keletkezett. Az egyes épületeknél alakult bizottságok szedték össze a pénzt ahhoz, hogy a TITÁSZ-hoz befizessék. A Szövetkezetnek a tartozásról volt tudomása, de a helyzetre tekintettel állandóan haladékot kért a díjhátralék rendezésére. A kikapcsolásról előzetes értesítést nem kapott. A kikapcsolás váratlanul érte a fogyasztókat, melynek következtében a lépcsőház-világítás és a lift nem működött.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Görgey utca 12. szám alatti épület esetében nem kikapcsolás történt, hanem a villamosenergia-szolgáltatás felfüggesztése. Erre az üzletszabályzat szerint a fentiektől eltérő értesítési szabályok vonatkoznak. Az üzemvezető telefonon adott tájékoztatása szerint azért alkalmazták szankcióként a felfüggesztést, mert az üzemvezetőség méltánytalannak tartaná a közüzemi szerződés felmondását. Akkor ugyanis újra kell kérni az áramszolgáltatást, ami tetemesebb költséggel jár, mint a felfüggesztés utáni visszakapcsolási díj. A felfüggesztés előtti eljárás rendje nem ír elő előzetes felszólítást, hanem a szolgáltatás felfüggesztésével egy időben kell felszólítani a fogyasztót a felfüggesztés okának haladéktalan megszüntetésére.

Közvetlen hatásában a kétféle szankció tulajdonképpen azonos egymással. Mindkét esetben kikapcsolják az áramot. Az egyik esetben azonban egy hónappal előbb értesítik a fogyasztót, hogy a felszólítóban megadott határnap eredménytelen eltelte után kikapcsolják az áramszolgáltatásból, a másik esetben egy, a fogyasztó számára ismeretlen időpontban felfüggesztik a szolgáltatást. Ez utóbbit az országgyűlési biztos azért kifogásolta, mert a fogyasztó nem tud felkészülni a helyzetre.

A betegeknek nincs alkalmuk arra, hogy gyógykezeléseiket átütemezzék, a gondoskodásra, orvosi kezelésre szorulók pedig esetleg ellátatlanok maradnak amiatt, hogy gondozóik és a mentő a sok emeletes házakban lift nélkül nem tudnak eljutni hozzájuk.

Az országgyűlési biztos a hasonló esetek elkerülése érdekében szükségesnek tartotta, hogy a szolgáltató – amennyiben a felfüggesztésre a díjhátralék miatt kerül sor – a felfüggesztés előtt is a kikapcsolás előtti eljárás rendjét alkalmazza, tehát az esedékességtől számított 60. napon kiküldött felszólításban jelölje meg azt a határnapot, melynek eredménytelen eltelte után felfüggeszti a szolgáltatást. Ennek teljesülése érdekében ajánlást tett a gazdasági miniszternek arra, hogy a villamos energia szállításáról és termeléséről szóló 1994. évi XLVIII. törvény végrehajtására kiadott 34/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 1. számú mellékletében (Villamos Energia Közüzemi Szabályzat) a 17. § (2) bekezdésének olyan módosítását kezdeményezze, mely szerint a díjhátralék esetén alkalmazandó áramszolgáltatás felfüggesztése esetére is vonatkozzanak a kikapcsolás előtti értesítés szabályai.

A gazdasági miniszter a Magyar Energia Hivatallal egyeztetett módon az ajánlásnak úgy kíván eleget tenni, hogy a szolgáltatók az esedékes üzletszabályzat-módosítások során beépítik a szabályzatukba azt a köve- telményt, hogy amennyiben a felfüggesztésre áramdíjtartozás miatt kerül sor, a kikapcsolás előtti felszólítási eljárásrendet kell alkalmazni. Az üzletszabályzat-módosítások tervezeteit a szolgáltatók 2000. I. negyedévé­ben készítik el. Az említett szabályok beépítése a tervezetbe az Energia Hivatal jóváhagyásának feltétele lesz. Az országgyűlési biztos a gazdasági miniszter javaslatát elfogadta. Az Energia Hivatal tanulmányozásra elküldi az üzletszabályzat tervezeteket. Ennek során az országgyűlési biztos meggyőződhet arról, hogy az áramszolgáltatás felfüggesztése előtti értesítés szabályairól a szolgáltatók rendelkeztek-e.

