Közigazgatási szervek eljárásával kapcsolatos ügyek

OBH 3298/1996.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból következő jogbiztonság követelményével, az 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal, a 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal, a 18. §-ban foglalt egészséges környezethez való joggal kapcsolatosan visszásságot okoz a hatóság, ha sorozatosan nem jár el a beadványokra, késedelmesen intézkedik és ezzel visszafordíthatatlan állapotokat hoz létre, eljárásában nincs tekintettel a bírósági ítéletre, illetve a felettes szerv, ha ezeknek a hibáknak az észlelésekor nem kellően intézkedik.

A panaszos a szomszédjában folyó építkezés miatt fordult az országgyűlési biztoshoz, és a XII. kerületi Polgármesteri Hivatal jegyzőjének, építésigazgatási irodájának és a Fővárosi Közigazgatási Hivatalnak az eljárását kifogásolta.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszos szomszédja a XII. kerületben családi ház bővítésére kapott engedélyt az elsőfokú építésügyi hatóságtól. A hatóság külön határozattal engedélyezte ugyanezen a telken támfal, garázsok és műterem építését. A panaszos és társai fellebbezése ellenére az akkori Köztársasági Megbízott Hivatala (KMBH) a családi ház bővítésre vonatkozó engedélyt másodfokon jóváhagyta, amelyet a panaszos két szomszédjával együtt bíróság előtt megtámadott. A perben a bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet ellen a panaszos nem fellebbezett, mivel az értelmetlen lett volna, hiszen időközben a szomszéd építtető engedély nélkül az új épületet megépítette. A bíróság az ítélet indokolásában is rámutatott, hogy az építkezésről (és így panaszos szomszédjogairól) már csak fennmaradási engedélyezési eljárásban lehet dönteni. A panaszos az engedély nélküli építkezés megkezdését és minden további fázisát jelentette, és kérte az építkezés leállítását, de ez nem történt meg. Megépültek az előkerti gépkocsitárolók, azokat irodaként vették használatba. Az elsőfokú építésügyi hatóság 1994. október 25-én kelt határozatával kötelezte az építtetőket a rendeltetéstől eltérő használat megszüntetésére. A kötelezett a határozatot megfellebbezte, azonban akkor a fellebbezés elbírálása sem saját hatáskörben, sem másodfokon – felterjesztés hiányában – nem történt meg, csak az 1995. március 21-én kelt módosított építési engedélyt megadó elsőfokú határozat elleni fellebbezés 1995. május 16-án történt felterjesztése során, azzal egyidejűleg. A fellebbezések elbírálása során – másodfokon megállapítva, hogy a módosított kérelem elbírálása már elvégzett átalakítás után történt – elrendelték az építésrendészeti eljárás lefolytatását. A másodfokú határozatokkal egyidejűleg a Közigazgatási Hivatal 1995. június 19-én szignalizációval élt az akkori jegyző felé, feltárva az ügy kapcsán észlelt eljárásjogi hibákat, felhívta a szükséges intézkedés megtételére. 1996. január 24-én a másodfokú hatóság felszólította a XII. kerületi Polgármesteri Hivatal aljegyzőjét, hogy az 1995. június 19-én kelt másodfokú határozattal elrendelt új eljárást haladéktalanul le kell folytatni. Az építtető – felszólítás nélkül – 1996. március 28-án hiányosan benyújtotta a fennmaradási engedély iránti kérelmét, melyet 1996. október 4-én kiegészített, és ezt követően az elsőfokú építésügyi hatóság 1996. október 27-én kelt határozattal bírált el, több mint egy évvel az új eljárást elrendelő másodfokú határozat után. A panaszos fellebbezésére másodfokon már csak a fennmaradás tényének tudomásulvételére volt lehetőség az egy éves intézkedési határidő letelte miatt.

Az országgyűlési biztos általános helyettese hatáskörének megfelelően az eljárásnak a bíróság által felülvizsgált szakaszát nem vizsgálta, csak az azt követő szakaszt. Megállapította, hogy az elsőfokú építésügyi hatáskörében a jegyző és a nevében eljárók sorozatosan megsértették az államigazgatási eljárási törvénynek (Áe.) az eljárási kényszerre, az építési törvénynek az ellenőrzésre, engedély nélküli építkezések megakadályozására vonatkozó előírásait. Nem tisztázták a tényállást, megsértették az engedély nélküli építkezéssel érintetteknek a jogorvoslathoz való jogát.

Megsértették az Áe. 73. § (3) bekezdését, mely szerint: “A közigazgatási szervet a bírósági ítélet rendelkezései és indokolása köti, annak tartalmát a megismételt eljárás és a határozathozatal során köteles figyelembe venni.” A KMBH és jogutódja, a Közigazgatási Hivatal bár szignalizációval élt az elsőfokú hatóságnál, az eredménytelenséget észlelve sem járt el, így kerülhetett sor arra, hogy a jogtalanul és szabálytalanul megépített építmény szabályossá tételére már nincs mód.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az intézkedésre nyitva álló egy év elteltére tekintettel a Közigazgatási Hivatalnak a közigazgatási lehetőségeket végképp lezáró másodfokú határozatában foglaltak – mely szerint már csak tudomásul vette a fennmaradás tényét – helytállóak. Megállapította, hogy a fent felsorolt alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság fennáll, annak elsődleges előidézője az ügyben eljáró jegyző (és a hatáskörében eljárók), és bekövetkezését elősegítette a Fővárosi Közigazgatási Hivatal mint felettes szerv mulasztása is. Megállapította, hogy a tulajdonhoz való jog éppúgy megilleti az építtető szomszédját, mint az építtetőt; hogy az egészséges környezethez való jog megilleti az építtető valamennyi szomszédját. A jogbiztonság sérelme törvényszerűen bekövetkezik, ha az állampolgárok jogaikat nem érvényesíthetik, ha a törvények és jogszabályok betartására (is) létrehozott hatóságok önmaguk nem tartják be e szabályokat. Az állampolgár kiszolgáltatottá válik, ha a közhatalmi jogosítványokat jogos érdekei ellenében működtetik, és nem védelmében.

Tekintettel az időmúlással bekövetkezett helyzetre, a konkrét ügyben való hatósági intézkedésre az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett, de a hasonló ügyek elkerülése érdekében a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjét felkérte arra, hogy a jövőben az ilyen tevőleges vagy mulasztásból bekövetkezett törvénysértés-sorozatokat a rendelkezésre álló eszközökkel akadályozza meg, a törvények betartását a jogbiztonság érdekében követelje meg. Megsértésük esetén a törvénysértés súlyának, gyakoriságának stb. figyelembevételével a törvényes állapot helyreállítására és a személyes felelősség megállapítására intézkedjék.

Kezdeményezte a XII. kerületi Önkormányzat polgármesterénél, hogy a vizsgálat tárgyát képező ügyben az elkövetők felelősségét állapítsa meg. Az időmúlást is tekintetbe véve a még lehetséges felelősségre vonásról intézkedjék. Kezdeményezte, hogy a jövőben a hatósági ügyekben az önkormányzat tisztségviselőihez intézett panaszokat érdemi kivizsgálás és a szükséges intézkedések kövessék.

A jelentésben foglaltakkal a panaszos egyetértett. Az ajánlást a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője elfogadta. A XII. kerület Polgármestere értesítette az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy a felelősségre vonásra nincs lehetőség, mert az eljáró ügyintézők már nem dolgoznak az önkormányzatnál, a tisztségviselőkhöz érkezett panaszok ügyében követendő eljárást – a kezdeményezésnek megfelelően, de attól függetlenül és azt megelőzően – szabályozta.

OBH 6173/1996.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz a Megyei Földművelésügyi Hivatal eljárása, ha a részarány-tulajdonos aranykoronában nyilvántartott földjének megfelelő föld közigazgatási határozattal történő kiadásáról a törvényben írt határidőn belül nem intézkedik.

II. A Megyei FM Hivatal azzal, hogy a részarány-tulajdonos aranykoronában nyilvántartott földjét nem kapcsolja össze helyrajzi számmal a törvényben előírt határidőig, nemcsak a jogbiztonság alkotmányos elvét sérti, hanem a tulajdonhoz való jogot (Alk. 13. § (1) bek.) is.

A panaszos és társai az országgyűlési biztoshoz intézett beadványukban sérelmezték, hogy aranykoronában nyilvántartott részarány-tulajdonuknak megfelelő aranykorona értékű földet a törvényes határidőben (1993. III. 23.) beadott földkiadási kérelmük ellenére sem adták tulajdonukba.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a tulajdonhoz való jog (Alk. 13. § (1) bek.) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata feltárta, hogy a panaszosok a törvényes határidőben kérték a sóskúti 0529, valamint a 067. helyrajzi számú földekből részarány-tulajdonuk aranykorona értékének megfelelő értékű föld kiadását. A panaszos tájékoztatása szerint a Földkiadó Bizottság a működése megszűnéséig – 1996. XII. 31. napjáig – a megkezdett földkiadási eljárást a panaszosok ügyében nem fejezte be.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy a panaszosok földkiadási ügyét – mint elsőfokon jogerősen le nem zárt földkiadási ügyet – az 1993. évi II. törvény rendelkezései szerint 1997. I. 15. napjáig az FM Fővárosi és Pest Megyei Földművelésügyi Hivatalához kellett áttenni, mely időpontot követően a döntés meghozatala az FM Hivatal hatáskörébe tartozik. Az FM Hivatalnak az ügyben – az 1957. évi IV. törvény 15. § (1) bekezdése szerint – 1997. II. 15. napjáig kellett volna érdemi határozatot hoznia. E kötelezettségeinek teljesítését a Hivatal elmulasztotta, miáltal megsértette a jogbiztonság alkotmányos elvét, s ezen keresztül panaszosok tulajdonhoz való jogát is. A Hivatal a mulasztásával a felhívott alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot idézett elő.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a visszásság megszüntetését 1998. június 8-án tett ajánlásával kezdeményezte az FM Hivatalnál. Az FM Hivatal az ajánlásban foglaltakra határidőn belül nem válaszolt. Az országgyűlési biztos általános helyettesének sürgetésére is csak 1998. október 18-án küldte meg az 1998. október 8-án keltezett levelét, mely azonban az ajánlásra vonatkozóan érdemi észrevételt, választ nem tartalmazott, s e levélhez csatoltan a Hivatal a 1878-6/1998. sz. és 1998. IX. 18-án kelt határozatát, mely szerint a panaszos ügyében “az eljárást felfüggeszti”. Az országgyűlési biztos általános helyettese 1998. október 22-én arról tájékoztatta a Hivatal vezetőjét, hogy ajánlását változatlanul fenntartja, és emellett újabb ajánlást is megfogalmazott, mely szerint indítványozta a jogszabályok megsértésével hozott, az eljárás elhúzódását jelentő “eljárást felfüggesztő” határozat visszavonását. Az országgyűlési biztos általános helyettese fenntartott ajánlására és újabb ajánlására az FM Hivatal vezetője 1998. december 9-én kelt levelében arról tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy “eljárást felfüggesztő határozatát” visszavonta, és csatolta az ennek megfelelő határozatot, továbbá, hogy a részarány-tulajdonú földek kiadására elkülönített földalappal összefüggő per van folyamatban, s csak ennek a pernek a befejezését követően tudja a panaszosok ügyében az eljárást befejezni. Az országgyűlési biztos általános helyettese az újabb ajánlására adott választ elfogadta, azonban az eredeti ajánlását úgy módosította, hogy a földalapot érintő per befejezését követő 30 napon belül panaszosok ügyében a földkiadási eljárást a Hivatal folytassa le, s ennek megtörténtéről panaszosok részére szóló földkiadási határozatok egy példányának megküldésével az országgyűlési biztos általános helyettesét is tájékoztassa.

Az FM Hivatal vezetője a módosított ajánlásra adott válaszában kifejtette, hogy a panaszolt földkiadási ügyben legkorábban 2000 januárjában tudnak határozatot hozni. Az országgyűlési biztos általános helyettese a választ ajánlása elfogadásának tekintette. Az ajánlás elérte célját.

OBH 8565/1996.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közterületen engedély nélkül végzett építési munkát “… közfeladatot ellátó személy jogszerű eljárásának” minősítik, és szabálysértési bírsággal sújtják annak akadályozóját; ha az ilyen munkára utasítást adó személyek egyike azonos a büntetést kiszabó szabálysértési hatósággal; ha a hatóság a tényállást nem tisztázza, ha a közterületen való építés jogi szabályozása elavult és nem felel meg a jogalkotásról szóló törvénynek sem, ha az eljárásban jogszabályok helyett minisztériumi főosztályvezetői állásfoglalás alapján határoznak.

A beérkezett panasz szerint az önkormányzat Gazdasági Műszaki Ellátó Szolgálata (GAMESZ) a Mogyoródi patakon építési engedély nélkül gázló építését kezdte meg, amelyet a panaszos akadályozott, ezért 10 ezer Ft szabálysértési bírsággal sújtotta a jegyző.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy panaszos háza előtt 1996. május 6-án útépítés kezdődött. A környék lakóit erről nem értesítették. A panaszost a helyszínen a GAMESZ munkavezetője tájékoztatta a patakhoz vezető gyalogútnál a földút feltöltésével és az út mellett lévő forrás “másik oldalra történő átvezetésével” kapcsolatos munkálatokról. A panaszos az építési engedély, terv nélkül elkezdett építkezést akadályozta gépkocsijával. A történtek után a GAMESZ feljelentésére Fót község jegyzője negyven nap elzárásra változtatható 10 000 forint pénzbírsággal sújtotta panaszost “hivatalos személy akadályozása szabálysértés” elkövetéséért. A határozat indokolása: “Az ügy tisztázására megtartott tárgyaláson nevezett elismerte az akadályozás tényét, de kifogásolta hivatalos személy minősítést, mert szerinte tervek nélküli útépítést végeztek a GAMESZ dolgozói. Fót Önkormányzat Képviselő Testülete határozatban utasította a GAMESZ-t … átjáró kialakítására. E határozat alapján kezdték meg a munkákat a dolgozók.” A Közigazgatási Hivatal helyben hagyta az elsőfokú határozatot, mivel “A Pest Megyei Közlekedési Felügyelet azt a tájékoztatást adta, hogy az önkormányzat az adott területen földút karbantartási munkákat végeztetett, amihez nincs szükség építési engedélyre. Panaszos ezen állítás ellenkezőjét hitelt érdemlően bizonyítani nem tudta. … Mivel panaszos a szándékosságot nem tagadta, s a jogszerűtlenséget bizonyítani nem tudta, a terhére rótt cselekményt elkövette, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam.” A panaszos tartva az újabb Baracskára szóló beutalástól, befizette a 10 ezer forintot. Időközben az út- és gázlóépítés szándékáról értesülve, az építkezés megkezdését látva, beadványokat intézett az általa illetékesnek ítélt hatóságokhoz, intézkedésüket kérve. Ennek nyomán több helyszíni szemle, állásfoglalás, magyarázatadás született, hatósági intézkedés nem. Az út építését 1996. május óta nem folytatták, a gázló nem épült meg.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a hozzá intézett kérések közül a bírság visszafizetésére – az eltelt idő figyelembevételével – semmilyen eljárásban nincs lehetőség. Az 1968. évi I. törvény azon hiányosságai, amelyekre panaszos alkotmányos jogainak megsértése is részben visszavezethető, és amelyekre az Alkotmánybíróság is rámutatott 63/1997. (XII. 12.) AB-határozatában, az AB intézkedésével és az 1999. évi LXIX., az új szabálysértésről szóló törvény hatálybalépésével megszűntek, illetve 2000. március 1-jétől megszűnnek, ezért intézkedést e tekintetben sem kezdeményezett. Úgy ítélte meg azonban, hogy a jogsérelem tisztázásának mind a konkrét ügyben, mind azért is jelentősége van, mert a megállapított hiányosságok túlmutatnak a konkrét eseten.

Az önkormányzat 234/95. sz. határozatában “megbízta” a GAMESZ-t, hogy “alakítson ki egy gázlót”. Amennyiben tehát az önkormányzat határozata alapján dolgozott a GAMESZ (mint azt az eljáró szabálysértési hatóságok mindvégig evidenciaként kezelték), akkor gázlót épített. Természetes vizekben gázló a vízgazdálkodásról szóló törvény és más ágazati jogszabályok szerint a vízügyi hatóság vízjogi, létesítési engedélye és a szakhatóságok hozzájárulása alapján létesíthető.

Az önkormányzat testülete hatósági jogosítványokkal nem rendelkezik, különösen nem vízjogi engedélyezés alá eső munkálatok tekintetében. Amennyiben a GAMESZ nem gázlót épített (bárminek minősítenénk a munkát – útépítés, forrásáthelyezés, “földútfeltöltés”, árokásás, útkarbantartás stb.), akkor nem az önkormányzati testület határozata alapján végzett munkát, mert az gázló építésre utasította. Mivel a helyszínen végzett munka sem hatósági engedéllyel nem rendelkezett, sem nem a képviselőtestület határozata alapján készült, indifferens, hogy “karbantartás”-nak nevezték utóbb.

A helyszínen végzett munkálatok minősítését a szabálysértési hatóság saját hatáskörben is tisztázhatta volna, a szabálysértés szempontjából ugyanis kizárólag az volt az eldöntendő kérdés, hogy a hivatalos személyt jogszerű eljárásában akadályozta-e az elkövető. A jogszerűséget a képviselő-testület határozatára alapozva vezette le a szabálysértési hatóság, azonban

1. a képviselő-testület gázlóépítésről határozott, nem útkarbantartásról;

2. a képviselő-testület nem rendelkezett hatáskörrel gázlóépítés engedélyezésére;

3.a képviselő-testület határozatai a GAMESZ részére mindösszesen azt jelenthették volna, hogy a szükséges terveket készíttesse el és engedélyeztesse a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal, ezt követhette volna a kivitelezés. A GAMESZ (vezetői) hivatásszerűen foglalkoznak építéssel, közterületen végzett különféle munkákkal. Testületi határozat nem menthet fel a szakma-gyakorlás szabályai alól sem;

4. a jegyző szabálysértésben elmarasztalta a panaszost, mert akadályozta a testület határozatának (gázló építés) végrehajtását. Egyidejűleg tudomásul vette az illetékes hatóságok nyilatkozatait, hogy aminek az építését megkezdték, az csak különböző engedélyek alapján lenne létesíthető.

A munkálatok leállítása kizárólag a panaszos fellépése nyomán helyszíni szemlét tartó szakhatóságok nyilatkozatainak következménye. A GAMESZ által megkezdett munka – gázló és odavezető út építése – azért nem fejeződött be engedély nélküli építkezésként, mert a panaszos fellépése ezt megakadályozta. Amennyiben a panaszos fellépése a tervek és engedély nélküli gázló- és útépítést végző személy munkáját akadályozta, nem követhette el az 1968. évi I. törvény 98. §-ában megfogalmazott szabálysértést: “Aki a hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy jogszerű eljárását szándékosan akadályozza, tízezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.” Engedélyköteles építési munka engedély nélküli végzése nem lehet jogszerű, akkor sem, ha hivatalos személy végzi. Közfeladatot ellátó szervezet képviselőjének jogszerűtlen magatartását akadályozó állampolgár ugyanezen szervezet jogszerűtlen utasítását adó másik személy intézkedése folytán kis híján 40 (vagy 25) napot töltött Baracskán.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az ügyben jogorvoslatra azért nem kerülhetett sor, mivel a Közigazgatási Hivatal másodfokú szabálysértési hatósága a tényállást nem kellően tisztázta. Egyidejűleg az a két indok, hogy “az önkormányzat az adott területen földútkarbantartást végzett …. a GAMESZ dolgozói a képviselő-testület határozata alapján végeztek munkálatokat” – egymás kioltó állítások. Továbbá a jogszerűtlenséget nem a panaszosnak, hanem a döntést hozó hatóságnak kellett volna felderítenie és bizonyítania. A Közlekedési Felügyelet levelében foglaltak szintén törvénysértőek: a Felügyelet az eljárásban tudomást szerzett arról a tényről, hogy a testület határozata alapján gázló és hozzá vezető út készül(t volna, ha panaszos nem akadályozza, és így le nem állítják a kivitelezést), amely engedélyköteles, és amelyben a Felügyelet az út engedélyező hatósága a gázló engedélyezésében szakhatóság. Tudomással bírt arról (fényképekkel dokumentáltan és a helyszínen ma is rekonstruálhatóan), hogy a jelzett helyen a gyalogösvényen kívül más – gépkocsival is járható – út soha nem volt. (Nem is kellett, mert gázló nélkül nem vezet sehová.) A telekkönyvbe bejegyzés, rendezési tervbe betervezés tulajdonjogot és az útlétesítés elvi lehetőségét jelenti, az útépítés engedélyezésének két jogi előfeltétele, de az építés-karbantartás szempontjából semmiféle módon nem értékelhető meglévő útként, mert annak elsődleges feltétele a természetben való létezés. A jogkérdés és a ténykérdés a minősítésben összetartozó, együtt értékelendő, és nem egymást helyettesítő momentumok. Gázlóépítés és a hozzávezető út munkálatainak elkezdése, alépítmény építése és egyéb előmunkálatok nem minősíthetők karbantartásnak. Mivel a 8/1970. (XI. 13.) KPM-ÉVM-rendelet a 2. § (1) és (2) bekezdése e tekintetben egyértelmű, az ombudsman magyarázatot kért a Közlekedési Főfelügyelet vezetőjétől, aki megküldte a 354.638/93. sz. állásfoglalást, amelyet a KHVM Közúti Közlekedési Főosztálya és a Közlekedési Főfelügyelet főigazgatója együttesen adtak ki. Az állásfoglalás alapján is engedélyköteles lett volna a munka, és abból következtetéseit tévesen vezette le a Közúti Igazgatóság. Az állásfoglalás azonban a jogalkotásról szóló törvény alapján nem bír a jogszabály erejével, még abban a körben sem alkalmazható, amelyet megjelöl, nemhogy önkormányzati tulajdonú út építésének engedélyezési (rendészeti) eljárásában.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a szabálysértési hatóságok, az önkormányzat képviseletében közfeladatot ellátók és a Közlekedési Felügyelet eljárása megsértette panaszos állampolgári jogait, nem felelt meg a jogállamiság, a jogbiztonság, a tisztességes eljáráshoz való jog követelményeinek, a panaszos alkotmányos jogaival kapcsolatosan visszásságot okozott, ezért felkérte

a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, hogy a megváltozott tulajdoni viszonyoknak, hatósági-döntési jogosítványoknak és a jogállamban elfogadott általános jogfelfogásnak megfelelően gondoskodjon a közterületek, utak, járdák, terek építésére, bontására, burkolatbontásra stb-re vonatkozó ágazati szabályok módosításáról. Biztosítsa, hogy a szabályozás a jogalkotásról szóló törvénynek megfelelően vegye figyelembe az út menti ingatlantulajdonosok jogait, jogorvoslathoz való jogát, hogy a fogalom-meghatározások egyértelműek és közérthetőek legyenek;

a Közlekedési Főfelügyelet főigazgatóját, hogy addig is, amíg az új jogszabályok megszületnek, gondoskodjon róla, hogy az állampolgárok (vagy más) tulajdonát is érintő közlekedési célú területeken való építés kizárólag e más jogok figyelembevételével történhessen. Eljárásaiban a “meglévő út” minősítést csak akkor használja vagy fogadja el használatát másoktól, ha az út ténylegesen létezik. (Eredeti terepviszonyok megváltoztatása akkor is súlyosan érintheti a mellette fekvő ingatlan tulajdonosi jogait, ha nem jár egyúttal szilárd burkolat kiépítésével.);

a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét, hogy másodfokú szabálysértési hatóságtól a jövőben – még az 1968. évi I. törvény alapján folytatott eljárásokban – fokozottan követelje meg a tényállás tisztázása kötelezettségének, a bizonyítás elveinek érvényesülését;

Fót polgármesterét, hogy vizsgálja meg a jegyző és a nevében eljárók, valamint a GAMESZ részéről az ügyben intézkedők szerepét, és vizsgálatának eredményéről tájékoztassa a képviselőtestületet. A testület, a jegyző és más hatósági feladatot ellátók, a tulajdonolt és irányított szervezetek működéséről, egymás közötti viszonyairól szóló (elsősorban szervezeti, működési) szabályzatban gondoskodjon a hasonló esetek előfordulásának megakadályozásáról. Szolgáltasson legalább erkölcsi elégtételt a panaszosnak.

Az ajánlást a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője elfogadta, a megállapításokkal egyetértett.

Fót nagyközség polgármestere az ajánlást elfogadta, előterjesztésében a képviselő-testület megtárgyalta a jelentést és az ajánlásokat. Határozatuk szerint a szükséges szervezeti intézkedéseket megteszik, a megkezdett építkezés helyét az eredeti állapotba visszaállítják, a panaszostól – vele egyeztetett szövegű közleményben – a helyi újságban kérnek elnézést.

A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium az ajánlásra még nem válaszolt.

OBH 8732/1996.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével, a 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal, az egészséges környezethez (Alk. 18. §) és a jogorvoslathoz (Alk. 57. § (5) bek.) való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a fennmaradási engedélyre vonatkozó új elsőfokú eljárást nem folytatják le, és nem gondoskodnak a jogerős határozatok végrehajtásáról; ha az eljárással kapcsolatos panaszokat nem követik érdemi válaszok és intézkedések, továbbá ha az ügyfél fellebbezését nem fellebbezésként bírálják el.

A panaszos beadvánnyal fordult az Országgyűlési Biztos Hivatalához, mert évek óta eredménytelen küzdelmet folytatott a társasházuk földszintjén található vendéglő többszöri, engedély nélküli építkezése és időnkénti rendeltetéstől eltérő üzemeltetése miatt.

A vizsgálat alapján az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a XII. kerületi építésügyi hatóság az elsőfokú eljárása során sorozatosan megszegte az építésügyre és az államigazgatásra vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályokat.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította azt is, hogy a panaszos állampolgári jogait mind mulasztással, mind tevőlegesen, mind döntéseivel, mind eljárásában megsértette a XII. kerület jegyzője és a nevében eljáró személyek. Megsértették a panaszosnak a tulajdonhoz, az egészséges környezethez való jogát, nem biztosították az érdekeit érintő ügyben a jogorvoslathoz való jogát, mindezek által bekövetkezett a jogbiztonság sérelme is.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a megállapítottak alapján ajánlást tett a XII. kerületi Önkormányzat polgármesterének, jegyzőjének és a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjének, hogy

– a fennmaradásra vonatkozó új elsőfokú eljárást haladéktalanul folytassák le, gondoskodjanak a jogerős határozatok végrehajtásáról,

– vizsgálják ki a konkrét ügyben a mulasztásokat, a mulasztókkal szemben az Obtv. 24. §-a alapján kezdeményezett fegyelmi eljárást folytassák le,

– a hatósági hatáskörben eljáró szervezetek és személyek vonatkozásában alakítsanak ki olyan ellenőrzési mechanizmust, amely megakadályozza a hasonló jogsértések előfordulásának a lehetőségét,

– vizsgálják meg a korábbi megbízott jegyző felelősségét az ügyben,

– gondoskodjanak arról, hogy a polgármesterhez címzett panaszokat érdemi válaszok és intézkedések kövessék,

– a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője kísérje figyelemmel az általa elrendelt új eljárások tényleges lefolytatását, felügyeleti jogkörében és felettes szervként járjon el az ilyen és hasonló esetek jövőbeni elkerülése érdekében.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének ajánlásait a címzettek a fegyelmi eljárásokra vonatkozó kezdeményezések kivételével elfogadták.

A Közigazgatási Hivatal vezetője a vizsgálati jelentést követően célvizsgálatot végeztetett, és a feltárt jogsértések orvoslására, valamint a szükséges intézkedések megtételére felhívta a XII. kerület jegyzőjét.

OBH 9000/1996.

Nem állapítható meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvének, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelme a katonai szakközépiskolai tanulók jogállását illetően.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 1231/1997.

Visszásságot okoz az Alkotmány 32/B. §. (1) bekezdésében deklarált, az országgyűlési biztos feladatának ellátását biztosító jogokkal kapcsolatban, ha a megkeresett szerv az országgyűlési biztos többszöri, ismételt megkeresésének nem tesz eleget.

A panaszos beadványában sérelmezte Abony város önkormányzatának eljárását az 1995/1996-os fűtési idényben kiadott tüzelőolaj (továbbiakban HTO) támogatással kapcsolatban. A beadvány névtelensége miatt a kifogásoltak konkrét vizsgálata jelentősen korlátozott volt.

A vizsgálat a szociális biztonsághoz való jog és a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való jog érintettsége miatt indult.

A beadványban kifogásoltak arra vonatkoztak, hogy a városban a lakosság az 1994/1995-ös fűtési időszak második felére vonatkozóan a HTO támogatást nem kapta meg. A panaszos sérelmezte továbbá azt is, hogy az 1995/1996-os fűtési idényben a lakosság a tüzelőolaj támogatást egy tételben 1996. október 10-én kapta meg, egy olyan jogszabályra hivatkozással, ami 1996. március 31-én hatályát vesztette. Az országgyűlési biztos megkeresésére a polgármester azt a tájékoztatást adta, hogy az 1996-os évre vonatkozó kérelmek elbírálásánál a hatályos, 4/1996. NM-PM-BM-IKM-együttes rendeletben foglaltak szerint jártak el, és az önkormányzatnak nincs az említett rendelethez kapcsolódó helyi rendelete. Ismételt megkeresésben az országgyűlési biztos kérte a polgármestertől, hogy a vizsgálat lefolytatásához küldje el összesített kimutatásban az 1996-os évben történt kifizetéseket. A megkeresésre adott válaszában a polgármester arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a kimutatás elkészítését és elküldését nem áll módjukban teljesíteni a gyermekvédelmi támogatások feldolgozása miatt. A megkeresést a későbbiekben sem teljesítették.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vizsgálata megállapította, hogy az önkormányzat eljárása, a válasz elmaradása sértette az országgyűlési biztosnak az 1993. évi LIX. tv. 18. §-ában meghatározott vizsgálati jogosultságát, korlátozta az országgyűlési biztost az Alkotmányban meghatározott feladatának ellátásában, ezáltal a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okozott.

A visszásság orvoslására az országgyűlési biztos a város polgármesterének ajánlást tett, hogy a jővőben az országgyűlési biztos megkeresését maradéktalanul teljesítsék. Az ajánlást a polgármester elfogadta. A polgármester válaszát az országgyűlési biztos elfogadta.

OBH 1823/1997.

I. Ha egy államigazgatási szerv hatáskörének hiányát állapítja meg, ugyanakkor a hatáskörrel bíró szerv kilétének megállapítására vonatkozó, jogszabály által előírt kötelezettségének nem tesz eleget, lehetetlenné teszi az államigazgatási ügy érdemi elbírálást és ezzel alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a jogbiztonság elvével (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben. Ha ezt a jogsértést másodfokon eljáró szerv követi el, akkor egyszersmind a jogorvoslathoz való joggal (Alk. 57. § (5) bek.) összefüggésben is alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz, mivel az ügy érdemében döntő határozatnak egy, az elsőtől elkülönülő szerv általi elbírálását meghiúsítja.

II. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a jogbiztonság követelményével (Alk. 2. § (1) bek.) és a vállalkozáshoz való joggal (Alk. 9. § (2) bek.) összefüggésben a KERMI Kft., ha a termék forgalomba hozatalra alkalmatlanná minősítésének alapjául szolgáló, jogszabály által megkívánt indoklási kötelezettségének nem tesz eleget, és ezzel azt a lehetőséget idézi elő, hogy egy jogszabályi előírásoknak esetleg megfelelő termék nem kerülhet be az országba.

A panaszos azért fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához, mert az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium megtagadta a KERMI Kft. által előzetes minőségvizsgálat során készített szakvélemény felülvizsgálatát. A panaszos azzal a kéréssel fordult a KERMI Kft. Élelmiszeripari Osztályához, hogy az a panaszos által megjelölt termékre vonatkozóan végezze el a 2/1981. (I. 23.) BkM rendelet által az új termék belföldi forgalomba hozatalának feltételeként meghatározott előzetes minőségvizsgálatot. A KERMI Minőségellenőrző és Szolgáltató Kft. szakvéleményében a vizsgált terméket “forgalomba hozatalra nem alkalmas”-nak minősítette. A panaszos a minisztertől a szakvélemény felülvizsgálatát kérte, kérelmét azonban az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium Belkereskedelmi és Piacfejlesztési Főosztályának vezetője levelében arra hivatkozva utasította el, hogy az elbírálása nem tartozik a minisztérium hatáskörébe. A Belkereskedelmi és Piacszabályozási Főosztály vezetője kifejtette, hogy a panaszos a felülvizsgálati kérelmében egy “formailag” ugyan hatályban lévő, de az azt tartalmazó jogszabály kihirdetését követően bekövetkező változások miatt ténylegesen nem alkalmazható rendelkezésre hivatkozott.

I. A vizsgálat során az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi miniszter a panaszos felülvizsgálati kérelmének benyújtása időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések szerint a kérelmet köteles volt elbírálni, az Áe. és a 2/1981. (I. 23.) BkM-rendelet szabályainak összeegyeztethetetlenségére való hivatkozás nem adott jogszerű alapot az elutasításhoz. Az Áe. 7. és 8. §-aiba foglalt rendelkezések szerint az államigazgatási ügyben eljáró szerv nem hozhat olyan határozatot, amelyben saját hatáskörének hiányát állapítja meg, ugyanakkor a hatáskörrel bíró szerv kilétének megállapítására vonatkozó, jogszabály által előírt kötelezettségének nem tesz eleget. Amikor egy államigazgatási szerv saját hatáskörének hiányát állapítja meg, ugyanakkor a hatáskörrel bíró szerv kilétének megállapítására vonatkozó, jogszabály által előírt kötelezettségének nem tesz eleget, lehetetlenné teszi az államigazgatási ügy érdemi elbírálást, és ezzel alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a jogbiztonság elvével összefüggésben. Ha a fenti jogsértést másodfokon eljáró szerv követi el, akkor egyszersmind a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben is alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz, mivel az ügy érdemében döntő határozatnak egy, az elsőtől elkülönülő szerv általi elbírálását meghiúsítja.

II. Az általános helyettes azt is megállapította, hogy a KERMI Kft. szakvéleményének tartalma nem felelt meg a 2/1981. (I. 23.) BkM-rendelet szabályainak. A rendelet 5. §-ának a szakvélemény kiadásakor hatályban lévő (3) bekezdése szerint a minőségvizsgálatot végző intézet a forgalmazást csak a jogszabály által taxatíve meghatározott esetekben köthette feltételekhez. Az az ok, melyre a KERMI a vizsgált esetben hivatkozott, nem volt a jogszabályban meghatározott okok között, másrészt a cég nem tett eleget a rendelet által megkívánt indoklási kötelezettségnek. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott a jogbiztonság követelményével összefüggésben a KERMI Kft., amikor a termék forgalomba hozatalra alkalmatlanná minősítésének alapjául szolgáló, jogszabály által megkívánt indoklási kötelezettségének nem tett eleget. Azáltal, hogy a KERMI Kft. nem tett eleget a jogszabály által megkívánt indoklási kötelezettségének, elzárta a panaszos elől a jogszabályi előírásoknak esetleg megfelelő áru behozatalának lehetőségét, és ezzel veszélyeztette annak a vállalkozás jogából fakadó jogosultságait. Jogszabályi előírások megsértésével előidézett ilyen jogsérelem nem tekinthető alkotmányos célt szolgálónak vagy arányosnak, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a KERMI Kft. alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott a vállalkozáshoz fűződő joggal összefüggésben.

Tekintettel arra, hogy a vizsgált BkM-rendeletnek a szakvélemény felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezését időközben hatályon kívül helyezték, a feltárt visszásság orvosolhatatlannak minősült, ezért az általános helyettes ajánlást nem tett. Felkérte ugyanakkor a gazdasági minisztert, hogy a hasonló jellegű visszásságok jövőbeni elkerülése érdekében hívja fel a minisztérium munkatársainak figyelmét a jelentésben megfogalmazott helyes jogértelmezésre. Az általános helyettes felkérte a KERMI Kft. ügyvezető igazgatóját, hogy hívja fel munkatársai figyelmét a tevékenységüket érintő helyes jogértelmezésre.

OBH 2080/1997.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, illetve az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz, ha a körzeti földhivatal késedelmesen hozza meg határozatát.

II. Nem tartozik az országgyűlési biztos hatáskörébe a föld haszonbérletére irányuló szerződés vizsgálata.

A hivatalhoz benyújtott kérelmében a panaszos sérelmezte, hogy a részarány tulajdonú földjüket kése- delmesen és a Földkiadó Bizottság határozata ellenére haszonbérleti joggal terhelt földterületből adták ki.

Az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatot az Alkotmányban rögzített tulajdonhoz való jog érintettsége és a jogbiztonság sérelme miatt indított.

A becsatolt iratok alapján megállapította, hogy a Földkiadó Bizottság a panaszos részére 15,62 aranykorona értékű földrészletet kiadott. A bejegyzésre vonatkozó kérelem a körzeti földhivatalhoz 1996. február 27-én érkezett meg. Aranykorona csökkentésről kellett az illetékes földhivatalnak határozni, de az erre vonatkozó megkeresést a körzeti földhivatal csak 1997. január 27-én küldte meg. A tulajdonjog bejegyzése 1998 márciusában történt meg.

A földhivatal az ügyet – a rendelkezésére álló 30 napos ügyintézési határidőt figyelmen kívül hagyva – nem bírálta el, nem hozott határozatot, megsértve ezzel az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével védett jogbiztonság alkotmányos elvét. Ez az eljárás ugyanakkor sérti a panaszos alkotmányban rögzített tulajdonhoz való jogát is, és így alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott.

A vizsgálat ideje alatt a tulajdonjog bejegyzése megtörtént, így az országgyűlési biztos ajánlás tételétől eltekintett.

A panaszos sérelmezte, hogy az ingatlanok tulajdonjogi helyzete csak papíron rendezett, mert egy kft. a termelőszövetkezettel kötött szerződés alapján használja a szőlőültetvényt.

Az országgyűlési biztos általános helyettese nem vizsgálta, hogy a panaszosnak kiadott földterületet 3. személy alappal vagy jogcím nélkül használja, mivel egy polgári jogi szerződés vizsgálatára hatásköre nem terjed ki.

OBH 2685/1997.

Az építési hatóság jogerős bontási határozata végrehajtásának elmaradása, a végrehajtáshoz kirendelt rendőrök intézkedésének elmulasztása miatt, sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és annak lényegi elemét képező jogbiztonság követelményét, továbbá a tulajdonhoz való jogot (Alk. 13. § (1) bek.).

A panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert telekszomszédja az építési engedélytől eltérően építkezett, és az építésügyi hatóság nem tudott érvényt szerezni a bejelentésére hozott visszabontási határozatának. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el és az Esztergomi Polgármesteri Hivataltól és a Komárom-Esztergom Megyei Közigazgatási Hivataltól beszerezte az eljárási iratokat.

A panaszos 1994-ben bejelentéssel fordult az Esztergomi Polgármesteri Hivatal Építési Osztályához, mert telekszomszédja az építési engedélytől eltérően építkezett, egyebek mellett a 2 m magasságúra engedélyezett kerítést 5 m-re magasította. Esztergom Város jegyzője az építkezést azonnali hatállyal leállította. Az építkezés folytatása miatt elrendelte a felépített építményrész 10 napon belüli visszabontását.

Az építtető a bírósághoz fordult. A Tatabányai Városi Bíróság a keresetet megalapozatlanság miatt elutasította és megállapította, hogy az első és másodfokú hatóságok jogszabálysértést nem követtek el. A jegyző a bírósági határozattal megerősített határozat kikényszerítésére többször szabott ki végrehajtási bírságot, de az építtető sem a bírság befizetési, sem a bontási kötelezettségének nem tett eleget, ezért a jegyző elrendelte az építményrész hatósági bontását. A végrehajtáshoz az Áe. 82. § (1) bek. d) pontja alapján rendőrségi közreműködést kért.

A határozat alapján az építési hatóság képviselője, a bontással megbízott vállalkozó és munkásai, továbbá az Esztergomi Rendőrkapitányság három rendőre megjelent a helyszínen, de a munkaterületre való bejutásukat az építtető és a vele lévő több, ismeretlen személyazonosságú személy megakadályozta. A végrehajtásra kirendelt rendőrök tudomásul vették, hogy felhívásuknak az építtető nem tesz eleget. A történteket jegyzőkönyvben rögzítették, és elvonultak a helyszínről.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a bontási határozat végrehajtásához kirendelt rendőrök intézkedésének elmaradása meggátolta az építési hatóság jogerős határozatának végrehajtását, ezzel sértette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és annak lényegi elemét képező jogbiztonság követelményét, továbbá a tulajdonhoz való jogot. Az államigazgatási végrehajtási eljárásban közreműködésre kirendelt rendőrség kikényszerítheti a meghatározott cselekményt és a reá vonatkozó jogszabályokban megállapított kényszerítő intézkedéseket (eszközöket) alkalmazhatja. A végrehajtási eljárásban a rendőri közreműködés szabályait a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény a és a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet részletesen meghatározza.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság megállapítása mellett az ügyben ajánlást nem tett, mivel a panaszos által sérelmezett állapot időközben megszűnt. A jövőbeni esetleges visszásságok elkerülése érdekében felhívta a Komárom-Esztergom Megyei rendőrfőkapitány figyelmét, hogy a hatósági határozatok érvényre juttatása érdekében az eljáró rendőri szerv minden esetben gondoskodjon a végrehajtási intézkedésekhez kirendelt rendőrök kioktatásáról, határozott utasításokkal történő ellátásáról, az intézkedés befejezéséhez szükséges erők és felszerelés biztosításáról.

OBH 2893/1997.

Visszásságot okoz az Alkotmány 57. §. (5) bekezdésben deklarált jogorvoslathoz való joggal kapcsolatban, valamint az Alkotmány 2. §. (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való joggal kapcsolatban, ha a közigazgatási szerv határozatában hibás, hatálytalan jogszabályi rendelkezésre hivatkozik.

A panaszos – az “ESÉLY” Közösségfejlesztő és Családsegítő Szolgálat munkatársa – beadványában sérelmezte a Budapest VII. ker. Önkormányzat eljárását ügyfelének rendszeres szociális segély iránti kérelmével kapcsolatban.

A vizsgálat a szociális biztonsághoz való jog érintettsége miatt indult.

A panaszos ügyfele 1992. márciustól (34 évi külföldi tartózkodás után) állandó bejelentéssel, albérlőként beköltözött egy VII. kerületi lakásba. Amikor jövedelemhiány miatt az albérleti díjat nem tudta fizetni, a főbérlő gyakorta felmondott neki. Az országgyűlési biztos megkeresésére az önkormányzat jegyzője azt a tájékoztatást adta, hogy a lakcímét a panaszos ügyfele a megkeresés időpontjáig nem szüntette meg, de nyilvántartásuk szerint a nevezett személynek tartózkodási helye nincs a kerületben.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vizsgálata megállapította, hogy a 2/1969. EüM rendelet 1. §. (1) bekezdése az önkormányzat diszkrecionális jogaként rögzíti a rendszeres szociális segély juttatását. Vagyis az önkormányzatnak nem kötelezettsége, hanem jogosultsága, lehetősége, meghatározott feltételek megvalósulása esetén a kérelmezőnek segélyt nyújtani. A vizsgált ügyben az önkormányzat 10/1993. rendeletének 18. §. (1) bekezdése értelmében a rendelet hatálya a kerületben élő, állandó bejelentett lakcímmel rendelkező személyekre terjed ki. Az önkormányzat a panaszos ügyfelének rendszeres szociális segély iránti kérelmet arra hivatkozással utasította el, hogy a panaszos ügyfelének bejelentett állandó lakcíme fiktív, így nem tartozik az önkormányzati rendelet hatálya alá. A vizsgálat az elsőfokú határozat tartalmát illetően – figyelemmel arra is, hogy a 2/1969. EüM-rendelet 1. §. (1) bekezdése az önkormányzat diszkrecionális jogaként rögzíti a rendszeres szociális segély juttatását – alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg. Az önkormányzat a rendszeres szociális segély juttatására vonatkozó hatályos jogszabályok szerint járt el. A vizsgálat megállapította, hogy az elsőfokú határozat az indoklás részében olyan jogszabályra hivatkozik – a 2/1969. EüM-rendelet 3. §-ára –, amely 1992. 07. 18-tól hatálytalan. Az országgyűlési biztos vizsgálata megállapította, hogy az önkormányzat határozata nem rendelkezik az 1957. évi IV. tv. 43. (1) bekezdés c) pontjában meghatározott alaki kellékkel, amely szerint a határozatnak tartalmaznia kell azokat a jogszabályokat, amelyek alapján a közigazgatási szerv a határozatát hozta, mivel a határozat indoklásában tévesen jelölték meg a hivatkozott jogszabályt. A vizsgálat a hibás jogszabályra hivatkozást tartalmazó indoklással kapcsolatban a jogorvoslathoz és a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot állapított meg.

Az országgyűlési biztos ajánlásában felkérte a polgármestert, hogy a jövőben fokozottan ügyeljen a határozatban foglalt döntés jogszerűségét megalapozó rendelkezések hatályban létének ellenőrzésére. A polgármester az ajánlást határidőben elfogadta. Az országgyűlési biztos a polgármester válaszát elfogadta.

OBH 3760 /1997.

I. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati jogosultsággal összefüggésben és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével kapcsolatban visszásságot okoz, ha az eljáró hatóságok határidőn belül határozatot nem hoznak, és jogorvoslati lehetőségről sem tájékoztatják az ügyfelet.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal kapcsolatos visszásságot okoz, ha a minisztérium a jogszabály rendelkezésen kívül további feltételeket szab engedélyezési eljárása során.

A panaszos sérelmezte, hogy a minisztérium az engedély kiadása során a 8/1993. (IV. 9.) NGKM rendeleten kívül a Külkereskedelmi Tájékoztató 47/1996. számában megjelent közleményben írt feltételeket is figyelembe véve utasította el kérelmét, és nem tartotta be az eljárási szabályokat.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot az Alkotmányban védett jogorvoslati jog sérelmének gyanúja miatt indított.

A panaszos cégével építési munkát kívánt végezni Németországban, ezért 1996. december 18-án kontingentált vállalkozási export engedély iránti kérelmet nyújtott be az Ipari Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium Engedélyezési Főosztályához. A minisztérium 1997. január 8-án határozatával elutasította a kérelmet. A panaszos az elutasító határozat ellen fellebbezést nyújtott be 1997. január 17-én. A másodfokú elutasító határozatot a minisztérium csak 1997. március 24-én hozta meg.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a rendelet csak a benyújtandó kérelem tartalmára, formájára állapít meg speciális szabályokat, ezért az ügydöntő határozat formájára, kérelem elintézési határidejére az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) szabályai az irányadók.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a minisztérium első fokú elutasító határozata nem tartalmazott kioktatást a fellebbezés lehetőségére, és a fellebbezés elbírálása során a 30 napos határidőt nem tartották be. A minisztérium formanyomtatványt használt az engedély megadásakor, illetve elutasításakor, melynek záradék részében sem oktatta ki a kérelmezőt a fellebbezés lehetőségéről. A közigazgatási szerv a határozata elkészítésekor alkalmazhat formanyomtatványt, de annak is tartalmaznia kell az alakszerű határozat egyes elemeit. Azzal, hogy a hatóság a fellebbezés lehetőségéről nem tájékoztatta a kérelmezőt, az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslati jog alkotmányos elvvel, a határidő túllépéssel a jogbiztonság alkotmányos követelményével kapcsolatos visszásságot okozott.

A vizsgálat során a miniszter elismerte az eljárási határidők túllépését, és ígéretet tett a formanyomtatványok felülvizsgálatára. A minisztériumok átalakítása után a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala intézi az engedélyeket. Az országgyűlési biztos a hivatal tájékoztatása alapján megállapította, hogy a formanyomtatványok átalakítása nem történt meg, ezért a visszásság megszüntetése érdekében ajánlással élt.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az NGKM-rendelet idézett melléklete nem zárta ki az új vállalkozásokat, csak korlátozta a munkavállalói létszámot, időtartamot. A Tájékoztató ennek ellenére a szabályos kérelem kellékeként előírta, hogy a kérelmező mellékelje három éves piaci jelenlétét igazoló iratokat. Ez az engedély olyan további feltétele, mely a rendeletben nem szerepelt.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény rendelkezéseibe ütközik, ha közlemény – amely nem jogszabály – jogszabály rendelkezéseit módosítva további feltételeket ír elő. Ez a jogállamiság követelményével összeegyeztethetetlen módszer az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot okozott, mely új jogi szabályozással orvosolható.

A panaszos beadványában sérelmezte azt is, hogy a másodfokú közigazgatási határozat ellen nincs bírósági felülvizsgálati lehetőség. Kérte, hogy az Alkotmánybíróságnál az Áe. 72. § (4) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát kezdeményezze a hivatal.

Az Alkotmánybíróság több esetben értelmezte a jogorvoslathoz való jog alkotmányos alapelv tartalmát. Az Alkotmánybíróság 22/1995. (III. 15.) AB-határozatában a jogorvoslat ismérvei között kifejtette, hogy elégséges az egyfokú jogorvoslat. Mindezek alapján a panaszos ezen kérelmét az országgyűlési biztos elutasította.

A fenti alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság megszüntetése érdekében az országgyűlési biztos felkérte a gazdasági minisztert, intézkedjen annak érdekében, hogy a határozatok megfeleljenek az Áe. előírásainak, az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok kivitelére, illetőleg behozatalára vonatkozó kérelmek engedélyezési szempontjait, feltételeit a jövőben irányelv vagy tájékoztató keretében ne szabályozza, és a 8/1993. (IV. 9.) NGKM-rendelet helyett olyan jogi szabályozást alakítson ki, mely a kérelmek elbírálásának feltételeit és szempontjait maradéktalanul tartalmazza, és szabályozza a jogorvoslati rendet is.

A miniszter az ajánlásban foglaltakat elfogadva belső ügyviteli utasításban szabályozta az engedélyokmányok formai előírásait, intézkedett annak érdekében, hogy a tájékoztatók csak a technikai tudnivalókat tartalmazzák.

1999. szeptember 24-én megjelent az 53/1999. (IX. 24.) GM-rendelet a kontingentált vállalkozási export engedélyezésének rendjéről, melynek megalkotásánál figyelembe vették a vizsgálati jelentésben foglalt megállapításokat, illetve ajánlásokat.

Az országgyűlési biztos az ajánlásra adott választ elfogadta.

OBH 3867/1997.

Nem okoz visszásságot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvével összefüggésben a Polgármesteri Hivatal eljárása, ha a jegyző kommunális adó megfizetésére kötelezi a korábban házadómentességben részesült állampolgárt.

A panaszos azt sérelmezte, hogy Budapest Főváros XVIII. ker. Pestszentlőrinc-Pestszentimre jegyzője kommunális adó megfizetésére kötelezte annak ellenére, hogy 2009. december 31-ig házadómentességben részesült.

A panaszos és neje részére a XVIII. kerületi tanács 2009. december 31-ig, 30 évre szóló házadómentességet engedélyezett a már hatályon kívül helyezett 19/1974. (V. 18.) MT rendelet 4. § (1) bekezdésének b) pontja alapján.

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 50. §-a a helyi adók bevezetésével egyidejűleg hatályukat vesztett jogszabályok alapján korábban engedélyezett mentességek és kedvezmények megszűnésére állapít meg szabályokat. Valamennyi, a hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján adott mentesség és kedvezmény megszűnik, az új építésű lakásokra megállapított házadómentesség kivételével az építményadó alól.

Az 1990. évi C. törvény biztosítja az önkormányzat adómegállapítási jogát, amely szabadon dönt arról, hogy gazdálkodási feladatai és az ehhez szükséges forrásképzés érdekében él-e és milyen mértékben – törvényi keretek között – a helyi adóztatás eszközével.

Kétségtelenül hátrányosan érinti a panaszost a mentesség megvonása, azonban megállapítható, hogy a panasszal érintett hatóság, tehát a XVIII. kerületi Polgármesteri Hivatal a helyi adókról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően járt el az alábbiak miatt:

– az önkormányzat a magánszemélyek meghatározott körére, valamint a vállalkozókra kommunális adót állapíthat meg,

– a jogerős határozattal engedélyezett házadómentesség az építményadó alól biztosít mentességet, nem pedig a magánszemélyek kommunális adója alól,

– kommunális beruházás miatt a panaszos adómentességet kapott.

Az Alkotmánybíróság a jogállamiság kiemelt elemének tartja a jogbiztonságot. A jogbiztonság – többek között – megköveteli a megszerzett jogok védelmét, a teljesedésbe ment vagy egyébként véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását.

Az Alkotmánybíróság 16/1996. (V. 3.) AB határozatában elvi éllel szögezte le, hogy a szerzett jogok védelme szempontjából nem közömbös a szerzett jogok tárgyát képező jogalkotói ígéret érvényesülésének időtartama. A rövid időre szóló ígéretek fokozott védelmet élveznek, azok idő előtti, lejárat előtti megszüntetése szerzett jogokat sért, ezért általában alkotmányellenes. Hosszú távú ígéretek esetében azonban adott esetben a gazdasági helyzet változása megalapozott és alkotmányosként elfogadható indoka lehet az állam, a jogalkotó által végrehajtott – a szerzett jogokat érintő – változtatásoknak. Az Alkotmánybíróság egyidejűleg rámutatott arra, hogy a szerzett jogok védelme nem változtathatatlan (abszolút) érvényű, ám a kivételek – a kivételes jogalkotói beavatkozások – alkotmányosságának elbírálása csak esetről esetre lehetséges. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény alapján az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik a jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata.

Az országgyűlési biztos vizsgálati jogosultsága az érintett hatóság, vagyis a XVIII. kerületi Polgármesteri Hivatal eljárására terjed ki, amellyel kapcsolatban a fentiek alapján alkotmányos joggal összefüggő visszásságot az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese nem állapított meg.

OBH 4239/1997.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogbiztonságot sérti a Megyei Földművelésügyi Hivatal, ha a részarány-tulajdonos aranykoronában nyilvántartott részaránytulajdonának megfelelő föld közigazgatási határozattal történő kiadásáról a törvényben írt időn belül nem intézkedik.

II. A részarány-tulajdonos aranykoronában nyilvántartott földje helyrajzi számmal való összekapcsolásának a törvényben írt határidőben való elmulasztásával a Megyei FM Hivatal – nemcsak a jogbiztonság alkotmányos elvét, hanem – a tulajdonhoz való jogot (Alkotmány 13. § (1) bekezdés) is sérti.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 4250/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az 13. §-ban rögzített tulajdonhoz való alkotmányos joggal és a 64. §-ban meghatározott panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatóságok nem nyújtanak segítséget a szülőnek kiskorú gyermeke vagyoni jogának érvényesítéséhez.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 5184/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a szabálysértési hatóság a szabálysértés elkövetéséhez használt és a közbiztonságra objektíve veszélyesnek minősített dolgot nem a tulajdonostól kobozza el.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 5218/1997.

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati jogosultsággal, Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez való joggal összefüggésben és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével kapcsolatban visszásságot okoz, ha az eljáró hatóságok határidőn belül határozatot nem hoznak, és a jogorvoslati lehetőségről sem tájékoztatják az ügyfelet.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati jogosultsággal kapcsolatos visszásságot okoz, ha a jogszabály nem rendezi egyértelműen a hatóság hatáskörét.

A panaszos sérelmezte, hogy a hatóságok a telken levő gázvezeték szabványellenes állapotáról kérelmei ellenére nem hoztak jogerős határozatot.

Az országgyűlési biztos vizsgálatot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság, az Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez való jog és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslati jogosultság elvének érintettsége miatt indított.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az eljáró hatóságok több esetben nem tartották be az Áe. szabályait. Az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet az 1990. évi határozata elleni fellebbezést nem terjesztette fel, ezzel megsértette az Áe. 65. §-ában írtakat. A panaszos sürgetésére a minisztérium másodfokú – megsemmisítő – határozatát évek múlva, 1993. április 20-án hozta meg. A minisztérium a 1995. március 6-i határozata rendelkező részében nem tájékoztatta az ügyfeleket a bírói felülvizsgálat lehetőségéről, mely ellentétes az Áe. 43. § (1) bekezdésével. Viszont a panaszos később benyújtott panaszát a minisztérium 1995. november 13-án kelt levelében azzal utasította el, hogy azt az Áe. 72. §-ában rögzített határidőn túl terjesztette elő. Ez a jogszabálysértő eljárás akadályozta a panaszost a rendkívüli jogorvoslat – a közigazgatási per – igénybevételében, ami az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében írt jogorvoslati jogosultsággal kapcsolatos visszásságot okozott. A hivatalok azzal, hogy több esetben túllépték az ügyintézési határidőt, nem tartották be az Áe. előírásait, mulasztásukkal a jogbiztonság alkotmányos elv kapcsán visszásságot okoztak. A hatósági mulasztások következtében az ügyben a hatóság nem hozott olyan jogerős államigazgatási határozatot, mely érdemben döntene a csatlakozó gázvezeték szabványosságának kérdésében. Ez a panaszos egészséges környezethez való jogát veszélyeztette, mely az Alkotmány 18. §-ában deklarált alkotmányos joggal kapcsolatban is visszásságot okozott.

Az új gáztörvény a csatlakozó vezeték és fogyasztói berendezés tekintetében a gázszolgáltatóknak ad ellenőrzési jogosítványt. A gázszolgáltató, annak ellenére, hogy nem hatóság, hatóságot megillető ellenőrzési jogkörrel rendelkezik, és akaratát hatósági határozat nélkül is ki tudja kényszeríteni. Nincs hatósági ellenőrzés a gázszolgáltató tévedése esetére, vagy ha csatlakozó vezetékre utólag történik olyan építés, mely szabványellenes állapotot eredményez. Mivel a gázszolgáltató eljárása nem hatósági eljárás, nem alkalmazhatók az Áe. szerint a kérelmező jogait biztosító eljárási garanciák. Mindez az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvéből következő jogbiztonság elvével és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében írt jogorvoslati jogosultság alkotmányos alapelvével kapcsolatban visszásságot eredményezhet, melynek megszüntetésére az országgyűlési biztos ajánlással élt.

A hatályos törvény szerint a Bányakapitányságok ellenőrzési jogköre az elosztóvezetékig terjed ki, még a Műszaki Biztonsági Felügyelet hatásköre a fogyasztói berendezésekre terjed ki, melybe csak a fogyasztói vezeték tartozik, a c<%1>satlakozó vezeték nem. Ebből következően a törvény szabályozása alapján a csatlakozó vezetékre sem a Bányakapitányságok, sem a Műszaki Biztonsági Felügyelet nem rendelkezik ellenőrzési jogosítvánnyal. Ugyanakkor a szervet létrehozó kormányrendelet szerint a Műszaki Biztonsági Főfelügyelet jogutóda az AEEF-nek. Ezenkívül az új törvény hatályba lépése után is hatályban maradt a 1/1977. (IV. 5.) NIM-rendelet 51. § (1) bekezdése, mely szerint a csatlakozó vezetékre kiterjed a Műszaki Biztonsági Felügyelet hatásköre. Mindezekből az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jogszabályi rendelkezések nem egyértelműen szabályozzák a hatóságok hatáskörét. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság elve megköveteli az alkalmazandó jogszabályok világos és egyértelmű megfogalmazását. A jogbiztonság érvényesülését hátráltatja, hogy az 1994. évben elfogadott gáztörvény (1994. évi XLI. törvény) végrehajtása során nemcsak a 3/1995. (I. 21.) Korm. rendeletet, hanem a 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet szabályait is alkalmazni kell. A NIM rendelet alkalmazása a jogalkalmazás során bizonytalanságot okoz, mivel szakaszai több esetben ellentétesek a hatályos törvény rendelkezésivel.

Az országgyűlési biztos felkérte a gazdasági minisztert, hogy a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény átfogó módosítása során terjessze ki a hatósági ellenőrzési jogkört a csatlakozó gázvezeték ellenőrzésére is, illetve a 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet 51. §-át helyezze hatályon kívül.

A miniszter az ajánlásokat elfogadva intézkedett, hogy a törvény átfogó felülvizsgálata során keresssenek megoldást arra, hogy a hatósági ellenőrzési jogkör a csatlakozó gázvezeték ellenőrzésére is kiterjedjen, illetve ígéretet tett a NIM-rendelet kifogásolt szakaszának hatályon kívül helyezésére.

Az országgyűlési biztos a miniszter válaszát elfogadta.

OBH 5263/1997.

A Polgármesteri Hivatalhoz több alkalommal panasszal forduló lakók tájékoztatásának elmaradása érdeksérelmet okoz, továbbá az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvének sérelmével jár.

A panaszos előadta, hogy Pécs polgármesteréhez több lakótársa nevében beadványt terjesztett elő, melyben a lakóhelyéhez közeli útkereszteződésben a közúti forgalom által keltett zaj és rezgés nyugalmukat zavaró mértékéről számolt be. A levélben az aláírók a probléma kivizsgálását és a lakóházak védelme érdekében sürgős intézkedést kértek. Ezt követően panaszos a válasz elmaradása miatt a korábbihoz hasonló tartalmú beadványt terjesztett elő, majd mivel válasz továbbra sem érkezett, az Országgyűlési Biztos Hivatalához fordult.

A polgármester tájékoztatásából az derül ki, hogy a zajvizsgálat eredményes elvégzéséhez szükséges munkálatok miatt húzódott el az ügy érdemi kivizsgálása. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint a vizsgálat elhúzódásáról, a megtett, illetve tervezett intézkedésekről tájékoztatni kellett volna a panaszost.

A lakóközösség nevében eljáró panaszos – bár a kérelmet egy ízben megismételte – beadványának az Országgyűlési Biztos Hivatalába történt előterjesztéséig, vagyis 3 hónapon keresztül semmiféle tájékoztatást nem kapott bejelentése sorsáról.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a beadvány alapjául szolgáló panasz, vagyis a lakók tájékoztatásának elmaradása valós. Ez a mulasztás érdeksérelmet okozott, továbbá a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvének sérelmével járt. Kétségtelen, hogy a hatóság a lakossági bejelentésre érdemi intézkedést tett, a kérelmezők tájékoztatása azonban kötelessége lett volna.

A visszásság orvoslására az országgyűlési biztos felkérte Pécs jegyzőjét, hogy a jövőben gondoskodjon a Hivatalhoz panaszt előterjesztő állampolgárok megfelelő tájékoztatásáról.

Az ajánlásra a jegyző azt közölte, hogy azzal egyetért. A jegyzői vizsgálat megerősítette, hogy a városfejlesztési és üzemeltetési iroda részéről eljáró ügyintéző a lakók tájékoztatását – noha ez kötelessége lett volna – elmulasztotta. A jegyző közölte továbbá, hogy megtette a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy hasonló eset kivételesen se fordulhasson elő a jövőben.

OBH 5482/1997.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a kérelem elbírálása során az eljáró szerv az elutasítást nem a jogszabályban foglalt feltételek hiányára és ennek bizonyítására alapítja, hanem csupán valószínűsíthető körülményekre, és ezért a jogosult nem részesül az őt esetleg megillető támogatásban.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy családját Kiskőrös Város Önkormányzata nehéz helyzete ellenére nem részesítette támogatásban. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint a panaszos lánya rendszeres gyermekvédelmi támogatásban, felesége pedig időskorúak járadékában részesült. A panaszos rendszeres szociális segély és közgyógyellátási igazolvány iránti kérelmét az önkormányzat elutasította. A panaszos a közgyógyellátási igazolványt elutasító határozat bírósági felülvizsgálatát kérte a Kecskeméti Városi Bíróságtól, ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese a panasznak ezt részét hatáskör hiányában nem vizsgálta.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a rendszeres szociális segélyre való jogosultság feltétele – többek között – az, hogy a kérelmező megélhetése más módon nem biztosított. Az 1993. évi III. törvény szerint az ügyfél megélhetése akkor nem biztosított, ha havi jövedelme, valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 százalékát, és létfenntartást biztosító vagyona sem neki, sem családjának nincs. Az elutasító határozat indoklása szerint “bár kimutatható jövedelemmel nem rendelkezik, mégis … elfogadható életszínvonalon él”. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az önkormányzat – az elvégzett környezettanulmány után – nem tért ki a panaszos és családja kimutatható jövedelmére, illetve létfenntartást biztosító vagyonára és így arra sem, hogy ez meghaladja-e a jogszabályban előírt határt. A fellebbezést tehát nem a jogszabályban előírt feltételek hiányára, hanem csupán valószínűsíthető körülményre hivatkozva utasította el, ezért a panaszos esetleges jogosultsága ellenére sem részesülhetett a támogatásban. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese a feltárt visszásság orvoslása érdekében kezdeményezte, hogy a Képviselő-testület vizsgálja meg, hogy a panaszos jogosult-e rendszeres szociális segélyre és szükség esetén tegye meg a megfelelő intézkedéseket. Az önkormányzat az ajánlást elfogadta és a rendszeres szociális segéllyel kapcsolatban a jogszabályoknak megfelelően folytatta le az új eljárást.

OBH 5547/1997.

Visszásságot okoz az Alkotmány 32/B. §. (1) bekezdésében deklarált, az országgyűlési biztos feladatának ellátását biztosító jogokkal kapcsolatban, ha a megkeresett szerv az országgyűlési biztos többszöri, ismételt megkeresésének sem tesz eleget.

A panaszos sérelmezte a III. ker. Önkormányzat határozatait és eljárását a szomszédos telken működő asztalosműhely tevékenységével kapcsolatban.

A vizsgálat a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez és a tulajdonhoz való alkotmányos jog érintettsége miatt indult.

A panaszos beadványában kifogásolta, hogy a szomszédos telken működő asztalosműhely működési engedély nélkül üzemel. Állítása szerint az önkormányzat 10000 Ft bírságot kiszabott az üzemeltetőre, ennek ellenére a szomszédos telken az asztalosműhely bővítése tovább folytatódott. A panaszos az építkezést kifogásolva többször fordult az önkormányzathoz, mert az építkezés és a műhely tevékenysége lakhatását zavarta. Az asztalosműhely környezeti zajviszonyairól egymást követően több műszaki szakértői vélemény készült, amelyek szerint a műhely működése környezetére nem veszélyes, a vonatkozó jogszabály előírásainak megfelel. A III. ker. Önkormányzat jegyzőjének tájékoztatása szerint a Kereskedelmi és Közellátási Ügyosztály helyszíni ellenőrzést tartott a kifogásolt asztalosműhelyben, ahonnan minden gép üzembe helyezése ellenére a panaszos lakásában az üzem által kibocsátott zaj nem volt észlelhető. A jegyző tájékoztatása kiterjedt arra is, hogy a kft. szakhatósági engedélyekkel rendelkezik, annak ellenére, hogy ennek hiányát kifogásolva a panaszos több hatóságnál feljelentést tett. A hatóságok ellenőrzésük során bezárásra okot adó körülményeket nem találtak. A jegyző tájékoztatása szerint amikor a panaszos a házát megvásárolta, az asztalosműhely már működött. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vizsgálata megállapította, hogy a III. ker. Önkormányzat eljárása és határozatai alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem okozott. Többször hatósági ellenőrzést végzett lakossági panaszkivizsgálás céljából az asztalosműhelyben a KDV Felügyelőség is. A Felügyelet megállapításai szerint az asztalosműhely 1983-óta működik, majd 1995 novembere óta az asztalosműhely tovább bővült a szomszédos telken. A Felügyelőség határozatában megállapította az asztalosműhelyek zajkibocsátási határértékeit. A határértékek betartását ellenőrző vizsgálatok során az ellenőrző hatóság a jogszabályi előírások megsértését, a meghatározott határérték túllépését egy esetben sem állapította meg. Az iratokból megállapítható, hogy az asztalosműhely a működéshez szükséges engedéllyel, szakhatósági hozzájárulásokkal rendelkezik. A szakhatóságok a hozzájárulás megadása kapcsán helyszíni ellenőrzést tartottak, megállapították, hogy az asztalosműhely működése a környezetre nem veszélyes, a vonatkozó jogszabályok előírásainak megfelel, a működés megtiltására, illetve beszüntetésére okot adó körülményt nem találtak.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának részjelentése (1999. április 28.) megállapította, hogy a KDV Felügyelőség az országgyűlési biztos több megkeresését nem teljesítette, így sorozatos mulasztásával akadályozta az országgyűlési biztost az Alkotmányban biztosított feladatainak végrehajtásában. Az országgyűlési biztos az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság orvoslására ajánlást tett, amelyet a KDV Felügyelőség felügyeleti szerve, a Környezet és Természetvédelmi Főfelügyelőség elfogadott. A Főfelügyelőség válaszát az országgyűlési biztos elfogadta.

OBH 5564/1997.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a kérelem elbírálása során az eljáró szerv az elutasítást nem a jogszabályban foglalt feltételek hiányára és ennek bizonyítására alapítja, hanem csupán valószínűsíthető körülményekre, és ezért a jogosult nem részesül az őt esetleg megillető támogatásban.

A panaszos a beadványában sérelmezte, hogy Nagyharsány Község Önkormányzata elutasította rendszeres nevelési segély iránti kérelmét, és nem adott lehetőséget az ügyfeleknek a szociális ellátásokról szóló helyi rendelet megismerésére. A polgármester tájékoztatása szerint a rendeletet a hirdetőtáblára történő kifüggesztéssel hirdetik ki. A Polgármesteri Hivatalban ügyfélfogadási időben a rendeletek megtekinthetőek, a körjegyző és az ügyintézők az ügyfél kérelmére tájékoztatást adnak. A panaszos igénybe is vette ezt a lehetőséget, és személyesen konzultált a körjegyzővel a család segélyezésének lehetőségeiről.

A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint a panaszos rendszeres nevelési segély iránti kérelmét az önkormányzat elutasította. A fellebbezést elutasító határozat indoklása szerint a “képviselő-testület a fellebbezést nem fogadta el, mivel a gyermekek nem a helyi iskolában tanulnak, továbbá, mert nem vallották be a család teljes jövedelmét.” Az önkormányzat ügyintézőjének tájékoztatása szerint a határozat meghozatala előtt a családnál nem készítettek környezettanulmányt. A határozat indoklásában szereplő állítás alátámasztására, mely szerint a kérelmező nem vallotta be a család teljes jövedelmét, szintén nem rendelkeztek bizonyítékokkal.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az államigazgatási eljárás törvényességének és szakszerűségének, illetve a megalapozott határozat hozatalának feltétele az ügy eldöntésénél jelentős tények és körülmények feltárása. A tényállás tisztázása – mely törvényben előírt kötelezettség – nélkül a közigazgatási szerv semmilyen döntést nem hozhat. A bizonyítandó tények valódiságáról a hatóság meggyőződhetett volna a környezettanulmány során és iratok beszerzésével. Csupán a valószínűsítés nem alkalmas a valóságról való meggyőződéshez, a döntés megalapozásához. Megállapította továbbá, hogy az önkormányzat megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényben és az egyes szociális ellátási formák szabályozásáról szóló rendeletében előírtakat akkor, amikor a panaszos rendszeres nevelési segély iránti kérelmének elbírálása előtt nem készített a kérelmezőnél környezettanulmányt, illetve nem tüntette fel azon korábbi ügyek számát, melyekből a kérelmező körülményei ismertek lehettek, és így nem bizonyított állításra hivatkozott. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese a feltárt visszásság jövőbeni elkerülése érdekében kezdeményezte, hogy az önkormányzat tartsa be az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény és Nagyharsány község képviselő-testületének 4/1997. (II. 28.) sz. rendelete által előírt szabályokat. Az önkormányzat az ajánlást elfogadta és ígéretet tett arra, hogy a jövőben nem hoznak határozatot a tényállás tisztázása és környezettanulmány készítése nélkül.

OBH 5616/1997.

I. Nincs akadálya az országgyűlési biztos eljárásának, ha a bírósági eljárás során a panaszos az első tárgyaláson eláll a keresetétől.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és jogbiztonság elvéből fakadó tisztességes eljáráshoz és az Alkotmány 70/E. §-ában foglalt szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkanélküli jövedelempótló támogatását együttműködés hiányára hivatkozva azért szünetelteti az önkormányzat, mert az nem fogadja el a segédmunkának minősülő parktakarítási munkát.

III. Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot, ha az önkormányzat a hatályos jogszabályoknak megfelelően azért szünteti meg a jövedelempótló támogatást, mert az abban részesülő személy nem igazolta a jogszabályban megadott határidőn belül, hogy legalább 90 nap munkaviszonnyal rendelkezik.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 5882/1997.

A jogbiztonsághoz való joggal (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a tulajdonhoz való joggal (Alk. 13. § (1) bek.) összefüggő visszásságot okoz, ha a megyei földhivatal a törvényes határidőn túl, három év alatt hoz határozatot a fellebbezés tárgyában, melynek következtében az ügyben a felfüggesztett bírósági eljárást sem lehet folytatni.

A panaszos előadta, hogy a 20 éve zavartalanul használt közös használatú út ingatlan-nyilvántartási adataival nem ért egyet. Az ingatlan-nyilvántartás újraszerkesztésekor ugyanis megváltoztatták a térképi állapotot. A panaszos szerint ezzel tulajdonostársaival együtt megfosztották őt az út rendeltetésszerű használatától. Birtokháborítás megszüntetése tárgyában az ügyben bírósági eljárás is volt folyamatban, de 1992-ben a per tárgyalásának felfüggesztésére került sor az ingatlan-nyilvántartási térképezési hiba földhivatal által történő kijavításáig. A panasz benyújtásának időpontjáig azonban a földhivatal nem intézkedett.

A csatolt igazságügyi szakértői vélemény szerint bár a tulajdonosok megállapodtak abban, hogy az utat közösen használják, és azt kizárólagos birtokba egyik tulajdonostárs sem veheti, a tényleges használat a szerződésben rögzített feltételektől eltérően alakult ki. A község új alaptérképe a tényleges birtoklás szerinti használatot rögzítette. Ennek következtében a saját használatú utat hibásan ábrázolta. Ezért a szerkesztési hiba kiigazításáig a bíróság felfüggesztette az eljárást.

A csatolt iratokból az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Budakörnyéki Bíróság az 1992. január 20-án kelt végzésében rendelte el az igazságügyi szakértői vélemény megküldését a Földhivatalnak.

A Budakörnyéki Földhivatal azonban csak 1994-ben intézkedett. Az 1994-ben hozott elsőfokú határozat ellen benyújtott fellebbezés elbírálása pedig csak 1997-ben történt meg. A Földhivatal azzal, hogy az eljárás elhúzódott, panaszost megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy érdekét mielőbb bíróság előtt érvényesítse akár a birtokháborítási per folytatásával, akár új per útján.

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. 15. §-a szerint az érdemi határozatot a kérelem előterjesztésétől számított 30 napon belül kell meghozni. E törvényi határidőt mind az elsőfokú, mind a másodfokú földhivatal jelentősen túllépte. Mindaddig, amíg a földhivatal el nem bírálja a bejegyzési kérelmet vagy a bírósági megkeresést, bizonytalan helyzet alakul ki a tulajdonviszonyokat illetően. Ezért szab határidőt a jogszabály az érdemi határozat meghozatalára.

A széljegy nem alkalmas arra, hogy kétséget kizáróan tanúsítsa az ingatlan-nyilvántartás tartalmát, mert még el nem bírált kérelemről van szó. Jelen esetben a mulasztás akadálya volt a bírósági eljárás folytatásának is, melytől a fentiekben vázolt tulajdoni vita eldöntése várható. A bizonytalan jogi helyzet sérti az állampolgárnak a tulajdon védelméhez fűződő alkotmányos jogát és a jogbiztonság követelményéből fakadó közhitelesség elvét. Ezért e kérdésben az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította a Földhivatalok mulasztását, illetve azt, hogy a késedelmes ügyintézéssel a fent említett alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoztak.

Tekintettel arra, hogy a mulasztást a vizsgálat ideje alatt pótolták, az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett. A jövőbeni hasonló sérelmek elkerülése érdekében azonban felhívta a Budakörnyéki Földhivatal, valamint a Pest-megyei Földhivatal vezetőjét, hogy fordítson figyelmet a törvényes határidők betartására, különösen akkor, ha a földhivatalok intézkedésétől bíróság vagy más hatóság előtti eljárás folytatása függ.

OBH 5889/1997.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásságot okoz, ha a földhivatal a téves nyilvántartása miatt nem igazolja a panaszos részaránytulajdonát, illetve ha a panaszos kiigazítási kérelmét anélkül utasítja el, hogy a tényállást teljes egészében feltárná.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy édesapja a Földkiadó Bizottság által ideiglenesen kimért 29.30 AK értékű szántóingatlanára a tulajdonjogot a Földhivatal nem jegyezte be. Sérelmezte azt is, hogy a Földhivatal “tájékoztatás” tárgyú értesítésére benyújtott fellebbezésre nem válaszolt. A panaszos a közelmúltban elhunyt, de édesanyja kérésére az országgyűlési biztos általános helyettese a vizsgálatot lefolytatta.

A vizsgálat során feltárta, hogy a panaszos nagyapja, aki 1974-ben hunyt el, a hagyatékátadó végzés alapján 142.60 AK értékű föld tulajdonjogával rendelkezett, amely az abai Vörös Hajnal Mgtsz (továbbiakban: tsz) használatában volt. A hagyatékátadó végzésen kívül igazolja ezt az adatgyűjtő lap is. Fia, a panaszos édesapja az 1957. I. hó 17-én kelt adásvételi szerződéssel összesen 19.12 AK értékű külterületi ingatlan tulajdonjogát szerezte meg, a tulajdonjogot a telekkönyvbe bejegyezték. Az ingatlanok az 1959-ben történt földrendezés során megszűntek. Feltehetően az azonos nevű édesapa tulajdonát képező földdel együtt vették számba és tévedésből az ő nevén tartották nyilván részarány-tulajdonként. Emiatt a hagyatéki eljárás lefolytatásakor a 142.60 AK értékű földterületben a 19.12 AK értékű föld is benne foglaltatott annak ellenére, hogy az nem az örökhagyó tulajdonát képezte. A hagyatékátadó végzés rendelkezése szerint a házas ingatlanokat a panaszos édesapja örökölte, a tsz használatában lévő ingatlanokat nagynénje.

A hagyatékátadó végzést az örökösök nem támadták, és a földhivatal is átvezette a nyilvántartáson, kivéve a 3495 /6 hrsz.-ú ingatlant, mert ez az ingatlan benne foglaltatott a hagyaték állagának 2. pontjában szereplő tsz használatban lévő 142. 60 AK értékű termőföld területében. A panaszos édesapja kérte a Földhivataltól a részaránytulajdon igazolását, de mivel ilyen az ingatlan-nyilvántartásban nem volt, a földhivatal megtagadta az igazolás kiállítását. Erről a panaszos édesapja 1996. augusztus 13-i keltezéssel kapott a Földhivataltól tájékoztató levelet. Kárpótlási igényével a megyei kárrendezési hivatalhoz is fordult, ahova csatolta a tsz igazolását arról, hogy a nevén tartanak nyilván 19.20 AK értékű ingatlant. A kérelmét elutasították azzal, hogy akinek a nevén a tsz használatban lévő ingatlant tartanak nyilván, az nem kárpótlásra, hanem a föld kiadására jogosult. Ügyvédje tanácsára ezért panaszos édesapja a Földkiadó Bizottsághoz fordult. A Földkiadó Bizottság 1994 októberében tagi és részaránytulajdon alapján 6983 m² területű, 29.30 AK értékű szántó ideiglenes kiméréséről rendelkezett. A földterületet panaszos édesapja birtokba vette, a család jelenleg is használja, de a Földhivatal azzal az indokkal, hogy panaszos édesapja részaránytulajdonnal nem rendelkezett, nem jegyezte be a nyilvántartásba.

A fenti tényállás alapján az országyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos édesapja valóban rendelkezett földtulajdonnal a földrendezés idején, de a földhivatal azt tévedésből a nagyapa nevén tartotta nyilván. A téves nyilvántartás volt az oka annak, hogy a Földhivatal nem tudott részaránytulajdont igazolni a panaszos édesapja részére.

A hagyatéki eljárást is a Földhivatal téves nyilvántartására alapozták. A Földhivatal akkor járt volna el helyesen, ha a hagyatékátadó végzés ingatlan-nyilvántartási bejegyzését elutasítja, hivatkozva arra, hogy annak rendelkezései ellentétesek a nyilvántartás adataival. Akkor már a hagyatéki eljárás ideje alatt kiderült volna a tévedés, és az érdekeltek kérhették volna a nyilvántartás kijavítását. A földhivatal azzal, hogy tévesen vette számba az ingatlanokat és a hagyatékátadó végzéshez téves adatot szolgáltatott, majd az ennek alapján meghozott hagyatékátadó végzést bejegyezte a nyilvántartásba, az Alkotmányban deklarált tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásságot okozott.

A Földhivatal tájékoztatása szerint a panaszos nagynénje nem volt tsz-tag, az általa örökölt termőföldek a 7205/1975. számú megváltási határozattal a tsz tulajdonába kerültek. Jogosult lett volna kárpótlásra a megváltott földek után, de a Földhivatal nyilvántartása szerint nincs kárpótlással szerzett földtulajdona.

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvényerejű rendelet 21. § (2) bekezdése szerint, ha az ingatlan-nyilvántartásból megállapítható, hogy az ingatlanra időközben harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében jogot szerzett, és a kijavítás vagy a kiegészítés az ő jogát sértené, a jogra és tényre vonatkozó kijavításnak vagy kiegészítésnek csak akkor van helye, ha ehhez az érdekelt harmadik személy hozzájárul. Jelen esetben a jóhiszemű harmadik jogszerző megváltás jogcímén a Vörös Hajnal Mgtsz, aki már 1991-ben igazolta a panaszos édesapjának tulajdonát.

Az országgyűlési biztos álalános helyettese ajánlást tett a Körzeti Földhivatal vezetőjének, hogy a részaránytulajdonok nyilvántartásának kiigazításával pótolja a panaszos édesapja tulajdonának bejegyzését, azt követően jegyezze be a nyilvántartásba a Földkiadó Bizottság által kiadott és a család által birtokolt földterületre is. Válasz az ajánlásra még nem érkezett, de az erre nyitvaálló határidő sem telt még el.

OBH 6144/1997.

Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot a pszichotikus, elsősorban schizophren betegek jogosítványának bevonásával kapcsolatos eljárás, mivel a jogszabály és szakmai útmutató kellő garanciákat biztosít arra, hogy a jogosítvány bevonása csak szakmailag indokolt esetben történjen.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 6400/1997.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a kérelmet nem a hatáskörrel rendelkező szerv bírálja el.

A panaszos a beadványában sérelmezte, hogy Budapest XIX. kerület Önkormányzata elutasította átmeneti segély és közgyógyellátási igazolvány iránti kérelmét. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint panaszos átmeneti segély és közgyógyellátási igazolvány iránti kérelmét azzal az indoklással utasították el, hogy a család egy főre jutó jövedelme meghaladja az önkormányzat rendeletében előírt jövedelemhatárt. Mindkét támogatás esetén a kérelmeket elsőfokon a polgármester helyett a Polgármesteri Hivatal Szociális Irodája bírálta el, a határozatokat az irodavezető írta alá. A fellebbezést a képviselő-testület bírálta el, a határozatokat a polgármester helyett az irodavezető írta alá.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az átmeneti segély és a méltányosságból adható közgyógyellátási igazolvány nem alanyi jogon járó támogatási formák. Az ezekre való jogosultságot az önkormányzat – a jogszabályok keretei között – mérlegelési jogkörében állapítja meg. Alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság csak abban az esetben állapítható meg, ha az önkormányzat mérlegelési jogkörének alkalmazása során az eljárására vonatkozó jogszabályokat megsérti. Megállapította továbbá, hogy a vizsgált esetben az önkormányzat eljárásával jogszabályt sértett. Az átmeneti segély és a méltányosságból adható közgyógyellátási igazolvány iránti kérelmek elbírálása a képviselő-testület hatásköre. A képviselő-testület rendeletével a szociális törvényben meghatározott önkormányzati hatósági hatásköreinek gyakorlását a polgármesterre ruházta. A polgármesteri hivatal ügyintézőjére történő hatáskör átruházást a törvény kizárja azzal, hogy taxatíve meghatározza azokat a szerveket, amelyek vonatkozásában a testület élhet a képviselő-testületi hatáskör átadásának lehetőségével. Az a körülmény, hogy a kérelmeket a polgármester helyett a Szociális Iroda bírálta el, a helyi önkormányzatokról szóló törvény sérelmét jelentette.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a kérelmekről olyan szerv döntött, mely erre hatáskörrel nem rendelkezett, és ezzel a szociális biztonsághoz való joggal és a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos követelményével összefüggésben okozott visszásságot. A feltárt visszásság orvoslása érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa kezdeményezte, hogy a közgyógyellátási igazolvány és az átmeneti segély iránti kérelmeket az arra hatáskörrel rendelkező szerv ismételten bírálja el. Az ajánlást az önkormányzat elfogadta és ígéretet tett a jogszabályok jövőbeni betartására. A kérelmek ismételt elbírálására nem került sor, mert az ajánlás megérkezése előtt az önkormányzat átmeneti segélyben és közgyógyellátási igazolványban részesítette a panaszost.

OBH 6424/1997.

Az érintett fogyasztók tulajdonjogával (Alk. 13. § (1) bek.), szerződési szabadságával (Alk. 9. § (1) bek.) összefüggésben visszásságot okoz, ha az önkormányzat – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonságot sértve – jogalkotási hatáskörét túllépve megfelelő felhatalmazás nélkül szabályozza a közüzemi szerződés tartalmát.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 6598/1997.

Alkotmányos jogokkal összefüggésben nem okoz visszásságot, ha a panaszos azért nem kapott tájékoztatást az útépítést engedélyező határozatból, mert a hatályos jogszabály szerint nem minősül ügyfélnek.

Panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy a virágüzlete megközelítését ellehetetlenítette az út túloldalán felépített áruház és az ahhoz csatlakozó közúti csomópont kialakítása. Sérelmezte továbbá az időközben folyamatban volt bírósági eljárást és döntést is.

Az országgyűlési biztos általános helyettese tájékoztatta a panaszost, hogy az Obtv. 29. § (1) bekezdés d) pontja értelmében az országgyűlési biztosnak nincs hatásköre folyamatban lévő és befejezett bírósági eljárások, így ítéletek, valamint a bírósági eljárások esetleges elhúzódásának vizsgálatára, illetőleg indítványozni az eljárások gyorsítását.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az üzlethálózat építési engedélyét a jegyző az 1995 októberében kelt határozatával, a tervezett épület előtti, a 2. számú főút körforgalmi csomópont és csatlakozó utak építésére az engedélyt a Pest Megyei Közelekedési Felügyelet 1996. októberi határozatával adta meg. A panaszos sem az áruház, sem az útépítést engedélyező határozatról nem kapott tájékoztatást. A panaszos beadvánnyal élt a közlekedési felügyelethez, ahonnan azt a választ kapta, hogy az útépítési eljárásban nem minősül ügyfélnek, amennyiben akármilyen kára keletkezett és pert indít, úgy nyilatkozatukat és az iratokat a bíróság rendelkezésére bocsátják.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszos kereskedői igazolványát kérelmére, 1994. április 30-án a jegyző visszavonta, így az ezt követően megadott, az utca túloldalára tervezett építési engedélyről még a határozat meghozatalának időpontjában hatályban volt ÉVM rendelet alapján sem kellett a panaszost tájékoztatni.

OBH 6663/1997. és OBH 6832/1997.

I. Az Alkotmány 13. §-ban biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot az önkormányzati adóhatóság, amikor a tényleges értékcsökkenés kifejezésére alkalmatlan jogszabályi rendelkezés alapján olyan ingatlanokra vet ki telekadót, amelyek tulajdonjoga ténylegesen kiüresedett.

II. A Pénzügyi Bizottság alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az Alkotmányban 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal és a 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben akkor, amikor nem oktatja ki az ügyfelet a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségről.

III. A közigazgatási hivatal az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal, valamint a 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz azzal, hogy az ügyfélnek nem ad tájékoztatást arról, hogy fellebbezésével nem a közigazgatási hivatalhoz kell fordulnia, hanem bírósághoz, mert ezzel lehetetlenné teszi, hogy a panaszos ügyét a hatáskörrel rendelkező szerv elintézze.

Panaszosok sérelmezték, hogy a Budapest XXII. kerületi Önkormányzat a bizonyítottan – a Metallochemia által – ólomszennyezett területre telekadót vetett ki. Mindezen túl a panaszosok sérelmezték, hogy az Önkormányzat Pénzügyi Bizottsága által hozott határozatok alaki hibában szenvednek, hiszen a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségre nem <%4>hívták fel a panaszosok figyelmét. Ezenkívül az egyik panaszos kifogásolta még azt is, hogy a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatal a XXII. kerületi Önkormányzat Képviselő<%1>-testületének Pénzügyi Bizottsága által hozott határozat ellen benyújtott fellebbezését nem bírálta el.

A jogállamiságból fakadó jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.), a jogorvoslathoz való jog (Alk. 54. § (5) bek.) és a tulajdonhoz való jog sérelmének ( Alk. 13. § (1) bek.) gyanúja alapján indított vizsgálatot az országgyűlési biztos általános helyettese.

I. A helyi adók kivetését az Alkotmány, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv., valamint a helyi adókról szóló 1990. évi C tv. tesz lehetővé. A panaszos előadta, hogy az ingatlant sem ő nem tudja hasznosítani, sem bérbe adni nem tudja, sem eladni a magas ólomszennyezettség miatt. Amikor a jogalkotó lehetővé tette a telekadó esetében a négyzetméterre vonatkoztatott vagy a forgalmi értékre vonatkoztatott adó megállapításának a lehetőségét, azzal indirekt módon megállapította, hogy a vagyonadó lényege végső soron, mindkét esetben a telek értéke.

A helyi adó adóalapjául szolgáló tényező a helyi adókról szóló tv. 21. § a) pontja esetén is összefügg a telek értékével. A telek m²-ben megállapított területe a telek értékét meghatározó egyik legfontosabb tényező.

A szakvélemények, a panaszos állítása, valamint az önkormányzat telekadóra vonatkozó rendelkezései mind alátámasztották azt, hogy a kérdéses ingatlanok értéke nagymértékben csökkent.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a tulajdonosok a tulajdonjoghoz fűződő használatra, haszonszedésre és rendelkezésre vonatkozó részjogosítványai gyakorlatilag kiüresedtek, hiszen a tulajdonosok sem használni, sem értékesíteni nem tudják ezen ingatlanokat. A tulajdonjog részjogosítványainak kiüresedése ellenére azonban a dolog tulajdonjogával járó egyik közteher – a helyi adó – a vizsgált esetben továbbra is fennmaradt. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a ténylegesen csak a birtoklás részjogosítványával azonos tulajdonjogra történő adókivetés – még 50%-os kedvezmény esetén is – aránytalan. Az 50%-os kedvezmény csak az ólomszennyezéssel nem érintett telek tulajdonosaihoz képest történő kedvezőbb elbánást fejezi ki, de nem alkalmas a szennyezés által érintett telkek tényleges állapotának figyelembevételére.

II. Mindkét panasz esetében azt vizsgálta az országgyűlési biztos általános helyettese, hogy a határozatok az eljárási szabályoknak megfeleltek-e. A vizsgálat során megállapította, hogy a Pénzügyi Bizottság határozata ellen bírósági jogorvoslati lehetőség állt volna rendelkezésre a panaszosoknak, ugyanakkor a határozat rendelkező része jogorvoslati lehetőségekről a következők szerint tájékoztatta a panaszosokat: “E határozat a közléssel jogerőssé válik, ellene további fellebbezésnek helye nincs”.

A Pénzügyi Bizottság ezzel a határozattal gyakorlatilag kizárta a bírósági felülvizsgálat lehetőségét és ezáltal megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. rendelkezéseit. A bírósági jogorvoslat lehetőségének kizárása a jogorvoslathoz való alkotmányos joggal, valamint a jogállamiságból származó jogbiztonsághoz fűződő alkotmányos követelménnyel összefüggésben visszásságot okozott.

III. A panaszos sérelmezte, hogy a Pénzügyi Bizottság által hozott határozat elleni fellebbezését a Fővárosi Közigazgatási Hivatal nem bírálta el. A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a közigazgatási szervet bár az áttételi kötelezettség csak közigazgatási szerv viszonylatában terheli, azonban a hatáskör hiányának megállapítása nem csupán az adott típusú államigazgatási szerv viszonylatában, hanem az eltérő feladatkörű szervek viszonylatában is felmerülhet. Ennélfogva, ha például az ügyfél a fellebbezését a közigazgatási hivatalhoz küldi ahelyett, hogy bírósághoz fordult volna, akkor az államigazgatási szerv akkor jár el helyesen, ha visszaküldi az iratokat az ügyfélnek és egyben tájékoztatja arról, hogy kérelmével bírósághoz fordulhat.

A közigazgatási hivatalnak az eljárása során meg kellett volna állapítani, hogy a panaszos beadványa mire irányult.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a közigazgatási hivatal az intézkedés elmulasztásával lehetetlenné tette, hogy a panaszos ügyét a hatáskörrel rendelkező szerv elintézze. A közigazgatási hivatal ezzel az eljárásával az Alkotmányban biztosított jogorvoslathoz való joggal, valamint a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott.

A feltárt visszásságok orvoslására az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a Fővárosi Közigazgatási Hivatalhoz, valamint a XXII. kerületi Önkormányzat polgármesteréhez fordult, és kezdeményezte, hogy a polgármester a kivetett adó méltányos részét térítse meg, valamint a Pénzügyi Bizottság tagjainak figyelmét hívja fel az államigazgatási eljárás általános szabályainak betartására. Az ajánlást a polgármester elfogadta, és az adó visszafizetése helyett az adótartozást méltányossági okból elengedte.

A Fővárosi Közigazgatási Hivatal az országgyűlési biztos általános helyettesének ajánlása alapján felhívta az ügyintézőt az Államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. szabályainak betartására, ugyanakkor vitatta a vizsgálat megállapításait.

OBH 6815/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a II. fokú eljárásokat törvénysértő módon a képviselő-testület helyett az önkormányzat Szociális Bizottsága folytatja le.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való jog és az Alkotmány 2. § (1) be- kezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye sérelmének közvetlen veszélyét hordozza és ezzel visszásságot okoz, ha a Polgármesteri Hivatal Ügyrendje a Szociális és Gyámügyi Osztályra történő önkormányzati hatáskör-átruházást tartalmaz.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 7208/1997.

A jogbiztonsághoz való joggal (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a tulajdonhoz való joggal (Alk. 13. § (1) bek.) összefüggő visszásságot okoz, ha a földhivatal nem a törvényes határidőben intézi az ügyeket, és ezzel korlátozza a tulajdonos rendelkezési jogát.

A panaszos tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet terjesztett elő a Fővárosi Kerületek Földhivatalához (továbbiakban: Földhivatal). Kérelmét iktatták és széljegyezték. Ezt követően a Földhivatal olyan széljegyet jegyzett fel az ingatlanra, mely az ingatlant terhelő jelzálogjog bejegyzésére irányult.

A panaszos személyesen, majd jogi képviselője útján is kérte a Földhivatalt, hogy a jelzálogjog bejegyzése iránti kérelmet utasítsa el, és törölje a széljegyet az ingatlanról, mert értékesítési szándékai emiatt meghiúsulhatnak. Intézkedés azonban panasza benyújtásáig nem történt.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a vizsgálat során feltárta, hogy a panaszos 1997. II. hóban nyújtotta be a szóban forgó ingatlanra tulajdonjog bejegyzési kérelmét, amit iktattak és széljegyeztek. Ezt követően iktatták azt a jelzálogjog bejegyzés iránti kérelmet, melyet az ingatlan korábbi vevője terjesztett elő egy foglalóra vonatkozó megállapodás alapján. Az adásvétel a vevő hibájából meghiúsult. A kérelem és az okirat nem volt alkalmas ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre, és egyébként is rangsorban követte a panaszos tulajdonjog bejegyzési kérelmét. A panaszos először 1997. április 2-án, majd jogi képviselője útján április 16-án is kérelemmel fordult a Földhivatalhoz, amelyben azt nyilatkozta, hogy a jelzálogjog bejegyzéséhez hozzájárulást nem adott, véleménye szerint a foglalóról szóló megállapodás alapján a kérelem nem bejegyezhető. Kérte a széljegy mielőbbi törlését, illetve tulajdonjogának bejegyzését, mert az ingatlant értékesíteni szerette volna. Beadványaira a Földhivataltól 1997 augusztusában még nem kapott választ.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a panaszos jogi képviselőjétől és a Földhivatal vezetőjétől kért iratok és információk alapján megállapította, hogy a panaszos tulajdonjogát 1998 januárjában az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték, és a panaszolt széljegyet is törölték. A jelzálogjog bejegyzésre – az ehhez benyújtott iratok alkalmatlansága miatt – nem került sor. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi tvr. végrehajtására kiadott 27/1972. (XI. 31.) MÉM rendelet 93. § (1) bekezdése szerint a beadvány iktatószámát a benyújtás napján a tulajdoni lap megfelelő részén fel kell jegyezni (széljegy), és ennek megtörténtét a beadványra rá kell vezetni. A jelzálogjog bejegyzés olyan kérelem, mely érinti az ingatlan-nyilvántartás tartalmát, tehát helyesen járt el a Földhivatal, amikor a kérelmet széljegyezte. Mulasztott azonban amiatt, hogy a kérelmet nem bírálta el a törvényes határidőben, így a széljegy hónapokon keresztül az ingatlan értékesítésének akadálya volt.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a földhivatal fentiekben vázolt mulasztása alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okozott. Ajánlást azonban a panaszt kiváltó ügy elintézésére nem tett, mert az országgyűlési biztos korábbi vizsgálata során már tett ajánlást a földművelési miniszternek a Fővárosi Kerületek Földhivatalánál keletkezett ügyirathátralék mielőbbi feldolgozására. Remélhetőleg az eddigi intézkedések nyomán az ügyirathátralék a Fővárosban az 1999. év végére megszűnt, és a késedelmes intézkedéssel okozott sérelmek orvoslást nyertek. Az országgyűlési biztos általános helyettese az ügyben a vizsgálatot lezárta.

OBH 7348/1997.

Az egészséges környezethez való jog veszélyeztetését és azzal összefüggésben a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvének sérelmét jelenti, ha egy dögkút nem felel meg teljes mértékben az Állat-egészségügyi Szabályzat követelményeinek.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 7361/1997.

I. Az országgyűlési biztos hatásköre – a bíróságok kivételével – a hatóságokra és a közszolgáltatást végző szervekre terjed ki.

II. Visszásságot okoz a másodfokú közigazgatási szerv eljárása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével összefüggésben, ha a fellebbezés elbírálására nyitva álló határidőt túllépi.

III. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz a másodfokú közigazgatási szerv eljárása, ha a részarányként nyilvántartott aranykorona értéknek megfelelő termőföld kiadásáról a törvényben írt határidőben nem intézkedik.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 7406/1997.

A másodfokú szabálysértési hatóság jelentős késedelme a jogorvoslati jog (Alk. 57. § (5) bek.) sérelmével összefüggésben, a jogállamiság nélkülözhetetlen elemét képező jogbiztonság (Alk. 2 . § (1) bek.) követelményét is sérti.

A panaszost a rendőrjárőr feljelentette, mert a közúti jelzőlámpa tilos jelzése ellenére a gépkocsijával áthaladt egy útkereszteződésen. A szabálysértés elkövetését nem ismerte el és véleménye szerint a bizonyítási eljárás során alapvető állampolgári jogainak érvényesítésére nem volt lehetősége. Panasza alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. Az eljáró rendőrkapitányságtól beszerzett iratok alapján a következőket állapította meg:

A szabálysértés miatt a panaszos lakóhelye szerint illetékes III. kerületi Rendőrkapitányság mint elsőfokú szabálysértési hatóság tárgyalás nélkül 5000 forint pénzbírságot szabott ki. A panaszos kifogással élt, ezért a hatóság tárgyalást tűzött ki. A szabálysértési hatóság a tényállás megállapításához a rendelkezésére álló bizonyítási lehetőségeket kimerítette. A panaszos az eljárás során érvényesítette jogorvoslati jogait.

A szabálysértési hatóság tárgyaláson hozott határozata ellen a panaszos fellebbezett. A BRFK Igazgatásrendészeti Főosztálya az elsőfokú határozatot helyben hagyta. A másodfokú szabálysértési hatóság jelentősen túllépte az Sztv. 69. § (2) bekezdésében megállapított 30 napos határozathozatali határidőt. A határozathozatali kötelezettség teljesítésének késedelme sértette a jogállamiság és a jogbiztonság alkotmányos követelményét. A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság, amely nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. Ezért alapvetőek a jogbiztonság szempontjából az eljárási garanciák. A jogorvoslati határidő törvényben meghatározott mértékének túllépése sértette az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében meghatározott jogorvoslati jogot is.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a BRFK Igazgatásrendészeti Osztályának késedelme a jogorvoslati jog sérelmével összefüggésben, a jogállamiság nélkülözhetetlen elemét képező jogbiztonság követelményét is sértette. Tekintettel azonban arra, hogy a konkrét ügyben az elsőfokú hatóság az eljárási szabályok betartásával hozott döntést, és a panaszos a jogorvoslati kérelmében nem közölt olyan új tényeket, amelyek a másodfokú eljárásban figyelembe vehetők lettek volna, a hatóság késedelme miatt megállapítható jogsérelem inkább formai volt és nem tartalmi, ezért visszásságot megállapítani nem lehetett.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlást nem tett, de felhívta a budapesti rendőr-főkapitány figyelmét a hasonló jogsértések megelőzésére.

OBH 7408/1997.

Az eltűnés miatt folytatott államigazgatási eljárás során elkövetett mulasztások az eljárási jogszabályok sérelmével összefüggésben a jogállamiságot és annak lényegi elemét képező jogbiztonság (Alk. 2 . § (1) bek.) követelményét a méltányos eljárás tekintetében is sértik, ezáltal alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoznak.

A panaszos véleménye szerint az eltűnt fia felkutatása ügyében folytatott rendőrségi eljárás nem volt eléggé alapos. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat érdekében az eljáró rendőrkapitányságtól beszerezte az eltűnt személy felkutatásával kapcsolatos államigazgatási eljárás iratait.

A panaszos fia az ELMÜ Rt. díjbeszedőjeként dolgozott. 1996. június 6-án napközben a körzetében dolgozott, de munka után édesanyja lakásába nem tért haza. Az eltűnt fiatalembernél személyi igazolvány nem volt, útlevéllel nem rendelkezett, eltűnése idején nagyobb mennyiségű pénz volt nála, amelyet a körzetében beszedett. A panaszos másnap bejelentést tett a BRFK XVI. kerületi Rendőrkapitányságon. Az eltűnés bejelentését követő napokban az ügy előadója – a körözés elrendelésén és az eltűnt személy édesanyjának ismételt meghallgatásán kívül – érdemi intézkedéseket nem tett az eltűnt személy felkutatása érdekében. Az elmaradt intézkedéseket csak a szakfelügyeletet és szakirányítást ellátó rendőri szervek utasítására pótolták vagy pontosították.

1996. október 3-án a XVI. kerületi Rendőrkapitányság határozatot hozott az eltűnés miatt elrendelt államigazgatási eljárás megszüntetéséről, de a kibocsátott körözést továbbra is fenntartották. A panaszos a határozat ellen fellebbezett. A BRFK Bűnüldözési Főosztálya a fellebbezést elutasította és az I. fokú határozatot helyben hagyta. A panaszos több alkalommal kifogásolta, hogy a kutatás megállapításairól nem, vagy csak semmitmondó tájékoztatást kapott.

Az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnüldözési Osztálya a Rendőrség Körözési Munkájának Ideiglenes Szabályzata alapján felülvizsgálta az ügyben tett intézkedéseket és további feladatok végrehajtására adott utasítást. Az ORFK a Magyar Nemzeti Interpol Iroda útján intézkedett a nemzetközi körözés kiadására.

A kerületben más gyanús eltűnések is előfordultak. 1999-ben beigazolódott, hogy a panaszos fia – több más személlyel együtt – bűncselekmény áldozata lett.

A kerületi kapitányság nem vagy csak késedelmesen tette meg azokat az intézkedéseket, amelyekre az eltűnt személyek felkutatásának és a rendkívüli halálesetek kivizsgálásának rendjéről szóló 23/1994. (X. 26.) BM rendelet 8. és 9. §-ai a rendőrséget feljogosítják, annak ellenére, hogy már a bejelentés időpontjában is feltehető volt – ezt a kibocsátott körözés is tartalmazta –, hogy az eltűnt személy bűncselekmény sértettjévé vált.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a mulasztások az eljárási jogszabályok sérelmével összefüggésben a jogállamiságot és annak lényegi elemét képező jogbiztonság követelményét a méltányos eljárás tekintetében is sértették, ezáltal alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoztak.

Ajánlotta az országos rendőrfőkapitánynak, hogy intézkedjék az eltűnési ügyekben végzett rendőri munka gyorsaságának és szakszerűségének, továbbá ellenőrzésének javítására. Fontolja meg kötelező feladatok előírását, különösen azokban az esetekben, ahol az eltűnt személy bűncselekmény áldozata lehetett vagy egyéb körülmény (életkora, egészségi állapota stb.) miatt a késedelem veszéllyel járhat. A főkapitány az ajánlást elfogadta. A körözési munka szabályairól jogszabálytervezet készült. A kapitányság személyi állományát kioktatták, a bűnügyi vezető más beosztásba került.

OBH 7489/1997.

A jogbiztonsághoz való joggal (Alk. 2. § (1) bek.) és a tulajdonhoz való joggal (Alk. 13. § (1) bek.) összefüggő visszásságot okozott, hogy a földhivatal a bejegyzési kérelemre jóval a törvényes határidőn túl adta ki a hiánypótlási felhívást és az okiratok kellékeiről az ügyfél részére nem adott pontos tájékoztatást.

A panaszosok beadványukban azt sérelmezték, hogy a Budakörnyéki Földhivatal (továbbiakban: Földhivatal) ingatlan-megosztási kérelmükben többszöri hiánypótlási felhívást adott ki annak ellenére, hogy pótolták az iratokat. Emiatt az eljárás elhúzódott. A panaszos telefonon történt sürgetésére és érdeklődésére a Földhivatal munkatársai nem megfelelő bánásmódot tanúsítottak. A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese a következő tényállást állapította meg: A panaszos és felesége 1997 májusában a korábban megosztással keletkezett ingatlanok egyikét eladták, és a vevő a szerződés egy példányát a Földhivatalhoz bejegyzésre benyújtotta. A kérelmet széljegyezték. Az adásvételi szerződés bejegyzésének akadálya volt, hogy a telekmegosztási kérelemhez panaszosok nem mellékeltek tulajdonközösséget megszüntető szerződést. Erre őket a Földhivatal 1997. május 29-én hívta fel. Miután az okirat közjegyző előtt elkészült, azt a panaszos személyesen vitte be a Földhivatalhoz. Ennek ellenére 1997. augusztus 4-én ismét felhívást kaptak, hogy az okiratok eredeti példányát nyújtsák be átvezetésre. A panaszosok kérelmére a Pest Megyei Földhivatal kivizsgálta a Budakörnyéki Földhivatal eljárását. Vizsgálata során a következőket állapította meg: A panaszos a bejegyzéshez szükséges iratokat többször is fénymásolatban adta be abban a hiszemben, hogy azok eredeti okiratok. Ezért azokat a Földhivatal figyelemmel az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. 15. §-ában foglaltakra bejegyzésre alkalmatlan voltuk miatt nem fogadhatta el. A megosztás átvezetéséhez szükséges eredeti okiratokat a Földhivatalhoz végül is 1997. augusztus 13-án nyújtották be, ezután a bejegyzés 1997. augusztus 27-én megtörtént. A vizsgálat megállapítása szerint a Földhivatal dolgozói feladatuk teljesítésekor a jogszabályoknak megfelelően jártak el, ezért felelősségre vonásukra nem került sor.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a vizsgálat megállapításaival részben értett egyet. A panaszos az ingatlan megosztására vonatkozó kérelmét 1997 januárjában nyújtotta be a földhivatalhoz, de csak négy hónap elteltével, sürgető levelére kapta meg a hiánypótlási felhívást. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 15. § (1) bekezdése szerint az érdemi határozatot 30 napon belül kell meghozni. A tulajdonjog az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel keletkezik. A fenti rendelkezés igyekszik kiküszöbölni azt, hogy a tulajdonos hosszú ideig bizonytalan legyen tulajdonjoga felől. A bizonytalanság másfelől sérti a jogbiztonságból fakadó közhitelesség elvét is. Ezért az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Földhivatal a mulasztásával az Alkotmányban rögzített tulajdon védelmével és a jogbiztonsággal összefüggő visszásságot okozott. Tekintettel arra, hogy más panasz kapcsán már felhívta a Pest Megyei Földhivatal vezetőjét arra, hogy fordítson figyelmet a törvényes határidők betartására, valamint hogy a tulajdonjogot – amint annak teljesítése elől az akadály elhárult – a Földhivatal bejegyezte, az országgyűlési biztos általános helyettese az ügyben ajánlást nem tett, de felkérte a Pest megyei Földhivatal vezetőjét, hogy különös figyelmet fordítson az ügyfelek megfelelő módon történő tájékoztatására.

OBH 7679/1997.

Visszásságot okoz az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz, az 57. §. (5) bekezdésében deklarált jogorvoslathoz, a 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való joggal kapcsolatban, ha a közigazgatási szervek határozatukat nem a jogszabályban meghatározott alaki és anyagi feltételeknek megfelelően módosítják, valamint eljárásuk során nem az 1957. évi IV. tv. rendelkezéseinek megfelelően járnak el.

A panaszos beadványában sérelmezte Tomajmonostora Község Önkormányzatának és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közigazgatási Hivatalnak határozatait és eljárását.

A vizsgálat a tulajdonhoz, a jogorvoslathoz és a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való jog sérelmének gyanúja miatt indult.

A panaszos az önkormányzatnál kifogásolta a szomszédos telken épített szennyvízakna állapotát, és kérte annak megszüntetését, mivel a derítőből – a terepviszonyok miatt – az ő telkére átszivárgó szennyvíz gyümölcsfái, növényei pusztulását okozta. A jegyző az ügyben tárgyalást tartott. A tárgyaláson a felek egyezséget kötöttek, amit a jegyző jóváhagyott. A panaszos szomszédja vállalta, hogy 60 napos határidőn belül elvégzi a szennyvízakna szigetelését. A panaszos a határidő eredménytelen letelte után kérte a határozat végrehajtását. A jegyző határozatával elrendelte, hogy a kötelezett a határozat kézhezvételét követő 5 napon belül végezze el a szennyvízakna szigetelését. Ezt követően a végrehajtási eljárást a jegyző határozatával felfüggesztette, arra hivatkozva, hogy a kötelezett végrehajtási kifogást terjesztett elő, amelyben leírta, a szennyvízakna tisztításához a felhasznált vegyi anyagot két részben kell a derítőben elhelyezni, meghatározott időközökkel, így az 5 napos határidőt nem tudja betartani. A jegyző végrehajtást felfüggesztő határozata ellen a panaszos a Megyei Közigazgatási Hivatalnál fellebbezést nyújtott be. A Hivatal a fellebbezést helybenhagyta – arra hivatkozva, hogy az elsőfokú határozat végrehajtását a határozatot hozó elsőfokú hatóság nem függesztheti fel –, és a végrehajtást felfüggesztő határozatot megsemmisítette. Ezt követően a panaszos kérte a jegyzőtől – eredménytelenül – a jogerős határozat végrehajtását.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vizsgálata megállapította, hogy a felek az egyezségben a derítő szigeteléséről állapodtak meg, és a jegyző a végrehajtást elrendelő határozatban szintén a derítő szigeteléséről rendelkezett. A kötelezett nem azt teljesítette, amire az egyezség, illetve a jegyző határozata kötelezte. Ezt a teljesítést a jegyző elfogadta, amikor elrendelte a végrehajtás felfüggesztését a szennyvízakna tisztítására hivatkozva. A jegyző az elsőfokú hatóság határozatában foglalt kötelezettség teljesítésének módját az 1957. évi IV. törvény rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával megváltoztatta. A törvény 61. § (1) bekezdése szerint: Ha a közigazgatási szerv megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata jogszabályt sért, a határozatot módosítja vagy visszavonja. Ezenkívül a határozatát a közigazgatási szerv az ügyfél jogorvoslati kérelme esetén is módosíthatja vagy visszavonhatja, ha a jogorvoslati kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekű fél. A panaszos esetében egyik feltétel sem állt fenn. Továbbá határozat módosítása, visszavonása szintén csak határozati formában lehetséges, ami szintén nem történt meg. A Közigazgatási Hivatal a végrehajtást felfüggesztő határozatot megsemmisítette. Így a jegyző végrehajtást elrendelő határozatát – ami a szennyvízakna szigeteléséről rendelkezett – végre kellett volna hajtani, illetve hajtatni. A jegyző – a panaszos ismételt kérelme ellenére – az említettek iránt semmiféle intézkedést nem tett, mivel álláspontja szerint a kitisztítással a derítő megfelelő állapotba került. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vizsgálata megállapította, hogy a jegyző eljárása a panaszos tulajdonhoz, jogorvoslathoz való jogával, valamint a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való joggal kapcsolatban alkotmányos visszásságot okozott. Az országgyűlési biztos a visszásság orvoslására a jegyzőnél kezdeményezte, hogy a jövőben az államigazgatási eljárásban az 1957. évi IV. törvény rendelkezései szerint járjon el, és gondoskodjon a jogerős határozatok – az abban foglaltak szerint – végrehajtásáról, illetve intézkedjen a határozatban foglalt kötelezettségek kikényszerítése iránt, valamint a határozat módosításának, visszavonásának lehetőségét kizárólag akkor alkalmazza, ha ennek törvényi feltételei fennállnak. A jegyző az ajánlásokat elfogadta. A jegyző válaszát az országgyűlési biztos elfogadta.

A panaszos a Közigazgatási Hivatalhoz benyújtott több beadványában kifogásolta a jegyző eljárását. Panaszbeadványaira a következő felvilágosítást kapta tájékoztató levél formájában: “A birtokháborítás nem csak egy minden műszaki követelményt kielégítő szigetelési munkálattal szüntethető meg, hanem olyan módon is, hogy megszüntették a szennyvíztároló használatát. Amennyiben ezt a tározót újból használják, egy nem kellően szigetelt állapotban és a szennyvíz átszivárogna, akkor újbóli bejelentés alapján az eljáró hatóság köteles lenne a birtokháborítás megszüntetése iránt intézkedni.” A Közigazgatási Hivatal eljárása, hogy egy tájékoztató levélben végezte el egy már jogerős határozat megváltoztatását, módosítását, így elfogadta a szennyvízakna tisztítását – az elsőfokú jogerős határozatban előírt szigetelés helyett –, a jogorvoslathoz és a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okozott.

A visszásság orvoslására az állampolgári jogok országgyűlési biztosa kezdeményezte, hogy a határozat módosításának, visszavonásának lehetőségét kizárólag akkor alkalmazza, ha ennek törvényi feltételei fennállnak, valamint ajánlást tett arra vonatkozóan, hogy gondoskodjon a község jegyzőjének eljárása során az 1957. évi IV. törvény rendelkezéseinek betartásáról. Az ajánlásokat elfogadták. Az ajánlásra adott választ az országgyűlési biztos elfogadta.

OBH 7879/1997.

A határértéket meghaladó károsanyag-kibocsátás, továbbá a határértéket szintén meghaladó zajkeltő tevékenység sérti a kibocsátó üzem környezetében lakók egészségét. A környezetvédelmi hatóság intézkedéséhez szükséges közegészségügyi hatósági hozzájárulásról való döntés elmulasztása a jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvével összefüggésben sérti a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 7899/1997.

I. A birtokvédelmi ügyben hozott határozat végrehajtásának elmulasztása az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz.

II. A jegyzőhöz intézett megkeresés teljesítésének elmaradása sérti az országgyűlési biztosok törvényben meghatározott vizsgálati jogosultságát, korlátozza az országgyűlési biztosokat alkotmányos feladatuk ellátásában, ezáltal az Alkotmány 2 §. (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 8127/1997.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha az önkormányzat a szociális ellátásra való jogosultságot a törvényben meghatározottaknál szigorúbb feltételekhez köti.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 8619/1997.

Nem állapítható meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az Alkotmány 70/E. §-ában megfogalmazott szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásság, ha az önkormányzat határozatának indoklása hibás, de a határozat rendelkező része megfelel a jogszabályoknak és az ügyfelet alkotmányos jogaival kapcsolatban nem éri hátrány.

Panaszos beadványában sérelmezte, hogy Berekböszörmény Község Önkormányzata elutasította ápolási díj iránti kérelmét. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint panaszos a kérelem benyújtásának idején jövedelempótló támogatásban részesült, ezért a képviselő-testület a kérelmet elutasította. A határozat indoklása szerint “ápolási díj állapítható meg annak a hozzátartozónak, aki 18. életévét betöltött tartósan beteg személy gondozását végzi, rendszeres pénzellátásban részesül, ide nem értve a gyermekgondozási segélyt.”

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény kizárja annak a lehetőségét, hogy rendszeres pénzellátásban részesülő kérelmező ápolási díjat kapjon, tehát a döntés tartalma megfelelt a jogszabályoknak. Megállapította továbbá, hogy a határozat indoklása hibás, helytelenül idézi a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló Berekböszörmény Község Önkormányzatának Képviselő-testülete 7/1996. (V. 29.) önk. számú rendeletét. A vizsgált határozat indoklása – mint a döntés jogi megalapozottságának levezetése – az ügyfél számára félreértésre adhatott alkalmat.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította azt is, hogy a jogállamiság követelményéből fakadó jogbiztonság mint alkotmányos alapelv az állampolgárokat csak közvetve érinti az állami szabályozó rendszeren keresztül. A nem megfelelő hatósági határozat sérti a jogbiztonság elvét, de az állampolgár tekintetében alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság csak akkor keletkezik, ha az állampolgárt érdeksérelem éri, vagy a hatósági magatartás más alkotmányos jog sérelmével jár. A vizsgált esetben panaszost érdeksérelem nem érte, ápolási díjra nem volt jogosult, ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg.

OBH 8738/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az önkormányzat nem a jogszabályoknak megfelelően jár el a határozat kézbesítése során, és ezért az ügyfél nem élhet a jogorvoslat lehetőségével.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 8816/1997.

Az Alkotmány 2. §-ában deklarált jogállamisággal és a 64. §-ban foglalt panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatóság a közérdekű bejelentés elbírálásáról a bejelentőt értesíti ugyan, de állásfoglalásának indokait nem közli.

A panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosához intézett levelében sérelmezte, hogy a Mini Presszó jogszabálysértő működése miatt tett bejelentésére a települési önkormányzat jegyzőjétől nem kapott érdemi választ.

A panaszos a Budapest XVII. Kerületi Polgármesteri Hivatal jegyzőjéhez írt levelében annak kivizsgálását kérte, hogyan folyhat szeszes ital kimérés olyan vendéglátó egységben – a Mini Presszóban – , amelynek közelében, 200 méteres távolságon belül gyermek- és ifjúsági intézmény (óvoda) van. A jegyző a panaszost arról tájékoztatta, hogy a presszó a jogszabályi előírásoknak megfelelően működik.

A közérdekű bejelentésekről szóló 1977. évi I. tv. szerint a közérdekű bejelentéseket érdemben kell elbírálni, a vizsgálat befejezéséről a bejelentőt írásban kell értesíteni, és a vizsgálat eredményeképpen kialakított állásfoglalás indokait is közölni kell. Jelen esetben a jegyző a panaszos bejelentését kivizsgálta, megállapítását közölte ugyan a panaszossal, azonban azt nem indokolta, így a panaszos nem kapott kellő információt arról, hogy bejelentése miért alaptalan. Az Alkotmányban deklarált jogállamiság és a kérelem előterjesztéséhez való jog a jogalkalmazókkal szemben megköveteli, hogy az általuk végzett tevékenység a jogszabályi előírásoknak megfelelő, előre kiszámítható, világos és egyértelmű legyen. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a XVII. Kerületi Önkormányzat jegyzőjének ismertetett eljárása nem felel meg ezeknek a követelményeknek, így az a jogállamisággal és a panaszhoz való joggal összefüggésben visz- szásságot okozott.

A visszásság orvoslására az országgyűlési biztos kezdeményezésben kérte a jegyzőt, hogy a jövőben tartsa be a jogszabályi előírásokat, és panaszos esetében egészítse ki a tájékoztatást. Az érintett a kezdeményezésnek eleget tett.

OBH 9085/1997.

I. Az országgyűlési biztos hatásköre – a bíróságok kivételével – a hatóságokra és a közszolgáltatást végző szervekre terjed ki.

II. A részaránytulajdonnak megfelelő aranykorona értékű föld helyrajzi számmal való összekapcsolására törvényben megállapított határidő elmulasztásával az FM Hivatal nemcsak a jogbiztonság alkotmányos elvét (Alk. 2. § (1) bek.), hanem a tulajdonhoz való jogot (Alk. 13. § (1) bek.) is sérti.

A panaszos az Országgyűlési Biztosok Hivatalához intézett beadványában sérelmezte a saját és a férje földkiadási ügyében az eljárás elhúzódását.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bekezdés), valamint a tulajdonhoz való jog (Alkotmány 13. § (1) bekezdés) sérelmének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot.

I. A termelőszövetkezetet felszámoló pénzintézeti központ (PK) megbízottja arról tájékoztatta panaszos férjét, hogy a tsz volt tagját 24 aranykorona, alkalmazottját 16 aranykorona értékű föld illeti meg, s egyidejűleg kérte nyilatkozatát arról, hogy a részére járó aranykorona értékű földet igénybe kívánja-e venni.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata feltárta, hogy panaszos férje ilyen nyilatkozatot nem tett, a PK megbízottja pedig az említett címen adható aranykorona értékű részaránytulajdon ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránt nem intézkedett.