 

OBH 4327/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével, valamint az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonsághoz fűződő joggal összefüggésben visszásságot okoz az időskorúakat ápoló-gondozó otthon és a fenntartó önkormányzat, ha a gondozott áthelyezésének kezdeményezése, illetőleg elrendelése során megsértik az irányadó jogszabá­lyok előírásait.

Beadványában a panaszos a tiszavasvári Kornisné Liptay Elza Szociális és Rehabilitációs KHT, valamint Tiszavasvári Város Önkormányzata Képviselő-testületének intézeti áthelyezésével kapcsolatos eljárását és döntését sérelmezte.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a rendelkezésére bocsátott dokumentumok alapján megállapította, hogy az otthon vezetője a panaszos intézményi ellátásának megszüntetéséről – áthelyezésének egyidejű kezdeményezése mellett – döntött. A panaszos a döntés ellen fellebbezéssel élt. Az önkormányzat szociális és egészségügyi bizottsága az intézményvezető előterjesztése alapján, azonnali hatállyal, határozatlan időre áthelyezte a panaszost a győrteleki szociális otthonba. Határozatát a panaszos súlyos fegyelemsértéseivel indokolta. Arra hivatkozott, hogy az ápoló személyzet körében félelmet, a lakóközösségben pedig megbotránkozást keltett magatartásával, zavarta az ott elhelyezett idős emberek nyugalmát. A panaszos a határozat ellen fellebbezéssel élt a képviselő-testülethez, de az a bizottság áthelyezést elrendelő határozatát helybenhagyta. Figyelemmel arra, hogy a panaszos a jogerős döntés ellenére sem volt hajlandó a számára kijelölt intézménybe költözni, az otthon vezetője 1999. augusztus 26-i határnappal a panaszos intézeti gondozásának megszüntetéséről döntött. A panaszos a döntést követően albérletbe költözött. Az időskorúakat ápoló-gondozó otthonokban élő személyek emberi és állampolgári jogai érvényesülésének helyzetét feltárni szándékozó, 1999. július 20-án kelt, II. számú összefoglaló jelentésében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa részletesen elemezte a vizsgálattal érintett otthonban tapasztaltakat. Megállapította, hogy annak ellenére, hogy a házirend rendelkezik az érdekképviseleti fórumról, az nem működik az otthonban, még a tagjait sem választották meg. Ajánlásában a KHT ügyvezetőjénél – egyebek mellett – kezdeményezte, hogy gondoskodjon az intézet érdekképviseleti fórumának működtetéséről. Az intézetvezető a kezdeményezéssel egyetértett, és arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy az otthonban létrehozták az érdekképviseleti fórumot, amely működését 1999. augusztus 12-én megkezdte.

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 109. § (2) bekezdésének c) pontja értelmében a beutaló szerv és az intézmény vezetője az áthelyezést akkor kezdeményezheti, ha a jogosult a házirendet többször, súlyosan megsérti, és emiatt az érdekképviseleti fórum a jogosult áthelye- zését javasolja. A panaszos intézeti áthelyezése kezdeményezésének időpontjában azonban az intézetben érdekképviseleti fórum nem működött, a panaszos áthelyezésére az érdekképviseleti fórum javaslata kikérésének mellőzésével került sor. Tekintettel azonban arra, hogy a panaszos, elutasítva az áthelyezését, intézeti jogviszonyáról önként lemondott és kiköltözött az otthonból, ügyében az országgyűlési biztosnak intézkedést kezdeményezni nem állt módjában. Az ilyen és ehhez hasonló esetek elkerülése érdekében azonban ajánlással élt. Felkérte Tiszavasvári polgármesterét, intézkedjék annak érdekében, hogy a jelentésben foglaltakat a képviselő-testület, annak szociális és egészségügyi bizottsága, továbbá valamennyi, az önkormányzat által fenntartott szociális intézmény megismerje. Fokozott figyelmét kérte továbbá annak érdekében, hogy az önkormányzat által fenntartott szociális intézményekben maradéktalanul tartsák be az Sztv. valamennyi – az ellátottak, hozzátartozóik és az ott dolgozók jogait és érdekeit egyaránt védő – garanciális rendelkezését. Az érintett az ajánlást elfogadta.