A vizsgálat megállapította, hogy az említett részaránytulajdon ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére vonatkozó intézkedésnek a PK megbízottja részéről való elmulasztásának vizsgálata – mert a PK sem hatóságnak, sem közszolgáltató szervnek nem tekinthető – nem tartozik az országgyűlési biztos hatáskörébe. Ezért az országgyűlési biztos általános helyettese e panaszt hatáskör hiányában elutasította.

II. A vizsgálat azt is feltárta, hogy panaszos és férje bizonyíthatóan 55,23 aranykorona értékű részaránytulajdonnal rendelkezett. Ebből azonban a panaszos részére 6,81 aranykorona, míg férje részére 14,88 aranykorona, összesen 23,46 aranykorona értékű részaránytulajdonnak megfelelő földet már kiadtak, azonban a fennmaradó és a panaszost megillető 31,77 aranykorona értékű részaránytulajdonnak megfelelő föld kiadásáról az FM Hivatal nem határozott.

A vizsgálat megállapította, hogy az FM Hivatalnak az ügyben legkésőbb 1997. II. 15. napjáig kellett volna határozatot hoznia, mely kötelezettségének a Hivatal nem tett eleget, s a rá irányadó ügyintézési határidőt több mint két és fél évvel túllépte, miáltal megsértette a jogbiztonság alkotmányos elvét. Ugyanakkor ez az eljárás sérti a panaszos tulajdonhoz való jogát is. Ezáltal visszásságot idézett elő.

Az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlásában kezdeményezte az FM Hivatalnál a visszásság megszüntetését. Az FM Hivatal az ajánlást elfogadta, s arról tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy egyidejűleg úgy rendelkezett, hogy panaszos 2000. januárjában részaránytulajdonának megfelelő aranykorona értékű földet megkapja. Az országgyűlési biztos általános helyettese az ajánlásra adott választ elfogadta. Az ajánlás elérte célját.

OBH 9090/1997.

I. A megyei közgyűlés elnöke a jogbiztonság alkotmányos elvéből eredő tisztességes eljáráshoz való joggal (Alkotmány 2. § (1) bekezdés) és a szociális biztonsághoz való alkotmányos joggal (Alkotmány 70/E. §) összefüggésben visszásságot okoz azzal, ha az idősek otthonában élő panaszosnak több mint két hónapig nem kézbesíti a személyi térítési díját megállapító határozatot, és ezért a panaszosnak díjhátraléka keletkezik.

II. A szociális biztonsághoz való joggal (Alkotmány 70/E. §) és az emberi méltósághoz való joggal (Alkotmány 54. § (1) bekezdés) összefüggésben okoz visszásságot a megyei közgyűlés elnökénak eljárása, amely nem biztosítja az idősek otthonában élő panaszosnak a törvényben meghatározott havi minimális költőpénzt.

III. Az Alkotmányban deklarált jogorvoslathoz való joggal (Alkotmány 57. § (5) bekezdés) és a szociális biztonsághoz való joggal (70/E. §) összefüggésben okoz visszásságot a Megyei Önkormányzat Közgyűlése azzal, ha a panaszos fellebbezésében foglaltakra határozatában nem tér ki, valamint azzal, ha a bírósági felülvizsgálat lehetőségéről a panaszost határozatában nem tájékoztatja.

IV. Nincs hatásköre az országgyűlési biztosnak az ügyben, ha a panaszos a rendelkezésére álló közigzgatási jogorvoslati lehetőséget nem merítette ki.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 9137/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben eredményez visszásságot, ha a külföldi személy magyar állampolgárság iránti kérelmének a köztársasági elnöki döntésre történő előkészítése során eljáró közigazgatási szerv a hatályos jogszabály szigorúbb rendelkezéseit visszamenőlegesen alkalmazza.

A jugoszláv állampolgár panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert a magyar állampolgárság iránti kérelme ügyében négy év elteltével sem született döntés.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vizsgálata megállapította, hogy a panaszos 1993. július 18-án – vagyis a vizsgálat hatályos – a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény (a továbbiakban: törvény) hatálybalépését megelőzően terjesztette elő a magyar állampolgárság iránti kérelmét Budapest XVI. Kerület Polgármesteri Hivatalánál.

A törvényt az Országgyűlés 1993. június 1-jei ülésnapján elfogadta és a Magyar Közlöny 1993. június 15-ei száma kihirdette, azonban csak 1993. október 1-jén lépett hatályba. A törvény – a kihirdetésekor hatályos 1957. évi V. tv. rendelkezéseihez képest – szigorúbb feltételeket támasztott a állampolgárság megszerzése iránti kérelmet előterjesztő külföldiekkel szemben. Az egyik szigorítás az volt, hogy a magukat magyar nemzetiségűnek valló, magyar felmenőt igazolni tudó külföldi állampolgárok számára is feltételül szabta, hogy kérelmük előterjesztésekor legalább egy éve bejelentett magyarországi lakcímmel, illetve bevándorlási engedéllyel kell rendelkezniük. Az 1955. évi V. tv. 6 . §-a értelmében, az említett körbe tartozó külföldi állampolgároknak kérelmük benyújtásakor nem kellett bejelentett magyarországi lakcímmel rendelkezniük, elegendő volt nyilatkozniuk arról, hogy a magyar állampolgárság megszerzését követően Magyarországon kívánnak letelepedni.

A törvény csak a hatálybalépése napját jelölte meg, arról azonban nem rendelkezett, hogy a már előterjesztett – azaz a folyamatban lévő – kérelmek előkészítésekor milyen szabályokat kell alkalmazni. Nem rendelkezett arról sem, hogy mely kérelmeket kell folyamatban lévő ügynek tekinteni: azokat, amelyeket az anyakönyvvezető, illetve az illetékes konzul már átvett, vagy azokat, amelyek már a Belügyminisztérium Állampolgársági Főosztályán is iktattak.

Az országgyűlési biztos az OBH 1936/1997. számú átfogó vizsgálat keretében az már áttekintette a magyar állampolgárság megszerzése iránti kérelmek köztársasági elnöki döntésre történő belügyminisztériumi előkészítését. A vizsgálat feltárta, hogy a Belügyminisztérium a törvényt, illetve annak a korábban hatályos 1957. évi V. törvény rendelkezéseinél szigorúbb szabályait azon kérelmek előkészítése során kezdte el alkalmazni, amelyeket – benyújtásuk időpontjától függetlenül – 1993. október 1-jét követően iktattak a Belügyminisztériumban. A Belügyminisztérium Állampolgársági Főosztálya az említett gyakorlat eredményeként a törvény 4. § (2) bekezdésére, illetve 23. §-ára figyelemmel szólította fel panaszost arra, hogy magyarországi lakcímét igazolja.

A magyar állampolgárság megszerzése a törvényben felsorolt objektív feltételek teljesítése esetén sem alanyi joga a kérelmezőnek. A törvény 1. § (4) bekezdése azonban kimondja, hogy nincs visszaható hatálya, továbbá a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. 12. § (2) bekezdése általános érvényű követelményként deklarálja azt, hogy a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget. A panaszosnak a magyar állampolgárság iránti kérelme benyújtásakor hatályos 1957. évi V. törvény vonatkozó rendelkezései értelmében nem kellett magyarországi lakcímmel rendelkeznie. Ezért a panaszos kérelmének a magyarországi lakcím hiánya miatti elutasítása az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamisághoz, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben okozott visszásságot.

A magyar állampolgárság iránti kérelmek ügyében – a belügyminiszter előterjesztése alapján – a köztársasági elnök dönt. A köztársasági elnöki döntésre figyelemmel az állampolgárság megszerzése iránti kérelmek elutasítása esetén jogorvoslatnak helye nincs. Ezért panaszos ügyében az országgyűlési biztos ajánlást nem tett.

A hasonló tárgyú jövőbeni visszásságok megelőzésére az országgyűlési biztos megismétle az OBH 1936/1997. számú ügyben tett – és a Belügyminisztérium Állampolgársági Főosztálya által elfogadott – ajánlását. Ajánlásában az országgyűlési biztos ismételten kérte a belügyminisztert, hogy intézkedjen annak érdekében, hogy az 1993. október 1-jét megelőzően előterjesztett magyar állampolgárság iránti kérelmek előkészítése során a Belügyminisztérium Állampolgársági Főosztálya ne a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény rendelkezéseit alkalmazza.

Az ajánlást a belügyminiszter határidőben elfogadta és tájékoztatta az országgyűlési biztost arról, hogy az 1993. október 1-jét megelőzően előterjesztett magyar állampolgárság iránti kérelmek feldolgozása befejeződőtt, ezért a jövőben hasonló visszásságok nem fordulnak elő.

OBH 9438/1997.

Az idegenrendészeti eljárás során az eljárás alá vont személy jogaira való kioktatásának dokumentálásával, továbbá az előállítás időtartama meghosszabbításával kapcsolatos felületes gyakorlat – konkrét jogszabálysértés nélkül is – veszélyezteti a szabadsághoz való jog (Alk. 55. § (1) bek.), valamint a jogállamiság és a jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.) alkotmányos követelményének érvényesülését.

Egy napilap tudósított két izlandi diáklány elleni rendőri intézkedésről, amelyre engedély nélküli munkavégzés gyanúja miatt került sor. A cikk alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese hivatalból vizsgálatot rendelt el. Az eljáró rendőrkapitányságtól beszerzett iratok alapján a következőket állapította meg:

A VIII. kerületi Rendőrkapitányság Keleti pályaudvari rendőrőrsének beosztottai reggel 8 órakor állították elő a fiatalokat, mert felmerült a gyanú, hogy szálláshelyeket reklámozó szórólapokat osztogattak a pályaudvarra beérkező nemzetközi vonatok utasainak.

Az intézkedő rendőrök értesítették a Fővárosi Munkaügyi Központ Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőségét. A munkaügyi felügyelő meghallgatta az előállítottakat. A kapitányságon az idegenrendészeti előadó ugyancsak meghallgatta őket. A cselekmény elkövetését tagadták. Az előállítottak a tartózkodásukhoz elegendő mennyiségű készpénzzel rendelkeztek.

A meghallgatások befejezése után, 16 óra 20 perckor, illetve 16 óra 50 perckor a két lányt szabadon engedték. Az intézkedésről készült ügyiratot másnap irattározták. Az előállítás időtartama legfeljebb 8 óra lehet, időtartamát a rendőri intézkedés kezdetétől kell számítani. Ha az előállítás célja még nem valósult meg, indokolt esetben ezt az időtartamot a rendőri szerv vezetője egy alkalommal 4 órával meghosszabbíthatja. Az egyik ügyiraton kézírással fel volt tüntetve, hogy “az előállítási időt 8 órán túl meghosszabbítom a szükséges ideig de max. 20.00 óráig”. A szöveg alatt olvashatatlan kézjegy volt, amely nem egyezett a kapitányság vezetőjének aláírásával. A másik ügyiraton ez a szöveg sem szerepelt. Nem volt megállapítható, hogy az előállítás 20, illetve 50 perccel történő meghosszabbítása jogszerű volt-e.

Az 1993. évi LXXXVI. törvény 3. §-a szerint a magyar hatóság eljárása során köteles a külföldit jogorvoslati jogáról, kártalanítási igényéről, valamint jogai érvényesítésének módjáról tájékoztatni. A felvett jegyzőkönyvek szerint az előállítottakat jogaikra kioktatták, erre a “Jogaimra, kötelezettségeimre történő kioktatást megértettem” szöveg és alatta az eljárás alá vont aláírása utal. Nem tűnik ki, hogy a kioktatás mit tartalmazott, illetve hogy az eljárás alá vont személy élni kívánt-e valamilyen jogával.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy az idegenrendészeti eljárás során az eljárás alá vont személy jogaira való kioktatása dokumentálásának, továbbá az előállítás időtartama meghosszabbításának gyakorlata – konkrét jogszabálysértés nélkül is – veszélyezteti azoknak a garanciális szabályoknak az érvényesülését, amelyeket a személyes szabadság védelmében az Alkotmány, illetve az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény megfogalmaz. Mindezekkel összefüggésben a jogállamiság és annak lényegi elemét képező jogbiztonság sérelmének veszélye is megállapítható, ezért ajánlotta a budapesti rendőrfőkapitánynak, hogy intézkedjék megfelelő ügyrendi szabályok kiadásáról. Az ajánlást a budapesti rendőrfőkapitány elfogadta, 31/1999. számon főkapitányi intézkedést adott ki és javaslatot tett az ORFK Közbiztonsági Főigazgatójának módszertani ajánlás kiadására.

OBH 9524/1997.

Nem állapítható meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásság, ha a helyi önkormányzat a jogszabályi előírásoknak nem tesz eleget, de a jogszabályi előírások megsértése miatt az érintettnek nem származik hátránya.

Panaszosok beadványukban sérelmezték, hogy Zimány Község Önkormányzata késve hozott határozatot a szociális támogatások és a gyermeknevelési támogatások iránti kérelmekkel kapcsolatban, illetve határozat nélkül megszüntette ezen támogatások folyósítását. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint a panaszosok 1993 óta saját háztartásukban nevelt három vagy több kiskorúra és az egy főre jutó havi nettó jövedelemre tekintettel gyermeknevelési támogatásban részesültek. A támogatás folyósítását a jegyző több esetben azért szüntette meg, mert a legkisebb gyermekek betöltötték a nyolcadik életévet, így nem feleltek meg a jogszabályi feltételeknek. Három panaszos részére az önkormányzat 1997 folyamán a jogszabályváltozásokra tekintettel gyermekvédelmi támogatást állapított meg. Egy esetben a gyermeknevelési támogatások kifizetése során előfordult, hogy panaszos november 3-án még nem kapta meg az őt megillető havi összeget, ezért panasszal fordult a Somogy Megyei Közigazgatási Hivatalhoz. A jegyző a közigazgatási hivatal kérdésére azt a tájékoztatást adta, hogy az említett összeg november 10-én kifizetésre került.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a gyermeknevelési támogatás megszüntetése a jogszabály rendelkezéseinek megfelelően, minden esetben határozattal történt. Egy esetben azonban az önkormányzat késedelmesen fizette ki a gyermeknevelési támogatás összegét. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a szociális ellátást utólag minden hónap 5-éig kell folyósítani. A jogszabályok be nem tartása sértheti a jogbiztonság elvét, az állampolgár tekintetében alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság azonban csak akkor keletkezik, ha az állampolgárt érdeksérelem éri, vagy a hatósági magatartás más alkotmányos jog – adott esetben a szociális biztonsághoz való jog – sérelmével jár. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a vizsgált esetben a késedelem csekély foka és egyszeri előfordulása miatt a szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot nem okozott.

OBH 9683/1997.

Az Alkotmány 64. §-ában deklarált panaszjog megsértésén túl a 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben is visszásságot okoz, ha az önkormányzat a törvényben előírt eljárási szabályokat nem tartja be.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 9874/1997.

Nem állapítható meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az Alkotmány 70/E. §-ában megfogalmazott szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásság, ha a helyi önkormányzat eljárása megfelel a jogszabályoknak, és csupán anyagi lehetőségeihez mérten támogatja a rászorulókat.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 10007/1997.

Az Alkotmány 2. §-ában deklarált jogállamisággal és a 64. §-ában biztosított kérelem előterjesztéséhez, valamint az 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv a törvényben előírt eljárási határidőt többszörösen túllépve hoz csak a kérelem tárgyában határozatot.

Teljes szöveg:. 3.9. alfejezetben.

OBH 10086/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatóság nem tesz eleget törvényi kötelezettségének, mert a kérelemre nem határozattal válaszol és a polgármester határozata elleni fellebbezést az önkormányzat népjóléti bizottsága bírálja el.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 10412/1997.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a jogbiztonság szerves részének tekinthető tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot a hatóság azzal, hogy a panaszos kérelmét csak részben bírálja el.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslati joggal összefüggésben okoz visszásságot a II. fokú hatóság, ha a fellebbezést 2 év alatt nem bírálja el.

Teljes szöveg:. 3.9. alfejezetben.

OBH 10627/1997.

Az Alkotmány 70/E. §-ában megfogalmazott szociális biztonsághoz való joggal, az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha az államigazgatási szerv a szociális ellátás iránti kérelemre nem válaszol, illetve határozathozatal helyett szóban tájékoztatja az ügyfelet és ennek következtében a jogosult jogorvoslati jogával és bírósági felülvizsgálati lehetőségével nem élhet, továbbá nem részesülhet az esetleg őt megillető támogatásban.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 10730/1997.

Az Alkotmány 70/E. §-ában megfogalmazott szociális biztonsághoz való joggal és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha az ügyfél részére – az ügyintéző mulasztása miatt – fél hónappal később állapítják meg a rendszeres gyermekvédelmi támogatást, és az első hónapban ennek megfelelően nem fizetik ki a támogatás teljes összegét.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 10804/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, a jogállamiságból eredő jogbiztonsággal, valamint az ugyanezen alkotmányos alapelvből fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az önkormányzat képviselő-testülete hatósági jogkörébe utalt egyszeri fűtéskorszerűsítési támogatás elosztásának elveit, továbbá saját eljárását nem szabályozza, nem hozza nyilvánosságra a támogatás igénybevételének végső határidejét.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy fia fűtéskorszerűsítési támogatási kérelmét a csanádapácai önkormányzat elutasította.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az önkormányzat azért utasította el a panaszos fiának kérelmét, mert a fűtéskorszerűsítés elvégzését igazoló számlák benyújtásának idejére a támogatási keretösszeg elfogyott. A kérelmezőt szociális támogatásban pedig vagyoni viszonyaira tekintettel nem részesítette.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a támogatást igénybe venni kívánók részére az önkormányzat nem adott megfelelő tájékoztatást, sem a támogatás benyújtásának, odaítélésének feltételeiről, határidejéről, sem a kérelmek elbírálásának eljárási rendjéről és határidejéről. Mulasztásával az önkormányzat a jogbiztonsággal és a tisztességes eljáráshoz fűződő jogelvvel kapcsolatosan visszásságot okozott. A hozzájárulás elmaradása az érintett tulajdonjogával kapcsolatban is visszásságot okozott, hiszen a kérelmező abban a hitben vállalta a korszerűsítési munkálatokat (annak költségét), hogy abból bizonyos összeg visszatérül részére a miniszteri együttes rendelet alapján. Ezt a visszásságot azonban, figyelemmel arra, hogy a rendelet egyszeri támogatási módot határozott meg, a vizsgálat idején már nem lehetett orvosolni, ezért a konkrét ügyben ajánlást nem tett az országgyűlési biztos.

Az országgyűlési biztos az önkormányzat mulasztásában megnyilvánuló alkotmányos joggal összefüggő visszásság jövőbeni elkerülése érdekében ajánlásában felhívta Csanádapáca Község Önkormányzata polgármesterét, hogy hasonló központi támogatás esetén helyi szinten teremtse meg a jogszerű elosztási feltételeket és arról megfelelően tájékoztassa a lakosságot.

A megszólítottak arról tájékoztatták az országgyűlési biztost, hogy egyet értve a jelentésben foglaltakkal, a jövőben az ajánlásban foglaltak szerint járnak el a hasonló esetekben.

OBH 123/1998.

Az Alkotmány 70/A. §-a szerinti jogegyenlőség elvével és a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsági követelménnyel összefüggésben visszás, ha a katonai felsőoktatási intézmények ösztöndíjas hallgatói katonai igazolvány hiányában a katonai kiképzések és a szakmai gyakorlatok időtartama alatt nem vehetik igénybe a sorkatonákat megillető utazási kedvezményeket.

A panaszos beadványában azt kifogásolta, hogy a katonai felsőoktatási intézmények ösztöndíjas (katonai állományban levő) hallgatóitól 1997 őszén az intézmények bevonták a katonai igazolványukat, aminek következtében az érintettek tényleges katonai mivoltukat nem tudják igazolni, és nem élhetnek az ebből eredő jogokkal és kedvezményekkel. Az ügy vizsgálatát az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese hivatalból kiterjesztette arra a hallgatói körre is, akiket el sem láttak katonai igazolvánnyal.

A Honvédelmi Minisztérium (HM) közigazgatási államtitkára kérdésre válaszolva közölte, hogy a bevont igazolványokat tulajdonosaiknak csak a katonai felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló 1996. évi XLV. törvény (Hft.) 29. §-ában említett időszakokban, azaz a katonai kiképzés és a szakmai gyakorlatok idején adják ki. Az ösztöndíjas hallgatók részére új katonai igazolványokat azonban a Hft. hatályba lépése (1996. szeptember 1.) óta nem állítanak ki, minthogy annak, az államtitkár véleménye szerint, jogi alapja nincs. Az erre vonatkozó jogszabályoknak megfelelően ugyanakkor a hallgatókat ellátták és folyamatosan ellátják diákigazolvánnyal. Az államtitkár úgy nyilatkozott, hogy a tényleges állományhoz mint jogi tényhez önmagában joghatások nem fűződnek, az ösztöndíjas hallgatói állományba tartozást pedig a diákigazolvány elégséges módon igazolja.

A jogszabályokat áttekintve a helyettes országgyűlési biztos megállapította, hogy a katonai igazolványhoz jogszabály csak a tömegközlekedési eszközök igénybevétele esetén fűz kedvezményt a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 287/1997. (XII. 29.) Korm. rendeletben (R.) foglaltak szerint. Ezért a vizsgálatát a jogosultságokat és a kedvezményeket illetően csak a tekintetben folytatta, hogy megillethetik-e az e rendeletben foglalt egyes kedvezmények a katonai felsőoktatási intézmények ösztöndíjas hallgatóit, és ha igen, milyen feltétellel.

Az R. a hadköteles (sor, tartalékos, póttartalékos) katonákat részesíti esetenként a diákokét is meghaladó mértékű utazási kedvezményben. A katonai felsőoktatási intézmények az általános szabályok szerint diákigazolvánnyal ellátott ösztöndíjas hallgatóit az R. alapján megilletik a hallgatóknak általában járó utazási kedvezmények. A jelenleg hatályos szabályozás szerint az ösztöndíjas hallgatók a korábbi quasi sorkatonai státusból sui generis hallgatói státusba kerültek, ennek megfelelően általában nem a sorkatonákat, hanem a diákokat megillető kedvezményre tarthatnak igényt. Ezért a katonai felsőoktatási intézmények azon intézkedése, mellyel a katonai igazolványokat bevonták, elfogadható, mert a visszaéléseket, a jogszabály alapján nem járó utazási kedvezmények igénybevételének lehetőségét szüntette meg. Helyes ugyanakkor az az eljárás is, mely szerint a Hft. 29. §-ában meghatározott időszakban az érintett hallgatóknak visszaadják a katonai igazolványokat, minthogy a szóban forgó rendelkezés szerint “[a] katonai felsőoktatási intézmény ösztöndíjas hallgatójának jogaira és kötelességeire a katonai kiképzés és a szakmai gyakorlat ideje alatt az általa ellátott beosztásnak a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény (a továbbiakban: Hkt.) szerinti szabályai az irányadók …” A Hkt. 68. §-a úgy rendelkezik, hogy a hadköteles katona “jogszabályban meghatározott ingyenes utazásra, valamint 90%-os utazási kedvezményre jogosult.” A Hft. 29. §-ából az következik, hogy a vizsgált időszakban, de csak is akkor, ezek az R-ben részletezett utazási kedvezmények megilletik az ösztöndíjas hallgatókat is. Az R. jelenlegi szabályozása alapján a hadköteles katonákat megillető utazási kedvezményre való jogosultság igazolásának egyetlen módja a katonai igazolvány és a körletelhagyási engedély felmutatása.

Az előzőekre tekintettel problematikusnak tűnt, hogy az 1996 óta felvett ösztöndíjas hallgatók részére nem állítanak ki katonai igazolványt, mert ennek hiányában ezek a hallgatók nem tudják igénybevenni az előzőek szerint őket a gyakorlatok és a kiképzés idején megillető többletkedvezményeket. Ellentmondásos az a gyakorlat, mely szerint a bevont igazolványokat a Hft. 29. §-ára hivatkozva még visszaadják, és így lehetővé teszik a többlet utazási kedvezmények igénybevételét, ugyane törvényi helyet azonban hasonló módon már nem vonatkoztatják a később felvett hallgatókra. Ennek okát illetően kérdésre válaszolva a HM közigazgatási államtitkára részletes érvelés nélkül annak a véleményének adott hangot, hogy a Hft. hatálybalépése után felvett hallgatók katonai igazolvánnyal való ellátásának nincs jogi alapja, ezért szerinte a szóban forgó kettősség szükségszerűen áll fenn, feloldása nem indokolt.

Egyértelmű nyilvános jogszabályi rendelkezés hiányában az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese nem tudott, illetőleg nem kívánt állást foglalni arról, hogy a katonai felsőoktatási intézmények gyakorlaton és kiképzésen levő ösztöndíjas hallgatóit el kell, vagy el lehet-e látni katonai igazolvánnyal. Az állásfoglalás azért sem szükséges, mert nem a katonai igazolvány léte vagy nem léte az alkotmányossági kérdés, hanem a törvényben biztosított utazási kedvezmény igénybevételének lehetősége, az erre irányuló törvényhozói akarat végrehajtása. A végrehajtó hatalom feladata, hogy az ehhez szükséges technikai feltételeket megteremtse, így különösen, hogy a kedvezmények igénybevételéhez szükséges igazolás célszerű és lehetséges módját meghatározza. Ha az ösztöndíjas hallgatók esetén az igazolásra a katonai igazolvány nem alkalmas, akkor arra más módot kell találni; a törvény alapján járó utazási kedvezményből nem lehet az érintetteket kirekeszteni olyan alapon, hogy a jelenlegi kormányrendelet igazolási rendszerébe ők nem illeszthetők be. Mindaddig, amíg a jogalkotó a szóban forgó időszakban az érintett hallgatóknak generálisan sorkatonai státust biztosít, azaz a sorkatonákat terhelő kötelezettségeket rója rájuk, addig a jogosultságok tekintetében sem lehet ettől a szabályozástól eltérni. Ha a gyakorlaton vagy kiképzésen levő hallgató nem veheti igénybe a sorkatonai kedvezményeket, miközben a többi, jogilag azonos státusú személy (a tényleges sorkatonák) igen, addig a fennálló helyzet a jogegyenlőség sérelmeként, azaz hátrányos megkülönböztetésként értékelhető, így e vonatkozásban megállapítható a visszásság. A Hft. 29. §-a és a Hkt. 68. §-a az érintett körben való végrehajtásának elmaradása az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiság és azon belül a jogbiztonság sérelmét is okozta.

A panasszal érintett ügyben visszásság nem történt, az ösztöndíjas hallgatóktól a katonai igazolványok bevonása a visszaélések kedvezmények jogosulatlan igénybevétele megakadályozását célozta, és a bevont igazolványokat arra az időszakra kiadják, amikor a hallgatók az általa biztosított utazási kedvezményekre átmenetileg jogosulttá válnak. Visszás viszont – a jogegyenlőség elvét (Alk. 70/A. §) sérti – az a helyzet, hogy mivel az 1996: XLV. tv. (Hft.) hatálybalépése óta nem állítanak ki a hallgatók részére új katonai igazolványokat, ez gyakorlatilag kizárja a bizonyos időszakokra őket megillető kedvezmények igénybevételét.

A visszásság megszüntetése érdekében a helyettes országgyűlési biztos a következő ajánlást tette a honvédelmi miniszternek: Vizsgálja meg, hogy a katonai felsőoktatási intézmények katonai igazolvánnyal jelenleg el nem látott, katonai kiképzésüket vagy szakmai gyakorlatukat töltő ösztöndíjas hallgatóit a Hft. 29. §-ára figyelemmel a Hkt. 68. §-a alapján megillető utazási kedvezmények igénybevételét milyen igazolási módszerrel lehetne lehetővé tenni, valamint hogy az ügyben milyen átmeneti, illetve tartós megoldást lehetne találni. A honvédelmi miniszter az ajánlást elfogadta, és közölte, hogy 2000 első negyedévében utasítással kívánja rendezni azt, hogy a diákoknak és a sorkatonáknak járó utazási kedvezmények eltéréséből adódó különbözetet a hallgatóknak a szóban forgó időszakban kifizessék, hosszabb távon pedig törvénymódosítás kezdeményezését helyezte kilátásba.

OBH 236/1998.

Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a Fővárosi Közterületi Parkolási Társulás határidő-számítással kapcsolatos gyakorlata a jogbiztonság követelményéből fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben (Alk. 2. § (1) bek.), ha a parkolási bírság befizetésére nyitva álló határidő számításánál kezdőnapnak a bírság kiszabásának napját tekinti, mert emiatt ténylegesen rövidebb idő áll a bírsággal érintett rendelkezésére, mint amelyet számára jogszabály biztosít.

A panaszos a Fővárosi Közterületi Parkolási Társulás eljárása során a határidő-számítással kapcsolatos gyakorlatot, valamint a pótdíj összegét és ezzel összefüggésben a határidő számítása ellen benyújtott fellebbezésének elintézését sérelmezve fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához. A panaszos 1997 szeptemberében szabálytalanul parkolt Budapesten, ezért egy piros “büntető-cédulát” helyeztek el az autóján. A pótdíj mértéke – a tájékoztatás szerint – a befizetés időpontjától függően eltérő lehetett. A Társulástól azt az információt kapta, hogy a három napos határidőbe az “elkövetés” napja is beszámít. A panaszos befizette a pótdíjat, de kérte a Parkolási Társulástól a ténylegesen kifizetett és a szerinte jogszerűen fizetendő összeg közötti különbözet visszatérítését. Kérését megtagadták. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította: A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 63/A. §-a a következő rendelkezést tartalmazza: “A fővárosi önkormányzat feladat- és hatásköre különösen (…) rendeletében szabályozza a főváros parkolási és parkolásgazdálkodási rendszerét, a kiemelten védett és védett parkolási övezeteket, az alkalmazható várakozási díjak megállapítását, a közterület-használatot és a közterület rendjét, a közterületfelügyelet szervezetét és feladatait” Az önkormányzati törvény idézett rendelkezése közhatalom gyakorlására jogosítja a képviselő-testületet. Ezen szabályok végrehajtása, illetve betartatása is közhatalmi feladat, melynek során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Áe. a határidők számítására vonatkozóan egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz. A napokban megállapított határidőkbe a közlés napja nem számít be. Ilyenkor a határidő első napja a közlést, kézbesítést követő nap. Az Áe. 39. §-ában foglalt rendelkezés alkalmazásánál a következőkből kell kiindulni: a közlés napjának határidőbe való beszámítását azért kell kizárni, mert a közlés tényleges időpontja esetleges, vagyis a nap azonosításán túl órára vagy percre pontosan nem megállapítható, így az esetleges “töredéknap” beszámításának kizárása csak az Áe. által meghatározott szabály alkalmazásával lehetséges. A közlés napjának beszámítása esetén teljességgel kiszámíthatatlan körülményektől függene az, hogy a cselekmény megtételére köteles szerv vagy személy számára ténylegesen mennyi idő állt rendelkezésre. A fenti értelmezéshez – vagyis ahhoz, hogy a közlés napja a határidőbe nem számít be – az Áe. felhívása nélkül is el lehet jutni. A pótdíj kiszabásának alapjául szolgáló önkormányzati rendeletnek a cselekmény elbírálásakor hatályos szövege szerint ugyanis “a helyszínen befizetett pótdíj mértéke az alapdíj ötszöröse”. A közlés napjának a határidőbe való beszámítása esetén a közlés napján történő befizetés kétszeres és kétféle elbírálás alá esne.

Az eljárásjogi rendelkezések szempontjából csak a teljes napok számítanak. Különös jelentősége van ezen szabálynak azokban az esetekben, amikor valamely határidő elmulasztásához a jogszabály súlyos – például anyagi jellegű – szankciókat rendel. Az ilyen határidők kezdő és befejező időpontja nem lehet esetleges, annak precízen meghatározhatónak kell lennie. A határidők számítására vonatkozó szabályok betartásának különös jelentősége van a jogkövetkezmények kiszámíthatósága és így a jogkövető magatartás szempontjából. Az anyagi jellegű közhatalmi beavatkozások megalapozottsága nélkül azok könnyen válhatnak önkényessé és ellenőrizhetetlenné. A vizsgált esetben az eljárási jellegű szabály meghatározott értelmezése eltérő, mégpedig a panaszosra nézve hátrányosabb anyagi jogi jogkövetkezményekkel járt. A jogszabályi rendelkezés megalapozatlanná tette az anyagi jogi joghátrány alkalmazását, és ezzel alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott a jogbiztonsággal összefüggésben.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 21. §-ában biztosított jogkörével élve az országgyűlési biztos felkérte a Fővárosi Közterületi Parkolási Társulás elnökét, hogy intézkedjen a ténylegesen kifizetett és a határidő jogszabályoknak megfelelő számítása mellet fizetendő összeg különbözetének visszafizetéséről. Budapest Főváros főjegyzője arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a Fővárosi Közgyűlés módosította a határidőre vonatkozó rendeletbeli szabályozást, oly módon, hogy az már egyértelmű és az Áe. szabályaival azonos szabályozást tartalmaz a határidő-számításra.

OBH 331/1998.

Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében előírt emberi méltóság jogával, valamint a 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiságból eredő jogbiztonsági követelménnyel összefüggésben visszás az, ha a hivatásos katona diszkrecionális jogkörben elrendelhető áthelyezését az eljáró szervek több esetben kilátásba helyezik, ha az eljárási határidőket nem tartják be, és végül az áthelyezésre mégsem kerül sor.

Az egészségi okból nyugállományba helyezett volt hivatásos katona panaszos áthelyezési ügyének kivizsgálását kérte. Egészségi panaszait a katonai egészségügyi intézményekben sokáig nem vizsgálták, illetve nem kezelték megfelelően, mert szimulánsnak tartották. Ezért a Magyar Honvédség egészségügyi csoportfőnökéhez fordult, aki vizsgálatot rendelt el, és egyidejűleg beosztást ajánlott a részére egy budapesti katonai intézetnél. A panaszos a befogadó nyilatkozat birtokában beadott áthelyezési kérelmére csak hosszú idő elteltével kapott elutasító választ. Ezt követően benyújtott panaszaira különböző honvédségi, illetve minisztériumi szervektől (köztük a honvédelmi minisztertől) olyan tartalmú leveleket kapott, amelyekből alaposan arra következtetett, hogy áthelyezése mégis meg fog történni. A Honvéd Vezérkar illetékes szerve azonban a kérelem teljesítését különböző indokokkal még kétszer elutasította, az ügyintézési határidőt pedig ekkor is túllépte. A kérelem végleges elutasítására az eredeti kérelem beadását követő mintegy 14 hónap elteltével került sor. Közben a panaszos egészségi állapota tovább romlott, meglévő panaszaihoz szerinte az általa embertelennek tartott eljárással összefüggésben idegösszeomlás is társult, aminek következtében 36 éves korában rokkantsági nyugállományba helyezték.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította: Az áthelyezési kérelem teljesítése az illetékes elöljáró diszkrecionális jogköre, így a kérelem elutasítása önmagában jogszabálysértést nem valósít meg, és visszás helyzetet sem teremt. Kifogásolható azonban az eljárás egésze a jogbiztonság és ezzel összefüggésben a panaszos emberi méltósága szempontjából.

A panaszosnak az áthelyezését kilátásba helyező honvédségi és minisztériumi hatóságok valószínűleg nem egyeztettek az áthelyezésre ténylegesen jogosult vezérkari szervvel, ezért adhattak a panaszosnak folyamatosan utóbb félrevezetőnek bizonyult tájékoztatást. Ezen túl az ügy elhúzódásához bizonyos eljárási határidők be nem tartása is hozzájárult. Mivel a panaszos a magas rangú illetékesektől folyamatosan kapott biztatások következtében abban a hiszemben lehetett, hogy áthelyezése csak idő kérdése, életét az alapos okkal várható áthelyezésre tekintettel szervezte és alakította, és környezete, közvetlen szolgálati elöljárói is ennek megfelelően kezelték őt. Az körülmény, hogy az áthelyezés ilyen előzmények után végül mégsem következett be, az emberi méltóság és a jogbiztonság sérelmeként értékelhető.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese a visszásság megszüntetése érdekében ajánlotta a honvédelmi miniszternek a megalapozott nyilatkozattételhez szükséges belső egyeztetések elvégzését a jövőre nézve, továbbá azt, hogy ha a panaszos esetleg kártérítési igénnyel élne, annak elbírálása során vegyék figyelembe az okozott visszásságot. A Magyar Honvédség parancsnokának, a Honvéd Vezérkar főnökének az eljárási határidők betartatását, valamint szintén a szükséges belső egyeztetések elvégzését ajánlotta. A honvédelmi miniszter az ajánlást elfogadta. Jelezte, hogy az egyeztetési nehézségeket a vezérkar tervezett integrációja megoldja, addig is ellenőrzést folytatnak a mulasztó vezérkari szervnél, és ennek során különös figyelmet fordítanak a határidők betartására. A vezérkari főnök az ajánlásra külön nem válaszolt, a miniszter válasza azonban a vezérkari főnöknek címzett ajánlás megvalósítását is jelenti, ezért azt a helyettes országgyűlési biztos tudomásul vette.

OBH 934/1998.

I. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az eljáró közigazgatási szerv nem folytatja le a fennmaradási engedély iránt benyújtott kérelem alapján az építésrendészeti eljárást.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal kapcsolatban visszásságot okoz, ha az elsőfokú építésügyi hatóság a jogszabály hibás értelmezése miatt nem hoz határozatot.

A panaszos a beadványában azt sérelmezte, hogy a nagykanizsai jegyző évek óta nem intézkedik szomszédja engedély nélküli építkezése ügyében.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az engedély nélkül építkező 1994-ben benyújtott fennmaradási engedély iránti kérelmét évekig nem bírálták el. A panaszost sürgetésére 1996-ban arról értesítette a jegyző, hogy a szomszéd jogerős építési engedély alapján végzett építkezésére kiadta a használatbavételi engedélyt. Tájékoztatta továbbá panaszost, hogy az építésügyi törvényben foglalt intézkedési határidő eltelte miatt a fennmaradási engedély iránti kérelemről már nem dönthet.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az eljáró közigazgatási szerv tévedett, amikor az intézkedési lehetősége hiányáról tájékoztatta panaszost, mivel a konkrét ügyben egy megindult eljárást kellett volna befejeznie, figyelembe véve az építési törvény korlátozó rendelkezéseit.

Azzal, hogy évekig nem bírált el egy kérelmet az építésügyi hatóság, bizonytalanságban tartotta a panaszost a döntést illetően, továbbá mindkét érdekeltet megfosztotta a jogorvoslati jog igénybevételének lehetőségétől és ezzel visszásságot okozott.

Az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlásában felhívta a nagykanizsai jegyzőt az eljárás soron kívüli lefolytatására, valamint felkérte a jegyzőt, intézkedjen annak érdekében, hogy hasonló eset a jövőben ne fordulhasson elő.

A jegyző a kért eljárást lefolytatta és intézkedett az ajánlásban foglaltak szerint. A választ az országgyűlési biztos általános helyettese elfogadta, az ügyet lezárta.

OBH 963/1998.

I. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az igazságügy-miniszter a jogállamiságból fakadó jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bekezdés) elvével, valamint a kérelemhez való joggal (Alk. 64. §) összefüggésben, ha érdemben elbírál egy kegyelmi kérelmet, és az “elutasító” döntésre hivatkozva nem terjeszti fel azt a köztársasági elnökhöz.

II. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az igazságügy-miniszter a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével (Alk. 2. § (1) bek.) és a kérelemhez való joggal (Alk. 64. §) összefüggésben, ha a kegyelmi kérelem felterjesztésére vonatkozó elutasító döntését egy büntető anyagi jogszabályi rendelkezéssel kifejezetten ellentétes megfontolással indokolja.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 1399/1998.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben nem okoz visszásságot, hogy az egyetem doktori szabályzata feltételeket állapít meg a korábbi doktori cím és a doktori fokozat (PhD) egyenértékűségének kimondásához.

II. Nem jelenti a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét az egyetemnek az az ügyintézési gyakorlata, hogy az egyenértékűség-megállapítást kérőket tájékoztatja a doktori szabályzatba foglalt feltételekről, az ezek hiánya esetén bizonyosra vehető elutasításról.

A panaszos a beadványában azt kifogásolta, hogy kérelmét, amelyet az 1981-ben szerzett egyetemi doktori címének PhD-fokozattá átminősítésére kívánt benyújtani a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME), át sem vették arra hivatkozva, hogy az átminősítés feltételeinek nem felel meg. A panaszos szerint a felsőoktatásról szóló törvény rendelkezése, a BME Doktori Szabályzata (DSz) és eljárása szerzett jogait sérti.

A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy a felsőoktatásról szóló 1993: LXXX. tv. (a továbbiakban: Ftv.) 118. § (1) bekezdése a korábban szerzett doktori címek további viselését deklarálta, emellett felhatalmazta az egyetemeket, hogy egyedi elbírálás alapján – meghatározott feltételek esetén – megállapíthassák a korábbi címeknek a doktori fokozattal való egyértékűségét (Ftv. 118. § (4) bek.). E szabályokkal a szerzett jog, a jogbiztonság nem sérült. (A panaszos – eltérő véleménye esetén – indítvánnyal maga fordulhat az Alkotmánybírósághoz.) A DSz tartalma az egyetem autonóm döntési jogkörébe tartozik, az Ftv. nem biztosít alanyi jogosultságot az egyértékűség kimondásához. Mindezekről a kérdésekről az országgyűlési biztos már több hasonló ügyben kifejtette álláspontját (OBH 6788/1997., 10640/1997.).

A BME úgy döntött, hogy az egyenértékűsítési eljárást lehetővé teszi. A feltételek között pedig – mérlegelési lehetőség nélkül – szerepel az, hogy a korábbi doktori szigorlatok minden osztályzata “kiváló” (5). Ez a panaszos esetében nem valósult meg, mert az egyik doktori szigorlata 4-es volt. A BME rektorától kapott tájékoztatás szerint a Doktori Tanács e rendelkezést következetesen alkalmazta, kivételnek nem adott helyt. Ezért is hívta fel a panaszos figyelmét a dékáni hivatal ügyintézője a kérelem hiábavalóságára. Ez jó szándékú figyelemfelhívás volt, amellyel a panaszost kártól akarták megóvni, hiszen a kérelmező feleslegesen fizette volna be a 35400 Ft eljárási díjat is. Az eset e körülményeiből nem lehetett arra következtetni, hogy kifejezetten megtagadták volna a kérelem átvételét (ami helytelen lett volna), de az eljárás ezzel egyébként sem lett volna megakadályozható, a postai továbbításra volt mód. Az alkotmányos állampolgári jogok nem sérültek, ezért az országgyűlési biztos a vizsgálatot ajánlás nélkül lezárta.

OBH 2222/1998.

I. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az államigazgatási szerv a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben, ha nem tesz eleget a tényállás felderítésére vonatkozó kötelezettségének, illetve határozata nem tartalmazza a döntés alapjául szolgáló tényállást.

II. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az államigazgatási szerv a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben, ha a fellebbezés elintézéskor nem bírálja el a fellebbezésben foglalt, az elsőfokú határozattal szemben megfogalmazott kifogásokat.

III. Az állattartásra vonatkozó önkormányzati rendelet módosítására vonatkozó panaszosi indítvány az országgyűlési biztos eljárása szempontjából érdemi vizsgálatra alkalmatlan, ezért azt a biztosnak el kell utasítania.

IV. Nem okoz alkotmányos jogokkal összefüggő sérelmet a jegyző, ha a panaszos ilyen tartalmú kérelme hiányában nem intézkedik a végrehajtási eljárás elrendelése iránt.

V. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az államigazgatási szerv a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével, illetve a tisztességes eljáráshoz való joggal (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben, ha a jogszabály által megszabott ügyintézési határidőt túllépi és ezzel a fellebbezés elbírálását lelassítja.

A panaszosok a szomszédjuk állattartási ügyével kapcsolatos, Szentendre város Polgármesteri Hivatala által lefolytatott államigazgatási eljárás elhúzódását, illetve a jogszabályi előírások figyelmen kívül hagyását sérelmezve fordultak az Országgyűlési Biztosok Hivatalához.

I. A beadványában a panaszos elsősorban azt sérelmezte, hogy az állattartásra vonatkozó önkormányzati rendelet szabályai ellenére a polgármesteri hivatal olyan trágyatároló fennmaradását engedélyezte, amely az egyik szomszédos telken álló főépülettől kevesebb mint tíz méterre helyezkedik el. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az államigazgatási eljárás során felmerült, hogy a távolságra vonatkozó adatok egymásnak ellentmondóak voltak. Az államigazgatási határozat meghozatalának előfeltétele a tényállás tisztázása. A közigazgatási szerv a tényállás tisztázása nélkül nem hozhat érdemi döntést. A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Szentendre város Polgármesteri Hivatala Műszaki Irodája által hozott egyik határozat nem tartalmazta a határozat kötelező tartalmi elemének minősülő tényállást. Nem tekinthető a határozat alapjául szolgáló tényállás leírásának az a határozatba foglalt megállapítás, mely szerint a fennmaradási engedély iránti kérelem tárgyául szolgáló épület megfelel az erre vonatkozó jogszabályi előírásoknak. A fent kifejtettekre tekintettel a biztos megállapította, hogy alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az államigazgatási szerv a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben, ha nem tesz eleget a tényállás felderítésére vonatkozó kötelezettségének, illetve határozata nem tartalmazza a döntés alapjául szolgáló tényállást.

II. Beadványában a panaszos azt is sérelmezte, hogy a sertésól tízéves fennálltát igazoló irat valótlan tartalmú. A biztos megállapította, hogy bár a magyar államigazgatási eljárásban szabad bizonyítási rendszer érvényesül, ez azonban nem jelent korlátozásoktól és kötöttségektől való mentességet. Az államigazgatási eljárásban csak a teljes bizonyítás lehet a döntés alapja. Az eljárás tárgyául szolgáló esetben a sertésól fennállásának igazolására az érintett állattartó egy olyan nyilatkozatot terjesztett az eljáró államigazgatási szerv elé, amelyen eredetileg nem szerepelt dátum, valamint amelyből nem volt megállapítható az sem, hogy az azt aláírók egyáltalán mióta laknak az érintett állattartó szomszédságában. Ugyanakkor a határozat ellen benyújtott fellebbezésből kiderül, hogy a panaszosok által vitatott egyik tény éppen a sertésól tízéves fennállása volt. Mindezek eleve kizárták annak lehetőségét, hogy az eljáró államigazgatási szerv a bizonyítás során a teljes bizonyosságig eljusson. A Pest Megyei Közigazgatási Hivatal a fellebbezés elbírálása során a sertésól tízéves fennállását mint az elsőfokú hatóság által bizonyított tényt kezelte, és erre alapozta az engedélyezési eljárás megszüntetésére vonatkozó döntését. A felettes szervnek a fellebbezéssel megtámadott határozatot és az azt megelőző eljárást is meg kell vizsgálnia, tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett. Az Áe. ezen rendelkezése nem menti fel a felettes szervet a fellebbezésben meghatározott indokok vizsgálata alól. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az államigazgatási szerv a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben, ha a fellebbezés elintézéskor nem bírálja el a fellebbezésben foglalt, az elsőfokú határozattal szemben megfogalmazott kifogásokat.

III. Az állattartásra vonatkozó önkormányzati rendelet módosítására vonatkozó indítvány elintézésével kapcsolatban a biztos megállapította, hogy annak vizsgálata nem tartozik a hatáskörébe, ezért azt érdemben nem vizsgálta.

IV. A panaszos beadványában azt is sérelmezte, hogy 1996. szeptember 2. és 1997. március 14. között – annak ellenére, hogy a trágyatároló megépítésére vonatkozó, kötelezést tartalmazó határozat jogerőre emelkedett – az ügyben semmi sem történt. Az országgyűlési biztos a vizsgálat során megállapította, hogy a kötelezést tartalmazó határozat végrehajtásának elrendelésére, illetve foganatosítására nem került sor. Az Áe. rendelkezési szerint a kérelemre indult államigazgatási eljárás esetén a végrehajtást a jogosult kérelmére kell elrendelni. Ilyen tartalmú kérelem hiányában a polgármesteri hivatal nem volt köteles a végrehajtást elrendelni. Az országgyűlési biztos megállapította ezért, hogy a polgármesteri hivatal nem okozott alkotmányos jogokkal összefüggő sérelmet, amikor a panaszos ilyen tartalmú kérelme hiányában nem intézkedett a végrehajtási eljárás elrendelése iránt.

V. Tekintettel arra, hogy a fellebbezés elbírálására vonatkozó Áe.-beli rendelkezések eltérő szabályt az ügyintézési határidőre nem tartalmaznak, a másodfokon eljáró szervet is köti a harminc napos ügyintézési határidő. A vizsgált ügyben a fellebbezés benyújtásától annak elbírálásig ténylegesen eltelt idő azonban még az esetleges meghosszabbítással a másodfokú szerv rendelkezésére álló határidőt is többszörösen meghaladta. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az államigazgatási szerv a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben, ha a jogszabály által megszabott ügyintézési határidőt túllépi és ezzel a fellebbezés elbírálását lelassítja.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa felkérte a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét, hogy fontolja meg a Közigazgatási Hivatal által fellebbezés alapján hozott határozat visszavonásának lehetőségét tekintettel a vizsgálat megállapításaiban kifejtettekre. A biztos felkérte a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét, hogy a feltárt alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság jövőbeni elkerülése érdekében hívja fel kollégái figyelmét a jelentésben kifejtett jogszabálysértésre.

Tekintettel arra, hogy a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal által hozott határozat tartalmi hibája miatt a biztos ajánlást tett, az ügyintézési határidő be nem tartása miatt kezdeményezéssel élni nem kívánt, felhívta azonban a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjének figyelmét a hasonló jogszabálysértések jövőbeni elkerülésének fontosságára.

OBH 2371/1998.

Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség a jogbiztonság követelményéből fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal (Alk. 2. § (1) bek.) és a jogorvoslathoz való joggal (Alk. 57. § (5) bek.) összefüggésben, ha az eljárásra irányadó jogszabály helyett egy másik jogszabályt alkalmaz, és ezzel megfosztja az ügyfelet az irányadó jogszabály által biztosított eljárási garanciáktól, valamint attól a lehetőségtől, hogy az államigazgatási szerv határozatát bíróság előtt megtámadja.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 2767/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogbizonsággal és a 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonjoggal összefüggésben visszáságot okoz, ha a Megyei Földművelésügyi Hivatal nem intézkedik a törvényben előírt határidőn belül a részarány-tulajdonos aranykoronában nyilvántartott földjének megfelelő föld közigazgatási határozattal történő kiadásáról.

A panaszos a beadványában előadta, hogy 67. ún. juttatott aranykoronával rendelkezett és a jogszabályokban előírt határidőn belül kérelmet terjesztett elő a Földkiadó Bizottsághoz, hogy mely területen kéri kiadni a földjét. A Földkiadó Bizottság megszűnése után 1998. január 5-én a Baranya Megyei Földművelésügyi Hivatalhoz fordult, és kérte az eljárás mielőbbi befejezését. A panaszos azt sérelmezte, hogy földkiadási ügyében évek óta nem született döntés, és a Földművelésügyi Hivatal még további hónapokat helyezett kilátásba.

Az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálata során megkereste a Baranya Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetőjét tájékoztatást kérve az elhúzódó eljárás okáról. A Hivatal vezetője válaszában közölte, hogy a földkiadással kapcsolatos feladatok végrehajtása és hatáskörök gyakorlása tekintetében nem álltak rendelkezésre a megfelelő anyagi források egészen 1999. IV. 30-ig. A költségvetési átcsoportosítást követően 1999. V. 1-től 1999. IX. 30-ig terjedő időszakra vonatkozóan megbízási szerződés kötésével sikerült megalapozni a munkák megkezdését, így a panaszos várhatóan legkésőbb ez év októberéig megkaphatja a hatályos jogszabályok alapján neki járó földrészletet.

A hivatal vezetője 1999. október 19-én arról tájékoztatott, hogy a földkiadási ügyek a befejezés stádiumába jutottak, és a drávafoki 0186/4 hrsz-ú “mocsár” ingatlanra a panaszos társtulajdonosként jogosult.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos jogbiztonsághoz és tulajdonjoghoz fűződő alkotmányos jogaival összefüggésben az 1993 óta folyó földkiadási eljárás elhúzódása visszásságot okozott.

Az 1993. évi II. törvény az FM Hivatalhoz áttett ügyek intézésére nem állapított meg határidőt. Ugyanakkor az Áe. 15. § (1) bekezdése kimondja, hogy: Az érdemi határozatot a kérelem előterjesztésétől, illetőleg az eljárás hivatalból történt megindításától számított harminc napon belül kell meghozni.

A jogalkotó a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvényt 1999. június 5. hatállyal módosította, és a 9/B. § (4) bekezdéseként beiktatta, hogy a földkiadás során az FM Hivatal az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szabályai szerint jár el.

Tekintettel arra, hogy vizsgálat lezárását megelőzően a Baranya Megyei Földművelésügyi Hivatal az évek óta húzódó eljárást befejezte, és az alkotmányos jogokkal kapcsolatban általa előidézett visszásságot saját hatáskörében megszüntette, az országgyűlési biztos általános helyettese az ügyben ajánlást nem tett.

OBH 2853/1998.

A beadványt előterjesztő ügyfél tájékoztatásának elmaradása vagy aránytalan késedelme az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben sérti a 64. § szerinti panaszhoz való jogot.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 2854/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz a határozatok indokolási hiányossága.

A panaszos azt sérelmezte, hogy több esetben kért átmeneti segélyt Békésszentandrás Polgármesteri Hivatalától, de kérelmét minden esetben elutasították. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy panaszos azon állítása, mely szerint valamennyi átmeneti segély iránti kérelmét elutasították, nem felelt meg a valóságnak. A helyi önkormányzat több éven keresztül évi rendszerességgel támogatta a családot. Azokban az esetekben, amikor a kérelmeket elutasították, betartották a szociális törvény és a helyi szociális rendelet előírásait, azonban a határozatok indokolása nem mindenben felelt meg az államigazgatási eljárás általános szabályainak. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az elutasító határozatok indokolása általános jellegű volt. Az egyik elutasító határozatban olvasható “nem indokolt” kifejezés nem elegendő elutasítási ok. Egy másik elutasító határozatból pedig nem derült ki, hogy a helyi szociális rendeletben meghatározott értékhatár csekély túllépése esetén miért nem lehetett az adott esetben különösen indokolt, méltánylást igénylő körülményt figyelembe venni. Így a kérelmet benyújtók számára nem vált érthetővé, hogy mik azok a körülmények, melyek elutasításra adnak okot, illetve méltánylást érdemelnek. A határozatok indokolásának fenti hiányossága a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okozott.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa kezdeményezésében az okozott visszásság jövőbeni elkerülése érdekében felkérte a polgármestert, hogy a szociális támogatások körében hozott elutasító határozatok indokolásánál a jövőben az eljárási törvény idevonatkozó előírásait maradéktalanul tartsák be. Az érintett a kezdeményezéssel egyetértett.

OBH 2939/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisággal összefüggésben csekély mértékű visszásságot okoz, ha az államigazgatási szerv a hatáskörének hiányát megállapító határozatában nem hívja fel panaszos figyelmét arra, hogy hová fordulhat jogorvoslatért, és ennek igénybevételére milyen határidő áll rendelkezésére.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy a Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal jegyzője birtokvédelmi kérelmét elutasította.

A panaszos szomszédja birtoksértő magatartásának megszüntetését kérte a Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal jegyzőjétől, mert állítása szerint szomszédja a garázsa tetején hozzájárulása nélkül a vízelvezető csatornáját a tulajdonától kb. 1 m-rel kijjebb helyezte el, kevés hófogóval. Emiatt a szomszéd háza tetejéről a hó a garázsa tetejére csúszik le, és ez évente megismétlődő kárt okoz.

Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala az ügyben hozott határozatában hatáskörének hiányát állapította meg. Határozata rendelkező részében megállapította továbbá, mivel a határozat az ügy érdemi részére döntést nem tartalmaz, fellebbezésnek helye nincs.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese a lefolytatott vizsgálat során megállapította, hogy a sérelmezett határozatban a Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal hatáskörének hiányát állapította meg, azonban a bírósági jogorvoslat igénybevételének lehetőségéről nem tájékoztatta a panaszost. Fel kellett volna hívnia panaszos figyelmét a határozat rendelkező részében mind a határidőre, mind pedig arra, melyik bírósághoz fordulhat.

A szóban forgó közigazgatási határozat az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényben előírt követelményeknek nem felelt meg, és nem tartalmazta a jogorvoslati jogról való tájékoztatást sem. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy e hiányosságok miatt sérült az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati jog. Ajánlást a visszásságok csekély mértéke miatt nem tett.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese jelentésében azonban felhívta Zalaegerszeg Megyei Jogú Város jegyzőjének a figyelmét a helyes eljárásra, és arra, hogy e hiányosságokat a jövőben kerülje el.

OBH 2965/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, a tisztességes eljáráshoz való joggal, továbbá az Alkotmány 18. §-ában foglalt egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a szabálysértési hatóság eljárási hibái, mulasztása folytán elévül a riasztóberendezés indokolatlan működése miatt a sértett feljelentésére indult eljárás.

Beadványában a panaszos azt kifogásolta, hogy Budapest Főváros IV. ker. Újpest Polgármesteri Hivatala mint I. fokú szabálysértési hatóság az általa csendháborítás miatt 1995. november 10-én tett feljelentés alapján az eljárást úgy folytatta le, hogy végül is azt 1997. november 19-i határozatával elévülés miatt megszüntette. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese – Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala vezetőjének vizsgálata nyomán – azt állapította meg, hogy a panaszos mint sértett azért tett feljelentést az I. fokú hatóságnál, mert a lakóházával szemben levő Drogerie Markt üzlet hibásan beállított riasztóberendezése 1995. november 8-áról 9-ére és a 9-éről 10-ére virradóan csaknem egész éjszaka működött, és ezzel lehetetlenné tette a ház lakóinak nyugodt pihenését. Az I. fokú hatóság a feljelentés kézhezvételét követően intézkedéseket tett a felelősségre vonható személy megállapítására, majd 1996. február 13-án tárgyalást tartott. Ezt követően 1996. július 10-én volt tárgyalás, de határozat nem született. A sértett panasza alapján az ügyészség megvizsgálta a hatóság eljárását, és 1996. október 10-én felszólalással és figyelmeztetéssel élt a jegyzőhöz. 1996. december 2-án az üzletvezető-helyettesnek és a sértettnek az I. fokú hatóság ügyintézője átadta az 1996. szeptember 20-i keltű határozatot, amely szerint a cselekmény nem szabálysértés, ezért az eljárást megszünteti. A sértett fellebbezésére a Fővárosi Közigazgatási Hivatal II. fokú hatóságként új eljárásra utasító határozatot hozott 1997. február 24-én. Az új I. fokú határozat 1997. május 22-én a 6 hónapos elévülési idő letelte miatt megszüntette az eljárást. A sértett ismét fellebbezett. Az 1997. július 21-i II. fokú határozat szerint nem történt elévülés, és ezért új eljárást kell lefolytatni.

Az I. fokú hatóság az 1997. október 29-én tartott tárgyaláson határozatot nem hozott, hanem csak 1997. november 19-én, amikor is az abszolút elévülés (a cselekmény elkövetése óta 2 év eltelt) miatt az eljárást megszüntette.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy az I. fokon eljáró hatóság több eljárási hibát követett el. Megsértve a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény 52. § (5) bekezdését ismételten többhónapos késedelemmel tett eleget az új eljárást elrendelő II. fokú határozatnak, még akkor is, amikor az elévülés veszélyére az külön felhívta a figyelmet.

Az időközben kedvező változás volt, hogy a feljelentést követő közel 2 évben a riasztó okozta csendháborítás nem ismétlődött, mert a berendezést megjavították. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy sérelmet szenved a jogállamiság nagyon fontos eleme, a jog érvényesíthetősége (a jogvédelem), ha a hatóság mulasztása miatt az eljárás lehetősége megszűnik. Az állampolgárok ilyen, negatív tapasztalatai ártanak a jogszerű magatartás tanúsításának, az önkéntes jogkövetésnek is. A hatóság fellépése ebben az esetben sok ember sérelmét okozó cselekmény miatt maradt el. Az országgyűlési biztos általános helyettese a megállapított visszásság miatt ajánlásában felkérte a közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy kezdeményezzen fegyelmi eljárást a mulasztásban részes köztisztviselőkkel szemben. A vizsgálat azonban arra is rávilágított, az ügy elhúzódását jórészt az okozta, hogy a konkrét szabálysértési tényállás (17/1968. (IV. 16.) Korm. r. 23. § csendháborítás) tartalmának megítélésében (mikor indokolatlan a riasztóberendezés zajkeltése, kinek mi a kötelessége a hiba elhárításában) az I. és II. fokú hatóság jogértelmezése eltért. A bizonytalanság megszüntetésére az országgyűlési biztos általános helyettese azt is kezdeményezte, hogy a közigazgatási hivatal vezetője vizsgálja meg, milyen segítséget lehet adni a hatóságoknak az ilyen szabálysértési ügyek intézéséhez.

Az ajánlást a hivatalvezető elfogadta, levelében tájékoztatta az I. fokú szabálysértési hatóságokat arról, hogy a fővárosi, II. fokú szabálysértési hatóság milyen jogértelmezést követ a csendháborítási szabálysértések elbírálása során.

OBH 2971/1998.

Az Alkotmány 70/E. § (1)-(2) bekezdésében védett szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az öregségi nyugdíjigényre csak több év múlva állapítanak meg ellátást, valamint az is, ha a tévesen befizettettet járulékot a panaszosnak kamat nélkül utalják vissza.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoznak a nyugdíj-megállapítás során elkövetett eljárási szabálytalanságok is.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 3199/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való alkotmányos joggal összefüggésben nem okoz visszásságot, ha az ügyben eljáró szervek az eljárási szabályok betartásával a benyújtott panaszokat kivizsgálták és megtették azokat az intézkedéseket, amelyeket a jogszabályok kötelezően előírnak.

A panaszos beadványában a Pannon Lovasakadémia és Mezőgazdasági Szakközépiskolában folyó szakmai munka minőségét és ezzel összefüggésben a tanulói jogok sorozatos megsértését sérelmezte. Alapbeadványát követően még három ízben intézett panaszlevelet az Országgyűlési Biztos Hivatalához, amelyekben korábbi sérelmeit részben megismételte, részben újabb sérelmekkel egészítette ki. A vizsgálat megindításával egyidejűleg az országgyűlési biztos megkereste a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert.

Az FM Műszaki Fejlesztési, Kutatási és Oktatási Főosztálya általános vizsgálatot rendelt el a Szakközépiskolában. A helyszíni vizsgálat során folytatott személyes meghallgatások és az ezekről készült jegyzőkönyvek alapján megállapítást nyert, a vizsgálat által feltárt vezetői hibák súlyossága nem olyan mértékű, amely személyi felelősségrevonást vonna maga után.

A vizsgálat befejezését követően a panaszos újra a fenntartóhoz fordult, most annak érdekében, hogy a földművelésügyi miniszter fontolja meg az iskola igazgatójának esedékessé váló kinevezését. A miniszter a hozzá érkezett újabb beadványok alapján – amelyekben a panaszos ismételten az iskola működésével, szakmai munkájának szintjével kapcsolatos kifogásait fogalmazta meg – 1998 januárjában általános törvényességi és szakmai vizsgálatot rendelt el a panaszolt oktatási intézményben. A vizsgálat 1993-ig visszamenően áttekintette az iskola szakmai tevékenységét és működésének törvényességi feltételeit. A feltárt és kifogásolt működési hiányosságokat az iskola vezetése a vizsgálatot követően megszüntette.

Az országgyűlési biztos az általa lefolytatott vizsgálat, a rendelkezésre bocsátott iratok, valamint a Fenntartó tájékoztatása alapján megállapította, hogy az Obtv-ben megjelölt, az országgyűlési biztos fellépését igénylő alkotmányos joggal összefüggésben visszásság nem történt. Az ügyben eljárt szervek az eljárási szabályokat betartották, a benyújtott panaszokat kivizsgálták és megtették mindazokat az intézkedéseket, amelyeket e jogszabályok számukra kötelezően írtak elő.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának kiegészítő jelentése

Az országgyűlési biztos OBH 3199/1998. számú (1999. február) jelentését követően a panaszos a korábbi panaszhoz szorosan kapcsolódó újabb beadványában azt sérelmezte, hogy a Pannon Lovasakadémia és Mezőgazdasági Szakközépiskolának, valamint annak kollégiumának nincs SzMSz-e, kollektív szerződése, munkaköri leírása, nevelési terve, pedagógiai programja, törvényesen kinevezett kollégiumvezetője, közalkalmazotti tanácsa.

A panasz kapcsán az országgyűlési biztos ismételten megkereste a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Intézményi Osztályát, hogy a panaszos tényállításaival kapcsolatos dokumentumok másolati példányait bocsássa rendelkezésére.

A megkeresett minisztérium a szakközépiskolával kapcsolatos valamennyi bekért dokumentumot az országgyűlési biztosnak megküldte.

Az országgyűlési biztos utóvizsgálata során megállapította, hogy a panasz megalapozatlan volt, ezért az ügyet további vizsgálat nélkül végleg lezárta.

OBH 3683/1998.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha az önkormányzat megalapozatlanul utasítja el a lakásfenntartási támogatás iránti kérelmet.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 3767/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv – a jogosult kérelme ellenére – nem tesz hatékony intézkedést a jogerős határozata végrehajtására.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 4022/1998.

Alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz az államigazgatási szerv a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben (Alk. 2. § (1) bek.), ha eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, illetve döntését nem foglalja határozatba, és ezzel lehetetlenné teszi az ügyfél számára jogszabályban biztosított jogainak érvényesítését.

A panaszos a Budapest XIV. kerületi Önkormányzat által államigazgatási eljárás során tanúsított sorozatos mulasztást sérelmezve fordult beadványával az Országgyűlési Biztosok Hivatalához. 1997. november 7-én a XIV. kerület egyik utcájának lakói több szomszéd aláírásával ellátott beadvánnyal fordultak a kerület polgármesteréhez, melyben intézkedést kértek szomszédjuk szabálytalan kutyatartása miatt. Panaszukra a beadvány megismétlése és többszöri telefonálás után sem érkezett válasz. Az alpolgármester az országgyűlési biztos megkeresésének és a Budapesti Közigazgatási Hivatal vezetője közbenjárásának hatására 1999. február 11-én kelt határozatában kötelezte a beadvánnyal érintettet, hogy ebét közterületen csak szájkosárral és pórázzal sétáltassa, illetve az ebtartás során ügyeljen arra, hogy a szomszédok nyugalmát ne zavarja, az állat anyagi kárt ne okozzon, a környéken élők testi épségét, egészségét ne veszélyeztesse. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze kiszámítható és előrelátható legyen a norma címzettjei számára. Az államigazgatási szerv a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén köteles eljárni. Súlyos jogsérelemnek minősül, ha az eljárásra köteles szerv eljárási kötelezettségét nem teljesíti. Ezt nevezzük a közigazgatási szerv hallgatásának. A határozathozatal elmulasztása jogszerűtlen, hiszen az Áe. a közigazgatási ügy érdemi eldöntésére 30 napos határidőt állapít meg [Áe. 15. § (1)]. A közigazgatási szerv hallgatása az ügyfelek jogait is súlyosan sérti, mert megakadályozza őket abban, hogy jogaikat érvényesítsék. Amint azt az Alkotmánybíróság a 35/1994. számú határozatában kifejtette, a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye azt a kívánalmat is magában foglalja, hogy a közhatalmi eljárások során ne kerülhessen sor önkényes döntésekre.

Alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz az államigazgatási szerv, ha eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, illetve döntését nem foglalja határozatba, és ezzel lehetetlenné teszi az ügyfél számára jogszabályban biztosított jogainak érvényesítését.

Tekintettel arra, hogy az országgyűlési biztos által lefolytatott vizsgálat folyamán az érintett államigazgatási szerv a mulasztást pótolta, a biztos ajánlást nem tett.

OBH 4156/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha az eljárásra vonatkozó joganyag nem világos és átlátható a norma címzettjei számára; ha az eljáró hatóságok nem a hatályos jogszabályok betartásával járnak el, akkor is, ha a végső döntés jogszerű; ha a jogsértő állampolgárok közül csak egyesekkel szemben járnak el; ha a törvényi előírások érvényesülését senki nem vizsgálja.

Nem állapítható meg az állampolgárok jogait érintő visszásság az Alkotmány 70/A. §-ában deklarált diszkrimináció tilalmával, a 18. §-ban biztosított egészséges környezethez való joggal, a 70/D. §-ban biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben azért, mert a Balatont, a természetes vizeket különleges előírások védik, és ezért a part menti telekkel rendelkezőket kivéve mások csak közhasználatú víziállásokról horgászhatnak.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 4230/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és a 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a rendőrségi fogdaépületet használatbavételi engedély nélkül, részben befejezetlenül évek óta használják, és ez a környezetre káros hatással van, ha sem az építtető, sem az építési hatóság nem intézkedik.

A panaszos azt kifogásolta, hogy lakóházukkal szomszédos Heves Megyei Rendőr-főkapitányság új fogdájában a fogvatartottak és a kapitányság épülete körül tartózkodó látogatók “kapcsolattartása” zavarja nyugalmukat.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a jogbiztonsághoz és a tulajdonhoz való joggal kapcsolatos visszásságok gyanúja miatt indított vizsgálatot. Megállapította, hogy a megyei rendőr-főkapitányság területén építési engedély alapján 1992-ben megépült a rendőrségi fogda. Megépülése óta folyamatosan használják, ennek ellenére használatbavételi engedélyt nem kértek az építési hatóságtól, és az sem intézkedett – sem hivatalból, sem az önkormányzathoz érkező panaszokra – ezen állapot jogszerűvé tétele érdekében.

Megállapította, hogy az épület körül kialakult állapotok egyik oka, hogy az építési engedélyben előírt a zajkibocsátást és kilátást akadályozó lamellákat az ablakokra nem szerelték fel. Ennek kötelezettsége építtetőként, kezelőként a megyei rendőr-főkapitányságot terhelte. Építési hatóságként a város jegyzőjének kellett volna eljárnia, az engedély nélkül használatba vett fogdaépület ügyében az építésrendészeti eljárást le kellett volna folytatni.

A fogdaépületből való szabad kitekintés lehetősége eredményezte, hogy az ingatlan telekhatárán túl, panaszosok telkét és a két ingatlan közti közterületként használt átjárót a fogvatartottak és hozzátartozóik, “üzletfeleik” az engedélyezett látogatás kötöttségeit, a tiltásokat megkerülve “szabadtéri beszélőként” használták.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a rendőr-főkapitányság és az építési hatóság mulasztásai a jogbiztonsággal, a tulajdon sérthetetlenségével összefüggésben visszásságot okoztak.

A főkapitányság épülete körüli ingatlanok rendeltetésszerű használatát korlátozta az ott kialakult állapot, a tulajdonjoggal összefüggésben ezért is visszásság keletkezett.

Mivel a vizsgálat megindításának hatására mind a jegyző, mind a megyei rendőrfőkapitány megtette a szükséges intézkedéseket, a visszásságok megállapítása mellett az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást nem fogalmazott meg, de a mulasztások pótlásának jelzését kérte a rendőrfőkapitánytól és a jegyzőtől.

A jegyző a használatbavételi engedélyezési eljárás lefolytatásáról és a lamellák felszereléséről tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét.

A panaszos ennek ellenére a kapitányság épülete körüli állapotot nem tartja megfelelőnek, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese a rendőr-főkapitányság további intézkedéseit szorgalmazta.

OBH 4311/1998.

Nem okoz az alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot, ha a nyugdíjbiztosító ügyintézése objektív okok miatt elhúzódik.

A panaszos állítása szerint rokkantsági nyugdíja megállapításakor a nyugdíjbiztosító nem ismerte el a volt NDK-ban töltött idejét szolgálati időként, mert nem szerepelt a munkakönyvében az 1992. október 28. és 1993. december 20. közötti idő munkában töltött időként. A panaszos kifogásolta a hosszadalmas és eredménytelen ügyintézést is.

A panasz alapján az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatot folytatott, mert felmerült a jogbiztonsághoz és a szociális biztonsághoz való jog sérelemének gyanúja. Az általános helyettes megállapította, hogy a panaszos rokkantsági nyugdíj igényét – a 67 százalékos munkaképesség csökkenésére tekintettel – a lakóhelye szerint illetékes, Ceglédi Nyugdíjbiztosítási Kirendeltség bírálta el. A panaszos 1994. május 1-jétől részesült rokkantsági nyugellátásban, 20 év 158 nap szolgálati idő alapján. A panaszos kérte a volt NDK-ban munkában eltöltött idő szolgálati időkénti elismerését. A külföldön szerzett szolgálati idők elbírálása tekintetében kizárólagos illetékességgel rendelkező Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság – mivel a korábban a szolgálati idő igazolására, illetve az állított munkaviszony megszűnésére vonatkozó részbizonyíték önmagában a vitatott idő teljes tartamának elismeréséhez nem volt elégséges – kérte a panaszostól az esetleg fellelhető újabb igazolások, illetőleg a volt munkáltatója nevének és címének megküldését. A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a volt munkáltatót – ismertté válása után – hivatalból kereste meg és a munkáltatótól beérkezett igazolás alapján elismerte a panaszosnak a volt NDK-ban munkaviszonyban eltöltött idejét is szolgálati időként, összesen 23 év 176 napot. A panaszos nyugdíjának összege azonban nem változott, mivel az átlagkereset alapján kiszámított nyugdíj összege kevesebb volt a nyugdíj jogszabályban előírt legkisebb összegénél, ezért az utóbbit kellett nyugdíjként megállapítani (7480 Ft/hó).

A vizsgálat eredményeként az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszos a volt NDK-ban szerzett szolgálati idő beszámítását, illetőleg annak igazolását célzó iratokat a rokkantsági nyugdíj-megállapító határozat jogerőre emelkedését követően és nem a jogorvoslatra nyitva álló 15 napon belül nyújtotta be. Megállapította azt is, hogy valóban hosszú ideig tartott a pótlólag benyújtott szolgálati idő beszámítása, illetőleg a módosító határozat elkészítése. Az elhúzódó ügyintézésnek azonban objektív okai voltak. Az ügyiratot ugyanis meg kellett küldeni a kizárólagos hatáskörrel rendelkező Fővárosi Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnak, továbbá a szolgálati idő igazolására, illetve az állított munkaviszony megszűnésére vonatkozó, a panaszos által benyújtott igazolás nem volt elégséges, ezért a hivatalból történő bizonyító igazolások beszerzése pedig hosszabb időt vett igénybe. A beszámításra került szolgálati idő végül is nem eredményezhette – a hatályos jogszabályok alapján – a panaszos nyugdíjának emelkedését.

Az ügyben az általános helyettes nem állapított meg alkotmányos joggal összefüggő visszásságot, ajánlást sem tett.

OBH 4399/1998.

Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, s ennek részét képező tisztességes eljáráshoz és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való alkotmányos joggal összefüggésben a vámhatóság eljárása, ha az adott ügyben vizsgálata nem körültekintő, nem tisztázza kellően a tényállást, döntése a hivatalos iratok kézbesítéséről, valamint az adózás rendjéről szóló jogszabályokra való téves hivatkozásokon alapul.

A panaszos, az Alles Autó Kft. ügyvezetője többek között sérelmezte a Szombathelyi Vámhivatal határozatát, vitatta a megállapított vám összegét, annak jogalapját, kifogásolta, hogy jogorvoslati, igazolási kérelmeit, okirati bizonyítékait azok elkésettségére, valamint a székhelyváltozás bejelentésének elmulasztására hivatkozással a vámszervek elutasították.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese vizsgálat során megállapította, hogy a Szombathelyi Vámhivatal (a továbbiakban: vámhivatal) a Kft. terhére 586603 Ft vámot és áfát állapított meg, s határozatát – mellyel módosításokat végeztek az indítványozott vámkezelések vonatkozásában – három esetben próbálta kézbesíteni, de azok nem vezettek eredményre. Ezért a hivatalos iratok kézbesítésének egyszerűsítéséről szóló 43/1953. (VIII. 20.) MT sz. rendelet 9. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a határozatot 1997. október 13-án kézbesítettnek vette.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy a panaszos által csatolt határozatban rögzített, megkísérelt kézbesítési időpontok a vámhivatal által mellékelt tértivevény másolatokkal csak egy esetben egyeztek. A vámhivatal fentieken alapuló számítása szerint a határozat 1997. október 29-én jogerőre emelkedett. E döntésében előírt összegek befizetése céljából fizetési felhívást bocsátott ki a végrehajtási alosztályvezető vám- és egyéb tartozásainak rendezésére, illetve azok befizetése esetén a teljesítés igazolására szólította fel. A panaszos ügyvédje jelezte a vámhivatalnak, hogy a végrehajtás alapját képező határozatot nem kapták kézhez, annak tartalmát nem ismerik, ezért jogerős döntésről nem lehet szó, valamint a felhívásnak sem kívánnak eleget tenni, egyúttal értesítette a vámhatóságot, hogy a cég székhelye és postacíme megváltozott.

A vámhivatal 1998. március 16-án kelt értesítésében a panaszos és ügyvédje észrevételeit jogosnak tartotta, a fizetési felhívást kérte semmisnek tekinteni. A határozatban foglaltak megismerése és a felhívásban foglaltak teljesítése érdekében a határozat egy példányát a Vám- és Pénzügyőrség Vas és Zala megyei Parancsnokság (a továbbiakban: megyei vámhivatal) osztályvezetője 1998. március 12-én személyes adta át a panaszosnak, ezt tértivevényen is rögzítették. E határozat ellen a panaszos, 1998. március 26-án kelt, 1998. március 27-én postára adott fellebbezést nyújtott be, melyben kérte a határozat hatályon kívül helyezését, a származás-igazolások megerősítését, valamint újabb okirati bizonyítékot csatolt. A megyei vámhivatal határozatában az 1998. március 30-án benyújtott jogorvoslati kérelmet mint törvényes határidőn túl benyújtottat visszautasította, s az indokolásban tájékoztatta a panaszost, hogy a jogerőre emelkedett határozat ellen már nincs jogorvoslati lehetőség.

A fellebbezés elutasítását követően – 1998. április 16-án – a panaszos igazolási kérelmet terjesztett elő, mivel beadványát 1998. március 27-én postára adta, így álláspontja szerint fellebbezése határidőben előterjesztettnek minősül, továbbá értesítette a vámhatóságot, hogy az adóhatóságnál szabályosan járt el, a székhelyváltozást jelentette, annak ellenőrzésére a vámhatóságnak lehetősége van. A kérelmet a vámhivatal nem fogadta el, e határozat ellen benyújtott fellebbezést a megyei vámhivatal megalapozatlanság miatt határozatával elutasította.

A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága felügyeleti jogkörben – 1999. április 20-án kelt, jogerős döntésében – e határozatot megsemmisítette, és a megyei vámhivatalt új eljárás lefolytatására utasította.

Megállapítást nyert, hogy a megyei vámhivatal a hivatalos iratok kézbesítéséről szóló jogszabályra való hivatkozása téves, a kiszabott vámteher – a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény alapján – a közlés napján esedékes. Megalapozatlan azon megállapítás is, hogy a határozat kézbesítése azért nem vezetett eredményre, mivel a vámfizetésre kötelezett a címváltozást csak 1998. február 24-én kelt levelében jelezte. A gazdálkodónak a Vám- és Pénzügyőrség felé nincs változás-bejelentési kötelezettsége, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény szerint a változást az adózónak az állami adóhatóságnak (APEH) és az önkormányzati adóhatóságnak kell bejelentenie.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a megyei vámhivatal eljárása a fenti alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okozott, de tekintettel arra, hogy a PM Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága a Vas és Zala Megyei Parancsnokság mint megyei vámhivatal jogszabálysértő határozatát az államigazgatási eljárás szabályai szerint megsemmisítette és a parancsnokságot új eljárás lefolytatására utasította, a panaszban foglaltakat orvosolta, az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett.

OBH 4413/1998.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal, valamint az ugyanezen alkotmányos jogelvből fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv huzamos időn keresztül nem szerez érvényt kötelezettséget előíró határozatának.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz fűződő alkotmányos joggal kapcsolatban visszásságot okoz, ha az építési hatóság a végrehajtási eljárást annak ellenére szünteti meg, hogy határozatának a kötelezett nem tett eleget.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 4430/1998.

I. Nem állapítható meg alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság az államigazgatási szerv eljárásával összefüggésben, ha a másodfokú határozat meghozatalára nyitva álló határidő túllépése a jogbiztonság követelményén kívül más alkotmányos joggal kapcsolatos sérelmet nem okoz.

II. Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot a jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal, illetve a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben az államigazgatási szerv, ha a hozzá benyújtott beadványt – formális határozat hozatala nélkül – gyorsan intézi el.

A panaszos a XXII. kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Adóügyi Irodája által hozott elsőfokú, illetve a Budapesti Közigazgatási Hivatal által fellebbezés alapján, helyi adó fizetési kötelezettség bevallásának, illetve megfizetésének elmulasztása tárgyában hozott másodfokú határozatát sérelmezve személyesen fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához. Beadványában továbbá azt kérte a Hivataltól, hogy az járjon el a panaszos lakóhelye – Budapest egyik utcája – elnevezésének megváltoztatásában. A panaszos beadványában azt is kifogásolta, hogy a XXII. kerületi Önkormányzat több hozzá érkező beadvány ellenére nem tett semmit a panaszos lakásának közelében működő zeneiskola által az ott élőknek okozott panaszok kivizsgálása és elintézése érdekében.

I. A mulasztási bírság kiszabásával kapcsolatos panaszra vonatkozóan az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a következőket állapította meg: Az adókötelezettség akkor keletkezett, amikor a XXII. kerületi Önkormányzat által hozott helyi adórendelet hatályba lépett. A XXII. kerületi önkormányzat a rendeletet annak indoklásával együtt az önkormányzati lapban kihirdette, majd a lapban később még külön is foglalkoztak a helyi adó bevezetésével kapcsolatos aktuális kérdésekkel. A helyi televízió is foglalkozott az adó bevezetésével. Az Önkormányzat minden a jogszabály megismerésére vonatkozó eszközt igénybevett. A mulasztási bírság kiszabására vonatkozó szabályok alkalmazásának jogi alapja fennállt, ezért a biztos vizsgálat során megállapította, hogy az elsőfokú határozat nem sértett anyagi jogi szabályokat a mulasztási bírság kiszabásával. A másodfokon eljáró közigazgatási hivatal anyagi jogi rendelkezést a mulasztási bírság megállapításának felülvizsgálata során nem sértett. A fellebbezésben foglalt kifogást a másodfokú hatóság annak ellenére elbírálta, hogy anyagi jogi szempontból a fellebbezés enélkül is elutasítható lett volna. Jogszabályt sértett azonban a közigazgatási hivatal, amikor a másodfokú határozatot csak hónapokkal a fellebbezés benyújtását követően bírálta el és ezzel alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet okozott a jogbiztonsághoz fűződő joggal összefüggésben. A jogbiztonsággal összefüggésben okozott alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem fennállta azonban önmagában a visszásság megállapításához nem mindig elegendő. Nem lehet elégséges alap a visszásság megállapításához az olyan jogbiztonsággal összefüggő sérelem, amely kizárólag eljárásjogi szabály megsértéséből keletkezik és amelyből más Alkotmányban biztosított jog sérelme nem következik. Figyelemmel arra, hogy a másodfokú határozatban a panaszost tájékoztatták a bírósághoz fordulás jogáról, a jogorvoslathoz való jog nem sérült. A feltárt jogsértéssel más, Alkotmányban biztosított jog nem volt összefüggésbe hozható. Tekintettel arra, hogy a vizsgált esetben a jogbiztonság mellett más Alkotmányban biztosított jog sérelme nem volt megállapítható, alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot a biztos nem állapított meg.

II. A zeneiskola működésével kapcsolatos beadvány elintézésével összefüggésben a biztos a következőket állapította meg: Az önkormányzat a beadvány elbírálása során nem tartotta be az Áe. szabályait, nem hozott határozatot az ügyben. A panasszal azonban érdemben foglalkozott, a beküldött iratokból megállapíthatóan az iskola vezetése és az Önkormányzat több alkalommal is kapcsolatba lépett egymással és a javasolt intézkedéseket az iskola igazgatója megtette. Az országgyűlési biztosok eljárásában alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megállapítására akkor van lehetőség, ha a vizsgált intézkedés, eljárás illetve mulasztás az ügyben érintett alkotmányos jogot aránytalan mértékben vagy alkotmányos cél nélkül korlátozza, illetve egyáltalán nem korlátozható (abszolút) jogot ér sérelem. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben azért nem volt megállapítható, mert a szükségszerű sérelem nem tekinthető aránytalannak. Az előzőekben kifejtettek alapján ezért a biztos megállapította, hogy alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság nem áll fenn.

III. Az utca elnevezésének megváltoztatására irányuló kérelmet a biztos mint hatáskörébe nem tartozót elutasította.

OBH 4465/1998.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogbiztonság alkotmányos elvét sérti a Megyei FM Hivatal eljárása, ha a részarány-tulajdonos aranykoronában nyilvántartott földjének megfelelő aranykorona értékű föld közigazgatási határozattal történő kiadásáról a törvényben írt határidőn belül nem intézkedik.

II. A részaránytulajdonnak megfelelő aranykorona értékű föld helyrajzi számmal való összekapcsolására megállapított határidő elmulasztásával az FM Hivatal nemcsak a jogbiztonság alkotmányos elvét sérti, hanem a tulajdonhoz való jogot (Alk. 13. § (1) bekezdés) is.

A panaszos az országgyűlési biztoshoz intézett beadványában sérelmezte, hogy – beviteli kötelezettség alapján keletkezett – 17,28 aranykorona értékű részaránytulajdonának megfelelő termőföld kiadásáról ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas határozatot nem kapott.

Az országgyűlési biztos a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bekezdés), valamint a tulajdonhoz való jog (Alkotmány 13. § (1) bekezdés) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot.

A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható volt, hogy panaszos a törvényes határidőben (1993. március 24. napjáig) az általa megjelölt helyrajzi számú táblából kérte a beviteli kötelezettség alapján keletkezett részaránytulajdonának megfelelő aranykorona értékű termőföld kiadását. A Földkiadó Bizottság 1995. május 12-én kelt határozatával a vindornyafoki 034/4. helyrajzi számú táblából adta ki panaszos részaránytulajdonának megfelelő értékű földet. Panaszos e határozat ellen fellebbezéssel élt. A fellebbezést a Megyei FM Hivatal bírálta el, s 1995. december 21-én kelt határozatával a támadott elsőfokú földkiadási határozatot – annak törvénysértő volta miatt – megsemmisítette, az új eljárásra való kötelezés mellett.

Az új eljárás lefolytatását követően a Földkiadó Bizottság 1996. április 23-án kelt határozatával ismételten ugyanazt a termőföldet adta ki panaszos részére. Fellebbezés folytán – a megismételt eljárásban hozott ismételten törvénysértő földkiadó bizottsági határozatot – az új eljárásra való kötelezés mellett az FM Hivatal 1996. október 3-án kelt határozatával megsemmisítette.

Az országgyűlési biztos vizsgálata feltárta, hogy a Földkiadó Bizottság működésének megszűnéséig – 1996. december 31. napjáig – a másodfokú határozatban foglalt kötelezésnek nem tett eleget, az új eljárást nem folytatta le, s hogy jogszabályváltozás folytán az ügy elintézése a Megyei FM Hivatal hatáskörébe került, továbbá hogy határozathozatali kötelességének az 1957. évi IV. törvényben előírt határidőben (1997. február 15. napjáig) az FM Hivatal nem tett eleget, ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas, az 1993. évi II. törvény rendelkezéseinek megfelelő határozatot nem hozott.

Az országgyűlési biztos vizsgálata megállapította, hogy az FM Hivatal mulasztásával megsértette a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bekezdés) alkotmányos elvét. Ugyanakkor ez az eljárás sértette a panaszos tulajdonhoz való jogát is, mert akadályozta a panaszost abban, hogy részaránytulajdonának megfelelő aranykorona értékű földtulajdon felett tulajdonosi jogosítványait gyakorolhassa. Az FM Hivatal határozathozatali kötelezettségének elmulasztásával a felhívott alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot idézett elő.

Tekintettel arra, hogy az FM Hivatal – az országgyűlési biztos vizsgálatának befejezését megelőzően – határozatával a vindornyafoki 043/4. helyrajzi számú földrészletet panaszos részére, részaránytulajdonának megfelelő 17,28 aranykorona értékben kiadta, miáltal az előidézett alkotmányos visszásságot megszüntette, ezért az országgyűlési biztos az ügyben ajánlást nem tett, azonban az ügy vizsgálatáról készült jelentése egy példányának megküldésével a panaszost, valamint az FM Hivatalt is tájékoztatta.

OBH 4560/1998.

Nem okoz visszásságot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye, illetve az ennek részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben a szabálysértési hatóság döntése, ha a bizonyítékokkal alátámasztott tényállás esetén a szabálysértési ügyet – az eljárásban részt venni nem kívánó – panaszos távollétében lezárja.

A panaszos sérelmezte, hogy a hatóság veszélyes fenyegetés szabálysértése miatt felelősségre vonta, távollétében hozott határozatot, személyes meghallgatását mellőzte, bizonyítékait, igazolási kérelmét figyelmen kívül hagyta.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese a vizsgálat során megállapította, hogy az elsőfokú szabálysértési hatóság a Gödöllői Rendőrkapitányság, a telektulajdonos sértett feljelentése alapján, a panaszos távollétében hozott határozatot, s a szabálysértés elkövetéséért elmarasztalta. Az elsőfokú rendőri szabálysértési hatóság eljárása során a kívülálló tanuk elmondására alapozva bizonyítottnak látta a jogsértés elkövetését, mivel a panaszos szomszédjával szemben tanúsított magatartása, az élet- és testi épség ellen irányuló kijelentései alkalmasak voltak arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsenek.

A panaszos az 1997. január 21-én a Gödöllői Rendőrkapitányságon megtartott szabálysértési tárgyaláson nem jelent meg, így a tanúk vallomásaira észrevételt nem tehetett. A Gödöllői Rendőrkapitányság vezetőjének fogadóóráján 1997. február 3-án, hivatalos feljegyzésben rögzítették kérelmét, hogy ne idézzék, a szabálysértési eljárásban semmilyen minőségben nem kíván részt venni. 1997. április 2-án a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Központi Ügyeleti Osztályán személyesen tett panaszát jegyzőkönyvezték, azt tartalma alapján fellebbezésként kezelték. 1997. május 29-én a Gödöllői Rendőrkapitányság szabálysértési előadója elkövetőként meghallgatta, a feljelentést ismertette, észrevételeit jegyzőkönyvben rögzítette. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság mint másodfokú hatóság panaszos fellebbezését elbírálta, az elsőfokú szabálysértési hatóság határozatát helyben hagyta. Az Országos Rendőr-főkapitányság Igazgatásrendészeti Főosztálya a panaszos felülvizsgálati kérelme alapján az ügyet felülvizsgálta, s 1998. április 29-én kelt átiratában a panaszost arról értesítette, hogy felügyeleti intézkedés megtételére nem talált jogalapot.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a rendőri szabálysértési hatóságok a jogszabályoknak megfelelően jártak el, a tényállás felderítésére, a bizonyítási eljárás lefolytatására, a határozatok meghozatalára irányuló jogalkalmazói tevékenységük során mulasztást nem követtek el.

OBH 4686/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az ebből következő tisztességes eljárással összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv az általa ismert tényeket figyelmen kívül hagyva hozza meg döntését.

Az Alkotmány 18. §-ában foglalt egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a lakóövezetet határoló véderdő övezetet az önkormányzat képviselő testülete ipari övezetbe sorolja meghatározott beruházás érdekében.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 4904/1998.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal és az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonjoggal kapcsolatos visszásságot okoz, ha a földhivatal késedelme miatt a széljegyzett tulajdonos nem szerez tudomást az ingatlan használatát korlátozó határozatról.

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati jogosultsággal kapcsolatos visszásságot okoz, ha a földhivatal nem rendel ki ügygondnokot a nem ismert tulajdonosok érdekeinek védelme érdekében.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal kapcsolatos visszásságot okoz, ha a hatóság eljárásának speciális szabályait nem jogszabályban határozzák meg, és a bányaszolgalom jogi szabályozása ellentmondásos.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 4944/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal, illetve az Alkotmány 13. §. (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, amikor a vállalkozó szakellenőrzése során a Tolna Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság nem kellően megalapozott adatok alapján bocsát ki olyan összegről fizetési meghagyást, melyet utólag módosítani kell.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 5040/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogbiztonság követelményével, továbbá az ennek részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az ügyvéd ellen fegyelmi eljárást kezdeményezőknek nem teszik lehetővé a fegyelmi tárgyaláson való résztvételt, bizonyítékaik ismertetését, továbbá ha az eljárást megszüntető határozat indokolása nem tartalmazza a panaszban közölt kifogásokat és elutasításuk indokait.

A panaszosok a beadványukban azt kifogásolták, hogy a Szegedi Ügyvédi Kamara nem járt el megfelelően, amikor az általuk panaszolt ügyvéd magatartását – aki társasházi lakásépítésük előkészítése során a számukra súlyosan hátrányos helyzet megteremtésében közreműködött – nem tekintette szándékos vétségnek; először az előzetes, majd később a fegyelmi eljárást – bizonyítékaikat figyelmen kívül hagyva – indokolatlanul szüntette meg. Az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálata megállapította, hogy a panaszosok azért kezdeményeztek a szerződést készítő ügyvéd ellen fegyelmi eljárást a kamaránál, mert szerintük bár az ügyvédnő tudott a társasházszervező kft. fizetésképtelenségéről, arról, hogy a társasházépítés telkének vételárából semmi sincs kifizetve, őket nem figyelmeztette arra, hogy ilyen körülmények között pénzüket elveszíthetik. Sőt: ő tanácsolta, hogy a panaszosok által a kft. részére kifizetett pénznek megfelelő tulajdoni hányad javukra ne kerüljön bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba, hanem az a kft. tulajdona maradjon. Arról is tudomása volt, hogy a kft. ügyvezetője büntetett előéletű. Az ügyvéd a kft. tagjaként intézte a kft. ügyeit, jogi tanáccsal látta el az ügyvezetőt, aki végül a kft. társasházépítéssel kapcsolatos minden kötelezettségét továbbadta egy bt.-nek, amely ezt nem teljesítette. A panaszosok állítása szerint mindezekkel az ügyvéd ügyvédi kötelezettségét vétkesen megszegte. A Szegedi Ügyvédi Kamara elnöke az ügyvéd elleni előzetes vizsgálatot megszüntette, mert a szerződés nem teljesítése esetén nem az azt készítő ügyvéddel, hanem a szerződő féllel szemben lehet igényt érvényesíteni. A szerződéseket megvizsgálva pedig az elnök megállapította, hogy az ügyvéd nem szegte meg hivatása szabályait. A határozatot az Országos Ügyvédi Kamara Elnöksége hatályon kívül helyezte, és elrendelte az előzetes vizsgálat lefolytatását. Ehelyett azonban a Szegedi Ügyvédi Kamara fegyelmi tanácsa fegyelmi eljárást folytatott, melynek során az eljárást megszüntette, e döntés – fellebbezés hiányában – azonnal jogerőre emelkedett. A panaszosok fellebbezését ugyanaz, az elsőfokú határozatot hozó fegyelmi tanács elutasította, mert fegyelmi határozat ellen csak a kamara fegyelmi megbízottja és az eljárás alá vont ügyvéd nyújthat be fellebbezést.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Szegedi Ügyvédi Kamarának, illetve fegyelmi tanácsának eljárása az Országos Ügyvédi Kamara Fegyelmi Szabályzata több rendelkezését megszegte. A tárgyalásról a panaszosok értesítést nem kaptak, őket nem hallgatták meg, a hozott határozatok indokolása formális volt, nem adott választ a panaszban foglaltakra. (A megszüntető határozat indokolásából csak az derül ki, az ügyvéd azért vétlen, mert nem volt tagja a kft.-nek, és mert az előszerződés és a végleges szerződés tartalma azonos volt.)

A fegyelmi eljárás jellege folytán a panaszt bejelentőt megillető rendkívül szűk jogorvoslati lehetőség miatt az eljárási szabályok megsértése a bejelentő alkotmányos jogaival összefüggésben visszásságot jelent. Ezek az eljárási hibák ismétlődésük esetén árthatnak az ügyvédi kar, a kamara iránti bizalomnak is.

A visszásság orvoslása érdekében az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlásában kérte az érintett ügyvédi kamara és a Magyar Ügyvédi Kamara elnökét is, hogy tegyenek intézkedéseket a hibák megelőzésére, a fegyelmi eljárás szabályainak megtartására. Az ajánlással mindketten egyetértettek, intézkedéseket tettek.

A fegyelmi eljárás hibái egyébként oda vezettek, hogy a panaszosok az állampolgári jogok országgyűlési biztosától vártak segítséget az ügyvédi tevékenység jogszerűségének megítélésében, holott hatásköre csak a fegyelmi eljárás szabályszerűségének vizsgálatára terjed ki, az egyedi döntések felülvizsgálatát – akár csak a hiányos indokolás kiegészítését – nem kezdeményezheti. Az ügyvédekről szóló új jogszabály (a konkrét esetre még az 1983: 14. tvr. volt irányadó), az 1998. évi XI. törvény sem ad lehetőséget a hasonló hibáknak akár a Magyar Ügyvédi Kamara, akár az ügyvédi kamarák tevékenysége felett törvényességi felügyeletet gyakorló igazságügy-miniszter által történő orvoslására, hiszen arra sincs lehetőségük, hogy új eljárást rendeljenek el, ha jogsértést tapasztalnak. A törvény 121. § (3) bekezdése – az ügyvéd által kezdeményezhető bírósági eljárásra tekintettel – a miniszteri törvényességi eljárást kizárja. A konkrét ügy tanulsága alapján ezért kezdeményezte az országgyűlési biztos általános helyettese az igazságügy-miniszternél, fontolja meg olyan törvénymódosítás előkészítését, amely lehetővé tenné, hogy a miniszter vagy a Magyar Ügyvédi Kamara a fegyelmi eljárásban hozott törvénysértő döntést megsemmisítse, és új eljárást rendeljen el, feltéve hogy a jogorvoslatra más lehetőség nincs. E kezdeményezéssel kapcsolatban a miniszter, de a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke is megbeszélést tart szükségesnek, mert teljesítése érintheti a kamara autonómiáját.

OBH 5108/1998.

Önmagában nem okoz visszásságot az Alkotmány 70/E. §-ával és a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben, ha a panaszos ápolási díj iránti kérelmét az önkormányzat elutasítja.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 5197/1998.

A Földrendező, valamint a Földkiadó Bizottság eljárása sérti a jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.) alkotmányos elvét, ha nem biztosítja a kárpótlásra jogosult tanyatulajdonos kérésére – kárpótlási jegyét 1000 Ft/aranykorona értékben átszámítva a tanyája körüli földből – a kárpótlási földalap kijelölését.

A panaszos az Országgyűlési Biztosok Hivatalához intézett beadványában sérelmezte, hogy a tanyája körüli földből kérése ellenére sem jelölte ki a Földkiadó Bizottság a kárpótlási földalapot.

Az országgyűlési biztos a jogbiztonság alkotmányos elve (Alkotmány 2. § (1) bekezdés) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot.

A panaszos tanyatulajdonos és egyben részaránytulajdonos, valamint kárpótlásra is jogosult, aki tanyája körüli – eredetileg részaránytulajdonú földalapba kijelölt – földből kérte alanyi jogon szerzett 154000 Ft névértékű kárpótlási jegye aranykoronánként 1000 Ft figyelembevételével 154 aranykorona értékű termőföld kijelölését kárpótlás céljára.

Panaszos kérelmét határidőben eljuttatta a helyi Földrendező, illetve Földkiadó Bizottsághoz. A két bizottság azonban panaszos által a kárpótlási földalapba kijelölni kért 154 aranykorona érték helyett mindössze 35 aranykorona értékű föld kijelölését kezdeményezte a döntésre jogosult Kárrendezési Hivatalnál.

A vizsgálat feltárta, hogy az említett bizottságok nem tartották meg az 1993. évi II. törvény 8. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, mely szerint a kárpótlásra jogosult tanyatulajdonos által kért – kárpótlási jegye 1000 Ft/aranykorona érték figyelembevételével átszámított aranykorona értéknek megfelelő mértékű – földet is a kárpótlási földalapba kell kijelölni és ennek jóváhagyását a Megyei Kárrendezési Hivatalnál kezdeményezni.

A vizsgálat megállapította, hogy az említett bizottságok a törvény idézett rendelkezéseit megszegve megsértették a jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bekezdés) alkotmányos elvét azáltal, hogy eljárásuk során a törvény rendelkezéseit nem tartották be, s így eljárásuk nem volt kiszámítható, miáltal a felhívott alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot idéztek elő.

Figyelemmel arra, hogy az említett visszásság ma már – mások által jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokra is tekintettel – nem orvosolható, az országgyűlési biztos az ügyben ajánlást nem tett. Vizsgálatának eredményéről azonban panaszost, valamint a Megyei FM Hivatal vezetőjét is tájékoztatta.

OBH 5284/1998.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az ebből fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv évekig nem folytatja le a bíróság által elrendelt új eljárást.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az ügyfél által benyújtott kizárási indítványára hozott helytelen másodfokú hatósági döntést a kijelölt hatóság nem észrevételezi, valamint ha a kijelöléstől számított több mint egy éven át nem hoz döntést.

A panaszos a beadványában azt sérelmezte, hogy a XIX. ker. Önkormányzat jegyzője huzamos ideje nem folytatta le a bíróság által – telepengedélyezési ügyben jogerős ítélettel – elrendelt új eljárást.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszos szomszédja kérelmére a XVIII. ker. Önkormányzat jegyzője 1994-ben adott telepengedélyt bútorasztalos tevékenység mellett épületasztalos tevékenységre. A panaszos jogorvoslati kérelmei alapján hozta meg a Fővárosi Bíróság az engedélyező határozat kikötései közül az 1. és 2. pontját megsemmisítő és új eljárás lefolytatását elrendelő jogerős ítéletét. A panaszos az ítéletet követően kérte az eljárás lefolytatását, valamint más eljáró hatóság kijelölését 1997-ben. A Fővárosi Közigazgatási Hivatal birtokvédelmi eljárás lefolytatására jelölte ki a XIX. kerület jegyzőjét. Nyolc hónap elteltével a panaszos ügye elintézését sürgette a hatóságnál, amely szerv állásfoglalást kért felügyeleti szervétől, miután tudomása szerint nem volt a szomszédok között birtokvita. A felettes hatóság álláspontja az volt, hogy az időközben hatályba lépett 1997. évi CXXXVII. törvény 3. §. (1) bekezdése alapján, mely szerint a vállalkozói igazolványok kiadása, visszavonása és az ezzel kapcsolatos igazgatási eljárás kamarai hatáskörbe tartozik, tegye át az ügyet az intézkedésre jogosult szervnek. Az állásfoglalás óta eltelt fél év alatt az országgyűlési biztos általános helyettese tájékoztatáskéréséig a jegyző nem intézkedett.

A megkeresésre adott válaszához a jegyző csatolta a kijelölő határozat szerinti birtokvédelmi eljárásban hozott határozatát, s azt a levelét, mellyel megküldte a telepengedélyezési ügyben hozott bírói ítéleteket a XVIII. ker. jegyzőjének intézkedésre.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a XIX. ker. jegyzője eljárásával (a kijelölést követő közel húsz hónapos hallgatásával) megsértette az államigazgatási eljárás szabályairól szóló törvény előírásait. Bár a Fővárosi Közigazgatási Hivatal határozata meghozatalának ideje óta – amellyel kijelölte a XIX. ker. jegyzőt az eljárás lefolytatására – a panasz benyújtásakor már elmúlt az országgyűlési biztos vizsgálatára nyitva álló idő, a határozat téves voltára rá kellett mutatnia az országgyűlési biztos általános helyettesének, hiszen a jegyző eljárása elhúzódásának nagymértékben a kijelölés tárgyának helytelen meghatározása volt az oka. A jogerős bírói ítélet a telepengedélyezési eljárás részleges megismétlésére kötelezte ugyanis az elsőfokú hatóságot, míg a kijelölés birtokvédelmi eljárás lefolytatására szólt. A határozatot mind a panaszos, mind pedig az üggyel érintett két jegyző megkapta, ellene egyik értesített sem nyújtott be jogorvoslatot. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az ügyben részt vevő közigazgatási szervek eljárásukkal a jogbiztonság elvével összefüggésben, s ezzel a jogorvoslathoz fűződő alkotmányos joggal kapcsolatban visszásságot okoztak. Az eljáró jegyző azonban mulasztását pótolta, a kijelölő határozatban megjelölt eljárást határozattal lezárta, biztosítva a jogorvoslat lehetőségét. A jegyző arról is adott tájékoztatást, hogy az ügy kapcsán figyelmeztette munkatársait a jövőbeni szabályszerű eljárásra, s arra, hogy amennyiben a felügyeleti szerv intézkedése pontatlan (nem egyértelmű), úgy mielőbb tegyék meg a szükséges és lehetséges intézkedéseket. Fentiekre figyelemmel az országgyűlési biztos általános helyettese, miután ajánlása hasonló tartalmú lett volna, ajánlást nem tett a jegyzőnek.

Az országgyűlési biztos általános helyettese felkérte ugyanakkor a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjét, intézkedjen arról, hogy munkatársai az ügyfelek más hatóság kijelölése iránti kérelmeit körültekintően vizsgálják – hiszen maga a közigazgatási határozat bírói felülvizsgálata s az annak során hozott döntés nem feltétlen kizárási ok –, valamint helyesen határozzák meg, milyen eljárás lefolytatására irányul a kijelölés.

A közigazgatási hivatal vezetője az ajánlást elfogadta, és annak megfelelően intézkedett munkatársai szabályos eljárása érdekében.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a határidőben megadott választ tudomásul vette.

OBH 5350/1998.

A tényállás nem elég alapos vizsgálata, továbbá a határozathozatal mellőzése visszásságot okoz a panaszosnak az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogbiztonság követelményéből eredő tisztességes eljáráshoz való jogával összefüggésben. A csapadékvíz-elvezető árokban felgyülemlő ürülék veszélyezteti az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot.

A panaszos szomszédja állattartását, továbbá azt sérelmezte, hogy a Polgármesteri Hivatal az ezzel összefüggésben szóban előadott bejelentéseire, valamint az ÁNTSZ Szigetvár Városi Intézetének megkeresésére nem intézkedett.

Az ÁNTSZ által lefolytatott helyszíni ellenőrzés az állattartással kapcsolatban megállapítja a tartott állatok számát, az állatok elhelyezésére szolgáló hodály távolságát a csapadékvíz-elvezető ároktól, valamint a terület (udvar) lejtésének következtében az árok állati ürülékkel való bemosódásának lehetőségét.

A település körjegyzője a panaszos bejelentésének kivizsgálására megidézte a panaszolt állattartót. Az államigazgatási eljárást a hatóság azzal zárta le, hogy felkérte a megjelenteket a közegészségügyi, köztisztasági és környezetvédelmi szabályok betartására. Arra, hogy ezekről a szabályokról az állattartó kapott-e tájékoztatást, a jegyzőkönyv nem tartalmaz utalást.

Az állattartó meghallgatásáról készült jegyzőkönyv az eltömődött csapadékvíz-elvezető árokkal kapcsolatban csupán azt tartalmazza, hogy a hídgyűrű évek alatt eltömődött és a csapadékvíz valóban nem tud elfolyni. A jegyzőkönyvben az eltömődés okának, illetve az ÁNTSZ azon megállapításnak a vizsgálatára, miszerint a terület lejtése az állati ürülék csapadékvízzel történő bemosódását a panaszos háza előtt lévő csapadékvíz-elvezető árokba lehetővé teszi, nem került sor. Az 1998. január 1-jén hatályba lépett OTÉK értelmében a terület csapadékvíz-elvezetési rendszerét úgy kell kialakítani, hogy a víz a terepen és az építményekben, továbbá a szomszédos telkeken és építményekben, valamint a közterületen kárt (átázást, kimosást, korróziót stb.) ne okozzon, és a rendeltetésszerű használatot ne akadályozza.

A hatóság vizsgálata nem terjedt ki arra, hogy az állattartó helyről ürülékkel szennyezett víz kerül(het) a csapadékvíz elvezetésére szolgáló árokba, amelynek következtében az árok funkciójának, vagyis a csapadékvíz elvezetésének nem tud eleget tenni; benne az ürülékkel szennyezett víz felgyülemlik.

Azzal, hogy a Polgármesteri Hivatal a panaszos beadványa alapján eljárt ugyan, de az abban foglaltakat csak részben vizsgálta ki, továbbá nem hozott határozatot, megsértette az 1957. évi IV. törvényben foglaltakat. A mulasztás visszásságot okozott a panaszosnak a jogbiztonság követelményéből eredő tisztességes eljáráshoz való jogával összefüggésben. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a csapadékvíz-elvezető árokban felgyülemlő ürülék veszélyezteti a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot.

A visszáság orvoslása érdekében az általános helyettes kezdeményezte, hogy Somogyapáti Község körjegyzője gondoskodjon a panasz teljes körű, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvénynek megfelelő elintézéséről, figyelemmel az ÁNTSZ Városi Intézetének az állattartás során keletkező ürülék bemosódásával összefüggő megállapítására.

A kezdeményezésre a körjegyző határozatban kötelezte a panaszolt állattartót, hogy a határozat jogerőre emelkedésétől számított 5 hónapon belül építtessen zárt szennyvíztárolót. Felhívta továbbá a figyelmét az állattartásra vonatkozó jogszabályok betartására.

OBH 5432/1998.

Nem okoz alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot, ha a rokkantsági nyugdíjigény elbírálásához szükséges munkaképesség-csökkenést vélelmező orvosi vizsgálatot – összeférhetetlenségi okok miatt – nem az igénylő lakóhelye szerint illetékes, hanem kijelölt orvosi bizottság végzi el.

A panaszos sérelmezte, hogy rokkantsági nyugdíjigénye elbírálása során a lakóhelye szerint illetékes orvosi bizottságnál való megjelenésekor közölték vele, hogy orvosi felülvizsgálatát magasabb szintű bizottság fogja elvégezni. A panaszos szerint ez “negatív megkülönböztetés” vele szemben.

A panaszos az Országgyűlési Biztos Hivatalához eljuttatott beadványával egy időben más hatóságokat is megkeresett panaszával. Így többek között az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt, mely felkérte vizsgálatra az Országos Orvosszakértői Intézet főigazgatóját. Az intézet főigazgatója megállapította, hogy a lakóhelye szerint illetékes, Mátészalkán működő orvosi bizottság elfogultságot jelentett be a panaszos igényének elbírálásához szükséges felülvizsgálat elvégzésében, mellyel az ellenőrző főorvos egyetértett. Ennek ellenére a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a Mátészalkai Orvosi Bizottsághoz idézte a panaszost, tekintettel arra, hogy másik orvosi bizottság kijelöléséről nem kapott tájékoztatást. A panaszos az idézésre megjelent, a szakvéleményre azonban az orvosi bizottság rávezette, hogy összeférhetetlenség miatt a beteget nem vizsgálja, más bizottság kijelölését kéri.

Az ügyben a diszkrimináció tilalma sérelmének gyanúja miatt az országgyűlési biztos is folytatott vizsgálatot. Megállapította, hogy az Országos Orvosszakértői Intézet működési szabályzata, valamint a főigazgató 752/1989. számú utasítása lehetőséget, illetőleg kötelező előírást tartalmaz arra, hogy összeférhetetlenség vagy elfogultság esetén az orvosi bizottság köteles azt jelenteni, és ha a bejelentés megalapozott, másik orvosi bizottságot kell kijelölni az orvosi felülvizsgálat elvégzésére.

Az országgyűlési biztos az alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot nem tárt fel az ügyben. Megállapította azonban, hogy a panaszosnak feszültséget és fáradságot okozott, amikor idézésre megjelent az előtt az orvosi bizottság előtt, amely már korábban elfogultságot jelentett be a vele szembeni vizsgálat elvégzésére. Ezért az országgyűlési biztos felkérte az Országos Orvosszakértői Intézet főigazgatóját arra, hogy hívja fel az orvosi bizottságok figyelmét az ügyfelek érdekeit is tiszteletben tartó gondosabb munkavégzésre.

OBH 5638/1998.

Nem okoz alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot, ha az illetékes önkormányzati, valamint rendőri szervek eljárása a jogszabályoknak megfelel, és megteszik azokat az intézkedéseket, melyek elkerülhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy egy település lakóinak a jogbiztonsághoz (Alkotmány 2. § (1) bek.) és a lehető legmagasabb színtű testi és lelki egészséghez való joga (Alkotmány 70/D. § (1) bek.) sérülésének közvetlen veszélye megszűnjön.

A Magyar Hírlapban megjelent “Hosszúhetény retteg és tovább demonstrál” című cikkben a település lakói a község megnövekedett gépjárműforgalmát, az azzal okozott zajhatást, levegőszennyezést és a forgalom okozta balesetforrást sérelmezték.

A cikk alapján felmerült annak gyanúja, hogy a teherautók településen belüli közlekedése miatt sérült Hosszúhetény lakóinak jogbiztonsághoz, valamint a lehető legmagasabb színtű testi és lelki egészséghez való joga. Ezért az országgyűlési biztos – hivatalból – vizsgálatot rendelt el, melynek során megkereste a település jegyzőjét és a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy Hosszúhetény önkormányzatának képviselő-testülete megtette a lépéseket a település belső területének tehermentesítése érdekében, ugyanis elkészítették egy elkerülő út megépítésének tervét, az anyagi fedezet előteremtésére pedig pályázat készítését tervezték. Erre tekintettel semmilyen hatóság vagy közszolgáltatást végző szerv eljárása, határozata, illetve hatóság intézkedésének elmulasztása miatt nem érte a település lakóit alkotmányos emberi jogokkal kapcsolatos visszásság, és annak közvetlen veszélyét sem idézték elő. Megállapította azt is, hogy a túlsúlyos, sokszor a sebességhatárt túllépő, rossz műszaki állapotú teherautóknak a településen belüli közlekedéséből a jövőben viszont származhat alkotmányos emberi jogokkal összefüggő sérelem, illetve közvetlen veszélyben van Hosszúhetény lakóinak a jogbiztonsághoz és a lehető legmagasabb színtű testi és lelki egészséghez való joga.

A főkapitányi tájékoztató szerint a település illetékes rendőri vezetője, polgármestere és a főkapitányság illetékes osztályvezetője megállapodtak abban, hogy a főkapitányság által biztosított technikai eszközökkel, a Komlói Rendőrkapitányság állománya – folyamatosan és visszatérően – fokozott közúti ellenőrzéseket tart Hosszúhetényben. Ezenkívül a kapitányság vezetője beszerezte a szállítási vállalkozók névsorát, akikkel a szállítással érintett községek – köztük Hosszúhetény – polgármesterei megbeszélik a felmerült problémákat, és azok felszámolására megoldást keresnek.

A jegyző a főkapitánnyal megegyezően számolt be a fokozott közúti ellenőrzések bevezetéséről szóló megállapodásról.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az ügyben eljáró hatóságok eljárása a jogszabályoknak megfelelt, és megtették azokat az intézkedéseket, melyek elkerülhetetlenül szükségesek voltak ahhoz, hogy Hosszúhetény lakóinak a jogbiztonsághoz és a lehető legmagasabb színtű testi és lelki egészséghez való joga sérülésének közvetlen veszélye megszűnjön. Ezért alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot nem állapított meg, és tekintettel arra, hogy a főkapitányság és a polgármesteri hivatal a halaszthatatlan intéz- kedéseket a vizsgálat során megtette, ajánlással nem élt.

OBH 5705/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal, illetve ennek részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben csekély mértékű visszásság állapítható meg, ha a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság ügyintézője nem kellő körültekintéssel jár el, és részben emiatt az ügyfél az özvegyi joghoz járó kárpótlás őt megillető részét is késedelmesen kapja meg.

A panaszos 1998. február 10-én a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz fordult kérelmével, miszerint a férjének megállapított személyi életjáradék 50%-ban való továbbfolyósítására igényt tart.

A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság válaszleveléből arról értesült, hogy az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal csak 6116 Ft kifizetésére szóló határozatot hozott 1992. január 1-jétől az eredeti jogosult, a férj jogán a házastárs javára. Ettől eltérő összegű, özvegyi jogon jogosultságot biztosító határozat nem volt a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság birtokában. A levélben felhívták az özvegy figyelmét arra, hogy forduljon az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz, és állapíttassa meg az özvegyi jogú életjáradékot a hivatallal. A megfogalmazással mintegy megerősítették az özvegy azon feltételezését, hogy számára jár özvegyi jogon életjáradék.

A szervezeti formájában átalakult kárrendezési szerv, a Központi Kárrendezési Iroda a panaszos özvegyi jogon igényelt életjáradék iránti igényét az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény alapján – jogszerűen – elutasította.

Az említett törvény 6. § (3) bekezdése, mely szerint a túlélő házastársat a sérelmet szenvedőnek járó kárpótlás 50%-a illeti meg, nem azt jelenti, hogy a kárpótlásban részesült sérelmet szenvedett halála esetén annak házastársa a kárpótlás 50%-át örökölné. E rendelkezés arra az esetre vonatkozik, ha a sérelmet szenvedett a kárpótlási határozat meghozatala előtt meghal, és így a határozatot eredetileg már a túlélő házastárs részére megállapított 50%-os kárpótlásról hozzák meg.

A túlélő házastárs jogcímén életjáradék iránt a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz is előterjesztett igényt e szerv 1999. március 11-én – utóbb – elutasította.

Az 1997. július 29-én kelt jogerős hagyatékátadó végzés alapján a sérelmet szenvedettet életében megillető 60882 Ft életjáradékot a végzésben megjelölt örökösnek, így a panaszosnak is az egyharmad rész erejéig 1999-ben gyorspostai utalványon feladták.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese visszásságot állapított meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye miatt, illetve az ennek részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben.

Tekintettel arra, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének megkeresésére e hibákat a közigazgatási szerv vezetője késedelem nélkül korrigálta, ezért a visszásságot csekély mértékűnek értékelve az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlást nem tett.

OBH 5854/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv nem intézkedik a számára előírt ügyintézési határidőn belül.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 6371/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és a 13. § (1) bekezdésében meghatározott tulajdonhoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz, ha az illetékhivatal számítógépes nyilvántartását nem módosítja és az ügyfelét a korábban törölt tartozás megfizetésére szólítja fel.

Panaszos sérelmezte, hogy Cegléd Város Polgármesteri Hivatal Megyei Illetékhivatala annak ellenére, hogy 1996. évben felmentette az illetékfizetési kötelezettség alól 1998 októberében az illeték, illetve ennek kamatai megfizetésére szólította fel.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese az említett jogok sérelmének lehetősége miatt indított vizsgálata során megállapította, hogy panaszos az 1991. december 01-én kelt szerződéssel ajándékba kapta a pomázi 1766/7 hrsz-ú ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségét. Panaszos terhére 95700 Ft vagyonszerzési, 1000 Ft illeték-nyilvántartási és 28710 Ft mulasztási bírságot írtak elő. A felfüggesztett vagyonszerzési illetéket határozattal kitörölte, mivel az ingatlant határidőn belül lakóházzal beépítette, így a tételen ezt követően 29710 Ft hátraléka maradt fent. 1998 októberében a fentiek ellenére a panaszost 125410 Ft illeték és ennek kamatai befizetésére szólították fel.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megkeresése nyomán az illetékhivatal az iratokat felülvizsgálta és megállapította, hogy a számítógépes nyilvántartásból a felfüggesztett illeték tévedésből nem lett törölve, ezért annak törléséről intézkedtek.

A földhivataltól bekért Pénzintézeti Központ engedélye alapján a mulasztási bírság összegét szintén törölték tekintettel arra, hogy a jogügyletet a Pénzintézeti Központ 1993. november 15-én kelt határozatával hagyta jóvá. Így fizetendő csak az ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték 1000 Ft, a felfüggesztett illeték törlése után fennmaradó 29710 Ft, különbözet 28710 Ft, melynek törlését az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 82. § 80. § (1) bek. a.) pontja és az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. 74. § (1) bek. alapján elrendelték.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította ezért, hogy az illetékhivatal eljárása a jogbiztonsággal összefüggésben alkotmányos visszásságot idézett elő azzal, hogy nyilvántartását nem módosította és így ügyfelét tartozás megfizetésére szólította fel. Ajánlást az ügyben nem tett tekintettel arra, hogy a hatóság a panasz saját hatáskörben orvosolta.

OBH 6426/1998.

Nem okoz visszásságot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve az ennek részét képező tisztességes eljáráshoz és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében deklarált jogorvoslathoz való alkotmányos jogokkal összefüggően az ügyvédi kamarák eljárása, ha a fegyelmi eljárást a jogszabályok betartásával folytatják le, döntéseik jogszerűek, az ügyvédek magatartása nem ellentétes a jogszabályokkal és az ügyvédi hivatás magatartási szabályaival.

A panaszos, veje és leánya jogi képviselőjeként többek között a lakás-adásvételi szerződéssorozat lebonyolításában közreműködő két ügyvéd jogsértő tevékenységének fegyelmi vizsgálatát, valamint a Bács-Kiskun Megyei Ügyvédi Kamara és az Országos Ügyvédi Kamara által hozott határozatokat sérelmezte. A sérelem lényege, hogy dr. Sz. K. jogosulatlanul avatkozott be veje és leánya által kötött szerződésbe, arra “kényszerítve” őket, hogy a kiegészítő megállapodást aláírják. A panaszos dr. L. I-vel szemben kifogásolta, hogy hagyta az irodájában intézkedni dr. Sz. K-t, őt nem távolíttatta el.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy 1997 júliusában hat lakás-adásvételi ügyletből álló szerződéssorozat készült. dr. Sz. K. ügyvéd ügyfele által fizetett vételár volt az, amely a teljes sorozat lebonyolítását biztosította. dr. Sz. K. ügyvéd – 1997. július 17-én – dr. L. I. ügyvéd irodájában közölte, hogy ügyfele abban az esetben fizet, ha tudja, hogy ki kapja a pénzt, s ha biztosított, hogy a megvásárolt lakást, rövid időn belül birtokba veheti. Panaszos és veje először tiltakoztak a birtokbaadási határidő előrehozatala ellen, majd végül hozzájárultak, s ebből adódóan először a korábbi átvételi elismervényt egészítették ki, majd azonos tartalommal egy új megállapodást készítettek.

Az országgyűlési biztos általános helyettese lefolytatott vizsgálata során megállapította, hogy az 1997. július 21-én a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ügyvédi Kamarához benyújtott panasz alapján, a kamara elnöke – dr. L. I. és dr. Sz. K. ügyvédekkel szemben – előzetes vizsgálatot rendelt el. A panaszolt ügyvédek igazoló jelentést küldtek a kamarának. Az elnök az ügy más területi kamara által történő kivizsgálását kérte az Országos Ügyvédi Kamara Elnökétől, mivel dr. Sz. K. ügyvéd a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ügyvédi Kamara Elnökségének tagja, a kamara fegyelmi megbízottja. A panaszost a beadványa kivizsgálására illetékes Bács-Kiskun Megyei Ügyvédi Kamara kijelöléséről tájékoztatták. A kamara fegyelmi főmegbízottja 1997. október 29-én a panaszost is meghallgatta, s az ügy tisztázásához szükséges iratok beszerzése után összefoglaló jelentést készített, mely alapján a kamara elnöke a panasz elutasítása, a fegyelmi eljárás megindításának megtagadása mellett döntött. A panaszos felülvizsgálati kérelemnek minősülő beadványa után az Országos Ügyvédi Kamara az ügyet újból megvizsgálta, és az 1998. február 16-án tartott ülésén a megyei kamara elnökének határozatát helybenhagyta, a kérelmet elutasította, mivel a panaszos beadványában olyan új tényre vagy adatra nem hivatkozott, mely kétségessé tenné az elnöki határozat megalapozottságát. Az Igazságügyi Minisztérium által, a panaszos kezdeményezésére lefolytatott törvényességi felülvizsgálat is az Országos Ügyvédi Kamara álláspontját igazolta.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az ügyvédi kamarák a panaszokat részletesen kivizsgálták, azok eredményéről minden esetben értesítést küldtek, határozataik, döntéseik meghozatala során betartották a jogszabályok rendelkezéseit, ezért eljárásuk az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében deklarált jogorvoslathoz való alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot nem okozott.

OBH 6483/1998.

Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve az ennek részét képező tisztességes eljáráshoz, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben, ha a vámhatóság eljárási jogszabálysértéseket is megvalósító eljárása indokolatlanul elhúzódik.

A panaszos sérelmezte a Kecskeméti Vámhivatal vámraktárba vételre, azonnali fizetés elrendelésére, lefoglalásra, értékesítésre vonatkozó sorozatos jogsértő intézkedéseit, határozatait, az előírt rendelkezések elmulasztását.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a vizsgálata során megállapította, hogy 1996. szeptember 2-án a vámhivatal a Raritat Kereskedelmi és Szolgáltató Bt-től különböző ingóságok vámraktárba vételét rendelte el, majd rövid időn belül, a panaszost azonnali vámfizetésre kötelezte. A fellebbezés folytán a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokság Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Parancsnoksága (a továbbiakban: megyei vámhivatal) 1996. november 11-én kelt határozatával a Kecskeméti Vámhivatal (a továbbiakban vámhivatal) intézkedését megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasította. A másodfokú határozatot a vámhivatal elmulasztotta a Bt. részére kézbesíteni, valamint a megsemmisített határozatnak megfelelően intézkedve a Bt-t felszólította a fizetésre. A lefoglalt vámárut, tisztázatlan körülmények között, a Bt. értesítése nélkül, a saját érték-megállapítása szerinti érték töredékét képező áron, eladta. A panaszos időközben – panaszbeadványa folytán – tudomást szerzett a másodfokú határozatról. A vámhivatal ekkor az általa megállapított fizetési kötelezettséget törölte, majd az új eljárás során, előző, megsemmisített határozatát csaknem azonos tartalommal meghozta és közölte. A Bt. fellebbezett, mire a vámhivatal a határozatát – a fellebbezés benyújtását követő három hónap múlva, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságánál tett panasz után – visszavonta.

A panaszos szerint a visszavonó határozat is sértette a társaság jogait, ezért a Bt. az ügynek a másodfokú hatósághoz, a megyei vámhivatalhoz történő továbbítását kérte. A megyei vámhivatal ismét megsemmisítette a határozatot, és új eljárásra kötelezte az elsőfokú vámhivatalt. A vámhivatal az ismételt új eljárás során hozott határozatával a vámáru eladásából származó jelentéktelen összeget a Bt. tartozásába beszámította, egyben a fennmaradt tartozást törölte. A társaság e döntés ellen is fellebbezett. A másodfokú hatóság a fellebbezés elintézésének határidejét – 1998. augusztus 24-én – harminc nappal meghosszabbította. 1998. október 22-én a Bt. a megyei vámhivatalnál a fellebbezés elbírálását sürgette. Ezt követően mind az első, mind a másodfokú hatóságtól megkapták a másodfokú döntést, mely jogszerűnek minősítette a panaszos szerint jogellenesen lefoglalt vámáru eladását. A Bt. kártérítési igényét a vámhivatal elutasította, ezért e határozatát is megfellebbezték.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata során megállapítást nyert, hogy a sérelmezett közigazgatási eljárás a Raritat Bt. vámügyében folyt, ügyfélként a gazdasági társaság szerepelt az eljárásban, a panaszos a Bt. vámügyében a cég képviselőjeként járt el. A vámszervek megállapították, hogy a betéti társaság a részére, behozatali előjegyzés címén vámkezelt vámárukkal kapcsolatos, jogszabályban meghatározott elszámolási kötelezettségének nem tett eleget, ezért a vámtörvény alapján, a vámárukat nyilvántartó vámhivatal köteles volt a vámárukat terhelő közterheket kiszabni és a jogszabályban meghatározott egyéb intézkedéseket megtenni. A Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka – felülvizsgálata során – a betéti társasággal szembeni eljárás megindítását megalapozottnak tartotta, az ügyben az ügyfelet jogszerűen kötelezték a vámteher megfizetésére, a vámügyben született jogerős érdemi határozat megváltoztatására nincs ok.

A megyei vámhivatal a döntéseiben megállapította az eljárás indokolatlan elhúzódását, a vámigazgatási jogsértéseket fegyelmi eljárás keretében kivizsgálta, a fegyelmi vétséget elkövető pénzügyőrét fenyítésben részesítette.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettes megállapította, hogy az első- és másodfokú vámhatóság eljárása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okozott, de tekintettel arra, hogy a betéti társaságot jogszerűen kötelezték a vámterhek megfizetésére, valamint a vámigazgatási eljárás során elkövetett jogsértéseket a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka utasítására saját hatáskörben orvosolták, továbbá a felelősségre vonás érdekében is megtették a szükséges intézkedéseket, az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett, vizsgálatát befejezte.

OBH 6501/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonjoggal és a 18. §-ban foglalt egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a lakókörnyezetben a környezetet károsító tevékenységet végeznek.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 6754/1998.

Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve az ennek részét képező tisztességes eljáráshoz, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való joggal összefüggésben az ügyvédi kamara eljárása, ha a fegyelmi eljárás lefolytatását kezdeményező felet – függetlenül attól, hogy megilleti-e a fellebbezés joga – a vizsgálatot lezáró döntésről, a határozat megküldésével, írásban nem tájékoztatja.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 6812/1998.

Nem okoz az alkotmányos jogokkal összefüggően visszásságot, ha az állandó özvegyi nyugdíj megállapítását azért tagadja meg az illetékes igazgatóság, mert a jogszabályok szerint az özvegyi nyugdíjra való jogosultság meghatározott korhatár betöltéséhez kötött.

A panaszos sérelmezte, hogy az 1997. október 13-án elhunyt férje jogán megállapított ideiglenes özvegyi nyugdíja folyósítását követően állandó özvegyi nyugdíjat nem kapott.

A panasz alapján felmerült a szociális biztonság sérelmének gyanúja, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatot folytatott. Megállapította, hogy a panaszos 1943. augusztus 16-án született, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság előnyugdíjat állapított meg számára. A Honvédelmi Minisztérium Pénzügyi Számító és Nyugdíjmegállapító Igazgatósága – nyugállományú törzszászlósként elhunyt férje jogán – 12 hónapra, ideiglenes özvegyi nyugdíjat állapított meg a panaszosnak. A határozat indoklása tartalmazta az ideiglenes és az állandó özvegyi nyugdíj feltételeit, tehát azt is, hogy állandó özvegyi nyugdíjra az egyéb feltételek mellett az jogosult, aki házastársa halálakor a társadalombiztosításról szóló törvényben meghatározott, a reá – panaszosra – irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte (az 1943-ban született nő az 58. életévet). Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően pedig özvegyi nyugdíjra az igénylés időpontjában és jelenleg is hatályos társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény szerint – egyebek mellett – az jogosult, aki házastársa halálakor a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte. A törvény azt is kimondja, hogy özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike a házastárs ha<%1>lálától számított tíz éven belül következik be. Ezt figyelembe véve a panaszos özvegyi nyugdíjra 2001. augusztus hónaptól lesz jogosult, illetőleg ha ezt megelőzően megrokkan, a megrokkanás időpontjától.

Az ügyben az országgyűlési biztos általános helyettese nem állapított meg alkotmányos joggal összefüggő visszásságot, eljárását ajánlás nélkül fejezte be.

OBH 7064/1998.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal (OKKH) eljárása, ha a kárpótlást megállapító határozatában helytelenül tünteti fel a panaszos lakóhelyét.

II. A panaszos tulajdonhoz való jogát (Alk. 13. § (1) bek.) is sérti az OKKH hibás határozata, mert emiatt panaszos a részére megállapított kárpótláshoz nem juthat hozzá.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 7098/1998.

Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben, ha a minisztériumok hatáskörének és vagyonmegosztásának rendezetlensége miatt az állampolgár kérelme ügyében évekig nem születik döntés.

A Kalocsai Gyermekotthon szolgálati lakásának bérlői kérték az országgyűlési biztosok vizsgálatát, mert az önkormányzati tulajdonú, de a Népjóléti Minisztérium bérlő-kijelölési jogával terhelt lakásokra bejelentett vételi szándékukkal kapcsolatban, a bérlő-kijelölési jogról való lemondás ügyében a minisztérium hónapok óta nem hozott döntést, de egyes bérlők a lakásaikat mégis megvásárolhatták.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a jogbiztonság és a diszkrimináció tilalma elve sérelmének veszélye miatt az ügy kivizsgálására vizsgálatot indított, melynek során megkereste a Népjóléti Minisztérium jogutódjait, az Egészségügyi Minisztériumot, és a Szociális és Családügyi Minisztériumot, hogy a döntés hiányának okairól tájékoztassák. A válaszokból megállapította, hogy a panaszos először 1995-ben kérte az intézet igazgatójától a szolgálati lakása megvásárlásának engedélyezését, aki azt elutasította. A kérelmet 1998. január 5-én ismételten benyújtotta, melyre azt a választ kapta, hogy a bérlő-kijelölési jogról való lemondás ügyében a döntést a minisztérium magához vonta. A panaszos kifogásolta, hogy a minisztérium döntése nem mindenkire vonatkozik, mert tudomása szerint az épület egyik szolgálati lakását az intézet igazgatójának hozzájárulásával mégis elidegenítették. A panaszos 1998. június 9-én a Népjóléti Minisztériumnak írott levelében kérte a szolgálati jelleg törlését, de kérelmére 1998-ban nem kapott választ, ekkor fordult az országgyűlési biztos általános helyetteséhez, aki megkereste a jogutód minisztériumokat, de érdemi választ csak ismételt felhívásra kapott. Abban arról tájékoztatták, hogy a Népjóléti Minisztérium hatáskörének és vagyonmegosztásának rendezetlen kérdése miatt nem született döntés a szolgálati lakások elidegenítéséhez való hozzájáruló nyilatkozat megadása ügyében. A szociális és családügyi miniszter 1999. július 21-én hozzájárulását adta a kérelmezők részére történő elidegenítéshez, azaz a bérlő-kijelölési jogról a minisztérium lemondott. A levelében azonban kikötötte, hogy a hozzájárulása nélkül korábban megkötött adásvételi szerződéshez az utólagos hozzájárulást nem adja meg, és az ügy teljes körű kivizsgálása iránt intézkedik.

A vizsgálat megállapította, hogy a Kalocsai Gyermekotthon a Népjóléti Minisztérium megszűnése után a 171/1998. (X. 15) Korm. rendelet alapján funkcionálisan a Szociális és Családügyi Minisztérium irányítása alá került, de a Népjóléti Minisztériumnak a szolgálati lakásokkal foglalkozó osztálya és a benyújtott kérelem az Egészségügyi Minisztériumhoz.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a minisztériumok az eljárás indokolatlan elhúzásával a panaszosoknak a jogbiztonsághoz való alkotmányos joga sérelmével visszásságot okoztak, de ajánlást nem tett, mert megkeresésére a vizsgálat befejezését megelőzően a minisztériumok az ellentmondást egymás között tisztázták, és a miniszter az állampolgári igényt jogszerűen rendezte, ezzel a visszásságot megszüntette. A miniszter a joggal való visszaélés kivizsgálására is intézkedett, és a jogalap nélkül elidegenített ingatlan jogi helyzetének rendezését megkezdte, ezért a vizsgálat diszkriminációt nem állapított meg.

OBH 7145/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvével, illetve az 57. § (5) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha közigazgatási eljárásban nem állapítható meg, hogy a határozatot kézbesítették-e az ügyfélnek.

A panaszosok hadiözvegynek, illetve hadiárvának járó egyösszegű térítés iránti kérelmet nyújtottak be a polgármesteri hivatalba. Sérelmezték, hogy csupán egyikük kapott határozatot az ügyben.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a panaszos hadiözvegy egyösszegű térítés, gyermekei hadiárva egyösszegű térítés megállapítását kezdeményezték Balassagyarmat Város jegyzőjénél. A kérelmeket a jegyző elutasította, a Nógrád Megyei Közigazgatási Hivatal azt helyben hagyta. Panaszosok a II. fokú határozatok bírósági felülvizsgálatát kezdeményezték, eredménytelenül. A Balassagyarmati Városi Bíróság kereseti kérelmüket elutasította. Az ítélet ellen nem nyújtottak be fellebbezést, azonban 1998 augusztusában újabb kérelmeket nyújtottak be a jegyzőhöz, melyek ismételten elutasításra kerültek. A polgármesteri hivatal a határozatok kézbesítését bizonyító iratokat három érintett esetén (a gyermekek) prezentálta, a hadiözvegy esetén azonban annak kézbesítését semmilyen formában nem tudta igazolni.

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 42. § (1) bekezdése szerint a közigazgatási szerv mind az ügy érdemében, mind az eljárás során eldöntendő kérdésekben határozatot hoz. A 62. § (1) bekezdése értelmében az ügyfél az ügy érdemében hozott elsőfokú határozat ellen fellebbezhet.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította ezért, hogy a polgármesteri hivatal eljárásával alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okozott. Megállapította azt is, hogy a visszásság csekély mértékű, tekintettel arra, hogy az egyösszegű térítés iránti kérelem bármikor – időkorlátozás nélkül ismételten – előterjeszthető.

A feltárt visszásság orvoslása érdekében az országgyűlési biztos általános helyettese kezdeményezte, hogy a jegyző ismételten kézbesítse a szóban forgó határozatot, továbbá a hasonló visszásság elkerülése érdekében gondoskodjon arról, hogy a jogorvoslati jog gyakorlása érdekében a határozatok kézbesítése mindenkor dokumentálható legyen.

OBH 7159/1998.

Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a közoktatási intézmény fenntartója a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben (Alk. 2. § (1) bek.), ha egy jogszabályi rendelkezés figyelmen kívül hagyásával a közoktatási intézmény megszüntetésére vonatkozó döntés meghozatalánál kizárja az érintettek véleményalkotásra vonatkozó, jogszabály által biztosított jogosultságának érvényesítését.

A panaszosok mint a Belügyminisztérium ( a továbbiakban: BM ) által fenntartott egyik budapesti óvoda szülői munkaközössége fordultak az Országgyűlési Biztosok Hivatalához, az óvodának fenntartó által tervezett megszüntetését sérelmezve. A panaszosokat 1998. december 7-én rendkívüli szülői értekezleten az óvoda vezetője tájékoztatta arról, hogy 1999. augusztus 31-én a BM által fenntartott óvodák megszűnnek. A megszüntetésről szóló döntés meghozatala után decemberben tájékoztatta a minisztérium az érintett polgármestereket az óvodák, illetve böcsődék bezárásáról, ezzel egyidejűleg segítségüket kérte a gyermekek elhelyezésével kapcsolatban. Huszonegy kerület írásos válaszában, kettő pedig telefonon jelezte, hogy a gyermekeket az általuk fenntartott intézmények fogadják. A BM nem konzultált a szülői munkaközösséggel, mégpedig – a miniszter által nyújtott tájékoztatás szerint – azért nem, mert a gyermekintézmények megszüntetésének – a gazdasági megfontolásokon kívül – a “profiltisztítás” is célja volt. A hatályos jogi szabályozás jellegének figyelembevétele mellett az országgyűlési biztos nem vizsgálta azokat a szempontokat, amelyeket a fenntartó a döntés meghozatalánál mérlegelt, kizárólag a jogbiztonság elvét szolgálni hivatott eljárási jellegű rendelkezések betartását, illetve a döntés eredményét elemezte. A vizsgálat során a biztos megállapította, hogy a BM óvodák, illetve bölcsődék által nyújtott szolgáltatásoknak a más fenntartó által működtetett intézményekhez képest mutatott esetlegesen magasabb szakmai színvonala nem minősül olyannak, mint amelyre az azt igénybevevő gyermekeknek az oktatáshoz való joga, illetve a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő joga alapján törvényes igénye lehetne. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a BM mint intézményfenntartó megszegte a közoktatási törvény 102. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést, amely szerint a fenntartó a közoktatási intézmény megszüntetésével összefüggő döntése előtt beszerzi az intézmény iskolai szülői szervezetének (közösségének) véleményét. Ezen rendelkezés alkalmazásának kötelezettsége nem függ attól, hogy a fenntartó milyen célból tervezi a közoktatási intézmény megszüntetését. Azáltal, hogy a BM mint közoktatási intézmény-fenntartó megszegte a közoktatási törvény fent megnevezett előírását, lehetetlenné tette, hogy a döntéshozatal során az érintettek érdekeit kifejező szülői szervezetek véleménynyilvánításával az ő szempontjaik legalább összevethetőek legyenek a többi megfontolással. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a közoktatási intézmény fenntartója a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben, ha egy jogszabályi rendelkezés figyelmen kívül hagyásával a közoktatási intézmény megszüntetésére vonatkozó döntés meghozatalánál kizárja az érintettek véleményalkotásra vonatkozó, jogszabály által biztosított jogosultságának érvényesítését.

Tekintettel arra, hogy a közoktatási törvény 102. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértéséhez a közoktatási törvény nem fűz jogkövetkezményt, a biztos felkérte az oktatási minisztert, fontolja meg a közoktatási törvény oly módon történő módosításának kezdeményezését, amely megfelelő jogkövetkezményt rendelne a hivatkozott jogszabályi rendelkezés megsértésével történő döntéshozatalhoz.

OBH 7208/1998.

I. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a kamara etikai bizottsága az Alkotmány 64. §-ában rögzített panaszhoz való joggal, illetve a jogbiztonsághoz való joggal (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben azzal, ha a beadványt tevő panaszának vizsgálatát indoklás nélkül elutasítja, valamint ha erről a panaszost nem értesíti, mindezzel indokolatlanul megfosztja a panaszost az ügy érdemi elintézésének jogától.

II. Az országgyűlési biztos vizsgálata során a kamarákhoz intézett megkeresése teljesítésének elmulasztása sérti az országgyűlési biztos vizsgálati jogosultságát, korlátozza alkotmányos feladatának ellátásában, ezáltal az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 7213/1998.

A közigazgatási hivatal elhúzódó eljárása és az ügy érdemében döntést tartalmazó közigazgatási határozat meghozatalának elmulasztása visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben. Az Alkotmány 16. §-ában rögzített, az ifjúság létbiztonságát, oktatását, nevelését és érdekeinek védelmét deklaráló alkotmányos elv maradéktalan érvényesülését közvetlenül veszélyezteti a közigazgatási hivatal, ha határozatával a tanítási év közben semmisíti meg az iskola működési engedélyének kiadásáról hozott határozatot.

A Sóstóhegyi Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskola diákjainak egy csoportja beadványában azt sérelmezte, hogy iskolájuk állami normatív támogatás iránti kérelme ügyében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal nem a jogszabályoknak megfelelően járt el, így döntésével jogtalanul tagadta meg az intézmény számára fizetendő támogatás folyósítását.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a rendelkezésére álló adatok alapján megállapította, hogy a Science Art Alapítvány 1998. május 22-én alapította meg a Sóstóhegyi Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskolát. Az iskola működését a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Közgyűlésének főjegyzője engedélyezte. Az iskola oktatási tevékenységét 26 fő első éves tanulóval 1999. szeptember 1-jén kezdte meg. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 4. §-ának (6) bekezdése értelmében az állam a nem állami, nem helyi önkormányzati közoktatási intézmény fenntartója részére a feladatellátáshoz az éves költségvetési törvényben megállapított mértékű költségvetési támogatást nyújt. Az 1998/99. tanév megkezdése előtt a fenntartó a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény fenti rendelkezése, valamint a közoktatási törvény végrehajtásáról szóló 20/1997. (II. 13.) Korm. rendelet 13. § (1) bekezdése alapján, 1998. július 31-én állami normatív hozzájárulás iránti kérelmet nyújtott be a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatalhoz. A közigazgatási hivatal a hozzájárulás folyósítása tárgyában a rendelkezésére álló határidőn belül nem hozott érdemi döntést. A fenntartó a késedelem miatt beadvánnyal fordult az oktatási miniszterhez. Az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára 1998. november 25-én utasította a közigazgatási hivatalt, hogy a határozat közlésétől számított nyolc napon belül hozzon érdemi határozatot, és ennek keretében döntsön az iskolába beiratkozott tanulók után járó normatív költségvetési hozzájárulás folyósításáról. A határozat ellenére a közigazgatási hivatal vezetője az ügyben továbbra sem hozott érdemi döntést, hanem 1998. december 1-jén levélben válaszolt a határozatot hozó helyettes államtitkárnak, amelyben előadta, hogy az iskola működési engedéllyel nem rendelkezik, ezért a normatív állami támogatás megállapítását jogszerűtlennek tartja. Egyidejűleg csatolta határozatát, amelyben 1998. november 19-én megsemmisítette a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés főjegyzőjének a Sóstóhegyi Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskola működési engedélyének kiadása tárgyában hozott határozatát. Az oktatási miniszter 1998. december 16-án hozott határozata szerint a közigazgatási hivatal eljárása több szempontból törvénysértő volt. Az érdemi döntés elmaradása miatt bekövetkezett a közigazgatási szerv hallgatása, jogszabálysértő döntést hozott a közigazgatási hivatal, amikor az iskola működésének megkezdéséhez szükséges – a főjegyző által kiadott – határozatot felügyeleti intézkedés körében, az Áe. 71. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva megsemmisítette. Az oktatási miniszter szerint az Áe. 71. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján a határozat nem változtatható és nem semmisíthető meg, ha a határozat megváltoztatása vagy megsemmisítése jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat sértene. Tényként állapítható meg, hogy az Alapítványnak nem lehetett tudomása arról, hogy a főjegyző kellő körültekintéssel járt-e el a működés megkezdéséhez szükséges engedély kiadásakor. Ily módon joggal hihette azt, hogy az általa létesített, fenntartott és működtetett iskola jogszabályszerűen működik. Különösen arra tekintettel, hogy működés megkezdésére kiadott határozat és a megsemmisítő határozat között több hónap telt el, amely idő alatt az iskolában megkezdődött a tanítás. Az iskolába beiratkozott tanulók és szüleik pedig nem kötelezhetők arra, hogy a működési engedéllyel rendelkező iskolánál a jelentkezés és beiratkozás előtt előzetesen mérlegeljék az államigazgatási eljárás jogszerűségét. A megsemmisítő határozat ezért a fenntartónak és a beiratkozott gyermekeknek, valamint szüleiknek jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait sértette. A közoktatásról szóló törvény – a tanulók érdekében – tiltja a fenntartó részére az iskola átszervezését, megszüntetését szorgalmi időben. A közoktatásról szóló törvény 102. §-a (9) bekezdésének a) pontja szerint a fenntartó tanítási évben iskolát nem indíthat, nem szüntethet meg, nem szervezhet át. Igaz, hogy ez a rendelkezés a fenntartónak szól, azonban a jogalkotó szándéka az volt, hogy a tanítási évben bekövetkezett változás ne okozzon zavart a szolgáltatást igénybe vevők között. A megsemmisítő határozat ezért ellentétes a közoktatásról szóló törvény előírásaival.

A határozat kézhezvételét követően a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal 1998. december 19-én megállapította a Sóstóhegyi Két Tanítási Nyelvű Iskolának a közoktatási normatívára való jogosultságát 1998. szeptember 1-jétől kezdődően.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal elhúzódó eljárása és az ügy érdemében döntést tartalmazó közigazgatási határozat meghozatalának elmulasztása alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okozott a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben, figyelemmel a panaszosok alkotmányos érdekeire is. Megállapította továbbá, hogy a közigazgatási hivatal azzal, hogy megsemmisítette a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés főjegyzőjének a Sóstóhegyi Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskola működési engedélyének kiadása tárgyában hozott határozatát, közvetlenül veszélyeztette az Alkotmány 16. §-ában rögzített, az ifjúság létbiztonságát, oktatását, nevelését és érdekeinek védelmét deklaráló alkotmányos elv maradéktalan érvényesülését. Tekintettel azonban arra, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal eljárása során elkövetett jogszabálysértést az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára, illetve az oktatási miniszter határozataival orvosolta, ezért arra vonatkozóan a biztos ajánlással nem kívánt élni.

OBH 7215/1998.

Ha a közigazgatási hivatal a jogerős és általa felül nem vizsgált jegyzői határozattal korábban megállapított és engedélyezett tanulói létszám után nem folyósítja az állami normatív támogatást, visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság, valamint az Alkotmány 16. §-ában rögzített, az ifjúság létbiztonságát, oktatását, nevelését és érdekeinek védelmét deklaráló alkotmányos elvvel összefüggésben.

A Nyíregyháza-Sóstóhegyi Benczúr Gyula Magán Alapfokú Művészetoktatási Intézmény fenntartója és az intézményben tanuló diákok szülei beadványukban azt sérelmezték, hogy az iskola állami normatív támogatás iránti kérelme ügyében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal nem a jogszabályoknak megfelelően járt el, így döntésével jogtalanul tagadta meg az intézmény számára fizetendő támogatás folyósítását. Panaszukban előadták azt is, hogy a kifizetés elmaradása a már második tanéve folyó oktatást és az iskola további működését is veszélyezteti.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a vizsgálat során megállapította, hogy a művészetoktatási intézmény működésének megkezdését Nyíregyháza jegyzője 1997. szeptember 1. napjától 300 fő tanulói létszámmal engedélyezte. A fenntartó 1998. május 22. napján azzal a kérelemmel fordult a jegyzőhöz, hogy az 1998–99-es tanévtől engedélyezze az 1000 fős létszámban való oktatást, valamint azt, hogy 1998 szeptemberétől az intézményben képző- és iparművészeti, szín- és bábművészeti, továbbá táncművészeti szakokon is oktathassanak. A jegyző az új szakok beindítását és a tanulói létszám növelését 1998 szeptemberétől engedélyezte. Az állami normatív támogatást folyósítani illetékes Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal 1998. október 22. napján, felügyeleti jogkörében eljárva, jogszabálysértésre hivatkozással megsemmisítette a jegyző engedélyező határozatait és az ügyben új eljárás lefolytatására adott utasítást. Döntését többek között azzal indokolta, hogy az elsőfokú eljárás során nem vizsgálták megfelelően az iskola működéséhez szükséges eszközök és felszerelések kötelező, minimális megfelelőségét. A hivatal a megismételt eljárás lefolytatásának módjára konkrét útmutatást adott. A fenntartó 1998 novemberében keresettel megtámadta a közigazgatási hivatal határozatát, majd 1998. december 8. napján a hivatalnál ismételten benyújtotta a normatív költségvetési hozzájárulás iránti igényét, tekintettel arra, hogy a jegyző újból engedélyezte az intézmény működését, a megismételt eljárás során újólag kiegészített szakokon is. A közigazgatási hivatal vezetője a kérelmet érdemben nem bírálta el, a közigazgatási eljárást a fenntartó keresetére hivatkozva felfüggesztette. Majd miután a fenntartó a jegyző újbóli engedélyező határozata folytán a keresetétől elállt, felügyeleti jogkörében eljárva ismét megsemmisítette a jegyző engedélyező határozatát. Döntését azzal indokolta, hogy a megismételt eljárásban a hatóság figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a fenntartó keresetet terjesztett elő a hivatal megsemmisítő határozatai ellen, és továbbra sem vizsgálta körültekintően a működés megkezdéséhez szükséges feltételek megfelelőségét.

A fenntartó kérelme alapján az oktatási miniszter 1999. január 14. napján határozatával megsemmisítette a közigazgatási hivatal azon határozatát, amellyel felfüggesztette a közigazgatási eljárás folytatását, továbbá amellyel mint felügyeleti szerv ismételten megsemmisítette a jegyző engedélyező határozatát. Egyben kijelölte a Hajdú-Bihar-Megyei Közigazgatási Hivatalt, hogy a normatív költségvetési támogatás iránti igényt bírálja el, illetve igényjogosultság esetén határozza meg a fenntartó részére járó normatív támogatás összegét. A főjegyző tájékoztatása szerint az alapfokú művészetoktatási intézménynek Szabolcs-Szatmár-Bereg megye településein több mint negyven telephelye van. A telephelyek szerint eljárásra illetékes jegyzők működést engedélyező határozatait a közigazgatási hivatal megsemmisítette, és valamennyi esetben új eljárás lefolytatását rendelte el. A fenntartó minden ügyben keresettel élt, majd az újabb engedélyező határozatok kiadása után valamennyi perben elállt a keresettől. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy Nyíregyháza Megyei Jogú Város jegyzője nem sértette meg a Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kot.) előírásait akkor, amikor 1997 szeptemberétől engedélyezte az alapfokú művészetoktatási intézmény működését. Ugyanis a közigazgatási hivatal megsemmisítő határozatainak indokaként megjelölt, a törvény 1996. szeptember 1. napján hatályba lépett módosítása – amely előírta, hogy a táncművészet, a képző-, iparművészet és a színművészet-bábművészet művészeti ágakban alapfokú művészetoktatási intézmény működésének megkezdéséhez engedély nem adható ki, illetőleg a helyi önkormányzatok ilyen iskolát nem hozhatnak létre addig az időpontig, ameddig az oktatási miniszter ki nem adja az adott művészeti ág alapfokú művészetoktatás követelményeit és tantervi programját, az alapfokú művészetoktatási intézmény esetén mindemellett az iskolatípusra vonatkozó kötelező eszköz- és felszerelési jegyzéket – a zeneművészeti ágra nem vonatkozott, az intézmény viszont alapításakor kérelmében csupán ezt a szakot jelölte meg oktatási ágként. A tantervi programot a művelődési és közoktatási miniszter 1998. június 10. napján hatályba lépett rendeletével adta ki, a fent megjelölt szakokkal való bővítésnek tehát jogszabályi akadálya 1998 júliusában, akkor, amikor a jegyzőnek az alapító okirat módosítását és az oktatás más szakokon való bővítését engedélyező határozata született, már nem volt. A hivatalnak tehát azon megállapítása, hogy az intézmény alapításának a jogszabályi előfeltételei hiányoztak, nem helytálló. A Hivatalnak az ügyben született döntése és intézkedése azonban egyéb szempontból is kifogásolható. A Kot. ugyanis konkrétan meghatározza, hogy az intézmény működésének engedélyezését a jegyző milyen indokok alapján tagadhatja meg. Eszerint az engedély kiadása és a nyilvántartásba vétel csak akkor tagadható meg, ha a nevelési-oktatási intézmény nevelési, illetve pedagógiai programja a Kot-ban, szakmai programja a szakképzésről szóló törvényben meghatározottaknak nem felel meg, valamint ha nem rendelkezik a működéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, illetőleg a költségvetésből nem állapítható meg, hogy a feladata ellátásához szükséges költségeket milyen forrásból biztosítják. Ezek az előírások azonban a felügyeleti szerv eljárásának, vizsgálati lehetőségének is határt szabnak. E két feltétel teljesítésén túlmenő körülményeket a másodfokú, felügyeleti szerv vizsgálati körébe az országgyűlési biztos álláspontja szerint nem vonhat. A hivatal azonban megsemmisítő határozataiban olyan körülmények vizsgálatára is utasítást adott az elsőfokú hatóságnak, amelyek e törvényi előírásokat túllépik (pl. az elsőfokú eljárás során felkért szakértővel szemben felmerült elfogultsági kifogás, a fenntartó személyével szembeni összeférhetetlenség). A közigazgatási hivatalnak az az intézkedése, amellyel több ízben is megsemmisítette az elsőfokú hatóság határozatát és új eljárás lefolytatását rendelte el, a fentieken túl célszerűségi szempontból is kifogásolható. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvénynek a felügyeleti eljárásra vonatkozó rendelkezései értelmében a jogszabálysértés okán alkalmazott felügyeleti intézkedés során az elsőfokú szerv határozatának megváltoztatása vagy megsemmisítése csupán joga, de nem kötelessége a felettes szervnek. Megállapítást nyert, hogy a közigazgatási hivatal felügyeleti eljárása során a körülményeket nem vizsgálta kellő körültekintéssel, nevezetesen azt, hogy az engedélyező jegyzői határozatok nyomán az intézmény hány gyermeket iskolázott be a megyében, a költségvetési támogatás elmaradása a gyermekek, a szülők, valamint a fenntartó mellett a pedagógusokat is hátrányosan érinti bérük elmaradása miatt. Összegezve: nem számolt azzal, hogy a már jogerős határozat nyomán folyó oktatást a célszerűtlenül megválasztott intézkedési forma esetleg teljesen ellehetetleníti, és további jogsértő állapotot idézhet elő. Az országgyűlési biztos eljárása során nem vizsgálta azt, hogy a művészetoktatási intézmény rendelkezik-e az engedély kiadásához szükséges, a Kot-ban meghatározott alapfeltételekkel, de álláspontja szerint a másodfokú hatóság intézkedésének indokaként hivatkozott körülmények az iskola további működése mellett is orvosolhatóak lettek volna, hiszen mind a jegyző, mind a másodfokú hatóság jogosult a Kot-ban biztosított törvényességi eljárása nyomán feltárt hiányosságok megszüntetésére felhívni a fenntartót, és amennyiben az a felhívásnak nem tesz eleget, úgy ellene pert indíthat, a normatív támogatás folyósítása pedig felfüggeszthető. Célszerű intézkedésnek a jelen körülmények között az bizonyult volna, ha a tapasztalt jogsértést a működés zavartalan biztosítása mellett próbálja megszüntetni az eljárásra illetékes hatóság. Ez a tény önmagában még nem jelentene visszásságot, a közigazgatási hivatal azon mulasztása azonban, hogy a jogerős és általa felül nem vizsgált jegyzői határozattal korábban megállapított és engedélyezett 300 fő tanulói létszám után sem folyósította az állami normatív támogatást, visszásságot okozott a vizsgált alkotmányos jogokkal összefüggésben. Fennállt az alkotmányos jogok sérelmének veszélye az eljárás túlzott elhúzódása miatt is, és ez önmagában alkalmas visszásság megállapítására. Az országgyűlési biztos a rendelkezésére bocsátott dokumentumok alapján megállapította, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal eljárása során elkövetett jogszabálysértést az oktatási miniszter soron kívül tett intézkedésével orvosolta, ezért arra vonatkozóan további ajánlással élni nem kívánt, ugyanakkor kezdeményezte, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye főjegyzője, valamint a Hajdú-Bihar Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője, a Benczúr Gyula Magán Alapfokú Művészetoktatási Intézmény fenntartójának kérelme ügyében folytatott eljárását érdemi intézkedéssel, a lehető legrövidebb időn belül fejezze be. Az ajánlást a címzettek elfogadták.

OBH 7235/1998.

Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben foglalt jogbiztonság követelményével összefüggésben az önkormányzat, ha az állampolgári kérelmet hónapokig nem bírálja el.

Győrújbaráti lakos nyújtott be kérelmet az országgyűlési biztoshoz, mert az önkormányzat a lakásfenntartási támogatás iránti kérelmét elutasította, de a keresete folytán azt a bíróság hatályon kívül helyezte, és az önkormányzatot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az önkormányzat az ítéletnek hat hónapja nem tett eleget.

Az országgyűlési biztos a szociális biztonsághoz való jog sérelmének lehetősége miatt vizsgálatot indított, melynek során megállapította, hogy a panaszos lakásfenntartási támogatás iránti kérelmét az önkormányzat azért utasította el, mert a lakása alapterülete meghaladja az önkormányzat rendeletében a még támogatható legnagyobb lakásnagyságként meghatározott 40 m² alapterületet. A határozat előtt környezettanulmányt nem végeztek. A panaszos a határozat ellen benyújtott keresetében kifejtette, hogy a házassága felbontása óta lakik ismét édesanyjával egy lakásban, de nem közös háztartásban, ezért az ő lakásának alapterülete csupán 25 m². A közelgő önkormányzati választásokra tekintettel, a szociális ügyekben döntésre jogosult előző képviselő-testület már nem foglalkozott a jogerős ítélet alapján az új eljárás lefolytatásával.

Az önkormányzat jegyzője az országgyűlési biztos megkeresésére arról adott tájékoztatást, hogy az új testület Szociális Bizottsága a panaszos ügyét a soron következő ülés napirendjére tűzte, és részére egy évre visszamenőleg havi 1000 Ft lakásfenntartási támogatást utal ki.

A lefolytatott vizsgálat alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy az önkormányzat az új eljárás lefolytatásának elmulasztásával a jogbiztonság alkotmányos jogával kapcsolatban visszásságot okozott, de tekintettel arra, hogy az új képviselő-testület a panaszos sérelmét orvosolta, további intézkedést nem tartott szükségesnek, és az eljárást megszüntette, csupán felkérte a jegyzőt, hogy az önkormányzat működésének törvényességére a továbbiakban hívja fel a képviselők figyelmét.

OBH 7414/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelményét, valamint a közbiztonság védelmének kötelezettségét meghatározó Alkotmány 40/A. § (2) bekezdését, továbbá az ifjúságnak az Alkotmány 16. §-ában rögzített létbiztonsághoz és neveléshez fűződő alkotmányos jogát közvetlenül veszélyezteti, ha egy lakóingatlant bordélyháznak használnak.

A bejelentő szerint Budapest egyik lakóingatlanába bemenő és onnan kijövő személyek magatartásából a környék lakói arra következtettek, hogy azt “bordélyházként” működtetik. Az ott lakók aggódtak nyugalmukért, gyermekeikért és saját biztonságukért.

A panasz alapján az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelt el, melynek során megkereste a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjét és az illetékes kerületi önkormányzat jegyzőjét. A szóban forgó környék nyugalmának, közbiztonságának megoldatlanságáról a vizsgálat során az országgyűlési biztosok hivatalának munkatársa is meggyőződött a lakókkal történt beszélgetés alkalmával.

A főkapitány arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy az érintett kerület Rendőrkapitányságához sem a szóban forgó lakóház közvetlen környezetében élőktől, sem más személytől vagy szervtől nem érkezett panasz az állampolgárok nyugalmának zavarása miatt. Ott egy esetben, 1998. október 14-én történt rendőri intézkedés. Az intézkedésre bombariadó miatti bejelentés alapján került sor, de az alaptalannak bizonyult.

A főkapitány tájékoztató levele tartalmazta, hogy a BRFK nyomozást folytatott a szóban forgó lakóházat “bordélyházként” üzemeltető több személy ellen üzletszerű kéjelgés elősegítése miatt. A rendőri szerv – pótnyomozást követően – 1999. április 12-én vádemelési javaslattal továbbította a nyomozati iratokat az ügyészségnek.

Az országgyűlési biztos újabb megkeresésére a BRFK beosztottjai 1999. március 25-én a lakóingatlanban ismételt ellenőrzést tartottak. Megállapították, hogy ott továbbra is “bordélyházat” működtetnek. Ezért új nyomozást indítottak újabb személyek ellen, ugyancsak üzletszerű kéjelgés elősegítése és más bűncselekmények alapos gyanúja miatt. Ebben az ügyben is vádemelési javaslattal küldték meg a nyomozati iratokat a Fővárosi Főügyészségnek.

Ezt követően a rendőri szerv tudomására jutott, hogy a lakást ismételten üzletszerű kéjelgést folytató hölgyeknek adták bérbe. A rendőrség emiatt is indított eljárást, ami az országgyűlési biztos vizsgálatakor még folyamatban volt. Ebben az ügyben a nyomozást folytató beosztottak újbóli ellenőrzést végeztek az ingatlanban. Ekkor lefoglaltak olyan tárgyakat, melyek arra utaltak, hogy a lakásban tovább folyik az üzletszerű kéjelgés. A lakásban tartózkodó személyeket elszámoltatták és hét személy ellen üzletszerű kéjelgés szabálysértés elkövetésének alapos gyanúja miatt feljelentést tettek. A szabálysértési eljárás sem fejeződött még be az országgyűlési biztos eljárása idején.

A főkapitány utasítására az illetékes kerületi kapitányság beosztottjai 1999. szeptember 9. és 27. között a lakást, illetve annak környékét különböző napszakokban és időpontokban 43 esetben ellenőrizték. Ennek során három személyt igazoltatás céljából előállítottak.

A jegyző arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy nem folytattak szabálysértési eljárást 1999-ben az ingatlan lakóival szemben, működési engedélyhez kötött tevékenység folytatására pedig nem adtak ki engedélyt az ingatlanra. Az ingatlanhoz kapcsolódó bejelentés nem érkezett hivatalukba, így ott helyszíni szemlét sem tartottak.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos és a környéken lakók közbiztonságának biztosítása érdekében a rendőrség eleget tett fellépési kötelezettségének, megtette a jogszabályban előirt intézkedéseket, lefolytatta, illetve folytatja a hatáskörébe tartozó eljárásokat. A lakók bejelentésének hiányában sem a rendőrség, sem az önkormányzat nem járhatott el a panaszban érintett lakóház bérlői, használói, ott prostitúciós tevékenységet folytató, illetve “prostitúciót igénybevevő” személyekkel szemben. Erre, továbbá arra tekintettel, hogy a panaszos sem jelölt meg beadványában olyan konkrét esetet, időpontot, amelynél a rendőrség vagy az önkormányzat intézkedési kötelezettségét elmulasztotta volna, nem állapította meg, hogy a panaszost és a környék lakóit alkotmányos jogaikkal összefüggésben sérelem érte volna. Megállapította viszont, hogy – figyelemmel a panaszos és a környéken lakók, különösen az ifjúság jogos érdekeire – az ingatlan környezetében élőknek a jogállamisághoz, illetve a jogbiztonság követelményéhez, továbbá az Alkotmányban a rendőrség alapvető feladataként deklarált közbiztonság védelméhez való, továbbá az ifjúságnak a létbiztonsághoz és neveléshez fűződő alkotmányos joga közvetlen veszélyben van.

Az országgyűlési biztos eljárása során áttekintette a 2000. március 1-jén hatályba lépő szabálysértési törvényt, valamint a részben már hatályba lépett, részben pedig 2000. január 1-jén hatálybalépő szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvényt is. Az új jogszabályok prostitúcióval kapcsolatos rendelkezéseit alkalmasnak tartotta arra, hogy a helyi hatóságok (rendőrség, önkormányzat) a védett területeken működő, a prostitúció helybeli virágzását ösztönző nyilvános helyek üzemeltetőivel szemben a jövőben eredményesen felléphessenek. Ezért olyan alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg, amelyet a jogszabályok hiányossága (joghézag), illetve hiánya okozott volna. Erre tekintettel sem jogszabályalkotásra, sem jogszabály-módosításra nem tett ajánlást.

Ajánlotta viszont a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjének, hogy készíttessen olyan intézkedési tervet, mely megszünteti a szóban forgó ingatlan környékén lakók, különösen az ifjúság közbiztonsággal kapcsolatos gondját addig is, amíg hatályba nem lépnek azok a jogszabályi rendelkezések, melyektől már hatékonyabban várható a prostitúció visszaszorítása, illetve amelyek képesek garantálni a társadalmi együttélés háborítatlanságát, a közrend fenntartását. Ajánlotta továbbá, hogy – ha még nincs – hozzanak létre a területen polgárőr (önvédelmi) csoportot, és a csoport tagjainak a rendőrök tartsanak oktatást a tagok jogairól és kötelezettségeiről.

Az országgyűlési biztos ajánlásában kezdeményezett kapitányságvezetői intézkedést elkészítették. Annak alapján a kerületi rendőrkapitányság közrendvédelmi osztályának vezetője köteles gondoskodni a szóban forgó területrész folyamatos és visszatérő rendőri ellenőrzéséről, a bűnügyi osztály vezetője pedig köteles a körzetből beérkező információkat értékelni és a BRFK Felderítő Főosztályával – a lakóházban folytatott prostitúciós jellegű cselekmények felszámolásában – együttműködni.

A kapitányság vezetője elrendelte az ingatlan előtti útszakaszon a közterületen történő megállást vagy várakozást tiltó közlekedési jelzőtáblák kihelyezésének megszervezetését és a táblák tiltó hatálya betartásának visszatérő ellenőrzését is. A körzetben már működő polgárőrség tagjai pedig a jövőben közreműködnek a környék rendőri ellenőrzésében.

OBH 10018/1997.

Az Alkotmány 2. §-ában deklarált jogállamisággal és az 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az ügyfél kérelmére indult eljárásban a hatóság hoz ugyan határozatot, de közlését elmulasztja.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 121/1999.

I. Amennyiben az oktatási miniszter az általa jogbiztonság elvét sértőnek ítélt szabályzat törvénytelenségének orvoslására, tudomásra jutását követően nem tesz intézkedést, illetve a határozat felterjesztéséről, illetve megsemmisítéséről való döntéshozatalt elmulasztja, visszásságot okoz a jogállamiság alkotmányos elvéből fakadó jogbiztonság követelményével (Alkotmány 2. § (1) bekezdése), valamint a panaszosok tisztességes eljáráshoz való jogával összefüggésben.

II. A jogállamiság alkotmányos elvéből fakadó jogbiztonság követelményével (Alkotmány 2. § (1) bekezdése) összefüggésben visszásságot okoz a miniszter utasítása, ha egy szabályzat módosítása után a korábbi szabályzat alapján született határozatot visszamenőleg érvénytelennek tekinti.

III. Az oktatási miniszter a jogbiztonság követelményével (Alkotmány 2. § (1) bekezdése) összefüggésben visszásságot okoz, ha egy félreérthetetlen szabálynak több értelmezési lehetőséget tulajdonítva, azt a jogbiztonság követelményével ellentétesnek minősíti, és ezáltal maga teremt jogbizonytalanságot.

A Magyar Iparművészeti Főiskola (a továbbiakban: MIF) rektorjelöltje, D. J. az Egyetemi Tanács rektori megbízását kezdeményező eljárásával kapcsolatosan kialakult helyzet miatt élt panasszal. A panasz érkezésekor az ügyben az oktatási miniszter vizsgálata már folyamatban volt. A beadvány által felvetett problémák a miniszter törvényességi felügyeleti hatáskörébe tartozó kérdések voltak. Az országgyűlési biztosnak nem feladata, hogy a miniszter helyett folytasson vizsgálatot, így eljárására csak a miniszter döntésének kézhezvételét követően volt lehetőség.

Az Egyetemi Tanács 1998. december 4-én megtartott rendkívüli ülésén D. J.-t választotta a MIF rektorjelöltjének. Az Egyetemi Tanács ülésén 25-en szavaztak három jelöltre. D. J. 14, az oktatási rektorhelyettes 12, míg a harmadik jelölt 6 szavazatot kapott. 1998. december 7-én a második legtöbb szavazatot szerzett jelölt írásban óvást nyújtott be a rektorválasztást felügyelő bizottsághoz (RFB). Az RFB december 14-én kelt állásfoglalásában az óvásban foglaltak közül három okot jelölt meg, amelyek miatt a rektorválasztás végeredményét nem fogadta el, és javasolta a választás megismétlését. A MIF rektora 1998. december 21-én küldte meg az intézményi tanács döntését a minisztériumnak, ezzel a törvény szerinti “felterjesztés” megtörtént. A rektor jelezte a választással kapcsolatos törvényességi aggályait is. D. J., valamint a hallgatói önkormányzat szintén a minisztériumhoz fordult. 1999. február 28-án a rektor mandátuma lejárt, így március 1-től megbízott rektor működött helyette.

Március 26-án az oktatási miniszter levelet küldött a megbízott rektornak, melyben összegezte a rektorválasztással összefüggő vizsgálatának eredményét. Megállapította, hogy a rektori felterjesztést előkészítő eljárás szabályzata a szavazatszámlására vonatkozó rendelkezéseit tekintve “nehezen alkalmazható és értelmezhető, szokatlan és bonyolult”, nem felel meg a jogbiztonság követelményének. Összegzésében megállapította, hogy az “Egyetemi Tanácsnak haladéktalanul érvénytelenné kell nyilvánítania az 1998. december 4-én született eredményt”. A levél utasította még az Egyetemi Tanácsot, hogy a módosított rektorválasztási szabályzatot küldje meg az oktatási miniszternek, majd a törvényességi kontrollt követően, a módosított szabály szerint, az öt pályázó részvétele mellett folytasson le új választási eljárást. A megbízott rektor az oktatási miniszter március 26-án kelt levelére március 24-i dátummal válaszolt.

I. A rektori felterjesztést előkészítő eljárás – a miniszter által értelmezhetetlennek és bonyolultnak minősített – szabályzatát 1998. június 9-én fogadta el az Egyetemi Tanács, majd azt elküldte a minisztériumnak. A december 4-én megtartott szavazáson részt vett a minisztérium képviselője. A rektor december 21-én küldte meg az intézményi tanács döntését a minisztériumnak.

A felsőoktatásról szóló törvény (Ftv.) 74/A. §-a szerint az oktatási miniszter törvényességi felügyeleti jogkörében vizsgálja, hogy a felsőoktatási intézmény, illetve felsőoktatási szövetség szervezete, működése, döntéshozatali eljárása, illetőleg döntései megfelelnek-e a jogszabályoknak. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a miniszter mulasztást követett el azzal, hogy bár a szabályzat szövegét már jóval a szavazás előtt ismerte, azzal kapcsolatos törvényességi aggályait az Egyetemi Tanáccsal nem közölte. A 74. § (1) bekezdése c) pontja szerint. A miniszter több mint három hónapon keresztül vizsgálta az Egyetemi Tanács rektorjelölt választási eljárását és határozatát. A miniszter levele szerint a rektori felterjesztést előkészítő eljárás szabályzatával kapcsolatos kifogások olyan súlyosak, hogy a választási eljárás (szavazás) megismétlését indokolják. Nem világos, hogy ebben az esetben miért nem ő élt a törvényben biztosított megsemmisítési lehetőségével a rendelkezésre álló időn belül. Ellenkező esetben a határozat köztársasági elnökhöz való előterjesztéséről kellett volna döntenie. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Magyar Iparművészeti Főiskolán kialakult, hónapokig fennálló bizonytalan helyzetet, az ideiglenes rektor megbízásának szükségességét a határozathozatal elhúzódása, majd elmaradása okozta.

II. A miniszter utasítása szerint a határozathozatal idején hatályos szabály alapján hozott döntést kell megsemmisíteni. A jogbiztonság elvéből főszabályként az következik, hogy lezárt jogviszonyokat sem jogszabállyal, sem jogszabály hatályon kívül helyezésével nem lehet alkotmányosan megváltoztatni. Kivétel ez alól az elv alól csak akkor engedhető, ha azt a jogbiztonsággal konkuráló más alkotmányos elv elkerülhetetlenné teszi, és ezzel nem okoz céljához képest aránytalan sérelmet. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a szabályzat visszamenőleges hatályú érvénytelenítése – amely megoldás lehetőségére egyébként a Ftv. sem utal – önmagában aggályos lenne, mivel létrejött jogviszonyok utólagos, alkotmányos indok nélküli érvénytelenítését jelentené.” A miniszter által választott megoldás még kevésbé elfogadható, mert a határozat utólagos szabályváltoztatás miatti érvénytelenítését jelentené.

III. Az országgyűlési biztos megállapította továbbá, hogy az oktatási miniszter világos és egyértelmű sza- bályokat értékelt nehezen értelmezhetőnek és ezáltal olyannak, amely a jogbiztonságot sérti.

Az országgyűlési biztos a feltárt visszásságok orvoslására felkérte az oktatási minisztert, hogy 1999. március 26-án kelt levelében tett megállapításait és utasításait vonja vissza, és az Egyetemi Tanács rektor- jelölő eljárása során hozott eredeti határozatát haladéktalanul terjessze elő a köztársasági elnökhöz.

Az országgyűlési biztos és az oktatási miniszter közös közleményt adott ki az ügyben. Tájékoztatták a közvéleményt, hogy az oktatási miniszter az ajánlást elfogadta. Egyetértettek abban is, hogy a jogbiztonság megteremtése érdekében a felsőoktatási törvény a törvényességi felügyeleti eljárás tekintetében módosításra szorul.

OBH 132/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az ebből fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal, az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal, valamint ebből következően az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben visszáságot okoz, ha az elsőfokú hatóság évekig nem folytatja le az új eljárást.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben visszáságot okoz, ha a jegyző évekig nem hoz határozatot az engedély nélküli ipari tevékenység gyakorlása miatt tett bejelentésre.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 138/1999.

I. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a gazdasági kamara a jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben, ha a jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes módon – a cégbíróság értesítése nélkül – tagként nyilvántartásba vesz egy vállalkozást, majd a hibás nyilvántartás alapján, tényleges tagsági viszony fennállta nélkül tagdíjtartozás iránti követeléssel lép fel vele szemben.

II. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a gazdasági kamara a jogbiztonság követelményével (Alk. 2. § (1) bek.) és a tulajdonhoz való joggal (Alk. 13. § (1) bek.) összefüggésben, ha kizárólag jogszabály szerint meghatározott hatóság által alkalmazható joghátrányt (ingófoglalás) kísérel meg foganatosítani, illetve akkor is, ha azonnali beszedési megbízás kibocsátásával, egy vélt tagdíj tartozás behajtása céljából – mindenféle jogalap nélkül – tényleges anyagi hátrányt okoz a panaszosnak.

A panaszos a Csongrád Megyei Kézműves Kamara által foganatosított állítólagos tagdíjtartozás miatti végrehajtási eljárást sérelmezve, illetve a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara nyilvántartásának hiányosságaiból őt ért sérelmeket megjelölve fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához. A panaszos egy bt. kültagja. A bt. a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (a továbbiakban: CSMKIK) tagjává vált, a tagdíjat ennek a kamarának fizette. A CSMKIK a cégbejegyzésről szóló végzést áttekintve úgy döntött, hogy a cég tevékenysége alapján a kézműves kamarához tartozik, erre tekintettel a céget a kézműves kamarának “átadta”. A Csongrád Megyei Kézműves Kamara (a továbbiakban CSMKK) 1998 áprilisában az adóhatóság megkeresése nélkül “saját” végrehajtási eljárást indított azokkal szemben, akiknek kamarai tagdíjtartozása állt fenn, így a panaszossal szemben is. 1999 áprilisában a CSMKK végrehajtási csoportvezetője a kamarai tagdíjtartozásra hivatkozva, azonnali beszedési megbízást nyújtott be a bt. ellen. A bank a CSMKK pénzforgalmi számláján az azonnali beszedési megbízás alapján egy meghatározott összeget jóváírt. A CSMKK 1999. május 7-én arról tájékoztatta a panaszos ügyvédjét, hogy a cég kézműves kamarai tagságát 1995. január 1. napjával törlik, a levél keltével egyidejűleg pedig a cég ellen folyamatban lévő végrehajtási eljárást megszüntetik és az azonnali beszedési megbízással behajtott összeget átutalják a panaszosnak. 1999 májusában kelt levelében a CSMKK titkára a bankot értesítette, hogy az azonnali beszedési megbízást hatályon kívül helyezi.

I. A másik kamarához történő átirányítással kapcsolatban az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a következőket állapította meg: A többes gazdasági kamarai tagság kizárólag az érintett gazdálkodó szervezet döntésén alapulhat. A gazdálkodó szervezet tagsága a területi gazdasági kamarában – az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági vállalkozó kivételével – a cégjegyzékbe való bejegyzéssel jön létre. A cégbejegyzéshez képest a kamarai nyilvántartásba való felvétel főszabály szerint csak deklaratív aktus, a kamarai tagság létrejöttét sem a bíróság értesítése, sem a nyilvántartásba vétel nem befolyásolja. A cégbejegyzésnek a kamarai tagság létrejötte szempontjából fennálló konstitutív jellegéből következik, hogy a gazdasági kamarai törvény idevonatkozó rendelkezései alapján a cégbejegyzéssel az is eldől, hogy a gazdálkodó szervezet melyik ágazati kamara tagjává válik. Az általános helyettes megállapította, hogy jogszabályt sértett a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, amikor a cég adatait a kézműves kamarának átadta. Nem volt ugyanis jogszabály által biztosított alapja az adatok átadásának. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy a cég adatainak átadása a cég kamarai tagságában változást a kamarai törvény rendelkezései értelmében nem okozott, ellentétben tehát a kézműves kamara elnökének érvelésével, nem jött létre “kettős kamarai tagság”. Tekintettel arra, hogy tagdíjat csak létező tagsági viszony esetén követelhet a kamara, az általános helyettes megállapította, hogy jogszabályt sértett a kézműves kamara, amikor egy nem létező kamarai tagsági viszony alapján tagdíjtartozásra hivatkozva követeléssel lépett fel a panaszos cégével szemben. A jogállamiság nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság követelményéből meghatározott kötelezettségek hárulnak a jogalkalmazó szervekre is, amelyek azt szolgálják, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, a jogszabályi rendelkezések a tényleges alkalmazás során is kiszámíthatóak, előreláthatóak legyenek. A gazdasági kamaráktól a kamarai tagok joggal várhatják el, hogy azok nyilvántartása a tényleges jogi állapotot tükrözze, vagyis hogy a kamarai tagságot konstituáló cégbírósági bejegyzésből fakadó jogok és kötelezettségek azonosak legyenek a ténylegesen érvényesített jogokkal és kötelezettségekkel. A fiktív tagdíjtartozás behajtása iránti eljárás megindításáig – bár a tagdíjtartozásra vonatkozó tájékoztató levelek tartalmát a panaszos még csak meg sem ismerte – a panaszos érdekeit súlyosan sértő helyzet jött létre. Őt ugyanis – anélkül, hogy erre irányuló szándékát kifejezte volna – egyszerre két kamara is tagjának tekintette, a nem létező kamarai tagságra hivatkozva megállapított tagdíj esetleges behajtására irányuló eljárás megindításának lehetősége pedig mindvégig fennállt.

II. A kamarai tagdíjhátralék behajtását célzó eljárással kapcsolatban az általános helyettes a következőket állapította meg: A gazdasági kamarák tagdíjtartozásra vonatkozó követelésének végrehajtására az adózás rendjéről szóló törvénynek a megkeresésre történő végrehajtás, másnéven behajtási eljárás szabályait kell alkalmazni. Ezen eljárás lényege, hogy az adók módjára behajtandó köztartozás jogosultja az adóhatóságot megkeresi a behajtás végett. A behajtási eljárást az adóhatóság indítja meg és folytatja le. A kamarával munkaviszonyban álló végrehajtási csoportvezetőnek nem volt joga az adóhatóság megkeresése helyett végrehajtási cselekménynek minősülő cselekményeket végrehajtani. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott a CSMKK végrehajtási csoportvezetője a jogbiztonsággal és a tulajdonhoz való joggal összefüggésben, amikor kizárólag jogszabály által meghatározott hatóság által alkalmazható joghátrányt kísérelt meg foganatosítani (ingófoglalás), majd ismételten akkor is, amikor azonnali beszedési megbízás kibocsátásával – mindenféle jogalap nélkül – tényleges anyagi hátrányt okozott a panaszosnak.

III. A CSMKK által megállapított tagdíj mértékét a követelés jogalap nélküli jellege miatt az általános helyettes nem tette külön vizsgálat tárgyává.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese felkérte a Csongrád Megyei Kézműves Kamara elnökét, hogy a jelentésben feltárt alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság orvoslása érdekében intézkedjen az azonnali beszedési megbízással elvont összeg után járó kamatnak a panaszos számára való kifizetése iránt. Az általános helyettes felkérte a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, hogy a jelentésben feltárt visszásság jövőbeni elkerülése érdekében hívja fel a kamara alkalmazottainak figyelmét a hasonló jogsértések elkerülésére.

Az érintett kamarák az ajánlásokat elfogadták, a CSMKK elnöke az általános helyettest arról tájékoztatta, hogy felhívta munkatársai figyelmét a jogszabályi rendelkezések betartására, a CSMKK elnöke pedig a bankszámlakivonat megküldésével arról számolt be, hogy a tagdíjtartozás címén elvont összeg után járó kamatot átutalták a panaszos számlájára.

OBH 153/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben és az 57. § (5) bekezdésében deklarált jogorvoslathoz való jog tekintetében visszásságot okoz a gyámhatóság azzal, ha az új eljárás lefolytatására utasító határozatnak nem tesz eleget.

A panaszos gondnokság alatt álló testvére ügyében fordult az országgyűlési biztoshoz azt sérelmezve, hogy a gyámhivatal nem ad információt a gondnok személyével kapcsolatban, valamint kifogásolta, hogy nem ő lett testvére gondnoka.

A panaszos testvérét az illetékes bíróság 1992-ben cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte. A gyámhatóság tudomására jutott, hogy a gondnokul kirendelni kért testvér (a panaszos) maga is ideggondozói kezelés alatt áll, ezért az ideggondozótól vizsgálatát kérték. Tekintettel arra, hogy a panaszos az eljárást mindvégig akadályozta és a gondnok kirendelése sürgőssé vált, hivatásos gondnokot rendeltek ki. A határozatot a gondnokolt és a panaszos is megfellebbezte, a fellebbezés eredményeként a másodfokú gyámhatóság új eljárás lefolytatását rendelte el.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a gondnokolt ügyiratát a gyámhatóság nyugdíjba vonult ügyintézője nem adta át, így az ügyben a fellebbezés elbírálását követően semmi intézkedés nem történt. Az országgyűlési biztos megkeresését követően a gyámhatóság a gondnokolt körülményeit megvizsgálta. Megtudta, hogy rendezett körülmények közt él, és gondnokság alá helyezésének megszüntetése érdekében pert kíván indítani.

Az országgyűlési biztos a visszásság orvoslását Tata Város Gyámhivatalától, illetve felügyeleti szervétől kérte.

1. Tata Város Gyámhivatalának vezetőjét felkérte, hogy a gondnokolt érdekvédelme érdekében minden szükséges lépést tegyen meg. Felkérte továbbá arra, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a jövőben hasonló esetek ne fordulhassanak elő.

2. Felkérte a Komárom-Esztergom Megyei Gyámhivatalt, hogy Tata Város Gyámhivatalánál a gondnoksági ügyek átfogó vizsgálatát végezze el.

OBH 181/1999.

Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvével és az abból fakadó tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joggal, valamint az Alkotmány 59. §-ának (1) bekezdésében szabályozott, a jóhírnévhez való alkotmányos joggal összefüggésben nem okoz visszásságot, ha az adóhatóság a késedelmesen megfizetett adó esetében adópótlékot számol fel és a végrehajtási eljárás megindításához adatokat gyűjt.

A panaszos a beadványában a Veszprém Megyei Illetékhivatal eljárását sérelmezte, mert az illetékhátralék behajtása céljából a lakóhelye szerint illetékes polgármesteri hivatalhoz adatkérés közlése céljából küldött megkeresésével a jó hírnévhez fűződő alkotmányos jogait sértette meg. A vagyonszerzőt jogszerűen kézbesített fizetési meghagyással 237250 Ft illeték megfizetésére kötelezte a hatóság. Ezt követően fizetési halasztást kért a kötelezett, amelyet az illetékhivatal elutasított és tájékoztatta a kötelezettet a késedelmesen megfizetett illeték után felszámítható adópótlék mértékéről. A határozat ellen a panasztevő fellebbezést terjesztett elő, a másodfokú hatóság az illetékhivatal határozatát helybenhagyta. A panaszos 1998. november 9-én tőketartozását megfizette, de számláján további tartozás állt fenn, mert befizetéséből 18135 Ft késedelmi pótlékra lett elszámolva. Ezért az illetékhivatal fizetési felszólítást küldött a panaszosnak 1998. december 6-án tartozása rendezése céljából, majd 1998. december 9-én megkereste a panaszos lakóhelye szerint illetékes polgármesteri hivatalt az illetékhátralék behajtásához szükséges adatok megtétele céljából. A polgármesteri hivatal 1999. január 19-én küldte vissza az adatlapot azzal, hogy a követelt illetéket 1998. december 16-án megfizették.

A vizsgálat megállapította, hogy a panaszost a beadványában előadottaktól eltérően semmiféle anyagi hátrány nem érte. Felvetése a kiadott közigazgatási határozatok és az abban felhívott törvényi rendelkezések alapos ismeretének hiányára utalt. Ugyanis a méltányossági jogkörben hozott elsőfokú határozat is tartalmazza, hogy az esedékesség napjától késedelmi pótlék jár, annak összegére vonatkozóan is kellő tájékoztatást kapott. Továbbá megjelölte az elsőfokú hatóság a határozatban a döntés alapjául szolgáló törvényhelyeket is.

A törvényi szabályozás szerint az illetéktartozás megfizetésére felhívhatja a hatóság a fizetésre kötelezettet, de ez nem kötelező, ennek hiányában is megindítható a végrehajtási eljárás, amelyet még nem indított meg az elsőfokú hatóság, csupán ahhoz szükséges adatgyűjtést végzett, amikor is megkereste a panaszos lakóhelye szerinti polgármesteri hivatalt.

Mindezekre alapozva állapította meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese, hogy a panaszost az ügyben hatósági intézkedés, illetve mulasztás következtében a jogbiztonsághoz, illetve a jó hírnévhez fűződő alkotmányos jogaival összefüggésben sérelem nem érte.

OBH 220/1999.

Az FM Hivatal eljárása nem okoz visszásságot sem az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, sem az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben, ha panaszos részaránytulajdonának megfelelő aranykorona értékű földet a teljesítési sorrend megtartásával – nem a panaszos által megjelölt táblából – adja ki.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 268/1999.

Alkotmányos jogokkal összefüggésben nem okoz visszásságot, ha a jegyző és a közigazgatási hivatal a tulajdonostárs hozzájárulása hiányában nem engedélyezi az építmény rendeltetésének megváltoztatását. Ugyanígy nem okoz visszásságot az eljáró hatóságok döntése, amely szerint az engedély nélkül kialakított helyiségben nem engedélyezi borozó működését.

A panaszos a beadványában a tulajdonában álló ingatlannak borozóként való működése megakadályozását s ezzel megélhetésének ellehetetlenítését sérelmezte, melyet a Dunakeszi Önkormányzat jegyzőjének eljárása eredményezett.

Az országgyűlési biztos vizsgálatot indított, mert felmerült a tulajdonhoz fűződő joggal, valamint az arányos közteherviseléssel kapcsolatos alkotmányos jogelvvel összefüggő visszásság lehetősége.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos 1993. augusztus 9-én bejelentette a Dunakeszi Polgármesteri Hivatalnál borozó nyitási szándékát, amelyet a hivatal tudomásul vett. A panaszos a lakóháza pincéjének borozóként történő hasznosítása érdekében használati mód változtatási kérelmét (a tulajdonosi hozzájárulás hiányában) az építésügyi hatóság elutasította. Kérelmező férje elhalálozását követően (akinek nevén volt az ingatlan) már rendelkezett tulajdonjoggal és haszonélvezeti joggal, ezért ismételten kérte a használati mód megváltoztatásának engedélyezését, azonban az örökös a tulajdonostársi hozzájárulását nem adta meg, az erre irányuló nyilatkozat pótlását kezdeményező keresetet a Budapest IV. és XV. kerületi bíróság ítéletével elutasította. Az egyes építményekkel építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló jogszabály értelmében közös tulajdonban álló ingatlan esetén az építmény rendeltetésének megváltoztatására irányuló kérelemhez meghatározott okiratok, így a tulajdonostársi hozzájáruló nyilatkozat, ennek hiányában az azt pótló jogerős bírói ítélet csatolása szükséges. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az eljáró hatóságok nem hozhattak mást, mint elutasító határozatot a jogszabályi feltétel hiányában.

Az üzletek működéséről szóló kormányrendelet előírja a meglévő működési engedélyek felülvizsgálatát. Az előírások szerint már kevés az ÁNTSZ szakhatósági hozzájárulása, vizsgálni kell a tevékenység folytatására szolgáló helyiség megfelelőségét is, ami jelen esetben (jogilag nem létező üzlethelyiség) a fentiek miatt hiányzik. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a működési engedély meghosszabbítását nem engedélyezhette a jegyző.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy adót kell fizetnie akkor, amikor nem folytat jövedelemszerzésre irányuló tevékenységet. A jegyző tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy Dunakeszi Önkormányzata rendelete szerint iparűzési adót a Dunakeszi város illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység után kell fizetni. Jelen esetben bár a panaszosnak van vállalkozói engedélye, azonban jövedelemszerzésre irányuló tevékenységet nem végez, iparűzési adót nem fizet. Ugyanakkor fizet építményadót, amelyet a panaszos saját bevallása alapján vetett ki az önkormányzat.

Az országgyűlési biztos figyelemmel arra, hogy a vizsgálat során a panaszos alkotmányos jogaival kapcsolatban felmerült visszásság gyanúja nem igazolódott be – a jegyző és a megyei közigazgatási hivatal eljárása szabályos volt –, a panaszt elutasította.

OBH 502/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz a hiányos tájékoztatás és a levelek hangneme, mely alapot adhatott arra, hogy az érintettek téves következtetés vonjanak le az intézeti gyám szándékával kapcsolatban.

A panaszosok azt sérelmezték, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Gyermek és Ifjúságvédő Intézet igazgatója nem engedélyezett kifizetést unokájuk gyámi fenntartásos betétkönyvéből. A panaszosok nevelőszülőként nevelik saját háztartásukban unokájukat. A kiskorút 1996 júniusában ideiglenes hatállyal utalta intézetbe a nyírbátori jegyző, majd 1997-ben intézeti nevelésbe vette. A gyermeket az intézeti gyám az anyai nagyszülőkhöz, mint segítő nevelőszülőkhöz helyezte el. A gyermek gondozásáért havonta 27450 Ft nevelési, nevelőszülői díjat, külön ellátmányt és családi pótlékot kaptak. A nagyszülők a nevelőszülői megállapodás megkötésekor önkormányzati bérlakásban laktak, melyet időközben visszaadtak, és helyette családi házat vásároltak. A házat felújították, korszerűsítették. A lakóház valamennyi helyisége minden igényt kielégítően kialakított és felszerelt. A nagyszülők a gyermek után járó családi pótlékot egy évig gyámhatósági fenntartásos betétkönyvben gyűjtötték. A nagyszülők a gyermek szobájának fűtését kívánták megoldani, ezért – nem tudván, hogy az kinek a hatásköre – az intézeti gyámtól kérték a betétkönyvben szereplő összeg felszabadítását. Az intézeti gyám válaszlevelében nem tájékoztatta őket, hogy a betétkönyvből kifizetést csak a gyámhatóság engedélyezhet. A levelében kifejtette továbbá, hogy az éves felülvizsgálat során kezdeményezni fogja az állami gondoskodás megszüntetését. A nagyszülők nem tudván, hogy az intézeti gyám nem hatóság, fellebbezést terjesztettek elő. Az intézeti gyám 1999. január 5-én kelt levelében arról tájékoztatta a nagyszülőket, hogy kérésüket csak akkor áll módjában támogatni, ha az ingatlan a kiskorú tulajdona. A nagyszülők felháborítónak tartották a válaszokat. Úgy érezték, hogy a levelek hangsúlyosan jelezték a nevelőszülők függését az intézeti gyámtól. Mellékeltek egy szórólapot, melyet az intézeti gyám minden nevelőszülőhöz eljuttatott. Ebben azt kérte, hogy szavazzanak rá és pártjára a választásokon. Későbbi iratok tanúsága szerint az intézeti gyám kérte a gyámhivataltól a gyámhatósági betétszámláról 55000 Ft kifizetésének engedélyezését, melyet a nagyszülők konvektor vásárlására kívántak fordítani. Ezt a kérelmet azonban az intézeti gyám 1998. december 8-án kelt levelében minden indokolás nélkül visszavonta.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az intézeti gyám jogszabályellenesen terjesztett elő ilyen irányú kérelmet. A nagyszülői kérésnek megfelelően az intézeti gyám terjesztette elő a gyámhivatalhoz a kérelmet és december 8-án vonta vissza, miután a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket alaposabban áttanulmányozta. A nagyszülőknek írt első levelében adott megfelelő tájékoztatást arról, hogy csak a gyámhatóságnak van joga a fenntartásos betétkönyvből kifizetést engedélyezni. Nem értesítette a nagyszülőket arról sem, hogy a kérelmet benyújtotta a városi gyámhivatalnak. Az állami gondoskodás megszüntetésének lehetőségéről sem tájékoztatta megfelelően a nagyszülőket, így az félreérthető volt és fenyegető színezetet kapott. A gyámhivatal vizsgálata szerint az intézeti gyámnak nem ez volt a szándéka, de a hiányos tájékoztatás miatt ez nem derült ki. Az intézeti gyám akkor járt volna el megfelelően, ha a nagyszülőkkel közli, hogy az állami gondoskodás megszüntetése a gyermekvédelmi törvényben előírt cél, amennyiben a gyermeknek van a vérszerinti családjában nevelésre alkalmas és azt vállaló rokona. Természetesen azt is közölnie kellett volna, hogy erre csak akkor van lehetőség, ha a nagyszülők a gyermek nevelését vállalják és kérik a gyermek náluk történő elhelyezését és gyámként kirendelésüket.

A nagyszülőknek írt második levelében nem közölte a nagyszülőkkel, hogy a városi gyámhivatalnál benyújtott kérelmet visszavonta és azt sem közölte, hogy ennek mi volt az oka. A hiányos tájékoztatás és a levelek hangneme alapot adhatott arra, hogy a nagyszülők téves következtetést vonjanak le az intézeti gyám szándékával kapcsolatban. Mindez elkerülhető lett volna, ha az intézeti gyám a vonatkozó jogszabályok idézésével részletesen tájékoztatja a nagyszülőket, hogy kérelmüket miért nem támogathatja. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az intézeti gyám eljárása sértette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogbiztonsághoz való jogot. A jogállamiság alapvető eleme a jogbiztonság. A jogállamiság és jogbiztonság elvéből fakadnak az eljárási garanciák. Ezek alapvető jelentőségűek az egyes jogintézmények kiszámíthatósága szempontjából. Az eljárási normák betartásához tartozik, hogy a hatóság – jelen esetben az intézeti gyám – mindig megadja a megfelelő és érthető tájékoztatást az ügyfélnek. Különösen fontos ez olyan helyzetekben, ahol az ügyfél alárendeltségét még a szerződéses jogviszony is erősíti (nevelőszülői megállapodás). A megyei gyámhivatal vezetője a visszásságot orvosolta azzal, hogy a nagyszülőket helyszíni vizsgálata során megkereste és megfelelően tájékoztatta. A nagyszülők a tájékoztatást elfogadták.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlásában felkérte a megyei gyámhivatal vezetőjét, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést, hogy a jövőben az intézeti gyám a jogszabályoknak megfelelő tájékoztatást adjon a hasonló ügyekben. Ennek megtörténtét rendszeresen ellenőrizze. Felkérte továbbá, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a panaszosokat panaszuk benyújtása miatt hátrány ne érje. Az érintett az ajánlással egyetértett, a szükséges intézkedéseket megtette.

OBH 510/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz a Földhivatal eljárása, ha a kárpótlási árverési vevő által vásárolt termőföldet a vásárlás évének utolsó napjáig nem adja birtokba.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz a Földhivatal eljárása, ha a kárpótlási árverési vevő által vásárolt termőföld tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését kérelem ellenére sem teljesíti.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy 1994. február 28. napján kárpótlási árverésen jakabszállási 036/76. ideiglenes helyrajzi számú táblából vásárolt 3,12 aranykorona értékű termőföld tulajdonjogának nevére történő bejegyzését a Körzeti Földhivatal 1999. május 19-én kelt határozatával elutasította.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bekezdés), valamint a tulajdonhoz való jog (Alkotmány 13. § (1) bekezdés) megsértésének gyanúja miatt az ügyben vizsgálatot.

Az iratok alapján megállapítható, hogy panaszos által termőföld árverésen vásárolt föld tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését azzal utasította el a Földhivatal, hogy az említett ingatlan részarány-tulajdonosok földigényének kielégítésére elkülönített földalapban szerepelt, és ezért az említett földet a Földkiadó Bizottság az arra jogosult részarány-tulajdonosnak adta ki jogerős határozatával, melynek alapján a vitatott ingatlant 1996. november 11. napján már az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata feltárta, hogy a Megyei Kárrendezési Hivatal az említett településen földalapcserét hajtott végre, a kárpótlási földalapba kijelölt földek egy részét a részarány-tulajdonosok igényeinek kielégítésére elkülönített földalapba, illetve ez utóbbi földalapba eredetileg kijelölt földek egy részét a kárpótlási földalapba helyezte. Így egyebek mellett a csere folytán a panaszos által megvásárolt helyrajzi számú föld a kárpótlási földalapba került, s a földet panaszos termőföld árverésen jogosan vásárolta meg.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy az árverésen vásárolt ingatlan – a földhivatal állításától eltérően – a kárpótlási földalapba került. Az árverésen megvásárolt föld 1994. év végéig történő birtokba adását – a 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet 52. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésének mellőzésével – a Földhivatal elmulasztotta, úgyszintén a 7/1972. (XII. 31.) MéM rendelet 93. §-ában előírt “széljegyzésre” vonatkozó előírásokat sem tartotta meg, illetve a termőföldet az 1972. évi 31. tvr. előírásai ellenére az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezte be.

Az idézett jogszabályok rendelkezéseit megszegve a földhivatal megsértette a jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.) alkotmányos elvét, ugyanakkor döntése sérti panaszos tulajdonhoz való jogát (Alk. 13. § (1) bek.) is azáltal, hogy ellenérték fejében hatósági határozattal szerzett ingatlan tulajdonjoga telekkönyvi bejegyzése iránti kérelmet elutasította. A Földhivatal a felhívott alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot idézett elő. Az országgyűlési biztos általános helyettesének megkeresését követően a Földhivatal az általa előidézett visszásságot észlelte, elutasító határozatát visszavonta, a szükséges megosztási munkát elvégezte, majd a jakabszállási 036/241. helyrajzi számú ingatlant, mely azonos panaszos által vásárolt ingatlannal, birtokba adta, s arra panaszos tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte, minek következtében a visszásságot megszüntette.

Tekintettel arra, hogy a földhivatal a visszásságot a vizsgálat befejezését megelőzően már megszüntette, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett, azonban vizsgálatáról készült jelentés egy példányának megküldésével panaszost, valamint a Földhivatalt is tájékoztatta.

OBH 572/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból adódó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében rögzített megkülönböztetés tilalmával és a 70/D. §. (1) bekezdésében meghatározott legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, a 70/E. § (1) bekezdésében leírt szociális biztonsághoz fűződő jogokkal összefüggésben nem okoz visszásságot, ha a helyi önkormányzat az egészségügyi intézményeiben átszervezést, racionalizálást hajt végre, amennyiben a továbbiakban is biztosítja az érintett betegek megfelelő szintű ellátását.

A Blikk című újság 1999. február 2-i számában arról számolt be, hogy a Fővárosi Önkormányzat be kívánja zárni a János Kórház Pozsonyi úti Pszichiátriai Osztályát, s az osztály betegei ezt követően a kórház belgyógyászatára kerülnek.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból indított vizsgálata során megállapította, hogy az érintett kórház felhalmozódott adósságállománya miatt a Fővárosi Önkormányzat több osztály összevonását, költöztetését tervezi. Az intézkedési terv értelmében a betegellátást a II. kerület Pozsonyi úton megszűnteti. Az Egészségügyi és Sport Bizottság döntése alapján a kérdéses pszichiátriai osztályt a kórház XII. kerületi – központi – telephelyén lévő egyik belosztály kiürülő épületébe helyezik át. A pszichiátriai osztály betegeinek gyógyítása, kezelése továbbra is teljesen külön osztályként, külön épületben történik. A főpolgármester-helyettes nyilatkozata alapján ennek a tervnek a megvalósulása esetén a továbbiakban is megfelelő színvonalon és hatékonysággal tudják biztosítani mind a belosztályon, mind a pszichiátrián kezelt betegek ellátását.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az önkormányzatoknak a helyi önkormányzatról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. § (1) bekezdése, valamint az egészségügyről szóló 1997. évi XLIV. törvény 155. § (1) bekezdése értelmében lehetőségük van intézményeikben átszervezéseket, racionalizálást végrehajtani. Az ügyben érintett pszichiátriai osztály áthelyezése a célszerű gazdálkodás érdekében történik. A megjelölt alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásság nem keletkezik.

OBH 588/1999.

Az Alkotmány 2. §. (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményének részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal, az Alkotmány 70/I. §-a szerinti arányos közteherviselés kötelezettségének elvével, valamint az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz, amikor az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Fővárosi és Pest Megyei Járulékigazgatósága – saját működési szabályait megsértve – egyazon járulékfizető kettős nyilvántartásával nem valós adatokat tartalmazó fizetési felszólításokat küld ki.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 672/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvével és az abból fakadó tisztességes eljáráshoz valójoggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 1. § (5) bekezdésésben előírt tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget.

A panaszos a beadványában az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Vas Megyei Igazgatóságának (a továbbiakban: adóhatóság) eljárását sérelmezte. Előadta, hogy 1996. év óta – mint áfa-alany – 9 alkalommal kérelmezte az alanyi adómentességet, azonban kérelmeit nem vették figyelembe. Állítása szerint ezért fordult elő, hogy bevallási kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt több ízben mulasztási bírságot szabtak ki terhére. Álláspontja szerint az adóhatóság mulasztása miatt került ilyen helyzetbe, hiszen ez év januárjától már engedélyezték számára az alanyi adómentességet.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a panaszos 1991. augusztus 01-jei hatállyal jelentette be az adóhatóságnál az egyéni vállalkozói tevékenységének megkezdését, és 1993. január 01-jei hatállyal jelentkezett be az általános forgalmi adó körbe. A bejelentkezést követően 1993–94. években havi, 1995–98. közötti időszakban negyedévenkénti áfa-bevallási kötelezettség terhelte. Tekintettel arra, hogy a panaszos 1996. évben nem teljesítette bevallás benyújtási kötelezettségét, az adóhatóság két ízben mulasztási bírságot szabott ki. A panaszos a határozatokkal szemben fellebbezést nem terjesztett elő, hanem 1997. március 19-én méltányossági kérelmet nyújtott be a kiszabott mulasztási bírságok 50%-ának elengedésére vonatkozóan, s ezen beadványában egyidejűleg kérte az általános forgalmi adó alóli mentesítését 1997. január 01-jei hatállyal. Adóhatóság a kérelmet elutasította, ugyanakkor az áfa alóli mentesítés tárgyában fennálló tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget.

A méltányossági kérelemben írt mentesítési kérelmére az adóhatóságnak ugyanis tájékoztatni kellett volna az adózót, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. XCI. tv. értelmében az áfa-nyilatkozatot évközben megváltoztatni nem lehet, azt csak a következő évre vonatkozóan, előző év december 31-ig lehet megtenni. Az adóhatóság – miután észlelte, hogy panaszos az 1997. évi április 21. esedékességű bevallását sem teljesítette – 1997. július 3-án kelt határozatával 18 000 Ft mulasztási bírsággal sújtotta. A panaszos jogorvoslati kérelmében előadta, hogy miután az áfa-mentesség engedélyezésére vonatkozóan tájékoztatást nem kapott, azt elfogadottnak vélte, és ezért nem nyújtotta be az esedékes bevallását.

Az adóhatóság az iratok ismételt felülvizsgálata után megállapította, hogy az adózó a tájékoztatási kötelezettségük elmulasztása miatt jóhiszeműen bízott abban, hogy mentességet élvez, így a mulasztási bírság összegét nulla forintra mérsékelte, és határozatban tájékoztatta a panaszost a nyilatkozattételre vonatkozó jogszabályokról. A panaszos a tájékoztatásban foglaltak ellenére 1997. december 31-ig, az előírt határidőig sem az előírt nyomtatványon, sem más módon változásbejelentést nem tett, hanem a 9707. számú, 1998. február 16-án beadott éves bevallás “Nyilatkozat az 1998. évi adózási mód választásáról” rovatba írta, hogy “áfa-mentességet kérek”. A bevallás e részén az átalányadó választásáról kellett nyilatkozni, s ezen időszakban a nagy mennyiségű éves bevallás feldolgozása során nem várható el az adóhatósági dolgozóktól, hogy a rögzítendő adatokon túli bevallásra tett feljegyzéseket is értékeljék.

Miután a panaszos ténylegesen nem választotta az alanyi adómentességet, így 1998. évben is terhelte bevallási kötelezettség. Ennek nem tett eleget, így az adóhatóság ismételten mulasztási bírsággal sújtotta.

A panaszos fellebbezéseit az APEH Adóügyi Főosztálya elutasította. Az adóhatóság az 1998. október 01-jén személyesen megjelent panaszost újra tájékoztatta az alanyi adómentesség választásának szabályairól, külön felhívta a figyelmét arra, hogy ezen bejelentést visszamenőleges hatállyal nem lehet megtenni. Minderről jegyzőkönyvet is vett fel az adóhatóság.

A panaszos 1998. október 01-jén személyesen adta le a változás-bejelentő lapot, amelyen az áfa-törvény 49. §-a szerinti alanyi adómentességet választotta. A változás hatálybalépésének időpontja a jogszabály értelmében 1999. január 01.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy az adóhatóság azzal, hogy a jogszabályban előírt tájékoztatási kötelezettségének egy ízben nem tett eleget, a vizsgált alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okozott. Ajánlással azonban nem élt, mert a visszásságot az adóhatóság saját hatáskörében orvosolta. A vizsgálat feltárta továbbá azt is, hogy a panaszos az adóhatóság részletes tájékoztatása után sem tanúsított jogkövető magatartást, így a felhalmozódott tartozás kizárólag az ő magatartására vezethető vissza, az adóhatóság eljárása tehát nem okozott az alkotmányos jogaival összefüggésben visszásságot.

OBH 703/1999.

A települési önkormányzat képviselő-testülete az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével, az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonsághoz és ellátáshoz való joggal, valamint az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített, tulajdonhoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha helyi rendeletével az általa fenntartott időseket ápoló-gondozó otthonokban egyszeri bekerülési összeg megfizetését írja elő, annak ellenére, hogy az otthonok nem biztosítják az ehhez jogszabályban előírt, az átlagot jóval meghaladó minőségű elhelyezési körülményeket.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 823/1999.

I. A Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz a megyei FM Hivatal eljárása, ha a részaránytulajdonnak megfelelő aranykorona értékű termőföldet a törvényben meghatározott ügyintézési határidő túllépésével adja ki.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz az FM Hivatal eljárása, ha a földkiadó bizottság – ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre nem alkalmas – okiratát határozatával nem pótolja.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 913/1999.

Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból levezethető jogbiztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben az önkormányzat, ha a határozata nem tartalmaz megfelelő jogszabályi hivatkozást, illetve ha nem rendelkezik a korábbi azonos tárgyú határozatának hatályáról.

A panaszos az országgyűlési biztosokhoz írott beadványában kifogásolta, hogy Zugló Polgármesteri Hivatalától két egymásnak ellentmondó adókivetési határozatot kapott.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a jogbiztonsághoz és a tulajdonhoz való jog sérelmének veszélye miatt vizsgálatot indított, melynek során az előzményekről megállapította, hogy az önkormányzat a helyi adókról szóló törvény alapján 23/1992. számon rendeletet alkotott a helyi adókról. A rendelet alapján a panaszost 1998. február 27-én határozatban értesítették, hogy 1999. január 1-jétől építményadó fizetésére kötelezett, melynek mértéke a fenti rendelet szerint 600 Ft/m²/év. Egy évvel később 1999. február 1-jén újabb határozatot kapott, mely szerint azonban 1999 január 1-jétől az építményadó fizetési kötelezettsége ugyanazon rendelet alapján 800 Ft/m²/év.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy az adóügyi hatóság 1998-ban az ügyfelet határozatban arról értesítette, hogy az adóköteles személyek nyilvántartásába felvette, és az adófizetési kötelezettsége a törvény előírásának megfelelően a nyilvántartásba vételt követő év január 1-jétől kezdődik, annak mértéke a hatályos rendelet szerint 600 Ft/m²/év. Az önkormányzat képviselő-testülete a 23/1992. számú rendeletét azonban többször módosította, legutoljára a 39/1998. (XII. 08.) számú rendeletével. A módosított rendelet szerint ténylegesen esedékes adómértéket az adóügyi hatóság az ügyféllel az 1999. február 1-jei határozatában közölte. Az adókivetés jogalapja tehát megfelelt a magasabb szintű jogszabályoknak, ezért e körben visszásság nem keletkezett, de az eljáró hatóság eljárási hibát követett el azzal, hogy a határozatai formálisak, indokolásuk elégtelen volt. Az 1999-ben kelt határozat nem tartalmazott megfelelő jogszabályi hivatkozást az emelt mértékű adókötelezettség kivetésére. Nem jelezte, hogy a 23/1992. számú rendeletet a képviselőtestület a 39/1998. (XII. 08.) sz. rendeletével módosította, továbbá nem rendelkezett az 1998-ban hozott határozatának hatályon kívül helyezéséről sem. A tulajdonhoz való jog sérelmét azonban nem állapította meg.

Az érintett hatóság az országgyűlési biztos általános helyettesének megkeresésére az okozott visszásságot saját hatáskörében orvosolta, ezért a biztos a vizsgálatot a visszásság megállapítása mellett megszüntette.

OBH 956/1999.

1. Az alkotmányos jogok meghatározhatatlanul széles köre megsértésének közvetlen veszélyével jár, ezért visszás az, ha a békefenntartó műveletben részt vevő hivatásos és szerződéses katonákkal kötött külön szerződések konkrétan meg nem határozható tartalmú jogkorlátozási klauzulát tartalmaznak.

2. Az Alkotmány 58. § (1) bekezdése szerinti mozgásszabadság összefüggésében visszás, ha a szerződés további részletezés nélkül olyan kikötést tartalmaz, mely szerint a katona szolgálati helyét kizárólag a szolgálati elöljáró által meghatározott időtartamban és engedéllyel hagyhatja el.

3. Az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdésében biztosított pihenéshez való joggal összefüggésben visszás, ha a szerződés olyan rendelkezést tartalmaz, mely szerint a katona tudomásul veszi, hogy a körülményektől függően szabadságra nem bocsátható.

4. Az Alkotmány 57. §-a szerinti tisztességes eljáráshoz való jog, valamint a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsági követelmény összefüggésében visszásságot okoz, ha a szerződéses katona szolgálati viszonyát a vele a békefenntartói feladat ellátására kötött külön szerződés alapján a honvédség a törvényben szereplőkön kívül további okokból is megszüntetheti akár fegyelmi vagy büntetőeljárás megindítása nélkül is.

Teljes szöveg: 3.12. alfejezetben.

OBH 960/1999.

Ha az elsőfokú adóhatóság a jogorvoslatra vonatkozó szabályokat figyelmen kívül hagyva, annak ellenére emeli jogerőre elsőfokú határozatát, hogy az ellen a panaszos határidőben előterjesztett fellebbezéssel élt, visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített, jogorvoslathoz fűződő joggal összefüggésben.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 1004/1999.

Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisággal, a 16. §-ban rögzített az ifjúság jogainak védelme alapelvével és a 70/E. § (1) bekezdésében deklarált szociális biztonsággal kapcsolatban az önkormányzat, ha a gyermekek napközbeni ellátását biztosító intézmény létesítése nélkül szünteti meg a bölcsődei ellátást.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 1029/1999.

I. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az államigazgatási szerv a jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben (Alkotmány 2. § (1) bek.) a lakcím fiktívvé nyilvánításáról való tájékoztatás elmulasztásával, mert azzal lehetetlenné tesz egy átmeneti állapot panaszos általi rendezését. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az eljáró szerv a jogállamiság részének tekinthető tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben (Alkotmány 2. § (1) bek.), ha nem biztosítja a panaszos mint ügyfél meghallgatáshoz való jogát.

II. Nem terjed ki az országgyűlési biztos hatásköre a közigazgatási bíróság által elbírált államigazgatási határozatokra.

III. Nyilvánvalóan alaptalan az a panasz, amely olyan körülményre alapozva minősít alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet okozónak valamely hatósági határozatot a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben, amely körülmény az adott határozatban foglalt döntés szempontjából irreleváns.

A panaszos Budapest IV. kerületi Polgármesteri Hivatal Igazgatási Osztályának, a lakcím fiktívvé nyilvánítására vonatkozó döntését, illetve az azt megelőző eljárást, az ezzel okozott érdeksérelmet, illetve a panaszos által rágalmazás vétsége miatt tett feljelentés elintézését sérelmezve fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához.

I. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a lakcím fiktívvé nyilvánításáról szóló, a panaszos apósának megküldött tájékoztató levél ugyan tartalmazta az eljáró szerv érdemi döntését, de az Áe. szabályait figyelembe véve nem volt alakszerű határozatnak tekinthető. Az ügyfél a határozatban foglalt jogairól, kötelezettségeiről jogilag érvényesen a közlésből szerez tudomást. Az eljáró szervnek a vizsgált esetben hivatalból tudomása volt egy olyan címről, amelyen a panaszost a döntésről értesíthette volna, ezt azonban meg sem kísérelte. Mindezzel alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet okozott a jogállamiság szerves részének tekinthető tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott az eljáró szerv a jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben a lakcím fiktívvé nyilvánításáról való tájékoztatás elmulasztásával azért is, mert azzal lehetetlenné tette egy átmeneti állapot panaszos általi rendezését. A jogszabály szövege szerint ugyanis a fiktívvé nyilvánítás mindaddig tart, amíg az érintett be nem jelenti valós lakcímét. Az államigazgatási eljárás alapelvének minősülő együttműködési kötelezettség megsértésével az ügyben eljáró jegyző a jogszabályi rendelkezés tényleges érvényesülését, vagyis a lakcím rendezését lehetetlenné tette. A vizsgálat során az általános helyettes azt is megállapította, hogy alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott az eljáró szerv a jogállamiság részének tekinthető tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben, amikor nem biztosította a panaszos mint ügyfél meghallgatáshoz való jogát. A lakcím fiktívvé nyilvánítása és a tényleges joghátrányt okozó – népjóléti osztály által hozott – határozat tartalma között nem állt fenn releváns okozati összefüggés. Ezért a panasz ezen részét – mint nyilvánvalóan alaptalant – az általános helyettes elutasította.

II. A Budapest Főváros IV. kerületi Polgármesteri Hivatalának Népjóléti Osztálya által, a jövedelempótló támogatás megszüntetéséről, illetve a jogosulatlanul felvett támogatás visszafizetéséről hozott határozatot az általános helyettes érdemben nem vizsgálhatta. A határozat ellen ugyanis a panaszos közigazgatási pert kezdeményezett, amely jogerős ítélettel lezárult.

III. A másodfokon eljáró fővárosi főügyész azon következtetéssel indokolta nyomozás megszüntetéséről szóló határozat ellen benyújtott panasz elutasítását, hogy a büntető anyagi jog értelmében egy feltételezésen alapuló megállapítás nem meríti ki a hamis vád elkövetési magatartását, a tényállítást. A vizsgálat sem eljárásjogi, sem anyagi jogi jogszabálysértést nem tárt fel. Az általános helyettes a vizsgálat során azt is megállapította, hogy a panaszos feleségének a bejelentkező lapon szállásadóként való feltüntetése a nyomozás megszüntetése szempontjából irreleváns volt, a feleség eljárásának jogi minősítésére vonatkozó megjegyzést a megszüntetésről szóló, illetve a panaszt elbíráló határozat nem tartalmaz. A panasz ezen részét – mint nyilvánvalóan alaptalant – az általános helyettes elutasította.

Tekintettel arra, hogy a vizsgálati során feltárt visszásságok orvoslására alkalmas intézkedés nem létezett, az általános helyettes kezdeményezéssel nem élt. A hasonló visszásságok jövőbeni elkerülése érdekében azonban felhívta Budapest Főváros IV. kerületének jegyzőjét az államigazgatási eljárási szabályok betartására.

OBH 1168/1999.

Az Alkotmány 2. §. (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményének részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal, az Alkotmány 70/I. §-a szerinti arányos közteherviselés kötelezettségének elvével, valamint az Alkotmány 13. §-ában biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz, amikor az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Fővárosi és Pest Megyei Járulékigazgatósága saját működési szabályainak megsértésével egyazon járulékfizető kettős nyilvántartásával nem valós adatokat tartalmazó fizetési felszólításokat küld ki.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1231/1999.

Nem okoz az Alkotmány 2. §. (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsággal, valamint az Alkotmány 13. §. (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal kapcsolatban alkotmányos visszásságot, ha a gyámhatóság jogszerű eljárás alapján maradvánnyal fogadja el a gondnok számadását.

Panaszos azért tett szóban panaszt, mert mind az első-, mind a másodfokú gyámhatóság 1998. évi gondnoki számadását maradvánnyal fogadta el, számadásának némely tételét nem fogadták el, a maradvány gyámi fenntartásos betétkönyvbe való befizetésére kötelezték.

A panaszt a mellékelt másodfokú gyámhatósági határozat alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megvizsgálta és megállapította, hogy panaszos gondnoka szociális otthonban élő feleségének nyugdíjával is ő rendelkezett. 1998. évi számadásának elfogadásával egy időben a gyámhatóság megvonta a gondnoktól a nyugdíjkezelést, és rendelkezett a nyugdíj gondnokoltnak történő folyósításáról. Ezt az intézkedését panaszos tudomásul vette.

Tiltakozott azonban az elsőfokú gyámhatóság külön határozatba foglalt döntése ellen, amennyiben a számadás több tételét nem fogadta el, és maradványt állapított meg, amelynek gyámi fenntartásos takarékkönyvbe való elhelyezésre kötelezte panaszost. Fellebbezés alapján a másodfokú gyámhatóság az ügyet felülvizsgálta, és az alaphatározatokat helybenhagyta.

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a gondnoki számadást elbíráló gyámhatóság elfogadta azokat a tételeket, amelyek a gondnokolt érdekében álló kiadások voltak, az azzal ellentéteseket pedig maradványként visszafizettette panaszossal. A gyámhatóság a gondokolt vagyonának megóvása érdekében érvényesítette a vagyonkezelővel szemben a gondnokolt jogos követelését, ezzel az említett alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot nem okozott.

OBH 1261/1999.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz fűződő joggal és az ezzel összefüggésben Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével kapcsolatban visszásságot okoz, ha a jegyző és a közigazgatási hivatal az építésügyi eljárást a telekhatár vita miatt indított bírói eljárásra tekintettel olyan esetben függeszti fel, amelyben az építésügyi szabályok miatt a bírói eljárás eredménye a hatósági eljárást nem befolyásolja.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1262/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz a Központi Kárrendezési Iroda (KKI) eljárása, ha a kárpótlás iránti kérelmet a törvényben előírt határidőben nem bírálja el, úgyszintén akkor is, ha a tényállás tisztázását a határozathozatalhoz szükséges mértékig elmulasztja.

II. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével kapcsolatban visszásságot okoz a KKI eljárása, ha a hozzá benyújtott fellebbezést határidőre nem bírálja el.

A panaszos azt sérelmezte, hogy vagyoni kárpótlási ügyében benyújtott fellebbezését a KKI 8 hónap elteltével sem bírálta el.

A jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.), valamint jogorvoslathoz való jog (Alk. 57. § (5) bek.) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot az országgyűlési biztos általános helyettese.

Megállapítható volt, hogy a megyei Kárrendezési Iroda (MKI) 1998. VIII. 4-én kelt határozatával elutasította panaszos örökhagyójának (kérelmező) kárpótlás iránti kérelmét azzal, hogy a kérelmező “… meghalt és kárpótlásra jogosult örökösei nincsenek, ezért részére kárpótlást megállapítani nem lehetett.” Panaszos e határozat ellen fellebbezést terjesztett elő a KKI-nál 1998. VIII. 12-én.

KKI 1999. IV. 22-én kelt határozatával a fellebbezéssel támadott határozatot megsemmisítette arra hivatkozással, hogy kérelmező “… 1994. II. 24-én elhalt. A kárpótlás iránti kérelem 1994. III. 17-én kelt. Tehát …. kérelmező a kérelmet már nem adhatta be, hanem nevében adta be valaki”.

A panaszos a másodfokú közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. A bíróság 1999. VIII. 31. napján panaszos keresetlevelének és mellékletének egyidejű megküldésével felhívta a KKI-t, hogy 45 nap alatt csatolja be a kárpótlási iratokat és az érdemi nyilatkozatát tartalmazó előkészítő iratokat. A most említett iratokból az is kiderül, hogy az örökhagyó (kérelmező) nem 1994. II. 24-én, hanem valójában 1995. I. 11. napján hunyt el.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata feltárta, hogy az örökhagyó kérelmét 1994. III. 17. napján iktatták az MKI-nél, a kérelem tárgyában azonban 1995. V. 2. napján született határozat az ügyintézési határidő több mint 7 hónapos túllépésével, és a határozathozatalhoz szükséges mértékig a tényállás is feltáratlan maradt. Ugyanez a megállapítás vonatkozik az MKI 1998. VIII. 4-én kelt – az 1996. II. 20-án elrendelt, megismételt eljárásban az ügyintézési határidő mintegy 2 évi túllépésével hozott – határozatára is. E mulasztás a jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.) alkotmányos elvének sérelmét eredményezte.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata azt is megállapította, hogy a KKI a fellebbezés elbírálása során nem vette figyelembe az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 66. § (2), (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, mert vizsgálata nem terjedt ki a kérelmező által igényelt, kárpótlással összefüggő jogilag jelentős tények – és a jogszabályok által e tényekhez fűzött következmények – vizsgálatára, továbbá hogy gátolta panaszos jogorvoslati joga érvényesülésének lehetőségét azáltal, hogy a fellebbezést késedelmesen bírálta el, illetve hogy a bíróság felhívásában foglalt iratokat késedelmesen csatolta törvénysértő határozatának visszavonása helyett.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a felhívott alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság megszüntetése érdekében kezdeményezte a KKI-nál a 2025722/1999. számú határozatának visszavonását és a hatályos jogszabályoknak megfelelő határozat haladéktalan meghozatalát, továbbá az említett alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot előidéző köztisztviselő felelősségre vonására irányuló eljárás megindítását.

A kezdeményezést a KKI főigazgatója elfogadta, s válaszában kifejtette, hogy a KKI 2025722/1999. számú határozatát visszavonja, s az új eljárásra való kötelezés mellett az elsőfokon eljárt kárrendezési iroda 1998. augusztus 4-én kelt 0335013-1/1994.(0) számú határozatát megsemmisíti, továbbá hogy a név szerint megjelölt két köztisztviselő ellen a törvény kizáró rendelkezése folytán a fegyelmi eljárás megindítását mellőzi, illetve hogy a megyei kárrendezési iroda igazgatóját figyelmeztetésben részesíti. Az országgyűlési biztos általános helyettese a választ elfogadta, az ajánlás elérte célját.

OBH 1309/1999.

I. Az Alkotmány13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal kapcslatban visszásságot okoz, ha a jegyző az ügyintézési határidőt jelentősen túllépve hozza meg határozatát a hozzá benyújtott birtokvédelmi kérelemre.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási hivatal téves jogértelmezése miatt nem intézkedik felügyeleti jogkörében.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1324/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében és a 13. § (1) bekezdésében deklarált jogbiztonsághoz való, illetőleg a tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásságot okoz, ha a földhivatal a tulajdonjog bejegyzési kérelem teljesítésével indokolatlanul késlekedik.

A panaszos azért fordult az országgyűlési biztoshoz, mert tulajdonjogát a többszöri hiánypótlás és sürgősségi kérelem ellenére 1991-től nem jegyezte be a Fővárosi Kerületek Földhivatala (továbbiakban: Földhivatal). Panaszos ez év tavaszán szerette volna eladni a lakását, ezért a mielőbbi intézkedés érdekében kért segítséget.

Az országgyűlési biztos a vizsgálat során feltárta, hogy a panaszos csere útján 1991-ben vásárolta meg a szóban forgó XI. kerületi lakásingatlant, amelybe be is költözött. A lakás 1985-ben épült, azóta már kétszer elidegenítették, a panaszos az ingatlan negyedik tulajdonosa. Tulajdonjog-bejegyzési kérelmét a 107423/1991. számra iktatta a Földhivatal. 1993-ban értesítették, hogy tulajdonjogát addig nem lehet bejegyezni, amíg a megelőző tulajdonszerzések okirati hiányosságait nem pótolják. A panaszos ezt követően várt az intézkedésre, de a bejegyzésről nem kapott értesítést. Ezért 1995-ben személyesen érdeklődött a bejegyzés akadálya felől. Ekkor tájékoztatták arról, hogy az előző bejegyzési kérelmek hiányosak. A panaszos felkereste a korábbi tulajdonosokat, beszerezte tőlük a hiányzó okiratot és 1997-ben benyújtotta Földhivatalhoz. Intézkedés azonban továbbra sem történt. 1998-ban érdeklődésére a Földhivatal úgy tájékoztatta, hogy a korábbi hiány pótlása nincs az iratokhoz csatolva. A panaszos ezért újra benyújtotta a hiányzó okiratot és kérte a soron kívüli ügyintézést. A panasz benyújtásáig az ügyben intézkedés nem történt.

A Földhivatal intézkedésének elmaradása, illetve a késedelmes ügyintézés miatt évek óta igen sok panasz érkezett az országgyűlési biztoshoz. Az 1997–1998. évben már vizsgálta a Fővárosi Kerületek Földhivatalánál kialakult helyzetet. Az akkori megállapítások alapján az ügyirathátralék felszámolása érdekében ajánlást tett a földművelésügyi miniszternek. A tárca intézkedése nyomán 1999 januárjában megindult az ügyirathátralék feldolgozása, amelybe a vidéki földhivatalokat is bevonták. A Fővárosi Földhivatal vezetőjének tájékoztatása szerint, panaszos ügyiratát is elküldték vidékre, de a gyorsabb intézkedés érdekében visszakérték, és a tulajdonjog bejegyzések 1999. április 27-én megtörténtek. Erről az 1999. június 30-án megküldött határozatmásolatok tanúskodnak.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Földhivatal a késedelmes ügyintézéssel mind a jogbiztonsággal, mind a tulajdonjog védelmével összefüggésben alkotmányos visszásságot okozott. A tulajdonjog az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel keletkezik. Mindaddig, amíg ez meg nem történik, a tulajdonos bizonytalan tulajdonjoga felől, és nem rendelkezhet szabadon ingatlanával. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 15. §-a 30 napos ügyintézési határidőt állapít meg. A törvényes határidők betartása fontos a jogbiztonság és az ebből fakadó közhitelesség biztosítása érdekében is. Az ajánlástól a korábbi vizsgálatra és arra tekintettel, hogy a tulajdonjog bejegyzése megtörtént, az országgyűlési biztos eltekintett. Várhatóan az eddigi intézkedések nyomán az ügyirathátralék a Fővárosban az 1999. év végére megszűnt, és a késedelmes intézkedéssel okozott sérelmek orvoslást nyertek. Az ügyben a vizsgálatot az országgyűlési biztos a megoldódott panaszra tekintettel lezárta.

OBH 1326/1999.

I. Nem tekinthető hátrányos megkülönböztetésnek és ezért nem sérti a diszkrimináció tilalmára vonatkozó alkotmányos rendelkezést (Alkotmány 70/A. § (1) bek.) az a gyakorlat, melynek lényege, hogy a jogalkalmazó az össze nem hasonlítható élethelyzeteket – a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően – eltérő módon kezeli.

II. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az önkormányzat a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben, ha a jogszabály által biztosított, mérlegeléstől független díjkedvezményt a panaszostól megtagadja.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 1343/1999.

I. Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben a Központi Kárrendezési Iroda (KKI) eljárása, ha az előtte folyamatban lévő ügyben a törvényben írt határidőben döntést nem hoz.

II. Visszásságot okoz az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben a KKI eljárása, ha a kárpótlást – a törvényben írt határidőben és mértékben – megállapítani elmulasztja.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1344/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az ebből következő tisztességes eljárás követelményével kapcsolatos joggal, valamint az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv a kötelezettséget tartalmazó döntését huzamos ideig nem hajtatja végre.

II. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv a határozata végrehajtásának teljesítésére az ellenérdekű fél tájékoztatása nélkül engedélyez határidő módosítást.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1402/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz, ha a Földhivatal a törvényben írt határidőben nem teljesíti a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelmet.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz a Földhivatal eljárása, ha az ingatlanhoz kapcsolódó jog változását a változás folytán jogot szerző kérelme alapján az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyzi be.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1469/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a jegyző nem terjeszti fel elbírálásra a fellebbezést a jogszabályban meghatározott időn belül.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 1559/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével, valamint az 57. § (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz a II. fokú szabálysértési hatóság, ha úgy hagyja elévülni a szabálysértési cselekményt, hogy nem tesz semmilyen eljárási cselekményt.

II. Az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében kimondott ártatlanság vélelmével összefüggésben visszásságot okoz az eljáró szabálysértési hatóság, ha a feljelentett felelősségét határozatban kimondja, ugyanakkor elévülés folytán az eljárás megszüntetésével az I. fokú marasztaló határozatot hatályon kívül helyezi.

A panaszos sérelmezte, hogy a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatal a másodfokú szabálysértési hatóság a fellebbezése tárgyában csak 7 hónap elteltével hozott határozatot, majd az idő múlása miatt az eljárást megszüntette, az elsőfokú határozatot hatályon kívül helyezte, valamint megállapította, hogy a szabálysértés elévült.

Az országgyűlési biztos általános helyettese által indított vizsgálat az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiságból fakadó jogbiztonság sérelmének, valamint az 57. § (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének gyanúja miatt indult.

A panaszost 1997. december 10-én egy budapesti ház körfolyosóján becsületsértő kifejezéssel illette egy szintén a házban lakó házaspár. 1998. január 30-án az eset megismétlődött. A panaszos feljelentést tett a VI. kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalánál becsületsértés miatt. A polgármesteri hivatal 1998. május 7-én megállapította a becsületsértés szabálysértését, és az elkövetőket pénzbírsággal sújtotta. A házaspár fellebbezett. A fellebbezést a másodfokú hatóság, Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala 7 hónap alatt, 1999. január 4-én bírálta el.

A Közigazgatási Hivatal az elsőfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és a szabálysértési eljárást megszüntette, annak ellenére, hogy az indokolásban kifejtette, hogy az elsőfokú hatóság a tényállást helyesen állapította meg, és jól minősítette a cselekményt. Az ok a határozat indokolásából derült ki, mégpedig “az időközben beállott elévülés akadálya az elkövetők felelősségre vonásának”.

A Budapest Főváros Közigazgatási Hivatal Hatósági és Igazgatási Főosztálya 1999. május 5-én a panaszosnak az ügy elévülésével kapcsolatban a levelében a következőket írta:

“Az ügy elévülését az okozta, hogy hivatalunk jogszabályokban meghatározott feladatai, kötelezettségei és az itt foglalkoztatható köztisztviselők létszáma nem áll egymással olyan arányban, hogy minden ügyet a jogszabályban meghatározott határidőn belül el tudjunk intézni. Ehhez járult a szabálysértéssel foglalkozó köztisztviselők különböző okok miatti munkából való távolléte, mely a munkaidőalapot tovább csökkentette. (…) Felháborodottságát megértem, és mélységesen sajnálom, hogy mulasztásunk miatt ilyen csalódást okoztunk.”

I. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a másodfokú hatóság a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény (Sztv.) 69. § (2) bekezdésében előírt 30 napos határidőn belül nem döntött, és csak 7 hónap elteltével, 1999. január 4-én hozott határozatot. A másodfokú határozat meghozataláig a Közigazgatási Hivatal egyetlen eljárási cselekményt sem foganatosított, mely az elévülési időt félbeszakította volna.

Az országgyűlési biztos általános helyettese az Alkotmánybíróság a 35/1994. AB határozatával összhangban már korábban kifejtette, hogy a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye azt a kívánalmat is magában foglalja, hogy a közhatalmi eljárások során ne kerülhessen sor önkényes döntésekre. Az önkényesség megnyilvánulhat abban is, ha a szabálysértési hatóság egyszerűen nem tesz eleget eljárási kötelezettségének, hiszen a hatását tekintve éppúgy kiszámíthatatlanságot eredményez, mint egy jogszabályi rendelkezéseknek ellentmondó határozat. A független és pártatlan eljáráshoz való jog alkalmazási köre sem szűkíthető le arra az esetre, amikor az államigazgatási szerv eljárása, illetve határozata sért olyan szabályokat, amelyek célja ezen alkotmányos jog érvényesítése. A panaszost (a vizsgált határozat tárgyául szolgáló szabálysértés sértettjét) éppúgy megilleti a tisztességes eljáráshoz való jog, mint az elkövetőt.

A Fővárosi Közigazgatási Hivatal azon késedelmes és hibás gyakorlata, amely szerint hét hónap alatt hoz meg egy határozatot, jogszabályba ütközik és súlyosan sérti a jogállamiság alkotmányos követelményéből fakadó jogbiztonság elvét, nem felel meg a tisztességes eljárás követelményének, ezért alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz.

II. A Budapest Főváros Közigazgatási Hivatal Hatósági és Igazgatási Főosztálya által hozott, másodfokú határozat vizsgálata során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a határozat rendelkező része, valamint az indokolás egymásnak ellentmond és ezzel a Közigazgatási Hivatal az indokolásban, indirekt módon, megállapította az elkövető felelősségét.

A másodfokú hatóság eljárási szabálysértése miatt az ügyben csak formális döntés születhetett. E mulasztás miatt nem kerülhetett sor a jogorvoslati beadvány érdemi elbírálására, a fellebbezés tartalmi részeinek értékelésére, a fellebbezési indokok elfogadására vagy cáfolatára, csak a szabálysértési eljárás elévülés miatti megszüntetéséről lehetett rendelkezni. Az országgyűlési biztos általános helyettese korábbi jelentésében már megállapította, hogy amennyiben a másodfokú szabálysértési hatóság elévülés folytán az eljárás megszüntetésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú marasztaló határozatot, a feljelentett felelősségének levélben történő kimondása az ártatlanság vélelmének megsértését jelenti. Jelen esetben a határozat indokolásában szerepel az a megállapítás, ami a feljelentett felelősségére utal.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy szabálysértési eljárás alá vont elkövető nem tekinthető felelősnek mindaddig, amíg szabálysértésért való felelősségét, a törvénynek megfelelően, a szabálysértési hatóság jogerős határozata meg nem állapította. A határozat formai hibában is szenved, mivel az indokolásban csupán hivatkozik a jogszabályhelyekre, de nem fejti ki annak lényeges tartalmát. A Közigazgatási Hivatal határozatának rendelkező része és indokolása egymással nem áll összhangban, az indokolás pedig a feljelentett személy felelősségére utal, ezért a határozat nem felel meg az Alkotmányban deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság elveinek és az ártatlanság vélelmének alkotmányos követelményével összefüggésben visszásságot okoz.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének a Közigazgatási Hivatalhoz intézett ajánlására a Hivatal mind a mai napig érdemben nem reagált.

OBH 1563 /1999.

1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság és az ahhoz kapcsolódó jogbiztonság elvével összefüggésben visszásságot okoz a fogvatartott személyek elhelyezésére és elkülönítésére vonatkozó jogszabályi előírás megszegése.

2. Nem okoz alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot, ha a bv. intézet biztosítja az elítélt jogszabályban előírt szabad levegőn tartózkodását, továbbá a kulturális és sportlehetőséget.

A panaszos – társaival közösen – sérelmezte, hogy a Zala Megyi Büntetés-végrehajtási Intézetben a fogvatartás során nem tartják be a végrehajtási fokozatba való besorolás elveit, mert fegyház fokozatú elítéltet nyitott körletben helyeztek el, a férőhelynél több személyt zsúfoltak össze, a panaszos zárkája ajtaját zárva tartották, a kulturális és sportlehetőségek igénybevételére sem volt módjuk.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a panasz alapján vizsgálatot folytatott, melyben a legfőbb ügyész vizsgálatát is kérte. A lefolytatott vizsgálat 3 olyan zárkát talált, melynek ajtaját állandóan zárva tartották. Az egyik, 7 személy elhelyezésére alkalmas zárkában 7 fő volt elhelyezve, fegyház, börtön és fogház fokozatra ítélt személyek. Egy fő külföldi személy kivételével a többiekkel szemben újabb büntetőeljárás volt folyamatban, 3 fővel szemben korábban előzetes letartóztatást is elrendeltek, melyet az időközbeni jogerős elítélésre tekintettel megszakítottak. Másik, két főre alkalmas zárkában 3 fő azonos nemzetiségű, III. biztonsági csoportba sorolt külföldi volt, börtön fokozatúak, és velük szemben újabb eljárás nem volt folyamatban. Egy 6 fős zárkában 5 fő volt elhelyezve. Közülük 3 fő megőrzéses fogvatartott, 2 fő börtön fokozatú, 1 fő pedig előzetes letartóztatott volt. Közülük négy fővel szemben újabb büntetőeljárás volt folyamatban.

A többi zárka ajtaja nyitott volt. Egy 7 személyes zárkában csak 3 főt helyeztek el. Egyikük fegyház fokozatú elítélt volt, akinek elhelyezésénél a zárkaajtó nyitva tartását jogszabály csak kivételesen és meghatározott ideig teszi lehetővé.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította azt is, hogy mindazokat, akik ellen újabb büntetőeljárás volt folyamatban, a befogadási bizottság automatikusan a III. biztonsági csoportba sorolta. A kialakult gyakorlat szerint az idesorolt elítéltek zárkáinak ajtaját a biztonságos őrzés érdekében állandóan zárva tartották. Erre ugyan az őrzés biztonsága érdekében utasítás adható, de csak a kiváltó ok megszűntéig tarthat. A börtön, illetve fogház fokozatú elítéltek zárkájának ajtaját – a parancsnok eltérő rendelkezésétől eltekintve – nyitva kell tartani. A vizsgálat az újabb büntetőeljárás hatálya alá tartozó személyek elkülönítésére vonatkozó bírói, ügyészi rendelkezést nem talált, így a zárkaajtók zárva tartásával megvalósuló elkülönítés lényegében saját döntésen alapult.

A Zala Megyei Főügyészség a hiányosságok megszüntetése érdekében jelzéssel élt a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokához, akinek álláspontja szerint a fogvatartottak jelenlegi elhelyezése nem ellentétes a jogszabályokkal. Az eltérő álláspont miatt a Legfőbb Ügyészség a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokához fordult, aki az ügyészi állásponttal egyetértve az intézet parancsnokát a fogvatartottak elkülönítésére vonatkozó jogszabályok maradéktalan betartására utasította.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Zala Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben a fogvatartott személyek elhelyezésére, elkülönítésére vonatkozó jogszabályok nem érvényesültek maradéktalanul és ez visszásságot okozott. Az ügyben ajánlást nem tett, mert a kiküszöböléshez szükséges intézkedéseket időközben megtették és a panaszos által kifogásolt jelenségek ettől függetlenül is megszűntek.

A vizsgálat megállapította azt is, hogy a napi egy órás szabad levegőn tartózkodást biztosították, ennek során sportolásra is volt lehetőség, a kulturális igény a könyvtár igénybevételével és a zárkákban elhelyezett televízión keresztül biztosított. A férőhelynél több személy elhelyezésére csak egyetlen példa volt, ennek alapján a tömeges zsúfoltságra vonatkozó állítás nem volt helytálló. Ezért e vonatkozásban az országgyűlési biztos általános helyettese visszásságot nem állapított meg, vizsgálatát lezárta.

OBH 1609/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonjoggal, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv több mint egy év elteltével sem bírálja el a hozzá benyújtott kérelmet.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1668/1999.

Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve az ennek részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben, ha a szabálysértési hatóság eljárása indokolatlan elhúzódik, késedelmesen kéri fel a szakértőt, annak véleményét egyoldalúan értékeli, továbbá figyelmen kívül hagyja az eljárás során felmerült tényeket – különösen a baleset előidézésében közreható személy jogsértő magatartását –, és ezért határozata nem lesz kellően megalapozott.

A panaszos sérelmezte, hogy 1996. november 22-én történt közúti közlekedési balesete ügyében a helyszínen végrehajtott szakszerűtlen rendőri intézkedések alapján indult szabálysértési eljárás során – a bizonyítási eljárás és a döntéshozatal elhúzódása mellett – az első-, majd a másodfokú szabálysértési hatóság a baleset bekövetkezéséért kizárólag őt tette felelőssé.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos 1996. november 22-én Vásárosnamény belterületén az általa vezetett személygépkocsijával az út jobb oldalán parkoló – léalmát szállító – pótkocsis tehergépkocsik kikerülésébe kezdett, de az egyik pótkocsiról az úttestre lefolyó almalén megcsúszott, ezért áttért a menetirány szerinti bal oldalra, s össze- ütközött egy szabályosan haladó személygépkocsival.

A Mátészalkai Rendőrkapitányság a közúti közlekedés rendjének megzavarása, a személyi igazolvánnyal kapcsolatos kötelesség megszegése, valamint a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértések miatt pénzbírsággal sújtotta, s az eljárási költség megfizetésére is kötelezte. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság mint másodfokú szabálysértési hatóság a panaszos fellebbezését elutasította, a határozatát a rendőri feljelentésre, a meghallgatott tanú vallomására és a szakértői véleményre alapozta, amely a panaszos kizárólagos felelősségét állapította meg a baleset bekövetkezéséért.

Az ügy felülvizsgálata céljából az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese – a panaszos beadványának megküldésével – az Országos Rendőr-főkapitányság vezetőjénél felügyeleti intézkedést kezdeményezett. Az Országos Rendőr-főkapitányság Igazgatásrendészeti Főosztály Rendészeti Osztály Szabálysértési Alosztálya az ügyben keletkezett iratokat felülvizsgálta, s határozatában megállapította, hogy a szabálysértési hatóságok döntései nem voltak kellően megalapozottak. A felügyeleti szerv vizsgálata megállapította, hogy a panaszos nem követett el olyan szabályszegést, amely a baleset bekövetkezéséhez vezetett. A szakértői vélemény megállapításai szerint a panaszos normál útfelület mellett, az ívmenetnek megfelelő sebességgel közlekedett, s az út széléről az úttestre lefolyt almalé miatt olyan váratlan akadály keletkezett, amelyre az adott körülmények között nem kellett számítania. A tények ismeretében az Országos Rendőr-főkapitányság mint országos felügyeleti hatóság a közlekedési szabálysértés elkövetéséért a panaszos felelősségét már nem állapította meg, határozatban kimondta, hogy a baleset előidézésében az is közrehatott, hogy a tehergépkocsi pótkocsijáról lefolyó almalé a közutat beszennyezte, vezetője nem gondoskodott a keletkezett veszély elhárításáról, illetőleg a közlekedés többi résztvevőjét a veszélyről nem tájékoztatta.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy az első- és másodfokú rendőri szabálysértési hatóságok eljárásaik során nem törekedtek az adott közlekedési baleset tényállásának maradéktalan felderítésére, valamint a rendelkezésükre álló bizonyítékok értékelése során túllépték mérlegelési jogkörük alkotmányos határait, s ezzel az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz való joggal összefüggő visszásságot okoztak. Tekintettel arra, hogy az adott esetben a felügyeleti hatóság a jogsértést saját hatáskörében orvosolta, az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett.

OBH 1732/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az ebből következő tisztességes eljárás követelményével, az Alkotmány 13. § (1 bekezdésében biztosított tulajdonjoggal, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv huzamos idő múlva hoz határozatot a hozzá benyújtott kérelemre, valamint ha a megismételt eljárásban csak több mint egy év elteltével dönt.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1745/1999.

Az elsőfokú fegyelmi jogkört gyakorló iskola, ha mind az alapeljárás, mind a megismételt eljárás során megsérti a fegyelmi eljárásra vonatkozó jogszabályok előírásait, valamint ha a fenntartó a másodfokú eljárás során nem észleli az általa megismételni rendelt elsőfokú eljárás és az annak alapján hozott új elsőfokú határozat súlyos anyagi és alaki jogi fogyatékosságait, továbbá ha saját határozatában nem ad tájékoztatást a jogorvoslat lehetőségéről, visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével, az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz fűződő joggal, valamint az Alkotmány 64. §-ában meghatározott panaszjoggal összefüggésben.

A panaszos beadványában a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, valamint fenntartója, a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanulóval szemben folytatott fegyelmi eljárását sérelmezte. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese által lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy a panaszos gyermeke fegyelmi vétséget követett el, amikor az őt tanító pedagógust durva kijelentésével megsértette. A Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény alapján az iskola igazgatója fegyelmi eljárást indított a kötelességét vétkesen megszegő tanulóval szemben. A fegyelmi tanács a tanulót elmarasztalta és “kizárás az iskolából” fegyelmi büntetéssel sújtotta. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet foglalja magában a fegyelmi és a kártérítési felelősség részletes szabályait. A hivatkozott rendelet 5. számú melléklete tartalmazza a fegyelmi eljárás alábbiakban meghatározott szabályait is. Az iskola igazgatója megsértette a jogszabály előírásait, amikor a fegyelmi jogkört gyakorló fegyelmi tanács hatáskörét elvonva, fegyelmi tárgyaláson kívül, saját hatáskörében állapította meg a tanulót sújtó végleges fegyelmi büntetést. Ennek okán eltért egymástól a fegyelmi eljáráson szóban kihirdetett és a kézbesített határozatban kiszabott fegyelmi büntetés. A tárgyalást vezető iskolaigazgató megsértette a jogszabály előírásait, amikor a fegyelmi határozatot csak saját maga jegyezte, és azon nem szerepeltette a nevelőtestület egy kijelölt, a tárgyaláson végig jelen lévő tagjának hitelesítő aláírását. A fegyelmi jogkört gyakorló fegyelmi tanács megsértette a jogszabály előírásait, amikor a fegyelmi tanács határozathozatalában engedélyezte a kizárási okkal érintett pedagógus részvételét. A fegyelmi jogkör gyakorlója megsértette a jogszabály előírásait, amikor a tanulónak, a tanuló törvényes képviselőjének nem tette lehetővé a tárgyaláson való folyamatos részvételt. A tanuló szülei az elsőfokú döntést követően fellebbezéssel éltek az iskola fenntartójához. A Magyar Képzőművészeti Főiskola a szülők fellebbezésnek helyt adott, és a középiskolát új eljárásra és ennek alapján új döntés meghozatalára utasította, határozatát azonban nem kézbesítette sem a tanulónak, sem a tanuló törvényes képviselőinek. Az iskola 1999. február 5-én hozta meg a fenntartó által elrendelt új eljárást követő fegyelmi határozatát, amelyben a tanulót “áthelyezés másik iskolába” fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a megismételt új eljárás során a fegyelmi jogkört gyakorló megsértett szinte valamennyi – garanciális szempontból lényeges – eljárási szabályt. A határozat hozatalát megelőzően nem tartott fegyelmi tárgyalást, vagy ha tartott is, az új fegyelmi eljárás helyszínéről és időpontjáról nem értesítette sem a tanulót, sem a tanuló törvényes képviselőjét. A nyilvánosság teljes kizárásával hozott fegyelmi határozatot, az érintett nem élhetett az eljárásban védekezési jogával, a határozatot szóban nem hirdették ki, a fegyelmi határozat nem tartalmazza a határozatot hozó aláírását és a hivatali beosztásának megjelölését, továbbá a nevelőtestület egy kijelölt, a tárgyaláson végig jelen lévő tagjának aláírását sem. A tanuló szülei az új elsőfokú határozat ellen is fellebbezést nyújtottak be a fenntartóhoz. A fenntartó 1999. március 26-án hozott határozatában helybenhagyta az iskola elsőfokú határozatát. A fenntartó azzal, hogy a másodfokú eljárás során nem észlelte az általa megismételni rendelt elsőfokú eljárás és az annak alapján hozott új elsőfokú határozat súlyos anyagi és alaki jogi fogyatékosságait, továbbá hogy saját határozatában nem adott tájékoztatást a jogorvoslat lehetőségéről, visszásságot okozott az országgyűlési biztos által vizsgált alkotmányos jogokkal összefüggésben. A vizsgálat által feltárt alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok orvoslása érdekében – figyelemmel arra, hogy a fenntartó másodfokú határozatában az érintetteket nem tájékoztatta a jogorvoslat lehetőségéről, annak előterjesztésének helyéről és határidejéről és ezzel megakadályozta a fegyelmi határozat jogerőre emelkedését – az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlással élt. Felkérte a Magyar Képzőművészeti Főiskola rektorát, az általa megismételni rendelt elsőfokú fegyelmi eljárás és az azt követő fegyelmi határozat jogszerűségének, továbbá az ennek alapján hozott másodfokú határozatnak a haladéktalan felülvizsgálatára. Az ajánlást az érintett nem fogadta el. Az országgyűlési biztos a válasz ismeretében az oktatási miniszterhez fordult arra kérve, hogy hatáskörében eljárva vizsgálja felül a fenntartó döntésének jogszerűségét. Az oktatási miniszter a felkérésnek eleget téve megvizsgáltatta az országgyűlési biztos által sérelmezett határozatokat, és megállapította, hogy az országgyűlési biztos megállapításai megalapozottak voltak, de tekintettel arra, hogy a tanuló szülei a másodfokú határozattal szemben keresetet nyújtottak be a perre illetékes bírósághoz, érdemi intézkedést tenni nem már állt módjában.

OBH 1771/1999.

A felsőoktatási intézmények Alkotmány által védett döntési autonómiája nem terjed ki a kérelmekkel kapcsolatos döntések megtagadására vagy elmulasztására. A mulasztás visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve az ennek részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben, mivel megakadályozza a kérelmezőt a kérelme teljesíthetetlensége indokainak megismerésében.

A panaszos 1990-ben kérte először a JPTE dékánjától, hogy az 1949-ben félbeszakadt szigorlatainak letétele, illetve a meglévő szigorlatok elismerése után kaphassa meg a jog- és államtudományi doktori címet, de beadványaira érdemi választ még 1999 elején sem kapott. Először arról tájékoztatták, hogy csak valamennyi előírt vizsga újbóli letétele esetén kaphatna jogi diplomát, majd – az állampolgári jogok országgyűlési biztosának közbenjárására – arról kapott tájékoztatást, hogy a szabályok módosítása folytán már lehetőség van a megszakadt eljárás befejezésére. A panaszos ezért 1998. júliusban megismételte korábbi kérelmét, melyre nem kapott választ. A helyettes országgyűlési biztos megkeresésére a JPTE rektorától azt a választ kapta, hogy a panaszost még 1998. augusztusban hiánypótlásra kérték fel, de ennek nem tett eleget. Egyidejűleg a panaszost ismételten tájékoztatták, hogy záróvizsgák letételét engedélyező határozatban a diploma minősítésébe számító szigorlati vizsgák szükséges megismétléséről is rendelkezni kell, ezért felhívták, hogy kérelmét nyújtsa be újra, és csatolja az addigi tanulmányait igazoló iratokat, leckekönyveket.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a jogbiztonság követelményének részét képező a tisztességes eljáráshoz való jog, amelyet az eljárási szabályok részleteznek, minden hatósági vagy hatósági jellegű intézkedés során megilleti a polgárt. Enélkül ugyanis a törvények és más jogszabályok rendelkezései nem juthatnak érvényre. A formális eljárási garanciák megsértése arra vezet, hogy már nem töltik be rendeltetésüket – nem teszik kiszámíthatóvá a jogintézmények működését. Az Alkotmányból fakadó tisztességes eljáráshoz való jog abban az esetben is kötelezi a jogalkalmazót, ha annak tevékenységét a jogszabály nem köti részletes eljárási garanciákhoz. A jóhiszeműség, elfogulatlanság, ésszerű időn belüli döntésre törekvés akkor is kötelezi a jogalkalmazót, ha nem eljárási kódex rendelkezik róluk. Enélkül ugyanis az Alkotmány elveszítené alapnorma jellegét, a jogszabályi hierarchiában más jogszabályokat megelőző kiemelt szerepét.

Az Alkotmány védi a felsőoktatási intézmények autonómiáját, ezért az oklevél kiadásával kapcsolatos érdemi döntésekbe állami tisztségviselő vagy szervezet, így az országgyűlési biztos sem avatkozhat be. Az egyetem döntési autonómiája azonban nem foglalja magában a döntés megtagadásához vagy elmulasztásához való jogot. Ha ugyanis az egyetem egy kérelmet érdemben nem bírál el – figyelemmel arra, hogy a mulasztás nyilvánvalóan nem tartalmaz indokolást –, megakadályozza a kérelmezőt abban, hogy kérelme teljesíthetetlenségének okait megismerje. A szóban forgó esetben a JPTE hiánypótlási felhívásában olyan adatok igazolását, okmányok csatolását kérte a panaszostól, melyekről hivatalos tudomása volt, illetőleg amelyeket az már korábban csatolt. A hiánypótlási felhívás tehát indokolatlan volt, továbbá a hiány pótlásának elmulasztása után sem bírálták el a panaszos beadványát. A döntés elmulasztása az egyetemi autonómia gyakorlására vonatkozó szabályokat, végső soron a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogot sértette, ezáltal visszásságot okozott.

A feltárt visszásság orvoslására a helyettes biztos kezdeményezte, hogy a JPTE rektora az egyetemen rendelkezésre álló dokumentumok felhasználásával gondoskodjon a panaszos beadványának haladéktalan elbírálásáról. A kezdeményezést a rektor elfogadta, és erről a panaszost is tájékoztatta. A továbbiakban a panaszossal közölték azokat a tanrendi feltételeket is, amelyek teljesítése esetén oklevelet és doktori címet szerezhet.

OBH 1803/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az ebből következő tisztességes eljárás követelményével, valamint az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonjoggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv éveken keresztül nem hajtatja végre határozatát.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1917/1999.

I. Visszásságot okoz a Földhivatal eljárása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben, ha a kérelmet a rá irányadó törvényben megjelölt határidőben nem intézi el.

II. A Földhivatal eljárása az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz, ha a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére alkalmas okiratba foglalt mértéktől eltérő terjedelemben jegyzi be panaszos tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 2102/1999.

Az Alkotmány 2. §. (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő tisztességes eljárással összefüggésben csekély mértékű visszásságot okoz, ha a nyugdíjbiztosító nem kellő tájékoztatást ad az ellátás megállapítása során.

A panaszosnak a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 22. § (1) bekezdése szerint korábban rendszeres szociális járadékot állapított meg a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nyugdíjbiztosító Igazgatóság. Panaszos 1998. szeptember 22-én igénybejelentéssel élt. Kérte – mivel betöltötte az öregségi nyugdíjkorhatárt –, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nyugdíjbiztosító Igazgatóság állapítsa meg öregségi nyugdíját. Megállapított szolgálati ideje 19 év 49 nap. Öregségi teljes nyugdíjának eléréséhez 316 nap hiányzik.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 34. § (4) bekezdés b) pontja értelmében az érdekelt jogosult arra, hogy az öregségi teljes nyugdíj jogosultsághoz hiányzó idejét a nyugdíjbiztosítóval kötött megállapodás és járulékfizetés alapján megszerezze. A panaszos résznyugdíjra jogosult. Ezt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nyugdíjbiztosító Igazgatóság megállapította. A folyósítás kezdete: 1998. december 31.

Amennyiben a határozat eredményeként a két ellátás, a nyugdíj és a szociális ellátás összegében különbözet mutatkozik, azt ki kell egyenlíteni. Ha a különbözet a panaszos javára dől el, azt utólag a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság folyósítja, ha azonban a nyugdíj kisebb összegű a szociális járadéknál, azt jogalap nélkül felvett ellátás címén a bejelentést tevőnek vissza kell fizetnie.

Az öregségi résznyugdíjat akkor is a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetnek a szolgálati időtől függő százalékában kell megállapítani, ha a résznyugdíj az öregségi nyugdíj legkisebb összegét nem éri el.

A 6148 Ft összegű nyugdíj kevesebb lett, mint a panaszos szociális járadéka volt, amelyet az öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor kötelező – a feltételek fennállása esetén – felváltani nyugdíjra. Így a jogalap nélkül felvett ellátását a ténylegesen csökkentett ellátásából vissza kell fizetnie.

Az 1997. évi LXXXI. törvény 2. § (3) bekezdése szerint a társadalombiztosítási nyugellátás a nyugdíj alapját képező kereset, jövedelem összegéhez és az elismert szolgálati időhöz igazodik.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította ezért, hogy a hatóság járadékot megállapító határozata a jogszabályoknak megfelelt, azonban a járadék megállapításnál a későbbi ellátásokra vonatkozó hangsúlyozottabb tájékoztatás elmaradása nehéz helyzetbe hozhatja az érintetteket abban az esetben, ha nem igénylik a nyugdíjkorhatár elérésekor a nyugellátást.

Ajánlással a visszásság csekély mértékére, jellegére figyelemmel az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese nem élt (a nyugdíjat nem hivatalból, hanem igénylés alapján kell megállapítani), azonban felhívta az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetőjének figyelmét a járadékot megállapító határozatok indokolási részének kiegészítésére.

OBH 2167/1999.

I. A gyermekvédelmi törvény 11. §-ában és a 17. §-ában foglalt jogszabályi előírások megszegésével a gyermek legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal (Alk. 70/D. § (1) bek.), a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemre és gondoskodásra való joggal (Alk. 67. § (1) bek.), az ifjúság létbiztonsághoz, oktatáshoz, neveléshez való jogával (Alk. 16. §), valamint az emberi méltósághoz való joggal összefüggésben súlyos visszásságokat okoznak a gyermekvédelmi alapellátás szervei.

II. A gyermek meghallgatásának mellőzése a panaszhoz való alkotmányos emberi jog tekintetében okoz visszásságot (Alk. 64. §).

III. A jogbiztonsághoz való alkotmányos emberi jogok sérelmét idézte elő (Alk. 2. § (1) bek.) a gyermekjóléti szolgálat azzal, hogy a feladataira vonatkozó jogszabályi előírásokat teljesen figyelmen kívül hagyta. A jogbiztonság sérelmét okozta Devecser Város Önkormányzata és jegyzője azzal is, hogy a gyermekjóléti szolgálatot nem ellenőrizte.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 2192/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből következő jogbiztonság követelménye, illetve az ennek részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az illetékhivatal a bírósági ítéletben foglaltak maradéktalan végrehajtását elmulasztja.

A panaszos mint felperes kártérítési igényt érvényesített a Hungária Biztosító Rt-vel szemben. Az eljárás során a Miskolci Városi Bíróság összesen 14000 Ft illeték visszatérítését rendelte el a panaszos részére.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Megyei Illetékhivatala (továbbiakban: Illetékhivatal) az ügyben nem intézkedett, így rövid úton, telefonon történt érdeklődésre az illetékhivatalnál elmondták, hogy a bírósági végzések jogerőre emelkedése után, 1999. március 1. napján hozták meg a határozatokat, és azok rövidesen kézbesítésre kerülnek.

A panaszos ezután ismét az Országgyűlési Biztos Hivatalához fordult beadvánnyal, ugyanis a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Illetékhivatal határozatai illetékösszeg visszatérítése helyett illeték átszámolását rendelte el vagyonszerzési illetéktartozás javára, így a panaszost további illeték és pótlékai megfizetésére kötelezték.

Mindezek után az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az 1993. évi LIX. törvény 18. §-ában foglaltak alapján a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét felügyeleti intézkedésre kérte fel.

A felügyeleti jogkörben tett intézkedés hatására a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Illetékhivatal a téves határozatokat visszavonta, és elrendelte 14000 Ft – megnövelve 2084 Ft késedelmi pótlékkal – visszatérítését, amely összeget a panaszos postai úton kapott kézhez.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a vizsgálat során megállapította, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joga, illetve a bírósági ítéletek hatóságok általi maradéktalan végrehajtásának elmulasztása folytán a jogbiztonság követelményével összefüggésben okoz visszásságot az illetékhivatal eljárása. Tekintettel arra, hogy a sérelem orvoslása a vizsgálat eredményeként – saját hatáskörben – megtörtént, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlást nem tett, azonban a hasonló jellegű jogsérelmek elkerülése érdekében felkérte a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Illetékhivatal vezetőjét, hogy fokozottabban gondoskodjon az eljárási rend, az erre vonatkozó jogszabályok betartásáról.

OBH 2205/1999.

A közigazgatási szerv nem okozott az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásságot, amikor az építési engedélyhez kötött, de építési engedély nélkül felépített toldaléképítmény lebontását elrendelte, és határozottan intézkedett a jogerős határozat végrehajtására.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 2228/1999.

Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet az önkormányzat a jogbiztonsággal összefüggésben (Alk. 2. § (1 ) bek.), ha az óvoda megszüntetése előtt beszerzi a jogszabály által megjelölt személyek, illetve szervezetek véleményét.

A TV2 “Tények” című műsora beszámolt arról, hogy a XV. kerületi Önkormányzat egy speciális ellátást nyújtó óvoda bezárását tervezi. A riportból kiderült, hogy a Szentkorona úti óvoda különleges diétát igénylő beteg gyermekeket gondoz. A gyermekek a riporter értesülései szerint olyan óvodába kerülnek, amely az ellátásukhoz szükséges feltételeket nem képes biztosítani. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a gyerekeket a körülbelül százötven méterre található Ozmán utcai óvodában helyezik el, úgy, hogy egy csoportban maradnak. Különleges ellátásra három cukorbeteg és nyolc ételallergiás kisgyermek szorult. Egészségügyi ellátásukat az átvevő óvodában dietetikus nővér végzi. A főváros több kerületében is van hasonló típusú ellátást nyújtó óvoda. Az átvevő óvoda a gyermekek ellátásához dietetikus orvost és védőnőt alkalmaz. A kerületi önkormányzat mint fenntartó az oktatási intézményrendszer részeként elhatározott óvodabezárás során beszerezte a törvény által arra feljogosított szervezetek véleményét.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az ügy jogszabályi hátterének tekinthető rendelkezések főleg eljárási jellegű szabályokat fogalmaznak meg az oktatási intézmények megszüntetésére, illetve átszervezésére, a döntés érdemére vonatkozó szabályokat a jogalkotó úgy fogalmazta meg, hogy azok széles mérlegelési jogot biztosítanak a döntéshozónak. Az ilyen jellegű szabályozás nyilván azon a megfontoláson nyugszik, hogy az oktatási intézmények fenntartásának jelentős anyagi vonzata van, ezért az átszervezésre (megszüntetésre) vonatkozó döntésnél racionális költségvetési szempontokat is figyelembe kell venni. E szempontok mérlegelése pedig esetről esetre eltérő döntést eredményez – figyelembe véve a helyi viszonyokat –, így a jogalkotó a döntés érdemére vonatkozóan nem adhatott a mérlegelést kizáró szabályozást. Azok a szabályok tehát, amelyek az intézmény megszüntetésére, illetve átszervezésére vonatkoznak, a döntéshozó elé olyan korlátokat állítanak, amelyek a kiszámíthatóságot, a felkészülést szolgálják, vagyis végső soron a jogbiztonság tartalmi elemeiként funkcionálnak. Az előbbi megállapításokból az országgyűlési biztos vizsgálatára nézve az alábbi következtetések adódnak. A hatályos jogi szabályozás jellegének figyelembevétele mellett az országgyűlési biztos nem vizsgálhatta azokat a szempontokat, amelyeket az önkormányzat a döntés meghozatalánál mérlegelt, kizárólag a jogbiztonság elvét szolgálni hivatott eljárási jellegű rendelkezések betartását, illetve a döntés eredményét elemezhette.

A fent kifejtettek alapján az országgyűlési biztos két vizsgálatra alkalmas szempontot különített el: az egyik az, hogy betartotta-e a XV. kerületi önkormányzat a vélemények beszerzésére vonatkozó kötelezettségét. A másik érdemi vizsgálatot igénylő esetleges sérelemnek pedig az a körülmény tűnt, hogy a speciális ellátást igénylő gyermekek esetleg ellátatlanul maradnak a főváros területén.

Az első vizsgálati szemponttal összefüggésben az országgyűlési biztos megállapította, hogy a XV. kerületi önkormányzat nem okozott alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet a jogbiztonsággal összefüggésben, hiszen betartotta azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyek célja az érintettek véleményének döntéshozó elé tárása.

A TV2 hírműsorának azon megállapítását, mely szerint a megszüntetni kívánt óvoda az egyetlen speciális intézmény a fővárosban, az országgyűlési biztos nem találta megalapozottnak. Azt a tényt sem találta bizonyítottnak, hogy a gyermekeket a továbbiakban ellátó óvoda nem képes gondoskodni a speciális étkeztetésről. A beszerzett információk ennek éppen az ellenkezőjét bizonyították. Mindezekre tekintettel a biztos megállapította, hogy az eljárás megindulására alapot adó sérelem nem áll fenn, ezért a további vizsgálatot nem tartotta szükségesnek.

OBH 2240/1999.

Az oktatási intézmény, az eset egyedi jellege és csekély súlya miatt, nem okozott a jogállamiság alkotmányos elvéből eredő tisztességes eljáráshoz való joggal (Alkotmány 2. § (1) bek.) összefüggő visszásságot, amikor a Tanulmányi Osztály vezetője az egyik hallgatónak személyeskedő megjegyzést tett.

A panaszos az ELTE Szociológiai, Szociálpolitikai Intézetének hallgatója. Beadványában leírta, hogy egy általa észlelt, adatvédelemmel kapcsolatos törvénysértésre felhívta a Tanulmányi Osztály vezetőjének figyelmét. A Tanulmányi Osztály vezetője ekkor nyilvánosan, durván megsértette, és közölte vele, hogy ha nem tetszik neki a törvénysértő gyakorlat, távozzon az intézetből, és keressen másik helyet, ahol tanulhat.

Az országgyűlési biztos az ügyben az emberi méltósághoz való jog, valamint a jogállamiság alkotmányos követelményének részét képező tisztességes eljáráshoz való jog érintettsége miatt indított vizsgálatot.

Az ELTE Szociológiai, Szociálpolitikai Intézet és Továbbképző Központ igazgatója az ügyet megvizsgálta, és arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a panaszos az intézet tanulmányi osztályának munkatársait durván sértő hangnemben, utólagosan figyelmeztette az adatvédelmi törvényben foglaltak betartására. Kifogása szerint, mivel a tanulmányi osztály helyiségében beiratkozáskor többen egy asztalnál (annál az egyetlen asztalnál, amely a hivatali helyiségbe befér) töltötték ki adatlapjaikat, könnyen betekinthettek a mellettük ülő adatlapjába, s így a személyes adatok védelme nem volt biztosított. Az intézet osztályvezetője, “felszólította a panaszost a civilizált hangvétel betartására, s egyben felhívta a figyelmét arra, hogy a tanszabadság hazánkban biztosított lehetőségével élve, kedvezőbb infrastrukturális feltételekkel rendelkező oktatási intézményt is választhat magának.” A panaszos az ügyben az intézményben biztosított jogorvoslati lehetőségekkel nem élt.

A konkrét esetben a panaszos által kifogásolt, az osztályvezető részéről elhangzott nyilvános, durva sértés nem volt bizonyítható. Erre az intézet igazgatója által folytatott vizsgálat eredménye sem utalt. A panasznak erre vonatkozó részét az országgyűlési biztosnak nem volt lehetősége vizsgálni. A vizsgálat kizárólag azt a megjegyzést érintette, amely arra utalt, hogy amennyiben a panaszosnak nem tetszik a beiratkozás módja, választhat másik oktatási intézményt. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Tanulmányi Osztály vezetőjének vizsgált megjegyzése a panaszos személyére vonatkozó értékelést nem tartalmazott, nem sértette a panaszos becsületét, így nem érintette az emberi méltósághoz való jogát sem.

A jogbiztonság követelményének részét képezi a tisztességes eljáráshoz való jog, amely garanciáit általában az eljárási szabályok részletezik, és amely minden hatósági vagy hatósági jellegű intézkedés során megilleti az állampolgárt. Az Alkotmányból fakadó tisztességes eljáráshoz való jog abban az esetben is kötelezi a jogalkalmazót, ha annak tevékenységét a jogszabály nem köti részletes eljárási garanciákhoz. A jóhiszeműség, elfogulatlanság, ésszerű időn belüli döntésre törekvés a tisztességes eljárás alapvető követelményei. Az oktatási intézmény tanulmányi osztálya hatóságként jár el a hallgatókkal szemben a beiratkozás során. A tanulmányi osztály eljárása meg kell hogy feleljen a tisztességes eljárás alkotmányos követelményének. Általánosan elvárható ezért az ott dolgozóktól eljárásuk során az elfogulatlanság és a személyeskedéstől mentes hangnem. A konkrét esetben az osztályvezető részéről elhangzott megjegyzés a panaszosnak hátrányt nem okozott. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a kijelentés valóban nem volt személyeskedéstől mentes, csekély súlya és egyedi jellege miatt azonban a panaszos Alkotmányon alapuló tisztességes eljáráshoz való jogát nem sértette. Az országgyűlési biztos alkotmányos joggal összefüggő visszásság hiányában ajánlást nem tett, kérte azonban az ELTE Szociológiai, Szociálpolitikai Intézetének igazgatóját, hogy a jövőben fokozottan ügyeljenek a tisztességes eljárás követelményeinek betartására, különösen a hallgatókkal szemben használt megfelelő hangnemre.

OBH 2260/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével, az ifjúság létbiztonságához való jogával (Alk. 16. §) és az emberi méltóság (Alk. 54. § (1) bek.) sérelmével összefüggésben visszásságot okoz a gyámhatóság olyan eljárása, melynek során az örökbefogadók egyoldalú kérelme alapján, az ítélőképessége birtokában levő gyermek tudomása nélkül az örökbefogadását felbontja, és ezzel egyidejűleg a kiskorú más néven való anyakönyvezését rendeli el.

Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében megfogalmazott lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal, valamint 67. § (1) bekezdésében meghatározott joggal – mely szerint minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges – összefüggésben visszásságot okoz, ha a gyermek nem részesül egészségi állapotának megfelelő ellátásban.

A jogorvoslathoz való jog [Alk. 57. § (5) bek.] és a panaszhoz való jog [Alk. 64. §] vonatkozásában keletkezik alkotmányos visszásság, ha a kiskorú törvényes képviselője nem látja el feladatát, és a gyámhatóság nem rendel a gyermek részére gyámot.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot az, hogy az intézetben nevelkedő gyermek az őt megillető családi pótlékhoz a gyámhatóság mulasztása miatt nem jut hozzá.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 2394/1999.

1. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jogot közvetlenül veszélyezteti, ha egy közösségi szálláson a hűtőszekrényt nem lehet olyan biztonságosan lezárni, hogy az ott elhelyezett élelmiszert csak az a személy vegye ki, aki annak tulajdonosa.

2. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez és az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott emberi méltósághoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz, ha egy közösségi szálláson a lakótérben nincs öltözőszekrény és beteg-elkülönítő helyiség, külön a nők és külön a férfiak részére tisztálkodási helyiség, továbbá ha a hálókörlet zsúfolt, az épület természetes szellőzési lehetősége korlátozott, végül, amennyiben az étkezési lehetőséget hálókörletben, az edények tisztántartásának lehetőségét pedig a tisztálkodásra használt mosdóban biztosítják.

3. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az Alkotmány 18. §-ában biztosított egészséges környezethez való joggal kapcsolatban alkotmányos visszásság keletkezik, ha a közösségi szálláson a csapok elhasználódtak, a szaniterek balesetveszélyesek, szennyezettek, a lefolyók eldugulnak.

4. A közösségi szálláson elhelyezett egyéb befogadottaknak és az ott dolgozóknak az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott élethez és emberi méltósághoz, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát közvetlenül veszélyezteti a közösségi szállás egyes lakóinak éhségsztrájkban és deviáns jelenségekben megnyilvánuló magatartása.

5. Az állomány élet- és munkakörülményeinek alacsony színvonala közvetlenül veszélyezteti a dolgozóknak az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített élethez és emberi méltósághoz, továbbá az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az Alkotmány 18. §-ában biztosított egészséges környezethez való emberi jogát.

6. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz, amennyiben a rendőri szerv nem dokumentálja a külföldi hatóságoktól átvett személyek, iratok, tárgyak átvételét, továbbá ha a határőr-igazgatóság nem az előírásoknak megfelelően vizsgálja ki a határőr intézkedésének jog- és szakszerűségét, az igazgatóság parancsnoka pedig nem észleli a mulasztásokat.

7. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való joggal kapcsolatban alkotmányos visszásságot keletkeztet, ha a határőr-igazgatóság parancsnoka nem hoz határozatot az eljárás megszüntetéséről, így arról az érintettek nem értesülnek és nem élhetnek jogorvoslati lehetőségükkel, továbbá ha a felülvizsgálat során az országos parancsnokság, valamint az ügyben felügyeletet gyakorló katonai ügyészség nem észleli a határőr intézkedése kivizsgálásának szakszerűtlenségét és nem intézkedik a jogszabályoknak megfelelő eljárás lefolytatására, illetve határozathozatalra.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 2403/1999.

I. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a képviselőtestület a jogállamiság szerves részeként értelmezhető jogbiztonság követelményével, a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben (Alk. 2. § (1) bek.), ha a képviselő-testületet új eljárás lefolytatására utasító bírósági ítélet tartalmával kifejezetten ellentétes határozatot hoz. Ugyanezen alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot az eljáró képviselő-testület, ha nem jelöli meg a határozatban foglalt elutasító döntés indokául szolgáló jogszabályi rendelkezést.

II. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a képviselő-testület a jogbiztonság szerves részének tekinthető tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben (Alk. 2. § (1) bek.), ha határozatának indoklásában az alapul szolgáló jogszabályi rendelkezésekre azok tartalmuk megjelölése nélkül, csak paragrafus, illetve bekezdés alapján hivatkozik.

III. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a képviselő-testület a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben (Alk. 2. § (1) bek.), ha a határozat indoklásában a tényállás részeként nem rögzíti pontos tartalommal az ügyfél kérelmét, mert így a döntés tényleges mibenléte sem megállapítható, ez pedig az önkényes döntés veszélyét eredményezi.

IV. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a képviselő-testület a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben (Alk. 2. § (1) bek.), ha az eljárása során kötelezően irányadó bírósági ítélettel nyilvánvalóan ellentétes és az eljárás szempontjából szükségtelen bizonyítási cselekményekkel elhúzza az államigazgatási eljárást.

V. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a képviselő-testület a szociális biztonsághoz való joggal (Alk. 70/E. § (1) bek. ) összefüggésben, ha többszörösen jogszabálysértő eljárásával, illetve annak elhúzódásával az érintett létbiztonságát veszélyezteti.

A panaszos a Makád Község Önkormányzata képviselő-testülete által folytatott, az ápolási díj iránti kérelem elbírálásával kapcsolatos gyakorlatot sérelmezve fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához. A panaszos azt is sérelmezte, hogy a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal többszöri beadványaira sem válaszolt.

I. A vizsgálat során az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a képviselő-testület nem tett eleget teljes egészében a bíróság új eljárás lefolytatására vonatkozó ítéletének. A képviselő-testületi határozat azon hivatkozása, mely szerint az általa elbírált időszakra nézve csak a jövedelmi viszonyok alapján lehetett volna dönteni, kifejezetten ellentétes volt a jogszabályi rendelkezésekkel és a bírósági ítéletek indoklásában foglaltakkal is. A szociális törvény (1993. évi III. tv.) rendelkezései szerint az ápolási díj a megállapításának feltételei, illetve a jogosultság jellege szempontjából két nagy csoportra osztható. Az egyik esetben (41. § (1) bek.) a szociális törvény határozza meg azon feltételeket, melyek teljesülése esetén az ápolási díj megállapítása kötelező, a jogszabály által rögzített feltételek teljesülése esetén tehát az eljáró szervnek nincs mérlegelési lehetősége. A második esetben (41. § (2) bek.) az ápolási díj megállapítása kétszeresen is mérlegelési jogtól függ. Egyrészt a szociális törvény feljogosította az önkormányzatokat arra, hogy mint jogalkotók e második kategóriába tartozó ápolási díj folyósításának további feltételeket szabjanak, másrészt a jogalkalmazót a törvény és az önkormányzati rendelet által együttesen megállapított feltételek teljesülése esetén is megilleti a konkrét ügy körülményeinek mérlegelése, vagyis az ápolási díj a jogszabályi feltételek teljesülése esetén sem jár automatikusan. A 18. életévét betöltött ápolt esetén a jogalkalmazónak el kell döntenie, hogy a konkrét esetben a 41. § (1) bekezdését, vagy a 41. § (2) bekezdését alkalmazza. Ehhez azonban tudnia kell, hogy az ápolt súlyos fogyatékosnak vagy tartósan betegnek minősül. A vizsgálat során az országgyűlési biztos azt is megállapította, hogy a képviselő-testület nem indokolta meg határozatát abból a szempontból sem, hogy döntésének – vagyis annak, hogy az elbírált időszak előtti időszakot érintő igény elutasításának – alapjául miért a szociális törvény 41. § (2) bekezdése és nem ugyanezen paragrafus első bekezdése szolgált. Ezen döntés indokait az önkormányzat képviselőtestülete nem ismertette, a jövedelmi viszonyok igazolásának elmulasztására való utalás azonban arra enged következtetni, hogy az 1997. március 1. előtti időszakra vonatkozó igényt elutasító döntés alapja a szociális törvény 41. § (2) bekezdése. Az 1997. március 1. előtti időszakra vonatkozó elutasító döntés a fent kifejtettek értelmében kifejezetten ellentétes volt a jogszabályi rendelkezésekkel és a bírósági ítélet indoklásával is. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy Makád Község Képviselő-testülete többszörösen is megsértette az államigazgatási szerveket terhelő, a jogbiztonság szerves részeként értelmezhető tisztességes eljáráshoz való jogot.

A fent kifejtettek alapján a biztos megállapította, hogy alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott Makád Község Képviselő-testülete a jogállamiság szerves részeként értelmezhető jogbiztonság követelményével, a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben (Alk. 2. § (1) bek.), amikor a képviselő-testületet új eljárás lefolytatására utasító bírósági ítélet tartalmával kifejezetten ellentétes határozatot hozott. Ugyanezen alkotmányos joggal összefüggésben okozott alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot az eljáró képviselő-testület, amikor nem jelölte meg a határozatban foglalt elutasító döntés indokául szolgáló jogszabályi rendelkezést.

II. A biztos megállapította, hogy a határozatba foglalt jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes kitanítás alkalmas volt arra, hogy a panaszost megtévessze jogorvoslati lehetőségeit illetően, és annak a veszélyét idézte elő, hogy a panaszos az arra nyitva álló határidő lejárta miatt elesik a bírósági megtámadás lehetőségétől. Ami pedig a panaszos beadványának bírósághoz továbbítását illeti, az bár jogszabálysértő, mégsem sérti a panaszos érdekeit, hiszen a panaszos számára hátrányos döntés további fórum elé utalását jelenti, még akkor is, ha a bíróság nyilvánvalóan nem tekintheti a hozzáérkező iratot keresetlevélnek. A biztos megállapította, hogy nem felel meg az Áe. határozat indoklására vonatkozó rendelkezésének a képviselőtestület határozata, mert a döntés alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezésre nem teljes körűen és a rendelkezés tényleges tartalmának megjelölése nélkül hivatkozott.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy nem tekinthető alkotmányos cél által vezéreltnek az olyan jogalkalmazói aktus, amely a jogszabályi rendelkezések tényleges rendeltetésének figyelembevétele nélkül, csak azok formális betartására törekszik. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megállapítására ad alapot az országgyűlési biztosok gyakorlatában az olyan jogalkalmazói intézkedéssel, döntéssel, mulasztással előidézett alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem, amely alkotmányos cél által nem igazolható. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az államigazgatási szerv a jogbiztonság szerves részének tekinthető tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben (Alk. 2. § (1) bek.) amikor határozatának indoklásában az alapul szolgáló jogszabályi rendelkezésekre azok tényleges tartalmának megjelölése nélkül, csak paragrafus, illetve bekezdés alapján hivatkozik.

III. Ahhoz, hogy a határozatból kiderüljön az államigazgatási szerv döntése és az eljárás megindulására okot adó kérelem tartalma közötti különbség (ügyfél számára negatív döntés), vagy azok azonossága (ügyfél számára előnyös döntés), a határozatot hozó államigazgatási szervnek pontosan meg kell jelölnie azt a kérelmet, amelyet döntésével elbírál. A vizsgált határozatból nem derült ki, hogy a döntéshozó mennyiben adott helyt a kérelemnek, hiszen nem derül ki belőle, hogy a panaszos milyen időszakra nézve és pontosan milyen indokokra hivatkozva kérte az ápolási díj megállapítását. Önkényes és ezért a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét okozza az az államigazgatási döntés, amelyből nem derül ki a kérelem pontos tartalma, mert ebben az esetben az sem tisztázható, hogy az államigazgatási szerv a kérelmet teljes terjedelmében elbírálta-e, vagyis nincs garancia arra, hogy a határozat alkalmas az ügy tárgyának eldöntésére.

Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az államigazgatási szerv a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben (Alk. 2. § (1) bek.), ha a határozat indoklásában a tényállás részeként nem rögzíti pontos tartalommal az ügyfél kérelmét, mert így a döntés tényleges mibenléte sem megállapítható, ez pedig az önkényes döntés veszélyét eredményezi.

IV. A biztos megállapította, hogy a megismételt eljárásra is vonatkozik a harminc napos ügyintézési határidő. Az új eljárásra utasító bírósági ítélet önkormányzathoz érkezésének időpontja és a panaszos által sérelmezett képviselő-testületi határozat kelte között több mint három hónap eltelt, ami többszöröse az érdemi határozat meghozatalára nyitva álló harminc napos időtartamnak. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az államigazgatási ügyek indokolatlan elhúzódása minden esetben szükségszerűen sérti valamelyik ügyfél jogát vagy jogos érdekét. Az államigazgatási eljárás időbeli elhúzódása szempontjából legfeljebb a tényállás teljes körű, precíz tisztázása mint jogalkalmazói törekvés minősíthető Alkotmány által megengedett célnak. Egy olyan, a törvényes határidőt időben többszörösen meghaladó eljárás azonban, amely nyilvánvalóan megalapozatlan határozattal zárul, semmiféle célkitűzéssel nem igazolható.

Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az államigazgatási szerv a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben (Alkotmány 2. § (1) bek.), ha az eljárása során kötelezően irányadó bírósági ítélettel nyilvánvalóan ellentétes és az eljárás szempontjából szükségtelen bizonyítási cselekményekkel elhúzza az államigazgatási eljárást.

V. A jogbiztonság követelményéből és a szociális biztonsághoz való jogból levezethető az a követelmény, hogy az államigazgatási szervek hatósági tevékenységül során ne vonjanak el az ügyfelektől olyan jogosultságokat, amelyeket a jogalkotó számukra további jogalkalmazói mérlegelési jog biztosítása nélkül már megadott. Mindezekre tekintettel a biztos megállapította, hogy a makádi képviselő-testület eljárása a szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben is alkalmas volt alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság okozására, mivel az ápolást végző személy megélhetését veszélyeztette.

Eljárása során az országgyűlési biztos megállapította, hogy a közigazgatási hivatal eleget tett a törvényességi ellenőrzési kötelezettségének, hiszen határidő kitűzésével felhívta a makádi képviselő-testületet a jogszabályoknak megfelelő eljárás lefolytatására és a határozat meghozatalára. Nem volt megalapozott tehát a panaszos azon állítása, mely szerint a közigazgatási hivatal elmulasztott eleget tenni törvényes kötelezettségének.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztos felkérte Makád Község Képviselő-testületét, hogy figyelembe véve a vizsgálati megállapításokat, haladéktalanul hozzon a jogszabályoknak megfelelő határozatot, felkérte továbbá a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét, hogy törvényességi ellenőrzési jogkörében eljárva kísérje figyelemmel a határozat meghozatalának folyamatát. A közigazgatási hivatal vezetője tájékoztatta a biztost, hogy a vizsgálati megállapításokkal és az ajánlással egyetért, azokat elfogadja. A képviselő-testület által nyújtott tájékoztatás nem tért ki az ajánlásra vonatkozó képviselő-testületi álláspontra, annak ellenére, hogy a képviselő-testület az ajánlással egyetértett. A biztos ezért ismételten felkérte a képviselő-testületet az egyértelmű állásfoglalás megfogalmazására. A válaszadásra nyitva álló határidő még nem telt le.

OBH 2424/1999.

Jogszabályi rendelkezés hiányára visszavezethető alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az önkormányzati képviselő-testület a jogbiztonság követelményével (Alk. 2. § (1) bek.) és a szociális biztonsághoz fűződő joggal (Alk. 70/E. §) összefüggésben, ha élve a fogalom-meghatározás hiányából fakadó szabad mérlegelés jogával maga dönti el, hogy az ex lege jogosultságot megalapozó, illetve a jogalkotói és jogalkalmazói mérlegeléstől egyaránt függő jogosultság alapjául szolgáló fogalom közül konkrét ügy elbírálásakor melyiket alkalmazza.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 2477/1999.

Az Alkotmány 2. §. (1) bekezdésében deklarált jogállamiság, jogbiztonság, illetve az abból eredő tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben csekély mértékű visszásságot okoz, ha az eljáró hatóság a panasz elbírálása során a hatályos jogszabályokon alapuló belső rendelkezések alapján jár el, de a kivizsgálás eredményéről a panaszost késedelmesen tájékoztatja.

A panaszos azt sérelmezte, hogy a szolgálati rokkant-nyugdíjaztatását követően a Baracskai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet megbízott parancsnoka kirakatta a volt irodájából a személyes iratait, ingóságait és azok egy részért megkérdezése nélkül megsemmisítették.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az Alkotmány 2. §. (1) bekezdésében deklarált jogállamiság, jogbiztonság, illetve az abból eredő tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásság gyanúja miatt rendelt el vizsgálatot. Ennek folyamán az általános helyettes megállapította, hogy a panaszolt vezető több alkalommal megkereste a panaszost, hogy a személyes tárgyait tekintse meg és azokat szállítsa el. A panaszos ez év március 31-én az akkori megbízott országos parancsnokhoz fordult, hogy az intézetben maradt dolgait nem adják ki számára. A megbízott országos parancsnok a megkeresést segítségkérésnek és nem panasznak értelmezte, így arról jegyzőkönyvet nem vettek fel. Intézkedett viszont a hiányolt anyagok felkutatására, és azok panaszos részére történő megküldésére. Erről azonban a panaszost a megbízott országos parancsnok csak késedelmesen, 1999. május 11-én tájékoztatta.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította ezért, hogy a megbízott országos parancsnok mulasztásával ugyan a megjelölt alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okozott, de annak csekély mértékére tekintettel ajánlást nem tett. Felhívta ugyanakkor az országos parancsnok figyelmét a tájékoztatási kötelezettség hatályos jogszabályban foglaltaknak megfelelő betartására.

OBH 2763/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével, az Alkotmány 64. §-ában foglalt panaszjoggal, az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített emberi méltósághoz fűződő joggal, valamint az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében deklarált azon joggal összefüggésben, amely szerint “a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van (…) arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze”, nem állapítható meg visszásság, ha az adóhatóság ügyfélszolgálati tevékenysége megfelel az adóhatóság és az adózók kapcsolatának korszerűsítését célzó APEH-irányelv előírásainak.

Az Országgyűlési Biztos Hivatala 1999. június 2–4. között általános vizsgálatot tartott Baranya megyében, amelynek keretében, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának utasítására ügyfélszolgálati ellenőrzés történt az APEH Baranya Megyei Igazgatóságának ügyfélszolgálati osztályán is. A vizsgálat megállapította: az Igazgatóságon rendelkezésre álló ügyfélszolgálati létszám 23 fő, ebből 11 fő felsőfokú szakirányú, 12 fő középfokú szakirányú, általában közgazdasági érettségivel és mérlegképes könyvelői végzettséggel rendelkezett, betöltetlen státusuk nem volt. Állandó ügyfélszolgálati kirendeltség működik Komlón és Mohácson. A kirendeltségek csütörtök kivételével minden nap fogadják az ügyfeleket. Ideiglenes ügyfélszolgálati kirendeltséget működtetnek Siklóson és Szigetváron. Itt heti egy alkalommal van ügyfélfogadás. Csütörtökönként a megyeszékhelyen konzultációs napot tartanak, amelyen valamennyien – tehát a kirendeltségen dolgozók is – megjelennek. Ez alkalommal kerül sor az aktuális kérdések, felmerült problémák közös megvitatására. A megbeszéléseken szükség szerint szakérők segítik az ügyfélszolgálati munkatársak teljes körű felkészítést. A minél szélesebb körű ismeretszerzést segíti elő a közlönyök és szakfolyóiratok rendszeres megküldése. A fontosabb jogszabályváltozásokról fénymásolatban értesülnek az ügyintézők. Az ügyfélszolgálati osztályvezető tájékoztatása szerint az egység mindennap megkapja a Dunántúli Naplót és a központi sajtófigyelő szolgálat által összeállított válogatást. A szakkönyveket, tájékoztató kiadványokat az ügyfélszolgálati osztály több példányban megkapja. A központi ügyfélszolgálati helyiség az igazgatóság egyéb szervezeti egységeitől elkülönülten helyezkedik el, ahol az ügyfélszolgálati rendszer kialakítása teljes körűen biztosítja a kulturált ügyintézéshez szükséges feltételeket. Az adózók chartáját jól látható helyen az ügyféltérben helyezték el. A legáltalánosabb tudnivalókat ismertető tájékoztató táblákat is kifüggesztették. Az ügyfelek részére hatvan kényelmes karosszék, a nyomtatványok kitöltéséhez tíz írópult és két hosszú asztal, továbbá kulturált mosdóhelyiség áll rendelkezésre. Összesen húsz ügyfélfogadási helyet alakítottak ki, amelyeken belül elkülönülnek egymástól az ügyfélkapcsolatok egyes területei és ezeket feliratozott táblákkal megjelölték. Az ügyfelek tájékoztatását segíti, hogy az ügyfélszolgálati munkatárs a nevét egy kis kitűzőn, ruháján viseli.

Külön helyiséget biztosítottak az ügyfélszolgálati helyiségben az Igazgatóság telefonos ügyfélszolgálatának. Azokra a kérdésekre, amelyekre telefonon keresztül nem tudnak azonnali választ adni, a csütörtöki konzultáció keretében vitatják meg. Ezt követően az ügyfél a telefonos ügyfélszolgálatot ellátó munkatárssal előzetesen megbeszélt időpontban kielégítő választ kap az általa feltett kérdésre. Összességében: az ügyfélkapcsolatok megfelelő működtetése érdekében az igazgatóságon a személyi, tárgyi és technikai feltételeket fogadása érkezési sorrendben, egyesével történik. Az ügyfelekkel való személyes kapcsolatot megteremtették. Az igazgatóság ügyfélszolgálati tevékenységének ellátása megfelel az Irányelv előírásainak, azok gyakorlati érvényesítése során az Igazgatóságnál az országgyűlési biztos fellépését igénylő alkotmányos emberi-állampolgári jogokkal összefüggő jogsértést nem történt.

OBH 2781/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz, ha a megyei FM Hivatal a törvényben írt határidőig a földkiadásról nem rendelkezik.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz, ha a megyei FM Hivatal határozathozatali kötelezettségének elmulasztásával gátolja, hogy a részarány-tulajdonos részaránytulajdonának megfelelő aranykorona értékű földön tulajdonosi jogait gyakorolja.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 2816/1999.

Nem állapítható meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból fakadó jogbiztonság, illetve az annak szerves részét alkotó tisztességes eljáráshoz való joggal kapcsolatos visszásság, ha a vámhatóság a korábbi helytelen jogalkalmazási gyakorlatát saját hatáskörében felülbírálja, és a hatályos rendelkezéseknek megfelelően a lakosság nagyobb csoportját hátrányosan érintő vámtarifát szab ki.

A panaszos sérelmezte, hogy a Vám és Pénzügyőrség Országos Parancsnokság Tompai Vámhivatala a nagyközség lakosai többségét érintően vámkötelezettséggel terheli az általuk behozott dohányáru-féleségeket.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból fakadó jogbiztonság, illetve az annak szerves részét alkotó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásság gyanúja miatt indított eljárást.

A vizsgálat során megállapította, hogy Tompa nagyközség képviselő-testülete lakossági kérésre foglalkozott a helyi vámhatóság korábbi gyakorlatától eltérő vámintézkedéseivel. A testületi ülésre meghívott Bács-Kiskun megyei vámparancsnok-helyettes a jelenlévők (mintegy 250 fő) előtt úgy nyilatkozott, hogy a lakosság által behozott dohányféleségek nem lesznek vámkötelesek. Két nap elteltével azonban a vámtarifát ismételten kiszabták. A képviselő-testület az ügyben állásfoglalást kért az országos vámparancsnoktól. Az országos vámparancsnok a felterjesztésben foglaltakat megvizsgálta, és az érintett vámhivatal eljárását minden tekintetben indokoltnak minősítette. Az országos parancsnok rámutatott arra, hogy a panaszolt vámszerv korábbi eljárása jogsértő volt, és azt meg kellett szüntetni. Külön említette azt, hogy a megyei parancsnok-helyettes tájékoztatása megalapozatlan volt.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa azt állapította meg, hogy a tompai vámszerv a jogkövető gyakorlathoz visszatéréssel a nemzetközi és hazai jogszabályoknak megfelelően járt el. Úgy a turistaforgalom vámkönnyítéséről szóló New Yorkban 1954. június 4-én kelt Egyezmény kihirdetéséről rendelkező 1964. évi 2. törvényerejű rendelet, mint az 1995. évi C. törvény (Vámtörvény) végrehajtására kiadott – módosított – 45/1996. (III. 25.) Kormányrendelet csak azt a személyt ismeri el turistának, aki legkevesebb 24 órát tartózkodik külföldön. A vámkedvezmény biztosítását ehhez a törvényi feltételhez kapcsolják. A vámszerv tehát korábbi jogsértő és társadalmi szempontból diszkriminatív eljárását bírálta felül és tért vissza a helyes jogalkalmazási gyakorlathoz.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította ezért, hogy a vámszerv eljárása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített alkotmányos joggal összefüggő visszásságot nem okozott. Az országgyűlési biztos felhívta ugyanakkor az országos parancsnok figyelmét, hogy az ügy tapasztalatairól célszerűnek tartja az összes megyei és a budapesti vámparancsnokot írásban tájékoztatni.

OBH 3032/1999.

A jogállamiság alkotmányos elvéből (Alk. 2. § (1) bek.) fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben fennáll a sérelem közvetlen veszélye, ha az igazságszolgáltatásban vagy más hatóságoknál szakértőként eljárni jogosult személyek kiválasztása (szakértői névjegyzékbe való felvételük), tevékenységük ellenőrzése nem egyértelmű hatásköri előírások szerint történik, továbbá ha a szakértők képesítési feltételei – figyelemmel az időközben bekövetkezett változásokra is – nem felelnek meg maradéktalanul a közbizalom követelményének.

Egy önkormányzat jegyzője azt kifogásolta, hogy az önkormányzat peres ügyében olyan igazságügyi szakértő járt el, akinek a szakterületét a miniszter 1995-ben kiterjesztette, és ennek következtében szakértőként működhet “építészet, épület, műtárgy, építménytervezés, kivitelezés” szakterületeken is, holott e szakmában csak kőműves szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezik, pedig az igazságügyi szakértőkről szóló 53/1993. (IV. 2.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) szerint e szakterületen már felsőfokú végzettség szükséges. Tekintettel arra, hogy a panaszban közöltek alapján felmerülhet a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jog sérelmének közvetlen veszélye más eljárásokban is, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálatot indított. Figyelemmel azonban az 1993. évi LIX. törvény 16. § (1) bekezdésében és 29. §-a (1) bekezdésében foglaltakra, a vizsgálat nem terjedt ki a bíróságok elnökeinek a szakértő kinevezéséről hozott korábbi döntéseire, továbbá a szakértőnek a bíróság előtti működésére, hanem kizárólag az igazságügy-miniszternek a szakértői névjegyzékkel kapcsolatos döntéseire.

A vizsgálat megállapította, hogy a szakértő szakértői jogosultsága már 1983 óta kiterjedt az építészet szakterületre, amely a tervezést részterületként magába foglalja. Az igazságügyi szakértői névjegyzékbe történő felvétel szakmai képesítési követelményeit az új Korm. rendelet egyértelműen meghatározta. A hatálybalépése előtt szerzett szakértői jogosultságra nézve azonban átmeneti rendelkezést nem tartalmazott, hanem a korábban kinevezett szakértők automatikus névjegyzékbe vételét rendelte el, tehát nem volt lehetőség az alacsonyabb képzettségűeknek a névjegyzékből való törlésére. Ezzel szemben a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. tv. már a középfokú végzettségűek ilyen működését is korlátozta. A jogszabályok összhangját meg kell teremteni, mert az igazságszolgáltatásba vetett bizalom kiemelkedő alkotmányos értéke miatt is elengedhetetlen, hogy az igazságügyi szakértők képesítésére legalább ugyanolyan szigorú szabályok vonatkozzanak, mint a szakértőkre általában. Tekintettel arra, hogy az igazságügyi szakértői névjegyzékben szereplők más – pl. közigazgatási – hatósági döntések megalapozásában is közreműködnek, jelentős jogbiztonsági tényező, hogy az állam milyen garanciát nyújt e szakértők működési feltételeinek szabályozásával. Természetesen a rendezés során figyelemmel kell lenni a már működő szakértők munkához való jogára is, de az igazságügyi szakértői tevékenység közérdekű jellege alapján e jog alkotmányosan korlátozható. Az országgyűlési biztos ajánlásában kérte az igazságügy-minisztert, hogy az igazságügyi szakértőkre vonatkozó törvényjavaslat-tervezetét mielőbb készítsék el úgy, hogy az a szükséges átmeneti – a meglévő jogosultságok felülvizsgálatát rendező – szabályokat is tartalmazza.

Az országgyűlési biztos kérése alapján az igazságügy-miniszter által lefolytatott vizsgálat azt is megállapította, hogy az építészeti szakterületre vonatkozó rendelet (38/1997. (XII. 18.) KTM-IKIM rendelet) nem tartalmaz iránymutatást arra vonatkozóan, hogy mely szaktárca hatáskörébe tartoznak az abban szereplő szakterületek. A szakértői névjegyzékbe való felvételhez pedig e hatásköri megosztás szerint kellene a szaktárcának véleményt nyilvánítania, és ugyanúgy az alkalmatlanság megállapításához, a névjegyzékből törléshez is. E bizonytalanság megszüntetésére indokolt, hogy az Igazságügyi Minisztérium azonnali intézkedésként az érintett tárcákkal egyeztesse a véleményezési jog szakterületenkénti felosztását, amit a vizsgálat ideje alatt meg is tett.

Az igazságügy-miniszter asszony az ajánlással egyetértve közölte, hogy előkészítés alatt áll az igazságügyi szakértőkre vonatkozó rendelkezések felülvizsgálata és újraszabályozása. Ennek során figyelembe veszik az országgyűlési biztostól érkezett javaslatokat is. A törvényjavaslatot – az Országgyűlés 102/1999. (XII. 18.) OGY határozata értelmében – 2001. június 30-ig kell benyújtani. A megtett és a tervezett intézkedésekre tekintettel az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a választ elfogadta.

OBH 3086/1999.

A határőrség hosszabb távú humánstratégiája elősegíti a határőrség hivatásos és szerződéses állománya alapvető emberi jogainak biztosítását (Alk. 8. § (1) bek.).

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa Baranya megyei látogatása során helyszíni vizsgálatot tartott a Pécsi Határőr Igazgatóságon, a hivatásos állomány élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos főbb problémák megismerése érdekében.

Az igazgatóság vezetője és közvetlen munkatársai a következő tájékoztatást adták:

A sorállomány távozása óta az igazgatóság munkatársainak elhelyezési körülményei javultak. Az objektumban biztosítani tudják az állomány részre szükséges infrastrukturális feltételeket. A korszerű és jól felszerelt irodaépületeken kívül műhelyekkel, vendégházzal, büfével, szociális helyiségekkel is rendelkeznek. Megfelelő elhelyezést kapott a nemrég létrejött humánszervezési részleg és az objektumbiztonsági szolgálat. A vendégházat általában a Rendőrtiszti Főiskolára járó hallgatók használják.

Az igazgatóság állományának lakáshelyzete jó. A tisztek és tiszthelyettesek többsége rendelkezik lakással. Az albérletben lakók a 22/1999. HÖR OPK Intézkedés alapján havonként 9200 forint hozzájárulást kapnak. Az igazgatóságon kb. 25-30 személy részesül albérleti térítésben. 1998-ban 11 személy kapott összesen kb. 5,7 millió forint lakásvásárlási támogatást, ebben az évben 5,3 millió forinttal 9 családot támogattak. Szolgálati lakásokkal is rendelkeznek. A költségvetési szerveknél bevezetett takarékossági intézkedések hatását itt is érzik. Emiatt kb. 25%-kal csökkent a jutalmazásra fordítható összeg, ugyanakkor illetményelőleget minden kérelmező számára sikerült biztosítani, és szociális segélyeket is tudtak fizetni.

A közétkeztetés megoldott, az ebédet helyben biztosítják. A kirendeltségeken ilyen lehetőség nincs, a vidéki viszonyokra tekintettel sokan otthon ebédelnek. Az állomány részére hűtőszekrénnyel, mikrohullámú sütővel felszerelt teakonyhákat létesítettek. Az igazgatóság Zalakaroson gyógyházat, a siklósi tartalék vezetési ponton szálláshelyeket tart fenn. Az állomány részére kedvezményes üdültetést is biztosítanak a BM üdülőkben. A beutalók árának növekedése miatt azonban az igénybevétel csökkent. Legutóbb a rendelkezésre álló negyven beutalóból csak tizennyolcat használtak fel.

A határőrség kiemelt figyelmet fordít az állomány helyzetére. Az Országos Parancsnokságon Humánszervezési Főigazgatóságot hoztak létre. Az igazgatóságokon Humánszervezési Igazgatóhelyettesi Szervezetek működnek. A pécsi igazgatóságon 1998 áprilisa óta dolgozik ez a szervezeti egység. A határőrség hosszabb távú humánstratégiát dolgozott ki, amely gyakorlatilag a felvételtől a nyugállományba helyezésig – sőt a nyugdíjazás utáni időszakra is – meghatározza az állományról történő gondoskodás feladatait. Az igazgatóságokon készített éves humánbiztosítási tervek szakterületenként konkrét feladatokat állapítanak meg. Elsőrendű célnak tekintik a fiatal állomány megtartását. Támogatják a szakmai és állami iskolai képzést.

A kapott információkból olyan következtetések vonhatók le, hogy a határőrség hivatásos állománya más fegyveres testületekhez képest kedvezőbb helyzetben van.

A helyszíni vizsgálat során alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság nem került felszínre.

OBH 3452/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv az állampolgár törvényességi felügyeleti eljárást kérő beadványára késedelmesen és nem érdemi tartalommal – elutasítás esetén a beadvány állításait megcáfolva – ad választ.

A panaszos a beadványában azt kifogásolta, hogy az ELTE Egyetemi Tanácsának őt érintő jogszabálysértő döntése miatt az oktatási miniszternek címzett és az ELTE rektori irodájában 1999. május 18-án átvett levelet a rektor 1999. július 13-ig nem továbbította a címzettnek. Majd panaszát azzal egészítette ki, hogy a levél továbbítása július 27-én megtörtént, de arra az oktatási miniszter október 8-án még nem válaszolt. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 1999. július 16-i megkeresésére a miniszter 1999. október 14-én adott tájékoztatást, és ezzel egyidejűleg közölte álláspontját a panaszossal is úgy, hogy neki is megküldte az országgyűlési biztosnak szóló válasz másolatát.

A miniszterhez címzett beadványban a panaszos a miniszter törvényességi felügyeleti eljárását kezdeményezte, mert szerinte az ELTE Egyetemi Tanácsa 1999. március 29-i ülésén a titkos szavazás szabályait megszegve foglalt állást az ő egyetemi tanári kinevezése ügyében, a Tanács összetétele sem felelt meg a törvény előírásának, és a döntés a politikai diszkriminációt tiltó rendelkezésekbe (Alkotmány, Munka Törvénykönyve) is ütközött. Az ELTE rektora a beadványt a miniszterhez továbbító levelében közölte, belső vizsgálatot folytatott, aminek eredményeként megállapította, hogy az Egyetemi Tanács a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény (Ftv.) és az ELTE Szervezeti és Működési Szabályzata szerint járt el. Mellékelte az ELTE Hallgatói Önkormányzata elnökének és a karok Hallgatói Önkormányzatai elnökeinek együttes nyilatkozatát, amely szerint a hallgatók képviselői “a jogszabályban és a szabályzatokban rögzített teljes legitimáció birtokában vesznek részt az Egyetemi Tanács munkájában, ideértve az Egyetemi Tanács döntéseinek meghozatalát is.” A miniszter a rektor levele és az üggyel kapcsolatos korábbi vizsgálatok alapján megállapította, hogy törvénysértés nem történt (a hallgatói képviselet lehetőség, amellyel élni nem kötelező, a titkos szavazás szabályait nem szegték meg), ezért nincs törvényes alap arra, hogy felügyeleti jogkörben eljárjon.

Egy korábban vizsgált felsőoktatási ügyben (OBH 4008/1996.) már véleménykülönbség alakult ki az akkori oktatási tárca és az ombudsman általános helyettese között, mert a törvényességi felügyeleti eljárás szabályozása hiányos (eljárási határidők, döntési forma stb.). Ez a konkrét ügy ismét rávilágított arra, hogy a törvényességi felügyelet jelenlegi szabályozása jogbizonytalanságot okoz a gyakorlatban. A jogalkotónak egyértelművé kell tennie, hogy a törvényességi felügyeletnek mi a funkciója, melyek a vizsgálat módszerei, eszközei, milyen jogai vannak az egyébként hivatalból induló eljárásban a bejelentőnek, az eljárást kezdeményezőnek. Ezekre a kérdésekre azonban nem csupán a felsőoktatási intézmények, hanem az egyéb önkormányzatok (helyi önkormányzatok, kamarák) működésével összefüggésben vizsgált panaszok esetén is választ kell adni, ezért átfogó, egységes koncepció szerint kell megoldásukkal foglalkozni. Ennek érdekében az országgyűlési biztos a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter intézkedését kérte ajánlásában. Válasz erre az ajánlásra még nem érkezett.

Az országgyűlési biztos a jelentésében megállapította, hogy ha az 1957. évi IV. törvényben előírt általános eljárási határidő irányadó voltát a törvényességi felügyelet eseteiben a minisztérium vitatja is, a kérelmet benyújtónak valamilyen ésszerű határidőn belül választ kell adni. Erre a változatlanul hatályos 1977. évi I. törvény tartalmaz rendelkezést (10. §), 30 napot, amit az állampolgárok jogvédelme érdekében akkor is alkalmazni kell, ha a törvény szóhasználata már elavult. A törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményező beadványban leírt panaszokat a miniszter nem találta megalapozottnak, az eljárásra okot adónak. Erre az Ftv. alapján joga van, mert a döntés mérlegelési jogkörébe tartozik. Ahhoz azonban a beadványozónak van joga, hogy kérelmében, panaszában foglaltakra teljes és korrekt választ kapjon. Miért nem helytálló a panaszos állítása a titkos szavazással vagy az Egyetemi Tanácsba delegált hallgató tagok megválasztásával kapcsolatban? Miért nem foglalkozik a miniszter a diszkriminációs kifogással (téved a panaszos, nincs hatásköre a miniszternek ….)? Van-e olyan eljárás, amely keretében a panasz elbírálható?

A közigazgatási szervekkel kapcsolatos általános követelmény, ami a másik oldalról az állampolgár tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joga, hogy a beadványokra érdemben válaszoljanak, akár egyetértenek az abban írtakkal, akár nem. Ez utóbbi esetben pedig különösen fontos az alapos, pontos indokolás. E követelmény súlyát növeli a felsőoktatási intézmények autonómiája, az, hogy az állami szervek döntéseiket csak nagyon szűk körben érinthetik, tevékenységüket csak a jogszabályok korlátozzák; a külső jogorvoslat (“beavatkozás”) nagyon korlátozott. A törvényességi felügyelet ezért nem csupán az állampolgári jogok szempontjából fontos, hanem a felsőoktatási intézmény érdekét is szolgálja.

A panaszos alkotmányos jogaival összefüggő sérelem orvoslására az országgyűlési biztos felkérte az oktatási minisztert, hogy a panaszos beadványára adott válaszát szíveskedjék kiegészíteni, és gondoskodjék arról, hogy a jövőben a hasonló visszásságokat elkerüljék. Kérte továbbá az ELTE Szervezeti és Működési Szabályzata azon rendelkezésének (100. § (4) bek.) törvényességi vizsgálatát, amely szerint: “az Egyetemi Tanács jogszabályt sértő döntéseinek megsemmisítése érdekében a rektoron keresztül a művelődési és közoktatási miniszternél lehet előterjesztéssel élni”; de a továbbításra határidőt nem szab. Az ajánlásra a miniszter közölte, hogy nem kívánja a panaszosnak írt válaszát kiegészíteni. Az ELTE Szervezeti és Működési Szabályzatát a közelmúltban a minisztérium felülvizsgálta, és ajánlotta a felterjesztés határidejének rögzítését, valamint a titkos szavazásra vonatkozó körültekintő szabályozást.

OBH 3521/1999.

1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból származó jogbiztonság elvével – különös tekintettel az állampolgárnak ahhoz fűződő érdekére, hogy törvényes határidőn belül megismerje az általa megkeresett minisztérium vizsgálatának eredményét és esetlegesen tett intézkedéseit –, valamint a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos emberi joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a minisztérium nem értesíti az állampolgárt beadványa kivizsgálásának eredményéről és az ügyiratot válaszadás nélkül irattározza.

2. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos emberi joggal kapcsolatban visszásságot okoz, amennyiben a később hivatalba került miniszter utólag sem gondoskodik az állampolgár válasz nélkül maradt, korábban hivatalban volt miniszterhez címzett beadványának megválaszolásáról. A miniszternek ez a mulasztása az Alkotmány 64. §-ában deklarált kérelem vagy panasz előterjesztéshez való alkotmányos jog sérelmének közvetlen veszélyét is magában rejti.

3. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelményével – arra is figyelemmel, hogy az állampolgárnak érdeke fűződik ahhoz, hogy tudja, melyik szervtől várjon tájékoztatást –, valamint a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos emberi joggal kapcsolatban visszásságot keletkeztet, ha az országos hatáskörű szerv vezetője nem tájékoztatja az állampolgárt arról, hogy bejelentése kivizsgálását az illetékes miniszter folytatja, így annak eredményéről is tőle fog értesítést kapni.

4. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében előírt jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásság keletkezik – különös tekintettel arra, ha az állampolgár nem kap választ az országos hatáskörű szerv korábbi vezetőjéhez egymást követő napokon tett bejelentéseire sem –, ha az utóbb hivatalba került országos hatáskörű szerv vezetője, a hozzá címzett állampolgári levél alapján elrendelt vizsgálatot követően, annak eredményéről és a tett intézkedésről nem tájékoztatja a levél íróját. A szerv vezetőjének ez a mulasztása az Alkotmány 64. §-ában rögzített kérelem vagy panasz előterjesztéshez való alkotmányos jog sérelmének közvetlen veszélyét is magában hordozza.

5. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében előírt jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelményével kapcsolatban alkotmányos visszásságot okoz, amennyiben a rendőrség illetékes vezetői állománya nem tartja be maradéktalanul az országos rendőrfőkapitány által kiadott belső utasításban foglaltakat.

A panaszos sérelmezte, hogy az országos rendőrfőkapitánynak címzett egyik beadványára nem kapott teljes körű választ, másik beadványára pedig egyáltalán nem válaszoltak. Kifogásolta azt is, hogy a belügyminiszternek címzett levelével kapcsolatban sem értesítették.

A beadvány és mellékletei alapján felmerült a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelménye, a tisztességes eljáráshoz, valamint a kérelem vagy panasz előterjesztéshez való jog sérelmének gyanúja. Ezért az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelte el. Ennek során megkereste a belügyminisztert és az országos rendőrfőkapitányt.

A belügyminiszter tájékoztatása szerint a panaszos, mint a “Médiahajó” rendezvényeit szervező Kft. vezetője, valóban írt levelet a korábban hivatalban lévő miniszternek. A levélben a Duna “EMC” Press kiadó igazgatójával fennálló nézetkülönbségről tájékoztatta a minisztert és sérelmezte a panaszos azt is, hogy a “Hekus” című magazin szerkesztő bizottságának több magas rangú rendőr is tagja. A miniszter megállapította, hogy a panaszos beadványa alapján szükséges intézkedéseket a minisztérium akkori vezetése foganatosította, a miniszteri válaszlevél-tervezet elkészült, de azt a Miniszteri Kabinetirodáról – ismeretlen okokból – nem kézbesítették, hanem az ügyiratot irattárba helyezték. A Kabinetiroda akkori dolgozóit azonban – mivel már nem álltak a minisztérium alkalmazásában – nem tudta felelősségre vonni, a panaszok és a bejelentések kivizsgálásának rendjét pedig már szabályozták.

Az országos főkapitány tájékoztatója szerint a panaszosnak a korábbi főkapitánynak írt első levele arra utalt, hogy a “Hekus” című magazin igazgatója az ország vezető főtisztjeivel legitimálja a szóban forgó újságot, egy másik lapban pedig rendőrrel fenyegeti őt. A levél tartalmazta azt is, hogy a “Hekus” című magazin igazgatójának “kéklámpa”-engedélye van, és sérelmezte a panaszos, hogy rendőri vezetőnek címzett levele a magazin főszerkesztőjéhez került. A levélre a címzett főkapitány válaszolt. A választ a panaszos nem fogadta el, hanem egymást követő két napon megismételte beadványát, egyben kérte, hogy azt kezeljék állampolgári bejelentésként. Tekintettel arra, hogy a panaszos hasonló tartalmú levelet írt a belügyminiszternek is, az ügyet a minisztérium vizsgálta ki.

A főkapitány tájékoztatta az országgyűlési biztost továbbá arról, hogy a panaszos őt is megkereste. Levelében azt kifogásolta, hogy azon bejelentéseire, melyeket a korábbi főkapitánynak egymást követő napokon tett, nem kapott választ. Jelezte továbbá, hogy a “Hekus” című újság igazgatója belügyi telefonvonalat használ. Ekkor saját hatáskörben vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a “Hekus” című magazin tulajdonában volt gépkocsira valóban engedélyezték a megkülönböztető jelzés használatát, de azt a jármű elidegenítése után visszavonták, jelenleg hatályos ilyen engedélyt pedig nem adtak ki. Valósnak bizonyult az is, hogy a magazin irodahelyiségében van BM telefonvonal. Erre azonban a vonatkozó országos főkapitányi utasítás – megállapodás alapján – lehetőséget ad. Irattárban viszont nem találtak külön megállapodást a szóban forgó magazin irodahelyiségébe történő BM vonal telepítéséről. Tisztázódott továbbá, hogy a magazin a BM telefonvonalat térítés nélkül használja.

A főkapitány megállapította azt is, hogy a panaszosnak az a két beadványa, melyre nem kapott tá- jékoztatást, azonos tartalmú volt a belügyminiszternek írt azon beadványával, amit a minisztérium vizsgált. Ezért az akkori főkapitány és a minisztérium illetékes főosztály vezetője megállapodtak, hogy a beadványra csak a belügyminiszter fog válaszolni. Azt megállapítani azonban nem tudta, hogy a panaszos által megkeresett rendőri vezetők közül a magazin igazgatójának tudomására hozta-e, ha igen ki, a nekik címzett levelek tartalmát.

A főkapitány összességében úgy ítélte meg, hogy az ügyben az országos főkapitányság nem mulasztott. Ezt azzal indokolta, hogy a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló törvény lehetővé teszi, hogy ebbe a körbe tartozó beadványok elintézését a felügyeletet ellátó szerv magához vonja. A főkapitányi vizsgálat befejezését követően a panaszost értesítették, hogy mivel a jelenleg és a korábban hivatalban lévő főkapitányhoz írt leveleinek tartalma hasonló, és, mert ezt jogszabály megengedi, a további vizsgálatot mellőzték. Ugyancsak a vizsgálat eredményeként a főkapitány elrendelte a “Hekus” című magazin igazgatója által használt BM telefonvonal megszüntetését vagy a díjfizetésre vonatkozó megállapodás megkötését. A megállapodást azóta megkötötték.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az ügyben megállapította, hogy a belügyminisztérium korábbi Kabinetirodájának dolgozói a jogállamiság és az abból származó jogbiztonság elvével – különös tekintettel a panaszosnak ahhoz fűződő érdekére, hogy a törvényes határidőn belül megismerje a minisztérium által foganatosított vizsgálat eredményét és az esetlegesen tett intézkedéseket –, valamint a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos emberi joggal összefüggésben visszásságot okoztak, mert nem értesítették a panaszost beadványa kivizsgálásának eredményéről és az ügyiratot válaszadás nélkül irattározták.

Csorbult a jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelménye, valamint a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos emberi jog amiatt is, mert a jelenleg hivatalban lévő belügyminiszter utólag sem gondoskodott a panaszos válasz nélkül maradt beadványának megválaszolásáról. Az, hogy a belügyminiszter ezt elmulasztotta, magában rejtette a kérelem vagy panasz előterjesztéshez való jog sérelmének közvetlen veszélyét is.

A jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelményét – a panaszos azon érdekére is figyelemmel, hogy tudjon arról, hogy beadványára melyik szervtől várja a tájékoztatást –, valamint a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos emberi jogot megsértette a volt országos főkapitány is, hiszen nem tájékoztatta a panaszost arról, hogy bejelentése kivizsgálását a belügyminiszter folytatja, így annak eredményéről is tőle fog értesítést kapni.

A jelenlegi országos rendőrfőkapitány ugyancsak alkotmányos visszásságot okozott a jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben – különös tekintettel arra, hogy a panaszos a mai napig nem kapott választ a korábbi főkapitánynak egymást követő napokon történt két bejelentésére sem – azzal, hogy a panaszos hozzá címzett levele alapján elrendelt vizsgálatát követően, annak eredményéről és tett intézkedéseiről nem tájékoztatta a panaszost. A főkapitánynak ez a mulasztása a kérelem vagy panasz előterjesztéshez való jog sérelmének közvetlen veszélyét szintén magában hordozta.

Az országgyűlési biztos megállapította a jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelményének csorbulását továbbá amiatt, hogy a “Hekus” című magazin főszerkesztőségében úgy rendszeresítettek BM telefonvonalat, hogy az országos főkapitányság arra illetékes dolgozója nem kötött a telepítésre külön megállapodást. Tekintettel azonban arra, hogy az országos főkapitány ezt utólag korrigáltatta, erre vonatkozó ajánlást nem tett, de felkérte a főkapitányt, hogy hívja fel az illetékes vezetői állomány figyelmét a vonatkozó belső utasítás jövőben történő maradéktalan betartására.

Az országgyűlési biztos kezdeményezte továbbá, hogy a belügyminiszter véglegesítse a panaszos beadványára elkészült válaszlevél-tervezetet, majd gondoskodjon arról, hogy azt a panaszos megkapja és csak azután irattározzák az ügyiratot. A belügyminiszter és az országos rendőrfőkapitány hívja fel az illetékes vezetők figyelmét a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló törvény előírásainak maradéktalan alkalmazására, kiemelten arra, hogy a törvény hatálya alá tartozó vizsgálat befejezésekor a bejelentőt írásban haladéktalanul értesítsék, a bejelentés, javaslat, panasz más szervhez való áttételéről pedig az állampolgárt tájékoztassák. Az országos rendőrfőkapitány gondoskodjon továbbá arról, hogy a panaszost – a szóban forgó törvényben előírtaknak megfelelően – értesítsék a hozzá és a korábbi főkapitányhoz címzett, de általa meg nem válaszolt beadványokra kiterjedően. A kezdeményezéseknek mindkét szerv vezetője – határidőben – eleget tett.

OBH 3568/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével, valamint a jogbiztonság szerves részének tekintendő tisztességes eljáráshoz fűződő joggal összefüggésben okoz alkotmányos visszásságot a jegyző, amikor a panaszos kérelmét határozatban nem bírálja el, hanem csak levelezést folytat az ügy megoldása érdekében.

II. Az Alkotmány 18. §-ában biztosított egészséges környezethez való joggal, valamint a 70/D. §-ban biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz a jegyző, ha a környezetvédelmi hatáskörbe tartozó kérelmet több hónapig nem bírálja el, és ezzel akadályozza a környezetszennyező tevékenység megtiltását eredményező eljárás lefolytatását.

Teljes szöveg:. 3.13. alfejezetben.

OBH 3595/1999.

Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz, és ezzel összefüggésben a tisztességes eljáráshoz való joggal kapcsolatban, ha a pályázat útján megnyert lakáshoz jutási támogatás összegét a támogatási összeg átutalásáért felelős szerv hosszú időn keresztül nem utalja át a pályázónak.

A Zala megyei Közigazgatási Hivatal Gyámhivatalánál alkalmazásban álló hivatásos pártfogó – egy volt állami nevelt pártfogoltja és családja érdekében – azt sérelmezte, hogy pártfogoltja a volt állami neveltek lakásproblémáinak enyhítését célzó Népjóléti Minisztérium által kiírt pályázaton elnyert támogatást nem kapta meg. A panaszos pártfogoltja gyakorlatilag hajléktalan, élettársa két kisgyermekkel anyás csecsemőotthonban él, amelyet meghatározott időpontig el kell hagynia.

Az országgyűlési biztos általános helyettesét – megkeresésre – a szociális és családügyi miniszter arról tájékoztatta, hogy a Népjóléti Minisztérium, valamint a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Alapprogram Tanácsa által meghirdetett pályázat célja az állami gondoskodásból kikerült fiatalok lakáshoz juttatásának támogatása és ezáltal életkörülményeik javítása volt. A központi támogatási összegből 200 millió forintot a Népjóléti Minisztérium, 10 millió forintot a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsa jogutódjaként az Ifjúsági és Sportminisztérium vállalt. 17 megye és a főváros támogatási összegeit a Népjóléti Minisztérium folyamatosan leutalta a megyei önkormányzatok megadott számlaszámaira. Nógrád és Zala megye támogatási összege az Ifjúsági és Sportminisztérium 10 millió forintját terhelte. Az Ifjúsági és Sportminisztériumnak azonban csak programfinanszírozott fejezeti kezelésű pénzei voltak erre a célra, ami azt jelentette, hogy a nyertes pályázóknak először meg kellett volna venniük a lakást, és a Magyar Államkincstár utólag fizette volna ki az összeget. A volt állami gondozott pályázók anyagi körülményei nem tették lehetővé ezt a fajta kifizetési módot, emiatt elhúzódott a két megye pénzeinek átutalása. A problémát észlelve azonban az Ifjúsági és Sportminisztérium és a Magyar Államkincstár között megállapodás született, mely alapján ha a pályázaton nyertes fiatalok a lakásvásárlási szerződésüket beküldik a Magyar Államkincstárhoz, az Államkincstár 3-4 napon belül az önkormányzat megjelölt számlájára utalja a pénzt.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Zala és Nógrád megyei szóban forgó támogatási összeg átutalásáért felelős Ifjúsági és Sportminisztérium a pályázót hosszú időn keresztül bizonytalanságban tartotta azzal, hogy nem utalta át az önkormányzatoknak az összeget, akik emiatt nem tudták a lakáshoz jutási támogatást kifizetni, és azt sem lehetett tudni, hogy mikor kerül rá sor. Súlyosbította a dolgot, hogy a pályázó életfeltételeiben rendkívül fontos minőségi változást jelentett volna a pályázaton elnyert összeghez való hozzájutás, ugyanis a hajléktalan pályázó két kisgyermekével és feleségével saját lakáshoz juthatott volna. Ezért az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy sérült a panaszos pártfogoltjának jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való joga, és ezzel összefüggésben a tisztességes eljáráshoz való joga. Tekintettel azonban arra, hogy egyedi esetről van szó és a panaszt időközben orvosolták, az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlással nem élt.

Tájékoztatta viszont a panaszos pártfogoltját – a pártfogón keresztül – arról, hogy a pénz megszerzéséhez el kell küldenie a lakásvásárlási szerződését a Magyar Államkincstárnak. A panaszos levélben értesítette az országgyűlési biztos általános helyettesét arról, hogy a fenti módon sikerült pártfogoltjának megvásárolnia az ingatlant.

OBH 3817/1999.

I. Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben a Központi Kárrendezési Iroda (KKI) eljárása, ha a rá irányadó ügyintézési határidőt túllépi.

II. Visszásságot okoz az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével összefüggésben a KKI eljárása, ha a nála benyújtott kereseti kérelmet a törvényben megszabott határidőben nem továbbítja a bírósághoz.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 3932/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben nem okoz visszásságot, ha a közigazgatási szerv azonnali hatállyal megtiltja az óvodai-iskolai tevékenység folytatását az építési engedélytől eltérően megépített és használatbavételi engedély nélkül használatba vett épületben, és határozottan intézkedik a jogerős határozat végrehajtására.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 4011/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz a Központi Kárrendezési Iroda (KKI) eljárása, ha személyi kárpótlást megállapító határozatát csak a kérelmezővel közli, a Nyugdíjfolyósító Igazgatósággal (NYUFIG) azonban nem.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz a KKI eljárása, ha – a közlési kötelezettségének elmulasztása miatt – a jogosult a részére megállapított kárpótlást az esedékesség időpontjában nem kapja meg.

A panaszos az Országgyűlési Biztosok Hivatalához intézett beadványában sérelmezte személyi kárpótlási ügyében az eljárás elhúzódását.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bekezdés), valamint a tulajdonhoz való jog (Alkotmány 13. § (1) bekezdés) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot.

A panaszos – édesapja életének a szovjet kényszermunkára hurcolás ideje alatt történő elvesztése miatt – kárpótlás iránti kérelmet nyújtott be a KKI-nál. Az ügyben született határozat kelte 1999. I. 25. napja. A határozat jogorvoslat híján 1999. III. 8. napján jogerőssé vált. A határozatot a KKI a panaszosnak kézbesítette, azonban a határozat NYUFIG-gal való közlését csak 1999. VIII. 25-én teljesítette, minek következtében panaszos 1999. IX. 6-án jutott a kárpótlás összegéhez.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata feltárta, hogy a KKI-nak a kárpótlást megállapító határozatát 1998. IV. 7. napjáig kellett volna meghoznia, s a határozat egyidejű megküldésével panaszost, valamint – 1998. IV. 23. napjáig – a kárpótlás összegének folyósítása céljából a NYUFIG-ot is tájékoztatni kellett volna. E kötelezettségét a KKI elmulasztotta.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy a KKI a határozat meghozatalára a törvényben megállapított határidő több mint 9 hónapos túllépésével, a késlekedve meghozott határozat NYUFIG-gal való közlésére megállapított határidő több mint négy hónapos túllépésével megsértette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogbiztonság alkotmányos elvét. Ugyanakkor ez az eljárás sértette panaszos tulajdonhoz való jogát is, mert a kárpótlás összegéhez a törvényi határidő lejártát követő 15 hónap elteltével juthatott hozzá, azaz az őt megillető kárpótlás összege felett csak ettől az időtől kezdve rendelkezhetett. Ez visszásságot idézett elő.

Mivel a KKI a vizsgálat lezárását megelőzően közlési kötelezettségének eleget tett, s panaszos a kárpótlás összegéhez hozzájutott, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese az ügyben ajánlást nem tett, azonban kezdeményezte a visszásságot előidéző köztisztviselő felelősségre vonására irányuló eljárás megindítását. A válaszadásra nyitva álló határidő még nem telt.

OBH 4022/1999.

I. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált élethez és emberi méltósághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az emberi élet és méltóság védelmét az állam az adott társadalmi közegben tevékeny módon nem segíti elő.

II. Az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében rögzített gyermeki jogokkal összefüggésben a gyermek védelme és a róla való gondoskodás nemcsak a család alkotmányos kötelessége, hanem az államé, a társadalomé is. Az állam részéről való mulasztás e jogokkal kapcsolatban visszásságot okoz.

III. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a jegyző a rászorult személy esetében nem tette meg a szükséges és lehetséges intézkedéseket, megsértve ezzel az államigazgatási eljárási törvényben megfogalmazott alapelveket, mely szerint az államigazgatási szervek eljárásukban következetesen érvényre juttatják a törvényességet, demokratizmust és humanizmust.

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

OBH 4090/1999.

I. Nyilvánvalón alaptalan az a panasz, amelyben a beadványt tevő olyan jogi okfejtésre alapozza az általa fennállónak vélt sérelem bekövetkezését, amely nem felel meg a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek. Nyilvánvalóan alaptalan az a beadvány, amely szerint a gázszolgáltató által felszámított alapdíjért nyújtott szolgáltatói tevékenység nem minősül szolgáltatásnak.

II. Ténybeli okokból minősül nyilvánvalón alaptalannak az panasz, amely az országgyűlési biztos vagy általános helyettese által végzett elemzés alapján megállapíthatóan olyan tényekre alapozza az általa fennállónak vélt sérelem bekövetkezését, amely nem felel meg a valóságnak.

III. Az a tény, miszerint a – fogyasztó döntésétől függően – rövidebb-hosszabb ideig nem használt gázfogyasztó készüléken keresztüli fogyasztás mérésére szolgáló gázóra is alapul szolgál az alapdíj kiszámításához, nem sérti az ellenszolgáltatás vélelmére vonatkozó Ptk-beli szabályt, mert a rendelkezésre állás olyan önálló szolgáltatás, amelynek fogyasztói igénybevétele nincs szoros összefüggésben a gáz mint dolog elfogyasztott mennyiségével, ezért a jogbiztonsággal (Alkotmány 2. § (1) bek. ) összefüggésben sérelmet a gázszolgáltató nem okoz.

IV. Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet a közszolgáltató a jogbiztonság követelményével (Alkotmány 2. § (1) bek.) összefüggésben, ha a jogszabály által meghatározott negatív jogkövetkezményt, egy – szintén – jogszabály által megjelölt tényállás megvalósulásának esetére helyezi kilátásba.

V. Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot a piacgazdaság követelményéből levezethető szerződési szabadság elvével összefüggésben (Alkotmány 9. § (1) bek.) az a szolgáltatói gyakorlat, amelynek lényege a rendelkezésre állás jellegű szolgáltatás nyújtása a fogyasztó külön beleegyező nyilatkozata nélkül.

VI. A jogi okfejtés hibája miatt minősül nyilvánvalóan alaptalannak az a beadvány, amely a Ptk. rendelkezéseinek figyelembevétele nélkül jut arra a következtetésre, hogy valamely tevékenység nem minősíthető szolgáltatásnak.

VII. Nem minősül megtévesztésnek és ezért alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet sem okoz a szolgáltató magatartása, amikor jogszabályi rendelkezések alapján felszámítható díj alkalmazásáról tájékoztatja a fogyasztókat.

VIII. Jogi okból minősül nyilvánvalón alaptalannak az a beadvány, amely egy rendelkezés szerződésbe való beépülését a szolgáltató egyoldalú magatartására vezeti vissza, holott az egy jogszabályi rendelkezés folytán a szolgáltató részéről semmiféle beavatkozást nem igényelt.

A panaszos a Kögáz Rt. által a gázdíj mellett felszámított alapdíj alkalmazását sérelmezve fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a panaszos beadványában foglalt valamennyi összefüggést megvizsgálta.

I. A panaszos szerint a Kögáz Rt. mindenkinek felszámítja az alapdíjat, akkor is, ha az adott fogyasztó igénybe veszi a gázszolgáltatást, akkor is, ha nem. Ezzel a panaszos szerint kötelezővé tesz egy jogszabály szerint nem kötelezően igénybeveendő szolgáltatást.

II. A rendelkezésre állás – a panaszos véleménye szerint – a hatályos miniszteri rendelet értelmében nem tekinthető szolgáltatásnak. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy nem járhat el akkor, ha a beadvány nyilvánvalóan alaptalan. Az általános helyettes megállapította, hogy a beadvány ezen része nyilvánvaló alaptalan, mert a jogi okfejtés, amelyre a panaszos az általa fennállónak vélt sérelem bekövetkezését alapozta, nem felel meg a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek. A gázszolgáltató csak azokkal szemben érvényesíti az alapdíj megfizetésére vonatkozó követelést, akik a gáztörvény fogalomhasználata szerint fogyasztónak minősülnek. Az általános helyettes megállapította, hogy a gázszolgáltatás fogalmilag nem merül ki a gáz mint energiahordozó átadásában, az annál szélesebb kategória. A polgári jogban szolgáltatásnak minősül minden olyan vagyoni értékű magatartás, amelyet a szerződés kötelezettje a szerződés alapján tanúsítani köteles, illetve amelyet a jogosult a kötelezettől a szerződés alapján követelhet. Amennyiben a kötelem tárgya olyan magatartás, amely vagyoni értékkel bír, akkor a visszterhesség vélelme nem sérül. Az alapdíjért nyújtott szolgáltatás a rendelkezésre állás, készenlét vállalása. Lényegi jellemzője az, hogy a szolgáltatás nyújtása valamely más szolgáltatás teljesítésének előfeltétele. A gázközmű hálózat karbantartása, korszerűsítése, műszaki-biztonsági szempontból való ellenőrzése, ügyfélszolgálatok fenntartása a szolgáltatónak a gáz puszta átadásához képest plusz költségeket jelent. A vagyoni értékűsége tehát fennáll. A vizsgált esetben két különböző szolgáltatásnak (egy dolog átadására és egy szolgáltatás nyújtására irányulónak) ugyanaz a jogosultja és ugyanaz a kötelezettje, de az, amit a jogosult a kötelezettől követelhet, egymástól elválik. A Ptk. általános kötelmi jogi rendelkezései és a közüzemi szolgáltatásra vonatkozó szabályai, valamit a polgári jog általános elvei a gázszolgáltatásra vonatkozó jogviszonyra is irányadóak, ezért abból a tényből, hogy azt egy másik jogszabály kifejezetten nem definiálja, esetleg nem is említi, nem vonható le az a következtetés, hogy a rendelkezésre állás nem minősül szolgáltatásnak. Ugyanígy semmiféle következtetés nem vonható le önmagában a fogyasztóvédelmi törvény fogalomhasználatából sem, mert ez a jogszabály is csak a többi jogszabály és így a Ptk. rendelkezéseivel együtt értelmezhető.

Valójában a rendelkezésre állás jellegű szolgáltatás igénybevételéről – a vizsgált esetben – a fogyasztó szabadon dönt, de nem dönthet úgy, hogy a gáz mint dolog átadására vonatkozó szolgáltatást igénybeveszi, a rendelkezésre állást viszont nem. Vagy mindkettőt igénybeveszi, vagy egyiket sem. Ennek a gázközművagyon karbantartásával összefüggő költségek és az ezek mögött meghúzódó biztonsági megfontolások adják a magyarázatát. A főszabály szerinti szabad döntéstől függő szerződéskötés, tehát a kötelem létrehozására vonatkozó szerződési szabadság ilyen összefüggésben való korlátozása mások és a fogyasztó élet- és vagyonbiztonságát szolgálja, tehát végső soron alkotmányos cél által vezérelt.

III. A panaszos szerint a szolgáltató külön-külön minden mérőóra után felszámítja az alapdíjat. Ennek következtében például a nyaralás ideje alatt is meg kell fizetni a fűtéshez használt gáz mennyiségét mérő óra után az alapdíjat. Az általános helyettes megállapította, hogy a tény, miszerint a – fogyasztó döntésétől függően – rövidebb-hosszabb ideig nem használt gázfogyasztó készüléken keresztüli fogyasztás mérésére szolgáló gázóra is alapul szolgál az alapdíj kiszámításához, nem sérti az ellenszolgáltatás vélelmére vonatkozó Ptk-beli szabályt, mert a rendelkezésre állás olyan önálló szolgáltatás, amelynek fogyasztói igénybevétele nincs szoros összefüggésben a gáz mint dolog elfogyasztott mennyiségével. A rendelkezésre állás típusú szolgáltatást a fogyasztó nem csak akkor veszi igénybe, amikor ténylegesen gázt használ fel valamilyen általa végzett tevékenységhez. A rendelkezésre állás lényege éppen az, hogy a szolgáltató folyamatosan köteles biztosítani a gáz tényleges használatának lehetőségét.

IV. A szolgáltató az alapdíj meg nem fizetése esetére kilátásba helyezte, hogy kikapcsolja az adott fogyasztót a gázszolgáltatásból. Ez a panaszos szerint sérti a gáztörvény rendelkezéseit, mert az a szolgáltatás korlátozását csak abban az esetben teszi lehetővé, ha a fogyasztó a gázdíjat nem fizeti meg. Másrészt a szolgáltató visszaél gazdasági erőfölényével, amikor kilátásba helyezi, hogy önmagában az alapdíj meg nem fizetése miatt kikapcsolja a gázszolgáltatást. Az általános helyettes a panaszos által fennállónak vélt sérelem alkotmányos jogokkal összefüggő jellegét a jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben elemezte, tekintettel arra, hogy a panaszos maga nem jelölte meg azt az alkotmányos jogosultságot, melynek sérelmére a beadványát alapozta. Más, a vizsgálat szempontjából esetleg szóbajöhető releváns alkotmányos jogot az elemzés nem tárt fel. A gáztörvény a fogyasztó közüzemi szerződésszegésének minősülő magatartások felsorolásakor nem a gázdíj megfizetésének elmulasztását határozta meg, hanem a gázszolgáltatás díjának meg nem fizetését. A gázszolgáltatás díja szélesebb kategória, mint a gázdíj fogalma, tekintettel arra, hogy gázszolgáltatásnak minősül minden gázelosztó vezeték üzemeltetésével együtt járó vezetékes gázszolgáltatás. Jogszabályoknak megfelelően jár el tehát a szolgáltató, amikor a Gszt. 27. § (1) bekezdése alapján a szerződés megszegésének minősítette az alapdíj fizetésének esetleges elmulasztását és kilátásba helyezte a gázszolgáltatás felfüggesztését. Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet a közszolgáltató a jogbiztonsággal összefüggésben, ha a jogszabály által meghatározott negatív jogkövetkezményt, egy – szintén – jogszabály által megjelölt tényállás megvalósulásának esetére helyez kilátásba. A jogbiztonság követelményéből ugyanis – tekintettel annak lényegi tartalmára, a kiszámíthatóságra – éppen a jogszabályok betartására vonatkozó szolgáltatói kötelezettség következik, olyan szolgáltató kötelezettség azonban nyilvánvalóan nem, amely kifejezetten jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes lenne és a szolgáltatói érdekeket sértené. Nem vezethető le a jogbiztonság követelményéből az a fogyasztói elvárás, hogy a szolgáltató ne éljen a számára jogszabály által biztosított szankció lehetőségével.

V. A panaszos szerint a 11/1999. GM rendelet alapján a szolgáltatónak kötelessége lett volna a fogyasztókat megkérdezni arról, hogy kívánják-e igénybe venni a rendelkezésre állást mint szolgáltatást, vagy sem. Az általános helyettes megállapította, hogy a rendelkezésre állás mint szolgáltatás igénybevétele és a gázellátás biztonságos működéséhez fűződő érdek tényleges érvényesülésének biztosítása nem tehető függővé az egyedi fogyasztók rendkívül eltérő és teljesen esetleges anyagi teherbíró képességétől. Márpedig ez a helyzet állna elő, ha – feltételezve, hogy ez technikailag kivitelezhető – minden fogyasztó a saját belátására bízhatná például azt, hogy milyen műszaki paraméterekkel rendelkező vezetéken biztosítja a gáz vételezést. A gáz tényleges biztosítására és a rendelkezésre állásra vonatkozó szolgáltatás egymással olyan összefüggésben állnak, hogy az a fogyasztó, aki a gázt használja, e szolgáltatás igénybevételére nem képes a “rendelkezésre állás” jellegű szolgáltatás igénybevétele nélkül. Nem alapos a panaszos azon gondolatmenetre épülő fejtegetése, hogy a fogyasztó csak akkor veszi igénybe az alapdíjért nyújtott szolgáltatást, amikor a gázt használja. A rendelkezésre állás ugyanis a gázhasználat alapfeltétele. Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot a piacgazdaság követelményéből levezethető szerződési szabadság elvével összefüggésben az a szolgáltatói gyakorlat, amelynek lényege a rendelkezésre állás jellegű szolgáltatás nyújtása a fogyasztó külön beleegyező nyilatkozata nélkül.

VI. A panaszos véleménye szerint, mivel a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény nem ismeri az alapdíj fogalmát, és nem adott felhatalmazást a miniszternek a törvény által nem ismert díj megállapítására, ezért a 11/1999. (III. 19.) GM rendelet törvényt sért, amikor megállapítja az alapdíjat, másrészt mivel a rendelkezésre állás nem tekinthető szolgáltatásnak, ezért arra a miniszter ármegállapító jogköre a hatósági ár megállapításáról szóló jogszabály rendelkezései szerint sem terjedt ki. A beadvány ezen részét az általános helyettes nyilvánvalóan alaptalannak minősítette. Nem találta ugyanis megalapozottnak a beadvány azon a gondolatmenetét, mely szerint a szolgáltató olyan díj fizetésére kötelezi a fogyasztót, amelynek végső soron nincs jogszabályi alapja. Abból a tényből, hogy a gáztörvény nem használja kifejezetten az alapdíj kifejezést, nem következik, hogy az alapdíj megállapítása a miniszter részéről felhatalmazás nélküli jogalkotás formáját öltötte. A gáztörvény meghatározott költségelemek fedezetére alkalmas díj megállapítására hatalmazta fel a minisztert, ezért az ilyen költségelemek ellentételezésére szolgáló díjmegállapítás – elnevezésétől függetlenül – kifejezett felhatalmazáson alapul.

VII. A panaszos véleménye szerint a szolgáltató megsértette a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 8. §-át is, mivel megtévesztette a fogyasztókat azzal, hogy a rendelkezésre állásról semmiféle tájékoztatást nem adott, másrészt azt a hamis látszatot kelti, mintha az alapdíjért adna valamit a fogyasztónak. A beadvány ezen részét az általános helyettes nyilvánvalóan alaptalannak minősítette. A szolgáltató ugyanis több eszközzel is tájékoztatta a fogyasztókat az alapdíj bevezetéséről. A szolgáltató ugyanakkor valóban nyújt szolgáltatást az alapdíjért, ezért nem állítható, hogy az erre vonatkozó állításával megtévesztené a fogyasztókat.

VIII. A panaszos által kifejtettek szerint sérti a Ptk. rendelkezéseit az, hogy a szolgáltató egyoldalúan kívánja módosítani a közüzemi szolgáltatási szerződést. Az általános helyettes megállapította, hogy a jogszabály rendelkezései értelmében a rendeletben közzétett ár (díj) a hatálybalépés előtt kötött szerződések részévé vált. Nem a szolgáltató egyoldalú döntésétől függött tehát a díj szerződésbe való beépülése, mivel arról jogszabály rendelkezett.

OBH 4141/1999.

Nem sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elve, továbbá a panaszosnak az Alkotmány 57. § (5) bekezdésén alapuló jogorvoslathoz fűződő joga, illetve az Alkotmány 64. §-ában meghatározott panaszhoz fűződő joga, ha az iskolának, annak fenntartójának, valamint a felügyeleti szerveknek az eljárása megfelel az irányadó jogszabályok előírásainak.

Beadványában a panaszos tanulói jogviszonyával összefüggő sérelméről adott számot. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a rendelkezésére álló dokumentumok alapján megállapította, hogy a panaszos iskolája, a Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium a tanév végén értesítette a panaszost arról, hogy matematika tantárgyból az 1995/96. tanév végi osztályzata elégtelen. A panaszos a bizonyítványát a bizonyítványosztáskor nem vette át. Az iskola igazgatója 1996. június 26-án értesítette a panaszost a javítóvizsga időpontjáról, a javítóvizsgára felkészítő korrepetálás igénybevételének lehetőségéről és annak időpontjáról. Az elégtelen osztályzatot sérelmezve a panaszos 1996. július 8-án bejelentéssel élt az iskola fenntartójánál. Beadványában az akkor hatályos, a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 21. § (2) bekezdésére hivatkozott, amely szerint a tanuló érdemjegyét a tanórai foglalkozásokon és a gyakorlati foglalkozáson végzett szóbeli és írásbeli munka, illetőleg gyakorlati tevékenység figyelembevételével kell megállapítani. Megalapozatlannak ítélte az elégtelen osztályzatot, mert matematika tantárgyból osztályában szóbeli beszámoltatás és számonkérés évek óta nem volt, és kérte az álláspontja szerint jogszabálysértő döntés orvoslását. A kérelmet a fenntartó az I. fokú döntés meghozatala érdekében, illetékességből áttette az iskola igazgatójához. Az iskola igazgatója 1996. augusztus 15-én a kérelmet elutasította. A határozat kitért arra is, hogy – az akkor hatályban lévő – a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kot.) nem teszi lehetővé a tanulmányok minősítése és értékelése elleni eljárás indítását. Az iskola igazgatójának határozata ellen a panaszos fellebbezést nyújtott be. A kérelmet Budapest Főváros főjegyzője bírálta el. Az általa hozott határozat helybenhagyta az iskola igazgatójának I. fokú döntését. A határozat tartalmazta azt is, hogy a döntés ellen keresetet lehet benyújtani a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál. A panaszos ezzel a jogorvoslati lehetőséggel nem kívánt élni. Ezzel szemben több beadvánnyal fordult a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjéhez, a Belügyminisztérium Önkormányzati és Településfejlesztési Főosztályához, a Fővárosi Főügyészséghez, a Legfőbb Ügyészséghez, valamint a legfőbb ügyészhez. A megkeresett szervek mindegyike kimerítő részletességgel válaszolt a hozzá intézett beadványokra.

Megállapították, hogy a Kot. 1996. júliusában hatályos 83. § (2) bekezdése szerint “a tanuló, a szülő, az óvoda, az iskola, a kollégium döntése vagy intézkedése, illetve intézkedésének elmulasztás ellen – a közléstől, ennek hiányában a tudomására jutásától számított tizenöt napon belül – a gyermek, tanuló érdekében eljárást indíthat, kivéve a magatartás, a szorgalom, valamint a tanulmányok értékelését és minősítését”. Ezen a helyzeten csak 1996. szeptember 1-jei hatállyal változtatott a Kot-t módosító 1996. évi LXII. törvény. A törvénymódosításnak visszaható hatálya nem volt, tehát azt a hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben alkalmazni nem lehetett. Mindezek alapján a fenntartót képviselő fővárosi főjegyzőnek a hozzá intézett kérelmet el kellett volna utasítania, mert annak benyújtása időpontjában – a hatályos jogszabályok értelmében – az eljárás megindításának nem voltak meg a törvényi feltételei. A sérelem utólag, a jog eszközeivel nem orvosolható. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint a tanulói jogviszony annak ellenére, hogy a Kot. eljárási szabályai körében több alkalommal rendeli alkalmazni az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit, nem tekinthető államigazgatási jogviszonynak. E szabályok alkalmazása ugyanis nem alakítja át általában a tanulói jogviszonyt államigazgatási jogviszonnyá. A tanulót különböző jogszabályok alapján megillető jogok és kötelezettségek is a tanulói jogviszonyhoz kötődnek. Tekintettel arra, hogy a panaszos a javítóvizsgán nem jelent meg, az iskola igazgatója 1996. augusztus 29-én tájékoztatta, hogy köteles a II. évfolyamot megismételni. Az 1996/97-es tanévben az iskola igazgatója több alkalommal (1996. augusztus 29., szeptember 10., október 10.) – figyelmeztetve igazolatlan mulasztása következményeire is – felszólította a tanulót, hogy kezdje meg a tanulmányait az iskola II. osztályában. A tanuló a felszólításoknak nem tett eleget, ezért az iskola igazgatója 1996. december 11-én a panaszos tanulói jogviszonyát megszüntette. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az iskola vezetéséhez, a fenntartóhoz, valamint a felügyeleti szervekhez intézett beadványokat az arra illetékesek megvizsgálták, illetve megvizsgáltatták, a tőlük elvárható intézkedéseket megtették. Elmaradt vagy megalapozatlan intézkedést nem észlelt az ügyben, ezért a vizsgálatot ajánlás nélkül fejezte be.

OBH 4175/1999.

I. A kötelező jótállásból fakadó igények érvényesítése során nyújtott szakvélemény adás nem minősül államigazgatási tevékenységnek. A szakvéleményt adó szerv döntése ugyanis sem a megbízó cég, sem a vásárló számára nem ad – önkéntes jogkövetés hiányában – államigazgatási szerv vagy bármely államhatalmi szerv által kikényszeríthető jogot, és nem hoz létre a feleket terhelő ilyen jellegű kötelezettséget.

Szakvéleményével ugyanakkor a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség nem dönt el jogvitát sem, hiszen a jogszabály-szöveg értelmében ilyenkor kifejezetten csak műszaki kérdésekben adhat véleményt.

II. Nem tekinthető Alkotmány által megengedett célra irányulónak és ezért minden esetben alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az eljáró államigazgatási szerv a jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.) részének tekinthető tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben, ha nem tesz eleget a releváns tények felderítésére és így a teljes tényállás tisztázására vonatkozó kötelezettségének.

III. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a fogyasztóvédelmi felügyelőség a bírósághoz fordulás jogával összefüggésben (Alk. 57. § (1) bekezdés) azzal, ha a szerződésszegésre alapozott minőségi kifogás elintézésére irányuló államigazgatási eljárás időben oly mértékben elhúzódik, hogy az ügyfél polgári jogi igényének bíróság előtti érvényesítésére nyitva álló határidő még az államigazgatási eljárás jogerős befejeződése előtt telik le, mivel így a panaszos már nem dönthet szabadon arról, hogy az államigazgatási határozatot támadja meg bíróság előtt, vagy a kötelmi jogviszony másik alanyával szemben polgári jogi igény érvényesítésére irányuló bírósági eljárást kezdeményez.

A panaszos a következők miatt fordult beadványával az Országgyűlési Biztosok Hivatalához: amint azt panaszában leírta, 1998. január 20-án a Komárom Esztergom Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőségéhez fordult egy szolgáltatói tevékenységgel összefüggő panasszal. Véleménye szerint a felügyelőség nem látta el megfelelően a munkáját, eljárása során nyilvánvaló ténybeli ellentmondásokat nem vett figyelembe, illetve azok feloldására nem tette meg a szükséges lépéseket.

I. A kötelező jótállásból fakadó igények érvényesítése során nyújtott szakvélemény adás nem minősül államigazgatási tevékenységnek. A szakvéleményt adó szerv döntése ugyanis sem a megbízó cég, sem a vásárló számára nem ad – önkéntes jogkövetés hiányában – államigazgatási szerv vagy bármely államhatalmi szerv által kikényszeríthető jogot, és nem hoz létre a feleket terhelő ilyen jellegű kötelezettséget.

Szakvéleményével ugyanakkor a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség nem dönt el jogvitát sem, hiszen a jogszabály-szöveg értelmében ilyenkor kifejezetten csak műszaki kérdésekben adhat véleményt. A fent kifejtettek alapján az országgyűlési biztos a panaszt, mint hatáskörébe nem tartozót, érdemben nem vizsgálhatta.

II. Az országgyűlési biztos vizsgálata során megállapította, hogy a Komárom Esztergom Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség határozata az ügy szempontjából releváns egyik kérdésre nem tért ki. Az államigazgatási eljárásban a közigazgatási szerv a tényállás tisztázása nélkül semmilyen döntést nem hozhat. Az államigazgatási eljárás törvényessége, szakszerűsége, eredményessége nagymértékben attól függ, hogy a tényállás tisztázását körültekintően folytatták-e le. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Komárom Esztergom Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség a bizonyítási kötelezettség megszegésével olyan súlyos mulasztást követett el, amely a konkrét esetben alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet okozott a panaszosnak a jogbiztonság szerves részének tekinthető tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben. A tényállás tisztázására vonatkozó kötelezettség megsértése semmilyen megfontolással nem igazolható. Nem tekinthető Alkotmány által megengedett célra irányulónak és ezért minden esetben alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az eljáró államigazgatási szerv a jogbiztonság részének tekinthető tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben, ha nem tesz eleget a releváns tények felderítésére és így a teljes tényállás tisztázására vonatkozó kötelezettségének.

III. A biztos által lefolytatott vizsgálat második része annak megállapítását célozta, hogy vajon igaz-e a panaszos azon állítása, mely szerint a fogyasztóvédelmi felügyelőség eljárása lehetetlenné tette számára a jogos kötelmi jogi igények érvényesítését, és ha ez igaz, akkor okozott-e ezzel az ügyben eljáró hatóság alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet, illetve visszásságot. A panaszosnak a fogyasztóvédelmi felügyelőséghez intézett beadványából egyértelműen kiderült, hogy ő a Ptk. által biztosított szavatossági igényeinek érvényesítését tekintette céljának, hiszen megjelölte, hogy vagy a cserére, vagy az árleszállításra tart igényt. Saját vizsgálata szempontjából irrelevánsnak tekintette és ezért nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy vajon a panaszos egy esetleges bírósági eljárás során milyen sikerrel érvényesíthetné szavatossági igényét. Az Alkotmány ugyanis az eljárási garanciákon, a jogbiztonság követelményén, valamint a bírósághoz fordulás jogán keresztül egy mégoly alaptalan igény bíróság előtti érvényesítését is biztosítja, függetlenül annak tényleges megalapozottságától. A szavatossági igény érvényesítése alatt a gyakorlat nem a hibás teljesítés tényének és az ebből fakadó igényeknek – a Ptk. 306. § (4) bekezdésében megkívánt – közlését érti, hanem azt, hogy a jogosult a bíróság előtt érvényesíti a követelést. A biztos megállapította, hogy a Ptk. 308. § (2) bekezdésében foglalt, jogvesztő határidőre vonatkozó rendelkezés nem alkalmazható a konkrét esetben. A szavatossági igények érvényesítésére jogvesztő határidő hiányában irányadó határidő elévülési jellegű. Ez a határidő a panasz biztoshoz való benyújtásának időpontjában már eltelt, tehát a panaszos szavatossági igénye bírósági úton már nem volt érvényesíthető. A panaszos nyilvánvalóan a fogyasztóvédelmi felügyelőség szakszerű eljárásában bízva nem fordult bírósághoz.

Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott a Komárom Esztergom Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség a bírósághoz fordulás jogával összefüggésben (Alkotmány 57. § (1) bekezdés). Ha ugyanis a szerződésszegésre alapozott minőségi kifogás elintézésére irányuló államigazgatási eljárás időben oly mértékben elhúzódik, hogy az ügyfél polgári jogi igényének bíróság előtti érvényesítésére nyitva álló határidő még az államigazgatási eljárás jogerős befejeződése előtt telik le, akkor a panaszos már nem dönthet szabadon arról, hogy az államigazgatási határozatot támadja meg bíróság előtt, vagy a kötelmi jogviszony másik alanyával szemben polgári jogi igény érvényesítésére irányuló bírósági eljárást kezdeményez.

I. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa felkérte a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség főigazgatóját, hogy hozzon felügyeleti intézkedést a Komárom-Esztergom Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség által hozott 2722/3/1999. számú, 1999. augusztus 25-én kelt határozat által okozott jogsértés orvoslása érdekében.

II. A vizsgálati megállapítások második pontjában feltárt alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság a konkrét ügyben már nem volt orvosolható, de a biztos felkérte a Komárom-Esztergom Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség igazgatóját, hogy hívja fel a felügyelőség munkatársait a jogszabályok betartására.

Az érintett szervek számára a válaszadásra nyitva álló határidő még nem telt le.

OBH 4207/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó tisztességes eljárás követelményével összefüggésben nem okoz visszásságot, ha az önkormányzat a panaszos ingatlanában keletkezett belvízkár helyreállításához nyújtott állami támogatást forrás hiányában nem egészíti ki.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy az 1998. évi őszi, majd az 1999. évi tavaszi ár- és belvíz annyira megrongálta lakását, nyári konyháját, hogy a vakolat leesett, a falak megrepedeztek. A panaszos pincéje még mindig vizes és beszakadt. A károk enyhítésére meghirdetett pályázat alapján 1999. augusztus hónapban kapott ugyan 8282 Ft-ot, de ez még cementre sem elég.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az ügy tisztázása érdekében megkereste Taktabáj Községi Polgármesteri Hivatalát. A polgármesteri hivatal tájékoztatása szerint Taktabáj község határában 1998 őszén és 1999 tavaszán árvíz nem volt. A belvízveszély 1999. év tavaszán fokozottabb mértékben jelentkezett és több, mélyebben fekvő lakóépületet megrongált.

Vitatható, hogy panaszos lakásának rongálódásai összefüggésbe hozhatók-e a belvízzel. Maga az épület a korábbi években is repedezett volt, a vakolat több helyen lehullott, egyszóval régi, még 1945 előtt épült, romos falusi lakásról van szó.

Mindezek ellenére a belvíz sújtotta lakosok névjegyzékébe az önkormányzatnál a panaszost is felvették, hogy segítséget kapjon lakhatási körülményeihez.

A Magyar Állam által biztosított támogatást a károsultak között a kár arányában megosztotta az önkormányzat, és a lakosok által megkötött helyreállítási szerződésben a feltételeket rögzítették.

Az állami támogatást teljes egészében mindenkinek kifizették, az önkormányzat azonban nem tudta kiegészíteni a támogatást, mert minden erőforrást az árvízvédekezésnél használt fel.

A panaszosnak jutó 8283 Ft-ot is rendben kifizette az önkormányzat. Az állami támogatás nem új épületek építéséhez, új pincék létesítéséhez, hanem a belvízkárok helyreállítására szolgált. Az adott összeg valóban kevés, de a panaszos – gyermeke és unokái segítségével, hozzáadva saját munkaerejüket is – hozzáfoghatott volna a helyreállítás elvégzéséhez.

A többi károsult esetében is szabály volt az, hogy az állami támogatás anyagvásárlásra is szólt, és mindenki a saját munkaerejét adta a helyreállításhoz. 11 fő belvízkárosult volt a községben, és mind a 11 személy így járt el.

A polgári védelem és más illetékes szervek folyamatosan vizsgálták a helyreállítás folyamatát és a felvett jegyzőkönyvek tanúsága szerint azt megfelelőnek és kielégítőnek találták.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a vizsgálat során megállapította, hogy a panaszos részére jutó állami támogatás kifizetésre került, így az ügyintézés – fentiekben leírtak alapján – nem okozott alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot, ezért a panaszt, mint alaptalant, elutasította.

OBH 4443/1999.

I. Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben a megyei FM Hivatal, ha az új eljárásra való kötelezésnek a törvényben írt határidőben nem tesz eleget.

II. Visszásságot okoz az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben a megyei FM Hivatal eljárása, ha a részarány-tulajdonosnak részaránytulajdonának megfelelő aranykorona értékű földet a törvényben írt határidőig tulajdonába nem adja.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 4570/5/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonjoggal, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a jegyző a kötelezést nem határozatban írja elő.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 4637/99.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiság részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz az, ha a földhivatal nem biztosítja az ingatlan-nyilvántartásba való iratbetekintést.

II. Az Alkotmány 64. § szakaszában foglalt kérelemhez való joggal kapcsolatosan okoz csekély mértékű visszásságot, ha a földhivatal az ügyészség törvényességi felügyeleti intézkedésének nyomán e törvénysértő mulasztását orvosolja, az iratbetekintés lehetőségéről a panaszos jogi képviselőjét tájékoztatja, illetve az iratok másolatát az ügyvéd rendelkezésére bocsátja, ezzel egyidejűleg viszont a panaszos e tárgyban kelt levelére nem válaszol.

A panaszos sérelmezte, hogy a Szegedi Körzeti Földhivataltól (a továbbiakban: Földhivatal) általa igényelt iratokba nem tekinthetett be, és ezzel összefüggésben a Földhivatal ez idáig nem válaszolt ezen ügyben hozzájuk intézett iratbetekintést kérő levelére.

A panaszos ezután a Szegedi Városi Ügyészséghez fordult két ízben is, de sérelmezte, hogy az ügyészi beavatkozás indokoltságának hiánya okán kérelmét elutasították. Álláspontja szerint a kért iratok eddig nem kerültek elő.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a Szegedi Városi Ügyészségnek a Szegedi Körzeti Földhivatal vezetőjéhez intézett felszólalása eredményeképp a törvénysértő mulasztást orvosolták. A Földhivatal lehetővé tette, hogy a panaszos soron kívül az iratokba betekintsen, azokról másolatot kapjon. Ennek megfelelően panaszos ügyvédje 1999 februárjában ezeket a másolatokat átvette. Ezt követően a Földhivatal a panaszos levelére azért nem válaszolt, mert az ügyet az iratoknak az ügyvéd részére történő átadásával lezárta.

1. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet alapelvként rögzíti az ingatlan-nyilvántartás nyilvánosságának és közhitelességének követelményét. A jogszabály 2. § (1) bekezdése tartalmazza azt is, hogy törvényi kivétel alapján korlátozható az ingatlan-nyilvántartás nyilvánossága.

Az ingatlan-nyilvántartás nyilvánosságának és közhitelességének alapelve az Alkotmányban rögzített közérdekű adatok megismeréséhez való jogból erednek. Az Alkotmány 2. § szakaszában deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményének részét képezi a tisztességes eljáráshoz való jog. Ez az alapelv – mint alkotmányos követelmény – a közigazgatási szerveket köti. Ennek megfelelően kötelesek biztosítani az Alkotmányban és más jogszabályokban lehetővé tett irat-betekintési jogot, az állampolgárok pedig élhetnek a számukra biztosított jogosultsággal.

2. Az Alkotmány 64. § szakaszában foglalt kérelemhez való jogból következik az a követelmény, hogy a közigazgatási szerv a hozzá érkezett levélre választ adjon abban az esetben is, ha a kérelem (levél) tartalma nem érdemi jellegű kérdést érint.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította ezért, hogy a Földhivatal az iratbetekintés megtagadásával visszásságot okozott a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben, ezt azonban – az ügyészségi intézkedés nyomán – orvosolták.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította azt is, hogy a Földhivatal a panaszos levelének megválaszolatlanul hagyásával csekély mértékű visszásságot okozott. Fentiek alapján – a korábban fennállott visszásság saját hatáskörben való orvoslására tekintettel és az előbb említett visszásság csekély volta miatt – ajánlást nem tett.

OBH 7169/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az ahhoz fűződő jogbiztonság elvével, illetve ebből eredően a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben is visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv az eljárás során eldöntendő kérdésekben nem hoz határozatot, csupán levélben tájékoztatja a panaszost. E mulasztás a jogorvoslathoz való jogot is sértette, mert határozat hiányában a panaszos nem fellebbezhetett.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.